Gondolatok Deák István
Volt egyszer egy tisztikar 1848-1918"
című könyvének olvasása közben
D e á k I s t v á n : Volt egyszer egy tisztikar 1848-1918.
Gondolat. Budapest, 1993.
A dunai birodalom történetével fog- lalkozó elemzések, összefoglalók olvasása k ö z b e n az é r d e k l ő d ő k ó h a t a t l a n u l is egymás mellé társítják a hasonló kicsen- gésű m ű v e k e t : a sokféle megközelítés befogadásához hasznos, sőt talán szük- séges is a megegyező, illetve ellentétes jegyeket h a n g s ú l y o z ó o s z t á l y o z á s . A történetírók nagy csoportjai közül két t í p u s m i n d e n k é p p e n m e g k ü l ö n b ö z - t e t h e t ő . A k o n z e r v a t í v , az „ a p o l o g i a imperatoris", azaz a H a b s b u r g - u r a l o m dicséretét z e n g ő irányzat hívei a dunai birodalmat ideális politikai és gazdasági egységnek minősítik, amely - szerintük - nem az egyre súlyosabb belső ellentmon- dások, mégcsak nem is a kormányzó elit karakterisztikus hibái, hanem a nemzetek feletti állam ellenségeinek rosszindulatú tettei, elsősorban a világháborút megnye- rő hatalmak diktátumai miatt ment tönk- re. Természetesen cseppet sem csodál- ható, hogy századunk szörnyűségei után a tömegek elvárják a hosszú, békés múlt Sissy-filmekre emlékeztető szentimentális beállítását. Az elfogultságot pedig köny- nyű álcázni a levéltárak porából kihantolt egyedi sikerekkel és a belőlük kialakított ideálképpel. A megszépített emlékekhez i g a z o d ó m ű v e k e t olvasva e g y s z e r ű e n érthetetlennek tűnik, hogy a nemzetek- nemzetiségek feletti, zökkenőmentesen működő államszövetség szét tudott esni.
A másik megközelítés szerint mind a s z a b a d s á g h a r c k ö n y ö r t e l e n l e v e r é s é t kiváltó gyűlölet, mind a leverésben fegy- vertárs nemzetiségek jutalmának elma- radása, mind az 1867-ben újjáteremtett liberális alkotmányjoggal álcázott abszo- lutizmus módszerei éppúgy szembeál- lították a bécsi, majd a budapesti kormá-
nyokkal a magyar, a szláv, a román, az olasz lakosságot, mint a megígért és soha meg nem adott nemzetiségi jogok miatti sérelmek. A soknemzetiségi alattvalók állandó és indolens provokációja belülről bomlasztotta fel az elsősorban az uralko- dó személyével, a dinasztia tagjaival és a fegyveres erővel összekötött dunai biro- dalmat, mielőtt a szétverés nagy művét az első világháború kívülről befejezte volna. Ez a kritikus vizsgálati mód, amely Deák István könyvében is megfigyelhető, kíméletlehnek tűnik a konzervatív meg- közelítéshez és a 20. századi nyomorú- ságok után a múlt vélt békességére áhíto- zók igényeihez viszonyítva: az u t o l s ó H a b s b u r g u r a l k o d ó k k o r á n a k e l n é z ő méltatása helyett ö n m a g á b a n visszata- szító igazságot hirdet. Uralkodók álltak E u r ó p a o r s z á g a i n a k é l é n , és ezek az államok ettől még jól működtek, sőt akár republikánusok is lehettek, hála a koronás fők p á r t o k feletti g o n d o l k o d á s á n a k és pártoktól független trónra kerülésének. A dunai birodalomban n e m a monarchiz- mus idézte elő a csődöt, hanem a monar- c h i z m u s gyakorlata, az o s z t r á k - n é m e t abszolutizmushoz, majd - Eötvös lózsef szavaival élve „a n e m z e t i s é g évszá- zadában" - a nemzetek feletti, de oszt- r á k - n é m e t k ö z p o n t ú , d i n a s z t i k u s hatalomhoz ragaszkodó Ferenc lózsef és az általa kinevezett államférfiak, katonai vezetők birodalmi érdekekkel ellentétes tevékenysége. A monarchizmus gyakorla- tának hibáit csak felerősítette a belpo- litikában az o s z t r á k - n é m e t k ö z p o n t ú h a t a l o m m a l szembeni magyar közjogi ellenállás, az olasz irredentizmus, a szlá- voknak és románoknak a bécsi és buda- pesti kormányzat elleni aknamunkája, a külpolitikában pedig Oroszországnak a M o n a r c h i a b e l s ő e l l e n t m o n d á s a i n a k szítására és a dualista állam katonai beke- rítésére irányuló törekvése.
Deák István könyve eredetileg nem magyar olvasók számára készült, hanem a magyar, sőt a közép-európai történelem- ben járatlan európai-amerikai érdeklődők számára. Helyénvalóak tehát a m ű b e n közölt, a hazai olvasóknak egyértelmű, vagy lexikonokban könnyen féltalálható tények és adatok a területről, a közös határt jelentő Lajtáról, a fővárosokról, a k o r m á n y o k r ó l . Deák István b e v e z e t ő fejezeteit és a hadseregről szóló elemzé- sét ezért Budapesten úgy illene vélemé- nyezni, mintha más ország polgáraként írásából ismerkednénk csak m e g térsé- günk történelmével. Mind az angol nyel- vű első, mind a német nyelvű második kiadás érdeme, hogy felkeltette külföldön a figyelmet az Osztrák-Magyar Monarchia, benne Magyarország múltja iránt, ráadá- sul t e t t e e z t ú g y , h o g y l á t v á n y o s a n szakított a történészek, az értelmiségiek mindenütt tapasztalható - általa helyesen k á r h o z t a t o t t - előítéletével, miszerint fölösleges és értelmetlen foglalkozni a faragatlan tuskókból álló társadalmi cso- port, a tisztikar életével. Könyve éppen azért figyelemre méltó nemzetközileg, mert újszerű, tehát izgalmas a témája, továbbá bőven alkalmazza a statisztikai felmérésekben a modern m ó d s z e r e k e t , így elemzései szokatlanul pontosak, tár- gyilagosak és hihetőek, és mert helyen- ként valóban meglepőek a következte- tései. A magyar állam újkori-legújabbkori történelméről m e g h ö k k e n t ő e n keveset tud a világ, de e kevéshez meghökken- tően sok pejoratív értelmű közhelyet tud társítani. Trianon után az Osztrák-Magyar M o n a r c h i a u t ó d á l l a m a i , a Kis-Antant tagjai - elsősorban francia közvetítéssel - félelmetes sikerrel aknázták ki a magyar revizionizmus szélsőségeit, és fogadtatták el Nyugat-Európában és a tengeren túlon saját negatív ítéletüket a dualista biroda- lom, benne a magyar állam történelmé- ről. A második világháború után a győz- tes vagy idejében átállt országok törté- nészei azután szívesen sulykolták tovább a közhelyeket. Deák István könyve esélyt kínál az o s z t r á k - m a g y a r k ö z ö s m ú l t , illetve a magyar t ö r t é n e l e m reálisabb megközelítéséhez, és ez akkor is igaz, ha némely megállapítása mellett Budapesten
eltérő vélemény is m e g f o g a l m a z h a t ó . Előre kell bocsátanunk azonban, hogy a könyv bevezetője, a Monarchia történe- téről szóló vázlatos tájékoztató készteti a recenzió szerzőjét a t o v á b b g o n d o l k o - dásra, a másság kimondására, és nem az o s z t r á k - m a g y a r t i s z t i k a r r ó l k é s z ü l t bőséges forrásanyagot felhasználó kitűnő e l e m z é s . A m o n o g r a f i k u s r é s z e k e t bizonyára minden, a korral foglalkozó h a d t ö r t é n é s z szívesen f o g j a t a n u l m á - n y o z n i , h o g y t u d á s a részévé tegye a t i s z t i k a r ö s s z e t é t e l é r ő l , a v i z s g á l a t i m ó d s z e r e k r ő l és a k ö v e t k e z t e t é s e k r ő l kapott ismereteket.
A könyv első f e j e z e t é b e n jelentős teret kap a hadsereg 1848-1849-es nagy válsága. Deák István leírja, hogy a már- ciusi osztrák forradalmak a párizsi feb- ruári forradalomra reagálva kezdődtek. A szikrához azonban gyúanyag is kellett, és ennek bemutatásával a könyv adós ma- radt. Pedig a robbanás okainak ismerteté- sével nemcsak a H a b s b u r g birodalmon belüli és a könyvben bemutatott politikai h a r c o k , h a n e m a t i s z t i k a r mélységes tájékozódási zavara is érthetőbbé válhat a térség t ö r t é n e l m é b e n járatlan olvasók előtt. A bécsi kongresszustól kezdve az osztrák bel- és külpolitika évtizedeken keresztül egy forradalom megelőzését és elfojtását tekintette fő feladatának, mi- közben Európa nyugati felén már a feu- dalizmus maradványainak felszámolásáért folyt a harc, nem a feudális termelési rendszer megrendítéséért. A konzervatív államvezetés elzárta az államot a gazda- sági lépéstartás lehetőségétől. A dunai birodalomban mégis fejlődött az ipar. A
„ b é c s i b r i l l i á n s f ö l d e k " - N e u b a u , S c h o t t e n f e l d selyem-, illetve l a b l o n e c ü v e g - , t ü k ö r - és b i z s u i p a r a mellett - európai hírnevet szerzett a Bösendorfer zongora-, Dreher sör-, Mautner-Markhof élelmiszer-, Krupp és Schoeller evőesz- köz-, Wertheim szerszám- és Reithoffer
„Wimpassing" kaucsukgyára és mellettük számos más ipari ü z e m . Ahogy n ő t t a tehetős polgárok vagyona, úgy erősödött a t e r m é s z e t e s szövetségesnek számító értelmiség, diákság állampolgári felelős- ségtudata is, amelyet a feudális állammal, joggal, filozófiával, az egész intézmény-
rendszerrel szembeni elutasítás igazolt. A polgárság egyre szilárdabb önvédelmet tanúsított a politikai jogtalanságot jelentő cenzúra, spiclirendszer és r e n d ő r t e r r o r ellen, és egyre hangosabban fogalmazta meg érveit a gazdasági haladást fékező udvari politikával szemben. A robbanás előtti feszültséget végletekig élezték az
„ é h e z ő negyvenes é v e k " . 1 8 4 5 - t ő l a rossz termés miatt az éhínség járványként végigsöpört az egész birodalmon. Ezrek és ezrek tengődtek füveken, fakérgeken, s z e s z f ő z d é k moslékján. M a g y a r o r s z á g lakosságának nagy része is i s z o n y ú a n nélkülözött. Koldusok, rablóbandák lep- ték el az utakat és a városokat. Skorbut, h i m l ő , tífusz p u s z t í t o t t a a legyengült s z e r v e z e t ű e m b e r e k e t . Bécsben heves rohamot intéztek a kenyérboltok ellen: a k i v e z é n y e l t k a t o n a s á g m e g t a g a d t a a parancsot, és nem lépett közbe. A feudá- lis kötöttségekkel terhelt mezőgazdasági termelés a mélyre süllyedt. A jobbágyi szolgáltatások mértéke helyenként elérte a 60 százalékot is. A munka termelékeny- s é g é t j e l e z t e , hogy A u s z t r i á b a n egy négyzetmérföldnyi területen 21 000 véka (1 v é k a = 5 5 1) g a b o n a t e r m e t t , míg a rosszabb minőségű württembergi talajon 34 200 véka. Gazdasági, társadalmi vál- ság volt, a változást nem lehetett elkerül- ni. A konzervatív államvezetés megteste- sítőjét, Metternich kancellárt az udvar kitaszította, mint bűnbakot, hogy bukás h e l y e t t l e g a l á b b az u r a l o m l á t s z a t á t fenntartsa a különféle politikai csoport- harcokban. A tisztikar, amely a „fur Gott, Kaiser u n d Vaterland", „istenre, császárra és hazára" esküdött, sodródott az esemé- nyekkel: a hadsereg válsága a társadalom válságának és a dinasztikus uralom válsá- gának következménye volt. Az uralkodó V. F e r d i n á n d r a és a hazára tett esküt m i n d a d d i g k ö v e t n i l e h e t e t t , m í g a H a b s b u r g - h á z o n belüli kamarilla - a t r ó n ö r ö k ö s anyja, Z s ó f i a f ő h e r c e g n ő , Mária Anna, Ferdinánd felesége, Alfréd zu Windisch-Grátz herceg, főparancsnok - n e m a d o t t a F e r d i n á n d döntéseivel ellentétes parancsokat. Hiába íratta alá például Batthyány Lajos gróf az uralko- dóval a Jellacicot leváltó okiratot. A hor- vát b á n egy titkos f e l h a t a l m a z á s s a l a
zsebében csak nevetett: „Most saját sza- kállamra f o g o k c s e l e k e d n i , és valami értelmesebbet h o z o k össze, mint meg- kötött kezekkel".
Az ellenforradalom győzelméhez új uralkodó kellett, akit nem terheltek aláírt alkotmányok, m e g k ö t ö t t szerződések, kiadott parancsok. Ferdinánd a kamarilla nyomásának engedve adta át a helyét. Az ifjú Ferenc József, a trón várományosa értelmesebb volt annál, semhogy közöm- bösen t u d o m á s u l vette volna az egyre erősebb liberális és nemzeti mozgalmak t é r h ó d í t á s á t . N e v e l é s é r ő l a z o n b a n Metternich herceg javaslatára egy velejéig royalista, t ü n t e t ő e n katolikus k a t o n a , Heinrich Bombelles gróf gondoskodott.
Rendkívüli dinasztiahűséggel ő alakította ki a t r ó n ö r ö k ö s b e n a nemzetek feletti, abszolutisztikus állam kormányzási is- mereteit. A bécsi liberális, sőt m é g az arisztokrata körök is gyűlölték a grófot, Júdásnak, főgazembernek, minden go- noszság eredetének titulálták, és 1848- ban távollétében jelképesen fel is akasz- t o t t á k . A m é l y s é g e s k o n z e r v a t i v i z - m u s h o z , az u r a l k o d ó s z e m é l y é n e k a közönséges alattvalók feletti elérhetetlen, szinte égi magasságához, a szabadelvű- séggel szembeni gyűlölethez Bombelles mellett az anya, Zsófia főhercegnő szok- tatta az ifjút. Egyik sem adta a kezébe az e l m a r a d o t t o s z t r á k viszonyokat bíráló vagy támadó k ü l f ö l d ö n kiadott irodal- mat. Ferenc Józsefnek jövendő uralko- dóként szüksége lett volna arra is, hogy tartós, európai tanulmányutakra menjen, elsősorban a gazdaságilag fejlett nyugati o r s z á g o k b a . S e h o l sem járt. í g y n e m kapott lehetőséget arra, hogy ismereteit összevesse a valósággal, illetve a hazai állapotokkal. Ferenc József „ n e m z e t e k f e l e t t i " s z e m é l y e k u l c s f i g u r á j a D e á k István könyvének. A nemzetek felettiség azonban nem egyszerűen a királyságok, hercegségek, grófságok feletti egyidejű hatalom és a birodalmi államfői méltóság megtestesítése v o l t , hanem t ö b b : egy lényeges viszony. Ferenc József elsősor- ban monarcha volt, egy minden alattvaló feletti, isteni e r e d e t ű n e k képzelt, már 1 8 4 8 - b a n i d e j é t m ú l t értékrendet ő r z ő uralom birtokosa. Ez a gondolatszegény
neveléssel e l ő k é s z í t e t t ifjú t i z e n n y o l c évesen nem „Ferdinánd kegyessége", ha- nem udvari intrikák és udvarhú konzer- vatív hadvezérek és befolyásos arisztok- raták határozott kiváltságára került trón- ra. A „viribus unitis" jelszót, a „forradal- mi káoszból" kivezető rend megteremté- sének kulcsszavát Joseph C. von Arneth numizmatikus kölcsönözte a latin nyelv- ben tájékozatlan új uralkodónak, amellyel a válságos időben a gyermekét irányító Zsófia főhercegnő, Alfréd zu Windisch- G r á t z herceg, l o s i p Jellacic és J o s e p h Radetzky tábornokok, valamint Félix zu Schwarzenberg herceg miniszterelnök egyesült erejét akarta kifejezni. Ferenc József élete végéig ragaszkodott a fiatal éveiben kialakult-kialakított világnézet- hez, kiváltképp annak monarchikus ele- meihez és a m o n a r c h i z m u s t b i z t o s í t ó h a d e r ő n e m z e t e k f e l e t t i s é g é h e z . Az ú j esküszöveg is ezt fejezte ki: „für G o t t u n d Kaiser", „istenre és császárra". A haza szó kimaradt.
Más a recenzens véleménye az olasz parasztságnak az úgynevezett arisztokrata f o r r a d a l m á r o k k a l , az é r t e l m i s é g i e k vezette városi mozgalmakkal szembeni magatartásáról, illetve az ellenforrada- lomhoz fűződő rokonszenvéről. Termé- szetesen létezett és hatott egy földhöz- r a g a d t t u d a t l a n s á g b ó l fakadó k o n z e r - vativizmus a birodalom számos területén, amelyet helyenként fel lehetett használni a progresszióval szemben. Észak-Itáliá- ban azonban Radetzky hadereje félelme- tes m ó d o n m e g g y ő z t e a parasztokat a Habsburg uralom változatlanságáról. Az elnyomás módjai itt kivételesen kegyetle- nek voltak, és visszhangot keltettek. A h í r e s v é d e l m i n é g y s z ö g , L e g n a n o , Mantua, Peschiera és Verona erődjeiben t ö b b volt a kivégzés, mint a birodalom más területein együttvéve; a „Justifizie- r e n ! " m e l l e t t g y a k o r t a k o r b á c s o l t a k mezítelen olasz asszonyokat az udvaro- kon; a vérző hátakat csaknem m i n d i g ecettel öntötték le, és a megszállt tarto- mányokban a forradalom idején megszo- kott volt a szabad rablás. Szomorú tény, de még a 20. század harmincas éveiben is l e h e t e t t hallani a déli h a r a n g s z ó k o r a falusi asszonyok hívó szavát ebédre szó-
lítva a gyerekeket: „Gyertek haza ördög- fajzatok! Jönnek a magyarok!"
A védelmi négyszög é p p ú g y beve- hetetlen és hadászatilag d ö n t ő fontos- ságú volt, mint Komárom, Pétervárad, Temesvár, O l m ü t z vagy Theresienstadt.
Radetzky akkor t ö r t ki a b i z t o n s á g o s falak mögül, amikor legtöbb esélyt látott a sikerre. A gyakorlott osztrák, magyar, cseh katonák szuronyrohamaival szem- ben n e m c s a k az olasz p a r a s z t o k b ó l , p o l g á r o k b ó l álló t a n u l a t l a n c s a p a t o k maradtak alul, hanem a bécsi forradal- m á r o k , a prágai felkelés résztvevői, a k r a k k ó i f ö l d m ű v e s e k o s z t a g a i is. A Habsburgok iránti szimpátia ekkor gyen- gébben hatott, mint a Habsburgok fegy- vereitől való félelem. Magyarországon a z o n b a n a j o b b á g y f e l s z a b a d í t á s u t á n lehetett ütőképes, nagylétszámú hadse- reget k o v á c s o l n i . A hazai f o r r a d a l m i háborúnak, a szabadságharcnak valóban volt valami a könyvben e m l í t e t t „víg- o p e r a i " j e l l e g e : 1 8 4 8 - 1 8 4 9 - b e n a H a b s b u r g - b i r o d a l o m E u r ó p a számára másodrendű hatalommá süllyedt, hiszen egy sebtében összeállított forradalmi erő fölényes győzelmet tudott aratni a konti- nens legütőképesebbnek hitt serege fe- lett. Kiderült továbbá, hogy egy isme- retlen, harminc éves magyar tiszt jobban ért a h a d á s z a t h o z , m i n t a t a p a s z t a l t f ő r a n g ú o s z t r á k t á b o r n o k o k . A M o n a r c h i á t n e m „ m e n t e t t é k m e g " az osztrák hadvezérek. Radetzky kivételével a katonák nem voltak többé biztos táma- szai a dinasztia hatalmának. A Windisch- Grátz vereségei után f ő p a r a n c s n o k k á kinevezett Welden táborszernagy 1849.
április 25-én írta Ferenc Józsefnek: „Ne- kem s e m m i l y e n más r e m é n y e m nincs már, mint a romok alatt elásatni magam.
Az ellenség minden ponton túlszárnyalt b e n n ü n k e t - r e t t e n e t e s k a t o n a i erővé fejlődött... Mint egy győzelemhez, úgy kell gratulálni magamnak, hogy szeren- csém volt Pestet komolyabb veszteség nélkül kiürítenem... A legnagyobb sze- rencsém pedig majd az lesz, ha csapataim még harcképesen érkeznek meg néhány Bécs előtti körletbe".
N e h e z e n fogadható el Deák István- nak az az állítása, hogy Haynau maga-
biztos hadereje egyedül is végzett volna a szabadságharc fegyveres erőivel. Az újon- nan felállított sereg azonban, hadvezé- rével együtt, a megtorlásra kétségen kívül alkalmas volt. Julius von Haynau, egykor Jákob J. Richter, Rebecca Richter pati- kuslány és Vilmos, hesseni fejedelem tör- vénytelen sarja megalázó gyermekkort élt m e g , és kegyetlen f e l n ő t t lett b e l ő l e . Osztrák hadseregben szolgált, tiszttársai gyűlölték, mert - amint Varnhagen von Ense írta - Fouché spiclijeként adatokat szolgáltatott a franciáknak. A becsületről kevés fogalma volt: 1848-ban helyőrsége tisztjeinek óhajára el kellett hagynia szol- gálati helyét, Itáliában értelmetlenül le- bombázta Peschiera városát, Bresciában vérfürdőt rendezett, Veneto tartomány- ban f o s z t o g a t o t t . E z é r t szerezte m e g F e r e n c l ó z s e f j ó i n d u l a t á t , aki Észak- Olaszországban Radetzky mellett tanulta meg: a káosszal, a rosszat jelentő forrada- lommal szemben a fegyverek könyörtelen használatával teremthető csak rend. 1849 tavaszán az ifjú uralkodó a magyar győ- zelmek Ijatására pánikba esett, az udvari környezet hisztérikus félelmét pedig vég- sőkig fokozta, hogy az orosz segítséget h a t á r o z o t t a n elutasító miniszterelnök, Félix z u S c h w a r z e n b e r g h e r c e g s e m látott más kiutat, m i n t a Haynau által tervezett offenzíva melletti orosz hadmű- veleteket. Ferenc lózsef elutazott Varsó- ba, és a Lazienka palotában letérdelve csókolt kezet az 53 éves cárnak a katonai s e g í t s é g é r t . B i z o n y o s l e h e t e t t a n n a k szükségességében.
A kiegyezést követő időszakot érté- kelve mind a korabeli bécsi elit, mind az ö s s z e o m l á s utáni o s z t r á k t ö r t é n e t í r á s szívesen minősítette az o s z t r á k - n é m e t központú dinasztikus hatalommal szem- b e n i m a g y a r k ö z j o g i h a r c o t m a g y a r nacionalizmusnak, szakadár magyar nem- zeti törekvéseknek, budapesti parlamenti agitációnak. Deák István említi a minő- sítő jelzőket, de nem értelmezi őket. Az összefüggések megértésekor az idegen olvasók vagy kénytelenek igaznak elfo- gadni a jelzőket, vagy csak a saját elő- ítéleteikre hagyatkozhatnak. A hamis kép megváltoztatásához szükség van eltérő hazai vélemények megfogalmazására is.
Valóban volt magyar nacionalizmus 1867 és 1918 között, mint ahogyan volt oszt- rák-német is, szerb is, román is, olasz is, ezért eltúlzott éppen a magyar közjogi t ö r e k v é s e k h e z k a p c s o l n i e p i t h e t o n o r n a n s k é n t az í t é l e t e t . D e á k I s t v á n kulturált m ó d o n kerüli m e g a megkö- vesedett közhelyeket, egyúttal azonban nyitva hagyja a dualista államszerkezet felépítésének a kérdését. Pedig a közjogi m e g h a t á r o z á s k o r l á t o z h a t n á az o s z t r á k - n é m e t centrikus g o n d o l k o d á s hatásait.
Az 1 8 6 7 / X I I . törvénycikk 69 parag- rafusból álló szövege szerint Magyaror- szág de facto visszakapta függetlenségét, a közös védelem tartósan szavatolta az ország biztonságát, területi integritását és a nemzetiségek állami egységet fenyegető törekvéseinek elutasítását is. Az Osztrák- Magyar Monarchia az államszövetség új és speciális t í p u s a lett. A k é t o r s z á g uniója az uralkodó személyének azonos- ságán alapult, akit azonban közjogilag nem lehetett azonosnak tekinteni. Ferenc József Ausztriában császári címet viselt, M a g y a r o r s z á g o n királyit. Az o r s z á g u g y a n i s a k e r e s z t é n y s é g f e l v é t e l é t ő l egységes, önálló királyság volt, a török h ó d o l t s á g t ó l eltekintve c s a k n e m ezer esztendőn keresztül azonos határok kö- z ö t t l é t e z e t t , u r a l k o d ó i p e d i g , így a H a b s b u r g o k is, az 1 3 8 7 óta érvényes
„Szent-Korona T a n " szerint nem rendel- k e z t e k a t e l j e s államfői h a t a l o m m a l , hanem azt m e g kellett osztaniuk a ma- gyar f ő m é l t ó s á g o k k a l . Az 1 8 6 7 / X I I . törvénycikk nem alkotott semmilyen bel- ső, államjogi függést, semmilyen közös államhatalmat, közös kormányt, közös állampolgárságot - a lakosság csak ma- gyar vagy osztrák lehetett - , csak a kato- nai védelem közösségét ismerte el, vala- mint a védelem közös intézményeit, a közös k ü l ü g y - , hadügy- és a védelem fenntartásához nélkülözhetetlen közös pénzügyminisztériumot. Ferenc József a z o n b a n u r a l k o d ó i és l e g f ő b b h a d ú r i méltóságában szívesen m e g f e l e d k e z e t t magyarországi hatalma m e g o s z t o t t s á - gáról, sohasem tartotta magát alkotmá- nyos uralkodónak, hanem egy - a körül- mények kényszere miatt - alkotmányt
adónak, aki a feltételek számára kedvező változása esetén engedményeit bármikor visszaveheti. A szabadelvű párt bukása után hatalma tudatában adta ki például a c h l o p y - i h a d p a r a n c s o t , k é s z í t t e t e t t elképzelést egy 4 8 / 4 9 - h e z hasonló forra- dalom kiprovokálásáról, és rendelte el a Deák István által is említett „Fall-U"-t, a z a z a „ F a l i - U n r u h e " v a g y „ F a l l - Ungarn" haditervet. Érdemes jellemzésül az utóbbiból idézni: „Kivonat az U-Ta- nulmányból. Bécs, 1905. augusztus 13.
II. Egy kiterjedt és szervezett magyar forradalom leverése. H a bekövetkezhet egy ilyen komoly pillanat a Monarchia életében, akkor ez az az időpont, amikor a hatalom megelőzi a jogot, amikor egye- dül a katonai érdek a döntő. E pillanat- ban el kell tekinteni a törvény minden szigorú értelmezésétől, és n e m szabad csak arra támaszkodni, hanem kizárólag a császári és királyi hadsereg eszközeivel kell l e k ü z d e n i a n e h é z s é g e k e t . ... A M a g y a r o r s z á g ellen irányuló m i n d e n erőszakos fellépésnek és az esetleges következményeknek azonban előfeltétele, h o g y a M o n a r c h i á t d i p l o m á c i a i ú t o n sikerüljön biztosítani minden kívülről jö- vő veszéllyel szemben...". A magyar par- lament azonban határozott volt a szu- v e r e n i t á s t s é r t ő lépésekkel s z e m b e n , egyben hajlott a feszültségeket enyhítő kompromisszumokra is. A szuverenitás v é d e l m e p e d i g n e m t e k i n t h e t ő nacionalizmusnak.
V é l e m é n y ü n k szerint n e m igazán szerencsés Deák István egyik t ö m ö r , de lényeges g o n d o l a t o t kifejező megálla- pítása, miszerint 1867-ben az „Osztrák B i r o d a l o m k é n y s z e r ű k e t t é o s z t á s a "
következett be: benne rejlik az erős, és csak a körülmények kényszerének enge- delmeskedő központi akarat szerepe. A két ország uniója kifejezés ö n m a g á b a n jobban érzékeltethetné, hogy az Osztrák Birodalom nem felülről bontotta szét az egységet, h a n e m alulról é p í t k e z e t t . A magyar államférfiak ugyanis nemcsak az 1849-ben elvesztett szuverenitást akarták visszaszerezni, hanem szoros állami kap- csolatot is ki akartak építeni Ausztriával.
Kossuth 1862-ben megjelent Duna-Kon- f ö d e r á c i ó t e r v e e g y e s í t e n i k í v á n t a a
Habsburg-, illetve az Oszmán Birodalom alól f e l s z a b a d u l t M a g y a r o r s z á g o t , H o r v á t o r s z á g o t , E r d é l y t , R o m á n i á t , Szerbiát és más, később csatlakozó dél- szláv államokat. Elképzelése szerint en- nek a közös külügy- és hadügyminisz- tériummal rendelkező államegyüttesnek kellett volna b e t ö l t e n i e a H a b s b u r g - , illetve az Oszmán Birodalom megszűnése utáni hatalmi űrt. A osztrák centraliz- mussal szemben álló magyarországi po- litikai pártok vezetői azonban önámítás nélkül vetettek számot Kossuth konfö- derációs tervének megjelenése, majd az
1863-as lengyel forradalom orosz leveré- se utáni jövővel, amelyet az Ausztriától való teljes függetlenség, illetve az orosz befolyás alatt álló délszláv államok és Románia szövetsége kínált volna. Egyet- é r t e t t e k a b b a n , hogy Kelet és N y u g a t között a nemzetiség évszázadában a ma- gyarok egyedül nem maradhatnak sem semlegesek, sem független politikát meg- határozó tényezők. A magyarság megőr- zéséhez és a felemelkedéshez a nyugati szövetséges, az országnál gazdaságilag, elsősorban iparilag f e j l e t t e b b Ausztria kedvezőbb feltételeket ígért, és egyben külpolitikai védelmet is az orosz vezény- szóra h a l l g a t ó , s z á m s z e r ű t ö b b s é g g e l rendelkező, elmaradott agrárstruktúrájú délszláv és r o m á n népekkel s z e m b e n . Deák István a birodalom katonai törté- netére koncentrálva mellőzi ezt a felisme- r é s t , bár a p o r o s z - o s z t r á k h á b o r ú v a l k a p c s o l a t b a n kitér külpolitikai össze- függésekre, így O t t ó von Bismarck mér- s é k l e t é r e , a m e l y e t a p r á g a i b é k e t á r - gyalásokon tanúsított. I t t azonban egy m o n d a t n y i tájékoztatásra szükség l e t t volna. Bármilyen szívélyes volt Berlin és Pétervár viszonya, különösen a lengyel forradalom leveréséhez nyújtott porosz segítség u t á n , a kelet-európai hatalmi egyensúlyhoz Poroszországnak az erő- sebb szomszéddal szemben volt szüksége szövetségesre, nem fordítva. Ausztriát azonban túlságosan is gyengítette a meg- oldatlan magyar kérdés, továbbá az oszt- rák-német lakosságnak a birodalom né- peihez m é r t igen kedvezőtlen aránya.
Tízmilliós lélekszámmal n e m l e h e t e t t hosszú távon uralkodó politikai szerepet
vállalni egy több, mint harmincöt milliós birodalomban, és ezt a csaknem aláren- delt nemzetiségi kényszerhelyzetet jól illusztrálják Deák István statisztikai ada- tai. V é l e m é n y ü n k szerint Bismarck az
1866-ban vereséget szenvedett ellenfelét csak i j e s z t g e t t e a magyar légióval, az oroszellenes szövetségi viszony megte- remtése volt számára a f o n t o s , nem a magyar forradalom felújítása. A magyar államférfiak, Deák Ferenc és Andrássy Gyula gróf pedig Königgrátz után sem- mivel s e m k ö v e t e l t e k t ö b b e t F e r e n c Józseftől, mint előtte - ezt Deák István is kifejti, de az indítékok említése nélkül - , m e r t e g y e t é r t e t t e k u r a l k o d ó j u k k a l a nagyhatalmi szerep f e n n t a r t á s á t és az Oroszországgal szembeni félelmet ille- tően. Ugyanakkor a német túlsúlytól való i d e g e n k e d é s ü k m i a t t h e l y e s e l t é k Ausztriának a Német Szövetségből való kiszorítását.
Találó képet rajzol Deák István az u r a l k o d ó r ó l . T ö m ö r , p o n t o s k é p e t . Ferenc lózsef országlása alatt a biroda- lomból csak látszólag lett az, amit címer- állata, az ellenkező irányba tekintő kétfe- jű, de egytestű sas h i r d e t e t t : a N é m e t Birodalomhoz hasonló, központosított dualista állam. Heraldikailag pontosabb lett volna az egy fejű és két testű ragado- zó madár, erre a bizarr ötletre azonban csak a korabeli vicclapok gátlástalan raj- zolói jöttek rá. Az egymástól nem túlzott barátsággal elforduló fejek azonban mást is kifejeztek: a felvilágosult abszolutiz- must képviselő II. lózsef politikai örök- ségét és a felvilágosultság nélküli abszo- lutizmust megtestesítő I. Ferenc Józsefet.
„Csakhogy ezt a dualista államot - sóhaj- tott Andrássy Gyula - mennyivel köny- nyebben lehetne kormányozni, ha csupa n é m e t b ő l és m a g y a r b ó l állna!" Igaza volt, hiszen az unió megkötése után a Lajtán innen a jobbára zárt tömegben élő magyarok kormánya liberális jelszavakkal, de az állami centralizáció korbácsával uralkodott a többséget kitevő szlovákok, németek, románok, horvátok, rutének és szerbek felett - Deák István könyvének a nemzetiségi problémákra való hivatkozá- sai egyértelműen ábrázolják e viszonyo- kat a Lajtán túl pedig a jobbára szét-
szórtan élő németek kormánya ugyancsak liberális jelszavakkal, de az állami centra- lizáció korbácsával uralkodott a csehek, lengyelek, ruténok, horvátok, szlovének, szerbek és olaszok felett. 1867-ben azon- ban a kisember még nem érezte a nem- zeti-nemzetiségi ellentéteket olyan erős- nek, mint a századforduló idején. A ké- sőbb kitörő politikai harcok sem a nagy t ö m e g e k k ö z ö t t zajlottak le, h a n e m a parlamentek, tartományi gyűlések pártjai k ö z ö t t . Theodor Roosewelt egyszer kí- váncsian érdeklődött Ferenc Józsefnél, hogy tulajdonképpen mi is a dolga egy uralkodónak a mostani, modern korban.
Kesernyés volt a válasz: „Az én feladatom az, hogy m e g v é d j e m népeimet a saját politikusaitól!" Csodának is lehetett te- k i n t e n i , h o g y ez a n y u g a t i - a m e r i k a i szemlélő számára k o r m á n y o z h a t a t l a n , soknemzetiségű, egyre inkább széthúzó b i r o d a l o m s o k á i g s ú r l ó d á s m e n t e s e n funkcionált. Deák István gondosan felso- rolja a nemzetek felett álló, az egységet szolgáló erőket, az uralkodót, a dinasztia tagjait és a császári és királyi tisztikart.
Megállapítása korrekt. Bizonyos mértékig a z o n b a n b ő v í t h e t ő lenne a k ö z p o n t i hatalmat támogatók köre. Ferenc József személye valóban a l e g f o n t o s a b b . Az uralkodó a könyvben ismertetett korlátai, illetve monarchikus korlátoltsága ellenére is ö s s z e t a r t o t t a a b i r o d a l m a t , n e m süllyedt el a napi politikában, nem fogta szembetűnően pártját rokonszenves, de b u k o t t államférfiaknak, s z ó n o k o k n a k , önjelölt népvezéreknek, részrehajlásában is megmaradt a jó ízlés keretei között, így a változó politikai környezetben az egyre inkább m e g b í z h a t ó s á g o t jelentő konzervatív változatlanság, a rendíthe- tetlen birodalmi egység élő jelképe lett.
Ezt az egységet támasztotta alá az 1867- es alaptörvény is. Az alattvalók becsülték Ferenc lózsef puritánságát, tudták, hogy katonás egyszerűségű polírozott ágya, á g y n e m ű j e , asztala, székei minden ké- nyelmet nélkülöznek, s palotája szerény, egyablakos h á l ó s z o b á j a j o b b a n e m l é - keztet a luxust kényszerűségből mellőző kispolgárok o t t h o n a i r a , mint a tehető- sebb hivatalnokok lakásaira. Deák István megnyerően ábrázolja a hajnaltól-napes-
tig dolgozó, az audienciákat adó techni- kától írtózó, inkább adminisztrátor, mint széles látókörű politikus személyes tulaj- donságait. A dolgos Ferenc lózsef kevés időt töltött családja körében, szinte me- nekült a meghitt körből a józan, hivatali munkába, amelyről Erzsébet gúnyosan csak az „im Geschirr", „nekigyűrkőzött"
kifejezést szokta használni. Az "őrülten tékozló" feleség, a királynő, a magyarok számára a férjnél jóval kedvesebb ember nyíltan is kimutatta szerencsétlen és bol- dogtalan házassága miatti keserűségét, hosszú és drága lovastúrákra menekült.
Az e z ü s t l a k o d a l o m r a is csak kénysze- rűségből jött haza, mert a rettenetes sze- gedi árvíz után éles hangú cikkek jelentek m e g az á l l a m i v a g y o n t p o c s é k o l ó asszonyról. Hamuszürke ruhában, hamu- szürke arccal fogadta az ünneplést, mint akinek semmi köze az egészhez. Pilla- natokon belül elterjedt a mondás: „aprés vingt-cinq ans de m é n a g e " , azaz „hu- szonöt év közös menázsi" - háztartás - helyett „aprés v i n g t - c i n q ans de ma- n é g e " , „ h u s z o n ö t év közös m a n é z s " , tehát cirkusz, amit aztán a műlovarnőre utaló lovascirkusznak is lehetett érteni.
Az uralkodó legszűkebb környezete, a Habsburg család, magától értetődő en- gedelmességgel szolgálta Ferenc lózsefet és vált a nemzetek feletti hatalom táma- szává. Deák István említi a dinasztia tag- jainak birodalmat összetartó szerepét, könyvéből a z o n b a n hiányzik létük és tevékenységük rövid elemzése. Pedig megérdemelnek néhány szót. Metternich 1837-ben alkotta meg számukra a titkos s t a t ú t u m o t , amely a családfő-uralkodó számára korlátlan hűbérúri jogokat bizto- sított felettük. Ugyanakkor a főhercegek és főhercegnők a mérhetetlen családi va- gyonból évi 45 0 0 0 - 7 5 000 forintot kap- tak - saját kiemelt jövedelmeiken kívül - az előkelő élethez, amely meghaladta az 1. és 2. fizetési osztályba sorolt tábor- nagyok-miniszterek javadalmazását is. Az uralkodó rendezett és szorgos élete szö- ges ellentétben állott családtagjai többsé- gének könnyelműségével, az egész biro- dalom lakosságát irritáló szokásaival. A főhercegek és főhercegnők minden lépé- sét m e g k ü l ö n b ö z t e t ő figyelem kísérte.
Oly ismertek voltak, mint napjaink pop- sztárjai, filmcsillagai, és bűneikről harso- gó hírek szállongtak. Mindenki t u d o t t E r z s é b e t mesés írországi lovastúráiról Bay M i d d l e t o n kapitánnyal, Rudolf és Marié Vetsera kapcsolatáról, akinek anyja Vilmos főherceggel t a r t o t t fenn szoros viszonyt, a férfiszépség O t t ó tivornyáiról, Ferdinánd Károly, Szalvátor János, Lipót Ferdinánd és Lujza Antónia Habsburg- házból való kitaszításáról. Az utóbbi a szász trónörökös felesége volt, és koroná- zása előtt szökött meg egy francia tanár- ral, m a j d őt is faképnél hagyta Enrico Toselli z o n g o r a v i r t u ó z és z e n e s z e r z ő kedvéért. M é g a s z i g o r ú életű Ferenc F e r d i n á n d o t sem kímélte a szóbeszéd:
nem tud uralkodni az indulatain, gyűlöli az állatokat - valóságos mészárosként vadászott, évente t ö b b , mint ezer szar- vast ölt meg - , és úgy ordít az öreg ural- kodóval, mint egy őrmester az újonccal.
Dr. Ernest Koerber osztrák miniszterel- nök egyszer így fakadt ki kétségbeesve:
„Amit ezek a főhercegek és főhercegnők művelnek, az egyszerűen hallatlan. Min- denáron be akarják bizonyítani a közvé- lemény előtt, hogy a dinasztia dekadens és d e g e n e r á l t . N e m szükséges annyira e r ő l k ö d n i ü k , hiszen r é g ó t a t u d j u k : a H a b s b u r g o k k a l m á r n e m s o k a t kezdhetünk!"
A b i r o d a l o m e g y i k l e g f o n t o s a b b ö s s z e t a r t ó erejének s z á m í t o t t a Deák István által más összefüggésben említett arisztokrácia. Ausztria nagyhatalommá emelkedésével egyidejűleg a történelmi nemesi családok mellett gazdag városi polgárok, zsoldosvezérek, európai bank- házak tulajdonosai, ú j , birodalmi hiva- talok iskolázott jogászai jutottak jelentős földbirtokokhoz és címekhez. Az ellen- r e f o r m á c i ó , a h a r m i n c é v e s h á b o r ú , Wallenstein és a felkelők javainak elkob- zása, a török elleni felszabadító hadmű- veletek lehetőséget nyújtottak a vagyon - képzéshez és a feudális osztály átréteg- z ő d é s é h e z a H a b s b u r g - h ű n e m e s s é g javára. Az ő létszámukat gyarapították a Német-római Birodalom Ausztrián kívüli á l l a m a i b ó l , illetve S p a n y o l o r s z á g b ó l , Itáliából érkező, az ellenreformáció és a különböző háborúk hasznából részesülni
akaró családok. Népes csoportot alkottak 1711 k ö r ü l VI. Károly császár - I I I . K á r o l y király - , m a j d 1 7 3 6 u t á n Lotharingiai Ferenc kíséretének Bécsben letelepedő tagjai. A francia forradalom elől menekülők zöme is a H a b s b u r g o k környezetében keresett biztonságot, hoz- zá hivatali vagy katonai rangot. Az udvar- hoz csatlakozó arisztokraták hűségükért és szolgálataikért cserébe a birtokadomá- nyokon túl hatalmat jelentő hercegi, gró- fi, bárói címet nyerhettek, tagjai lehettek a társadalmi hierarchia legfelső szintjét jelentő aranygyapjas r e n d , a szuverén máltai- és a magas német lovagrendnek, a Szent István-rendnek, a hölgyek pedig m e g k a p h a t t á k a csillagkeresztes d á m a címet. Az udvarhoz k ö t ő d ő arisztokrácia tökéletesen elveszítette kapcsolatát saját népével. Légüres szociális helyzetében kiszolgáltatottja lett a dinasztiának, amely azonban címekkel, rangokkal pótolta a hiányzó hazát, feljogosította - az 1740 előtti tiszta múltra hivatkozva - a kitün- tetett előkelőket az „első társaság" elne- vezés használatára, és biztosította szá- mukra az „udvarképességet", a dinasztia tagjaival egyenrangú, állandó megjelenési jogot az uralkodó palotáiban. A birodal- m o n belül csak a magyar és a lengyel arisztokrácia őrizte meg otthoni kapcso- latait, és ha korlátokkal is, de megszakítás nélkül képviselte, sőt v é d t e a n e m z e t i értékeket, akárcsak Észak-Németország és Anglia nemessége. A 19. század máso- dik felében már nemcsak a lehető legna- g y o b b h a s z o n m i a t t t a r t ó z k o d o t t az arisztokrácia - főleg november és május között - az udvarban, hanem az alulról jövők behatolási kísérleteinek megakadá- lyozása miatt is. Az arisztokrácia létszáma ugyanis a kiegyezést követően megnőtt a gyakori fónemesítés révén. Az uralkodó a f ő u d v a r m e s t e r e l ő t e r j e s z t é s e a l a p j á n többezer nemesi és többszáz bárói cím- mel viszonozta a gazdag polgároknak az állami kiadásokat t e h e r m e n t e s í t ő j ó t é - konyságait - kórház-, árvaházépítéseket
illetve a magasrangú katonáknak, hiva- talnokoknak a szolgálatait. Ferenc József egy azonos társadalmi állású, birodalmi elitet kívánt létrehozni a régi feudális hie- rarchia felfrissítésével, amelynek a német
H a n s a városok patríciusaitól e l t é r ő e n n e m a helyi k ö z ö s s é g e k h e z , h a n e m n e m z e t e k feletti ö s s z e t a r t ó e r ő k é n t a dinasztiához kellett volna kötődnie. Az első társaság a z o n b a n á t h a t o l h a t a t l a n záróvonalat h ú z o t t az 1740 után nemesi rangra emelt második társasággal szem- b e n . l o s e p h R o t h „ R a d e t z k y m a r s c h "
című k ö n y v é b e n az egyik f ő s z e r e p l ő , Vojcieh Chojnicki gróf így gúnyolódott:
„Hetenkint válik báróvá egy-egy magyar k l o z e t t c s é s z e g y á r o s . " Az u r a l k o d ó a f ő u d v a r m e s t e r e l ő t e r j e s z t é s e a l a p j á n a d o m á n y o z t a a c í m e k e t . Egy m o r v a világutazó, a h a t nyelven beszélő és a féktelen ivászatokat kedvelő birodalmi gróf, Adalbert Sternberg éveken keresz- tül harcolt a korrupt főudvarmester ellen, aki a „császári tanácsos" rangot 100 000 k o r o n á é r t , a n e m e s s é g e t j e l z ő „ v o n "
szócskát 2 5 0 0 0 0 k o r o n á é r t , a b á r ó i címet pedig 5 0 0 0 0 0 koronáért árusí- totta. Akadtak gyárosok, bankárok, akik vagyonuk harmadát, negyedét fizették ki, hogy rendjelekkel és címekkel ékesítsék magukat, s h o g y feldíszítve m e g j e l e n - hessenek a körmeneteken vagy az udvari- , illetve a Concordia-, azaz a kitüntetések bemutatására szolgáló bálon. Sternberg szerint Tisza István gróf alaposan megté- pázta a főudvarmester üzleti sikereit: fele áron árusította a társadalmi felemelkedést jelentő címeket, rangokat. Galíciától az A t l a n t i - ó c e á n i g s e h o l sem h ú z ó d t a k olyan éles határok az udvar körül felsora- kozott 1740 előtti és utáni arisztokrácia, illetve nemesség, azaz az első és második társaság között, mint az Osztrák-Magyar Birodalomban, de hasonló záróvonalak voltak a második társaság és a polgárok, a jómódúak és a szegények, az urak és a proletárok vagy parasztok között. Ferenc l ó z s e f n e k k e s e r ű e n kellett t u d o m á s u l vennie, hogy az általa túlságosan becsült feudális hierarchia felfrissített változata az egymással s z e m b e n i előítéletek és az egyéni érdekek miatt nem vált egyértel- m ű e n a b i r o d a l o m n e m z e t e k f e l e t t i , összetartó erejévé. Széli Kálmán egy bes- zélgetésben így fogalmazott: „Ön csodál- kozik, hogy nemeseink, akiket a király annyira támogat, még csak az alattvalói h ű s é g e l s ő d l e g e s k ö t e l e s s é g é v e l sem
mutatják ki hálájukat, hogy egyébről ne is szóljak. Önnek igaza van, de elfelejti, hogy a hűségnek előfeltétele a képesség, hogy a jogosat a jogtalantól meg tudjuk különböztetni. Éppen ez a képesség hi- ányzik a nemességből oly gyakran. Ifjú korukban annyit sem tanulnak meg, hogy különbséget tudjanak tenni a lojális és az illojális magatartás között, és talán nem is intelligensek eléggé ahhoz, hogy helyes útmutatást követve a valódi lojalitás értel- mében cselekedjenek. Továbbá nem veszi észre, hogy nálunk a személyes érdekek és a nagyravágyás mindenütt olyannyira elsőrendűek, hogy minden más érzést, beleértve a királlyal szembeni hűség érzé- sét is, háttérbe szorítanak és megölnek."
Az első társaság természetesen maga sem volt egységes: klikkekre tagolódott.
Ezek a szigorúan zárt csoportok elkese- redetten intrikáltak egymás ellen, de az ellentéteket félretéve falanxot képeztek mindenkivel szemben, aki közéjük akart emelkedni. Ferenc fózsef cselekedeteivel ellentmondott véleményének: az udvar- képesek közül csak gróftól felfelé fogott kezet - kivéve a Rotschild bárót - , az udvari bálon megmaradt a számára elő- készített galérián és csak a főhercegekkel, az arisztokratákkal b e s z é l g e t e t t , n e m úgy, mint Európa többi uralkodója. Né- hány közéleti szerepet vállaló európai látókörű mágnás híre sem tudta enyhíteni az első társasággal szembeni csodálattal vegyes irigységet és gyűlöletet, amelyet a többség munkátlan, szórakozással kitölt- ve is üres, parazita életmódja váltott ki a társadalomban.
A hűség és odaadás példaképeiről, a tisztikarról remek képet tárt elénk Deák I s t v á n . E z é r t a t ö r t é n é s z e k r é s z é r ő l köszönet illeti őt. A „nemzetek feletti", birodalmat összetartó hivatásos gárdáról írottak elismerése mellett szeretnénk még
e g y t á r s a d a l m i r é t e g r ő l s z ó l n i . A z Osztrák-Magyar Monarchiában a vallási t o l e r a n c i a m e g g y ö k e r e z é s e n e m c s a k F e r e n c lózsef h u m á n u m á n a k volt kö- szönhető, hanem a kollektív bestialitást elutasító liberális idealizmusnak is, amely szigorú következetességgel ragaszkodott minden hívő polgári egyenjogúságához, és a m e l y m é g Kari L u e g e r a n t i s z e - mitizmusát is szalonképessé szelídítette.
A K ö z é p - E u r ó p á b a n i s m e r e t l e n , d e O r o s z o r s z á g b a n a fizikai és a szellemi nyomorúság keltette tömegindulatok és az ismétlődő pogromok elől a zsidók tö- megei menekültek a számukra a civilizá- ciót megtestesítő dunai birodalomba, és hittek abban, hogy itt a kultúra vékony rétegét nem törhetik át azok az aljas ösz- tönök, amelyek Oroszországban uralkod- tak. Ök alkották Ausztria-Magyarország l e g n e m z e t f e l e t t i b b n é p é t , f o g a l m a z o t t N a t h a n Birubaum, a cionizmus egykori híve a világháború előtt. Az egyetlen kul- t ú r n é p e t , folytatta, amely oly régóta és oly teljességgel nemzetközi, hogy éppen a birodalom szeretetére és igenlésére van predesztinálva.
Hosszú-hosszú ideig folytatni lehetne a töprengést, amelyet Deák István indí- tott el a recenzió írójában, ha nem kelle- ne figyelemmel lenni a szerkesztőség által megengedett terjedelemre és az olvasók türelmére. A „Volt egyszer egy tisztikar"
könyv minden oldala csábítja az olvasót a továbbgondolkodásra, a véleményformá- lásra, ugyanakkor elismerésre is, amelyet a császári és királyi, a császári Landwehr és a királyi honvéd hivatásos állományról szóló elemzés váltott ki. Kívánjuk Deák Istvánnak, hogy publikáljon továbbra is hasonló, érdekfeszítő, idehaza a másság kimondására ingerlő műveket.
Bencze László
