Az elemzés fogalmának és oktatásának kérdései az iparstatisztikában

'KÓRNIS PÁL ANDORNÉ:

AZ ELEMZÉS (FOGALMÁNAK ÉS OKTATÁSÁNAK ' KÉRDÉSEI AZ IPARSTATISZTIKÁBAN

A közgazdasági szakirodalomban és oktatásban gyakran találkozunk az

—,—,elemzés" szó használatával. A_számviteli oktatás, terv- és statisztikai tan—

folyamok egyaránt feladatuknak érzik, hogy az elemzés fontosságára rámu- tassanak, egyúttal az egyes témakörökket kapcsolatban felmerülő elemzési

lehetőségekre módszereket is ismertessenek.

Meg— kell ugyanakkor állapítani, hogy az ,,elemzés" kifejezés pontos meg- határozásával nem igen találkozhatunk a szakirodalomban. A szó gyakorlati használata meglehetősen szabad, egyáltalán nem egységes.

Általában ',,elemzési tevékenység"-ről beszélnek, ha számadatokból valami övetkeztetést kell levonni, azokat értékelni kell. Az adatgyűjtések eredmé—

nyeinek, a számadatoknak feldolgozása, értékelése azonban igen sokféle -— fejlett és kevésbbé fejlett —— módszerrel történhet. A bizonytalanság főként lott mutatkozik, hogy hol kezdődik az a tevékenység, melyet már az ,,elemzés"

szóval jellemezhetünk? '

Az ,,Altalános statisztika" című egyetemi tankönyv a csoportosításról, átlagokról, indexekről stb., mint a statisztikai elemzés és kifejezés eszközeiről beszél. A statisztikai elemzés fogalmára azonban csak általánosságban utal a könyv, nem fejti ki azt kellően részletes és konkrét formában, hanem mindjárt rátér az eszközök ismertetésére.

Ez a tárgyalásmód azt a kérdést veti fel, hogy az átlagok, indexek számí- tása, a számadatok csoportosítása stb. már elemzési tevékenységnek minősül—

nek—e? A kérdés több oldalról való megvizsgálásához egyúttal figyelembe kell venni azt a vádat, mely az iparstatisztikai tankönyvekkell) kapcsolatosan merült fel. t. i. hogy nem tanítanak elemzésre. A vád alapja ugyanis az a meg- gondolás lehet. hogy fbizonytis mutatók kiszámítása (pl. munkaerőhul'!ámzás, tervszerűségt még nem elemző munka, oktatásuk tehát még nem az elemzés ímódszereinek oktatása. Ezaz álláspont az általános statisztika területére vonatkoztatva azt ,íelen'tenéf' hogy a csoportosítás elvégzése, átlagok, indexek

_' Egyeseket csak a számításokhoz, táblákhoz csatolt szöveges értékelés győz meg arról, hogy valóban megtörtént az elemző munka. Nyilvánvaló pedig. lingv pl. a szemléltető. helyes esoportositásokat alkalmazó statisztikai

tábla összeállítása tnluizlotikénpen a statisztikai _munlm lmérdemibh része.

A táblához fűzött értékelő szöveg ugyanis részben már a táblában feltárt össze—_

l' függések könnyebb megértését célozza, részben további közgazdasági elemzést

ya

KORNISNE: AZ ELEMZES Kennesm (AZ IPARSTATISZTIKABAN ' " * 481 ;

(

tartalmaz. A közgazdasági elemzés alapja azonban csak az az összefüggés lehet, melyet már a statisztikai elemzés eszközeivel, pl. a megfelelő csopor- tósntásokat tartalmazó tábla segitségével tartunk tel. A tulajdonképpeni, statisztikai elemzést tehát nem az értékelő szövegben, hanem még az előtt

végezzük el. 4

Egyébként az elemző szövegek, jelenlegi szóhasználatunkban "kiértéke- tések", gyakran teljesen elszakadnak a számoktól, melyeket a statisztikus magyarázni akar. A vállalati statisztikusok gyakran ,,hirszerző" munkával gyűjtik össze az értékelés anyagát. A statisztikus feladata az lenne, hogy indo- kolja a vállalat munkáját jellemző legfőbb mutatókat, pl. a tervteljesttés—i százalékot. Maga a statisztikus azonban legtöbbször nem végzi el a vállalat egész munkájára kiterjedő sokoldalú elemző munkát, a'tervlemamdás tényét például nem tudja egyi'nást igazoló, Összefüggő mutatószámok rendszerével alátámasztani. Ehelyett kiválaszt néhány mutatót, mely összefüggésbe hoz—

ható a tervlemaradással, de a vállalati munka ,,értékelésének" alapját főként kütönböző forrásokból szerzett értesülései képezik. Ez a sajnálatos; de igen gyakori ,,kiértékelési" módszer kétségkívül nem tekinthető alapos elemző munka eredményének. Az értékelő szöveg jelentős részének a statisztikai elem- zés eredményét, vagyis kifejezetten a számokból kiolvasott (isszetügrgéseket, azokból levont következtetéseket kell tárgyalnia. E következtetésekneka egyéb—

ként is el kell vezetniük a ,,hírszerzés" módszerével megállapítható tényekhez, feltéve, ha ezek a tények helyes értesüléseken alapulnak. (

leszögezhetjük tehát már most —-— az elemzés fogalmának pontosabb megközelítése előtt is azt az álláspontunkat hogy statisz tikai elemzésen elsősorban számokkal vnlo munkát értünk adatok érdemi feldolgozását és annak eredményeiből levont következtetéseket. Cikkünk elején egyébként már megjegyeztük. hogy az elemzés fogalmát általában így is értelmezik.

Csak a teljesség kedvéért kellett megemlítenünk azt a helytelen értékelési módSzert, melyet egyesek szintén elemző munkának tekintenek.

Vissza kell tehát térnünk eredeti kérdésünkhöz: hogy —— bár az elemzés tág értelmezése által ában egységes —-— ennek keretein belül mégis eltérők lehet—

'nek az álláspontok.

Az iparstalisztikai tankönyveket ért vádak alapja pl. feltétlenül az a fel- fogás, hogy az elemzés nagyobb mennyiségű, szélesebb körre kiterjedő szám- adat, több jelenség együttes vizsgálata. A tervszerűség kiszámítása önmagában még nem lenne elemző munka, de esetleg a költse'gl'tányadok alakulásával vagy a munkabéreleinzés eredményeivel stb. összefüggésbe hozva már annak tekinthető. Mivel tehát a tankönyvek ezeket a számításokat külön—külön tár—

gyalják. nem tanítanak elemzést Itt tehát egy olyan !— még képviselőik ál tal nem határozottan megfogalmazott _— szemléletről van szó mely elemzésnek több mutatószám öSszefüggéseikben, kölcsönhatásukban való vizsgálatát

tekinti. '

Nehéz lenne eldönteni, hogy a vizsgált jelenségek milyen széles körére vonatkozó számszerű vizsgálatok tekinthetők már elemzésnek? Nyilvánvaló.

hogy mennél több mutatószámraés mennél hosszabb időtartamra terjed ki

valamilyen számszerű vizsgálat, annál messzebbmenő következtetésekre ad

lehetőséget. Elképzelhetetlen azonban azt az alsó határt megszabni, ahol az elemzés elkezdődik. Ilyen értelemben tehát leszögezhetjük, hogy az ipar—

stalisztilcai tankönyvek tanítanak elemzést. Azok a mutatószámok. melyeket

1482

a tankönyv tárgyal, így a tervszerűség, béralapmegtakarítás lmunkaerőhullám—

, zás stb., mind valamilyen következtetés alapjául szolgálnak. Ezek a mutatók a begyűjtött és megfelelően összesített elsődleges adatok érdemi feldolgozásá- nak eredményei, számítások a vállalati munka egy- egy oldalának jellemzé—

sére. Nyilvánvaló tehát, hogy ezek a számítások és a belőlük levont következ- tetések már ebben az értelemben elemzésnek minősülnek.

Az elemzés fogalmi meghatározására tehát a következőt javasoljuk:

[Statisztikai elemzésnek nevezzük a begyűjtött és megfelelően összesített szám—

- adatok érdemi feldolgozását olymódon, hogy áttekinthető képet adjunk a vizs- gált jelenségről vagy folyamatról.

A meghatározáshoz még hozzá lehet fűzni a világosabb meg-értés kedvé—

ért azt, hogy ,,adato'k érdemi feldolgozása" alatt a begyűjtött és összesített adatok alapján végzett további számítások értendők. Ez az ,,Általános statisz- tika" című tankönyv megfogalmazásához kapcsolódva, feltétlenül az ,,elemzés valamilyen eszközének", a csoportosításnak, átlagoknak, viszonyszámoknak.

indexeknek stb. alkalmazását jelenti.

Az eddig elmondottak célja az volt, hogy kiküszöbölje az ,,elemzés" értel- mezésében uralkodó bizonytalanságot és tiltakozzék a fogalom bármely

—— magasabb igényekből eredő —— leszűkítése ellen.

Almagasabb igényekre és az iparstatisztikai tankönyveket ilyen oldalról ért vádakra utalva, azonban még igen sok megjegyeznivalönk van.

f'Bár — meghatározásnnk értelmében —— az elemzési tevékenység már egyszerű dinamikus viszonyszám kiszámításával is megkezdődik, a gyakorlati élet legtöbbször bonyolult, széles körre kiterjedő elemzési feladato—kat tár elénk.

A vállalati statisztikus előtt például az a —- könnyűnek nem mondható ————

'feladat áll, hogy a vállalati munkát minden oldalról elemezze.

Az iparstatisztikai tankönyvek elleni vád általában hiányolja az elemzés oktatását és ezzel esetleg az elemzés fogalmának félreértésere ad alkalmat.

A tankönyvek főhibája ezzel szemben az, hogy nem megfelelő színvonalon oktatja az elemzést, nem ad segíts—éget igényesebb, átfogóbb feladatok meg—

oldásához.

Mennél szélesebb körre terjed ki az elemzés, mennél több kölcsönhatás- ' , ban lévő mutatószámot vizsgál, annál fejlettebb módszerekre van szükség.

Helyesen, alaposan elvégzett elemző munkának —— lehetőség szerint —— teljes- ségre kell törekednie. Ez azt jelenti, hogy az_elemzési feladatban kitűzött területet a maga egészében meg kell ragadni és fel kell dolgozni. A teljesség azt jelenti, hogy a vizsgált jelenségre ható okok közül egynek sem "szabad hiányoznia, másfelől az okokat és körülményeket jellemző mutatószámokn—ak egymástól függetleneknek kell lenniök.

Ezt a gondolatot fejezi ki az ,,Iparvállalatok Mérlegbeszámolója" című kiadvány2 is, mely az elemzés feladataival és módszereivel foglalkozva, a következőket mondja: ,,A vállalatok gazdasági tevékenysége sokoldalú és bonyolult, állandóan változik és fejlődik. A gazdasági tevékenység különböző

2) Pénzügyi Kiadó, 1953, 12. oldal

AZ ELEMZES KÉRDÉSEI AZ IPARSTATISZTIKABAN ' , ' , 483

l

oldalait számtalan terv- és tényszám jellemzi. Ezek a mutatószámok azonban nem egyforma jelentőségűekn

A gazdasági tevékenység különböző oldalait és a tervteljesítiés egész*

menetét számtalan és gyakran ellentétes irányban ható tényező befolyásolja.

A termelés volumene, összetétele, az önköltség csökkenése, a felhalmozás növekedése, az eszközök mérete, forgási sebességének emelkedése egymással szorosan összefüggő és e gyidejűleg érvényesülő különböző kedvező és kedve-V zőtlen tényezők hatása alatt áll. Elsősorban tehát csoportosítanunk kell a gazdasági tényezőket, majd mérlegelnünk kell azok hatásait.

A gazdasági tevékenységet befolyásoló tényezők csoportosítására azért van szükség, nehogy az elemzés a tervteljesíiésre ható különféle körülmények rendszertelen laza felsorolásává váljék 3

Az elemzés során tehát szükséges a gazdasági tényezőknek a termelés technológiai és szervezeti tényezőivel való egységes és kölcsönös összefüggés—

ben történő tanulmányozása és az egyes tényezők hatásának elkülönítése."

4!

*

A továbbiakban a teljesség kérdését kívánjuk közelebbről megvizsgálni, ami szorosan kapcsolódik az elemzés oktatásának problémájához.

Az elemzés fogalmi meghatározásánakkérdéséhez is főként didaktikai igényektől sürgetve nyultunk hozzá, hiszen az oktatás veti fel elsősorban ennek szükségességét.

_ Ugyancsak az elemzés oktatásának kérdésével kapcsolatban merül fel az, hogy hogyan kell a különböző gazdasági jelenségek _ illetve mutató—

számaik w közti összefüggést leghelyesebben tanítani? Az ,,lparstatisztika"

cimű tankönyv néhány helyes módszert mutat be arra, hogy hogyan cél- , szerű valamilyen jelenség és tényezőinek összefüggését matematikai mód—

szerekkel vizsgálni.

Ilyenek például: az 1 főre eső termel-és dinamikájának felbontása, a munkahónap hos.,sza a munkaerő— Kés munkaidő felhasználás, valamint a tiszta termelékenység alakulása Hasonló elemzési módszer a kapacitás- kihasználás vizsgálatánál a kapacitásnormateljesítés és az időalapkihasználás hatásának pontos w— összefüggéseiben történő —— kimutatása.,

Véleményünk szerint a tankönyvnek sokkal több helyen és következe- ' tesebb—en kellene ezt a didaktikai szempontból igen helyes módszert alkal-

maznia. A módszer lényegét olyan példán kívánjuk bemutatni, melyben a tankönyv elmulasztotta ennek alkalmazását.

Átlagbérmutatők dina'mikájának párhuzamos vizsgálata $

Az iparstatisztikai tankönyv (Lukács Ottó és szerzőtársai, 198. oldal) ki- fejti, milyen tényezők befolyásolják az egyes átlagbérmutatókat és milyen következtetések vonhatók le eltérő dinamikájulcból.

M összefüggések világosabb megértésére sokkal alkalmasabb módszer az egyes átlagbérmutatók közti számszerű összefüggés szemléltetése.

A tanuló a tankönyvben kifejtettek alapján még nem tudja elemezni és értékelni az átlagos órakereset és havi keres-et eltérő dinamikáját. A szám- _ szerű összefüggések ismeretében azonban el tudja ezt végezni.

') Kiemelés tőlem w Szerző.

484 * — " ., t , § , , A ; KORNIS PAL ANDOBN,

E két legfőbb átlagbérmutató összevetésénél feltétlenül abból kell ki- indulni, hogy az átlagos órakereseten kivül még milyen tényezök alakítják ki az átlagos havi keresetet? Az átlagos havi kereset összetételét legegyszerűbben ah következő függvény szemlélteti:

Kifizetett bérek Teljesített órák után fizetett bérek Kieg. fizetések

FőA Fó * %— Fő

_ , Ez a függvény tehát két főrészre hnntja az átlagos havi keresetet; az első rész a teljesített munkaórákkal függ össze és munknteljesitmény áll mögötte.

JA másik rész mögött általában —— leszámítva a természetbeni juttatásokat——

__nincs munkateljesítmény, ezt a munkás valamilyen okból le nem dolgozott munkaórák után kapja.

A teljesitett órák számával összefüggő rész két tényező függvénye. Ezek:

1. az átlagos órakereset,

2. az egy főre eső teljesített órák száma.

a

Tehát:

Teli órák után fiz, bér Telj, órák után fizetett bérek Teli. órák

Fő - Tel,: órák Fó

Az egy főre eső teljesített órák száma megint több tényezőtől függ, _ amelyekre az ,,lparstatisztika" című könyv is rámutat. Ezek: a munkaidő-

kihasználás, az egy főre eső túlórák száma és a munkahónap hossza.

Tehát:

Telj. órák Telj. órák -—- túlórák Jr Túlóri'a—k Lednlgozha-tó órák Fő , Ledoigozható órákli Lodolgozhutó órák) Fő

, A zárójelben lévő kifejezés első tagja valóban a munkáeről'elhasználás

; ésmunkaidökihasználás együttes mutatója túlórák nélkül —— ahogy a gyakor—

taílgan számítani szoktuk.

, A zárójelben lévő kifejezés összevontan a munkaerőfelhasználás és munka- _időkihasználás együttes mutatója túlórával számítva.6

( Teljesített órák )

% §) Ledolgozható órák

A zárójel után álló mutató —— az egy fő által ledolgozhaló munkaórák száma —— az állományi létszámmal (fő) egyszerűsítve valóban a munkahónnp hosszát fejezi ki órában.

M Fő . törvl munkanapok - 8 Letlolgozlnt—ó órák

* MÉZ—___— (fővel egyszerűsítve) c —————í_-——-———-————-

'o , 'o

' Fó)a munkások átlagos állományi létszámára vonatkozik.

' Munkások átlagos állományi létszáma által.

0 A továbbiakban egyszerűsítés kedvéért a munkaerő és idókihasználás mutatóját túlórával együtt 'nzámitjuk, azaz nem vizsgáljuk külön tényezőként :; túlórákat.

AZ ELEMZES KERDESEI AZ iPAasrArrszriiíABAN ! _' ' 485

Az átlagos havi keresetnek a teljesített órákkal összefüggő részét tehát.

fovábbelemeztük, azaz felbontottuk összetevőire a következő módon:

J

Telj 6. után fiz. bérek Telj. 6. után fiz. bérek Tel-j. ó. Ledolgozható órák

Fő Telj. órák , ' Ledolgozható órák Fő

_ ff.-a

Telj 6. után fiz. bérek ,, Munkaerőt'ethasználás Munkahónap

————-———:———————— : Átlagos ó. kereset; - és - hossza ,

FO munkaidőkihasználás

: '

Az átlagos havi keresetnek a teljesített órákkal össze nem függő resze—

ugyancsak vizsgálható a munkahónap hosszának függvényeként.

Kieg. fizetf'sek Kfeg. fivetí'sek Ledo'gozható órák

Fő Ledolg. órák ' Fő,

Az átlagos havi kereset összetétele, azaz különböző tényezőivel való kap— ? csolata felírható egyetlen összefüggésben is.

Kifizetett bérek (Telj. 6. után tíz. bérek, Telj. órákv Kieg, fiz. ) Ledo'g. órák

Fő * _{* Telj. órák '} Ledo'g. órák Ledofg. órák Iő

A függvény világosan szemlélteti, hogy az átlagos havi kereset egyenesen arányos a munkahónap hosszával. A két átlagbéimutaló közti különbséget vizsgálva tehát ez a legdöntőbb tényező, amely kihat az átlagos havi kereset szintjere és nem befolyásolja ugyanakkor az átlagos órakereset mutatóját Kiderül továbbá, hogy az átlagos havi kereset e gyik része —— az egy főre eső teljesített órák után fizetett bérek —— egyenes arányban van a munkaerőfel—

használással és munkaidőkihasználással (mely utóbbit a túlórák száma is, befolyásolja).

A munkaerőfelhasználás és munkaidőkihasználás tehát nincs egyenes arányban az egész átlagos havi keresettel, csak annak egy részével. Ez gya—

korlatilag azt jelenti pl., hogy javulása bár valószínűleg maga után vonja az átlagos havi kereset növekedését, de nem arányosan és ——- a Ckiegészitc'í fizeté—

sek 'mérvétől függően —— nem is feltétlen érvénnyel. ' , A példából világosan kiderül az ajánlott didaktikai és egyúttal elemzési

módszer lényege. A vizsgált jelenséget —— példánkban az átlagos havi kerese—

tet —— jellemző mutatószámot felbontjuk egyéb mutatókra, melyek mind- egyike a vizsgált jelenséggel összefüggő részjelenséget, tényezőt jellemez.

A rész— és főjelenség közti összefüggés természete szemléletesen nyilvánul meg a felállított függvényben és ennek nagy didaktikai értéke van.

A— gyakorlati elemzés szempontjából főként annak van jelentősége, hogy a függvény felállítása biztosítja a teljességet. Biztosítja tehát azt, hogy a vizs- , gált jelenséget befolyásoló tényezők mindegyikére tekintettel voltunk és azo,—

kat egymástól függetlenül vettük figyelembe.

A függvény felállításának sémája nyilvánvaló: függő változónak tekint—

jük az elemzési feladatot, vagyis azta gazdasági jelenséget, melyet elemezni, , tényezőire kívánunk bontani. Független változók azok a tényezők, melyek

valamilyen összefüggésben, pl. egyenes vagy fordított arányban befolyásolják, - , a vizsgált jelenséget, esetleg annak összetevői.

i noams PAL— ANDORNE

Az elemzés fent leírt módszerében a problémát főként az okozza, hogy a vizsgált jelenséget milyen összetevőkre, illetőleg szorzótényezőlcre bontsuk?

, Tévedés lenne azt hinni, hogy az elemzési feladat egyértelműen meghatározza

*a függvényt, illetőleg azokat a tényezőket, melyekre nézve az felállítandó.

' Az átlagos havi kereset szintjét kialakító tényezők vizsgálatát, a mutató elemzését elvégezhetjük az előbbitől eltérő módszerrel is:

LII. módszer:

Kifizetett bérek Kifizetett bérek Fizetett, órák Ledolgozható órák

Fő Fizetett órák ' Ledolgozható órák ' Fö

A függvény csupa arányos tényezőre bon-tja fel az átlagos havi kereset mutatóját. Kiderül, hogy az átlagos havi kereset egyenesen arányos a fizetett _ órák átlagkeresetével, 'a fizetett és összes ledolgozható órák hányadosával és végül a munkahónap hosszával. Vessük most össze az elemzés 2 módszerét?

[ melyeket az összehasonlítás megkönnyítésére újból feltüntetünk.

1. módszer:

jKífizetett bérek (Telj. órák után fiz. bérek Telj. órák %— Kíeg. fiz.

Fő "* Telj. órák Ledolgozható órák Ledolgozható órák '

Ledolgozható órák

,. Fő

II. módszer: '

Kifizetett bérek Kifizetett bérek Fizetett órák Ledo'gozható órák

Fő Fizetett, órák Ledolgozható órák Fő

Mindkét függvény alapján kiderül, hogy az átlagos havi kereset kialakí—

tásában a munkahónap hossza döntő szerepet játszik; az összefüggés jellege:

egyenes arányosság. A fizetett órák átlagkeresetének mutatója nem szerepel az I. módszer függvényében, melyben ehelyett a teljesített órák átlagos óra—

keresete'vel találkozunk. A fizetett órák átlagkeresetének kapcsolata az átlagos havi keresettel világos, könnyen érthető, mível ugyancsak egyenes arányos—

sa ról van szó. Az átlagos órakereset és átlagos havi kereset között már nem mutatható ki a lineáris arányosság, az összefüggés bonyolultabb (szorzat—

függvény, összegfüggvény).

Felvetődik a kérdés: melyik elemzési módszer árul el többet a statisz- tikusnak, ha a fizetett órák átlagkeresetét vagy ha a teljesített órák átlagkere—

setét vizsgálja az átlagos havi keresettel összefüggésben?

A fizetett órák átlagkeresete az iparstatisztikában kevéssé használt mu—

tatószám, bár nem ismeretlen. (Az lparstatisztika e. tankönyv a 197. oldalon foglalkozik vele.) A havi gyáripari beszámolójelentés nem is ad lehetőséget a mutató kiszámítására, amennyiben nem kéri a fizetett órák számát. Ez a 'szám azonban megállapítható a vállalat bizonylataiból, sőt állandó nyilván—

tartás tárgyát képezi. A ,,fizetett órák átlagkeresete" mutató megállapításának tehát gyakorlati akadálya nincs. A fizetett órák átlagkeresete a —— jól ismert

AZ'ELEMZEs KERDESEIÁ AZ IPARSTATiszTIKABAN ,_ .437

és gyakran használt —— átlagos órakeresetne—k és a fizetett, le nem dolgozott - ' órák átlagos órakeresetének súlyozott átlaga.7

Mivel a le nem dolgozott órákra a munkások általában megkapják a tel—

jesített órák átlagbérét, a fizetett órák átlagkeresete és a teljesített órák átlag—

keresete között nincs lényeges eltérés.

Az I. elemzés előnye abban foglalható össze, hogy a gyakorlatban leg- inkább használt mutatószámok között teremti meg az összefüggést, kimutatva a munkaerőfelhasználás és munkaidőkihazsználás hatását is. Ez adja meg egy—

úttal didaktikai értékét is.

A II. elemzési módszerben a tényezők közti matematikai össZefüggés ——

szorzatfüggvényről lévén szó — egyszerűbb és tisztább, ezáltal a következte— _ tések könnyen, egyértelműen levonhatók. Ez a forma tehát ennélfogva didaké

tikailag rokonszenvesebb, 'a kevésbbé ismert és használt részmutatószámok , bármelyikének változása közvetlenül idézi elő az átlagos havi kereset arányos változását. Hátránya, hogy a munkaerőfelhasználás és munkaidőkihasználás hatására nem mutat rá és az általánosan használt átlagos órakereset helyett kevésbbé közismert átlagbérmutatóra hivatkozik (fizetett órák átlag- keresete). Nem elemzi továbbá a kiegészítő fizetések mértékét.

*

A két módszer összevetésével érzékeltetni kívántuk azt, hogy az ilyen elemzés igen sokféleképpen elvégezhető, legkevésbbé sem könnyű és efjy- értelmű feladat.

Nemcsak a rész—mutatószámok megválasztása okozhat gondot, mérlegelni ' , , kell azt is, hogy milyen mélyen és finoman kell az elemzést elvégezni ahhoz, hogy 'a helyes következtetésig eljussunk.

m

A II. elemző összefüggésben pl. a munkahónap hossza és a fizetett órák súlya az egy főre eső fizetett órák mutatójának további finomítása.

Fizetett órák Ledolgozható órák Fizetett órák

Fő Fő ' Ledolgozható órák

Ha a bontást nem végeztük, volna el, az elemzés az alábbi egyszerű for—— * mában jelentkezett volna:

A II. módszer egyszerűsített formája:

Kifizetettfbérek Kifizetett bérek FizetÉtt órák

Fő *" Fizetett órák , Fő

Tehát eszerint az átlagos havi keresetet döntően két tényező határozza meg: a fizetett órák átlagkeresete és az egy főre eső fizetett órák száma. Nyil—

vánvaló azonban, hogy a finomított II. módszer többet mond a statisztikus- nak, hiszen a, munkahónap bosszúból eredő objektív körülményre és a nem fizetett mulasztások -— intézkedés alapjául szolgáló —— tényezőjére külön-

külön mutat rá. '

a a

7 súly : a fizetett órákon belül a teljesített és nem teljesített órák megoszlása.

/

Ugyanakkor pl. az I. elemzési módszerben feleslegesnek látszik az 1 főre eső kiegészítő fizetések felbontása

kiegészítő fizetések é ledolgozható órák a

ledolgozható órák fő

, szorzótényezőkre.

Ennek a bontásnak gyakorlati értéke nincs, mert az első tényező gyakor—

latban nem használható és nem is alkalmazott mutatószám, a munkahónap hosszának hatása a kiegészítő fizetésekre pedig érdektelen. Didaktikai szem—

"pontból lényegesnek tartottuk azonban, hogy a munkahónap hosszának az átlagos havi keresettel való egyenes arányosságára rámutassunk. Ez szüksé- gessé telle, hogy a munkahónnp hosszának hatását az átlagos havi kereset mindkét összetevőjéből kiemeljük.

, * *

_ 'Meg kell jegyeznünk, hogy az átlagbérmutatókkal kapcsolatos elemző módszerek főként a dinamikus vizsgálatban nagy jelenlőségűek. Az ,,lpar—

statisztika" c. tankönyv ugyancsak a dinamikus vizsgálat szemszögéből tag—

, lalja a kérdést; azt fejtegeti, hogy milyen következtetések vonhatók le az egyes

*átlagbérmutatók eltérő alakulás-ából? Az eddigiekben magának az átlagos, ,havi keresetnek összefüggéseit 'tárgyaltuk azokkal a tényezőkkel, melyek részt

vesznek kialakításában. Dídaktikai szempontból feltétlenül helyesen járunk el ha először az egyes mutatók közli alapvető összefüggést állítjuk fel és csak azután térünk rá az egyes mutatók dinamikája közötti összefüggés bemuta—

tására

' Nézzük meg most számszerű példán, hogyan állnak fenn az átlagbér- tmutatók közötti összefücgések és hogyan használhatók fel ezek dinamikus

elemzés céljaira?

Egy vállalatra vonatkozólag a következő adatokkal rendelkezünk:

Megnevezés Január Február

Munkások átlagos áll, létszáma (fő) ... 2 000 2 000 ,

Teljesített, munkaórák száma ... 400 000 345 000

Fizetett órák ,, . . . . 404 172 ' 369 000

I.ednlgozható órák ... 416 000 384 000

Tell órák n'an fizetett bérek (Ft) (törzsbét 4— prémium 4— pótlék) 2 000 000 ,1 814 400 Klegóuzttő fizetések (Pt) ... _. 20 000 , 115 200 Összes kifizetett bérek ... '. ... 2 ego 000 1 929 600

Fenti adatokból a következő mutatószámokat számítjuk ki:

lű

Megnevezés Január ' . Február hangú—í 100

;.

Átlagos havi kereset (Ft) ... 101000 964,RO * 955

Teljesített, órák átlagos órakeree'ete (Ft,) ... 5.00 5.25 105.0

Fizetett ,. ,, ,, ... , . 4,99 5.23 104.6

1 fő által lcdolgozható órák ... ' ... 208,00 192,00 92,3

Teli órák _

Ledolgozhat ó órák % (munkaerőfelh.munkaidökihasznmgyüt- _

tes mutatója) ..." ... 96,10 89,80 98,5

Kieg. fizelések 0 0 O O ' ,

"""—*— Fl, ... , ,3 600 0

Lednlgnghltó órák ( ) x 5 '

Fizetettéórák , 97 10 96 10 98 9

-——————————— 0 . . . . §; ... , i'

, Ledolgozható órák ( A) ... , ,

A Az ellenes mamam Az IPARSTATISZTIKABAN * , ' 489

Helyettesítsünk be az ,,I. és II. módszer" megjelölés alatt felállított ösz- _

szefüggésekbe: ' —

1. módszer:

Január hó

'1010 : (5.0,96 '-l— 0,05) 208.

Február bó

96430 :: (525.0,898 4— 0,30) 192.

A mutatókból képzett dinamikus viszonyszámok (indeXek) azonban nem — * helyettesíthetők be közvetlenül ebbe az összefüggésbe:

95,5 nem egyenlő (1,05.o,935 4— 6) ges.

'IL módszer:

Január hó

1010 :: 4,99.o,971.eos Február hó

96430 : 5,23.0,961.19'2.

A mutatók dinamikájáta (indexeire) nézve is fennáll ugyanez az össze-

függés: ' ?

9.555 :: MMG . 0989 . 0923.

9

ÉRTÉKELÉS: Az átlagos havi kereset csökkenését tehát az egy főre eső fizetett órák 1 %-os csökkenése és a cca. 8%—Ical rövidebb munkahónap idézte elő—.

Február hó folyamán több —— nem fizetett ——- mulasztás fordulha- tott elő, valószínűleg betegség, esetleg fizetés nélküli szabadság miatt stb.

-..——.._...

Az átlagbérmutatók közötti összefüggésekre felállított függvényekkel főként egy didaktikai módszert akartunk jellemezni. EZt a didaktikai mód—

szert helyesnek tartjuk, mert biztosítja az összefüggések pontos megértését és előfeltétele, gyakran egyben módszere az elemzés oktatásának.

Megállapítottuk az elemzés értelmezésének tárgyalásánál, hogy 'az ipar- vállalat munkájának elemzésénél a lehetőség szerint teljességre kell törekedni; '.

minden egyes kölcsönhatásban levő mutatót a többivel alkotott —— és ponto- san tisztázott —— összefüggésében megvizsgálni. Az összefüggések — függvé- nyek formájában történő -—-— felállítása tehát egyúttal a vállalati munka gya—

korlati elemzésének is fontos eszköze. '

* Az ,,Iparstatisztika" c. tankönyv ,,Önköltségstatisztika" c. részében ugyancsak találkozhatunk ezzel az elemzési módszerrel, bár a fejezet nem mindenütt alkalmazza következetesen. A könyv*362'. oldalán a szerző számí—

tást mutat be, amely azt vizsgálja, hogy a tervezett választéktól való eltolódás

hogyan hatott az önköltség alakulására. Ez a számításmód meggyőzőbb lenne; *

ha a könyv egy ,,teljes" elemzés keretében végezné el. Ezalatt azt értjük, hogy , a szerzőnek meg kellene szabm'a az elemzési feladatotiés a számítást annak keretében más mutatókkal való összefüggéseiben kellene bemutatni. Az elem- , *

4 Statisztikai Szemle

490 * e — — —. * ' ! ' _ XOR—NIS mi; AHDOBRE: :

zési feladat: az önköltségeSökkentési terv teljesítése. Az elemzést a következő?

* képpen képzeljük el:

f Önfgyfggggfggé—i megremegett . alíííftííázít'iítí';

választókra) költség alakulasara

; 91 pl ; 2 91 Pl

29170 _ 2911). —_ 29.100

29110: Zaza: , Egan;

2 a: ?. Z a: Po

A függvény tehát a választéktót való eltérésnek az önköltségalakulásra gyakorolt hatását úgy elemzi, mint az önköltségcsökkenle'si terv teljesitésének egyik tényezőjét. Azzal, hogy a számítás helyét így kijelöltük a szélesebb _, elemzési feladatkör keretében, világosabbá és meggyőzőbbé tettük a számítás

_; módját és a mutató jelentőségét.

*

( Az összefüggések függvényalakban való bemutatására felhozott példák alapján az lparstatisztika c. tankönyv egyes konkrét részei képezték. Igye—

keztünk a tankönyvben található megoldásokkal szemben az öászelüggések felállításának didaktikai értékét bebizonyítani, amit véleményünk szerint az iparslatisztikai oktatás— egyik alapvető módszerévé kellene lenni. Tekintettel arra, hogy azf'iparslatisztikai tananyag egyes fejezetei meglehetősen elkülönül—

nek, feltételezzük, hogy, kevés tanuló előtt magátólértetödö akár a következö

egyszerű összefüggés: * '

Termelés,

Termelés, Fő, - Törv. m. nap, Törv. m. nap, Fől

Termeléeo __ Temető—so Törv. 111. nap,, . Főo

Fö0 - Tőr-y. m. napo

A függvény a termelés dinamikáját az egy munkanapra eső termelés, a munkahónap hossza és a létszám dinamikájára bontja fel, ami a termelés alakulásának elemzéséhez igen jó és kézzelfogható elindulást módszer. Enne—k és az ehhez hasonló — tankönyveinkben ritkán felállított —— alapösszefüggé- seknek alkalmazása igen eredményessé tenné az oktatást. Ugyanakkor pl.

valamely vállalat fejlődésének és tervteljesitésének elemzéséhez leghelyesebb ugyancsak ilyen módszerrel hozzáfogni; '

*

E cikk több kérdést tárgyalt az elemzés fogalmának elvi taglalásától egé- szen a függvények alapján történő elemzés részletes —— példán keresztül

történő —— kifejléséig mind didaktikai, mind gyakorlati szemszögböl.

Befejezésül állást kell foglalnunk a cikk elején érintett kérdésben is, vaj—

jon az elemzés oktatásának a statisztika és a rokontárgyak közül melyik a legjogosultabb "gazdája"?

-' AZ ELEMZÉS KERDESEI, AZ IPARSTATISZTIKABAN x ' _ ( 491 ;

A kérdés azért vetődik egyáltalában fel, mert a vállalati munkában igen "

sokszor a tervezéssel foglalkozó, vagy számviteli, műszaki osztályok dolgozói végzik el az ,,elemző" munkát. A 'tervkészitéshez szükség van a tényszámok elemzésére és gyakran megfelelő képzettségű statisztikus hiányában, vagy csak éppen rossz munkamegosztás következtében erre a tervelökészítő mun—

kák keretében kerül sor. Hasonló okokból, valamint műszaki kérdésekben nagyobb szakismeretük alapján, a műszaki adatok elemzését sokhelyütt a műszaki osztályok végzik, úgy, hogy a statisztikus nem is tud ilyen elemző!

munka létezéséről. A mérlegbeszámolóval kapcsolatosan a számviteli osztályok ' hivatalosan is elemzik a vállalat munkáját, egyes pénzügyi mutatók vizsgála- *

tát és ismeretét pedig (pl. forgóeszközök forgási sebessége) kifejezetten a pénz- ügyi munka és szakképzettség szerves részeinek minősítik. '

Mindezek következtében oktatási vonalon több oldalról is hozzányulnak * az elemzés kérdéséhez. Ugyanakkor a statisztika nem hirdette kellö ,,eréllyel", hogy az elemzés és a statisztikai munka érdemi része voltaképpen azonos * fogalmak.

Az iparstatisztikai oktatás legközelebbi feladata tehát elsősorban az, hogy az elemzés és a statisztikai (érdemi) tevékenység azonosságát tudatosítsa, a továbbiakban pedig, hogy olyan didaktikai módszereket dolgozzon ki, ame- ]yek a hallgatók elemzési készségét fejlesztik.

4*

***s