S Z E M L E
G A A L MÓZES
)
(1863—1936) Száz évvel ezelőtt született és 1936-ban halt meg Gaal Mózes, jeles ifjúsági'írónk és pedagógusunk. Hálás tanítványai szívében halála után egy emberöltővel is a legnagyobb szeretetben él. Emlékéért aggódva telefonon keresnek,., eredeti, iskolai jegyzőkönyveket, ritjíán található műveket hoznak tőle, bead- ványt szerkesztenek, melyben érdemeit szen- vedélyesen érvelve méltatják. Az ilyen szug- gesztív hatású pedagógia a nem kortársat is megragadja, kíváncsivá teszi és az általa váz- latosan ismert életmű újbóli megismerésének és kutatásának útjára készteti. Mi volt ennek az író-pedagógusnak varázsa, aki Ady szavai- val élve: ifjú szívekben — tanítványai szívé- ben oly soká — él?
Háromszék megyében, a székelyek tekin- télyes falujában, Baróton született 1863.
augusztus 2-án. Édesapja korán meghalt. Hat árvát hagyott az özvegy gondjaira. A kis Mózes 7 éves korában a nagyszebeni árvaházba kerül.
I t t végezte el az elemi- és a középiskolát.
1883—1888-ig a budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karának hallgatója, ahol magyar és latin nyelvből s irodalomból tanári oklevelet szerez. 1889—1898-ig Pozsonyban, majd 1904- ig a budapesti Lovag utcai gimnáziumban tanárkodik. Alapitója és első igazgatója a budapesti Tisztviselőtelepi Főgimnáziumnak (ma ez az iskola a VIII. kerületi Széchenyi Gimnázium), ahol , Babits Mihállyal, Kallós Edével, Dienes Pállal, Vogel Józseffel és mások- kal tanított együtt. Majd a budapesti tan- kerület élére kerül s azt nyugalomba vonulásáig vezeti. A Középiskolai Tanáregyesület elnöke és több tudományos és társadalmi egyesület vezetőségi tagja volt. Számos pedagógus jóléti intézmény alapításából, istápolásából kivette részét. Szerkesztette az Ország Világ című lapot, a Tanulók Lapját, a J ó Pajtást, és Pósa Lajos halála után Az Én- Újságo- mat. Rendkívül termékeny író, publikált re- gényeinek, elbeszéléseinek, írásainak száma közel 250.
Az irodalomtörténet, főképpen annak az ifjúsági irodalommal foglalkozó része, aligha térbet ki Gaal Mózes életművének elemző értékelése elől. Gazdag munkásságának java
része az ifjúsági irodalom terére esett. Minden korosztály számára volt/ mondanivalója az óvodásoktól az ifjakig. Szép, ízes magyarság- gal írt, felhasználva a népmese fordulatait, formakincseit. Korának lélektani eredményeit
— így különösen az életkori sajátosságok köve- telményét — nemcsak ismerte és szempont- ként alkalmazta, hanem az avatott író érzéké- vel szervesen beépítette az ifjúsági regény erkölcsi mondanivalójába, a cselekedetek moti- vációs rendjébe. Ezért tudta minden esetben tárgyát az ifjúság lelki világához látóközeibe hozni. Benedek Elekkel együtt' érdeme, hogy gyermek- és ifjúsági irodalmunk — amely addig leginkább fordításokból állott — fel- virágzik és számos eredeti alkotással is gazda- godik. Gaal Mózes regényei, elbeszélései ter- mészetesen ma már sokat vesztettek frissesé- gükből, elevenségükből. Más a korszellem, ifjú- ságunk szellemi arculata, ízlése, eszményrend- szere. Ennek ellenére bizonyára fölmerül — és fölmerülhet — az irodalom berkeiben egy- némely művének a felújítása átdolgozás útján.
(Pl. mondafeldolgozásai, a „Suli-történetek";
vagy a regények közül esetleg: A fekete apostol, Burkus, Kegyelemkenyér, Anyai szív, A legkisebb leány stb.) Mindennek eldöntésére azonban az irodalomtudomány illetékes. Peda- gógiailag a dolog értelme és időtálló értéke:
Gaal Mózes fiatal regény és elbeszélésalakjai cselekedeteinek erkölcsi motivációjában van.
A felújításnak és átdolgozásnak azonban meg kell tisztítania a műveket a helyenként elő- bukkanó -nacionalizmustól, fideizmustől.
Gaal Mózes pedagógiai munkássága, ha nem is olyan jelentős, mint az írói, érdemes arra, hogy a neveléstörténelem tanulságul feltárja, elemezze és értékelje annak haladó, nem különben maradi vonásait.
Nem egészen helytálló azonban írói és pedagógiai munkásságának az eddig előadottak szerint való szétválasztása. Yalószínűbbnek, sőt bizonyíthatónak is látszik, Kogy m i n t író is elsősorban pedagógus volt és maradt, és mint az ifjúsági irodalom termékeny Jókaija (így nevezték egyes kortársai), valamennyi művét nevelési elképzeléseinek szolgálatába állította.
;2 5 6
Vajon milyen nevelési eszményei voltak a több évtizedes pedagógiai praxissal is rendel- kező írónak? Kétségtelen, hogy pedagógiai nézeteit a reformpedagógia, a gyermektanul- m á n y is ibiette. Erre m á r Nagy Lászlóval való barátságából is gondolhatunk. Kapcsola- tukat az is mélyítette, hogy Gaal Mózes első felesége Nagy László rokona v ö l t . T ú l azonban a személyi kapcsolatokon, Gaal Mózes vala- mennyi írása, különösen pedig két pedagógiai tárgyú műve: a Szociális levelek és a Jövő iskolája (Elmélkedések) is arról vallanak, hogy pedagógiai nézeteiben a korszerű lélektan eredményeinek, az élethez való közelítésnek,
a munkára nevelés gondolatának jelentős szerepet szán.
Nem tudunk itt ellenállni a kísértésnek, hogy a Szociális levelekből ne idézzük Gaal Mózes mélységesen szép mondanivalóját a munkáról. Előbb- — számomra a francia kispolgári demokrácia nézeteiből ismert — azt az elvet ismétli, hogy nem az a fontos, hogy az ember mit csinál, m i n dolgozik, hanem, hogy azt jól csinálja . . . : „Dolgozzék mindenki
— mondja Gaal Mózes — s tanulja meg az életre előkészítő iskolának a műhelyében, hogy minden embernek dolgoznia kell, s hogy minden m u n k a egyaránt megbecsülendő, mert mindenkire szükség van s egyik munka reászorul a másikra" . . . — majd így foly- tatja:
„Minden hasznos emberi munka, legyen az elme vagy a testi erő munkája, előbbre viszi az emberiséget, gyakran észre sem vehető, olyan, m i n t a fűszál növéséé, mértékét nem tudjuk, eredményének naponként örvendünk, hiányát megérezzük. A m u n k á k megszámlál- hatatlan sorozata a legszigorúbb okozati összefüggésben együttesen adnak tartalmat az emberi életnek, szolgálják a fejlődést, melyről az emberiség történetében csak a kor- szakos eseményeket szokták följegyezni, s csupán azoknak a nevét őrzik meg, akik meg- alapozzák, irányítják, célszerűségét elősegítik, m ó d j á t megkönnyítik. Ámde ennek a fejlődés- nek, az egységében nagyszerű, részleteiben elágazó tevékenységnek minden dolgozó ember a részese, aki tudja, miképpen kapcsolódik bele a maga m u n k á j a az emberi tevékenység óriási gépezetébe, annak éreznie kell ember
— mivoltának fölemelő tudatát, annak lelke- sednie kell a munkáért, annak szeretnie kell a m u n k á t , el kell ismernie, hogy minden ember méltó a tiszteletre, aki bizonyos irányban az emberiség hasznos irányú fejlődésének egyik tényezője. A műépítész, pallér, kőműves, asztalos, ács, lakatos, kárpitos, szerelő, bádogos, szobafestő, téglalerakó, napszámos mind azzal a gondolattal nézhet egy-egy hatalmas palo- tára, m i n t akinek része volt a fölépítés munká- j á n a k dicsőségében, mert dicsőség a munka elvégzése, olyan dicsőség, amelyre vágyakozni, törekedni kell . . . "
Pedagógiai elmélkedéseibea ismételten visszatér a. pedagógiai hivatás, elhivatottság gondolatához. A nevelést — írja — nem tudo- mánynak, hanem művészetnek szeretném tar- tani . . . A Szociális levelek című könyve nem más, m i n t tanítóknak szánt parainézis. A nép- tanító m u n k á j a nagyon nehéz, de „ez a m u n k a nagyon szép és sok lelki örömet hozó azoknak, akik a népnek igazi tanítói tudnak lenni".
A néptanító — írja — felszántja a nép elméjét, magot hint beléje, s ebből a magból sarjad ki az első ismeret; a művelődésnek alapozó mun- káját végzi a néptanító, melyre ráépíti min- denki a maga tudásának különböző nagyságú és minőségű hajlékát. Ez a munka tudáson kívül nagy szeretetet és még nagyobb lelkesedést kíván.
A tanítói hivatásról elmélkedve külön szól a családlátogatások, kirándulások, az iparos- műhelyek látogatásának fontosságáról, mint a gyermeki lélek megismerésének területeiről és lehetőségeiről. A felnőttoktatásról, népmű- velésről — különösen az analfabétizmus elleni harcról — m i n t a néptanító folyamatos tevé- kenységéről és kötelességéről ír. K ü l ö n is megemlékezik a falusi tanítónők helyzetéről, feldatairól problémáiról. A tanító politikai magatartásáról szólva a polgári liberalizmus álláspontját képviseli, többszöt is kifejtve, hogy az „iskola az igazi demokrácia alapja".
Elmondhatjuk, hogy Gaal Mózes a korszerű pedagógiai áramlatokra felfigyelt s azokra egyénien, az író képzeletével reagált. Erre utalnak a „ J ö v ő iskolája" című művének témái is, melyek között ilyeneket is találunk:
a szociális és esztétikai érzésre nevelés, a gyer- mek otthoni foglalkoztatása, az iskola és a szülők kapcsolata, a koedukáció, a nők isko- láztatása stb. Valamennyi írásának nevelő, tanító célzata van: példát nyújt hűségre, becsületességre, egyszerűségre és önzetlenségre, felébreszti az emberi összetartozás gondolatát.
Melegszívű ember, pedagógus, aki a gyer- mekre jósággal, határtalan nagy szeretettel, személyes ráhatással, egyéniségének közvetlen varázsával akar és tud hatni. „Sok évi tapasz- talat győzött meg engem arról— írja — , hogy szeretet nélkül az ismeretek legnagyobb kész- lete sem elég ahhoz, hogy egész m u n k á t végez- zünk . . . Szeretet nélkül egy egész mogyorófa- erdő sem segítheti a t a n í t ó t . " — Diákjai között származásra különbséget nem enged tenni, felkarolja a szegény tanulók segélyezését s árvákat maga is örökbe fogad. A kolonializ- mus fénykorában írja meg A fekete apostol című ifjúsági regényét, melynek hőse Booker, egy néger fiú, aki hősiesen küzd az amerikai négerek diszkriminációja ellen.
Gaal Mózes a derűs, külsejében is esztétikai- lag nevelő iskola híve, amelyben asztalos, könyvkötő, lakatos műhelyt rendeztetett be, s ahol gimnáziumi tanulók kitűnő mesterektől önkéntesen szakmát tanulhattak. Pl. 1911-ben
;257
csupán az asztalos műhelynek 64 tanulója volt. A tanulók munkáiból év végén kiállítást rendeztek. Hirdeti, hogy a tanulókkal „iparos- műhelyeket" kell látogatni, hogy „az emberi tevékenység mineműségét szemléltessük tanít- ványainkkal. A munka tisztességéből indulunk ki, ezt kell éreztetnünk mindig és mindenütt ...
Legyenek gyermekeink inkább jó és hasznave- hető inasok, m i n t úri ingyenélők". Gaal Mózes iskolájában kísérleti fizikai, művészi rajz, ének, gyorsíró, madárvédelmi kör és zenekar működött. Amikor Babits Mihály elkerült az iskolából, ő veszi át az iskolai önképzőkör vezetését.
A m i t itt elmondottunk, az nagyonis vázlat és impresszió egy gazdag életműről. Gaal Mózes életpályája arra az időszakra esik, amikor a magyar munkásmozgalom megkezdi
történeti hivatásának teljesítését, s amikor a mozgalom az első proletárdiktatúra megterem- tésével egyik csúcsára ér, m a j d intervenció és ellenforradalom áldozatává esik. Gaal Mózes a forradalmi munkásmozgalom, a marxizmus eszméitől távolmaradt. Sőt — egy német szerző m u n k á j a n y o m á n megírt — a „Szociális v i l á g " című pamfletjében a szocialista társa- dalom ellen foglalt állást. Mégis elmondhatjuk, ha nem is volt mentes kora nacionalizmusától
— hogy népi szemlélettel élt benne a társadalmi felelősség, a szociális érzés, és műveiben, peda- gógiai gyakorlatában a közösség érdekében és javára végzett m u n k a megbecsülésére nevelt.
A tanítóknak ezt írta: „ A jó néptanító marad- jon azoké, akiknek nevelésére egész életét szánta, maradjon holtáiglan a népé . . . " — E z az intelem semmit sem vesztett aktualitásából.
S I M O N G Y U L A
A N E V E L É S T U D O M Á N Y I K U T A T Á S O K ÉS S Z E R E P Ü K P E D A G Ó G I Á N K F E J L Ő D É S É B E N
Tanulmányok a neveléstudomány köréből, 1962. A Magyar Tudományos A k a d é m i a Pedagógiai Bizottságának Gyűjteménye. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963.
Az új kötet pedagógiai tanulmányai a neve- érdeklik a gyakorló pedagógust; egyrészt, léstudomány aktuális problémái közül azokat mert csak ezek ismeretében értheti meg és dolgozzák fel, amelyek az elmélet és a gyakorlat értékelheti az ő m u n k á j á r a vonatkozó tudomá- terén dolgozó pedagógusoknak valóban Sok- nyos eredményeket, másrészt, mert csak így oldalú tájékoztatást nyújtanak. Ismeretes, képes megfogalmazni és a neveléstudomány hogy a szerkesztők általában egy témakör felé közvetíteni azokat az igazi problémákat, szerint állították össze a tanulmányok soro- amelyeket nagyon gyakran a gyakorlat vet fel.
zatát, m i n t ahogy ez ebben a kötetben is Nincsen túlzás abban az igényben sem, hogy történt. A szerkesztők nagyon helyesen és fokozatosan közeledjék a gyakorlat a tudomá- hasznosan a pedagógus olvasók számára való- nyon alapuló'megoldások felé ! " Ennek a kötet- ban szerkesztették ezt a kötetet, az egyes rész- nek és bizonyára a többinek is a célját megha- let témákra szakember szerzőket kértek fel. tározó megjegyzések helyesek, elfogadhatók A teljes szerkesztői program megvalósulása az olyan gyakorló pedagógus számára is, aki nagyon értékes és gazdag volt; sajnálatos, most ismertetőt és véleményt akar közreadni hogy néhány t a n u l m á n y nem készült el, ahogy ezekről a neveléstudományi tanulmányokról, erről az Előszó tájékoztat bennünket. Mielőtt ebbe belefognék mégis kell szólnom
Mi is az Előszóban ismertetett, és a kötet- néhány szót az elmélet és gyakorlat kapcsolatá- ben elég sokoldalúan bemutatott témakör? ról. Nem szándékom, hogy felújítsam a Köz- A neveléstudomány jelenlegi helyzete, félada- nevelésben elég hamar elcsendesedett v i t á t , tai, módszerei, a neveléstudomány aktív bár az a véleményem: korántsem olyan nagy művelésébe bevezető eligazítás, olvassuk a áz egyetértés és megértés a gyakorló pedagó- Előszóban. A kötet tanulmányozása során gusok . tömege és a tudományos k u t a t ó k , eszembe jutott az a vita, amely éppen az előző az elméleti szakemberek közt, m i n t ahogy tanulmánykötet kapcsán a Köznevelésben ez a rövid, Köznevelésben lefolyt vita alapján lezajlott, és ahol elég széles problémafelvetés- tűnik. ABODY BÉLA a Köznevelés 1962. 17.
sel az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról számában sok ötelctet adott arra, miben, miről mondtak el sok érdekes észrevételt? Bizonyára lenne helyes kísérletezni, k u t a t n i , tanulmá- ezért is, meg azért, mert a mostani kötetnek nyozni a pedagógia „gyakorlati" műhelyeiben, a témakörét érinti, tartották szükségesnek az iskolákban. A z t á n kézbevette az A k a d é m i a a szerkesztők ezt a megjegyzést az Előszóban: negyedik kötetet, abban nem ismert rá az
„a kötet témájának megválasztása nem jelenti áltála is feltárt gondokra, feladatokra, amelyek az elmélet és gyakorlat kapcsolatáról eddig a kísérlet, kutatás területén jelentkeznek, és vallott nézeteiknek megváltoztatását." Tehát elég pesszimista hangot ütött meg, m o n d v á n : továbbra is kölcsönös kapcsolatban látják . az elmélet és gyakorlat m u n k á j u k során elsza- a tudomány és a nevelés fejlődését. „A nevelés- kadtak egymástól. Kiss ÁRPÁD válaszában tudományi kutatás helyzete, feladatai, mód- sok helyes eligazítást, magyarázó indokolást szerei, segédletei azonban nagyon közelről olvastunk. Igazat kell adnunk a mostani k ö t e t
;2 5 8
