olyannyira áttételes, hogy áldozatnak, mégpedig fölösleges véradónak bizonyul m a j d m i n d e n veszteség.
Nem tudom, az olasz doni hadsereg (a magyarokkal szomszédos, a magyaroknak menekülésben példát adó) áldozatnak érezte-e magát, de hogy a mieinktől délre bevetett m i n d h á r o m román hadsereget m á r a háború alatt, de közvetlenül a háború u t á n áldozatnak (mégpedig szükséges áldozatnak) tekintették a r o m á n hadtörténé- sek, azt bizonyosan tudom. Ez a miénkhez képest háromszoros áldozat volt, mely- ben bőven történt magyar vérnek hullása is.
A magyar hadsereg áldozatát persze (s most m á r nagyon jól tudjuk) ez a példa- kép, mely m á r a gyorshadtest harcba vetése előtt Horthyék szeme előtt állt, s kezdettől fogva s mindvégig az említett három teljes hadseregnyi kiméretben — ez a példa persze nem kellett volna serkentse a magyar hadvezetést! B á r kudar- cokra ítélt buzgóságát némileg indokolhatja.
Szokták mondani és írni, hogy a második magyar hadsereg fasiszta had- sereg volt.
Nemeskürty elkerüli ezt a megjelölést. Helyeslem szóhasználatát. Ez a hadsereg az ország legszegényebb rétegeiből gyűlt össze, csupa olyan emberből, akik, innenső szóval antifasiszta-jelöltek voltak inkább. Sőt jó néhány ezer valóságos antifasiszta is került közéjük.
De — a büntető- és munkaszolgálatos századoktól eltekintve — nem válogatták össze őket. Sőt az egész ország-területre szétszórták, szétosztották az „áldozatot".
A gépezet azonban, a félfeudális, félkapitalista, félkeresztényi, s talán félfasiszta válogató szervezet, szerkezet, minden körülmények között úgy dolgozott, hogy a véradót mindig a legszegényebbekre rótta, vagyis a legvédtelenebbekre.
CSERES T I B O R
Népesedési gondjainkról
F E K E T E G Y U L A K Ö N Y V É N E K O L V A S Á S A K Ö Z B E N
A „Magyarország felfedezése" sorozat minden eddig megjelent kötete könyv- kiadásunk jelentős eseménye volt. E sorozat méltó tagja Fekete Gyula Éljünk ma- gunknak? című összeállítása.
A 400 oldalas könyv anyagának többségét a Nők Lapjában 1970-ben megindult vita során beérkezett levelekből válogatott részletek teszik. A mintegy 2000 levélből 736 ember, család sorsát, gondolatvilágát, törekvéseit ismerjük meg az ország népe- sedési helyzetéről, a gyermekekkel összefüggő kérdésekről. A vita megindulásától kezdve vezetőnk, társunk az olvasásban az író, a jól csoportosított levelek glé ír néhány nagyon humánus, megértő gondolatot, mindig ügyelve arra, hogy a levelek mondanivalója táruljon fel minél teljesebben. A levélrészletek közlése u t á n Fekete Gy. György tudományos igényű statisztikai feldolgozása következik, amely pontosan igyekszik meghatározni azt a társadalmi kört, ahonnan a levelek érkeztek. A mun- kát Fekete G y u l a vitazárója fogja egységes keretbe.
Érzelmi hatást elsősorban a levelek váltanak ki. A z író igyekszik mindenféle állásfoglalást, a legszélsőségesebbeket is bemutatni, bízik a többségében felnőtten és éretten gondolkodó társadálom tagjaiban, a döntés, az ítéletalkotás felelősségét az olvasóra hagyja. Minden egyes levél állásfoglalásra késztet, általa a társadalom mé-
lyében kavargó indulatok, feszültségek nyernek kifejezést. M á r t a l á n a z is e n y h í t a gondokon, hogy így ki lehetett m o n d a n i , így együtt, a m a g a sokrétűségében lehetett láttatni azokat a problémákat, amelyek szocializmusunkban az alapvető t á r s a d a l m i igazságtalanságok megszüntetése u t á n is fennállnak. T á r s a d a l m u n k , m i k ö z b e n ér- vényt igyekezett szerezni a n n a k az elvnek, hogy a nemzeti jövedelemből m i n d e n k i a végzett m u n k á j a a l a p j á n részesedjék, nem volt kellő tekintettel arra, hogy a z utódok felnevelése milyen anyagi terheket ró a családokra. A z enyhítés eszközei el- törpültek a tényleges szükségletek mellett. Fekete G y u l a szavaival élve: „ A m í g a z arányos tehermegosztás meg n e m valósul, a feszültség is ú j r a t e r m e l ő d i k a t á r s a d a l m i közérzetben." A feszültség újratermelődése még a kisebbik b a j , a súlyosabb az, hogy a gazdasági kényszerítő erő összekapcsolva a születéskorlátozás teljes szabadságával odavezetett, hogy népességünk p á r év m ú l v a eljut a tényleges fogyás á l l a p o t á b a , hiszen az e l m ú l t 15 évben a termékenységi időszakban levő korosztályok m á r keve- sebb gyermeknek adtak életet, m i n t amennyire az azonos szinten történő fenn- maradáshoz szükség lenne.
Ahhoz, hogy n é p ü n k lassú, m a j d egyre gyorsuló fogyása ne következzék be, a népesedési tudatban kellene gyökeres változásnak bekövetkeznie. A j ö v ő b e n biza- kodva, a könyv két i r á n y b a n is pozitív hatást v á l t ki. A z egyént döntésre készteti:
vállalja-e a közösség erkölcsi elmarasztalását, h a kedvezőbbé v á l ó k ö r ü l m é n y e i elle- nére elveti m a g á t ó l a gyermeket. A felelős vezetők s z á m á r a pedig m e g a d j a a cse- lekvéshez szükséges társadalmi igazolást. Ma m á r n e m lehet kétséges, hogy a csa- ládok érdeke szerint a nemzeti jövedelem ú j elosztási rendjének megvalósítása el- odázhatatlan. K ü l ö n b e n a gyermekek, az eltartottak számától f ü g g ő életszínvonalbeli különbségek továbbra is a gyermek ellen fognak hatni, s n e m v á r h a t ó a népese- dési tudatban kedvező fordulat. M a m á r a közösség erkölcsi elmarasztalása kevés.
Ideológiával, propagandával ebben a kérdésben eredményt elérni alig lehet.
A levélrészletek igazolták azt, amit a felelős szakemberek k ö z ü l egyesek m á r k o r á b b a n is tudtak, de a m i most társadalmi a r á n y ú felismeréssé súlyosodott. Elöl- járóban, sok félreértés elkerülése érdekében, n e m árt hangsúlyozni, hogy a Fekete G y u l a könyvében feltáruló népesedéscsökkenési f o l y a m a t és a n n a k t u d a t i velejárói n e m a szocializmus viszonyaiból következnek, gyökerei messzire, m é g a f e u d á l i s viszonyok b o m l á s á n a k idejére n y ú l n a k vissza. A születéskorlátozás, a z egyke az országnak azokon a területein i n d u l t meg még a X I X . sz. első felében, a h o l a kö- zösségek zártak voltak (Szászok földje, Ormánság, Tolna és Somogy megye), a h o l a már meglevő életszínvonal fenntartásának vagy növelésének egyetlen útja látszott:
a kevés gyermek. Ekkor még az egyház hatalma, befolyása teljében volt, mégsem volt képes a tudatra hatni, ha a gazdasági tényezők a gyermekáldás ellen szóltak.
A születéskorlátozás i r á n y á b a m e g i n d u l t tendenciát a k a p i t a l i z m u s viszonyai csak erősítették, a természetes szaporodásra gyakorolt hatása azért érvényesült csak fokozatosan és lassan, mert közben a halandósági viszonyok javultak. A megvál- tozott szocialista k ö r ü l m é n y e k között is, még n e m egy pozitív jelenség is (a gyors iparosítás, a nagymértékű társadalmi átrétegződés, a n ő i emancipációval e g y ü t t j á r ó munkavállalás, a fokozott városiasodás, a kulturális színvonal emelkedése, a gyorsan növekvő igények stb.) az „egyke"- és „egyse"-tudatot erősítette, az egészséges élet- ösztön érvényesülése ellen hatott. M a m á r n é h á n y megye kivételével az egész ország egykézővé, egy nagy O r m á n s á g g á vált, élén Budapesttel.
A szóban forgó könyvben olvasható megnyilatkozások többségéből a gyermek iránti szeretet, az ország jövője i r á n t i aggódás árad, a k ö r ü l m é n y e k a z o n b a n a csa- lád ellen szólnak. A k á r a panaszokat nézzük, a k á r a javaslatok sorát t e k i n t j ü k , ezek zöme gazdasági természetű, az eszmei és etikai p r o b l é m á k ezek függvényei. F ő vonásaiban a megoldás ú t j a i is kirajzolódnak. M a g a Fekete G y u l a is h a t á r o z o t t a n az arányos tehermegosztás mellett foglal állást v i t a z á r ó j á b a n , így kicsit érthetetlen, hogy a levelek kisebb h á n y a d á b a n megmutatkozó zavaros nézetek l á t t á n m é g i s a következő összegző megállapítást teszi: „Végtére ahhoz a következtetéshez k e l l el- j u t n u n k : a v i t á b a n dokumentált morális, szemléleti, fogalmi, eszmei zavarok erősebb
gátjai a szocialista szellemű családpolitika, népesedési politika további fejlesztésé- nek-kibontakozásának — végső soron: a szocializmus fejlődésének-kibontakozásának
— a m á r igen kívánatos intézkedéseknek, m i n t bármiféle anyagi, költségvetési fel- tétel." Vitatható konzekvencia. A z jó, hogy m i n d a levelek közzétételével, m i n d értelmezésükkel a tudati zavarok eloszlatásán dolgozik, m u n k á j á n a k egyik alapvető értéke ez. Lehet, hogy még a b b a n is igaza van, hogy a gyermekellenes tudat kezd önálló, immanens erővé válni, de a hibás tudatra legeredményesebben mégiscsak anyagiakkal lehetne hatni. A z anyagi, „költségvetési feltétel" nélkülözhetetlen, h a tényleg meg a k a r j u k oldani ezt a súlyos, az alapokat veszélyeztető gondot. A külön- böző álláspontok egyeztetése a vitazáróban a lényeges mondanivalóról kissé eltereli a figyelmet.
A m ű , amellett, hogy izgalmas olvasmány, tudományos életünk hiányosságát is pótolni igyekszik, de ezt végső fokon nem tudja és nem is t u d h a t j a megoldani.
M e r t felmerül a kérdés, hogy a m a j d 2000 levélíró állásfoglalása mennyiben fejezi ki a társadalom egészére jellemző gondolkodást, szaknyelven szólva: m e n n y i b e n reprezentatív a felmérés, a válogatás. A szépírói természetű, az „emberi dokumen- t u m o k k a l " operáló társadalomrajzokkal szemben m á r a harmincas években felmerült a kétség: érvényesek-e a társadalom egészére, fölfedik-e a jelenség egész szövevé- nyét? A marxista kritikusok legjobbjai, például G a á l Gábor, B á l i n t György azonban m á r akkor felismerték, hogy az ilyen művekben nem a tudományos érvényesség, ha- nem a lényegre koncentráló, láttató, lelkiismeret-felverő érzékletesség a fontos. A z ilyen ,mű nem hézagtalan diagnózis, nem pontos terápia, de „hasonlat az egészről", mely a diagnoszták, a gyógyítás felelősei számára is eszméitető indításokat, igazo- lásokat adhat. Fekete G y u l a könyvére a n n á l i n k á b b áll ez, mert a d o k u m e n t u m o k objektív logikája, összhatása egybehangzik a szocialista szociológián és etikán isko- lázott író felismerésével.
M i t is tud a hazai demográfia t u d o m á n y a egzaktan, objektíven m o n d a n i a népesedési tudatban végbemenő változásokról? Hogyan is segítette a szociológia tudománya a n n a k megismerését, hogy a gyermek, a család milyen szerepet játszik az egyes társadalmi rétegek törekvéseiben, életében? Ahhoz, hogy a tudatban leját- szódó folyamatokat egy bizonyos kérdéskörben vizsgálni tudjuk, megfelelő vizsgá- lati módszerek kikísérletezése, a tapasztalatok a l a p j á n ezek tökéletesítése szüksé- ges. Egy 10 milliós népesség népesedési tudatának reprezentatív vizsgálata n e m az irodalom, nem a szociográfia, még nem is egy tudós, h a n e m egy megfelelő anyagi dotációval rendelkező kutatóintézet feladata volna. P é l d á u l a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi K u t a t ó Intézete eddigi m a j d másfél évtizedes fennállása során egy a l k a l o m m a l tett kísérletet arra, hogy a tudati tényezők tendenciájának, hatásának megismerése érdekében lépéseket tegyen. Ezt a felmérést 1966-ban készí- tették. Főként a születéskorlátozás módszereit vizsgálták, ezen belül volt egy kérdés, amelyikből következtetni lehetett a „fejlődés" mértékére, irányára. „Az 1966. évi ter- mékenységi és családtervezési vizsgálat (TCS—66") m u n k á l a t a i b ó l 6 angol nyelvű és 4 magyar nyelvű t a n u l m á n y o n k í v ü l egy összegezés is készült: Acsádi György—
Klinger András—Szabady Egon: Családtervezés Magyarországon (Bp. 1970.) E z a rendkívüli gondossággal, hozzáértéssel, az ország egész területére, az ország legkülönbözőbb társadalmi rétegeire és női korcsoportjaira arányosan kiterjedő, tehát a reprezentációs feltételeket m a x i m á l i s a n betartó felvétel egy hatalmas appa- rátus igénybevételével 8800 termékenységi időszakban levő házas nőt, az összes 15—
49 éves korúak 0,5 százalékát kérdezte meg. A különböző ellenőrzések a l a p j á n 5 százalékos hibahatárral az egész országra érvényesnek tekinthető a felvétel, két kér- désben ennél jóval nagyobb volt a h i b a h a t á r ; a m ű v i abortuszok és a jövedelmek bevallása terén. A gazdasági viszonyokkal való összefüggés kérdésének alig szentel figyelmet a vizsgálat. A z a kérdés, amelyből következtetni lehetett a népesedési tudatban bekövetkező gyermekellenes, negatív tendenciára, az volt, amikor azt tuda- kolták, hogy a házasságkötés előtt h á n y gyermeket terveztek. A házasság előtti ter-
vezésről a megkérdezetteknek csak a fele számolt be, így is igen elgondolkoztató ennek korcsoportok szerinti megoszlása.
Korcsoport Tervező nők
a r á n y a Tervezett g y e r m e k s z á m (átlag)
15—19 20—24 25—29 30—34 35—39 40—44 45—49
68,2 58.0 53.5 45,7 45.6 39,9 39.1
1,96 1,98 2,02 2,11 2,18 2,25 2.49
Összesen 47,1 2,14
A népesség igen kismérvű növekedéséhez 2,2—2,3 szülési átlag lenne szükséges.
L á t h a t j u k a felmérésből, hogy t á r s a d a l m u n k egyedeire nagy általánosságban az jel- lemző, hogy az elfogyást betervezték. Több franciaországi felmérésből u g y a n a k k o r t u d j u k , hogy k ü l ö n b ö z ő okok folytán a tervezettnél ténylegesen kevesebb gyermek születik. Ehhez még azt kell figyelembe venni, hogy ebben az országban hivatalosan n e m engedélyezett a m ű v i terhességmegszakítás. Népesedési helyzetünk súlyosságát m é g az is növeli, hogy a fiatalabb korosztályoknál egyre j o b b a n csökken a gyermek iránti igény. A TCS—66 vizsgálat megállapítása szerint „ . . . a fiatal házasok család- tervei oly kevés gyermeket irányoznak elő, hogy az a népesség reprodukcióját ve- szélyezteti." (22. 1.)
Ez volt a helyzet 1966-ban. K ö z b e n emelték a családi pótlékot. 1967-től beve- zették a gyermekgondozási segélyt. A z államháztartás költségvetésében, csak az utóbbi,, évenként 1 m i l l i á r d forint kiadást jelent. Ugyanakkor hosszabb-rövidebb időre gyakorlott m u n k a e r ő k estek k i a termelésből. P é l d á u l a textiliparban éven- ként az összes dolgozók 11 százaléka, a nődolgozók 15 százaléka á l l a n d ó a n gyer- mekgondozási szabadságon van. J a v u l t a népesedési t u d a t ? Nem. Tovább r o m l o t t ! Csak 2000 születéssel volt több az egész országban 1971-ben, m i n t 1967-ben, holott 1967-hez képest 60 ezerrel több volt a termékenységi időszakban levő n ő k száma.
A szigorú abortusztilalom éveiben született viszonylag magasabb l é t s z á m ú korosz- tályoktól a születések számának emelését v á r h a t t u k volna, ha a népesedési t u d a t b a n n e m is következik be kedvező fordulat.
N e m t u d j u k , hogyan gondolkodik a fiatal generáció a gyermekről, a családról, házasságra lépve m i t tart m a j d fontosnak. N e m t u d j u k , hogy m i lesz, a m i k o r az 1960-as évek alacsony létszámú korosztályai lépnek a termékenységi időszakba. Ho- gyan lehet m a j d kényszer nélkül elérni, hogy a 130—140 ezer főt s z á m l á l ó é v j á r a t o k több gyermeknek a d j a n a k m a j d életet, mint a m a élő 180—200 ezer.
N e m t u d j u k , hogy jövőre, öt év múlva, vagy tíz év m ú l v a indul-e e l népes- ségünk fogyása. Mivel alig ismerjük t á r s a d a l m u n k egyedeinek szándékát, törekvését, tudatát, így a népesedési kérdésekben előre tervezni sem lehet. A Népességtudo- m á n y i Intézet m i n d e n eddigi előrebecslése sikertelen volt, a legutolsó, 1968-ban el- készült távlati előrebecslést m á r két a l k a l o m m a l kellett módosítani.
N e m t u d j u k , hogy az 1957 óta napjainkig a z abortuszbizottságok előtt bejelen- tett, hivatalosan nyilvántartott és végrehajtott kétmillió-nyolcszázezer m ű v i terhes- ségmegszakítás milyen károsodást okozott a termékenységi időszakban levő n ő k b e n . A koraszülések számának emelkedése, a csökkent értékű csecsemők világrahozása, a magas csecsemőhalandóság és az abortuszok közötti egyenes összefüggést h á r o m pécsi orvos a Demográfia c í m ű folyóirat l e g ú j a b b s z á m á b a n (1972. 1. sz.) egyértel- m ű e n bebizonyította. M i lesz ennek a távolabbi következménye?
N e m t u d j u k , hogy a nagy áldozatokkal megvalósuló lakásépítési p r o g r a m b ó l valóban a sokgyermekes családok részesülnek-e. A megépült összes l a k á s o k n a k és a tanácsi lakásoknak h á n y százalékát kapták 1971-ben és h á n y százalékát f o g j á k 1972-ben azok a fiatalok kapni, a k i k vállalták, hogy h a t éven belül két gyermeknek a d n a k életet? Hogyan tud a sokgyermekes család, vagy az albérletben l a k ó f i a t a l házaspár lakáshoz jutni, ha nincs örökség vagy szülői támogatás?
Sorolhatnánk még a fontosabb és kevésbé fontos kérdéseket. Ebben a helyzet- ben v a n különleges jelentősége Fekete G y u l a könyvének. A m i k o r a t u d o m á n y le- m a r a d a valóság megismerése mögött, amikor a t u d o m á n y nem t u d j a az emberi szándékokat, törekvéseket az élet konkrét összefüggéseinek eleven f o l y a m a t á b a n fel- tárni, a m i k o r a fő tendenciák konkrét emberi t a r t a l m á n a k felfejtésére nem f u t j a erejéből, a m i k o r a cselekvő felelősségre és egy nemzet felrázására v a n szükség,, akkor a z ilyen m ű nem ellenlábasa, h a n e m elsőrendű szövetségese a j ó tudomány- nak. H a a tudományos feltárás és láttatás előbbre járna, akkor is nélkülözhetetlen lenne a z ilyen érzelmekre ható, mozgósító erejű írás.
A k ö n y v á l t a l felvetett p r o b l é m á k gazdagságát nehéz lenne érzékeltetni. A ja- vaslatok felsorolása is több oldalt tenne ki. Egy kérdést a sok k ö z ü l a továbblépés érdekében m é g i s szeretnék egy kicsit j o b b a n kifejteni. K ö z v é l e m é n y ü n k meglepően tájékozatlan h a z á n k népesedési helyzetének megítélésében. Igaz, van n é h á n y (10—15) olyan levélrészlet, amelyet közép- és felsőfokú intézményekben is tanítani lehetne.
K ö z v é l e m é n y ü n k tájékozatlanságára Fekete G y u l a is felfigyel úgy is, hogy könyvé- ben a legfontosabb összefüggéseket igyekszik bemutatni, de a kérdésen elgondol- kozva úgy is, hogy a „Vastagon fog a ceruza" c í m ű kis írásában (Élet és Irodalom, 1972. j a n . 22.) ezért publicisztikánkat, újságíróinkat teszi felelőssé. Ahogyan rossz pincérek m i n d i g felfelé tévednek a számlában, ahogy a rossz eladók m i n d i g lefelé tévednek a mérésnél a súlyban, publicisztikánk á l t a l á b a n a valóságosnál kedvezőbb adatokat közöl. A pincér és az eladó esetében ez büntetendő, az utóbbi esetben
„bocsánatos b ű n " . M i ennek a magyarázata? V a l ó b a n a z újságírókban van a h i b a ? Először is annyi könyv, t a n u l m á n y , publicisztikai írás jelent meg az ázsiai, az afrikai, a közép-amerikai és általában a világ túlnépesedéséről, erről a valóságosan létező problémáról, hogy a népesedési v i t á b a n részt vevők jelentős része is arról van meggyőződve, hogy csak jó, h a n á l u n k nincs ilyen gond. Pedig m i m á r nagy- mértékben h o z z á j á r u l t u n k a világ túlnépesedésének fékezéséhez. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy régebben azt, aki a népesedés ügyében emelt szót, nacionalistának bélyegezték. Még m a is, m é g az ideológiailag -jobban képzettek körében is „gyanús"
ez a téma, pedig a X . pártkongresszus határozataira, K á d á r János szavaira oda kell figyelni!
Továbblépve azt hihetné az ember, hogy népesedési helyzetünknek a valóságos- nál kedvezőbb színben v a l ó láttatása csak néhány ambiciózus publicista törekvése.
De hiszen ők is v a l a h o n n a n tájékozódnak, elsősorban n y i l v á n a leghivatottabb tudo- mányos intézetektől. S itt van egy sajátságos kettősség. A Központi Statisztikai Hivatal és a Népességtudományi Intézet kiadványai rendkívül pontos, adatszerű és hiteles képet a d n a k a kialakult helyzetről. Viszont h a az intézmények vezetőinek nyilatkozatait olvassuk, állásfoglalásaikat nézzük — ezek nem igazolhatók m i n d e n esetben a saját k i a d v á n y a i k meglevő adataival. Így például a Magyar H í r l a p már- cius 5-i s z á m á b a n cikk jelent meg a gyermekgondozási segéllyel kapcsolatban.
A cikket dr. Szabady Egon, a Központi Statisztikai H i v a t a l elnökhelyettese, a Né- pességtudományi Intézet igazgatója, a Demográfia c í m ű folyóirat főszerkesztője írta.
Ezt olvashatjuk többek közt: „Néhány éven keresztül 13 ezrelék körüli szinten stagnált a születési arányszám, m a j d 1966-ban emelkedni kezdett és ez a felfelé ívelő tendencia folytatódott az 1960-as évek végén is." A Központi Statisztikai Hiva- tal k i a d v á n y a i n a k adatai viszont így rajzolják meg a valóságos tendenciát:
É v A népesség száma
ezer Születés Halálozás
s z á m a Term.
szap. Születés Halálozás ezer lélekre Term.
szap.
1967 10 236 148 388 109 130 39 258 14,6 10,7 3,9
1968 10 275 154 419 115 354 39 065 15,1 11,2 3,9
1969 10 316 154 318 116 659 37 659 15,0 11,4 3,6
1970 10 347 151 819 120 197 31 622 14,7 11,7 3,0
1971 10 376 150 458 122 842 27 616 14,5 11,9 2,6
A z adatok értékeléséhez annyit, hogy a kismérvű népességnövekedés biztosításá- hoz évenként 180 ezer születésre lenne szükség. H a azt is figyelembe vesszük, hogy
az ötvenes évek első felének 200 ezres évjáratai is kezdenek a termékenységi korba lépni, akkor megállapíthatjuk, hogy „felfelé ívelő tendenciáról" aligha beszélhetünk.
„Vastagon fog a ceruza." M á s i k p é l d á m a t egy kerekasztal-konferencián elhangzott tudósításból veszem. (Népszabadság, 1972. június 18.) E tanácskozáson dr. S z a b a d y Egon, m i n t a kérdés k i v á l ó és nemzetközileg is elismert szakértője reálisan érté- kelte a népesedési helyzet súlyosságát: „ . . . a mostani gyermekszám n e m elegendő a népesség megtartására. Ilyen arányok mellett, a m e n n y i b e n n e m lenne közös aka- r a t a n n a k megváltoztatására, m á r p e d i g v a n — népességünk r ö v i d i d ő u t á n erőteljes csökkenésnek indulna." Egy m á s i k megállapítása a z o n b a n szerintem m á r túlságosan megnyugtató és vitatható: „ . . . soha n e m volt ilyen m a g a s a gyermekes szülők aránya, m i n t manapság. 1970-ben a termékenységi k o r b a n levő házas n ő k n e k csak 6—10 százaléka volt gyermektelen. Vagyis a m e d d ő k vagy egészségügyi o k o k b ó l ki- zártak kivételével gyakorlatilag megszűnt a gyermektelenség." Megfelel ez a tájé- koztatás a valóságnak? Tessék elolvasni Fekete G y u l a könyvét, ahol n e m c s a k az egészséges lelkületű, a gyermeket szerető és igénylő édesanyák és édesapák, fiatalok és nagyszülők nyilatkoznak meg, h a n e m szép s z á m m a l a „ n e m gyerekpártiak", az
„antianyák", a „banánevők", az „irodai tündérek" is. (Az é l ő m a g y a r nyelv ú j for- dulataiból, kifejezéseiből is ízelítőt ad ez a könyv!) D e nemcsak a szubjektív és nyílt megnyilatkozások figyelmeztetnek, hanem a statisztikai k i a d v á n y o k nyers szá- m a i is azt bizonyítják, hogy az egyke mellett m a m á r terjed az egyse is. A fen- tebbi idézetben szereplő megállapításokhoz először is a természetes meddőségről k e l l n é h á n y szót szólni. Valóban, a francia történeti demográfiai kutatás és egy-két h a z a i mikrostruktúra elemzése is igazolta azt, hogy a születéskorlátozás t ö m e g m é r e t ű je- lentkezése előtt — a X V I I — X V I I I . században — is volt terméketlen házasság, az összes házasságok 7—9 százaléka. E z azonban az orvostudomány m a i á l l á s a szerint minimálisra, 2—3 százalékra csökkenthető, hiszen a m a házasságban é l ő 35—39 éves n ő k k ö z ü l csak 5,9 százaléknak n e m volt gyermeke. (Volt u g y a n közben egy ötéves periódus, a m ű v i abortuszok teljes tilalmának ideje. B á r t u d j u k , h a j ó p é n z é r t is, de akkor is megcsinálták egyes orvosok és kuruzslók a terhességmegszakítást.) Abból, hogy a m a élő 15—49 éves n ő k 13,6 százalékának nincs gyermeke (1970. é v i népszámlálás, 2. részletes adatok. 98. 1.), bizony n e m következik az, hogy „gyakor- latilag megszűnt a gyermektelenség". Ugyanebből a k i a d v á n y b ó l idézve: a m a élő 20—25 évesek 31,6 százalékának nincs gyermeke. Igaz, nekik m é g lehet, de a z m á r szinte bizonyos, hogy amikor ez a korcsoport eléri a 35—39 évet, a gyermektelenség a m a i 5,9 százaléknál sokkal nagyobb arányú lesz. Hiszen a 2 800 000 abortusz meg- felelő hányadát r a j t u k is végrehajtották és végrehajtják, s ezáltal lehet, hogy a 17—18. századi természetes meddőségnél is nagyobb a r á n y ú sterilitás á l l elő. M é g egy adatsor a n n a k érzékeltetésére, hogy „gyakorlatilag megszűnt a gyermektelen- ség" gondolattal n e m vigasztalhatjuk m a g u n k a t : a gyermek n é l k ü l élő családok aránya 1949-ben 26,8 százalék; 1960-ban 30,8 százalék és 1970-ben 33,7 százalék volt.
Fekete G y u l a könyvéből is az derül ki, hogy a közvélemény tájékozatlan a h a z a i népesedési helyzet megítélésében. De lehet-e ezen csodálkozni? O k u n k v a n felté- telezni: abban, hogy a helyzet i d á i g fejlődhetett, az elégtelen elemzésnek, a h i á n y o s tájékoztatásnak is szerepe lehet.
Joggal m e r ü l t fel több levélíróban és Fekete G y u l á b a n is az a javaslat, hogy egy szélesebb k ö r ű Családvédelmi Tanácsot kellene létrehozni. A szélesebb társa- d a l m i kontroll ebben a kérdésben is gyorsabban h o z h a t n a megoldást. T u d j u k , hogy különböző kormányszervek m á r hosszabb idő óta b e h a t ó a n t a n u l m á n y o z z á k e fontos, a nemzet jövőjét érintő p r o b l é m á t és teendőket. Remélhetően — ahogy dr. Szabady Egon m o n d t a — meglesz a közös akarat a megfelelő h a t á s ú intézkedések megtéte- lére. Ezek égető szükségességére az igényt Fekete G y u l a könyvének egésze, a 736 levélíró közvetlenül vagy közvetve — m o n d h a t j u k így — bejelentette. (Szépirodalmi, 1972.)
K O V Á T S Z O L T Á N 72
