3 1 4 B E L F Ö L D I L A P S Z E M L E .
feladatok megoldására képesít az egyenletek tana. Ezek a feladatok fokozatosan kerülhetnek szóba és közben az algebrai kifejezések érték- változásainak vizsgálatával a függvényfogalom bevezetését és megszi- lárdítását is elvégezhetjük. Ezzel előkészítjük a tanulókat a mathe- matikának a természettudományokban való alkalmazására, amelynek mennél nagyobb teret kell nyitnunk a tanításban. Ugyanebből a- szempontból szükséges a határérték fogalmának gondos bevezetése is, de nagyon kell vigyáznunk a növendékek értelmi fejlettségére. Mint- hogy pl. az irracionális számok teljes elméletét nem adhatjuk elő, a.
geometriai bizonyításoknál commensurabilis esetekre kell szorítkoz- nunk. Óvakodnunk kell attól is, hogy tiszta geometriai természetű határértékeket korán tárgyaljunk. Kellő óvatossággal minden nagyképű elmélet mellőzésével könnyen megérthetjük a határérték fogalmát- egyszertí esetekben és evvel megnyitjuk az infinitesimális számítás bevezetésének útját is.
A tárgyalt gondolatok nagy tömegéből adott rövid szemelvényünk is eléggé bizonyítja, hogy Young könyve méltán számíthat a mathe- matika tanításával foglalkozók meleg érdeklődésére.
Kelemen Ignác-
B e l f ö l d i l a p s z e m l e .
Szemlénket a
<rJVepműpelés*
című folyóirat hatalmas köte- tével kezdjük. E folyóirat, mely immár harmadik évfolyamát kezdi, a.paedagogiai irodalomban szokatlan díszes külsővel s valóban gazdag- tartalommal jelenik meg. Szerkesztői: Bárczy István és Wildner Ödön valóban nagyfontosságú kulturmunkát végeznek. A január—február havi kettős füzet 12 ívre terjed s valóságos könyv, telve értékesnél értékesebb cikkekkel. 28 cikk van a füzetben s így terünk nem engedi, hogy mindegyiknek tartalmát, bár csak röviden is, elmondjuk. Még címét sem sorolhatjuk fel valamennyinek. A füzet befejezi a pécsi kongresszus előadásainak közlését. E füzetben találjuk Alexander Bernát előadását: A filozófia a- szabadtanításban. Balassa József «Nyelvtudo- mány és irodalom® címen ír tanulmányt, ugyanerről a témáról beszél Négyessy László és Hegedűs István is. Geréb József a klasszikus világ, szerepét világítja meg a szabad tanításban. Wildner Ödön azt a kér- dést fejtegeti, hogy kik tanítsanak a szabadtanítás iskolájában, s arra.
az eredményre jut, hogy nem csak egyetemi tanárok, hanem más intelligens emberek is; s különösen a néptanítókat és egyetemi hall- gatókat kívánja e munkába bevonni. Sztankovics Szilárd, Wein Dezső és Lauber Dezső testnevelési kérdéseket fejtegetnek. Schack Béla a.
B E L E Ö L D ! L A P S Z E M L E . 3 1 5
kereskedelmi oktatás, Petri Mór az ifjúsági egyesületek szerepét fejte- geti a népművelés munkájában. Waldapfcl János a falusi közműve- lődési egyesületekről s Pályi Sándor a szabad tanítás szervezéséről szól. Beke Manó a szabad tanítás és a tanítók cím alatt ir igen fontos cikket. A szabad tanítást a tanítókra akarja bízni. Ámde, sze- rinte «A mai tanítóképzés épenséggel nem alkalmas arra, bogy a tanító továbbtanulásának, szabad elhatározásából eredő önképzésnek az alapját megvesse®. Beke Manó nagyon figyelemreméltó dolgokat mond úgy a tanítóképzésre, valamint a tanítók továbbképzésére nézve.
A Népművelés a sok becses cikken kívül közli egy "Népművelő tár- saság® tervét. A társaság már azóta meg is alakult s elnökei Beöthy Zsolt, Bárczy István, Giesswein Sándor, Libermann Leo, K. Lippich 'Elek, Molnár Viktor és gróf Teleky Sándor.
A népművelés munkáját szolgálja az «
Uránia*
című folyóirat is, melyet Molnár Viktor, Klupathy Jenő és Szász Károly szerkeszte- nek. A folyóirat azonban más módon szolgálja a népmívelést, mint a psedagogiai folyóiratok. Célja a tudomány népszerűsítése s a tudo- mányos ismeretek szétvitele a közönség minden rétegébe. Ezért eleven tollal, de szakszerűen megírt s szépen illusztrált cikkeket közöl minden tudományágból. Szorosan vett psedagogiai vonatkozású azon- ban az április havi füzetben megjelent "Közművelődés és tudomány®című vezető cikk, mely voltakép Molnár Viktor államtitkárnak az Urania egyesület ez évi közgyűlésén tartott megnyitó beszéde. Meg- szoktuk, bogy ezek az elnöki megnyitó beszédek mindig egy-egy nagy- fontosságú kérdésnek megvilágítását adják, s bepillantást engedjenek egy nagyfontosságú kulturprogramm egy-egyjrészletébe. Ámde ez a beszéd már az egész kulturmunkának mintegy struktúráját mutatja be.
A
«JVemzeli Nőtievelés*
II—IH. kettős füzetében a speciálisan nőket érdeklő közleményeken kívül megtaláljuk Székely György ala- pos tanulmányát «Br. Eötvös József és a szocializmus® címen. E tanul- mány voltakép az Eötvös-alap ünnepén mondott beszéd, de az ün- nepi beszéd keretét túlhaladó alaposságai világítja meg filozófiai szempontból Eötvös József báró világnézetét és állambölcseleti rend- szerét, levonva azokat a tanulságokat, melyek a tanítóra nézve érté- kesek. Peres Sándorról Geöcze Sarolta emlékezik meg. Dr. Schmidt Mária pedig külföldi lapszemlét ír.Az « Országos A'özépis/colai Tanáregyesületi Közlöny*
25. számában dr. Laurentzi Vilmos a művészettörténet tanítása érdekében még heti négy órát kíván a tantervbe beigtattatni, bogy az V—VIII..
osztályig minden évben heti egy órában, még pedig délután, művé- szettörténetet lehessen tanítani. Posch Árpád "Mostoha sorsú tan- tárgyak® címen a görög nyelv és irodalom elhanyagolásáról ír. A 26,
316
B E L F Ö L D I L A P S Z E M L E .számban dr. Juba Adolf a szépírás és jó testtartás érdekében emel szót. A 27. számban Kálmán Miksa méltatja az igazgatói értekezle- tek paedagogiai jelentőségét. A 28—29. számban id. Helmár Ágost
oA reformirány a nyelvtanítás terén® címen ír becses dolgozatot, mely- ben a Gouin-féle nyelvtanítási módszert ismerteti s megvilágítja annak pszichológiai alapjait. Ugyané számban Róna Jenő a természetrajzi kirándulások akadályait tárja föl. Réger Réla dr. a művészettörténet tanítása érdekében ír. A 30. számban Lovas Imre arra hívja föl a figyelmet, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyar nyelv tanítása más paedagogiai eljárást kíván, mint másutt.
A
« Magyar Tanítóképző'»
márciusi és áprilisi számában«A tanítók akadémiai képzése® címen Köveskuti Jenő hosszabb tanul- mányt ír paedagogiai akadémiák felállítása érdekében, melynek tan- tárgyai következők volnának: aj embertan, b) lélektan és logika, c) nevelés és oktatástan, cl) részletes módszertan, e) neveléstörténet, f ) iskolaszervezettan, g) bölcsészettörténet, h) gyakorlati tanítások.
A márciusi számban Mandola Aladár «A tantárgyak vonatkozásai®
cimen kimutatja azon kapcsolatokat, amelyeket a tanár a magyar irodalom tanítása közben a lélektannal, a történelemmel és a nyelv- tannal megteremthet. Éber Rezső a mathematikai tanítás reformjá- ról szól. Ugyanehhez a kérdéshez szólnak az április havi füzetben
Tanfi Iván és Oberle Károly. Simkó Endre a márciusi és áprilisi számban a tankönyvekről szól nagy általánosságban.
A <r
'Polgári Iskolai Közlönyt
újabb számaiban is élénk agitációt fejt a hét osztályú polgári iskola érdekében. A 6. számban már valamivel illedelmesebb hangon emlékezik meg a Paedagogiai . Társaság üléséről, mint a múltkoriban, amidőn különben a felszó-lalók nagy része szintén polgári iskolai tanár volt, s csak egyetlenegy középiskolai tanár mondott véleményt. Jónak látjuk itt hangsúlyozni azt, hogy a Paedagogiai Társaságban mindenki, még a vendég is, szabadon elmondhatja véleményét. A polgári iskola reformját épen a Magyar Paedagogiai Társaság, egykori buzgó szerkesztőjének, dr. Kovács Jánosnak felolvasásai alapján már igen sokszor megvitatta, határoza- tokat azonban soha sem hozott, mert a társaság, mint tudományos társulat, ezt a nagyfontosságú kérdést csak elméleti szempontból vitatja meg, s tudományos kérdésekben nem szokott szótöbbséggel határozatokat hozni; hiszen tudományos kérdésekben nem is le- het szótöbbséggel dönteni. Ebből következik, hogy a társaság soha sem foglalt állást a polgári iskola ellen, sőt ellenkezőleg, a kérdést mindig a legnagyobb érdeklődéssel kezelte, felolvasásaiban és vitáiban napirenden tartotta. A Magyar Paedagogia pedig csak nem régiben közölt két nagyobb cikket dr. Kovács Jánostól, tehát oly férfiútól,
BELFÖLDI LAPSZEMLE. 317
ki nagyon is illetékes arra, hogy a polgári iskola kérdésében véle- ményt mondjon.
A
vKéptanítók Lapja*
10. számában Palágyi Lajos a nő- kérdésről ír. A 11. számban Kóródi Miklós «Paedagogiai akadémiák®címen ahhoz a kérdéshez szól hozzá, melyet Köveskuti Jenő vetett föl. A 14. számban Köveskuti indítványa van közölve, melyet e tárgy- ban a Barsmegyei Tanítóegyesület elfogadott. Ugyancsak a pasdagogiai akadémiák kérdéséhez szól a 15. számban Molnár Ferenc is. Szor- galmas munkatársa lett a Néptanítók Lapjának dr. Székely György is, a Psedagogium új tanára, ki a 11. számban «Egységes társadalom®, a 13. számban «Remény és valóság® s a 16. szám tudományos mel- lékletén «A paedagogiai tevékenység helye a többi szociális működé- sek terén® címen ír a paedagogia körébe vágó tanulmányokat. A Tu- dományos Ismeretek című melléklet egyáltalán mindegyre értékesebbé válik. Cikkei közül különösen kiemeljük dr. Kovács János cikkét
«A Föld megmérése® és Nagy László tanulmányát: «A tevékenység, mint a gyermek érdeklődésének motívuma.® A nagyobb tanulmányo- kon kívül a Néptanítók Lapja minden számában számos apró köz- lemény, könyvismertetés és magas színvonalon álló szépirodalmi melléklet van. Azt hisszük, hogy most nem hever a Néptanítók Lapja fölvágatlanul a tanítótestületek asztalain.
A
<(JVépnereló'k Lapja»
legutóbbi füzeteiből a következő cikkeket emeljük ki: Nagy László: A gyermek esztetikai érdeklődése.(4—7. szám.) Bertalan Ilona «A helyesírás tanítása®. (7—8. szám.) Szabó Kálmán «Gárdonyi Géza®. (8. szám.) Ez utóbbiban Gárdonyi Géza írói működése a népiskola szempontjából van méltatva.
A
aReligio»
12., 13., 15., 16. és 17. számában Bangha Béla«Közkeletű bölcseleti félszegségek® címen bírálat alá veszi filozófiai tankönyveinket. E bírálat igen szigorú: «Taokönyveink — írja a 1.6. számban — rendszerint épen azért vannak oly leverő és meg- szégyenítő hatással az olvasóra, mert minden akad bennük,, csak logika kevés. Megdöbbenve kérdezzük magunktól: az ilyen logikai tan- könyvekből tanuljon-e a felnövő nemzedék gondolkozni ? Alig akad e tankönyvekben egész hosszú fejezeteken át elvétve egy-egy meghatá- rozás, mely helytállna, alig egy fogalom, melyet egyazon határozott értelemben alkalmaznának, alig adsequát beosztás, alig egy bizonyítás, melyet formai hiba, rejtett kétértelműség, quaternio terminorum, mutatio elenchi s hasonló szépséghibák ne rútítanának el. Szitnyaiból egész fejezeteket írhatnánk ki e tétel beigazolására pl. (1., 2., 4., 5., 6., 7., 8., 10., § stb.), melyekben ezek a logikai botlások valósággal hemzsegnek. Sárffy és Simon még Szitnyain is messze túltesznek®.
Szemlénk végén legyen szabad laptársainkat arra kérni, hogy velünk csereviszonyba lépni szíveskedjenek. Kívánatos ez azért, hogy lapszemlénk teljesebb lehessen. W. y.
