Az öntözéses gazdálkodásról

(1)

AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁSRÓL,

HORVÁTH FERENCNÉ

Az elmúlt tíz év a mezőgazdaság fejlődésében jelentős változásokat tha——

zott. Erre az időszakra esik a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés, ami a mezőgazdaság minden területén érezteti hatását. Eddig soha nem tapasztalt mértékben nőtt a mezőgazdaság energetikai kapacitása. Több mint négyszere—

sére nőtt a traktorállomány, mintegy 8000 arató-cséplő gép, több mint 16 000 műtrágyaszóró gép, kb. 11 000 fűkasza dolgozik a mezőgazdasági üzemekben 1964—ben az öSszes vonóerő 70,2 százalékát gépi vonóerő szolgáltatta. A nagy—

üzemi állattartáshoz korszerű istállók építésére volt szükség. Az építkezési

ráfordítások , nagyságrendjére. jellemző, hogy például az 1958—1962. években megközelítette a gépesítés ráfordításainak értékét.

A nagyüzemek kialakulása a szántóföldi növénytermelésben is számos új lehetőséget teremtett a terméseredmények fokozására. A nagyüzemi táblák lehetővé tették a magasabb fokú gépesítést, növekedett a felhasznált műtrá—

gya mennyisége, lehetőség nyílt a nagyhozamú, nemesített vetőmagvak kiter—

jedt alkalmazására stb.

A terméseredmények növelésének egyik igen fontos agrotechnikai eszköze az öntözés. Az utóbbi években hazánkban is nagy anyagi erőt kötött le az öntözés fejlesztése. Hatalmas öntözőművek épültek (tiszalöki öntözőrendszer stb.) s további milliárdokat ró a népgazdaságra a második tiszai vízlépcső megépítése is, ami szintén elsősorban az öntözés biztonságos vízellátása érde- kében létesül.

Még szakkörökben is gyakran felmerül a kérdés, hogy érdemes és kifize—

tődő—e öntözni? Nem lenne—e hatékonyabb valami más mezőgazdasági beru—

házás?_ A terméseredmények nagyarányú növelésének ugyanis vannak egy- szerűbb, kevesebb költséget igénylő módszerei is (a talajművelés és a növény- ápolás tökéletesebb elvégzése, a műtrágyaadagok növelése, talajjavítás stb.) Az öntözés költséges voltát igazolja a következő néhány szám is. A köz—

vetlen beruházási költségek az öntözés módjától és a berendezés típusától függően igen széles skálán mozognak: 1600—11 000 forintot tesznek ki kat.

holdanként. A hagyományos száraz termelésről az öntözéses termelésre való áttérés azonban ezenkívül még más többletkiadást is jelent. Például a bor- dozható esőztető berendezések esetében —— a gépberuházáson kivül —- a víz eljuttatása a vízkivétel helyétől az öntözendő tábláig jelentősen növeli az ön—

tözési költségeket. Évről évre milliókat igényel az öntözőtelepek karbantar—

tása, rekonstrukciója: a motorok felújítási költsége 3000 üzemóránként a mo—

(2)

HORVÁTHNÉ: AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODASRÓL 807

tor nagyságától függően kb. 4000—54 000 forint, a szivattyúknál 5000 üzem—

-óránként 1500—25 000 forint. Az öntözés üzemelési (üzemanyag, munkabérek, az esetleges vízdíj) költségein kívül többletköltség merül fel a szokásos terme—

lési költségeknél Ilyenek a talajelőkészítés, a növényápolás, a betakarítás és különösen a trágyázás többletköltségei (az utóbbi esetenként 50—150 száza—

lékkal is meghaladhatja a száraz művelés trágyázási költségeit).

Felvetődik a kérdés, hogy az ilyen nagy volumenű beruházások, ráfordí—

tások megfelelően gyümölcsömek—e, és hogy éghajlati adottságaink indokolttá teszik—e az öntözést? Magyarország ugyanis olyan földrajzi zónába esik, ahol az öntözés nem elengedhetetlen feltétele a szántóföldi növénytermesztésnek.

(Kivétel a rizs, amely különlegesen nagy vízigénye és a tenyészidő folyamán hosszú időn át igényelt állandó vízboritás miatt hazánkban csak mesterséges csapadékpótlással termelhető). Ennek ellenére szokásos időjárás esetén feltét—

lenül szükséges öntöznünk. A növénytermelés eredménye ugyanis több termelési tényező függvénye, amelyek egymástól nem választhatók el. Ha a termelés feltételei nincsenek egyensúlyban, a termés mindig a legkisebb mennyiségben rendelkezésre álló tényezőhöz igazodik. Az öntözés tehát csak ott lesz eredmé—

nyes, ahol a nagy termés eléréséhez szükséges összes tényező megfelelő arányban és mennyiségben rendelkezésre áll. A mezőgazdasági termelés természeti felté—

telei közül nálunk a csapadék évenkénti mennyisége és időbeli, valamint területi eloszlása nem mindig megfelelő. Tekintettel arra, hogy hazánkban a termésátla- gok főként a tavaszi és a nyári csapadék mennyiségétől és eloszlásától függnek, nem közömbös, hogy mikor és milyen mennyiségű csapadék hullik. A bizton—

ságos termelés és a nagy hozamok elérésének egyik legfontosabb feltétele a növé—

nyek jó vízellátása.

A mi éghajlati viszonyaink mellett az öntözés az aszályos vidékeken vagy a rosszabb csapadékgazdálkodású talajokon biztonságossá teszi a termelést.

A szárazabb, szeszélyes csapadékeloszlású években is lehetővé válik, hogy a növények a fejlődésük szempontjából legkritikusabb időszakokban megfelelő vízmennyiséget kapjanak. Végül pedig azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol a korszerű belterjes termelés előfeltételei adottak —— megfelelő a munka—

erő—ellátottság és a dolgozók szakképzettsége, jó az üzemszervezés, biztosítot—

tak a talajerő—gazdálkodás és a növények tápanyagellátása szempontjából olyan fontos szerves és műtrágyafélék, kielégítő az állóeszköz—ellátottság, ren—

rendelkezésre álló tényezőhöz igazodik. Az öntözés tehát csak ott lesz eredmé—

dálkodás magas szintű, rendszeres, kellő időben és megfelelő mennyiségű víz—

zel történő öntözésselmég nagymértékben növelhetők a kat. holdankénti ter- méseredmények.

Az öntözés további előnye, hogy az öntözött területen a növények sűrűb—

ben vethetők, kisebb tenyészterületről is jó termést produkálnak —— természe—

tesen fokozottabb tápanyagpótlás esetén —, így termőtalaj takarítható meg, .ami részben más növényi kultúrák vetésterületének növelését, részben pedig a rosszabb területek erdősítését vagy nem mezőgazdasági célra való felhasz—

nálását teszi lehetővé.

Az öntözés jelentőségének rövid összefoglalása után vizsgáljuk meg, hogy azok az anyagi ráfordítások, amelyek az öntözéses gazdálkodás fejlesztését szolgálták, milyen eredményekkel jártak, s hol tart ma az öntözőgazdálkodás Magyarországon.

(3)

8 08 : x HORVÁTH magnom

AZ ÖNTÖZÉS FEJLÖDÉSE ÉS TERULETI ELHELYEZKEDÉSE

Hazánkban az öntözéses gazdálkodás első fennmaradt nyomait a török, hódoltság idején találjuk. Ez idő tájban feltehetően mintegy 6—8000 hektár——

nyi területet öntöztek. A termelt kultúrák tekintetében ez az öntözés még egyoldalú volt. A meleg éghajlatú Bánátban a törökök meghonosították a.

rizstermesztést, egyéb területeken pedig főleg a réteket, legelőket öntözték.., A. török hódoltság megszűnése után öntözéssel és rizstermesztéssel a Temes—

közben letelepedett olaszok foglalkoztak.

Az öntözéses zöldségtermesztés a múlt század közepén alakult ki. A Duna mentén és főleg Pest környékén letelepedő bolgár kertészek meghonosították

hazánkban a jellegzetes és ezen a néven közismertté vált bolgár öntözést. Ez az extenzív öntözési mód sok kézi munkaerőt (eszköze elsősorban a lapát és a kapa volt) és sok öntözővizet igényelt, éppen ezért az ilyen jellegű művelést csak kis területen folytatták.

A harmincas évek elején 14 OOO—16 000 kat. hold volt az öntözött terület, ' ebből mintegy 1500—2500 kat. hold az öntözött zöldségterület. Az aszályos '

harmincas évek után tervszerű öntözőmunka kezdődött. Megépült a tisza—

füredi öntözőrendszer.

A háború utáni években eleinte lassú volt az öntözött területek növeke—

dése. 1947—ben még 17 százalékkal kisebb területen folyt öntözéses gazdálko- dás, mint 1939—ben, ezután fokozatosan emelkedett az öntözött terület, és

1964—ben már közel tizenkilencszerese volt a háború előttinek.

1. ábra. Az öntözött terület alakulása az 1939—1965. években

[zentai/MM

500

W 25 77

/ ?V /

300 %,, _./

///

72 %

zaa %—ő—á—

%% /

7 ?z ?á% / z'ááőzz?//

m // %%áázá/vvv /% zzzzzz/ //

%% zzzzzz ?ő/

amim, 44 ázááááw §

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

A területi növekedés azonban nem járt együtt az öntözés valamennyi fel— , tételének megteremtésével, a fejlesztés nem volt minden esetben kellően meg- alapozott sem agrárgazdasági, sem pedig agronómiai szempontból. Ennek rész-—

ben a mezőgazdaság általános elmaradottsága volt az oka. Nehezítette a hely——

zetét, hogy nem volt célszerű a gépesítés, hiányoztak az öntözés szakszerű le—

(4)

Az, ÖNTÖZÉSES GAZDALKODASROL

80 9 bonyolítását irányító, műszaki és agronómiai kérdésekben jártas gyakorlati szakemberek. Ennek ellenére az öntözött területet viszonylag gyorsan, de egy—

oldalúan növelték. Az öntözött kultúrák közül csaknem kizárólag a rizster—

mesztést fejlesztették, a többi szántóföldi növény öntözésbe vonása lemaradt, így egészségtelen vetésszerkezeti arányok alakultak ki. A tiszalöki rendszer területén a rizsterület erőltetett mértékű növelése következtében még a meg—

felelő rizses vetésforgót sem lehetett biztosítani.

Az öntözéses gazdálkodás fejlődésének az 1957 utáni" gazdaságpolitika, majd annagyüzemi mezőgazdasági üzemek kialakulása adott lendületet. A má- sodik ötéves terv első négy évében közel 300 000 kat. holddal, az 1960. évinek csaknem háromszorosára nőtt az öntözött terület. A növekedés túlnyomó része

az 1961—1963. évekre esett. 1964—ben az öntözött terület növekedése nem volt számottevő.

*

1965—ben —— a tervidőszak utolsó évében —— annak ellenére, hogy az öntöz—

hető terület nőtt — a rendkívül csapadékos időjárás miatt az 1964. évinek mintegy kétötödére csökkent a ténylegesen öntözött terület. 1965-ben március—

tól június végéig szinte állandóan csapadékos volt a Duna vízgyűjtő területé- nek időjárása. Az alpesi hótakaró vastagsága is meghaladta a sokévi átlagot, így olvadáskor a Duna magyarországi szakaszán a vízállás 40—60 centiméterrel meghaladta az 1954. évi maximumot, s helyenként árvizet okozott. Ebben az

évben nemcsak a Duna, hanem a Tisza hullámtéri elöntései és a belvizek is-

tartósan áztatták a termőtalajt. A nyári félévben ugyanis mintegy 50 száza—

lékkal több csapadék hullott, mint a sokévi átlag, s az igen nagy mennyiségű téli és tavaszi csapadék miatt nagy volt a talaj vízkészlete is. Az öntözés tehát sokhelyütt feleslegessé, illetve lehetetlenné vált. Ennek az lett a követ—

kezménye, hogy míg 1964—ben az öntözési kapacitást 80 százalékban kihasz—

.nálták a mezőgazdasági üzemek, addig 1965-ben -— számítások szerint -— az öntözhető területnek csak alig több mint egynegyedét öntözték.

1. tábla

Az öntözött terület alakulása az 1954—1965. években Öntözött terület az előző évhez Év Öntözött terület viszonyítva

4 (ezer kat. hold)

ezer kat. holdban százalékban

1954 ... 132,9 — 17,4 88,4

1955 ... l59,0 % 26,1 119,6

1956 ... 155,3 — 3,7 97,7

1957 ... 134,9 —— 20,4 86,9

1958 ... 125,0 —— 9,9 92,7

1959 ... 126,4 Jr 1,4 101,1

1960 ... 1645 % 38,2 130,2

1961 ... 231,6 Jr 67,0 140,7

1962 ... 382,3 %— 150,7 165,1

1963 ... 449,'7 4— 67,4 117,6

1964 ... 4629 4— 13,2 102,9

1965 ... 173,4 , — 289,5 37,5

Magyarország éghajlatában a száraz és az esős évek általában szakaszosan váltakoznak, de az ún. ariditási — aszály, illetve szárazsági —— térképről (lásd

(5)

810 ; HORVÁTH mammut

a 2. ábrát) megállapítható, hogy az ország leginkább öntözésigényes területe az Alföld, közelebbről Békés, Szolnok, Hajdú—Bihar és Csongrád megye talál-; '

kozásának vidéke. E vidéken ugyanis —- a csapadék évi mennyisége és eloSz—

lása mellett figyelembe véve a párolgás mértékét is —-— a lehetséges párolgás :;

legnagyobb mértékben haladja meg a természetes csapadék mennyiségét.

2. ábra. Magyarország ariditási térképe és az 1964. évi öntözött terület 69;

m:

' 1.0

..

űn/á'zá'ff feni/ef (azer' fat űa/u') lay/"méjáb gib/izek f_4'76'77jm űkapesew

áb/ázés igénye.:

ÉVÁS'ÚÉ

[gyárak/Sá áafázás igénye:

áhfp'ke's/ya'nyés % *

Az öntözött területek földrajzi elhelyezkedése az utóbbi években némileg megváltozott. Az öntözött területek nagy része jelenleg is a csapadékszegény

alföldi vidékeken van, 1960—tól azonban a Dunántúlon — ahol az öntözési

lehetőségek megteremtése lényegesen kevesebbe kerül, mint az Alföldön —-— és

Észak-Magyarországon is jelentős mértékű öntözési beruházás történt.

2. tábla

Az öntözött terület földrajzi elhelyezkedése Öntözött terület

Országrész kat. hold megoszlása (százalék)

1960. 1964. 1960. 1964.

Dunántúl ... 24 386 89 163 14,8 19,2

Alföld ... 132 832 334 049 80,7 72,2

Észak-Magyarország . . 7 382 39 702 4,5 8,6

Összesen 164 600 462 914 100,0 100,0

(6)

AZ ÖNTÖZÉSES GAZDALKODÁSRÓL

81 1

A leginkább öntözésigényes alföldi tájon helyezkednek el a legnagyobb arányban az öntözőtelepek, sorrendben Szolnok, Hajdú-Bihar, Csongrád és Békés megyében. E megyékben a szántóterületnek több mint 6 százalékán folytatnak öntözést, és oda koncentrálódik az összes öntözött területnek több mint fele (52,9 százaléka).

3. ábra. Az öntözött szántóterület az összes szántóterület százalékában 1964—ben megyénként

. .. 444,

"M L'l—Zű 27-40 47—50 57—80 6.7—7Lw WJ—

szála/ek/

Az öntözött területek nagy része — 81,8 százaléka — szántó, 14 százaléka rét és legelő, 3 százaléka szőlő és gyümölcsös.

3. tábla

Az öntözött terület megoszlása művelési áganként 1964-ben Öntözött terület

Művelési ág összesen igazg; azé—ÉIIÉZÖ az összes a mígdéü

ezer kat. hold százalékában

Szántó ... 378,7 * 9,6 102,6 81,8 4,5

Rét és legelő ... 65,0 4- 0,4 * 100,5 l4,0 2,9

Szőlő . . ... 4,4-' Jr l,1 135,6 1,0 1,3

Gyümölcsös ... 9,1 4— 2,7 141,3 2,0 3,8

Egyéb ... . ... 5,7 —— O,6 90,6 1,2 0,2

Összesen 462,9 * 13,2 1 02,9 1 atm 3,3

' Kerekítés nélküli adatok alapján számítva.

(7)

812 HORVÁTH mem

Az öntözött szántóterületnek közel 70 százaléka. a termelőszövetkezetí szektorban —— elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben —— van, Az öntözött terület aránya azonban az állami szektorban magasabb, mint a szövetkezeti szektorban: az állami gazdaságokban a szántóterületnek mintegy

10 százalékát öntözték 1964—ben.

4. tábla

Az öntözött szántóterület megoszlása. szektoronként Öntözött szántóterület

Társadalmi szektor ezer kat. hold ?:zgá'xyilás; asigázralltggglggt

1963 1964 1963 1964 1963 1964

Állami szektor ... 114,9 115,6 31,1 30,5 9,1 9,1

Ebből állami gazdaságok . 113,4 114,2 30,7 30,2 9,7 9,8

Termelőszövetkezetí szektor 254,2 263,1 68,9 69,5 3,6 3,7

Ebből mezőgazdasági

termelőszövetkezetek .. 251,3 260,6 68,1 68,8 4,3 4,4

Összesen 369,1 ! 378,7 100,0 ! 100,0 4,4 4,5

a 3

1964—ben 1474 mezőgazdasági termelőszövetkezetnek volt öntözött területe,

és egy öntöző gazdaságra átlagosan 206 kat. hold öntözött terület jutott. Az, öntöző mezőgazdasági termelőszövetkezetek 30 százaléka 50. kat. holdnál ki—

sebb öntözött területtel rendelkezik. 127 üzemben az öntözött terület a 10 kat, holdat sem haladja meg.

5. tábla

Az öntöző mezőgazdasági termelőszövetkezetek száma és az összes öntözött terület megoszlása 1964-ben

Öntözó termelöszövetkezetek

Összes öntö ött terület számának összes Mmmm átlagos öntö—

(kat. zold) száma te'metének zött területe

""—WW (kat. hold)

megoszlása (százalék)

—- 50 ... 439 29,8 3,4 24

51— 100 ... 237 16,1 5,9 76

101— 200 ... 334 22,7 15,7 142

201— 300 ... 176 11,9 14,3 246

301— 400 ... 89 6,0 10,1 344

401— 500 ... 58 3,9 8.7 452

501 -— 1000 ... 96 6,5 21,2 668

1000 —— ... 45 , 3,1 20,7 1394

Összeaen ] 474 ] 00,0 ] 00,0 206

Az öntöző termelőszövetkezetek átlagos területe az Alföldön a legnagyobb.

Szolnok megyében 383, Hajdú-Bihar megyében 344, Csongrád megyében 301 kat. hold szántóterület jut átlagosan egy öntözéssel foglalkozó mezőgazdasági termelőszövetkezetre.

(8)

itatta a rég, hagyományos öntözési form A termelési eljárások korszerűsítése,

ákat is. Az utóbbi években az esőztet pesítés megváltoz—

ő

a széles körű ge 1964 ... ...

1963 ...-... ...

1962 ...v.-...

1960 1961

átlaga. ...

o... ...--..

átlaga.

1955—1959. évek 1950—1954. évek

Év

325 642 204 443 290 223 89 665 7 755 43 610 2 256

127 837 9 435 147 104 12 417 164 985 12 829 131 872 10 034 106 987 14 003 120 814 11 561 90 564 9 707

módon öntöző tt terület

Az öntözött terület alakulása öntözési (kat. hold)

Mem Felületi

Altalaj sítéssel és egyéb

módok szeri

medve-

164 000 231 571 382 257 449 744 462 914 140130 102 527 nt

te le

Önfőzött

fü

osszesen

! 6 tábla

i

a szüksé lyen mód

ges berend

on 0

,

eze

sek létesítése

ntözött terület 1964—be

és nmi

mód. Az altalajö fenntartá

ndössze 9435 kat

S 1

sa ugyam

holdat tett ki.

gen költséges. Az kalmazott

mindinkább tért hódított a barázdás

let csokkenésével és a kapásnö

cso

rgedeztető önt"ozésx nt" '

0285 kisebb jelentőségű, és a sza

;

nyek ontozésének kiterjeszt las takarmányok öntözé séne

!

1 al—

I'l

árasztás útján öntözték, el zst

Az öntozott területek legnagyobb ré

eru

sorban a rizs vetésterület

vé ésevel

ső

é

nek túlsúlya miatt. A

[ a /.

szét 1950—ig fel

57—700 707" 750

ü

áa/a'

leti ontozéssel, főleg áá bra. Az önt_{özo tt} _területtel _rendelkező

...o..x'.'0'o'6'o'o'o':44oooobooooocobo§booooo__%á%ü%%%%%3IJOOÓÓOOO;0.§004-_—-.ooooooooooooooo*avavewaaamuuuaobooofooovooo.:;550 ooo.

átlagos ontözött szántó mező

területe

—50

gazdasági termelőszövetkezetek

750—

AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODASRÓL -

813

(9)

_8 1 4 ' HORVÁTH Hmmm

öntözési mód került mindinkább előtérbe. Ennek az öntözési módnak számos előnye van a régebbi, felületi öntözéssel szemben. Ilyenek például, hogy szinte mindenütt alkalmazható, ahol mezőgazdasági művelés lehetséges, és nincs 30 százalékosnál meredekebb lejtő az öntözendő területen. Ez az öntö—

zés a természetes csapadékhoz hasonló módon juttatja a talajba, illetve a nö- vényzetre a vizet, így növényélettani hatása is kedvező, s ha megfelelő a cseppnagyság, nem rombolja a talaj szerkezetét sem, nem tömődik el a fel- talaj, nem valik levegőtlenné. Az esőztető módszernél több lehetőség van az öntözővíz—felhasználás ideális hatásfokának megközelítésére. Lehetőség nyílik a kiöntözött vízmennyiség ellenőrzésére, és ki lehet küszöbölni a csurgalék—

vízből származó veszteséget, valamint a mélységi szivárgást. Ez azért is emlí-—

tésre méltó, mert vízkészleteink korlátozottak, az öntözővízzel takarékosan kell bánnunk. Esőztető öntözéssel ugyanakkora terméstöbblet kb. fele annyi öntözővízzel érhető el, mint felületi öntözéssel. Végül az esőszerű öntözés mel—

lett szól az is, hogy lehetőséget ad a helyi vizek öntözésre való nagyobb mér—

tékű felhasználására is, így kútöntözéssel és kisebb víztárolók létesítésével is

bővül az öntözhető terület. Az utóbbi években elsösorban ez tette lehetővé az öntözés kiterjesztését. A kiépült öntözőrendszerek kihasználtsága ugyanis már

olyan mértékű, hogy nagyobb arányú fejlesztés újabb beruházások nélkül lehetetlen, sőt a Tisza völgyében aszályos években a vízigényt csak részben

lehet kielégíteni. _ _

Magyarországon 1919—ben végeztek először permetező öntözési kisérlete—

ket a gödöllői állami burgonyatermesztő telepen. Az akkori gazdasági hely—

zetben azonban" ez awmódszernemv terjedhetettnel, így csak a felszabadulás után kezdték újból alkalmazni. Különösen jelentős az 1959 óta bekövetkezett növekedés: 1958—ig az esőztetéssel öntözött terület részesedése az összes öntö- zött területből 5 százalék alatt volt, az 1962. év végére viszont már ez az ön—

tözési mód lett a legelterjedtebb.

5. ábra. Az öntözött terület megoszlása öntözési módok szerint

%

"" ' 50— g— §_ %—

aa— _X_ —

mjx—X—X—xx

50— —X— — x

50— —X— —

40— - — — X 30— — — — X '

X X

za—x— — — §

% — - * x %

üst,- "

'n IX 00 0) s (x, §.

§§§§§§§§§§ast§ss§e

. , §

isá'z/e/ó' ábfá'zis felük/i őnlizés I/fa/a/ és fyyáá Wifűlés

(10)

AZ ÖNTÖZÉSES GAZDALKODASRÓL 815

A legkorszerűbbnek tekinthető felszín alatti nyomócsöves esőztető öntö—

zés 1964—ben az előző évinek több mint kétszeresére nőtt, s közel 10 száza- lékát tette ki az összes esőztető öntözésnek. (A felszín alatti csövezete'kkel jelentős munkaerő—megtakarítás érhető el, és elkerülhető az a tetemes ,,tapo- sási" kár, ami a hordozható berendezések alkalmazásánál elkerülhetetlen.) Az esőztető öntözés mindinkább lehetővé teszi az automatizált öntözőrendszerek létrehozását. Az Egyesült Államokban kísérleteket folytatnak a különbözö hatásokra —— például a talaj vagy a levél nedvességtartalmát meghatározó műszerek vagy elektródák közbeiktatásával —— önműködően bekapcsoló esőz—

tető berendezésekkel. Hollandiában a talajnedvességet és a levegő páratartal—

mát mérő műszer beiktatásával történik az öntözés önműködő bekapcsolása és működtetése. Kísérletek folynak a tápoldatos öntözés automatizálására is.

AZ ÖNTÖZÖTT SZÁNTÓFÖLDI KULTÚRÁK TERMÉSEREDMÉNYEI'

A terméseredmények vizsgálatára három évre vonatkozóan a nagyobb öntözött területeken termelt növények termésátlagadatai állnak rendelkezé—

sünkre, így lehetőség nyílik arra, hogy összehasonlítsuk az öntözött és a szá—

raz műveléssel elért eredményeket.

'I. tábla A fontosabb öntözött növények vetésterületének alakulása

Öntözött vetésterület

Növény kat. hold aránya' (százalék)

1962 1963 1964 1962 1963 1964

Kukorica ... 35 364 65 988 56 013 1,6 2,9 2,7 Cukorrépa ... 15 761 38 267 57 263 7,2 18,6 24,8

Burgonya. ... 2 349 11 259 12 011 0,6 2,8 3,3 Lucerna (régi vetésű) ... 24 254 56 273 65 396 5,3 10,7 10,9

Lucema (új vetésű) ... ll 730 16 554 12 591 9,4 11,9 13,9

Vöröshere ... 5 347 5 384 7 845 4,7 3,l 5,5

Silókukorica ... 10 735 27 530 21 769 5,3 8,5 7,9

Csalamádé ... 2 201 5 065 3 795 2,2 4,2 3,5

* A növény vetésterületének százalékában.

A legnagyobb öntözött területen termelt szálas takarmánynövény a lucerna. 1962-ben 36000, a következő évben ennek kétszeresén, 1964—ben pedig már 78 000 kat. holdon öntözték a lucernát. Az utóbbi három évben elért ered- mények azt bizonyítják, hogy jelentős terméstöbblet érhető el öntözéssel. _A megfigyelt növények közül a lucerna öntözése bizonyult a legeredményesebb—

nek: a kat. holdanként betakarított széna mennyisége az említett években 40—70 százalékkal volt nagyobb öntözött viszonyok mellett, mint a száraz műveléssel elért termésátlagok.

Átlagos csapadéki'r években a lucerna, de a többi vízigényes szálas takar-

mány és a nagy zöldtömeget adó lédús takarmányok is csak közepes vagy

közepesnél gyengébb termést adnak.

Rendszeres öntözéssel ezeket az eredményeket még tovább lehetne nö—

velni. 1964—ben ugyanis a takarmánynövények öntözött vetésterületének több mint felét csak egyszer öntözték meg, s mintegy 30 százaléka kétszer kapott

(11)

816 HORVÁTH mamám:

öntözővizet. Kevés volt a kat. holdanként kiöntözött víz mennyisége is, ki 130 millimétert tett ki.

8. tábla A szálas és a lédús takarmányok öntözéses termelése 1964—ben

Öntözött Nem öntözött

Öntözött terület

termésátlaga a

Nővény - nem öntözött

te:-Itáláztsgiggfsságíi? szá zalékábzu %

!

Lucema (régi vetésű) ... 26,6 17,9 l48,6

Lucema (új vetésű.) ... '. 10,3 6,4 160,9

Vöröshere ... 20,2 ! 6,5 1 22,4

Silókukorica ... 146,2 116,3 125,7

Csalamádé ... 1 22,0 , 90,9 l 34,2

A legfontosabb abraktakermány—növénynél, a kukoricánál 1964-ben az öntözéssel elért termésátlag 20,4 százalékkal haladta meg a száraz termelésSel elértet. Ennél a növénynél az öntözés kevésbé bizonyult hatékonynak, mint az előző évben. A száraz művelésű kukorica termésátlaga ugyanis 1964—ben meghaladta az előző évit, az öntözött kukorica holdankénti terméseredménye vi—

szont mintegy 20 százalékkal csökkent.

§ !. tábla

A kukorica öntözéses termelése

Év

kukorica termésátlaga

Az öntözött kukorica termésátlagu

a nem öntözött

(mázsa/kat. hold.) számlálták"

1962 ... 18,8 14,4 130,6

1963 ... 24,7 15,5 159A

1964 ... 20,1 lő,? 120,4

_ Jelentős volt a cukorrépa öntözése is. Ennek a nagy termőképességű nb—

vénynek a vízigényét a hazai természetes csapadékvíszonyok a legtöbb évben nem elégítik ki.

A cukorrépa öntözéses termelése

IG. Ebla—

A: öntözött cukor- répa mméaátlagu

Év .

cukorrépa termésátlaga, : nem öntözött (mázsa/kat. hold) malékában

1962 ... 140,8 120,3 117,0

1963 ... 196,2 160,8 122,0

1964 ... 177,0 ' 147,0 1204

A cukorrépa tehát igényli a jelentős csapadékpótlást, s az elért eredmé- nyek azt bizonyítják, hogy meg is hálálja az öntözést: a Vizsgált években 20—35

(12)

Az ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODÁSRÓL 3 1 7

métermázsa volt a kat. holdankénti terméstöbblet az öntözött területeken. A gazdaságok —— felismerve a termésnövelés lehetőségét — évről évre növelték az öntözött cukorrépa területét. 1962-ben 15 761 kat. holdon, a növény vetés—

területének 7,2 százalékán, két évvel később már ennek jóval több mint há—

romszorosan folytattak öntözést. így 1964—ben —— arrizs után —— ez a legnagyobb arányban öntözött növény hazánkban: vetésterületének egynegyede öntözött.

A_ rizs vetésterülete 1955—ig töretlenül emelkedett. A rizstermesztés jelen- tőségét fokozza, hogy olyan szikes talajokon is termeszthető, ahol azelőtt csak

gyenge, termést adó legelő volt, esetleg néhány mázsa búza vagy kukorica ter—

mett. Az 1950—es évek elején a rizstermelés kezdeti jó eredményei arra ösz—

tönözték, hogy minél nagyobb területet rendezzenek be rízstermesztésre, s így

kevéssé alkalmas földeket is termelésbe vontak. A rizs termésátlaga ennek

következtében csökkent. A csökkenéshez hozzájárult az_ is, hogy az egyoldalú használat következtében a talajok kimerültek, a kártevők elszaporodtak, esők—' kent a növények ellenállóképessége. Mivel ilyen körülmények között a nagy

öntözési költségek miatt nem volt kifizetődő a rizstermelés, a vetésterület ro—

hamosan csökkent.

6. ábra. A rizs vetésterületének és termésátlagának alakulása

Tamási/ay

l/Z/ÉS/EFÚVEf /mázfa/kafúa/d)

feler íaí ááá/]

20

TÚU

A ; ;

73 I' XTenmesaf/ay _ gy

75 , x M/éstPű/Ef

, 4 , x / X ** 80

/

74 "ki

/ x_—,__

,

'"x

A 70

/ X

x —____

/ X

72 x __;_ , 60

m X! X / 4—%___l .. 51,

V / / x , [firkálni/Gy XX X

8 X [ iparágak/Me x 40

// , x

5 "LJ XV! 30

4

x 20

//4 rafis/ená/g/ Ipar/ládára

2 l

70

a [X ! m I ", ! b ! :; ! N Y ") ! § IG ( Ka ! [X ( § ! % % l _ [ N [ ") § ' 22 0

§§§§2§§ee§§eee§§§§e

A zöldségfélék nagy része nem tűri a szárazságot, illetve víz hiányában kevés termést ad. Mivel a zöldségfélék termése súlyának 75—95 százaléka víz, a növénynek a termés előállításához igen sok vízre van szüksége. Növeli az öntözés jelentőségét az is, hogy a zöldségnövények általában rövid tenyész—

idejűek, tehát fontos a kellő időben adagolt öntözővíz. Végül azt is meg kell említeni, hogy a zöldségfélék termésének minősége is nagymértékben függ a növények vízellátásától.

1964—ben 54 000 kat. holdon öntöztek zöldségnövényeket az állami és a termelőszövetkezeti szektor gazdaságai. _A zöldségfélékkel hasznosított terüle—

tet átlagosan több mint háromszor, 26,3 százalékát pedig legalább ötször ön—

tözték. A zöldségfélék vetésterületének 15,6 százaléka azonban csak egyszer

kapott öntözővizet az idény folyamán, ami —— különösen zöldségfélék esetén 3 Statisztikai szemle

(13)

818 _ HORVÁTH maaa—tom;

_ semmiképpen sem tekmthe'tő telis értékű őntözésnek. A (hat. holdanként

felhasznált öntözővíz mennyisége _is jóval az igények (normák) alatt maradt..

AZ ÖNTÖZÉS GAZDASÁGOSSÁGA

Az előzőkben azzal foglalkoztunk, hogy mekkora területen öntöztek, és

hogy milyen terméseredményeket értek el a mezőgazdasági üzemek öntözéses termeléssel, továbbá, hogy mekkora volt a kat. holdanként betakarított ter——

méstöbblet az egyes szántóföldi kultúrák esetében. Nem közömbös azonban az sem, hogy az elért eredmények milyen anyagi ráfordítással jártak, az elért *

többlettermés milyen mértékű többletráfordítás révén jött létre. Az öntözés

gazdaságosságának mérése azonban egyelőre megoldatlan probléma. A jelen- legi nyilvántartási és számviteli rendszer alapján csupán tájékoztató jellegű következtetéseket lehet levonni, pontos számszerű eredményeket nem lehet kapni Az ilyen irányú igények azonban mindinkább sürgetik a kérdés meg-

oldását.

11. tábla

Az öntözött növények önköltségének alakulása ,

! Egy múzsa termék termelési költségeaz

Növény 1962. I 1963. I 1964.

évben

forint/mázsa

Kukorica ... 229 197 196

Silókukorica ... 26 21 21

Cukorrépa. ... 51 40 48

Évelő pillangósok ... 96 95 107

a. nem öntözött növény önköltségének százalékában

Kukorica ... _A 108,2 103,7 101,6

Sílókukorica ... §. . . . 114,2 933 102,5 *

Cukon'épa ... 100,5 lO4,4 100,8 -

Évelő píllangósok ... 108,7 106,7 101,1

12. tábla

A fajlagos termelési költségek és hozamok a vizsgált állami gazdaságokban (forint)

Az egy kat. holdra jutó

nettó termelési költség összes hozamérték

Nővény _' a_z . .a nem az _a. nem

ontözbtt óntozott különbsége öntözött ontözött különbsége

területen terület

Kukorica ... 4195 3564 4— 631 3831 3302 4—529 Silókukorica ... 3327 2847 4- 480 2542 2227 4—315 Cukon'épa ... 7569 7250 4— 319 7044 6814 4—230 Évelő pillangósok ... 3256 2156 4- 1100 2361 1506 —l— 855

(14)

AZ ÖNTÖZÉSES dAZDALKODASROL

819

A Központi Statisztikai Hivatal három éven át Vizsgálta a Földművelés—

ügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó állami gazdaságok adatai alapján a kukorica, a silókukorica, a cukorrépa és az évelő píllangósok ráfordításait ön-

tözéses, illetőleg száraz termelés mellett. Az említett növények termelési költ—

ségei általában minden évben valamivel magasabbak voltak a hozamértékek- nél, s jóllehet az öntözött területeken elért termésátlagok meghaladták a nem öntözött területek átlagait, az önköltség általában az öntözött területeken valamivel magasabb volt. (Lásd a 11. táblát.)

1964—ben a vizsgált szántóföldi növénytermelési ágazatok termelése vesz—

teséges volt. Az öntözés növelte a kat. holdankénti veszteséget, mert a költ—

ségnövekedés nagyobb arányú volt, mint a hozamemelkedés. (Lásd a 12. táblát.)

*

Hazánkban! az öntözés még nem egységes agrotechnikai módszer. Eltérő az öntözőüzemek állóeszköz—ellátottsága, gazdasági felkészültsége, gazdálkodási színvonala, az öntözésben foglalkoztatottak szakmai hozzáértése. Ez mutat- kozik meg az elmúlt évek gazdálkodási eredményeiben. Azt azonban le kell szögeznünk, hogy öntözésre szükség van, hiszen ez a terméseredmények növe- lésének egyik legeredményesebb módszere. Arra kell tehát törekedni, hogy az öntözéses gazdálkodás a jövőben zökkenőmentesen fejlődjék.

Az öntözéses gazdálkodással kapcsolatban még számos igen fontos tényező vár megoldásra. Ilyen például az öntözés szervezése, a szakemberellátás, az öntözésnek megfelelő termelési technika kifejlesztése, a gépek és berendezé—

sek javításához szükséges alkatrészek biztosítása, a lehetőségekhez képest ha—

zai gyártmányú öntözési eszközök alkalmazása. Végül, de nem utolsó sorban

ki kell dolgozni az öntözés könyvvitelének és gazdaságossági számításainak módszertanát.

PESXOME

ABTOp B ceoeü CTaTbe OCTaHaBJlI/lBaeTCH Ha pasnnmu n nocmmennzx opouiaemoro sem—

nenennz B Benrpun. Aaropom npusonmcz nannbie OTHOCHTeanO pocra opomaeMux rumma—

neü B 1939— 1965 FOIIbI, a Taxoxe omocmenbno I/IX reorpatpmecmro paamemenun 14 pac—

npenenennz no OTpacnnM seMJiezienmi. Comacno STOMV B 1964 rogy B CTpaHe umenocn B 10

pag Öonbme opomaemmx nnoulazieü, nem 110 Boünm, a Ha'IHHaH c 1960 vona suaumenbnue Ka—

nm'anonnomennz B opomeune 65151" nponenenenm Taxme B sanynaücxom Kpae H CeBepHoü Benrpnu, B ommne OT npemnen npaxmxn, Koma Taxoro pona KanmanoanomeHI/m npons—

BOlIHJIPICb mum—wo TOJIbKO B Bem'epcxoü nnsMeHHocm. 1/13 uncna OpOmaeMle nnouianeiá 81,8% npuxonmcg Ha nammo, 14% Ha Jwra " nacrőnma n 3% Ha Bunorpaannkn " (ppyx'ro- Bble canm. ABTOp yxasmBaeT Ha TO oőcromenbcmo, tm), xom 70% opomaemmx nnomaueü pacnonomeno B KOOHepaTHBHOM cemope, ynenbnbm Bec opomaemmx nnomauei'i B rocynap—

CTBCHHOM cex'rope nnnze'rcz öonee BbICOKl/IM. B xone onncaauz pasnnunmx cnocoömz opomemm aBTop nsnaraer Taroxe 14 npenmymecma caMoro pacnpOCTpaHeHHoro ns xmx nemnega—

TeHbHOI'O cnocoöa. HOCKOIleV nannbxe OTHOCHTeIIbHO vpomaüaocm icvnbryp aa nocnenmae TP" rona (1962— 1964) Ha cpaBHnTeano KpVI'IHle opomaeme nnomaazx Haxonz'rcz B pac- nopzmennn, nmenaCb Bosmomnocm zum CpaBHeHl/lfl B omomennn omenbablx Kynbwp pe- SVJIbTaTOB, nonyuennmx Ha opomaemmx n neopomaemux nnomazzx. (CM. Taőnzubl 8, 9, 10.) B uansneümem aBTop ocraHaBnnBaeTcn Ha akonommnocm opomemm. Ona VCTaHaBHH—

BaeT, !ne mi ocuone Hbmeumnx pacuemmx cnocoőon momao nonvunrs TOJIbKO opuenmposou- Hble peayanaTu. Hponaaeuennoe LIeHTpaanbIM CTaTMCTnueCKMM Vnpamenuem oőcneuona- ime rocynapcmennmx xosnücm, nonBemMC'rBeHme MHHHCTepCTBV semnenennz, noxasano, tn'o B 1962— 1964 FOIlbI ypomai/iHOCTb Bamneümnx nponamumx KVJIbTVp Ha neopomaemux

miomazmx őbma Hume, HBM Ha OpOUIaeMle HHOHIallHX, a TO BpeMn KaK ceőec'rouMOC-rb Ha

nocnemmx öbma HCCKOJIbKO ennie. Amop nepemcnzeT Te cpaxropbx, KOTOpre mom-r coneü- CTBOBaTb nanbneümemy pasem'mo opomaeMoro semneuennz.

3*

(15)

820 HORVÁTHNE: AZ ÖNTÖZÉSES GAZDÁLKODASRÓL

SUMMARY

The author reviews the development and results of irrigation in Hungary; He outlines the increase of the irrigated area between 1939 and 1965 as well as the geographical position and distribution by land use of the same. Thus in 1964 the irrigated area was nearly 10 times as much as before the war. Since 1960 a consider—

able investment activity has been going on also in Transdanubia and in Northern Hungary as against the pre—war period when investments on irrigation were effected mainly on the Great Hungarian Plain. 'I'ihe ambile land amounts to 81,8 per nem, meadOWs and pas—tores to 14 per cent, vineyards ami orohards to 3 per cent od the Mgated area. Though 70 per cent ort the imgated enable land belongs to the: water of the producerrs' co—oper—atives, the pmportion Oif the ixmigatled area in the state sector is higher. After reviewing the different methods of irrigation, the article deals ,

also with the advantages of the method of swimming, the most widely used megam ot imigation. Since the avevaigie yields ocf orops grown on lamer imigeted areas are available for 3 years (1962—1964), it is possible to compare the results obtained

with and without irrigation for the individual omps (see Tabdes 8, 9, 10). Finally, the author deals with the rentability of irrigation and states that on basis of the present methods of computation conclusions of a tentative character can be dran only. According to ta study umdem'caken (by the Central Statistical Office relating 130 state fax—ms, run by the Ministry of Agriculture, the average yields of major plant orosps were lower om non—irrigated then on imrigated areas between 1962 ami 1964, although the prime costs were samewbat higher im the latter case. The authoer enumerates the factors which could contribute to the further development of imiga—

tion. ,