Irta Déry Tibor
E
VI ÉS FRITZ f e b r u á r- 1 4 - é n , a f o r r a d a l o m h a r m a d n a p j á n érkezett meg Bécsbe. Az ú j s á g o k m á r megjelentek, a ' villamosok is j á r t a k . F r i t z egyborbélynál megborotválkozott, m a j d villamoson kiutaztak Döb- lingbe. Az éjszakai v i h a r elállt, tíz óra felé kisütött a n a p s a levegő hirtelen felmelegedett. A Marx-Hof bevételéről szóló h í r tévedésnek bizonyult; a reggeli négyoldalas lapok hallgattak Heiligenstádtról s csak Florids- dorf megszállásáról emlékeztek meg. A villamosról a tiszta téli levegőn át m á r hallani lehetett a lövések zaját. Az u t c á n húsz- lépésenként Heimwehr-őrszemek álltak, akik figyelmesen elolvas- t á k F r i t z igazolványát.
— A t i t k á r n ő m — mondta ez, a m i k o r az egyik kérdő tekin- tetet vetett Évire.
' — S a j á t felelősségiikre, höl- gyeim, u r a i m — m o n d t a á ka- tona. — E g y órakor l e j á r az ul- t i m á t u m , ha ezek addig nem a d j á k m e g m a g u k a t , a Hohe W a r t e r ó l á g y ú v a l f o g j u k őket lőni. K á r lesz ezért a szép házért!
— tette hozzá sajnálkozva.
. A keskeny mellékutca, mely a .Marx-Hofhoz vezetett, visszhang-
zott a lövésektől; a boltok, egy fűszeres, egy papírkereskedés s egy kocsma mindazonáltal n y i t v a voltak. N é h á n y lépéssel az utca s a r k a előtt egy őrszem megállí- t o t t a ő k e t
— V á r j a n a k egy kicsit — m o n - dotta.
— Mire?
— M i n d j á r t vége lesz a lövöl- dözésnek. Tíz-tizenöt percig szok- t a k lármázni, aztán a b b a h a g y j á k egy negyedórára.
— A j á r ő r ö k r e is lőnek? -
— H á t hogyne! — m o n d t a a katona. — Meg v a n n a k vadulva.
— Az- egész épület az övék m é g ? — kérdezte Evi.
— Az innenső felét kiürítették, azt hiszem — felelte a katona, — mert reggel óta m á r csak az északi tornyokból lőnek. Vissza!
Vissza! — kiáltotta egy autó felé, amely a Heiligenstadtestrasse felől kanyarodott be. Az úrvezető megállította a kocsit. Két szil- bundás asszony ült mellette. — Nem lehet megnézni ezt a cir- kuszt? — kérdezte. — Vissza! — kiáltotta a katona.
A lövöldözés elállt.
— Most menjenek, h a a k a r n a k
— m o n d t a ' a k a t o n a F r i t z felé fordulva. ..— H a kiérnek a sarokra, egy emeletes szürke há- zat fognak m e g p i l l a n t a n i a Marx-Hof mellett, -abban nem lehet megbízni, onnét a szünet- ben is l ő n e k . . . H a l l j a ? — kér- dezte. Magányos lövés hallatszott.
A széles utca, amely a Marx- Hof előtt elvonult, egy perc alatt megtelt emberekkel. A h a t a l m a s épület egy kilométernél hosszabb fronton fehéren ' r a g y o g v a állt a téli napsütésben. Az u t c a szem- benlévő oldáláról, a k a p u a l j a k
alól s a mellékutcákból szaka- datlan e m b e r á r a d a t hömpölygött elö s lassan korzózni kezdett az összelőtt f a l a k alatt. Az asszo- nyok kézenfogva hozták gyere- keiket s m e g m u t a t t á k nekik a szétlőtt ablakokat s a golyók n y o m a i t a falakon. Meleg, kora- tavaszi n a p . volt, a hegyek felől enyhe szellő lengedezett.
— Ezt nem v á r t á m ! — m o n d t a F r i t z s keze ökölbeszorult.
A f i a t a l l á n y hallgatott.
— C s u p a proli — m o n d t a Fritz.
A szürke • sarokházból lövés hallatszott. „
— E n is beléjük lőnék!
— Lumpenprolik — mondta a f i a t a l lány, akinek a vonaton á t v i r r a s z t o t t éjszakától véres volt a - szeme.
— Lehet m é g reménye az em- bernek? • .
— Mindegy!
— H o g y érted?
— Minek reménykedni?— mon- dotta a f i a t a l lány. — Nincs a r r a nekem szükségem.
— Ezekért tegye az ember az életét kockára?
A f i a t a l l á n y nem felelt. Fritz- nek a keserűségtől könnybelábadt
a szeme. — Ezekért dögöljünk m e g ?
E v i az arcába nézett.—Roman- tikus! — m o n d t a sóhajtva. — Vissza akarsz menni?
— T e itt maradsz? — kérdezte Fritz.
E v i elmosolyodott. Az egyik t o r o n y b a n ú j r a megszólalt a gépfegyver, a tömeg rögtön eszeveszetten eliramodott a mel- lékutcák felé. A gépfegyver elhallgatott. F r i t z t ő l tíz lépés- n y i r e egy idősebb ember elvá- gódott, válla körül, amely gör-
esősen rángatódzott, véres lett a kövezet. A f i a t a l l á n y m e g á l l t egy fűszeres előtt. — Azt hiszem, t e g n a p dél óta n e m e t t ü n k — mondta. — Veszek e g y tábla cso- koládét. — E g y e d ü l m e n t be a boltba; alkalmat a k a r t a d n i a fiúnak, hogy m a g y a r á z a t nélkül odébb állhasson. De ez m e g v á r t a .
— Maradsz ?
A f i a t a l lány v á l l a t vont.
— M a r a d j a k én is?
— Ostoba kérdés — m o n d t a E y i és továbbment. — O l y a n fontos az, hogy életben m a r a d j ?
— A felbátorodott, kíváncsi tömeg ú j r a a k a p u k felé sodró-
dott. — En h a z a m e g y e k — m o n d t a "mellettük egy nő — m i n d j á r t egy ó r a ! — K i f o g j á k tűzni a fehér zászlót? — kér- dezte valaki.
— Eszük á g á b a n sincs — fe- lelte egy nő. — M e g y e k haza ebé- det főzni. M i n d j á r t elkezdik az ágyúzást! — E v i a sétáló t ö m e g közül • kiugrott s b e f u t o t t egy k a p u alá. — Ú g y s e m engednek be" senkit! — kiáltotta v a l a k i u t á n a . — Vigyázzon, kisasszony, m e r t rögtön elkezdenek lőni! — A f i a t a l lány t o v á b b f u t o t t , F r i t z mögötte, de a k a p u a l j o n túl, az u d v a r r a szolgáló b e j á r a t vas-*
ráccsal el volt zárva. — V á r j á k meg, m í g áz asszonyok k i j ö n n e k
— kiáltotta az előbbi h a n g . E v i visszafordult. — Micsoda asszo- nyok? — E g y ó r a k o r az asszo- nyok s a gyerekek elvonulhat- n a k !
A KÉT FIATALEMBER a sétálók . közé vegyült. — Be f o g u n k m i ide jutni, m i t gondolsz? — kérdezte Evi. H a l v á n y m á r v á n y -
DÉRY TIBOR Berény Róbert rajza
sárga arca, amely a lefésült szén- fekete h a j alatt mozdulatlannak tetszett, megszínesedett s felélén- kült,- ajkai, melyek közül az alsó e g y i k vége felé kissé megvasta- godott, reszketni kezdtek s fel- fedték csillogó fehér fogait. — Be f o g u n k ide jutni?
F r i t z vállat vont. — H a min- denáron részt akarsz venni a dologban! Ez. biztos, hogy az utolsó lehetőség! — Mindinkább ú g y látszott, m i n t h a a felkelők ellenállása m á r az egész ország- ban megtört volna, vidéken le- l o h a d t a k a harcok, Bécsben a M a r x - H o f o n kívül m á r csak a D u n a túlsó oldalán, Florisdorf- ban, Kaisermühleben és n é h á n y kisebb jelentőségű g y ú p o n t b a n lobogtak, s h a valaki, a k á r be- csületből, a k á r kétségbeesésből ki a k a r t a venni részét a fegy- veres eszmecseréből, kedvezőbb alkalomra, m i n t a Marx-Hof, nem igen tehetett m á r szert. E v i é s F r i t z leszegett fejjel, n é m á n sétálgatott a fecsegő tömeg kö- zepette. Az ágyúzás megkezdése előtt többszáz asszony s gyerek kivonult á ' M a r x - H o f b ó l s a két f i a t a l a nyitott k a p u n befura- kodott; Fritznek egy ismerőse, egy villanyszerelő, aki véletlenül a k a p u mellett állt, beengedte
•őket. E g y j óra tíz perckor bezár- t á k a k a p u t ; de minthogy az u l t i m á t u m h a t á r i d e j é t a katona- s á g két ó r á v a l meghosszabbí- totta, az ágyúzás csak négy ó r a felé kezdődött el.
E v i és F r i t z attól a pillanattól kezdve, hogy a k a p u bezárult mögöttük, egy ú j érzelmi gyű- r ű b e került, amely a n n y i t vesz-
tett kerületéből, a m e n n y i v e l mé- lyebb lett; Simmering, Florids- dorf, a k a r i n t h i a i és s t á j e r har- cok egyszerre elidegenedtek szí- vüktől, amely teljes és kizáró- lagos érdeklődésével a M a r x - H o f sorsa felé fordult s b á r eszükkel fenntartották az összeköttetést a periferikusnak t ű n ő események- kel is, de csak a n n y i r a , m i n t e g y futballrajongó, a k i megnéz k é t . idegen csapatot is, de csak s a j á t k l u b j a játéka t u d j a elragadni.
Az érdeklődésnek, ez az e g y r e szűkülő, de egyre tüzetesebb gyű- r ű j e lassanként k i z á r t a a- M a r x - H o f o n kívül eső világot, m a j d m a g á n a k a M a r x - H o f n a k mesz-
• szebb eső szárnyait a benne élő többezer emberrel s v é g ü l csak s a j á t u d v a r u k a t , a 72. lépcső- házat s azt a kétszobás lakást vonta körül, amelyben F r i t z és a f i a t a l lány két n a p o t és két éj- szakát töltött. A m e n n y i v e l csök- kent ösztönös szolidaritásuk a távolabb hömpölygő események- kel s az ezek h á t á n botladozó személyekkel — ú g y a n n y i r a , hogy amikor m á s n a p h í r é t vet- ték, hogy az o t t a k r i n g i m u n k á s - otthont romhalmazzá lőtték, lát- szólag elszörnyűködtek, de az ér- zelem . fordított t á v l a t á b a n ön- tudatlanul n a g y o b b f o n t o s s á g o t tulajdonítottak a n n a k , h o g y a szembenlévő háztetőről lelőttek' két Heimwehrt — a n n y i v a l kö- - - zelebb lépett szívükhöz, ember- fölötti méreteket öltve, az a négy- öt ember, akivel együtt küzdöt- tek életükért. Ezeknek legkisebb mozdulata és szava fontossá, szeretetté v a g y gyűlöltté v á l t a terhes levegőben s önmaguk, sza-
v a i és mozdulatai is lassúbbakká és tömörebbekké lettek, m i n t h a egy, a levegőnél sűrűbb közeg-
ben, pl. vízben mozognának; a k ü l v i l á g h í g hírei nem bírtak be- hatolni ebbe a közegbe. Megér- kezésükkor a bentrekedtek u g y a n látszólagos hévvel megostromol- t á k őket kérdéseikkel, pl. hogy igaz-e, hogy a Deutschmeister- ezrednek egy százada m e g t a g a d t a
az engedelmességet, v a g y h o g y Csehszlovákia, ahová Ottó B a u e r
azért utazott ki, hogy az ottani szociáldemokráciát közbelépésre
b í r j a — be fog-e vonulni Auszt- r i á b a v a g y hogy igaz-e, hogy Seitzet agyonütötte a Heimwehr, de m á r n é h á n y perc m ú l v a szem- látomást e l f á r a d t a k s v a g y nem figyeltek a feleletre v a g y kisom- polyogtak a szobából. A : s a j á t gépfegyverükön kívül semmi sem érdekelte őket. A két fiatal- 'ember n é h á n y óra leforgása
a l a t t • környezetéhez idomult (mint a hídépítő munkások szervezete a vízalatti caísson s ű r ű légköré- hez). Gyerünk, gyerünk, kerül- jenek csak beljebb! — kiáltotta
egy erőteljes női hang, amikor a villanyszerelő l a k á s á n a k elő- szobájában egy percre megáll- tak. Tömzsi, kerekarcú negy- ven év körüli asszony, a villany- szerelő felesége fogadta őket a k o n y h á b a n és éles, g y a n a k v ó pillantással .végigmérte őket.
— Ezeket h o n n a n k a p a r t a d elő ? - r kérdezte az urától. A f i a t a l l á n y az asszonyhoz lépett s kezet n y ú j t o t t . — E n egyenesen Buda- pestről jöttem, elvtársnő — mon- dotta nevetve — egy kis bécsi levegőt szívni! — Az asszony el-
mosolyodott. — Schauts, schauts die kleine M a g y a r i n ! — mondta.
— Aztán nálatok milyen a le- vegő?
— Vékonyabb — m o n d t a a fia- t a t l á n y $ boldogan nevetett.
— Ez is m a g y a r ? — kérdezte az asszony s u j j á v a l F r i t z r e mutatott. — Nem, éz berlini!
— Schauts, schauts, die Preus- sen rücken a n ! — mondta az asszony s teli torokkal elnevette magát. — Ezt szeretem, az ilyen nemzetközi t á r s a s á g o t ! Aztán mitől véres az a szép fekete szeme, m o n d j a csak?
— Keveset aludtam az éjjel — felelte Evi. — K i a k a r t u n k rán- dulni Simmeringre, de vissza- kergettek.
Az asszony szeme hirtelen el- szomorodott. — Milyen szép fia- tal p á r — m o n d t a fejét rázva. — Menjetek be aludni a belső szo- bába, v a n m é g két ó r á n k ! — Ki- nyitotta az a j t ó t s betuszkolta őket a másik szobába. — Nyu- godtan befekhetik a vőlegényé- vel az á g y b a — m o n d t a Évinek,
— nem jön be ide senki! — E g y perc m ú l v a bekopogott. — Főz- zek egy kis „ g u l l á s c h t " — kiál- totta be az a j t ó n — v a g y inkább egy jó. babfőzeléket?
— Keltsen fel, kérem, ponto- san négykor! — K i n t r ő l nevetés hallatszott. — Az ébresztőóránk a Hohe W a r t e n áll — kiáltotta be a villanyszerelő. — J ó álmokat, elvtársak!
A
SŰRŰ LEVEGŐBEN a tárgyak is, hogy érvényesíthessék önmagukat, tömörebbek és su- galmazóbbak lettek: az ember- nek az . volt az érzése, hogy , be- Irodalom, 2liilről megnőttek, anélkül, hogy külső t é r f o g a t u k a t láthatóan megváltoztatták volna. A f i a t a l
lány, aki ruhástól feküdt be az á g y b a és két perc alatt elaludt, e két perc alatt olyan, éles be- nyomást kapott a kis szoba köz- napi berendezéséről, hogy életé- ben nem felejtette el többé. Mint- hogy vérszegény volt, fejét ol-
dalt lelógatta az ágyból, hogy a vér a fejébe tóduljon s gyorsab- ban elaludjék; feje fölött a fa- ragott, dióbarna á g y f e j , amely kissé ferdén előrehajolt, m i n t h a
r á a k a r n á ejteni h á r o m recés, csillogó golyóját, oly felejthetet- lenül vésődött emlékezetébe, hogy évek m u l t á n is le t u d t a volna rajzolni csigadíszítéseinek pon- tos térvét; az ágy fölött egy be- keretezett oklevél függött, Won- draschek aláírással, kétoldalt a féh'érre meszelt f a l a k o n pedig családi fényképek lógtak; ami- kór a f i a t a l lány két óra m ú l v a felébredt s ismét megpillantotta őket, úgy emlékezett, hogy is- m e r i ezeket az arcokat, de nem jutott eszébe, hol találkozott m á r velük. A szoba r a g y o g o t t a tisz- taságtól, csak a mosdóban, ame- lyek egy négyszögletes, eper- színű szappan hevert, állt m é g egy kis habos szennyvíz, fölötte áz apró, tojásdad alakú t ü k ö r is, tele volt _ fröcskölve vízzel és szappanhabbal. Ezek az a p r ó t á r g y a k mind olyan súlyosak és felejthetetlenek voltak, m i n t h a — nem térben,' de időben — mind- egyikből száz v a g y ezer példány feküdnék egymás melletti pl. egy messzi m ú l t b a visszanyúlva, több száz eperszínű., szappan, he-
verne hosszú sorban többszáz f e h é r r e kencézett, lefröcskölt mosdón. Az ágyúzás a l a t t a szap- p a n h a b a tükrön m i n d e n dörre- nésre l á g y a n remegni kezdett."
A villanyszerelő felesége has- m á n t feküdt a padlón s a pus- k á k a t töltötte, amelyeket az ab- lak a l a t t térdelő f é r f i a k h á t r a - n y u j t o t t a k neki. A szemközti háztetőkön katonák mozogtak s a kémények mögül belőttek az
ablakokba. Agyúlövés ezen a z első délutánon csak kevés e s e t t s inkább csak riasztásul; a leg- több löveg m a g a s a n a M a r x - H o f fölött repült el, csak a déli szárnyba csapott be egy s tá- tongó rést szakított a k a p u í v b e s az első emeletbe. A z u t c á k ki- ürültek, de h a t ó r a felé, a sö- tétség beálltával, ú j r a megtel- tek; a r o m m á lőtt k a p u előtt sűrű, kíváncsi t ö m e g tolongott.
F r i t z felkelt az asztal mellől, az ablakhoz lépett s lelőtt a z utcára.
— Mit csinálsz? — kérdezte E v i elsápadva.
A villanyszerelő F r i t z h e z l é - pett s kivette kezéből a puskát-
— T é r j e n magához, e l v t á r s ! — mondta s szelíden h á t b a v á g t a a f i a t a l fiút. Ne t ö r ő d j é k ezekkel!
F r i t z egész testében reszketett.
— No nézd a v a d poroszt! — m o n d t a az asszony ingerülten. — Mindenkinek nekimenne, m i n t a bika!
A villanyszerelő a s a r o k b a ál- lította á puskát. : — . H a g y d , m a m a ! — m o n d t a s kezével le- gyintett. — Mi m á r megszoktuk, de az elvtárs m é g csak most ke- r ü l t ide. . . . .
.'A villanyszerelő tizennyolc éves fia, aki az északi toronyban egy gépfegyver mellé volt beosztvá, becsöngetett a lakásba. Magas, szerénymosolyú, szőke f i ú volt, elpirult, amikor E v i kezet fogott vele. — Mi v a n vacsorára? — kérdezte s. fehér f o g a villogott az éhségtől. A konyhába mentek ki- enni, amely az u d v a r r a nyílt s ' így meg lehetett benne g y ú j - tani a villanyt; a szerelő a sö- tét szobában m a r a d t őrnek, de néhány pere m ú l v a elaludt a fáradtságtól, a k o n y h á b a is ki- hallatszott hangos horkolása. A szőke f i ú térdét csapkodva, han-
gosan nevetett. E v i felállt. — M a r a d j o n csak ülve! — mondta a f i ú s ú j r a elpirult. Az asz- szony bement a szobába s fel- költötte u r á t , a konyhába kihal- latszott hangos perlekedése.
A f é r f i a k , akik estefelé öt-tíz- perces beszélgetésre benéztek a lakásba, a lelki és testi szenve-
déstől szófukarok és lassú moz- gásúak voltak; a legtöbbnek mély árokban ült a szeme, több- napos szakáll vadította el arcu- k a t s időnként dadogtak a fá- radtságtól. A f i a t a l l á n y észre- vette, hogy nagyrészük idegen- kedve figyeli őt és Fritzet; ide- genek voltak szemükben, m á s nemzetiségűek s intellektuellek, s . ez a h á r m a s különbség súlyo- san hatott e pillanatban, amikor e f é r f i a k , egy szorosan egymás- hoz tartozó család, a halálba in- dultak. M i n t az állatok, amelyek elrejtőznek kimúlásuk előtt, sze- mérmesen maguk közt k í v á n t a k volna m a r a d n i a szenvedés ide- jére. De .a f i a t a l l á n y oly bol-
dog volt — a benső személyes megelégedésnek oly heve f ű t ö t t e
— hogy ez az ellentállás nem ter- helte meg lelkét, s gyerekes- nek ható, élénk mozdulatú de-
r ű j e meghódította a mogorva embereket. — Schauts, schauts die kleine M a g y a r i n , micsoda temperamentuma v a n ! — m o n d t a az asszony szélesen mosolyogva.
Odakünn- az utcán halotti csend volt.
— H á t aztán mit láttak oda- künn? — kérdezte az e g y i k f é r f i hosszas hallgatás után Fritztől.
Ez vállat vont. — Lelkesedést!
—• mondta gúnyosan.
— Teszek a lelkesedésre — fe- lelte a f é r f i mogorván. — Ne
lelkesedjenek, hanem sztrájkol- j a n a k ! Mi elvégezzük a m u n k a nehezebb részét, o d a k ü n n m e g elszabotálják a könnyebbiket!
— Linzben elsiették a dolgot ^ m o n d t a egy másik.
— V a g y elkéstek egy évvel!
— Ne politizáljunk, elvtársak!
— szólt közbe a háziasszony hangosan. Az utcáról gyors egy- m á s u t á n b a n néhány éles dörre-
nés hallatszott. — M a g u k is csak beszélni t u d n a k — m o n d t a
az egyik f é r f i mogorván Fritz- nek. — A m i k o r egy évvel ez- előtt, Németországban cselekedni kellett volna, a k k o r . . .
— Fogd be a szádat! — szólalt meg egy másik hang. — Nincs valami zabáinivalója, Stran- skyné?
-- E g y kis f o r r ó feketém v a n m o n d t a az asszony felélén- külve és jószívű, kerek a r c á r a belülről felfutó, gyöngéd mosoly ült, ,távoli rokona a n n a k az el-
feledkezett mosolynak, amely gyerekszoptatáskor csillog a nők arcán. — Melléje pedig egy kis lekvárosbuktát tudok adni, csak bele ne t ö r j ö n a foguk — tette hozzá hangosan nevetve — mert m é g m u l t v a s á r n a p r ó l való.
— Ide vele — mondta az egyik férfi.
— Elég kemény — szólt, ami- kor beleharapott.
— Mult v a s á r n a p sem volt ez puhább — jegyezte meg f a p o f á - val egy másik, akinek be volt kötve a f e j e ; a kötésen, a halán- ték fölött kerek vérfolt sötétlett.
A buktát két u j j a közé f o g t a s néhányszor hozzáverte az asz- talhoz. A' házigazda lefogta ke- zét. — Vigyázz, eltöröd • az asz- t a l t — m o n d t a csendesen. — H a
"elfogy a munició — mondta az első f é r f i s u j j á v a l aggódva megvizsgálta f o g a i t és szájpad- lását, — S t r a n s k y é k buktával f o g j á k a H e i m w e h r t lőni!
B E K Ö T Ö T T F E J Ű f é r f i meg- fogta az egyik b u k t á t s az ablak felé h a j í t o t t a ; az ü v e g h a l k a n megcsörrent, a tészta le- p o t t y a n t a földre. — Még nem elég kemény — mondta szakér- telemmel, — m é g : négy-öt n a p i g állnia - kell — A d d i g pedig nem húzzuk ki — felelte egy hang.
— N a g y r a k t á r a v a n még belőle.
S t r a n s k y n é ?
' Az asszony; aki eddig félig ne- vető, félig felháborodott arccal hallgatott, lassan felállt helyé- ről és' csípőre tett kézzel szem- befordult ellenfeleivel. — Szé- gyeljétek m a g a t o k a t ! — mondta s a f i a t a l lány. úgy látta, hogy szeme könnybelábadt. — Ilyen ko-
moly ó r á b a n az ember nem hü- lyéskedik! — Az ablakhoz ment.
félemelte a buktát, letörölte kö- tényével és beleharapott. — Néz1
zétek, hogy elhúzza az a r c á t . — kiáltotta a bekötött fejű. f é r f i . Az asszony ránézett s önkénte- lenül hangosan elnevette m a g á t .
— H ü l y e banda — m o n d t a dühö- sen, kezével e l t a k a r v a a r c á t — nem érdemeltek m e g e g y e b e t . . .
— A f é r f i a k h a n g o s a n nevettek.
Az asszony fenyegetőn felemelte kezét, de mivel a derültség erre még jobban fokozódott, leejtette s vállat vont. — M i t . . . akasz- szátok fel m a g a t o k a t ! — m o n d t a , m e g f o r d u l t s kiment a szobából.
— Éretlen, h ü l y e fickók — m o n d t a Évinek, a m i k o r n é h á n y perc múlva visszajött a szo- bába. — Nem való ezeknek fegy- ver a kezükbe. T i külföldiek ko- molyabbak • vagytok. Szereted a vőlegényedet?
— Nem a vőlegényem!
Az asszony jóízűen mosolygott s hitetlenül m e g r á z t a fejét. — Hisz ú g y j á r u t á n a d , m i n t egy k i s k u t y a s olyan l a p o s a k a t pis- l a n t feléd! — Tényleg ú g y l á t j a ?
— kérdezte E v i • elgondolkodva.
Nem örült ennek a felfedezés- nek. Az asszony n e m szólt töb- bet, a szekrény f i ó k j á b ó l egy l y u k a s h a r i s n y á t szedett elő s
foltózni kezdte. — Odanézz! — mondta s oldalba lökte E v i t — az összes buktát megették! N e m tudom, hány n a p r a v a n m é g élelmünk.
Mit hallott Wallischról? — kérdezte az egyik f é r f i Fritztől.
Ez a kérdés különféle f o r m á - ban többször megismétlődött az
elkövetkező két n a p folyamán, ahogy az ostromlottak helyzete a külső segítség elmaradása foly- t á n egyre t a r t h a t a t l a n a b b á vált.
A Schutzbund végleg kiürítette F l o r i d s d o r f o t és környékét is, a
D n n a túlsó oldalán csend volt, a toronyablakokból látni lehetett, hogy a villamosok is átkelnek m á r a hídon. M á s n a p délben
K a i s e r m ü h l e n felől is elhallga- tott az ágyú, a Schutzbund az éj leple alatt kivonult utolsó duná- melletti állásából. Minthogy a rádió — az első pillanattól kezd- ve egyébként — a k o r m á n y ke- zén volt, vidékről is a felkelés teljes leveretését jelentették.
Csütörtök délután m á r a statá- r i u m első halálos ítéleteit köz- vetítette.
— V a n v a l a m i ennivaló? — kérdezte á szerelő.
Az asszony nem felelt rögtön.
— N e m m a r a d t ebédről?
— Dehogy m a r a d t — mondta felesége csendesen.
A szerelő és f i a kétoldalt . az ablak mögött térdelt, az asszony mögöttük h a s m á n t a padlón fe- küdt s a Mannlichereket töltötte.
A szomszéd szobában, abban, amelyben első délután a családi fényképek közt aludtak, F r i t z és a f i a t a l l á n y az ablak mögött gubbasztott s a szemközti ház- tetőkön mozgó Heimwehreket fi- gyelte. A katonaság, ú g y lát- szott, erélyesebb rendszabályokra készült. A szemközti h á z a k a t a délelőtt f o l y a m á n kiürítették.' A két szoba közt n y i t v a volt az ajtó, csendesen el lehetett beszél- getni egymás között. Még kora délután volt, de az ég beborult.
— M a g ú k még jól látnak? — kérdezte F r i t z a másik szobából.
— Még egyelőre!
— Azt hiszi, hogy megint ágyúzni fognak? — Nem tudom
— felelte a szerelő kedvetlenül s ú j r a elhallgatott. — Semmi en- nivaló nincs? — kérdezte egy perc m ú l v a feleségétől..
— A z t ' h i s z e m , egy ú j a b b Heim- wehr jön fel a tetőre — mondta Fritz.
— H o l ? .
— Balról az első és a máso- dik kémény között, a második- hoz közelebb. Látom a kakas- tollát mozogni!
N é h á n y p i l l a n a t r a csend: lett.
— Nem látok semmit, — hallat- szott a szomszéd szobából.
Most én sem látóm — felelte Fritz. — Az előbb tisztán kivet- tem a' kakastollát.
— E s t é r e p a p r i k á s k r u m p l i t főzök — m o n d t a az asszony..—
Kész étel nincs semmi a háznáL
— M e n j á t Kornblühékhez! — Minek? — kérdezte az asszony.
— M i n e k ? — ismételte a f é r f i in- gerülten. — Megkérdezni tőlük, hogy érzik m a g u k a t .
— Nem értem — m o n d t a az asszony elámulva. A f é r f i ká- romkodni kezdett. — A hétszent- s é g e s . . . Kérdezd m e g tőlük, hogy nincs-e kenyerük?
— Megint látom — mondta Fritz.
— E n is. — erősítette meg á szerelő fia. — E g y p i l l a n a t r a ki- dugta f e j é t - a tető mögül.
— Tíz lépésnyire v a n a leg- közelebbi kéménytől. H a a ha- sán csúszva teszi meg, áz leg- alább egy fél perc! H a f e l á l l . . .
. — Nem m e r ' felállni — mondta a szerelő.
— H a feláll, a k k o r két ugrás- sal elérhetné a kéményt. É n sem hiszem, hogy fel m e r állni.
— Kiképzetlen f i a t a l taknyos ez mind — hallatszott a szerelő h a n g j a a másik szobából. — H a nem lennének tízszer annyian, m i n t mi, a Sehutzbund a belü- ket is kitaposná.
— Vidékről hozták fel őket — mondta Fritz. — S t á j e r és tiroli parasztlegények, akiknek csak akkor kerül p u s k a a kezébe, h a Kirmessen célbalőnek. — Ne hidd — felelte Evi, — ezek mind t u d n a k lőni!
— Most láttam, hogy k i d u g t a a fejét — kiáltotta a szérelő.
• — Gondolkodik — m o n d t a csen- desen a fia, a k i m é g most, két- n a p i együttlét u t á n is elpirult, h a • E v i a szemébe . nézett. — E n az ő helyében a baloldali ké- m é n y t v á l a s z t a n á m s két ugrás- sál- tenném meg . az utat, előbb a nyitott m a n z a r d a b l a k i g s on- nét e g y második ugrással a ké- ményig.
— Igaz — m o n d t a az asszony.
• — Az ablakban megkapaszkod- hatnék és rögtön továbblendül- hetne.
— A baloldali kémény mögött m á r ül egy!
• — Az nem baj, elférnek ket- * ten is!
• — Talán m e g v á r j a , m í g job- ban be nem sötétedik!
- — Te meg mire vársz? — m o n d t a a szerelő. — Megmond- tam, hogy m e n j á t Kornblühék- hez.
— Azonnal — felelte az asz- szony gyerekes izgatottan. — Meg szeretném várni, hogy mi lesz a Heimwehrrel?
— Nélküled s e m ' f o g j u k elté- veszteni — dörmögte a f é r j mo- gorván.
Az asszony négykézláb kimá- szott a szobából s n é h á n y p e r c múlva ü r e s kézzel u g y a n ú g y visszajött. — Mi t ö r t é n t ? — kér- dezte.
— Semmi — felelte F r i t z . -—
Még m i n d i g a tető mögött gug- gol.
— Még egyet látok — m o n d t a a f i a t a l szőke fiú. — Sőt m é g kettőt, jobbra az elsőtől s most meg, egész a ház szélén égy h a r m a d i k a t . •
H
A L L G A T V A F I G Y E L T É K a k é -ményeket. — . Sörrendbén lőjjünk balról jobbfelé f— m o n d t a
a szerelő, — nehogy véletlenség- ből m i n d u g y a n á r r a . célozzunk.
M a g u k ketten o d a á t az első és második kémény közti v o n a l a t figyeljék, mi itt a m á s o d i k ós h a r m a d i k k é m é n y t vesszük.
Kornblühéknek sincs m á r ' ke- n y e r ü k ?
— Nincs — m o n d t a az asszony.
M i t morogsz! — tette hozzá hirtelen felcsattanó, dühös han- gon. — K r u m p l i m és zsírom v a n még legalább egy h é t r e s az éj- jel dagasztok egy kenyeret.
— É j j e l ! — ismételte a f é r f i fa- • hangon és v á l l a t vont. — A k a r s z egy darab csokoládét? — kér- dezte az asszony.
— Nem kell!
— Miért nem kell?
— Nincs gusztusom r á — mo- rogta a férfi. — A d d á m a g y a r l á n y n a k !
— Hé, m a g a kis édesszájú!
kiáltotta az asszony. — J ö j j ö n . az ajtóhoz,, k a p csokoládét; ;
— Köszönöm, nem kell — fe- lelte E v i a m á s i k szobából.
— Miért nem kell? — kérdezte a szerelő. — H a g y d — mondta a z asszony csúfondárosan és jó- szívűen nevetve — m á s édesség kell annak. — Vőlegény úr, tefc- szik egy kis csokoládé?
A szomszéd szobából felelet- ként két éles dörrenés hallat- szott s rögtön u t á n a a nagyob- bik szoba is lőporfüsttel telt m e g ; jobbfelől a Marx-Hof hosz- szú f r o n t j á r ó l folytatólagos, in- g e r ü l t lövöldözés indult meg. A szemközti háztetőkön nyolc-tíz k a t o n a és H e i m w e h r f u t o t t bot- ladozva a kémények felé; kettő elvágódott, az egyik elkezdett g u r u l n i s . széttárt karokkal le- z u h a n t az utcára. E g y harmadik, félúton a tetővonal és a kémény között, fekve m a r a d t , m a j d meg- f o r d u l t és lassan visszafelé má- szott. E g y golyó f ü t y ü l v e be- röpült az ablakon s a f a l mel- letti szekrénybe fúródott, a külső házfalakról is s ű r ű pötyögés hallatszott. Az asszony gyakor- lott kézzel ú j r a megtöltötte a puskákat, de alig készült el ve- lük, a Hohe W a r t e felől meg- kezdődött az ágyútűz. — Ez be- ü t ö t t ! — kiáltotta a szerelő, m i k o r a f a l a k hirtelen meg- remegtek. A konyhából csöröm- pölés hallatszott, m i n t h a egy p o h á r v a g y t á n y é r a földre
hullt volna. Az ü t e g húsz-huszon- öt lövést adott le ezúttal, ame- lyek. közül — a m e n n y i r e a szobá- b a n meg lehetett ítélni — h á r o m v a g y négy talált. A k o n y h a a j t ó n kopogtak. — K i az? — kiáltotta a z asszony.
— Kornblühné — felelte egy
reszkető hang. — Van m a g u k n a k kötszerük?
— Mi t ö r t é n t ?
— Belelőttek a férjembe.
— Menjen a kötözőhélyre! — kiáltotta a szerelő.
— Oda m á r elküldtem a fia- mat. Ideiglenes kötést szeretnék r á r a k n i — m o n d t a a; h a n g — mert ömlik belőle a vér.
— Kösse be e g y inggel!
— Nincs tiszta ingem — felelte a hang. — N e m t u d n á n a k egyet kölcsönözni? — Az asszony ú j r a négykézláb kimászott a kony- hába. Alig hogy visszajött, f é r j e elküldte lőszerért a tűzmesterhez.
A Hohe Warte-i ü t e g negyedóra hosszatt percenként leadott egy lövést. — H o v a lőnek ezek? — kérdezte F r i t z . — N e m hiszem, hogy két v a g y h á r o m találatnál többet értek el. A többi löveg F l o r i d s d o r f b a n hull le.
— Sokkal messzebb — mondta a szerelő.
A h a r m a d i k u d v a r b a n egy első- emeleti lakásba becsapott egy bomba — ú j s á g o l t a az asszony, aki közben visszaérkezett.: — Szörnyű! — tette hozzá, s kezével elfedte v a j s z í n ű v é s á p a d t a r c á t .—• Tudod, kinek a l a k á s a ? Lieb- ling Ottóé, azé a kövér, hall- g a t a g emberé, akinek a felesége épp karácsony estéjén szült s úgy j a j g a t o t t , hogy az egész ud- v a r b a n senki sem t u d t a békében megenni a v a c s o r á j á t .
— Üres volt a l a k á s ? — kér- dezte Fritz.
Az asszony h a l l g a t v a megrázta fejét. — H i s z m é g a gyerekeit sem küldte el — mondta, — Hár rom gyereke volt, a legkisebb kéthónapos, v a l a m e n n y i t : -dara-
b o k r a . t é p t e a g r á n á t . A l á k á s - ban kő nem m a r a d t kövön, az egész bútorzat szénné égett.
— J ó l v a n m á r no — mondta a szerelő, — m i t részletezed?
Az asszony szörnyűködve to- vább i n g a t t a a fejét. — M á s - ú j - ság nincs? — kérdezte a férje.
— Miért nem engeded végig- m o n d a n i ? — t ö r t ki végül is pa- naszosam — Nem bírom m a g a m - bán' tartani, egész éjszaka nem fogok tudni aludni. Kinek mond- j a m el, h a nem neked!
— H á t mondd! — felelte a sze- relő csendesen s egy hosszú te- kintetet vetett feleségére. Ez el- pirult a benső erőfeszítéstől. — Amikor tegnapelőtt az asszonyok és a . gyerekek kiköltöztek — mondta, — Lieblingné nem en- gedte el a gyerekeit, m e r t h a ő meghal, mondta, a k k o r a gyere- kek se éljenek tovább!
Miért? — kérdezte a szerelő.
— Azért, m e r t nem a k a r t a , hogy a k á r k i kegy elemkenyerén élje- nek — felelte az asszony. — Most pedig az történt — foly- tatta, — hogy amikor a g r á n á t becsapott, az asszony nem volt á lakásban, m e r t épp lőszerért ment, úgy, m i n t én az előbb, s m i r e visszajött, a f é r j e s a gye- rekei szénné égtek, de ő életben maradt.
— Azt hiszem, ismerem az asz- szonyt — mondta" a szerelő. — Sápadt, szemüveges n ő ?
— E n csak á f é r j é t ismerem, látásból — felelte a felesége.
E g y darabig t a n á c s t a l a n u l hall- gatott; aztán a szekrényhez má- szott s egy ú j a b b foltozni való h a r i s n y á t szedett elő.
— A b b a h a g y t á k az ágyúzást!
• Az asszony letette a h a r i s n y á t kezéből s u r á r a nézett. — Te, F r a n z l — mondta — a Lieb- lingné kiugrott az ablakból. H a ki léhetne h a j o l n i az ablakon, akkor innét m e g lehetne látni,' a j á r d á n fekszik.
— Nem mennek ki érte?
— Azt mondják, h o g y m e g h a l t
— felelte az asszony. — Az északi toronyból látcsővel nézték, de nem mozog.
A szerelő felállt. — Megyek mégnézni, hogy m i ú j s á g .
Az asszonynak elvörösödött az arca.
— I t t maradsz! — mondta. i A szerelő egy d a r a b i g h a t á - rozatlanul állva m a r a d t , a z t á n visszaült az a b l a k elé, a földre.
, — M i van S c h a f f e r é k k a l ? — kérdezte a fiú.
— Nem tudom — felelte a z asszony. — Nem találkoztam egyikkel se.
— Miért nem mentél be hoz- z á j u k ?
— M i é r t mentem v o l n a be — felelte az asszony. — E l m o n d a n i nekik, hogy a v e j ü k megsebesült.
(Kornblüh volt az ö r e g S c h a f - ferék veje.) K o r n b l ü h m e g h a l t ; m i a l a t t te odavoltál — m o n d t a a fia.
A Z A S S Z O N Y hallgatott. Időköz- i ben teljesen besötétedett, ú g y h o g y ki lehetett m e n n i a konyhába vacsorázni. A b u r g o1
nyáról, amit az asszony m á r ré- gebben odatett, m á r lefőtt a víz.
Az asztal körül ültek, a m i k o r két látogató k o p o g t a t o t t be hoz- zájuk, az egyiket, a bekötött f e j ű férfit, Eviék m á r első naptól ismerték. Évi és F r i t z m á r ' egy-
m á s mellett ült; az asszony jó- ságosan és ravaszul ú g y osztotta be, hogy m i n d i g egymás mellé kerüljenek — minthogy egymás mellé valók; gondolta gyöngéd, szerelempártoló lelkében. — Ki- vonulunk a bódéból! — m o n d t a az egyik férfi, aki állva m a r a d t az ajtóban, minit aki rögtön tovább a k a r menni; — Mikor? — kér- dezte az asszony s letette kezéből a kanalat.
— M a éjjel!
A szerelő tovább evett. — E n n e m — m o n d t a lassan.
— Ostobaság — m o r o g t a a férfi.
—' I t t akarsz m a r a d n i ?
— I g e n — felelte a szerelő.
— M a g á n á k könnyű, elvtárs — m o n d t a a bekötött fejű. — H a m a g a a buktáival elkezd lőni az ellenségre, egy lélek sem m e r á közelébe jönni. V a n még sok b u k t á j u k ?
— N é hülyéskedj, F r á n z l ! — m o n d t a az a j t ó b a n álló férfi. — U l t i m á t u m o t k a p t u n k holnap reggel hatig. H a nem tűzzük ki a fehér zászlót, halomra lövik a b ó d é t
A szerelő vállat vont.
— H a pedig m e g a d j u k magun- kat, a k k o r felakasztanak — mo- r o g t a Fritz.
— Megadásról szó sincs — fe- lelte a másik. — Reggel h a t r a m á r egy lélek sem lesz a K a r i M a r x - H o f b a n .
— Hogy-hogy? —kérdezte Fritz.
Az a j t ó b a n álló f é r f i elmoso- lyodott. — . Csak bízza r á n k — mondta. — Ne hülyéskedj, F r a n z l !
— f o r d u l t ú j r a a szerelőhöz.
— E n nem hülyéskedem — m o n d t a ez. — E n nem megyek.
A r r a nem lehet számítani, hogy
belátható időn belül i t t rendes állapotok lesznek. Mit csináljak addig? A lakásomat elvészik, mUnkát nem fogok kapni, a pár- tot szétverték. Dögöljek m e g éhen az u t c á n ?
— Tudod, hogy k i m e g y ü n k Csehszlovákiába — mondta ' a másik.
— H á t aztán? — kérdezte á sze- relő. — Azt hiszed, hogy ott r á n k v á r n a k ! A m a g u k 'munkanél- küliéivel sem t u d n a k m i t kez- deni !
— Tele v a n n a k m á r német emigránsokkal — mondta Fritz.
Az a j t ó b a n álló f é r f i ingerült pillantást vetett r á — Beszéljen m a g a a férjével, Stranskyné! — fordult az asszonyhoz. — Nekem tovább kell mennem, nincs időm!
Az asszony megrázta a fejét.
— E n nem beszélek — mondta. — Csináljon, amit j ó n a k lát.
— S m a g a ? — kérdezte a másik.
Az asszony v á l l a t vont.
— H a m a r a d — mondta csen- desen, — akkor én is m a r a d o k ! . :
— Mit akarsz i t t csinálni? — kérdezte az a j t ó b a n álló f é r f i in- gerülten. A bekötött f e j ű hall- g a t v a állt mellette. A szerelő oly éhes és oly n y u g o d t volt — azt a benyomást keltette, m i n t aki m á r rég számot vetett gondolataival
— hogy beszéd közben is tovább evett. — Két-három Heimwehrt még lelövök — m o n d t a —mielőtt végeznek velem: Annyivei keve- sebb piszkot hagyok m a g a m u t á n a világon. Az is tiszta haszon!
— Ne okoskodjék, S t r a n s k y elv- t á r s — mondta a bekötött fejű, aki eddig nem szólt bele. — P a - kolja össze a buktáit s tíz ó r á r a jöjjön le a hetesszámú u d v a r r a !
A szerelő megrázta a fejét. — Nincs kedvem — mondta. — Nem telnék örömöm ebben a világban.
— Micsoda egy csökönyös állat v a g y — szólt az a j t ó b a n álló férfi, f e j é t rázva. A szerelő lapos te- n y é r r e l az asztalra csapott s in- dulatosan végigmérte a másikat.
— Ti meg örökké a k a r t o k élni?
— kérdezte mogorván.
E g y p i l l a n a t r a csend lett. A f i a t a l S t r a n s k y erősén el- pirult. — M a g á n a k m i a véle- ménye, elvtársnő? ^ kérdezte hirtelen elhatározással Évitől s z á v a r á b á n széles tenyerével fel- borzolta h a j á t . A f i a t a l lány, aki egész idő a l a t t hallgatott, az a p a felé fordult feleletével. — É n ter- mészetesen n e m m a r a d o k m a g á - val. A f o r r a d a l o m n e m ér véget ázzál, hogy Ausztriában levertek bennünket s én tovább fogok dol- gozni, ahol csak' lehet.
— M a g a megteheti — felelte a szerelő,'— de én sokkal öregebb vagyok. Egyébként n e m bánom, h a m a g u k k a l viszik a f i a m a t .
— Komolyan mondod, h o g y itt akarsz m a r a d n i ? — kérdezte az a j t ó b a n álló férfi. F r i t z a f i a t a l lányhoz fordult. — L á t o d m o n d t a súgva, — h á t érdemes volt? Gyere be a szobába, mon- dani akarok v a l a m i t ! — Felkeltek s kimentek, de F r i t z n e m mond- h a t t a el, amit a k a r t , m e r t alig- hogy a szobába értek, a szem- közti tetőről lövés d ö r d ü l t el és a fiatalember, a k i v i g y á z a t l a n u l egy pillanatig. á l l v a m a r a d t • a megvilágított ajtórésben, össze- esett s egy félóra m ú l v a meghalt.
A Schutzbund az é j s z a k a folya- m á n kiürítette a M a r x - H o f o t É v i m é g három • h é t i g , m a r a d t Bécsben; pénzt g y ű j t ö t t , illegá- lis lakásokat szerzett a b u j k á l ó Schutzbündlerekriek, részt v e t t a földalatti szállítmányok megszer- vezésében, melyekkel ezeket ki1
csempészték Csehszlovákiába s két ízben m a g a is á t u t a z o t t Bratislavába. H á r o m hét m u l t á n , amikor elfogyott a pénze; haza- utazott.
A nemzetek sokkal jobban tennék, ha a fiatalok helyett az öregeket küldenék harcba. Nem kockáztatnák az i f j ú nemzedék életét, csak végszükség esetén. Milyen szörnyű látvány volt, amint 1914-ben a fiatal gyerekekből álló ezredek vonultak a ' vágóhíd felé, ajkukon a „Tipperary" dallamával. Nem volna-e
sokkal lelkesítőbb ennél a nyolcvanesztendős aggastyánok csa- pata, akik sétabotjaikkal integetve tipegnének a front felé, a
„Ném jövünk többé vissza, nem jövünk többé vissza" refrénű induló ütemére. Engem, bevallom, jobban lelkesítene. '
: G. B. S h a w
