45
Deák Ferenc és a hölgyek
„…rendkívüli érzéke mindaz iránt, mi humoros, mi ferde, mi nevetséges, éles tekintete az emberi gyarlóságok, hibák, félszegségek iránt, melyek benne kedélyes, emberszerető, de alkalom szerint szigorú bírálóra akadtak, jelezték benne nem csak az emberbarátot, bölcset, hanem a teremtő és alakító képze- lődés emberét is. Mindez annál jobban jellemzi őt, mert e képességeit teljesen a társas élet számára tartotta fenn. (…) A kedély, melegség és nyájas derű játszódtak ilyenkor ajkai körül, pajkosság és kedvesség laktak lelkében és szemeiben. Különös adománya volt, hogy az egész társaságot egy eszme és érzelmi körbe tudta egyesíteni, mely valósággal csüngött szavain, tekintetén.”
(Ferenczi Zoltán: Deák élete. Budapest, 1904. II. kötet, 391-392. p., idézi Foky Ibolya, 172.)
A fenti sorokkal Deák Ferencet, a XIX. századi magyar politikai élet egyik legnagyobb formátumú alakját jellemezte életrajzírója. A „Haza bölcse”, bár kiterjedt családi és ro- koni kapcsolatokkal bírt, sosem nősült meg. Agglegény mivolta – amint azt az előttünk fekvő kötet is bizonyítja – mindazonáltal nem tette őt mogorvává, emberkerülővé, külö- nösen pedig nem nőgyűlölővé. Minden elismerés megilleti a szervezőket és szerkesztő- ket, akik jó szemmel felismerték a témában rejlő lehetőséget, és 2013 októberében széles körű szakmai összefogással (a Magyar Nemzeti Levéltár Zala Megyei Levéltára, a Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete, a Zala Megyei Területi Ügyvédi Kamara és a Za- laegerszegi Törvényszék együttműködésében) tudományos konferenciát rendeztek Deák és a nők. Női sorsok és szerepek Deák Ferenc környezetében címmel. Ugyan valamennyi előadás a megadott témában született, kivétel nélkül olyan gazdag mentalitás-, jog-, politika- vagy helytörténeti anyagot mozgat, amely összességében jóval túlmutat a Zalából indult poli- tikus és a különböző személyek magántermészetű kapcsolatán. Természetes, hogy mind- egyik tanulmány kiindulópontját a személyes kapcsolatok adják. Azonban azáltal, hogy a szerzők részletes levéltári kutatásokra alapozva valamennyi érintett személy felmenő- it, családi viszonyait, rokonságát, anyagi helyzetét, társadalmi kapcsolatrendszerét, adott esetben politikai szerepvállalását is tárgyalják, a tanulmányok olvasása nyomán egy egész korszak társadalmának tablója formálódik ki a szemünk előtt – benne ugyanúgy helyet
KÖNYV
46
kap az árvaságra jutott, írástudatlan nőrokon, mint Erzsébet királyné társalkodónője. Ez előtt a háttér előtt már más színben tűnik fel Deák alakja, ahogy élesebb kontúrokat láttatnak a bőségesen felhasznált források (levelek, visszaemlékezések) is, gyakran ellent- mondva az anekdoták Deák-képének, előlegezi meg a kötet tanulságait a szerkesztő Kiss Gábor.
Dominkovits Péter írásának hőse Deák Ferenc felmenője, a kor híres szépségének számító Hertelendy Anna. A Hertelendyek a frigy létrejöttekor már jó ideje Zala várme- gye, illetve Nyugat-Dunántúl hivatalviselő nemességéhez tartoztak. Ebből a miliőből jött a botrányhős nagymama, aki házasságának a Szentszék által történt érvénytelenítésével, unokatestvérével folytatott románcával, valamint az egykori férjével szemben viselt évti- zedes pereskedéssel írta be a nevét a család – és persze szűkebb pátriája – krónikájába.
Id. Deák Ferenc és Sibrik Erzsébet házasságából hét gyermek született, közülük né- gyen érték meg a felnőttkort: Jozefa, Antal, Klára és Ferenc. Sibrik Erzsébetről – mivel a tragédiából kifolyóan nem lehetett befolyása fia életére – nem szól írás: Deák Ferenc édesanyja ugyanis meghalt fia születésekor, így a családban legközelebbi nőrokonoknak a lánytestvérek számítottak. A Ferencnél tizenkét évvel idősebb Jozefa fiatalon elkerült a szülői házból. Cserna Anna írásából megtudjuk, hogy Paksra ment férjhez, egy néme- tes kultúrájú, vagyonosodó, hivatalt vállaló família tagjához, Nemeskéri Kiss Józsefhez.
Ferenc szorosabb kapcsolata nővérével az asszony megözvegyülésekor (1829) vette kez- detét: az addigra már jogászi végzettségű öcs intézte a hagyaték körüli teendőket, hozta rendbe a birtok ügyeit, gondoskodott tehetsége szerint a hét gyermek további sorsáról.
A másik három Deák-testvér – Antal, Klára és Ferenc – között, a fennmaradt em- lékanyag tanúsága szerint, szeretetteljes volt a kapcsolat. Klárát – akinek alakját Megyeri Anna örökítette meg – mindkét fiútestvére figyelmességgel, gondoskodással vette körül, gyakori betegeskedései okán rendszeresen érdeklődtek egészségi állapota felől. Klára fér- je, Oszterhueber József mindkét Deák-fiú bizalmas barátja, politikai szövetségese volt a vármegyei küzdelmekben. Az Oszterhueber család pusztaszentlászlói birtokán sokszor megfordult Deák azután is, hogy bekapcsolódott az országos politikába.
Deák Ferenc szerelmeiről, esetleges nősülési terveiről kevés bizonyíték maradt az utó- korra. Ennek egyik oka Deák legendás zárkózottsága. Élete vége felé magántermészetű levelezése nagy részét saját kezűleg semmisítette meg (köztük számos, politikusokkal vál- tott üzenetét is!), így csak másokhoz írott, és a címzettek által megőrzött dokumentu- mokból következtethetünk szándékaira. Talán Inkey Szidóniával való kapcsolata tűnik a legkomolyabbnak; köztudott volt, hogy a hölgytől fiatal korában kosarat kapott. 1850- 1851 között, miután földrajzilag közel kerültek egymáshoz, ismét felvették a kapcsolatot.
Pajkossy Gábor a fennmaradt levelek alapján finom érzékkel mérlegeli a tényeket, és közli a vonatkozó dokumentumokat.
Deák viszonyát korának egyik legnagyszerűbb asszonyához, Batthyány Lajosné Zichy Antóniához a legmélyebb tisztelet hatotta át, hangsúlyozza életútjának felvázolója, Hernády Zsolt Géza. Az első magyar polgári kormány miniszterelnöke sokat köszönhe- tett arisztokrata hitvesének. Felesége messzemenő támogatást nyújtott férjének a reform- kor politikai csatározásaiban, emellett maga is kivette a részét a gazdasági és szociális jel- legű tevékenységekből. Az özvegy 1849. október 6. után családjával emigrációba vonult, ám Deák révén tudomása volt a magyarországi eseményekről. Hazaköltözése (1856) után bekapcsolódott az ország sorsáról folytatott politikai vitákba – Deákkal ellentétben Ma-
47 gyarország jövőjét a birodalom keretein kívül képzelte el! –, és amint lehetővé vált, sokat tett férje kultuszának alakításáért.
Ugyancsak tragikus történet rajzolódik ki egy másik özvegyasszony, Vachott Sándorné Csapó Mária életútjában. Az 1830-as, ’40-es évek irodalmi-közéleti szalonjának szervező- jére, férje révén Erdélyi János és Kossuth rokonára nehéz idők köszöntöttek a szabadság- harc bukásával. Vachott elméjének elborulása (1856), majd halála (1861) egzisztenciális válságba sodorta az asszonyt, és csak barátai és támogatói – Eötvös József, Deák, Pulszky Ferenc – állandó segítsége révén tudott felszínen maradni. Folyamatos küzdelme fordí- tóként, ifjúsági regények írójaként, illetve folyóirat-kiadóként az állhatatosság és kitartás megrendítő példája lett, derül ki Deák Ágnes írásából.
Deák Ferenc gyámleányának, Vörösmarty Ilonának kezdetben nem sokkal szívderí- tőbb sors jutott osztályrészül. Az édesapja, a nagy költő halálakor (1855) kilenc éves le- ánygyermek és családja megsegítésére Deák kezdeményezett országos gyűjtést, amelynek során mintegy 130.000 forint gyűlt össze közadakozásból. A politikus az anyagiak előte- remtésén túl is gondos gyámnak bizonyult, emlékeztet Körmöczi Katalin. Figyelemmel követte a gyermekek taníttatását, és atyai jótanácsait egy – a pedagógiai szakirodalomban azóta is számon tartott – levélben foglalta össze a lány számára (1862). Miután a kiegye- zés évében Ilona feleségül ment a később szép karriert befutott Széll Kálmánhoz, lassan felcserélődtek a szerepek: ettől kezdve a mind gyakrabban gyengélkedő Deák szorult rá egykori gyámleánya segítségére. Kapcsolatuk emlékét mintegy fél évszázaddal később a nagyközönség is megismerhette Vörösmarty Ilona Emlékeim Deák Ferenc politikai és magán- életéből című könyvéből.
Béres Katalin írásából megtudjuk, hogy egy elszegényedett arisztokrata leány is tarto- zott Deák baráti-tisztelői köréhez: Festetics Máriával Oszterhueberék pusztaszentlászlói birtokán ismerkedett meg. Mária 1871-ben Erzsébet királyné közvetlen környezetébe ke- rült, és ott szolgált úrnője 1898-ban történt meggyilkolásáig. Feljegyzéseiben Mari grófnő megörökítette az intrikától átitatott udvari légkört, a „magyar lobbi” – gróf Andrássy Gyula, Ferenczy Ida és báró Nopcsa Ferenc – tagjairól szerzett élményeit, az egyre magá- nyosabbá váló és furcsa szokásaiba menekülő Erzsébet királyné mindennapjait. Ő kísérte az uralkodó feleségét, amikor az lerótta kegyeletét Deák Ferenc ravatalánál, ahogy vele volt a Millenniumi Kiállítás exkluzív megtekintésekor is. A jótékonyságáról és Deák kul- tuszának ápolásáról ismert asszony nevének emlékét ma tér és intézmény őrzi Söjtörön.
Az említett dolgozatok – kiegészülve Deák keresztlányának, Dőry Franciskának, illet- ve a zalatárnoki Deák-rokonoknak a portréival – igényes kivitelezésű, tartalmas kötetté állnak össze. A Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár gondozásában megjelent kötet segít eloszlatni egy ismertnek vélt történelmi személyről rögzült sztereotípiákat, és közel hozza egy társadalmi réteg örökre elsüllyedt világát.
(„Jól esik köztetek lenni…” Női sorsok, szerepek Deák Ferenc környezetében. Szerk. Kiss Gábor, Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, 2015. 223 p.)
Vasbányai Ferenc .
