Az MTA Statisztikai Bizottságának 2010. december 6-i ülése
Az MTA Statisztikai Bizottsága decemberi ülésén ismét a statisztika néhány aktuális kér- désével foglalkozott: az európai uniós politi- kák és a statisztikák közötti kölcsönhatásokat, valamint az utóbbi időben előtérbe került, egy- re növekvő szerephez jutó szentiment indiká- torok témáját tárgyalta. Az utóbbi téma idősze- rűségét az indokolta, hogy a statisztika nem- zetközi szervezetei és a fejlett statisztikai hiva- talok a 2008-ban kirobbant válságra adott vá- laszként a rövid távú gazdaságstatisztikák és különféle mutatóik fejlesztését tűzték ki célul.
Az ENSZ Statisztikai Igazgatóságának munka- terve alapján 2009 óta három nemzetközi sze- mináriumot szerveztek, melyeken többször szerepelt a szentiment indikátorok témája is.1 Az ülést Besenyei Lajos, a Statisztikai Bizott- ság elnöke vezette. A meghívott előadók Losoncz Miklós, valamint Petz Raymund vol- tak, mindketten a GKI munkatársai.
Losoncz Miklós egyetemi tanár, kutatás- vezető az Eurostat feladataiból kiindulva a szakpolitika és a statisztika kapcsolatát mutatta be, különös tekintettel az új igényekre, rámu- tatva a szükséges fejlesztésekre.
Az Eurostat általános feladata, hogy jó mi- nőségű statisztikai szolgáltatást biztosítson az Európai Uniónak. Ezen belül is kiemelt fon-
1 Ezzel kapcsolatban lásd az ENSZ Statisztikai Bizottságának honlapján a következő linkeket:
http://unstats.un.org/unsd/nationalaccount/workshop s/2009/ottawa/ac188-2.asp
http://unstats.un.org/unsd/nationalaccount/workshop s/2009/netherlands/ac202-2.asp
http://unstats.un.org/unsd/nationalaccount/workshop s/2010/moscow/ac223-2.asp
tosságú, hogy az EU intézményeit olyan sta- tisztikai információkkal lássa el, amelyek al- kalmasak európai uniós szakpolitikák kidolgo- zására, a megvalósítás figyelemmel kísérésére és hatásainak elemzésére. Viszonylag új, spe- ciális feladat az európai Gazdasági és Monetá- ris Unió (GMU) adatigényének kielégítése. A fejlesztési feladatok, amelyeknek fontosságát a gazdasági válság tovább erősítette, a követke- zők: olyan indikátorok kialakítása, amelyek az új jelenségeket, politikai célkitűzéseket megfe- lelően képesek mérni, valamint a tagjelölt or- szágok statisztikai rendszereinek fejlesztése.
Az Eurostaton kívül az Európai Központi Bank is működtet statisztikai rendszert, hason- ló jogosultságokkal. Az európai szinten har- monizált statisztikák az uniós politikák meg- alapozását és eredményességének mérését cé- lozzák. Ezen túlmenően a statisztikai adatok- nak alkalmasnak kell lenniük a globális és re- gionális célok információigényeinek kielégíté- sére is.
Az Eurostat ezeknek az igényeknek meg- felelően rendezte honlapján a statisztikai in- formációkat. Egyrészről a statisztikák hozzá- férhetők egy tematikus osztályozás szerint a következő csoportosításban:
– általános és regionális statisztikák (itt ta- lálhatók a tagjelölt országok statisztikái is);
– gazdaság és pénzügy;
– népesség és társadalmi viszonyok;
– ipar, kereskedelem, szolgáltatások;
– mezőgazdaság és halászat;
– külkereskedelem;
– szállítás;
– környezet és energia;
– tudomány és technológia.
Másrészről a központi blokkban megjelen- nek az európai uniós politikák szerint csopor- tosított, azokat jellemző mutatókörök.
– Európa 2020 indikátorok.
– Euróindikátorok, fő európai gazdasági indikátorok.
– Fenntartható fejlődés indikátorai.
– Foglalkoztatási és szociálpolitikai indi- kátorok.
– Globalizációt jellemző indikátorok.
A GMU-ra vonatkozó statisztikák a szakpo- litikák szerinti indikátorok között találhatók. Az európai statisztikai rendszer feladatai közé tar- tozik az egyes politikákhoz tartozó, azok lénye- gét megragadó, megvalósulását mérő új mutató- számok és ezek egységes mérési rendszerének kialakítása, a mutatószámok minőségi jellemzé- se. Ebben a munkában az Eurostat mellett a tag- államok statisztikai hivatalai is részt vesznek.
A statisztikai mutatószámok – különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumban előírt követelményeket jellemző mutatók – növekvő politikai jelentősége más következményekkel is járt, ami a görög szuverén adósságválság kapcsán vált nyilvánvalóvá. Görögország gya- nús körülmények között teljesítette a 2000-es évek elején az államháztartással kapcsolatos konvergenciakövetelményt. A 2009. évi no- vemberi kormányváltás után kiderült, hogy az aktuális államháztartási adatok is hamisak. Az Eurostat mandátuma szerint csak statisztikai szempontból vizsgálhatja a tagállamok jelenté- seit, most mégis úgy tűnik, hogy teljes, a sta- tisztikai szempontokon túlmenő, korrektséget és megbízhatóságot is ellenőrző auditálási jog- kört kap új feladatként. Ezt az elgondolást a szubszidiaritás elvére (a problémákat a legala- csonyabb szinten kell megoldani, ahol a leg-
több információ és kompetencia áll rendelke- zésre) hivatkozva több tagország ellenzi.
Az európai politikák és a statisztikai muta- tók kapcsolatát az előadó az Európa 2020 és a Lisszaboni Stratégia példáján szemléltette. Az Európa 2020 stratégia prioritásai a következők.
– Intelligens növekedés: tudáson és inno- váción alapuló gazdaság kialakítása.
– Fenntartható növekedés: erősíteni a gaz- daság erőforrás-hatékonyságát, környezetbarát jellegét és versenyképességét.
– Inkluzív növekedés: olyan gazdaság ki- alakításának ösztönzése, amelyet a magas fog- lalkoztatottság, valamint szociális és területi kohézió jellemez.
Ezekhez a prioritásokhoz az itt felsorolt mérhető mutatószámokat rendelték.
– A 20–64 éves férfiak és nők foglalkozta- tási rátáját 75 százalékra kell emelni.
– A közszféra és a magánszektor K+F- ráfordításai érjék el a GDP 3 százalékát.
– Éghajlatváltozás/energiaügy célkitűzései röviden háromszor 20 százalékos változtatás- ként fogalmazhatók meg: 1990 és 2020 között a CO2-kibocsátás és az energiafelhasználás 20 százalékos csökkentése, a megújuló energia arányának 20 százalékra való emelése a végső energiafelhasználásban.
– Az iskolából kimaradók aránya 10 száza- lék alatti, a 30–40 éves korosztályban a felső- fokú végzettségűek aránya legalább 40 száza- lék legyen.
– A társadalmi kirekesztés mérséklése, kü- lönösen a szegénység csökkentése révén.
Az indikátorokkal kapcsolatosan sok fel- adat hárul a statisztikusokra. Bár az indikáto- rok közül a szakpolitikai célhoz a politika képviselői rendelnek indikátorokat, a választék felkínálása, az ajánlás, a megfelelő módszertan
kidolgozása a statisztikusoké. Az indikátorok- kal nem lehetünk elégedettek. Például a társa- dalmi kirekesztés statisztikai mérése nem te- kinthető megoldottnak, hiányzik továbbá egy átfogó kohéziós indikátor.
A Lisszaboni Stratégia adatbázisa, amely jelenleg 79 strukturális indikátort tartalmaz, több szempontból is továbbfejleszthető: nem relevánsak a gazdasági reformok mérőszámai, nem különíthetők el kellő mértékben a politika eredményei az egyéb hatásoktól.
Összefoglalásképpen Losoncz Miklós a következőket emelte ki.
– A statisztikai adatgyűjtést és adatszolgál- tatást mindinkább az európai uniós politikák igényei alakítják, amelyek a globális trendek- hez is kapcsolódnak.
– Folyamatos a lépéstartás a gazdasági- társadalmi folyamatokkal: az indikátorok vál- toznak, újakat fejlesztenek ki, mások előállítá- sát megszüntetik.
– Erős a hajlam az EU-politikák célrend- szerének túldimenzionálására, ezzel összefüg- gésben erőteljesen nő az adatigény. A célok néhány releváns mutatóhoz kapcsolása eddig csak mérsékelt sikerrel járt.
– A statisztikai mutatók relevanciájának növekedéséhez megfelelő garanciákra van szükség. Ez részben megvalósul az adatokhoz kapcsolódóan közzétett minőségi jellemzők- kel, de ezen túlmenően törekvések vannak az Eurostat audit jogkörének megteremtésére.
– Az illetékes magyar intézményeknek célszerű figyelemmel kísérni az EU-statisz- tikákat, mert ezeken alapul az ország teljesít- ményének értékelése a mi esetünkben is.
Ezután Petz Raymund adott tájékoztatást az üzleti és lakossági konjunktúra-felméré- sekből származó szentiment indikátorok előál- lításáról, statisztikai jellemzőiről, felhasznál- hatóságáról és ismertségéről. A vállalatveze-
tők, illetve a lakosság megkérdezésén alapuló konjunktúrakutatás a második világháborút követően terjedt el a világgazdaság fejlett ré- gióiban, elsősorban Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. A módszer alkalmazása a nyolcvanas évek közepe óta általános gyakor- lat a nyugat-, a kilencvenes évek közepe óta a kelet-közép-európai országokban. Az e körbe tartozó két nemzetközileg legismertebb publi- káció a michigani egyetem fogyasztói bizalmi indexe és a müncheni IFO (Institut für Wirt- schaftsforschung e. V. an der Universität) – az ilyen típusú kutatás európai úttörőjének – kon- junktúraindexe. A világszintű szakmai-tudo- mányos koordinációt a CIRET (Center for International Research on Economic Tendency Surveys), a konjunktúrakutatással foglalkozó kutatóműhelyek nemzetközi szövetsége látja el, amelynek mind az öt kontinensről vannak tagjai. Magyarországon mintegy bő két évti- zedre tekint vissza a módszer alkalmazása.
Ilyen típusú kutatási eredményeket a GKI Gazdaságkutató Zrt. (havonta), az ECOSTAT és a Kopint-TÁRKI (negyedévente), valamint az MKIK Gazdaság- és Vállalkozáskutató In- tézet (félévente) rendszeresen közzétesz.
E módszer lényege, hogy a potenciális vá- laszadókat rövid, könnyen kitölthető kérdőívek- kel keresik meg, amelyek részben a közelmúlt helyzetértékelései, részben a közeljövőre vonat- kozó várakozások iránt érdeklődő kérdéseket tartalmaznak. A megkérdezések reprezentatív mintákon folynak, gyorsítva ezzel az adatfelvé- teli folyamatot. A kérdések általában nem szám- szerű információkat kérnek, hanem a helyzetér- tékeléseket és várakozásokat egy háromfokoza- tú skála alapján mérik (például a készletek szín- vonalát a menedzserek magasnak, átlagosnak vagy alacsonynak minősíthetik). A kérdésekre adott nem számszerű válaszokat egyszerű sta- tisztikai mutatókká lehet transzformálni. A leg- fontosabb kérdésekre adott válaszok egyenlege- inek átlagolásából adódnak az ágazati bizalmi
indexek, illetve a lakosság esetében a fogyasztói bizalmi index. Az ágazati bizalmi indexek sú- lyozott átlagaként áll elő az üzleti bizalmi index.
Végül az üzleti és a fogyasztói bizalmi index súlyozott átlaga a konjunktúraindex (economic senti-ment index). A kapott válaszok könnyen és gyorsan rögzíthetők, feldolgozhatók, az ered- mények rövid időn belül publikálhatók, így e módszer egyik legfontosabb előnye a gyorsaság.
Emellett az egyes válaszadók által adott esetle- gesen téves információk nem okoznak komoly gondokat, ellentétben a hivatalos statisztikai adatgyűjtésekkel. E felmérések során olyan té- májú kérdések is feltehetők, amelyek általában nem részei a hagyományos statisztikai adatgyűj- téseknek (ilyen például a termelés, a szolgálta- tás bővítését korlátozó tényezők vagy a kapaci- táskihasználtság megítélése). A felmérések so- rán a kutatóintézetek és a válaszadók között egyfajta információs közösség jön létre. A vá- laszadók – közreműködésük elismeréseként – rövid időn belül hozzájutnak a felmérések eredményeit bemutató részletes beszámolókhoz, és üzleti, gazdálkodási döntéseik meghozatala- kor felhasználhatják ezeket az információkat.
A vállalati felmérések területén alapvetően két „iskola” alakult ki. Az egyik az ipari és szolgáltató vállalatok beszerzési gyakorlatát, illetve annak változásait tekinti az üzleti ciklus alakulását legjobban jellemző tényezőnek. En- nek megfelelően a vállalati beszerzési mene- dzsereket keresik meg kérdőíveikkel, az ő vá- laszaikból állnak elő az ún. beszerzési indexek.
Ez a kutatási irány elsősorban az Egyesült Ál- lamokban népszerű. A másik irányzat a válla- latok vezetőinek válaszaira kíváncsi, s kérdő- íveiken általában az üzletmenet, a termelési (forgalmi) és foglalkoztatási kilátások, a kész- letek, valamint a rendelésállományok megíté- lésére vonatkozó kérdések szerepelnek. Ez a kutatási módszer Nyugat-Európában általános, de a rendszerváltó közép- és kelet-európai or- szágokban is elterjedt.
Az Európai Unión belül a konjunktúrakuta- tást az Európai Bizottság Közgazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága koordinálja. E nem- zetközi együttműködés nem csak a tagállamokat öleli fel, a közös munkában Svájc, Izland és a dél-európai tagjelölt országok (Horvátország, Macedónia, Szerbia, Montenegró és Törökor- szág) is részt vesznek. A harmonizált konjunk- túrakutatási program magyar partnere a GKI, amely 1996 óta szervez havonta felméréseket az ipar, a kereskedelem és az építőipar, 1998 óta az üzleti szolgáltatások területén. A felmérések ütemezése, a feltett kérdések, az értékelési és publikálási eljárások mindenben megfelelnek az uniós gyakorlatnak, ennek betartását az EU szakértői rendszeresen ellenőrzik. A GKI ha- vonta ágazatonként 1200–1300 húsz fő felett foglalkoztató, jogi személyiségű vállalkozást keres meg, amelyek közül ágazatonként 200–
450 válaszol. A válaszok homogenitása mind vállalatméret, mind ágazati szempontból kielé- gítő, azaz az egymást követő felmérések során a minták belső megoszlásai nagy stabilitást mu- tatnak. A fogyasztói felmérések 1993 óta ha- vonta folynak. A havonta megkérdezett ezer személyt kérdezőbiztosok keresik fel, a válasz- adási arány jóval meghaladja a 90 százalékot. A kiválasztott minták nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint reprezentatívak.
A félévszázados nemzetközi kutatási tapasz- talatok arra utalnak, hogy a felmérések eredmé- nyeként előálló szentiment vagy bizalmi indexek nem alkalmasak a gazdasági fejlődés hosszabb távú trendjeinek, illetve a gazdaságon kívüli sokkok előrejelzésére, ezzel szemben jó hatás- fokkal jelzik előre a konjunktúraciklusok lefo- lyását. E megállapítást plasztikusan támasztja alá a 2008-ban eszkalálódott pénzügyi és gazdasági válság, amelyet nemcsak a közgazdászok, ha- nem a konjunktúra-felmérések eredményei sem jeleztek előre. A szentiment típusú indikátorok előrejelzési ereje, azaz bizonyos statisztikailag megfigyelt gazdasági folyamatok (például az
ipari termelés, a GDP vagy a lakossági fogyasz- tás) előrejelzésében történő felhasználhatóságá- nak alakulása folyamatos kutatások tárgya, már csak azért is, mert ezek a tulajdonságok időről- időre változhatnak. Az IFO által publikált fel- dolgozóipari bizalmi index a hatvanas és hetve- nes években öt hónappal jelezte előre az ipari termelés alakulását. Az előre jelezhető időszak a nyolcvanas és kilencvenes években három hó- napra, majd a kétezres évekre egy hónapra csök- kent. Ehhez hasonló folyamatok játszódtak le több európai országban is. Egy lehetséges ma- gyarázat szerint az elmúlt évtizedekben a lokális piacok jelentősége általában csökkent a globális piacokéval szemben, s ez utóbbiakra a válaszadó menedzsereknek már jóval kisebb a rálátásuk.
A hazai tapasztalatok arra utalnak, hogy e mutatók sem a kilencvenes, sem a kétezres években nem járultak hozzá a gazdasági folya- matok előrejelzéséhez. Ezzel szemben a GKI és az MNB kutatócsoportjai is arra jutottak, hogy az ipari bizalmi index az ipari termeléssel, a fo- gyasztói bizalmi index a lakossági fogyasztással és a GKI konjunktúraindexe a GDP-vel együtt- mozgó mutató, ami ha előrejelzést nem is, tény- becslést lehetővé tesz. Hiszen a szentiment in- dikátorok a tényadatoknál 1–3 hónappal koráb- ban állnak az érdeklődő közönség rendelkezésé- re. A fogyasztói bizalmi index specialitása, hogy a parlamenti választások előtti és utáni két-két negyedévben a várakozásokat a politikai ígéretek általában eltérítik. Összefoglalásként megállapítható, hogy a vállalati, valamint a la- kossági megkérdezésen alapuló konjunktúramu- tatók és a hivatalos statisztikai adatok között nincs „kínai nagy fal”. Egyrészt a felhasználók, az adatok elemzői mindkét típusú információra odafigyelnek, másrészt a különböző típusú ada- tok előállítói között számottevő a szakmai ta- pasztalatcsere, és több országban a szervezeti közeledés vagy integráció is napirenden van.
Az előadásokat követő vitában aggályok és kérdések merültek fel az Eurostat audit szere-
pének további bővítésével kapcsolatban. Zádor Márta (ECOSTAT) arra hívta fel a figyelmet, hogy a statisztika szerepének felértékelődésé- vel növekszik a statisztika misztifikálódásának veszélye, valamint érzékelhetővé válik a sta- tisztikában tapasztalható módszertani deficit, és ezek megoldásában a magyar statisztiku- soknak is lehet szerepük. Vigh Judit, a KSH szakmai tanácsadójának hozzászólásából rövid áttekintést kaptak a jelenlévők a nemzetközi szinten szervezett statisztikai együttműködés legutóbbi fejleményeiről. Az együttműködés kezdetben a globális válságra adott statisztikai válasz kidolgozásával kezdődött, majd egy szemináriumsorozattal folytatódott. Egy-egy szemináriumon több mint ötven ország és ti- zenöt nemzetközi szervezet képviselői vettek részt, a mintegy száz jelenlévő között statiszti- kusok, kutatók, politikai döntéshozók, kor- mányzati vezetők egyaránt voltak. A tanácsko- zások eredményeképpen az ENSZ Statisztikai Igazgatósága, az Eurostat és az élen járó sta- tisztikai hivatalok közösen – négy munkacso- port keretében – ajánlásokat fogalmaztak meg a rövid távú gazdaságstatisztikák munkaprog- ramjának kidolgozása céljából. Az első téma- kör – a gyorsbecslések – keretében 2012-ig ki kell dolgozni a fogalmak egységes értelmező szótárát, átfogó értékelést kell készíteni az ösz- szegyűjtött gyakorlati megvalósításokból, vé- gül, ki kell adni egy kézikönyvet a tárgykörről.
A második témakör az üzleti ciklusok kompozit indexeit fogja át. Ehhez tartozó fel- adat az egyes országok gyakorlatának össze- gyűjtése és egy kézikönyv összeállítása. A harmadik, az üzleti ciklusok adatfelvételeiről szóló témában – melyhez kapcsolódóan 2010- ben már befejeződött az egyes országok gya- korlatainak összegyűjtése – viszont még meg kell írni a kézikönyvet. A negyedik téma az adatközlésekhez tartozó információs követel- mények nemzetközileg egyeztetett sablonjának tartalmára és szerkezetére, valamint az elemző
indikátorokra vonatkozik. Az említett témákról az ENSZ Statisztikai Bizottságának következő, 2011. februári ülésén fognak tárgyalni.
Az ülés további részében tájékoztató hang- zott el az első Statisztikai Világnap magyar megrendezéséről, melyet sikeresnek ítélt meg Laczka Éva, a KSH elnökhelyettese. A KSH, az MTA Statisztikai Bizottsága és az Magyar Sta- tisztikai Társaság közös szervezésével sikerült a statisztikus szakmát összefogni, sok középisko- lás és egyetemista vett részt a programokon, kü- lönösen jól sikerült az Esztergomban rendezett ünnepi konferencia. Mindezeket nyomon lehe- tett követni a KSH (http://portal.ksh.hu/portal/
page?_pageid=37,877904&_dad=portal&_sch ema=PORTAL), illetve a Statisztikai Szemle (http://www.ksh.hu/statszemle_archive/2010/2 010_12/2010_12_1233.pdf) honlapján is.
Szép Katalin bejelentette, hogy a KSH Könyvtárának kiadásában megjelent a 150 éve alakult MTA Statisztikai Bizottságáról készült jubileumi emlékkiadvány, valamint elkészült és elérhető a KSH honlapján az MTA Statisz- tikai Bizottságának honlapja (http://portal.
ksh.hu/portal/page?_pageid=37,903638&_dad
=portal&_schema=PORTAL).
Besenyei Lajos a Bizottság jövő évi mun- kaprogramjához kérte a tagság javaslatait, majd bezárta az ülést.
Petz Raymund,
a GKI Gazdaságkutató ZRt. ügyvezető igazgatója E-mail: rpetz@gki.hu
Vigh Judit,
a KSH szakmai tanácsadója E-mail: Judit.Vigh@ksh.hu
Holka Gyula
(1930—2010)
Munkatársként, szerkesztő- és szerzőtárs- ként, de – rendkívüli tartása miatt – mindenek- előtt emberként emlékezünk Holka Gyulára, s néhány gondolat erejéig megpróbáljuk felidézni azt a több mint ötven évet, ami a statisztikához, a Központi Statisztikai Hivatalhoz, hozzánk fű- zi. „Valamennyi szenvedély közül a csodálko- zás az első” – e Descartes-i gondolat ami jelle- mezte, s amely végigkísérte Őt az úton.
Hivatali pályafutása 1957 márciusában kezdődött, amikor főelőadóként felvételt nyert a Tájékoztatási főosztályra. 1959-től négy évre elhagyta a főosztályt, kiküldetése idején a KGST Titkárság Statisztikai osztályán szakér- tőként tevékenykedett Moszkvában. Hazatéré- se után a Tájékoztatási főosztályon folytatta munkáját az újonnan alakult nemzetközi cso- port vezetőjeként, 1969-től az összefoglaló elemzések osztályának vezetőjeként. Akkori-
ban a főosztályt Héja László vezette, akivel szakma- és irodalomszeretetben, munkabírás- ban, igényességben hasonlítottak egymásra.
Irodalmi idézeteik sűrűsége jó fokmérője volt az adott helyzet bonyolultságának.
1975-ben a Tájékoztatási főosztály főosz- tályvezető-helyettese, 1979-től 1990-ig, nyug- díjazásáig pedig főosztályvezetője volt. Az ezt követő húsz évben hivatalos keretek között, de időnként anélkül is, napi rendszerességgel tá- mogatta a tájékoztatási munkát, tanácsadóként, mentorként és lektorként egyaránt. Több álla- mi és hivatali kitüntetésben és elismerésben részesült.
A hivatali ranglétrán való előrejutását – enyhe szkepszissel – személyes szabadsága korlátozásának, „röghözkötésnek” érezte.
Alkotó tevékenysége vezető szerepet ját- szott a hetvenes-nyolcvanas évek tájékoztatá-
