Bessenyei György: Rómának viselt dolgai.
Közzéteszik a budapesti Kölcsey Ferenc gimnázium 1965/66. évi IV./a osztályának munkaközössége. Szerkesztette és jegyze
tekkel ellátta: Ádámné Révész Gabriella.
Az előszó dr. Hollós István igazgató, a bevezető tanulmány Neményi Kázmér munkája. Bp. 1966. Tankönyvkiadó V. 330.1.
Tudjuk, hogy Kazinczy igazságtalan volt, amikor olyan sommásan szólta le — „Voltairi románkának" nevezvén — a pályája befeje
zése előtt álló Bessenyei egyik fő művét, a Tariménes utazását. A lekicsinylésben azon
ban mégis ott kell éreznünk az igazság egy mozzanatát: az ötvenhat esztendős „öreg"
és kései alkotásai nem abba a korba ille
nek, ahol már bontakozik Berzsenyi, Köl
csey, Katona és Kazinczy tehetsége. Műfaj, jelleg és mondanivaló szerint is inkább a hetvenes éveket, fiatalságának nagy évtize
dét idézik ezek a művek, azt a korszakot, amelyben ő, az akkori Bessenyei viszont éppen a tizes évek említett óriásainak korai társaként áll előttünk. Esztétikailag igazán érvényes, öntörvényű alkotások létrehozása nélkül, de megélte már a Berzsenyiben dúló feszültséget: neki volt szüksége először ama
„gigászi műfegyelem" látszatára elfedni s megvédeni szenzibilitását; a fiatal Bessenyei számára a banki sztoicizmus jóvátehetetlen, tragikumot ébresztő megsértése már csaknem ugyanolyan lehetőség, mint Katona drámá
jában lesz; az ifjú filozófust pedig"— néha szószerinti egyezésekkel — Kölcseyre jel
lemző ismeretelméleti problémák gyötrik s Ő, a Programmadó találja meg azt az utat, amelyet Kazinczy teljesít ki nagy művé
vel, a nyelvújítással. S milyen paradox, hogy míg a fiatal lényegszerint kortársa a klasszi
cizmus nagy korszakának, az ezzel a korszak
kal csaknem cgyidőben újra fellángoló öreg a korábbi világ szinte „tiszta" képviselőjeként mutatkozik. Hiszen most írja meg — válasz
képpen az egykorú francia bölcsek kihívására
— nagy lélegzetű „systéme"-jeit, most a Tari- ménest, amely minden gazdagságával együtt is — államregény, egy új század hajnalán előveszi újra Pope-ot, költi a Debrecen siral
mát a Désastre de Lhbonne magyar párja
ként s Millot-val hajol a római történelem eseményei fölé.
• A „bihari remete" ez utóbbi foglalatossá
gának végeredményét kaptuk most (másfél
száz év után) kézhez ezzel az ízléses, nagyon szép kiállítású kötette). Nem egy törienelmi pillanatnak, a XIX. század elejének, hanem egy korábbi s teljes korszaknak, a magyar felvilágosodás korának egvik karakteres müvét, jellegzetes történetírói produktumát tette közzé a budapesti Kölcsey Ferenc gimnázium 1965/66 évi IV/a osztályának munkaközössége, amikor Bessenyei 1803-ban
keletkezett Rómának viselt dolgai c. munkáját kiemelte a kézirattár homályából. Kitűnő választás — az író, a felviíágosodás kori történelemszemlélet, de az olvasók szempont
jából is egyaránt az. Az írás sajátos ízeit s nagyonis jelleges eredetiségét szépen fejti ki a magvas és körültekintő kísérő tanulmány írója, Neményi Kázmér: Bessenyei az erudí- ciót, a tényanyagot kölcsönzi csak volteriá- nus elődjétől s azután mint kommentátor, a XVIII. század legmarkánsabb gondolatai
nak birtokosaként sétál és „álmodozik" a
„nagy roppanások" között, csapongva, önel
lentmondásoktól sem megriadva fűzi közvet
len hangú, nemegyszer aktualizáló észrevéte
leit a Miliőt abbétól kapott tényekhez. Nem krónikát kapunk így, hanem eleven, esszébe hajló s dinamikus történelemírást s a műnek éppen ezt a vonását erősíti fel alaposan a sajtó alá rendező kollektíva egy kitűnő ötlete.
A szövegközlésben ugyanis tipográfiailag is feltüntették Bessenyei viszonyát forrásához s rögtön elénk ugrik az átvett anyag terje
delme s az oly sűrűn nekieredő gondolat útja
— szinte az író műhelyébe pillanthatunk.
Az ötlet (s az egész vállakózás is) termé
szetesen igen komoly filológiai feladatot jelentett s elismeréssel kell megállapítanunk, hogy az Ádámné Révész Gabriella vezette munkaközösség a lehető alapossággal végezte azt el. Nagyon jó, nélkülözhetetlen segítség ez a kötet az elkövetkezendő idők Bessenyei
kutatásai számára, méltó folytatása a Vajthó László neve által fémjelzett nemes hagyo
mánynak, amelynek történetéhez dr. Hollós István igazgató értékes adalékokat is közöl szép előszavában.
Biró Ferenc
Feszty Mása—Ijjas Antal: Feszty Árpád élete és művészete. Bp. [1966.] Múzeumi Ismeret
terjesztő Központ Propaganda Osztálya. 138 1. (A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Forráskiadványai. 3.)
Feszty Mása és Ijjas Antal könyve, amely a századvég egyik legsikeresebb művészegyé
niségének életútját rajzolja meg, egyaránt számot tarthat a művészettörténet művelői
nek s az irodalomtörténet érdeklődésére.
Ehelyütt a könyvnek inkább csak azokra a részeire hívnánk fel a figyelmet, amelyek közvetlenül vagy közvetve irodalomtörténeti érdekkel is bírnak. Az ilyen részletek száma a könyvben nem kevés, hisz Feszty pályáját már a kezdő évektől végig kísérik az irodalmi kapcsolatok. Ez utóbbira épp a jelen pályarajz derít fényt. E-kapcsolatok elején az a barátság áll, amely a 70-es évek közepén a Margitszi
getre kijáró Gyulai s a Kemény Zsigmond vonatkozásában is nevezetes Tahyné (akiről a könyvben ugyancsak nem érdektelen bekez-
12* 695