MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK
A STATISZTIKAI BüROKRÁCIA ELLEN*
BARABÁS MIKLÓS
A statisztikai adatok használatát egyetlen kultúrált vezető sem nélkülöz-—
heti. Ezért biztosított minden vezető számára az a lehetőség, hogy az irányítása alá tartozó vállalatoktól, intézményektől, az állami statisztikai beszámolási rend- szeren túlmenően adatok gyűjtését rendelje el.
Akadnak azonban olyan vezetők is, akik a statisztikai adatok gyűjtésével visszaélnek, akik feleslegesen nagy tömegű adatok gyűjtését rendelik el. Az
állandó adatéhség, a kiváncsiság olyan adatok iránt, amelyekre legfeljebb csak a nála egy—két szinttel alacsonyabb fokon dolgozónak lenne szüksége, azt is
jelzi, hogy ez a vezető munkájában bizonytalan, nem bízik meg beosztottjaiban, mindenről személyesen akar tudni, és csak akkor nyugodt, ha núndenről adat áll rendelkezésére. Ez az irányítása alá tartozó vállalatoknál és intézményeknél növeli a bürokráciát, a felesleges, párhuzamos adatszolgáltatást. A szakszerűtlen, felesleges adatgyűjtések, az úgyneVezett kontárstatisztikák elrendelőjével szem—ben meg kell védeni azokat, akik emiatt a legtöbbet szenvednek, a községi
tanácsokat, a szövetkezeteket es a vállalatokat.A kontárstatisztikák gyakran ugyanazokat az adatokat gyűjtik,,amelyek
a hivatalos statisztikai beszámolási rendszerben szerepelnek, és amelyekkel azadatgyűjtést elrendelők már rendelkeznek, vagy amelyeket kevés utánjárással
az illetékes szervektől beszerezhetnének. A Baranya megyei Tanács vb ipari osztálya például az irányítása alá tartozó iparvállalatoktól negyedévenként rendszeresen kér több mint, száz adatot, pedig ugyanezeket az adatokat a— válla- _ latok a rendszeres adatszolgáltatás útján is jelentik az osztálynak. Vagy példáula Pest—Nógrád megyei Állami Gazdaságok Igazgatósága több száz adatot kér
be az irányítása alatt álló gazdaságoktól, méghozzá ugyanazokat az adatokat, amelyeket a Földművelésügyi Minisztérium a Központi Statisztikai Hivatal adatgyűjtésében elrendelt jelentőlapokon megkap.A kontárstatisztikák zömére a maximalizmus jellemző. Igen sok kérdést
tartalmazó jelentőlapokat gyártanak és rend—sZerint sürgősen, néhány nap alatt kérik azok kitöltését. Minden képzeletet meghalad az az adatigény, amivel
elárasztják a termelő szerveket, a kömégi tanácsokat. Olyan rövid időközönként,olyan részletes adatokat kérnek a járási és a megyei tanácsi vezetök, amilye-
nekre felsőbb szinten már nem lehet szükség. Az adathalmaz jelentésével—, a termelőszövetkezetek könyvelőit, adminisztrátorait éppen akkor terhelik túl, amikor azoknak a munka dandár-jában fontosabb tennivalójuk lenne.' Megjelent ,,A statisztika hurokra " címmel a Népczabadsdg 1964; év! február 154:
számában.
BARABÁS: A STATISZTIKAI BUROKRACIA ELLEN 385
A mezőgazdasági munkák megkezdésével együtt megindul a heti, kétheti telefon— és távirati jelentések, a havi és a—munkaszakasz befejezése után ese- dékes összefoglaló jelentések áradata. Csak egyetlen példa a sok közül: a Sellyei Járási Tanács mezőgazdasági osztálya 1963 folyamán, áprilistól kezdve minden héten telefonjelentést kért a községi tanácselnököktől a mezőgazdasági munkák helyzetéről, A járási tanács nem elégedett meg azzal a statisztikával, amit a Földművelésügyi Minisztérium a szövetkezetektől kért, hanem azt kibővítve, a tanádsoktól kért jelentést. Első ízben 40 kérdésre kellett jelentést adni. A jelen- tések részletes adatokat követeltekatavaszi vetésről, jelenteni kellettadolgoző traktorok számát, és ebből a termelőszövetkezeti és a gépállomási traktorok számát, a két műszakban dolgozó termelőszövetkezeti $ a két műszakban dol- gozó gépállomá-si traktorok számát, később jelenteni kellett az öntözést, növé—
nyenként a kaszálástés a kapálást, a burgonyatöltögetést a réti fű behordását, majd az aratást és a cséplést részletesen, azután pedig az őszi betakarítást növé—
nyenként és az őszi szántást, vetést és így tovább. Minden esetben a heti ,,tényszám" mellett a tervadatot is újra és újra jelenteni kellett. Ha megkérdez—
nénk a járási vezetőket, hogy mi volt az értelme ennek a beható érdeklődésnek, bizonyára azt mondanák, hogy ők e nélkül nem tudják irányítani a termelést.
De nem túlhaladott—e már ez az elképzelés? A termelőszövetkezetek első—
rendű érdeke az, hogy idejében szántsanak, vessenek, szóljanak, ha nem kaptak:
vetőmagot, növényvédő szert, üzemanyagot, vagy hibák miatt áll a gép. Meg kellene kísérelni, mit vesztenénk akkor, ha például a Dabasi Járási Tanács vb elnökhelyettese —— a megyei tanács utasítása alapján —— az idén az aratás idején nem kérné ,,tekintettel a felsorolt tennivalók fontosságára és sürgősségére"
minden csütörtök reggelre irásban valamennyi községi tanács vb—elnökétől, hogy —- ,,hány kh—ról van a szalma lehúzva?" —-— ,,hány kh—on van a szalma kazalba rakva?" —- ,,mennyi a fogatok összes teljesítménye kh-ban (göngyö—
lítve?"), ha nem kellene minden héten jelenteni azt, hogy ,,mennyi a község kalászos területe?", olyan időszakban, amikor az már nem változik, s végül nem kellene közölni minden jelentésben a fogatok nem éppen változékony számát;
Hasonlóképpen nem kíméli a termelőszövetkezeteket a Váci Járási Tanács sem. A váci járásban havi állattenyésztési jelentés készítését rendelték el.
A jelentés 40 adatot tartalmaz de a jelentőlap kitöltése még nem elég, írásos beszámolót is kell készíteni a szaporulat felneveléséről, az elhullások okairól stb. A jelentés havonta részletes kimutatást kér az állatállományról, a szarvas—
marhától a pecsenyecsibéig, de megérdeklődi a széna és az abrak készletét és felhasználását, az egy liter tejre jutó pótabrak mennyiségét, a naposcsibe—elhul—
lását stb. A 40 adat közül kevés van olyan, amelynek alapján havonta intéz—
kedni kellene vagy lehetne. A állományi és a készletadatokat elegendő negyed-—
évenként ismerni, amúgy sem valószínű, hogy azonnal intézkedik a járási mező- gazdasági osztály, ha hárommal nő vagy csökken a tehenek száma, vae'v ha
egyik hónapban két dkg-mal több pótabrak jut egy liter tejre, mint a másikban.
A kontárstatisztika készíttetői nem fordítanak kellő gondot a kérdések fel- vetésére, s a pontatlanul fogalmazott kérdések következménye, hogy az adat-' szolgáltató lényegében arra és úgy válaszol, ahogy neki tetszik. Az ilyen adat—
gyűjtőnek, úgy látszik csak a kérdezés volt fontos, arra már nem gondolt, hogy vajon használható adatokat fog—e kapni kérdéseire.
A Mezőtúri Városi Tanács vb 88 kérdőpontot tartalmazó adatszolgáltatási felhívást adott ki a mezőgazdasági üzemeknek —— Közegészségügyi kérdőív cimmel -——-, amelyben csak úgy hemmegnek a szakszerűtlen, felesleges kérdések.
386 BARABAS: A sem-mmm BÚBÚKRÁGIA nem Például: Megfelelő helyen van-e az egység telepitve? —— Hogyan folyik a légy és szúnyog elleni küzdelem?-—— Milyen helyiségekből áll az üzemi konyha,a azok hogyan kapcsolódnak egymáshoz? ——- Van—e tejház? Istállóval egybeépült,
különépult? Ha egybeépült, az istálló melyik oldalán vmi? (észak—den). Keletre,
nyugatra nem volt kíváncsi a kérdező"A községi tanácsokat csaknem minden évben kötelezik a gólyák összeírás:
sára. Lehet, hogy szükség van erre az adatgyűjtésre, de talán az már túlzás, hogy a községi tanácsoktól megkérdezik azt is, hogy mikor épült a gólyafészek?
-- hány fészekben lakik magányos gólya? —- hány fióka kelt ki? (stb.) Honnan
tudják ezeket a községi tanácsok dolgozói? Járjanak utána, kérdezzék ki a gólyákat, másszanak fel minden gólyaf—észekre? S vajon ha meg tudnák momlani, mire használhatók ezek az adatok?Elgondolkoztató, hogy egy községi tanácsnál, ahol az elnökön s a tian
kivül esetleg egy vagy két tisztviselő dolgozik, mikor végzik az államigazgatási munkájukat, mikor foglalkoznak a lakosság ügyes—bajos dolgaival. A kontár- statisztika elrendelői feltételezik, hogy a községi tanácsok dolgozói szinte min—' dennap pontosan tudják, hogy a határban ki mennyi és milyen munkát végzett, bármikor pontosan meg tudják mondani a község állatállományát kor, ivarSzerinti megoszlásban. 7
A kontárstatisztikák elrendelői a legkülönbözőbb, de rendszerint igen
átlátszó indokokat találnak; ki az adatgyűjtések elrendelésére, közülük csupán egyet említünk itt meg: A Baranya megyei Tanács vb ipari osztálya arral—a kér——désre, hogy mi célból rendelt el kontárstatisztikát, azt a választ adta: hogy a vállalati statisztikusokat rászoktamák a vállalatok fontosabb mutatóinak kiszá—
mítására, ellenőrzésére. Ennek a módszernek a hatásában azt hiszem a Baranya megyei Tanács vb ipari osztálya sem hisz.
