Az összehasonlíthatóság problémája az iparstatisztikában

LUKÁCS OTTÓ.-

Az ÖSSZEHASONLle—IATÓSÁG

PROBLEMAJA AZ IPARSTATISZTIKÁBAN

A szocialista statisztika alapja a marxista-lenmista politikai gazda—

ságtan, a dialektikus materializmus. Ez azt jelenti, hogy a statisztika a jelenségeket változásukban, fejlődésükb—en, összefüggésekben vizsgálja.

Különösen jelentös ez az iparstatisztikában, ahol csakis a fejlődési folya—

matok vizsgálata, az összefüggések alapos elemzése mutatja meg az ipar termelésének, termelékenységénetk, önköltségének, stb. alakulását. Az ipar- Statisztikai adatok széleskörű, alapo-s vizsgálata szükséges ahhoz, hogy a tervek tényleges, megalapozott, lie-ális terveik legyenek és ne jóslások.

Azok a tervek, amelyek nem az iparstatisztikai adatok széleskörű, részletes vizsgálatán és felhasználásán alapulnak, nem neálisak; vagy túl alacsonyak, vagy túl magasak, nem veszik az összes lehetőségeket számba és ezek alapján nem írják elő azokat a konkrét intézkedéseket, melyek a terveket valósággá változtatják. Semmiféle komoly gazdasági munka, ellenőrző, kiértékelő, vagy tervező munka nem lehetséges, amíg nem vizsgálják az ipart _az iparstatisztikai adatok alapján, fejlődésében, összefüggéseiben.

Az ipar fejlődésének áttekinthető képét és az ipari tervezés alapját csak akkor szolgálhatja az iparstatisztika, ha adatainak összehasonlítható- sága hónapról—hónapra, évről—évre biztosított. A statisztikai összehason—

líthatóság problémájával foglalkozott Lenin is ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" c. művében és megállapította, hogy' a különböző fogalom- alakítások miatt az egyes évekre vonatkozó ipari adatok összehasonlít- hatatlanok voltak és így az adatok helyesbítése rendkívül nagy nehéz—

séget okozott. Lenin ezekről a nehézségekről szólva, megemlíti, hogy pél- dául ,,a ,gyár' és ,üzem' fogalmának nincs semilyen pontos meghatározása és ezért a kormányzósági, sőt .a kerületi közigazgatási szervek ezt a meg- jelölést a legieltérőbb módon alkalmazzak'.1

Az adatok összehasonlithatóságának problémája 'a Szovjetunióban a szocialista statisztikai rendszer kialakítása idején merült fel, sőt bizonyos téren még ma is időszerű. Szavinszkij ,,Iparstatisztika" c. tankönyvében az összehasonlithatóság kérdéséről a következőket írja: ,,Az iparstatisztikai megfigyelési anyag összesítésének nagyfontosságú különleges kérdése a különböző időszakokra vonatkozó beszámolási adatok összehasonlítható—

sága, amely ilyen speciális kérdéssé éppen az iparstatisztikába válik:."2

1 Lenin: A kapitalizmus fejlödése Oroszországban, Szikra, Budapest, 1949, 451. old

2 I). V. Szavinszkij: Az iparstatisztika tankönyve. A Szocialista Statisztika Könyvtára, Budapest, 1950, 39. old.

LUKÁCS OTTÓ: össznnAsonníTHATósAo Az IPARSTATTSZTIKÁBAN 639

Magyarországon, ahol az ipari tervezés és statisztika kialakitása még folyamatban van, különösen nagy figyelmet kell szentelni mindennemű metodikai változásnál ennek a kérdésnek. A Népgazdasági Tanács, fel- ismerve ennek jelentőségét, tölblb határozatban foglalkozott a statisztikai összehasonlíthatőság kérdésével. így 1950 márciusában a 208/1950. sz. N. T.

határozat kimondja, hogy ,,A Népgazdasági Tanács a vállalatok tervezési és statisztikai munkáinak megszilárdítása érdekében általános elvként mondja ki, hogy egy tervéven belül a tervezés metodikájában és a gyár—

ipari statisztikai kérdőívekben rendszerüket érintő változásokat nem lehet eszközölni, illetőleg a szükségessé vált változásokat gyűjtve, a tervév elején kell egységesen életbeléptetni.

A terv készítése alkalmával felmerülő nem elvi jelentőségű módszer—

beli és tervezési technikai kérdésekben szükségessé váló módosítások alkal- mával az Országos Tervhivatal a szaktárcákkal és a Statisztikai Hivatallal egyetértésben járjon el. '

Az 1951-es évben a tervmetodika változása miatt a statisztika rend- szerében történő változásokat úgy kell végrehajtani, hogy az adatszolgál- tatásban, illetve az adatok feldolgozásában az előző év statisztikai adataival az összehasonlítás folytonossága minden tekintetben biztosittassék. A hatá- rozat végrehajtásáért a Statisztikai Hivatal elnöke felelős."

Ezt a határozatot megerősítette a Népgazdasági Tanács egy újabb határozata 1950 júliusában, amely külön fejezetben foglalkozott a sta- tisztikai összehasonlithatóság biztosításával és kimondja, hogy ,,Az ada-—

tok folyamatos összehasonlithatóságának biztosítása érdekében hozott 208/12/1950. sz. N. T. határozat értelmében általában is, de különösen az 1951-es évben a tervmetodika változásánál ügyelni kell arra, hogy az adat- szolgáltatásban, illetve az adatok feldolgozásában az előző év statisztikai adataival az összehasonlítás folytonossága minden tekintetben biztosit—

tassék. A tervmetodika mindenfajta átdolgozásánál a statisztika folyamatos _összehasonlithatóságának biztosításáért a Statisztikai Hivatal felelős."

A Népgazdasági Tanács fenti határozatait az tette szükségessé, hogy a szocialista iparstatisztika létesítése során a metodika állandó változása az adatok összehasonlithatóságát megnehezítette és ezzel kapcsolatban egész sor problémát vetett fel. Ezek közül a jelentősebbek: ,1. mire ter—

jedjen ki a megfigyelés, 2. mi legyen a számbavétel egysége, 3. hogyan csoportosítsuk a számbavételi egységeket, azaz hogyan soroljuk be a vál—

lalatokat, 4. milyen iparági felosztást használjunk és milyen árulistátx, 5. milyen termelési értéket használjunk, 6. az értékelést milyen áron végezzük, 7. hogyan csoportosítswk a dolgozókat és általában, 8. hogyan tegyük lehetővé az adatok összehasonlithatóságát akkor, ha szervezeti változások történnek.

Vizsgáljuk meg sorra a fenti problémákat.

1. A megfigyelés körének pontos meghatározása összefügg a tervköte—

lezettek, illetve adatszolgáltatók pontos megjelölésével. A régebbi gyár—

ipari statisztika 1945 után havonta 341, majd 363, később 830, végül mintegy 1200 vállalatra terjedt ki. Az éves adatgyűjtések a régi gyár—

ipari törvény alapján gyáriparnlak minősülő vállalatokra terjedtek ki.

Ugyanakkor a tervezésbe a gyár-ipari vállalatdlmak csak egy részét vonták be. Később az ötéves terv megindulásakor a vállalatokat három kategó—

640 LUKÁCS o'r-róf

zett meg a korábbi megfigyelési körrel és mivel a statisztika 1950—től kezdve a tervköteles I. és II. vállalatokra terjedt ki, a gyáripari adatok összehasonlitása az előző évi statisztikával már külön problémát okozott.

Jelenleg a vállalatokat újra kategórizáltuk A,, Az, A3, B,, B2, B3 csopor—

tokba (minisztérium által közvetlenül irányított vállalat, helyi ipar, köz-—

pont által irányított ipar, stb.). Igy megint a vállalatok újabb c soportosí-

tása (minisztérium által irányított ipar, 'helyi ipar) vált szükségessé. és egyik csoport sem felel meg az eddig megfigyeltek körének, azaz az adatok visszamenőleg az új csoportosításnask megfelelően újra átdolgozandók.

Külön problémát okoz az is, hogy a régi és már elavult gyáripari tör- vényen kívül nincsen meghatározva a gyáripari jelleg annak ellenére, hogy az Uzemgazdasági Bizottság egy hatánozatában kimondotta, hogy a szak- minisztériumok szaktrnánkínt kötelesek megjelölni a gyáripar fogalmát.

Ez azonban nem történt meg. Ilymódon ma általában a magyar gyáripar alatt az államosított gyáripart értjük, ami töbloet ölel fel, mint a régebbi gyáripar és mint a szigorú értelemben vehető ,,gyáripar", hiszen az álla- mosított ipar általában minden tíznél több munkavállalót foglalkoztató üzemet felölel. Feltétlenül helyes volna ezért az üzemgazdasági Bizottság határozatának végrehajtása és szakmánkínt *a gyáripar jellegének lerögzí—

tése (pl. 10 munkás és erőgép, vagy malomiparben napi őrlőképeeség, stb.).

2. Az összehasonlíthatóság másik problémája a számbavételi egység pontos kijelölése. A statisztika számbavételi egységként általában a tele- pet tekintette, azaz a különálló telephelyű üzemet külön vállalatként kezelte abból a meggondolásból, hogy területi feldolgozások lehetségessé váljanak, és hogy a szakmai besorolás (több különböző gyártási profillal, teleppel rendelkező üzem esetében) pontosabban legyen elvégezhető.

Az 1950. évi tervnél tervező egységként általában a vállalatokat jelöl—

ték ki, ami azt jelentette, hogy míg ai§ktgtisztikai Hivatal telepi szinten—

nézett bizonyos mutatókat, addig a terve en Ezek vállalati szinten szere- peltek. Ennek a kérdésnek helyes megoldását adja a nemrégiben a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal és .az Országos Tervhivatal közös szerkeeztésé—

ben meggelent ,,Tervköteles ipari, építőipari és közlekedési vállalatok és üzemek egységes számjel'rendszere" című kiadvány. (

39 Az előbbi kérdéssel összefügg a besorolások kérdése. A statisztika a hosszú időre való összehasonlíthatóeág, a fejlődés megállapítása, a hosz—

szabb időre való tervezés lehetőségének megteremtése érdekében a számbavételi egységeket, tehát a vállalatokat, illetve telepeket ipar—csopor—

tokba, ezen *belül iparága—kba sorolja be. A Statisztikai Hivatal a besorolást lehetőleg a szakmák szigorú figyelembevételével Ézakszerűen végezte el.

így a nagyobb erőműveket feltétlenül a villamosenergiához sorolta, még akkor is, ha egy olyan vállalat erőműve volt, amely vállalat nem a vil"

lamoeenergia-iparhoz tartozott (pl. a Rákosi Mátyás Művek erőművel Hasonlóképpen a R. M. Martin-üzemét a kohászatba sorolta, miután tevé- keny-sége kohászati tevékenység, annak ellenére, hogy az R. M._nemceak kohászattal foglalkozik és többi részei a gépgyártás—iparcsoportba tartoz- nak. A vállalati besorolás következtében azonban a terveknél a R. M.

kohója vagy erőműve a gépgyártás—iparosoportban jelentkezett, így a ter—- vek és a statisztika összehasonlíthtatatlan lett, azaz amennyiben a statisz- tika követte a tervet, az adatok az előző évek adataival összehasonlíthatat—

lanná váltak. Ennek a kérdésnek a megoldását is a fent említett kiadvány

össanASONLív—HATÓSÁG AZ IPABSTATISZTIKÁBAN 641

adja, amennyiben a kiadványban szereplő besorolásokat kötelezően hasz- nálni fogja minden olyan szerv, amely összesített tervet vagy statisztikát készít és felhasznál (Országos Tervhivatal, Statisztikai Hivatal, gazdasági tárcák).

4. Ugyancsak nehézséget okozott az összehasonlitásnál az, hogy 1949 végén az ötéves terv összeállításához kibocsátott új Árulista új iparcsopor—

tokzat és iparágakat alakitott. A korábbi években ilyen csoportosításban az adatok nem állottak rendelkezésre és részben nem is voltak rekon—

struálhatók. Például a régebbi vas— és fémipar és gépgyártás szétbomlott kohászatra, gépgyártásra, erősáuiamú berendezések gyártására, gyenge- áramú berendezések gyártására, fin—omnechanikára, tömegcikkiparra és közlekedési javitóműhelyekne. Világos, hogy a pontosabb és helyesebb ter- vezéshez az iparágak újbóli megállapitása vált szükségessé. Azonban az új iparcsoportoknak megfelelő korábbi adatok rekonstruálásának nehéz- ségei arra figyelmeztetnek, hogy ezeket most már tovább változtatni nem szabad és amennyiben egy-egy iparág szétválasztásának szükségessége felf merülne, azt mindig az összehasonlíthatóság biztosításával kell megoldani.

5. Az új egységes árwlista nehézséget okozott ez egyes cikkek össze- hasonlithatóságánál is. A gyártmánycsoportok egész sora más összevonás- ' ban szerepelt a hároméves tervben, az 1950—es évben (tehát az Egységes Árulistában) és újra másképpen az 1951. évi tervezéshez kiadott átdolgo- zott tárulistában (Calista). így pl. a mozdony a hároméves terv tartama alatt 4124—es alapegységben, az egységes árulistában effektív darabban, az új C—listában pedig tonnában szerepel.

' 6. További nehézséget okoz az összehasonlíthatóságnál a különböző termelési értékek haszná—lata. Minden megváltoztatott tervre—zési metodika különböző termel—ési értékeket használt. így használták .a vállalati teljes termelést, az árulistaszerinti halmozott termelést, ezen belül a halmozást különféleképpen; különféle elszámolási módszert alkalmaztak a vállalati

teljes termelésnél a bérmunkák, szolgáltatások elszámolására, stb. Mind—

ezek következtében a termelési értékek összehasonlíthatósága, ha tekin- tetbe vesszük még az árdifferenciákat is, nagy mértékben bizonytalanná vált. A további cserélgetések, változtatgiatások kiküszöbölése végett le kell szögezni, hogy ezentúl csak a Szovjetunió tervezési és statisztikai gyakor- latában használatos termelési értéket, tehát az árutermelést és a vállalati teljes termelést helyes és kell használni, minden tervezési és statisztikai munkában. Egyébként ezt lényegében a 309/1950. sz. N. T. határozat ki is mondja: ,,Az 1951. évi tervezésnek nem a halmozott értékre, hanem a kibocsátási értékre kell felépülnie."

7. Különös nehézséget jelent az összehasonlításnál az ár kérdése.

A szocialista ipar—statisztika kialakítása előtt temészetesen csak folyóáron volt statisztika. A tervezés megindulása után 1947. január 1-i áron, mint változatlan áron, számították a hároméves tervet és később ezen az alapon készült a statisztika is. 1949-ben, amikor új egységes árulista került kibo—

csátásra, új változatlan árrendszer lépett életbe, amely kimondotta, hogy az 1949 júliusi ának legyenek a változatlan árak. Ennek megfelelően az előző évi statisztikák termelési értékeit erre az új árra át kellett számí—

tani. Az átszámítások nagy (része megtörtént. 1950eben felmerült azonban, hogy az egységes árulista nem mindenben megfelelő, átdolgozásra szorul.

A gépgyártási áru'lista (úgynevezett C-lista) átdolgozása meg is történt,

642 ' LUKÁCSf om'ó

változatlan árak átdolgozását és megváltoztatását is jelentette, ilymódon az 1951—es tervek eloben a tekintetben az előző évek statisztikájá'val megint nem hasonlíthatók össze. Tanulság ebből, hogy mindaddig, míg tervezési és statisztikai munkánk a változatlan árrendszeren alapszik, az eredetileg lerögzített árakat semmiféle meggondolással változtatni nem szabad, mert ez az egész változatlan árrendszer használatának értelmét felborítja.

8. Az összehasonlíthiatóság kérdése felmerült munka-ügyi vonat-kozás—

ban is. Mig 1949—ig a munkavállalókat két nagy csoportra: fizikai és szel—

lemi munkavállalóik csoportjára bont'ottuk, addig 1950—ben új állomány—

csopoa'tokat írt elő a tervmetódika és ennek megfelelően a statisztika is.

1950-ben külön szerepelnek a munkások, műszakiak, adminisztratívok, iparostanulók, kisegítő személyzet, stb. Ilylmódon a mai munkáslétszám—

nak az összehasonlítása a korábbi évek adataival, nem is beszélve mutatók számításáról (mint pl. termelékenység) és rdinazmikájuk megfigyeléséről, nagyrészt csak bonyolult átszámítások útján vált lehetségessé. Pl. a régebbi fizikai munkavállalőkból és azoknak minden adataiból, tehát bénadatából, ónaadatáből le kellett vonni valamilyen módon az ipiarostanulókat, a kise- gítő személyzet egy részét és a nem ipari csoportba tartozóknak egy részét, mert ezek a mostani ,,munkások" fogalom alatt—nem szerepelnek, stb.

Az 1951. évi tervezésnél felmerült az állományosoportok megváltoztatásá—

nak újabb lehetősége, mivel az átképzősök a tervekben mint külön állo—

mánycsoport szerepelnek. Azonban az összehasonlítás biztosítására helyes lenne fenntartani .az 1950. évi állománycsoportookat —— melyek megfelel—

nek a Szovjetunióban *használatosalknak is —, mégis azzal a változtatással, hogy az építési tevékenységet folytatók (saját beruházás, illetve felúji—

tás esetén) külön kezelendők. ,

9. Nehézséget okoz az összehasonlítáalban a minisztériumok között és az egyes minisztériumokon belül folyó állandó átszervezés is. A minisz—

tériumi főosztályok egy része, különösen a nehézipanban, nem tiszta profilú és ezért 'az átszervezések napirenden vannak. Ilymódon egy—egy főosztály vagy egy minisztérium munkáját fejlődésében vizsgálni, a hiányosságokat feltárni csaknem lehetetlen. Ezt a Népgazdasági Tanács is felismerte és 1950 szeptemberében hozott 567/ 1950. sz. határozatában

—— amely a tervmunka és a statisztikai adatgyűjtés folyamatosságát kívánja biztosítani — kimondja annak szükségességét, hogy a közigazgatási szer—

vezet működése a tervmunkával és a statisztikai adatgyűjtéssel össz—

hangban töurténjék. A határozat elrendeli, hogy 1950 október 1—től jegyzőz könyvet kell felvenni minden olyan szervezeti változásról, amely:

,,a) a minisztériumok hatáskörének egymásközti megoszlását, b) a minisztériumok belső szervezetét,

c) a minisztériumok közvetlen felügyelete alá rendelt szervek fel—

ügyeleti hatáskörét

úgy változtatja meg, hogy annak következtében valamely szakmai ág (szakmai csoport) vagy egyes vállalatok egy másik minisztérium, vagy a minisztériumon beliil az egyik főosztály (osztály) felügyelete alól más főosztály (osztály) felügyelete alá kerülnek.

A jegyzőkönyv anyagának összeállításáért az átadó a felelős. Az odato- kat —— amennyiben az átadást elrendelő másként nem rendelkezik —4 a szervezeti változás elrendelésétől számított nyolc napon belül össze kell állítani. A jegyzőkönyvet hat példányban kell elkészíteni, melyek közül

össanAsoNLíTHATósÁe Az IPARSTATISZTIKÁBAN 643

egy-egy példány az átadó, átvevő, az érdekelt tervfőosztályok (tervosz- tályok), a Tervhivatal és a Statisztikai Hivatal céljait szolgálja. A jegyző—

könyvet az átadó és átvevő keltezés feltüntetésével aláírni kötelesek.

A Tervhivatal és a Statisztikai Hivatal számára beküldött példányokat a tervfőosztály (tervosztály) a helyesség szempontjából ellenőrizni és ellen—

jegyezni köteles.

. . . A rendelet hatálya alá eső szervezeti változtatásokat a folyó évben mindenkor a hónap első napjával kell végrehajtani. Az 1951. évtől kezdő—

dően ilyen változtatásakat csak a negyedév kezdetével lehet végrehajtani és a felvett jegyzőkönyveket legkésőbben a negyedév kezdete előtt 15 nap- pal kell felvenni és szétkilldeni."

Ez a határozat hozzá fog járulni az iparstatisztikai adatok összehason—

líthatóságának biztosításához.

A fent elmondottak csak néhány példa azokból az esetekből, amelyek 1950. év folyamán az iparstatisztikai adatok összehasonlitható—sárgát veszé- lyeztették, akadályozták, vagy egyenesen lehetetlenné tették. Az össze—

hasonlithatóság biztosítására bonyolult és sok esetben megbízhatatlan szá—

mításokat kellett végezni, Pl. az 1938. és 1946—48. évek adatainak az 1950. évben használatos iparcsoportok szerinti összeállításánál súlyos nehézségek merültek fel. így a régi iparágak (tehát az ip-arcsoportok bon—

tásai) között voltak olyanok, amelyek nem egy iparcsopowrtbla kerültek, hanem azokat két, esetleg három részre kellett bontani. (Pl. a kőxbányászat iparrágibiól egy rész a jelenlegi nomenklatúra szerint az építőanyagiplarhoz, másik rész a bányászathoz került, stb.) (

Az iparágak szétbontását telepenkint kellett végezni és 1938. évre vonatkozóan ez már azért is nagy nehézséget okozott, mert az egyes adatok telepernkint nem állnak rendelkezésre. így ebben az esetben a különböző ipzarcsoportokba kerülő iparágaknál a bontást —— minden adatnál külön kulcsot alkalmazva —— az 1947. évi arányok alapján kellett elvégezni.

Amennyiben egy vállalat profilirozás folytán kettévált és a leválasztott rész más iparcsoportba került, a vállalat profilváltozás előtti visszamenő- leges adatainak szétbontására természetesen alig volt lehetőség. Ez külö- nösen vonatkozik a (kohászat, gépgyártás és tömegeitkkipaar adataira. Pél—

dául 1948. évben a diósgyőri MÁVAG—nak a gépgyártás körébe tartozó

termékeket gyártó üzemeit leválasztották és így, míg az előző évekbeln

ezek az üzemek mint az egész, vállalat, a kohászatnál jelentkeztek, 1949—ben a vállalat ezen részeinek adatai már a gépgyártásban kerültek kimutatásra. Ezért a DIMÁVAG adataiból a gépgyártásra eső részt a régebbi években megfelelő becslés alapján le kellett választani, mert ellen—

kező esetben a kohás-zat—iparcsoport termelése (és egyéb adatai is) az 1948.

évhezíviszonyítva, 1949—es szinten visszaesést mutatott volna.

Az ös'szehason—líthatóság problémája nemcsak a központi szerveknél jelentkezik, de gyakran a vállalatoknál is és a Vállalati terv— és statisztikai munkát is sok esetben megbízhatatlanná teszi.

A iparstatisztika adatai csak abban az esetben szolgálhatnak alapul a gazdasági élet irányításának, csak akkor használhatók a! körültekintő, a lehetőségekkel és tartalékokkal számoló tervezés kiindulópontjaiként, ha az ipari jelenségeket fejlődésükben, dinamikájwkfban képesek vizsgálni.

Ennek előfeltétele —— ezt fejtettük ki az előbbiekben —— az adatok össze—_

harsonllíthatóslága. Éppen ezért feltétlenül gondoskodni kell és törvény—

ben kell Leszögezni, hogy az iparstatisztika (és ezzel összefüggően a

' 644 LUKÁCS OTTÓ: öSSZEHASONLíwnA'x'ósÁG AZ IrAnsmATrsmmÁBAtt

metodika) minden esetleges változtatását gondos körültekintéssel és az összehasonlíthatóság feltétlen biztosításával szabad végrehajtani. A Szov—

jetunióban az ilyen változtatások csak a Szovjetunió minisztertanácsának hozzájárulásával hajthatók végre és a metodika kidolgozásában minden esetben résztvesz a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala. Igy, ameny- nyiben az iparstatisztika folyamatosságát, megbízhatóságát biztositani kívánjuk, feltétlenül szükséges, hogy a legapróbb változások is, mind az egységes árulástán, mind a változatlan árakon, stb., csakis a Központi Statisztikai Hivatal közreműködésével legyenek keresztülvezethetc'ik.

Ez utóbbi biztosítja, hogy nemcsak terveink lesznek a termelésről, terme—- lékenySégről, munkabéralapról, stb., hanem pontos statisztikánk is, vagyis ezek a tervek mérhetők és a teljesítmények időben összehasomithatók lesznek.

* .: _— _

A ))SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRAG

című kiadványsorozat most megjelent két száma közül ;

A magyar statisztika ' szocialista gyakorlataért

című könyv a szocialista statisztika megteremtése érde—

kében hozott N. T. határozatokat és gyakorlati vonat-

kozású cikkeket közöl. !

A magyar statisztika szocialista velméletéért

című kiadvány a szocialista statisztika kialakulását . gátló burzsoá statisztikai maradványokkal foglalkozó tanulmányokat és a statisztika egyetemi oktatásának fontosabb kérdéseit tartalmazza.

ÁRA fűzve 5'———, illetve 6'—-—— Ft.

Kapható

a Könyvesbolt Kiskereskedelmi Vállalat és a ,,Szikra"

Könyvesbolt összes fiókjaiban.

. .. . . L