23928
L Ö W I M M Á N U E L
E G Y E T E M U N K
É V N Y I T Ó É S É V Z Á R Ó
00
r f
CM CD
1929. IX. 29. - 1930. V. 29.
ű ű x
A szegedi zsidó hitközség elöljárósága kiadja ezt a két rövid beszédet annak a haladó osszebékiilésnek emlékére, hogy a mi Ferenez József-Tudományegyetemünk az idén az évzáró Tedeumot is minden helybeli vallásfelekezet templomában meg kívánta tartani.
23928
SZTE E g y e t e m i Könyvtár
J 0 0 0 9 5 4 3 0 2
SZÉCHENYI-NYOMDA SZEGEFJ
Évnyitó.
onypa nsjmny (Éz. 62,10) így cseng fülünkbe a próféta teg- napi igéje, az évzáró szombat biztató szava. Lépjetek be, lépjetek be a kapukon, cjíh "¡1-1 nyissatok irányt a népnek, ¡-fecn i^d iSd töltsétek, töltsétek föl a pályát, p«e i^pc szabadítsátok föl a kőhányásoktól, ccyn by cJttrin emeljétek föl zászlótokat a népek fölé.
Nem puszta szónoki fordulatok halmozó harangszava, nem azonos gondolatok ötszörös legördülése, hanem kapunyitó mai ünnepünk szózatos jeligéjo cseng felénk a próféta e szavában:
biztató, taglaló, parancsoló céltűzése tudós iskoláink feladatának, ötös, tömör irányigéje a megnyíló munkás évadnak, előadók és figyelők, tudáshirdetők és tudásnyerők kötolességének.
I. A kapunyitás hívó szava: LÉPJETEK BE, LÉPJETEK BE A KAPUKON! A tanulás szabadsága ne szülje a nemtanulás, a megnomjelonés szabadosságát. Tanulás ösztöne, kötelesség tudása szólítson a ma nyíló kapuhoz, szólítson napról-napra, sorkentsen óráról-órára, hívjon az újság ingerével, népesítse be a padsorokat, keltse a kathedrával szemben fogékony érdeklődés válaszos vissz- hangját.
II. NYISSATOK IRÁNYT A NÉPNEK! Ne közéleti irány- zatosság olcsó indítása, hanem irányjelölő tudás eszméje halljék az előadó ajkáról. Tudomány iránytűje jelölje a haladó kutatás útját, nem a közéleti múló csoportbaverődések téveteg irányfogása.
III. Tudásmélyítő munkának uj gondolatsorai tarkítsák a hagyományos keretnek fakuló képeit, érdekbontó, únott, kérődző közléseit. Tömörödjenek újra a megujuló homokár sivatagjában kongó odúvá horhadt tudásszakok.
A főiskola nem merő régi tudás közlője, hanom egyben a haladó, mélyülő, termelő tudomány eredményeinek közvetítője, köve- telője, éietrekeltője, első hirdetője. Áhítattal hallgatja a fiatal sarj a megszokott, másoktermelte anyag mellett az egyéni tudás uj
eredményeit, a kimagasló egyén ajakáról az uj gondolatsort, új tényt fölfedő fejtegetést. Kiérzi belőle a tudós szellemi munka ifjító hatását, uj határterületet, bolygatatlan ugart fölhasító győzelmes gyönyörűségét. Összefoglaló előadás során a kutató, a teremtő munka csodáját tanulja meg értékelni. TÖLTSÉTEK, TÖLTSÉTEK azért A PÁLYÁT, a termelő tudomány emelkedő pályáját! Ébredjen a követés, az utánzás, nyomotokba-lépés ösztöne az ifjú szívekben.
IV. És ami nehézleküzdésfi akadály gördül a tanulni vágyók elé szétszórt, kerékvető kövek heverő sokaságában, azt hárítsa el a gondoskodó jóindulat. Legyen akadálytalan verseny a tanulói pálya midenkinek, aki bivatottságot rejt, vagy hivatottságot sejt önmagában. És aki elindult, annak egyengesse útját támogató jó- indulat, segélynyújtó áldozatosság, közlékeny tanítókészség, az ifjúság elől el nem zárkózó nyájasság, amely nem feledi, hog}r előadó és hallgató, a két sodalis, EGYÜTT az egyetem, az alma mater, az enyhadó anya!
V. EMELJÉTEK FÖL ZÁSZLÓTOKAT A NÉPEK FÖLÉ.
Nem lélekszám túlsúlya, nem hadierő fokozása, nem idegenek szá- nalma emeli ezt a lecsonkolt földöt a kárörömes bitorlók fölé, hanem csak tudásunknak fölöttük lengő zászlaja, a magyar tudomány fö- lényes versenye, messzelátszó, magasba játszó lobogója!
Termékeny munkánkra kérjük e kapunyitó ünnepen az Ég áldását. Ha rajtunk nyugszik az Ég foganatos áldása, a prófétának zsoltára száll ajakunkról az Úr trónja elé (Éz. 12, 1): fiejx "O n -pnx HÁLÁT ADOK, URAM, HOGY HARAGOD SÚJTOTT, a nagy nemzeti gyászt mikor reám borítád. ELSZÁLL HARAGOD ÉS MEGVIGASZTALSZ ENGEM. Lesz még vigasz napja e lecsonkolt földön!
razs w bx n:n IME az igazlátó ISTEN SEGÍTSÉGEM.
BENNE BÍZVA NEM RETTEGEK, rr íhcti ny ERŐSSÉGEM ÉS ÉNEKEM AZ ÚR, Ő LÉSZEN SEGÍTSÉGEM. És ha földorül a teljesedés boldog napja ptrtrs r e nmxtn UJJONGVA MERÍTJÜK ÜDÍTŐ VIZÉT AZ ÜDVÖSSÉG FORRÁSÁNAK, vigassággal járulunk a tudás gyarapításának üdvözítő forrásához.
Mélyüljön a tudásnak éltető forrása, gazdagodjék ere, ragyogjon föl a magyar tudás kelő napja, győzzön c tiprottvoltából újra Ívelő földnek szellemi fölénye, lelki ujhodása!
Ámen,
Évzáró.
yjrr l e sin r:s- See e^h zpv
CSALÁRD a szív minden dolognak fölötte és gyarlandó : ki ismerné ki? En az Úr, megrostálom a szívet, megpróbálom a vesét, hogy juttassak kinek-kinek minden ő irtai és minden ő cselekvései- nek gyümölcse szerént (Jer. 17, 9, 10).
így olvastuk e héten a próféta igéjét.
A szellem munkájánakis megvan jutalmas gyümölcse. Mélyob- bon lát bolé a szív sokredőjű szövevényébe a mának haladott tudása.
Igaz, ma is CSALÁRD A SZÍV MINDEN DOLOGNAK FÖLÖTTE ÉS GYARLANDÓ: KI ISMERNÉ K I ? De mélyebben látunk bele ma a lélek mélyeibe az őskor költőinél, mert isteni adomány a tudás kutató elmétyedéséro hajló hajlamosság, ha a létentúli létnek deleje vonzza titkai felé. Tudós haladásunk benső, erkölcsi értékét az Ur igazságának mérlegére teszi, s az Ö irgalma szabja meg jutalmát. De a hűséges sáfárkodásnak önmagában rejlő jutalma is terem. Tudós kutatás, tanító tevékenység, tanulnivágyó hallgatás egy-egy évének zártán hálaadó szívvel járulunk ezért az Ur elé.
Gyümölosös, áldott őszi tarkaságtól dologtermő, csöndpaplanú télen át a pacsirtás tavaszig tartott a tilódó, tördödve-türődő tevé- kenykedés ; utána most a nyári fényözön erőgyiijtő pihenés évadját igéri.
Májusittas elégülés rekeszti be az egjmtem esztendejét. Még ring ezer ág a sok orgonafán, bár lefonnyada már lila fürtje. Isten áldása kísérte a munka fárasztó, páros évadját: m Ó foganatos áldásáért esedezünk az orőujító, rugalmasságszülő nyugalom közelgő szakára.
Tótová nélkül, egyetértő, versenyző igyekvésben, nem zavargó tüntetésekben peregtek le a szorgalom hónapjai. Céltudó iparkodás folyt, nem cél vétő vetélkedés. Láttuk a hagyományos magyar türel-
messég öregbodő szilárdulását, alig láttuk már idegon ívású hataloin- tevés kiujulását. A haza javát szolgáló józanulás ellontállott a nom- zetrontó kihívások másutt forralt ittasságainak.
Zavartalan telt a szorgoskodás ideje. Hogy most elrekeszül, dicséri előadók bölcseségét, hallgatók fegyelmes türtetését.
A fővárosi izgatók távolbahatása csak elvétve nyilvánult éjjeli italos, éleskedő dallásnak csendzavaró zajában, egy-egy ünnepi felszólalás lendületlohasztó, szárnyalászsibbasztó kilengésében. Javul a közállapot. És jól van ez így. Nem szabad manapság megszorult korlátoltságot belénevelnünk az uj emberöltőbe, a jövőnek hivatott vezérkarába, mikor a népszövetkező megértés nemzetközi, világ- részölelő békevágya hódít és a minden hajlékba belopozó sugárhír világtáj as, földtágas üzenő hulláma egybefűzi az ember egész nemét.
Ne feledjük: lélektörő erő a gyűlölet a gyűlölőben is, a meg- gyűlöltben is. Vészes hatalmú, irdatlan gólem az előítélet, a fajiság góleme.
Közolgeni kell az időnek, mikor a holtralankadt izgatás má- konyos világának az avaron csak aszú kórója marad. Elül már-már a külső országokból idefodrozódott kártévő hullámnak szennydagálya.
A vészterhes légnyomásoknak kúszta soká létráját a rab hi- ganyszál, a megtévesztett közvélekedés fokmutatója. Csendesedő időjárásnak lesz innen-onnan már tanúja a sokvonalú lépték meg- nyugtató fokán megpihent cseppfolyó fémnek ezüst szála. Letűnik, elmúlik lassúdadon a kártévő súrlódások elfecsérelt, de keserűséges, jogtipró korszaka.
Folyik a mélyítő és terjesztő munka Egyetemünkön, mint ré- gente Kolozsvárt. Nem tisztünk megítélni a kutatás haladását, mé- lyülését, nem tudjuk fölbecsülni, mi ujat fejtettetek meg idén a titkok csillagmezején. Nincs hivatottsága a külső figyolőnek a tudós ered- mények, a tanító tevékenység mérlegelésére, de szoros köze van mindehhez Szeged minden fiának
Mindenikünknek módjában áll gyönyörűséggel legeltetni szemét azon az ujjávedlett városrészen, ahol zeg-zugos sikátorok szegényes táján bájos, szakavatott kézre valló, lombos, virágos, pázsitos kerti ke- retben díszlik a mi nehéz áttekintésű, de hatalmas palotacsoporto- zatunk, a nemzeti kultúra szegedi büszke vársora. Városunk és ha- zánk erőnkön túleső áldozatos összefogása ragyogó otthont varázsolt elő a Tisza tágölű lapályán, ragyogó otthont, melyet büszke öröm'
meí szállott meg az áldásterjesztő iskolák egész ragyogó sora. Mind- egyik szaknak életében korszakos év volt ez a két idei ikerfélesz- tendő. Anyamentő és gyermekajnározó otthon, belső kóros elvál- tozások, külső sebhedések, irha és felhám sérülései, sebejtő műtét és hegesztő művészet — mindannyia dúskál a felszerelés csodáiban, mindannyia látja hivatott orvoslók áldott műtevését.
Mindannyiukra alázattal kérjük Isten áldását. Az O áldása tegye egyenrangúvá az ifjúság tanuló igyekvését a mi teremtő áldozatosságunkkal, a hivatott mesterek tanító készségével. Növelje, gyarapítsa a Gondviselés a kutatók és hallgatók könyvrehajló dere- kának munkabíró derékségét!
Amen.
