SZEMLE
TANÁCSADÓ TESTULETI ULÉS OLASZORSZÁGBAN
Több mint egy év óta. előkészületben, illetve folyamatban van az a kísérleti munka, amely—
nek célja a nemzeti jövedelem, illetve ponto- sabban az SN A szerinti Gross Domestic Product (GDP) különböző fejlettségű és külön—
böző társadalmi rendszerű orszagok közti összehasonlitása. Ezt a munkát, melyben Magyarország is részt vesz, az ENSZ Statisz- tikai Hivatala és a Pennsylvániai Egyetem együttesen szervezi, és elvi síkon egy Tanács!
adó Testület irányítja, melynek rendeltetése a munkák metodikai koordinálása és általános útmutatás nyújtása.
A Tanácsad ó Testület tagjai a következők:
P. J. Loftus, az ENSZ Statisztikai Hivatalának veze- tője, elnök.
W. Beekermann, Oxford Egyetem, Anglia. ,
§. Bowmamz, Költségvetési Hivatal, Egyesült Alla- mo .
U. Ghand, Központi Statisztikai Szervezet, India.
M. Gilbert, Nemzetközi Elszámolási Bank, Svájc.
E. Krzeclcowska, Központi Statisztikai llivatul,
Lengyelország. ,
S. Iíuznets, Harvard Egyetem, Egyesült Allamok.
M. Mód, Központi Statisztikai Hivatal, Magyar- ország.
.] . Masuk, Egyesült Nemzetek Szervezete.
R. Ruggles, Yale Egyetem, Egyesült Államok.
R. Stone, Cambridge Egyetem, Anglia.
S. Team, Gazdaságkutató Intézet, Japan.
ATanácsadó Testület Olaszországban, Bel-
laggioban, ez év szeptember 30 és október 4 közt tartotta első ülését. Ezt az tette időszerű- vé, hogy a megindításkor készített előzetes módszertani összefoglaló s az azóta szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján elkészült a ki- sérleti munka részletes és javított módszertani összefoglaló leírása, mely alkalmas alapul szolgált a Tanácsadó Testület vitája számára.
Az ülésen megállapítást nyert, hogy a szó- ban forgó módszertani anyag alkalmas alap a
kísérleti munkák vitelére, jóllehet az az eddigi
tapasztalatokból következően inkább s. többé—
kevésbé hasonlitó (és ennyiben összehasonlít—
ható), mint a nagyon különböző fejlettségű, illetve szerkezetű országok közti összehasonlí- tások számára nyújt jó alapot. Ez a hiányosság azonban csak a lényegesen különböző orszá- gok kőzti összehasonlítási munkák eddiginél
6!!!
előrehaladottabb stádiumában, az ott szerzett
gyakorlati tapasztalatok alapján lesz kiküszö- bölhető.
A vita — amellett, hogy több kisebb jelentő—
ségű kérdésben hozzájárult a módszertani anyag javításához, fejlesztéséhez —— lényegé- ben három kérdés körül összpontosult. Az egyik ezek közül a nem áruvilágba tartozó termékeknek az összehasonlítás szempontjából való megítélése és ennek megfelelő értékelése volt. Nyilvánvaló, hogy e körben az értékelés
—— árak nem lévén — , ha elvi megfontolásokon nyugszik is, kétségtelenül bizonyos konvencio- nális elemeket tartalmaz, s ezek közül a leg- megfelelőbb kiválasztása nem egyszerű feladat.
A második nagy vita a szolgáltatások össze—
hasonlításának témája körül bontakozott ki.
A vita itt akörül folyt, hogy az összehasonlítás céljára a ráfordítások vagy a kibocsátások oldaláról közelíthetők-e meg jobban a szolgál—
tatások, s az utóbbi esetben mit kell a szolgál—
tatások ,,kiboesátásának" tekinteni. Tekin- tettel arra, hogy az egész összehasonlítás a nemzeti jövedelem, illetve a GDP felhasználási oldalán épül fel, ebben az összefüggésben azt kellett eldönteni, hogy a szolgáltatások eseté- ben mi tekinthető leginkább analógnak a fel—
használt anyagi javakkal. Azt, hogy ez meny- nyire nem egyértelmű, jól megvilágítja, hogy a szolgz'iltatásoknak nemegyszer negativ ered- ménye van, például a megelőző egészségvéde- lem kapcsán az, hogy kevesebb a kórházi ápolás. Végül igen élénk vita folyt akörül, hogy a kidolgo zás alatt álló igen munkaigényes értékbeni összehasonlítási módszer mellett tervbe vett egyszerűsített módszer céljaira milyen eljárás a legcélszerűbb. E vitában az angol W. Beekermann és a magyar Jánossy Ferenc, valamint részben Szilágyi György ez irányú munkái képezték a kiindulási alapot.
Mindent összevetve, a rövid tanácskozás hasznos volt nemcsak a nemzetközi munka
egésze számára, hanem jó tapasztalatot nyúj—
tott a Magyarországon folyó munka tovabb- viteléhez is.
Dr. M. A.—né
