I r t a : d r . I L L É S S Y JÁNOS.
A mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilal- mazásáról hozott 1893': XXtlI. t.-cz. 3. §-a a tokaji vagy hegyaljai bor védelmére külön intézkedést statüált. Még inkább kifejlesztette, illetőlég részletesen szabályozta ezt a védelmet a m. ; kir. kereskedelemügyi miniszternek a hivatkozott törvény végrehajtása tárgyában 1897. aüg.
23-án 53,850.'sz. a.' kibocsátott rendeleté s ennek .különösebben 3., 7.
és '8. §-ai. Ezek szerint 25 frttól 300; frtig terjédhető pénzbüntetés rovátik arra, a ki oly természetes bort, a melynek készítésénél vagy kezelésénél külföldi mazsolaszőlőt használ, vágy ha a tokaji borvidéken termett borhoz más (akár hazai, akár külföldi) bort kever s azt „tokaji",
„hegyáljái", „szamorodni" elnevezés alatt, vagy pédig a tokaji borvidék, vagy ezen borvidékbe tartozó valamely község vagy hegy. megnevezése alatt hoz forgalomba.
E különleges intézkedésre bizonyára a tokaji borban levő fontos gazdasági tényező ismerete birta törvényhozó testületünket, meg ,áz.a világrászóló hírnév, mely ezt a kiváló házai terményünket a speczialitás fényével "veszi körül. A tokaji bornak jó hírneve nem mái keletű. Vissza- nyúlik az már á messze századokba. Történelmi emlékeink tömegesen tanúskodnak a mellett, hogy a hegyaljai szőlők mindig kapósak voltak s a hegyaljai bor állandó és jelentékeny kiviteli czikk volt.
Ezzél a kápóssággal természetszerűleg vele járt az a kísértés, mely a jó hírnevet a maga önző czéljaira kihasználni s ezzel diskreditálni törekedett.' Kalmárszellémü kapzsi emberek ezelőtt is voltak s lesznek is mindig. Ezek nem átallották a tokaji bor elismert .jóságát is tönkre- tenni csalfa manipulácziókkal, csakhogy a maguk zsebét megtömhessék, habár embertársaik vagyonának és egészségének veszélyéztetésével. .
A tokaji borral való visszaélés à XVIII. század elején különösen vészedelmes mérvet kezdett ölteni. A szomszéd' Lengyelország kormány- zósága figyelmeztette legelőbb kormányszékeinket a veszedelemre, mely a b o r h a m i s í t á s o k miatt tartózkodó' külföldi borkereskedők elmara- dása következtében a magyar borkereskedelmet. fenyegeti. És a figyel- meztetés nem volt alaptalan.
Gazdaságtörténelmi Szemle 1800. 22
Az érdekelt északkeleti vármegyék és városok egymást érő panaszai mind azt hangoztatták, hogy a külföldi, eddig biztos vevők elmaradoztak a magyar piaczokról, kiszorították őket a lelketlen ha'zai kufárok, a kik a termelöket az uzsora hálójába kerítik s a terményeket, az élvezhetet- lenségig meghamisítják.
És a panaszok egyre sűrűbbekké és egyre hangosabbakká lettek. Behatoltak az országgyűlés termeibe, is és a törvényhozás sem zárkózhatott el az általános követelmény elől. Megalkotta az 1723:118.
törvényczikket, a mely szerint, hogy a magánosok csalásai miatt a közjó ne szenvedjen, igazságos, hogy a kiválóbb b o r o k a t bármi módon h a m i s í t ó k , vagy azokat rosszabb hegyekről helyettesítők, azok neve alatt eladók s ekképen a kereskedőket rászedők s a közkereskedelmet akadályozók az illető hatóságok által azonnal összes fyoruk elvesztésével büntettessenek.
A z 1729.: 12. t.-cz. pedig egyenesen kötelességükké teszi a ható- ságoknak, hogy a b o r h a m i s í t ó k r a szorgos gondjuk legyen s őket az eset súlyossága szerint példásan büntessék. Ugyanezen t.-cz. 2. §-a az országban nem birtokosoknak az a s s z u s z ő l ő к összevásárlását egyenesen eltiltja.
E törvények hatása alatt, az egyes érdekelt törvényhatóságok is siettek megfelelő intézkedésekkel a hazai borok védelmére. MisTcolcz városa 1727-ben szabályrendeletet alkotott a visszaélő kereskedők ellen :
„Minthogy penig a g ö r ö g ö k , a r η ó t о к, z s i d ó k és egyéb kereske- dők, in praejudicium et dampnum miserae plebis, a borokkal való kereskedésben annyira elmerültenek, kik miatt a város szegény lakosai magok borait immáron nem is distrahálhatják, ez okon injungáltatik Ordinarius bíró uramnak, hogy azoknak borait kitanulván és keresvén a borok taksáját rajtok szabadosan megvehesse, melyben is a város szükségére fizessenek 150 magyar frtokat.1)
Abauj vármegye MiskoJcznál is korábban 1724-ben részletesebb statutumot hozott nemcsak bizonyos vallású és nemzetiségű kereskedők ellen, hanem minden borpancsoló ellen, akár nemes, akár nemtelen volna, a ki t. i. idegen bort h e g y a l j a i v a l vegyítene s azt hegyaljai gyanánt adná el, a ki a bort Lengyelországba kivinné s ezzel az ország határán belüli kereskedést csökkentené, a ki a hegyaljai bort 180 bécsi itczénél kisebb hordókban árusítaná, a ki az a s s ζ ú s ζ ö 1 о - s ζ e m e к e t különválogatva, azokkal a hitvány bort értékesebbé, a valódi hegyaljai termést pedig gyöngébbé akarná tenni. A z ilyen borokat és asszuszölö- ket a vármegye a járási tisztviselők által elkobzandóknak s a vármegye
Kolozsvári-Övári : A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye II. 2. 399. 1.
szükségletére értékesítendőknek rendelte.1) Abauj* vármegye e rendelettel az 1655 : 79. t.-cz intézkedését újította föl, mely f i n o m a b b s z ő l ő - n e k a h i t v á n y a b b t ó l való e lk ü 1 ö ni té s é t tilalmazta.
Bizonyára más törvényhatóságok se maradtak tétlenül, Zemplén vármegyéről legalább is nem tehetjük fel, hogy világhírű borai érdeké- ben intézkedéseket nem tett volna, az a Zemplén vármegye, a mely még az 1609 : 43. t.-cz.-nél is szigorúbb rendszabályt látott szükséges- nek. A hivatkozott t.-cz. ugyanis a bornak az ország határán kivül való kivitelét, elkobzás terhe alatt, csak i d e g e n e k n e k engedte meg harminczad fizetése mellett. Zemplén vármegye 1628. februárban tartott közgyűlésén túl ment a törvényen, midőn a lengyel borkereskedők által okozott kellemetlenségekre, pl. hamis pénzeknek behúrczolására hivat- kozva a borkivitelt az idegeneknek is eltiltani kívánta.2)
A mit — szelídebb formában — Abauj vármegye magáévá tett 1681. nov. 10-ikén hozott határozatával, midőn az idegen kereskedőket az elővételi jogtól megfosztotta.3)
Az országgyűlések azonban csak hébe-korba ültek össze és ritkán értek rá a borvédelem ügyével foglalkozni. Az érdekelt törvényhatósá- goknak pedig bármily erélyes intézkedéseinek hatása legföljebb a megye határáig tartott. Gyökeresebb változás csak akkor állhatott be, a mikor az ország közigazgatása, az 1724-ben felállított m. kir. helytartó tanács- ban központi kormányszéket nyert. Idő telt bele mégis, míg a helytartó- tanács megmozdulhatott. Bizottságot alakított kebelében a borhamisítások megakadályozására. Ez a bizottság ismét egy másik bizottságra ruházta a tanácskozások megkezdését. Karancsberényi gr. Berényi Tamás lett a bizottság elnöke, Zemplén vármegye adminisztrátora, a következő évben pedig már főispánja s egyik előkelő birtokosa, a kit a tokaji bort ért veszedelem magát is közelről érintett. A bizottság tagjai voltak a szepesi kamarai adminisztráczió részéről : br. Szent-Ivány József tanácsos és á környékbeli vármegyék egy-egy követje, még pedig Zemplén képvisele- tében : Szirmay Menyhért, Abauj részéről : Szirmay István, Sáros részéről : Szirmay. Tamás, Szepes részéről : Furár Pál, Szabolcs részéről : Szunyoghy Ferencz, s végül Borsod és Gömör vármegyék képviseletében : Szatmári Királg György ; mind nagynevű és a borgazdaság terén nagytapasztalatú férfiak.
A bizottság Sáros-Patalcon alakult meg 1736. nov. 13-án, decz. 15-én azonban tanácskozásait Gálszécsen folytatta, az elnök vendégszerető kastélyában.
1) Kolozsvári-Óvári id. m. II. 1. 405. 1.
2) Kolozsvári-Óvári id. m. П. 1. 141.
3) Kolozsvári-Óvári id. m. II. 1. 290.
22*
A bizottságnak, hogy a gyógyítására bízott betegség orvosszereit megállapíthassa, mindenekelőtt a bajt előidéző okokat kellett kifürkésznie.
Ilyennek találta: a már több év óta tartó k e d v e z ő t l e n i d ő j á r á s t , mi miatt a b o r t e r m é s mind mennyiségre, mind minőségre a rendes- nél silányabb volt. Ámde a tokaji bor becsének devalválására ennél sokkal jobban közreműködött a kereskedők csalása és hamisítása.
Tapasztalásból is tudjuk — úgymond — hogy a g ö r ö g ö k és z s i d ó k áruczikkeiket hitelbe adják a bortermelőknek, ezek viszont adósságukat készpénzzel megfizetni nem tudván, szüretkor, annak fejé- ben borukat az általuk kényük-kedvük szerint diktált áron s az áru- czikkeknek meg nem felelő értékben csikarják ki annyira, hogy a hite- lezett áru nem ritkán a bor értékének e g y h a r m a d részével sem ér
föl s így a nyomorult népet kétszeresen megkárosítják, egyszer: mikor portékáikat értékén felül adják el s másodszor, mikor a bort tőlük hit- vány áron veszik meg. De még ezzel a haszonnal sem elégedvén meg, hogy még többet nyerjenek, a vidéki szőlőhegyek gyöngébb terméseit olcsón összevásárolják, azokat hegyaljai borral vegyítve, vagy csak tisztán is, "szabadon Lengyelországba szállítják, ott azután a még kiforratlan must édes csípős ízével az ottani tapasztaltabb kereskedőket megté- vesztvén, jó áron nyakukba sózzák s a külföldi kereskedők csak utólag g.yőzödnek meg, hogy a bor hitványabb annál, mint aminőt Lengyel- országban szeretnek. Az ekkép többször rászedett l e n g y e l aztán mind ritkábban jelenik meg a piaczon s inkább f r a n c z i a b o r t vásárol helyi szükséglete kiegészítésére. Ehhez az · is járul, hogy az ekként mind Lengyelországban, mind idehaza csalárdul szerzett pénzt, ezek a g ö r ö g , ö r m é n y és a r n ó t kereskedők kiviszik Törökországba, a hazai pénzforgalom nyilvánvaló nagy akadályára. A régi jó időkben,
"amikor g ö r ö g ö k és z s i d ó k még nem ártották belé magukat a borkeresk'edésbe, hanem maguk a l e n g y e l e k jártak Magyarországba bort vásárolni, nem megvetendő pénzforgalmat csinállak nemcsak azzal, hogy a bornak megadták a tisztességes árát, hanem, mert jelentéke- nyen fogyasztottak is. Most mind ez a haszon a g ö r ö g ö k és z s i d ó k kereskedése által csaknem semmivé lett.
A hegyaljai borok régi becsének visszaszerzése, a közkereskedelem biztonságának \4sszaállítása és a borhamisítások megakadályozása végett; a bizottság múlhatatlanul szükségesnek látja., hogy az országban lakó g ö r ö g ö k , ö r m é n y e k , a r n ó t ok és z s i d ó k a borkeres- kedéstől kereken eltiltassanak, kivéve a saját szükségletükre készített k ó s e r b o r megvételétől. Ide nem értetnek azok a lengyel borügynö- kök, akik Lengyelország lakosai részére vesznek bort.
Nem kell tartani attól, hogy e miatt a kereskedelem megakad,
vagy hogy a kamara jövedelme csökkenne, mert a lengyelek a görögök és zsidók kereskedése előtt, vetekedve jöttek Magyarországba s akadé- koskodás nélkül megvették mind a gazdag . borát, mind a szegényét.
Mihelyt tehát a görögök és zsidók kereskedését betiltják megint újra fel fogják ketesni az országot.
A t i s z á n t ú l i b o r o k egy ideig, t. i. még ki nem forrtak, édes- ségre vetekednek a h e g y a l j a i v a l és csak nehezen lehet őket meg- különböztetni, sokan tehát csalárdul hegyaljai gyanánt adják el, vagy a megcsömöszölt szőlőszemekre ráöntik s ezzel nyitnak utat a csaláshoz.
Ennélfogva, hogy sem a g ö r ö g ö k n e k és z s i d ó k n a k , sem bármely sorsú és rendű embernek a hegyaljai nemes boroknak hamisítására alkalma ne nyíljék, arra a bizottság a legjobb óvszernek azt találta, ha jövőre a tiszántúli borokat, elkobzás terhe alatt, senkinek se lesz sza- bad g ö n c z i h o r d ó k b a , melyek csak η e m r é g jöttek használatba a tiszáninnení részekben, tölteni, hanem nagyobbakba, melyek a gönczi hordókat legalább egy vederrel múlják felül. Továbbá azoknak a boroknak szállítása január l-ig egyátalában senkinek se . legyen megendve, január 1-től május 1-éig pedig, csak a nemeseknek engedtessék meg, dé azoknak is csak a saját és korcsmai szükségletükre; a nagyobb mennyiségben való szállítás pedig csupán kamarai vagy vármegyei útle- véllel legyen eszközölhető. Ezen az. időn túl, amikor t. i. a bor m-ár kiforrván, jellege határozottan fölismerhető, kivitele , bármely rangú és rendű tiszántúli embernek szabad legyen, de mindig csak nagyobb hordókban. A (xömór-vármegyeieknek s más távolabb esőknek mindig szabad legyen a 1 ú с ζ i r é v e n nagyobb hordókban szállítani, de a megyétől mindig útlevelet kell kérniök s a vármegyében soká ne időz- zenek.
De ezzel szemben Szabolcs, Borsod és Gömör követei a bizottság- ban mint kissebbség azt kívánták, hogy a Tiszántúlra, szabadon szállít- hassanak bort kisebb hordókban is, részint azért, mert nagyobb hor- dókat csak a Tiszántúl vehetnek és nagy áron, részint pedig azért, mért e megszorítás következtében. a kereskedelem hanyatlásnak indulna
nálunk. : ' · .
A bizottsági elnök azonban figyelmeztette az ellenzéket, hogy aki akarja a czélt, annak akarnia kell az eszközöket is. Már pedig ennek a bizottságnak a tokaji borral űzött csalások megakadályozása tüzetett ki feladatául. Az pedig köztudomású, hogy a túlatiszai borok nagy- mennyiségben adatnak el tokaji gyanánt, tehát a hamisítás ezen mód- jának meggátlása is múlhatatlanul intézkedést kíván.
Ami az Abauj, Borsod, Torna, Ung. és Bereg-vármegyei hegyeken termő borokat illeti, Abauj, Szabolcs, Borsod és Gömör követei azoknak
szabad szállítását, adásvevését nem kívánták se időhöz se személyhez, se útlevélhez kötve korlátozni, a hamisítók megbüntetésére elégnek tartván az 1723. évi 118-ik ezikkely intézkedését. Ellenben az elnök, a kincstár képviselője s a többi követek, csakis Zemplén-vármegye tudtá- val és engedelmével vélik megengedhetőnek azoknak a boroknak beho- zatalát. Sőt a termés helyének felismerése végett azt is szükségesnek tartják, hogy a hordók vármegyék szerint megkülönböztető jelekkel pl.
az abaújiak ABA., a borsodiak BOR., a tornaiak TOR., az ungiak UNG., s a beregiek BEREG bélyegekkel láttassanak el.
Ennek kapcsán mosta h e g y a l j a i b o r o k h o r d ó i n a k h i t e - l e s í t é s e került szóba abizottságban. Az abcmji, szabolcsi, borsodi ésgömöri követek ezt is ellenkezték, mint olyant, amely nem alkalmas a hamisítások megakadályozására s amely a hitelesítő biztosok részéről fölösleges zaklatásnak fogja kitenni a bortermelőket. Ellenben az elnök, a kamara és a többi vármegyék képviselői a hordók lebélyegzését a közkereske- delem hitele és bizottsága érdekében szükségesnek tartották sőt olyan intézkedést kívántak, hogy a bélyegzővel visszaélők és hamis bélyeg- készítők 500 frt bírsággal sújtassanak. Mert, ha mindjárt ez az intéz- kedés nem lesz is képes a borhamisításoknak teljesen elejét venni, mégis idő folytán a gyakorlatban mutatkozó hiányok pótlására, újabb meg újabb óvintézkedések legyenek foganatosíthatók. A bortermelők ezzel nem lesznek fölösleges zaklatásnak kitéve, a vármegyének is érde- kében fog állani, hogy ez az intézmény minél jobban működjék; nagy költséget sem ró a termelőkre, mert a hitelesítőknek minden hordótól csak egy krajczár fogna járni.
Hogy pedig az is kitűnjék, hogy melyik évben termett a bor, az é v s z á m n a k a hordóba való beégetését szintén kívánatosnak tartják az elnök, a kamara és a többi vármegyék kiküldöttjei.
Az a s s z u s z ő l ő k s z e d é s e , é r t é k e s í t é s e s az a s s z u - b o r o k k é s z í t é s e körül szintén sokféle csalás észlelhető, nevezete- sen, hogy az idegen hegyeken termett hitványabb asszuszölőket átviszik a Hegyaljára s hegyaljai gyanánt értékesítik; vagy ami még gyakoribb, bort csinálnak belőlük és hegyaljai gyanánt árulják. Némelyek rothadt szemeket is használnak igazán töppedt szemek helyett, mások meg az éretlen szemeket vízbe áztatják, azután aszalóban megaszalják. Az ilyen hamisítások megakadályozása végeit, a bizottság egyértelmüleg elrendelönek véli, hogy az asszuborok készítésétől a nem szőlősgazdák határozottan eltiltassanak.
Az a s s z u s z ő l ő s z e m eк ö s s z e v á s á r l á s á t illetőleg az elnök a kincstár tanácsosa valamint Zemplén, Sáros, Szepes követei mellőzhetetlenül eltiltandónak. ítélték az idegen asszuszőlöknek s azok-
ból készült boroknak bevitelét a Hegyaljára, vagy a hegyaljai asszusző- lök összevásárlását, úgyszintén a velük való üzérkedést. Csak így lenne lehetséges az asszuszölőkkel űzött csalásokat elfojtani s elérni azt, hogy a vaJód.i hegyaljai asszuszölőkböl szűrt bor visszanyerje tönkretett jó hírét s a kereskedők megadják tisztességes árát.
Az a b a u j i követ ellenkezőleg megengedni kívánta mindenkinek az aszuszölölc gyűjtését, de eladását csakis nemeseknek és földesúr helye- ken volna szabad; azok a nemesek pedig, akiknek a .Hegyalján is van szőlőjük, oda szabadon szállíthassák máshol termett boraikat.
Szabolcs, Borsocl és Gömör követei szerint, asszubor készíthetését a haza minden fiának, szőlőbirtokosoknak, nemesnek törvény biztosítja, még a nem nemesektől sem tiltja el a közjó érdekében, hogy saját használatukra bort ne szállíthassanak.
Ehhez a felfogáshoz sem bizottsági elnök, sem társai nem járul- hattak hozzá, mert ha ez — úgymond — elfogadtatnék, a bizottság- nem, vagy csak hiányosan felelhetne meg az eléje tűzött feladatnak.
Csupán a k i n c s t á r képviselőjének azt a kívánságát tartotta teljesítr- hetönek, hogy amennyiben a k i r á l y i u d v a r t a r t á s részére szük- séges a s s ζ u b о r-mennyiség a kincstári szőlők terméséből ki nem tel- nék, szabad legyen a kincstárnak az asszuszőlöket a t o k a j i és t a r - e z a l i hegyeken összevásárolni, de kifizetés mellett és a kamarai kikül- dött jelenlétében.
Végül rámutatott a bizottság arra a jelenségre is, hogy n é h á n y é v ó t a , jobbára p a r a s z t e m b e r e k , magasabban fekvő s ennél- fogva költségesebb művelést igénylő szőleikkel felhagyván, lapályon telepítettek szőlőket, melyeknek termése, már a talaj hitványsága miatt sem felelhet meg a l e n g y e l kereskedők igényeinek, a borhamisításra s a bor értékének csökkentésére azonban veszedelmesen alkalmas esz- köz. Ennek továbbharapózását meggátlandó, el kellene rendelni, hogy Zemplén vármegye tudta és engedélye nélkül a Hegyalján új szőlőt telepíteni ne legyen szabad ; amely irányban Zemplén-vármegye már szabályrendeletet is dolgozott ki a földesurak hozzájárulásával.
Eddig tart a bizottság tárgyalásairól fölvett s az elnök által 1736.
decz. 16-án a helytartótanácshoz fölterj esz tett jegyzőkönyv. Látható ebből, hogy a tanácskozás menete távolról sem volt zavartalan és egy- értelmű. Az elnök, a kincstár képviselője, Abauj, Zemplén, Sáros és Szepes küldöttjei a szőnyegen forgó kérdés sok pontjára nézve szemben talál- ták magukat Szabolcs, Borsod és Gömör követeivel. Magát a lényeget: ц a veszedelemmel fenyegető bajnak orvoslását mindnyájan akarták;
nézeteik csupán a kivitelre nézve tértek el, pedig ennek sikerétől füg- gött minden, Az elnök és hívei szigorú rendszabályokat sürgettek, a
Tisiavidék követei ellenben a szigorú szabályoktól saját helyi anyagi érdekeik veszélyeztetését féltették. - · - - -
TMem iá elégedtek meg eltérő nézeteiknek a jegyzőkönyvben való feltüntetésével, hanem ezenkívül különvéleményt is terjesztettek a -hely- tartótanács elé, melyben hálájukat fejezik ki a király és a kormányszék atyai gondoskodásáért, de "a bizottságnak a t i s z a v i d é k i; b o r o k kezelése és szállítása tárgyában szótöbbséggel hozott határozatát gya- korlatlannak s az ország egyik tekintélyes vidékére károsnak ítélvén, annak meg nem erősítését tisztelettel kérni kötelességüknek tartolták.
Az érdekeiket sértve érző vármegyék is sorompóba léptek. Bor- sod vármegye csak röviden ír 1737. jan. 21-én a helytartótanácshoz, kérve, hogy a nemesség jogait sértő, az országos törvényszékbe ütköző s a közkereskedelmet veszélyeztető bizottsági határozatokat mellőzze.
Szabolcs vármegye már sokkal hevesebben szállt síkra'igazai mel- lett. A jelentés, melyet a vármegye képviselője Szunyoghy Ferencz a bizottság tanácskozmányairól 1737. jan. 26-án a vármegye közgyűlése élé terjesztett, nagy kedvetlenséget támasztott a szabolcsi urakban.
Nincs kifogásuk a borpancsolók megrendszabályozása ellen, de : amit a bizottság a t i s z á n t ú l i boroknak a ti s z á n i η η e η í t é s z e k b e szállí- tásáról az időhöz kötöttségről, a hordók szabályozásáról és hitelesíté- séről, az útlevelekről, a szőlőhegyek osztályozásáról, az asszuszőlönek a Hegyaljára bevitele s a hegyaljai asszuszőlők vásárlása és eladása ellen szótöbbséggel határozott, az ellen tiltakozni kénytelenek. Maga О Felsége is éppen a nemesi jogok oltalmát czélozta a borpancsolók ellen, mikor a bizottságot kinevezte ; a mikor a n e m e s s é g j o g a i t sértő határozatot hozott (!).' Az 1715. 8. t.-cz. értelmében maga az országgyűlés — pedig ez az ország egyeteme — sem határozhat az ország egyéb ügyeiben, csak az adó ügyében, honnan veszi tehát magá- nak az ennéHs nagyobb hatalmat a bizottság, mely csakis a helytartó- tanács kegyelméből működhetett.
Az ú t l e v e l e k kiadása ugyan ingyenesnek terveztetik, de jól sejtik a szabolcsi urak, hogy a taksaszedés nem fog soká késni s a r é v é s z e k és v á m o s o k sem fogják elengedni a borravalót se úrtól se paraszttól. Az emberek eszejárása mindjárt kész azzal a következtetéssel, hogy a t i s z á n t ú l i borokat rettenetes silányságukért kellett háttérbe szorítani, holott csak a múlt esztendőben is a Hegyalján járt r o s ζ i d ő és nagy s z á r a z s á g miatt, azok mind mennyiségre
« m i n d minőségre vetekedtek a. hegyaljai borokkal. És ha — mint a bizottság állítja — a tiszántúli borok jóval hátrább állanak a hegyaljai- nál, savanyúságuknál fogva pedig amazokkal össze nem téveszthetök, mire jó az a mindenáron való elkülönítés?.· ·..,.'. . ..
Az, hogy a t i s z á n t ú l i bort esak bizonyos megszabott időben legyen szabad szállítani s akkor is a g ö n c z i n é l nagyobb hordóban s útlevéllel teljesen gyakorlatiatlan intézkedés, mert a bornak is, mint minden áruczikknek a maga idejében, a bornak éppen szüretkor van meg az ára s aki azt korlátozza, az a kereskedelmet teszi tönkre. Ki akadályozhatja a n e m e s e m b e r t , ezt a törvény által kiváltságolt személyt, abban, hogy a borát akár gazdasági szükségletére, akár keres- kedés czéljából a t i s z á n i n e n i vidókre, vagy «.hová tetszik, ne szál- líthassa, vagy akár szőlőt akár bort onnan vegyen, ahonnan akar.
De a ^nemtelen embert se lehet a bor ide-oda szállításában kor- látozni, mert a nyomorult nép részben a borkereskedésből segíthet adóterhén, de még különben sincs hatályon kívül helyezve az 1681.
79. t.-cz., mely a szabad kereskedelmet biztosítja.
A szőlők tervbe vett osztályozásával sincsen megelégedve Szabolcs- vármegye. Tagadhatatlan, hogy a' hely fekvése sokat határoz. De az még nem minden. A jó fekvésű helyen is rossz v e s s z ő v e l beültetett, rosszul müveit szőlő, rosszabb bort adhat, mint a hitványnak kikiáltott borvidék gondozott szőleje. A b o r k e z e l é s is lényeges dolog. Rossz pinczében, rossz kezelés mellett a hegyaljai bor sem érdemli meg azt a nagy hírnevet.
A borok osztályozása szülte a h o r d ó k h i t e l e s í t é s é n e k eszméjét. Ebbe se nyugodhatik belé a vármegye. Először is ez a csa- lást nem fogja megakadályozni, mert a bor kiönthetö és mással cse- rélhető fel, aztán meg a kereskedő sem tartozik teljes bizalommal lenni iránta. A hitelesítők a szegényebb és gyöngébb szőlősgazdákat aprólé- kos bosszantásokkal megvesztegetésre fogják kapatni s ezen a réven, aztán a hitvány bor előtt is szemet fognak hunyni, annál is inkább, mert szüretkor nem lehetnek mindenütt jelen, a hordóba szűrt bort pedig vagy nem értik, vagy nem akarják megbírálni. Attól is lehet tar- tani, hogy akadnak rossz lelkűek, akik bélyegzőt hamisítnak nem törőd- vén a bírsággal, csak jó vásárt csinálhassanak.
Végig olvasva Szabolcs vármegye kifogásait és neheztelését a gálszécsi határozatok ellen, önkénytelenül is az a kérdés tolul előnkbe:
hogy mikép gondolja hát a nemes vármegye a borhamisítás égető baját orvosolhatni ? A bizottság javaslatából csupán azt fogadja el, hogy a g ö r ö g ö k és z s i d ó k tiltassanak el a borkereskedéstől; a javaslat többi pontjait kereken visszautasítja anélkül, hogy jobb, a gyakorlati életnek megfelelő s a helyi érdekeket nem sértő megoldási módot aján- lana. Beéri az 1723. 118. t.-cz. büntető határozmányával s minden más intézkedést, a nemesi jogok sérelmének tekint, de tulajdonképen csak azért, mert a saját önző anyagi érdekei ellen van irányítva.
Ebben a felfogásban Borsod, Gömör és Szabolcs-vármegyék nem állottak egymagukban. Más. vármegyék közönsége is csatlakozott hozzá- juk. így Bihar vármegye 1737. január 23-án tartott közgyűléséből, Szabolcséhoz hasonló tartalmú és modorú feliratban tiltakozott a g á 1- s z . é c s i tanácskormány javaslatainak elfogadása és életbeléptetése, ellen. Bihar vármegyének abbeli panaszos felkiáltását, hogy róla és ügyeiről tárgyalván, öt is méltányos és illendő lett volna meghallgatni, megértjük .s az ö, valamint a szintén szőlőtermő Bereg, Ugocsa, Ung vármegyéknek a tanácskozásba meg nem hívását s nézeteik meg nem hallgatását is elhibázottnak tartjuk s legfeljebb azzal tudjuk menteni, hogy a Hegyalja érdekében összehívott bizottság tárgyalásaiban csak azoknak a vármegyéknek részvételét látták szükségesnek, amelyek a hegyaljai borok értékének alakulásába előnyösen (mint Sáros és Szepes) vagy hátrányosan (mint Szabolcs, Gömör és Borsod) közvetlenül befolytak.
Az alaphang, mely Biharvármegye föliratán végigvonul, szintén a Hármaskönyv I. részének 9-ik czímében biztosított n e m e s i k i v á l t - s á g veszélyeztetése fölötti kesergés. Rendi alkotmányunk virágzása korában, a" legéletrevalóbb eszmét is, semmivel sem lehetett jobban agyonütni, mint azzal a csatakiáltással, hogy a nemesi .-jogok veszede- lemben forognak! Az „universitas praelatorum, baronum, magnatum et nobilium", ahogy a vármegyék magukat nevezték és írták, rögtön kész volt egy. sereg törvényczikk idézésével, melyek valamennyien a nemesség előjogait bástyázták körül. így hivatkozik Bihar az 1659.
61. t.-cz.-re, mely szerint a nemesember nemcsak nem kényszeríthető ú t l e v é l váltására, ellenkezőleg ő ma,ga állíthat ki útlevelet, melyet a harminczadosok és vámosok respektálni tartoznak; az 1655. 83. t.-cz.-re, mely szerint a kisnemességnek elegendő, csak attól a vármegyétől sze- rezni útlevelet, amelyben lakik s azzal aztán szabadon és feltartóztatás nélkül közlekedhetik az országban mind személyében, mind holmijával.
. Ezeknél sokkal.őszintébb Bihar vármegyének afölötti aggodalma, hogv hol talál majd borainak piaczot, ha Tokaj vagy a Tisza túlsó vidéké- ről kizáratik? Az Erdélylyel való kereskedést ugyanis a . k e t t ő s h a r - m i n c z a d drágítja meg, a temesi bánságból pedig már évek óta ki vannak tiltva a b i h a r i b o r o k . Azzal ők nem érnének el semmit, ha újesztendő, illetőleg május elseje után szabad lenne a borkivitel.
A b i h a r i b o r t nem lehet eltartani, melegben nem lehet szállítani, mert akkorra megnyúlósodik. A bihari bornak csak szüretkor van ára;
a ki akkor el nem adja, az vagy maga ihatja meg, vagy uzsorások karmaiba jut. Miből fizesse adóját a földhöz ragadt . szegénység, ha borából hasznot nem láthat? Különösen az a jelentékeny része a b i h a r i ρ a r a s z t s á g n a k , , mely hegyes vidéken lakván, a. földet.
nem túrhatja s csak kicsiny szőlejéből tarthatja fenn magát. Minek tehát egy egész vármegyét tönkre tenni, csak azért, hogy más vidéket, dédelgessünk !
Bihar vármegyének ez az ellenvetése jóformán egyetlen volt az ellenzéki okoskodások közt, amely megfontolásra volt érdemes.
A helytartótanács kebeléből a borhamisítás megakadályozására alakult bizottság, élén Balassa Pál gróf tanácsos elnökkel, a gálszécsi tanács- kozmány javaslatainak s a vármegyék ellenészrevételeinek áttanulmá- nyozása után szintén helyet adott e felfogásnak. Ez a nagyobb bízottá ság, a szőnyegen forgó tárgyról kibocsátandó rendelet szövegezésében, még a látszatát is kerüni igyekezett annak, hogy rendeletével a t i s z á n t ú l i borok értékesítését akadályozza, vagy a nemesi jogokat s a közkereskedelem érdekeit sértse, hogy egyik résznek a másik kárára kedvezzen. Csupán azt czélozta a nagybizottság, hogy a t i s z á n t ú l i borok a - t i s ζ á n i η η e ni é k t ő l , jelesül a hegyaljaiaktól elkülönítes- senek és fölismerhetők legyenek, egymás helyébe ne tétessenek, hogy az ekként űzött csalásoknak vége szakadjon. Az 1723. 118. t.-cz. ugyanis, melyre a vármegyék annyit hivatkoztak, az összes borkészlet elkobzásá-.
nak terhe alatt tilalmazta ugyan a jó boroknak gyöngébb borokkal való vegyítését, vagy becsempészését, de a pancsolást sem ez, sem. az;
ugyanaz évi 12. t.-cz. nem tudta megakadályozni, minek következtében halaszthatatlanul szükségessé vált hatályosabb intézkedésekről gondos- kodni addig is, míg azt maga a törvényhozás megtehetné.
A hetytartótanács is, a két bizottság álláspontjának megfelelően, szigorú rendszabályok mellett foglalt állást, osztván a gálszécsi bizottság, elnökének azon felfogását, hogy aki.a czéJ.t akarja, annak az eszközö- ket is akarnia kell, még, ha nem kedveznének is azok a helyi magán- érdekeknek. Ily értelemben terjesztette föl 1737. márcz. 9-én az egész ügyet a király elé, aki azt a maga egészében jóvá hagyta. A királyi jóváhagyás után 1737. okt. 11-én megjelent az egész országnak szóló k ö r r e n d e l e t a következő tartalommal :
„Mivel tapasztaltatott, hogy a t o k a j i , vagy úgynevezett, h e g y - , a l j a i b o r o k értéke és ennekelőtte elismert becse különböző csalások,, és visszaélések következtében hátrányosan alábbszállott, jelesül pedig ő csász. és kir. szentséges felsége, legkegyelmesebb urunk, azon vidék lakosságának s a közjónak érdekében kívánván munkálni, hogy jövőre a tokaji, vagy úgynevezett felső-magyarországi hegyaljai borokat valami, módon hamisítani ne lehessen, az elrendelendő szükséges óvóintézke- dések czéljából bizottságot rendelt ki, méltóságos gróf Berényi Tamás zemplénvármegyei főispán úr elnöklete alatt, amely bizottság jelentését saját észrevételei kíséretében a helytartótanács alázatosan ő csász. és
kir. felsége elé terjesztvén, ö csász. és kir. felsége f. hó 3-án kiadott kegyelmes rendeletében a következő szükséges óvóintézkedések megté- telét parancsolta meg és pedig:
1. Hogv az országban tartózkodó minden z s i d ó , g ö r ö g , ö r m é n y , a r n ó t egyátalában mindenféle b o r k e r e s k e d é s t ő l Magyarország felső részeiben alapjában s egyszerűen tiltassék el. Ellen- ben a Lengyelországban lakó z s i d ó k n a k , akik azon ország lakosai- nak és kereskedőinek ügynökei, ha magukat főnökeik hitelférdemlö útle- velével kellőleg igazolják, a jelzett borok összevásárlása, kivitele s ngy- nevezett k ó s e r b o r n a k készítésé továbbra is megengedtetik.
2. Minthogy pedig a l e g t ö b b c s a l á s , h a m i s í t á s és b o r - p a n c s o l á s a Hegyaljára szállítani megengedett t i s z á n t ú l i borok- kal szokott történni, ennélfogva bármiféle csalás, visszaélés és hamisí- tás megakadályozása, valamint a hegyaljai bornak a tiszántúlitól való megkülömböztetése czéljából, jövőre, a t i s z á n t ú l i borok csakis a g ö n c z i n é l n a g y o b b h o r d ó k b a tölthetők, a h e g y a l j a i a k pedig v a l ó d i g ö n c z i h o r d ó k b a . És ezen hordók mértéke, úgy, amint azt a kir. szepesi kincstár igazgatóság néhány év előtt meg- szabta és a vármegyékben közhírré tétetett, csempészet büntetésének terhe alatt pontosan betartassék, minek következtében a Kassa városi u. n. Statt-Gewächsz, egyébként is helytelenül és a kir. harminczadok megkárosításával használt hordók természetesen eltiltatnak és a g ö n c z i h o r d ó k valódi méretére és mennyiségére szállíttatnak alá.
3. Nemkülönben megint a t i s z á n t ú l i borok az eddig is köve- tett és gyakorolt szokás szerint: a Hegyaljára Gyertyaszentelő-Boldog- Asszonv napjáig (febr. 2.) semmiféle ürügy alatt egyetlen országlakos által sem szállíthatók, csempészet terhe alatt. Ellenben a jelzett határ- idő elteltével a szállítás megengedtetik, de csakis a szepesi kincstári igazgatás- vagy Zemplén-vármegye által ingyen kiadandó útlevéllel ellá- tott embereknek.
4. Ami továbbá a h o r d ó k j e l z é s é t illeti, miután a t á l y ai, g q 1 о p i,. r á t к a i, m á d i,· ζ o m b o r i, o n d i , t a r c z a l i, k e r e s z t ú r i k i s f a l u d i g ' . ' s z e g i , b é n y e i , v á m o s u j f a l u si, t o l c s v a i , l i s z - k a i , z s a d á n y i , o l a s z i , p a t a k i , ú j h e l y i , k i s t o r o n y i , z e m - p l é n - v á r m e g y e i — továbbá a s z á n t ó i és h o r v á t i , a b a u j · v á r m é . g y e i h e g y e k e n teremni szokott borok, a t o k a j i v a l min- dig hasonló minőségűnek, becsünek és értékűnek tekintettek még a kül- földi kereskedők által is, ennélfogva nem látszik tanácsosnak, hogy az egyes hegyaljai szőlőshegyeken termett borok eltérő megkülönböztető jellel, hacsak bizonyos betűvel is jelöltessenek meg, mert a jelzetek sokféleségéről és különbözőségéről a külföldi kereskedők nem bírván
tudomással, inkább zavart és gyanakvást szülhetnének, mintsem ezen üdvös intézkedésnek használnának. Minthogy tehát az egyes említett borokat mindig egy és ugyanazon értékűnek, becsünek, és minőségűnek tartották, illendőnek találtatott, hogy minden zavar eltávoztatása és minden gyanú megszüntetése végett az összes megírt borok egy és ugyanazon és pedig az ide mellékelve lerajzolt j e 1 v é n y η y e l1) jelez- tessenek és bélyegeztessenek, az említett Zemplén- és A bauj-vármegy ék kebeléből, minden városban és községben erre a czélra kirendelt, uta- sított s szigorú esküvel lekötelezett emberek által, a t e r m e l é s é v é - n e k külön feltüntetésével; máskülönben még á megírt hegyeken is bárhol termett borok sem lesznek tekintendők a tokaji vagy hegyaljai borokkal azonosoknak és valódiaknak. Ennek következtében fölösleges, hogy .a tiszáninneni vármegyékben termett borok miként e d d i g Aba.
Bor. Tor.\ Ung.2) jelzetekkel láttassanak el miként a már egyszer meg- jelölt hegyaljai borokkal más mindenféle s bárhol termett borok, mint
meg hem jelzettek, azonosoknak úgy sem fognak tekintetni. Mivel pedig a kinevezendő hitelesítők senkinek se kötelezhetők ingyen szolgálni, nékik minden h o r d ó t ó l , amelyet a saját házuknál· bélyegeznek m e g : 1 poltura, ha pedig bélyegzés végett, a bor tulajdonosa által, egyik- másik szőlőjébe a községen kivül kihivatnak: 1 garas jár. Ezen alka- lommal azonban vigyázzanak, hogy n e ü r e s , hanem m u s t t a l már megtöltött hordókat bélyegezzenek meg, továbbá, hogy a' b é l y e g z é s m ű v e l e t é t : Bolgdogasszony fogantatása napjáig (dec. 8-ig) teljesen elvégezzék s azután a rájuk bizott bélyegzőt annak a pontos k i m u - t a t á s á v a l , hogy szüret alkalmával h á n y és m i l y e n h o r d ó k a t bélyegzettek meg, a járási szolgabiráknak és ezek által a rendes alis- pánoknak, a megirt vármegyék további intézkedéséig szolgáltassák át.
Ezenkívül, hogy az idegen boroknak hegyaljai borok gyanánt való érté- kesítése, méginkább s már szüret idején megakadályoztassék, nemcsak a t i s z á n t ú l i — miként mondatott, hanem más bármiféle más t i s z á n - i n n e n i akár Zemplén, de főleg Abauj vármegyékben a kitüntetett helye- ken kivül termett b o r o k n a k b e v i t e l e , a mondott Boldogasssony fogantatása napjáig a csempészet büntetésének terhe alatt szigorúan eltiltatik. Továbbá ha előfordulna az az eset, hogy némelyek h a m i s b é l y e g z ő t csináltatnának s azzal tudva élnének, vagy hogy a kineve- zett hitelesítők a rájuk bizott bélyegzővel csalárdul vissza élnének, mind ezek a vármegyék tisztjeinek idejében följelentetvén, a hamis bélyegző- ket készíttetők: 500 frtal büntettessenek, a bélyegzővel visszaélő hite-
!) Ez a b é l y e g z ő : a k o r o n á v a l f e de t t m a g y a r c z í m e r t ábrá- zolja, a pajzs alján TOKAI szó, két oldalon az évszám pl. 17—37.
2) Azaz : Abauj, Borsod, Torna, Vng. ι
lesítők pedig az 500 frt birságon felül örökös hivatalvesztéssel sújtas- sanak és ba a büntetéspénzt készpénzben le nem tehetnék, elengedhe- tetlenül az annak megfelelő testi büntetésben részesüljenek. A birság- pénzék 1/3-da a följelentőnek fog jutni, a többi kétharmad pedig a vár- megyék közszükségleteire lesz fordítandó. Ami azonban a f ö l j e l e n - t ő k e t illeti, azok közt külömbség teendő, mert némelyek rosszakaró- lag igyekeznek másoknak ártani. Vannak azonban olyanok, akik a
• k ö z ü g y i r á n t i s z e r e t e t b ő l tesznek följelentést anélkül, hogy a bizonyítást magukra vennék. Az előbbeniek tehát, ha besügásukat nem tudják bizonyítani, mindenesetre hasonló birsággal büntethetők az utób- biakat ellenben, minthogy a közjó iránti szeretetből vádoltak mást, még .ha nem képesek is a bizonyítást magukra vállalni, méltányosságból
minden további büntetés alól föl kell menteni ; de az alispán meghall- gatván az ilyetén följelentést, gondoskodni fog a följelentett ellen szigorú vizsgálatot indíiani és ha abból a csalás valamely bűnténye kiderülne, az ellen természetesen hatóságilag el fog járni, a személyek minémü- sége szerint fenntártván a jog szerint fenntartandókat.
5. Minthogy hallomás szerint, a hegyaljai borok korábbi értékéL és becsét egyebek közt az is csökkentette, hogy a s z s z u b o r o k a t n
mindenfelé i d e g e n e k is szabadon keszítettek, ennélfogva ezentúl mindazoknak, akiknek a hegyaljai hegyeken szőlejök nincsen, a megírt borok készítését komolyan és szigorúan eltiltani, ellenben az ottani szőlőbirtokosoknak személyválogatás nélkül továbbra is megengedni kegyelmesen jóváhagyta 0 csász. és kir. Felsége.
6. Nemkülönben kegyelmesen azt is elrendelte, hogy as s zu s z ő - l ő k e t a Hegyaljára, idegen szőlőshegyekről senki be ne vihessen és hogy magukon a megírt hegyaljai hegyeken szedett szőlőket Ő kir.
Felségének fiskusa, a földesurak s bárki más saját szőlősgazdák, elkob- zás terhe vagy minden egyes p u t t ó n után behajtott 12 frt birság terhe alatt össze ne vásárolják és el ne adják.
7. Az említett Zemplén vármegyének a földesurak egyetértésével hozott azt a határozatát, mely szerint a vármegye tudta és engedélye nélkül ezentúl a hegyaljai részeken ú j s z ő l ő k nem telepíthetők nem- csak hogy jóváhagyta, hanem annak Abauj vármegyére, nevezetesen a s z á n t ó i és h o r v á t i szőlőhegyekre kiterjesztését kegyeimesem elren- delte Ö csász. és kir. Felsége.
A rendelet második pontja zokon esett Kassa városának. Sietett is magát tisztázni a rágalom alól, mely ellenségeitől eredhet, mintha a
„Statvex" nevü hordót a harminczadok megkárosítására, használná. A Statvex hordó éppen másfélszer annyi, mint a g ö n c z i h o r d ó s ezt a harminczadok nagyon is jól tudják s aszerint is vámolják el.
Egy elkésett utóhang is érkezett Zemplén vármegye részéről. A vármegye 1737. nov. 30-án tartott közgyűlésén a rendeletnek két fogyatkozását találta. Egyik az, hogy miután a l e n g y e l b o r k u p e - c ζ e к nemcsak Zemplén, hanem Sáros, Ung és Bereg vármegyékből is szoktak bort kivinni, a harminczadokon a z e m p l é n i bor valódiságát vármegyei vagy helyhatósági bizonyitványnyal kellene igazolniok. Másik az, hogy a rendelet 4. pontjában a bortermő helyek felsorólása s egy kalap alá vonása nem helyes, annyiból, hogy a felsorolt községek ter- mései jóságra és becsre nézve lényegesen különböznek egymástól. Aki o n d i vagy g о 1 ο ρ i bort ád és vesz t a r с ζ а 1 i gyanánt az ép ugy csal, mint aki g o l o p i helyett m i s k o l c z i v a l üzérkedik. Szükséges volna tehát igenis a hordókon a bór származási helyét is megjelölni.
A helytartótanács csak ezen utóbbi kívánalmat találta mellőzen- dőnek a m. udvari kanczellária azonbán egyikhez se járult hozzá, csàk utasítani kívánta Zemplén vármegyét, hogy a rendelet hatását kísérje figyelemmel s a tapasztalandó hiányokról kóronként tegyen jelentést.1) Tett e Zemplén vármegye megfigyeléseket és jelentéseket? nem tudjuk. Hivatalos iratok nincsenek róla, valószínűleg azért, mert nem is keletkeztek. Ha az 1737. okt. 11-ki körrendelet fogyatékosnak bizonyult volna s ha fogyatékosságának pótlását a törvényhatóságok sürgették volna, a legközelebb összeült 1741. évi országgyűlés aligha éri be a 29-ik t.-cz. megalkotásával, mely szűkszavúan egyebet se iktatott be a Corpus Jurisba mint azt, hogy a borkereskedés főleg az ország felső részében, minden örménynek, görögnek és zsidónak (a mult években tapasztalt csalások és borhamisítások megakadályozása végett) a vár- megyék és városok által eszközlendö elkobzás terhe alatt tilos.
Az :itt felhasznált iratok a m. kir. Orsz. . Levéltár helytartótanácsi osztályá- ban vannak „Misceli, fase. 18. No. 159." jelzet alatt, az 1737. okt. 11-ki körrendelet kivételével., melyét eredetiben a volt Jász-Kunság levéltárában (C. Capsa- -1 -fase. 4.
No. 26.) találtam. . ' , ·
