XVIII. ÉVF. 7. SZÁM. 1964. JÚLIUS ÁRA: 2 FORINT : > A TARTALOMBÓL:
Csoór István, Sipkay Barna elbeszélései — Dalos György, Gerelyes Endre, Kabdebó Lóránt, Kiss Lajos, Mária Béla, Mocsár Gábor, Ökrös László, Simon Attila, Szi- lágyi Béla, Vántus István és mások cikkei, kritikái — Bihari Sándor, Garai Gábor, Ladányi Mihály. Papp Lajos, Pál József, Simái Mihály, Simonyi Imre versei,
műfordításai
e d i T u d ö r a á n y e g y a i i
PÉTER LÁSZLÓ
Alom a városról
SZEGED ÁLTALÁNOS RENDEZÉSÉNEK PROGRAMTERVE
„Szeged szebb lesz, mint volt!" Máig sincs eldöntve, mondta-e ezt Ferenc József az árvízkor, vagy csakugyan egy tudósító
— tán éppen Mikszáth — adta szájába, ahogyan újságíró körökben utóbb beszél- ték. Akárhogyan is, szállóige lett belőle.
Se non é vero, é ben trovato: ha nem is igaz, jól van kitalálva. S a történelem igazolta. A rekonstrukció valóban merő- ben ú j várost teremtett, s ha voltak is hibái, a modern Szeged alapjait, belső magját ez vetette meg. Egy hozzá hasonlo városfejlesztő pezsgés a húszas-harmincas éveket, furcsamód épp a gazdasági válság idejét jellemezte. Ekkor született a Dom tér és a klinikák tömbje; ekkor jelent meg
— éppen harminc esztendeje — „Szeged városépítési problémái" címmel az a gyűj- teményes tanulmánykötet, amelyet a mai városrendező is haszonnal forgathat, s ekkor élt Szegedi Szemle címmel város- politikai heti folyóirat, amelynek f á j ó hiá- nyát azóta annyiszor fölpanaszoltuk. Ilyen előmunkálatok után állította össze 1942- ben az első átfogó városfejlesztési tervet Pálfv-Budinszky Endre, a mérnöki hivatal varosrendezési osztályának vezetője, Sze- ged fejlesztésének akkor is, most is leg- leglelkesebb, legszorgosabb apostola.
A
fölszabadulás után, 1946-ban, a Ma- gyar Kommunista P á r t nagyszegedi bizottságának városfejlesztési prog- r a m j a is erre a négy év előttire támaszko- dott. Pálfy-Budinszky 1947-ben újból ki- adta a város megújított, fölfrissített ren- dezési tervét. Azóta is több született, 1952- ben, 1955-ben, 1959-ben, de ezek nem je- lentek meg nyomtatásban, nem váltak közkinccsé. Á m most megjelent a legú- jabb, amely 1963 decemberében nyerte el végső f o r m á j á t Füle Lajos építészmérnök kezétől. Akár a népköltészet, a városren- dezés is sajátos szintézise egyéninek és közösnek: Füle Lajos, a Városépítési Ter- vező Vállalat osztályvezetője, m á r több mint egy évtizede rendszeresen munkál- kodik Szeged városfejlesztési kérdésein:elődök és részletkérdésekben jártas szak- emberek eredményeit fogja össze, és építi be a maga eredeti, korszerű, a legjobb urbanisztikai megoldásokon iskolázott koncepciójába.
Az ú j tervet az tette szükségessé, hogy az 1959-es „alátervezett": csak húszéves távlatra készült, s csupán 160 000 lakosra számított. Az új programterv fél évszá- zadra (kb. 2000-ig, 2020-ig) lát előre, s egy negyedmilliós, közel 300 000 lakosú nagy- város lehetőségével számol. Ez pillanatnyi- lag oktalannak hat, hiszen a mai népese- dési és gazdasági viszonyok nem sürgetik ezt a nagyarányú fejlesztést. Ám vannak országos, sőt nemzetközi — elsősorban KGST — érdekek, amelyek elegendő
A tanulmányhoz szívesen közlünk hozzá- szólásokat. (A szerk.)
érvül szolgálhatnak, s ami a legfőbb:
Szeged alkalmas erre a szerepre. Ezért az ú j terv a fejlesztés legkedvezőbb maxi- m u m á t vizsgálja, a lehetőségek terve.
Azok, akik az elmúlt években gyakori
„füstbe ment tervektől" fázva, most ettől is tartanak, elfelejtik, hogy minden terve- zésben sok a bizonytalansági tényező. Ám ezzel számolva is merészen előre kell ter- vezni, nehogy utóbb — mint annyiszor — szűknek bizonyuljon a r u h a a •kamaszko- rát élő város számára.
K
ét nagy tényező bontakoztatja ki a Szeged fejlődésében m a még szuny- nyadó potenciákat. Az egyik: a Tisza.A város legősibb és legjelentősebb hely- zeti energiája, születésének és létének legfőbb oka és táplálója évezredeken át:
átkelőhely jellegéből következett. Ez a sze- repköre mai egyetlen hidjával és jelenték- telen hajóforgalmával háttérbe szorult.
A Tiszának azonban — a KGST-országok érdeke ez — nemzetközi vízi úttá kell válnia. A jugoszláviai Űjbecsénél vízlép- cső. Csongrádnál duzzasztómű ezer tonná- nál is nagyobb tengerjáró hajók szamara is elégséges utat teremt, s akkor az ősi funkció soha nem látott szinten születik újjá: nemcsak a hazai észak—déli teher- forgalmat, hanem a Csehszlovákia és J u - goszlávia közötti tranzit szállítást is el- látja. A személyforgalom a felső Tisza- parton, a teherforgalom a Boszorkány- szigetnél kap korszerű kikötőt.
A Tisza egyúttal Szeged főutcája is: a városnak — m a még nem az — kétpart- mentivé kell válnia. A partokat — í r j a Füle — Szeged kirakataivá kell tenni, hasznosítani a kiaknázatlan városképi le- hetőségeket, elővarázsolni az alapvető vá- rosélményt, amely lakóban és vendégben egyaránt m a r a d a n d ó emlékképet hagy Szegedről. „A várost, a jövő regionális székhelyét, Délkelet-Magyarország legna- gyobb ipari centrumát legméltóbban a Tisza-partok nagyvonalú kiépítésével rep- rezentálhatjuk, és ezáltal európai viszony- latban is figyelemre méltó folyóparti városképeket és együtteseket hozhatunk létre."
A bal parti Újszeged több tekintetben is a város aranytartaléka. „Fürdőkombi- nát" épülhet ki a Maros torkolatáig. A két folyó hullámtere, a partfürdő, a vízi-sport- telep, a meglevő és m e g f ú r a n d ó hévíz- források páratlan helyzeti előnyt biztosí- tanak Szegednek, mint fürdővárosnak, és egész éven át lehetőséget teremtenek a pihenést, fölüdülést, sőt a gyógyulást ke- resőknek.
A
z újszegedi oldalon ezen kívül még egy 80 000 lakost befogadó ú j város-rész is létrejöhet. Észak-Üjszegednek ma m á r a részletes rendezése van folya- m a t b a n : a Tisza partján emeletes torony- és szalagházak határozzák meg a város
„ A N Y Á K " - MISKEI LÁSZLÓ R A J Z A
modern arculatát, ettől délre pedig ún.
kevert-vegyes beépítés válik jellemzőjévé:
sok helyütt megmaradnak a kertes villák, de épülnek jól közművesíthető, sok lakást adó magas szintű lakóházak is. Ez a ren- deltetése Dél-Űjszegednek is, ahol ma még csak az Ogyesszatelep néhány szalagháza magasodik, de a messzibb távlatban ha- talmas, mintegy 42 000 embernek lakást biztosító ú j városrész — második belváros
— születik. Minthogy a vasúti híd a Boszorkányszigetnél épül föl, s a pálya csak a szőregi állomásnál éri el mai nyomvonalát, a mostani töltés az újszegedi állomással együtt eltűnik. A Délrost bűzös telepe eltávozik, s hosszabb perspektívá- ban a szövőgyár is máshova települ. Ezen
a területen — egészen a kamara töltésig
— modern városnegyed létesül. Létrejötte kulcsproblémája Szeged nagyvárossá fej- lesztésének. Minthogy itt bontás, szanálás nélkül és ugyanezért a legkorszerűbb épí- tési módok szerint, leggazdaságosabban lehet építkezni, ez teszi lehetővé a jobb parti városrész körtöltésen belüli területé- nek rekonstrukciós átépítését azzal, hogy az ott elkerülhetetlen 15—20 %-os szaná- lást, lakásveszteséget ellensúlyozza. A nagykörút Tiszához futó két végében föl- épülő két közúti híd a maival együtt a
legkitűnőbb kapcsolatot biztosítja a mai belvárossal, közművesítés, elsősorban csa- tornázás szempontjából pedig az egyik leg- kedvezőbb helyzetű területe a városnak.
A másik tényező, amely a város jövendő arcát meghatározza: az új ipartelepítés, elsősorban a 20 000 munkást foglalkoztató hatalmas petrokémiai kombinát létesítése.
Amikor a programterv készült, még vita
\ o l t : Tiszaszederkény vagy Szeged kapja-e ezt a m a j d n e m 50 milliárdos beruházást, amelyre a KGST-ben r á n k háruló föladat megvalósításaként kerül — előreláthatóan a harmadik, illetve a negyedik ötéves terv időszakában — sor. Azóta a Népszabadság március 1-i számának a vegyipari létesít- mények terveiről írott terjedelmes beszá- molójából értesültünk, hogy a nemzetközi munkamegosztásból nekünk jutó propilén- szálgyártás hazai alapanyagának meg- teremtésére, a polimerműanyag-gyártás kifejlesztésére hivatott vegyiüzem Szege- den épül föl. A 600 hektárnyi területet kí- vánó létesítmény csak a város délnyugati részén, a Maty-értől nyugatra, a bajai úttól délre eső domaszéki földeken helyez- hető el. A repülőtér innen úgyis Zsombó alá költözik, mert a puha talaj, a mellette (Folytatás a 2. oldalon.)
JKarMi Mapu:
AZ IDEGEN KÖLTŐ
Könnyed és nagyszerű, akár a cirrusfelhők az égi fogadáson:
áttűnik és elúszik, közben szellemének sziporkái veszélytelen szárazvillámként cikáznak — percenként három — a költészet éteri közegében, a földi dolgok felett 10 kilométer magasban.
Gazdag és régi nép fia ö: honi és idegen nyelven egyaránt könnyedén versel és
legfőbb gondja a mássalhangzók kecstelen
tolongása, s hogy kötött avagy kötetlen-é a f o r m a . . . Gazdag és regi nép fia ő:
„Jártam a ,tsárdá'-ban, ahol egykor
az önök P.-je írt verset, irtam hát én ls a . . . "
(brávó! brávó!)
„ . . . m a már oly ritka délibábról fe a
nádak közt elúszó szarvasokról..."
Régi és boldog nép fia ő . . .
De én?! Micsoda népből szármázhatom én' és micsoda múltból;
hol nem a szó, de repdeső csóva, folyékony kén- láng, mely száll, hogy gyújtson
és égessen égve;
hol a ritmus felszakadt artériáknak lüktetése, s a légi rím a kínok hétszer bét
próbája nélkül oly slágeri hamis, hogy még a sarlatán is, a pojáca is macskabél helyett saját idegét húrozza rá a
pocsék gitárra
miközben a sors legvadabb kottáiba görnyed s izzadva f e j t i . . .
Hol a költő úgy ír verset, hogy fájjon a földnek, ha l e e j t i . . .
Nehéz pálinka s pogácsa, az asztal teli — akár mi e kedves flamanddal:
sziporkázik, fénylik, fel-felragyog, s hallgatagon körbeüljük, mi vad görcsös fejű, borzas istenfiak, tanoncköltők, nehézkes magyarok.
Beszél, tolmács fordítja öt — s mi nem értjük, bár nála s nálunk a jelen nagyján ugyanaz. Nem értjük, ahogy ő sem értheti meg, mi fájhatott P.-nek ama rozzant tsárdában ott, s a tájat sem, mert nem tudhatja, hogy e folyókkal rácsozott, s kőhegyekkel körbebörtönzött "pusztán* mit vetett el a történelem egy évezred óta,
s a messzi ősben milyen mélyre hullt keserves magnak az azóta »múlt«, hogy azóta is minden kromoszóma terhes vele, és örökíti egyre tovább máig, e másarcú jelenbe
s testünkön át tovább, s még m e d d i g . . . Micsoda m ú l t . . . Hány nemzedék jön újból, amíg kihull — már nemcsak tudatunkból, de végső sejtjeink ls elfelejtik.
DANTON HALALA
Gottfried von Einem operája a Szegedi Nemzeti Színházban
A Szegedi Nemzeti Színház operaegyüttesének m u n k á j á t , illetve műsorpolitikáját di- csérni m a m á r lassan köz- helynek számít: az előadá- sok színvonala országosan elismert, a színház operai műsorpolitikája pedig sok esetben példamutatóan ú j a t kereső. Persze az ú j — hoz jót is, rosszat is. Legtöbb eset- ben azonban jót. S örömmel állapíthatjuk meg, hogy így történt ez Gottfried von Ei- nem Danton halála című kétfel vonásos operájának be- mutatója alkalmával is.
GOTTFRIED VON EINEM
— az osztrák zenei élet egyik vezető egyénisége — mű- vét Georg Büchner d r á m á j a nyomán írta. A szövegköny- vet volt zeneszerzés-tanára, Boris Blacher segítségével ké- szítette el — Büchner fenn- maradt leveleit is felhasznál- va. A dolog természetéből következik, hogy a 29 képből álló d r á m a 6 képbe való sű- rítése nem járhatott mindig a legnagyobb szerencsével:
az opera-szövegkönyvvé fo- galmazás leegyszerűsítette a büchneri jellemeket, konf- liktusokat. Operaszöveg- könyvről lévén szó, ez ment- hető: a különböző lelkiálla- potok, karakterek megraj- zolását nagyjából a zenének kell elvégeznie. S Einem muzsikája ezt legtöbb eset- ben meg is teszi. Különö- sen Robespierre a l a k j á t si- került életre keltenie. A n n a k ellenére, hogy az csak egy- szer jelenik meg a színpa- don, a mondanivalóját alátá- masztó g-mollos archaiku- san erőteljes muzsika élő és egyértelmű figurává v a r á - zsolja: ő a hatalma tudatá- ban is puritán vezéregyéni- ség. De jól sikerült és a
nagyközönség számára is azonnal érthető részek közé tartozik a harmadik kép Lu- cile és Camille kettőse, n e m is szólva a kép végén egye- dül maradó feleség szinte örülésig fokozódó kitöréséről, vagy a negyedik kép Dan- ton-monológjáról, amely egyébként az opera egyik legpoétikusabb része.
Persze vannak a műnek aránylag gyengébb pontjai is. Főképpen az első képre gondolunk itt: mintha eset- leges lenne. A szólamok gyakran fedik egymást, a zenei anyag sokszor törede- zett és zsúfolt. S ez a zsú- foltság néhol Einem hang- szerelésére is jellemző.
Az opera legzeneibb és legkoncentrálisabb része a hatodik kép előtti zenekari közjáték. Érdekes, hogy bár hangneme — néhány váltó- hang kivételével — a bartóki 1 :2 modellből táplálkozó b sor, mégsem bartókos. De mint ahogy nem bartókos, ugyanúgy távol tartotta ma- gát az ú j bécsi iskola irány- zatától, a következetes tizen- kétfokúságtól is. Egyáltalán:
annak ellenére, hogy ebben a zenében nagyjából min- denféle anyag szerepel — a középkori egyházi hangnem mektől a legújabb hangzá- sokig —, Einem egyénisége egységessé kovácsolta ezeket.
Gottfried von Einem muzsi- k á j a koszerű, igényes, erő- teljes és egyéni arcot mutat.
Csak nagyon kevesen tud- ják, milyen nehéz és hálát- lan m u n k a az operaszöveg- fordltás. A fordítónak az ere- deti nyelvű szöveget igazoló melódiához kell egy olyan magyar megfelelőt illeszte- nie, amely a tartalmi hűség
mellett még súlyviszonyai- ban is megegyezik. Szabó Miklós fordítása minden kö- vetelménynek megfelel.
A DANTON HALÁLA szegedi, egyben magyaror- szági bemutatója igen magas színvonalú, a legkisebb rész- letekig kidolgozott előadás volt. S mivel egy ú j mű színrevitelének, illetve meg- szólaltatásának helyességéről a szerző mondhat igazán autentikus véleményt, hadd közöljük Gottfried von Ei- nem Vaszy Viktorhoz írott levelének néhány sorát: "Az Ön m u n k á j a — a pompás zenekarral, a kiváló karigaz- gatóval, Szalay Miklóssal, a nagyszerű, tisztán éneklő kó- russal, a kiváló szólistákkal
— elsősorban a címszerepet éneklő nagyszerű Gyímesi Kálmánnal és Karikó Teréz- zel (nem feledkezvén meg Alpár Máriáról!) — arról győztek meg engem, hogy egy színházvezető, aki szere- ti a rábízott együttest, nagy- szerű eredményeket érhet el.
Én ö n t mint ilyen művészt tisztelem. Különös dicséret illeti Versényi Idát, a bölcs és energikus rendezőt és a színpadképek tervezőjét, Sándor Lajost. Egy tökéletes előadást láthattam.
A SZERZŐ soraihoz csak annyit: a főbb szerepeket éneklő művészek közül hadd emeljük ki Szabó Miklós, Vadas Kiss László, Vargha Róbert, Sinkó György és Rissay Pál teljesítményét, s
hadd örüljünk annak, hogy Gregor József szép basszusa ígéretesnek látszik. A har- madik kép előtti zenekari közjáték klarinétszólójáért Deák Józsefet illeti dicséret.
VANTUS ISTVÁN
A , KIVÉQZÉSI J E L E N E T A „ D A N T O N H A L Á L A ' C. OPERÁBÓL ( S I F L I S F O T O !
Kárász József 50 éves
(Folytatás az 1. oldalról.)
levő országút és a közeli épületek külön- ben is alkalmatlanná teszik mostani he- lyét, s le kell bontai néhány — ma Doma- szék közigazgatásához tartozó — tanyát is.
Az így nyert iparterület a város szerke- zetébe, a nyugati iparövezetbe szervesen beilleszthető, környezetében a kiszolgáló és földolgozó ipar számára is biztosítható hely. Természetesen meg kell oldani a levegőszennyeződés elhárítását, egyebek közt a Maty-ér mentén telepítendő kilo- méternyi, Dorozsma mellett, illetve a sza- badkai vasútvonal, valamint a bajai út déli oldalán pedig 400 méter széles erdő- sávval. A dolgozók részére az északi és a délnyugati városrészben épülnek korszerű lakótelepek, azoknak pedig, akik a kertes- családiházas életformát igénylik, a mint- egy 10 000 főre tervezett Domaszék, vala- mint Ságváritelep kínál lehetőségeket.
Nem ez természetesen az egyetlen jelen- tős ipari beruházás, ha a legnagyobb is.
A programterv fölvázolja a dorozsmai, gumigyári, lemezgyári, hattyasi, béketelepi, szőregi stb. iparövezet várható szerepét is.
Ez utóbbi pl. a szőregi vasútállomás mel- letti magas fekvésű, részben erdősített területen munkaigényes könnyűipari üze- mek részére szán kb. 140 hektárnyi helyet.
A szőregi iparövezet az űjszegedi város- rész és Szőreg község munkahelytelepülése lehet. Jó közúti kapcsolatba hozható mindkét településsel, s iparvágánnyal is gazdaságosan kiszolgálható.
Domaszék és Szőreg példája m u t a t j a : a terv magától értetődően vonja be a vá- rost környező falukat — kívülük még Kis- kundorozsmát, Tápét és Gyálarétet — a fejlesztésbe, hiszen ezek m á r ma is el- választhatatlanok Szegedtől, mintegy ré- szeik, telepeik. Szőreggel szemben pl. a város növekedő méretei kétféle igényt támasztanak: az űjszegedi városrészt, s részben magát a községet is szolgáló, em- lített könnyűipari területet kell adnia, továbbá az észak-újszegedi településrész- hez tartozó, de ott előnyösen nem bizto- sítható családiház-építés céljára kell át- engednie az országút északi oldalán — s a j - nos, a kertek rovására is — mintegy 400 házhelyet. Ez is, a vasútállomás bővítése is, a nyugati mély fekvésű részeken java- solt parkerdő telepítése is egyformán szolgálja a város és a község érdekeit.
A két mostani körúton kívül még egy körút épül, amelyet a város legrégibb, görög eredetű, rómaiak használta nevéről Partiszkon körútnak neveznek m á r m a is a tervezők. A terv a r r a törekszik, hogy ezen, sőt a körtöltésen belül földszintes családi ház ne épüljön. Most az arány kedvezőtlen: 60 % állami lakás (bérház- lakás) és 40 % családi ház (évenként mint- egy 400!) épül, s ez nemcsak költséges, hiszen azonos területen jóval kevesebb lakás épülhet, lakó lakhat, de távlatban is h á t r á l t a t j a a városiasodást, nehezíti a köz- művesítést, tehát megmerevíti, konzer- v á l j a a civilizációs lehetőségeket (első- sorban vízvezetékre — fürdőszobára, WC- re —, és csatornázásra — közegészségügy!
— gondolunk), kész helyzetet, később ne- hezen megváltoztatható kényszerítő adott-
ságokat teremt. A terv mégis számol a családi ház iránti igényekkel is: Tápé, Szőreg és Gyálarét hivatott kielégítésükre.
Ugyanakkor bőséges zöldterület — „a város tüdeje" — biztosítja a városlakók egészséges levegőjét. A jövő Szegedje:
zöldterületekkel átszőtt, zöldterületekkel körülvett, a város környéki övezet park- erőd-gyűrűjébe ágyazott település. Vala- mennyi tervezett városi alközpont egy- egy parkkal áll kapcsolatban, a város köz- pontja pedig a Tiszára támaszkodik.
/ *
A
lom-e ez? „Gyalogló belváros" — a villamos a föld alatt —, két heli- kopterállomás, hatalmas ipari léte- sítmények, tengerjáró hajók az öreg Ti- szán, négy híd a folyó ezüstszalagja fölött, ú j pályaudvar és vasútvonal, 70—80 000 gépkocsi, negyedmillió lakos, földből ki- növő városrészek? Valóban, ma még csak álom, melyet nem költő, „az adott világ varázsainak mérnöke", hanem a vonalzók és cirkalmak matematikával és geometriá- val dolgozó mérnöke álmodott meg. „Ál- modni kell, álmodni!'' — volt Lenin jel- szava is, hangoztatva, hogy a valósággal mindenki másnál jobban számoló szocia- lizmus sem nélkülözheti a jövő álmait.Most itt egy szegedi álom, amely m á r napjainkban is elkezdett valósággá válni.
Egyet s a j n á l u n k csak: a kultúra, a műve- lődés ügye valamiképpen elsikkadt az épí- tőkockák között, holott nyilvánvaló, hogy a XXL század 2—300 000 lakosú Szegedjé- nek szellemi igényei is hatványozottan nőnek majd, s ú j színházakra, egyete- mekre, szakfőiskolákra, könytárakra lesz szüksége, szabadtéri játékai is valóban nemzetközi szintre emelkednek, s mindez- zel éppúgy számolni kell, mint mondjuk az ipartelepítéssel vagy a tiszai hajózással.
Hisszük, a most kibontakozó vitából — mert hiszen a megyei jogú városi tanács kiadásában megjelent kiadvány még csu- pán vitaanyag — véglegessé formálódó városfejlesztési tervben m á r ezekre a kér- désekre is megtaláljuk a feleletet.
S
végül még valamit. Mint kitűnt, hosz- szú idők óta ez az első szegedi város- rendezési, várospolitikai kiadvány: az új tavasz ígéretét hirdető első fecskét már csak ezért is örömmel köszöntjük. Hiány- zik, nagyon hiányzik a Szegedi Szemle, hogy a helytörténet és városfejlesztés kér- déseit olyan szinten vitathassuk meg, mint teszi a Borsodi Szemle, Vasi Szemle, Jászkunság. Á m azt hiszem, hi- ánya mégsem elegendő ok a tapasztalatra, hogy a szegedi műszaki értelmiségben ke- vés a vitázó kedv, a publikálási hajlam.Hiszen, ha korlátozottan is, a Dél-Magyar- ország, a Csongrád megyei Hírlap és a Tiszatáj rendelkezésükre bocsátaná hasáb- jait. Elvétve — mint a szentesi f ü r d ő ese- tében — akad is erre példa. Füle Lajos tréfásan kétszer is fölemlegette, hogy Sze- geden mindenki városrendező. Valóban:
az egészséges lokálpatriotizmusnak, város- szeretetnek hajtóereje hasznosítható nem- csak a múlt értékeinek, hagyományainak fölkutatásában, hanem legalább ennyire a jövendő kiformálásában, a jövő értékei- nek megteremtésében is.
Nem köznapi dolog: hóna- pokig, évekig ágyhoz nyű- gözötten, kimerült idegekkel s gyöngülő testtel a könyör- telen betegséggel küszködni.
Álmatlan éjszakák, féláju- lásban-félébrenlétben töltött nappalok hosszú során át — a Kaszással verekedni...
összeszedni minden lelkierőt a harchoz, szívós türelem- mel arra késztetni a fizi- kumot, hogy formálódjék újjá, egészségesedjék vissza
— győzze le a gyilkos kórt.
S a betegágyban is — meg- egészségesedve is — betöl- teni a még fiatalon vállalt hivatást: írni, vallani a kor- ról, vállalni az újért való küzdelmet — „odakünn" s
„idebenn", az emberi lélek külön világában megbirkózni mindennel, ami régi, avult, visszahúzó —, s a toll ere- jével megtámogatni mindent, ami „újért, változásért ki- ált" ...
Az 50 éves Kárász József elmondhatná, hogy neki si-
került ... A dolgok össze- függenek. Nyilván nem vé- letlen, hogy volt ereje meg- küzdeni az egészségért — s
megküzdeni művészete ki- teljesítéséért, elmélyítéséért.
Ez az utóbbi küzdelem ma is tart, ma is teljes erő- bevetéssel iparkodik azon Kárász József, hogy végül is töretlen siker koronázza ne- kiszánó fáradozását. Ifjúkori ars poeticáját szem elől nem tévesztve, következetesen dolgozik annak betöltésén napjainkban is: műveiben a parasztság sorsát, küzdelmét
igyekszik megörökíteni. Ez az elkötelezettség sarkallta első, bátor és forradalmi el- beszélése, az 1932-ben meg- jelent', Korán sötétedik cí- mű antológiában olvasható elbeszélése megformálásakor, s ez ösztönözte a mai prob- lémák, életsorsok, indulatok, küzdelmek tükröztetésére vállalkozó legújabb kötetei:
a Judit, s A templomkerülők című regényei megírásában.
Különösen az utolsó né- hány esztendőben lobbant magasra alkotókedve. S ha tiszteletreméltó vállalkozá- sait a kritika nem is fogadta mindig egyértelmű helyeslés- sel, azt feltétlenül meg lehet állapítania minden, hivatását komolyan betölteni igyekvő esztétának: igényesen, gond- dal, a régi felelőséggel, s imponáló szerkesztési kész- séggel alkot Kárász József, jellemformáló ereje egyre nő, stílusa választékos, sza- vai pontosak s szépen zen- gők, ízesek és sallangtalan- egyszerűek.
Szerény, szívós, kitartó egyénisége, tehetsége, töret- len alkotókedve a biztosíték arra, hogy mai irodalmunk olvasóközönsége sokszor ta- lálkozik még Kárász egy- egy újabb alkotásával.
A Tiszatáj írógárdája büszke örömmel, igaz szere- tettel kíván az 50 esztendős pályatársnak sok sikert, szá- mos munkás esztendőt! D.
Virrasztó szerelem
MONOSZLÓY M. DEZSŐ VERSESKÖTETE
Különös és furcsa versek egyértelmű költői hitvallással, a holnap hitével — ez Monoszlóy M. Dezső szlovákiai magyar poéta költészete, kötete pedig n e m csak a szlovákiai magyar gondolati líra jelen- tős állomása, de érdekes színfolt az egye- temes magyar irodalomban is. E könyv hat ciklusa (Virrasztó szerelem, Arcképek, A holnap hitével, Gyermekjáték, Vágy és valóság, Történelem a háztetőn) hű t ü k r e annak a költői útkeresésnek, mely vég- célját, ha lehet ilyen az író számára, aki a század forró kohójában égeti tisztábbá igazságig hevülő művét, az ember és társadalmi mélységek kutatásában látja.
Legjobb verseiben a hétköznapok világá- n a k embere szólal meg, aki örök h u m a - nista módon vegyelemzi az ember és anyag vándorló buzgalmát (Utazom, Ma- terialista elmélkedés).
Ezekben a versekben a gondolati ex- presszivitás képi expresszivitással párosul, s így jön létre az a minőségileg magasabb rendű líra, mely főleg az utolsó két cik- lusban kapott helyet. Jellemző látásmód- j á r a az ú j és régi állandó párhuzamba állítása, és főleg az, hogy a költőt mindig az ú j k a p j a meg:
N e k e m a m ú l t s e i d e g e n , k ö n y v k é n t l a p o z v a i s m e r e m , d e m i n d a z , a m i I t t e n ú j , az n e m a f e l b e , s z í v b e n y ú l ,
(A P á r l c k a u t c á n )
Formailag rendkívül érdekes, sokszor a groteszkségig meglepő az Arcképek és a Gyerekjáték, d e a gondolatiság ellénye- giesítésével föllép valami moralizáló és életbölcsességekbe merülő magatartás, mely félreviszi a verseket. Igazán jól csak az sikerült ezek közül, amelyiknek való- ban van hangulatteremtő ereje:
M e g y a h a l á s z a T i s z á r a , n e m h á l ó v a l , d e g u b á r a , s z ő r g u b á v a ! s u l y m o t f o g n i , l i s z t j é t a n n a k h a z a h o z n i , c s i k k á p o s z t a , c s i k k á p o s z t a . •.
(Megy a h a l á s z )
Monoszlóy lírájában egyelőre árnyékként kísért a formalizmus lehetősége, mely megbontja a forma és tartalom harmo- nikus szerkezetét, és egzotikus rímek vagy
képek halmazává változtatja a verset („Már roppant kézzé nő a hallgatás /
„ N e m l á t s z a n i , d c l e n n i v a l a k i "
Simító szálból b u j a ölet ás, / Szoknyák- ként nyílnak égbe ablakok, / Sifont ziz- zentő furcsa sikolyok / Neszét tülköli csöpp bogárkebel." Az éj akkordjai.) Más- részről a kötetet átható morális hang h a - tására egy-egy vers közhelyek tárházává változik („A boldogságról / Nem lehet tű- nődni boldogan, / A boldogságig csak az ér el, / Aki boldogtalan." A boldogságról.)
Hogy Monoszlóy költészete azonban job- b á r a túllépett ezeken a buktatókon, és néhány valóban szép verset hozott létre, az egyéniségének folytonos fejlődését iga- zolja.
„Én életemmel fizettem be a m á r a " — írja egyik versében. Ahol ezt a m á t fe- jezi ki, ábrázolja dialektikájában, ott va- lóban a holnap verseinek előszavát veti papírra (Virrasztó szerelem, Esti csavar- gás, Hogy enyém lehessél, Erdei séta, Előszó a holnap verseihez stb.). A gon- dolati költészet kibontakoztatásához erő- sen impresszív szemlélete, mely tájversei- ben rendkívül szép képeket, hangulatokat hoz létre, („Máskor vörös borként / Csur- gott a füvekre, De ma aszúborszín Volta
naplemente"), jelentősen átalakul és ár- tnyaltabbá válik. Rímei fegyelmezetten h a j t j á k előre a befejező ciklus verseit, őszinte, napjainkat kutató és értő hang szólal meg itt, mely elkötelezi magát a társadalomnak: „Rikkancskod j, vers, / Majd énhelyettem... / Ne légy testvérem, jó barátom, / De légy a névtelen sokasá- gé, / A mindenkit szülő holnapé, / Hogy
enyém lehessél, légy a másé.")
Különös és furcsa világ Monoszlóy M.
Dezső világa, de mindenképpen értékes és reális. Műfaji korlátokat nem ismerő költő, és verseinek varázsa megragadja az olvasót. Van valami barokkos e költé- szet erényeiben és túlzásaiban, még ak- kor is, ha kosztolányisan boszorkázó rímei után a vers végén groteszkül csattan a rímtelen sor. Mégis, nagy költészetek ta- núságait igazolva, ott emelkedik igazán magasba lírája, ahol egyszerű emberi kö- zelségbe merül:
M o s t b e t e g e n és m e g k o p o t t a n , a h á n y s z o r c s a k a s z i v e m d o b b a n , a z egész é l e t e t s z e r e t e m ,
a m e l y c s a k b e n n e m v é g e s , k ö r ö t t e m s z é p és v é g t e l e n .
( S z i r o m k o r o m b a n )
VERESS MIKLÖS Ak.
Összegzés utáni számvetés
SOMLYÓ G Y Ö R G Y V E R S C I K L U S A I ÉS T A N U L M Á N Y A I
Kezdetben volt a Talizmán ciklus: szépen k i m u n k á l t szonettekbe fogva sorakoztak kultúránk legjelentősebb alakjai. Kis esszék tizennégy sorba zárva, melyekben a hangulat, a képek, a zenei- ség, Somlyó kitűnő techni- kai készségének számtalan
b r a v ú r j a vaskos t a n u l m á - nyoknál is jobban megköze- lítette a modellt. Aztán ké- szült egy szonett ugyanígy, Piero della Francescáról, és Somlyó, a gondolkodó bele- döbbent, hogy a sikerült ér- telmezés még nem minden, a míves formából kiúszott valami lényeges.
Még nincs is két éve, hogy Somlyó György eddigi pá- lyája összegzéseként össze- gyűjtötte legjobb verseit a Tó fölött, ég alatt című kö- tetben. Ez az összegzés lírá- j á n a k két sajátosságát m u - tatta. Az állandó harcot a pillanat megragadásáért, az állandó változás, elmúlás lüktetéséből egy-egy percnek emlékét állítani. N e m kisza- kítva a folyamatból, h a n e m tudatosítva, hogy az adott pillanat hogyan válik alko- tóelemévé az azt követőnek.
Hajlékony. sokszí nű-jel- lemzőerejű költői technikája szinte predesztinálta erre.
Ugyanakor ez a könnyedség hiányérzetet is keltett ben- nünk. Ilyen költői igény és formai készség a megvaló- sításnál többet kívánt. Az impresszionista látlelet, a problémák mély elemzése helyett intellektuális remi- niszcenciákkal, nyílt utalá- sokkal való oldása n e m elé- gített ki. Úgy érezhettük, Somlyóban, a gondolkodóban több lehetőség van, mint amennyit a költő megvalósí- tott. Túl könnyen született a f o r m a ahhoz, hogy a té- mát kimeríthette volna.
A szonettben az újkori ember látását, térszemléletét, a h a r m a d i k dimenziót felfe- dező festőt, Piero della Francescát formálta meg — a szokásos módon. A régivel elégedetlen látás, a világra a teremtéssel, az először-látás- sal rácsodálkozás, ráébredés a létezésre, és ebből ú j tör- vények megfogalmazása —, ez volt az, ami hiányzott az ő költészetéből is. Ez a ta- lálkozás kirobbantotta az
elégedetlenséget az eddigi formával — a formával, amely oly könnyen adatott.
Megtörtént a v á r t gátszaka- dás. Megszületett a harc az élet, a világ teljes értékű megfogalmazásáért. H á r o m ciklus h á r o m nagy problé- m á t ragad meg: az alkotást (Piera della Francesca), a szerelmet (Psalmus eroticus) és az ember és közösség vi- szonyát (Szemfényvesztő fü- gefa). Az összegzés után. a számvetés korszaka ez.
Azzal kezdődik, hogy a forma szűk, „a forma, amely
mindig csak az, ami, sohase más, sohase az, ami nem". Lát-
szólag esztétikai tankölte- mény: a megmegújuló szo- nettek és a kiszorított lényeg lávaömlésének párharca.
Közben megidézi a művét, alkotóját, a mestert, végig- szenvedi gondolatban az üres fal előtt álló festő vívódásait, szembesíti a festményt Itáli- ával, mai — a világ különböző t á j á r ó l jött — nézőivel. Sőt megtudjuk, hogy a ciklus megszakad, tető alá hozása később, itthon történik. Kora reneszánsz és dél-karolinai party, Konstantin hada és itáliai utazás, alkony, közös festménynézés, téli reggel Magyarországon, tér és idő milyen távlatai egyetlen lá- tomásban. És e látomás: a hajnal, melyben a középkor éjszakájából kilábol a rene- szánsz fény, melyben a köl- tő a megszokottság vakságá- ból az újrafelfedezés, a meg- ismerés, lényegkeresés fé- nyére talál, a hajnal, mely átsüt mindig az éjszakán, minden történelmi éjszakán, m e r t az emberi munka, az alkotás kényszeríti erre:
S h á n y é j j ö h e t m é g ? [Dc l e h e t - e , h o g y , e m b e r ! m á r ű r i g - h a j n a l l ó
[ a g y a d d a l ú j r a s ú j r a t e n n e d
[ é j e d b e r o g g y , s ö r ö k t ő l h i r d e t e t t
[és t u d v a - s e j t e t t h a j n a l c s i l l a g o d i g
[sose e m e l k e d j ? Nem elvontan, általánosság- ban, h a n e m konkrétan meg- fogalmazott optimizmus ez, hit az emberiség jövőjében, az emberi alkotás értelmé- ben, bizonyságául annak, hogy világunkban a költő megnyugtató h a r m ó n i á r a ta- lált.
Korszerű ez a költészet a polgári világirodalomhoz mérve. Ismeri eredményeit, s a j á t költői megvalósulásá- ban pedig szinkronban van vele. (Tanulmánykötetében vall erről a műfordításról, a „modern" költészetről.
m a j d Quasimodóról, René Char-ról, Rafael Albertiről írva.) A formális elemzés sokban egzisztencialistának is nevezhetné e verseket. A lét és semmi ellentétpár vé- gigvonul a cikluson, a világ jelenségeire való rácsodálko- zás, a létezés felismerése, az alkotó a választás előtt, nemcsak gondolataiban, de sokszor szinte szó szerint Sartre kedvenc kifejezéseit j u t t a t j á k eszünkbe. Mégsem az történt, hogy Somlyó meghódolt a divatos gondo- latoknak. Mint láttuk, a vers gondolatai az eddigi pá- lya összefoglalása, és tovább- lépése. Legfeljebb eddigi problémái tudatosításában segített ez úgy, hogy ugró- deszkaként felhasználva túl is jutott r a j t a . Két leglé- nyegesebb elemét használta fel: az alkotásra és a szemé- lyiségre alkalmazott dialek-
tikát, valamint a létezés fo- galmára való ráébredés szemléletét. De ez egyik sem az egzisztencializmus talál- mánya, h a n e m az alkotás, a költészet örök velejárója.
Ami pedig a lét és semmi alternatívát illeti: ő nem örök ellentétpárnak fogja fel. Épp azt a harcot ábrá- zolja, amelyikben a lét az emberi alkotás révén meg- szünteti a semmit (az ű r helyén f a l a t húz, a falon festmény szülétik stb.). Ez ellentétpár ilyen jellegű elemzése előtt pedig m a sze- m e t hunyni, struccpolitika lenne.
Iszonyat és kiszolgáltatott- ság az egyik f ő t é m á j a a másik ciklusnak, a Szem- fényvesztő fügefának. Avagy szadista tömeg és tehetetlen áldozata: Marily Monroe, másik esetben pedig az oroszlánok elé kötözött lány, egy dél-franciaországi cir- kuszban. Kell-e ennél m o r - bidabb téma? J ö h e t az íté- let! De Somlyó konkrétan a
helyére teszi. Egy tőlünk idegen világ emberi viszo- nyairól mond ítéletet, an- n a k egyik szélsőséges válto- zatát bemutatva. Itt is átvett egy korszerű fordulatot, áb- rázolási formát, d e m á s r a használta fel. Ennek előzmé- nyeivel is találkoztunk eddi- gi lírájában, közülük legsi- kerültebb a S z a j n a a r a b ál- dozatairól szóló megrendítő verse.
Az olyan kívülálló szemé- vel nézi világukat, gondolja végig problémáikat, aki szá- mára már nem elszakítha- tatlan, vergődésre ítélő há- ló ez a társadalmi valóság.
Az ilyen kívülállás pedig egyúttal már otthonosságát is bizonyítja egy magasabb rendű valóságban. Ezt az elemző-túllépő pillanatot szolgálja a felvetett prob- lémák, ellentétpárok konkre- tizálása, mellyel felülemel- kedik a helytelen általáno- sításokon. Ezt ebben az eset- ben a történelemre is alkal- mazott dialektikával éri el, mely a polgári viszonyok antagonizmusának időtlení- tése helyett a változás, a létezés, az emberiség jövőjé- nek objektíve helyes vonalát követi. Költészetének az alaptendenciája, a pillanat- nak jövőjével együtt való 'megragadása teljesedik ki ebben, kap igen jelentős, sőt perdöntő tartalmi feladatot.
Állásfoglalása alakulásá- ban erős hatással van a szocialista világirodalom. Kz a ragaszkodás, amellyel több, m i n t évtizede két olyan ki- tűnő költő útitársául szegő- dött, m i n t Aragon és Neru- da, n e m m a r a d t hatástalan költészetére. Erről az útról vall két Aragon-tanulmá- nyában, és a Nerudáról szó- lóban. (Az enciklopédikus költő.) A formai klasszicitás
mellett épp a polgárvilág szocialista ellenpólusát ad- ják. Szemléletének elemzett alakulása m á r az ő társasá- g u k b a n történt, hatásukra utal.
Ugyanakkor ez valóság- szemléletének gátjává is vá- lik. Párizs pozitív eredmé- nyei sokszor eltakarják előle az itthoni valóságot. Ezért érezzük eredményeit túl el- vontnak. Ahol a személyiség problémáit írja, ott ez ke- vésbé érződik (Piero della Francesca, vagy a szerelem, a létezés, a pillanat és a végtelen p á r h a r c á n a k az em- b e r r e méretezése, a Psalmus eroticus). Ahol ellenben az egyént és közösséget méri össze, sokkal sikerültebbek a franciaországi képek, m i n t a hazaiak. A Gondok ciklus, egy-két szép és őszinte vers- től eltekintve, elszürkül a h á r o m másik nagy ciklus mellett. Talán a Szabálytalan gázel II. című kivétel, mely az egyén és közösség helyes összeforrottságát a lírai val- lomás hitelével példázza.
Tanulmánykötetének te- m a t i k á j a is ezt az elemzést igazolja. A tudatosan vállalt ötletszerűség ellenére ponto- san vall tájékozódása égtá- jairól. Előző generációk klasszikusai mellett (Rim- baud, Szabó Lőrinc, Somlyó Zoltán, Radnóti, Blaise Cen- drars, Füst Milán, Chaplin, Picasso), m i n t láttuk, a nyu- gati polgári és szocialista irodalmat kíséri figyelem- mel, vagy líránk f e l é j ü k nyí- ló ablakát (József Attila franciául). Ez írások nagy része n e m is tanulmány, csak útmenti jegyzet, ünne- pi megemlékezések provo- kálta mérföldkő, mely ér- deklődése kiterjedését jelzi.
Sokoldalú, mégis egyirányú ez a kép. M i n d n y á j u n k szá- m á r a példamutató az az ér- zékenység, amellyel asszimi- lálni igyekszik a világiroda- lom klasszikussá nemesedő, vagy éppen m é g ú j o n n a n alakuló jelenségeit. De vers-
kötetének elemzése után csak igazolódik hiányérze- tünk is; ahogy ott nem ta- lálkoztunk a hazai valóság közvetlenebb ábrázolásával, úgy tanulmányaiból hiányzik e valóság tükrözőinek elem- zése, hiányzik a felfigyelés az ebben elért eredmények- re, vagy utalás a megoldan- dó problémákra.
Ebből is következik a leg- r a n g o s a b b elméleti jellegű t a n u l m á n y á b a n jelentkező vitatható állásfoglalása a kritikáról, melyben a meg- értés szubjektivista elemeit hangsúlyozza. A kritikai vi- tákban való részvétel nélkül, kívülállóként m o n d j a el ál- talánosítását.
Ugyanakkor van úgy, hogy sikerül ez elveket cáfolnia a gyakorlatban, például Illyés Gyulával vitatkozva.
És ennek e r e d m é n y e — a legjobb verseivel egyenran- gú színvonalú — klassziku- san kiérlelt Szabó Lőrinc-ta- nulmánya.
KABDEBÓ L Ó R Á N T
Simoiuji 3mre.:
ZOKOGÁS, MÉLYHEGEDŰRE ÉS DOBOKRA
, , H á t a z a n y á d él-e m é g h á t a f i a é p - e m é g m e g h ó t t a p á d a f o g á t r á d - e v i c s o r í t j a m é g ? "
(Népdal) Mondd, azt a dalt tudod-e még
és azt a j a j t hallod-e még?
S a m e r r e olyan régen jártál;
a b b a a t á j b a visszatalálnál, a b b a a bázba visszatalálnál?
— N a p égetett, elvert a j é g . . . Hát az anyád él még?
Mióta elmentél, azóta útravalód volt az a nóta, az a keserves, az az árva, azzal voltál feltarisznyázva.
S a m i k o r r a előkerülnél, hogy a tanyavégnél leülnél;
balsorsod, szerencséd ott bevárni:
szemedbe m o n d h a t j a a k á r k i :
az a tanya sose volt, meg le is égett, s anyád, ha volt is — benneégett;
— tavaly m ú l t ezer éve — r é g . . . H á t a fia ép-e még?
8 az, aki az álmokat r a k t a benned, égig érő kazlakba, ahonnét m á r mindent belátva nézz a letarolt valóságra:
az, aki egy tavaszi este homlokát verte a fellegekbe
— m e r t a földtől épp addig ért: — meghótt apád a fogát
rád-e vicsorítja még?
II.
S most m e r r e vagy, s oda honnét értél, s hogy ott lehetsz, attól mit reméltél?
Hisz azt mondják, egy helyben futottál;
míg sehonnét sehová jutottál.
S még azt se panaszold, hogy társak nélkül vágtál a vakvilágnak,
hisz követőid nagy botokkal loholtak menekvő nyomodban
(mintha két lábon járó elvek), lettek volna, kik megkergettek).
S ott, ahol sehova se értél:
bezárkóztál és nagyon féltél, a s a j á t hátad mögé bújtál, rúgott gyerekként úgy motyogtál:
»az a tanya sose v o l t . . . meg le is é g e t t . s anyád, h a volt is — b e n n e é g e t t . .
>»s az, aki egy tavaszi este homlokát verte az egekbe . . .*
»nap égetett, elvert a jég:
tavaly m ú l t ezer éve — r é g . . . « S mikor az ó r a éjfélt kongott:
valami seholsincsen tornyok kísértetnépei mind kiszálltak, s a hátad mögött rádtaláltak, s kilöktek a röhögő porondra;
járd, m i n t kinek elment a g o n d j a — lúdtollal, csörgős süvegedbe:
cifrázzad, cigánykerekezve, de úgy ám, ahogy a nóta m o n d j a !
— Hallod-e, te falubolondja:
hát az anyád él-e még hát a fia ép-e még meghótt apád a fogát rád-e vicsorítja még.
K L I M Ó K Á R O L Y : T Á J Ak.
(javai (jábor:
MÉREGPOHÁR
Én m á r naponként csak keserűséggel itatlak; szívem a méregpohár:
kínnal igéz, gyanút és vádat érlel, s halálosan csábít, hogy hajtsd ki már!
Hogy gyűlölöm ezt az útszéli, szajha szenvelgést, mely hóhérodul ítélt!
Húználak magammal a kárhozatba?!- Miért gyötörlek? Nem tudom, miért.
Csak azt tudom, hogy kívüled a földön nincs már reményem, s szégyellem magam, hogy boldogságom így lett puszta börtön, s börtönömben te vagy boldogtalan.
Madányi JlUháltq:
ELNYÚJTÓZIK
Szólal, de szája nincs, akár ha ajtó csapódna a homályba.
Kezét vállamra teszi, érzem, nyirkos semmi van a kezében.
Néha egész éjjel velem van, mint a sötétség a kutakban:
elnyújtózik bennem s tűnődve kibámul fákra, holdra, nőkre, rpál Qőzaj:
MÁR NINCS MENTSÉG
Italod is voltam — megittál.
Ételed is voltam — megettél, Mi bennem salak volt, belőled mind eltávozott és vagyok most alkotórészed:
a csont, a hús és a meleg vér.
S vagyok benned a jóság, fegyelem, kékkongású tornyos bocsánat, piros örvény, fekete bánat, derekaddal is ringó kegyelem és imádattal kötözött kötöttség, fgy történt. Már nincs mentség.
(Bihar i Sándor:
HASZTALAN MEDITÁCIÓ
Idegenek s barátok között, az emlékkel s közönnyel zsúfolt városban,
melyet kamaszkorom ábrándjaival berendeztem, vendégként, látogatóként járom át
a délutánt. Fekete mellett itt-ott
Hogy vagy?-okra, Mi újság?-okra hümmögök.
Utcák illata érint, épületek
vásári-történelmi r a j z a a szememet foglalkoztatja s emberek, emberek között sodródom, maradok magamra.
Emléked győz meg, hegy nem vagyok itt, és nem vagyok egyedül. Jelenvalóbban jössz velem mintha valóban mellettem iépkednél — belül vagy, hordalak magamban, s egy messzibb vidéken önmagammal így folytatom a sokszor zaklatott beszélgetést,
oly őszintén, ahogy veled nem is beszélhetek már.
Mindenből ez maradt kettőnk között, a távolodás szóváltásai, a most testemet szétfeszíteni akaró folytonos párbeszéd.
Az ábrándok és lehetőségek őrlése ez, a valóság céltalan pusztítása. De, lásd, nem alkuszik az ideg, a hús, az akarat, mindaz, ami képzeteimmel vagyok,—
azért, ami voltál, ami m á r - m á r megnevezhetetlen egyetlen szóban, hogy: szerelem. Megkettőzött kedv voltál szövetségemben a világ változásaival, benne ha hódítottam érted is, szerelmed is
[hódítottam.
A kiáltásig fáj, hogy kiszakadtál belőle.
Idegen lett nekem a boldogság birtokosa, aki voltam, kinek életét kar jaid
határolták, világgal összekötő hullámok;
S aki, ha elment, szád érintését vitte, s ha megjött, azt kapta ajándékul, aki mégis soha nem ment el tőled, mert minden dolgán és idején átütött az arcod, s te tenyeredben őrizted arca játékait.
Csillagok ölelkezése volt, ha a kezeink találkozhattak, mosolyod tűzhelyének melege kellett a világ hőmérsékletéhez.
S most csak a hideg, sarkos dolgokba ütközöm — és emléked nem tudom kikerülni!
Micsoda ízt és színt vettél el a készülő tavaszból? Meg hol találom?
Megyek a szülőföldemen s oly idegen vagyok, csak az arcod ismerős, az él:
örökké fordul felém, fordul el tőlem.
A szád igazsága milyen hihetetlen!
Pedig tanúsítja a világ idegeimben, míg hiábavaló szavaim mondom.
Simái Jllihálif :
HUSZONNYOLC PATAK-ÉV PARTJÁN . . .
Vándor vagyok.
Amerre járok, a füzek
mentében végighajolják a patakot
— és nem tudnak vele betelni.
Vándor vagyok.
Cserepes-ajkú szomjúságaim végighajolják az életet
— és nem tudnak vele betelni.
Huszonnyolc patak-év partján találtam rád, illatos italomnak téged kívánlak,
hűvös víztükör szájú . . . Föléd hajlok
Üjra meg ú j r a
— és nem tudok Veled b e t e l n i . . .
£
gy táskás ember jött az irodába, I és kiborította az- igazgató aszta-lára a táska tartalmát. Rajzok és számítások voltak.
— A lényege tehát az — foglalta össze az igazgató —, hogy gyártsunk egy prototípust, s ha sikerül, az első szériát.
— Ügy van.
Az igazgató finom, párnás ujjaival még egyszer megérintette a rajzokat.
Szelídkék, gyermeki szeme még egy- szer az újító mérnök szigorú, lobogó, fekete szemébe pihent.
— Rendben van — mondta hal- k a n . — Akkor most megkötjük a szer- ződést.
Fél órával később két embert hi- vatott be az irodába. Egyikük Ugari Mihály volt, egy nyolctagú brigád vezetője, a másik Csinos Pista, aki- ről mindenki tudta, hogy m a j d Ugari nyomába lép. Mindketten középma- gas, inkább vékony, mint vállas em- berek voltak, még arcra is hasonlí- tottak volna, de Ugari bajuszt viselt.
Csinos Pista pedig széles derékövvel szorította el m u n k a r u h á j á t . Valahol az ócskapiacon szerezte.
Az igazgató elmondta, hogy a bri- gádot ú j feladattal bízza meg, s kör- vonalazta az újítás lényegét. Olyan szárító berendezést kell készíteniük, amelyet még sehol sem gyártanak, s amely néhány órával lerövidíti bi- zonyos f a j t a gyártmányok száradási idejét. Végül megkérdezte tőlük, hogy a brigád nevében nyilatkozzanak, vállalják-e a munkát.
Ugari összeharapta száját, az asz.- tal sarkát bámulta, gondolkodott. Csi- nos Pista leugrott a lapos
szekrényke széléről, s ha- mutartót keresett cigaret- tájának. Derűsen, gondta- lanul mosolygott:
— Nem vállaljuk. Ho- gyan képzeli, igazgató elv- társ. a mi körülményeink között? Magas feszültség, aprólékos, műszeres m u n - ka, hol a szerszám, hol a biztonság? És hogyan té- rül meg? Sose hallottam még ilyesmiről.
Az idegen mérnök érde- sen, határozottan vágott közbe:
— Minden pontosan ki van számítva. Mitől félnek?
Csinos Pista felszisszent;
— Mi az, hogy félünk? Fél az isten.
De ez nehéz és pepecs munka, ke- ressen magának m á s bolondot!
Az igazgató Ugarira nézett. A bri- gádvezető még mindig az asztal sar- kát bámulta.
— Azt hiszem, meg t u d j a csinálni a brigád — mondta lassan, de ha bele- kezdünk, szabad kezet kérek.
— Miben?
Ugari Csinos Pistára intett a sze- mével.
— Nincs mellébeszélés. Nincs mozi, kislány, panasz, kihallgatás.
A deréköves szerelő övébe akasz- totta két kezét.
— Na, hagyjuk a kisiskolás módsze- reket. Én m á r megmondom, hogy ebből semmi sem lesz. Csak rá kell nézni a rajzra.
Az igazgató körülsétálta az asztalt, és megállt Csinos Pista előtt.
Bíztam magukban. Aláírtam a szer- ződést Mindegy.
A munkások most m á r mindketten az asztalt bámulták. Az idegen mér- nök összefonott karral hallgatott.
Ugari ismét a száját kezdte harap- dálni.
— Nem szieretem, ha előre isznak a medve bőrére — mondta. — Mi az istennek kérdezi akkor a véleménye- met?
— Megcsinálják?
— J ó vicc. Gyere, Csinos.
Amikor a munkások kimentek, az igazgató kezet fogott az idegen mér- nökkel.
— Egy hét múlva érdeklődhet.
— Az késő. ,
— Egy hét is nagyon kevés!
— Negyvennyolc óránk van. Kül- földi szakemberek keresik. Valutakér- dés az országnak.
4
z igazgató intézkedni kezdett.Egy óra múlva az egyik szerelő- műhelyben kiterített papirok. al- katrészek, szerszámok útvesztőjében nyolc ember kezdett dolgozni. Néhá- nyan fütyörésztek, mások kitartóan tanulmányozták a rajzokat, ismét m á - sok drótokat kezdtek tekercselni és működésbe lépett a villanyhegesztő is. U j a b b félóra múltán pokoli zaj, füst, csörömpölés és káromkodás tö- mítette el a műhely törött ablakait.
Délután négykor néhányan letették a szerszámot, és az udvari megvert sín h a n g j á r a a fürdőbe igyekeztek.
De Ugari az ajtóba állt.
— Hová pucolnátok?! Nincs lógás, az anyátok istenit!
Csinos Pista letette hegesztőmaszk- ját, és finomhegesztő pisztolyát. Nyu- godtan törölgette olajos kezét egy rongyba, cigarettára gyújtott, és a morgolódó emberek között az ajtóhoz sétált.
— Menj vissza te is — mondta neki a brigád vezető komoran. — Mondtam, hogyha csináljuk, nincs nyavajgás.
— Letelt a munkaidő — felelt Csi- nos Pista mosolyogva. — Ma estére mozijegyem van a kislánnyal.
Nem érdekel! Innen egy lélek sem mehet el ma este!!
— Én elmegyek. Bizonyítsd be, hogy jogod van korlátozni a szabadságo- mat.
— Igenis, jogom van!!
— Mit ugrálsz, Ugari? A tied lesz a valuta? Talán Olaszországban vár- nak a szőrős lábú lányok?
— Idefigyelj, Csinos. Még én vagyok a brigádvezető. Felőlem elmehetnél, nem hiányzol. De ha a többiek meg- látják, elhúzzák ők is a csíkot. A többiekre pedig szükségem van.
A deréköves szerelő, úgy tűnt, ne- kiugrik a másiknak. De legyőzte in- dulatát.
— Jó, akkor hát feláldozom magam
— mondta ismét mosolyogva, és visz- szasétált munkaasztalához, felült a szélére és fütyörészni kezdett.
Többen viccelték, de néhányan bosszankodva kiabáltak rá:
— Mi az, szabadságon vagy?! Él- vezed a kilátást?!
Csinos Pista felragadott egy óriás harapófogót, és teljes erejéből átdobta a termen. Az egyik munkás sápadtan meredt meg, mert csak tenyérnyire zúgott el a f e j e mellett. Belefúródott a falba, ott is maradt.
— Te őrült!! — ordított Csinosra. — Ha meg akarsz ölni, szólj, s én úgy kettéfűrészellek, hogy az isten se r a - gaszt össze, hülye!!
Csinos Pista ú j a b b cigarettára gyúj- tott, szó nélkül felvette a hegesztő- maszkot, és dolgozni kezdett.
A sápadt munkás odakiabált Uga- rinak is:
— Az az őrült nem bírja elviselni, hogy te parancsolsz neki! De ha té- ged kiemelnek, én megyek a válla-
SIPKAY BARNA
• ' r <D
ve un
óra oic
:' ióslattól, nem leszek ennek a hülyének a brigádjában!
Csinos Pista ismét eldobott egy vasat, furcsa idomú tartóalakzatot.
— Anyagot adjatok nekem, ne szta- niolpapírtü
Ugari megnézte a vasat, tényleg se- lejtes volt. Ujabbat hozatott a raktárból, de káromkodott, mert egy- szer öt óra kárba veszett.
Az igazgató este nyolckor megke- reste a brigádvezetőt.
— Hogy állnak? — kérdezte szelí- den.
— Nem lesz meg negyvennyolc óra alatt — rázta a fejét Ugari. — Tiszta hülyeség. Ügy kell összerakni a papí- rokat, mint a kirakókockát. Már olyan a fejem, mint egy sakkautomata.
— Meg kell lenni.
A brigádvezető szúrósan meredt az igazgatóra.
— Persze, meg kell lenni. P a r a n - csolni én is tudok.
— Jó, jó, akkor is.
— Akkor meg ne tartson fel maga se. Az igazgató szelídkék szeme dühö- sen villant, de szó nélkül kiment, Mit csináljak, gondolta, valakinek igazgatónak is kell lennie. És m á r f á j t a feje a sok cigarettától, amit aznap elszívott. Sétálva ment haza, hogy minél több levegőt kapjon a tüdeje.
A . brigádvezető maga is dolgozott, tizenegy felé beködösödött a szeme.
Mintha megszédült volna. Ezért vi- dáman átkiálltott valamelyiknek:
— Bezzeg a kisöreg nem hagyta itt a titkárnőjét, hogy főzne most ' ne- künk egy feketét!
— Főzik a n n a k most a feketét a cukrászdában! — nevettek.
— Vagy az ágyban!
Ezen még jobban nevettek.
Ugari a j k á t harapdálva átnézett Csinos Pistára, összehúzta a szemét, nem akarta, de csak kibuggyant be- lőle gúnyosan:
— A fekete ágyban a legjobb! Kü- lönösen, ha az ember állát harap- dálja!
Csinos Pista éppen ma reggel di- csekedett vele.
A deréköves nem felelt, de moz- dulatai olyan súlyosak voltak, hogy mindenki elhallgatott.
Odabent az egyforma fény és a munka egyöntetű zaja elmosta az időt. Éjfél után az egyik m u n k á s nagyot ásított. Aztán még egyet, ú j r a és újra, közben csurgott a könnye.
Csakhamar mindannyian ásítoztak, s néhány perc múlva csend lett.
— Na, mi van, fiúk? — nézett fel a brigád vezető. — Még csak éjfél.
— Még csak? — hördült fel egyi- kük. — Hát mit akarsz te? Aludni se hagyod az embert?
— Ma éjszaka ráverünk, ennyi az egész.
Felzúdultak. Olyan káromkodások bolygatták a kékessárga füstöt, hogy m á r senki se értette a másikat.
A brigádvezető hiába kiabált, míg- nem rekedten köhögni kezdett. Ak- kor Csinos Pista odaállt a többiek elé. Felemelte kezét. Figyelni kezdtek.
— Dolgozni fogtok, marhák! A bri- gádvezető ú r elvállalta ezt a mun- kát, hát ti dolgozni fogtok! A bri- gádvezető úr kitüntetésre vágyik, na, hát nem értitek?
Ketten, a legerősebbek keresztül- törtettek a termen, és ki akartak menni. Ugari megelőzte őket, kitárta az ajtót.
A friss levegő betódult. Hűvös őszi éjszakai levegő.
— Mindenki elmehet! — kiálltotta.
— Csak az maradjon itt, akinek be- csülete van!
Erre megtorpantak.
— Mi az, ha elmegyek, nincs be- csületem? ! — ordított paprikavörösen egy kövér lakatos. — Huszonhárom évet letöltöttem itt, de velem így nem beszéltek! Ki vagy te?!
Ugari a munkaasztalhoz ment, mű- szerekkel mérni kezdett egy teker- cset. A szél b e f ú j t a műhelybe, ka- varta a füstöt. A lábak fázni kezd- tek. Csend volt.
— Velem így ne bestéijen senki — mondta csendesebben a kövér laka- tos, és visszament a helyére. — Ha a kapitalista gazdám bánt így volna el velem, hát tudom isten .. .
Valaki kezében kattant a hegesztő.
Sisteregve villámlott.
Az ajtót is becsukták.
Az egyenletes éjszakai világítás1
egyre sárgult a nehezülő füstben.
H a j n a l felé az egyik m u n k á s lábára ejtett egy kalapácsot.
Ugari bekötötte a patikaládából.
Reggel a szomszédos műhely mun- kásai benyitottak.
— A szentségit! — kacagtak elisme- rően—, ti n e m is aludta- tok?
Senki se válaszolt.
élelőtt a kövér lakatos rosszul lett, hazavitték az igazgató kocsiján.
A szomszéd műhelyből állt be helyette valaki. Délelőtt tizenegykor az igazgató min-
denkit hazaküldött.
Ugari szédelegve t a r t o t t a kapuhoz, a cigaretta csak füstölt a szájában, nyálasan, füsttől m a r t tüdeje nem fo- gadott m á r be egy slukkot sem. Zúgott vele a világ, zsibbadt tagjait lázasan me-
lengette a napfény.
Csinos Pista fütyörészve tolta előt- te a kerékpárját.
— Te — szólt utána, kiköpve a csik- ket. — V á r j csak.
A deréköves m u n k á s vidám arcán sötétlila karikák.
— Tulajdonképpen miért gyűlölsz te engem?
— Én? Én nem.
— Hát akkor mi bajod velem?
Blokkoltak a kapunál. A deréköves szerelő az utcán felült a kerékpárra.
— Nem szeretem a nyalizast, ennyi az egész.
— V á r j csak! Tehát szerinted én benyali vagyok?
— Hajcsár.
Csinos Pista ráállt a pedálra, és alaposan megnyomta.
Ugari szédelegve ment tovább, hu- nyorogva az erős fényben. Nem gon- dolkodott, m á r félig aludt. A tompa zúgásba egy cinke éles füttye hasí- tott, egy kerítés friss kátrányozása csillogott, és két gyerek világító arca közelített, m a j d kicsapódott.
Az isten lesz tovább brigádvezető.
De előbb mellen ragadni a Csinost, kihívó pofájába vágni.
Bicikli csengetett. Délután fél hatkor mindenki munkához kezdett.
— Ez a hülyeség — kiabált a kövér l a k a t o s—. n a p p a l aludni, éjszaka dol- gozni, nem vagyunk vasutasok, az istenit!
Az igazgató nézegette óráját és a munkát.
— Ugari elvtárs, még tizenhat óránk van. Hogy állunk?
— Hát van szeme, nem?! — a bri- gádvezető otthagyta az igazgatót.
— Én megértem, hogy ideges — sie- tett utána az igazgató, s kék szeméből az ingerült harag m á r erősen sugár- zott —, de én sem beszélek így ma- gával. Azt kérdeztem, hogy állunk?
Ne a d j a k segítséget?
Ugari gúnyosan rázta a fejét. Ál- mélkodó képet vágott.
— Nem, dehogy. Egy heti m u n k á t tizenhat óra alatt elvégezni, gyerek- játék!
— Küldök embereket.
— Hagyjon nekünk békét, igazgató elvtárs, hagyjon békét!!
Az igazgató viaskodott magával, az- tán mégis inkább kiment.
Ugari szétnézett a műhelyben, va- jon hallották-e, hogyan beszélt az igazgatóval? De senkin sem látszott semmi. Talán • túl nagy volt a zaj.
Ingerültségében hányingere támadt.
Szódavizet ivott. Aztán veszekedni kezdett a tekercselőkkel, hogy kilo- méternyi hézagokat hagynak a drótok között.
— Kosarat fontok, az anyátokat.
— Ne szidd az anyánkat, hallod!!
— Nem szidom, de rendesen dol- gozzatok, a szentségit.
• • a l a k i olajos szerszámokat dobott az egyik munkaasztalra, amelyen a tervrajzok voltak kiteregetve Ugari gyanakodva nézelődött, hogy ki lehetett, de senki sem fordult arra.
Szerencsére, az olajtól még látszottak a számok s a jelzések. És most kez- dődhetett a részleges összeszerelés.
Ak.
