Országomat egy lóért!
A ,III. Richárd’ a Nemzetiben
„Ha bekapcsoljuk a televíziót, szinte csak hatalmi harcokat látunk benne” – nyilatkozta a rendező a Nemzeti Színház 2004 novemberi
bemutatója kapcsán. „Ha Shakespeare-t játszik, önmagának tart tükröt a kor…” – olvashatjuk a műsorfüzetben.
S
hakespeare ,III. Richárd’-ja valóban kiváló „alapanyag” a mindenkori hatalom mindenkori megszerzéséért és megtartásáért bevetett – gyakorta nemtelen – eszkö- zök, szövevényes és képlékeny érdekkapcsolatok, torz vagy eltorzuló személyisé- gek bemutatására. Az idõtálló – sõt (joggal) mondhatni örökérvényû – darabot így „bün- tetlenül” aktualizálhatja a rendezõ: maira, de legalábbis 20. századira vett rendezése úgy tud modern lenni, hogy elkerülheti a bántóan direkt vagy didaktikus áthallásokat. Persze ehhez Shakespeare csak szükséges, de nem elégséges feltétel. Rendezõi invenció, kiér- lelt és elmélyült darabértelmezés, egységes és következetes koncepció is kell a hatáshoz, a megérdemelt sikerhez. Mindennek nincs híjával Valló Péter rendezése, mely a 2002 nyarán, Szegeden megrendezett szabadtéri produkciót ülteti át a Nemzeti Színház tech- nikai bravúrokra is képes színpadára.
„Ha az ember úgy dönt, hogy a darab a jelenben játszódik, akkor a formai elemeknek is stimmelniük kell. Nem lehet azokat sem elhazudni…” – olvashatjuk tovább a rendezõi következetességrõl tanúskodó érvelést az idézett – és egy internetes színházi portálon ol- vasható – interjúban. A Nemzetiben valóban „stimmelnek” a formai elemek. A többnyi- re csupasz színpadon – mely Peter Brookóta tradicionálisnak tekinthetõ a 20. századi Shakespeare-színjátszásban, de amely minden irányban mozgatható, „puzzle”-szerûen összerakható és szétszedhetõ elemekbõl áll – egy-egy mai tárgy (kamera, fényképezõgép, futball-labda, golfütõ és méreginjekció mint kivégzõeszköz, napszemüveg) és közleke- dési eszköz (kerékpár, motorbicikli, sõt luxus Mercedes) szolgál a jelenünk, illetve kö- zelmúltunk atmoszféráját idézõ kellék gyanánt. A luxusautók be- és kigördülése a fontos dramaturgiai pillanatokban különösen szokatlan, merész és hatásos megoldás: az erõsza- kos fékcsikorgás, a sötétbe hasító, olykor a nézõt is elvakító reflektorok, a fémes-feketén vagy épp fehéren csillogó karosszériák egyszerre érzékeltetik a hatalmi elit fényûzõ, dõ- zsölõ kivagyiságát és ugyanakkor a zsarnokság állandóan fenyegetõ, olykor életveszé- lyes jelenlétét is. III. Richárd vérgõzös hatalmi tobzódásának lefelé hanyatló görbéje megmutatkozik jármûvei „amortizálódásában” is: Mercedesébõl guruló kórházi ágy, majd végül – a bosworthi csatában – motorbicikli lesz. Ez utóbbi nyergébõl kiáltja világ- gá a címszereplõ az imígyen különösen gazdag akusztikájú, híres mondatot: „Lovat! Lo- vat! Országomat egy lóért!”
Igen, Gloster hercegének, az angol trónt rágalmakkal, ármánnyal, kíméletlen, véres tettekkel megkaparintó késõbbi III. Richárdnak minden fontosabb magánál az ország- nál. Elsõsorban persze saját maga érdekli: a napon önnön torz árnyékát nézegeti, és mintegy önmaga szórakoztatására, unalomûzésbõl szít viszályt, ont vért. Kulka János szerepformálása a „tudva és akarva” gazemberré váló Gloster intellektuális és cinikus vonásait erõsíti fel, igazi sátáni alakká, a hazugság, és tagadás fejedelmévé növesztve a figurát. III. Richárd elementáris gonoszságát maga Shakespeare is csak részben indokol- ja, amikor rögtön a dráma indításakor Gloster testi fogyatékosságaival próbálja magya- rázni azt. Shakespeare szerint a rútság szinte predesztinálja hõsét a rosszra – az irigy- ségre, a haragra, a „fuvolázó békekor” elutasítására –, aki tudatosan végrehajtott gaztet-
Iskolakultúra 2005/4
147
teivel akar boszszút állni a természet szûkmarkúságán. Kulka János alakítása kegyetlen hitelességgel állítja elénk a testi-lelki torzszülöttet: a félig béna, mankókra támaszkodó testben szunnyadó démoni erõt, mely – úgy tûnik – egyformán képes leküzdeni önnön fizikai és mentális korlátait. De megjelenik Kulka játékában – elsõsorban a mimikában, a játéktér mögötti vetítõvászon által felnagyított vonásokban, tekintetben – az a talányos
„plussz” is, ami a Gonosz titka, amirõl Shakespeare sem beszél, noha mûvében (mint minden nagy mûben valami kimondhatatlan többlet) kétségtelenül jelen van. De létezik- e effajta – szinte „játékosan”, sakkjátszmaszerûen elõre kitervelt – gonoszság a valóság- ban is? 20. századunk és sajnos most már mondhatjuk, hogy a 21. is bizonyság rá: igen, létezik. Sokakra hivatkozhatnánk, de talán leginkább Radnóti sorai kívánkoznak ide, márcsak azért is, mert az elõadás záróképe, a bosworthi csatában gyõztes Richmond mögötti csatatér a koncentrációs táborok barakkjaiban egymásra zsúfolt foglyok halott- mozdulatlanná merevített képét idézi: „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” De folytathatnánk a sort a közép-európai bukott (?) diktatúrákkal, Gulaggal, Recskkel, Kambodzsával, Csecsen- földdel, Irakkal… vég nélkül.
De vajon Gloster elszántsága a gazemberségre elegendõ-e ennyi és ekkora pusztulás- hoz? A zsarnokság – Jan Kottkifejezésével a „Nagy Mechanizmus” – gépezetében szük- ség van valamennyi „alkatrészre”. Például IV. Edwardra, a béke megteremtésén fárado- zó királyra, aki – noha látványos összebéküléseket szervez az egymásra acsarkodók kö- zött – mégis homályos jóslatokra, célzásokra, rágalmakra hallgatva hoz végzetes dönté- seket. Bálint András meggyõzõen alakítja a szeretetrõl meggyõzõdés nélkül szavaló gyenge és manipulálható bábkirályt, aki a Towerba záratja testvérét, Clarence hercegét, a trónra veszélyesnek hitt George-ot. Õt (Blaskó Péter)azután késõbb Gloster bérgyil- kosokkal tünteti el az útból. Nélkülözhetetlenek a gépezet mûködéséhez a gyilkosságra felbérelhetõ kisemberek is (Szarvas József, Újvári Zoltán), akiknek érzelemmentes
„szakemberként” elvégzett véres munkája a Shakespeare-drámák fekete humorral átita- tott közjátékainak hátborzongatóan remek példája.
A királyi család nõtagjai inkább – erõsebb vagy gyengébb – áldozatok a „Nagy Me- chanizmusban”, bár többségük elõélete szintén nem tekinthetõ makulátlannak. A Lan- caster ági számûzött exkirályné, Margit (Udvaros Dorottya) átkai sorra beteljesülnek el- lenségein. Udvaros ötvözni tudja a férjét és fiát vesztett asszony fájdalmát a sértett gõg- gel és az uralkodói méltósággal. Nem így Erzsébet királyné, IV. Edward özvegye. Söptei Andreahisztérikus, siránkozó-sivalkodó, gyenge nõt állít elénk. Játékában a külsõdleges színészi eszközök túlsúlya devalválja a királyné sorsában rejlõ tragikumot. Lady Anna szerepe szintén túl nagy falat Schell Juditszámára. A Glosterrel vívott morbid párharc- ban, a temetési nagyjelenetben azt a folyamatot kellene elhitetnie, hogy miként tud egy nõ egy korábban gyûlölt férfi érzelmi hálójába kerülni és ezzel gátlástalan terveinek esz- közévé válni. Schell Judit alakításában ez a folyamat nem meggyõzõ. Késõbb Gloster ideiglenes választottjaként tehetetlen, önsajnálatba menekülõ, súlytalan szemlélõje és el- szenvedõje lesz az eseményeknek. Súlyosabb alakítás Molnár PiroskaYork hercegnéje, aki visszafogottan, mégis drámai erõvel képes érzékeltetni egy csapások dúlta, fájdalmak tépázta asszonyi és anyai sorsot.
A királyi udvartartás kitüntetett vagy éppen büntetett alakjai – hercegek, grófok, már- kik – szintúgy lényeges (sakk)figurák a hatalmi játszmákban: fölemelik és letaszítják, el- vetik vagy lecserélik, a legrosszabb esetben pedig megöletik vagy kivégzik õket. Az utóbbi lesz a sorsa a Richárd királlyá koronázását ellenzõ Hastings lordnak – Gazsó Györgyalakítja magabízó naivitással – és a kegyvesztetté vált Buckingham hercegnek.
Kaszás Attila otthonosan mozog a hatalom legfõbb esélyesének vélt Glosterhez dörgölõ- dzõ, cinikus és haszonlesõ Buckingham szerepében. Gloster és Buckingham összehan- golt kettõsének megtévesztõ, szemfényvesztõ attrakciója eredményeként lesz Glosterbõl
148
Kritika
Anglia királya. A királyválasztási jelenet az elõadás egyik csúcspontja: Buckingham egy médiacézár vagy kampányfõnök találékonyságával, PR-fogásokkal, az ellenfelet lejára- tó, tudatosan megszervezett „suttogó propagandával” segíti Glostert a legmagasabb ha- talmi posztra. Buckingham az erkölcsi relativizmus megtestesítõjeként csak a börtönben, közvetlenül a kivégzése elõtt válik riadttá és tanácstalanná. A tudatosan szõtt hatalmi há- ló fontos láncszeme a megfélemlített, megzsarolt Lord Mayor is, aki életét és egziszten- ciáját féltve kollaborál a gátlástalan diktátorral. A Lord Mayor szerepében Benedek Mik- lósszinte bravúros egyszerûséggel lényegül át London elsõ emberébõl a félelemtõl bé- nultan engedelmeskedõ alattvalóvá.
„A hatalom megszerzése a darabban komoly véráldozattal jár. A politikában ez ma sincs másként. Igaz, ma ezek inkább csak virtuális gyilkosságok, csak egzisztenciális pusztulás kíséri a hatalomra törõt” – nyilatkozza a rendezõ. Valóban joggal ajánlja a da- rabot a kamaszodó fiataloknak, akik „még nem nagyon foglalkoznak politikával”. A Nemzeti elõadásában ráismerhetünk napjaink „virtuális gyilkosságaira”: a (hivatali) ha- talmukkal visszaélõ kis- és nagyfõnökök packázásaira, a nem (jól) igazodók egzisztenci- ális veszélyeztetésére, a gátlástalanul terjesztett rágalmakra a közélet különbözõ szintje- in, a vélt vagy valós ellenfél becsületének megcsúfolására, barátok árulására, szerviliz- musra, álszentségre, a kéz kezet mos érdekszövetségére.
A fenékfal vetítõvásznán 20. századi híradófelvételek váltakoznak a színpadi esemé- nyek, alakok képeivel, és ezáltal egymásba szövõdik egyedi és általános, regionális és univerzális. Melis Lászlózenéje és Király Attilakoreográfiája hatásosan kíséri az elõadás hangulati hullámzását, a cselekmény fordulópontjait, a játék tempóváltásait. Benedek Maria nõket decens kiskosztümbe, a férfiakat pedig öltönybe és nyakkendõbe öltözteti.
Ekként a jelmez (is) csaknem „korsemleges”. A modern rendezés zökkenõmentesen si- mul Vas Istvánfordításához.
A dramaturg – Morcsányi Géza– szinte érintetlenül hagyta a szöveget. Egy helyütt azonban radikálisan „átírta” a mûvet, ami tudatos koncepcionális változást eredménye- zett annak végkicsengésében. Az utolsó felvonásban Bosworth mezején készül a mindent eldöntõ ütközetre Richárd és ellenfele, Richmond grófja (Marton Róbert). A csata elõtti éjszakán a királynak rémálmai vannak: megjelennek neki korábbi áldozatai. A szellemek Richárd vereségét jósolják, és megátkozzák õt. Ugyanezeket a holt lelkeket Richmond is látja, õt azonban – Richárddal ellentétben – vigasztalják, biztatják, „szentnek”, „erényes- nek”, „tiszta léleknek” nevezik, és a másnapi diadalról biztosítják. A Morcsányi – Valló- féle változatban Richmondot nem látogatják meg a szellemek, így Richárd legyõzõjének, az új – Shakespeare szerint tisztább és békésebb – jövõ megteremtõjének alakja egyálta- lán nem magasztosul fel. Shakespeare még látja, de legalábbis hiszi, hogy van különbség uralkodó és uralkodó között. Valló már nem látja, vagy ha látja is, nem hiszi. Az elõadás hatásos kezdõképét – Richárd bicegõ-groteszk alakjának sziluettjét a növekvõ fénykör- ben – és a záróképet egymásra rímelteti. A különbség csak annyi, hogy az utolsó fény- körben a sebesült Richmond sziluettje látszik.
Egyértelmû, bár vitatható végkicsengés. Valóban itt tartanánk?
William Shakespeare: III. Richard.Budapesti Nemzeti
Színház, 2004. november. Rendezõ: Valló Péter. Éger Veronika
Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum
Iskolakultúra 2005/4
149
William Shakespeare: III. Richard. Budapesti Nemzeti Színház
