Ó-KOR BÖLCSÉSZET TÖRTÉNETE.

A

BÖLCSÉSZET TÖRTÉNETE.

K É Z I K Ö N Y V Ü L

ÉS

MAGÁN TANULMÁNYOZÁSRA

K I D O L G O Z T A

DOMANOVSZKI ENDRE,

Λ SOPRONf ÁG. H1TV. EV. THEOLOGIAI I N T É Z E T B E N A B Ö L C S É S Z E T TANÁRA.

ELSŐ KÖTET.

Ó - K O R

PEST

A Z „A Τ Η Ε Ν Α Ε U Μ" K I A D Á S A . 1870.

Der Muth der Wahrheit, der Glaube an die Macht des Geistes ist die erste Bedingung der Philosophie. — — — — — — — — — — — —

D a s zuerst verborgene und verschlossene W e s e n des Universums hat k e i n e Kraft die dem Muthe des Erkennens Wideretand leisten könnte : es muss sich vor ihm aufthun und seinen Reichthum und seine Tiefen ihm vor Angen legen und zum

Genuese geben.

H e g e l .

Nyomatott az „Athenaeum" nyomdájában. Pesten, 1870.

A

K O M O L Y T U D O M Á N Y T K E D V E L Ő

MAGYAR IFJÚSÁGNAK

A J Á N L J A

A S Z E R Z Ő .

ELŐSZÓ.

Reménylem, hogy e műből ki fog derülni a bölcsészet és a bölcsészet történetének fontossága. Itt az előszóban csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy a bölcsé­

szet tárgya: a legmagasabb igazságok. Ily tudománynak képzeli a bölcsészetet az elfogulatlan közvélemény is. A bölcsészet története pedig azt adja elő, mikép ismerte fel az emberi gondolkodás az idő folyamában lassankint és mindig tökéletesL-bben azon igazságokat. Szóval a bölcsészet története az emberi ismeret kifejlése az időnek rendé szerint.

Minden emberi műveltségünk az időhöz kötött fokonkinti kifejlés, tehát haladás. De mivel értelmi műveltségünknek legmagasabb foka és legszebb nyilatkozata a bölcsészeti ismeret — feltéve, hogy tárgya csakugyan a legfőbb igaz­

ságok — azért a bölcsészet története, mint azon változások rajza, melyeken az emberiség áthaladott, hogy ismerete mindig tökéletesebb, gondolkodása mindig érettebb legyen, a történetnek nem csak kiegészítő, de legtanulságosabb, tehát legfontosabb része. Ezen tudományt, melynek tanítása hivatásom körébe esik, jelen műben előadni, ez által hazánk­

ban a bölcsészeti ismeretet terjeszteni s igy a hazai tudomá­

nyosságot erőm mértéke szerint szolgálni, legszebb kötelessé­

geim egyikének örömmel tekintem. Nem tértem ki a nehéz

kérdések útjából, de mindemellett arra törekedtem, hogy e nehéz tárgyat is világosan, sőt a lehetőségig könnyű módon előadjam, ennek fel nem áldozván az igazságok alaposságát.

Az újkori bölcsészet történetét saját forrásainál kerestem ugyan fel s az ó- és középkorit is részben az eredeti mű­

vekből tanultam ismerni; mindemellett is e mű szerkeszté­

sénél használtam Tenneman, Ritter, Brandis, Erdmann, Schwegler, Überweg, Schölten, de különösen Hegel, Zeller, és Fischer Kuno bölcsészettörténeti munkáit. Kivált e három írónál található fel azon igazságos felfogás, minden bölcsészt a maga korának lelke szerint méltányolni s nem vinni bele és nem kívánni tőle oly gondolatokat, melyek csak egy későbbi műveltség fokán lettek lehetségesek; mind a három, kivált pedig Zeller az egyes bölcsészek tanait a villágállapotoktól nem elszigetelten, de ezekkel összefüggés­

ben terjeszti elő; a két utolsó pedig igen ajánlja magát a bölcsészeti rendszerek tanainak világos és könnyen érthető előadása által.

Ezzel is eléggé indokoltam, mért voltam hajlandó külö­

nösen a három iró felfogása után indulni. A jelen munka czéljául óhajtanám tekintetni, hogy az — ha czélszerüsége kiviláglik — a felsőbb tanintézetekben kézikönyvül szol­

gáljon s kiadatására azon indok is birt, hogy hallgatóim kezébe a bölcsészeinek mostani fejlettsége szerint szerkesz­

tett könyvet adjak. Ha az előadás terjedelmesebb, mint azt a kézikönyv fogalma kívánja, ennek oka abban rejlik, mivel elég erős hittel birok feltenni azt, hogy hazánkban a komoly tudományt kedvelőknek szép száma van s ezért a munkát ugy szerkesztettem, hogy az a magántanulmányo­

zásra is alkalmatos legyen. Itt pedig az élőszóbeli előadás előnyeit a munkának nagyobb terjedelme kénytelen pótolni.

Munkám czélja tehát egyszersmind a philosophiai önképzés

elősegítése. Kifejezett hitemet meg nem ingatja azon, nálunk

elterjedt nézet, hogy a magyarnak természete nem igen haj­

lik a speculatio, a szemlélődés felé; vagy hogy ez őt azon gyakorlati jellemtől, melynek annyi szép eredményt köszön, megfosztaná és semmi jó eredményt nem ígérő f ü r k é s z é s h e z vezetné. En e nézetet káros előítéletnek tekintem s tudom, hogy e tekintetben nem állok egyedül. A speculatio, vagyis világosabban szólva a legelvontabb, legmélyebb és legfel­

sőbb tudományos kérdések nyomozása és megfejtése, az emberi gondolkodásnak nem csak legnagyobb értelmi ere­

jéről szóló bizonyság; hanem azon gyakorlati eredményhez is vezető munka, mely által a nemzetek czéljok és rendel­

tetésük legtisztább tudatára felébresztetnek s az igazi élet­

hez a tájékozást fellelik. Az igazság, ha még annyira el­

vont, gyakorlati eredmény nélkül nem marad A bölcsészet nehézkes mély kérdéseivel foglalkozni már magában véve gyakorlati és gyümölcsöző, mert a gondolkodást fejleszti és erősiti. Gyakorlati jellemünk és irány latunk alatt a fen­

tebbi nézethez ragaszkodók azt értik: megőrizni és biztosí­

tani politikai életünket, működéseinket és erőnket erre irá­

nyozni, kifejteDÍ anyagi jólétünket. Ez magában véve nem csak jó, hanem szükségképeni már azon okból is, hogy azon alapokon tovább is emelkedjünk. De azon tényezőknél meg­

állapodni akarni annyi, mint az élet feladatát teljesen nem ismerni. Különösen pedig attól félni, hogy a mélyebbre ható foglalkozás a speculatióval a nemzetet gyakorlati jel­

leméből kiforgatná, azt teszi fel, hogy a nemzeti jellem egy­

oldalú, t. i. hogy épen csak azon gyakorlati irányra, mely­

nek köre szép ugyan, de nem minden érdeket befoglaló, van hivatva. E g y nemzet, ha számra nézve kisebb is, gyakorlati jellemének megőrzése mellett elég erős a tudás mélyébe is lebocsátkozni s annak terjedelmes birodalmát nyomozgatni.

Ezt tőle azon félelemből elzárni akarni annyi, mint őt a

legmagasabb értelmi műveltségtől megfosztani. Ezen magas

és azok r e n d é azon fogalom által s z ü k s é g k é p e n van adva, u g y hogy azon fogalom helytelen lesz, h a azon h a t á r o z o t t s á g o k közül e g y e t e l h a g y u n k v a g y többet v e s z ü n k fel, v a g y h a a z o k a t n e m a kellő h e l y e n adjuk elő. A

négyszög

fogalmához t a r t o z i k sík lap, melyet n é g y oldal z á r be, s ezek közül az egymással szemközt fekvők e g y e n ­ k ö z ü e k ( e g y e n k ö z é n y ) , s az e g y m á s t érintő oldalok derékszögletet k é p e z n e k . A n é g y s z ö g n e m más mint ezen fogalom. F o g a l o m és dolog u g y a n a z , a kettő közt nincs különbség. T e h á t a fogalmat a képzettől j ó l m e g k e l l különböztetni, p . o. b í r h a t v a l a k i k é p z e t e t az üstökösről, h a azt az égen szemlélte, v a g y rajzát látta, v a g y arról v a l a m i t leírás utján hallott. D e azon égi test fogalmát ez által m é g n e m birja. E h h e z kell, h o g y az üstököst v i s z o n y b a n a t ö b b i égi t e s ­ t e k h e z , mint ezek e g y i k faját szerkezete, p á l y á j á n a k i r á n y a és sebes­

sége szerint felismerje, t A z o n b a n n o h a a k é p z e t az ismeretnek m é g n e m megfelelő formája, a gondolkodás azt a fogalom fokára felképez­

heti ; de csak a k k o r , h a a k é p z e t t a r t a l m a m á r m a g á b a n v é v e általá­

nos és s z ü k s é g k é p e n i , m e r t a k é p z e t formájában b i r t t a r t a l o m is lehet egészen igaz, s épen csak a forma az, moly ezen t a r t a l o m n a k m é g m e g nem felelő. P . o. először c s a k k é p z e l e m m a g a m n a k , h o g y a föld­

g o l y ó a n a p k ö r ü l forog. E z e n t a r t a l o m fogalommá lesz, h a a k ö r b e n mozgó égi testet v i s z o n y b a n c e n t r u m á h o z a vonzás t ö r v é n y e i szerint s az ez által feltételezett p á l y a i r á n y á t és sebességét gondolom. Ebből, kiviláglik, h o g y m e n n y i r e m e g v á l t o z i k ezen átidomitás folytán a t á r g y , v i s z o n y b a n a gondolkodáshoz s ezen átidomitás fölötte fontos a nevelés, a politikai, szépészeti, vallása és á l t a l á b a n m i n d e n művelt­

ség szempontjából. A közönséges t u d a t ú ember, k i a fogalomhoz, t e h á t a tiszta gondolathoz fel n e m e m e l k e d i k p . o. az á l l a m o t csak a fejedelem személyében, t e h á t érzéki, szemlélhető módon t u d j a m a g á ­ n a k képzelni. H a a k é p z e t a fentérintett k é t k e l l é k k e l n e m bir, azt fogalomra emelni n e m lehet. E k k o r a k é p z e t v a g y a szellemnek azon m ü v e , miszerint t ö b b k é p z e t e t e g y m á s s a l összekapcsol, t e h á t k é p z e l e t s e k k o r a k é p z e t t a r t a l m a ö n k é n y e s ; v a g y lehet a k é p z e t t a r t a l m a esetleges, téves, sőt esztelen is. I l y k é p z e t e k n e k semmi valóság sem felel meg, p . o. a sphinxet v a g y azon k é p z e t e t , hogy a földet egy óriás t a r t j a a vállán, ezeket fogalommá k é p e z n i n e m lehet, e z e k n e k a v a l ó s á g b a n semmi sem felel m e g . És v a l a m i n t n e m min­

den k é p z e t n e k felel még a v a l ó s á g ; ú g y n e m m i n d e n t a p a s z t a l a t i l é t g ó n d o l a t h a t á r o z o t t s á g . T e h á t a fogalom, v a g y mi m i n d e g y a t á r g y i a s , a z igazi valót kifejező gondolat az által k ü l ö n b ö z i k a képzettől, h o g y

az n e m csak általános, m i n t ez ( m e r t a képzet is a t á r g y n a k á l t a l á n o s képe), h a n e m s z ü k s é g k é p e n i is. A z o n b a n ez sem elég, m e r t m i n t lát­

t u k a k é p z e t t a r t a l m a is lehet s z ü k s é g k é p e n i . A fogalom azon álta­

lános és s z ü k s é g k é p e n i valóság, m e l y n e k t a r t a l m a a gondolat é r z é k i - és k é p n é l k ü l i egyszerűségében létezik. Azon g o n d o l k o d á s , m e l y n e k t a r t a l m a ilyen, az i s m e r e t n e k egészen megfelelő, igazi és szabad, mivel az á l t a l á n o s s á g b a n és szükségességben áll á l t a l á b a n az e m b e r sza­

b a d s á g a és mivel a k é t utóbbi határozottsággal biró t a r t a l o m oly e g y ­ szerű és é r z é k n é l k ü l i m i n t g o n d o l k o d á s u n k .

A fogalom az e l ő b b i e k szerint m a g a a dolog, e n n e k l é n y e g e és az ilyen fogalomnak a m i g o n d o l k o d á s u n k b a n létező, tökéletes visz­

k é p e . G o n d o l k o d á s u n k t a r t a l m a t e h á t u g y a n a z , m i a valóságé. A z ily g o n d o l k o d á s r ó l mondja a bölcsészet helyesen, hogy a gondolkodás és lét e g y s é g e t k é p e z n e k . E l l e n b e n a képzetről, legalább m i n d e g y i k ­ ről ezt nem lehet mondani, m i v e l ez az i s m e r e t n e k m é g nem m e g ­ felelő módja, m i u t á n a valóságot, ä t á r g y a t csak tökéletlenül, r e n d e ­ sen érzéki k é p b e n adja elő és mivel t a r t a l m a lehet valótlan is. A k é p ­ zet épen a r r ó l , h o g y helyes-e, n e m bir bizonyossággal. E z é r t a k é p z e t e t m á r P l a t ó a v é l e m é n y n y e l e g y n e k vette. A k é p z e t u g y a n a z o n t a r ­ t a l m a t sokfélőkép s tévesen is gondolhat és fejezhet k i , sőt az lehet egészen valótlan is ; ellenben a fogalmi gondolkodás c s a k egy m ó d o n , s minden m á s m ó d v é g k é p e n k i v a n z á r v a . H o g y a lét és gondolko­

dás között k ü l ö n b s é g ís van, ahhoz nem k í v á n t a t i k különös m a g y a ­ r á z a t ; de dualismust a k e t t ő nem k é p e z , m e r t í g y nem v o n a t k o z n á n a k e g y m á s r a . H o g y a k e t t ő közt d u a l i s m u s n a k nincs helye, kitetszik onnan is, h o g y a valóság észszerű, h o g y ez a gondolatok világa s m i n t ilyen a g o n d o l k o d á s t ö r v é n y e i v e l n e m ellenkezhetik. H o g y a tapasz­

talati v i l á g b a n a lét és g o n d o l k o d á s közti e g y s é g e t sokszor el n e m érjük, h o g y g o n d o l k o d á s u n k a t á r g y i a s valósággal sokszor nem h a n g ­ z i k össze, szóval h o g y t é v e d h e t ü n k és h o g y i s m e r e t ü n k sokszor h i á ­ nyos ; ez mind lehetséges u g y a n , m i u t á n a fogalomnak, a dolog l é n y e ­ g é n e k felismeréséhez elmélyedés, a g o n d o l k o d á s érettsége és m e g e r ő l ­ tetése és sokszor hosszas idő k í v á n t a t i k . D e mind ez m e g nem dönti azon igazságot, h o g y a gondolkodás és lét e g y s é g e t k é p e z n e k . ÉS a mint m e g v a n a z o n lehetőség, h o g y t é v e d h e t ü n k , u g y az ellenkező is m e g v a n , t. i. h o g y sokszor nem t é v e d ü n k és h o g y g o n d o l k o d á s u n k tökéletesen felismeri az igazságot, t e h á t h o g y a valóságot hiven a d j a vissza. Minden t u d o m á n y azon feltevésen alapszik, h o g y az i g a z s á g ­ ról bizonyosak v a g y u n k s e meggyőződés vezeti cselekedeteinket is.

1*

E z e n hit és a g o n d o l k o d á s b a n helyeztetett ezen bizalom n é l k ü l nem v o l n a é r d e m e s a t u d o m á n y k ö r ü l fáradozni, sőt t u d o m á n y r ó l szó sem l e h e t n e . D e , h o g y ezen h i t ü n k és b i z a l m u n k alapos, ezt a különféle, a fejlettségnek m a g a s fokán álló t u d o m á n y o k fényesen igazolják. É s mi lehetetlennek látszott e g y i k v a g y m á s i k t u d o m á n y k ö r é b e n az előbbeni s z á z a d o k n a k , azt a k ö v e t k e z ő k f á r a d a l m a s m u n k á j a és k i ­ t a r t á s a legyőzte s az emberiség előtt m i n d i g tisztább lesz azon be­

látás, h o g y a t u d o m á n y f e l a d a t a : bizonyosságot szerezni az i g a z s á g r ó l oly uton, m e l y minden kétséget kizár. E z e n ut a bebizonyítás, m e l y a fogalmak összefüggését, t e h á t szükségességét mutatja ki, a m i n t azok m i n d egy elvből fejlenek k i és azon elv által e g y s é g b e n összetartat­

n a k . C s a k az ily, rendszeresen eljáró t u d o m á n y t a r t h a t számot e n é v r e , mert c s a k ez g y ő z m e g m i n k e t a f o l g a l m a k s z ü k s é g k é p e m voltáról, az igazságról. E z e n erővel nem bir a töredékes, s z a k g a t o t t , k ü l ö n b e n t á n szellemdús reflexió, sem a p u s z t á n leíró és elbeszélő előadás.

2.

D e h a minden egyes t u d o m á n y rendszeresen, az egyes fogalmak s z ü k s é g k é p e n i összefüggését k i m u t a t v a s í g y az ismeret k í v á n a l m a i ­ n a k megfelelőleg j á r el, e k k o r u g y látszik, h o g y a z o k is a bölcsészet k ö r é b e t a r t o z n a k , v a g y h o g y a bölcsészet fölösleges. I g a z , hogy leg­

többen r e n d s z e r t k ö v e t n e k s í g y előadásuk módja helyes. A m e n n y i ­ s é g t a n p . o. az e g y s z e r ű b b fogalomtól a g a z d a g a b b h o z , t e h á t a fogal­

m a k logicai e g y m á s u t á n j a szerint h a l a d . D e az egyes t u d o m á n y o k , n o h a t á r g y a i k s igy m a g u k k ö z t is v a n összefüggés, épen ezen össze­

függést n e m m u t a t j á k k i , v a g y h a ezt teszik, t e s z i k azt c s a k a taní­

tási módszer szempontjából, p a e d a g o g i k a i i n d o k o k b ó l , p . o. a t e r m é ­ szettan utal a mathesisre, m i n t oly t a n r a , melytől a m a n n a k m e g é r t é s e feltételeztetik. D e az ily összefüggés nem azon belső, a t á r g y t e r m é ­ szetében gyökerező szükségesség, m e l y a lét egyes nemei közt van β m e l y azt k í v á n j a , h o g y egyiktől a m á s i k h o z a lét fogalmi rangfoko­

z a t a és a logikai t ö r v é n y e k szerint m e n j ü n k át, u g y mint midőn p . o.

a z a n y a g fogalma a forma, a nem-szerves a szerves, a természet a szellem, a személy a c s a l á d , a család a község, a k ö z s é g az á l l a m fo­

g a l m á h o z s z ü k s é g k é p e n átvezet, tehát u g y , h o g y a l é t n e k alsó r a n g ú mivoltára, a l é t n e k m a g a s a b b r a n g ú volta k ö v e t k e z i k . H o g y a nem­

bölcsészeti t u d o m á n y o k ezen s z ü k s é g k é p e n i összefüggést, a lét ezen r a n g v i s z o n y á t fel nera tüntetik, ennek o k a a b b a n rejlik, mivel ezen

t u d o m á n y o k m i n d e g y i k e a létnek c s a k e g y körére, az ismeretnek csak e g y t á r g y á r a szorítkozik, p . o. a mathesis csak a m e n n y i s é g , a v e g y t a n c s a k a természeti e l e m e k fogalmát adja elő. Ellenben a böl­

csészet a z egész valóságot, a m e g l e v ő n e k v a l a m e n n y i köreit s z ü k s é g ­ képeni e g y m á s u t á n b a n , t e h á t a z u n i v e r s u m o t vizsgálja. E z é r t a böl­

csészetet u g y lehet m e g h a t á r o z n i , h o g y ez a z u n i v e r s u m rend­

s z e r e s előadása. Természetes tehát, h o g y a z a t a p a s z t a l a t i t á r g y a k a t k i n e m zárja e l m é l k e d é s e köréből s ezekben azt keresi, mi észszerű, mivel mi a tapasztalati v i l á g b a n a z igazi beltartalom, az a b b a n a z észbeli tényező. Mivel a bölcsészet a létezés m i n d e n k ö r é t f e l k a r o l j a , e z é r t a z Ugy fogalmilag mint történetigeg általános tudo­

m á n y . Utóbbi értelemben a z é r t ilyen, mivel a t ö r t é n e t t a n ú b i z o n y s á g a szerint, v a l a m e n n y i k ü l ö n t u d o m á n y belőle fejlett k i s lehet m o n d a n i , h o g y a m a i t u d o m á n y o k csaknem m i n d e g y i k é n e k csiráit m á r Aristo­

telesnél t a l á l j u k . N e m a z ismeret a n y a g a , t a r t a l m a az, miáltal a böl­

csészet a többi t u d o m á n y o k t ó l különbözik, m e r t a tartalom m i n d a k é t részen, l e g a l á b b á l t a l á b a n , u g y a n a z .

D e a különös t u d o m á n y o k e g y másik, a z előbbenivel b e n s ő ­ k é p e n összefüggő h i á n y a az, hogy m i n d e g y i k a m a g a t á r g y á t felteszi.

P . o. a m é r t a n felteszi a tért, a v e g y t a n a természeti elemeket nem­

csak, h a n e m p . o. a m é r t a n előtt k ü l ö n ö s n e k is l á t s z a n é k azon kívá­

nalom, h o g y bizonyítsa b e a tér lételét. E l l e n b e n a bölcsészet pusz­

t á n semmit sem

vesz

fel, h a n e m kimutatja azon pontot, hol m i n d e n fogalom a t ö b b i e k s o r á b a n a lét r a n g v i s z o n y a szerint s z ü k s é g k é p e n a

m a g a h e l y é n fellép. És csak ezen eljárás folytán lehet a z összes va­

lóságot, mint m a g á b a n észszerűen tagozott, gondolatbeli r e n d s z e r t előadni, tehát u g y , h o g y a lét alsóbb foka, m i n t kevésbé teljes v a l ó s á g megelőzi a lét felsőbb fokát, m e l y b e n a m a z alsó a l k a t e l e m k é p e n ben­

foglaltatik. Mivel a bölcsészet p u s z t á n semmit sem vesz fel a k ö z ö n ­ séges t u d a t b ó l és valóságból, mivel a pusztán adottal m e g nem elég­

szik : e z é r t az, a z i s m e r e t n e k l e g s z a b a d a b b módja, mivel ismeretben"

szabadság épen a b b a n áll, a szükségességet, a l é t o k á t felismerni. Mit a gondolkodás i g y felismer, mintegy felfedez, az r á n é z v e nem e g y külsőképeni módon adott v a l a m i .

Mivel a többi t u d o m á n y o k ismeretük a n y a g á t csak mint a d o t t a t felveszik, ezért a lét utolsó alapjaira egyiksem mehet vissza, e z e k e t vizsgálódása t á r g y á u l e g y i k sem t ű z h e t i k i , h a n e m ezeket is felteszi.

Ellenben a bölcsészet, mivel, semmit sem vesz fel közvetlenül, min­

dent a z utolsó a l a p o k i g kinyomoz, s e g y i k főfeladata épen ezek k i -

nyomozása, t e h á t k i n y o m o z á s a a n n a k , mi e g y á l t a l á b a n általános és s z ü k s é g k é p e n i , β mi m i n t v á l t o z h a t l a n a változó j e l e n s é g e k ö r ö k k é ­ v a l ó lényegét, mi mint á l t a l á n o s az e g y e s n e k m a r a d a n d ó alapját k é ­ pezi. Ε szempontból a bölcsészetet u g y értelmezhetjük, h o g y az az

e l v e k é s _ u t o l s ó a l a p o k t u d n m á n y a .

Minden egyes t u d o m á n y b a n előfordulnak n é m e l y gondolatfor­

m á k és alapfogalmak, m e l y e k r e m i n d e g y i k t á m a s z k o d i k , d e m e l y e k e t m i n d e n további vizsgálódás n é l k ü l . csak a k ö z m ű v e l t s é g állapotaiból vesz fel. A t e r m é s z e t t u d o m á n y o k p . o. szólnak í g y : a hold égi test, luna e s t corpus coeleste, szólnak a d o l g o k tulajdonságairól, o k a i r ó l , e r ő i r ő l ; a m e n n y i s é g t a n szól az egészről, részekről stb. I l y e n tiszta f o g a l m a k m i n t : lét, tulajdonság, ok, erő, egész stb. s z ü k s é g k é p e n i alapfogalmak, ezek n é l k ü l semmit sem g o n d o l h a t u n k , semmit sem i s m e r h e t ü n k fel, mivel a z o k a d o l g o k n a k l e g á l t a l á n o s a b b tulajdonit - m á n y a i , ezen fogalmaktól függ minden g o n d o l h a t ó , tehát minden létező is, m e n n y i b e n ez gondolható. I l y alapfogalmakat, melyekben a többi t u d o m á n y o k is m o z o g n a k , egyedül a bölcsészet tüz k i megértés és megismerés t á r g y á u l .

E z z e l e g y más k é r d é s h a t á r á h o z j u t o t t u n k . Minden t u d o m á n y gondolkodás, ismeret, m i n d e g y i k m e g k í v á n j a a t u d o m á n y o s eljárást, a fogalmak értelmezését, összefüggését, a bebizonyítást. D e egyik sem m o n d j a meg, mi a t u d o m á n y , mi a g o n d o l k o d á s s m e l y e k e n n e k formái és törvényei, mi az ismeret és a n n a k elmélete, m e l y e k az ismeret módszerei ? Ε nehéz feladatot és e n n e k m e g o l d á s á t a bölcsé­

szet vállalja m a g á r a . T e h á t a különös t u d o m á n y o k , h o g y t i s z t á b a n l e g y e n e k m a g u k k a l , k i v a n n a k oly t u d o m á n y t , m e l y a t a p a s z t a l á s , az ismeret, a t u d á s fogalmát á l t a l á b a n felvilágosítja s az ismeretről bi­

zonyosságot szerez. E z e n szép szolgálatot teszi a bölcsészet s e szem­

pontból azt t u d o m á n y t a n n a k lehet nevezni. E z e n n e v e t a böl­

csészet különösen azon á g a érdemli meg, mely a fogalmakat, ezek elemzése (itélet, észlet) által felvilágosítja, m e l y belátást n y ú j t a fogalmak képzésébe s m e l y azon alapfogalmakat adja elő, m e l y e k m i n d e n g o n d o l k o d á s n a k , t e h á t e g y s z e r s m i n d m i n d e n megismerhető l é t n e k alapjait k é p e z i k . Ε szempontból a bölcsészet a n y a t u d o ­ m á n y . Midőn fellebb azt m o n d o t t u k , h o g y a bölcsészet a többi t u d o m á n y o k t ó l t a r t a l o m tekintetében nem k ü l ö n b ö z i k ; t e k i n t v e a z t , h o g y a bölcsészet a dolgok utolsó alapjait, a g o n d o l k o d á s l é n y e g é t és az ismeret elveit és módszerét is v i z s g á l j a , mit a többi t u d o m á n y o k n e m t e s z n e k , azon tételt most kiigazítva, he-

lyesen a z t állithatjuk, h o g y t a r t a l o m r a nézve ie v a n a k e t t ő k ö z ö t t különbség.

3 .

M o n d t u k felébb, hogy a bölcsészet nem szoritkozik a v a l ó s á g­ n a k egyes k ö r e i r e , h a n e m a z összes valóságot mint r e n d s z e r t törek­

szik felismerni. D é az Universum egyes köreit nem vizsgálja az e z e k b e befoglalt egyes l é n y e k n e k teljes és egész terjedelme szerint, h a n e m az Universum és egyes k ö r e i n e k lényegét, t ö r v é n y e i t és összefüggését, az egyest pedig m i n d i g az általánosnak, a jelenséget a l é n y e g n e k szem­

pontjából, s lehet m o n d a n i , mit m á r Aristoteles tanított, h o g y a böl­

csészet m a g y a r á z z a az e g y e s t az általánosból, a j e l e n s é g e t a l é n y e g ­ ből, az okozatot az okból. F é l r e é r t é s e k elkerülése v é g e t t azonban e pontot fel kell világosítani. A bölcsészet, m i n t rendszeres és általános t u d o m á n y eljut u g y a n az e g y e s n e k (egyed, individuum) fogalmához, mivel az egyes minden létezőnek teljes formája, mivel minden v a l ó d i e g y concret létező s a bölcsészet az egyesnek fogalma alá foglal min­

den t a p a s z t a l a t i l a g a d o t t egyest, de ez utóbbit h a t á r a i n k i v ü l h a g y j a , mivel a t a p a s z t a l a t i egyes, v é g n é l k ü l sok. H o g y a bölcsészet a t a p a s z ­ talati e g y e s n e k ezen n a g y különféleségére k i n e m terjeszkedhetik, ez a t u d o m á n y fogalmában fekszik, m e l y az egyest is mint általánost, mint a t u d á s n a g y k ö r é b e n az elv által feltételezett t a g o t tekinti, az egyest is m i n t Spinoza m o n d j a : sub specie aeterni vizsgálja, u g y h o g y az egyes az isteni á l l a g b a v a n befoglalva. Mi az e g y e s n e k igazi, tehát felfogható t a r t a l m á t képezi, az a fogalmi általános, a nem, és ennek különösségei, fajai. P . o. mi a n y o m o r b a n élő eszkimót e m b e r r é teszi, az u g y a n a z , mi a legdicsőségesebben u r a l k o d ó európai fejedel­

met e m b e r r é teszi, e m b e r fogalma á l t a l á b a n , t e h á t é r z é k i és szellemi mivolta. Mi p e d i g az egyest az egyestől megkülönbözteti, azt nevez­

hetjük e g y e n k i n t i n e k , e z e n e g y e s n e k . Igaz, h o g y a t u d o ­ m á n y ezt is kitűzheti a vizsgálás t á r g y á u l ; d e a t a p a s z t a l a t i n a k ( a k á r a természeti a k á r a t ö r t é n e t k ö r é b e n ) ily bölcsészeti átvizsgálása más, m i n t azon fogalmak megállapítása, m e l y e k l é n y e g ü k n é l fogva általánosak. A bölcsészet a tapasztalati t u d o m á n y o k t ó l az által kü­

lönbözik, h o g y az is eljut az e g y e s n e k fogalmához, ezek p e d i g az egyenkintit, az e g y e s n e k egyéni alakjait is v i z s g á l j á k . D e n o h a a bölcsészet eltekint a tapasztalati lét végetlen sokaságától, azért ezt is f ü r k é s z h e t i s annál i n k á b b tudja méltányolni, mivel a z e g y e n k i n t i t altalános t a r t a l m a és l é n y e g e szerint itéli meg.

4.

A bölcsészet a lét köreit s z ü k s é g k é p e n i összefüggésben, m é g pedig ezekben az általános l é n y e g e t vizsgálja. E z e n l é n y e g a lét vál­

t o z a t a i b a n az állandó, a j e l e n s é g e k sokféleségében az e g y és m a g á v a l m i n d i g e g y e n l ő a l a p , a dolog fogalma. E z e n l é n y e g r ő l , m e l y e t kissé m á r é r i n t e t t ü n k , előlegesen is s z e r e z h e t ü n k m a g u n k n a k egy concre­

t e b b k é p z e t e t s azt e g y szóval jelezhetjük. E z e n általános l é n y e g mint minden lét örök t ö r v é n y e , m i n t minden j e l e n s é g á l t a l á n o s ala­

kitója és k o r m á n y z ó j a , mint a v a l ó s á g életének eszményi j e l l e g e az, mit é s z n e k , (λόγος, r a t i o , Vernunft) n e v e z ü n k . E r r e h i v a t k o z u n k a közönséges életben is, m i n t oly utolsó tekintélyre, mely előtt minden meghajolni k é n y t e l e n , m e r t a létet k o r m á n y z ó ö r ö k k é v a l ó észszerü­

ség azon valódiság, mely m a g á v a l mindig egyenlő. És n o h a az észt egyelőre m i n t személytelent g o n d o l j u k , h a l é n y e g é t közelebbről te­

kintjük, belátjuk, h o g y az a szellem fogalmától elválhatlan, tehát az emberben, a szabad a l a n y b a n m i n t személyes létezik. D e midőn belátjuk, h o g y az ész h a t á r o z m á n y a i és törvényei ö n k é n y ü n k t ő l füg­

g e t l e n e k , t e h á t ö r ö k k é v a l ó k , felismerjük a z t is, h o g y noha a z o k ezerint g o n d o l k o d u n k és c s e l e k s z ü n k s igy a z t előteremteni képesek v a g y u n k , mondom, felismerjük azt, h o g y az észnek közvetlen okozói nem mi v a g y u n k . G o n d o l k o d á s u n k n á l fogva t e h á t h a l a d u n k oly a l a n y h o z , m e l y n e k g o n d o l k o d á s a m a g a az eredeti ész. E z az Isten;

m i n t egy általános szellem, k i n e k m ű k ö d é s e által az ész világa a t e r ­ mészet és az egész Universum j e l e n s é g e i b e n a v á l t o z h a t l a n módon k o r m á n y z ó hatalom és k i m i n d e z e k e n túllévő is egyszersmind.

Midőn t e h á t a bölcsészeti g o n d o l k o d á s egyrészről a létben rejlő ö r ö k k é v a l ó észre, m i n t a m a g á v a l mindig egyenlő v a l ó s á g r a i r á n y ­ lik ; ezen gondolkodás eljut zárpontjához, midőn a valóság észszerü­

ségének örök okozójához, a természetet és történetet m a g á v a l mindig e g y e n l ő k é p e n k o r m á n y z ó , minden levésen tul levő e g y á l t a l á n o s szel­

lemnek az I s t e n n e k fogalmához s z ü k s é g k é p e n felemelkedik. És való­

j á b a n a legmélyebben g o n d o l k o d ó b ö l c s é s z e k : S o k r a t e s , P l a t ó , Aristoteles, a stoikusok, P h i l o , az uj platonikusok, a k ö z é p k o r i scho­

lastikusok, Cartesius, Leibnitz, K a n t , Hegel g o n d o l k o d á s á n a k legfőbb t á r g y a és h a t á r p o n t j a a z Isten ideája. Á l t a l á b a n a m a t e r i a l i s t á k a t és azon philosophusokat, k i k m é g n e m t u d t a k k ü l ö b n s é g e t t e n n i szel­

lem és a n y a g között, k i v é v e , m i n d n y á j a n i g y g o n d o l k o d t a k . Ebből kitetszik, hogy a philosophia a vallással

rokon.

Ε rokonságról m á r

S k ó t E r i g e n a J á n o s azt mondja, h o g y az igazi vallás és az igazi phi­

losophia egységet k é p e z n e k , m e r t az i g a z s á g csak egy. D e m i n d a mel­

lett a kettő k ö z t k ü l ö n b s é g is van. A vallás az e m b e r viszonya az I s t e n ­ hez. Az ájtatosságban az e m b e r egységben érzi m a g á t az Istennel s m e g ­ szabadul a végesnek minden k o r l á t a i t ó l . E z e n érzés és hit k e b e l é n e k egyáltalános boldogsága és szentsége. I g a z , h o g y a vallási hit is bizo­

nyosság az e g y á l t a l á n o s igazságról, de ezen igazság formája az érzés, képzet, tekintély, történet, h a g y o m á n y . H a a vallás a fogalom for­

máját veszi fel, t u d o m á n y n y á , theologiává lesz. A m a z első forma a v a l l á s n a k n e m h i á n y a , sőt az r á és á l t a l á b a n m ű v e l t s é g ü n k e g y é b mozzanataira nézve is szükségképeni. D e az is szükségképeni, h o g y a t u d o m á n y formáját felvegye, mivel a m a z előbbi forma n e m az utolsó és a legfőbb. Minden vallás azon hiten alapszik, h o g y Isten van.

Igaz, h o g y a hit e b b e n n e m k é t e l k e d i k ; de a k é t e l y kifejlődhetik, s e k k o r előáll az e m b e r r e n é z v e a s z ü k s é g e s s é g a vallási igazságot bebizonyítani. E z e n bebizonyítás teljesen n e m sikerül e g y e s tételek, egyes észletek segedelme által, hanem csak u g y , h a az universumot, mint gondolatbeli rendszert előadjuk. A bölcsészet t e h á t a szó leg­

szebb értelmében theologia is s m á r Aristoteles a legfensőbb elvekről szóló t a n á t theologiának nevezte. Igaz, hogy a vallás szent és a leg­

fenségesebb ; d e a t u d o m á n y k ö r é b e n e fölött nem állhat, mivel itt az ismeretnek e g y i k t á r g y á t k é p e z i A vallás semmit sem veszít fensé­

géből az által, h a t a n a i t a tiszta g o n d o l a t elemében m e g é r t j ü k , h a t u d o m á n y n y á emeljük. E z t m á r a k ö z é p k o r i scholastikusok is ta­

nították. É s a m i n t a t u d o m á n y n a k kötelessége és feladata a vallási t a r t a l m a t felfogni, u g y a t u d o m á n y n a k ezen m u n k á j a az emberiségnek egyszersmind l e g n a g y o b b j ó t é t e m é n y e .

E z e k után m o n d h a t j u k , hogy azon sokszor felmerülő k é r d é s , hasznos-e a philosophia és mire ? mindjárt elárulja a philosophiában való j á r a t l a n s á g o t . Mit é r t ü n k a hasznos alatt ? Midőn valami, mint eszköz, m á s n a k m i n t czélnak szolgál. És e k k o r közönségesen egyéni, véges, közelebbről az a n y a g i jóllétre vonatkozó czéljainkat értjük.

L e h e t n e k ilyen czéljaink is. A bölcsészet egyelőre ilyen c z é l o k n a k nem szolgál, n o h a mint minden t u d o m á n y az alsóbbhoz leereszked­

hetik és ezt segítheti. D e h a az i g a z s á g felismerése m á r m a g á b a n v é v e önczél és h a a philosophia az igazságot, m é g pedig az egészet s a legfelsőbb t á r g y a k r a v o n a t k o z ó t k e r e s i , u g y a philosophia is önczél s m i n t ilyen e g y á l t a l á b a n hasznos. Közelebbről p e d i g v i z s g á l v a a dolgot az elméleti m ű k ö d é s nem p u s z t á n elméleti, h a n e m k ö z v e t v e az

életre g y a k o r l a t i l a g is kiható, s helyesen mondja Spinoza, h o g y az ismeret m u t a t j a m e g helyes v i s z o n y u n k a t a t á r g y a k h o z . É s igaz P l a t ó n a k is azon tana, h o g y az ismeret n e m csak elméleti, h a n e m g y a k o r l a t i m ű k ö d é s is, m e r t a t u d o m á n y n e m oly erőtlen, miszerint az ember életét n e m volna k é p e s k o r m á n y o z n i . A bölcsészeti g o n d o l k o ­ dás az ismeret legfőbb foka, m e r t a mint b e n n e a t a r t a l o m szükségké­

peni és egyszersmind a lét m i n d e n k ö r e i r e k i t e r j e s z k e d ő ; u g y a forma ezen t a r t a l o m n a k egészen megfelelő, t i. a fogalom, vagyis a minden érzékitől és képiestöl elvált tiszta gondolat. Az meggyőz m i n k e t arról, h o g y az e m b e r nem csak a végest, a korlátoltat, a múlót, a j e l e n s é g e k e t , h a n e m ezek v á l t o z h a t l a n l é n y e g é t is k é p e s megismerni. T e h á t a philosophia n e m pusztán ú g y n e v e z e t t világi bölcseség. A philosophia t o v á b b á a legalaposabb ismeret, m e r t tanít a legfelsőbb e l v e k r e és o k o k r a , p e d i g m i n d e n ismeret csak o k o k alapján lehetséges. Az a l e g m é l y e b b ismeret, m e r t az e m b e r t a legfel­

sőbb t á r g y a k r ó l , életének legfőbb feladatairól világosítja fel. V é g r e az a l e g s z a b a d a b b ismeret, m e r t pusztán semmit sem vesz fel és mi­

vel g y a k o r l a t i a l k a l m a z h a t ó s á g a mellett is m e g t a r t j a pusztán caak m a g a által m e g m é r h e t ő végetlen becsét.

És mégis léteznek előítéletek a philosophia ellen. Ε sorsban azon­

b a n az emberi szellemnek v a l a m e n n y i nyilatkozatai is részesülnek. Az előítéletek a philosophia ellen először onnan s z á r m a z n a k , mivel a philo- sophiai gondolkodás m i n d e n k é p és érzéki elem mélküli/pedig a tiszta g o n d o l a t fokára nem m i n d e n k i emelkedik fel. T e r m é s z e t e s t e h á t , h o g y oly gondolkodás, mely mindig a k é p e k b e n és érzéki elemben mozog, a philosophiai gondolkodással nem t u d m e g b a r á t k o z n i . Bizo­

nyos az is, h o g y azon előítéleteknek e g y m á s i k f o r r i e a sokszor a philosophiai t a n o k n a k n e h é z k e s és k e v é s b é értelmes előadása, mi azonban nem a philosophia hibája. E n n e k e r e d m é n y e az szokott lenni, h o g y a philosophiai t a n u l m á n y o k h o z j á r u l ó k , h a különös hiva­

tással és elegendő k i t a r t á s s a l nem b í r n a k , az ily előadástól mindjárt k e z d e t b e n elidegenittetnek s a philosophia ellen beszívják az ellen­

szenvet. E g y sajátságos előítélet k i v á l t n á l u n k az, h o g y a philoso­

p h i a i t a n u l m á n y elismertetik u g y a n becsesnek és h a s z n o s n a k ; de csak egy bizonyos fokig, csak m i n t e g y cum g r a n o . s a l i s ; ellenben a m é l y e b b behatás, mivel ez t á n a szőrszálhasogatáshoz vezetne, n e m ajánltatik. S z a b a d legyen ezen előítélet ellen R o s e n k r a n z n a k , e g y mélyen gondolkodó és egyszersmind világosan író német bölcsésznek, k o r u n k e g y i k legműveltebb férfiának következő szavait i d é z n i : „ I n

d e r Philosophie wird m a n es zu nichts bringen, wenn man sich n i c h t bis z u r Tiefe d e r einfachsten Abstractionen v o r w a g t . " Mind ezen elő­

ítéleteknek egy közös forrása v a n t. i. a philosophiának nem-értése.

II.

A bölcsészet történetének fogalma.

1.

A bölcsészet t á r g y a az általános és s z ü k s é g k é p e n i lét, a dolgok lényege, t e h á t az, mi ö r ö k k é v a l ó és változhatlan.

D e e k k o r előáll azon kérdés, h o g y a n n a k , mi változhatlan és örök­

kévaló, m i k é p lehet története ? m i u t á n a t ö r t é n e t t á r g y a épen az, mi vál­

t o z á s n a k v a n alávetve, mi az időnek e g y m á s u t á n j a szerint kifejlik, az pedig mi kifejlik, k é p e s a r o s z a b b á l l a p o t r a tehát az enyészetre is. Min­

den kifejlés a különböző, de e g y ü v é tartozó műveltségi, képződési, for­

m á k , t a g o k és állapotok sorozata, m e l y e k b e n u g y a n a z o n a l a n y van, d e épen a kifejlés különböző fokain. Az időbeli kifejlést k o r m á n y z ó tör­

v é n y az, h o g y a m a g a s a b b fok előrebocsátja az alsóbbat, mint feltételt, h o g y az, m i az alsóbb fokon fejletlenebb a l a k b a n , t á n csak m i n t csira létezik, az a m a g a s a b b fokon a fejlettebb és a n a g y o b b valóság. A k i ­ fejlés t e h á t fokozatos h a l a d á s és egyszersmind s z ü k s é g k é p e n i lefolyás, mivel a kifejlést képező a l a n y b ó l csak a z - t á r u l h a t k i , mi azon a l a n y ­ b a n mint csira, k é p e s s é g és lehetőség m e g volt és meg v a n . I l y e n k i - fejléssel b í r minden, miben élet — e szót legáltalánosabb értelemben véve — v a n p . o. a növény, midőn a magból lesz csira, a z u t á n tőko­

csán, á g a k , levelek, virág, gyümölcs. N o h a itt is v a n átmenet fokról fokra, van á t m e n e t a fejletlenebb állapottól a fejlettebbhez, szóval v a n kifejlés; az ily e g y e d ü l , a szükségesség által k o r m á n y z o t t kifejlést t ö r t é n e t n e k n e m lehet m o n d a n i . T ö r t é n e t t e l c s a k a s z a b a d s á g g a l felruházott l é n y e k , t e h á t az emberiség és e n n e k t a g j a i : e g y e s ember, n é p e k és n e m z e t e k b í r n a k . Az emberi. s z a b a d a k a r a t b ó l eredő t e t t e k és e s e m é n y e k által közvetített kifejlés a szó igazi é r t e l m é b e n törté­

net. A történeti kifejlés a l a n y a t e h á t az e m b e r i szabadság, v a g y általánosabban m o n d v a az emberi szellem. A z emberi szellem, alap­

j á b a n és lényege szerint örök idők óta mindig az volt u g y a n és az m a r a d m i n d i g ; d e t ö r t é n e t e és kifejlése épen a b b a n áll, h o g y a b e n n e rejlő képesség, a t a r t a l o m n a g y gazdagsága, m ű k ö d é s e i n e k k ü l ö n b ö z ő irányai, erőinek különfélesége a j e l e n s é g v i l á g á b a n csak lassan n y i ­ latkozott m e g és fog t o v á b b is ezen t ö r v é n y szerint m e g n y i l a t k o z n i ,

t e h á t a kifejlésnek mindig m a g a s a b b fokára emelkedni. J ö h e t n e k u g y a n idők, midőn az emberiség, v a g y e g y e s n é p e k a belső kime­

r ü l t s é g v a g y a külső e r ő s z a k folytán a t o v á b b i fejlődésben egy ideig v a g y m e g á l l a p o d n a k , v a g y alacsonyabb fokra visszavettetnek. D e az ily j e l e n s é g e k , h a s z á z a d o k o n á t is t a r t a n a k , csak enyésző m o m e n t u ­ mok, ideiglenes állapotok, holott egészben v é v e az emberiség törté­

nete h a l a d á s a mindig m a g a s a b b t ö k é l y felé, m i u t á n ezen h a l a d á s n a k v a g y i s fokozatos kifejlésnek a l a n y a az emberi szellem, mely pedig;

s z a b a d s á g a erejénél fogva a kifejlését h á t r á l t a t ó erőszakot képes legyőzni s az e l g y e n g ü l é s u t á n is é l e t é n e k k i a p a d h a t a t l a n forrásából uj, ifju erőt meríteni, t e h á t a kifejlés rendes ú t j á r a visszatérni.

Azon ok, m e l y a történeti kifejlést szüli és azon czél, m e l y felé a kifejlés törekszik, m a g a az e m b e r i szellem. Szülő-ok annyiban, hogy a b e n n e képességileg rejlő t a r t a l m a t , h a t á r o z o t t s á g o k a t a jelen­

ségvilág felé m a g a ösztönzi, indítja, m e r t megfelelő állapot csak az, h o g y mi mint m a g á b a n v é v e , mint elrejtett és belső erő m e g v a n , m a ­ g á r a n é z v e is m e g l e g y e n , mint k i t á r t é s ' m i n t a b e l s ő n e k megfelelő külső v a l ó s á g . Az a megfelelő állapot, midőn a kitűzött feladatot, melytől át v a g y u n k h a t v a , megoldjuk. Azon kifejlés czélja p e d i g a szellemnek mindig n a g y o b b t ö k é l y e , fogalmának m i n d i g megfelelőbb külvalósága, az e m b e r i s é g n e k m i n d i g szebb megtisztulása. Minden törtéueti kifejlésnek t i t k a az, h o g y v a l a m i n t a z egyes ember és egyes nemzet, u g y az egész emberiség is, a puszta képességből, fogalmából saját cselekvősége által folytonosan átteszi m a g á t a k ü l v a l ó s á g b a s igy m a g a önmagából teremti elő azon t a r t a l m a t , m e l y őt élteti és fentartja s azon szabadságot, mely saját boldogító v i l á g a és művelője.

A z e m b e r i szellem m é l y é b e n rejlő tartalom és erőinek n a g y g a z d a g ­ sága n e m saját m ü v e u g y a n , m e r t mindazt n e m ő a d t a m a g á n a k , az egy felsőbb hatalom a d o m á n y a ; de azon erők kifejtése, azon tartalom kiemelése elrejtett belsejéből saját s z a b a d s á g á n a k m ü v e , é r t e l m e s m u n k á s s á g á n a k gyümölcse és fáradalmas k ü z d e l m e i n e k e r e d m é n y e . És m i d ő n az e m b e r i szellem, kifejlése folyamában e g y időpontnál m e g á l l a p o d i k s egy uj elv lép fel, ez a korszellem, uj k o r s z a k s á k ü ­ lönböző korszellemek az emberiség szellemének kifejlési fokai. H a az emberi gondolkodás a korszellemet megérti, h a azt a tiszta gon­

dolat elemében felismeri, ez azon k o r bölcsészete. Valamely k o r

^bölcsészete t e h á t azon k o r teljes ö n t u d a t a s minden bölcsészet saját k o r á n a k rejtélyét és titkát mondja ki. Egy k o r b a n az életnek vala­

m e n n y i mozzanatait, mozgalmait és törekvéseit egy gondolat, egy elv

hatja át, ezeket m i n d egységben tartja össze s képezi alapjukat. E z e n , az élet v a l a m e n n y i i r á n y l a t a i t á t h a t ó elvet és gondolatot felismerni és azt k i m o n d a n i , a n n y i t j e l e n t , mint azon k o r t u d a t á t tolmácsolni s ezt teszi a bölcsész st. E z é r t a bölcsészet a m a g a k o r á n a k igazi és tiszta szelleme, az azon k o r n a k legszebb v i r á g a . Midőn a görög m ű ­ vészek szép formában m á r m e g a l a k í t o t t á k az a n y a g o t , u g y h o g y ebből a szellem s u g á r z o t t k i , midőn P e r i k i e s lángelméje k o r m á n y o z t a a néptömeget, ezen k o r lelkét legjobban tolmácsolta A n a x a g o r a s azon elvet m o n d v á n ki, h o g y a szellem alakítja és k o r m á n y o z z a az a n y a ­ got, δ volt az első, k i a szellemet az a n y a g t ó l megkülönböztette. A z egész k ö z é p k o r t az elfogulatlan hit l e n g t e á t ; de az ész is megkí­

v á n t a a m a g a jogát, a hitet m e g é r t e n i . Midőn t e h á t a k ö z é p k o r i scholastikusok a h i t e t és a t u d á s t philosophiai r e n d s z e r e i k b e n öszsze­

egyeztetni törekedtek, ők k o r u k t u d a t á t fejezték k i . A mi k o r u n k b a n m i n d e n ü t t m u t a t k o z i k a t ö r e k v é s a s z a b a d s á g foté; de az igazi szabad­

ság m a g á b a n rejti a szükségességet. K a n t óta a bölcsészetben a főkérdés a szükségesség és s z a b a d s á g e g y s é g é n e k megfejtése. K o r u n k i r á n y l a t á t t e h á t az uj bölcsészeti r e n d s z e r e k m a g y a r á z z á k legjobban, azok a m i k o r u n k legtisztább t ü k r e . E z e k b ő l k i t e t s z i k , h o g y elvre nézve a philosophia a m a g a k o r á n nem áll felül, de igen, mi formáját illeti, mivel a k o r l é n y e g é t és mozgalmait megérti és azt m i n t gondolat­

rendszert fejtegeti. D e épen azért mivel a m a g a k o r á t tolmácsolja, a m a g a k o r á n egyszersmind t u l is v a n . A k o r n a k ezen világos tolmá­

csolása eszközli a z u t á n azt, h o g y az emberiség előtt a kifejlésnek és h a l a d á s n a k uj utjai n y í l n a k m e g , m e r t a g o n d o l a t n a k a m a g a tiszta egyszerűségében való k i m o n d á s a oly fény, m e l y a j ö v e n d ő b e is b e v i ­ lágít, m i u t á n az igazság előadása a gondolat t i s z t a egyszerűségében az észhez közvetlenül és legegyenesebben szól s a gondolkodást a további e l m é l k e d é s r e legjobban ébreszti. A philosophia t e h á t a né­

p e k n e k legjobb tanítója s e g y s z e r m i n d t ö r e k v é s e i k n e k , mozgal­

m a i k n a k és cselekedeteiknek legjobb commentárja és legtisztább t ü k r e .

2.

D e m é g a k k o r is, h a attól eltekintünk, h o g y m i n d e n bölcsészeti rendszer a m a g a k o r á n a k t i t k á t fejezi k i , h o g y az a k o r t u d a t á t tolmá­

csolja, szóval, hogy a bölcsészet a világtörténettel e g y ü t t h a l a d ; szükség­

k é p e n i a bölcsészetnek időszerinti kifejlése, v a g y i s története. I n d u l ­ j u n k ki m a g á n a k a bölcsészetnek fogalmából. A bölcsészet a valóság-

n a k , mint m a g á b a n észszerűen tagozott gondolatbeli r e n d s z e r n e k előadása, v a g y előadása a lét k ö r e i n e k ezek r a n g v i s z o n y a szerint.

E z e n f o g a l o m b a n , a t a r t a l o m ezen n a g y g a z d a g s á g á b a n b e n n e rejlik a lehetőség, hogy egy k o r bölcsészete azon változhatlan ész­

r e n d s z e r n e k csak egyes mozzanatait fogja fel, a z o k n a k teljessége helyett, a t ö b b i n e k felismerését az u t ó k o r n a k h a g y v a ö r ö k s é g k é p e n . N e m elég, h o g y v a g y u n k , nem elég, h o g y szabad és eszes l é n y e k v a g y u n k , n e m elég, h o g y ez a v i l á g mint az ész o r s z á g á n a k r e n d ­ szere v a n ; d e m i n d ezt szükséges t u d n u n k is s épen ebben áll az ismeret, különösen a philosophiai. E z t egyszerre és m i n d e n közvetítés n é l k ü l m á r a t a r t a l o m n a g y g a z d a g s á g á n á l fogva el n e m érhetjük, h a n e m csak a lassankinti e g y m á s u t á n szerint. A philosophiának t ö r t é n e t e t e h á t a p h i l o s o p h i á n a k fokonkinti kifej lése s ezért szükség­

k é p e n több philosophiai rendszernek kell lenni. E b b ő l következik, h o g y a philosophiai r e n d s z e r e k viszonya e g y m á s h o z az, h o g y a kö­

v e t k e z ő az előbbit m a g á b a mint a l k a t e l e m e t felveszi, s igy az a l s ó b b , tehát a fejletlenebb sem enyészik el. E l e n y é s z i k csak az, mi nem k é p e s az általános műveltség s z o l g á l a t á b a lépni, m i a t o v á b b i h a l a d á s n a k t á m p o n t u l n e m szolgál, m i csak egyéni és m ú l é ­ k o n y . I l y e n n e k nincs ereje, h o g y az e m b e r i ismeret a l k a t e l e m é v é váljék és h o g y a k ö z t u d a t b a szellemi k i n c s k é p e n á t m e n j e n . É s a bölcsészet kifej lése nem is m i n d e n k o r kijavítása az előbbi bölcsészeti á l l á s p o n t n a k , mivel itt is lehetségesek a m a g a s a b b igazság felé t ö r e k v ő , kifejlést z a v a r ó befolyások és a r o m l á s k o r s z a k a i .

Noha tehát a t u d o m á n y o s igazságok t a r t a l m u k n á l fogva örök­

kévalók, n o h a azok tul v a n n a k az időhöz k ö t ö t t t ö r t é n e t e n ; mégis beleesnek a történet folyamába, b í r n a k történeti k o r s z a k k a l . E z e n

k o r s z a k o k a t az e m b e r i szellemnek azon mivolta alapítja meg, h o g y az i g a z s á g o k felismeréséhez nem e g y s z e r r e , h a n e m c s a k lassan, egy­

m á s u t á n j u t el, holott azon i g a z s á g o k ö r ö k k é v a l ó k és a t ö r t é n e t t ő l füg­

g e t l e n e k , változásnak n i n c s e n e k alávetve. H a tehát a bölcsészet és álta­

l á b a n b á r m e l y t u d o m á n y történetéről szólunk — ilyennel pedig minden t u d o m á n y b i r — ; ezen változás n e m m a g u k a t azon i g a z s á g o k a t illeti, h a n e m ezek viszonyát az emberi tudathoz azon értelemben, h o g y mi azon igazságok t u d a t á r a csak bizonyos időpontokban j u t u n k el és h o g y időfolytával azon i g a z s á g o k a t mindig tisztábban ismerjük fel.

N o h a t e h á t v a n n a k i s m e r e t ü n k n e k oly tárgyai, melyek változhatla­

nok és ö r ö k k é v a l ó k , mégis az ily t á r g y a k n a k megfelelő képzeteink és ismereteink e g y s z e r r e soha sem készek, m e r t a z o k t u d a t u n k szá-

m á r a nincsenek a d v a , a z o k a t g o n d o l k o d á s u n k csak lassan fedezi fel.

É s ha g o n d o l a t a i n k nincsenek szellemünkben m i n d j á r t mint k é s z e k , u g y a z o k a t szellemünkből k i kell képezni. Az ily m u n k á n a k p e d i g v a n egy lefolyása, m e l y a b b a n áll, h o g y fogalmaink, m e l y e k a t á r ­ g y a k viszképei, e l m é n k b e n csak lassankint, a h e l y r e i g a z í t á s o k n y o ­ m á n v á l n a k m i n d i n k á b b t ö k é l e t e s e b b e k k é . A z emberi t u d a t b a n min­

den i g a z s á g egy meglett t é n y ; itt m i n d e n i g a z s á g n a k s z ü k s é g k é p e n m e g v a n saját története és ezen t ö r t é n e t az e m b e r szellemi műveltsé­

gének e g y lényeges a l k a t r é s z e . Minél n e h e z e b b e k a megoldandó fel­

adatok, m e l y e k által az i g a z s á g tiszta fényében felderittetik; a n n á l hosszabb a m ű v e l t s é g ü n k szép czéljához vezető k ü z d e l m e s u t u n k . A gondolkodás t ö r v é n y e i bizonyosan m i n d i g u g y a n a z o k és a z o k f o g n a k m a r a d n i m i n d ö r ö k k é u g y a földön, m i n t a S y r i u s b a n l a k ó e m b e r r e n é z v e ; de azon t ö r v é n y e k e t m i mindig j o b b a n fogjuk felismerni s most bizonyosan j o b b a n ismerjük m i n t Aristoteles idejében. A ter­

mészet világában m i n d i g meg .volt a czélmüködés, de e n n e k ismereté­

hez az emberiség c s a k Aristoteles óta j u t o t t el. H o g y az emberi szabad cselekvéshez személyes belátás és elhatározás k í v á n t a t i k , ez örök igaz­

ság u g y a n , de ezt az emberiség csak Socrates óta ismeri. C s a k ezen alapon lett lehetővé az etnikai fogalmak r e n d s z e r e , v a g y i s e r k ö l c s t a n ; de a z é r t n e m mondhajuk, h o g y ezen t u d o m á n y b a n semmi k u t a t n i való többé nincs. Bizonyosan örök igazság, h o g y az e m b e r e k , m i l é n y e g ü k e t illeti, m i n d n y á j a n egyenlők. E z e n igazságot a világ először a stoikusoktól hallotta. E z e k azonban oly fényes példák, melyekből n e m c s a k az világlik ki, h o g y a philosophia c s a k u g y a n a l e g m a g a s a b b i g a z s á g o k r a irányozza gondolkodását, h a n e m az is, h o g y körébe be­

vonja a g y a k o r l a t i , az emberi életet k o r m á n y z ó elvek felderítését is.

L e g y e n s z a b a d t e h á t a bölcsészet történetéből oly tant is felhoznom, mely a bölcsészeti gondolkodásban j á r a t l a n értelem előtt nevetséges­

nek, üresnek t ű n i k fel. A z eleai bölcsészek azt tanították, h o g y igazi valóság csak az e g y , t i s z t a l é t , mely k i z á r m a g á b ó l m i n d e n levest, különbséget és sokaságot. E z e n állásponton a j e l e n s é g e k t a r k a és változatos világa lehetetlen, a mint ők ezt c s a k u g y a n t a g a d ­ t á k is, t e h á t az szerintük n e m e g y é b , m i n t látszat s innen Z e n o érvei a sokaság és mozgás ellen. A közönséges értelem az ily gondolkodást ü r e s n e k hiábavaló idővesztegetésnek tekinti. D e ha e t a n alapját és czélját vizsgáljuk, k i t ű n i k a n n a k n a g y fontossága. Az eleaiak a levest azért t a g a d t á k , mivel ez á t m e n e t a nem-létböl a létbe, t e h á t ellenkező h a t á r o z a t o k a t egyesit. D e ellenkező h a t á r o z a t o k a t egység-

ben gondolni a g o n d o l k o d á s előtt lehetetlennek látszik l e n n i . Az eleaiak t e h á t azon nevezetes felfedezést tették, h o g y i s m e r e t ü n k b e n ellenmondó fogalmak v a n n a k . I g y az e l e a i a k az u t á n u k j ö t t bölcsé­

szek gondolkodását azon n e h é z feladat m e g o l d á s á r a i r á n y o z t á k m i k é p kell az ellentétes h a t á r o z o t t s á g o k a t e g y s é g b e n gondolni.

E n n e k n y o m á n a logika azon i r á n y b a n k e z d e t t fej leni, h o g y az azo­

nosság elvét legfőbb gondolkodási t ö r v é n y ü l m o n d t a k i . I n n e n fejlett k i t o v á b b az ellenmondás, a h a r m a d i k k i z á r á s á n a k elve, az ellenkező és ellenmondó ellentét, a nem-egyenes bebizonyítás, az antinómia és a dilemma t a n a . Mivel t e h á t az eleaiak a g o n d o l k o d á s u n k b a n rejlő n e h é z s é g e k e t felfedezték és a gondolkodás h a l a d á s á h o z a z utat e g y e n g e t t é k , kiviláglik t a n u k n a g y fontossága.

Szóval a philosophiai igazságok n i n c s e n e k u g y a n az időhöz k ö t v e ; de ezek megismerése az emberi értelem által, azok ö n t u d a t r a emelése csak l a s s a n k i n t , tehát időben t ö r t é n i k . I t t azon t ö r v é n y u r a l k o d i k , m i n t az e g y e s e m b e r g o n d o l k o d á s á n a k v i l á g á b a n . E z sincs az időhöz kötve, k ü l ö n b e n n e m volna k é p e s a változhatlan igaz­

s á g o k a t és fogalmakat felismerni, s mégis az egyes e m b e r b e n ezen gondolkodás ily v a l ó s á g r a csak lassankint, az idő folyásában érik m e g . A fogalmak logikai e g y m á s u t á n j a kizárja az időbeli successiot;

és mégis midőn mi ezen f o g a l m a k a t g o n d o l k o d á s u n k b a n újra szüljük, azon logikai e g y m á s u t á n mint időszerinti j e l e n i k m e g . K i k a bölcsészet t ö r t é n e t é n e k fogalmában ellenmondást l á t n a k , k i k a különböző philoso­

phiai rendszerekből a philosophia semmiségét a k a r j á k kibetűzni, k i k u g y vélekednek, h o g y a későbbi bölcsész az előbbit megczáfolta; a z o k a t j ó figyelmeztetni az e m b e r i műveltség e g y é b ágaira. E z e k is b i r n a k tör­

téneti kezdettel és k o r s z a k o k k a l . A k e r e s z t é n y s é g t a n a i : a szeretet, a lelki, minden bűntől tiszta szabadság, tehát üdvösség, az isteninek és em­

b e r i n e k egysége. E z e n igazságok a n n y i r a ö r ö k k é v a l ó k , miszerint azt lehet mondani, h o g y a k e r e s z t é n y s é g mindig volt, noha nem a jelenség­

v i l á g b a n ; de az emberiség ö n t u d a t á b a azok c s a k a kereszténység m e g a l a p í t ó j á n a k fellépte óta j u t o t t a k . És ezen i g a z s á g o k m e n y n y i m o z g a l m a k n a k lettek szülői, m e n y n y i r e v e t t é k i g é n y b e a legmélyebb g o n d o l k o d ó k a t ! h o g y a z ok egyszerűségébe befoglalt végetlen isteni t a r t a l m a t tudományos a l a k b a n kifejtsék.

A bölcsészet t ö r t é n e t e a különböző philosophiai r e n d s z e r e k e g y m á s u t á n j a ; tehát szükségképeni, mivel az emberiség fokonkinti h a l a d á s á t tolmácsolja és mivel a legfőbb t u d o m á n y o s i g a z s á g o k a t lassankint emeli ö n t u d a t u n k r a . K i tehát a bölcsészet t ö r t é n e t é t félre-

v e t i ; a n n a k okvetlenül félre kell vetnie az emberi műveltség e g y é b nyilatkozatait ia, miután ezek is az időben fejlenek s e m e l k e d n e k lassankint tökéletesebb valóságra, k ö v e t k e z e t e s e n félre kell vetnie az emberiség ideáját is, mivel ezt folytonos fejlés, t e h á t változás n é l k ü l gondolni nem lehet. És v a l a m i n t az egyetemes történet, mivel az em­

beriség fejlődésének, h a l a d á s á n a k processusát mutatja, élet és m o z ­ g é k o n y s á g a szó igazi é r t e l m é b e n ; u g y a philosophia is épen kifejlé­

sénél fogva g a z d a g t a r t a l o m m a l biró élet. A fokozatos haladás mind­

kettőt az újság i n g e r é v e l és a megifjodás v a r á z s á v a l r u h á z z a fel. A bölcsészet t ö r t é n e t e szünetelni soha n e m fog, mivel az e m b e r i szellem mindig oda fog t ö r e k e d n i , h o g y az egyáltalános igazságról ennek

megfelelő formájában szerezzen m a g á n a k bizonyosságot.

D e mivel a bölcseszet t ö r t é n e t e az emberi ismeretnek időszerinti kifejlése; ezért az n e m a fogalmak logikai egymásutánja. A fogalmak logikai e g y m á s u t á n j á t is méltán n e v e z z ü k kifejlésnek, mivel az a lét r e n d é n e k r a n g v i s z o n y á t t ü n t e t i fel, mivel b e n n e a logikai feltételre s z ü k s é g k é p e n k ö v e t k e z i k a l o g i k a i feltételezett. D e az ily e g y m á s ­ u t á n nem időbeli, nem t ö r t é n e t i . E l l e n b e n a bölcsészet t ö r t é n e t é b e n szó v a n az időben t ö r t é n t kifejlésről, vagyis a r r ó l , mikép változott m e g lassankint az e m b e r i gondolkodás. E z pedig n e m feltételeztetik e g y e d ü l a logikai összefüggéstől, h a n e m a tapasztalati, az időbeli feltételektől i s ; b e n n e tehát esetlegességek is előjönnek, v a g y i s azon kifejlési folyamban sok m á s k é p is t ö r t é n h e t e t t volna. E z é r t , valamint a történetet általában, u g y a bölcsészet történetét sem lehet apriori­

n a k utján összeszerkeszteni. D e noha a bölcsészet történetében eset­

legességek is j ö n n e k elő, noha folyamában n e m m i n d t ö r t é n i k szük­

ségképeni m ó d o n ; mindazáltal a bölcsészet t ö r t é n e t é n e k m e n e t e l e bir állandó t ö r v é n y n y e l , é p e n azért, mivel a szellem s z a b a d s á g á n a k ki­

fejlése. Hisz a szellem s z a b a d s á g a m á s , mint az ö n k é n y , a szeszély, a véletlen, miután az emberi s z a b a d s á g m é r t é k e és h a t á r a m a g á n a k a szellemnek l é n y e g é b e n és t ö r v é n y e i b e n alapszik, m i u t á n a szellemben rejlő örök k i n c s n e m esetleges és az ö n k é n y t ő l függő, h a n e m saját lényege által m e g h a t á r o z o t t észszerű v a l ó s á g .

F i s c h e r K. a bölcsészet t ö r t é n e t é n e k szükségességét az emberi

szellem

fogalmából k ö v e t k e z ő k é p m u t a t j a ki. ( L . Gesch.

der

n e u e r n Philos. von Κ. Fischer, 1. Β., lap 9 s k ö v e t k e z ő k ) . V a n n a k ismere­

t ü n k n e k oly t á r g y a i is, m e l y e k változásnak v a n n a k alávetve, m é g pedig

oly

v á l t o z á s n a k , mely

nem ujul meg folytonosan

u g y a n a z o n t ö r v é n y e k szerint,

de

mely változás a t á r g y n a k

haladó

fejlődésében,

Domanovszki E. Bölcsészet Tört. L 2

t e h á t t e r e m t ő m ű k ö d é s é b e n áll és ezen m ű k ö d é s soha k i n e m m e r i t ­ t e t i k . H a t e h á t v a n t á r g y , m e l y n e k l é n y e g e a történeti lefolyás sze­

r i n t fejlik k i , ú g y világos, h o g y az i l y e n t á r g y n a k megfelélő ismeret a t ö r t é n e t i folytonos h a l a d á s b a n áll. Ilyen, a h a l a d ó fejlődés t ö r v é n y e s z e r i n t élő t á r g y az emberi szellem; az e n n e k megfelelő h a l a d ó isme­

r e t m u n k á s s á g pedig a philosophia, a z e m b e r i s z e l l e m ö n i s m e ­ r e t e . A z e m b e r i szellem tudatos lény, tehát ö n m a g á n a k lehet tár­

g y a , ö n m a g á t tűzheti k i megfejtendő feladatul. É p e n ezen törekvés a philosophia. Az e m b e r i szellem történetileg fejlik k i s a n y e r t a n y a g ­ ból ismét uj műveltségi f o r m á k a t a l k o t . Az igy kifejlő t á r g y n a k megfelelő ismeret n e m lehet m á s , mint az ismeretrendszerek sorozata.

A philosophiának, t e h á t u g y az emberi ismeret m i n t az emberi szellem lényegénél fogva s z ü k s é g k é p e n van története. H a azt mondjuk, hogy a philosophia az emberi szellem önismerete, ez által a philosophia ha­

t á r a i t n e m v o n t u k össze szűkre, u g y mintha a z e m b e r i szellemen k í v ü l más feladatai nem v o l n á n a k . A philosophia, m i n t önismeret m a g á b a n foglalja az általános v a g y a világbölcseséget. Mert k ö n n y e n lehet belátni, h o g y a világ, m i n t ismeretünk t á r g y a és feladata csak azon feltétel mellett lehetséges, hogy mi tudatos, gondolkodó l é n y e k v a g y u n k . Minden ismeret a világról egyszersmind ö n i s m e r e t ü n k , s minél tökéletesebb amaz, a n n á l tökéletesebb emez is. É s mivel a v i l á g t ö r t é n e t piaczán az e m b e r i szellem mélyéből felmerülő i r á n y o k k ü l ö n f é l é k ; ezért a philosophiában is, mely a z o n i r á n y o k a t és moz­

g a l m a k a t felvilágosítja, okvetlenül k ü l ö n b ö z ő i r á n y o k n a k ós r e n d s z e ­ r e k n e k kell lenni. Minden philosophiai r e n d s z e r t ö r t é n e t i sajátsága és i g a z s á g á n a k belbecse szerint ítélendő m e g . A philosophiai rend­

szerek nem csak p á r h u z a m o s a n h a l a d n a k a h a l a d ó emberi szellemmel, h a n e m ezen h a l a d á s b a hatályosan bele is n y ú l n a k , m e r t a gondol­

k o d ó vizsgálódás által t á r g y g y á teszik azt, mi előbb c s a k á l l a ­ p o t volt. E z által megszabadítják az embert ezen állapot u r a l m a alól s igy befejezőleg h a t n a k a létező, előkészitőleg és megállapitólag a j ö v ő m ű v e l t s é g r e nézve. A philosophiai r e n d s z e r e k t e h á t m a g u k is világ­

történeti tényezők. Az emberiség m a g a is e g y n a g y feladat, m e l y a t ö r t é n e t folyamában m i n d i g teljesebben fejlik ki, a philosophiában p e d i g m i n d i g tisztábban ismertetik fel. A philosophia t ö r t é n e t é n e i t a r t a l m a t e h á t az emberiség életében a l e g n a g y o b b és l e g m é l y e b b t ö r t é n e t i fontossággal bíró t é n y e z ő .

Π Ι .

Α bölcsészet történetének kezdete.

A bölcsészeti g o n d o l k o d á s sajátsága a b b a n áll, hogy a dolgok utolsó alapjait vizsgálja, m i n d e n egyest e g y általános elvből, nem tör­

ténet v a g y k é p , h a n e m a gondolat formája szerint t ö r e k s z i k kima­

gyarázni. Szóval az általános elv u g y gondoltatik, m i n t m i n d e n t b e ­ foglaló lét, m é g a k k o r is, h a az elv é r z é k i , természeti lét. P . o. De­

mocrit mindent, mi az égen és földön van, az a t o m o k b ó l m a g y a r á z o t t ki, m i n d e n t a z o k r a v e z e t e t t vissza.

A z ily g o n d o l k o d á s c s a k a k k o r t á m a d h a t , m i d ő n az ember a természeti élethez m e g k í v á n t a t ó szükségleteket m a g á n a k m á r bizto­

sította, midőn a közvetlen természeti életen túlemelkedett, midőn m e g é r t azon g o n d o l a t r a , h o g y kell lenni e g y erőnek, mely a jelensé­

gek sokféle és változó v i l á g á n a k változhatlan alapját képezi. I l y gondolkodás megkezdői a g ö r ö g ö k . A g ö r ö g ö k philosophiája egészen e nép szelleméből s m ű v e l t s é g é n e k állapotaiból, függetlenül a külföldi gondolkodás befolyásaitól fejlett k i . D e igen természetes, h o g y a k k o r , midőn a hellének a dolgok utolsó a l a p j a i n a k k i n y o m o z á s á r a irányoz­

t á k figyelmüket; a m ű v e l t s é g n e k oly g a z d a g t á r h á z á t t a l á l t a k m a g u k előtt, m e l y philosophiai g o n d o l k o d á s u k n a k kedvezett. M á r azon k ö l ­ t e m é n y e k , m e l y e k e t a hellen szellem a philosophia fellépése előtt teremtett, azt m u t a t j á k , h o g y ezen nép a j e l e n s é g e k s o k a s á g á t szép formákba t u d t a befoglalni. A mindent szépen rendezni tudó érzék tehát k ö z v e t v e e g y e n g e t t e az u t a t a philosophiához.

Mi pedig a g ö r ö g vallást illeti, ez a szabad felemelkedést a philosophiai gondolkodáshoz n a g y o n elősegítette. A phlilosophiai g o n d o l k o d á s n a k j ó előkészítője volt azon k é p z e t , h o g y az iste­

nek h a t a l m a J u p i t e r u r a l k o d á s á n a k és a mindig egyenlő fátum h a t a l m á n a k van alávetve. I l y hit a philosophiának mintegy k e ­ zére a d t a azon gondolatot, h o g y m i n d e n t e g y közös forrásból ma­

gyarázzon ki. És midőn e g y r é s z r ő l a görög vallás a philosophiát gon­

dolatanyag tekintetében ápolta, u g y másrészről azon o k n á l fogva, hogy a görög világban a hierarchia és e g y , szoros formák szerint megállapított d o g m a t i k a nem volt, a philosophiának oly szabad moz­

gást engedett, minőt sehol, semmiféle vallás k ö r é b e n nem l á t u n k . Hierarchia a g ö r ö g ö k n é l a z é r t n e m volt lehetséges, mivel a p a p o k nem k é p e z t é k az egyedüli k ö z v e t í t ő k e t I s t e n és e m b e r k ö z ö t t ; ha­

nem m i n d e n egyes és minden község szabadon áldozhatott az iate-