DR . B AK OS J Ó Z S E F tanszékvezető főiskolai tanár:
COMENIUS ÉS A MAGYAR NYELV "
(Adatok a ma gy ar nyelv gra mmat ika liz álá s ána k fejlődéséhez. )
A ma g ya r C OM ENIU S-k ut at ás f el a da ta e té máva l kapcsolatos n é- h á n y k érdé s fe lvet ése [1]. Milye n mé rt é k ű l eh e te tt CO MENIU S m a g y a r ny el vi t udá s a? H az ánk ba jövetel e előtt írt műv ei be n sz ámo t ad ott- e a ma g y a r ny elvv el kapcsolatos filológiai ismere teirő l is? Mily e n ér té kű megje gyzé se ket közöl n ye lvü nkrő l, an n a k eredetéről, sajá tosságairól , ny e lvt a ni rendsz eréről? Ho nna n , m ily en fo rrásokbó l sz erez te COME- N IU S ezeket az is meret eket? Hogyan j á r u l t hozzá ny e lv ü nk gra ma ti - kalizálásának fejlődéséhez?
E té m a másik ve tület e t an k ön yv e i ma g y a r szövegének nye lvi és pedagógiai jelentős égér e uta l [2], Az ezzel kapcsolatos k é r dé se k közül e bbe n a k e re t b e n né h á ny jellemző példa be mu ta tá sá va l és elemzésével csak a le gfonto sa bba ka t e m e l j ü k ki. Milyen szerepet ka po tt a mag yar ny el v a m a g y a r iskolák s z ámá r a írt, illetőleg kia dott comenius i t a n k ö ny - ve kb en ? N y ú j t - e f or rá sé r té k ű nyel vi a nya got COMENIUS t a n k ö ny v e i- n ek ma gy a r szövege a m a g y a r n ye l v tu d om án y , közelebbről a mag yar ny elv tört én et i, illetőleg a szótörténeti k u t a t á s szá má ra?
I.
1. Ismeretes, hogy C OMENIU S n em fogalma zott semmit m a gy a ru l , latin és cseh n ye lv e n írta meg műv e it . P a t a k o n is latin ny e l ve n m on dta el beszédeit, fo gal maz ta meg ta n k ön yv ei t e xt u sá t . A p at a ki iskola szá- m á r a írt, s a ma g y a r iskolák ha s zná la tár a kia dott t an k ön y ve i ne k m a - g ya r nye lvű értelmezéseit, m a g y a r szövegét kortársai, t a n á r t á rs a i készí- t e t t é k a nn a k a COMENIUS álta l is hi rd e te t t elvnek és h ag yo mán yos g ya k o rl a tn ak (Erasmus, Ratichius , Melanc hton, Sturmi us , Dornavius , Frisc hlinus, Moibanus, Sylvester , Scioppius) megfelelően , hogy a latin nyelv tanítását az anyanyelvi értelmezések beiktatásával kell köny- nyebbé és sikeresebbé tenni f3].
Ezért C OMENIUS patak i évei (1650—1654) a ma gya r ny e lv iskolai
*., Comenius n ye lv sz em lé le t e . . ." c. k a n d i d á t u s i é r t ek e z és eg yik fe j ez e te .
használata szempont jából is jelentősek. A legkövetkezetesebben P a t a - kon érvényesíti a vulgári s nyelvekkel kapcsolatban hirdetett elméleti tételeit. A Ventilabrum Sapientiae l apj ain maga u ta l arra, hogy hazánk- ban, P at ako n j ött r á : hibás e tétel: Nota docendo per ignota, vernaculam per Latinam: ismert et tanítani az ismeretlen segítségével, az anyanyel - vet a latin nyelv által („Observaveram errorem hunc eumque in Hun- garia emendavi"). A helyes gyakorlat: i smer et len t az ismert nyelv ú t - ján kell oktatni, t e hát az anyanyelv i példa mindi g előzze meg a latint („Quid quid notius est praecedat: Vernacula Latinae semper praeeat!").
A pat aki Vestibulum (Eruditionis Scholasticae P ar s prima, Vestibulum , in u s um Scholae P at a kin ae edi t um : 1652) előszavában is erőtelj ese n hangsúlyozza, hogy a latin iskola nyelvi nevelésében, oktatásában se vonjuk kétségbe a vulgáris nyelv, az anyanyelv hasznát, s először jöjjön a dolgok anyanyelvi, magyar nyelvi meqnevezése, értelmezése, s azután a latin. A Janua utószavában is azt í rj a elő, hogy a latin grammat i ka anyagát fordítsák le magyar r a is [„Omnia tarnen haec de Latino primum transfer in Vernaculum (Grammatica Janualis)]. A Ventilabrum Sapi- entiae- ben a m ód j á t is megadj a: Vernacula versio, singulis termina- tionibus Latinis aequipollentes Vernaculas opponendo:
Am — are — or — ator Lieb — en — c — haber . . . Arare — szantani
Arator — szanto . . . stb.
A Schola Ludus-ban (Pars IV. Sc. III.) a janualis osztály praecep - tora előadja, hogy a vestibularis gra mmat ikáb a tervszerűen került ek be anyanyel vi nyel vt an i rendszerbeli vonatkozások, ismeretek is. Ar r a is utal, hogy a. vul gáris nyelvtan mennyiben t ér el szerkezetében és ter- minológiájában a latintól: ,,Grammatica Janualis vestra quid continet?
— Complementa Grammaticae Vestibularis: totum jam sermoriis arti- ficium, quoad structuram propriam, Vocum, Phrasium, Sententiarum, Periodorumque, non intelligere tantum, sed et imitari docens, facüius ac certius, adque id ductu vulgarium Grammaticarum queat." — ,,Pla- cetne aliquid ex doctrina de Voce (secundum Vulgares Grammaticas dicer em ex Etymologia:), an de Phrasi (sive juxta vulgarem Gramma- ticam ex Syntaxi), aut de Sententia? vel Periodo? (quas vulgares non attingunt) COMENIUS nak a vulgári s nyelvtan anyagának beosztására vonatkozó ismereteit Szenczi Molnár nyelvtana is qyarapította. Valóban ez a beosztása SZENCZI MOLNÁR nyel vt anának is [Liber pri or: De
Etymologia (De Li tteri s = de voce!, De Syllabis stb.) Liber secundus: De Syntaxi]. COMENIUS nyel vtankönyveine k beosztása pedig igazodik kor a gr am ma t i ká j ána k felosztási gyakorlat ához: a nyelv elemei: litera ( = h a n g ! ) „ex literi s syllabae, e syllabis voces, e coniunctis Vocibus Phrases et Sententiae, ex his Periodi, sermonisque Contextus" (vö. Schola
L udus : Act. II. Sc. VIII.) [41.
Az sem véletlen, hogy a pat ak i tankönyvek élőbeszédében külön fej ezet szól ,,az anyanyelvi szöveg helyes tárgyalásáról", s külön fel- adat nak jelölte meg a magyar szavak, a magy ar értelmezések helyes
186
alkalmazását „mind a latin szóhoz, mind magukhoz a dolgokhoz": Addis- cere his respondentes Voces Vernaculas. applicandas itidcm recte. tum Latinis vocibus, tum rebus ipsis" (Eruditionis Scholasticae: Vestibulum).
A helyes magyar olvasásra és beszédre nevelés nagy jelentőségét is kiemelte a vestibularis tankönyv utasításaiban [5], s előírta, hogy a tan- könyv magyar nyelvi anyagát is nagy figyelemmel kell átolvasni és az olvasást gyakorolni, mert „jó magyar olvasókat is keresünk". ( nam e1 Vernaculos lectores promptos requirimus"). így természetesen a pa- taki Vestibulum, Janua és Atrium latin gra mmat i káj a sok m agy ar vo- natkozást is tartal maz, s — m a j d látn i f ogj uk — igen gyakran mut at rá COMENIUS a magyar és a latin nyelv eltérő szerkezeteire is, s ezál- tal a latin grammatika oktatása közben bőven nyújt magyar nyelvtani ismereteket is. Hogy mennyire megbecsüli a vulgáris nyelveket, s nyel v- tani rendszerüket , példa rá az is, hogy ismét csak a pataki Januában és Átriumban a magyar értelmezések mellett a szláv nyelvek egy-egy grammatikai sajátságaira is utal: [„Fuo, antiqui usurpaban t pro Sum: ut Slavi Bygi, pro Sem, nunc t a nt um praeteri to u t i m ur : Fui: Byl . . . Vol- t am. " (Lexicon Januale, 1652.) ,.Ut si quis dupla negatione ubi q ue pro aff ir mati one uti velit. Tametsi enim dicimus: Non nescio, Non ignoro:
non tamen propterea dicendum, Non non novi, Non non vidi, etc. Slavis sane hoc procedit ubique, neneznam (nenewim) nenwidim . . ." Erudi - tionis Scholasticae P ars III. At r i um: Cap. V. I. 3.)] stb . . .
2. COMENIUSnak volt alkalma Patakon magyar nyelvi ismereteit bővíteni, mélyíteni, egyrészt a m agya r nyelvű patak i környezettel való mindennapi emberi érintkezés ú t j á n , másrészt a pataki magyar t aní t- ványok latin nyelvében, latin beszédében, írásában jelentkező hungariz- musokban. Nem véletlen az sem, hogy a hungarizmusokról oly gyakr an tesz említést pataki tankönyveiben, illetőleg a P at akon írt Schola Ludus- ban. Az iskolai játékok (Pars IV. Act. IV. Sc. III.) elénk vetítik a latin iskola stílusgyakorlatai t is. A tanítványok feladata az anyanyelvi, ma- gyar nyelvi di kt át um latinra fordítása (,,Dictare vernacule . . . trans- ferte hoc in Latinum.") COMENIUS külön is ad figyelmeztetést arra, hogy a gyakran előforduló hungarizmusokat szemmel tartsák és j avít- sák, illetőleg javíttassák ki a praeceptorok : „Lege, et vos reliqui atten- dite, ac si quis notaverit vitium, moneto .. . Interveniat ergo vitium ali- cujus Hungarismi . . quem err or em aliqui discipulorum interloquendo ostendant et emendent. . .". A „nyelvőrnek" (custos purae Latinitatis) is az a feladata, hogy figyelmeztesse a tanulókat, tanuló társait a kül ön- féle idiotizmusokra: ,,. . . potissimum vero ad facilius eluctandos Hun- garismos, Polonismos, Germanismos, aliarumque gentium idiotis- mos . . (De reper ta ad Authores Latinos: 1651.)
Hogy COMENIUSna k tankönyvei magyar szövegére, an nak he- lyességére is különös gondja volt, t anúsí t ja az a t ény is, hogy a pataki Janua végén ar r a hívja fel a tanítók és tanulók figyel mét: j aví tsák ki a nyomdai hi bákat; „ne ex vitioso exemplari vitia discantur". COME- NIUS maga javí t ja ki a latin t ext usban talált hibákat (, ,.. . sic emendc- mus Latina, quae nostra sunt. .."). A magyar szövegben található hi - bákkal kapcsolatba n pedig ezt í r j a : ,,Hogy a magyar szöveg milyen mér -
lékben helyes, n em t udom megítélni": „Hunqarica quam recte sint adornata, ego quidem iudicare non possum . . ." Ezért ar ra kéri ma - gyarítóit, hogy ne restelj ék az észrevett hibákat ki javít ani: „in melius mutare ut ne pigeant. .
Ebből a vallomásábó l az is következnék, hogy COMENIUS magyar nyelvi tudása n e m volt alapos és mély, de a pataki évek fel tétlenül azt eredményezték, hogy COMENIUS jól megismerte nyelvünk eredeti sa- játosságait, nyelvt an i rendszerét, s megt anul ta a magyar nyelvet becsül- ni, értékelni [6]. Hogy nagyra becsülte nyelvünket, több megnyilatko- zása is tanúsít ja . ,,Tervezet a latin írók olvasásához" c. pataki előadá- sában [7] azt m o n d j a , hogy az anyanyelv, köztük a cseh és a magyar nyelv is, „a szók virágaival, alakzatokkal, képekkel, közmondásokkal és más ékességekkel annyira bővelkedik, hogy virágot virággal, drágakö- vet drágakővel lehet mindenütt szembeállítani". A magyar nyelv isko- lai használatát sürget ő kort ársakba n (így TOLNAI DÁLI JÁNO Sban is) ezzel és ehhez hasonló megnyilatkozásaiva l azt is tudatosította, hogy a magyar nyelv méltó társa a lati nnak (a kort ár s MEDGYES I PÁ L is ezidőt ájt vallj a ugyanezt) [8], s a rr a is alkalmas lehet, hogy m a j d át - vegye az iskolai oktatásban a lati n nyelv szerepét . COMENIUS már ha- zánkba jövetele előtt is éppen az anyanyelv jelentőségének kiemelésére szánt sorokban emlegeti a magyar nyelvet is. A Magna Didactica (1638) hasábjain pl. a hasznos és szükséges élő nyelvek (francia, német, cseh) között említi meg a magyar nyelvet is, s azt is megjegyzi, hogy a köz- élet szempontjából szükséges az anyanyel vet is tanulni, művelni. CO- MENIUS azt is mondj a, hogy mi nden nép számára előnyös a szomszéd nyelvek ismerete is: így fontos pl. a magyar nyelv ismerete, a magya- rokkal szomszédos népek, (pl. a lengyelek) fiai számára: ,,Necessariae vero sunt ob domesticam vitám vernacula, ob conversationem cum vici- nis vicinae linquae ut Polonis est hic Germanica, alibi Hunqarica . . ."
COMENIUS különben gya kr an utal SZENCZI MOLNÁR ALBERT- r e is. SZENCZI nyel vt ana bevezetőjébe n is azt olvashatta COMENIUS, hogy a ma gyar nyelv „utilis ac necessaria lingua". (Novae Gr amm at i - cae Ungaricae Libri Duo, 1610.)
3. COMENIUS és a magya r nyelv probl emati kájána k központi kér - dése: miért szentelt COMENIUS oly nagy figyelmet a magyar nyelv ir ánt is. A helyes választ COMENIUS nyelvszemléletében t al á l j u k meg.
COMENIUSt a vulgáris nyelvek , köztük a magyar nyelv nagyobbfokú megbecsülésére, nyelvszemlélete és ebből eredő pedagógiai elve és gya- korlat a vezette el [9], Az az elvi állásfoglalása, hogy „discant Latina ductu Vernaculae notae", P a t akon a gyakorlatban azt eredményezte , hogy a latin nyel vű iskolai nyelvi oktatásban tért kapot t a magyar nyelv is, mi nt kisegítő ugyan, de maj d látni fogjuk , elég gyakran ke- rül t szóba e kisegítő szerepben is nyelvün k kifejező ereje, egy-eg y nyelvtan i sajátossága .
A De Latinae Sermonis Studio .. . Dissertatio (1637) és a Methodus Linguarum Novissima (1648) lapjain az anyanyelvekke l kapcsolatban ki f ej t et t elgondolásai („vernacula volumus, proprium in usum cuivis genti destinata, ut linguam suam a fundamentis intelliqere discant om-
nes . . „per vernacula ad peregrina", a patak i gyakorlatban [„quiquid nobis circa Methodum, Linguarum novissimam, ad Hungaricae Juven- tutis usurn accomodandam .. " (De r eper t a ad Authores Latino s 1651)]
a magyar nyelv iskolai szerepének bővülését is eredményezte . [„Evades promtus utriusque linguae (sc. Laíinae et Hungaricae) usu" („Grarama- tica Januali s: De usi Grammatica e cap. XV.)], illetőleg szélesebb körben is tudatosítot ta a magyar nyelvvel kapcsolatban is, hogy nemc sak a latin nyelvet lehet és kell művelni, hane m ért e és vele az a nyanyel vet is, s nemcsak a latin nyelvet lehet szabályokba foglalni, hanem az élő nyel- veket is. COMENIUS az anyanyelvek iránti rokonszenve oldaláról nagy er edm énynek és haladásnak könyveli el azt is, hogy m á r a vul - gáris nyel veket is lehet és szabályozzák is grammat ikákkal [„. . . regu- lis includi possunt, atque adeo inclusae iam sunt.. (Magna Didac- tical XXII. 12.)].
A gr ammat ikákka l is szabályozott vulgáris nyelvek között emlegeti COMENIUS a magyar nyelvet is. Számon t a r t j a SZENCZI MOLNÁR gr amm at i káj át is. Sokszor idézi, sokszor hivatkozik rá. [ , , . . . uti Molna- rus in Grammat ica Hungarica docet" (Meth. C. IV.), . . . quae praeceptis per omnia veri s (vulgares eni m omnes) eti am Molnariana Hungarica, hiatibus et erroribus scantent . . . " (Grammatica Janualis. ODO. III.
425)] stb., stb.
II.
1. Bár COMENIUS a latin nyelv t anításána k ú j módszereit kut att a, utalt ar ra is, hogy az ú j nyelvi módszer nemcsak a latin nyel v tanítására vonatkozik, h anem általába n ut at nyit arr a, hogy minden nemzet ezzel arányosan művelje saját nyelvét is [10].
A tanuló k anyanyelvi műveltsége mélyül azzal is, hogy alkal mu k van a latint anyanyelvü k sajátosságaihoz is mérni, a vulgáris nyelvek és a latin közötti összehasonlítást is elvégezni, az eltérő sajátosságokat is megérteni. A gyakorlatba n ezért került sok magyar grammatikai isme- ret is COMENIUS vestibularis, janualis és atrialis gr amm at i ká j áb a bele.
COMENIUS így azt is lehetővé tette, hogy a latin nyelv szolgálatában aránylag bő magyar grammatikai ismereteket is oktattak Patakon a ma- gyar tanulóknak.
A korabeli filológiai értekezések, nyelvtudományi m unkál at o k (Carolus Bovillus: De dif fer enti a vul gariu m linguarum, 1533. S. Gui- chardus: Harmónia Etymologica li nguarum, 1606, M. G. Crucigerus:
Harmónia l inguarum, 1616, Th. Havne : De linguaru m Harmóni a Disser- tationes, 1648) gyakrabban vonj ák be vizsgálatu k körébe a vulgáris nyelveket, köztük a magyar nyelvet is. Különös figyelemmel vizsgál- ják azokat a kérdéseket, amelyek a nyelvek összefüggéseivel (harmónia linguarum), a nyelvrokonsággal, a nyelvek fejlődését vizsgáló proble- mat ikával (origo, compositio, sructura) kapcsolatosak. COMENIUS nagy hasznát veszi a kapott er edményeknek , különösen azoknak, ame- lyek a nyelvfejlődé s és változás, illetőleg a nyelvművelé s kérdésében haladóbb felfogást tükröztek.
2. A különböző vulgáris nyelvekkel kapcsolatos vizsgálódás ki t e r- jed az egyes nyelvek foneti ka i képének, s nyel vta n i szerkezetének j el- legzetes sajátosságaira is. BIBLIANDER pl. (De Ratione communi om- nium li nguarum, 1548) nemcsak a hár om „szent nye lv " (héber, görög, latin), ha n em a vulgáris nyelvek egy-egy hangt an i sajátosságaira is utal.
[görög: ore rotund o loqui, crebriores haben t vocales; héber: literas as- periores et syllabas r, s, cz, sch, saepius u s ur pa t ; német: aspera et barbara magis; szláv nye lvek : crebriores densat consonantes . . . stb.].
VIVES, VALLA, VOSSIUS, ERASMUS. RATICHIUS, LUBINUS, STURMIUS, S I P O N T I NU S különösen elősegítik a vulgáris nyelvek vizsgálatát és önálló művelését a nna k az elvnek hangoztatásával, hogy ,,praeceptor vernaculam puerorum linquam exacte cognoscet, ut com- modius per hanc et facilius eruditas illas tradat" — omnia primum in lingua vernacula" [11].
COMENIUS va l ój á ba n ezeket a gondolatokat fej leszt et te tovább, s aktualizálta éppen a ma gyar nyel vr e pataki évei al at t : Quiquid notius est praecedat, v er na cul a Latinae sem per p r a ee r a t " — „Omniu m Li n- gua r um studiu m post ver nac ul um" . A latin nyelv és a vulgáris nyelvek viszonyát illetően ér deke s ellentmondás szület ett nála is. A vulgáris nyelv, az anyanyelv egyrészt segíti a latin nyelv sikeresebb tanítását , másrészt fertőzi az ú n . „tiszta latinságot" barbarizmusokka l (hungariz- mus, germanizmus, polonismus, gallicizmus stb.) Mat. CORDERIUS (De emendati on e corrupti sermonis Latini. 1580), NICOLAI P EROTT I (Grammatica e institutiones, 1512) és VOSSIUS (De vitiis Sermonis et Glossematis Latino-Barbaris, 1645) külön és értekeznek erről a kérdés- ről. VOSSIUS p él d at á r á t a különböző vulgáris nyelvek megfelelő pél- dáival is telíti. í gy közöl magyar nyelvi adatokat is. Műve 812. l apj án is ezt olvassuk: „ Ge r m an i t r uf f e n (jocari), sane Ungaris etiam jocus di- citur tréfa: unde jocosus iis trefaas, jocari tréfálni. . ." Hivatkozik a ki- rály mag yar hangsor ra is („Ki ral. . . ea vocabula Ungaris regem signat"), a cantharus szóval kapcsolatban is utal a magy ar nyel vr e (, At cantharu s est vas potoriu m . . inde Kanne dicitur germanis, ac Belgis, imo et Ungaris).
3. COMENIUS t ö b b vulgáris nyelv jó ismer ete alapján (a „linquis nobis praenotis" között említi a cseh, a lengyel és a német nyelvet , de ut al nyelvi példái közöt t a finn, a magyar, az olasz, a francia, a spanyol nyelv egy-egy jel lemző sajátosságára is), azt is jól látta, hogy „omnis lingua habet idiotismos suos [„Hungarismos, Slavonismos, Germanismo s (Scholae Pansofica e Delineatio) Polonismos, Italismos (Grammatiea Atrialis: XII. C.)], et dialectas suas". Elméleti mu nk á j áb an (Methodus L i nguar u m Novissima) és nyelvkönyveiben (Janua, Vestibulum, Atrium, Orbis) er r e vonatkozóla g is bő példaanyagot szolgáltat. [Pl. Latinus dicit animam agere pro móri", ezt nem m ond ha t j a hasonló szerkezettel a né- met. A „die Seele thun" nyelvi f or m a helytelen, a helyes ki fej ezés: „in den letzten Zügen sein" (Meth. C. V.), vagy: „In sententia Idiotismus est:
cum integer sensus sic enunt i at ur, quomodo in alia Lingua non potest ut hoc L ati num: Memini me vidisse, vel, videre . . . Ich gedencke, dass
ichs gesehen habe. Pamatugi ze sem widel. — Hung.: Emlekeztemi rea, hogy láttam . . ." (Grammatiea Atrialis: Cap. III. 4.)] A „vinum Hungaria"
kifejezést is az „e Hungaria" nyelvi f orma hel ye tt idiotizmusnak jelzi, (vö. Adnomi nu m Idiotismi: Atri um, Patak) . COMENIUS a nemzeti nyelvek, a vulgáris nyelvek ez eltérő sajátosságaira is elsősor- ban a latin nyelv alaposabb megismerése céljából utal latin gr ammat i - káiban, de ugyanakkor gondol arr a is, hogy ezzel a módszerrel is „per- voliantur linguae vernaculae", mer t nemcsak a latin nyelvet, s annak nyelvtani rendszerét t aní t j a az anyanyelv beiktat ásával (Latinum ductiL Vernaculae), ha nem az anyanyelvet és nye lvt an i sajátosságait a latin segítségével (vernacula Latinae ductu).
A pataki t ankönyvek (Vestibulum, Janua, Atrium) nyel vt ani részé- ben tehát ezért talál un k értékes, a magyar nyelvtani rendszerre jellemző, s az indogermán nyelvektől eltérő sajátosságok bemutatására szánt so- rokat. Ezzel COMENIUS a magyar nyelv grammatikalizálásának fejlő- dését is elősegítette.
4. COMENIUS értékes megjegyzéseke t közöl pl. az egyes vulgáris nyelvek jellegzetes artikulációs bázisáról is (De Li nguaru m articulati - one): ,,Sunt, qui syllabas f or má nt sine vocalibus, ut Bohemi in vocibus vlk (,lupus'), prst (,digitus') . . ." [Meth. Ling. Nov. IV. C. 8.] A nyelvek sajátos hangzásával kapcsolatban is van mondanivalója : ,,Linguarum sonus gratus vei ingratus: haec murmurare, illa sibillare, alia stridere.
alia grunnire alia tonare" (Meth. IV. C. 12.) A latin nyelv hangzása sze- rinte is: pulchra, grata, suavis. Egy-egy vulgáris nyelvben vannak „ne- hezebben" képzett hangok, mint pl. az angolban a th, a lengyelbe n a na- zális magánhangzók („per nares e ff la ndum a vei e etc.") (Meth. VI. C.
17.) stb., stb.
A magyar nyelv artikulációs bázisának jellemzésére is ki-kitér.
COMENIUS pl. azt is észreveszi és konst at ál ja, hogy a latin nyelvnek az egyes népek ejtésében, éppen az egyes vulgáris nyelvek artikulációs bázisának hatására sok jellegzetes kiejtési saját ság a is kial akul t: „pro- nuntiatio Latinae Linguae nunc varié a variis populis corrupt a e s t . . ."
Különösen az angolok „latin ej t ésé t" emeli ki ebben a tekintet ben. Bár azt mondj a, hogy „Poloni et Hungar i cum Bohemis observent legitimos accentus" (Meth. XI X. C. 12.), mégis a magyarországi latin ejtésnek egyik legjellemzőbb jellegzetességére, az s-ezésre (vö. sors, voks, juss stb.) is fi gyelmeztet: „S quomodo sonat? . . . pessime Hungari, ubique simplex s t a nqu am sch, contra omnium G ent i u m consuetudinem . . .: s lat inum p ro f er en du m est, ut Hungari cu m sz!" (Grammatiea Janualis:
C. II. 21. P a t ak 1652). BÁRCZY a Magyar Nyelv hasábjain (55: 517—
518) megjelen t közleményében (COMENIUS a magyarországi s-ező latin kiejtésről) mél tán sajnálkozik, hogy COMENIUS nem szól arról, ho- gyan módosult a magyarországi beszélt latinságba n az intervokális helyzetben lévő s ej tése.
5. A Meihodushoz kapcsolt grammat ika i részben és iskolai nyelv - tankönyveiben f elt űnően sok hangtani ismeretet közöl. Különösen érté- kesek az egyes hangok artikulációjáva l kapcsolatos megjegyzései. Rész- letesen leírj a a beszélő szerveket (orgánum literas for mandi : lingua,
gut t ur , palatum, dent es, labia, nares etc), a hango k képzéséne k módj át, s közben bő hangtan i elemzéseket is nyújt . A helyes ejtéssel kapcsol at- ban ki t é r a kiejtés hibáira is, így sok logopédiai vonatkozásra azért is fe lhí vja a pedagóguso k figyelmét, hogy a helyes ej tés őrei is lehessenek.
(.,Ecquidem ore L it er as f ormar e pue r i j am sciun t usu . . . t u indust ri- ore Praeceptor discipulis per mons tr ar e . ..") COMENIUS azt is előírja, hogy a beszédhibás gyer ekre is gondj a legyen az iskolának: „Artis lo- ci uendi incunabula hie est. P r a es e r t im si qui discipulorum f ue r i n t blaesi vel trauli, vel alias male pronuntiantes, vitii dediscendi hie locus et oc- easio est." (Janua. P a t a k 1652: Gr ammati ca Janualis). A ma gyar iskolá- nak a helyes ej tésre, a szép beszédre nevelés is fonto s feladata. Ezt ha- zánkban először COMENIUS hangoztatta. Az egyes hangzók pontos, vi- lágos ej tésér e is ügyel nünk kell — í r j a COMENIUS. — Itt elsősorban arra gondolt, hogy a zöngés és zöngétlen hangok korrelációjában a zön- gésség és zöngétlenség felcserélése, a zöngés hango k zöngétlen ejtésében keletkezett ejtési hi ba súlyos nyel vi hibát eredményezhet, hiszen a zön- gésség és zöngétlenség főném é r t ék ű hangsajátság, s a hangsorokban a jelentés elkülönítésében is szerepe van (vö. domus ~ tomus, ficus ~ vicus; bab ~ pap). Ezért emel te ki : ,,neque confundes pronundiando B et P, F vel V . . (Grammatic a Janualis).
COMENIUS ui. azt is helyesen látta és tanította , hogy a hangalak és a jelentés szoros egységet a l kot : hangalak nélkü l nincs szó, de a je- lentés nélküli hangsor sem szó egy adott nyelven belül: „Vox (= hang- sor, szó) quid est? Sonus articulatus, aliquid siqnificans. Erqo sonus ni- hil siqnificans non est Vox? Non est, ut Boft, Buhal, Kror, Sopant, ne- gus Latinae voces sunt, neque Hungaricae, aut Slavonicae vel Germa- nicae, quia illorum auribus nihil siqnificant . . (Grammatica Januali s:
C. IV.).
6. A hangsúly kérdéseiről is bőven szól, (vö. Annotationes super Gr ammat i cam N ov am Janualem), s fino m megfigyelést rögzít a magyar nyelv hangsúly viszonyairól, a helyes magyar hangsúlyozásról is: „Hun- gari, quia ubi accentum vident in radice, eundem retinent in derivatis et compositis . . ." (vö. vér, vér be n, véresen, vérmérgezés B. J.) Azt is megjegyzi, hogy ép pen ez a m a gy ar hangsúly-sajátsá g az oka annak, hogy a magyar diákok gyakran vétenek a latin helyes hangsúlyozása el- len (..pronuntiatione m Lati nam depravent . . A latinban ui. a hang- súly „no n retinere semper in ead em syllaba, sed vari are: venimu s — ve- ni mus . . Az i ndoger mán nyel vek hangsúly-viszonyai miatt a német tanuló k COMENIUS szerint kevesebb hibát vétenek a latin nyel v hang- súlya ellen, mi nt a magyar, lengyel és a cseh diákok, nem is kell szá- m uk r a sok és jól szabott hangsúl y-szabályoka t szerkeszteni, annál in- ká bb szükséges ez pl. a magyar diákok számára:,,Nec enim Germanis de Accentu Latino tarn operose regulás praeseribi opus est, atque Polonis, Bohemis et Hunqaris: quia natúraliter rectius pronuntiant. . ."
7. A magyar és a latin nyel v összehasonlításában különösen sok szerkezetbeli, al a kt an i különbségre mutat rá COMENIUS. Itt értékes előzményekre is támaszkodhatott (Sylvester) és támaszkodott (Szenczi Molnár, vö.: uti Molnarus in Grammat ic a Hungarica docet . •.") .
Különösen kiemelte a magyar nyelvne k jellegzetesen toldalékoló nyelv voltát. „Voves quibusdam sunt monosyllaba e omnes, ut Chinensi--
bus: aliis radices saltern, ut Germanis. Aliis sunt longiores, ad octo s yl- labas usque et novem, imo Hungaris esse voces 14 etiam syllabarum..."
,.nec voces aut monstrose prolixas, ut Hungarica . .
A m agyar nyelv alaki vonatkozásaival kapcsolatban is sok ért ékes megjegyzés olvasható COMENIUS tankönyveine k grammati ka i része- ben. A magyar szavak alak i változásaival kapcsolatos észrevételeit a la- tin nyelv megfelelő alakjaiho z fűzi. Az igék ragozása példatárában m a - gyar igealakokat is felsorol, mondván: „singulis terminationibus Latinis Vernacula semper adiung i curando": ar — are: szantani; ara — tu:
Szancs (sic!) te; arate vos: Ti szancsatok (sic!); aro ego: Szántok en, aras tu: Te szantasz etc. (De vestibulari P r ax i ad Praeceptorem).
A pataki janualis grammat ik a 5. fejezetében az igék ragozását t á r - gyalja, s több magyar nyelvtan i rendszerbeli s aját ságra is utal. így e m - líti meg, hogy a magyar főnévi igenév képzője a ni: „Hungaricus i nfini - tivus semper exit in — ni" (vö. Szenczi Molnár : observatio de for mati o - ne inf'initi . . .)
8. A latin nyelv esetragozásával, esettanáva l kapcsolatban is több magyar nyelvi sajátságra utal. A latin nyel v hat esetével (casus) szem- be állítja a magyar nyelv nyolc esetét, s megjegyzi: „habent aute m ca- sus alii plures, alii pauciores . . . German i quatt uor, Graeci quinque, La - tini sex, Slavi septem, Hungari octo . . ." (Meth. IV. C. és Meth. Gr am.
Janualis).
COMENIUS Szenczi Molnár nyelvtana alapj án ítélkezett. Szenczi Molnár ui. a hat eset mellé vette het ediknek a mutativust (fává, borrá, vízzé, stb.), s jegyzetben nyolcadikna k az adverbiálist, az assimilativusi (magyarol, deákul stb.) [vö.: Szenczi M ol nár: Grammati ca : X. De Casu:
,,Mutativus casus Ungarorum proprius est. . habent praterea Ungari casum Adverbialem vei Assimilativum . . "1
9. COMENIUS, mi nt Szenczi Molnár is a magyar nyelvet, a magyar nyelv nyelvtani rendszerét még a latin nyelv grammati ka i rendszeréhez méri, s COMENIUS is a hatesetes latin névszó ragozási rendszerben, il- letőleg rendszerhez idomítva mu t a t j a be a magyar névszóragozást is:
„Nomen per diversas t erminationes f lecti tur, ut Domin — us, — e, — i, — e etc —
Úr , úré, úrnak . . . etc.
Hogy hány eset van a latinban, kérdés és felelet alapján szerkesztett latin és annak megfelelő magyar példában szemlélteti:
Singularis:
1. Quis ibi stat? Domin — us- ... az JJr 2. Voca illuml Ó Domin — e . . . Uram
3. Cujus est Vox? Domin — i... az Üré (Ür-é) 4. Cui servis? Domin — o . . . Űr-nak
5. Quem vides? Domin — um . . . Ur-at 6. Cumquo ibis? Domin — o — Űr-tól (?)
P luráli s:
1. Qui sunt isti? Domin — i — . . . az Ur-ak 2< Voca eos! Ó, Domin — i — ... Urak 3. Quorum vox? Domin — orum. . . Ur-aké 4. Quibus servis? Domin — is. . . Ur-aknak
5. Quos vides? Domin — os . . . Ur-akat
6. Cum quibus ibis? Cum Domin — is Ur-aktól (?)
SZENCZI MOLNÁR nyelvtanának XII.. fejezetében ugyancsak a dominus — úr szó ragozását mu t a t j a be:
Sing. Plur.
nom. Úr -- Urac
voc. O, Ur ó, Urac
gen. Uré ~ Uraké
dat. Urnac Uraknac
acc. TJrat Urakat
mut . Űr rá Uracká
abl. Úrtól - Uraktól
SZENCZI má r hét esetet vett fel. Érezte azonban, hogy a latin ragozási paradigma a magyar n yel v számára így is szűk, s ezért még nyolcadik esetnek f elvett e az adverbialist is. COMENIUS Szenczi alapján említi, hogy a ma gyar nyelvben nyolc eset van, de példatárában, mivel a latin esetragozást kívánta bemut atni, csak a 6 latin eset ma gyar megfelelőit sorakoztat ja fel magyar ul. Hogy az idézet példákban is Szenczit követi, az ablativus magyar megfelelője rá a tanú.
10. Igen értékes megjegyzést olvashatunk COMENIUSnál éppen magyar évei tapasztalat aina k és ma gyar munkatárs ai na k jóvoltából a
nyelvtani nem problémájával kapcsolatban. COMENIUS ui. utal arra, hogy a magyar nyelv egyik sajáto s vonása: nincs meg benne a qenus ka- tegóriája és nincs a magyarban nyelvtani nem szerinti egyeztetés sem Ebben a t eki nt etben t ehát COMENIUS és magyar munkat ársai teljesen függetlenítik magukat a latin qrammatikától. Egyértel műe n mo nd j a ki COMENIUS gr amm at i ká ja a tétel t : „Iiungarica lingua caret genere ne- utro: imo neque masculinum et feminimum, nisi re distinguit." (Vesti- bul um: Rudiment a G ramma ti cae : De nomine, C. II.).
A lati n melléknevek (De adnomine, C. III.) tárgyalása alkalmával is ezt jegyzi meg: „Est autem omne Adnomen trium generum: ut bonus, bona, bonum. . m a j d ezt a ma gyar nyelvtan i rendszerbeli saját ságo t emeli ki : „Hungarice genus in Adnomine non dignoscitur: Dicimus enim perpetuo: jo, jo, joCOMENIUS azt is kifejti, hogy a latinban a me l - léknév, a jelző megegyezik a jelzett szavával nemben , számban és eset- ben, s a latin mel lékneve k vagy három, vagy kettő, illetőleg egy vég- ződésűek: „Adnomen apud Latinos est vei trium terminationum: ut Bonus, a, um, vei duarum terminationis, ut Brevis, breve, vei unius terminationis . . Ezut án azt jegyzi meg, hogy „apud Hungaros semper unius terminationis . . ( V e s t . Gram. Cap. III.)
11. A civitas pulchra szintagmatikus kapcsolat tagjain l ét r ej öt t nem- ben, számban és esetben való egyeztetésre is rámutat, s kül ön is fel- hí vja a magyar tanuló k figyelmét arra, hogy ez az egyeztetés nincs meg a magyarban: ,,Sed NB Hungaricus sermo Regulám hanc (Sc. adstrui tu r Nomini adnomen simili numero , genere et casu) non observat: quia Nominum et adnominum generibus non variatur." (uo.) P a t ak i mu nka - társai és saj á t magyar nyelvi tapasztalata i mel let t részben SZENCZI MOLNÁR nyel vt an a is f orr ásul szolgált e jelenségek leírásához [vö.
SZENCZI (Gram. Lib. I. Cap. VIII.): „Adjecti va Ungarica s unt unius t a nt um terminationis , ideoque omnia sunt generis omnis . . non mu - t ant termi nat ione s pro diversitate generis . . . stb., stb. Vö. még (Lib. II.
C. III. De convenientia nominis cum nomine): „Adjectiva omnia sub eadem t ermi nati on e pr aeponunt u r omnium g en er u m substantivis, quae sola recipiunt numer i et casuum variet atem, u t : jó férfiú, bonus vir; jó aszszonnac, bonae mulieri; jó búzát ad: bonum frumentum dat stb., stb. . . ."] Akkor is magyar nyelvtan i i smeretekre tanította COMENIUS a ma gya r tanulókat, amikor az acutum ingenium jelzős kif ej ezés ilyen szórendjével kapcsolatba n azt jegyzi meg, hogy a magyar nyelvben a jelző legtöbbször megelőzi a jelzet t szót: „Hungaris et Germanis adjec- tiva nonnisi praecedunt" (Grammatiea Atrialis). A homo petulans szin- tagmatiku s kapcsolat szórendje hel yet t használt petulans homo szórendi f or mát a hungarizmusok között is elszámolja. (Grammatiea Atrialis, Cap. IV.)
A birtokos jelzős szerkezetekkel kapcsolatos tudnivalók között nem- csak azt jegyzi meg, hogy a lat inban „additur Nomini nomen ejus, cujus res est, in Genitivo, ut Magister Artium, civitas Hungáriáé . . .", hanem utal arr a is, hogy „Hungari Genitivi loco usitatius ponitur dativus: in exemplis vides . . (Vest. Gram. C. XI).
Ar ra is utal, hogy a hominis ingenium ('az ember értelme') nyelvi f orm ában a magyar nyelv szellemének megfelelő hungari zmust kell lát- nun k. A magyar nyelvben ui. a genitivus, a birtokos jelző, a birtokost jelölő szó megelőzi a birtokot kifejező szót, a birtokszót: „Hungaris Genitivus semper praecedit: nominativus sine aurium laesione non potest" (Grammatiea Atrialis, Cap. IV). Azaz ne m f o r d í t ha t j u k meg a szórendet, me r t helytelen lesz a magyarban ez a nyelvi kifejezés:
értelme ember.
III.
1. COMENIUS a Methodus Linguarum Novissima lapjain (Cap. III.
25) a nyelvek rokonságáról (De cognatione L inguarum) is értekezik. Azt állítja , hogy „Quatuor sunt nunc cardinales Europae linguae: graeca, latina, germanica et slavica, sub quas caeterae possunt reduci". Kapcso- latba hozza egymással a görög, a latin, a germán és a szláv nyelveket (görög, latin, olasz, spanyol, francia, dán, svéd, angol, cseh, lengyel, orosz, bolgár stb.), m a j d azt ál lapí tja meg, hogy: „Hungarica ad nullám harum refertur, quia in Europa hospes est, cum Asianis, unde venit cognationem retinens".
2. COMENIUS ezzel a fel fogásáva l val ójában új ra melegíti azok- nak a nézetét, akik előtt e már hir dett ék a ma gya r népnek és nyelvének
„keleti", „ázsiai", „szkítai", „hűn" eredetét. COMENIUS által is forga- tott, s 1573-ban ki adot t Thesaurus Linguae Latinae lapjain is az olvas- ható, hogy a ma gy ar o k : hunok, s a magyar né p „gens Scythica et fero- cissima . . . " [12]. COMENIUS P a t ak on nem véletlenül szólít így meg b en n ün ke t : „mei H u n n i . . . Kedves Hunjaim", s nem véletlenü l emle- geti velün k kapcsol atban a „Seytha vadság", a „scytha foltok" kif eje- zéseket [13]. Már a XV. században volt olyan vélemén y (vö. SYLVIUS PICCOLOMINI: Cosmographia, 1458), hogy a magyarok rokonai az Ázsiában élő szkí táknak , illetőleg „a j ugoroknak", s nyel vü k is egyező [14]. A ma g ya r— j ugo r nyelvrokonsá g t é ny é t emlegeti MIECHOW M átyás is (Tract atu s de duabus Sarmatiis, 1518). A magyar nyelvet a jugriai népek nyelvével rokonitja, s azt is megjegyzi, hogy „addide- runt nostri hungari aliqua vocabula ex Slavonico idiomate: earum rerum, quae in Scythia et Juhra non reperiuntur". HER BERS TEI N is értékes adatokat sorakoztat f el a m agyar o k nyelvére és származására vonatko- zólag is. Ö is emlegeti Jugriát (Juharia), „ex qua olim Hungari progressi, Pannoniam occuparunt." Jugria lakói nyel vének a magyar nyelvvel való rokonságára is u t al egyik m ondat á ban : „Aiunt Juharos in hunc diem eodem cum Hungaris idiomate uti", bár azt is megjegyzi, hogy „quod an verum sit, nescio, nam etsi diligenter inquisierim ne mi ne m tarnen eius regionis ho m i ne m habere potui, quo cum famul us meus, linguae Hungaricae peri tus colloqui potuisset..." (Rerum Moscoviticarum... 1549.) COMENIUS kezébe ker ül het et t ODERBORNIUS (Oderborn) rigai prédikáto r könyve is (Joannis Basilidis Magni Moscoviae Ducis vita.
1585), amelyben i smét csak a ma gya r —j ug or nyelvrokonságról olvas- ha t ot t : „Jvgrij quidem in hodiernum diem idem, cum Vngaris idioma Vsurpant" [15].
3. COMENIUS gyakra n vet e t t össze nyelveket , s m ut a t o t t rá az egyes nyel vekben található közös vagy eltérő rendszerbeli, alaki stb.
sajátságokr a is. F elt űnő , de semmi képpe n ne m véletlen, hogy COME- NI US a magyar nyel vnek egy jellemző nyelvtani , rendszerbeli saj átsá- gát éppen a finn nyelvben is megtalálható sajátsággal veti egybe. Ami - kor a vestibularis grammati ca l apj ai n a latin praepositiokról szól (Cap.
VII.), megemlíti, hogy: „His respondentes Voculas Hungari non prae- ponunt, sed postponunt. Illis ergo verius dicenda essent postpositiones."
Kül önben ugyanezt állít ja SYLVESTER is nyelvt anában (Grammatica Hungaro—Lati na , 1539): „Il ludque non est omitt endum, quod praepo - sitiones in nostro sermon e non semper pr a ep onu nt u r . . ., sed non nun - q ua m posponuntu r . . . " Az a meggyőződésünk , hogy COMENIUS, ille- tőleg pataki m u nk a t á r s a i SYLVESTE R ny el vt a ná t is forgatták , s SZEN- CZI MOLNÁR g r am m a t i ká j a mel l et t SYLVESTER műve is f or rás u l szol- gált a magyar ny el vt a n i rendszer egy-egy jellemző saját ságának regist- rálásánál.
4. COMENIUS fent eb b idézett megjegyzéséhez hasonló megnyi lat- kozás látott napvilágot már a Methodus Linguarum Novissima-hoz csa- tolt Janualis ny el vt a n XII. részében (vö. ODO I. 2. r. 313.) I tt azonban
egy olyan momentumró l is számot kell adnunk, ami igen figyelemr e méltó, mert COMENIUS a magyar nyelvet a finn nyelvvel veti essze, utalván a két nyelv egy közös sajátságára: „Sunt sane Linguae, quae voculas ejusmodi non praeponunt, sed posponunt, ut Hungarica et Fin- nica." Igaz, sehol nem mo nd j a ki egyért elműen, hogy a magyar és a fi nn nyelv rokonnyelvek, de éppen a két nyelv egy közös sajátságána k ki - emelésével is lökést adott, illetve adhatott azoknak a XVII. századi írók- nak, tudósoknak, akik „felderítő tapogatózásokat" [16] végeztek a fi nn—
ugorság felé is nyelvün k rokoni kapcsolatainak keresésében. COMENIUS kül önben mi ndkét nyelvet ismerte, sokat olvasott róluk. Svédországi ú t j á n és tartózkodása alatt (N orkö pi ng , Stockholm, egyik levele 1642-ben Finspangu-ban kelt, stb.) a f i nn nyel vvel kapcsolatban elmélyült eb b ismereteket is szerezhetett. Helyesen utalt tehát VÉRTES O. ANDRÁS is ar ra [17], hogy COMENIUS a f i nn nyel vre vonatkozó i smereteit iro- dalmi forrásaiból is szerezhette, pl. BUREUS nagyon el t erj ed t köny- véből (Regni Sueciae . . . deseriptio, 1631). BUREUS idézett könyvében többek között a finn nyelv jellemző sajátságairól is szól, s különösen ez a mondata érdekes most számunkra: „tertia eius propriet a s est, quod voculae quae in aliis Unguis a praeponendo praepositiones vocantur, in Finnica lingua semper postponunt". A különféle nyelvek sajátságai t tervszerűe n vizsgáló COMENIUS a Methodus írása közben fel tétlenül érdeklődéssel olvasta azokat a műveket is, amelyek a fi nn nyelv, illetve nyelvek nyelvtani rendszeréről adtak ismertetést (pl. Aeschillus Pet- raeus: „Linguae finnicae brevis institutio"). A Methodus hasábjain is arról tesz bizonyságot, hogy ismeri a fi nnugo r nyelveket. Az európai nyelvek között emlegeti a finn, a lapp, a liv, az észt stb. nyel veke t is (vö. Cap. XXVIII. 14). A linguarum varietas-1, a nyelvek különbözősé- gét, változatosságát bemut ató szókészleti példái között f i nn szót is sze- repeltet (vö. Meth . C. III. 3: caput •— Koppff — head — Glowa — foe — pää[s] stb.)
Á magyar és finn nyelv egy, az előbb idézett saját ságának regisztrá- lásán túl COMENIUS nem beszél a magyar és f i nn nyelv rokonságáról.
A XVII. században már mind erősebben tért hódít a magyar nyelvnek a fi n n nyel vekkel való rokonítása is (vö. Tröstler, Fogel, Stierhielm stb.). Ehhez a rokonítási út törő munkához COMENIUS legfelj ebb ösz- tönzést adhatot t a már előbb említett párhuzamo s sajátság m egmut at á- sávál is. Valószínűleg LEIBNIZ nyomán (vö. Brevis designatio medita- t ionum de originibus gentium, 1668) t er j ed t el ugyanis az a nézet, hogy COMENIUS állította először a magyar nyelvnek a finn nyelvekkel való rokonságát [18]. LEIBNIZ ti. ezeket ír j a erre vonatkozólag: „Porro nulla linguarum Europaearum Hungáriáé aeque ac Finnica accedit, quod Comenius, quantum sciam, primus notavit. — Hungaricam autem lin- guam in multis Fennicae consentire iam Comenius in didacticis no- tavit . . "
LEIBNIZ állításait ismétli J. G. ECKHART (Commentarii de Rebus Franciae Orientális, 1729): „Hungaros vero dialecto uti, quae cum una lingua Finnica convenit, Comenius primum observavit." ECKHART szerint FOGEL Márton hambur gi orvos és polihisztor is COMENIUS
nyomán foglalkozott a f i nn— ma gyar rokonság kérdésével : „Martinus Fogelinus Philosophus et Medicus olim Hamburgensis inde occasionem sumit: plurima vocabula Finnica et Hungarica conferendi. .
SAJNOVICS J á no s is (Demonstratio . . . 1770) ECKHAR T nyomá n hirdeti, hogy COMENIUS volt a mag yar— f in n nyel vrokonság első észre- vevője: „Eccardus ait: Hungaros dialecto uti, quae cum una Finnica convenit, COMENIUS primum observavit." Az 1790-es években ú j r a melegítik ezt a fel f ogás t : J. HAGER (Neue Beweise der V erwands chaf t der H un ga rn mit den L appl ändern , Wien, 1793): „...so ist schon Komenius im vorigen Jahrhunderte auf diese Entdeckung gerathen . . .", BEREGSZÁSZY P á l (Ueber die Aenlichkeit der Hungarischen S prache mit den morgenlaendischen, 1796): „schon Komenius, R u d be c k . . . ent - deckten die Lapplaendi sch—Fennisch—Ungari sch e V e r w a n d s c h a f t . . DÉCSY Antal (Az M a gy a r Oroszokrul való igen rövid Elmélkedés, Kas- sán, 1797): „...sok nyelvvekben (lapp, finn) lehet találni olly szót, melly az Hunnusok nyelvével megegyez, valamiben, ezt próbálták:
Commenius, Fogelius, Stilting, és Sajnovits ...")
Eddigi adat ai n k alapj án te hát COMENIUSt nem t eki n t he t j ü k a f in n—ma gyar nyelvrokonság első tudatos hirdetőjének, de azt meg- ál l apí t hat j u k — VÉ R T E S is utalt má r r á —, hogy a finn és magyar nyelv együtt emlegetésével ösztönzést adhatott e két nyelv mélyebb egybe- vetését célzó próbálkozásokhoz.
IV.
1. COMENIUS m á r hazánkba jövetele előtt, éppen a nyel vtaní tás ú j út j ai nak és módszereine k vizsgálata révén sokat elmélkedik a nyel v- ről, általános nyelvészet i vnatkozásaiban is (De Sermonis Latini Studio, 1637.; Methodus L i ng ua r u m Novissima, 1648). Éppen ezirányú vizsgá- lódásai nyomán szerez bővebb ismereteke t nyel vünkrő l is, s tesz ér té - kes megjegyzéseket a magyar nyelvvel kapcsolatban. Témánk t eljeseb b ért ékű kii ejtése ér de kébe n hasznos f e l ad at un kna k teki ntj ük , hogy a to- vábbiakban CO MENI US nyelvünkkel kapcsolatos ismereteinek f or rásait is f e l t ár j u k . Haz ánkba jövetele előtt a szorgalmas filológus m á r sok ér- tékes megjegyzést írt le nyel vünkkel kapcsolatba n is. Nem véletlen ez sem. COMENIUS m a g y a r kapcsolatai korán j elentkezt ek és egyre erősöd- tek. ALBELIUS, AL S T E D és P IS CATOR révén tankönyveit má r 1633-tól használj ák a m agyar iskolákba n is. GEL EJI KATO NA ISTVÁN I. Rákóczi Györgyhöz írt egyik leveléből pl. arról értesülünk , hogy az 1640-es években már ma gya r t anítvány a is volt COMENIUSnak Veresegyházi János személyében [19], Magyarországra való meghívása is korán j e- lentkezik (1643). Az 1640-es évek elején m á r megj elenik COMENIUS tankönyveibe n a magyar szöveg, a magyar szótár is. (Szilágyi Be nj ámi n István J an ua- f or dí t ás a ; Tsaholczi—Bihari: Inde x vocabulorum: A J an ua szómutatója.) Sors és hittársai („coexules nostri") nagy számban tele- pedt ek le magyar f öl dön is. Korán érdeklődik a magya r politikai életről és erőviszonyokról. Mindez arr a is ösztönözte őt, a lelkiismeretes fi lo-
lógust, hogy for rásainak magyar vonatkozásait különös figyelemme l kísérje.
2. COMENIUS az 1650-es évekig az európai irodalomban (filológia, útleírás, nyelvészet, kommentárirodalom, történelem, szótár és nyelv - tan stb.) már bő magyar vonatkozású forrásanyago t talált.
A további akban éppen azokat az ereke t k í v án j u k felt ár ni, amel yek - ből és amelyeken át a m agyar nyelvre vonatkozó értesülések, észrevé- telek és tudományos ér té kű tudósítások és fej tegetések elindultak és bej ut ott ak az európai filológiai irodalom vérkeringésébe, illetőleg CO- MENIUS művei be is.
Ebben a keret ben elsősorban azokat az adatokat t eki n t j ük át, ame- lyeket COMENIUS valóban for rásként használt fel. s amelyekre TU- RÖCZI—TROSTLER (A magyar nyelv felfedezése) figyelme nem te r- jedt ki ilyen összefüggésben. Az előmunkálato k e kérdéssel kapcsolat- ban nagyon hiányosak , az adatok nagy része önálló forr ás kut atásaim alapján kerül most bele a magyar comeniológia vizsgálati anyagába.
3. COMENIUS különös figyelemmel kísérte a keleti, a cseh, a len- gyel, a magyar források, s a nyugati humanist ák , filológusok, nyel v- tanírók (Rhenanus, Erasmus, Valla, Melanchton. Bibliander. Gesner.
Scaliger, Thurneysser, Moibanus, Záborowsky, Theseus Ambrus, Perion, Guichard, Sivontinus, Gorovius, Crucigerus, Lazius, Statorius, Vossius, Calepinus, Alsted, Szenczi Molnár stb.) írásaina k a vulgáris nyelvekrő l vallott nézeteit, nyelvi adalékait. Ezekben az adatokban bőven talált magyar nyelvi vonatkozásoka t is. A cseh és lengyel forráso k közel áll- tak hozzá, s ezek is bőven ny új t ot t a k ma gyar adatokat . BALÁZS János kutatásaibó l t u dj uk , hogy m á r HUSZ J ÁNOS is t ett értékes észrevéte- leket a magyar nyelv hangrendszeréről és hangkapcsolatairól. (Ortho- graphia Bohemica) [20], A krakkói mag yar nyelvű értelmezésekke l megjel en t t ankönyvek (Rudimenta, Puerilium collquiorum formulae, 1527.) sem kerül het t ék el figyelmét. A csehországi, a lengyel, és a né- met szótárirodalom termékeit is jól ismerhette, s a lexikográfiái és tankönyvíró i munkálat okban is út tör ő (Linguae Bohemicae Thesaurus
— Janua) COMENIUS fi gyelmét aligha ke rü lt ék el a többnyelv ű szó- tárak és a nyelvek összehasonlításáról elmélked ő írások magyar nyelvi adatai. [A krakkói MURMELIUS lexikon (Lexicon Joannis Murmellii, cum Germanica et Hunqarica interpretation, 1533), PE S THY Gábor hatnyelvű, a cseh iskolákban is használt szótára (Nomenclatura sex lin- guarum, 1538.), VERANCSICS F austus dictionariuma (1595.), LODE- REIKER P ét e r Prágában kiadott hét nyelvű szótára (Dictionarium Sep- tem Di versar um Li nguarum, 1605), SZENCZI MOLNÁR szókönyve (Dictionarium Latino-ungaricum , 1604, 1611, 1621) és nyelvt an a (Novae Grammati ca e Ungaricae, 1610.)! SZENCZI MOLNÁRt és CALEP INUS sok nyelvű szótárát maga is gyakran emlegeti forrásául (vö. P ro Latini- tate J an ua e; 18. c.), Sok magyar nyelvi adat át Calepinus művéből me- ríti (Dictionarium undecim Li nguar um: Hungarica, 1585.).
4. COMENIUS a nyelvtoktatá s ú j módszeréről írt könyvében (Me- thodus L inguaru m Novissima, 1637—1648) a nyelvek rokonságáról, összehasonlításáról is értekezik. ,,De linguarum cognatione" c. fej ezet-
ben be m u t a t j a a szavaknak a különböző nyelvek sajátossága szerinti jellegzetes hangszerkezetét is (Meth. III. cap.) Példái között magyar hangsorok, magyar szavak is szerepelnek, a következő összefüggések- ben: ,,Nec ulla dati pot est ratio, cur panis potius, dicatur Panis quam , aut Brodt, aut Chleb, aut Krüh, aut Kinier". (A magyar ha ng- sorra vö. Calepinus: K i n y er adatát!) Amikor a nyelvek különbözőségei- ről (Linguarum varietas) értekezik, kifej ti, hogy az egyes nyelvek ugyanazokat a dolgokat n em ugyanol yan hangsorra l nevezik meg, hi- szen az egyes nyelvi elemek , így a hangsor és az objektív külső világ elemei között nincs reális, szükségszerű, közvetlen kapcsolat, a felhozott példasorban magyar szót is idéz: „easdem res non iisdem vocibus ex - pri munt linguae: xficfafo] caput, Koppf. head, glowa, galwa, hlawa, foe. (A magyar hangsort hibásan jegyzi ki forrásából: foemeg. Calepi-
nusnál: Ung.: foe vei fw.)
Az idegen szavak jövevényszóvá válásának ú t j á t követve COME- NIUS azt is megfigyeli, hogy az átvet t idegen szavak hangkapcsolásuk- ban is idomulnak az átvevő nyelvhez. Az ,,ab una lingua venientis et a pl uri bu s gentibus usu rpa ti , mi reque contorti" hangsorok között magyar szóra is hivatkozik: , L a t . : Johannes, Germ.: Hans, Bohemi et Poloni:
Jan, Hung.: Janosz . . ." (Meth.: III. C.)
5. A továbbiakba n azokra a forrásokr a is uta lnunk kell, amelyek - ben COMENIUS ma gy ar vonatkozásoka t is bőven t alálhatott. A magyar földről, kincseiről, s ezzel kapcsolatosan természetesen a magyar nyelv szótári szókészletének egyes elemeiről akkor nyert bővebb anyagot, amikor nyelvkönyvei (Vestibulum., Janua) és fizikája enciklopédikus anyagát állította össze.
Ezeket a magyar vonatkozású adatokat azért is számba kell v en- nünk, me r t velük kapcsol atban is tesz néhány értékes nyelvi vonat ko - zású megjegyzést. COMENIUS ugyani s gyakran sző nyelvi megjegyzé- seket beszédeibe, írásaiba. így tesz bele patak i bemutatkozó beszédébe is etimológiai észrevételt Patak nevével kapcsolatban: „Potok . . . lingua Slavonicis gentibus commun i f l u me n significat; P at ak . . . a szláv ne m- zetek minden nyelvén folyót jel ent . . . " A magyar vonatkozásokkal együtt gyakran egy-eg y magyar szó vándorút ját is nvomon kísérhette COMENIUS is.
A fr ancia JE AN NICOT (Thresor de le langue Francoise, 1608) mű véne k a coche (kocsi) szó etimológiájával kapcsolatos nézeteiben („Coche est un mot Hongrois...''), is talál magyar nyelvi vonatkozást [21].
Különben éppen a m a g y a r kocsi hangsorról és helyes etimológiájáról több ért ékes megjegyzést olvashatott COMENIUS irodalmi forrásai ban , így HERBERS TÉIN hí res kiadványában is (Rerum Moscoviticarum Comennt arii, 1549, 1556): Quarta, sex infra J a u r i n u m miliaribus in pago Cotzi, a quo et vectores currus nomen acceperunt: „Cotzique adhuc pro- miscue appellantur . . COMENIUS közvetlen és közvetett (pl. Alsted enciklopédiája út j án) for rásai ba n gyakoriak a magyar elnevezések, hangsorok, magyar nyelvi vonatkozások. Georgius W ER NHE RUS m u n - ká j á ba n pl. (de Ungari ae aquis mirandis) az Aranyas (hoc est aureus) l'olyónév mellett t a l á l j u k Buda, Ovár, Rakusch helynevek említését.
COMENIUS is gyakran emlegeti Buda nevét, mi nt Magyarország fő- városát: „Buda civitas: civitas Hungáriáé (Vest. Gr amm. C. XI.). AL- STED, akinek enciklopédiáját elsődleges for rásu l használta f el COME- NIUS is, bőven merí ti magyar vonatkozású adatait, megjegyzéseit WER NHE RUS és kora egymásra épült, egymás adatait követő és bőví- tő filológiai, természettudományi, tört éneti stb. irodalmából is. így COMENIUS, ALSTED tanítványa mesterének műveiben is sok ilyen magyar vonatkozásra talált. ALSTED is beszél enciklopédiájában (J. H.
Alsted: Encyclopedia, Hernbornae, 1630) a vasat rézzé változtató csodás magyar vízről („Metallorum t ransmut ati o : f e r r u m in cupru m pe r natu - rales aquas t ransmut et u i in Sepusio H unga ror um . . .") ALSTE D egy másik mun káj áb an (Theologia naturalis, 1615) a magyar lovakról tud csodálatos dolgokat („Equi Ungarici propriis denti bus sibi naturali instinctu venas incidunt et saguinem gravantem emit tunt, adeoque ve-
nae sectionem nos docent . . .").
6. Azt sem érdektelen tudni, témánk szempontjából sem, hogy COMENIUS köztünk való munkálkodása előtti időben szerzett magyar vonatkozású ismeretei mennyiben tükröződne k ról un k írt jellemzései- ben. Gondolun k itt elsősorban a De cultura ingeniorum és a Gentis feli- citas magyar vonatkozásaira. A magyar föld termékenységéről, ásvány- kincseiről, folyóinak hal-bőségéről; csodás vizeiről szóló dicséretekben folytatój a annak a sornak, amit megkezdett RANSANUS (Epitome re- r u m hungaricarum: „Hungaria mira soli ubertate, multae illic auri, argenti, aeris, ferri , salis, fodinae, boum, eau cr um . pecorum, f r u m e n - ti . . ., abudantia piscium maxima copia, haud procul ab urbe Cassoviae rivus est, in quem positum f e r r um m u t a t u m in cu pr um . . .''), folytat
a COMENIUS által is a betegségek leírásában forr áskén t használt [22]
PARACELSUS , továbbá WERNHERUS , akire APÁCZAI is utal, s akik- nek adatait tovább viszik: SURIUS (Commentarius brevis: 1566: „tantae sunt illius regni opes, magna ibi auri, argenti, cupri, fe rri copia est, nec desunt aquae, aquae f e r r u m in cu pr um mutent"), LIBAVIUS (Alchemia, 1597 — Ccmmentati onum Metallicarum Libri IV.: 1597: „Ferri in cup- r u m mut ati o" — „Multiplex est chalcantum , ut vitriolum R omanum , Ungaricum . . ."), J. Th. FR EIGIUS (Questiones Phvsicae , 1579: a ma- gya r folyók hal ban nagyon bővelkednek: „piscosissimi") J.. O. DUBRA- VIUS (História Bohemica, 1602: „Hungaria opulentio r B o h e m i a . . . " ) E. GASP ARUS (Rerum Hungar icar u m História, 1604): „Terra f ert ii itat e nulli ex omnibus pae ne Europae regionibus cedit . . . pecore foecundissi- ma . . . terrae viscera venis omnis generis metal loru m scatent . . ., amnes piscibus ita abundant, ut nullibi eor um maior est copia et vilitas . . ."), F. S. FERRAR1US (De rebus Ungaricae provinciáé. S. Ord. P raedicato- r um, 1637): „Hungaria ambitus magnitudine, situs elegantia, copia r erum , omnium florentissim a est") stb., stb.
HERBERSTEIN már idézett m unkáj á ban is helyet ad a dicséretek- nek: „Si metalla quaeris, quae pars est orbis Hungari a foecundio r auro, argento , cupro, chalybe, ferro , taceo f r u g u m ac omnis generis optimo - r u m f r u c t u m infinit am copiam . . ., iam de piscium omnis generis copia quid dicam?" A „laus Hungáriáé ott cseng COMENIUS magyar vonat-
kozásokban is oly gazdag két m u nk áj á na k (De cultura ingeniorum — Gentis Felicitas) l ap j ai n is. P a t a ki írásaiban (Deliberatio de Latio a T yberi ad Bodrogum tr ansf er endo) és pataki bemutatkozó beszédében különösen emlegeti a magyar föld gazdagságát, a magyar erdők, mezők vadakban, a m a g ya r vizek, folyók halban való , r oppant" bőségét. Meg v an tehát a m a gy a r földön az élet r e szükséges dolgok bősége: „a Bod- rog . . . a halaknak , a hegyek a nemes bornak, a mezők a gabonának és ny á j ak na k , az er dők és berkek a vadaknak és mada ra knak roppant bő- ségét o n t j á k ' („Bodro k . . . am oenus amnis, a q ua r u m et piscium, vicini mont es, generosi vini, campi cir cu m jacentes, f r u g u m et pecorum, silvae a ut e m et nemora f e r r a r u m et a v i um ingentem copiam f u n d u n t . . .").
A Schola Ludus-ban (Ac. II. Sc. VI.) a kiváló tokaji bort együtt e m - legeti a világ le gj obb boraival: „vina optima s unt : in Graecia Cretense, Italia Falerni cum, in Hispania Alicanticum et Canarium, in Hunqaria Tokainum . . . " A Gentis Felicitasban is arró l beszél, hogy a magyar ok f ö l d j e jó, hogy t ermékenys ég dolgában E urópa legjobb részeivel verse- nyez, hogy bővelkedik drágakövekben , ar anyban , ezüstben stb., stb.
COMENIUS azonban kora magyar vonatkozású irodalmána k kri - t i káj át , elmaraszt aló helyzetképét is jól ismerte. A csodás gazdagság, a magyar heroizmu s képe m ell é felrajzolódot t a „horror Unqaricae"
(M. Opitz), az elmaradottság, a tőrök harcok okozta dúlás és pusztulás, az elmaradot t t ár sadal mi berendezkedéssel együt t járó pangás; stb. képe is. HERBE RSTE IN már idézett m un ká j áb an is szól a magyar állam- szervezet hibáiról, a magyar vezetők és az uralkodó osztályok dőzsölé- séről, népnyúzó magatar tá sáról: „Erat in universa Hungari a omnium r e r u m inclinatio, vei potius confusio .. ., laborabat justitia et preme- bantur infirmiores, luxu paene incredibili diffluebant, ducebantur pran- dia in multas horas . . nobilissimum Hungáriáé regnum cert e non t a m satis trahent ibus, qu a m mala et iniqua administratione plane ad interi- tum redactum esse videtur . . ."
Ezek a sorok ú j r a csengenek COMENIUS pataki bemutatkozó be- szédében és a Gentis Felicitasban: „Aligha fordítanak bár ho l e világon kevesebb gondot a közjóra . . . a közjó minden oldalon hanyat l ik . . ., a népet súlyos alárendeltségben , a szolgaság igájában t ar t j á k , az árt atl an - ság nem találja meg a maga védelmét . . ., erőszak ural kodi k minden - felé, egyik em be r elnyomja a másikat, a legtöbben a tétlen , lebzselő életet kedvelik és űzik", stb., stb. COMENIUSnál hazánk má r nemcsak a csodálatos bőség országa: „Senkisem t aga dhatj a, hogy f öl dj e jó, s hogy termékenység dolgában Európa legtöbb részeivel versenyez, mégis sok éhező akad itt, gyakori az éhinség, a pestis, a különféle betegség, igen gyakr an idő előtt halnak el itt az emberek " [22].
7. COMENIUS nagyon jól ismerte a magyarországi török harcok tört énetét is. Az Atrium szövegében (Cap. XCIII: De bellis) is közöl ér- dekes magyar vonatkozású a da t o t : „Impetarda e inventio recens est, qua Anno 1598 Jaurinum in Hunqaria Turcis ereptum fűit, pe r uno moment o f ac t am noctu P o r t a e diruptionem, inseparata m que militis nostri i n f u - s i o n e m . . . " — Tu dot t a tör ök pusztítás következményeirő l (vö. Rad Církevni Je dnot y Br at ri Ceskvch — Ratio disciplinae ordinisqu e ecclesi-
astici in unitate f r a t r u m Bohemorum: 1623), sokat olvasott róla az egy- kori forrásokban, s az ezekben vázolt kép szomorú, lehangoló: „Mise- rand a species locorum continuis Turca rum invasionibus obnoxia regio:
ferracissimo solo squalet inculta" (L. H. Lomenius: Itinerarium . . . 1650.
2. kiad. 1662), COMENIUS mégis inkább a mag yar bajok és elmaradott- ság belső társadalmi okait emeli ki. A bajok orvoslására is ad tanácsokat.
Már egyik első pataki beszédében (Oratio de primario ingenia colendi instrument o . . . (1650) arra figyelmezteti a magyarokat, hogy ,,expellite . . . malu m hospitem, ignaviam!" Utal arra is, hogy a magyar nép tehet- ségekben sem szegény, s idézi COMENIUS ERASMUS-nak a boroszlói magya r püspökhöz, Turzó Jánoshoz 1519-ben ír t levele egy részletét is e rr e vonatkozólag: „Nóvum non est apud Hungaros esse praeclara in- genia, quando J an u s ille, Pannonius ta n tu m laudis meruit in carmine, ut Italia ultro illi he rbam porrigat". (Oratio de ingenia colendi instru- mento . . .) Gazdag, termé ke ny a magyar föld is — írja COMENIUS —, de hiába gazdag a magya r föld pl. ásványkincsekben is, ha más ra bízzák a magyarok a kibányászását: „Földbe rejte tt kincseiteket, az ércekel, s drágaköveket sa já t munkátokkal ki nem ássátok, másokra hagyván, hogy abból gazdagodjanak" [24]. Itt kell u ta lno m COMENIUSnak két érdekes magyar vonatkozású megjegyzésére is. Amikor arról értekezik, hogy a dolgok megnevezésében mennyire eltérő módokat, eszközöket, használnak fel az egyes nyelvek, Cicerót is idézi, s elmondja, Cicero mulat (ridet) azon, hogy a görög nyelvben nincs olyan szó, amely meg- felelne a latin „ineptus" hangsornak. Az okát is feltá rta tré fá s a n: „quod Vitium illud tarn esset Graecis familiare, ut id in se ne agnosceret qui- dem . . ." COMENIUS erre jegyzi meg szellemesen; „Sed hoc ioco dic- t u m fuerit aeque, ac si Hungaros quis ideo voce metallum in sua lingua destitui dicat, quod terra sua metallis nimis abundet.. ." (Meth. Lin- gu aru m Nov.) — Még egy alkalommal ú j r a utal abban az összefüggésben is magya r vonatkozásra, amiben az egyes népek szókészletének gazdag- ságát, illetőleg szegénységét taglalja. Azt írja ezzel kapcsolatban rólunk, hogy „Sed et generalia nomina desunt, ut Hungaris metallum . . (Meth. Ling. Nov. XX. C. 10.)
Azt is megmagyarázza, miért szegényes egy-egy nyelv szókészlete, elsősorban szakmai szókincse. A „vo x deest", a megfelelő terminológia azért hiányzik COMENIUS szerint egy-egy vulgáris nyelvből, me rt vagy azt a tárgyat nem ismerik, amit meg kell nevezni („quia res locis illis deficit, ut nobis Europeis antehac Tabaci herba . . ." Meth. C. XX.), vagy ne m foglalkoznak azzal a dologgal, amire a megfelelő anyanyelvi hang- sort kellene alkalmazni: ezért hiányos különösen szakszókban a kevésbé
művelt népek szótári szókészlete. Ilyen összefüggésekben a magyarok fi- gyelmét is felhívta arra, hogy ezen a területen is van mit tenniök. Vagy alkotni kell ú j szavakat, vagy má r az ismert szavakat kell felhasználni az ú j tárgyak, az ú j jelenségek elnevezésére, vagy kölcsönözzünk neve- ke t a más népek nyelvéből (Methodus: C. XX. 14.).
Ezért magyar viszonylatban a Janua, de különösen az Orbis Pictus szakszókban bővelkedő anyaga és magyar szövege ne m kis mértékbe n adott lökést a megfelelő szakszók megteremtését is célzó magy ar törek-
