718
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖzépfokú oktatásra kell áthelyezni, azonban figyelemmel kell lenni arra, hogy az alapfokú oktatás elérje az általánosság pontját. 10 év- ben jelöli meg azt az időtartamot, amely szük- séges ahhoz, hogy az elemi oktatásban részt- vevők száma meghaladja az össznépesség 10 százalékát, abban az esetben, ha a kiindulási
arány 2— 3 százalék. A középfokú oktatásban számítása szerint 5 év szükséges ahhoz, hogy kb. 0,5 százalékos kiindulópontról az optimá- lisnak megítélt 2 százalékra lehessen emelni a középfokú oktatás tanulóinak arányát az összlakossághoz viszonyítva; a 2 százalékos középfokú oktatási arány elérése után a figyel- met az egyetemi színvonalú oktatás fejleszté—
sére kell fordítani és 10 év alatt a felsőfokú oktatás arányszáma 0,075 százalékos kiindu-
lási pontot alapul véve 0, 300 százalékra emel—
hető. A megfelelő korcsoportokhoz viszonyítva 10 év alatt egy országban az 5— 14 évesek korcsoportjában az alapfokú iskolai tanulók száma 10 százalékról csaknem 50 százalékra
emelhető, a következő 5 évben az optimális
oktatási keverési arány szerint a középiskolai tanulók számának a 15 — 19 évesek korcsoport- ja valamivel több mint 5 százalékáról kereken 25 százalékára kellene emelkednie. Az egye- temi hallgatók számának növekedése erősen változik az egyes országok korstrnktúrájától függően. Általánosítva, 10 év alatt a 20— 24
évesek koresoportjához viszonyítva 1 százalé- kos vagy alacsonyabb arányszámról 5 száza- lékig terjedő arányszám-növekedésre lehet szá- mitani.
A tanulmány szerzője következtetéseit egy- beveti több hasonló tárgyú szakmunka szerző- jével (Bowman és Anderson, Harbz'son és ' Myera, Tinbe'rgen és Bos, Lewis, Kendrz'ck,
Dem'eon és mások), és közülük egyesekkel vitá- ba bocsátkozik. A tanulmányt gazdag tábla- anyag támasztja alá, illetve egészíti ki.
(Ism.: Kármán Tamásné)
SMOLINSKI, Zb.:
A TÁRSADALOMSTATlSZTIKÁK RENDSZERÉNEK KORSZERÚSI'TÉSE
LENGYELORSZÁGBAN
(O unowoczesnienie systemu statystyk spolecznych w5 Pol/see.) — Wiadomosm' Statystyczm. 1969. 10. sz.
1 ——1 . p.
A társadalomstatisztíka feladata az élet társadalmi vonatkozásainak a vizsgálata. A fejlődés előrehaladásával ezeknek a problémák- nak a fontossága állandóan emelkedik. Végső soron túlnyomórészt ebben az esetben is fogyasztásról van szó, anyagi javak vagy szolgáltatások szükségletkielégítésre való fel- használásáról.
A háború utáni időkben a lengyel statisztika a társadalmi kérdések vizsgálatát elhanya—
golta, a gazdasági kérdések álltak az érdeklődés
előterében. Ez érthető, mert a legsürgősebb
feladatok a társadalmi gazdálkodás területén
merültek fel. A társadalomstatisztika lassú fejlődése azonban jórészt azzal magyarázható, hogy ezen a területen számos fontos kérdésnek nincsen olyan természetes gazdája, mint a gazdasági kérdések területén.
A fejlődés jelenlegi szakaszában a társada- lomstatisztika fejlesztése kerül az érdeklődés előterébe. Enélkül az emberi élet —— végső soron a szükségletkielégítés — számos terüle- tén nem lehet nyomon követni az előrehaladás ütemét. A társadalomstatisztika továbbfej- lesztésénél természetesen a reális adottságok ból kell kiindulni. Mivel a szolgáltatókat a ter- melés oldaláról nehéz meghatározni, a fogyasz- tók adatszolgáltatásának megszervezésével kell _ a szervezeti feltételeket megteremteni.
A népességstatisztika számára, amely nem része a társadalomstatisztikának, de szoros ,— köztük a kapcsolat, a 10 évenként lefolytatott népszámlálások és a gyakrabban is megren—
dezett mikrocenzusok biztosítják az anyagot.
A fejlett statisztikai szolgálattal rendelkező országokban azonban a népszámlálást a tár- sadalomstatisztika is kihasználja. A fejlett népszámlálások egyre jobban szolgálják a társadalomstatisztika adatszükségletének ki- elégítését.
A társadalomstatisztika számára az alap-
vető adatszolgáltatók a háztartások, mint azok
a legkisebb szervezeti egységek, amelyeknek keretein belül a fogyasztás lezajlik. A felhasz- nálók oldaláról nézve tehát a háztartások tudnak adatokat nyújtani a javak és szolgálta- tások és egyéb társadalmi értékek fogyasztásá- ról.
Hangsúlyozni kell azonban, hogy a statisz- tika szervezeti felépítésénél is szem előtt kell tartani a problémák közötti szoros kapcsola- tokat.
A fogyasztók adatszolgáltatása alapján folytatott statisztikai vizsgálatokat eddig első- sorban a háztartásstatisztika keretei között végezték. Egyszeri kérdőíves felvételekre csak ritkán került sor. Szem előtt kell tartani azonban, hogy a háztartásstatisztika nem meghatározott tárggyal rendelkező statisz—
tika, hanem vizsgálati módszer, amely fel—
használható különböző kérdések statisztikai vizsgálatára.
Ahelyesen értelmezett háztartásstatisztika nem csupán a bevételek és kiadások megfigye—
léséből áll. A feladat a háztartások adatszolgál- tatásán keresztül a népesség egész társadalmi helyzetének a felmérése. Nem feltétlenül szükséges azonban, hogy minden kérdés vizsgálata a háztartásstatisztíka keretében történjék. Ennek eredményeit egyszeri — meghatározott kérdésekre vonatkozó —— adat- felvételekkel is ki lehet egészíteni.
A statisztika ilyen arányú továbbfejlesztéso esetén a Vizsgálatok a szociológia területére is
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
719
kiterjeszthetők. Foglalkozni lehet többek kö-
zöttaszabadidő felhasználásával, a kulturális javak fogyasztásával stb. Ide tartozik végső soron a közvéleménykutatas is, amelynek feladata a tarsadalom ítéletének és véleményé- nek a megállapítása a társadalmi élet egyes kérdéseiről.
A tarsadalomstatisztíka továbbfejlesztése tehat szervezeti téren a fogyasztóknak mint adatszolgáltatóknak a fokozott bekapcsolását teszi szükségessé. Ebben a szervezeti keretben a szükségletkielégítés szélesebb fogalma képezi a vizsgalat alapját a szokasos értelemben vett
fogyasztasi statisztika ennek csupan egy részét alkotja.
Ilyen tarsadalomstatisztikai rendszer meg- teremtéséhez a statisztikai szervezet jelentős módosítására van szükség. A különlegesen
képzett szakemberek — statisztikusok, köz- gazdászok, szociológusok — egész sorát kell bekapcsolni a munkába. A vizsgálatokhoz szükséges adatanyag összegyűjtése csak a háztartásokon keresztül, a folyamatos és az egyszeri adatfelvételek jól átgondolt komplex rendszerével biztosítható.
(Ism.: Hajpál Gyula)
H ÁZTARTÁSSTATISZT! KA
A HÁZTARTÁSSTATISZTIKA HÉT ÉVTlZEDE A HlVATALOS
STATISZTlKÁBAN
(Sieben Jahrzehnte Wirtschaftsrechnungen in der amtlichen Statistik. Zur Neubearbeitung der Ergebnisse der Wirtschaftsrechnungzen 1937.) —— Wirtschaft und Statistik. 1969. 10. sz. 592—593. p.
Németországban a második világháború előtt három évben figyelték meg a háztartási
kiadások alakulását: 1907-ben, 1927-ben és 1937-ben. Ezek a felvételek többnyire alacsony és közepes jövedelmű munkavállaló csala- dokra vonatkoztak. Az 1937. évi adatfelvétel részletes feldolgozására a háború miatt már nem került sor. Az adatok összesítését és értékelését azóta folyamatosan elvégezték és az eredményeket publikáltak.
Az 1937-es adatok utólagos feldolgozásánál felvetődött a kérdés, hogyan és milyen mély- ségig hasonlíthatók ezek az adatok a korábbi és a háború utáni adatfelvételek eredmén yei- vel. Az összehasonlíthatósag szempontjából ha- rom tényező megfelelését tartották fontosnak:
a megfigyelt rétegeknek, a kiadások köré—
nek és a kiadások csoportosításanak azonos- ségét.
Az 1907. és 1937. évi adatfelvételbe csak alacsony jövedelmű családokat vontak be, olyanokat, ahol a család évi bruttó jövedelme a 3000 markat nem haladta meg. Az időbeli összehasonlítás tehát eleve csak olyan felvé—
tellel kapcsolatosan végezhető el, amelyben ugyancsak alacsony jövedelmű családok szere- pelnek. A többi felvételben is bizonyos vagyoni helyzet szerint csoportosították a családokat:
az éves jövedelem vagy a fogyasztásra fordí- tott kiadasok alapján. Egyaltalan nem ismere- tes azonban, hogy melyik csoport tekinthető ,,szegény"—nek, "atlagosan ellatott'*-nak vagy ,,gazdag"-nak. Az összehasonlítás soran vi-
szonylag szubjektíven kellett eldönteni, hogy melyik csoport felel meg az 1907. és 1937. évi kritériumok szerinti alacsony jövedelemnek.
Szerencsére altalaban kisszámú vagyoni foko-
zatot képeztek, így rendszerint feltételezhető volt, hogy a legalsó csoport adatai összeha- sonlith'atók az 1907-es és az 1937-es adatokkal.
Nem tekinthető azonban megfelelőképpen biztosítottnak az, hogy az egyes felvételekben megfigyelt haztartascsoportok a jövedelmi hierarchiának mindig azonos szintjén helyez- kednek-e el.
Az összehasonlításba olyan négytagú mun—
káscsaládokat vontak be, amelyeknél
—— 1907—ben az évi jövedelem 3000 márka alatti,
—— 1927—ben az évi jövedelem 2500—3000 márka közötti,
1 — 1937-ben a családfő évi jövedelme 3000 márka aatti,
—— 1950/51-ben az évi kiadás 2500—3600 márka közötti,
— 1962/63-ban az évi nettó családi jövedelem 3600 ——7200 marka közötti.
A kiadások köre, amelyre a megfigyelés kiterjedt, a különböző felvételek során gyak- ran megvaltozott. Problémát elsősorban a természetbeni jövedelmek, illetve a sajat termelésből történő fogyasztas okozott, ami a szóban forgó lakosságcsoportnal jelentős lehet.
Harom lehetőség között lehetett választani:
a) A saját termelésű fogyasztast a kiadási oldalon kiskereskedelmi aron veszik figyelembe. Ellentétele a jövedelmi oldalon ,,bevétel saját termelésből". Ebből a jövedelemből a saját kertre vagy kisállattenyésztésre fordított összeget le kell vonni (nettó elszámolás).
b) Az előző megoldás másik változata az, hogy a saját termelésű fogyasztás teljes értékkel szerepel a jövedelmi oldalon a termelési költségek levonása nélkül (bruttó elszámolás).
0) A saját termelésű élelmiszereket sem a jövedelmi, sem a kiadási oldalon egyaltalan nem veszik figyelembe.
Ez azért nevezhető következetes megoldásnak, mert a családtagok egyéb háztartásban végzett termelő tevé—
kenységének piaci értéke sem szerepel a kiadások között, csupán a felhasznált anyagok értéke erejéig (például szépségápolás).
A felvételek során a csoportképző ismérvek száma is nőtt és változott a csoportosítás elve is. A régebbi felvételek során az olyan alapvető mutatók mint fogyasztasi kiadas, összes kiadás, sem voltak pontosan definiáltak.
