STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
545
GAZDASÁGSTATISZTI KA
CORREA. H.:
A LATlN-AMERiKAi GAZDASÁGI TERVEK MEGVALÓSULÁSANAK KVANTiTATlV ELEMZÉSE (Ouantitative analysis of the implementation of economic plans in Latin America.) — Economics of
Planning. 1978. 1. sz. 31—43. p.
A gazdasági tervezés folyamatának jelleg- zetességei feltehetően összefüggnek a ter- vekben foglalt célok megvalósulásának mér- tékével. A szerző jelen tanulmányában kisér- letet tesz az említett összefüggések statiszti—
kai elemzésére és igazolására.
A gazdasági tervek célkitűzéseinek eléré- sét a következő index segitségével méri:
(A—P)2
/:————
P
ahol:
A — a bruttó nemzeti termék ténylegesen elért nö- vekedési üteme (százalék),
P — a bruttó nemzeti termék tervezett növekedési üteme (százalék).
A gazdasági tervek megvalósulási fokának mérésére tehát a tényleges és a tervezett nö- vekedési ütem különbségének négyzetes át- laga és a tervezett növekedési ütem közötti arány szolgál. Az index növekedése a terv megvalósulási fokának csökkenését jelzi. A hányados 100 százalékos tervteljesítés esetén venne fel nulla értéket.
A tervezési folyamat jellegzetességeit a szerző a következő négy csoportra bontva
elemzi: ,
—a gazdasági tervezést végző intézmények sajátos- ságai,
—a tervkészítés folyamatának jellemzői,
—az elkészített tervek tartalma,
-—a tervteljesités ellenőrzése a terveket kidolgozó intézmények által.
A tervezési folyamat jellemzőinek mérésére alkalmas mutatók kiválasztásához a rendel- kezésre álló irodalom nem adott elegendő támpontot, ezért a szerző úgy döntött, hogy a változókat nem elméleti, hanem gyakorlati szempontok alapján határozza meg, mégpe- dig oly módon, hogy azok könnyen értelmez- hetők és minden nehézség nélkül mérhetők
legyenek.
Szerző a tervezéssel foglalkozó intézmények négy jellemző vonását emeli ki. Ezek egyike a tervezőintézmények helye az államigazga- tás rendszerében, azaz, hogy önálló hivatal- ként vagy valamely minisztérium részeként működnek-e. A másik ilyen jellegzetesség az, hogy kik, milyen külső szervek (gazdasági mi—
nisztériumok, állami bankok, a magánszek- torhoz tartozó intézmények) képviselői alkot- ják a tervezőintézmény tanácsadó testületét.
A harmadik jellemző vonás az, hogy az egész
? Statisztikai Szemle
gazdaságra készitett terv ágazati lebontása beletartozik-e a tervezés rendszerébe vagy az ágazati minisztériumok feladata. A negyedik jellegzetesség a regionális tervezés helye a tervezés intézményrendszerében.
A tervkészítés folyamatának jellemzői kö- zül Correa a tervezés adatbázisát említi első helyen. A rendelkezésre álló adatok minősé- gének mérésére olyan összefoglaló indexet használ, amelynek nevezőjében a nemzetgaz- dasági elszámolások adatsorainak az ENSZ- ajánlásoknak megfelelő értéke szerepel.
számlálójában pedig azoknak az adatsorok- nak a száma. amelyek az adott országban a kívánt minőségben folyamatosan rendelkezés- re állnak. Az alapinformácíók mennyisége és minősége részben már meghatározza, hogya tervezés során milyen bonyolultságú módsze- rek használhatók fel. A vizsgált országok en—
nek megfelelően az alkalmazott módszer szempontjából is osz'tályozhatók: egy részük egyáltalán nem használ formális modelleket a tervezéshez, másutt a gazdasági makromo- delleket, ismét másutt a részletezett input- output modelleket alkalmazzák.
A tervezés folyamatára azok a kapcsolatok is jellemzők, amelyek az egész gazdaságra vonatkozó és az ágazati, valamint az egész gazdaságra vonatkozó és a regionális terve- zést végző intézmények között alakultak ki.
Munkamegosztásuk, tevékenységük koordi—
náltsága, a tervezésre gyakorolt befolyásuk hatással van a terv teljesithetőségére. Ha—
sonlóképpen jelentős lehet a közvélemény fi- gyelembevétele a tervkészítés során.
Az elkészített tervek tartalmát a szerző az- zal (: céllal tanulmányozza, hogy a teljessé- get. a gazdasági tervezés kiterjedtségét mér- je. Ennek megfelelően azt vizsgálja, hogy a gazdasági fejlesztési tervek tartalmaznak-e rövid távú, éves terveket, beruházási, ágaza- ti, pénzügyi, külkereskedelmi, ipari, mezőgaz- dasági terveket, adótervet. az árak és a bé- rek alakulására vonatkozó terveket, valamint mezőgazdasági reiormtervet.
A tervteljesités ellenőrzésének lehetőségét a szerző abban látja. hogy a központi terve—
zőszervezet befolyással bir-e a költségvetés alakulására vagy sem. Ellenőrző szerepének teljesítését ezért azzal méri, hogy maga ké- szíti—e az állami költségvetési tervezetet, részt vesz-e annak kidolgozásában, vagy kimarad
ebből a munkából.
A statisztikai elemzést a szerző 17 latin—
amerikai ország adatai alapján végzi el. Az adatok az 1960 és 1970 közötti időszakra vonatkoznak. A független változók száma 45. ezek között a nemzetgazdasági elszámo- lások adatainak minőségét jellemző index mellett 44 mesterséges változó szerepel. A
546
STATISZTIKAI iRODALMl FIGYELÓfüggő változó a tervteljesítés mértékét repre—
zentálá index.
A magyarázó változók nagy száma kétlép- csős elemzési módszer alkalmazását teszi szükségessé. Ennek első lépése a független változók számának mérséklése faktoranalízis segitségével. Ez a művelet egyúttal lehetővé teszi olyan (az eredeti változók egymással szo- ros összefüggésben ható csoportjait össze—
foglaló) magyarázó változók létrehozását.
amelyek a függő változóval valóban szoros sztochasztikus kapcsolatban vannak. A mása—
dik lépésben az így konstruált különböző vál- tozók segítségével végezhető el a regresszió—
elemzés.
A szerző által elvégzett gyakorlati számítá—
sok azt mutatják, hogy az elméletileg kívána- tosnak látszó elemzési módszer nem alkal- mazható, mert a faktoronalizis a diszkrét vál- tozók nagy száma miatt nem ad megbízható eredményeket. Ezért kerül sor a stepwise reg- ressziós módszer alkalmazására. Ez az eljá- rás 10 olyan magyarázó változót mutat ki, amelyek valóban szignifikáns kapcsolatban
vannak a tervteljesítési indexszel.
A magyarázó változók közül a következő öt van pozitív hatással a gazdasági tervek megvalósulására:
az államfőnek közvetlenül alárendelt önálló tervező—
szervezet;
a tervezés alapadatainak jó minősége;
a gazdasági tervezést kiegészitő ágazati tervezés;
az ágazati tervezőszervek döntő szerepe az ágazat!
tervezésben :
a központi tervezőszerv koordináló szerepe a nem- zeti költségvetés elkészítésében.
Negatív hatást gyakorol a gazdasági tervek megvalósulására:
ha a központi tervezőszerv tanácsadó testületében csak a gazdasági miniszterek vesznek részt;
ha a regionális tervezést végző intézmények nem kapcsolódnak szervesen a tervezés egész rendszeré- hez. s önállóan. koordinálatlanul végzik el a regio-
nális tervezést;
ha a gazdasági terv a pénzügyi és hiteltervet is magában foglalja:
ha a központi tervezőintézmény készíti el a nemzeti költségvetést.
A szerző összefoglalásként megállapítja, hogy a tervezés hatékonyságának javításához az ágazati tervezés kiszélesítésére és a terü- leti tervezés szűkítésére van szükség. Pozitív hatással van a gazdasági tervek megalapo—
zottságára az erősen központosított, nagy be—
folyással bíró tervezési intézményrendszer, ugyanakkor nem tanácsos ennek kizárólagos hatáskörébe utalni a pénzügyi tervezést. Az alapadatok minőségének javulása hozzájárul- hat a tervezés hatékonyságának emelkedé—
séhez, a tervezés módszertanának tökéletesí- tésével azonban nem mutatható ki hasonló
összefüggés.
(ism.: Kuti Éva)
EULER, M.:
KIVÁLASZTOTT MAGANHÁZTARTÁSOK KÖLTSÉGVETÉSE 1977-BEN
(Budget: ausgewöhlter privater Haushalte 1977.) -—
Wirtschaft und Statistik. 1978. 5. sz. 271—278. p.
A Német Szövetségi Köztársaság Statiszti- kai Hivatala — a népgazdasági elszámolá—
soktól eltekintve — két forrásból rendelkezik a lakosság jövedelmeire és a jövedelmek fel—
használására vonatkozó adatokkal. Az egyik a lakosság minden rétegére kiterjedő, 3—5 éves időközökben végrehajtott nagymintájú reprezentatív jövedelmi és fogyasztási adat- felvétel. A másik forrás a folyamatos háztar—
tási költségvetési adatgyűjtés, amely csak há- rom kiválasztott háztartástípus jövedelmi és fogyasztási viszonyait reprezentálja. A tanul- mány e folyamatos megfigyelés legutóbbi
eredményeit ismerteti.
A háztartások kiválasztása több, meglehe- tősen szűk határok között definiált ismérv alapján történik. Az egyes csoportokba tarto—
zó háztartások viszonylagos homogenitása kö—
vetkeztében ez a kismintájú adatgyűjtés jól jellemzi a legfontosabb háztartáscsoportok fogyasztási szerkezetének, megtakarítási há- nyadainak, tehát fogyasztói magatartásának hosszú távú (részben 1958 óta bekövetkezett) változását. Az adatok részletezettsége lehe- tővé teszi. hogy a magasabb fogyasztási szintre jellemző olyan részterületeket is ele- mezni lehessen, mint a gépkocsifenntartásra, a szabadidő-felhasználásra fordított kiadások vagy a családok üdülésének körülményei. Az adatgyűjtés kiterjed az érintett háztartások lakásviszonyainak és tartós javakkal való el- látottságának vizsgálatára is.
1977-ben a 982 adatszolgáltató háztartás a következőképpen oszlott meg:
—1. típus (kéttagú, alacsony jövedelmű nyugdíjas és járadékos háztartások): 161 háztartás,
-—-2. típus (négytagú, közepes jövedelmű, bérből és fizetésből élő háztartások): 389 háztartás,
—-3. típus (négytagú. magasabb jövedelmű tisztvi- selő és alkalmazotti háztartások): 432 háztartás.
E háztartások mintegy kétharmada egész éven át szolgáltatott adatot, egyharmadát _ különböző okok miatt — másik, hasonló típu- sú háztartással kellett helyettesíteni.
Az egyes csoportokba tartozó háztartások részletesebb ismérvei 1964 óta változatlanok, csupán az egyes háztartástípusok jövedelem- szintjét definiáló jövedelemhatárokat módo- sítják évente az átlagos nyugdíj-, illetve kere- seti szintnek megfelelő mértékben. Ezek a jö- vedelemhatárok 1977—ben a következőképpen
alakultak:
_az 1. típusú háztartásoknál csak a felső jövedelmi szint adott; ennek értéke 1200 márka volt:
-— a 2. típusú háztartások kritériumaként nem a ház- tartás bruttó jövedelme szerepel, hanem az egyedüli kereső háztartósfő havi bruttó keresete, ami 1977—ben 1900 és 2850 márka között mozgott;
