Jamoutte, Ch. – Paelinck, J.H.P.: A belga megyék gazdasági struktúrájának különbségei

486 STATISZTIKAI iRO DALMI FIGYELÖ

TERl'JLETl STATISZTIKA

NIKOLAEV. SZ. A.:

A TERMELÖERÓK ELOSZTÁSÁ'NAK ÁGAZATOK KÖZÖTTI ÉS TERULETEN BELULI

ELEMZÉSE

(Mezsrajonnüj i vnutrirajonnüj analiz razmescse- nija proizvoditel'nüh szil.) — Moszkva. 1971. lzd.

Nauka. 213 p.

A mű a termelőerők területi elhelyezésének aktuális problémáit — a hatékonyság krité- riumait, az ágazati és területi megközelítés sajátosságait, a területi munkamegosztást és az elosztás tényezőit — tekinti át.

A területi munkamegosztás tanulmányozása alapján a szerző leírja a témakör kutatásá- nak, elemzésének jelenlegi szinvonalát rep- rezentáló kölcsönösen összefüggő rendszert.

Megadja az ennek megfelelő közgazdasági-—

matematikai modellek leírását, mely modellek az iparvállalatok elhelyezésének ágazati, te- rületi egységek közötti és területi egységen be- lüli kapcsolataira vonatkoznak. Hangsúlyozza a kutatások időszerűségét, különös jelentősé- gét, hiszen a terület központi témái: a ter—

melőerők területi elhelyezésének racionalizá—

lása, hatékonyságának emelése, az infrastruk- túra és az agglomerációs jelenségek vizsgá- lata. a települések rendszere, a lakosság nemzeti—pszichológiai és szociális—kulturális jellegzetességei, a lakosság áttelepülési moz- gékonysága, munkaerő—. a föld- és a víztar- talékok stb.

Az első fejezetben a szerző a termelőerők racionális elhelyezésének alapvető kérdéseit elemzi, amelynek során különös figyelmet fordít két, viszonylag önálló célra: az ország társadalmi termelése hatékonyságának, vala- mint a területi—taxonomikus egységek szerint bontott lakosság életszínvonalának emelésére.

A feladatok konkretizálása során a szerző megadja a perspektivikus makroökonómiai tervezés két szakaszának hatékonysági felté—

teleit: a népgazdaság arányaival, továbbá a termelőerők területi elhelyezésével kapcsola- tos kérdéscsoportot fejti ki.

A második fejezetet a már rendelkezésre álló tudományos tapasztalatok elemzésének szenteli a célok realizálásának elősegítése.

valamint a továbfejlesztési lehetőségek szem—

pontjából.

A harmadik fejezet a területenkénti munka—

megosztást, feltételeit és elhelyezésének té- nyezőit elemzi. Az elérendő cél egy olyan összefüggő rendszer kialakítása, amelyen ke- resztül megvalósítható — több lépcsőben — (: termelőerők racionális elhelyezése. Ugyan- csak ebben a fejezetben végzi el az ágazati és területi egységenkénti osztályozást.

A könyv negyedik fejezete azt az analitikus apparátust ismerteti, amely lehetővé teszi a hatékonysági kritériumok megvalósításához való közelítést. Mint alapvető eszközt, az ipari

termelőerők elhelyezésének területi kapcsolati és területen belüli gazdasági—matematikai modelljét javasolja. E modellek alkalmazása csak egyéb módszerekkel (regionális gazda- sági prognózis, szociológia stb.) összekap- csolva lehet hatékony.

A szerző leírja az ipari termelés elhelyezése terület- és ágazatközi modelljének feladatát, ami az ipari termékfajtók termelése növeke—

désének optimális elosztását tűzi ki célul az 1971—1980. időszakra a nagy gazdasági kör—

zetek szerint, a meglevő körzeti tartalékok legjobb kihasználása mellett. Ezen feltétel mellett a termelési és szállítási költség össze- gét kell minimalizálni. A modell kialakitása—

kor felhasználja az ágazati kapcsolati mér—

legek módszereit is. Az egyik legnehezebb probléma a területi erőforrásokra, készletekre vonatkozó korlátok meghatározása.

A fenti szempontok figyelembevételével ki- alakitott lineáris programozási modell igen nagy terjedelmű, ezért jelentős helyet kapott az egyszerűsítési lehetőségek tárgyalása.

(ism.: Véghelyi ]ázsel)

JAMOUTTE, CH.—PAELINCK. ]. H. P.:

A BELGA MEGYEK GAZDASÁGI STRUKTÚRÁJÁNAK KULUNBSÉGEI

(The differential economic structures of the Bel- gian provinces: a time varying factor analysis.) ——

Regional and Urban Economics. 1971. 1. sz. 41- 75. p.

A kutatás célja azoknak a tényezőknek meghatározása volt. amelyek a különböző belga megyék gazdasági struktúrájában sze—

repet játszanak. Kilenc régió (megye) adatait használták fel. Az elemzés különlegessége.

hogy a keresztmetszeti és az idősoros elem- zést úgy kombinálták, hogy nemcsak egy évre vonatkozó adatokat vettek fel a számításba, hanem egy hétéves időszak (1959—1965) min—

den egyes évéből ugyanazokat az adatokat.

A számításban 29 változót szerepeltettek.

Ezeket hét nagy csoportba lehet sorolni. Ezek:

1. demográfia: népességszám. élveszületési arány- szám, tényleges szaporodási arányszám, vándorlási egyenleg:

2. foglalkoztatás: a foglalkoztatottak száma, a bérből e'lők aránya az összes foglalkoztatottakon belül, a nők aránya a toglalkoztatásban, a mező—

gazdaságban, az iparban és (: szolgátatásban dol—

gozók aránya, a munkanélküliségi arányszám:

3. termelékenység: a mezőgazdaságban. az ipar- ban és a szolgáltatásban. a munkaegységre jutó hozzáadott értékben számítva:

4. beruházás: összes, valamint mezőgazdasági.

ipari és egyéb vagyon;

5. termék: az egy főre jutó bruttó társadalmi termék. annak növekedési üteme. valamint megoszlása a mezőgazdaság. az ipar. a szolgáltatások között;

6. magánlogyasztás: egy főre jutó jövedelem (amely az előbbi csoportban is szerepelt). valamint

STATISZTIKAI lRODALMl FIGYELÓ

:: kereskedelmi, pénzintézeti, biztosítási szolgáltató—

sok:

7. életszínvonal: lakásberuhózás, épitési engedé—

lyek száma. tízezer lakosra jutó orvosok szóma, ezer lakosra jutó gépkocsik száma.

Az adatok kétféle elemzésre adtak módot:

a) megtalálni mindegyik évben azokat a fakto—

rokat. amelyek egy-egy változó alakulását megma- gyarázzák.

b) megtalálni minden egyes régió számára azokat :: faktorokat. amelyek a növekedést az egész vizs- gált időszakban megmagyarázzák.

Az első alternatíva inkább strukturális elemzésnek, a második inkább növekedési elemzésnek tekinthető. A szerzők az elsőt vá—

lasztották, hogy tanulmányozzák a régiók strukturális jellemzőit a főkomponensek mód—

szere segítségével.

Először a korrelációs matrixot elemezték.

Többek között az alábbi összefüggéseket ál- lapították meg. A megyei népesség növeke—

dési üteme a legszorosabb kapcsolatban van az élveszületési arányszámmal, a teljes fog- lalkoztatott létszám erős korrelációban van a népes-séggel és igen gyenge korrelációban a vándorlási egyenleggel. Eszerint Belgium- ban a vizsgált időszakban elsősorban a he- lyi népszaporodás határozza meg a megyék népességének alakulását. Az élveszületési arányszám negativ korrelációban állt a bér- ből élők (munkások) arányával, valamint a női foglalkoztatással. A gazdaságilag aktív népesség aránya az össznépességen belül pozitiv korrelációban volt a népességszám- mal (ami nagyrészben a megye városiaso—

dottságának fokát jellemzi). A munkanélküli- ségi arányszám pozitív korrelációban volt a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányá- val, ez a korreláció azonban a vizsgált idő—

szakban gyengült. Az egy főre jutó társadalmi termék pozitiv korrelációban volt a népesség- számmal (a városiasodottsággal) és negatív korrelációban az élveszületési arányszámmal.

A fogyasztási és életszinvonal-változók pozi- tiv korrelációban vannak a gazdasági fejlett-

ségi szinttel.

A következő lépésben a szerzők (: faktor—

analízis eredményeit elemezték. Két főfaktort különböztették meg, amelyeket 1. az állapot vagy struktúra faktoraként, 2. a pontenciali- tás vagy dinamizmus faktoraként értelmez- tek. Az első a fejlettségi szintet, az utóbbi a fejlődési ütemet jellemzi. A kilenc régiót osztályozták aszerint. hogy e két faktor szem—

pontjából a nagyon kedvező, kedvező, át—

lagos. gyenge, rossz. nagyon rossz kategóriák melyikébe tartoztak. Például mind Nyugat-, mind Kelet—Flandria a struktúra szempontjá—

ból átlagos. a dinamizmus szempontjából na- gyon kedvező képet mutatott. Viszont a struk- túra szempontjából nagyon kedvező helyzetű Brüsszel a dinamizmus szempontjából az át- lagos-gyenge kategóriába került.

487

Az első faktor főképpen a következő (struk- turális) változókat magyarázza meg: népes—

ségszám, teljes foglalkoztatott létszám, a nem bérből (hanem havi fizetésből) élők aránya, a nők aránya a foglalkoztatásban, az egyes ágazatokban foglalkoztatottak aránya, az egy főre jutó nemzeti jövedelem stb.

A második faktor viszont főképpen a kö- vetkező változókat magyarázta meg: a ter- melés növekedési üteme. az egy főre jutó jövedelem növekedési üteme, a foglalkozta- tás növekedési üteme stb.

A szerzők egy másik módszerrel is meg- próbálják a strukturális és a növekedési ha—

tásokat elkülöníteni. A következő képletből indulnak ki:

dvi Ui

r : 2 —— : 2 x- r.

. !. 1)

! LL

ahol:

r — a megye növekedési üteme,

r,. -— az egyes i szektorok növekedési üteme, v,- -— a szektorok hozzáadott értéke,

x,. — a megye aránya az i szektor orszá—

gos hozzáadott értékében.

Ha csillaggal jelöljük ugyanezeket a vál—

tozókat országos szinten, akkor felírhatjuk, hogy:

r — r' : 2 (x,. _ X:) ,? 4— 2 (rí w rfjxí

!' !"

Tehát a régió növekedési üteme és az or—

szágos növekedési ütem közötti különbség két részre osztódik:

— a strukturális hatásra:

)] (xi — xf) r;

i

— és a regionális dinamizmus hatására:

(7? (r,. — rí*) x,

Az első rész a kiinduló struktúrák különbsé- gével. a második az ágazati növekedési üte- mek különbségével magyarázza meg a régió és az ország növekedési üteme közötti kü-

lönbséget.

Kiszámították a szerzők a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján a struktúra és a regionális dinamizmus hatását régiónként, és összehasonlították a kapott eredményeket a faktoranalizis szerint kapott strukturális és dinamikus hatással. A kettő között jó meg- egyezést találtak. Eszerint a két faktor ér—

telmezését indokoltnak látták.

(Ism.: Andorka Rudolf)