1947 – 2016
Mihalovics András
okleveles bányamérnök 1947.december.12.-én született Dorogon.Az általános iskolába Csolnokon járt, majd középiskolai tanulmányait Esztergomban, az I.István Gimnáziumban folytatta, ahol eredményes érettségi vizsgát tett.
Sikeres felvételi vizsga után Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Karának hallgatója lett, ahol 1972-ben felsőfokú tanulmányait befejezte és az államvizsga letétele, valamint a diplomamunka megvédése után bányaművelő mérnöki oklevelet kapott.
1972-ben a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Dorogi Körzeténél kezdte el műszaki pályáját.
A kora ’70-es években az akkori iparpolitikai célkitűzéseknek megfelelően az egyetemen a szénbányászat fejlesztésével összefüggő tevékenység oktatása volt az elsődleges.
ezért talán kissé elfogódott volt az ifjú mérnök, amikor olyan területre irányították, ahol a feladatok többsége, nem a bányászathoz kapcsolódott. Beosztott mérnökként első feladatként az várt rá, hogy megismerje a vállalat legjobban teljesítő részlegénél a bányász szemléletet megkívánó, de a
mélyépítési gyakorlatban is újdonságnak számító építési módszereket és az alkalmazott eszközöket. Nagy érdeklődést tanúsított ezek iránt s közvetlenségével, szerénységével hamarosan elérte, hogy a jól együttműködő közösség befogadja. Változatos ismereteket megkívánó feladatot látott el, többször az ország távolabbi vidékein. A körzet egyik üzemének
vezetőjeként teljesítményét több alkalommal a „Kiváló Dolgozó” kitüntetéssel ismerték el.
Értelmes, önálló vezetővé vált, akit beosztottai tiszteltek, felettesei megbecsültek.
Munkája mellett az akkori gazdasági körülmények, politikai állásfoglalások és a változások is foglalkoztatták. Amikor az még nem volt általánosan jellemző, ha szerényen és kedélyesen is, de
kimondta gondolatait, nem látványos ellenzékiességgel, de nem mellőzve a kritikus hangnemet.
Nem egysíkúan csak a munkája és a gazdasági körülmények foglalkoztatták, de fogékonyan érdeklődött a kortárs irodalom iránt, figyelemmel kísérte azt és sokszor szerzett derűs perceket
írásaival vagy különböző családias hangú összejöveteleken elismerő mosolyt eredményező megszólalásaival, amiért többen elismerőleg a „kis Moldova”-ként emlegették.
A sors kegyetlensége vagy talán a felgyorsult életvitel és a természet kizsigerelése miatt egyre többeket ér el korunk súlyos csapása, a szörnyű betegség, ami Mihalovics Andrást sem kerülte el.
Küzdelmére, illik a harc kifejezést használni, miközben sokat szenvedett. De a súlyos küzdelem és a család gondos ápolása ellenére a visszatérő alattomos kór felőrölte az erejét, a betegség legyőzte az embert. Mindenkit megdöbbentett a szomorú hír, hogy András 2016.február.21-én
elhunyt.
Bucsuztatásán, amit a katolikus egyház szertartása szerint egykori gimnáziumi osztálytársa tartott, nagy számban jelentek meg ismerősei, barátai s fejezték ki részvétüket Feleségének,
leányának Andreának és fiának Péternek.
MIhalovics András okleveles bányamérnök egykori munkatársai nevében Tóth Árpád a BAV nyugalmazott vezérigazgatója méltatta munkáját és köszönök el, utolsó útjára kísérve mondott:
Jó szerencsét!
Hamvait a Bányászhimnusz hangjainak elhangzása közben helyezték el a családi sírban.
„Élő fogadd el ezt, akármilyen nehéz:
a porból lett a gyenge test
és újra porba vész.”
