Az európai statisztikai informatikusok munkaülése

764 ^SZEMLE

második gazdaságban kijátsszák a kollektív szerződésekben megállapított bérminimumo- kat, és' ezáltal esetleg csökken a foglalkoz- tatás az első gazdaságban. nő a munkanél—

küliség. Vannak azonban, akik a kedvező ha—

tásokat emelik ki: a második gazdaság nagy része végül is értéket állít elő, szükséglete—

ket elégít ki, foglalkoztatást biztosit.

Az egyik magyar résztvevő (Medgyesy Pé- ter) előadásában megállapította. hogy a második gazdaság a munkaerő és a munka—

időalap tartalékainak kihasználásával a tár- sadalom szükségleteinek jobb kielégítését szolgálja.

A második gazdasággal szembeni gazda- ságpolitika országonként és időszakonként nagyon eltérő. Például Franciaországban 1979—ben a kormány hadjáratot indított a fe—

kete gazdaság, vagyis a be nem jelentett munkavállalás elIen. Másutt eltűrik ugyan, de mivel legtöbbször a magas jövedelemadó alól való kibújással jár, nem támogatják. A magyar résztvevők azt a törekvést mutatták be, amelynek célja a második gazdaság kö—

rébe tartozó hasznos tevékenységek legali—

zálása és ezáltal szabályozása, és részlete—

sen ismertették az e célra szolgáló új jogsza—

bályokat.

A szakszervezeti és üzemi demokráciával kapcsolatban az osztrák előadók (E. Weissel és E. Schmidt) beszámoltak arról, hogy Ausztriában a szakszervezetek, a munkaadók szervezete és az állam közötti háromoldalú megállapodások. amelyek sokszor informáli- sak, fontos szerepet játszottak abban. hogy az osztrák gazdaság a többi fejlett kapita—

lista gazdaságnál egyenletesebben fejlődött, a munkanélküliség kisebb mértékben nőtt. Az állami szociálpolitika lényeges másodlagos jövedelemátrendeződést valósít meg, de in- kább az osztályokon belül. mint azok között.

Igy a munkások és alkalmazottak, valamint a tőke részesedése a nemzeti jövedelemből nagyjából változtalan maradt. A jelenlegi gazdasági válság. a növekedés lelassulása azonban megnehezíti a szakszervezetek és a munkaadók közötti megegyezést, mert egyik

féi sem számíthat jövedelmének a nemzeti jövedelem növekedését szinte automatikusan

követő emelkedésére. *

A magyar előadások (Buza Márton és Bo- kor ]ános) ismertették a szakszervezetek mun—

kásérdekvédelmi szerepét, valamint a munka- helyi demokrácia fejlesztése érdekében beve—

zetett új intézkedéseket. '

A prognózisok témakörében az osztrák

előadások (E. Fürst és F. Schebeck) a rövid távú, a magyar előadások (Kádár Béla és Rába András) a hosszú távú prognózisokkal foglalkoztak. Ausztriában két intézet készít rövid távú egy-másfél éves prognózisokat a nominális és a reál bruttó hazai termék, a magánfogyasztás, a beruházás, a nominális export és import volumenének, valamint a foglalkoztatottságnak és a fogyasztói árin- dexnek az alakulására. Ezeket felhasználják a rövid távú gazdaságpolitika kialakításánál (a depressziót ellensúlyozó állami kiadás—

többlet eldöntésénél), a bértárgyalásoknái stb. A prognózisok gyenge pontja az export előrebecslése. Ehhez az OECD prognózisait veszik alapul. Az 1970-es években a prognó—

zisok hibái nagyobbak voltak, mint az 1960—

as években. Ennek a külgazdasági változások voltak az okai.

A magyar előadások rámutattak Magyar- országnak mint kis és a külgazdaság felé erősen nyitott országnak a világgazdasági viszonyok hirtelen és váratlan ingadozásaiból következő nehézségeire. A magyar gazdaság növekedési lehetőségeit erősen meghatároz—

zák a világgazdaság várható változásai, te- hát ezeknek prognosztizálása igen fontos fel- adat. Az egyik előadás (Kádár Béla) szerint (: KGST—országokkal folytatott külkereskede- lem volumene a következő évtizedben évi át—

lagban csak 1—2 százalékkal nőhet. A nem szocialista országokkal folytatott külkereske- delemben a magyar gazdaság bővített újra—

termelésének importszükséglete és az adós- ságszolgálat miatt az ezen országokból szár- mazó import várható 4—5 százalékos növeke—

désénél nagyobb mértékben kellene expor- tunknak növekednie.

AZ EURÓPAI STATISZTIKAI lNFORMATlKUSOK MUNKAULÉSE

DR. DURNVEI JÓZSEF

Az Európai Gazdasági Bizottság Európai Statisztikusok Értekezletének elektronikus adatfeldolgozási munkacsoportja 1983. már- cius 21. és 25. között Genfben tartotta 18.

ülésszakát. A munkacsoport az 1960-as évek közepétől rendszeres időközönként megvitat—

ja a statisztikai adatfeldolgozás terén kiala- kult fontosabb fejlesztési irányokat, a tapasz—

talatokat és az együttműködés formáit.

A 18. ülésszakon 25 ország statisztikai hi- vatalából 40 szakértő, 7 nemzetközi szerve—

zettől pedig 12 szakértő vett részt. A Közpon- ti Statisztikai Hivatalt dr. Dörnyei József, a—

KSH Számítóközpont fejlesztési igazgatóhe- lyettese képviselte.

Az ülésszakra —— a statisztikai hivatalok szá—

mítógépes felszereltségére vonatkozó adat—

gyűjtéseken kívül - 14 írásos előadást nyúj;-

SZEMLE

765

tot—tak be. Dr. Dörnyei József ,.A statisztikai infármáció—rendszer integrálásának módsze—

rei" cimmel tartott vitaindító előadást.

Az ülésszak az alábbi 7 fő témakör meg- vitatása köré csoportosította munkáját:

—a statisztikai hivatalok számitógép-használatá—

nak jelenlegi helyzete; felszereltség, alkalmazás;

4 — a földrajzi koordináták (GEOKOD) használata a rtatisztikai feldolgozásban ;

w —a bizalmas adatok kezelésének technikája;

— a statisztikai adatok integrálásának módszerei;

—— adatmodellezés az integrált statisztikai adatbá- zis-rendszerekkel kapcsolatban;

— általános megoldások az ,,ad hoc" adatigények kielégítésére;

-— a statisztikai adatbázisok felállításának tapasz—

talatai az egyes statisztikai hivatalokban.

A felsorolt fő témakörökkel kapcsolatban a következők állapíthatók meg.

A fejlett statisztikai hivatalok számítógépes felszereltségének fejlődésében eddig három szakaszt lehetett elkülöníteni. Az első szakasz a kezdettől körülbelül 1972—1974-ig tartott.

Erre az időre a számítógépek alkalmazása a statisztikai hivatalokban általánossá-vált, az alkalmazott számítógépek tárolómérete 2—4 Mbyte volt. 14—20 lemezegységet használtak és 25—30 képernyős terminállal dolgoztak.

Az 1970—es évek közepén — a fejlődés má—

sodik szakaszában —— a hardware—árak roha—

mos csökkenése és az integrált áramkörök robbanásszerű fejlődése következtében a szó—

mítógépek tárolóinak mérete megsokszoro- zódott. (Például a kanadai Statisztikai Hi- vatalban 1977—ben 5 Mb volt. jelenleg 20 Mb. a svéd Statisztikai Hivatalban 1977—ben 4 Mb volt, jelenleg 14 Mb.) Ezek a tárme're—

tek és a külső tároló egységek (Kanadában például a mi 1400 Mb külső tároló kapaci- tásunkhoz hasonlítva 30100 Mb áll rendel- kezésre: Svédországban még több) merőben eltérő feldolgozási technológiát tettek lehe—

tővé, amit a központi erőforrások igen gyors és rugalmas alkalmazkodóképessége és a felhasználók (statisztikusok) korlátlan számi—

tógépes kapcsolata jellemez.

Az 1980—es évek elején a harmadik sza—

kaszban a megosztott erőforrások és a nagy, országos hálózatok kialakitása kezdődött meg. A korábbi ,,mammutgépekhez" még mi- ni- és mikroszámitógépek egész sora csatla- kozik, és a számítógépek ,,intelligenciáját" a felhasználók íróasztaláig terjesztik ki több száz intelligens terminál csatlakoztatásával.

A felszereltségnek ilyen jelentős átalaku—

lásához az általános programok és program- csomagok kiterjedt használata és integrált feldolgozási rendszerek bevezetése járult.

A vázolt szinthez képest Magyarországon lényegében még az első szakasznál tartunk.

Az 1970—es évek közepe előtt már volt egy olyan időszak (az 1973—1974-es évek), ami- kor a fejlett statisztikai hivatalok szintjét 2—3 éves késésnyire megközelítettük. Ez a késés sajnos ma már 8—9 évre nőtt. Ebben

a helyzetben úgy tűnik, hogy a fejlődés ,,klasszikus" útját nem követhetjük. mivel az a jelenlegi körülmények között a lemaradást jelentősen növelné. Ehelyett bizonyos alapve—

tő hardware—fejlesztések után a főként ha- zai forrásból is beszerezhető mini— és makro- számitógépekkel felépített, megosztott statisz—

tikai hálózat létrehozására célszerű töreked- nünk.

A svájci Szövetségi Statisztikai Hivatal, szakértője előadásában bemutatta országos, üzemszerű alkalmazásban levő területi infor—

máció—rendszerüket. Ez az információ-rend- szer három rendszerre oszlik:

— a település szintű adatbázisra (teljesen egye—

zően a magyar KSH T-STAR adatbázisával):

-— az aggregált területi adatbázisra (amely adat- bázis némiképpen hasonló a megyei szintű összesíté- sekhez);

—a térképészeti négyzethálóval lefedett területi információkra, ahol a megfigyelési egység egy négy—

zetkilométer.

A svájci megoldás két szempontból figye—

lemre méltó, megoldotta ugyanis egyfelől az előző három alrendszer egymásra történő hi- vatkozását, másfelől lehetővé tette a négy- zethálós (GEOKOD) megfigyelés statisztikai

hasznosítását.

Az adatok bizalmas kezelése, illetve bizo- nyos adatok számítógépes eredményközlésből való automatikus kizárása nehéz módszerta—

ni problémát jelent a statisztikai hivatalok számára. Úgy tűnik, hogy más hivatalokban ezen a téren jelentős kutató—fejlesztő mun- ka folyik. ennek tanulmányozása feltétlenül hasznos lehetne a hazai alkalmazók számá- ra is. Főként a francia Statisztikai és Gaz- daságkutató Intézet (lNSEE) keretében ki—

alakitott módszer nyújt érdekes tapasztalato- kat.

A statisztika integrációja mint különleges ídőszerűséggel jelentkező követelmény két különböző szinten, a statisztikai rendszer és a statisztikai információ—rendszer szintjén ér- telmezhető.

Mindkét szinten különböző módszerek és eszközök alkalmazhatók, ezek azonban szo- ros kölcsönhatásban vannak egymással. Ez- ért a problémák elkülönített szemlélete és kezelése nem látszik sem hatékonynak, sem célravezetőnek. Ennek ellenére a nézetek megoszlottak a statisztikai informatikusok fe- lelősségi körének határait illetően. Egyes ál—

láspontok szerint a feladat csak a lehetősé—

gek és keretek biztositása, azok kitöltése a statisztikusokra tartozik. Más álláspont sze—

rint, a legtöbb statisztikai hivatalban nincs olyan szerv —— a felső vezetőkön kívül —, amely az egész statisztikai rendszerért lenne felelős, ezért a statisztikai informatikusok egy részének ,,statisztikai rendszerfejlesztő" szak- emberekké kellene válniok.

Egyre terjedő felismerés, hogy az adatbá- zisok előkészitése során a valóságot képező

766

adatmodellek felállítása az első lépés. Ezzel a témával kapcsolatban az ausztrál és a holland statisztikai hivatal ismertette tanulsá- gos módszereit és tapasztalatait. Számunkra azért voltak az előadások érdekesek, mivel hasonló kezdeményezések a KSH Számító- központjában is történtek már, és hazánkban Halassy Béla kutatásai különösen kedvező körülményeket teremtenek az ilyen kezdemé- nyezéshez.

A munkacsoport ülésszakonként visszatérő módon áttekintette az egyes hivatalokban a statisztikai adatbázisok fejlesztésével kapcso—

latban bekövetkezett jelentősebb eredménye- ket. Ebben a témakörben a francia résztvevő adott az érdekes és vitát indító fejlemények—

ről tájékoztatást. Az INSEE sok éves fejlesztő munka után igen kiterjedt adatbázis-rend- szert hozott létre. Kezdettől követelményük volt a ,,nyitottság", tehát a rendelkezésre ál—

ló adatok széles körű használatba bocsátá- sa. Ezt a követelményt —— bizonyos idő után

— a hivatal saját szervezetében már nehezen volt képes teljesíteni az igen nagy számú adatkérés miatt. Ennek megoldására a nyíl—

vános statisztikai adatellátást ,,vállalkozásba adták", azaz szervezett kapcsolatba léptek a

statisztikai adatok terjesztésével foglalerZÓ több külső intézménnyel, A kapcsolat lérfye—

ge az, hogy a hivatal ezeket folyamatosan ellátja a rendelkezésre álló adatállományok- kal és dokumentációkkal, a kifelé menő szol- gáltatások nagy részét viszont — ellenszo!- góltatósért — ezek végzik. Az INSEE termé- szetesen a kormány tájékoztatását és infor

mációellátását, valamint a hagyományos

elemző munkát továbbra is végzi.

A vita során kiderült, hogy hasonló meg- oldás már évek óta működik Angliában, Ka- nadában és az Egyesült Államokban, bizo-

nyos elemei pedig már mutatkoznak Svéd—

országban és Ausztriában. A vitában részt ve—

vők egyetértettek abban, hogy a fejlett tá—

jékoztatási eszközök és módszerek alkalma- zása és a korlátlan ,,nyitottság" olyan terhet jelenthet a hivatalok számára, amely a hi—

vatalok alaptevékenységét is nehezíti. Ugyan- akkor a statisztikai adatok terjesztése elől nem lehet elzárkózni. Úgy tűnik, hogy olyan ,,nem profitra irányuló" elkülönített szerve- zeteket célszerű létrehozni, amelyek egyfelől ún. statisztikai marketing tevékenységet is ellátnak s egyben a statisztikai információkat

is ,,értékesítik".

MAGYAR SZAKIRODALOM

AZ ENGINEERING TEVÉKENYSÉG KÉZIKONYVE

Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság — Orszá- gos muszaki információs Központ és Könyvtár. h. n.

1983. 337 old.

A tudomány és a technika fejlődése, a be- ruházások összetettségének növekedése. az új termékek és létesítmények megalkotásá- val kapcsolatos munkálatok kiváltották a sza- kosodást, a specializálódást. Ennek következ—

ményeképpen az új megalkotásában szak- emberek és kollektivák nagy száma vesz részt, ami a tevékenységek szoros összehan- golását teszi szükségessé. E célból jöttek lét- re azok a szervezetek. amelyek kellő szaktu- dással és tapasztalatokkal rendelkeznek, és a munkát koordinálják. E szervezetben már nem különül el a kutatási és fejlesztési, a tervezési és termelési, valamint az értékesi—

tési feladat, éppen ellenkezőleg. e szerveze—

tek ezen feladatok teljes megoldására vállal—

koznak.

A fejlett tőkés országokban már több éve igen intenziven és hatékonyan működnek az ún, engineering szervezetek. Több fejlődő or- szágban, valamint egyes szocialista orszá- gokban is felismerték az engineering tevé- kenység jelentőségét, és megindult e szer-

vezetek kialakitása. u

Magyarországon 1981 óta minisztériumok (országos hatáskörű szervek), a Tudomány-

politikai Bizottság, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, a Magyar Kereskedel- mi Kamara és számos más szerv támogatja e tevékenységet, a műszaki fejlesztő vállala—

tok létrehozását.

Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott- ság és az Országos Műszaki információs Köz- pont és Könyvtár 1983 elején mindazok szá—

mára, akik engineering tevékenységet végez—

nek, végezni kívánnak a jövőben. hasznos munkát jelentettek meg ,,Az engineering te- vékenység kézikönyve" címmel. A mű az OMFB egyik témabizottsága keretében ké—

szült, amelynek vezetője Nyitrai Ferencné dr., titkára Végvári Jenő, tagjai dr. Birman Er- zsébet, dr. Deák János, dr. !ávorka Edit, dr.

Nagy Endre, Svéd András és dr. Szabó Lósz- ló,

A könyv — amely az engineering tevékeny- séget a következőképpen foglalja össze: ..A szellemi erők cselekvő összpontositása, az in—

novációs folyamat gyorsítása, a műszaki fej- lesztés optimalizálása, a hatékony műszaki——

gazdasági akciók kibontakozása érdekében"

-— két nagy egységből áll: egy tapasztalati.

leíró részből és egy igen bő Függelékből.

Az első fejezet bemutatja az engineering tevékenységet, az új szervezeti formák kiala- kulását, valamint a nemzetközi tapasztalato- kat. A szerzők jellemzik a rendkívül válto—

zatos engineering cégeket, amelyeknek tevé-