• Nem Talált Eredményt

Emlékeztető a Gyógypedagógiai Albizottság és az MKM által a tantervi irányelvek kidolgozására felkért munkabizottság 1996. március 25-én tartott együttes üléséről

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Emlékeztető a Gyógypedagógiai Albizottság és az MKM által a tantervi irányelvek kidolgozására felkért munkabizottság 1996. március 25-én tartott együttes üléséről"

Copied!
2
0
0

Teljes szövegt

(1)

Információk

Az intézménytörténeti kutatások referátumai ráirányították a figyelmet a ma is érvényes pedagógiai el- vekre, gyakorlatokra, metodikákra; bemutatták azokat a tevékenységformákat, amelyekkel a tanulók szemé- lyiségét és csoportjaikat fejleszthetik, azokat a nevelői eljárásokat, amelyek a pedagógusközösségeket for- málják. A kutatások aktualitását jelzik a Társadalomismereti tantárgyak a magyar iskolázás újabbkor törté- netében, (Brezsnyánszky László) Az Eötvös-féle nemzetiségi oktatás (Vaskó László), A kisvárdai Szent László Gimnázium (Lengyetné Tóth Éva), Egy település iskoláztatása (Lévai Béla), Művészeti gimnázium a 2. évezred végén (Kiss Tiborné), A debreceni leánynevelő negyed százada (Bauer Ilona) témakörök.

A Debreceni Akadémiai Bizottság Neveléstudományi Munkabizottság tevékenységét, munkáját támo- gatta: a KLTE Ady Akadémiája, a Magyarok Világszövetsége Területi Szervezete, az Erdélyi Szövetség, a KLTE Neveléstudományi Tanszék, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola. A rangos előadá- sokat és referátumokat kötetben adják közre a rendezők, amit ezúton is az olvasók szíves figyelmébe aján- lunk.

Nanszákné dr. Cserfalvi Ilona

Emlékeztető a Gyógypedagógiai Albizottság és az MKM által a tantervi irányelvek kidolgozására felkért munkabizottság 1996. március 25-én tartott együttes

üléséről

Cordosné Szabó Anna bevezetőjében utalt az Albizonság vállalt feladataira és emlékeztetett arra, hogy a gyógypedagógia az elmúlt évtizedekben többször került olyan felelősségteljes helyzetbe, amikor a kompe- tencia körébe tartozó populáció sorsát hosszú távon meghatározó lépéseket kellett előkészítenie. Bejelentet- te, hogy az Albizottság elnöksége az 1996. évben a „Tradíciók és megújulás a gyógypedagógiában" téma- kör megvitatására tervezi több alkalommal összehívni a bizottság tagjait. A jelen első ülésen „A Nemzeti Alaptanterv és a fogyatékos gyermekek iskolai fejlesztésének tartalmi szabályozása"! című tanulmány kerül megvitatásra, amelyet Illyés Sándor, az MKM munkabizottság elnöke készített és terjesztett elő. Az ülés ve- zetésére Mesterházi Zsuzsát kéne fel.

A vitaanyag, valamint a jelenlévők észrevételei alapján körvonalazódtak azok a problémák, amelyek a Nemzeti Alaptanterv gyógypedagógiai adaptálásában nehézséget jelentenek. A következőkben témánként kerülnek összegzésre azok a kérdések, amelyek eldöntése, illetve a rájuk adott válaszok határozzák majd meg az Irányelveket készítő bizottság további munkáját.

1) A populáció behatárolása jelenti az Irányelveket készítő bizottságnak az egyik legnehezebb feladatot.

Szorító ellentmondás feszül a szakemberek véleménye szerint gyógypedagógiai nevelésre szorulók pénzügyi szükséglete, valamint a kormányzat által a kötelező alapfokú oktatásra biztosítható költségvetési keret kö- zött. Megoldandó feladat meghatározni az érintett populációt, az egyes csoportok életkori sávokhoz kötött pedagógiai szakaszainak behatárolását úgy, hogy azáltal valamennyi sérült gyermeknek egyenlő esélye le- gyen arra, hogy alapfokú iskoláztatása során képességei önmagához képest optimálisan fejlődhessenek. A

„szűkítés" egyik alternatívája, hogy a klasszikus gyógypedagógiai differenciáldiagnosztikai tényező, a bio- lógiai kórokra visszavezethető sérülés legyen csoportalkotó tényező. A gyógypedagógusok ezt a megoldást

' A tanulmány a Gyógypedagógiai Szemle 1996/2. számában jelenik meg.

314

(2)

Információk

nem támogatják. Alapvető problémát jelent a „más fogyatékosság" kategória behatárolása. Eldöntendő kér- désként merült fel továbbá, hogy az Irányelvek csak a gyógypedagógiai intézményekben tanulókra, vagy minden olyan sérült egyénre szabottan tolmácsolja az Alaptantervet, akik különböző szervezeti felépítettsé- gű többségi (alapítványi, egyházi, magán stb.) iskolába járnak.

2) Nehézséget jelent továbbá annak eldöntése, hogy az Irányelvek milyen terminológiát használjon a gyógypedagógiai nevelési szükségletű populáció csoportjainak megnevezésénél. A jogi szabályozás nyelve eltér a gyógypedagógiai szakmák által használt, a nemzetközi trendeknek megfeleld kifejezés-rendszertől.

Nehezítő körülmény továbbá, hogy a gyógypedagógia egyes szakterületei terminológia-változásának szintje nem azonos. Javaslatként felmerült, hogy a közoktatási törvénymódosítás terminológiája kerüljön alkalma- zásra az Irányelvekben.

3) A terminológiai dilemmák kibővülnek további megfogalmazásbeli, szakmai nyelvi problémákkal an- nak megfelelően, hogy az Irányelv kinek készül. Meg kell találni a megfeleld nyelvi formát, amely a több- ségi iskolákban tanító kollégát is segíti abban az esetben, ha csoportjában sérült gyermek(ek) nevelé- sét-oktatását is felvállalja.

4) Alapvető problémaként merült fel az Irányelvek műfajának, tetjedelmének és ezzel kapcsolatosan szerkezetének kérdése. Egyik megoldásként a sérülésspecifikus kiegészítések külön-külön nyomtatási egy- ségben való megjelentetése merülhet fel, illetve az egy közös kötetben foglalt gyógypedagógiai irányelvek.

5) A tartalmi kérdések közül a képességek meghatározása, az iskola nevelés-oktatást előkészítő gyógy- pedagógiai fejlesztés helye, az iskolák közötti átjárhatóság és a továbbtanulás biztosítása, valamint a túlko- rosság kérdése kerültek megbeszélésre. Döntésre vámak a következő kérdések:

- Hogyan kerüljenek meghatározásra a „fejlesztési követelmények" - a csoport szintjén és az egyén szintjén?

- Amennyiben a sérülés képességstruktúra - eltérést is jelent az ép fejlődésűekhéz viszonyítva, hol és hogyan jelenjen ez meg a tantervben? (Egyes javaslatok szerint az „egymásba csúszó létrafokok" mo- dell felelne meg leginkább az egyéni képesség- és követelményszint behatárolásának).

- Hol kell szerepeitemi az iskola-előkészítő szakasz tananyagát, amely a gyógypedagógiában az iskolai előrehaladás szükséges feltétele?

- Hogyan biztosítható az egyes iskolák közötti átjárhatóság?

Az ülés végén:

1) Illyés Sándor, az MKM Bizottság elnöke annak az óhajának adott hangot, hogy jó lenne, ha az MTA Albizottság tagjaitól is kapna írásban javaslatokat a gyógypedagógiai nevelési szükségletű gyermekek isko- lai fejlesztésének tartalmi szabályozására vonatkozóan.

2) Gordosné Szabó Anna, az MTA Albizottság elnöke bejelentette, hogy következő ülésükön „A gyógypedagógia kompetencia körébe tartozó népesség megnevezése és értelmezése" című témát tervezi na- pirendre tűzni.

Csocsánné Horváth Emmy

315

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Jelen voltak: Bánfalvi Csaba, Benczúr Miklósné, Buday József, Csányi Yvonne, Csocsánné Horváth Emmy, Gereben Ferencné, Gordosné Szabó Anna, V. Kovács Emőke, Kullmann Lajos,

tonóm individuum kialakítását is. Ezek olyan feladatok, amelyek a stratégiai gondolkozásmód közgazdasági kereteit meghaladják. Ezért célszerű lenne az

 a halmozottan sérültek fejlesztését végzők szakképesítését illetően egységes volt az albizottság vélemé- nye abban, hogy minél súlyosabb a probléma, annál

Az akciókutatás korai időszakában megindult társadalmi tanuláshoz képest a szervezeti tanulás lényege, hogy a szervezet tagjainak olyan társas tanulása zajlik, ami nem

Nagy József, Józsa Krisztián, Vidákovich Tibor és Fazekasné Fenyvesi Margit (2004): Az elemi alapkész- ségek fejlődése 4–8 éves életkorban. Mozaik

Ezzel is arra az innovatív felfogásra irányítva a figyelmet, amely azt jelenti ki, hogy tulajdonképp tágabb körben értelmezve a felsőoktatás-pedagógia vonzáskörébe tarto-

A kötet második egysége, Virtuális oktatás címmel a VE környezetek oktatási felhasználhatóságával kapcso- latos lehetőségeket és problémákat boncolgatja, azon belül is a

táblázat: Az innovációs index, szervezeti tanulási kapacitás és fejlődési mutató korrelációs mátrixa intézménytí- pus szerinti bontásban (Pearson korrelációs