Cirkusz
Irta Örkény István . Moszkva, 1945 ...
F
ONOTT nádszék volt, meg egy fonott asztal. Cigányok csinálták a Pricsinán. Nem volt r a j t a semmi különös, ha- csak az nem, hogy kinn állt az utcán, a kastély előtt és az, hogy N a g y m a m a csaknem egész dél- előtt, de még a délután haszon-talan óráiban is — az uzsonna és vacsora között — ott ült a karszékben és horgolt és a hor- golása fölött félpercenként vé- gigtekintett a főutcán, jobbfelé a templomig, balfelé a község- végéig, ahol a vashíd vezet a Zsitván át, a szőlők és N y i t r a é s
Aranyosmarót felé. Mifelénk T a j n á n úrféle nem. igen ült ki a háza elé, asszony meg egyálta- lán nem. Csak Nagymama. H a r a j t a áll, még az ebédet is ott költi el, a n n y i r a szerette azt a helyet, a falnak egy kis beugrá- sában, szemben a Sántáék tra- fikjával, a postával és á Hra- bala üzleteivel, a nagyszállóval, a mészárszékkel, a vendéglő és kerthelyiséggel, ami mind a Hrabaláé, azé a Hrabaláé, aki zúzottorrú hentessegédként jött T a j n á r a és nem voltl egyebe, csak az, a m i az orrában volt.
Ma pedig az övé az a két ház átellenben, meg a szikvízgyár és húsz- hold szőlő a lévai úton.
Olyan gazdag, hogy szalonnával törülközik. De akármilyen gaz- dag, ha kijön egy bagóra a kocsma elé, első pillantását a
pad fíelé veti, nézve, ott van-e Nagymama, s ha ott ül, kiveszi a szivart a -szájából, kalapot emel és illemtudóan átköszön egy kezitesókolommal, ami ugyan nem hallatszik át; de k i j á r a Nagymamának még akkor is, ha nem lehet hallani. Mert Nagy- mamának mindenki köszön.
. — Hová mégy, Ilka?. — Ilka
• megkerüli azí asztalt, kezet- csókol. Dejcsnéhoz megy a ' m a - lomba. — Minek? — Ilka meg- himbálja a kosarat. Az a n y j a v a j a t küld a malomba. — Hadd lám azt a v a j a t . . . — Ilka kicso- magolja a szép fehér kendőt, melynek bugyrában nedves szőlő- levelek között sápadtan verejté- kezik a vaj. — Szép vaj. — Nagymama nézi, a kisolló hegyé- vel kicsíp egy pirinyót, a nyel- vére veszi és szétnyomja a száj- padlásán. í g y jön ki a s z a g a . . .
— J ó vaj. Tedd el, Ilka. Mondd meg anyádnak, hogy holnap ne- kem is küldhet. — Ennyit? — Ennyit. — Kezitcsókolom. — In- dulna Ilka, de N a g y m a m a meg- fogja a kosarat, tűnődik, nem engedi el. — A szőlő felé mégy, ugy-e Ilka? — Ilka elpirul; Ilka ugyan nem a szőlő felé igyeke- zett, de mégis elpirult, mert N a g y m a m a tudja, hogy miért menne a szőlő felé, ha menne...
Ezért pirult el Ilka és ezért, ha Nagymama megkéri, szíve- sen megy a szőlő felé, bár az jókora vargabetű. Ezt mind tudja Nagymama. Azt is, ki la-
írodaíom, 5
•S 0
kik a szőlőben, azt is, m i é r t pi- r u l el a leány, azt is, hogy most legalább nem kell a kocsist kül- deni; m e r t a n n a k úgyis v a n ' dolga elég, h a n e m m a j d az a leány... N a g y m a m a mindent tud.
N a g y m a m a üzenni a k a r a vin- cellérnek. — Szólj be, f i a m , a présházba Dohánynak. Kéretem, k ü l d j ö n egy zsák krumplit, de ne olyan aprót, m i n t a múltkor.
Szépet küldjön, Ellát. Meg egy kosár kiflákrumplit , salátának.
Erted, fiam? — Ertem, kezitcsó- kolöm.'— V á r j még. Mondd meg neki, hogy tízkor jön az orvos' b r i c s k á j a Nyitráról, az megáll a présháznál. A kocsi behozhatja.
Na, eridj, fiam.
Ilka elmegy. Nem messze, tíz- lépésnyire megy Ilka, amikor N a g y m a m a visszahívja. Mert ez a dolog a f u v a r r a l még nincs rendben. Még szólni kell az or- vosnak, v a g y Lalinak, a kisfiá- nak, v a g y a k á r a kocsisnak üzenni, hogy reggel, há hozza a szérumot Nyitráról, álljon be egy percre a présházhoz és hozza el Dohánytól a zsákot. Erted,
f i a m ? Persze. U g y a n Szemt- peteriéktől is átmehetne valaki, de ilyenkor dologidőben nincs szíve N a g y m a m á n a k a s a j á t cselédjét h a j k u r á s z n i . . . — Be- szólnál, Ilka? — Persze. — tlgyes leány vagy, Ilka. — Ilka" kezet- csókol és elpirul, de nemcsak Ilka, m á s is, h a N a g y m a m a szól hozzá. Tekintély és erély. á r a d belőle és a h á t a mögött, a p a r k p l a t á n j a i mögött ott áll a kas- t é l y ; . , De m e g kell vallani, hogy még a meghitt barátok, a hozzátartozók is, még áz öreg
Örkény István: Cirkusz Szentpéteri is 54 é v i házasság- u t á n is összerezzen, h a meg- h a l l j a N a g y m a m a szavát: — Menyhért, hová tetted az ú j s á - got? — Talán mégsem p u s z t á n a tekintély teszi; "inkább az, h o g y
olyaln állandó kapcsolatot t a r t ' a világ összes - e s e m é n y e i v e l : é s jelenségeivel, m i n t egy kült városi lámpa a z o r s z á g n a g y hálózatával s a cenitrálékkal.
Nem a család, n e m a községi pletykák, hanem az élettel v a l ó kapcsolat N a g y m a m a t i t o k z a t o s e r ő f o r r á s a . — Szóval beáll a présházhoz és- elhozza a k r u m p - lit. Szólsz az orvosnak, I l k a ?
— Igenis, szólok. — J ó l van, f i a m . Mitől dagadt a kezed? — Mos- tam. K i f ú j t a a szél. — N a g y - m a m a megnézi. — Bemégy a vömhöz, Tokajos úrhoz a pati- kába. Ismered? — Igenis, köszö- nöm. — Ne köszönd, f i a m . K é r s z húsz fillérért kremzeleszt. F a - dobozban kérd, í g y j o b b a n j á r s z . K i n e k a kocsija áll ott? — A községházánál? N e m tudom. — Sárga, kopott, h o r p a d tülepű cséza. Kié lehet? I l k a n e m t u d t a . I r m u s k a , a postáskisasszony s e tudta, pedig most s é t á l t ' el mel- lette . . . Es m e g se kérdezte?
Meg se kérdezte. De Szilvási, a.
községi, altiszt se tudta, F r a n c i se, a kertész, S á n t a se, a t r a f i - k o s . . . N a g y m a m a türelmetlenül néz végig r a j t u k . Nincs i t t e g y
gyerek, akit á t lehetne szalaj- tani? Megfordul s a t e k i n t e t e egyszercsak megtelik örömmel..
K é k ruhában, f r i s s e n pucolt fe- hér félcipőben, b a r n á r a s ü l t ' l á - bán. a fehér zoknival j ö t t A n n a - M á r i a . . . J ö t t ? Üszott, r i n g o t t .
l e b e g e t t . . . bizonyisten, hogy nem éri a földet a lába. Göndör, fe- kete b a j a m é g őrzi a. fésű nyo- mát, a kék vászonruha még r á n c t a l a n és merev, t a l á n még langyos is a vasalótól. M i n t h a
egy Gainsborongb-portrébóli lé- pett volna ki, olyan üde és tiszta és udvarképes. Az ember csak azt nézi, v á j j o n hová. szö- kött az oldala mellől a z a g á r ? Persze, a Gamsboróugh-bűvölet nem t a r t öt percnél tovább; az- u t á n összekuszálódnak a csigák, a r u h á k türelemmel vasalt be- r a k á s a i szétterülnek, a cipőn ott sötétlik az első s á r p e c s é t . . . Öt pere csupán, de ez az öt perc N a g y m a m a öt perce.' A legdrá- gább, a legboldogabb öt perce a napnak, az é v n e k . . . A legdrá- gább percei az életnek.
| \ TAGYMAMA rámosolyog. A r c a 1A nem á r u l el semmit; a taj- n a i u d v a r n á l nincsenek kegyel- tek. • I r m u s k á r a é p ú g y rámo- solygott, m i n t most Anna- M á r i á r a ; az igazi szeretet, a nagyszülők féktelen, lángoló sze- retete a legfegyelmezettebb ér- zés a világon. Pedig, hogy sze- rette ezt a gyereket! H a csak ránézett, a szemén szétfolyt egy
meleg csepp, e g y mikroszkopi- kus Golf-áram és elmosódott a szemebogarán, m i n t amikor a f o r r ó teában feloldódik a kocka- cukor. Csak v a l a m i párás, lágy
remegés látszik. A n n a - M á r i a tizennégy éves volt és tizennégy év óta. m i n d e n n y á r o n megjelent T a j n á n , de — m i n t a vándor- m a d a r a k — soha nem m a r a d t ősznél tovább. A n n a - M á r i a ép ezért az hitte, hogy. T a j n á n örök
a nyár, a napsütés' meg az öröm és lehet* hogy N a g y m a m a i's olyasmit képzelt; A n n a - M á r i a hozza T a j n á r a a melegét,' a napi- sütést és a; n y a r a t , Nem engedte m a g a mellől. É j j e l Anna-Mária ott aludt közte meg az u r a kö- pött, az óriási diófaágyban, pap- lanok, ' d u n y h á k fehér hullámve- résében lebegve, m i n t egy dugó a tengeren. N a g y m a m a minden este m e g v á r t a , a m í g a gyereket elnyomja az álom és akkor óva- tosan magához húzta, k a r j á t a szívére fektette és.' ó r á k i g vir- rasztott abban . . az öntudatlan boldogságban, h o g y eggyévált unokájával, hogy a szívük egy ütemre dobban, hogy á . vérük egyetlen közös mederben áram- lik összekeveredve, el nem vá- laszthatóan, m i n t a m i k o r a D u n á b a ömlik a Vág.
Csak a v a k nem l á t t a -a ha- sonlóságot . . . — Szakasztott a n a g y a n y j a — hallatszott mind- untalan. N a g y m a m a legyintett.
Ü g y hitte, bogy nem hasonló- ság, hanem azonosság ez; em- lék és élet egyidőben. Hatvari évvel előtti' ö n m a g á t élte ú j r a az u n o k á j á b a n ; n e m azt, hogy
„ilyen voltam", h a n e m azt,' hogy
„ez voltam". H a A n n a - M á r i a el- esett, N a g y m a m a szisszent fel és kapott a térdéhez, ha- a gye- reket á g y n a k n y o m t a a ' láz', N a g y m a m a is izzott és borzon- gott az oldala mellett s amikor a kis lábbadozó ágyához r a k t á k az első ebedet, N a g y m a m a oda:
ült h o z z á ' é s nézte a f i a t a l fo- gacskak r á g á s á t és az első' fala- toK ú t j á t a nyelőcsövön á t ; Ult;
nézett és ő is a p r ó k a t nyelt
•S 0
hozzá; úgy érezte, benne is szét- á r a d az első, gyenge • húsleves íze és melege. Tizennégy éves önmagát látta A n n a - M á r i á b a n életre kelni, s b á r a gyermek h a j a fekete Volt, az övé m e g ősz — kékesfehér, — m i n t a fris- sen mosott ruha, a h a j u k még- sem a színben, h a n e m az időben különbözött, a nemzedékek sor- számában. Ezért, h a hallották a gépies szólamot: „Szakasztott a n a g y a n y j a " , r á se hederítettek már. Tudták, hogy az ő külső hasonlóságuk a szemeké, az állé, a szájé esak járulékos, felszínes, szinte véletlen jelenség, az ide:
genek e l k á p r á z t a t á s á r a való, nem is beszélve olyan d u r v a és fölösleges egyezésekről, mint az á n e f e l e j c s f o r m á j ú a n y a j e g y a fülcimpák alatt. Ez m á r igazán csak a természet p e n d a n t é r i á j a volt „különös ismertetőjel", a m i csak egy nyomozó titkosrendőrt érdekelhetett. -
A csodákkal csak azok hival- kodnak, akik véghezviszik. Aki- ken megesik, h a l l g a t n a k és el- b ú j n a k vele. Szent Erzsébet ró- zsáit a leprás n y i l v á n a köntöse alatt vitte haza és L á z á r máso- dik életében csendes és szemér- mes lehetett, N a g y m a m a se f i t o g t a t t a szerencséjét; nem dé-
delgette Anna.-Máriát, nem is becézte. — Gyere- ide,- drágám, gyere, g y ö n g y v i r á g o m — t á r t a ki k a r j á t a postáskisasszony. N a g y - m a m a csak erinyit mondott: — Itt vagyok. — A n n a - M á r i a az asz- t a l r a könyökölt és az u t a t nézte.
A híd felől most h a j t o t t á k be a teheneket, az állatok feldúltan és türelmetlenül jöttek, m i n t h a
Örkény István: Cirkusz nem is a legelőről, de a háború- ból térnének haza. Feszes tőgyü- kön szinte kisérként a tej, a ne-
h é z j á r á s ú bivalyok n y ú j t o t t a n bőgtek és elkínzottan c s a v a r g a t - t á k légylepte n y a k u k a t . A z t á n el- csendesült a bőgés, csak a lágy, g y é m á n t f é n y ű p o r lebegett a házak között s oly l a s s a n ülepe- dett, oly észrevétlenül szállt le- felé, a k á r a t e m p l o m t o r o n y ol- dala mellett a nap. N a g y m a m a összecsavarta a csipkeszalagot.
— Mennénk, I r m u s k a . J ó estét.
" Mégse mentek. Szilvási, az al- tiszt megállította őket. — Tes- sék v á r n i . M á r tudom, kié a kocsi. — Haza készült. H ó n a alatt egy fél cipót vitt a vacso- rához. A friss k e n y é r szagától egyszerre megéheztek mind. — Kié? - Schulczé. - K i az? — Nem tetszik emlékezni? A cirku- szos, amelyik t a v a l y i t t j á r t . Sehulcz nagycirkusz. S a j á t vil- lanytelep . . . — M i t a k a r ? — J á t - szani akarnak. E g y hétig. Most v a n benn a főjegyző ú r n á l . — J a j d e j ó . . ) .— ö r ü l t A n n a - M á r i a , de N a g y m a m a a homlo- k á t ráncolta. N e m is olyan j ó - Szürke szeme egy p e r c i g rezze- nés nélkül meredt Szilvási hű- déses szemébe. — Schulczék? Eb- ből csinos b o t r á n y lehet. E p most, hogy végre kezdik felej- teni, hogy ú j pletykák és a vá- lasztás intrikái f o g l a l k o z t á t j á k az embereket s h o g y v é g r e por száll a r r a a régi h i s t ó r i á r a . , .
— H a l l j a csak Szilvási! M e n j e n be az uramért. Ott v a n a sza- lonban a rádió 'mellett. — Az úr?
— Igen,. Ez a cirkusz a z ő dolga. Nem - gondolod, I r m u s k a ?
1
RMÚSKA csak bólintott. Nem tudta, m i r e bólint, a feje° gé- piesen ingott, m i n t a h a j a s - babáé. Szólni nem tudott, m e r t a n n y i .mindenféle tódult az a g y á b a egyszerre. Ez szokatlan eset volt I r m u s k á n á l , akinek a g y a a postai szolgálat óráiban oly üresen zúgott, m i n t egy tú- rázó autó m o t o r j a . De ami- kor Szilvási kimondotta, hogy Schulcz nagycirkusz — I r m u s k a egyszerre rákapcsolt. Keserűség, düh, 'bánat, szerelem — egy- szerre száz fogaskerék fordult s ebből a zúgásból, az érzelmek k a v a r g á s á b ó l fel-felszikrázott benne egy knondat: H e j , T p k a - j o s , t e s z é p , t e s z í v t e l e n , t e á t k o - z o t t g y ö n y ö r ű s é g . ' . . E z t n e mm o n d t a ki. Ezt nem bírta ki- mondani, ezt csak látta m a g a előtt kigyúlni, kihányni, éles, kék betűkkel, m i n t egy fényrek- lámot. A megcsalt és elhagyott szerelmesekben, akiket a pletyka szurokba és tollba bempergetett, akiket a g ú n y lófarkához kötve húzatott végig az utcákon, aki- ket előbb megdobáltak, aztán le- mosolyogtak és végül elfeledtek, a boldogtalanokban is kiszárad előbb-utóbb az elkeseredés. A végén csak egy ilyen jelszó ma- r a d bennük, de azt hordják, a m í g csak a világon vannak, m i n t a k r i s t á l y a zárványt.
H e j , T o k a j o s , t e s z é p , t e s z í v t e -
l e n . . . Schulczék? J ö n a cir- k u s z . . . De mi lesz, ha velük jön az a lány is? H a ú j r a fellép Arabella s a fehér kanca h á t á n körbetáncolja a manézst, ú j r a f e l k a v a r v a azt a t a v a l y i ügyet, a m i t m á r mindenki elfelejtett,
de amelynek üledéke a legkisebb mozgástól is f e l k a v a r o d i k . . . Hej, T o k a j o s !
A kenguru, a szám után,..egy doboz kocsikenőcsöt talált, meg-
ette s éjfél u t á n iszonyú -gör- csöket kapott, A földön fetren- gett ez a költséges és kényes állat, amelyet h á r o m ápoló ho- zott. H a m b u r g b ó l • f ű t ö t t vagon- ban. Schulcz ordított.. Megverte a tűzoltót, megverte az ápolót, megverte a feleségét, de ez nem segített a beteg állaton. — Ara- bella — m o n d t a Schufcz, —eredj a patikába, hozz egy liter- rici- nust. — Arabella m á r aludt. Fel- kapott egy fürdőköpenyt és be- csöngetett a pátikába. Tokajos is aludt már. A csengésre nad- r á g o t húzott, fehér köpenyt és fejébe n y o m t a a szalmakalapot.
— Mi tetszik? Aztán megismerte a lányt, akit a m i n a p fiitteres trikóban látott a manézsban körbecikázni-... ' T o k a j o s megpö- dörte a bajuszát. — Ricinust?
K e r ü l j ö n beljebb, kisasszony . . . Ne ide, amoda, művésznő. Rici- nust? V a n időnk. Dehogy s i e t - nem lesz az olyan fontos... Toka- jós csak h a r m a d s o r b a n volt gyógyszerész. Másodsorban . va- dász volt, nyúlra, őzre, de vad- disznóra is, de elsősorban, leg- elsősórban férfi, igazi férfi, abból az ősi, kivesző törzsből, az asszonyrabló szittyák fajtájából.' No, hol f á j az a kicsi hasacska?
Volt ricinus, hogyne lett volna...
De előbb egy cigit, művésznő, egy d á m e s z t . . . Nem dohányzik?
De megpróbálja. Nem próbálja?
A t á r c a emlék — de milyen em- lék! Szentpéterl A n n a adta, nász-
•S 0
ajándékul, de m á r a postás I r i n ü k a vésette bele a T. L.-et, meg a kehelyre csavarodó kí- gyót. — No akkor egy stampedli konyakot. A k o n y a k fél egész1
ség — az ü v e g címkéjén Spiri- tus Aromaticus, — abba egy kis
naraiicsvirágszörpöt, m e g egy k i s ' málnaszörpöt — S y r u p u s Rubi Idaei, — n o nézze m ű - vésznő . . . Még egy pohárral, e g y e t l e n e g g y e l . . . Arabella ka- cagott. Tbkajos töltött, k a v a r t , ivott, koccintott; az ötödiknél a l á n y felsikoltott: — Nem sza- bad! — Nem szabad? — Tokajos kivörösödött. — Nem! É r t s e meg, én m é g s o h a . . . én m é g l á n y va- gyok! Nem szabad! — Persze hogy nem. Tokajos tudta. E s éppen ezért vitte a lányt, a tizenöt éves, rúgó-kapálódzó tes- tet h á t r a a r a k t á r b a , melyben az ánizs csípős illata lebegett.
Arabella sikolya előbb még til- takozó volt, egy sértett állat kiáltása, de egyre lágyabb, dal- lamosabb lett s m i r e a leg-
felső i-ből a legmélyebb u-ba enyhült, el is halkult, el is csillapult egészen. A k k o r jött Schulczné, aztán jött S á n t a és Kenyeres. J ö t t a botrány.
— Szegény I r m u k a , neki se könnyű — gondolta N a g y m a m a !
— Igaza volt: Schulczék vissza- térte I r m u s k á t dúlta fel leg- inkább. De ez gyenge vígasz; a hír N a g y m a m á é k n a k sem jelen- tett örömöt. Végre is T o k a j o s a v e j ü k volt s bár az asszony m á r két éve a föld a l a t t pihen s a két esztendő meglazította a ro- koni szálakat Tokajos és a Szentpéteri-család között, de az
Örkény István: Cirkusz emberek szemében T o k a j os m é g i s csak a Szentpéteri-lány f é r j e volt és az is m a r a d t . N a g y m a m a elborult, h a eszébe j u t o t t ez a házasság. Dehát m i n e k a d t á k hozzá, mikor ismerték, m i l y e n svihák, milyen s e n k i . . . H o g y minek? Mert A n n a a k a r t a . M e r t A n n a beleszeretett, belebolondult ebbe az erőszakos p a t i k u s b a . . . Ezért? Nem ezért. H a n e m azért, m é r t Szentpéteri A n n a t ü d ő b a j o s volt és az orvosok m é g egy évet a d t a k • neki. M á j u s b a n történt, hogy a pesti t a n á r m e g m o n d t a az öreg Szentpéterinek a f ü r d ő - szobában, miközben a kezét tö- rölte: — Még' e g y év, u r a m . — Ez m á j u s b a n volt és j ú n i u s b a n volt az esküvő. A n n a a k a r t a . Tokajos tudta, m i r ő l v a n szó.
N a g y m a m a megmondta neki. Azt is, hogy egy élő Szentpéteri A n n á t sosem a d t a k volna hozzá, de a haldoklótól nem t a g a d h a t - t á k meg. A búcsúzók h a t a l m a felmérhetetlen. Szentpéteri A n n a a következő m á j u s o n elhúnyt, olyan pontosan és korrekten, m i n t h a váltót adott volna róla.
Tokajos pedig eljegyezte I r m u - kát, s z e g é n y . . . s alig hogy el- jegyezte, jött a botrány. A k k o r a botrány, hogy m é g az ú j s á g o k is í r t a k róla. A Deutschné f i a , ' a gőzmalmos Deutsch Miklós í r t a Népszavába egy cikket, m e r t ő állandóan í r t a pesti lapokba.
„Cunctátor" volt az álneve, a késlekedő. A cikknek pedig ez volt a címe: Cirkusz a p a t i k á - ban. Csúnya ü g y volt, .még az országházban i s . k é s z ü l t ' inter- pelláció, de a k k o r m á r a z ö r e g - Szentpéteri is megmozdult. El-
m e n t a -képviselőjükhöz, Hirsch báróhoz. H i r s c h aztán eltussolta a z ügyet, igen helyesen, mert
hiszen Tokajos minden h i b á j a ellenére, vérmes természete és féktelen k a l a n d j a i ellenére is ú r i e m b e r volt. Semmi szükség, hogy efféle csip-csup ügyek m i a t t minden firkász beletörölje a talpát. S az Arabella dolga el- aludt.
N
A G Y P A P A bottal j á r t s ahogy az öregek szokták, a bot nem- csak a lépéseit támogatta, ha- nem m a g a is lépett, h a r m a d i k lábként. — No m l az? — Szilvási néni m o n d t a még? — Mit? — No, m o n d j a el," Szilvási. — Szil- v á s i elmondta. N a g y a p a végig- h a l l g a t t a , aztán az asztalra tette a b o t j á t és leült. — Ez az egész?hozzá? H a d d jöjjenek, hadd játsszanak. — Ugy-e — örvende- zett Anna-Mária. — Mindenféle állatok lesznek, zsiráfok, tigris sek, bohócok is. Meg egy ken- g u r u . '
— H o n n a n tudod — kérdezte Szentpéteri. — Hallottam. — M e n y h é r t — m o n d t a N a g y m a m a ,
— éppen Schulczék. B o t r á n y lesz és éppen most, a választás előtt.
— E n úgyse indulok. — Tudom.
De a s k a n d a l u m neked se basz- nál. — B á n o m is én. E n sose po- l i t i z á l t a m . — Ez nem politika. — H á t akkor? — N a g y m a m a h a n g j a hirtelen hideg lett. — A n n á r a nem gondolsz? A n n á r a ?
— Az igazat bevallva, Szentpéteri M e n y h é r t c s a k u g y a n nem gon- dolt A n n á r a . E g y á l t a l á b a n nem gondolt a halottakra. De most a felesége h a n g j a figyelmeztetíe,
hogy Schulczék érkezésé nem a halott. "Annának, hanem az élő családnak okozhat ' kalamitást.
Nem a mi dolgunk ez — mondta szárazon, — hanem Tokajosé. Szilvási, u g o r j át a pa- tikába. Mondd m e g a gyógysze- rész ú r n a k , hogyí j ö j j ö n át azon- nal. — Azt mondd — javította a felesége, — hogy j ö j j ö n á t va- csorára. E s hozzon m a g á v a l egy- ü v e g Odolt és gilisztacukrot a k u t y á n a k . Buksi folyton a f a r á n szánkázik. — Ez nem giliszta, kezitcsókolom. Ez a szerelemtől van — jegyezte meg Szilvási tapasztaltam de finoman. — Me- gyek a Tokajos úrért.
I r m u s k a felrezzent.' — J ö n Tokajos? — Nemsokára. — Ak- kor én megyek — m o n d t a lélek- zet nélkül; Nem is köszönt, csak elszaladt, léptéi idegesen kopog- t a k a gyalogjárón. Az ú t c á n kék esti f é n y foszforeszkált, m i n t egy gépházban. N a g y a p a a fo- g á t szívta. Mi dolga itt? Nem szerette a háborgatást, legke- vésbbó ebben a késő órában.
Benn villany ég, a k u t y a szu- szog a beverő l á b á n á l s a csipke- abrosz s a r k á n ' ott az esti lap.
Máskor ilyenkor ott ül és olvas;
Szentpéteri M e n y h é r t nem sze- rette a műsorváltozást. A napok tartalmát, életének húsát a múló idő kilúgozta m á r . Csak a szo- kásai m a r a d t a k meg, keményen és meszesen* m i n F egy csontváz.
Mikor az élet kísértetté válik, szertartás lesz belőle. A birtok ügyeit m á r régesrég Dohány, a vincellér intézte, aki odafönn- a présházban valóságos i r o d á t ren-
dezett be, gépírókisasszonnyal,
•S 0 Örkény István: Cirkusz könyvelővel, telefonnal. De azért
Szentpéteri makacsul őrizte 'a régi életmód kereteit. H a j n a l b a n kelt és .kiment az első fejéshez;
itt-ott megállt és megkérdezte:
hogy tejel? De a választ m e g se várta, ment tovább, hisz se a teheneket, se a fejős asszonyo- k a t nem ismerte m á r . Lassan- ként egy ú j nemzedék nőtt fel
•a m a j o r b a n , meg kinn a t a n y á n , egy nemzedék, lovak és biva- lyok, birkák, gyümölcsfák és cselédek, egy ú j nemzedék, amely az öreg Szentpéteri Meny- hértnek csak a köszönését is- merte. E g y e d ü l a szőlőben ma- r a d t még néhány sor abból a muskotályból, amelyet egy em- beröltővel 'ezelőtt ő m a g a ojtott,- s a pincében álltak hordók, a hí- res hetes, tizenegyes és huszon- egyes évjáratokból, az ő n a g y szüreteiből. Mikor m á r mindenki elhagyta, a venyigék kitartot- tak mellette és hűséges m a r a d t hozzá a bora. De Szentpéteri Menyhért mégsem ivott soha, mert érelmeszesedése volt. Toka- josnak is az volt, de ő ivott.
— Fele bor, fele víz — mondta Tokajos és a sistergő szikvíztől felhabzott a pohár. — í g y , ha megárt, azt mondhatom, a víz ártott meg. — Neked nem árt meg semmi — szólt r á N a g y m a m a . A vejének, az „ex vőnek", amint ő mondta, csak a f u l á n k j á t tartogatta. De Toka- jos föl se vette. — Sajtot? —
— Nem kérek. Inkább egy ba- rackot. — Hosszú lófogai ser- cegve mélyedtek a feszes k a j - sziba. — A n n a - M á r i a egyél te i s . . . — Lesz-e bűvész? E s kötél-
táncos? N a g y m a m a , én o l y a n bol- dog vagyok, h o g y cirkuszba me;
gyünk. — E g y p i l l a n a t i g csend volt, a három felnőtt szeme a gyerekre szegeződött. A n n a - M á r i a okos volt. Megértette, hogy az ő öröme n e m helyén- való. H a N a g y m a m a n e m örül, a k k o r az öröm n e m öröm. El- hallgatott és v á r t . V á r t a , h o g y m e g t u d j a , hogy a bohócok és bukfencek t a r k a seregében m i lehet az a titok, amely a felnőt- teket aggodalomba ejti. T o k a j o s r á g y ú j t o t t . — N o s . . . Hát" hogy csináljuk? Van m á r v a l a m i t e r - vetek? — -Várj, f i a m — m o n d t a Szentpéteri.. — J ö n D o h á n y . Majd, ha itt lesz;
— M á r jött is, kövéren, súlyosan, p u h a u j j á v a l kócos, olajos üstö-
kébe t ú r v a . — Kezétcsókolom
— m o n d t a m á r a küszöbön, s a szobát betöltötte a f o k h a g y m a - szag. Tokajos a p o h a r á t emelte feléje. — Szervusz, . testvér — m o n d t a kicsit g ú n y o s a n . M e r t D o h á n y — állítólag — p á r t t a g volt. Dohány u g y a n t a g a d t a , de ez semmit sem 'bizonyít. D o h á n y túlfélénk és t ú l p u h a g e r i n c ű ahhoz, hogy k i t a r t s o n n y í l t a n egy m a g a t a r t á s mellett. Koccin- tottak. — Tudod m á r ? — M i t ?
— A cirkuszt. — H a l l o t t a m — dörmögött D o h á n y . — E g y oroszlán, is v a n velük. — H o n - n a n tudod? — Mindenki tudja..
— E s az az izés is? — M i c s o d a izé? — A l á n y t gondolom. — Az is. — Hallgattak. H o g y n e m sül le a képiről a bőr — g o n:
dolta N a g y m a m a , m i k o r l á t t a , hogy Tokajos a r c á t elönti az elégedett emlékezés. — K í n o s ,
mi? — N a g y o n kínos. — Mit csináljunk? — A jegyzővel .kell beszélni, ö még csinálhat vala- mit. , " "
— Mit csinálhat? — Betiltja:
Csak beszélni kell v e l e . . . E s meg kell indokolni. — D o h á n y fogpiszkálót vett elő, de előbb a b i c s k á j á v a l m e g f a r a g t a . — No, indokold meg — biztatta Toka- jos. D o h á n y hümmögött. Talán m e g lehet ijeszteni a jegyzőt.
Nem ijedős? Azért megijed. Azt kell mondani, hogy b a j lesz az- zal a cirkusszal. Miféle baj? Azt D o h á n y nem tudja, de n a g y b a j lesz, azt m i n d i g megérzi előre.
M o s t is. Feszült idők j á r n a k ; ilyenkor vigyázni kell." Nagy- mama- ingerülten csapta oda a kést. Micsoda m a r h a s á g ! I l y e n -
k o r ? Lekvárfőzéskor? Dinnye-
éréskor? — Mire kell vigyázni.
Dohány? — Dohány zavartan pislogott. Nem szerette a hatá- rozott kérdéseket, mert nem tu- dott határozottan válaszolni. —
Á l t a l á b a n vigyázni kell manap- ság. Hallom,' Dicskén tegnap felrobbant egy doboz paradi- csom. — T a l á n a tűzre tették — mosolygott N a g y m a m a , de Do- h á n y ragaszkodott baljóslatához.
— T a v a l y is tűzre tették, tavaly- előtt is. Mégsem robbant. Az em- berek tele v a n n a k n y u g t a l a n ér- zelmekkel. Mondom, vigyázni k e l l . . . Nem így van, Szentpéteri úr? — Az öregúr a vállát vonta.
— Nem tudom. Sose politizáltam.
De azt tudom, hogy a jegyző- nek hiába mondod, hogy ker- gesse pokolba a cirkuszt, m e r t Dicskén felrobbant a paradicsom.
A jegyző kinevet. — Akkor csak
egy u t a t látok. Szentpéteri úr- n a k el kell mennie Hirschhez- Még m a este. — Az öregúr meg- haragudott. — Könyörögni? En?' A halál m e g y ahhoz a svábhoz..
— N a g y m a m a ránézett. — N e m - mégy? — Nem én — feleltfr Szentpéteri harciasan. Nem me- gyek. Eszembe sincs.
De azért elment. A báró a k ö n y v t á r b a n fogadta, kutató, elővigyázatos mosolyával, a m i t az öreg Szentpéterinek tartoga- tott. K a r o n f o g t a a vendéget- Mindig í g y viselkedett,- mintha, valami közös titkuk volna; dé Szentpéteri tiltakozott a báró- joviális összeesküvő modora el- len. Közös titkuk csak egy volt:
az, hogy m i n d a ketten öregek voltak. Más közösséget Szent-
péteri nem vállalt vele. D e . a báró- szikrát se törődött azzal,, mit vállalnak a körülötte levők.
Ment a m a g a tekervényes, csa- pongó ú t j á n . — E g y szivart, Menyhért? Svájcból kaptam.' Szép, h a m v a s szivarok, nézd . . .
— Szentpéteri habozott, de a báró m á r elzárta' a dobozt. — Igazad van, Menyhért, árt, na- gyon árt. Minek mérgeznéd ma- gad? A nagyasszony jól van?' Egészséges? — Köszönöm. Üd- vözöl téged és azt ü z e n i . . . — de- a báró m á r messze volt. — Ezt is meg kell fontolni. N a g y o n alaposan meg kell fontolni. Min- den apróságot. — Szentpéteri ideges lett — Mit kell megfon- tolni, kérlek? — Mindent, Meny- hért — mosolygott a báró. Na- gyon finoman. - tudott moso- lyogni. — M a n a p s á g m á r n e m lehet oly . könnyelműen sziva- _
j ó z n i , oly léhán élni, oly b á t r a n harcolni-, olyan vakon ' vagdal- kozni, m i n t amikor fiatalok vol-
"tunk. Százszor mérlegelned kell, h o g y amire ütsz, nem üt-e erő- .sebben vissza. Nein í g y van,
Menyhért? — Nem tudom. E n nem politizáltam soha. Tudod j ó l . — Tudom, hogy ne t u d n á m . T e nem politizálsz soha. Te ha-
gyod, hogy mi politizáljunk he- lyetted. Tiéd a kamat, miénk a
v e s z é l y . . , — Veszély? • Miféle veszély, Hirsch, öt cikluson s z a v a z t a m reád. Húsz éve támo- g a t o d a kormányt. Hol itt a ve- szély? Nem is v a g y t o k ti kép- viselők. Ti csak afféle hogyis^
:mondjákok, Fejbólintó K o n r á - d o k vagytok. H o g y is h í v j á k ezt?
— í g y hívják. Fejbólintó Kon- r á d — h a g y t a r á a báró. Sosem segített senkinek. Nem javított, nem korholt, nem bátorított. Kö-
zömbös volt. Mindent belülről szemlélt s amit ő nem látott, a m i az ő eszméletén nem tükröződött, az egyszerűen nem volt, nem lé- tezett. H i r s c h báró például nem
ismerte a nyomort, de h a hallott róla, csak. legyintett. Nem érde- kes. A szegénység — h a ' v a n
•olyan, — nem az ő lelkéből hiányzott, hanem a világban volt felesleges.
S
Z E N T P É T E R I sóhajtott. Nem szerette Hirschet, F á r a s z - totta, idegesítette, bosszantotta.Szentpéteri egyenes ember volt.
U g y gondolkodott, ahogy az em- ber felmegy egy lépcsőn. Jobb, bal, j o b b . . . A báró gondolatai zegzugosán lavíroztak, ahogy
<egy vitorlás hajózik ellenszél-
•S 0 Örkény István: Cirkusz ben. Fölállt, az. ablakhoz lépett és elgondolkodva b á m u l t kifelé.
Szeme bolyongott, m i n t a f ü s t .
— Szép n a p u n k volt, cimbora.
— Mi volt r a j t á szép? — M i t gondolsz? Sütött a nap, m e g n y e r - tem egy sajtópert, s ebből az al- kaloidból megdicsért e g y ú j s á g . Erkölcsében t á n t o r í t h a t a t l a n . . . Ezt í r t a rólam. H a t v a n h é t éve csinálom ezt; m i n d i g csak di- csértek érte. M i t gondolsz? • El- m ú l t megint e g y n a p és m a se
vertek agyon. — Tréfálsz? — K o m o l y a n beszélek. — Rossz a lelkiismereted? — H i r s c h neve- tett. — Nekem? E n a pecsétgyű- r ű m e t hordom a lelkiisnieretem helyén.' H a n e m te, M e n y h é r t . . . Neked szíved van, mi? Ne ta- gadd, én ismerlek- téged. — Szent-, péteri felállt. H i r t e l e n gyűlölte a bárót. E g y ó r á j a ü l i t t és m é g egy szó se esett arról, a m i é r t idejött. Miért? M e r t H i r s c h ú g y csűri-csavarja a szót, hogy em- ber legyen a talpán, a k i megérti.
H o g y az a n y a v a l y á s m i é r t nem viselkedik úgy, m i n t m á s . . . — Szervusz, mit kívánsz? — E s akkor igen v a g y nem, f e h é r v a g y f e k e t e . . . E r ő t vett m a g á n . Az íróasztalhoz lépett és a két
tenyerével támaszkodott a lap- j á r a , mint a k i t ü s t é n t t ó t á g a s t áll. — Arról v a n szó, k é r l e k . . .
— D e Hirsch közbevágott. — Csak nem a k a r s z menni? Tíz óra sincs. Ü l j le, M e n y h é r t . El- beszélgetünk. H o v á sietsz? — Szentpéteri sóhajtott, leült. Es- k ü d n i mert volna, h o g y c s ú f o t űz belőle H i r s c h . . . De tévedett.
A -báró n e n r csúfolódott senki- vel. Mindenkivel e g y f o r m á n
bánt, a családjával, a barátai- val, a h i v a t a l b a n az ügyfeleivel.
A felek, akik határozott kéré- sekkel f o r d u l t a k hozzá, egyszer- csak elvesztették a lábuk alóf a t a l a j t és azon vették m a g u k á t észre, hogy egészen másról v a n szó, m i n t kellene. V a l a k i jött, h o g y ösztöndíjat szerez a ke- r e s z t f i á n a k és a végén fogadott a báróval, hogy a t o j á s kilója olcsóbb Esztergomban, m i n t Űj- v á r o t t . Az emberek ide-oda csúsz- k á l t a k körülötte, m i n t a jégén;
s m i k o r elmentek, z a v a r u k b a n a z a j t ó helyett az iratszekrényen
át a k a r t a k kimenni. — Ne nyissa k i — intett neki Hirsch, —
csupa lim-lom, családi levelek, akták. Az a j t ó amott van. — N e m lehetett megfogni, kisiklott
a kézből. H a gyík volt, csupa f a r o k volt.
— H ü — fohászkodott Szent- péteri. B e h á n y t a a szemét és mélyet lélekzett. H i á b a minden, f e j e s t kell u g r a n i . — Te, H i r s c h
— m o n d t a rekedten, — a Schul- czék cirkusza v a n itt. J á t s z a n i a k a r n a k . — Kedves v a g y — mosolygott a báró. — N a g y o n
figyelmes v a g y . Meg fogom nézni. H o l n a p v a g y holnap- u t á n . . . A k á r e g y ü t t is mehet- nénk. — Megy a nyavalya. Ne mókázz, Hirsch. Tudod te jól, m i é r t mondom. — Tudom, cim- b o r á m . T u d t a m én azt előbb is.
Persze a Nagyasszony n y u g t a - lan, mi? Tokajos öreg csikó, de
g a r á z d a csikó, mi? Nem t ü r i a' liámot. N y i h o g m á r Tokajos? — A b á r ó nevetett, — K ü l d j é t e k el -egy -hétre. Menjen-Pestre, a R u - dasba, fürdőzni. — Mit érek
vele? Akkor is b a j van. Az a Schulcz gazember. N y i l v á n meg- próbál zsarolni. Irm-uskát, ben- n ü n k e t . . . A k k o r a b o t r á n y le- het, . hogy beleszédülünk. E s ép- pen most, húsz n a p p a l a válasz- t á s e l ő t t . . . — H t i s e h figyelmes lett. Választás? Mi van a válasz- tással? Semmi) H á t akkor?- Mit akkor? A báró előrehajolt, egé- szen közel az íróasztal l á m p á j á - hoz. A r c á t elöntötte a fény. A két szemében két kis izzólámpa égett. — H a l l j u k . A választás- n a k m i köze v a n a cirkuszhoz?
— Semmi. De a v á l a s z t ó k n a k . . . A Szentpéteri-család, az hétszáz voks. — A báró kutatón nézett rá. — Hétszáz voks. U g y - e ? . Nemzetim voks. Ne felejtsd el, m a k o r m á n y h ű s é g és nemzet- hűség ugyanaz. — Nem tudom.
E n sosem politizáltam. De hal- lom, nyilas jelölt is v a n . . . Kér- dés, hogyan vélekednek az em- bereim? — E s mit a k a r n a k az embereid?
Nó, hálisten. N a g y a p a végre két lábon állt, s szilárd föld volt a talpa alatt. — A m i t én aka- rok. — No, ez világos beszéd — dünnyögött Hirsch. — Ertem.
E r t i ezt mindenki. Még Schulcz is. — Schulcz h o n n a n értené?
— I t t volt délután. M e g m a g y a - r á z t a m n e k i . . . a mosoly ú g y át- f u t o t t az arcán, hogy nyoma se m a r a d t . Le lehetett tagadni.
Tudod, hogy barátod vagyok, Menyhért. Schulcz meglepőn értelmes ember. — Szóval? — Mit akarsz? Arabella nem lép fel T a j n á n és Schulcz n a g y o n • csendes és illedelmes lesz. Be- látta, milyen fontos, hogy T a j -
•S 0 Örkény István: Cirkusz n á n ne keltsen z a v a r t . . . — Szent-
péteri vígan kopogott a padlón a botjával. — P o m p á s ! No, hadd lássam azt a híres szivart. — L e v á g t a a Végét, megnyálazta.
Győztesnek érezte magát. TJgy gondolta, hogy a zsákmányból még a bárónak j u t t a t h a t vala- mit. — Ne félj, Hirsch. Szép vá- lasztás lesz. Lelkes választás, - ö t v e n hektó borom lesz benne...
Hallod, Hirsch? — H i r s c h bólin- tott, f á r a d t a n , unottan. Nem is hallotta, mit mond a b a r á t j a ; a hangsúlyozáson érezte, hogy a dolog rendben van. M i n t a vén róka, a hallása a veszélyhez éle- sedett. M á r csak azt hallotta, ha a vadász lába alatt r o p p a n az avar. Az ablakhoz lépett és félrevonta a f ü g g ö n y t ; a park- ban mélyen, szuszogva a l u d t a k a fák. Most, hogy r á j u k villant a fény, megborzongtak. — Csend van — mosolygott Hirscli. — Nézd, milyen sötét a f a l u . . . Al- szanak. H o l n a p nyílik a cir- kusz, Schulcz nagycirkusza. "Egy b ú v á r is v a n velük és P ó l a ka- p i t á n y idomított oroszlánjával.
Valcert táncol. — Kicsoda? — Az oroszlán. — Szentpéteri föl- állt, Szédült a szivartól. —Mond- tam, hogy rie s z í v d . . . Kíméld magad. A mi n a p j a i n k m á r k ü - lönösen d r á g á k és egy szivar se u g y a n a z m á r ma, m i n t v o l t h ú s z évvel ezelőtt, A napok veszélye- sebbek, de édesebbek is. Rosszul vagy? — J ó l vagyok — m o n d t a Szentpéteri, de az u t c á n mégis ú g y érezte, hogy a házak össze- h a j o l n a k és a lámpa a község- háza előtt k ö r b e j á r . . . — Meg- állj, de büdös! — motyogta. A
szivart értette? Nem, Hirschet.
Ü g y érezte m a g á t , m i n t a k i t kővel h a j i g á l t a k meg.
M
AGA Sehulczné ü l t a páholy- ban. A f ü l k e előtt rettentő tolongás; akinek volt miből, j e g y r e várt, akinek nem volt semmije, az csak bekukucskált az ablakon.De csak kevesen léptek az a b l a k elé; m é g azok is, akik kezükben szorongatták a belépődíjat, a tö- m e g mélyén t a p o s t a t t á k m a g u - k a t és vártak. Mire v á r t a k ? Ta- l á n maguk se t u d t á k . Lehet, hogy arra, olcsóbb lesz később a jegy, vagy k i g y u l l a d a sátor*
v a g y be lehet sodródni a tömeg- gél . . . Fülsértőn • berregett a csengő. Sehulczné félkézzel f é - sülködött, félkézzel vacsorázott..
Sonkászsemlyét evett kovászos uborkával. A tömeg nézte. M á r Sehulczné e g y m a g á b a n r i t k a l á t - v á n y o s s á g számba ment, a n n y i r a kövér volt. H o g y f é r t be a kasszába? Keble az asztalon fe- küdt, s m i n d u n t a l a n fel kellett állnia, hogy k i n y i t h a s s a a fió- kot . . . De csak a teste volt ne- héz, a szeme f ü r g é n ' j á r t és senki j e g y nélkül be n e m j u t h a t o t t . A l k u t se t ű r t Sehulczné; de pénz helyett elfogadott egyebet is, tojást, szalonnát, cukrot, csi- bét, még zabot v a g y szénát is, az állatok részére. Nem volt k ö n n y ű dolga. Sokan f u r f a n g o s úton a k a r t a k t ú l j á r n i az eszén..
Sehulczné résen volt. E g y tót asszonyt, aki szűzdohánnyal p r ó - bálkozott, elkergetett. Csak n e m búz u j j a t a finánccal? A z t á n F r a n c i jött, a Szentpéteriék k e r - tésze; a h á r o m f i a ú g y von- szolta a pénztár elé, m i n t egy-
k u t y a f o g a t a szánkót. — Van-e jegy, kisasszony? — V a n hát. — Az Isten á l d j a meg. — H á n y kell? — V a g y négy. H o g y a jegy? Schulczné kihajolt s meg- nézte mekkorák a gyerekek, az- tán megalkudtak. F r a n c i átadott h á r o m kiló k r u m p l i t és vissza- kapott egy m a r é k mogyorót.
S á n t á é k g y u f á v a l fizettek, Szent- péteriék nem f i z e t t e k ' semmit, m e r t N a g y m a m a h á r o m póznát adott kölcsön Schulcznak és ki- alkudta cserébe a páholyt. Nagy- m a m a takarékos volt. Anna- M á r i á t az ölébe ültette és meg-
h í v t a I r m u k á t is a páholyba.
H a d d nevessen egyszer egy jót s z e g é n y . . .
No nevethetett. J ö t t Muki, a bohóc, a bő n a d r á g b a n . . . E g y r u d a t hozott, megállította a föl- d ö n és fölmászott rá. Persze, le- esett. M u k i le se ment a porond- ról, amikor Schulcz a spanyol iskolát lovagolta, ott ügyetlen- kedett a ló fehérkamásnis lába előtt, bukfencét vetett, hemper- gett, g u r u l t . . . . U t á n a jött a cél- lövő. H o f f m a n n , a mesterlövész, aki bekötött szemmel ellőtte egy t i n t a c e r u z a hegyét. Leó, a vir-
tuóz, egy. szőke kislánnyal lé- pett föl. Feldobta a magasba, el- kapta, lóbálta m a g a körül, el- ejtette, e l k a p t a . . . az embernek káprázott a szeme. Gedő, a tüdő- nélküli búvár, levelet í r t a víz a l a t t ; Sümegi Alfonzo szöget evett, legalább egy fél kiló drót- szöget. A szó nem b í r j a el a fo- kozás i r a m á t ; ami jött, m i n d i g izgalmasabb, hátborzongatóbb volt az előzőnél, s amikor egy
s á r g a r u h á s l á n y bemászott egy
n a g y mozsárágyú csövébe és k i:
lövette magát, a nézők idegei m á r ú g y ki voltak feszítve, m i n t a cimbalmon a húr. Csak az u j - j á t húzta r a j t a végig valaki, s m á r i s zengett-zúgott az egész.
A nézők ugráskészen ültek a ke^
mény padokon, v á r v a , hogy mi- kor kell beavatkozni, v a g y mi- kép lehet előbújni, v a g y ki- szökni á sátorból v a g y más mó- don megmenekülni az idegek rettentő feszültségéből. De min- denki • ott m a r a d t . D o h á n y úr- n a k m á r facsaró víz volt az.
inge, A n n a - M á r i a mindkét var- kocsát kifonta, de I r m u k á n a k is volt m á r v a g y százas szívverése, mikor a halálugrás u t á n meg- perdültek a dobok.
A sujtásos szolgák pokrócot terítettek és pillanatok alatt tá- gas vasketrecet építettek a ma- nézs körül. A z t á n elnémult a zene. Schulcz jelent meg f r a k k - ban, fehér kesztyűben. Megrázta a rudakat, szilárdak-e. — Az utolsó szám — mondta, — lovag • Zaceona Póla kapitány. A dob tusst pergetett, m i n t kivégzés- kor. A nézők visszatartották lélekzetüket. A . k a p i t á n y lassan, vontatott lépéssel jött, m i n t aki t u d j a , hogy ráér, m e g v á r j á k . L a k k c s i z m á j a ragyogott. Fehér, testhez tapadó n a d r á g j a fölött csak egy tenyérnyi piros trikót viselt és az is tele volt a r a n y , m e g ezüst rendjelekkel, meg
csillagokkal. A jobbcsuklóján vékony szíjon pisztoly csüngött, a balon bikacsök. Meghajolt, de nem mosolygott. Szúrósan, bi- zálmatlanul nézett körül a zsú- folyt sorokon."A nézők megbor-
•S 0
zongtak. A lovag nem volt m á r fiatal. Tört, mart, megviselt a r c a barázdás, a k á r egy kocsma- asztal, n y a k á n m e g p e t y h ü d t m á r a bőr, de mégse látszott öregnek, oly rettentőn, oly lenyűgözőn erős volt. A m i k o r kiegyenese- dett, megfeszítette tetovált mell- kasát és k a r j á t , ú g y látszott, kölyökmacskák cicáznak a bőre alatt. A ráfestett kígyók és mez- telen sellők életre látszottak kelni az izmok játékától. A kö- zönség felszisszent. P ó l a fel- emelte k a r j á t , a bikaosök szára- zon csettent. — B e p p o , a v a n t i ! — kiáltotta. H a n g j a rekedt volt, m i n t a vakolat. A zenekar — na- gyon h a l k a n — egy kqringőre kezdett, egy régi, csaknem elfe- ledett valcerre, amelyre H i r - schen és N a g y a p á n kívül t a l á n nem is emlékezett senki. A K o l -
d u s b á r ó t játszotta a zene: — E s azon a legutolsó é j s z a k á n . . . — Iszonyú csend volt különben, a
reflektorok kancsalon. a bejá- r a t r a szegeződtek, s az a j t ó b a n a rácsok között megjelent Beppo, az oroszlán.
— Oroszlán — susogta tikkad- t a n Anna-Mária, • N a g y m a m a az ölébe vonta a kezét. Szúrós, ke- sernyés szag terjengett. Beppo k ö r b e j á r t a a manézst. — H o p p !
— vezényelt a l o v a g ; ' a z orosz- lán felugrott egy díszes talpa- z a t r a és leült. N é h á n y a n tapsol- ták. — H o p p ! — hangzott ú j r a ; az oroszlán leugrott és puha, sompolygó léptekkel keringőt táncolt. — S azon a legutolsó éjszakán — Lesz v í g hallalihó — A vén l u m p t a n y á ' n . . . — E z u t á n n a g y gördülő fagolyón egyen-
Örkény István: Cirkusz súlyozta m a g á t Beppo és végül á t u g r o t t egy lángoló k a r i k á n . A lovag m e g h a j o l t , a nézők tap- soltak. Deutsch Miklós fejébe n y o m t a a k a l a p o t és felállt. So- k a n azt hitték, . vége m á r . De nem volt vége. A l o v a g a r á c s - hoz lépett és k i n y ú j t o t t a a k a r - j á t ; Sehulcznó p e d i g v a s t a g ban- dázst kötött a csuklóra, a n y a k r a , m e g a vállára, az ütőerek fölé.
.— Mit a k a r n a k ? — kérdezte I r m u s k a . — Birkózni f o g n a k — -súgta a fülébe N a g y m a m a be- avatottan. A n n a - M á r i a fölkelt a széken és l á b u j j h e g y r e állt.
— Beppo, a v a n t i ! — A k o r b á c s most m á r élesen csattant, m e r t a k a p i t á n y az állat h á t á r a csa- pott. Beppo morgott. Ü j r a lecsa- pott a korbács; Beppo m o r g o t t és kivillantotta a f o g á t . A zene elhallgatott s a csöndben m o s t • m á r csak az egyre szaporább csattanások hallatszottak s az 'állat egyre türelmetlenebb hor- kantásai. I r m u s k a a h o m l o k á r a szorította a kezét. H a l k a n , tel- ten szólalt m e g a dob, mély üté- sekkel, m i n t h a a pincéből szólna. A dobos, h a kellett, a hulló vízcseppek neszét, h a kel- lett, az orkánt k a v a r t a ki a dob- ból, híven kisérve a küzdők min- den mozdulatát. De a nézők nem vették észre. A nézők azt hitték, s a j á t szívük dobol a f ü l ü k b e n ; s a szívük e g y r e g y o r s a b b a n do- bogott.
BE P P O nem acsarkodott tovább.
Beppo megállt a lovaggal szemközt, mélytüzű b a r n a sze- mét rászögezte és l e h a j t o t t a a fejét. Beppo u g r á s r a készült. A
lovag lekapcsolta csuklójáról a korbácsot s m a r k o l a t á v a l az ál- lat szeme közé vágta. A korbács suhant, - f ü t y ü l t , csattant; Beppo elbődült s egy rettentő lendület- tel a l o v a g r a vetette magát, A nézőkben elakadt a lélekzét. Még l á t t á k Beppo óriás testét átsu- h a n n i a porond fölött, m i n t e g y számum s á r g a felhőjét a siva- tagban, m é g látták összecsapni, egymásba gabalyodni a két tes- t e t / d e aztán összefolyt minden a szemük, előtt, m i n t amikor az ablaküvegen végigcsurog a zá- por. S á n t á n é sikoltott, I r m u s k a a körmét rágta, D o h á n y pedig elővette a boxerét. Ü g y érezte, i t t az idő, hogy a zsidóka.t ki- v e r j é k a sátorból. Szentpéteri a b o t j á t markolászta, mely mind- u n t a l a n kisiklott forró és izzadó kezéből. Deutschné pedig, az éh veteg Deutsohné a z a j k á b a ha- rapott és azt m o n d t a az u r á n a k :
— J a j , ne nézz oda, H u g ó ! De nem lehetett m á s m e r r e nézni.. A porondon a szemük előtt kivillant egy részlet, a küz- delem egy villanása, egy csizma lakkos fénye, egy p a t t a n á s i g feszült kar, kiemelkedve az oroszlántest sárga- hátteréből meg a k a v a r g ó porból, de ezt a szem nem volt képes megrögzí- teni. A m u t a t v á n y m á r elsza- kadt a valóságtól. M á r senki se emlékezett, a külső világra, se a lovag sasorrára, tetovált ké- peire, rendjeleire, f é r f i a k remegve, a nők lúdbőröző h á t t a l ültek és
•önnön ösztöneik k a v a r g á s á t lát- t á k a porondon, ősi elnyomott, elfelejtett ösztöneiket, a n y e r s erő, az" őserdő, a vérszomjúság
és a csillámbálták villogó üze- netét. Valami s a j á t o s bűvölet á r a d t feléjük és ömlött szét ben- nük, a vérszag, az ölés, a tör^
vényenkívüliség izzasztó m á - mora. I r m u s k a a kezébe h a r a - pott és megkapaszkodott a szék- ben. Legszívesebben f e l u g r o t t volna, h o g y odavesse m a g á t a.
küzdők közé felmorzsolódva,, megsemmisülve a halálos szorí- tásban. De mozdulni se tudott- csak ült tovább, egyenes ge- rinccel, a kéj és halál merevsé- gével t a g j a i b a n . Meddig t a r t o t t ez az állapot? Meddig t a r t o t t á harc? Pillanatokig, v a g y perce- kig? Senki se tudta, de m i n t egy lidérces álomból, ú g y ébredtek belőle, mikor a lovag hirtelen felpattant és ballábát az orosz- l á n n y a k á n a k ' vetette. — E c c o l kiáltotta a k a p i t á n y , a válláról széles csíkban folyt a vér. An- n a - M á r i a megpróbált tapsolni, de nem bírt, s a többiek is bé- nán, lenyűgözve ültek. A • zene megszólalt. A v a d á s z k ü r t h a n g - j a felívelt, fel a magasság, a megkönnyebbülés és a s á t o r csúcsa felé, t o m p á n p u f f a n t a dob, zengett a cintányér. V é g e volt.
— Hazamegyek — m o n d t a Ir- muska. De nem m e n t haza ő se,.
a többiek se. A főutca az ezüst éjben tele volt sétálókkal, sokan a kapukban f o r d u l t a k meg, visz- szajöttek -az utcára, m i n t h a a szobában fojtó gáz v á r t a volna őket. Levegőzni kellett, egy ki- csit elbeszélgetni, a községháza előtt, v a g y egy korsó sört i n n i a . H r a b a l a kertjében, a f e n y ő f á k alatt, emberek között lenni, ú j r a .
•S 0
megismerkedni és visszatalálni a zűrzavarból a hétköznapba, az őserdőből a lakószobába. Még az öreg Szentpéteri se törődött a Lései órával. A n n a - M á r i a fagy- l a l t o t kapott a kerthelyiségben, .ahol Szilvási m á r j a v á b a n kug-
lizott és az öreg S á n t a Do- h á n n y a l , Tokajossal meg az or-
vossal ferblizett, kibic nélkül,
•szokatlan némaságban, ahogy szokták hét esztendő óta m a j d - nem minden este. Szalámit, kö- rözöttet, frissensült tepertős po- g á c s á t ettek és halkan dúdoltak
a cigánnyal, amikor a p r í m á s rákezdett a Koldusbáróra. Ügy látszik, a banda is ott volt az
•előadáson. — A koldusbáró még egyet m u l a t — énekelte Toka- ,jos. A hangok kiszűrődtek a fő- u t c á r a . s a langyos széllel ösz- szeszűrődve végigszaladtak T a j - nán. A bőgő b r u m m o g á s a még a Zsitván túl is hallatszott. Le- het, hogy ez volt a baj. Az is- merős' melódia a szokatlan idő- b e n m e g z a v a r t a Beppo nyugal- mát. Beppo felébredt és fülelt;
de lehet, hogy a déli szél tette, .amely távoli gulyák illatát so-
dorta az orrába, v a g y talán .azok a eigánykölykök a hibá-
sak, akik nedves lombot égettek a P r i c s i n á n és f a n y a r , csípős füstöt gomolygattak az ég felé.
Mindegy. A f ü s t megcsapta Beppót, s Beppo m e g r á z t a gaz- dag sörényét. — E g a dzsungél
— gondolta és ugrott. A vas- rács ú g y hajolt széjjel előtte, m i n t a sás: Beppo nyújtózott és a p a t i k a előtti sarkon befordult xi t a j n a i főutcára.
— Késő van, megyek haza —
Örkény István: Cirkusz mondta I r m u s k a , de N a g y m a m a tartóztatta. — V á r j , lelkem, me- g y ü n k m i is. De I r m u s k a nem várt. V a n n a k emberek,, akikre sandán néz a sorsuk, akik min- den n y a v a l y á t és csapást • ki- f o g n a k és akik ú g y i p a r k o d n a k a rossz sorsuk elébe, m i n t h a a h a j n a l i gyorsvonathoz igyekez- nének. J a j , csak el ne k é s s e k . . . I r m u s k a fölkelt, elköszönt, meg- indult. De csak tíz lépést ment.
A p a t i k a előtt egy á r n y é k ter- peszkedett. I r m u s k a m e g t o r p a n t előtte és azt gondolta: — J é . . , olyan m i n t egy oroszlán. — Beppo megmozdult. Szusszant egyet és felemelte a f e j é t ; I r m u s k a sikol- tott, nagyon n a g y o t sikoltott.
P o n t o s a n a k k o r á k a m e k k o r a a különbség egy o r o s z l á n f o r m á j ú árnyék és egy élő oroszlán kö- zött. Rettentő volt az I r m u s k a sikolya; a capitoliumi libák gá- gogták benn. A község f e l r i a d t a z a j r a , az emberek megretten- tek, az ebek f ö l i n d u l t a k és Toka- jos a hátsó a j t ó n beugrott á pa- tikába). Élesre töltötte vadász- p u s k á j á t . I r m u s k a m e g f o r d u l t a s a r k á n és hanyatt-homlok r o h a n t be a kerthélyiségbe. — Segítség!
— lihegte, — j ö n az oroszlán. —.
S Beppo c s a k u g y a n jött. Nehéz megmagyarázni, hogy miért. Az oroszlán éjszakai vadász és ál- talában kerüli azokat a vendég- lőket, ahol ötszázas í v l á m p a ég.
Beppo mégis bement a kert- helyiségbe, t a l á n azért, m e r t ott volt az Uri Kaszinó is, v a g y ta- lán azért, nehogy hazugságban, h a g y j a . I r m u s k á t , v a g y t a l á n egyszerűen, azért, m e r t H r a b a l a b o r j ú t vágott reggel -és" az orosz-
Ián megérezte a szagát. Bement és a f a r k a egyetlen csapásával kidöntötte azt az oszlopot, ame- lyen a l á m p a íógott; s a kert- egyszeribe megtelt sikolyokkal, rémülettel, sötétséggel és az oroszlánnal.
Deutsch Miklós nem tette le a k á r t y á k a t . B a n d á j a volt. Ep- o l y a n görcsösen szorongatta lap- j a i t , m i n t Tokajos a puskát.
N e m látott, n e m volt hová nézni. Senki sem m e r t mozdulni;
m i n d e n k i azt hitte, hogy a kö- nyökénél m á r az oroszlán kezdő- dik, A. sötétségben karmok la- p u l t a k és iszonyú metszőfogak rejtőztek, s ha valaki csak a kar- j á t n y ú j t j a ki, h á t h a éppen Beppo torkába nyúl? Ezer éve, hogy nincsen oroszlán Európá- b a n , de ezen az éjjelen távoli égövek és történelem előtti ko- rok rémei j á r t a k T a j n á n . Az em- berek egyszerre nagyon védtele- nek, lettek. Sikoltottak, v a g y szit- kozódtak, de tenni nem tettek semmit. A puska csak puskától véd. Talán, h a a k a d egy dárda, e g y mérgezett nyílvessző, egy
k ő b a l t a . . . de nem volt semmi ilyenféle szerszám és egyszerre megszólalt Beppo; nehéz fejét a f ö l d felé n y o m t a és elbődült. Az oroszlán m i n d i g a földnek bőg, h o g y ne t u d j a senki, honnan jön u hang. Az irtózatos üvöltésre megremegett a környék. A ku-
t y á k világgá mentek, a galam- bok sötét csapatba verődve, a
torony körül keringtek, Hirseh baró szürkéi megindultak s a hintó, kocsisa nélkül, h a j n a l b a n N y i t r á r a érkezett. I r m u s k a el- ájult. A n n a - M á r i a sírva f a k a d t
és odabújt N a g y m a m á h o z egé- szen közel. Eletében először ret- tent meg a haláltól. A n n a - M á r i a tizennégy éves volt, a gyermek nem fél a haláltól. A gyer- mekévek a félálom évei, a gát- talan, esztelen á r a d á s o k kora, amikor még összefolyik az alvás az ébrenléttel, az élet feloldja a halált, v a g y a halál az életet.
A n n a - M á r i á n a k egyszer fel kel- lett ébrednie, hogy — miként az olaj a víztől — az alvás szét- rázódjék az ébrenléttől, a n a p p a l az éjszakától, az élet a haláltól.
Beppo üvöltött és A n n a - M á r i a
— életében először — megijedt a halál hangjától, de egyúttal — életében először — tudomásul vette, hogy él. Nem örült neki.
Sírt. — N a g y m a m a ! — kiabálta, de N a g y m a m a is csak a kezét n y ú j t h a t t a neki. A n n a - M á r i a a kéz remegéséből megdöbbenve vette észre, hogy N a g y m a m á t is a zokogás rázza. E s A n n a - M á r i a megértette, hogy nincs menek- vés, hogy a felnőttek, m é g az olyan komoly felnőttek is, mint amilyen N a g y m a m a , nem mer- nek szembeszállni a sötétség ve- szedelmével. Még csak meg sem kísérlik a harcot. A n n a - M á r i a beérte volna azzal, ha Nagy- m a m a csak a n n y i t m o n d : — Ta- karodj, v a g y pusztulj, te féreg
— és akkor azt se b á n t a volna, ha az oroszlán széttépi. De Nagy- m a m a csak remegett és Anna- M á r i a érezte, hogy m a g á r a ma- radt, egyedül az oroszlánnal.
A KONYHAAJTÓN f é n y csapott ki, H r a b a l a ' j ö t t és ordított:
— N y u g a l o m ! I t t vagyok m á r ! No, hol az a dög? — A n a g y Irodalom, 6
•S 0 Örkény István: Cirkusz disznóölőkés volt a -kezében. Mi-
kor az emberek meglátták,' neki- bátorodtak. — I t t v a n H r a b a l a
— mondogatták. — H r a b a l a el- l á t j a a baját. H r a b a l a szakember.
M a j d ő . . . De H r a b a l á t is el- nyelte a sötétség. Most m á r ket- ten voltak a fekete rémületben:
az oroszlán, meg a kés s amikor H r a b a l a véletlenül hozzáért Deutschnéhoz, az asszony f e l j a j - dult. Ebben a pillanatban eldör- dült a puska; Tokajos, a .vadász, v a k . biztonságával a h a n g irá- n y á b a lőtt, de Beppo helyett a Deutsch-fiút találta el. Deutseh Miklós összeesett és - jajgatott,"
Tokajos pedig a sötétség leple alatt egy rettentő pofont kapott.
— Ne b á n t s a n a k — kiabálta, — nem tehetek róla! — Persze,hogy nem volt hibás. Véletlen volt.
Póla kapitány, aki a pofont adta, nem mérlegelhetett. A vil- l a n y l á m p á j a körbejárt. — Nem b á n t a n i — m o n d t a tört m a g y a r1
sággal, — d r á g a állat. Kést le- tenni, hallod? — Mellbevágta H r a b a l á t . H r a b a l a összeesett, a lámpa- fénye f o r d u l t tovább, az asztalok alá, az. abroszok mögé világított, m í g végre meg nem állapodott Beppón. Az oroszlán- ott ült a cigányok előtt, a cim-.
balom lábánál; b a r n a szeme fel- villant a fényben, m i n t egy tűzopál.).—.. Beppo. andiamo... —:'
m o r o g t a rosszkedvűn a lovag és' megindult a • k i j á r a t felé.
Beppo nehéz, himbáló léptekkel' kullogott u t á n a . Morgott. Oda- kinn a k a p i t á n y ) b e v á r t a , ' bele- markolt a: sörényébe és megva-\
k a r t a á nyakát. — Miért csi- nálsz ilyet? dünnyögte, . in-.
kább önmagának, m i n t az á l l a t - nak. T u d o d , - h o g y n e m szabad.
F e g y v e r ü k van. G y á v a söpre-- dék, de puskáik v a n n a k . V á r n i kell, még eszüket vesztik a féle- l e m t ő l . . . M a j d máskor, később. .
T a l á n jövőre. Türelem, Beppo! — Beppo morgott, de ment, enge- delmesen a ketrece felé. Lehet, hogy elhitte a lovag b i z t a t á s á t , de lehet, hogy csak ment, m e r t a lovag ment elől és a l o v a g kezé- ben volt a korbács.
A patikában h a j n a l i g égett a l á m p a ; oda vitték be Deutseh Miklóst. A c o m b j á t érte a g o - lyó, de csak húslövés volt, cson- tot nem sértett. T o k a j o s két. u j - jal kinyomtá a sebből a golyót,;
aztán kötést tett rá. — Ne h a - . r a g u d j é k , szerkesztő ú r . . . — A) Deutsch-fiú azt m o n d t a : — K a - t o n a dolog. — E r r e kezet f o g t a k _
Tokajossal' és n a g y éljenzés -közt megitták a pertut. Belopódzott a c i g á n y is. H r a b a l a c s a p r a vert e g y hordó őszi sört, sajátkezűleg s ü - tötte a fleckent és hozzá a fog- h a g y m á s p i r í t ó s t . . . T o k a j o s el- énekelte a Rákóczi b ú c s ú j á t , Deutseh Miklós m o s o l y g o t t . és- b á g y a d t a n evett. — H o l n a p í r o k egy cikket — mondta.. P o m p á s hangulatban volt; ú g y . érezte, ő- az este -hőse. A patikában) n a g y jövés-menés volt, Szilvási hozta, a hírt,, hogy Schulczék m á r bont-, j á k a sátrat, aztán újságolták;.:
hogy a . P r i c s i n á n "beverték a zsidók ablakát,, hogy N y i t r á r ó l egy cséndőrszakasz jött, de m á r vissza is fordult s hogy H i r s c h báró autóval P e s t r e utazott. De ez nem volt igaz; H i r s c h csak a- belügyminisztert h í v t a fel egész.
m á s ügyben, de közölte ezt az esetet is. — Megint a . nyilasok
— dörmögte álmosan a belügy- miniszter, — ne csinálj semmit.
Úgyse csinálhatsz semmi okosat.
A szokásos választási h e c c . . . — Tokajos m á m o r o s a n csókolgatta az élveteg Deutschné kezét, meg- ivott egy liter sört, megcsókolta Deutsch Miklóst és azt m o n d t a :
— Fenegyerek vagy, Miklóskám.
K á r , hogy nem t u d t u k előbb . . .
— H a j n a l o d o t t .
M á s n a p mindenki álmos volt;
mindenki aludni vágyott, de mindenki mindent elfelejtett.
Deutsch Miklós néhány n a p i g bottal járt, I r m u s k á n a k e g y hé- tig nem volt étvágya. De aztán rendbejött a gyomra. Az eset fe- ledésbe merült, m á r csak a gyer- mekek emlékeztek rá. Anna- M á r i a például egy este lefekvés előtt s í r v a f a k a d t . — E n nem fekszem az. ágyba. A földön aka- rok aludni. — A két öreg felült 4s r i a d t a n ' nézte a- gyereket, — Miért, lelkem? — Nem tudom.
E n azóta m i n d i g félek éjszaka...
Ott fekszem köztetek a sok puha p á r n á n és félek és nem kapok
levegőt... — N a g y m a m a szemre- hányón f o r d u l t az urához:" — N a látod, M e n y h é r t ! — Mit lá- tok? Semmit se l á t o k . . . — Nem megmondtam, hogy b a j lesz a cirkusszal? De te csak mégy a , m a g a d f e j e u t á n . — E n ? — ka-
pott Szentpéteri -levegő után. — E n m i t csináltam? — Semmit — m o n d t a N a g y m a m a epésen, Te
s e m m i t . . . No, gyere, l e l k e m . . . F e k ü d j ide hozzám. Tőlem csak nem félsz? — De félek' — sírt Anna-Mária. — A földön akarok aludni. Egyedül. — Es nem en- gedett. Ott kellett á g y a t vetni neki, a túlsó sarokban, a bőr- pamlagon; és attól f o g v a min- dig ott aludt. M e r t a gyermekek sosem felejtenek.- A n n a - M á r i á t se h a g y t a el többé a szorongás.
Féléjszakákat virrasztott, nyi- tott szemmel meredt a sötétbe, egyre figyelve, fülelve, nem jár-e Beppo h a n g t a l a n bársonyléptek- kel a ház körül? Félt, mert tudta, eljön a nap, mikor ú j r a felharsan az a rettenetes bőgés;
m a v a g y holnap, vagy jövőre, amikor ú j r a visszatér a cirkusz.
JízOK az emberek, akik nem hivatásos filozófusok, első- sorban azt akarják tudni, hogy az újabb ipari, politikai és tudo- mányos mozgalmak minek a módosíiásái és minek az- elejtését kívánják szellemi örökségükből... A jövendő filozófiának az a
jeladata, hogy világos fogalmakat adjon az embernek saját kora társadalmi és erkölcsi vitakérdéseiről. Célja az, hogy -— amennyire emberileg lehetséges — olyan szerv legyen, amely ezekkel a konflik- tusokkal foglalkozik . . . .4 filozófia nem más, mint általános ér- vényű és széles látókörű elmélet az élet összeütköző tényezőinek összeegyeztetéséről.
John Dewey : Teremtő értelem
