- Ц >
4. ф*
A M A G Y A R
I ROD ALO IVI TÖRTÉNETE
F Ő B B V O N Á S O K B A N .
I R T A :
G A A L M Ó Z E S .
POZSONY 1899. BUDAPEST.
S T A M P F E L K Á R O L Y K I A D Á S A .
KÖNYVTÁRA j
Wigand F. K. könyvnyomdája, Pozsonyban.
A l e g r é g i b b i d ő k t ő l 1 8 2 0 -ig .
I. FEJEZET.
Mi az irodalomtörténet?
Az irodalomtörténet az emberi szellem fejlő
dését tünteti fel azokból az í r o t t és n y o m ta to tt müvekből, melyek fenmaradtak.
A magyar irodalomtörténet a magyar nemzet szellemének a fejlődését tárgyalja, tehát a magyar nyelven irt művek tartoznak a körébe. E müvek közül is főleg azok, melyek a nemzet je lle m é n e k , a nemzet szellemének és költői te re m tő er e jé n e k a visszatükrözői.
A magyar irodalomtörténet írójának mindenek előtt a. magyar nemzet eredetéről kell szólania.
II. FEJEZET.
A magyar nemzet eredete, nyelve, vallásos szokásai.
A magyar nemzet eredetének sokáig homályos kérdését az összehasonlító nyelvészet igyekezett meg
oldani. A nyelvtudósok szerint a magyar nyelv az ural-altaji nagy nyelvcsalád tagja ; némelyek szerint az u g o r (Budenz), mások szerint a t ö r ö k - t a t á r (Vámbéry) népcsaládhoz tartozik. Annyi bizonyos, hogy ős-hazánk Ázsia volt, s az Ural-hegység tájékán laktak őseink. Onnan vándoroltak Európába a ki
lencedik században, s elfoglalták a mai hazát.
Az új viszonyok között s az idegen népek szom
szédságában a nemzet nyelve sok változáson ment keresztül. A magyar nyelvre a következő idegen nyelvek voltak hatással: s z lá v , la tin , n é m e t , némileg az o l a s z és némely vidéken az oláh.
A magyar nyelv a ragozó (agglutináló) nyelvek osztályába tartozik; a szóragok és szóképzők a szó tövéhez járulnak, így módosítják vagy megváltoz
tatják a szó értelmét.
í *
A magyar nemzet ös-hazájában nomád életet élt; vadászott, halászott, s ismerte a földmivelést is.
Mióta új viszonyok közé került, századokon át harci élethez szokott, szerette a szabadságot, vitéz volt.
Államalkotó tehetségét ezer éves fennállása ma is fényesen bizonyítja.
Az idegen krónikások a pogány magyarokat túlzó színekkel festik, valójában nem voltak vadab
bak, mint a nomád népek Ázsiában vagy Európában.
B á lv á n y t imádtak; a napot, h o ld a t, c s i l l a g o k a t tisztelték, minden adat, ami e korból fenmaradt, arra mutat, hogy őseink „ e g y -is te n -im á d ó k “ voltak. A nők a házas életben férjeikkel egyenlő rangúak valának; a hitvesnek fe le s é g volt a neve;
„vették“ a feleséget; „eladták“ a leányt. Ünnepélye
sebb alkalommal „áldomás“-t ittak. Bálvány-isteneik
nek élő áldozatot mutattak be: „fehér lovat“ árnyas berkekben, patakok partján. A pogány papot tá l t o s nak, segítő-társait gyulá-nak hívták. A táltos a jövőt is ki tudta olvasni az áldozati barom nemesebb
részeiből (szív = jó n ha), s így jósolt.
Halottaikat eltemették, s hittek a másvilágban, hol az élet tovább folytatódik.
III. FEJEZET.
Volt-e a vezérek korának irodalma?
(? -997-ig).
Sem az ázsiai tartózkodásnak, sem az Európába vándorlásnak, sem a honfoglalás korának összefüggő mondája nem maradt reánk. A krónika-irók a tizen
kettedik századtól kezdve az akkor még ismert mondákat verses formájukból, természetes naiv- ságukból kivetköztetve, száraz adatoknak tekintették, s hahogy hihető volt, elfogadták. így őriztek meg nehány töredék-mondát a latinul iró krónikások Történet-iróink ezeket a mondákat együtt véve m esés h ag y o m án y nevén szokták fölemlegetni.
A krónikák töredék-mondáit hűn-, és m a g y a r mondakör néven ismerjük.
A h ú n -m o n d a k ö r a hún és magyar nép között állítólag fennálló rokonságnak az egyetlen bizonyítéka: H u n o r és M a g y ar (a szarvasgim Hunort és Magyart idegen földre csalja, ott meg
telepedik a két testvér, tőlük származik a hún és
a magyar nemzet); a tá rn o k - v ö lg y i és cezu- m ó r i ü tk ö z e t; I s t e n k a r d j a ; a c a ta la u n u m i c s a t a ; B u d a és E te le v is z á lk o d á s a ; A q u ilé ja v e s z e d e lm e ; E t e l e h a l á l a és t e m e t é s e ; C saba k i r á l y f i (a hadak útja).
A m agy a r-m o n dák ör a vezérek korabeli töredék-mondák foglalatja. A főbb részek a követ
kező eseményekre vonatkoznak: E m e s e á l m a (Álmos hivatása); Á lm os kió v i c s a tá ja ; Álm os m e g lá t ja az új h a z á t, aztán eltűnik; T u h u - tu m e l f o g l a l j a E r d é ly t; Á rp á d az a l p á r i s ík o n le v e r i Z a lá n t; Á rp ád P a n n ó n iá t el
f o g la l ja (a fehér ló, aranyos fék, aranyos nyereg mondája); B o to n d b iz á n c z i k a l a n d ja ; L é l és B u lc s v e s z e d e lm e ; a g y á s z - m a g y a rk á k .
Ezekben a mondákban nincs egység, nincs középpont, nincs naivitás; ezért szó sem lehetett arról, hogy később valaki naiv époszt Írhatott volna ezeknek az alapján.
IV. FEJEZET.
A keresztény vallás hatása a magyar nemzetre.
Keresztény államok közé ékelődve, a nemzet megmaradásának feltétele az volt, hogy kereszténynyé legyen ő is. Géjza fejedelem megkezdette a nyugat
hoz való simulást; megengedte, hogy hazánkba idegen papok jöjjenek be és terjeszszék a keresztény vallást. Szent István apja munkáját befejezte, s országát a keresztény államok közé sorozta.
Körülbelül egész század telt el, mig a keresz
tény vallás Magyarországban megszilárdult, mert az ellentét a pogány és keresztény magyar között igen nagy volt. Az átalakulás tehát századok munkája.
Kalandozás helyett állandó egyhelyütt való tartóz
kodás és foglalkozás (földművelés); sátrak helyett lakóházak; áldozó kövek helyett szilárd anyagból épült templomok: ez volt a kereszténység felvételé
nek első hatása. A német és olasz bevándorlók városokat építenek, (a felvidéki és erdélyi szászok), iparral és kereskedéssel foglalkoznak.
A keresztény és pogány magyar szellem ki- egyenlítésének főeszközlője S z e n t L á s z l ó király volt. 6 a maga példájával bizonyította be, hogy valaki lehet k e r e s z té n y is, v ité z is.
Y. FEJEZET.
Lehet e szó irodalomról Árpád-házi királyaink alatt?
(1000-1301-ig).
írott maradvány csak nehány maradt reánk, ezekre is csak a XIX. században véletlenül bukkantak tudósaink. A krónika-irók h e g e d ő s ö k r ő l, r e g ő se k rő l emlékeznek meg. É n e k e s r e n d lehetett, melynek tagjai a hősök tetteit hevenyében meg
énekelték, s lakomákon előadták. így virágozhatott abban az időben az elbeszélő költészet, melynek krónikás töredékeit K ir á ly - m o n d a k ö r néven emlegetik. Ez a mondaköltés H u n y a d i J á n o s és M á ty á s k i r á l y koráig terjed. Egyik legkimagaslóbb hőse S z e n t L ászló , de róla is nagyobbrészt vallásos lírai költemények maradtak lenn, azok is csak a későbbi időkből (XV. és XVI. század).
Mindezt csak feltételezzük, mert az idegen származású, Írástudó papok nem Írták le. Ők inkább a vallásos költészetet művelték, hogy híveik lelki szükségletét kielégítsék.
Első írott emlékeinket a kódexekben (Írott könyvek a könyvnyomtatás feltalálása előtti korból) találták meg. Mindössze kettő van: a H a l o t t i b e s z é d és a K ö n ig sb e rg i tö re d é k .
A H a lo tti b e s z é d a XIII. századból való, búcsúztató imádság, melyet a pap a sírnál mondott.
Érdekes emléke az Árpádok-korabeli magyar nyelv
nek. A K ö n ig s b e r g i tö r e d é k egy Szűz Máriá
ról szóló dicsőítő vallásos éneknek a töredéke. A königsbergi egyetem könyvtárában találták, a XIV
századból való. Mindössze 70 szó; még ilyen csonka formájában is némi ritmus érezhető ki belőle. Nyil
ván verses formájú egyházi ének lehetett. Ez az első magyar vers.
VI. FEJEZET.
A X IV . é s XV. sz á z a d ir o d a lm a . (1301—1526-ig.)
Az úgynevezett Vegyesházi királyok korában is kevés a magyar nyelvű irodalmi termék. Az Anj ou-k (Róbert Károly, Nagy Lajos) uralkodása alatt érint
kezik hazánk Olaszországgal. A képzőművészet, ipar, kereskedelem némileg fellendülnek nálunk is. Zsig-
századokon át akadályává lesz a magyar nyelv gyorsabb fejlődésének. Az iskolák virágzanak, (pécsi főiskola) de a tanítás nyelve latin.
M átyás idejére esik az úgynevezett r e n a is san ce, vagyis a görög és római irók műveinek buzgó olvasása és utánzása. Mátyás fejedelmi bő kézzel istápolja az olasz tudósokat és művészeket, kik budai fényes palotájának állandó vendégei. Egész könyvtárt irat össze iródiákjaival (C orvina, körülbelül 5000 selyembe, bársonyba kötött kódex). A Mátyás kora
beli renaissance híressé tette a budai várpalotát, de mert a tudomány nyelve latin volt, a magyar iro
dalom fejlődésére nagyobb hatással nem lehetett.
Egy némely krónikás adat és töredék azt bizo
nyítja, hogy a magyar epikai költészetnek is akadtak művelői. A h is tó r iá s é n e k e k szerzői azonban nem Írták le műveiket, s így nagyobb részt feledésbe mentek. Az énekszerzők versbe foglalták Zách Feli
cián szomorú esetét, Kis Károly halálát, a bajnok Kont kivégeztetését, énekeltek Hunyadi Jánosról, két dicső fiáról, erős Kinizsiről, sőt ismerték a Toldi históriáját is, de mindezekből reánk nem maradt semmi.
Értékes és épen reánk maradt az É n e k P a n n o n ia m e g v é te lé rő l cimü históriás ének. így a mostani alakjában a XY. századnak a terméke. A honfoglalás egyik érdekes epizódjának költői feldol
gozása, amint Árpád a morva herceget a fehér lóval, aranyos fékkel és aranyos nyereggel rászedi, s tőle Pannóniát elveszi. Holmi barát-poéta dolgozta át tudákosan ezt az eredetileg népies ritmusú, szép mondát.
A másik verses termék a S zab ács v ia d a lja . Mátyás hadi tettéről szól, mikor 1476-ban elfoglalja Szabács várát a töröktől. Száraz, verses krónika. A többi epikai költemények egy-egy vitéz püspökről vagy főúrról szólanak (Both János, Beriszlói Péter.)
A hazafias lira is megszólal. Mikor Mátyást királylyá választották, a pesti diákok magyar dalt énekelnek a nap örömére. — A p á ti F e r e n c „Feddő éneke“ szomorú világot vet a Jagellók korának anyagi és erkölcsi hanyatlására.
Jóval gazdagabb a vallásos irodalom. Bibliai történeteket, templomi énekeket, legendákat fordíta
nak le a papok, hogy híveikben a vallásos érzést
az Istenben való bizalmat táplálják. A sors csapásá
tól gyakran sújtott nemzetnek erre a bizalomra nagy szüksége volt.
A biblia legrégibb fordítása a XV. századból való. Két ferencrendi szerzetes: T am ás és B á lin t készítették. E nagyobbára vallásos tárgyú kódex irodalmunknak egyik legérdekesebb terméke a M argi t le g e n d a . Sok benne a korfestő részlet. Egyébként a XIV. és XV. század kódexei ma csak nyelvtör
téneti szempontból fontosak.
Verses formában is maradt reánk egy legenda:
S z e n t K a ta lin le g e n d á ja . Valószínűleg a Má
tyás korabeli hires ferencrendi szerzetes: T em es
v ári P e l b á r t fordította latinból. A tudós pap úgy látszik jól ismerte a magyar népköltészetet is, mert e legendának egyes részei pompás ősi nyolcas sorok
ban vannak Írva.
Az egyházi énekek javarésze fordítás. Legszeb
bek a S z e n t B ern át hymnusai a megfeszített Krisztusról. Ezekben a vallásos érzés mellett költői hév és elegendő formaügyesség is nyilatkozik.
VII. FEJEZET.
X VI. szá za d .
I. A protestantizmus hatása az irodalomra.
A XVI. sőt a XVII. század első felének is leg
fontosabb szellemi és politikai mozgalma a protes
tantizmus rohamos elterjedése. A politikai és tár
sadalmi élet általános ziláltsága kedvezett az új val
lás elterjedésének. A Luther és Calvin tanainak követői fordították a bibliát, egyházi énekeket for
dítottak és újakat írtak, később dogmákat magya
ráztak, a katholikus papokkal heves polémiákat folytattak, s mert ezenközben a könyvnyomtatás mes
tersége is elterjedt hazánkban, élénk szellemi élet fejlődött ki. A főurak nyomdákat állítottak fel, ván
dor könyvnyomtatók járták be az országot, meg
szaporodott a könyviró papok és iskolamesterek száma. A mi pedig legfontosabb, ezeknek a könyvek
nek a legnagyobb részét m a g y a ru l Í rtá k meg.
így tehát a protestamtizmus elterjedésének a magyar irodalom fejlődésére jótékony hatása volt.
2. Biblia-fordítások. Egyházi irodalom.
A biblia-forditások sorát É rd ősi S ilv e s te r J á n o s „kezdette meg 1541-ben. („Az új testamen
tum“). Ö ir először magyar distichont (hexameter és pentameter). Egyes részeket fordítanak: K o m já th y B e n e d e k , P e s ti G ábor a katholikusok, H e lta i G áspár, S z é k e ly István a protestánsok közül. — Az első teljes bibliafordítás K á r o ly i G ásp ár gönci prédikátor műve (1590). A protestánsok ma is azt használják.
A vallási vitatkozások művelői és az egyházi irók közül kiválnak: D é v a i B iró M á ty ás, Ozorai Im re, M elius J u h á s z P é te r, D ávid F e r e n c a protestánsok részén; T e le g d i M iklós pécsi, és M o n o szlai A n d r á s veszprémi püspök a katho
likusok közül.
Ekkor még a protestánsok vannak túlsúlyban.
A vitatkozók gyakran személyeskednek; egy
mást teszik az ország romlott állapotáért felelőssé.
Ez a célzata M agyari I s tv á n sárvári prédikátor müvének is: „Az országokban való sok romlásoknak okairól.“ Annyi azonban bizonyos, hogy erővel teljes, népies nyelven, jó magyarsággal írnak. A magyar próza fejlesztésében érdemük van.
3. Tudományos irodalom.
A n y e lv ta n iro d a lo m kezdődik. E rd ő s i J á n o s 1539-ben latinul ir „Magyar Grammatikáit;
D é v a i B iró M á ty á s „Orthográfiácská-“t, P e s ti G á b o r hat nyelvű szótárt, D éc si J á n o s összegyűjt 5000 közmondást.
Krónikát a következők írnak: S z é k e ly Istv á n (1559) „Világ krónikáit; H e lta i G á s p á r „Magyar krónikáit, ez utóbbi nem egyéb, mint B o n fin iu s A n ta l latin krónikájának a fordítása és a mohácsi vészig való kiegészítése. Stilus szempontjából ezek
nél kiválóbb M in d s z e n ti G ábor emlékirata („János király végé“-ről.)
4. Vallásos tárgyú lírai, epikai és drámai költészet.
A kor vallásossága jellemzi a kor lírai költésze
tét. A protestáns énekszerzők közül felemlítendők a következők: B o g á ti F a z e k a s M ih á ly (Zsoltár fordítások), S z é k e ly Istv á n , B a tiz i A n d rá s, D év a i B iró M á ty ás, legkiválóbb pedig S z tá ra i M ih ály. Egész énekgyüjteményt G álszé csi I s tv á n
bocsát közre. Ezekben a vallásos énekekben hit, erős erkölcsi érzék nyilatkozik meg, sok érdekes korfestő vonás van ben nők : a kor sok hibája, fer- desége e puritán énekszerzőket panaszra, sőt fenye
getésre sarkalja; így aztán az istenes énekek siral
mas panaszokká: je r e m iá d o k k á válnak (Jeremiás próféta siralmai). S z k á ro s i H o rv á th A n d rá s Mózes átkát alkalmazza a magyarokra.
A kor epikai költészetének is főleg vallásos jellege van. B i b lia i v e rs e s tö r té n e te k e t írnak tanító és épitő célzattal (B a tiz i A n d rás.) Ugyan
csak a drámában is vallásos a tárgy és a hang. Nem is drámák, hanem párbeszédes vitatkozások („Papok házassága“, „Igaz papság tüköré.“) Gyakran nyers, alantas tréfák fordulnak elő bennök („Comico Tra
gédia*); a romlott erkölcsök ostorozása néha a dráma célja. Korfestö szempontból értékes a szatirikus hangú „Az Balassi Menyhárt árultatásá-“ról szóló komédia.
5. Világi tárgyú epika és lira.
A világ- és n e m z e ti tö r té n e le m , a m onda és m e s e -v ilá g szolgáltatták a tárgyat a kor többi epikai költőinek.
A régi história-ének szerzők nyomán T in ó d i L a n to s S e b e s ty é n halad. A tizenhatodik század várostromait, s Erdély históriáját foglalja krónikás hitelességgel, sok jóikarattal és kétségbevonhatatlan lelkesedéssel versekbe. („Chronica“) A történetírók ma is bátran használhatják forrásúi, mert mindig igazságra törekszik.
Kedvelt forrása volt még az epikai költőknek a hires „Gesta Romanorum“ című regés könyv és Boccaccio „Decamerone“-ja. Ezekből merített I s tv á n f i P á l („Yoltér és Griseldis“) és R á s k a i G á sp á r („Vitéz Francisko) kedvelt könyv volt a „Fortunatus,“ íróját nem ismerjük.
Igen figyelemre méltó G e rg e i A lb e r t verses tündérmeséje, az „Árgirus királyit“, melyet latinból dolgozott át; eredetileg olasz mese lehetett. Pompás alexandrinusok és ügyes festői részletek vannak benne.
Ma is ismerjük, mint általánosan elterjedt népmesét A h a z a i m ondák egyikének is akadt fel
jegyzője. A T oldi Miklós-ról szóló históriát versbe szedi Ilo s v a i S elym es P é te r . Nem az.
hogy miként szedte versbe, hanem, hogy egyátalában feljegyezte, méltán tudható be érdemül neki, mert
legalább megőrizte az alkollódástól s módot nyitott Arany Jánosnak arra, hogy a Toldi-trilógiát meg
írhassa.
Szép kerekded meséje van egy másik mondás történetnek: „Szilágyi és Hajmási“ históriája. Mint népballada is átalánosan ismert. Az Írója Szendrő várában egy fogoly ifjú volt.
A prózai elbeszélést is művelték, de nagyobb részt nyers tréfák, alantas komikumú történetek forgottak közkézen („Ponciánius históriája“, „Sa
lamon és Markalf“, a részeges „Mánkóczi csele
kedetei“.)
Az ezópi f a b u lá t is meghonosítják ebben a korban: P e s ti G ábor és H e lt a i G ásp á r; Pesti meséi rövidek, s a végén verses tanulság van; Heltai elnyújtja és hosszadalmas, politikai célzatú tanul
sággal toldja meg.
A v ilá g i l i r a fejlődését a kornak túlzásba menő vallásos szelleme akadályozza meg. A papok a szószékről kárhoztatják az istentelen „Virágéne
keket“ (így hívták a szerelmi költeményeket.) Mind
azonáltal voltak lakodalmas, vitézi, szerelmi dalok.
A XVI. század lírájának, sőt a magyar iroda
lomnak is egyik legnagyobb dalköltője Balassa B álint báró (1551—1594) ebben az időben irta ritka szép virágénekeit; istenes verseit és vitézi dalait Szerelmi lírája tele van tűzzel ; megkapó erő és gyöngédség nyilatkozik bennök (Julia-dalok.) Istenes és vitézi énekeit századok múltával is kedvelik.
(„Vitézek mi lehet e mély föld felett . . .“ stb.) Kitűnő forma értéke van, maga teremt formát, a régi tizenkilenc szótagú sort három részre töri (3-f-3 I 3—I—3 I 4-J-3 rímképlete aab ccb ddb.)
Kora csak mint istenes énekszerzőt ismerte, vallásos költeményeit sokáig énekelték a templo
mokban is ; csak e század 70-es éveiben találták meg szerelmi költeményeit, s azóta méltán sorozzák őt a legnagyobb magyar lírai költők közé. Csokonai Mihály felléptéig nincs hozzá fogható dalköltőnk.
VIII. FEJEZET.
X V I I . s z á z a d . I. A katholicismus fölülkerekedése.
E században még ziláltabbak hazánk politikai viszonyai. A nemzeti fölkelések egész sora tanús-
kodik arról, hogy a kormány és nemzet között békességes viszony nem volt. A török hatalom meg
törése és Buda felszabadítása sem hozta meg a békét. A bécsi kormány politikája az alkotmány megdöntésére irányult, s a mi legkeservesebb vala : a protestánsok és katholikusok között éppen ebben a korban dúlt legelkeserdettebben a polémia. A katholikusok is munkához láttak. O láh M iklós esztergomi érsek behozza a jezsuita-rendet, s e rendből kerülnek ki a legkiválóbb szónokok és vitat
kozók pl. Pázmány Péter. A katholikus iskolák is felvirágzanak, s a vallásos toll-harc számos derék munkának ad életet
Politikai szempontból szomorú a haza képe, de az irodalmi élet eleven, mozgalmas, pezsgő.
Virágzik a próza, gazdagabb lesz az epika, s a kurucköltészet termékeiben még ma is gyönyörködünk.
2. A vallási vitatkozás irodalma.
P á z m á n y P é te r.
A katholikus és protestáns vitatkozók nagy seregéből a lángelméjű Pázmány P éte r alakja emelkedik ki.
Pázmány Péter Nagyváradon született, 1570-ben.
Protestáns szülők ivadáka volt, ifjú korában tért át a katholikus vallásra, 16 éves korában lépett a jezsuitarendbe. Krakkóban, Bécsben és Rómában tanult, s egy ideig a gráci egyetemen theologiát tanított. 1607-ben visszatért hazájába, az 1608-diki országgyűlésen tűnt fel egy beszédével, melyet szerzete érdekében tartott. Nagy-Szombatban kez
dette meg nagyszabású irodalmi munkásságát tollal és ékes szavával. Esztergomi prímássá, II.
Ferdinánd belső emberévé lett a jezsuita atya.
Bécsben papnevelőintézetet, (Pazmaneum) Nagy
szombatban egyetemet alapított. Ebből az egyetem
ből fejlődött ki a budapesti tudomány-egyetem.
1637-ben halt meg.
Pázmány munkái mind vallásos tárgyuak. Leg
híresebb munkája a „Hodegus“ vagyis „Igazságra vezérlő kalauz.“ A katholikus vallás tételeinek taglalása és azoknak a protestánsokkal szemben védése a nagy mű tartalma. „Prédikációidnak gyűjte
ménye ma is egyik nagy kincse szónoki prózánknak.
Pázmány nyelve erős, magyaros, világos, tőriilmet- szett; az ő prózájával kezdődik a magyar műpróza_
A katholikus vitatkozók közül kiválik még a biblia-fordító K á ld i G yörgy, B a lá s f i T am á s és V e re s m a rti M ihály. A katholikusok Káldi bibliáját még ma is használják.
A protestáns prédikátorok közül A lv in c z i P é t e r kassai pap vette fel a harcot Pázmánynyal, de a szellemóriás mellett eltörpült; jelesebb vitatkozók voltak még a következők: Gel ej i Ka t o n a I s t ván, Ko má r o mi Cs i p k é s Györ gy és C z e g l é d i I st ván. Hogy e vallási vitatkozások hova-tovább személyeskedő, durva, nyers veszekedésekké fajultak, az a kor izgatott hangulatából magyarázható meg.
Számos egyházi énekgyüjtemény is keletkezett e korban. Katholikus énekgyüjteményt K i s d i Be n e d e k és Sz e g e d i L é n á r t ; protestáns ének
gyüjteményt Ke s e r ű i Da y k a J á n o s és Ge l e j i K a t o n a I s t v á n adnak ki. Ezt a gyűjteményt nevezik „Öreg Graduále“ - nak. A zsoltárfordítók közül költői nyelvével és változatos, dallamos vers
formáival Szene i Mol ná r Al b e r t válik ki.
Az Erdélyben keletkezett és üldözött s z o m b a t o s o k szektájának költői lelkű énekszerzője P é c h i S i m o n volt.
3. Nyelvtudomány. Történetirás. Bölcsészet.
A nyelvtudományt is művelik. Nem járnak ugyan a helyes nyomon, de munkásságukat kicsinyelnünk nem szabad, mert reá mutatnak a nemzeti nyelv fontosságára szemben a latinnal.
K o m á r o m i C s i p k é s G y ö r g y , S z e n e i M o l n á r A l b e r t és G e l e j i K a t o n a I s t ván.
Ez utóbbi hirdeti először az etimológia fontosságát, s a magyar helyesírás alapját a szógyökerek ismere
tében találja. S z e n e i M o l n á r Al b e r t , akinek zsoltár-fordításáról már megemlékeztünk, nyelvtanát avval a dicséretre méltó célzattal irta, hogy az idegenbe szakadt magyarok ezt olvasván, ne feledjék el nemzetük nyelvét.
A történetírók a megelőző század krónika- íróinak a nyomában haladnak. Időrendben sorolják fel a nevezetesebb hazai és külföldi eseményeket.
P e t h ő Ge r g e l y „Magyar krónikája“ az 1618-ig terjedő eseményeket tárgyalja, katholikus szempontból ítélvén meg azokat; S z a l á r d i J á nos „Siralmas krónikája“ Bethlen és I. Rákóczy György fejedelmek koráról szól. Az elbeszélő költőknek ma is becses
forrás. K e m é n y J á n o s „Önéletírása“, B e t h l e n M i k l ó s „Emlékiratai“ és T h ö k ö l y I mr e „Napló jegyzetei“ arról tanúskodnak, hogy a kor politikai szereplői sem idegenkedtek a toliforgatástól.
A kor tudományos törekvésének figyelemre méltó képviselője Apácai Cseri János (1625—1660). Kül
földi egyetemen tanult, a gyulafehérvári főiskolához került tanárnak, honnan később a kolozsvári iskolá
hoz tették át. Descartesnek, a hires francia bölcse
lőnek a híve. Élete feladatául azt tűzte ki, hogy az egyes tudományágakat ma g y a r n y e l v e n műveli.
Művei: „Magyar enciclopedia“ és „Magyar logikátska“
ma már elévült munkák, de akkor úttörők voltak.
Ő volt első hirdetője a nemzeti nyelven való művelt
ség szükségességének; a n é p f e n s é g e s z m é j é t vallja, s a jobbágyságot jogtalan intézménynek tartja.
4. Elbeszélő költészet. Zrínyi Miklós. Gyöngyösi István A bibliai tárgyú, verses elbeszélések száma megcsappan, sőt a népiestől is hova-tovább eltérnek, bár elvétve akad históriás énék. („Lupuj Vajda“).
Klasszikái tanulmány, erőteljes nemzeti szellem és kiváló költői tehetség jellemzik Zrinyi Miklóst, e kor legkiválóbb elbeszélő költőjét. Hadvezér, állam
férfiú és költő egy személyben, korának egyik leg
kitűnőbb fértia. Csáktornyán született 1616-ban.
Pázmány Péter szellemi hatása alatt tanult a nagy- szombati iskolában. Olaszországban, hol két évet töltött, az olasz művészet volt reá hatással. Eposza, a „Szigeti veszedelem“ („Obsidio Sigetiana“ vagy
„Zrinyiász“) 1651-ben jelent meg. Korán jutott fényes tisztségekre, s mint Horvátország bánja nagy szerepet játszott egy ideig hazánk történetében.
1664-ben halt meg váratlanul. Egy vadászat alkal
mával otromba vadkan felhasította a torkát, s a hős elvérzett.
Zrinyi époszában a szigetvári Zrínyinek vitéz
ségét és hősi halálát dicsőíti. A nagyszerű mű fel
fogása a következő :
I s t e n m e g h a r a g s z i k a r om 1 о11 e r k ö l c s ü m a g y a r o k r a , s b ü n t e t ő v e s s z e j é ü l a t ö r ö köt v á l a s z t j a ki, a n e m z e t b ű n e i n e k vál t - s á g a u l p e d i g Z r i n y i h a l á l á t k í v á n j a A hős h a l á l a k i e n g e s z t e l i a M i n d e n h a t ó t . A mű szigorú egysége, a szerkezet szilárdsága, a
harci jelenetek élénksége, a magyar és török hösök kitűnő jellemzése, a kor festése: a legjelesebb magyar keresztény-nemzeti műéposzszá teszik.
Zrínyi lírai költeményei nem olyan sikerültek;
elnyújtott, áradozó idillek. Prózai müvei (a „Török áfium ellen való orvosság“, „Siralmas panasz“, „Vitéz hadnagy“) arról tesznek tanúságot, hogy Írójuk elméletileg is nagy hadvezér volt, s legédesebb vágya: „Vajha a magyar nemzet a maga erejéből lerázhatná nyakáról a török igát.“ Hadtörténeti munkáiban sürgeti az á l l a n d ó m a g y a r h a d s e r e g f e l á l l í t á s á t .
Kisebb jelentó'ségű a Li st i us Lá s z l ó „Mohácsi veszedelem“ című éposza. Balassa-strofában irta, forma ügyességnél egyéb nincs benne dicsérni való.
A kor legnépszerűbb költője: Gyöngyösi I st ván.
1620 körül született, s 1704-ben halt meg. író
deákja, belső embere volt a Széchy és Wesselényi családoknak, Gömörmegyében hosszú ideig alispán, s országszerte tisztelt nevű poéta volt.
Legnépszerűbb mondája „A Márssal társalkodó murányi Vénus“. Wesselényi Ferenc és Széchy Mária szerelmét, s Murány várának kalandos izü elfoglalá
sát meséli el krónikái hűséggel, három énekben.
Gyöngyösi allegorikus alakokat is szerepeltett benne, s igy legalább formailag éposz-félét csinál a verses krónikából. Sem a szerkesztés, sem az alakok jel
lemzése nem mutat arra. hogy Gyöngyösi igazi epikai költő. Tárgya, pompás lírai részletei, s főleg kitűnő nyelve és verselése tette nevezetessé. Készleteiben derék munka a „Poraiból megélemedett Phoenix“ című, vagy „Kemény János erdélyi fejedelem mátkasága, talárrabsága, kiszabadulása, házassága, fejedelem
sége és halála.“ Egyéb munkái hamar feledésbementek („Csalárd Cupido“, „Rózsa koszorú“, a latinból for
dított „Cbariklia“ és a „Palin odia“.) Neki tulajdo
nítják azt a töredék elbeszélő költeményt is, mely igy kezdődik: „A ki régen fegyvert fogott hazájáért.“
Kedvelt prózai elbeszélés volt H a l l e r J á n o s
„Hármas históriája.“
5. Lírai költészet.
A kor lírai költészetének általában vallásos a jellege. A haza nyomorú állapotán keseregnek, s istentől várnak segítséget. A főrangúak közül szá-
mosan művelik a lírát. így: Ri mái J á n o s a Balassa nyomában lépve, Be n i c z k i P é t e r („Magyar ritmusok“), Koh ári I st ván, gróf, P e t r ő c z i Ka t a Szi dóni a, Ba l a s s i Bál i nt , gróf.
Határozottabb költői egyénisége egyiknek sin
csen. Nagyobb részt panaszos a hangjuk.
Ezeknél sokkal becsesebb a k u r u c z k ö l t é s zet lírája. Az elégületlen, fegyvert ragadó felkelők hangulatának hű, gyakran megható kifejezése.
(„Csínom Palkó nótája“, „Bujdosók éneke“, „Szegény legény dala“, „Bákóczy nóta“ stb.) Ezekben a dalok
ban a magyar népköltészet ritmusa lüktet; az egész nemzet egyénisége kifejeződik bennök.
6. Drámai költészet.
A laza szerkezetű „Actio curiosa“ még a múlt század vallásos vitatkozásainak moralizálását foglalja párbeszédbe, gyakran nyers. ízléstelen csúfolódás.
Egyébként az iskolákban virágzik a dráma, de ezek didaktikai célra szolgálnak. 1692-ben Lipót király megengedi egy magyar polgárnak, hogy szinielőadáso- kat tarthasson, de kiköti, hogy erkölcstelen, szeny- nyes tréfáktól óvakodják. Lehetett tehát dráma- irodalom már olyan, a milyen, de elvétve bukkanunk egyiknek-másiknak a nyomára.
IX. FEJEZET.
X V I I I . s z á z a d e l s ő f e l e ( 1 7 I 1 - 1 7 7 S .) I. Általános jellemzés.
Az utolsó nemzeti fölkelés II. Rákóczi Ferencz.
önkénytes száműzetésével szomorú véget ért. A bécsi kormány is megelégelte, a nemzet is végképpen ki
merült, s a török hatalom megtörése állandóbb bé
kének a reményét ébreszthette föl. Az elbágyadás, általános elkedvetlenedés félszázadja következett. A nemzet és az uralkodó ház között a pragmatica sanctio még szorosabbra fűzte a kapcsot. Mária Terézia felállítja Bécsben a magyar testőrséget s a császár-város megnyílik a magyar főurak előtt. Fő
uraink egy részének elnémetesedése ebből szárma
zik. A hivatalos, meg a tanítás nyelve a latin, e miatt háttérbe szorul a magyar; a deák nyelvű tudo
mány virágzik, a nemzeti költészet satnyul. Az épí
tészet fellendül; uralkodó stil a túlságosan cifrálkodó bar okk. Örvendetes jelenség, hogy Mária Terézia
és II. József rendezik az iskolaügyet, csakhogy ezek az iskolák nem igen voltak nemzeti szelleműek.
Ezt a félszázadot a hanyatlás korának szokták nevezni.
2. A történetírás.
Két emlékiróról kell megemlékeznünk. Mun
káik becses irodalmi termékek. Nagyajtai Cs e r e y Mi hál y az egyik; Altorjai Apor P é t e r báró, a másik. Cserey az 1661—1711-ig terjedő félszázad históriáját Írja meg. Jóízűen, kissé aprólékos rész
letezéssel meséli el az eseményeket; Ítélete gyakran elfogult, s kitűnik müvéből, hogy református és királypárti. Tartalomra nézve még érdekesebb az Apor Péter „Metamorphosis Transilvaniae“ című emlékirata; annak a kornak erkölcsrajza. A németes divat („náj módi“) elterjedése előtti korszaknak régi, jó szokásait írja le csipkedő gúnynyal, bájos egyszerűséggel.
A nagy munkásságú Bőd P é t e r , magyar igeni pap „Magyar Athenás“-ában körülbelül hatszáz magyar írónak az életrajzát és műveik rövid jegy
zékét gyűjtötte Össze. Ez a kezdete nálunk az irodalomtörténeti adatgyűjtésnek. Hasonló célból készült Czvi t t i nger Dávid-nak „Specimen“ című latin életrajzgyüjteménye. A későbbi irodalom- történet irók mind a kettőt forrásul használták.
3. Nyelvtudomány.
A latin nyelven irt, nagyobbára hibás alapból kiinduló nyelvtudományi munkák száma elég nagy.
Figyelmet csupán egy érdemel: a Sa j novi c s Já nos , jezsuita csillagász, értekezése: „Demonstratio idióma Ungarorum et Lapponum idem esse“ cimü;
ebben merészen azt állítja, hogy a ma g y a r o k é s l a p p o k nyel ve ugyanaz. Az összehasonlító nyelvtudomány alig félszázaddal utóbb komolyan bizonyítgatta, hogy nyelvünk csakugyan az ugor nyelv család tagja, (miként a lapp) így tehát Sajnovics nálunk első hirdetője ennek.
4. Bölcselet, jog- és reális tudományok.
A tudományos munkákat javarészt latin nyel
ven írták. A bölcseletnek Sa r t o r i B e r n á t („Phi
losophia“) a művelője. A műszavak megmagyarosí- tásán buzgólkodik. A j o g t u d o m á n y n a k jelentékeny új terméke: Cs er ei F a r k a s „Magyar és székely
asszonyok törvénye.“
Goal M .: A magv. Írod. tőrt. 2
A reális tudományokra különösebb gondot még nem fordítanak. Egy-egy igénytelen kézikönyvből („Kis Tükör“) merítik csaknem egy századon át szűk körű ismereteiket. A „számvetés mesterségének“
megalapítója nálunk Ma r ó t h y Gör gy.
5. Lírai költészet.
A kuruc-dalokkal szemben a lira is hanyatlott.
Rá d a i P ál istenes énekei („Lelki kódolás“) és S z ő n y i Be n j a mi n („Szentek hegedűje“) ének- gyűjteménye érdemelnek említést.
A kornak legtehetségesebb lírai költője Fa l u d ) F e r e n c jezsuita atya. Nem tüzes érzelmek, hanem csiszolt nyelv, gondos verselés és a gondolatok teszik értékessé. — A vig kedélyű Amadé Lászl ó, bá r ó érzelmeinek természetességével hat.
Ez a lírai költészet: a s z oba- köl t é s ze t ; a metrikai szabály uralkodik, a szív lüktetését csak elvétve érezzük.
6. Elbeszélő költészet.
Zrínyinek követője nem akad, a népszerű Gyöngyösi is csak kisebb versszei’zőket inspirál. Meg
elégedtek a jókedvű rigmusokkal. így kedvelt könyv volt Ko l umbá n J á n o s „Vida György tordai had
nagya“; L á z á r János , gróf, „Florinda“ históriája is tetszett.
A szép-prózai elbeszélés terén találjuk ez idő
szak Jegszebb alkotását: Mi kes K e l e m e n „Tö
rökországi levelei“-t; továbbá érdemes prózairónk még F a l u d i F e r e n c is.
Mi kes Ke l e me n a háromszékmegyei Zágonban született 1690-ben, s a törökországi Rodostóban halt meg 1762-ben. II. Rákóczy Ferencet önkényt követte száműzetésébe, s az elhagyatottság unalmát irodalmi munkássággal űzte el. Mikes egyike a legnagyobb tehetségű levélíróknak. A levél alak csak forma nála, ezeket a leveleket nem küldötte el senkinek, inkább naplók. Mikes stílje egyszerű, természetes és bájos, mint a minő az iró volt, nemes szíve és humora megaranyozza mindazt, amit ir. Kevésbbé sikerült másik, franciából fordított munkája: „A mulatságos napok.“
F a l u d i Fe r e nc ne k is tisztes helye van a magyar szép-próza történetében Faludi részint tanárkodott, részint (a jezsuitarend eltörlése után) az irodalom művelésére adta magát. Mint próza-iró
nagyobb részt fordít („Nemes ember“, „Nemes asz- szony“, „Nemes úrfi“, „Udvari ember“, „Bölcs ember“, „Téli éjtszakák“!, egy eredeti munkája is van: „A szent ember“. Szerencsés nyelvérzéke és finom érzéke van. ő szakít először a régi, lapos előadás-móddal.
7. Drámai költészet.
Csak i s k o l a - d r á ma van; az iskolák tanárai írják abból a célból, hogy tanítványaik előadják, a latin dikcióban és a latin stílusban gyakorolják magukat. Ezekben a drámákban sok az erkölcsi magyarázgatás.
Említésre F a l u d i F e r e n c z „Constantinus Porphirogenitus“-a, méltó; továbbá Ku n i c s „Sede- cias“-a és Ko z ma Ferenc „Jekoniás“-a.
X. FEJEZET.
A X V III. sz á z a d m á s o d ik f e l é n e k (1 7 7 2—1 8 3 0-ig) ir o d a lm a . I. Az irodalmi munkásság újraébredése.
Mária Terézia 1760-ban felállította Bécsben a ma g y a r t e s t őr s é ge t . Palotaszolgálatra kiválasz
tott magyar nemes ifjak kerültek Bécsbe, hol ekkor már számos magyar főúr palotát építtetett, s állan
dóan ott tartózkodott. A magyar ifjak az idegen városban jutottuk tudatára nemzetük elmaradásának és buzgóan kezdették előbb magukat, majd a nemzeti nyelvet és irodalmat művelni. Hogy II. József alkot
mányellenes, németesítő törekvései meghiúsultak, abban nagy érdeme van a nemzet íróinak. Megkez
dődik a politikai és társadalmi reakció, mindinkább terjednek a szabad eszmék, s a nemzet kezd meg
érni a föltétlenül szükségessé váló h a l a d á s r a . A lírai költők munkára sarkalják a hite- és reménye-vesztett nemzetet; az epikai költők a dicső multat elevenítik fel, hogy a sivár jelent a múlttal enyhítsék. A kor felbuzdulása megteremti a regényt, a drámát; megszületik nálunk is az i d ő s z a k i s a j t ó; a nyelvet fejlesztik, hogy mihamarább a közélet és iskola nyelve lehessen a latin helyett.
Ezt az irodalmi mozgalmat nehány lelkes testőr
iró indítja meg Bécsben. Ezt a korszakot rendesen attól az évtől számítják, mikor B e s s e n y e i Gy ö r g y n e k „Ágis“ cimíí tragédiája megjelent:
1772-től, s Ki s f a l u d y K á r o l y felléptéig tart.
2*
2. A magyar testörirók.
Az áttörés dicsősége Bessenyey Györgyöt illeti meg. Vele együtt kiválnak még a következő testőr- irók: Bá r ó c z i Sándor , Ba r c say A b r a h á m, Cz i r j é k Mi hál y. A testőrirókkal összeköttetésben állanak, s őket irodalmi buzgóságukban támogatják:
Orczy Lőr i nc , báró és R á d a y Gedeon, gróf.
Orczy a népies hangot szólaltatja meg, józan, puritán erkölcsű; Ráday az irodalom pártolását és a könyvek szeretetét őseitől örökölte. A klasszikái versmértékü rimes vers divatját ő honosítja meg, róla nevezik el Ráday-versnek.
B e s s e n y e y G y ö r g y (174*2—1811) nehány évig a sárospataki kollégiumban tanult, huszonhárom éves korában került fel Bécsbe, s példátlan kitar
tással igyekezett pótolni mindazt, amit elmulasztott.
Megtanult németül, franciául; megbarátkozott a bécsi német írókkal, s a francia irók szellemében kezdett magyar műveket írni. Társait is buzdította irói tevékenységre, s így alakult meg az ő vezetése alatt a testőr-irók köre.
Bessenyeit és társait f r a n c i á s Í r ó k n a k is szokták nevezni vagy új -ki a sszi ka iak-nak, mert ők a görög-római klasszicizmust a franciák szelle
mében némileg módosították. így pl. a merev lírai formákat elvetik, behozták a rimet, a drámában szeretik a szónokiasságot, s lehetőleg szigorúan ragaszkodnak az a r i s t o t e l e s i h á r ma s e g y s é g hez (hely-, idő-, cselekvényegység.)
Bessenyey első munkája az „Ágis tragoediája“, idegen tárgyú; a többiek („Attila és Buda“, „Hunyady László“), a magyar történelemből vannak merítve.
Nincs bennök elegendő drámai élet, kevés a szin- szerűség; a rimes alexandrinusok (jambusi ritmussal) jól folynak. „Philosophus“ cimü vigjátéka sikerültebb.
Van benne egy ügyes epizódalak (Pontyi).
Fordításai közül az angolból átdolgozott „Ember próbája“ a legtartalmasabb. Egyéb prózai, eredeti munkái („Magyarság“, „Jámbor szándék“) széles körű olvasottságról tesznek tanúságot. A „Jámbor szándékában sürgeti egy magyar tudóstársaság fel
állítását.
Bessenyey irodalmi társaságának legkiválóbb prózairója: B á r ó c z i S á n d o r . 6 az első, szám- bavehető műfordítónk (Calprenede „Kassandra“ című regénye, Marmontel „Erkölcsi regéi“). Prózája bűz-
dítólag hatott Kazinczyra. Báróczi csinosságra és rövidségre törekszik a nyelvben. — B a r c s a y, az
„elegáns poéta“ csinos költői leveleket irogat, a többiek nagyobbrészt franciából és németből for
dítanak.
A testőr-irókkal összeköttetésben írogatnak még : Ányos Pá l és Pé c z e l i József .
Ányos , az önmagával meghasonlott és korán elhunyt pálosrendi szerzetes, erős lírai tehetség.
Híressé vált szatírája: „A kalapos király“, melyben II. József újításait kíméletlenül ostorozza. — P é c z e l i indítja meg az első tudományos folyóiratot („Minde
nes Gyűjtemény“) a Lafontaine szellemében oktató m e s é k e t ír, a szép kultuszának finom érzéaű ter
jesztője számos fordításában.
3. Ó-klasszikai költőink.
A latin iskolák tanárai Horatiust, a római köl
tőt, választották mintaképül, s az ó- kl a s s z i ka i i s k o l á n a k lettek hazánkban a megalapítói. Át
vették a kötött versformákat (hexameter, distichon alkaiosi, asklepiadesi); főleg a lírát és az époszt művelik, az ókori mithológiát öltöztetik képekbe, az óda-költésben válnak ki.
Az első, aki müveit közrebocsátja: Ba r ót i Szabó Dá vi d; őt megelőzi R a j n i s József , de nem adja ki előbb, továbbá latin, magyar verseket irogat Ré v a i Mi kl ós is, de ő inkább, mint nyelv
tudós szerez kiváló érdemeket. Mindnyájunknál nagyobb a költői tehetsége Vi r ág B e n e d e k n e k , s tetőpontra az ó-klasszikai B e r z s e n y i D á n i e l ben jut. A három előbbi még küzd a forma nyűgé
vel, Virág, mint Horatius ódáinak fordítója tűnik k i; nemzeti szellem teszi szárnyalóvá eredeti ódái költészetét is, ez a szellem nála jelenik meg először klasszikái formában.
„Magyar századok“ cimü történeti munkája (1526-ig szól) forrástanulmányra mutat; stílje is nemes, egyszerű. Vele kezdődik a pragmatikus tör
ténetírás.
Be r z s e n y i Dá n i e l (1776—1836) Egyházas- Hetyén, Vasm. született; K is J á n o s és Ka z i n c z y buzdították, hogy írjon. Költeményeinek első gyűj
teményét a pesti és székesfehérvári növendék-pap
ság adta ki. Berzsenyit főleg a Dunántúl csakhamar nagy poétának tartotta Kölcsey 1817-ben fiatalos hévvel és túlságos szigorúsággal megbírálta, s e miatt
az érzékény költő letette a tollat. Emlékbeszédet Kölcsey tartott felette, Somogy megye pedig emlék
követ emelt sírja fölé.
Berzsenyi, mint lirai, s főleg óda-költő nagy; a nemzeti szellemet és a klasszikái formát szerencsés ihlettel meg tudja egyeztetni. Legkiválóbb hazafias ódáiban: „A magyarokhoz“, „A felkölt nemesség
hez“ „Felsóbbükki Nagy Pálhoz“ ritka erő, szenve
dély, nemzeti érzés, fajszeretet nyilatkozik. Eszme
gazdasága és forma-ügyessége meglepő. Bölcselkedő ódái közül a „Fohászkodás“ minden idők egyik leg- remekebb alkotása.
4. Népies költőink.
Gyöngyösi nyelvét és versformáját is felkarolja néhány magyar költő. Ezeket szokták népies köl
tőknek nevezni.
Ennek az iránynak három nevezetes Írója van: Dugoni c s Andr ás, P á l ó c z i Ho r v á t h Ádá m és Gv a dá nyi József.
Dugoni c s A n d r á s (1740—1818) kegyesrendi pap ; később tanár a pesti egyetemen. A 11. József korabeli reakciónak egyik legnagyobb hatású Írója.
Hosszú terjedelmű elbeszéléseit („Etelka“, „Arany perecek“, „Cserei1, „Jolánka“) szokták a magyar regény első kísérleteinek tekinteni. Átdolgozásai:
„A szerecsenek“, „A gyapjas vitézek“.
Dugonics ezekben a történetekben sok keserű célzattal vonatkozik a II. József korabeli viszonyokra.
Verses fonnájú elbeszélései átdolgozások: „Trója ve
szedelme“, „Ulisses“. Vannak drámai kísérletei is („Báthori Mária“, „Toldi Miklós“). Nyelve tős
gyökeres magyar, a szeged-vidéki tájszólást hasz
nálja. Számos közmondást és példabeszédet gyűjtött össze, s minden téren buzgólkodott, hogy nemzete műveltségét emelje. Ez a buzgóság legnagyobb érdeme.
Pá l óc z i H o r v á t h Ád á m époszokot („Hun- niász“ — Hunyadi Jánosról; „Rudolfiás“ — Habs- burgi Rudolfról) irt, de ezek csakhamar feledésbe merültek. Mintegy „-ötszáz“ magyar éneket gyűj
tött össze, többet közülök ő maga irt. Ezek a csinos dalok tartották fenn emlékezetét.
Gv a d á n y i J ó z s e f (1725—1801) neve a leg
többször emlegetett a népies Íróké közül.
Lovas generális volt, s nyugalomba vonulva
Szakolczán telepedett meg. Ritka szerencsével teremt meg két tipikus magyar alakot: A p e l e s k e i n ó t á r i u s é t („Egy falusi nótárius budai utazása“) és Ront ó P á l é t („Rontó Pál és gr. Benyovszki Móricz“). A Budára utazó Zajtay István, peleskei nótáriust sokféle kellemetlen kaland éri, Budán pedig, Mátyás híres városában még kiábrándítóbb meg
lepetés vár reá, merta „náj módi“ kiforgatta ott igaz mivoltából a jó magyar nemes-urakat. V a n b ő s é g e s a l k a l m a a n ó t á r i u s n a k , h o g y k o r h o l j a , c s ú f o l j a a n e m z e t i ér z é s é ből , n y e l v é b ő l , v i s e l e t é b ő l k i v e t k e z e t t k o r c s m a g y a r o k a t .
Szerencsés alak Rontó Pál is, a vitéz közhuszár, ki urát kalandos útján hűségesen követi. Legsikerül
tebb azonban Rontó Pál gyermekkorának leírása.
Gvadányi természetes, ötletes nyelve elég szépen folyó, népies nyelv, s az egyrimű, négyessorú alexandrinus jól megválasztott formája a minden ízében népies tárgynak.
A népies irány költőihez kell sorolnunk F a z e kas Mi h á l y t is, ki több debreceni Íróval (Földi János) a r i m e s - i d ö m é r t é k e s v e r s n e k a sürgetője volt. Sok tekintetben érdekes epikai műve, a „Ludas Matyi“.
Fz a történet egy durva, gőgös földesúr meg
szégyenítését tartalmazza. Az első tiltakozás tehát irodalmunkban a földesurak jogtalankodása ellen.
A rimes-idömértékes verselésnek Ízléstelen el
fajulása, a l e o n i n - v e r s e l é s számos hivatás nélkül szűkölködő versfaragót sarkalt alkalmi rig
musok gyártására. ( Gyöngyös i J á n o s , É d e s Ger gel y, V a r j a s János , Ková c s József). Fz utóbbinak rímeiben gyönyörködött gyermekkorában Arany János is.
5. Különféle irányokat követők.
Négy, kisebb tehetségű lírai költőnkről emlé
kezünk meg e fejezetben, kik majd az egyik, majd a másik költői irányt követték, a nélkül azonban, hogy bármely téren kiválóbbat alkottak volna. E négy költő: Ve r s e g h i F e r e n c , B a c s á n y i J á n o s , S z e n t j ó b i S z a b ó L á s z l ó és Day ka G á b o r .
Ba c s á n y i J á n o s hive a francia szabad eszmék
nek, állítólag ő fordította le Napoleon proklamá-
cióját, melyben a magyar nemzetet felszólítja, hogy szakadjon el a Habsburg-családtól; még előbb részese a szomorú végű Martinovich-féle összeesküvésnek, fogságot szenved, később Linzbe internálják, hol 82 éves korában meghal.
A „Kassai Magyar Muzeum“ cimű folyóiratnak egyik szerkesztője volt, több értékes széptani érte
kezést írt (A műfordításról), lefordította Ossiánt.
Megkapó szépségű elégiákat irt, melyek e kor leg
szebb lírai termékei közé tartoznak.
Ver s eghy F e r e n c z élete is nagyon mozgalom volt: szerzetes, majd tábori lelkész, a Martinovics- féle összeesküvés miatt tiz évig politikai rab, annak utána magyar nyelvtanító volt. Különös érzéke lévén a ritmus iránt, értekezéseiben a magyar vers zenei
ségét bizonyítgatta, ő fordította le a hires francia forradalmi dalt a „Marseillaise“t. Nyelvtudományi dolgozatai mindezeknél becsesebbek.
S z e n t j ó b i Szabó Lá s z l ó korán áldozata lett a rabságnak, melyet ugyancsak a Martinovics- féle összeesküvés miatt kellett szenvednie. Nehány népies tárgyú és hangú költeménye hosszú ideig népszerű volt, így az „Együgyű paraszt.“ „Mátyás király“ cimű drámáját gyakran adták elő.
Da у ka Gá b o r szentimentális, nagyobbrészt elegikus hangú költeményei formaügyességet árulnak el, de nagyobb hatást nem tettek.
6. Kármán József. (1769-1795.)
A magyar szépprózának egyik legnagyobb tehet
ségű művelője Kármán József. Müveit elme. ritka finom ízlésű iró. Először hangoztatja, hogy P e s t e t i r o d a l mi k ö z é p p o n t t á kell tenni, először kíván hatni a művelt női közönségre, az első szépirodalmi folyóirat, az „Urania“ megindítója. Terve nem való
sulhatott meg, mert kora nem érthette még meg.
Az „Uraniá“-ban megjelent teljes és töredék munkái közül legkitűnőbb, s XVIII. századbeli novella- irodalmunknak remeke a „Fanny hagyományai“.
Egy fiatal leány Írja le benne szerelme és élete bús történetét a XVIII. század kedvelt érzékeny
ségre hajló hangján. Szeret, viszont szerelemre talál, de rideg apja könyörtelensége miatt boldog nem lehet, belső tűz megemészti s elhervad ifjan. Nem változatos eseményekben, de a női léleknek olyan mesteri rajza, hogy párját hiába keresnők ebben a
korban, sőt még később is. Kármán jellemző erejé
nek legfényesebb bizonyítéka az, hogy egy időben nem is Kármán müvének tartották, hanem Fannyt, egy ismeretlen Írónőt, tették meg szerzőjévé. Kármán értekezései közül nagybecsű a „Nemzet csinosodása“
cimü, melyben korának társadalmi és irodalmi vi
szonyaira vet világot.
7. Csokonai Vitéz Mihály. (177 3 — 1805.) Csokonai nagy lírai költő volt, Balassi Bálint óta a legnagyobb lírai tehetség.
Kora árvaság jutott osztályrészéül, költői haj
lamú anyjának gondviselése alatt serdült a beteges gyermek ifjúvá, a debreceni kollégiumba került, hol szabadságszerető lelke nem tudott a rideg iskolai fegyelemmel megbarátkozni, vándorbotot vett a kezébe, egyideig jogot hallgatott Sárospatakon, majd az országkülönféle vidékein Komáromban, Pozsonyban, Pesten, leginkább pedig a Dunán túl levő megyékben barangolt. Szerelmében csalódván, félévi tanárkodás után Csurgóról betegen haza ment Debrecenbe, hogy a tüdővész 32 éves korában sírba vigye.
Csokonai tehetsége sokoldalú volt. Dicséretest alkotott az epikában, remeket a lira egy-két mű
fajában, megpróbálkozott a drámával is. Irt önálló felfogásra mutató széptani értekezést, fordított olasz
ból és németből.
Legnagyobb a lírában. Gyöngéd és szerető szivü, fel-fellobbanó diákos kedve nótára hajlik, különös érzéke van a népdalok természetes bája iránt, („Paraszt dal“ és „Szegény Zsuzsi a táborozáskor“).
„Lilla dalok“ cimü lírai gyűjteménye, melyet a nép
szerűvé vált „Himfy szerelmei“ módjára némileg egységessé igyekezett tenni, őt első rangú lirai költőink közé emeli. Ódáiban fenséges eszmék, elégiáiban megható fájdalom és eszme-gazdagság, formájában csodálatos könnyedség van. Balassi óta nincs lirai költőnk, kiben a dal forrása úgy buzogna, mint benne. A magyar anakreoni dal első hivatott mestere mégis az elégiában éri el a legnagyobb hatást.
Csokonai epikájának legsikerültebb terméke :
„Dorottya, vagy a dámák diadalma a farsangon“.
A gondolatot e tréfás komikai éposz megírásához egy angol furcsa-eposz szolgáltatta.
Dorottya, az agg-szűz háborút izén a farsang
(Carneval herceg) és a házasulandó ifjak ellen, a miért hogy a farsang rövid, az ifjak pedig nem igen akarnak megházasodni. A harcnak, mely Dorottyára nézve gyászosan végződik, kibékítő eredményéül Yenus megfiatalítja és férjhez juttatja Dorottyát.
Jól kigondolt meséje, ügyes kompozíciója és pompás technikája van.
Leggyöngébb a drámában. ((„Tempefői“, „Gerson du Malhereux* „Karnyóné“). Ő kezd először népies alakokat szerepeltetni.
Csokonait csak halála után méltányolták kellő
képpen, életében még azt sem érhette meg, hogy müveit kinyomatva lássa. Debrecen városa emléket emelt nagy költőjének.
8. Kisfaludy Sándor. (1772—1844.) Kisfaludy Sándort, mint nemes család ivadékát a hagyományokhoz képest jogi pályára szánta apja, egy ideig hallgatta is a jogot Pozsonyban, s gyakran érintkezett az irodalomért lelkesülő növendékpapok
kal, kik veleszületett poétái hajlamait táplálták.
A törvénytanulást abbahagyva, katonai szolgálatba lépett, s részt vett az osztrák-francia háborúban, francia fogságba került, s hosszabb ideig tartóz
kodott Proven9eban, majd kiszabadulván hazatért, megházasodott s mindvégig az irodalom munkása volt.
Hatással volt reá a provenjei tartózkodás, Pe
trarca szelleme uralkodott a költészet e szép honában.
1801-ben jelentek meg „Himfy-szerelmei“ két rész
ben : I. Kesergő szerelem. II. Boldog szerelem.
Mindössze 400 dalból áll és több hosszabb énekből.
A „Kesergő szerelemében némi epikum is van: Himfy meghasonlik imádottjával, Lizával, harcba megy, kétségbeesetten keresi a halált, panaszolja szerelmi bánatát, de a halál elkerüli, hazatér, Lizával kibékül.
A második részben a boldog Himfy foglalja versbe hosszadalmasau, túlságosan részletezve családi bol
dogságát. A „Kesergő szerelem“ hatása leírhatatlan.
Uj volt a hang, dalraszabott a forma, festői a nyelv, szépek a hasonlatok; olvasták lelkesedve, szavalták mindenféle s dicsőítették a költőt.
Kisfaludy jelentékeny lírai költő, szenvedélye néhol meglepő erejű, a természet szépségeinek élénk megfigyelője és avatott festője, hasonlatok, ellentétek dolgában nagyon gazdag.
Kevésbbé sikerültek, bár szintén nagy olvasott-
Ságnak örültek számos „Regéi“ a magyar előidökből.
{„Csobáncz“, „Tátika“, „Somló“, „Esegvár“ stb.) A nemes-osztály múltjának e dicsőítése miatt ked
velték a nemesek Kisfaludyt különösen, ki a regényes múltnak, tehát a romanticizmusnak ünnepelt költője ebben a korszakban.
Megpróbálkozott a drámában is, de hatása nem volt.
Az akadémia tagjává választotta, sőt egy ízben
„Regéi“-t meg is jutalmazta. Ezt a pályadíjat a költő öcscsének ajánlotta fel, ki evvel indította meg az
„Aurora“ című zsebkönyvet.
9. Kazinczy Ferenc. (1759—1831.)
Kazinczy Ferenc a biharmegyei Er-Semlyén- ben született 1759. október 27-én s 1831. augusz
tus 22-én halt meg. írói hajlamának úgy a szülői, mint a nagyatyai ház, hol nevelkedett, meleg fészke volt, korán kifejlődött a szépmüvészetek iránt érzéke; szeretett rajzolni, buzgón olvasgatta előbb az ó-klasszikai, majd a német, a francia költőket, nagy hatással volt reá Báróczi prózája. Gyakran járt Bécsben, bejárta hazáját, ízlése mindinkább fejlődött, s mestereiül a költészetben, a klasszikái nyomon haladó német Írókat választotta. Előkelő családi összeköttetései és rokonszenves egyénisége a kor nevezetesebb férfiainak barátságát szerezte meg neki. A fiatalabb Írókkal ismeretséget kötött s páratlan buzgoságot fejtett ki a levélírásban. A mit Kármán hasztalan igyekezett megteremteni: az irodalmi középpontot, megteremtette Kazinczy; ő lett ez a középpont, a költő-atyamester, ki az ifjabb generációt mintegy költőkké avatta fel. A Martino- vics-féle összeesküvés miatt ő is hosszabb ideig fogságot szenvedett, ámde irói kedve nem hagyta el, s a börtönben is fordítgatta Ossiant, s hat év múlva kiszabadulván, még szentebb lelkesedéssel folytatta megszakasztott irodalmi tevékenységét. A nyelvújítás harcát megindította. Megérte a tudós társaság megalapítását, tagjává lett annak, s hetven
két éves korában meghalt a dühöngő ázsiai kolerá
nak esvén áldozatul.
Sokat s sokfélét írt: csekély értékű „Kis geográfiáin kezdette, majd németből fordított re
gényt („Az amerikai Podoc és Kasimir“), Baróti Szabóval és Bacsányival lapot szerkesztett („Kassai Magyar Museum“), zsebkönyvet adott ki („Orpheus“),
átdolgozott német szentimentális regényt („Adolphs Briefe“. — „Bácsmegyei levelei“), a németirók közül: Gessner (Idillek), Klopstock („Messiás“), Herder, Lessing (több drámát), főleg pedig Goethe (ugyancsak több dráma) müveit ültette át irodal
munkba; a franciák közül: Moliéret, az angolok közül Shakespeare-t ismertette meg, egy-egy drámai művöket fordítván le.
Irt eredeti munkákat; epigrammákat („Tövisek és Virágok“), dalokat, ódákat, költői episztolákat, és sok vaskos kötetre terjedő levelein kivül erdélyi utazásának becses megfigyeléseit, irók életrajzát („Magyar Pantheon“) s végül „Pályám emlékezete“
cím alatt önéletírását.
És minden Írásában a szépnek eszméje vezeti, a köz be s z é dt ől kül önböz ő k ö l t ő i nye l v meg
teremtése a cél. Sok idegenszerűség, főleg germaniz- mus csúszik be általa nyelvünkbe, háttérbe szorul az erőteljes népies nyelv, szenved a minták szolgai másolgatása miatt a nemzeti szellem, de f ej l ődi k a nyel v m égis. A mondatok öluyi hosszúsága, deákos-íze lassankint megváltozik, szép kifejezések rövidebb, formás szavak nyernek az irodalomban polgár-jogot, a magyar költői nyelv hajlékonynyá válik kivetkezik régi laposságából, s alkalmasabbá válik eddig ismeretlen fogalmak kifejezésére. Eredeti költeményei közül az epigrammákon kivül alig egy- kettő élte túl („Szabad Erdély“), ámde a finom gúny, mely epigrammáiban költői formában nyilat
kozik, e műfajnak megkezdői irodalmunkban.
Levelei forma és tartalom tekintetében minta
szerűek, korfestők, s az iró széles körű ismeretei
ről, esztétikai finom érzékéről tanúskodnak. A l e v é l í r á s n a k Mikes után legnagyobb mestere. A.
„Pályám emlékezete“ nemcsak tanulságos, de élve
zetes olvasmány ma is; Kazinczy közlékeny termé
szete bájos egyszerűséggel emlékezik meg a jelen
téktelen eseményekről is, folyékony, szép nyelven, sok szellemmel, még több érzékenységgel és gyön
gédséggel.
Kém lángelméjü költő, de fáradhatatlan mun- kásságú vezető-szellem, költői gyöngéd lélek, tele idealizmussal és lelkesedéssel. Ott van helye iro
dalmunk legnagyobb alakjai között.
iO. A nyelvújítás.
A XVIII. századdal kezdődő szellemi fejlődés nálunk a mostoha körülmények miatt az újabb eszméknek, fogalmaknak kifejezésére nem találhatta készen a nyelvet. Grammatikusaink a meglevő nyelvnek rokonságát, törvényeit kutatták, szókincsét gyűjtötték össze; Íróinkra várt a nehéz feladat, hogy a régies nyelvet fejleszszék, kifejezőbbé te
gyék. A nyelvújításnak szükséges voltát leghamarább azok az irók érezték, kik hosszabb, elbeszélő prózai müveket fordítottak B a r c z a f a l v i Sz a bó Dá vi d egy vizenyős német történetet fordítván magyarra, néhány száz új szót tálal fel, Kazinczy is fordí
tásaiban („Szivképző Regék“) buzgón kurtítja a hosszú szavakat, mondatainak szerkesztésében idegen irók szellemét érezteti, a s z ép vagy s z é p n e k t e t s z ő kedvéért elhanyagolja a nyelv törvényeit, kevésre becsüli a népnyelvet, s részére hódítván a tehetségesebb ifjabb irói nemzedéket, megindítja a régies nyelv mellett kardoskodók ellen 1811-ben kiadott „Tövisek és Virágok“ cimü epigramm-gyüj- teményével a nyelvújítás harcát.
Két küzdő irodalmi párt állott egymással szem
ben: az o r t h o l o g u s o k (az ósdi nyelv hivei) s a ne ol ogus ok (a nyelvújítás sürgetői.)
Harcoltak levelekben, értékezésekben, epigram
mákban, kiadott müvek előszavaiban, készültek alkalomszerű gúnyiratok („Busongó Ámor“, „Mon- dolat“, „Új szellem“, az ósdiak részéről, — „Felelet a Mondolatra“ a neologusok részéről), átvitték az irodalmi harcot a társas és politikai életbe, tárgyal
ták a megyegyüléseken, érzékenykedtek. Hozzá- szólottak a kérdéshez nyelvtudósok, irók, költők, ügyvédek, orvosok.
Az Akadémia is az újítás mellett tört pálcát, a nemzet legjelesebb költői: Kölcsey, Kisfaludy Károly, Vörösmarty a nyelvújítás szükséges voltát hirdették, s így a nyelvújítás diadalra jutott.
II. Kölcsey Ferenc (1790—1838.)
Kölcsey Ferenc, Közép-Szolnok megye Sző- Demeter nevű falujában született 1790-ben s 1838- ban balt meg. Mint ősnemes családnak az ivadéka, jogot végzett, ügyvédi censurát tett le s megyei szolgálatba lépett. Korán megismerkedett Kazinczy - val s a többi Írókkal, kik irodalmi munkásságra
