Tartler, Rudolf: Az öregkor a modern társadalomban

3042

lyek pontos meghatározás alapján mér- hetők is.

Szerző célravezetőnek véli nem magát a vándorlást, hanem azt ,,beruházásnak"

"tekintve, a vele kapcsolatos magán— és közköltségeknek, valamint a pénzben ki—

fejezhető haszonnak vizsgálatát. Megál—

lapítja, hogy a pénzben ki nem fejezhető tényezők bizonyára igen lényegesek, de szántszerűen nem foghatók meg. Ezek után egyenként elemzi a költség és ha-

, szon tényezőit. *

A vándorlás költségei a költöző és csa- ládtagjai számára —— minthogy kikérdeze—

ses adatgyűjtés e tárgyban nem történt -——- becsléssel közelíthetők meg. Figyelembe kell venni az utazási és szállítási költsé—

geket, a lakásnak és a megélhetésnek a rendszeresnél bizonyára magasabb költsé-—

'geit, valamint az átmeneti időben kieső jövedelmet. Amennyiben a vándorlás fog- lalkozás-változtatással jár együtt, befele- tetésként kell számításba venni az új szakma megtanulásához és begya—korlásá—

hoz szükséges időre eső jövedelemki—

esést is.

Bár a vándorló bizonyára végez ilyen—

féle számvetést, egyénenként különböző az a minimális jövedelemszint és a befek—

tet—és határösszege, amelynél az egyén a költözés mellett dönt. Az összegszerű ha—

tárokat erősen befolyásolják a ,,pszihikai"

tényezők, az ,,áldozatvállalás", a régi kör- nyezet elhagyása, az új életforma bizony—

talansága stb. Ennek a tényezőnek bizo—

nyára igen nagy szerepe van a visszaván—

dorlásban is. —

STATISZTIKAI 130an 353339 __

A vándorlás következtében pozitívwvagry negativ pénzbeli eredmény, különbözet fog mutatkozni, ami több tényezőből te— r vődhet össze, éspedig a kereset, a létfenn—

tartási költségek és az árak változásából.

Ugyanígy lehet pozitív vagy negatív a ,,pszihikai" eredmény, a kellemes klima vagy nagyvárosi szokatlan körülmények stb. révén.

Szerző bemutatja egyik vizsgálatának eredményeit, mely egy mezőgazdasági te—

rület elvándorlására vönatkozik. Itt: 'a kor—, csoportos bontás szembetűnően bizonyítja a fiatalabb korcsoportok, különösen a 10—24 évesek nagy mobilitását. Érinti szerző azokat a nehéz elemzési problémá—

kat, amelyeket a vándorlásból származó költség és haszon, piaci és szervezési kér—

dések vetnek fel. Megemlíti, hogy a ván- dorlásból származó társadalmi haszonnak van egy olyan tényezője is, ami a vándor- lók utódai révén jelentkezik majd. Erre vonatkozólag bemutat egy — számítást, melynek során a jövedelem egységének változását kamatos—kamatszámítással ve- títi vissza a jelenre, figyelembe véve az időközben munkába álló utódokat, s a ter—

mészetes szaporodási arányszámok [fel—

használásával a még meg nem születette- ket is.

Szerző cikkét csak vázlatnak minősíti;

fő célja az újszerű szemlélet felvetése, s a mobilitást befolyásoló pénzben mérhető tényezők Vizsgálatának ajánlása.

(Ism.: Hankó Zoltánné)

SZOCIÁLISSTATISZTIKA

TARTLER, RUDOLF:

AZ ÖREGKOR A MODERN TÁRSADALOMBAN

(Das Alter in der modernen Gesellschaft.) Stuttgart, 1961. Enke. 169 p.

Tartler központi problémája az, hogy megismerje az öregeknek saját társadalmi , szerepükről, jelentőségükről alkotott el- képzelését, mert ennek az elképzelésnek döntő fontossága van abban, hogy az öre—

gek miként és mennyire tudnak beillesz—

kedni a jelenkori társadalomba. Szerző szerint ez az elképzelés, a saját szerepük—

ről alkotott kép egyrészt azoknak a hatá—

soknak az eredménye, amelyeket a társa—

dalmi szituációk az öregekre gyakorolnak, másrészt annak a következménye, hog a társadalomnak mi a véleménye az öregek—

ről és társadalmi szerepükről. Tartler

könyvében a társadalmi élet három fontos területén vizsgálja az öregek önértékelé—

sének kialakulását, illetve az erre ható erőket: elemzi az öregek és családjuk kapcsolatát, a "hivatás, a foglalkozás sze—

repét az öregek életében, és végezetül szól a szabad idő speciális problémáiról az öregek esetében.

A családi kapcsolat problémáit tár—

gyalva Tartler helyesen hangoztatja, hogy e kapcsolat értékelésénél nem szabad a múlt századi elképzelésekből és normák- ból kiindulni. A fejlett ipari társadalmu—

. ban az önálló termelők száma egyre csök—

ken és mind kevesebben rendelkeznek vagyonnal is, és ez fontos kihatással van az öregek helyzetére. Ma, amikor mind ritkább lesz, hogy a család gaZdasági funkciót is betöltsön, az öregek számára

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

"nagyon kevés lehetőség van arra, hogy csökkent munkaerejüket a család javára még kamatoztassák és munkából való ki—

válásuk után a család számára teherré válnak. Ezt érzik is és ez nyomasztólag hat gyermekeikkel való kapcsolatukra.

Az öregek státus—vesztéséhez vezet a csa—

ládon belül a családi vagyon szerepének csökkenése, azé a vagyoné, amely az agrár társadalomban halálukig az öregek kezé—

ben volt és anyagi helyzetüket, családi presztizsüket biztosította.

A mai öregek gyermekeiktől való anyagi függetlenségre törekednek, állapítja meg Tartler és ez a Német Szövetségi Köztár—

saságban jelentős mértékben a második világháborút követő helyzettel függ össze.

Ekkor ugyanis a német államszervezet és gazdasági élet teljes felbomlása következ—

tében a munkaképtelen öregek számára nem volt más lehetőség, mint hogy gyer- mekeikhez költöztek és azokkal tartat- ták el magukat. Ennek, a több éven át való teljes függésnek és a vele járó konfliktusnak emléke még ma is erősen hat, amikor már a nyugdíj és biztosítási rendszerek ismét működnek és az öregek eltartásáról ezek gondoskodnak elsősor—

ban.

Bár a probléma felvetésénél Tartler hangsúlyozza, hogy az öregek helyzetét a fejlett ipari társadalom viszonyai között kell vizsgálni, az öregek foglalkozása, hi—

vatása körüli problémák tárgyalásánál mégis túl sok teret ad az önálló kisterme—

lők helyzetének bemutatására. Ez részben 'a helytelen mintakiválasztás következmé—

nye, részben pedig annak a ,,régi szép idők utáni nosztalgiának a következmé—

nye, melytől a szerző óv bennünket, de amelybe maga is beleesik. Lírikus leírását adja annak, milyen előnyt jelent az önálló termelők számára, hogy fokozatosan tud—

nak kikapcsolódni a termelésből és így nem következik be náluk olyan válság, mint az alkalmazottaknál, ahol a foglal- koztatottság hirtelen megszűnése —— sze—

rinte szükségszerűen — válságot okoz.

Az alkalmazottak nyugdíjazásának Tartler jóformán kizárólag csak az árnyoldalait írja le.

Míg a családi és foglalkoztatottsági problémák tárgyalásánál Tartler elsősor—

ban a nyugatnémet viszonyok ismeretére

1043

támaszkodik, addig a szabadidő problé—

májának vizsgálatánál az amerikai szo—

ciológusok eredményeit használja fel.

Abból indul ki, hogy a modern ipari tár—

sadalomban" a szabadidő értékét a szóra—

kozási szolgáltatásokkal és javakkal való élés lehetősége adja. Az öregek problé- mája éppen az, hogy e javak, szolgálta- tások igénybevételében több szempontból is korlátozva vannak és ez nagymérték- ben hozzájárul ahhoz, hogy számukra a szabadidő teherré válik. Turtler szerint az öregek esetében a feladat az, hogy szabadidejüket úgy kell megszervezni, hogy az csak kismértékben függjön a fo—

gyasztási lehetőségekkel való éléstől.

Tartler könyve az öregekkel kapcsola—

tos vizsgálat speciális módszere miatt is figyelemre méltó. Szerző elveti a kérdő—

íves és kikérdezéses módszereket és he- lyette ismeretanyagát az öregekről írt monográfiák segítségével gyűjtötte össze.

Orvosokkal, pszihológusokkal, papokkal, tanitókkal, ápolónőkkel és egyéb szemé—

lyekkel monográfiákat iratott a közvetlen megfigyelésük alatt álló és általuk régebb idő óta ismert öregekről, összesen 206 személyről. Ezzel a módszerrel kétségte—

lenül sok mindent megtudott, ami más módszerrel felderíthetetlen lett volna.

Másrészt azonban ez a módszer számos alapvető hibalehetőséget is rejt magában, és ezekről a szerző nem emlékezik meg.

Már magát a mintakiválasztást is döntő módon befolyásolja, hogy kik azok az öre- gek, akik közelében olyan személyt lehet találni, aki egy monográfia megírására képes és azt vállalja is. Nem véletlen, hogy Tartler mintájában feltűnő nagy számmal szerepelnek az egyetemi Vég- zettségű öregek_ míg gyári munkás ösz- szesen csak 7 volt a 206 között. Másik, szinte elkerülhetetlen hibalehetőség a 206 monográfia iró egyéniségéből adódik. An- nak a valószínűsége, hogy ezek egységes értékelést és megfigyeléseket alkalmaz—

zanak, szinte zérus. Az általuk elkészí—

tett leírások felhasználása tehát nehéz és statisztikai feldolgozásuk egyszerűen le—

hetetlen. A monografikus módszert azon—

ban ennek ellenére mégsem kell teljesen elvetni és panel vizsgálatoknál alkalma- zása megfontolandó.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)