104 STATISZTlKAl IRODALMI FIGYEEÖ
jellegű tényezők mukatermelékenységet be- folyásoló hatása. Megállapították. hogy az üzem nagysága iparáganként eltérő módon befolyásolja a beruházási tényező—k munka- termelékenységre gyakorolt hatását. A ne- héziparban ugyanis az üzem nagyságának növekedésével a beruházási tényezők mun- katermelé'kenységet növelő hatása csökken, és forditott jelenség mutatkozik a könnyű—
iparban.
A faktoranalízis eredményei nem álltak el- lentétben a regressziós elemzés megállapí- tásaíval. A technikai felszereltség színvonala, a termelőberendezések kora, a munkaidő ki—
használtsága és a munkások összetétele sze- repeltek döntő faktorokként. A részletesebb elemzések arra is rávilágítottak. hogy a tech- nikai felszereltséggel együtt növekszik a nor- mák teljesítése, "csökken az egy munkásra jutó teljesített munkaórák száma és a fluk- tuáció.
A szerzők összefoglalásként megállapítják, hogy a jelenlegi statisztikai információs bá—
zis nem elegendő a munkatermelékenység mélyebb, különösen szervezeti és minőségi tényezőinek alaposabb elemzésére. Kieme- liik továbbá, hogy a matematikai statisztikai módszerek sikeres alkalmazása — absztrakt jellegüknél fogva — elsősorban attól függ, hogy a hipotetikus modell mennyire közelíti
meg a valóságot.
(ism.: Dányí Dezső)
PICARD, H.:
A FOGYASZTÓIÁR-INDEX KlALAKlTASA ÉS KlSZÁMlTÁSA
(Elaboration et calcul de l'indice des prix á la consommation.) —— Éconamie et Statístíaue. 1975. 654 sz. 3—16. p.
A szerző mindenekelőtt tisztázni kívánja azt, hogy cikkében a fogyasztói árak és nem a létfenntartási költségek alakulásával kíván foglalkozni. Ez utóbbiak ugyanis két tényező változását foglalják magukba:
— a vásárolt áruk és szolgáltatások árainak ala!
kulását.
— a vásárolt áruk és szolgáltatások mennyiségé—
nek és minőségének alakulását.
A fogyasztóiár-index csak az első tényező változását tükrözheti. Amennyiben minden ár változatlan, a fogyasztóiár—indexnek is vál—
tozatlannak kell lennie.
A francia fogyasztóiár-index vizsgálati te—
rülete a nemzetgazdasági számlarendszer fo- gyasztási szférájához áll közel. lgy nem tar—
talmazza többek között a lakásvásárlásokat és az ingatlanok felújítását mint beruhá- zásokat. valamint az egyes transzfereket. Az index a lakosság fogyasztásának közel 94 százalékára terjed ki.
A fogyasztóiár—index azokra a városi ház—
tartásokra vonatkozik, amelyeknél a bánat-) tásfő munkás vagy alkalmazott. Ez a réteg az egész népesség 31 százaléka, jövedel-g mük és kiadásaik mind színvonalukat, mind struktúrájukat tekintve közel állnak az orszá-, gos átlaghoz.
A fogyasztóiár—index báziséve jelenleg 1970., ehhez hasonlítják az év egyes hónap—
jainak áralakulását. Az indexeket Laspeyres- formulával számítják ki az egyedi árindexek és a kiadási hányadok szorzataként. A ,,fo- gyasztói kosár" korszerűségének biztosítása céljából minden év decemberében módosít- ják a súlyrendszert. A következő év egyes hónapjainak árváltozását előbb a decemberi árszinthez hasonlítják, és csak ezen keresztül kapcsolódnak az 1970-es bázisévhez.
A súlyként használt kiadási megoszlás el—
sődleges forrása a nemzetgazdasági számla- rendszer, amely a lakosság fogyasztását ter—
melési és kereskedelmi adatok alapján mint- egy 100 tételre felosztva adja meg. A téte- lek további bontása a lakosság körében vég- zett adatgyűjtések segítségével történik.
A beszámolási év (a) bázishónapjául szol- gáló december (a—l) súlyaiként a decembert megelőző év (0—2) átlagos fogyasztását használják.
Az indexen belül a fogyasztás 295 kiadási tételre oszlik. Minden kiadási tételen belül kiválasztanak bizonyos számú (mintegy ezer), többé vagy kevésbé pontosan definiált ter- méket vagy szolgáltatást. ezeket reprezen- tánsoknakjvariétés) nevezik. E reprezentán—
sok központilag megadott körülhatárolása sok esetben eléggé laza. A megadott reprezentánson belül az összeírónak kell egy típust kiválasztania, a jellemzők egész sorát feljegyeznie, hogy ennek alapján mindig azonos termék árát kísérhesse figyelemmel.
Például a játék kisautó reprezentánsna'l fel kell jegyezni a gyártmány márkáját és tipu—
sát. az alapanyagot (plasztik, fém stb.), a felszereltséget (nyitható ajtó, rugós szerke- zet stb.).
Az eladási helyek (nagyáruházak, szuper—
marketek, üzletek stb.) kiválasztásához a te- lepüléseket előbb Franciaország nyolc föld—
rajzi területe és ezen belül településnagyság szerint rétegezték. A mintába 108 település került bele. A településeken belül kiválasz- tottak bizonyos számú eladási helyet úgy, hogy a minta a lehető legjobban jellemezze a települést. A mintában szereplő 25000 el- adási helyet lehetőség szerint változatlanul tartják, csak időnként módosítják az elosz- tás struktúrájában beállt változásnak meg- felelően.
Az áirmegfigyelés a reprezentáns jellegé—
nek megfelelő gyakorisággal rendszeres idő- közökben történik. Az erősen szezonális jel—
legű reprezentánsoknál havonta kétszer, más
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYÉLÓ
cikkeknél havonta kerül sor az árak megfi- gyelésére. Az olyan reprezentánsoknál, ame- lyeknek ára az idők folyamán ritkán válto—
zik, csak negyedévenként van ármegfigyelés.
, Egyes reprezentánsoknál (például lakbér) az ár megállapítására külön megfigyelést szer—
veznek, másoknál (például gáz, víz, villany) az érvényben levő tarifákat használják fel.
Az egyedi indexek kiszámítása az ármeg—
figyelés módja és a reprezentáns homogén vagy heterogén jellege szerint eltérő mód- szerrel történik. Homogén jellegű reprezen- tánsoknál az egyedi indexek kiszámítása a bázis-, valamint a beszámolási időszak egye—
di árainak egyszerű számtani átlaga alap- ján történik. Heterogén reprezentánsoknál az egyedi indexet a beszámolási és a bázis—
időszak egyedi árainak alapján számított árindexek átlaga adja meg.
A fogyasztóiár-index összeállítása során nagy figyelmet fordítanak a termékcserék kérdésére. A megfigyelt cikkek körét a lehe—
tőség szerint változatlanul tartják. Igyekez- nek azt az elvet érvényesiteni, hogy a meg- figyelt cikkek nagyforgalmú termékek legye—
nek, ez viszont időnként elkerülhetetlenné te—
szi a termékek cseréjét. A módosítások vég—
rehajtása tekintetében nagy segítséget jelent az alkalmazott ármegfigyelési módszer, mely
105
szerint egy-egy reprezentánson belül árösz- szeirónként más és más termék szerepelhet, igy termékváitozásokra nem löké'sszerűen ke—
rül sor.
Az eltérő minőségű termékeknél általában fiktív bázisárat határoznak meg. Az ehhez szükséges minőségváltozási arányt eseten—
ként a lakosság körében végzett közvéle—
ménykutatás alapján állapítják meg. Olyan termékeknél, amelyeknél a minőség néhány
fontosabb paraméterrel számszerűsíthető, a
fiktív bázisárat ,,ármodell" segitségével hatá—
rozzák meg.
A teljesen új termékek árindexét — jobb megoldás hiján — azonosnak vették a hozzá közel álló cikkek árindexével. A mosogató- ge'p árindexéül például (: nagyértékű ház—
tartási gépek árindexét fogadták el, a szines televíziós készülékek árindexét pedig a fe—
kete-fehér készülékek árindexével vették azo—
nosnak.
Az új termékeket akkor kapcsolják be az ármegfigyelésbe, amikor ezek forgalmi volu—
mene már jelentős, és amikor már megfe—
lelő kereskedelmi forgalmi adatok állnak rendelkezésre. A színes televíziós készülékek ármegfigyelése például 1973-ban kezdődött.
(Ism.: Nádas Magdolna)
TÁRSADALOMSTATISZTIKA
GARNIER, M. — HAZELRIGG. L.:
A TÁRSADALMI MOBILITÁS FRANCIAORSZÁGBAN MÁS ORSZÁGOKKAL ÖSSZEHASONLlTVA
(Lo mobilité professionnelle en France comparée a celle d'autres pays.) —- Revue Francoise de Sov ciologie. 1974. 3. sz. 363—378. p.
A francia szociológusok különbözőképpen itélik meg a francia társadalom mobilitását.
Bertaux szerint a mobilitás Franciaországban kisebb, mint a már iparosodott tőkés orszá- gokban, Desabie és Girard viszont úgy vél—
ték, hogy nincs lényeges különbség a fran- cia és más hasonló gazdasági fejlettségű és társadalmi rendszerű országok mobilitása között.
A szerzők az 1964. évi francia mobilitás—
felvétel eredményeit hasonlították össze más országok (Ausztrália, Japán, Olaszország.
Svédország, Egyesült Államok) hasonló ada- taival. Először a hagyományos módszerrel három nagy társadalmi kategória — a mező—
igazdaságiak. a nem mezőgazdasági fizikaiak és a szellemi foglalkozásúak — egymás kö—
zötti mobilitását vetették össze a kilépési mobilitási arányszámok alapján. A mezőgaz—
dasági csoportból (: fizikaiba, valamint e két kategóriából a szellemi rétegbe tartó felfelé irányuló mobilitás az Egyesült Államokban látszik a legnagyobbnak, Olaszországban a
legkisebbnek, Franciaország közöttük helyez—
kedik el. A szellemi rétegből a fizikai és a mezőgazdasági rétegbe ,,lefelé" irányuló mo—
bilitás viszont elég nagy Franciaországban a többi országhoz viszonyítva.
Ezután — ugyancsak a hagyományos elem—
zési módszereket követve — azt vizsgálják, hogy mekkora esélye van a fizikai szárma- zású és az alacsonyabb szintű szellemi szár- mazású férfiaknak a legmagasabb társadalmi pozicióba, az ún. ,,elitbe" való bejutásra. Az ,,elithez" sorolták az értelmiséget, a tőkése- ket stb. (a vizsgált társadalmak keresőinek 6—12 százalékát). Az ilyen fajta mobilitás Franciaországban és Olaszországban lénye- gesen ritkább, mint a többi vizsgált fejlett tőkés országban.
Az ilyen hagyományos összehasonlító elem—
ze'snek érvényét erősen kétségessé teszi az a tény, hogy az összehasonlított népességek összetétele lényegesen eltért egymástól, más szóval a különböző társadalmi csoportok aránya nagyon különbözött, elsősorban a gazdasági fejlettség szfnvonaiától függően (például a gazdaságilag fejlettebb orszá- gokban kevesebb a mezőgazdasági kereső és ez befolyásolja mobilitásukat). Ezért olyan módszereket, mutatószámokat kerestek, ame- lyek kiszűrik a struktúrák hatását. Ilyennek
