„Életem központi feladatának tar- tom, hogy a marxista—leninista, világ- nézetet az általam ismert teriileteken helyesen alkalmazzam, s azt, amennyi- ben ez az újonnan felfedezett tények tükrében fontosnak bizonyul, kellőkép- pen továbbfejlesszem..." — vallotta.
Marxistaként szemlélte a filozófia és a művészet jelenségeit, mindig abból indult ki, hogy a társadalmi valóság, s annak felismerése határozza meg a mű- vész, a tudós pozícióit. Lehetetlen, hogy itt felmérjük gazdag életútjának min- den állomását, hogy eszmei fejlődésé- nek útját bejárjuk. A magyar haladá- sért folytatott eszmei-ideológiai harc vezette el a kommunisták soraiba;
mindjárt a pártalapítás évében, 34 éves korában a Magyar Tanácsköztár- saság népbiztosa volt. Az Októberi Forradalom után, a világon elsőként — s így voltaképpen Lunacsarszkijjal pár- huzamosan — próbálja meg kialakítani egy szocialista, demokratikus művelő- dési politika modelljét. Az értékek megbecsülése, a magyar haladás nagy- szerű alakjainak munkatársként törté- nő meghívása, a tervek nagy ívű és távlatos jelentősége — az időhiány, a proletárdiktatúra tragikus leverése el- lenére — példává avatja e modellt.
Lukács György számára pedig nem életének egyik véletlen eseménye lett
e néhány hónap — mint ezt akkor so- kan feltételezték —, hanem további életútjának meghatározó élménye. El- méleti és gyakorlati munkásságát ettől kezdve az a cél irányította, hogy össz- hangot találjon a társadalmi és a szel- lemi forradalom között, hogy tudomá- nyosan is, a marxizmus—leninizmus gondolatkórében meghatározza azt a világfejlödést, mely a forradalomhoz vezetett el, azt az utat, melyet a forra- dalomnak be kellett járnia — és kü- lön azokat a lehetőségeket és adottsá- gokat, melyek a magyar forradalom és a magyar párt számára döntő, megha- tározó körülményekként léteztek.
Alapvető része munkásságának, amit a szocialista realizmus elméleti tisztá- zásáért tett. Esztétikájának központi kategóriája volt minden időkben a re- alizmus, értette és alkalmazta ezt a kategóriát korunk fejlődő társadalmi és művészi viszonyaira. A pártos művé- szet, az elkötelezett szellemiség embe- re volt, aki tudta, hogy a társiadalom analitikus tudományos módszerekkel való felmérése előfeltétele és része a társadalom forradalmi megváltoztatásá- nak• Küzdött a látszatmegoldások el- len, a művészetben is, a politikában is.
Nagy fájdalom mindnyájunk számá- ra, hogy búcsút kell venni Lukács Györgytől, a kommunista tudóstól, aki- nek életműve, oly nagy jelentőségű századunk marxista—leninista gondol- kozására, a tanítótól, aki nélkül nehe- zebb lesz eligazodnunk napjaink és a jövő filozófiai-esztétikai feladataiban;
a magyar kultúra nemzetközi jelentő- ségű nagy egyéniségétől, aki magyar- ként és kommunistaként szerzett meg- érdemelt elismerést pártjának,\ hazájá- nak, a nemzetközi munkásmozgalom- nak, az egyetemes marxista—leninista elméletnek. De nem lehet kétséges, hogy műveiben és tanításaiban ez a nagy élet tovább folytatódik, tovább formálja a jelent és a jövőt.
•687
