Nikolajszkaja, A.N.: Az alapigényesség dinamikájának vizsgálata a Szovjetunió népgazdaságának fő ágazataiban

1268

STATISZTHíAI IRODALMI FIGYELÖ

A nyugat-európai országokra kapott

három és Lengyelországra kapott két ered- mény alapján az összehasonlítások össze-

sen 6 változata képzelhető el. A tanul—

mány ezek közül négynek az eredmé—

nyeit ismerteti.

(Ism, : Szilágyi György)

N ! KOLAJSZKAJA, A. N.:

AZ ALAPlGÉNYESSÉG DINAMIKÁJÁNAK VIZSGÁLATA

A SZOVJETUNIÓ NÉPGAZDASÁGÁNAK FÖ ÁGAZATAIBAN

(Analiz dinamiki fondoemkoszti v osznovnüh osztraszljah narodnogo hozjajsztva SzSzSzR.) — Ekonomika í Matematícseszkie Metodü. 1966.

2. sz. 186—194. p.

Szerző extrapolációs eljárást mutat be, amelynek segítségével az elmúlt időszak

tapasztalatai alapján megközelítőleg meg lehet állapítani a termelés alapigényes—

ségének alakulását a tervidőszakra felté—

telezve, hogy az alapvető tendencia az évek során nem változik.

A fajlagos alapigényesség mutatója:

" :: (Di/Ui

ahol:

(D,- az ?) ágazatban az i termék elő—

állításához felhasznált termelési alapok mérőszáma az adott év—

ben;

11,- az i termékből előállított meny—

nyiség mérőszáma az adott év—

ben.

A mutatót általában értékadatokból

Számítják.

Az alapigényesség alakulásának ten—

denciáját az 1950—1962. évek adatai alap—-

ján állapították meg.

A számításokhoz rendelkezésre álltak a fő termelési alapok és a bruttó terme—

lés adatai az ipar egészére és fő ágaira, a mezőgazdaságra, a közlekedésre és a

kereskedelemre.

A vizsgált időszakban az alapigényes—

ségre ható tényezők jelentősen változtak.

1954—1956—tól kezdve az alapigényesség növekvő tendenciát mutatott. Az alapigé—

nyesség növekedésére ható tényezők egy

része kapcsolatban van a népgazdaság általános fejlődési tendenciáival. Ezek a

következők:

1. új üzemek létesítése, főleg az ország keleti részén;

2. a feldolgozóiparban új technika beveze—

tése; a gépesítés fejlesztése, automatizálás. Ezek a jelentős befektetések növelik az alapigényes—

séget;

3. strukturális eltolódás a népesség ágaiban;

leggyorsabban a drága, bonyolult berendezése—

ket igénylő iparágak fejlődtek, például a rádió—

technika, műanyagtermelés stb.;

4. sok alacsony hatékonyságú üzem létesí- tése, a kis üzemek —— különösen a mezőgazda—

ságban, közlekedésben és kereskedelemben ——

akadályozzák az alapok jó kihasználását;

5. az állagmegőrzésre fordított eszközök ará—

nyának növekedése különösen a kitermelőipar—

ban és az erdőgazdaságban;

6. a vasérc- és színesfémbányászatban sok eszközt igényel az új lelőhelyek feltárása, dú- sító berendezések létesítése stb. Mindez azt eredményezi, hogy a bányászatban a szüksé—

ges alapok növekedési üteme nagyobb, mint az egész iparban.

Az alapigényesség növekedésére ható

tényezők más része a munkaszervezés hiányosságaival kapcsolatos. Ilyen ténye—

zők például az elkészült kapacitások kés—

leltetett igénybevétele, a befejezetlen

építkezések nagy volumene, a tervezett építési költségek túllépése és a terme—

lési kapacitások elégtelen kihasználása.

Ugyanezen időszakban ellentétes ten—

dencia is működött. Az alapigényesse'g

csökkenése irányába hatott az a tény,

hogy nőtt a gépek és berendezések, azaz az alapok azon részének aránya, melytől közvetlenül függ a kibocsátott termék—

mennyiség. Ebbe az irányba hatott _az anyagi—technikai ellátás és a munkaszer—

vezés tökéletesítése és a beruházások fo—

kozottabb koncentrálása is.

A két ellentétes tényező hatása nem

szűnt meg, feltehetően 1962 után is ér—

vényesülni fog. Ez a feltételezés teszi

lehetővé, hogy az 1950—1962—es időszak alapján extrapolálják az alapigényességi koefficiens alakulását az 1965—1968.

évekre. Az extrapoláció alapja a jelen- séget jól közelítő egyenlet felállítása.

Az egyenlettípus helyes kiválasztásának ellenőrzésére szolgál az átlagos négyze-

tes eltérés (cr) mutatója. Ez a mutató

azonban függ az eltérések abszolút érté—

kétől, ezért összehasonlításra különböző

idősorok esetén, nem alkalmas. Ezt a hiányosságot küszöböli ki a variancia ko- efficiens (k).

A két mutatót együttesen használják a becslés helyességének ellenőrzésére.

Az ipari termelés egészére, bizonyos

ágaira, a mezőgazdaságra, a közleke—

désre és a kereskedelemre vonatkozó

alapigényességi koefficiens alakulását

másodfokú parabolával lehet legjobban megközelíteni. Például az egész iparra vonatkozó egyenlet a' következő:

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

y : 0,oozo t2 —l— o,0013 t 4- 0,4956 ( a': 0,01315; k : 2,020/0)

ahol t: az időt jelenti; az egyes évekre

vonatkozó t értékek a következők:

1950: ——6; 1951: —5;...; 1957: 0;

1958:1;...;1962:6;

A fűtőanyagipar és a széntermelés alapigényességének alakulása legjobban egyenessel közelíthető meg.

A kőolajiparra vonatkozóan nem lehet

határozott tendenciát megállapítani az

alapigényesség alakulásában.

A vizsgált időszakban különleges még a gépgyártás alapigényességének alaku-

lása, azokat hiperbolával lehet megköze-

líteni:

1

———:0,096—i-1,697(ö : 0,01378; lc : 2,05%).

y

Az alapigényességet jellemző egyenle—

tek alapján történik az extrapoláció az

1965—1968. évekre, amelynek eredmé-

nyeit szerző szintén közli.

A helyes eredmények eléréséhez első- rendű fontosságú az ágazatok jó klasszi-

fikációja. Szerző véleménye szerint a jelenlegi osztályozásnak több hiányos- sága van, ami megakadályozta egyes

iparágaknál az alapigényesség egyenle—

tének megállapítását.

(Ism.: Hrubos Ildikó)

VERNON, R.:

ÁTFOGÓ JELLEGÚ TERVEZÉS! MODELLEK KÉPZÉSE A GYENGÉN FEJLETT ORSZÁGOK

ESETÉBEN

(Comprehensive model—building in the plan—

ning process: The case of the less—developed economies.) -— The Economic Journal. 1966.

márc. 57—69. p.

A cikk azt a kérdést vizsgálja, hogy

a gyengén fejlett országokban mennyi—

ben állnak fenn a lehetőségek arra néz—

ve, hogy a népgazdaság egészére kidol—

gozott modellek segítségével mozdítsák elő a tervezési tevékenységet. Ezeknek a tervezési modelleknek mindenekelőtt fi—

gyelembe kell venniük a meglevő beren—

dezéseket és erőforrásokat és meg kell állapítaniuk, hogy a tervezett termelési

volumen mekkora beruházásokkal, mi-

lyen arányú külkereskedelmi tevékeny-

séggel és mekkora munkaerővel valósít—

_ 1269

ható (meg. Szerző a tervnek két restek: - *

tulajdonságát hangsúlyozza, ti.' azt,; hogy ——

átfogó és konzisztens legyen (ez utóbbin

azt érti, hogy a termelt javak—volámene

és az áruválaszték a tényleges kereslet—_

hez igazodjék). Harmadik követelmény,;

hogy -—— ez különösen lényeges gyengén fejlett országok esetében —— a legtöbb— * ször korlátozottan rendelkezésre áll"

erőforrásokat a legelőnyösebben haszná—í:

ják fel. Ez a harmadik szempont már az.

optimális tervezés témakörébe vág. Egé:

szen természetes, hogy ezek a követel—í

mények a gyengén fejlett országok ese—-

tében nem minden esetben, jórészt rítt-f *'

kán állnak csak fenn. _ '

Az átfogó terv rendszerint a gazdasági növekedés megvalósításának célját szol-

gálja. Gyengén fejlett országok esetében

ez a cél külföldi segélynyújtás nélkül ritkán valósítható meg. Szerző Szerint a tervezésnek ezzel mint reális követek]

ménnyel kell számolnia. A kívánt cél (a gazdasági növekedés) természetesen többféleképpen valósulhat meg, sőt ma.-*- gát a gazdasági növekedést is többféle

mutató alapján lehet mérni. Az egyes alternatívák kidolgozása általában _egy—

mástól eltérő stratégiák tervezését teszi szükségessé.

Szerző szerint a gyengén fejlett orszár

gok tervezési modelljeinek kidolgozását elsősorban az akadályozza, hogy sokszor

igen lényeges statisztikai adatok tekin- tetében nem áll rendelkezésre kellő in—

formáció. További ok gyanánt az egyes kormányzati szervek munkája összehan- golásának hiányát, a középkáderek szak-

képzettségének és gyakorlatának nem ki-

elégítő voltát jelöli meg. Komplikálja a helyzetet, hogy a tervezés és gazdaság- irányítás, valamint a politikai vezetés között sokszor nincs összhang. Legfőbb

nehézség, hogy a tervező szervek és az államapparátus különféle végrehajtó szer—

vei közötti kooperáció sem kielégítő,

aminek következtében a tervezés nem rendelkezik megfelelő információ—anyag—

gal.

A tervezési modellek megalkotásának

egyik igen lényeges szempontja az ezzel együttjáró költségek kérdése. Vannak egyszerű és komplikált tervezési és előre—-

jelzési modellek. Egyszerű modell létre-

hozása nyilván kisebb költséggel és mun-

karáforditással jár, viszont az ilyen mo—V

dell' használhatósága is korlátozott A'

komplikáltabb, használhatóbb tervezébi és előrejelzési modellek alkotásának ne—

hézsége elsősorban az, hogy a gyengén

fejlett országokban ilyen modell létre—

hozása a közreműködő személyzetet tar—