Turvey, R. – Nobay, A.R.: Az energiafogyasztás méréséről

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1051

ahhoz, hogy az öngyilkosság státusinteg—

rációs konfliktusokkal történő magyará-

zatát elfogadhassuk. ley néldául elméleti téren tisztázni kell, hogy indokolt e státus

konfliktusok feltételezése mindazokban az esetekben, amikor a megfigyelt sajá- tosságok (státusok) szerint az esetek erő—

sen szóródnak, gyakorlati vonatkozásban

pedig ellenőrizendő, hogy a teszt-számí—

tások eredményeit milyen figyelembe nem vett tényezők befolyásolhatták, ame—

lyek szintén kihatnak az öngyilkosságok alakulására.

Mind e fenntartások ellenére is Gibbs és Martin könyvének jelentősége elvitat- hatatlan: e munka döntő lépésnek tekint—

hető az öngyilkosságok gyakoriságának

alakulásában szerepet játszó társadalmi tényezők mérésen alapuló vizsgálata irá—

nyában.

(Ism.: Cseh—Szombathy László)

IPARSTATISZTIKA

CESKA, J.:

Az ÚJ TECHNIKA SZíNVONALA És FEJLÓDÉSÉNEK TENDENCIÁI

A CSEHSZLOVÁK !PARBAN

(Stav a vyvojova tendence ve vyrobé nové techniky v prumyslu.) — Statistika, 1965 11. sz.

514—518. p.

Az új technika (az új gyártási eljárá—

sok) alkalmazásának mértékét a realizálás területén lehet a legkönnyebben le—

mérni. A csehszlovák iparstatisztika 1963 óta végez megfigyeléseket az új termé—

kek volumenének és a termelésben el—

foglalt arányának megállapítása céljából.

A statisztikai vizsgálat szempontjából

újnak tekintik azokat a termékeket, ame——

lyek új szükségleteket elégítenek ki, vagy pedig az eddigi szükségletek minőségileg magasabb színvonalon történő fedezését teszik lehetővé. Csak az olyan termék

tekinthető újnak, amelynek kifejlesztése

a vállalat tudományos és műszaki fejlesz- tési tervében szerepelt.

Nem sorolhatók az új termékek cso—

portjába az olyan tenmékek, amelyek a szükségletkielégítésben nem idéznek elő

alapvető változást. Nem alapvető válto—

zást jelent a választék és a kollekció mó—

dosítása, mikor főleg a minta, a modell, a fazon ;megváltoztatásáiról van szó. Ilyen—

kor az új tenmék csak lényegtelenül mó—

dosítja a fogyasztást.

Az új termékek gyártásában 1963—ban a termelő vállalatok 52, 1964—ben pedig a 60 százaléka vett részt. Az egyes minisz—

tériumok keretében azonban az új ter—

mékek temnelésében résztvevő vállalatok

arányszáma 1—96 százalék között moz—

gott. A legmagasabb a részesedési arány a gépipari minisztérium vállalatainál. A könnyűiparban az új termékeket előállító vállalatok aránya 7—8 százalék között mozgott.

Az új termékek részben régi terméke- ket helyettesítettek, részben pedig a ter—

mékek számának növekedését jelentet—

ték. A termékek két fenti csoportja a

vizsgált években majdnem azonos arány—

ban részesedett az új termékek egész volumenében.

Az új termékeknek több mint a fele a tudomány és technika állami fejlesztési terve alapján került be a termelésbe. Ez az arányszám az 1963. évi 46,1 százalék—

ről 1964—ben 50,9 százalékra emelkedett.

Az állami fejlesztési tervnek az új ter—

mékek bevezetésére gyakorolt hatása 1961 óta állandóan fokozódik.

A megfigyelést 1966-ban annak meg—

állapítására is kiterjesztették, hogy a ter—

melésből kihagyott, elavult termékek mi—

lyen hányadát képezik a termelésnek.

Az új termékeknél megállapítják azok

műszaki és ökonómiai színvonalát is.

Külön csoportot kapnak a megfigyelés—

ben azok a termékek, amelyek elérik a műszaki vagy a gazdasági világszínvo—

nalat. Ezt a két szempontot 'a megfigye—

lésnél külön—külön is érvényesítik.

(Ism.: Hajpál Gyula)

TURVEY, R. -— NOBAY, A. R.:

AZ ENERGIAFOGYASZTÁS MÉRÉSÉRÖL

(On measuring energy consumption.) — The Economic Journal. 1965. december. 787—793. p.

Szerzők azt a nézetet fejtik ki cirk—

kükben, hogy az energiafogyasztast

többféle fűtőanyag aggregálasa vagy

összehasonlítása esetén célszerű válto—

zatlan árakon kifejezett , fűtőanyag-rá—

fordításokkal mérni.

A fizikai mértékegységekben kifeje- zett átszámítási kulcsok, amelyek lehe—

tővé teszik a különböző fajtájú fűtő-

1052

anyagok közös nevezőre hozását: a szén—

egyenérték és a hőegyenérték. A szén—- egyenérték a villamosenergia és a vá—

rosi gáz esetében azt a szénmennyiséget fejezi ki, amely egy ,,therm" (British Thermal Unit : hivatalos angol hő—

egység) vagy egy egység előállításához

szükséges átlagos hatásfok mellett az

adott évben. Az olajnál a szénegyen- érték az olaj hőtartalmát fejezi ki egy

egységre vonatkoztatva a szénhez

képest. A szénegyene'rték végeredmény—

ben a másodlagos fűtőanyagok mérését jelenti az előállításukhoz szükséges

fűtőanyag-ráfordítások által, és mivel a szén nem az egyetlen elsődleges ener—

giaforrás, hanem idetartozik az olaj, a Vizienergia és az atomenergia is, alkal- mazása az energiafogyasztási számítá—

soknál nemigen vezet eredményre. A

,,therm" az a fizikai mértékegység, amely a villamosenergia és a gáz hő—

kibocsátását fejezi ki és nem a fűtő—

anyag ráfordítást. Valamely fűtőanyag természetes egységének hőegyenértéke,

vagyis kalóriaértéke az a hőmennyiség, amelyet előállítana, ha tökéletes hatás—

fokkal történne a felhasználása. Ez "*a

tökéletes hatásfok érvényesül a villa—

mosenergiával üzemeltetett fűtőberende-

zéseknél, de nem a többi fűtőanyag

esetében. Ez pedig már különböző prob—

lémákat vet fel, így korrekciókat az egyes hőfelhasználó berendezéseknél, a berendezések által kibocsátott ,,összes hő", illetve ,,hasznos hő" megkülönböz- tetését. A hőegyenérték fogalmánál azonkívül, hogy nem minden hő hasz—

nos egyenlő mértékben, felmerülnek olyan problémák is, hogy a különböző fűtőanyagok egyenértékűségét számtalan tényező is befolyásolja. A két egyen—

érték—mutató szerint számított adatok

jelentősen eltérnek egymástól: 1954 és

1964 között az Egyesült Királyság ener-

giafogyasztása —- valamely fűtőanyag-

nak más fűtőanyag előállítására szol—

gáló felhasználása nélkül -—— szénegyen—

értékben mérve 16,9 százalékkal, ,,therm"—ben mérve pedig 4,4 százalék—

kal emelkedett. Az eltérésnél rosszabb-

nak ítélik meg a szerzők, hogy az ered—

mény félrevezető, mivel azt mutatja, mintha a másodlagos fűtőanyagok ter—

melésénél csökkent volna a hőhatásfok, holott nem ez volt a helyzet, hanem az eltérést a villamosenergia részesedésében történt emelkedés okozta; a villamos—

energia hőegyenérték/szénegyenérték

aránya ugyanis alacsonyabb, mint a többi fűtőanyagé.

' nyában

STATISZTIKAI moDALniI Hamu)-

A közgazdászok Szerint a különbözö

fűtőanyagok alkalmazható átsZámítási együtthatója a termelés területén át- alakításuk határértéke, a, fogyasztása területén pedig helyettesíthetőség'ük

határértéke. Eszerint, amikor a viszo—

nyitás az egyéb termeléshez történik, a,,

fűtőanyag—termelést határtermelési költ—

ségen kellene értékelni, amikor pedig;

az egyéb vásárlásokhoz viszonyítják a

fűtőanyag—vásárlásokat, a fűtőanyag—rá-

fordítást fogyasztói határköltségen kel—"

lene számítani.

Ha azonban a források eloszlása nem;

hatékony, a fenti előírás esetleg nem, ad egységes választ. Ezért kívánatos — volna mind termelői határköltség súw lyok, mind fogyasztói határköltség sú—

lyok használata. Megfelelő ' adatok hiá—w

*azonban nincs lehetőség a súlyok alkalmazására. Ezért az össze—

hasonlíthatóság biztosítása érdekében be—

kell érni az egy eladott egységre jutó ,

átlagos bevétel mutatójával, elismerve

azt, hogy ez csak megközelítése az;

ideális mutatónak.

Ha ezek az ársúlyok nem is minő- síthetők eszményi mutatóknak, mégis:

jobbak a fizikai jellegű súlyoknál, még- pedig azért, mert kevésbé térnek el a, relatív határköltségektől,_ mint a szén—

egyenérték vagy hőegyenérték viszonyi—

tások. Szerzők a fizikai súlyok alkalma—v zásából, eredő torzításokat gyakorlati példákkal illusztrálják és kiemelik, hogy nemcsak az energia vonatkozásában,

hanem általánosságban a gazdasági

életre is érvényes, hogy a gazdasági jelenségek elemzésénél gazdasági jellegű mértékeket kell alkalmazni.

A cikk becsléseket közöl az Egyesült;

Királyság 1954—1964. évi' nettó energia—

fogyáSztásáról "1954., 1959. és 1964. évi árakon számítva. Az 1954. és 1964. évi ársúlyok alapján végzett számítások je—

lentősen eltérő módon mutatják be az Egyesült Királyság nettó energiafogyasz—

tásának növekedését az 1954—1964. évek közötti időszakban; a különbségeket szerzők a különböző ársúlyokkal végzett láncolással kívánják csökkenteni. Kiegé—

szítésként a cikk tartalmazza a számí—

tásoknál alkalmazott ársúlyok alapját

képező 1954., 1959. és 1964. évi árakat fűtőanyagfajták, valamint ipari, ház—

tartási és egyéb fogyasztók szerinti rész- letezésben.

(Ism.: Kármán Tamásné)