PANNONHALMI FÜZETEK 46
TÓTH A. VEREMUND OSB
SZENT MECHTILD ÉS SZENT GERTRÚD
SZIMBOLIZMUSA
PANNONHALMA, 1949/1999
TÓTH A. VEREMUND OSB SZENT MECHTILD ÉS SZENT GERTRÚD
SZIMBOLIZMUSA
PANNONHALMI FÜZETEK ÚJ SOROZAT
Sorozatszerkesztő: Somorjai Ádám OSB 36. Somorjai Ádám, A makariosz/szimeoni iratok, Ph. 1995.
37. Varga László, A Pannonhalmi Szent Benedek-rend népiskolái és általános iskolái az egyházmegyei tanügyigazgatás tükrében (1919- 1948), Ph. 1996.
38. Kiss Domonkos, Régi magyarországi könyvek a Pannonhalmi Szent Benedek-rendi Főkönyvtárban az 1786-os abolíciós katalógus alapján, Ph. 1996.
39. Szentjakabi Lázár, Karner Egyed versei. Latin tanítóköltemények a XVIII. század elejéről, Ph. 1997.
40. Lukácsi Márk, Vajda Sámuel élete és irodalmi munkássága, Ph. 1997.
41. Korzenszky Richárd, Kassai István énekgyűjteménye, Ph. 1997.
42. Tóth János Aldemár, A pannonhalmi gazdálkodás története a XVIII.
század derekán, Ph. 1998.
43. Hegedűs Odó, Bencés irodalmi élet Pannonhalmán a két világhá- ború között, Ph. 1998.
44. Sólymos Szilveszter, Himmelreich György pannonhalmi kormányzó- apát (1607-1637) könyvtárkatalógusának feldolgozása, Ph. 1998.
45. Tibold Gábor Attila, A pannonhalmi könyvtár története. Különös tekintettel annak fejlődésére 1802-től napjainkig, Ph. 1961/99.
46. Tóth A. Veremund, Szem Mechtild és Szent Gertrúd szimbolizmusa, Ph. 1949/1999.
Megrendelhető:
Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó H-9090 Pannonhalma
Tel/Fax: (96) 570 123
PANNONHALMI FÜZETEK 46
TÓTH A. VEREMUND OSB
SZENT MECHTILD ÉS SZENT GERTRÚD
SZIMBOLIZMUSA
PANNONHALMA, 1949/1999
Szakdolgozat 1949
Első nyomtatott kiadás 1999
© Tóth A. Veremund OSB
F. k.: Várszegi Asztrik OSB
ISSN 1219-4794 ISBN 963 9053 42 2
Nyomás és kötés az
jjjb KIADÓ ÉS NYOMDA
munkája
Felelős vezető: Fonyódi Ottó
ELŐSZÓ
mely akár búcsúszó is lehetne az ötven évvel korábban megírt műhöz. A félévszázados újratalálkozás alkalmával felújulnak a boldog emlékek, amikor térből és időből kihull- va merültem el Mechtild és Gertrúd írásainak tanulmányozá- sában. A két solesmes-i kiadású vaskos kötet olvasása magá- val ragadott szentjeink csodálatos látomásaiba.
Dr. Rados Tamás adott indítást a latin tanszéken a közép- kori látnokok műveinek irodalmi feldolgozására. Ötven év elmúltával nem könnyű ráismerni irodalmi munkásságom zsengéjére, mely ma olvasva nem egy ponton nyugtalanítja tömör fogalmazásával és helyenkénti elnagyolásával a régi alkotásának kritikusává vált szerzőt.
A dolgozatban található egyenetlenségekért szolgáljon mentségül az a körülmény, hogy 1949. november 16-án, Szent Gertrúd ünnepén, kénytelen voltam pontot tenni szak- dolgozatomra. Éppen egy héttel ezután, november 23-án, rendi küldetésben, váratlanul távoztam Pannonhalmáról és hazámból, és ezzel a Gondviselés másfelé irányította életem útját.
Köszönet azoknak, akik méltónak találták szakdolgoza- tomat e késői kiadásra, hogy ne vesszen feledésbe az utókor számára.
Säo Paulo, 1999. november 16-án Szent Gertrúd ünnepén
Tóth Veremund OSB
TARTALOM
ELŐSZÓ 5 I. RÉSZ. ESZTÉTIKAI ÉRTEKEZÉS A SZIMBOLIZMUSRÓL 9
I. A „szimbólum" szó etimológiája és jelentésfejlődése 9
II. A szimbólum az esztétika rendszerében 12 III. A szimbólumnak és rokon fogalmainak
stilisztikai értelmezése 19 IV. A vallási szimbólumok 24 V. A lírai szimbólum 27
Jegyzetek 31 II. RÉSZ. SZENT MECHTILD ÉS SZENT GERTRÚD
SZIMBOLIZMUSA 33 I. A középkor világa és a szimbolizmus 33
1. A középkor lelki keresztmetszete
a szimbolizmus tükrében 33 2. A középkori szimbolizmus forrásai 35
a.) A Szentírás 36 b.) Az alexandriai iskola allegorikus-misztikus
szentírásmagyarázata 41 c.) Az újplatonizmus 43 3. A középkori szimbolizmus vázlatos áttekintése 44
II. Szent Mechtild és Szent Gertrúd a helftai kolostorban 50
1. A helftai kolostor alapítása és élete 50 2. Szent Mechtild és Szent Gertrúd élete 54 3. Szent Mechtild és Szent Gertrúd
egymáshoz való viszonya 62 III. Kinyilatkoztatásaik és szimbólumaik 64
1. Szent Mechtild és Szent Gertrúd
kinyilatkoztatásairól általában 64 2. Szent Mechtild és Szent Gertrúd
szimbólumairól általában 69
IV. Szent Mechtild és Szent Gertrúd szimbólumvilága 77
A.) A különféle fogalmak jelképes kifejezése 77
1. A lélek egyesülése az Úrral 77
2. Az égi haza 81 3. A liturgia szerepe a kinyilatkoztatások
szimbolizmusában 84 4. A Szentháromság szimbólumai 91
5. Milyen volt Krisztus külső megjelenése? 93
6. Szűz Mária 97 7. Erények - bűnök 101 B.) A leghasználatosabb rövid szimbólum-képek 104
1. A szív-szimbólum 104 A Jézus Szíve-tisztelet áttekintése
Szent Mechtild és Szent Gertrúd előtt 107
2. Virág-szimbólumok 117 3. Szín-szimbólumok 119 4. Drágakövek - gyöngyök 120
5. Ruházat 121 6. Fa-szimbólumok 123
7. Az emberi test a szimbólumokban 125
8. Állat-szimbólumok 127 9. Különféle tárgyak és jelenségek 129
Jegyzetek 133 IRODALOM 153 Tóth A. Veremund OSB irodalmi munkássága 157
I. RÉSZ
ESZTÉTIKAI ÉRTEKEZÉS A SZIMBOLIZMUSRÓL
I. A „szimbólum" szó etimológiája és jelentésfejlődése A „szimbólum" szó a görög aujjßcxXAw igéből származik.
Cselekvő alakú jelentései: összedobni, összekeverni, -gyűjte- ni, egyesíteni, összehasonlítani, gyanítani, megmagyarázni;
ill. bennható értelemben: egyesülni, összeütközni, kapcso- latban állni. A mediális alakban a következő értelemben használatos: megegyezni valamiben, szerződést kötni, ven- dégbarátságot kötni, valamire adakozni, segítségére lenni, valamit megbeszélni, összeszámolni, megfontolni, megérteni.
Az alapigéből két származékszót is ismerünk r\ aujußoXri és ró aujußoXov; ugyanúgy a latin nyelvben is meghonoso- dott symbola és symbolum alakokat. Szótári jelentéseik a következők:1
1. GüjüßöXri és aujLißoÄov:
a) minden egyezség, minden akár magán-, akár közjogi kötelezettség, amire nézve megegyezés jött létre: a oupßocX- Xerai Athénben jelentette a halál estén történt végrendelke- zést és ajándékozásokat. Kiemelő értelemben hajókereske- delmi szerződést áruszállítási kötelezettséggel, s ezzel kap- csolatban azt a meghatalmazott számára adott igazolványt, megkülönböztető jelet, amellyel pl. az adósságot behajthat- ta, a letétet fölvehette. Innét vitte át később a nyelvhasználat mindenféle ismertetőjelre. Végül is minden olyan okiratot jelöl, amely szerződésileg támogat valamiféle igényt, köve- telést.
b) Hozzájárulás, adomány valamely nyilvános áldozatra vagy ünnepségre.
c) A legfontosabb jelentése: nemzetközi szerződés, mely két állam alattvalói, vagy valamely állam és egy másik állam alattvalói között fölmerülhető kötelezettségeket jogilag ren- dezi. így tehát a nemzetközi kereskedelem alapjául szolgál.
2. oüjLißoXri:
a) az az adomány, amelyet a résztvevők egy közös lakoma költségeinek fedezésére nyújtanak. Eredetileg jelentette az italban való hozzájárulást; közönségesen pedig - főleg a gö- rög és római színházban - a p é n z a d o m á n y t . A közös költsé- gen rendezett l a k o m á k voltak: áiro oujußoXcöv; aki befizetés nélkül jelent m e g az ünnepségen, volt az aaiijaßoXoc.
b) Symbola v a g y symbolum: ciborium seu pyxis in q u a C o r p u s Christi asservatur.2
3. Symbolon:
a) ismertetőjegy, melynek segítségével valaki kilétét iga- zolhatja. Ilyen értelemben: exovtsç oujußoXov oo«j)ec Xü7rr|C Soph. Phil. 401.3 Később az ókeresztény irodalomban Rufi- n u s n á l m á r egyértelmű a jelszóval, amit polgárháború ide- jén szoktak alkalmazni a fegyvertársak felismerésére: ut si forte occurrerit quis de quo dubitetur, interrogatus symbo- lum, prodat si sit hostis vei socius. PL XXI. 338.4
b) Bronzból v a g y ónból, esetleg csontból készített belépő- jegyek vagy igazoló jegyek, melyeknek segítségével pl. Athén- ben a népgyűlések, törvényszéki ülések, a színház látogatását ellenőrizték.1
c) Törvényesen hitelesített mérőeszközök, melyekkel a ke- reskedelemben használatos súly-, hosszúságmértéket hiva- talosan szabályozták.
d) Zálogjegy v a g y bizonyíték valamely pénzösszeg vagy áruérték átvételéről. Ilyen értelemben azonos a latin tessera- val. Alakja kettős oklevél volt, melyet középen kétfelé vág- tak és egymás mellé illesztve pontosan ellenőrizni lehetett
hitelességüket. Ebből fejlődhetett ki a aujußoXov, mint tesse- ra hospitalitatis: ékcxgtoc rijucov èoTtv àv6piû7rou GupßoXov;
Zr\Téí Örj aei tö octou skccgtoç GüjüßoXov, - azaz m i n d e n k i keresi a m a g a felemását.
e) A szimbólum jelentésének a mi szempontunkból leg- fontosabb továbbfejlődése a keresztény szóhasználatban ta- lálható: a katolikus hitnek a foglalata. A s z i m b ó l u m o k n a k több változata ismeretes. Keletkezését tekintve legősibb az ún. apostoli hitvallás. Mai formájával csak a 6. század kez- detén találkozunk, Arles-i Caesariusnál, melyet az apostoli időktől k e z d v e fokozatos fejlődéssel ért el.6 A szentatyák az apostoloktól eredeztetvén az első hitvallást, melynek é p p e n 12 ágazata van, a szó elemzését e hiedelmükkel igyekeztek kapcsolatba hozni. A s y m b o l u m collatio-1 jelent: m i n t h o g y az a p o s t o l o k e g y b e g y ű l v e ebben összefoglalták m i n d a z t , amit m i n d e g y i k ü k érzett és vallott:7 Q u o d Graece Symbo- l u m dicitur, Latine collatio nominatur. Collatio ideo, quia in u n u m collata Catholicae legis fides... S. August. Serm. 115.
d e Tempore.
Nicetas d e Remesiana a szerződés-jelentésből igyekszik le- vezetni.8 Retinete semper p a c t u m q u o d fecistis cum Domi- no, i. e. hoc symbolum, q u o d coram angelis et h o m i n i b u s confitemini: pauca q u i d e m sunt verba, sed omnia continent sacramenta. PL LII. 873.
Riez-i Faustus viszont a s z i m b ó l u m n a k adomány, hozzájá- rulás értelméből indul ki: az egyházatyák a Szentírásból ki- vonták az isteni titkokra legjellemzőbb szövegeket, és azo- kat a lelkek táplálására, lakomájára rövid formulákban ösz- szefoglalták.
Legvalószínűbb Rufinusnak már föntebb ismertetett vé- leménye, aki a s y m b o l u m o t ismertetőjegy értelmezésben is magyarázza: Symbolum enim graece et indicium dici potest et collatio, hoc est quod plures in u n u m conferunt. A kate- k u m e n e k a hitvallás elmondásával vallották meg odatarto-
z á s u k a t ; a hitvallás volt tehát az ismertetőjegy, a m e l y n e k alapján m e g lehetett állapítani: ki a barát v a g y az ellenség.
A középkori nyelvhasználatban még két sajátos jelentése volt a s y m b o l u m szónak:
f) S y m b o l u m luminis: census pro luminaribus ecclesiae;9
ezzel egyértelmű a
S. animae: aequissimum est, ut animae Symbolum (quam p e c u n i a m s e p u l c h r a l e m vocant) s e m p e r d e p e n d a t u r , c u m s e p u l c h r u m sit effossum.
g) Jel, jelkép jelentésben m a r a d t f e n n a következő a d a - tokban:
S y m b o l u m > simbolum = campana, qua monachi cientur ad refectorium quaeque a p p e n d i t u r in claustro. Valószínű c s u p á n C y m b a l u m elírása.
Symbolum, in scholis dicitur Tessera q u a e Gallice loquenti- b u s d a b a t u r Magistro exhibenda ut punirentur.
H a s z n á l a t o s volt még signum, vexillum értelemben is.
Összefoglalás
A szó jelentésfejlődése a s i m b o l u m - s z ó t r e n d k í v ü l bo- nyolult és n e h e z e n követhető tartalmi kifejezésekbe sodorta.
L á t t u k , m i k é n t h a s z n á l t á k a s z e r z ő d é s , az á l d o z a t i a d o - mány, a belépőjegy, a hitelesített m é r ő e s z k ö z , m a j d a hit foglalatának a jelölésére. M i volna az, ami közös ebben a ve- gyes szóhasználatban? M i n d i g kéznél v a n egy érzékelhető valami (okmány, jelszó, zálog), aminek további jelentését az érdekeltek v a g y beavatottak megértették.
II. A s z i m b ó l u m az esztétika rendszerében
A s z i m b ó l u m fogalmának szabatos meghatározása a szó- n a k mai szerteágazó használatában m a j d n e m hogy lehetet-
len feladatnak látszik. A t u d o m á n y legkülönbözőbb területe- in beszélnek szimbólumról: a logikában éppúgy, mint az esz- tétikában, e g y f o r m á n foglalkozik vele a nyelvfilozófia és a vallásfilozófia, sőt szó esik már szimbolikus matematikáról is.10
E fejezetben először néhány példában bemutatjuk a szim- b ó l u m terén uralkodó zűrzavart, azután értelmezzük a szót az esztétika rendszerében.
A s z i m b ó l u m háromféle értelmezése
1.) Pitroff Pál" a s z i m b ó l u m fő elemének a homályosságot tekinti: homályos érzelem és ezzel együtt homályos jelentés.
Ez a homályosság szerinte az „idea" - amin ő a dolgok és je- lenségek lényegét, jelentését érti - hiányos volta. Az érzelmi elem túlteng az értelem rovására. A szimbolikus alkotás a művészetek felé törekvő népeknél a fejlődés kezdő fokát jelzi csupán. Lényege valamiféle forrongás, mely n e m talált tel- jes, tiszta, rögtön megérthető kifejezésre - azaz hiányzik belő- le az az áttekinthetőség, mellyel az ideát közvetlenül felfog- hatnánk. A világ, a szemléletek ösztöni alapon, majdnem intel- lektuális felügyelet nélkül törnek elő a szimbolikus alkotásban .
Végül is megállapítja, hogy a szimbólum az érzelmi világ- nak az értelmibe való átnyúlása anélkül, hogy teljes harmó- niára jutna. Különösen n e m tanúsított sok megértést korának szimbolikus alkotásai iránt, melyeket csupán mint patológiai tüneteket tartott figyelemre m é l t ó n a k . V é g e r e d m é n y b e n a szimbólumot alárendelt, kevesebb értékű m ű f o r m á n a k tekin- tette értelmi homályossága; „rendetlen asszociációi" miatt.
2.) É r d e m e s Posch Jenőnek12 i d e v o n a t k o z ó g o n d o l a t á t is megemlíteni. Metaforáról beszél, de nála ez egyjelentésű a szimbólummal. A szimbolikus beszéd szerinte is az elmara- dottság fokát jelzi, és m a m á r csupán a n n a k az ősibb kornak az emléke, amely az anyagi világtól lényegesen különböző
szellemi világot n e m ismerte fel, s a n n a k jelenségeit egysze- r ű e n valami „olyan-amilyen, annyira-amennyire" anyagias, konkrét dolognak fogta fel és nevezte meg.
A s z i m b ó l u m beszédszükséget, szóínséget pótol, azaz he- lyettesíti azt a szó szerinti értelemben veendő kifejezést, me- lyet a beszélő nem t u d o t t megtalálni.
3.) Végül kitérünk még Balázs Bélának13 a nézetére, melyet a m e t a f o r á v a l k a p c s o l a t b a n fejt u g y a n ki, d e é r v é n y e s a s z i m b ó l u m r a is, m e r t m i n d k e t t ő b e n bizonyos értelemben a z o n o s í t á s t ö r t é n i k konkrét és a b s z t r a k t d o l o g , a n y a g és szellem között. A metafora bizonyos értelemben „clairvoyan- ce'". Keresztüllátunk az empírián, két dolog egyikében ráis- m e r ü n k a másikra. Ez a felismerés azt jelenti: a két dolog- b a n egy közös, rajtuk túllévő metafizikai princípium kétféle megnyilatkozását fedezzük fel, kétféle álarcát ismerjük m e g egy láthatatlan arcnak, kétféle irreális szimptornáját látni egy közös metafizikai realitásnak. A metafora átlátszóvá és irreális- sá teszi az empirikus formákat és közvetlen szemlélet útján éreztet m e g egy m ö g ö t t ü k v a l ó realitást. Világosan ki is m o n d j a , hogy a különbség hasonlat és metafora között n e m formai, sem n e m esztétikai, h a n e m metafizikai.
Ez a három elmélet - minden tévedésük ellenére is - köze- lebb vitt bennünket a szimbólum problematikájának megérté- séhez. Látjuk azt, h o g y a szimbólumban van valami értelmi homály, érezzük a művész küzdelmét a „szóínség leküzdésé- vel", aki - egy esztétikus szavai szerint - „a kifejezhetetle- nek kifejezésére" törekszik, végül - és ez visz legközelebb a p r o b l é m a m a g v á h o z - szellem és anyag küzdelme zajlik le előttünk a szimbolikus kifejezésre való törekvésben.
Lélek és anyag összetalálkozása a szimbólumban
M i n d e n művészet lehetősége és értelme az az örök kettős- ség, ősi szembenállás, mely lélek és anyag között van. A művészi
kifejezésben is a létnek ezt az eredeti és alapvető polaritását kell leküzdeni, amely a véges és végtelen, abszolút eszme és a n n a k az egyedi, e m p i r i k u s világban való megtestesülése között áll fenn.14 A lélek közvetlenül n e m fejezheti ki magát, csak az anyagon keresztül, mivelhogy - Balázs Béla szép ki- fejezése - a léleknek nincsenek hangjai, csak visszhangjai.
Élményünket az esztétikai m ű b e n szellemi és érzéki moz- zanatok határozzák meg. Szellemi mozzanat a tartalom-for- ma egység nem-szemléletes elemei: a kifejezés és a jelentés.
Érzéki mozzanat a tartalom-forma szemléletes eleme, az áb- rázolás. Röviden lássuk ezeket egyenként.13
Az ábrázolás az esztétikai élmény tárgyi tartalmának érzé- ki szemléletességbe való öltöztetése. H á r o m iránya ismere- tes: a másolás, a minél teljesebb valóságutánzás; a jelzés, a valóságelemektől való lehető függetlenség; a sűrítés, a való- ságelemek hű, de szabadon rendezett visszaadása. Ez utób- bi vezet át a kifejezéshez, hiszen a kiemeléshez, rendezéshez valami szempontra van szükség. De ezzel m á r a maga érzé- sét viszi a tárgyba az egyén: azt, amit ő fontosnak tart.
A kifejezés n e m egyéb, mint az ábrázolásban megjelenő érzelmi tartalom. Az esztétikai élmény az aktuális élmény pontján hatol belém, egész valómat átjárja, énem mindenes- tül m a g á h o z szívja, magához hasonítja.
Ezzel viszont eljutottunk a jelentés elvéhez. A jelentés az egyik legnehezebb esztétikai fogalom (egyéni, személyi, ál- landó esztétikai világnézetnek is mondják). Értjük rajta az egyéni világképnek, h a n g u l a t n a k és erkölcsnek egységét, vagyis az én-nek a n e m én-nel szemben való viszonylag ál- landó jellegű értelmi, érzelmi és törekvésbeli állásfoglalását.
Legszembetűnőbb mozzanata a totális jelleg. Az egész em- berből fakad, az egész embert érdekli, az egész embert tük- rözi. A m e l y m ű n e k ilyen e g é s z - m o n d a n i v a l ó j a nincsen, amelyik csak ábrázolni, vagy csak kifejezni akar, - az csak fogyatékos esztétikumot nyújt.
Lássuk ezek után, mi a szerepe a művészi alkotásban a szemléletes és nem szemléletes elemeknek. H á r o m tipikus lehetőségre m u t a t h a t u n k rá: a képre, jelre és jelképre.16 A kép- ben a szemléletes elem az uralkodó. A kifejezést és a jelen- tést c s u p á n bennfoglaltan, m á s o d r e n d ű e n hordozza és köz- vetíti. Ez uralkodik az objektív tárgyú műalkotásokban (pl.
epikában). Magában hordozza a z o n b a n a kifejezés és jelen- tés m o z z a n a t á t is, hiszen nem c s u p á n hideg ábrázolás, ha- n e m a valóságnak a m ű v é s z lelkén megjelenő vetülete, az egyéni állandónak pillanatnyilag felszínre került hullámve- rése. A jelben a kifejezés vagy a jelentés (nem szemléletes elem) az uralkodó. A szemléleti elem legfeljebb csak eszkö- ze a szellemi tartalomnak, csupán emlékeztetője, előidézője, jele a szelleminek. Esztétikailag ez a legkevésbé értékes, m i n t h o g y az érzéki elem csupán jele a szelleminek.
A jelképben m i n d az érzéki, m i n d a szellemi m o z z a n a t e g y f o r m á n jelentős. Egyszerre kép is, jel is, ezek részletérté- keit egyesíti magában, ú g y h o g y kölcsönösen felerősítik egy- mást. Jelképnek a szelleminek az érzékiben való olyan meg- jelenését nevezzük, amelyben egy jelentés nélkül is önálló é r t é k ű k é p az érzékin t ú l m e n ő szellemi tartalmat hordoz.
Sík esztétikai rendszerében tehát a szimbolikus alakítás je- lenti az esztétikai alkotás legművészibb nemét. Ez az a meg- h a t á r o z á s , amely a l a p u l szolgálhat - legalább az esztétika területén - a sok félreértés kiküszöbölésére.
A szimbólum belelátja a lelket a tárgyba
A s z i m b ó l u m n a k - Volkelt elemzése szerint17 - két jelen- tése van: egy közvetlen és egy rejtett. A szimbolikus képzet- nek oly tartalma van, amely jelentékenyen mást m o n d , mint amit a dolog valósággal jelent. Itt felelhetünk m e g azok ne- hézségeire, akik a s z i m b ó l u m b a n esztétikailag fejletlen, ho- mályos idea-kifejezést látnak, azért, mert „érthetetlen képei,
beállításai lehetetlenné teszik az elmélyedést, a tárgyba való beleélést". Ez a kifogás - ha valóban helytálló - kiterjeszthe- tő minden esztétikai alkotásra, amelynek sohasem lehet cél- ja pontos fogalmi definíció, hanem - amint Pitroff18 is rányit erre utolsó szavaival - a szimbólum csupán valami szugge- ráló keret, amely minden homályossága ellenére is mélyeb- ben megsejteti az „ideát", a dolgok legbelső minéműségét, mint a legszabatosabb, d e tartalmilag annál szegényesebb fogalmi szó-mez.
Vizsgáljuk meg azt a nehézséget is, mely a szimbólumban elmaradottságot és a szóínség leküzdésére való törekvést lát csupán. Láttuk, hogy a szimbolikus alakítás a dolgok leg- benső értelmét akarja kifejezni, de úgy, ahogy az egyén azt magában, a saját egyénisége szerint újjáalkotja. Ha a művé- szi egyéniség elég eredeti ez új világkép megalkotására, elő- készületlenül megáradt gondolatbősége, a heves, követelő vágy: közölni minden érzett és benne élő árnyalatot, túlra- gadja őt az adott lehetőségeken.14 Nélkülözi a kifejezési esz- közöket, hajlékonyságot, azért szükségszerűen kell valami szemléltető-szuggeráló érzéki ruhát adni a megfoghatatlan eszmei magra. Ez a kényszerűség néha nem is külső, h a n e m belső kényszerűség a misztiko-szimbolikus természetű mű- vésznél, aki tudattalanul, természete okán kerül a szimboli- zálás kényszere elé. Tehát valóban fennáll a szimbolizálási kényszerűség az absztrakt kifejezéseszközök elégtelensége miatt, de ezt soha semmiféle nyelvi tökéletesülés sem fogja megszüntetni, míg az ember igényt tart arra, hogy a kifejez- hetetlent, illetve a csak művészileg kifejezhetőt kifejezze.
És végül vizsgáljuk meg azt a kérdést, hogy a szimbo- likus alakítás csupán esztétikai jellegű-e, vagy Balázs Béla föntebb ismertetett felfogása szerint metafizikai természetű is. Kant ismeretelmélete szerint a kutató elme nem ismerheti meg az önmagában való dolgokat (Ding an sich), a dolgok eszméjét, mert ezek a „Ding an sich"-ek el vannak előlünk
fátyolozva a tér és idő, a kategóriák és a cél-rendeltetés apri- ori-jellegű keretébe. Mi tehát n e m az ö n m a g á b a n való dol- gokat ismerjük meg, h a n e m csupán a jelenségeket (Erschei- nung), ahogy a z o k értelmünk apriori formáiban megjelen- n e k . - Balázs Béla Kant g o n d o l a t v i l á g á b a n állíthatja azt, h o g y nem ismerhetjük meg a dolgok metafizikai princípiu- mát; csupán a m ű v é s z e t segítségével válnak a dolgok empi- rikus formái átlátszóvá és irreálissá, s így lesz lehetséges a valótlan e m p i r i k u s fátyol m ö g ö t t közvetlen szemlélet útján fölfedezni a d o l g o k belső minéműségét.
Mi ezzel s z e m b e n a s z i m b ó l u m esztétikai jellegét hang- súlyozzuk: o l y a n önértékú érzéki kép, mely szellemi tartal- m a t hordoz. Tehát nemcsak h o g y nem rombolja le a szimbo- likus alakítás az anyagi való hitelét, h a n e m é p p e n szellemi t a r t a l o m h o r d o z ó j á v á , közvetítőjévé válik. Erre feljogosít b e n n ü n k e t az a tapasztalás, hogy a művészet n e m veti el az anyagot, a szemléleti elemet, és ha néhol mégis megteszi, azzal annyit veszít is művészi értékéből. - A z u t á n é p p e n a s z i m b ó l u m n á l , a legművészibb alakító elvnél látjuk, hogy m i n d i g határozottan széjjelválasztandó az érzéki a szellemi- től, hiszen a s z i m b ó l u m szemléletes eleme mindig teljes ér- t é k ű önjelentést hordoz.
Egy értékes eszmét a z o n b a n rejt m a g á b a n Balázs Béla gondolata, azt ti., hogy a két dolog egyikében - a rajtuk túl- lévő metafizikai princípium alapján - r á i s m e r ü n k a másik- ra. Vagyis a szimbólummal tényleg megéreztethetjük a dolgok legbenső mivoltát. Hisz eddigi fejtegetésünk értelmében tény- leg igaz Volkelt20 kifejezése, h o g y a szimbólumalkotással bele- látjuk a lelket az objektumba. A szimbólumalkotás tehát lénye- gében a gondolkozás szintetikus formája, mely kapcsolatot teremt a tekintetbe jövő tárgyak között.
III. A szimbólumnak és rokon fogalmainak stilisztikai értelmezése
A jelentésváltozások legelterjedtebb osztályozása a klasz- szikus stilisztika két fő mesterének, Arisztotelésznek és Quin- tilianusnak köszönhető. Quintilianus De institutione oratoria c. m ű v é b e n görög és római grammatikusok n y o m á n 14 tró- pusfajt különböztet meg. Rendszerét a 19. századig érdem- legesebb változtatás nélkül követték a stílus elméletírói.
A 19. században elinduló jelentéstani kutatások n y o m á n négy ismertebb rendszer bontakozott ki a jelentésváltozások értelmezésére.21
1. Paul H e r m a n n logikai o s z t á l y o z á s a : (Prinzipien der Sprachgeschichte). Elvileg n e m tért m é g el a klasszikus stilisz- tika útjaitól. A jelentésváltozások különböző fajtáit a jelen- tésszűkülés, a jelentéstágulás és a tér-időbeli vagy oki kap- csolaton alapuló átvitel logikai sémájába szorítja.
2. A. Meillet történeti-szociológiai osztályozása (Comment les mots changent de sens? - Année Sociologique 1904-05, IX.) a jelentésváltozások három alaptípusát állítja fel: a.) A szo- ros értelemben vett nyelvi, grammatikai okok alapján előál- ló jelentésváltozás, b.) A szóval megjelölt tárgy átalakulásá- val t ö r t é n ő j e l e n t é s v á l t o z á s , c.) J e l e n t é s v á l t o z á s azáltal, hogy a szó az egyik szociális csoportból a másikba vándo- rol.
3. Wundt osztályozása lélektani alapon nyugszik. A kép- zettársulás törvényéből kiindulva megkülönböztet szórvá- nyos és szabályos jelentésváltozást, majd az utóbbit négy fő típusra osztja:
a.) asszimikiciós jelentésváltozás a tartalmi hasonlóság alapján;
b.) komplikációs jelentésváltozás a h a n g u l a t i r o k o n s á g alapján;
c.) érzelmi hatások a jelentésváltozásnál;
d.) jelentéssűrűsödés.
4. Gombocz Zoltán az eddigi eredményeket is felhasznál- va abból az alapelvből indul ki, hogy m i n d e n jelentésválto- zás v é g e r e d m é n y b e n jelölésváltozás; így állítja fel a jelentés- változások négy fő típusát:
a.) Névátvitel a tárgyképek hasonlósága alapján.
b.) Névátvitel a tárgyképek érintkezése alapján.
c.) Jelentésátvitel a nevek hasonlósága alapján.
d.) Jelentésátvitel a nevek szintagmatikus kapcsolata alap- ján.
A stilisztikák a jelentéstan eme eredményei alapján a je- lentésváltozás egyes eseteiben a változások okát mélyebben megvilágítják, d e a klasszikus stilisztika kategóriáit továbbra is megtartották. É p p ezért mi is a régi klasszikus stilisztika terminusait használva keressük - velük viszonyba állítva - a s z i m b ó l u m értelmét.
B e s z é d ü n k n e k a z o n díszítő elemei, melyek n y e l v ü n k e t szemléletessé és hangulatossá teszik, a szóképek és az alak- zatok. Tropus (rpémo; versio seu flexió significationis; fordu- lat, szókép) - Quintilianus szerint22 - valamely szónak vagy kifejezésnek eredeti jelentésből m á s jelentésbe átvitt ügyes alkalmazása. A figura (alakzat) a szófűzésnek b i z o n y o s át- alakítása, mely eltér a rendes és önként kínálkozó beszéd- módtól. A szókép tehát a jelentésnek, az alakzat a szófűzés- nek megváltozását jelenti.
A stilisztikák a trópusnak három alaptípusát szokták meg- különböztetni: m e t a f o r a , metonímia, szinekdoché. Zlinsz- ky23 trópusnak, azaz a költői nyelv érzelemkifejező eszközé- nek csak a metaforát és a szimbólumot ismeri el. E meghatá- rozás tehát n e m veszi figyelembe a köznyelvi jelentésválto- zásokat. A f o g a l m a k tisztázása céljából a számbajöhető ro- konfogalmakat m i n d tárgyalni fogjuk.
A hasonlat két tárgy vagy eszme egybeillőségének kinyil- vánítása. Elemei: a hasonlított, a hasonló - amihez hasonlí- tunk, a hasonlóság - amiben hasonlít. Pl. Olyan bátran har- col, mint az oroszlán. Az ifjúság olyan, mint a tavasz. Lát- juk, hogy két különböző, de bizonyos tekintetben megegye- ző dolgot állítunk egymás mellé a hasonlatban. Itt azonban m é g nincs szó a jelentés megváltozásáról; ezért nevezi Szé- kely István lehetőségi vagy kezdetleges trópusnak24, sőt Né- gyesy László egyenesen az alakzatok közt tárgyalja23.
A metafora (képátvitel) Quintilianus szerint26 lerövidített hasonlat. Zlinszky szerint hasonlóságon alapuló szókép.2' A metafora is bizonyos egyezést állapít m e g két dolog kö- zött, m é g p e d i g v a l a m i hasonlóságuk alapján, d e n e m ha- sonlat, h a n e m azonosítás alakjában. Pl. Én vagyok a jó pász- tor. Kétféle alakja van: teljes (vagy nyílt), mikor ki van téve az is, amit azonosítunk, meg az is, amivel azonosítjuk. Pl.
Széles utca a víz, ember a sövénye. (Arany, Toldi XI.) Egy- szerű alakjában csak az van kitéve, amivel azonosítunk; az azonosított pedig hozzáértendő. Pl. Hé, fiúk! amott ül egy túzok magában. (Arany, Toldi III.)
M e t a f o r a fennállhat két érzéki, konkrét dolog, továbbá valamely érzéki és elvont, absztrakt dolog között. Posch Je- nő2* a jó m e t a f o r á n a k azt az elemét hangsúlyozza, hogy a metafora m i n d e n k o r a távol eső, n e m közvetlenül kínálkozó hasonlat: A teve a „sivatag hajója". O is r á m u t a t - talán Arisztotelésztől függetlenül is - a metaforának arány-jelle- gére. A:a = M:m, - ezért a metaforában „A" helyett m o n d - juk az „M"-et.
Arisztotelész példája így szemlélteti a m o n d o t t a k a t : „a boroscsésze ú g y viszonylik D i o n ü s z o s z h o z , m i n t a p a j z s Arészhez", a költő tehát a boroscsészét Dionüszosz pajzsá- nak, a pajzsot pedig Árész boroscsészéjének fogja nevezni2".
Metonímia (névcsere, névmásítás; transmutatio, p e r m u t a - tio nominis). Tér, idő vagy oki kapcsolaton alapuló szókép.
Helyi képzettársításon alapszik. Pl.: Megteríti az asztalt.
Időbelin: pl. m i t rákentek a századok... (Petőfi). Okozatin:
gyermekáldás; v a n szíve (részvéte); Balassa a kard és a lant hőse.
Szinekdoché (együttértés, tárgymásítás; comprehensio, si- m u l intellectio): faji kapcsolaton alapuló szókép: a n e m és faj felcserélése. Különféle alakjai: a tárgy helyett azt az anya- got nevezzük, amiből készült. Pl. vas (kard, bilincs).
A rész helyett az egészet n e v e z z ü k m e g v a g y fordítva.
Pl. a személy a s z e m származéka. A várost 10 ezer lélek lakja.
Allegória30 az a zárt (rejtett) hasonlat, amely az élő vagy élettelen természetből vett lehetséges, de n e m valószínű le- írás vagy elbeszélés alakjában jelenik meg. A képnek és az értelemnek az egyezése teljes. A kép m i n d e n részének jelen- tése van. Nincs benne lényegtelen, csupán díszítő elem. A me- taforától abban különbözik, hogy míg ennek sajátos értelem- ben vett alanya van, az allegória alanya maga a trópus. Pl.
Horatius: C a r m . I. 14. O navis (republica) referent in mare (pericula) te novi fluctus (bella civilia)... etc.
A s z i m b ó l u m világos m e g h a t á r o z á s á t n e h e z e n találjuk m e g a stilisztikában. N e m szerepel a Quintilianus-féle 14 t r ó p u s között. Zlinszky31 egyszerűen a trópusok közé sorol- ja. Ezért n e m t u d j a p o n t o s a n elkülöníteni a h á r o m ismert trópustól fogalmilag sem, és ezért van az, hogy u g y a n a z a példa majd metonímiának, m a j d meg s z i m b ó l u m n a k szere- pel nála.
A „Balassa a kard és a lant hőse"- példát a metonímiák között említi, azzal a megjegyzéssel, h o g y a l k a l m a s a b b a n tárgyalható a s z i m b ó l u m o k között32. Karddal és lanttal szol- gálta a hazát - a szimbólumok közé számítja. Ott idővel kar- ral s fővel Isten u t á n vitte sokra, - Négyesy (Stilisztika 218) m e t o n í m i á n a k t e k i n t i , Z l i n s z k y p e d i g s z i m b ó l u m n a k .3 3
Z l i n s z k y m e g h a t á r o z á s a szerint3 4 a s z i m b ó l u m v a l a m e l y gondolati f o g a l o m n a k érzékelhető jelképe, mely alkalmas a
h o z z á f ű z ő d ő képzettartalomnak asszociatív v o n a t k o z á s o k (képzettársítás) útján való felkeltésére. Ez a vonatkozás le- het érintkezési és hasonlósági. Érintkezési képzettársításból keletkezik a metonímia és szinekdoché, hasonlóságiból pedig a metafora. A következőkben p o n t o s fogalmi elkülönítést szeretnénk nyújtani a szimbólum és rokon fogalmai között.
1.) Miben különbözik a jeltől?
a.) A jel35 olyan ismert dolog, amely kinyilvánítja egy má- sik dolog jelenlétét, pl. a füst a tűzét; a szimbólum ellenben képviseli a jelzett dolgot, a n n a k mintegy helyébe állítható (Symbolum repraesentans).
b.) A jel csupán okozati viszonyban áll a jelzett dologgal (a nyögés a fájdalommal), a szimbólum ellenben hasonlósági kapcsolatban is állhat, pl. a liliom az ártatlansággal (Symbo- lum analogum).
c.) A jel természetes kapcsolatban áll azzal, amit jelez (a pozsgás arcszín az egészséggel), a szimbólum csupán önké- nyesen, tehát az eszes lény megfontolásával és elhatározásá- val jelképezi a tárgyat, pl. a liliom, mint az ártatlanság jelké- pe (Symbolum arbitrarium).
2.) Miben különbözik a metaforikus szimbólum a hason- lattól?
A hasonlatban mindig különváltan m a r a d a két összeha- sonlított dolog, a szimbólumban egyesül a kettő egymással;
a szimbólumnak az a szerepe, hogy a maga érzéki valósága mellett elénk állítsa azt a gondolati tartalmat is, amelyet em- beri megegyezésből hivatva van képviselni.
3.) Legvégül miben különbözik a metaforikus, metonimi- kus, szinekdochikus szimbólum a metaforától, metonímiától és szinekdochétól?36
Posch Jenő fentebb idézett gondolatserkentő, de felületes cikkében17 teljesen el akarja mosni a határt a metafora és a szimbólum között. Megállapítása ez: v a n n a k reális, m o n d - hatnánk: tettleges, és vannak szóbeli, nyelvi metaforák. Sze-
rinte a m e t a f o r a nem egyéb, mint beszédbeli szimbólum. Ez az azonosítás csak újabb nehézségeket támaszthatna, ha n e m tudnánk, h o g y ő csupán lélektani szempontból teszi vizsgá- lat tárgyává e m e stilisztikai jelenségeket, amelyek egyfor- m á n a nézet- vagy szándéknyilvánításnak az eszközei.
Mindenekelőtt t e g y ü n k különbséget a tárgyias és belső s z i m b ó l u m között. Tárgyias s z i m b ó l u m az a külső érzéki való, amely a maga konkrét realitásában jelenít m e g vala- mit. Belső s z i m b ó l u m a t u d a t b a n létező s z i m b ó l u m , vagy mint a tárgyias szimbólum elgondolása, vagy m i n d e n külső érzékelés nélkül csak a fantáziában megalkotott és kifejezett érzéki kép.
A szimbólumokra egyetemesen érvényes az a megállapí- tás, hogy a s z i m b ó l u m önértékű, ö n m a g á é r t is létező, csu- p á n ö n m a g á b a n is é r t e l e m m e l bíró é r z é k i v a l ó s á g , a k á r mint érzékeink alá eső tárgyi valóság, akár mint teljes érté- kű f a n t á z i a k é p , mint gondolati valóság. Ezzel s z e m b e n a metafora, m e t o n í m i a , szinekdoché k é p e csak a n n y i b a n és csak azért létezik, hogy rámutasson a m a g a valóságán túl egy másik t a r t a l o m r a , tehát itt n e m ö n é r t é k ű k é p p e l van dolgunk.
IV. A vallási szimbólumok
Történeti szempontból legtanulságosabb a vallásos szim- bólumok vitája, hiszen itt kezdett kialakulni és innen bonta- kozott ki m a i fejlettségében. E l s ő s o r b a n a k e r e s z t é n y s é g szimbólumait fogjuk s z e m előtt tartani, bár általános meg- állapításaink m i n d e n vallási szimbólumra egyaránt vonat- koznak.
Amint az ókor filozófusai a leküzdhetetlen kifejezési akadály miatt kényszerítve érezték magukat szemléletesen beszélni, ezen ok m i a t t folyamodtak a képes kifejezések használatá-
hoz a vallási képzeteket közlő váteszek is. De kétségtelen, hogy van számos olyan szimbólum is, amely - ez elsősor- b a n a g ö r ö g m i s z t é r i u m b a n és a k e r e s z t é n y m i s z t i k á b a n volt elterjedt - az igazság elfátyolozására készült, egyfelől hogy az avatatlanok előtt érthetetlenek maradjanak, - innen az őskereszténységben a disciplina arcani a gnosztikus eret- nekekkel szemben,38 másfelől, hogy a beavatottak figyelmét így keltsék fel a mélyebb értelmű tanításokra3 9. Ez utóbbi esetben a szimbólum szándékos, tudatosan kieszelt kifejezési eszköz. N e m az érzelemmel áthatott fantázia, h a n e m a logi- kusan mérlegelő gondolkodás szüleménye. Épp ezért eszté- tikai értéke sem helyezhető a másik mellé. N e m is nevezhető anynyira s z i m b ó l u m n a k , mint inkább p o n t o s a n m e g h a t á - rozható értelmű allegóriának.
A vallási s z i m b ó l u m n a k n a g y része a tisztára tárgyias szimbólumok közé tartozik. Ez tekinthető a szimbólumfejlő- dés kezdeti állapotának. Csak később, mikor m á r a külső tárgy egyre inkább kezdett elhomályosulni, lépett előtérbe a tulajdonképpeni eszmei tartalom;41' idővel m á r egyáltalában n e m létező külső tárgy nélkül is alkottak szimbolikus képet.
Vizsgáljuk most - elsősorban is a kereszténységben - a vallásos szimbólumalkotás legfőbb elveit és megnyilvánulá- sait.
A vallásos t u d a t n a k m e g v a n az a követelő hatalma, hogy m i n d e n t a saját fényében akar szemlélni, s a látszólag egé- szen távol álló jelenségeket is összekapcsolja. A hittel össz- h a n g b a n gondolkodó elme a teremtett világot is el tudja he- lyezni Istenhez való viszonyában, mikor az isteni bölcsesség csodálatra m é l t ó alkotását dicséri b e n n e . Az a n y a g i és a szellemi világot egy és u g y a n a z o n teremtő ősokra vezeti vissza. M á r m o s t é p p e n a Teremtőnek a z o n o s s á g á b ó l , ill.
egyetlenségéből kifolyóan joggal keresheti és ismerheti fel az Isten alkotta anyagi természetben az ugyancsak Isten te- remtette lelki világ hasonlatszerű, elfátyolozottabb tükrözé-
seit.41 Sőt a keresztény filozófia a lét analógiája alapján Te- remtő és teremtmény között, m i n d e n eredendő különbsé- gük ellenére is, bizonyos hasonlóságot állít, s az érzéki való- ság formái magukon túl a transzcendentális, szellemi való- ságra, a tulajdonképpeni Létezőre utalnak vissza. Az evilági teremtménynek tehát v a n bizonyos szimbólum-jellege: nem csupán m a g á t jeleníti meg, hanem visszautal egy objektív metafizikai, transzcendentális Létezőre.42 Ezt a tanítást fejezi ki olyan m e g k a p ó természetességgel egy misztikus irat:
„Egyszer annyira elragadtatott (Giovanni della Vernia test- vér) és fölemeltetett az Istenhez, hogy meglátta benne te- remtőjét minden teremtett dolognak a földön és az égen, és mindezek tökéletességét, rendjét és rendeltetését külön. És akkor világosan látta, hogy minden teremtett dolog az ő Te- remtőjét képviseli, és hogy Isten van a teremtett dolgokon belül és kívül, fölül és körös-körül".43 Ez a misztikus termé- szetszemlélet. Minél mélyebb a lelki élet, annál mélyebb, na- gyobb a szépség ősforrásának, Istennek látása a teremtmé- nyek szépségében.44
A katolikus teológiában sajátos értelemben esik szó a szimbólumról a szentségek tanában. Szentség a kegyelem- nek Krisztustól rendelt hatékony jele. De a jel itt nem a ter- mészetes jel, hiszen nincs természeti való, melynek termé- szetes összefüggése lehetne a természetfeletti léttel. De nem is csupán mesterséges jel, mert bizonyos benső hasonlóság áll fenn a szentségi jel és az általa jelzett kegyelem között.
Tehát a jelképek közé sorolható inkább, s nevezhetjük litur- gikus jelképnek. Ez a szentségi jel dologból (tárgy vagy cse- lekvés) és szavakból áll.43
Az Újszövetség szentségei dologi teljesítmény alapján mindig megadják a kegyelmet, ha a fölvevő nem állít aka- dályt a kegyelem elé. A szentség a kegyelemnek valós léte- sítő oka. N e m főok, h a n e m eszköz, mely a főoktól, Istentől kapott indítást mint eszköz átviszi a fölvevő alanyra.
A vallástörténészek erőnek erejével próbálnak összefüg- gést keresni a szentségek és a pogány misztériumvallások között. Nem feladatunk itt azzal a különben is eldöntetlen kérdéssel foglalkozni: hatottak-e és mennyiben a pogány misztériumok a kereszténységre?'16 Csupán rámutatunk arra a különbségre, amely a keresztény szentségek és a misztéri- umok között szimbólumjellegüket illetően fennáll.
V. A lírai szimbólum
Foglalkoztunk általánosságban a szimbólummal az esz- tétika keretein belül, és megközelítőleg próbáltunk fogalmi meghatározást adni a szimbólumról. Láttuk, hogy ez a meg- határozás mennyire megkönnyíti a stilisztikában használt szimbólumfogalom körüli zavar megszüntetését. De a szim- bólumnak - elsősorban a modern lírában - olyan gazdag, sokszínű jelentése van, amelyet nem lehet megérteni olyan szegényes tartalmú, logikai értékű definícióból, melyet el- méleti ismereteinkből deduktív következtetéssel nyertünk.
Eddigi meghatározásunk ugyan itt is érvényben marad, de ezt ki kell egészítenünk a szimbolikus műalkotásokon vég- zett megfigyeléseink eredményeivel.
A lényeg itt is valamely érzéki kép és szellemi tartalom kettőssége marad. Vizsgáljuk ezeket egyenként.
A szimbólum a tárgyakat és az eseményeket nem a ma- guk érzéki valóságában fogja fel, hanem szimbólumoknak tekinti, azaz bizonyos lelki állapotok és történések kifejezé- sének. Hasonló ez ahhoz a lelkiállapothoz, amivel az ősem- ber tekintette a világot, mikor lelkesítette azt, vagy magához hasonló lényeket látott benne (animizmus, antropomorfiz- mus).47
Makkai Sándor48 mutat rá arra Ady szimbolizmusával kapcsolatban, hogy Ady egy egész új költői világot teremt,
ú j természeti világrendet, melynek tényezői valóságukat m i n d az ő lelki funkcióiban bírják s mind életté varázsolt konkrét lények, hasonlók az ősi animizmus naiv perszonifi- kációihoz, egy költőzseni ösztönös művészi vízióiban súlyo- sabb és mélységesebb realitásra születve. A valóságot nem szemlélteti, h a n e m életre támasztja, megérezteti és elhiteti ezt a valóságot, amely t u l a j d o n k é p p e n nincs, amely csak benne van, amely az ő lelki hullámzásának kivetített, szim- bolikus képe. Ez a vizionárius, vátesz, látnok-költő látás- módja. Nála - mint ugyancsak Adyról jegyzi meg Horváth János49 - már nem lehet szó „látásról", vagyis a valóság ob- jektív megfigyeléséről, h a n e m „látomásról", a valóság szub- jektív észrevételéről, ami a tárgyi igazság azonnali átidomí- tását jelenti a költő pillanatnyi lelkiállapota szerint. De ez a kép a külső világnak bármennyire is az egyén lelkén meg- tört visszhangja, a költő mégis a realitás igényével lép föl velünk szemben, úgy viselkedik, mintha hinné s velünk is el akarná hitetni, amit képes beszéde állít. És ebben különbö- zik a s z i m b ó l u m a metaforától. A m e t a f o r á b a n érezzük, hogy a kép csupán eszköz a kifejezendő tartalom szolgála- tában, a fő a gondolati elem; ellenben a szimbólumban a kép önálló létet nyer, önmagáért való lesz, eszközi hasonlat és metafora helyett magát a valóságot jelenti, mintha élne és létezne. Metafora és szimbólum között egyszóval a költői vízió természetében v a n a különbség. A metaforát alkotó költő fő gondja a gondolati elem: azt tartja szemmel s neki a kép csak ruha, mely szemlélhető, illő formát ad a gondolat- ra. Ellenben a szimbolizáló költő konkrét valóságnak veszi a képet, ezt látja elsősorban, és mintegy belelátja a képbe a gondolatot, a tartalmat, az éltető lelket.
De a szimbólum éppen szemléletes eleme által különbö- zik még az allegóriától is. Az allegóriában a kép m i n d e n egyes mozzanatának az értelem határozott mozzanata felel meg. De a szimbólumban már nincs pontról pontra haladó
megegyezés kép és tartalom között. Ez pedig annak a kö- vetkezménye, hogy az allegória eredendően gondolati jelle- gű: gondolatból születvén, egyenesen a gondolatra is akar hatni. Ezzel szemben a szimbólum érzelemben fogant és el- sősorban érzelmünkhöz és képzeletünkhöz szól. Mivelhogy a szimbólumban a kép önértéket képvisel, a művész azon van, hogy a kép jelentőségét ne csupán jelentésbeli tartalma emelje ki, hanem önálló szemléleti tökéletessége is. Ezért a művész - önkéntelenül - olyan részleteket is kidolgoz, me- lyek a szellemi tartalom szempontjából jelentéktelenek vol- nának. Ezek a képet részletező, elevenítő mozzanatok nem hozhatók közvetlen kapcsolatba a gondolati tartalommal.
Mégis a mű igazi, szuggesztív hatását csak a minden jelen- tésbeli célzatosságtól független, érzelmi mélységekből és a kép belső törvényszerűségéből született elemek biztosítják, mert ezek hideg fogalmi közvetítés nélkül, érzéki és érzelmi kifejező erejükben hatnak ránk.
Végül míg az allegória csak jelzi, utalással jelöli meg tar- talmát, a szimbólum a szó teljes értelmében ábrázolja. A kép nem áll külön a mondanivalótól, mert a jelentést a művész nem úgy fűzi hozzá, hanem benne látja. A kettő valójában nem is kettő, hiszen a művész nem úgy kapcsolta össze a kettőt, hanem egy víziót lát és láttat a szuggesztív képben velünk is.30
De nézzük most már azt a szellemi tartalmat is, amelyet a szimbolikus költő valamiféle képpel akar érzékeltetni. A köl- tő saját lelkének érzelmi hullámzásait akarja kifejezésre jut- tatni. Ha az objektív, külső világot rajzolja, azt is saját érzése tükrözésébe állítja. De ki tudná az emberi lélek legmélyebb megmozdulásait teljes szabatossággal megfigyelni, a lap- pangó, éppen csak öntudatlanul felszínre jutó ösztönélet tit- kait megvilágítani! S főleg a modern dekadens lélek beteges ösztöniségét és a civilizációtól enervált, rafinált művészlélek rajzát nyújtani!
A modern lélektannal vetekszik a modern líra a lelki élet mélységeinek feltárásában. Volna-e erre alkalmasabb művé- szi eszköz a m o d e r n szimbólumnál! Az a m o d e r n szim- bólum, amely sokszor alig követhető asszociációkra téved, s v a l ó b a n gyakorlott érzékenység kell a h h o z , hogy valaki ezeket az asszociáció-távolságokat „átérezni" tudja. Viszont - és e vonatkozásban ez a nagy értékük - az asszociáció-tá- volság növelésével - Balázs Béla találó szavaival!31 - (egy lelki trigonometria folytán) a léleknek egyre mélyebb réte- gében lehet csak az a pont, amelyben hatásaik találkoznak.
Vagyis a léleknek minél mélyebb rétegei lesznek aktuálisak- ká a lírában, annál nagyobb távolságú hasonlatokra, szim- bólumokra v a n szükség, hogy definiálhassuk és kifejezhes- sük.
A szimbólum jelentő eleme tehát nem fejezhető ki pontos fogalmakkal. H o g y az alkotó mit látott, azt látom, - hogy mit érzett, azt tudom, - d e hogy mit gondolt, azt csak ér- zem, de nem tudom. A jelentés tehát nem logikai, hanem ér- zelmi evidenciával van jelen a műben.32 Csupán megérezte- ti, sejteti, szuggerálja. Az a homályosság, amit elmarasztaló- lag emlegetnek a szimbolikus versben, legtöbbször nem is a beszéd homályossága, h a n e m a beszéd segítségével kifeje- zésre jutott tudattalan, ösztönös lelkiállapoté. A szimbolikus versnek ez a homályossága és érthetetlensége legsikereseb- ben bizonyos érzelmi azonulással küzdhető le. Mihely sike- rült belehelyezkedni a költő érzelemvilágába, sokkal érthe- tőbbé válik, mint sok gondolati költő fogalmi rendszere."3
Érdemes követni a költőt ezen az úton, mert ez nem ke- vesebbet jelent, mint részt venni a műalkotásban, újjáalkotni magunkban a m á r kész művet.
Jegyzetek
1 Pauly Wissowa, Real- Encyclopädie der klassischen Altertumswissenschaft, Stuttgart.
2 Du Cange, Glossarium mediae et infimae latinitatis, Niort, 1886.
3 Pape, Gr.-d. Handwörterbuch.
4 Dictionnaire de théologie catholique (Vacant - Mangenot - Amann), Paris, 1923.
5 Pauly Wissowa, i. m.
6 Altaner - Hermann, Ókeresztény irodalomtörténet, Bp., 1947. 43-44.
7 Du Cange, i. m.
8 Dictionnaire de Theologie catholique, s. v.
9 Du Cange, i. m. s. v.
10 Cassirer, Das Symbolproblem und seine Stellung in System der Philosophie.
(Zeitschrift f ü r Ästhetik u n d allgemeine K u n s t w i s s e n s c h a f t . XXI [1927] 295-97).
11 Pitroff Pál, A szimbólum, Győr, 1913.
12 Posch Jenő, A metaphoráról (E. Ph. K. 1918.) 100.
13 Balázs Béla, A hasonlat metafizikája, Nyugat, 1919.
14 Cassirer, i. h. 296.
15 Sík Sándor, Esztétika, Szent István Társulat, Bp., 1942. II. 5-47. o. alap- ján.
16 Uo. 267-271. alapján.
17 Id. Marót Károly, A szimbólum történetéhez, Huszadik Század, XIV. 597.
18 7. m. 14.
19 Marót Károly, i. m. 600, 603.
20 Marót K , i. h. 597.
21 Gombocz Zoltán, A magyar történeti nyelvtan vázlata (IV. Jelentéstan), Pécs, 1926.
22 Quintilianus, Instituto oratoria, 8. 6.1.
23 Zlinszky Aladár, Néhány stilisztikai fogalom értelmezése, XXIV. (1928) 78.
24 Dr. Stephanus Székely, Hermeneutica biblica generalis, Friburgi Brisgovi- ae, 1902. 134.
25 Négyesy László, Stilisztika, Bp., 81921. 220.
26 Quintilianus, i. m. 8, 6, 8.
271. m. 78.
28 A metaphoráról (E. Ph. K.) s1921.17.
29 Zlinszky, Néhány stilisztikai... M. Ny. XXIV. (1928) 79.
30 Székely, i. m. 141.
31 Stilisztika 196.
32 Zlinszky, Néhány stilisztikai... 236. 302.
3 3 I . m. 302.
341. m. 301.
35 Székely, i. m. 230.
36 M e t a f o r á s s z i m b ó l u m : G y ű r ű ~ örökkévalóság; M e t o n í m i á s szim- bólum: lebomlás ~ hódolat; kereszt ~ megváltás. Jobb lenne előbbire a hasonlósági (asszimilációs) szimbólum, és az utóbbira az érintkezési (asszociációs) szimbólum elnevezés.
37 E. Ph. K. 1918. 19-21.
38 Artner Edgár, Ókeresztény egyház- és dogmatörténet, Bp., 1946.153.
39 Marót K., i. h. 601.
40 Cassirer, i. h. 296.
41 Rónay György, A misztikus élmény, Vigilia, XIII. 523.
42 Benz, Christliche Mystik und christliche Kunst. Deutsche Vierteljahrsch- rift, XII. 24-25.
43 Fioretti, 52. fejezet.
44 Kühár Flóris, A misztikus természetszemlélet, Bp., 1928. 13.
45 Schütz Antal, Dogmatika II. 354-55.
46 Artner Edgár, i. m. 149-55.
47 Világirod. Lexikon, III. 1607. (Zlinszky) 48 M. S., Magyar fa sorsa, Bp., 1927. 127-129.
49 H. J., Ady s a legújabb magyar líra, Bp., 1910. 39.
50 Sík S., Esztétika, II. 277-281. alapján.
51 I. m. 407-408.
52 Sík S., Esztétika, II. 281-284. alapján.
53 Makkai S., /'. m. 128-29.
II. RÉSZ
S Z E N T MECHTILD ÉS SZENT GERTRÚD S Z I M B O L I Z M U S A
I. A középkor világa és a szimbolizmus 1. A középkor lelki keresztmetszete a szimbolizmus tükrében
Bevezetésképpen szeretnék rámutatni azokra a lelki adott- ságokra a középkori ember lelkületében, amelyek gondola- tai kifejezésében szinte kényszerítették őt a szimbolizmusra.
A középkori ember hitével és érzelmével Istenben találja meg a lét értelmét és végső célját a respublica Christiana esz- ményében. (A mély Isten-hit kapcsolja össze a középkor né- peit Isten közös gyermekeivé...) Gondolkodása homlokteré- ben az örökkévalóság tudata áll. (Ezt a mély Isten-hitet az Egyháztól, a történeti Krisztus történelmi továbbfolytatójá- tól kapta a középkori ember. Épp ezért az Egyháznak döntő szerepe van a hívő középkor lelkületének kialakításában.) Létének igazi célját nem a földön keresi és találja, hanem a túlvilágon. Gondolkodása alapvetően teocentrikus. Ez az Is- ten-központú világnézet gyűjti egybe a számos kolostor sok lakóját, hogy mint Isten házanépe dicsérje a hívő világ kép- viseletében is Isten irgalmas jóságát. Csakis a mély Isten-hit érteti meg velünk azt a pompázó liturgiát, amelynek tanúi lehetünk a középkorban, és azt a liturgiában Istennek hódo- ló gyermeki lelkületet, amelynek éppen Nagy Szent Gertrúd és Szent Mechtild kinyilatkoztatásaiban lehetünk néma cso- dálói. Szent Tamás a maga tömörségével össze is foglalja a liturgia lényegét: „Cum enim homo sit compositus ex anima
et corpore, u t r u m q u e debet applicari ad c o l e n d u m Deum;
ut se. anima colat interiori (!) cultu et corpus exteriori..."1
Ebből az Isten-hitből táplálkozó nagy eszmékkel voltak k é p e s e k emberfeletti erőfeszítések vállalására is (pl. a ke- resztes háborúkban, a keresztény szeretet hősies gyakorlatai- ban). A hívőknek élő, eleven közösségét a szentegyház jel- képezi. Az Isten-háza a n n a k az erős é p ü l e t n e k a jelképe, melyet Krisztus sziklára épített és m i n d e n k o r fenn kell áll- nia, mint az összes hívek közösségének, egyben a mennyei J e r u z s á l e m n e k s z i m b ó l u m a . (S. A u g . in Ps. 39,1 [Migne XXXVI. 4331; 44, 31 [5121 De civ. Dei 15, 26.)2 A hívő nép a klerikusok és laikusok két osztályára oszlik, ezért választják szét a t e m p l o m b a n is a kórust és a hajót. Az oltár beszédes jelképe Krisztusnak, a föláldozott báránynak, becsavarva a jászol és a sír fehér gyolcsába. Benne n y u g o s z n a k a szent m á r t í r o k ereklyéi, akik m á r a legbensőbben egyesültek a megdicsőült Isten-emberrel.
A m i n t a természetfeletti célokra hivatott ember n e m él elszigetelten, hisz belekapcsolódik az Egyház közösségébe, a természetes ember sem szakadhat ki az emberi közösség hatalmas szervezetéből. Az ember csak a közösségben érhe- ti el a maga tökéletességét, de úgy, hogy u g y a n a k k o r méltá- nyolja az egyediséget is, hisz erkölcsi célokat kell az ember- nek megvalósítania, aztjpedig mint erős, öntudatos egyéni- ségnek kell teljesítenie. Elő szervezet tagja az ember és n e m egy gép csavarja csupán. Eredeti és mással nem pótolható hivatást kell betöltenie a b b a n a hatalmas o r g a n i z m u s b a n ; v i r á g z á s a j a v á r a v a n az e g é s z s z e r v e z e t n e k , s a t n y u l á s á t megérzik a többi tagok is. Amint a világegyetem létezői Is- tentől meghatározott szoros rendben összefüggnek egymás- sal, h a s o n l ó k é p p e n az emberek is b i z o n y o s c s o p o r t o k b a n szoros közösséget alkotnak. Ez a rendiség gondolata. Min- denki egy rend keretébe tartozik (nemesség, papság, lova- gok, polgárság, jobbágyok, szolgák stb.). Isten akarata sze-
rint abban kell m e g m a r a d n i a és tökéletességét elérnie. És ez az egész n a g y földi rendeltetésű o r g a n i z m u s n e m egyéb, mint mása az égi hierarchiának. Amint Hildegard von Bin- gen olyan átlátszó egyszerűséggel megfogalmazta: „Az Is- ten a m a g a népét a Földön k ü l ö n b ö z ő r e n d e k b e osztotta, a m i k é n t az angyalok is az Égben k ü l ö n b ö z ő csoportokba oszlanak... S Isten valamennyit szereti".3
A külső világ sem véletlenek szövevénye, hisz a teremtő Isten egy-egy gondolatát megérzékítő valóság. Célgondola- tok valósulnak m e g benne. Egyedi létezésükben és egymás- hoz való viszonyukban egyaránt rendet tükröznek. A létala- nyok k ü l ö n b ö z ő tökéletességi fokot m u t a t n a k . Egyetemes t ö r v é n y ü k az, hogy a kevésbé tökéletes szolgálja a tökélete- sebbet. A létezők együttesen egy hatalmas egészet alkotnak.
- M i n d e n egyes létezőnek ezt a h a r m o n i k u s Egészet kell szolgálnia.4
2. A középkori szimbolizmus forrásai
Mielőtt részletekbe bocsátkoznánk, szükségesnek tartjuk r á m u t a t n i arra a kevésbé pontos fogalomhasználatra, amely a középkori szimbolizmusról tárgyaló m ű v e k b e n tapasztal- ható. N e v e z e t e s e n n e m k ü l ö n b ö z t e t i k m e g s z a b a t o s a n a szimbólumot sem a metaforától, sem az allegóriától, sem a típustól; h a n e m s z i m b ó l u m o n általában valamely szellemi tartalom érzéki kifejezését értik. Csak é p p e n szemléltetésül m u t a t u n k be erre n é h á n y példát Karl Künstle n a g y é r t é k ű művéből: Iconographie der christlichen Kunst. I. 13. „Das alte Testament bedient sich zur Bezeichung geistiger Verhält- nisse fast auschliesslich sinnlicher Begriffe". „... so redet das Alte Testament... in antropomorphistischen A u s d r ü c k e n " .
„ I m n e u e n Testament ... m u ß sich die S p r a c h e bildlicher Ausdrücke bedienen..." „Dazu k o m m t daß Christus sich mit
Vorliebe der Parabeln b e d i e n t . . / ' „... der ganze Alte Bund mit allen seinen Einrichtungen ein Symbol des N e u e n ist".
Képes kifejezés általában, antropomorfizmus, példabeszéd, típus - mert az utóbbi példában a szimbólum ezt jelenti - t á g a b b é r t e l e m b e n m i n d s z i m b ó l u m s z e r z ő n k s z á m á r a . N e m a k a r j u k kétségbe vonni a n n a k jogosultságát, hogy - k ü l ö n ö s e n a k é p z ő m ű v é s z e t b e n - ajánlatos is együtt vizs- gálni az ezen rokon m ű f a j o k b a n f e n n m a r a d t alkotásokat, de amellett szükséges, hogy világosan m e g is t u d j u k különböz- tetni őket. Erre k ü l ö n ö s e n helyes értelmezésük miatt lesz szükség.
M á r m o s t l e s z ö g e z z ü k , h o g y d o l g o z a t u n k b a n m i s e m c s u p á n a szoros é r t e l e m b e n vett s z i m b ó l u m o k r a f o g u n k szorítkozni - hisz akkor nagyon is hiányos képet k a p n á n k a vizsgálandó m ű v e k stílusáról, mivel b e n n ü k a legtöbb kép szabatosan szólva allegória, h ű általában az érzéki képek- hez, amelyek szellemi tartalmat h o r d o z n a k . De a szükség szerint majd r á m u t a t u n k a n e m szabatos értelemben hasz- nált szimbólumokra is, ha az értelmezés azt megkívánja.
a.) A Szentírás
A S z e n t í r á s b a n egy élénk k é p z e l e t ű keleti n é p színes nyelvén szól a s u g a l m a z ó Isten a földkerekség m i n d e n né- péhez, a legelhagyatottabb, bármennyire nehézkes felfogású emberhez is, hogy az írás közérthető szavaiból m i n d e n em- ber eltalálhasson az üdvösség útjára. Már ebből is világos, h o g y n e m az e l v o n t f o g a l m a k világából szól h o z z á n k a Szentírás, hisz k ö n n y e n felfogható, a rejtett igazságokat ké- p e k b e n szemléltető kifejezésekkel könnyíti m e g az emberek s z á m á r a a megértést.
De felvetődik a kérdés, h o g y a n is kell ezeket a képes ki- fejezéseket értelmezni. H o g y a n kapjuk meg a sugalmazó Is- ten szándékolta értelmet, és milyen értelmezéssel térünk a
tévedések útjára. Ezért r ö v i d e n összefoglaljuk a Katolikus Egyház h a g y o m á n y o s tanítása szerint a szent szövegek ér- telmezésének szabályait.
Szó szerinti (verbális litteralis [sensu stricto], immediatus) értelem az, amit a szavak közvetlenül kifejeznek, akár sajátos, akár átvitt értelemben. Ilyen szó szerinti értelemről van szó a metaforában, allegóriában, mesében, példabeszédben stb.
Dologi (reális, mediatus) értelem az, amit a szavakkal kife- jezett dolog (eszes vagy értelmetlen lény, cselekmény, törté- nés) megjelöl. Erről van szó a szimbólumban és a típusban.
Mindkettő valóban szándékolt és kifejezett értelem. A szó szerinti értelmet a szavaknak tulajdon v a g y átvitt jelentésé- ből nyerjük. Az átvitt jelentésben használt szavak a d j á k a szóképeket, trópusokat.
Ha a szó szerinti és dologi értelmet közös néven kifejezett értelemnek nevezzük, m i n t h o g y ez a beszélőnek szavaiban világosan megjelölt gondolata, - ezzel szemben belemagyará- zott értelem az, amit a szerző n e m fejez ki a szövegben, ha- nem egy értelmező tulajdonít a beszédnek a szerző szándé- kán kívül . H á r o m fajtája van: alkalmazott, misztikus és ki- következtetett értelem. Az alkalmazott értelem szándékosan, de jóhiszeműen mást tulajdonít a beszélő szavainak, m i n t amit szerzőjük akart. Akkor megengedett az alkalmazott ér- telem, ha joggal lehet feltételeznünk, hogy az a szerző véle- m é n y e is, á m b á r azon a helyen n e m azt fejezte ki. Két fajtája van: accomodatio per extensionem: a szavaknak eredeti értel- m e m e g m a r a d , csupán felcserélik az alanyt egy hozzá ha- sonlóval. Pl. Ecce verus Israelita (Jn 1,47), ha nem Nátánael- re értik, h a n e m pl. egy törvényhű emberre; acc. per allusio- nem: a szavak m e g v a n n a k fosztva eredeti értelmüktől, és m á s alanyról is szól a kijelentés, mint azt a szerző kijelentet- te. Pl. Mirabilis Deus in sanctis suis, alkalmazással az erede- ti szövegtől eltérően a szentekre vonatkoztatják és n e m Isten szentélyére.
A misztikus értelem a szerző szándékán kívül a szándékolt é r t e l e m h e z h o z z á a d o t t m i n t e g y mélyebb és titokzatosabb értelem. Ez v a g y jámbor, m e l y a b u z g ó s á g és az erény el- mélyülését szolgálja, pl. Ezekiel látomását a csontokkal telt mezőről (37. f.) misztikusan a test feltámadására vonatkoz- tatják; vagy pedig hamis, h o g y h a a szerzőtől szándékolt igaz értelem igényével lép fel.
A következtetett értelem nincs b e n n kifejezetten a s z ö v e g szavaiban, de a helyes következtetéssel le lehet belőle vezetni.
M á r m o s t a különféle értelmezésekről az alábbi szabályo- kat tartja a katolikus hermeneutika:3 A Szentírásnak m i n d e - nütt c s u p á n egyetlen, a Szentlélektől szándékolt szó szerinti értelme van.
A szó szerinti értelem mellett legalábbis az Ószövetség némely helyén van a Szentlélektől szándékolt lelki (előképi) értelme is. De ezt a lelki értelmet n e m lehet csak önkénye- sen kitalálni, h a n e m vagy a kinyilatkoztatás bizonyságából, vagy nyilvánvaló észérvből kell meríteni.
Az alkalmazott értelmet bizonyos feltételek mellett sza- bad és előnyös használni. Csak feleljen m e g az Atyák és az Egyház gyakorlatának, és ne sértse a Szentírás méltóságát.
A jámbor misztikus értelmezést megfelelő határok között s z a b a d o n és g y ü m ö l c s ö z ő e n lehet h a s z n á l n i a gyakorlati oktatásban, mert igazában esztétikai alkalmazás, valamely elvont tanítást szemléletes külsőbe burkol. A z u t á n n e m is tér el szerzőjének gondolatvilágától. E misztikus magyará- zat feltételezi a látható és láthatatlan, való és eszmei, fizikai és erkölcsi világ hasonlóságát.
Ezek előrebocsátása u t á n vizsgáljuk meg, hogy a Szent- írás milyen lehetőségeket nyújtott a középkori szimboliz- m u s számára.
Itt most mellőzzük a szűkebb értelemben vett képes be- széd (trópus) vizsgálatát.
Allegóriára szép példa az Ószövetségben az elpusztított szőlő a 79. zsoltárban (9-16), vagy Izajásnál a terméketlen szőlőskert (5-7), Jessze vesszeje és virága (11 f.) stb.
Igazi szimbólumnak kell tekinteni az egész Énekek énekét, amely a földi szerelem rajzában Istennek a választott n é p iránt érzett szeretetét jelképezi. Idetartoznak az Ószövetség szertartási jelei: kézföltétel, térdhajtás, lábmosás, áldozatok stb. Jelképes látomások azok a kinyilatkoztatásból látott ér- telmi képek, amelyek valamilyen tanítást, dolgot vagy ese- ményt, melyet természetes m ó d o n n e m ismerhetünk meg, jelképesen megjelenítenek. Talán ilyen volt Mózes számára Istentől a teremtéstörténet kinyilatkoztatása (Gen 1-2), Já- kob égbe érő létrája (Gen 28), Ezekiel négy állata (1. f.), Na- b u k o d o n o z o r á l m a (Dán 2 és 4). J e l k é p e s cselekmény az olyan szokatlan cselekedet, melyet egy próféta Isten paran- csára végez kortársai figyelmeztetésére valamely esemény bekövetkezésének hírüladására. Achija próféta a 12 részre tépett k ö p e n y 12 d a r a b j á t J e r o b o á m n a k adja (lKir 11,30).
Izajás mezítláb, s a r u t l a n u l sétál (20 f.), Ezekiel a k ö n y v e t megeszi (2 és 3 f.), haját és szakállát leborotválja (5. f.). Oziás házasságtörő nőt vesz el (1. f.), stb.
Végül vizsgáljuk az előképeket, amelyek a középkor mű- vészetében döntő szerepet játszottak. Az Ószövetség és Újszö- vetség viszonya volt a középkori ábrázolások legkedvesebb tárgya. Szent Ágoston klasszikus tömörséggel fejezi ki a ket- tő viszonyát: „In veteri testamento n o v u m latét, in novo ve- tus patet" (In E x o d u m c. 73.). Maga Krisztus U r u n k jelölt meg az izraelita nép történetében olyan eseményeket, ame- lyeknek ö n m a g u k b a n ugyan nincs messiási jellegük, mégis magára és az ő m ű v é r e vonatkoztatta őket: „Amint Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie" (Jn 3,14), vagy: „Amint Jónás h á r o m n a p és három éjjel volt a hal gyomrában, ú g y lesz az Emberfia is három n a p és három éjjel a föld belsejében" (Mt 12,40). Szent
