STATISZTIKAI ,,EGYPERCESEK"
AZ ELADÓSODÁS És A MEZÖGAZDASÁG
A magyar mezőgazdaság adósságterhének alakulása 1924—1944. években címmel (Buda—
pest. 1944. Magyar Gazdaságkutató Intézet 27.
számú különkiadványa. 32 old.) jelent meg Ma- tolcsy Mátyás elemzése. A csaknem 50 éves adatok és gondolatok késztettek a probléma továbbgondolására, az alábbiakban található, a forrás megjelölése nélküli hivatkozások a fenti műből valók.
Napjainkban sokféle eladósodásról beszé- lünk: nemzetközi adósságcsapda, óriási állam—
adósság, elnyomoritó lakáshitelek, több száz milliárdos sorbaállások stb. Legkevesebbet azonban arról szólunk, hogy a magyar mező- gazdaság nagyüzemei (az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek) is nyögnek az adóssá- gok terhe alatt, amely körülbelül ,,alig" 130 mil- liárd forint. Ez azonban csak azért ennyi, mert egyfelől az elmúlt évtizedekben időszakonként többször is ,,rendezték" (eltörölték) a mezőgaz- dasági nagyüzemek adósságait, másfelől pedig a mezőgazdaság eleve hatalmas támogatásban részesült. (1987-ben például a mezőgazdaság költségvetési támogatása 109—111 milliárd fo—
rintra tehető, ami a mezőgazdasági termelés ér- tékének 39 százaléka.)1
A meredeken csökkenő állami támogatás és a privatizáció, a ,,kárpótlás" kiszámíthatatlan következményei előrevetítik árnyékukat: nem lehetetlen, hogy a magyar mezőgazdaság ismét elindul az eladósodás lejtőjén, csakúgy mint ahogyan ez a második világháború előtti fél év- század alatt többször is bekövetkezett.
A magyar mezőgazdaság már a ,,történelmi"
Magyarországon is hajlamos volt az eladóso- dásra. Pontosabban: rákényszerült a hitelek felvételére. 1913—ban például a mezőgazdaság adóterhe 3 milliárd pengőt tett ki,z és az akkori termőterületnek körülbelül az egyharmada volt jelzáloggal lekötve.3 Ezt az óriási adósságállo—
mányt, csakúgy mint az akkori ugyancsak ha- talmas nemzetközi és államadósságot a hábo-
' Illés Iván: Válság zöldben-feketében. Valóság. 1989.
évi 10. sz. 48-59. old.
' Konkoly-Thege Gyula dr.: A Magyar föld jelzálogos ter- hei az 1931. év végén. Magyar Statiszlikai Szemle. 1932.
évi 11. sz. 922. old.
' Fellner Frigyes: Ausztria és Magyarország nemzeti va- gyona. Budapest. Pallas ny. 1913. 83. old.
rús hiperiniláció lényegében megsemmisítette.
,, Amilyen gyorsan vált tehermentesse' a magyar föld a háború utáni inflációs években, épp olyan gyorsan csúszott le évről évre az újraeladóso- dás lejtőjén, úgyhogy a háború utáni eladóso- dás üteme háromszor olyan gyors volt, mint az első világháború előtt." (5. old.)
A magyar mezőgazdaság bekebelezett bruttó terhének alakulása, 1925—1932
Év Millió pengő
1925 ... 135,5 1926 ... 429,6 1927 ... 8355 1928 ... 1 171 ,6 1929 ... 17183 1930 ... l936,4 1931 ... 21 16,5 1932 ... 2178,7
Forrás: Matolcsy Mátyás i. m. 6. old.
1932 végén az 1,3 millió földtulajdonos közül 626 000 (49%) volt eladósodva, és a 15,9 millió katasztrális holdnyi összes földbirtokból 5,8 mil- lió (36,2%) volt elzálogosítva. Ezen belül a leg- súlyosabban a törpebirtokosok (az 5 holdas vagy annál kisebb birtokosok) voltak eladó—
sodva: 53,1 százalékuk és földterületük 52,2 szá—
zaléka. (8. old.)
A tanulmány szerint az eladósodás elfogad- ható felső határa a katasztrális tiszta jövedelem 40-szerese. 1932 végén a földbirtokok ,,teher- álladéka" az összes kataszteri tiszta jövedelem 29,4-szerese volt. A törpebirtokosoknál azon- ban ez az arány már 42,8—szeres volt. (10—11.
old.)
A mezőgazdaság kamatterhei 1931-ig roha- mosan emelkedtek: az 1925. évi 15 millió pen- gőről 1931—re 225 millióra. (18. old.) Ez — meg- közelítő becslés szerint -— annyit jelentett, hogy ,, . . . az adós gazdák 1932. évi pénzbevételének kb. 60%-át felemésztette az évi kamatteher."
(19. old.) Ezt követően az állam egy sor köz- ponti intézkedéssel enyhítette a mezőgazdaság hiteltörlesztési és kamatfizetési terheit, amit azonban egy háborús hiperinüáció újra teljesen megsemmisített.
Ha a közeljövőben a magyar mezőgazdaság jellemző gazdálkodási formája az átlagosan
582
mintegy 50 hektárnyi farmergazdaság lesz, ak—
kor — egyebek mellett — a következőkkel is szá—
molni kell. Egyfelől a nagyüzemek adósságá- nak döntő többségét (tegyük fel, hogy 100 mil- liárd forintot) át kell vállalnia az állami költség- vetésnek. Az államadósság azonban már egyéb- ként is a csaknem kezelhetetlen 1300 milliárd forint körül van. Másfelől ahhoz, hogy egyál- talán működőképesek legyenek az új farmer- gazdaságok, számukra körülbelül egyezer mil-
,,EGYPERCE SEK"
liárd (!) forintnyi hitelt kellene adni. (Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke szó- ban hivatkozott erre a szakemberek által ke'- szitett kalkulációra, 1991. március 20—án a Ma- gyar Közgazdasági Társaság által a Kossuth Klubban megtartott pénzügyi fórumon.)E két tétel megközelítően az 1988. év teljes nemzeti jövedelmével egyenlő, körülbelül ugyanúgy,
mint 1932—ben. . ,
Dr. Ny. A.
AZ ALFÖLDI "FANYÁS TÉRSÉGEK NÉPESSÉGSZÁMA ES LAKÁSÁLLOMÁNYA
A magyar településhálózat egyik jellegzetes- sége az alföldi tanyavilág, amit a történelmi és gazdaságtörténeti körülmények azaz gazdasági, védelmi stb. kényszer által irányított spontán folyamatok alakítottak ki. A második világhá- ború után hosszú politikai és tudományos vi—
ták folytak a tanyák sorsáról.
A tanya definíciója sok változást megért már.
A mai tanya fogalma: ,,. . . az átalakuló vidék . . . szórványjellegű településformája -— ami az emberi tevékenységek funkcionális szempontjai szerint is sokféle variációban előfordulva ——
jelent lakó-, munka—, termelő- és pihenőhe- lyet egyaránt. . . csak ezáltal értelmezhető a ta—
nya modernizálódó településrendszerünk szer- ves részeként."l
Az említett gazdaságpolitikai viták és az azo- kat követő döntések a külterületek ellentmon- dásos átalakulási folyamatát eredményezték, Még az alföldi térségen belül is területi külön- bözőségek mutatkoznak. Az elmúlt évtizedek—
ben az alapvető tendencia a külterületi népes—
ség számának csökkenése volt, a hatótényezők különbözősége szerint térben és időben diffe—
renciáltan.
A külterület átalakulása, bár sok tekintetben önálló folyamat, nem függetleníthető a telepü- léshálózatban zajló általános változásoktól.
A centrum-periféria viszony sajátosan s igen markánsan jelentkezik a tanyák közelmúltbeli funkcionális és területi tagozódásában.
A hagyományos tanyák fennmaradásában alapvető szerepe van a tanyai gazdálkodásnak, ezek közül is elsősorban az intenzív termelést folytató homoki árutermelő gazdaságok ma- radtak fenn.
A városkörnyéki tanyák körében újfajta ,,két—
lakiság" van kialakulóban, amely az ott lakók életmódjára vonatkozik olyképpen, hogy a vá-
' Lásd: dr. Csatári Bálint: A tanyarendszer és a moder—
nizálódó településhálózat viszonya. Megjelent: Tanakodás a tanyákról. MTA Regionális Kutatások Központja. Kecs- kemét. 1990. 15. oldal. A statisztika e sokszínűséget egy közigazgatási fogalommal: ,,külterület"-tel jelöli, ami a népszámlálások alkalmával összeírt népesség és lakásállo- mány alakulásának és struktúrájának vizsgálatára nyújt le- hetőséget.
rosba ingáznak munkavállalás céljából, de la- kóhelyükön az önellátástól egészen a nagy vo- lumenű árutermelésig gazdálkodnak.
A jelenlegi ,,tanya's" vidékek
Az alföldi térségen belül a leginkább külterü—
leties jellegű a Duna—Tisza közi homokhátság, ahol ahagyományos szőlő— és gyümölcstermeSZ- tés még ma is szükségessé teszi a tanyai életet a megváltozott formában. Ennek megfelelően 1990-ben az alföldi külterületi lakosok három- tizede Bács—Kiskun megyében, 17-17 százaléka pedig Csongrád és Pest megyében élt. Az elmúlt évtizedben a ,,tanyai" népesség száma a legjob- ban Jász-Nagykun—Szolnok megyében (40 szá—
zalékkal) és a legkevésbé Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében (31 százalékkal) csökkent.Aránya a összes népességből 1990. január l-jén egye—
dül Bács-Kiskun megyében haladta meg az egytizedet (12%), de Hajdú-Bihar megyében már csak 3 százalék volt.
Hányan és kik élnek a tanyás vidékeken
Az ország külterületi népességének 1949—ben 64 százaléka lakott a jelenlegi hét alföldi megye területén. Ez a koncentráció az évtizedek során
csak erősödött, 1980-ban 71 százalékra. így az alföldi megyékben a külterületi népesség ará—
nya minden népszámlálás szerint jelentősen na- gyobb volt, mint az ország többi részében, 1980—
ban például az Alföldön 8 százalék, az ország más vidéki térségeiben átlagosan csak 2 szá- zalék.
Az l980-as évtizedben mérséklődött a csök- kenés üteme, aminek oka bizonyára az volt, hogy 1986-ban a külterületeken jórészt felol- dották az építési tilalmat, a mezőgazdasági kis—
termelés mint jövedelemtermelő, illetve jövede—
lemkiegészítő tevékenység egyre szélesebb kö—
rűvé vált. A lakásépítés terén az állami erőfor- rás visszaszorulása és a magánerős építkezés kényszerű terjedése az olcsóbb külterületi telke—
ket részesítette előnyben, összefüggésben a ter- melési lehetőségekkel is. Ezzel szemben a csök—
