TÍSUTfi
IRODALMI ^ S Z E T . T Á R R — L M , FOLYÓIRATrismmj
XXI. ÉVF. 1967. MÁRCIUS
A r A f
i
E S Z Á M U N K M U N K A T Á R S A I
ANDRÁSSY LAJOS BÉCS ERNŐ
BODOR MIKLÓS BORI IMRE
CSAPLÁR FERENC FAZEKAS ISTVÁN FEJÉR ÁDÁM FISCHER ERNÓ GÁL SÁNDOR GÉZA FERENC HATVANI DÁNIEL ILIA MIHÁLY KOVÁCS MIKLÓS KOVÁCS SÁNDOR IVÁN KULCSÁR PÉTER LIPTÁK PÁL LÓDI FERENC NACSÁDY JÓZSEF NÉMETH FERENC PAPP LAJOS PÉTER LÁSZLÓ POLNER ZOLTÁN SIMÁI MIHÁLY SIMONYI IMRE StPOS GÉZA
SZENTIRMA1 LÁSZLÓ SZ. SIMON ISTVÁN TÓTH BÉLA VERESS MIKLÓS VÖRÖS LÁSZLÓ
!
XXI. évfolyam 3. szám, 1967. március
TARTALOM Jubileumi összeállításunk
A Tiszatáj évednek margójára 195 PÉTER LÁSZLÖ: Az indulás 199 ILI A MIHÁLY—KOVÁCS SÁNDOR IVÁN: A Tisza-
t á j húsz éve 203 VÖRÖS LÁSZLÖ: Költők a Tisza p a r t j á n 242
ANDRÁSSY LAJOS: Versek 250 BÉCS ERNŐ: Húsz év (vers) 252 GÁL SÁNDOR: Fekete virág (vers) 252 HATVANI DÁNIEL: Augusztus, gyönyörű óceán (vers) 253
KOVÁCS MIKLÓS: Emlék (vers) 253 LÖDI FERENC:' Zsoltár, csont-zenével (vers) 254
NÉMETH FERENC: Versek 256 P A P P LAJOS: Sirató (vers) 257 POLNER ZOLTÁN: Kantáta (vers) 259 SIMÁI MIHÁLY: Rapszódia (vers) 261
SIMON YI IMRE: Versek 262 VERESS MIKLÓS: Mikrokozmosz (vers) 263
HAZAI TÜKÖR
T Ó T H BÉLA: Tisza 264 SZ. SIMON ISTVÁN: Vér 273
TANULMÁNY
F E J É R ÁDÁM: Fejes E n d r e 280 SÍPOS GÉZA: A KISZ zászlóbontása Szegeden 286
' ÖRÖKSÉG
BORI IMRE: Kassák Lajos a magyar irodalomban ... 294 CSAPLÁR FERENC: Kassák Lajos folyóirata: a Do-
k u m e n t u m 298 193.
KRITIKA
ILIA MIHÁLY: Két könyv a szegedi hagyományról
— Tömörkény Emlékkönyv; Csaplár Ferenc: a Sze-
gedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma 303:
KOVÁCS SÁNDOR IVÁN: A szívetekre hízom —
Polner Zoltán verseskönyve 307 FEJÉR ÁDÁM: Különös ismertetőjele: a félelem —
Bárdos Pál regénye 310 NACSÁDY JÖZSEF: Akvárium — F e n á k e l J u d i t re-
génye 311 VÖRÖS LÁSZLÓ: Dér Endre: Sisakfejűek 313
SZENTIRMAI LÁSZLÖ: Emberek az alföldi városok- b a n — Mocsár Gábor és Tóth Béla szociográfiai
írásai 314 KULCSÁR PÉTER: A szegedi munkásmozgalom tör- '
-ténétéből — Gaál Endre: A szegedi ipari m u n k á s - ság 1905—1906. évi szakszervezeti mozgalmának főbb
•kérdései - 315 FAZEKAS ISTVÁN: A Szegedi Egyetemi Könyvtár ú j
kiadványai 316 GÉZA FERENC: Ötödéves a Szegedi Egyetem 317'
KRÓNIKA 31ff ILLUSZTRÁCIÓK
BODOR MIKLÓS 24Í FISCHER ERNŐ 293 LIPTÁK PÁL 263:
TISZATÁJ
Irodalmi és kulturális folyóirat
Magyar Írók Szövetsége Dél-magyarországi Csoportjának lapja' Megjelenik h a v o n k é n t
Szerkeszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: ANDRASSY LAJOS Kiadja a Csongrád m e g y e i L a p k i a d ó Vállalat
Felelős k i a d ó : KOVÁCS LASZLÖ
Szerkesztőség: Szeged, Magyar Tanácsköztársaság útja 10. Táviratcím: Tiszatáj Szeged, Sajtóház. T e l e f o n : 12-330, 15-198. Postafiók 153. K i a d ó h i v a t a l : Szeged, M a - g y a r Tanácsköztársaság útja 10. T e l e f o n : 13-116, 13-500. P o s t a f i ó k : 153. Terjeszti a Magyar Posta. E g y e s szám ára C forint. Előfizetési dija: n e g y e d é v r e 18, fél é v r e 36, e g y évre 72 forint. Előfizethető a Posta Központi Hírlapirodában ( B u d a p e s t V., József N á d o r tér 1.) é s bármely kézbesítő postahivatalnál. Egyéni e l ő f i z e - tések a 61 260, közületi előfizetések a 61 066 c s e k k b e f i z e t é s i lapra (átutalások az MNB 8. egyszámlára) küldhetők be. Kéziratot n e m őrzünk m e g és n e m a d u n k
vissza. I n d e x s z á m : 25 916 — Szegedi N y o m d a
A TISZATÁJ ÉVEINEK MARGÓJÁRA
Gaál Gábor, a legnagyobb magyar marxista lapszerkesztő — aki a Ko- runk 12 évfolyamát egy vidéki városban produkálta — egy évvel azelőtt, hogy végleg a Korunk élére állt, Vidéki történet címmel cikket írt.
Ha meggondoljuk, hogy szinte valamennyi 1928 előtti írásában a Korunk kö- vetkezetesen végigvitt koncepcióját készíti elő, a vidékiésségről adott könyör- telen látlelete is egy megkerülhetetlen feladatmegoldásként fogható fel: a teljes világra kitekinteni akaró Korunk-nak számolnia kellett a körülvevő pro- vinciával. S Gaál Gábor igazi kritikusként számolt le véle: tetten érte, meg- határozta, majd levonta a kínálkozó elvi következtetéseket.
A lényeggel kezdjük, ha az alapításának 20. évfordulójához érkezett sze- gedi Tiszatáj ünnepén erről beszélünk: a provincializmusról, arról, hogy jel- lemezte-e lapunkat valaha a vidékiesség, sikerült-e eltávoztatnunk kísértéseit, netán jelen vannak-e munkánkban ma is? Érdemes lenne egyszer történeti összefüggéseiben megvizsgálni, koronként hogyan változott e fogalom, egy- általán mikortól kezdte jelenteni mai önmagát. Szenczi Molnár Albert XVII.
század eleji szótára még az eredeti jelentést őrzi („provinciális — azon tarto- mányi), a felvilágosodás századában sem a mai közhasználatú főváros—vi- dék ellentétre utalt (a klasszicizmus diktátora pl. Széphalomról „szerkesztett"
leveleiben), a XIX—XX. század felemás kapitalisztikus fejlődése viszont már e magatartásnak ma is ismerős jellemzőivel szolgál. A „városos Magyarorszá- gért" kiáltó Ady „a bűnös város" poétája volt — íme a két pólus, ami körül kikristályosítható a fogalom genezise és lényege. A gyarmati függőséggel sú- lyosbított feudálkapitalista fejlődés tulajdonképpen egyetlen metropolist te- remtett Magyarországon, s a feudális tradíciókat jobban konzerváló vidék képtelen volt felfogni ennek kényszerű történelmi szükségszerűségét, a ta- lán még ma is kísértő „bűnös város"-koncepcióval zárkózott magába; nem.
tudta megérteni, hogy Budapest egyszersmind a legnagyobb ütemben „ter- meli" a provincializmus tenyészetét éltető társadalmi formáció sírásóit is: a proletariátust, a munkásmozgalmat. Persze nemcsak „vidéki" provincializ- mus van. „Tévedés például azt hinni, hogy vidéki emberek és vidéki tulaj- donok csak vidéken fordulnak elő... a vidéki ember nem a vidék által vi- déki, hanem az elméje és a kedélye sajátos funkciója folytán" — írta Gaál Gábor, aki el tudta képzelni „a vidékiesség tudományát mint egzakt lélek- és tehetségtani karakterológiát". A provincializmus történeti és karakterológiaí szimptómáit tehát társadalmi fejlődésünk sajátosságaiból kell eredeztetnünk, s
„az elmének és kedélynek a középszerűség felé hajló állapotá"-ból. Nem lehet vitás, hogy a történeti feltételek kiküszöbölésével — nevezetesen a ki- zsákmányoló társadalmi formáció forradalmi szétzúzásával —, a jövő tuda- tos tervezéssel, s nem utolsósorban a tudat formálásával a szocializmus a vidékiésségnek is megássa sírját, s ha a tudati átformálódás lépést tart a his- tóriai folyamattal, a provincializmusról egyszer majd valóban nem beszélhe- tünk. Mindez persze nem ilyen sematikusan egyszerű, a húszéves Tiszatáj története is bizonyíthatja. Gaál Gábor „vidéki tö7i;énet"-ének éles szemmel
195.
feltalált „fabulatív" részét nincs terünk idézni, elvi kiindulópontként mégis tanúztatnunk kell öt ismét. íme a gondolatmenetét záró elvi konklúziók:
„... a kritika nem vidéki műfaj. Kritika csak ott van és ott lehet, ahol az emberek és a tehetségek, az írók tehát és a kritikusok, száz százalékban meg- szűntek vidékiek lenni. Mert mint mondottuk, a vidékiesség korántsem kö- zépszerűséget jelent, hanem az elme és a kedély törését, mely elsősorban ab- ban mutatkozik, hogy... torzak és helytelenek a vidéki ember viselkedései.
A vidéki tehetség és a vidéki kritikus torz relációkba állítja önmagát, illetve értékeléseit: saját magán keresztül í t é l . Márpedig mi jöhet ott létre, lehet-e ott kritikáról beszélni, ahol a vidéki ember személye a norma?"
Valamennyi vidéken szerkesztő nem vidéki szerkesztő, és szerkesztőség ars poetica-ját olvastuk fentebb, egyszersmind ráleltünk a jubiláló Tiszatáj érté- kelésének kulcsára.
Ez a folyóirat fennállásának húsz éve alatt akkor és csakis akkor volt jó, amikor nem állította torz relációba önmagát, illetve értékeléseit, amikor nem saját magán keresztül ítélt, amikor köreiben nem a vidéki ember személye volt a norma, amikor az egész magyar irodalom részének tudhatta magát. Jó volt, mint szemle az indulás éveiben, gyengébbnek mutatkozott mint fo- lyóirat az ötvenes évek első hányadában, s megerősödött — két hullámban is — 1957 után.
„A kritika nem vidéki műfaj."
Fordítsuk meg a tétel állításának sorrendjét: ahol van kritika, kisebbek a provincializmus esélyei. S valóban: amikor a Tiszatáj eredményeket ért el, kritikai tevékenysége mindig erős volt, megfordítva, amikor: jó volt a kri- tika e tájon, jó volt a lap is.
Mivel szerkesztőségünk a legutóbbi jó fél évtized kollektív erőfeszítései- nek eredményeként formálja a Tiszatáj profilját, s mert koncepciójának lénye- gét hagyomány—irodalom—kritika dialektikus kölcsönhatásának jegyében az elméleti és kritikai tevékenység során fogalmazta meg s vallja ma is, mindezek miatt az utóbbi évek elméleti, kritikai törekvéseiről szeretnénk szólni elsősor- ban az évforduló alkalmából. Leírtuk már e hasábokon nemrég, hogy 1957 után a szegedi irodalmi élet és a Tiszatáj szilárdan szocialista alapokon szer- veződött újjá, s hogy ennek eredményeként a helyi irodalmi élet ele-
ven mozgását biztosító együttes tényezővé válhatott a szocialista irodalom és marxista kritika egymást erősítő kölcsönössége, hogy e közös fejlődésből kell származtatnunk a provinciális tendenciák, az egészséges fejlődést sokáig akadályozó helyi értéknormák egyre következetesebb likvidálását, azt a mind- inkább érvényre jutó, s mind többeket jellemző álláspontot, hogy ma már kü- lön szegedi ars poeticak-kal és szegedi sikerekkel már nem lehet valaki ma- gyar író Szegeden. Szó sincs itt valamiféle kritika-centralizmusról. Tudni való, hogy a kritika nem teremthet művészetet, csupán befolyásolhatja a művészi fejlődést, az viszont kétségtelen, hogy a vidékiesség ólálkodó veszélyei köze- pette különösen fontos szerep hárul rá. A teljes irodalmi fejlődés egységbe lát- tatásával, a jövőbe mutató fő tendenciák helyes kiemelésével, a saját magán keresztül ítélő provincializmus alaptételének állandó kritikájával őrködnie kell az irodalmi élet tisztasága fölött. De hogy a kritika helyileg meggyőzően orientálhasson, a teljes irodalmi életet jellemző, egyetemes, közérdekű. prob- lémák felé kell fordulnia, „tekintélyt", létezési lehetőséget kell teremtenie ma- gának — soha nem feledve: nem önmagáért van, hanem elsősorban az élő irodalom kovásza.
Senki nem tagadhatja ma már, hogy az utóbbi tíz évben végbement egy effajta kritikai nagykorúsodás Szegeden — az irodalom és az irodalmi élet ja- vára. 1957 és 1960 között — a konszolidáció követelményeinek megfelelően — 196.
mindenekelőtt az irodalompolitikái állásfoglalások keltettek figyelmet. Amit akkor a Tiszatáj-ban épp a szóban forgó provincializmusról vagy pl. a népies ideológia jellemzőiről elmondtak, ma is haszonnal tanulmányozható, áz állás- foglalások következetes marxista szigora is követendő hagyomány, ha nem is vállalhatjuk már a lap akkor vallott esztétikai elvrendszerét. Amikor 1962-től a Tiszatáj lassan új irányba lépett, nem követett el valamiféle „árulást", mint hitték vagy hiszik egyesek, hanem csupán szembefordult egy lassan
„saját magán ítélő" belső gyakorlattal, s vállalta egy megmerevedett eszté- tikai koncepció túllépésének etikai és tudományos konzekvenciáit. Abban az értelemben, ahogy erről legutóbb Klaniczay Tibor írt a Kritika 1966. decem- beri számában: „Törvényszerűnek tekinthető, hogy e kezdeti koncepciónak idővél, a kutatások előrehaladásával, az irodalomtudomány újabb és újabb területeinek meghódításával gyökeresen át kellett alakulni, meg kellett változ- nia. Kár tehát azon keseregni, hogy az egykor oly világos és ezért biztonsá- gos, s mindenre receptet adó felfogás kétségessé vált. Nem egyesek zavart kel- tő . okvetetlenkedésének eredménye ez, hanem a mindig fejlődő, mindig meg- újhodó marxista tudomány vívmánya." Amikor tehát elvetettük a realiz- mus—antirealizmus szembeállítását, amikor azokkal értettünk egyet, akik szerint nincs örök realizmus, mert a realizmus történeti kategória, amikor a szocialista realizmus értelmezésében a XIX. század konzervatív ízlésnormái- tól való megszabadulást szorgalmaztuk, nem „árultunk el" valamit, csak a kutatások és a tudomány előrehaladásával együtt léptünk előre. S nem elké- setten, mert a Kritika idézett cikke is megállapítja, hogy a Kortárs 1962 ja- nuári számában megjelent, realizmus-vitákat elindító tanulmány újszerű tételei „csupán egy vidéki folyóirat hasábjain vertek visszhangot".- E realiz- mus-vitában bizony még eklektikus nézetek kaptak teret, Csetri Lajos Rea- lizmus vagy „örök" realizmus c. vitacikke viszont (1962. 6. sz.) már világosan is megfogalmazta később is vallott álláspontunkat. Nem vélet-
len, hogy ez a színvonalas reflexió bekerült A szocializmus irodalma c. tanulmánykötetbe is, ahol a Tiszatáj cikkeit egyre-másra emlegetik. Kon-
cepciónkat később tervszerűen igyekeztünk tovább építeni, s nem a szervező erő valamiféle exhibicionizmusától vezetve közöltünk annyi vitacikket, tanul- mányt, hanem azért, hogy alaposabban kifejthessük álláspontunkat: a kis- regényről általában, a Rozsdatemető -ről speciálisan, a szociográfiáról, a líra elméletéről, a parttalan realizmusról, Lukács György esztétikai nézeteiről, s mindenekelőtt a hagyományról. A hagyomány funkciója és szerepe rendkívül fontos kérdésként került elő a realizmusról folytatott vitákban, in- nen van, hogy szükségesnek láttuk minél szélesebb körben megindítani a nemcsak helyi értékekre figyelmező hagyományfeltárást, hogy emlékszámok- kal adóztunk József Attila, Radnóti Miklós és Bartók Béla élő örökségének.
Szocialista örökség és szocialista realizmus címmel így vált lehetővé koncepciónknak végleges megfogalmazása, kimondása annak,, hogy törekvéseink természetszerűen az 1963 őszén indult Kritika erőfeszítései- vel tartanak rokonságot.
Ha még oly szoros koncepcióbéli egyezés fűz is bennünket azonban iro- dalomtudományunknak e fiatal, a marxista közgondolkodásban friss utakat nyitó orgánumához, nem szabad felednünk, hogy a Tiszatái nem kri- tikai f o l y ó i r a t . Egy tehetséges erőkből álló népes írócsoport s egy táj- egység fóruma, nem szűkebb szakmai publikumnak, hanem mindenekelőtt szé- lesebb közönségrétegeknek szerkesztődik. Szépirodalom, művészet, művelődés produktumai tehát elsődlegesen fontosak számunkra; a kritikának e téren csupán a válogató vagy orientáló szelekcióban tulajdonítunk fontos szerepet.
Ezért szerepeltetjük olyan súllyal lapunkban és támogatjuk bírálattal szocia- 197.
lista irodalmunk új erőit, ezért indítottunk tanulmány sorozatot a legjobbak teljesítményeinek jelmérésére. Ez az utóbbi vállalkozás a horizont kiszélesíté- sének jegyében indult: az elvontnak tűnhető esztétizálás helyett művekhez, életművekhez kötni a szocialista realizmus problematikáját.
A szépirodalmi rovatok közlési szempontjairól szólva kétségtelen, hogy régtől fogva törekvésünk az e tájon és e városban élő szerzők műveinek elsődleges közreadása, de e szempont nem válhat (mint vált a folyóirat törté- netének egyes mozzanataiban!) a legfőbb publikációs mércévé. Mindig igyekez- tünk, az utóbbi időben egyre inkább igyekszünk vidéken élő szerzőinket arra sarkallni, hogy műveikkel a magyar irodalmi élet más fórumain is jelentkez- zenek, ezzel váljanak részeseivé annak a természetes kiválasztódásnak, ami az irodalomban is érvényesül: a jobb művek végső soron kiküzdik a megje- lenést. Ezzel a szándékunkkal újra szeretnénk arra figyelmeztetni, hogy nincs
„szegedi irodalom, szegedi költő és prózaíró", magyar irodalom van egy bizo- nyos szinten, és éljen bár a szerző Kecskeméten vagy Szegeden, a művet nem a lakóhely szellemi szintjéhez kell mérni. Ha az elmúlt időben a szépirodalmi rovatoknak sikerült a nagy átlagtól elmozdulniok, az azzal függött össze, hogy a szerkesztés szigorúbb szelekcióval dolgozott, és következetesen érvényesítette azt az elvet, amelyik a művet nézi és nem a szerzőt.- Talán nem ment el fi- gyelem nélkül a magyar irodalmi közvélemény a lap lírai rovatának ama tö- rekvése mellett, hogy fiatal költők kritikai méltatását és útrabocsátását vál- lalta és vállalja. Részben ezzel függ össze, hogy sok fiatal költőt szerepeltet, akik közül nem egy már kötetekkel jelentkezett vagy éppen kötetének megje- lenése előtt áll. A szépprózai rovat is elsődleges feladatának tekintette, hogy a műfaj szocialista törekvésű művelőinek biztosítson elsősorban teret, az el- induláshoz és kiteljesedéshez egyaránt segítséget nyújtva. Az a koncepciót tágító munka, amely a kritikai rovatban indult el néhány évvel ezelőtt, új rovatokat teremtett és új szellemi területeken jártas munkatársakat vonzott a lap köré. Elegendő csak a Hazai tükör rovatra utalnunk, amelyik komoly törekvéssel igyekszik e táj és e város közéletének, szellemi és anyagi kultú- rájának olyan híradója és felmérője lenni, hogy amiről szól, az országos ér- dekűvé váljon. Meggyőződésünk, hogy a hagyományos rovatok olvasói igé- nyeihez a társadalomban megnőtt ennek a szociográfikus, dokumentáló rova-
toknak olvasói igénye is, még akkor is, ha ennek a rovatnak nem minden írása tudott figyelemfelhívó lenni.
Mindezzel leírtuk koncepciónknak a szépirodalomra érvényes követelmé- nyeit: a tágabb látókör igénye, a táj színeinek megtartása, de egyszersmind feloldódás a teljes folyamatban, a koncepciót támogatni kész erők felsora-
koztatása, elkötelezettség a szocialista eszmények s a korszerűen értelmezett szocialista realizmus mellett.
A vázolt gondolatsorból világosan kitetszhet, milyen úton akarunk haladni tovább. Jól tudjuk, hogy a Tiszatáj húszéves létéhez csak a szocializmus vi- szonyai biztosíthatták a feltételeket, hisz egy sincsen hasonló hozzá a szegedi hagyományban! A város irodalmi múltjának tudós ismerője joggal írhatja alább: nem volt még Szegeden húsz évet megélt folyóirat.. . Hogy a harmin- cadikat megérhesse, csak a lehetőségekkel kell élnie: makacsul bezárulni a provincializmus előtt, eltávoztatni a konzervativizmust, még szilárdabbá tenni az elméleti-kritikai alapállást (az irodalom és az egyéb művészeti ágak ha- gyományainak és jelenének közös szempontú kritikai megítélésével például), lehetőséget adni valamennyi itt jelentkező valódi tehetség kibontakozásához, s úgy szerkeszteni a lapot, úgy rímeltetni rétegeit, hogy minden száma egyet- len egészet alkosson, évfolyamaiból pedig egyformán kirajzolódjék az ország és a környező táj valóságos irodalmi — művelődési arculata.
198.
PÉTER LÁSZLÓ
AZ INDULÁS
i
J a u r d a i n ú r , Moliére ú r h a t n á m polgára, meglepetve jön rá, hogy egész életében
— prózában beszélt. Lassan nekem is rá kellett jönnöm, hogy kortárs vagyok! Ma- g a m , is sokat faggattam Sz. Szigethy Vilmost, aki még kezelt Mikszáthtal, Adyval,
Domokos Lászlót, Úr Györgyöt, Magyar Lászlót s a többieket, akik Mórának, J u - hásznak voltak közeli barátai, de pillanatig sem gondoltam rá, hogy eljön az idő, amikor az én emlékeim is érdekesek lehetnek, m e r t olyanok, amiket az utókor, a m a i i f j ú nemzedék m á r nem ismer. Még kevésbé hittem volna, hogy ilyen h a m a r itt az i d ő . . .
Mikor a 'Tiszatáj a tizenötödik évébe lépett, s olvastam a jubileumot ünneplő sorokat, láttam, hogy még — vagy m á r ? — az irodalomtörténész sem t u d j a pontosan az indulás históriáját. Néhányan vagyunk csak, akik az indulásnál is együtt vol- t u n k : az ő emlékeik t- ez enyéim olvastán — nyilván m a j d igazolják, amit alább a Tiszatáj mostani munkatársai és olvasói számára elmondandó vagyok. Persze, ezúttal én sem az irodalomtörténeti kutató tárgyilagosságával adok számot a két évtizede történtekről; ha m á r kortárs lettem, engedtessék meg nekem is kivétele- s e n az alanyi emlékezés . . .
2
Szegeden n e m volt még folyóirat, amely megélt volna húsz évfolyamot! Móra F e r e n c ugyancsak elcsodálkoznék, ha ezt látná! Ö könyvtárosi tapasztalatai alapján nemegyszer megírta, hogy milyen kilátásokkal indulhat ú t j á r a egy-egy szegedi újság, hetilap, folyóirat. M i n t ' a sivatagban — úgymond — az elhullottak fehérlő csontjai, úgy őrzik a régi, egy-két szám — legföljebb egy-két évfolyam — után befulladt kezdemények emlékeit a Somogyi-könyvtár polcain a csonka füzetek.
Magam, öt éven át e szegedi folyóiratok és a könyvtár „kisebb pecsétjének"
őre, tanúsíthatom Móra igazát. De borúlátó jövendölése, mint annyi minden más a fölszabadulás utáni változott viszonyok között, íme, ez egyszer nem vált valóra:
,a Tiszatáj húsz évfolyama sorakozik most könyvtárak és magánosok könyvespol- cain, hirdetve, hogy a múlt törvényszerűségei nem érvényesek m á r a mi ú j vilá- gunkban. A húsz kötet ugyan nem egyforma vastag, nem is egyforma értékű, de a folyóirat a kisebb-nagyobb zökkenőkön, száraz sivatagokon is átlábalva mégis őrzi a fáklyát, amellyel indult, s hisszük, lesz benne m a r a d a n d ó is, olyan, amelyet az utókor örömmel lapoz m a j d föl.
3
Hogyan is kezdődött? A kezdetek itt is a „szájhagyomány" ködébe vesznek;
annyi azonban bizonyos, hogy az egyetemi ifjúság körében erjedtek először a folyóirat-indítás tervei. Eleintén a Délvidéki Szemle újjáalakításáról tervezgettünk, persze m á s címmel, haladó tartalommal. Nem elsősorban szépirodalmi folyóiratra gondoltunk t e h á t akkor, inkább olyanra, m i n t az egyetembarátok említett népszerű tudományos folyóirata volt, főként helyismereti jelleggel, Szeged és Dél-Magyar-
ország k u l t ú r á j á n a k szemmel tartója és ápolója. Alföldi Szemle volt az első cím, amelyet az egyetemi ifjúság nevében m i n t a Szegedi Egyetemi és Főiskolai Hall- gatók Szabad Szervezetének elnöke 1946. április 10-én kelt Egy folyóirat terve című beadványomban javasoltam Purjesz Béla rektornak.
Onnan tudom ilyen pontosan, m e r t most kikerestem* limbusomból a másolatát.
Olvasom, hogy az induláshoz ötmillió adópengős alaptőkét kalkuláltunk, mégpedig Alföldi Szemle Folyóiratkiadó Szövetkezet létesítésével és 500 darab tízezer adó- pengős üzletrész kibocsátásával.
A m a r a d i szellemű egyetemi tanács nem fogadta el a tervezetet: néhány pro- fesszor — nomina sunt odiosa — nem a k a r t „közösködni" az ifjúsággal. Azt vála- szolták, indítson az ifjúság diáklapot, a tudományos folyóiratod meg bízzák a tanári karra.
A diáklap is meglett. Ez valóban Mórát igazolta: csak egy számot ért, Egye- temi Élet volt a címe, s 1946 szeptemberében Ablaka György hiteléből született meg. Szegény, jó Ablaka bácsi! Sohasem tudtuk neki megfizetni az ezer forintot meghaladó nyomdaszámlát! Pedig akkor ez nagy pénz volt á m . . .
199.
De a folyóiratról sem m o n d t u n k le. Hogy az egyetemmel n e m sikerült d ű l ő r e jutni, fiatalabb, lelkesebb erőkhöz fordultunk. Seres Józsefben találtuk m e g e l s ő - k é n t terveink lelkes helyeslőjét. Tanító volt Seres József a fölszabadulás előtt, Darvas József osztálytársa a félegyházi tanítóképzőben, a f a l u k u t a t ó i r o d a l o m n a k nemcsak olvasója, h a n e m f a l u j á n a k , Kunágotának t á r s a d a l o m r a j z á t (1937) m e g í r v á n , művelője is. Katona korában Marxot olvasta, drága á r o n : két évet töltött m i a t t a Horthy börtönében. Sokat tett ő a fölszabadulás u t á n i években Szeged é s a k ö r - nyék művelődésügyéért, s csak sajnálhatjuk, hogy elkerülve h a m a r o s a n a v á r o s - ból, fiatalos munkakedvét n e m gyümölcsöztethette tovább Szeged. Ma a T a n k ö n y v - kiadó főszerkesztője, kritikus s főként a z ifjúsági irodalom kérdései foglalkoztat- ják.
Seres József akkor félig-meddig maga is egyetemi hallgató v o l t S z a b a d m ű v e l ő - dési m u n k á j a mellett ugyanis beiratkozott a bölcsészeti k a r r a . A k k o r m é g n e m v o l t esti tagozat, a nappali előadásokra j á r t közénk ő is. így g y a k r a n volt v e l ü n k , fiatalokkal, sőt tagja lett a n n a k a' Kálmány Lajos K ö r néven tömörült kis csoport- n a k is, amely — miután a diákmozgalom elnökségéből egy jobboldali h u l l á m 1946 októberében kivetett bennünket — szűkebb, munkaközösségi keretekben p r ó b á l t a föléleszteni a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának elkötelező h a g y o m á n y a i t A diákszervezet főtitkára, akit velem együtt b u k t a t o t t meg a jobboldali ellenzék, Lőkös Zoltán v o l t a Dél-Magyarország mostani főszerkesztője, a l a p n a k a m a i a k közül legrégibb m u n k a t á r s a A fölszabadulás u t á n i ú j r a i n d u l á s t követő n a p o k b a n lépett a szerkesztőség kötelékébe, s rövid interregnum kivételével m á i g is a Dél- Magyarországnak. a d j a erejét és idegeit. Egyetemi t a n u l m á n y a i n a k f o l y t a t á s a , köz- ben újságíróskodott azokban a z években. I f j ú s á g u n k sok keserű és derűs közös, emléke f ű z össze bennünket.
A Kálmány Lajos Kör égisze a l a t t mi h á r m a n k ü z d ö t t ü n k az ú j folyóiratért..
Itt van előttem a Délmagyarország 1947. j a n u á r 24-i s z á m á n a k kitépett l a p j a , s- ébben olvasom az egykori híradást a szabadművelődési tanács előző n a p i üléséről:
„A továbbiakban Seres József a Kálmány L a j o s K ö r által megindított f o l y ó i r a t - kezdeményezési akcióról beszélt. A szabadművelődés örömmel t á m o g a t j a a K á l - m á n y Lajos Körnek azt a kezdeményezését, hogy szegedi színvonalas időszaki szemlét jelentessen meg. Anyagi támogatás ügyében átiratot intézett a városhoz, is, hogy lehetőség szerint m á r f e b r u á r r a megindulhasson ez a z ú j lap."
Á m nem m e n t ez olyan gyorsan. Emlékszem e r r e az ülésre, a városháza k i s - gyűlési termében, hideg januári délutánon. A legtöhben 'kicsinyhitűek voltak, d e szokás szerint mégis nagy hévvel vitáztak — a leendő újszülött nevéről! Az Alföldi.
Szemlét m á r mi is elejtettük, mert nagyon tudományos ízűnek tetszett; de el- hangzott ott javaslat arról, hogy Albatrosz legyen a lap; nagy tábora volt az elő- kelősködő Aurórának, a később Vásárhelyen meg is indult Délszigetnek. Végül, azért a Juhász Gyula lírájával megtámogatott javaslatom: a Tiszatáj győzedelmes- kedett. Hogy fis írta éppen a szegedi költő? „Az ilyen bábaságra vagy nagyon büszke az ember, vagy pedig n e m a k a r emlékezni. Attól f ü g g minden, h o g y a.
gyerekből holmi híresség válik-e, vagy pedig szégyent hoz a szülőjére?"
Az ülés után ismerkedtem meg személyesen a névről m á r ismert szegedi k ö l - tővel, Ertsey Péterrel. Együtt távoztunk beszélgetve a városházáról, s n e m f e l e j - t e m el, sokáig tárgyaltunk a Stühmer sarkán a jeges-havas világban vöröslő o r r a i - Szörnyen zavart, hogy folyton szerkesztő úrnak szólított. Én meg doktor uraztam.
Egy hét múlva, amikor a lakásán folytattuk a megbeszéléseket Füssy László és- Lőkös Zoli jelenlétében, fölajánlotta a pertut.
Ertsey ettől kezdve kapcsolódott b e az előkészítő m u n k á b a , . sőt jórészt neki volt köszönhető, hogy az induláshoz anyagi alap is került.
Akkoriban naplót vezettem. Azóta sem értem r á elolvasni, miket r ó t t a m föl ezekben a napokban. Most előszedtem, s látom, hogy m i n d e n rapszodikussága e l - lenére rögzít néhány érdekes mozzanatot a Tiszatáj előtörténetéből. Erről az i m é n t i értekezletről azt olvasom, hogy f e b r u á r közepére terveztük az első, kettős szám.
megjelentetését. Így akartuk elejét venni, hogy az első évfolyam csonka legyen.
J a n u á r 31-éről jegyeztem föl az első szerkesztőségi ülést. F e b r u á r 5-én a r r ó l szá- moltam be, hogy ismert helyi könyvkereskedőkkel, kiadókkal is kísérleteztünk:
„A kiadásnak sincs gazdája: első számmal bedöglenénk. Ma e l m e n t ü n k H a j ó s h o z meg Szukitshoz, hogy vállalnák-e? Hajós nagyon pesszimistán nyilatkozott, lebe- szélt, hogy legfeljebb őszre k e z d j ü n k neki, akkor ő is segít, kész örömmel, a n y a g i - lag is támogat. Szukits optimistább volt, szívesen b e n n e v a n ; mikor a z o n b a n a gyakorlatra került a sor, kisült, hogy ő is csak kb. m á j u s r a képzeli megvalósítha- tónak: télen senki n e m vesz könyvet, fűtés stb. anyagi gondok kötik le. Jóskán,, l á t - tam, hatása volt e két tapogatózásnak, úgy v e t t e m észre, meggyőzték, hogy • t é n y - 200.
leg várni kell vele. Én sem akarom erőltetni, tanultam az Egyetemi Életből, noha nagyon szeretném. Mit tegyünk?"
• Márciusra mégis megszületett a Tiszatáj. Az Aradi vértanúk terén egy utcára nyíló szoba lett a szerkesztőség és kiadóhivatal. Március 1-én írtam naplómba: „A folyóirattal tovább küszködtünk, veszekedtünk. Ertsey fölhozott egy rettenetesen csinos fiatal asszonyt, I. G.-nét, ő szedi a hirdetéseket, eddig vagy ezer f o r i n t o t . . . "
„Akvizitőrünk" (akkor hallottam először ezt a szót) végigjárta a gyárakat, válla- latokat, s előteremtette a keretes hirdetések díjából az induláshoz szükséges alap- tőkét.
A kéziratokat a . régi Napló-ház alagsorába, a Gellért-nyomdába vittük, ahol h á r o m évvel azelőtt a Délvidéki Szemlét nyomták. Ott volt ugyanis, a korábbi Szegedi Üj Nemzedék nyomdájában, a Délvidéki Szemle papírkészlete, amelyből
— Koltay-Kastner Jenő professzor jóvoltából — az első szám kikerült. (Nyugtáztuk:
is neki nyilvánosan a lapban!) De most m á r azt is elárulhatom, hogy n e m csak a papírt, h a n e m a kéziratok egy részét is úgy örököltük a Délvidéki Szemlétől.
Nem csoda, ha némelyike kissé avatag volt: 1944 nyara óta pihentek Koltay pro- fesszornak, a Délvidéki Szemle főszerkesztőjének i r a t t a r t ó j á b a n . . . Hadrovics:
László például méltán vette rossz néven, hogy a szegedi egyetemen folytatandó szlavisztikai kutatásokról írott cikkét megkérdezése nélkül, m a j d n e m változatlanul k ö z ö l t ü k . . .
De nekünk ekkor még nem volt széles munkatársi gárdánk, nem volt bősé- ges közlendő anyagunk, n e m volt tiszteletdíjra sem pénzünk, nem volt papírunk.
— csak lelkesedésünk volt!
Emlékszem, én j á r t a m — negyedéves bölcsészhallgató — professzoromnál, m e g - kérni a főszerkesztői tisztre, és elkérni a papírt, melynek létét a nyomdászok árul- t á k el nekünk. Koltay professzor az előbbi elől kitért, noha mi annyira biztosak voltunk a dolgunkban, hogy az előfizetési fölhívást tartalmazó levelezőlapokon m á r meg is hirdettük őt főszerkesztőként. Szerkesztőkül Madácsy Lászlónak, akkor városi szabadművelődési felügyelőnek a neve s az enyém áll a levelezőlapon.
Koltay professzor ezt m á r látta. Beszélgetés közben azt találtam mondani:
— Erre f ö l . . .
A professzor némi iróniával szólt az i f j ú titánra:
— Egy szerkesztőnek ilyen germanizmust nem szabad á m kiejteni a száján!
De azért a papírt ideadta! S a nyelvhelyeségi lecke sem volt fölösleges: íme, húsz év m ú l t á n is tudom, és kerülöm.
A szerkesztő bizottságot „koalíciós" alapon állítottuk össze, nemcsak politikai értelemben, h a n e m egyúttal úgy is, hogy a város kulturális intézményei egyaránt képviselve legyenek benne. A n t a l f f y György helyettes polgármester a várost, Bibó István az egyetemet, Bálint Sándor a Dugonics Társaságot, Magyar László á rövid életű Juhász Gyula Társaságot, Lőkös Zoltán a Kálmány Lajos Kört képviselte.
Donászy Kálmán, a város kulturális tanácsnoka és Seres József szabadművelődési segédfogalmazó hivatalból (az utóbbi persze a lapalapítás körüli érdemeiért is) ka- pott benne helyet.
Március 1-én í r t a m szintén a naplómba: „Végre tegnapelőtt leadhattuk az anyagot a n y o m d á b a . . . Koltay a Tiszatáj név mellett nem vállalta a főszerkesz- tést, Madácsy lett az. Én is leveszem a nevemet, Ertsey m a r a d a szerkesztő és a felelős k i a d ó . . . " Nevem tehát nem került az első számra, hiába unszolt még a nyomdában is, a szám készülte közben velünk együtt ott bábáskodó Madácsy László, n e m hagytam. No, n e m szerénységből, hanem m e r t tanári szakvizsga előtt álltam, s nem a k a r t a m m a g a m ellen kihívni kedves professzorom, Marót Károly figyelmét. Hátha valamicske elnézésre is szükség lesz a latin vizsgák során, s ak- kor súlyosbító körülménynek számíthat, ha netán az i f j ú tanárjelölt, a beképzelt
„szerkesztő", némi hiányokról tesz tanúbizonyságot a klasszikus auktorok ismere- tében . . .
Március 12-én jegyeztem föl: „A napok különben a szerkesztéssel teltek: csü- törtökön, pénteken m a j d egész n a p tördeltem, k o r r i g á l t a m . . . Szombaton reggel kész lett a lap. Csinos kiállítás á la Délvidéki Szemle; sajnos, a r o h a m m u n k a foly- tán benne m a r a d t néhány vaskos hiba."
Ebből tehát kiderül, hogy az első szám kéziratait február 27-én adtuk n y o m - dába, s a lap március 8-án jelent meg. Azt hiszem, ez olyan szép hagyománya lehetne a Tiszatájnak, melyet érdemes lenne — a Szegedi Nyomda szíves közremű- ködésével — föleleveníti a mostani egyhónapos „átfutási idő" korszakában.
A „benne maradt" hibák kivételével persze.
Ahogy most naplóm útbaigazítása nyomán fölütöm a Délmagyarországot, a március 9-i, vasárnapi számban a hírek közt ott látom az egyhasábos, keretes hírt:
201.
'.Megjelent a Tiszatáj. Lőkös Zoli, úgy látszik, f r i s s volt, rögtön betette. É r d e m i b b i s m e r t e t é s r e csak jóval később, 18-án kerített sort a szerkesztőség.
A b e t ű t í p u s a l a p j á n m a is m e g t u d o m m o n d a n i , hogy az első s z á m b a n m e l y i k cikket szedte G a b n a i János, melyiket Mayer Pál. Az első p é l d á n y t f ű z e t l e n ü l , k r ú d á b a n sokáig megőriztem, s 1955-ben á t a d t a m a szegedi m ú z e u m ú j o n n a n l é t e -
• sült irodalmi osztályának. B o r í t ó l a p j a látható volt az első i r o d a l m i kiállításon: ( R e - - mélem, m é g megvan.) A nyomdászok megmondhatói, m e n n y i t l á b a t l a n k o d t u n k
•gépeik között, a m í g s z e m ü n k l á t t á r a , kezünk n y o m á n elkészült a lap. A l d o b o l y i Nagy Miklós hangulatos, k i t ű n ő tollal megírt b e v e z e t ő j e a t á j lelkéről beszélt, M a -
• dácsy László n é v t e l e n ü l írott beköszöntő sorai a l a p t á g k ö r v o n a l ú p r o g r a m j á t
•szögezték le: „Szegedet szellemi hagyományai a r r a kötelezik, hogy messzi -vidék tehetségeit v o n j a körébe, és istápolója legyen o l y a n t e h e t s é g e k n e k , m e l y e k n a g y o n is távol estek a "-pesti litteratúrától«".
Ü j rovatot nyitott a Tiszatáj első száma: a Délkelet-európai Nézőt. E b b e n a szomszéd n é p e k k u l t ú r á j á n a k ismertetését kezdtük meg. N é h á n y szám u t á n , s z e r - kesztőváltozások, illetőleg n é h á n y u n k n a k a szerkesztéstől v a l ó f o k o z a t o s e l t á - volodása következtében — a Válasz egykori kritikusa, Orosz László észre is v e t t e ! — ez a rovat megszűnt, a m i n t a folyóirat többi, v a l ó b a n kissé n a r o d n y i k ízű r o v a t c í m é t
• (Látófa, Rovás, Alföld stb.) is fölváltotta a s z ü r k é b b Szemle, Tükör s h a s o n l ó . Ű j m ű f a j t is m e g h o n o s í t o t t u n k : az ú j f a l u k u t a t á s i r o d a l m á t , elsőként é p p e n a r é g i b e n is tevékenykedő Seres József tollából: ő írt „az ősiségbe r e k e d t f a l u " , T á p é f ö l d r e f o r m u t á n i helyzetéről, problémáiról. Sajnos, k é s ő b b e n n e k a k e z d e m é n y e z é s - n e k is m a g v a szakadt. N a p l ó m b a n olvasom, h o g y a s z á m m e g j e l e n é s e u t á n , a m i - kor Ertseyvel kölcsönös s z e m r e h á n y á s o k a t tettünk e g y m á s n a k a h i b á k é r t , ő e g y e b e k
•közt ezt a cikket olvasta f e j e m r e .
M i n t az eddigiekből s az első számokból látható, a s z é p i r o d a l o m e k k o r m é g v e n - dég volt a Tiszatájban, b á r az is bizonyos, hogy előkelő v e n d é g : viszonylag csekély elbeszélés- és v e r s a n y a g jól megválogatott és m i n ő s é g é b e n is az elsők közé t a r t o z ó volt. S z á m o n k é n t egy novella, de ez jó legyen! — sokáig ez volt a szerkesztés egyik elve. A t u d o m á n y o s ismeretterjesztő írások vagy adatközléseikkel, v a g y p r o b l é m a - fölvetésükkel úgyszólván mindig magas szintet biztosítottak a folyóirat s z á m a i n a k , különösen, ha helyismereti kérdéseket t á r t a k föl, m i n t az első h ó n a p o k b a n a sze- gedi kőbárányról, a Dömötör-toronyról, Juhász G y u l a életéről, a F e h é r t ó r ó l , szőregi népdalokról stb. szóló t a n u l m á n y o k .
S egy tehetséget m i n d j á r t az első számmal a d t u n k is az országnak. L ő k ö s Z o l - t á n hozta a Móricz Zsigmond népi kollégiumból N a g y S á n d o r első — és s z e r i n t e m az u g y a n a b b a n az évben írott m á s i k novellája, A kiskirály hídja m e l l e t t m á i g a legjobb — elbeszélését, a Hajnali vitát. Nagy S á n d o r ezzel l é p e t t b e a m a g y a r i r o - dalomba. E két novella most húsz esztendeje a tehetség f é l r e é r t h e t e t l e n jeleit m u - tatta. Hogy azóta m é g mindig n e m s i k e r ü l t í r ó j u k n a k a monumentum m e g a l k o t á s a , m o s t n e m ide tartozik.
Így k e z d ő d ö t t . . . S b á r a Tiszatáj fölcseperedését m i n d m á i g szemmel k í s é r t e m , a folyóirat későbbi h i s t ó r i á j á t m á r az utókorra, a s a j t ó t ö r t é n é s z r e bízom. C s a k a n y - nyit m é g : h a az első évfolyamok világnézeti egységről n e m is, színvonalról, m ű v é - szi és t u d o m á n y o s értékről bizton tanúskodnak. Az i n d u l ó f o l y ó i r a t arcéle s o k b a n m a is követendő l e h e t n e : gyönge szépirodalom h e l y e t t b á t r a b b a n k ö z ö l h e t n e t ö b b helyismereti írást, irodalmi t a n u l m á n y t , kelet-európai helyzetképet, f a l u k u t a t ó szo- ciográfiát, irodalmi riportot a gyárakról, a földekről. Jogos követelmény, h o g y i r o - d a l m i folyóirataink a l a k í t s á k ki s a j á t o s jellegüket, a r c é l ü k e t . Ügy hiszem, a Tisza- táj ezt k ö n n y e b b e n megtehetné, h a okosan, k r i t i k u s a n visszanyúlna e két é v t i z e d - del előbbi tradíciókhoz, s m a g a s a b b eszmei és m ű v é s z i szinten t o v á b b f e j l e s z t e n é lényegüket. Az utóbbi p á r esztendőben m i n t h a v o l n a is e r r e törekvés.
A szegediség és az európai kitekintés — ez l e h e t n e ú j b ó l k é t t a r t ó p i l l é r e a folyóiratnak, s o h a n e m m o n d v a le arról, hogy a szűk p r o v i n c i a l i z m u s t m e g v e t v e , mindig az egész m a g y a r n é p és az egyetemes e m b e r i k u l t ú r a é r t é k e i n e k h o r - dozója legyen.
Ügy, ahogyan — talán kissé n a i v u l lelkendező hangon, húszéves f ö l l e n g - zősséggel — az első szám névtelenül írott széljegyzetében v a l l o t t a m : „ F o l y ó i r a - t u n k úgy véli igazi f ö l a d a t á t betölteni, h a nem Szegeden szerkesztett a k á r m i l y e n folyóirat lesz, h a n e m a t á j i h i v a t á s t öntudatosan v á l l a l v a szűri m a g á n k e r e s z t ü l a v i l á g o t . . . "
.•2 Tiszatáj 202
A T I S Z A T Á J H Ú S Z É V E
Az alábbi összeállítás a húszéves Tiszatáj — egyszersmind a Magyar Írók Szövetsége Dél-magyarországi Csoportja — történetét kíséri végig a program- nyilatkozatokból, elvi cikkekből és hírekből vett fontosabb részletek, s a Ti- szatájról szóló írások szemelvényeinek tükrében. A lap fejlécét és a szerkesz- tőség névsorát csak a változások alkalmával közöljük. Munkánkhoz Péter László nyújtott bibliográfiai segítséget, az illusztrációs anyag egy része Lieb- mann Béla gyűjteményéből származik, az új felvételeket Kun Sándor készítette.
1947
TISZATAJ IRODALMI. MŰVÉSZETI ÉS T Á R S A D A L M I FOLYÓIRAT
JL S Z E R K E S Z T Ő S É G
Antalffy György, Szeged város h.-polgármestere — Bálint Sándor, a Dugonics Társaiság alelnöke — Bibó István, a szegedi egyetemen a po- litika professzora — Donászy Kálmán, Szeged város kulturális tanács- noka — Magyar László, a Juhász Gyula Társaság elnöke — Lőkös Zoltán, a Kálmány Lajos Kör tagja — Seres József, szabadművelődési s.-fo- galmazó.
Tiszatáj, 1947. márc.
•
Srrtwrf." -jwjfMfeifftfeí UtKv.
T. Cím!
7 tsz AT ÁJ cí'nmp; uj fclimrat hidat SívpaíDp « vúm*i SzAhmL
: TíKU.A • kwLvsíÚKiU E tű fi lúVíítás* fog ' H><<41 cm; Vü {)*>.> SU>{)i%L:<i i>
p>in> Emunk ><: illik k<>'l>:>k, ixűvcsuk ludmok
$:< ÍJ-. •>.«•{ vú:kt'Jkiy;n--:<::k piilanaJobrin ttr.onhan KAnhyPÍ inniu'unk önki-:.
Kbi i hí,/, in>:•, ,*<>•> Í <.<•<if )<ti*:t'rk< fviísoraivi «.?*.< < - mh ohménak k-. „ f«<\
: • "k • ><>' rau «•: On lutnopn.«-sár<i m, í,\sok n: t kértük; <i rmtuft .-';?>:>•;!<;;.» /. »:<• -
<-,; p- ?,<-íí iuia'-rri:? hp'cn h,> fUtp:rfs>i-(k tábösúim. í'U-vfrv a tri; í;v??./?
•'>.<<: ú . f > }ohtm>*:i+«ik * : ú m o n k inti ru-úrEmai. i-%
'A : F'V-Í'Í'• <. »/>_:«>{ MNÍRC'IW-V <•!<:>}<'«. >?I<>Í?J*-!<'K/Í >:ámt<nkh.iK c-ufoL bt-
•ilvLmi U;>pún k<-! p>y i><*••'<im titltu
A í<-.i:<ii >:rrUt\.A<>i->:f:tt*tt<..u:
/>•' KOl.TAY KASTSER JESO Dr. MADÁC'SY LÁSZLÓ <\ PETEli LÁSZLÓ íiAí^tkkspb ficsk v<:fbk
IP ASTAUrY GYOiíóY - Dr hlDÖ ISTVÁN ür BÁLINT SÁNDOR l>r DDLÁSZí KÁk.MÁS - Dk EHTSEY Pl 7ED MAÓYAH LÁSZLÓ ~ SEXES
JÓZSEF LÜHOS ZOLTÁ&.
v
Sz. Z.
A PROGRAMBÖL
Szegeden a Széphalom megszűnése óta nem volt olyan folyóirat, mely városunk és vidéke íróinak, költőinek és képzőművészeinek helyet adott volna. Pedig Sze- gedet szellemi hagyományai arra kötelezik, hogy messzi vidék tehetségeit vonja körébe, és istápolója legyen olyan tehetségeknek, melyek nagyon is távol estek a
„pesti litteratúrától". Szegeden sokan érezték az utóbbi esztendőkben ezt a hiányt, és most, amikor útjára bocsátjuk roppant erőfeszítések árán és minden magunkra- hagyatottságunkban folyóiratunkat, tanúságot szeretnénk tenni arról, hogy Szege- den vannak, akiket Kálmány Lajos, Móra Ferenc és Juhász Gyula szelleme nemes és jószándékú munkára tud ihletni.
Tiszatáj, 1947. márc.
A legolcsóbb irodalmi és művészeti lolyófrat a
TISZATAJ
Kgyes szám ára 3 Ft Kvi e l ő f i z e t é s i d í j 12 Ft. f é l é v r e (t Ft90 OLDAL! Megjelenik negyedéienkénl
Szerkesztőség étt k ia<1« h i» a I a I : SZEGED. ARADI
VÉHTANÍÍK -TKRE
:iA S Z E R K E S Z T Ő S É G
Szerkesztő: Madácsy László, felelős szerkesztő és kiadó: Ertsey Péter. Szerkesztő bizottság: Antalffy György, Bálint Sándor, Bibó Ist- ván, Darázs Endre, Donászy Kálmán, Magyar László, Lőkös Zoltán, Seres József.
Tiszatáj, 1947. május.
VIDÉKI FOLYÓIRATAINK EGY ÉVE
Legfiatalabb vidéki folyóiratunk a szegedi Tiszatáj. Feladatát abban látja,
„hogy messzi vidék tehetségeit vonja körébe, és istápolója legyen olyan tehetsé- geiknek, melyek nagyon is távol estek a pesti litteratúrától". Ettől a programtól szépirodalmi jellegű folyóiratot várnánk, mégpedig olyat, amely az irodalom fő- sodrából kirekedtek számára nyújt papírt, nyilvánosságot. A folyóirat súlyosabb része azonban itt is az „alföldtudomány" lett, jól mutatva, merre vannak a valódi feladatok. Az érdeklődés igen kiterjedt: az irodalomtörténészek Juhász Gyulával és Kálmány Lajossal foglalkoznak, nem esszéstílusban, hanem ismeretlen adatok közlésével próbálva megvilágítani életük egy-egy mozzanatát . . . Alföldi tárgyú szociográfiai ..., településtörténeti .. ., néprajzi ..., művészettörténeti . . . cikkeket is találunk. A harmadik számtól kezdve azonban — valószínűleg a szerkesztő meg- változása miatt — mind nagyobb tért nyernek a távolabbi, inkább csak a szerkesztő érdeklődését mutaitó, mint komoly figyelemre számot tartó problémák. (A négy legújabb számban pl. három, modern francia költészettel foglalkozó cikk jelent meg.) Sz. Z.
Az Alföld és a Délkelet-európai Néző c. rovat a két utolsó számból már kimaradt, jól illusztrálva az érdeklődés másfelé fordulását. A szépirodalmi részt itt is inkább elözönlik a pesti írók (ami azonban semmiképpen sem válik kárára a színvonalnak):
a második számban Darázs Endre, a harmadikban Vidor Miklós, a negyedikben Weöres Sándor, Márai, az ötödikben Nemes Nagy Ágnes, Rónay György, a hato- dikban Rába György jelenik meg. A korunkra annyira jellemző társadalmi prob- lematikát Bibó István tanulmánya . . . képviseli. Szeged fejlődő színházi kultúrá- jának bizonyítéka az állandó színvonalas színház-rovat, s Kálmán László alapos olvasottságot eláruló tanulmánya . . .
Válasz, 1947. 447. I.
OROSZ LÁSZLÓ
A szerkesztőség 1949 decemberéig: Aradi vértanuk tere 3.
Sz. Z.
1948
A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Szerkesztő: Madácsy László, társszerkesztő: Aldobolyi Nagy Mik- lós, felelős szerkesztő és kiadó: Ertsey Péter Szerkesztő bizottság:
Antalffy György, Bálint Sándor, Bibó István, Darázs Endre, Donászy Kálmán, Lőkös Zoltán, Seres József. Vidéki szerkesztők: Kecskeméti Lórincz Béla, Makó: Karakas Lajos, Szentes: Zoltai István, Gyula:
Gulyás Mihály, Hódmezővásárhely: Moldvay Győző, Nyíregyháza: Makra Sándor. ^
Tiszatáj, 1947. aug.-szept.
A KÁLMÁNY LAJOS KÖR KIADVÁNYAI
A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma nagy hagyományait felújítani és korszerűen továbbfejleszteni kívánó Kálmány Lajos-kör megkezdte tagjai tanul- mányainak önálló kötetekben való kiadását. Az első két füzet:
1. Péter László: Mai magyar népismeret. Ára: 2 Ft.
2. Péter László: Egyéniség a népkultúráhan. Ára: 3 Ft. Már meg is jelent.
Kérjük folyóiratunk Olvasóit, hogy rendeléseikkel támogassák a Kört, s tegyék lehetővé nagyobb és jelentősebb munkák kiadását is; szíveskedjenek közvetlenül a Kör elnökségéhez . . . fordulni.
Tiszatáj, 1948. ápr.
A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Szerkesztő: Erdődi József, felelős szerkesztő: Ertsey Péter. Szerkesztő bizottság: Antaljty György, Bálint Sándor, Bibó István, Darázs Endre.
Vidéki szerkesztők: Kecskemét: Lörincz Béla, Makó: Karakas Lajos, Szentes: Zoltai István, Gyula: Gulyás Mihály, Hódmezővásárhely:
Moldvay Győző, Nyíregyháza: Makra Sándor.
Tiszatáj, 1948. ápr.
A TISZATÁJ F Ü Z E T E I
Éllslll Bt®« Mt'ÍSSjy
AZ ANGOL KARÁCSONYI ÜDVÖZLET-
HISTÓRIÁJA
A TISZATÁJ F Ü Z E T E I
— — a •
HALASZ ELŐD
t r a k l
SZEOED. IMS
A GORKIJ- ÉS MAJAKOVSZK1J-EMLÉKSZÁMBÖL
A világirodalom két nagyságának szenteljük folyóiratunk jelen számát: két', orosz írónak, akik m i n t orosz írók indultak és szovjet írókká lettek, m e r t az a küzdelem, amelynek megindításában harcos tollal indultak, megvalósította célki- tűzését: a negyedik rend u r a l m á n a k megteremtését és a kizsákmányolók rendjének megdöntését.
A két író közül a születésének 80. évfordulója alkalmából ünnepelt Maxim Gorkij n e m ismeretlen a magyar közönség előtt. Elbeszélései, regényei . . . sokat forgatott írások, amelyeknél n e m bemutatására, hanem helyes társadalmi értékelésre kell törekednünk. A halálának 18. évfordulója alkalmából megemlékezésben ünne- pelt Vlagyimir Majakovszkij ú j a b b a n föltárt kincse a magyarul interpretált szovjet írásművészétnek, ezért adunk életéről és költészetéről teljesebb képet.
Tiszatáj, 1948. május.
F A K D Y J Á N O S A SZERKESZTŐSÉG
Antalffy György, Bálint Sándor, Bibó István, Darázs Endre, Do- nászy Kálmán, Halász Előd, Lőkös Zoltán, Seres József. Vidéki szer- kesztők: Kecskemét: Lörincz Béla, Makó: Karakas Lajos, Szentes: Zol- tai István, Gyula: Gulyás Mihály, Hódmezővásárhely: Moldvay Győző, Nyíregyháza: Makra Sándor.
Tiszatáj, 1948. május.
VIDÉKI FOLYÓIRATAINK PROBLÉMÁI
A legtevékenyebb s legcéltudatosabb m u n k á t a vidéki folyóiratok között ez idő szerint a szegedi Tiszatáj végzi. A szomszédos népekkel foglalkozó különszámai éppen úgy részei egy, a maga feladatait felismerő, átfogó törekvésnek, m i n t helyi jellegű írásai Juhász Gyulától, Szeged költőjétől kezdve a valódi szegedi paraszt- problémákig. Hasznos az az igyekezete is, hogy minél nagyobb teret a d j o n a helyi irodalomnak, a fiatal költőknek. Ebben közös ugyan a többi vidéki folyóiratokkal,
•más azonban a szellem, amelynek jegyében a fiatalokat felsorakoztatja. Míg a Délsziget-ben például a helyi úri-értelmiségi dilettantizmus önképzőköre és vidéki szalonokban privatizáló színvonala jelentkezik, a Tiszatáj a budapesti hasonló jel- legű folyóiratokhoz, a Csillag-hoz, vagy a Valóság-hoz hasonlatosan a demokrácia népi eredetű és népi törekvésű fiataljainak ad hangot. Kritikai rovata sokoldalú és élénk, teljesíti azon feladatát, hogy a fővárostól távol eső közönségét tájékoztassa a demokratikus- irodalom ú j a b b eredményeiről. Nem hallgatható el azonban hiányos- sága, amely a vidéki folyóirat természetéből adódik, és amely céltudatos munkával fokozatosan csökkenthető: színvonalának egyenetlensége. Nemegyszer kénytelen cse- kélyebb értékű m u n k á t is közölni, különösen szépirodalmi téren, m e r t az a veszély fenyegeti, hogy anyag nélkül m a r a d . Az anyagiaknak komolyabb megalapozása, a folyóirat tekintélyének növekedése ezen a hiányosságon minden bizonnyal se- gíteni fog.
A vidéki folyóiratok döntő egzisztenciális kérdései között ugyanis a szellemiek mellett nem hanyagolhatók el az anyagiak sem. A folyóiratokat s a j á t helyi közön- ségüknek kellene fenntartaniuk, viszont ezt a közönséget éppen a vidéki folyó- iratoknak kell megteremteniük. Az így adódó időbeli eltérés áthidalására elenged- hetetlen az állami szubvenció, amely egyszersmind szellemi téren is bizonyos mé- retű biztosítékként működve, befolyást engedne a demokratikus államhatalom szer- veinek a lap irányításában és ellenőrzésében.
Tiszatáj, 1948. júl.-aug.
K E S Z I IMRE A SZERKESZTŐSÉG
Szerkesztő: Erdődi József, társszerkesztők: Sőtér István és Halász Előd, felelős szerkesztő és kiadó: Ertsey Péter, főmunkatársak: An- t a l f f y György, Darázs Endre, Lőkös Zoltán, Seres József, Trencsényi- Waldapfel József.
Tiszatáj, 1948. szept.-okt.
207.
•SZEGEDI KÖLTÖK
Szeged, a méltatlanul feledett, s időszerűségének újból bizonyítására v á r ó
•Tömörkénytől, az oly komoly eredményekkel induló fiatal Nagy Sándorig n e m egy ízben ajándékozott az országnak tudóst, művészt, írót — s h a mai f i a t a l j a i közt körülnézünk, meggyőződhetünk róla, hogy a jövő s z á m á r a is ú j a b b a j á n d é - kokat tartogat. Pensze, e fiatalok közül nem mindegyik léphet m é g nyilvánosság elé, s különösképp a nehezebben é r ő prózaírókra v á r n a k nehéz küzdelmek ahhoz, hogy m á r i s megmutatkozó tehetségük mellé a kifejezés mesterségbeli eszközeit is elnyerhessék. A Tiszatáj egyik legfőbb feladata ezeknek a névtelen tehetségeknek felfedezése, felkarolása — hogy idővel ne csupán költőket, de prózaírókat is mutathasson 'be.
Tiszatáj, 1948. nov.-dec.
SÖTÉR I S T V A N A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Szerkesztő: Erdődi József, társszerkesztők: Sötér István é s Halász Előd, felelős szerkesztő és kiadó:. Ertsey Péter, f ő m u n k a t á r s a k : Lőkös Zoltán, Nagy Sándor, Seres József, Trencsényi-Waldapfel Imre.
•Tiszatáj, 1948. nov.-dec.
IRODALMI PÁLYÁZAT
A Tiszaitáj szerkesztősége irodalmi pályázatot hirdet riportra, amely irodalmi színvonalon dolgozza fel egy üzem, szövetkezet, iskola, tanyai közösség m i n d e n n a p i életének kérdéseit. Az irodalmi pályázat első d í j a 250,— Ft, második díj 150,— Ft, harmadik díj 100,— Ft, ezen kívül a szerző közlés esetén m e g k a p j a a m ű v é n e k közléséért járó tiszteletdíjat is. A Tiszatáj szerkesztősége ezzel a pályázattal fel . a k a r j a hívni az irodalmi érzékkel rendelkező dolgozók figyelmét arra, hogy í r á s a i k -
kal is szolgálják a népi demokrácia és az építés ügyét. Reméljük, hogy a p á l y á z a t Tévén számos írói tehetségre fogunk bukkanni a szegedi dolgozók soraiban. A p á - lyázat határideje: 1949. évi f e b r u á r hó 15.
- Tiszatáj, 1948. nov.-dec.
1949
AMI KIMARADT...
Megnézhetjük azt is, ami k i m a r a d t a Tiszatáj-ból. És azt, ami n e m m e g f e l e l ő formában került a folyóiratba. Elsősorban a szegedi tömegkultúrára gondolunk, a különféle színjátszó gárdákra, énekkarokra és tánccsoportokra, amelyek a gyá- rakban és az ifjúsági szervezetekben közvetve és közvetlenül tízezreket mozgalmak meg, és amelyék sokszor előrébb j á r n a k a „hivatalos" irodalomnál és művészetnél.
Ez a széles és erős mozgalom nem kapott helyet m á r hónapok óta a lap h a s á b j a i n . Ninc? visszhangja az egyre szaporodó termelőszövetkezetek, gépállomások s a j á t s á - gos művelődésének, az üzemek brigád-, tapasztalatcsere-, é l m u n k á s - és ú j í t ó m o z - galmainknak, amelyek eddig az ú j világ hírnökei falun és városon. A hiányos- ságokon kívül hibák, gyönge, át nem gondolt írások is becsúsztak a legutóbbi számba.
Ezek a tények a szerkesztés betegségére vetnek fényt. A hosszú hónapókig tartó együttműködés még nem kovácsolta össze a n n y i r a a munkaközösség tagjait, hogy a folyóiratot közösen és előre tervezzék meg. Felelőtlenséggel viszonyultak -a feladatokhoz, s bár idő mindig volt elegendő, opportunista módra elodázgatták a legfontosabb kérdések megoldását. Ebben a Tiszatáj minden tagja e g y f o r m á n hibás. A b a j o k a t csak a kollektív munka szüntetheti meg. A lap legközelebbi számát az íróknak maguknak kell megszerkeszteniük, mégpedig a p á r t k u l t ú r - politikai vonalának és a kritika-önkritika fegyvereinek segítségével és következetes alkalmazásával, m e r t minden igazi művész önkéntelenül is az élet központja felé, . a történések ütőere felé vonzódik, s m a ez az ütőér a .Magyar Dolgozók P á r t j a .
Délmagyarország, 1949. júl. 21.
A SZERKESZTŐSÉG
Szerkesztő: Erdődi József, társszerkesztő: Sőtér István és Halász Előd, felelős szerkesztő és kiadó: Ertsey Péter, főmunkatársak: Forgács István, Lőkös Zoltán, Nagy Sándor, Seres József, Trencsényi-Waldapfel Imre.
Tiszatáj, 1949. dec.
1950
A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Szerkesztő: Forgács István, felelős szerkesztő és kiadó: Ertsey Péter.
Tiszatáj, 1950. márc.
Szerkesztő: Lődi Ferenc, felelős szerkesztő és kiadó: Ertsey Péter.
Tiszatáj, 1950. szept.
A szerkesztőség 1950 d e c e m b e r é i g : A szerkesztőség 1951 m á j u s á i g : Bartók Béla tér 10. Horváth Mihály u. 3.
1951
A MAGYAR ÍRÖK SZÖVETSÉGE SZEGEDI CSOPORTJÁNAK MEGALAKULÁSA Ez év február 10-e a fordulat napja Szeged és vidéke irodalmi életében. A Ma- gyar írók Szövetsége ezen a napon alakította meg Szeged íróiból vidéki csoportját...
Az alakuló gyűlésen László Gyula elvtárs, vidéki titkár tolmácsolta .az író- szövetség meleg üdvözletét és segítő szándékát. Kifejtette, hogy a vidéki irodalmi körök, így a Tiszatáj írói kollektíva sem jelentett szervezeti formát. A kollektíva lelkesen működött, figyelemre méltó alkotások jelzik jószándékú igyekezetét, de elszigetelve, segítség nélkül, nem tudott feladatának maradéktalanul eleget tenni.
2 Tiszatáj 209
Az írók szakmai és ideológiai képzésével senki sem törődött A heti összejövetelek, néhány író egymás közti eszmecseréje volt az egyetlen iránytű, mely a Tiszatáj íróinak fejlődését meghatározta. Ez magyarázza az egy helyben topogást, mely a kollektíva szakmai fejlődésében megmutatkozott, és a bolsevik határozottság, harcos keménység hiányát is . . .
A jövőben a Tiszatáj az írószövetség lapjaként jelenik meg. Ez biztosítja a művészi színvonal állandó emelkedését és a széles körű nyilvánosságot . . .
A hozzászólások után a vezetőség megválasztására került sor. A tagság a jelölő bizottság előterjesztésére Somfai László elnököt, Kékesdi Gyula titkárt, Lődi Ferenc szerkesztőt, Ertsey Péter gazdasági felelőst és Diószegi András Csillag és Irodalmi Újság-felelőst egyhangú szavazással választotta meg tisztségükbe. Ezzel a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportja megalakult.
Tiszatáj, 1951. márc.
KÉKESDI G Y U L A a szegedi csoport titkára A SZERKESZTŐSÉG
Szerkesztő: Somfai László. Szerkesztő bizottság: Lődi Ferenc, Nagv Sándor, Szabolcsi Gábor.
Tiszatáj, 1951. ősz-tél.
A Magyar Írók Szövetsége szegedi csoportja folyóirata
A szerkesztőség 1951 nyarától: K í g y ó u. 2.
1952
A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Szerkesztő: Lődi Ferenc. Szerkesztő bizottság: Nagy Sándor, Ertsey Péter, Somfai László.
Tiszatáj, 1952. nyár.
Szerkesztő: Kék esdi Gyula, szerkesz- tő bizottsági titkár: Lődi Ferenc. Szer- kesztő bizottság: Nagy Sándor, Baróti Dezső, Somfai László.
Tiszatáj, 1952. tél.
A szerkesztőség 1952 tavaszától:
Sztálin krt. 22.
A szerkesztőség 1952 nyarától: Takaréktár u. 8.
Sz. Z.
1953
A TISZÁT ÁJ TÉLI SZÁMA
... A szerkesztés érdeime, hogy a Tiszatáj színvonalas írásokban emlékezett meg a legfontosabb évfordulókról (Ady, József Attila), s nem utolsósorban az is, hogy szovjet és népi demokratikus költő egy-egy verisót közli. Ugyanakkor azonban az élettől való bizonyos távolállásnak egyéb jelei még megvannak a téli számban is. Hiányzik például a termelési kérdésekkel való foglalkozás, nincs ipari vagy mezőgazdasági riport a folyóiratban. A szerkesztő bizottság kötelessége, hogy a következő számokban ilyen jellegű írások közléséről is gondoskodjék. . . . A folyó- irat előtt álló feladatok közül az egyik legfontosabb a kritikai rovat megerősítése.
Nemcsak abban kell ennek megmutatkoznia, hogy a szerkesztőbizottság több he- lyet enged a bírálatoknak, hanem ezzel kapcsolatban természetesen a bírálatok színvonalának emelésében is.
Délmagyarország, 1953. jan. 25.
1954
A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Felelős szerkesztő: Dér Endre, szerkesztő: Somfai László. Szer- kesztő hizottság: Baráti Dezső, Ertsey Péter, Nacsády József, Nagy Sándor, Vajda László.
Tiszatáj, 1954. márc.
RÉSZLET AZ „IRODALMI TÖRVÉNYSZÉK" VITÁJÁBÓL
Nemrégiben ült össze Szegeden az „Irodalmi törvényszék", hogy megvitassa a Tiszatáj legutóbbi számának prózai és lírai részét. A törvényszéken elhangzot- takból első részként a bevezetést és a lírára vonatkozó megjegyzéseket közöljük.
Halász Előd egyetemi tanár:
A Tiszatáj írói munkaközösségének írói és olvasói hosszú ideje szerettek volna egymással találkozni olyan formában, hogy a maguk álláspontját egymással is- mertessék, s megbeszéljék azokat a kérdéseket, amelyek a folyóirat szerkesztése és írása közben adódnak. Ebben a vonatkozásban formai tekintetben ez a tár- gyalásszerű megoldás látszott legcélszerűbbnek erre.
Sz. Z.
Pozitívumként kell leszögezni, hogy a Tiszatáj minden számában és írásában a szerkesztésben egyaránt megmutatkozik az a szándék, hogy a folyóirat az új, a fejlődésben levő magyar irodalmat, a szocialista realizmust a k a r j a szolgálni. Most a tárgyalás szépirodalmi résszel kíván foglalkozni. Ennek a résznek -értékét ille- tően azt szeretném megjegyezni, hogy pozitív vonások olvashatók ki a szépiro- dalmi részhői, általában véve határozott törekvés van a realista művészet felé, nemcsak elvileg és tartalmilag, h a n e m formai szempontból is. Ez a- realizmus felé .való fejlődés a folyóirat egyik legnagyobb eredménye . . . A hozzászólások a Tisza-
tájban megmutatkozó akaratot és igyekezetet mint meglevő tényt szögezték le. Ez az akarat azonban önmagában nem elég. A Tiszatáj-nak is voltak jobb számai már.
Az a kérdés, hogyan lehetne ezen segíteni. A Tiszatáj szerkesztőségének és az egéisz írói g á r d á j á n a k tudatosan és következetesen haladnia kell azon az útoni, amelyen elindult. Meggyőződésünk, hogy a fejlődőkészség a Tiszatáj egész írói gárdájában megvan. Szeged közönsége, Szeged dolgozói, akik • a Tiszatáj iránt é r - deklődnek, a maguk, részéről is hozzá kívánnak járulni ahhoz, hógy a fejlődést minél jobban és határozottabban segítsék. Ha ezt az együttműködést ennek a tárgyalásnak sikerül előbbre vinnie, elmondhatjuk, hogy . n e m végeztünk rossz munkát.
Délmagyarország, 1954. május 16.
HÍREK
A rendszeres keddi vitaestek színvonalát nagymértékben emelte az egyetem és a főiskola előadóinak bekapcsolódása. Vitavezetőként Halász Előd egyetemi tanár, Madácsy László főiskolai docens, Nacsády József egyetemi tanársegéd és Péter László, a magyar intézet folklór-előadója szerepelt az összejöveteleken.
Madácsy László haladó hagyományaink ápolása szellemében nagy sikerű előadást tartott „Tömörkény és a háború" címmel. Péter László értékes előadásában a sze- gedi írók feladatait ismertette haladó hagyományaink kutatását és feldolgozását illetően.
Irodalmi Törvényszék f o r m á j á b a n vitatták m e g a Tisza t á j tavaszi számát.
Az elnöklő Halász Előd egyetemi tanár a szám szépirodalmi műveinek eré- nyeire és hibáira általánosságban mutatott rá, m a j d Madácsy László főiskolai docens a szám versrészlegét, és Pósa Péter egyetemi adjunktus a prózai részit bí- rálta. Védőként a versrészleghez Dér Endre, a prózai részhez pedig Somfai László szerkesztő szólalt fel. A vita sikeres rendezéséért a Délmagyarország szerkesztősé- gét illeti dicséret. A vita során elhangzott bírálatokból sokat t a n u l t szerkesztő- ségünk.
Tiszatáj, 1954. jún.
A S Z E R K E S Z T Ő S É G
Felelős szerkesztő: Dér Endre, szerkesztő: Somfai László. Szer- kesztő bizottság: Baráti Dezső, Ertsey Péter, Lődi Ferenc, Madácsy László, Nacsády József, Nagy Sándor, Péter László, Vajda László.
Tiszatáj, 1954. okt.
HÍREK
Az írószövetség szegedi csoportja a napokban kapta meg a lapengedélyt az or- szág legrégibb folyóiratának, a Tiszatáj-nak kéthavi megjelentetésére. A következő szám tehát m á r j a n u á r második felében megjelenik. A folyóirat kéthavi megjelen- tetése pezsdülő irodalmi életet, kötött m u n k a r e n d e t biztosít az írócsoport szántára, s az országos vonatkozású kulturális és irodalmi kérdésekre is sokkal frissebben fog reagálni a l a p . . .
Tiszatáj, 1954. dec.
213.
