Morgan, Ph. – Paterson, D. – Barrie, R.: Ruházati ipari bérminimumok mint a foglalkoztatottság tényezői

(1)

STATISZTIKAI leODALMi FIGYELÓ

321

A rendelkezésre álló adatbázis viszonyla- gos szűkösségének tulajdonítható, hogy a szerző a nemzeti jövedelem két legfontosabb komponensére, a fogyasztásra és a beruhá- zásra szorítkozott. Ezenkivül a megközelítési mód egyszerűségének a szempontja is vezet—

te. A két kínálkozó egyszerűbb módszer kö- zül (ARlMA-modell és kauzális regressziós modell) a kauzális regressziós modellt válasz- totta. Modellje lényegében a Harrod—Domar- féle multiplikátor-akcelerátor modellből ve-

zethető le.

A fogyasztás regresszió-egyenletének ma- gyarázó változói a nemzeti jövedelem és az előző évi fogyasztás, míg a felhalmozásnak úgyszintén a nemzeti jövedelem és az előző évi felhalmozás. Ezen a két sztochasztikus összefüggésen kívül a rendszer két további összefüggéssel egészül ki. Az egyik azt feje- zi ki, hogy a tárgyévi beruházások az előző évi beruházásoknak és a nemzeti jövedelem tárgyévi növekedésének sztochasztikus függ—

vénye, A másik összefüggés a jól ismert identitás, amely szerint a nemzeti jövedelem a fogyasztás és a beruházás összege.

Adatforrásul a Kínai Államtanács Statisz- tikai Hivatalának az 1981. évvel induló ki—

adványai szolgáltak. A továbbiakban a tá- nulmány — a kinai statisztikai évkönyv alap- ján —- a nemzeti jövedelem, a fogyasztás és a felhalmozás fogalomkörét, számítási mód- ját ismerteti. A folyó áras adatokat a nemzeti jövedelem implicit árindexével deflálták, és így a deflálást követően azok az 1952. évi árakat tükrözik. Az adatsor vizsgálata önma—

gában sem érdektelen. A nemzeti jövedelem az 1959. évi 124102 milliárd yüanról 1962- ben 79103 milliárd yüanra esett. 1966-ban már 131684 milliárd yüant ért el, amiről 1968-ban aztán 117535 milliárdra csökkent.

1982-ben a nemzeti jövedelem 1952. évi vál—

tozatlan áron 341652 milliárd yüanra emel- kedett. ami folyó áron 425 400 milliárd yüan—

nak felel meg. A tanulmány az 1953—1982.

évi harminctagú idősorokat táblában mutatz ja be.

A két sztochasztikus egyenletből álló rendszer becslésére a szerző a kétfokozatú négy- zetek módszerét használta. A fogyasztást meghatározó függvényben rendkívül erős az előző évi fogyasztás paraméterének a függő változóra gyakorolt hatása: az előző év fo- gyasztás minden 100 yüanjával 125 yüannak megfelelő tárgyévi fogyasztás jár együtt.

ami a fogyasztási szokások állandóságára, sőt a szerző szerint az állandó jövedelem hi- potézisének az érvényesülésére utal. Ugyan- akkor a nemzeti jövedelem mint magyarázó változó, amelyet a becslés első fokozatában az előző évi fogyasztás és az előző évi fel—

halmozás regresszióértékeként becsült a szerző, meglepően alacsony és negatív elő- jelű paraméterrel rendelkezik. Ez azt jelenti,

hogy a megfigyelési időszakban a fogyasz- tás növekedése nem járt együtt a nemzeti jö—

vedelem megfelelő növekedésével. A szerző kísérletet tett a tárgyévi fogyasztásnak a fo- gyasztás és felhalmozás, illetve a nemzeti jö- vedelem két évvel korábbi adatainak függ- vényeként való becslésére; ez a változat azonban nem bizonyult szignifikánsnak.

A beruházást magyarázó egyenlet a szer-

ző szerint megfelel az akceleráció-elvnek,

amennyiben a nemzetijövedelem-növekedés paraméterének nagy szignifikanciáját mutat- ja: a nemzeti jövedelem 100 yüan értékű nö- vekedésével 67 yüan értékű beruházás járna együtt ceteris paribus. Ennél még valamivel magasabb az előző évi beruházásoknak a tárgyévi beruházásokra gyakorolt hatása, A becslést egyébként a modell redukált formá- jával is elvégezte a szerző.

Az utóbbi formát használta fel a szerző a reziduumok vizsgálatára, amikor azt mérte, mekkorák az 1959—1962. évi és az 1967—1968.

évi becslések reziduumai. Ezekben mutatko- zik ugyanis a politikai tényezők hatása. A tényleges és a modellel fenti módon ex post ,,előrejelzett" adatok különbségét tábla mu—

tatja be. Az eredmények röviden a követke- zőkben foglalhatók össze: a fogyasztásra vo—

natkozólag a becslés standard hibája 4,3 milliárd yüan; a beruházások esetében 102 milliárd. 1959-ben a feszített beruházások 19 milliárd yüannal múlták felül az ex post ,.elő- rejelzett", a gazdasági növekedés tendenci- ájának megfelelő értékét; ugyanakkor a fo—

gyasztás 5.6 milliárd yüannal maradt ez alatt.

Ahogy a nemzeti jövedelem csökkenése foly- tatódott. 1961-ben a fogyasztás 8 milliárd- dal. de már a beruházások is 25,8 milliárd yüannal maradtak az ex post előrejelzett ér- ték alatt. 1968-ban a fogyasztásra vonatko- zólag 8.9 milliárd, a beruházásokra vonatko—

zólag 9.5 milliárd yüan elmaradás mutatko- zik. ami politikai természetű okoknak tulaj—

donítható. A szerző véleménye szerint a tény- leges károk, illetve veszteségek ennél még nagyobbak. Állítása alátámasztására például a halálozási arányszámok kiugró értékeit hozza fel az 1958 és 1963 közötti időszakban.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

MORGAN, PH. —— PATERSON, D. — BARRIE, R.:

RUHÁZATl iPARl BÉRMINIMUMOK MlNT A FOGLALKOZTATOTTSÁG TÉNYEZÖ!

(Clothing industry wages floors.) -— Employment Gazette. 1985. évi 6. sz. 223—226. p.

A minimális bérek rögzítése csupán egyet- len példa arra, hogy esetenként milyen esz- közökkel befolyásolható a munkaerőpiaci kereslet—kínálat. Ugyanilyen fontos eleme lehet a kollektív szerződések országos rendszere,

(2)

322 STATISZTIKA! lRODALMt FIGYELÓ

ám — az ágazat tőkeállományának nagysá- gán. összetételén kívül — akad még legalább húsz befolyásoló tényező, köztük a béren fe- lüli juttatások és terhek összegei. A brit ru- házati iparban mindezekről megvoltak az 1950 és 1981 közötti -— többé-kevésbé pontos és hiánytalan — statisztikai idősorok.

1950-ben még körülbelül 580000 ember dolgozott az Egyesült Királyság textilruházati és cipőiparában (75 százalékuk nő). de ez az állomány — szinte változatlan nőaránnyal — 1981—ig 285 OOO—re fogyott. A brit munkaügyi szakemberek ezta rendkívül jelentős létszám- csökkenést mint a munkaerő-kereslet és a munkaerő—kínálat változásának eredőjét vizsgálták. Ókonometriai módszert alkalmaz- tak, ezért egyfelől kiválasztották a hatóténye—

zőket. és szétbontották ezeket keresleti és ki—

nálati oldalra. másfelől külön analizálták a férfiak. illetve a nők helyzetét. már csak e két csoport eltérő mobilitása és keresetnagy- sága miatt is. Mindjárt elmondható. hogy a nagyfokú létszámapadásnak nem az értéke-

sités visszaesése volt az oka.

Az elemzők arra számítottak. hogy a ruhá- zati ipari munkaerőpiac nem mozdul gyorsan a foglalkoztatottságot és a munkadíjazást el—

döntő változásokra. Az adatok rácáfoltak erre a kiinduló feltételezésre. Kiderült. hogy a reálkeresetek a vártnál jóval hamarabb iga—

zodtak az erőteljes munkaerő-kereslethez (vagyis nőttek), és mérséklődtek a lényeges munkanélküliség hatására. Az is bebizonyo- sodott, hogy a bérekkel gyorsan igyekeztek helyreállítani a munkaerőpiacon észlelt pozi—

tiv. illetve negatív előjelű egyensúlyhiányt. A munkanélküliség azonban nem enyhült pusz—

tán a magas reálkeresetek hatására.

Mind az elméleti megfontolások, mind a felvétel eredményei igazolták, hogy a munka- erő reálköltségei fontos meghatározói a mun- kaerő iránti igényeknek, mint ahogyan —- másfelől —— a munkaerő-kínálat is a reálbér nagyságának hatására mozog. A munkaerő- költség — mint ismeretes —- két részre osztha- tó: munkabérre, illetve annak különböző ki- egészitőire, járulékaira. Az Egyesült Király- ságban működő ún. bérügyi tanácsok csak az előbbire szabnak meg minimumokat (azt sem az összes dolgozót illetően), az utóbbit úgy fogják föl, mint valamiféle jutalmat (,,wage prémium"). amelyet a munkáltató heti átlagban fizet. A szerzőknek az a véle- ménye. hogy a munkaerőpiac hullámzásához valójában csak a ,.bérjutalmak" igazodnak;

ezek képezik a fő tételt. amikor a keresletet és a kínálatot befolyásolni kell. ilyenformán a szerzők alkotta matematikai modellben háromféle egyenlet szerepel: az első a mun- kaerő-kereslet, a második a munkaerő—kiná—

lat, a harmadik pedig a bérjutalom nagysá—

gát írja le. A három egyenletet egymásra ható elemek rendszereként kezelik.

A szerzők éves adatokkal dolgoztak. Ha- mar belátták viszont. hogy nincs minden szük- séges tényezőről elégséges és pontos adat, máskor pedig eleve becsült számanyagot kaptak. Maguk is kidolgoztak egy-két adat-

sort.

A minimális béreket az ún. ,,tipikus foglal- kozásokról" gyűjtötték össze, külön 'a férfi- ak és külön a nők esetében. Az előbbieket a szabászok, az utóbbiakat a szalagon dolgo- zó varrógépkezelők reprezentálták. Gondot okozott a munkaerő—kínálat nagyságának meghatározása. Tekintettel a be nem jegy- zett (vagyis a munkaközvetítőben nem jelent- kezett) állástalanokra, továbbá a rejtett ru- haipari munkára a háztartásban vagy más ágazatokban váró személyekre. nem volt elegendő a foglalkoztatott létszámnak a ru—

házati iparból leépitettekkel való kiegészité- se. Ezért áthidaló megoldásként a regisztrált munkanélküliek számának a kétszeresét vet- ték. és ezt adták hozzá a foglalkoztatottak

létszámához.

Az elemzők úgy vélték, hogy ,.kellő idejű kifutást" kell hagyniuk a különböző ténye- zők számára, mert hatásuk csak így érzékel—

hető. Ezek után a férfiak piaci magatartását olyan modell tükrözte. amely szerint a reál—

keresetek időnként gyorsan, máskor lassan töl- tötték be kereslet-, illetve kínálategalizáló hatásukat. A nők esetében egyértelműen a lassú reakció igazolódott be. Az is tanulsá- gos volt, hogy a mostani —— az 1950—1981-es periódust felölelő — vizsgálat némileg mást jelzett, mint az előző: az 1950—1970—es.

1980—ban és 1981-ben ugyanis rendkivül gyorsan nőtt a munkanélküliség, ezért a szerzők úgy látják: az a modell a használha- tóbb. amelyet az 1979 évvel zárult időszak viszonyaira alapoztak. Gyakorlati okokból vé- gül is csak a férfiak adatsorait elemezték. Az egyes tényezők munkaerő-keresletet. -kin'á—

latot. illetve a bérprémiumnagyságot növelő vagy csökkentő hatást ,,—i—" és ,.—" jelekkel jelölték. A fő megállapítások a következők

voltak: _

munkaerő—kereslet: (: reálalopbérek minimuma (—); a nem bérszerű juttatások vagyis bérprémiu' mok; az épületek és a gépek értéke az ágazatban (——) (a változatos mutatókkal közelített nemzetközi versenyképesség nem gyakorolt statisztikailag jelen—

tős befolyást a munkaerő—keresletre, és nem volt szó- mottevő az állóeszközök volumenének hatása sem);

munkaerő-kínálat: a minimális bérek ('H: a bér—

prémiumok (%); levonások a bérből. például a jö- vedelemadó (-); a más ágazatokban fizetett kere- set nagysága (..); a bankkamatláb nagysága (—l—) (a kereseteket és a többi elemet reálértékükön vették

számításba);

bérprémiumok: a minimális bér (—); az alapbéren ' felül élvezett járandóságok nagysága a ruházati ipa- ron kivüli ágazatokéhoz képest (—i—): a kiskereske—

delmi árak (—l—): az ágazatban mutatkozó munka- erő-túlkínálat (——).

Az elemzők a különböző tényezők befolyá—

sára vonatkozóan rugalmasságszámitásokot

(3)

STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ

323

is készítettek. Például a reálbérminimum el- aszticítása megközelítően —0,3 volt, ami azt jelenti, hogy a reálbérek 10 százalékos nö—

velése -— az egyéb tényezők változatlansága esetén — ezúttal 3 százalékkal csökkentette a foglalkoztatottságot. Vizsgálták azt is, hogy a munkanélküli—segély és más ilyen jut—

tatások hatnak-e az általános foglalkozta—

tottságra. de nem észleltek kézzelfogható összefüggést. Kutatták az ágazati termékek áralakulásának és az értékesítésnek a beta- lyását is, külön a munkaerő—keresletre és kü- lön magára a bérminimumra. Ezt követően bővítették az egyenletrendszerbe épített elemek körét. Kiderült, hogy mivel az árbevétel nagysága érzékenyen befolyásolja a munka- erőköltség arányát és a fizethető minimális béreket, ezzel is számolni kell. A növekvő munkaerőköltség—hányad az élőmunkána'k

holtmunkával való helyettesítésére ösztönöz—

het, ami egyrészt szintén szűkíti a foglalkoz- tatottságot, másrészt visszatoghatja a ter- mékkibocsátást, megint csak korlátozva a munkaerő-igénybevételt.

A szerzők befejezésül röviden kifejtik, hogy miként javíthatnák tovább az adatbázist és az alkalmazott modellt.

(Ism.: Somogyi Miklós)

SCHÁFER, D. — WlTTMANN. P.:

AZ ÁRNYÉKGAZDASÁG MEGHATÁROZÁSA ÉS FELMÉRÉSE

(Zur Abgrenzung und Erfassung der Schattenwirt- schaft.) — Wirtschaft und Statistík. 1985. 8. sz. 618—

623. p.

A tanulmányt a Német Szövetségi Köztár- saság Szövetségi Statisztikai Hivatalának munkatársai az Európai Gazdasági Közössé- gek országai statisztikai hivatalai vezetőinek 1985 májusában Heerlenben tartott konfe—

renciájára készítették. A konferencia tárgya a EGK tagországai statisztikáinak felépítése volt, előtérbe helyezve a politikai jellegű in- formációk kielégítése iránti igények proble—

matikáját. Ezzel kapcsolatban foglalkoztak az .,árnyékgazdaság" meghatározásának lehe- tőségeivel és korlátaival is.

A tanulmány először az árnyékgazdaságra vonatkozó információigényt határozza meg.

A második részben az árnyékgazdaság fo—

galmi meghatározását és behatárolását vizs—

gálják (: szerzők. a harmadik részben a ren—

delkezésre álló adatokat ismertetik. Végül a hivatalos statisztika erre vonatkozó feladatai—

ról tesznek említést.

Az árnyékgazdaságra vonatkozó leggyak- rabban igényelt információk a következők:

—- milyen méretű az árnyékgazdaság;

—- milyen a hivatalos és az árnyékgazdaság közöt—

ti arány, és ez hogyan változik;

—- mi az oka az árnyékgazdaság megjelenésének;

— milyen jelentőségűek az egyes okok az árnyék- gazdaság növekedésében;

— hogyan lehet a hivatalos statisztika által mone—

táris alapon az árnyékgazdasági tevékenységet érté- kelni.

Gyakran éri olyan kritika a politikusokat, hogy a hivatalos statisztika makroökonómiai jelzőszámai alapján téves döntéseket hoz—

nak. Ezt elsősorban arra alapozzák, hogy az árnyékgazdaság felmérésének elmaradása megzavarja az információs rendszert. Ennek következtében sokan úgy vélik. hogy a hivatalos statisztika az inflációs rátát és a mun—

kanélküliségi hányadot túl magasra, a gaz- dasági növekedést és a munkatermelékeny- ség növekedését pedig túl alacsonyra érté- keli. A hivatalos statisztika erre válaszolva arra utal, hogy nem a színvonal az elsődle—

ges, hanem annak változása, így ha a hivo- talos és a nem hivatalos gazdaság aránya időben állandó vagy csupán lassan változik, akkor a makroökonómiai jelzőszámok megfe—

lelő alapot nyújtanak a politikai döntések—

ben. Kétségtelen azonban. hogy az egyes politikai területekre vonatkozóan eltérő in- formációs igények merülnek fel az árnyék- gazdaságot illetően, mégpedig:

- pénzügypolitika: az árnyékgazdaság csökkenti az adóbevételeket (a be nem jelentett jövedelmek utáni adók. az ún. ,,számla nélküli üzletek", a ki—

eső vámbevétel);

—— társadalompolitika: az illegális termelőtevé- kenység a kieső bevételek miatt csökkenti a társa- dalmi juttatásokra fordítható összeget;

— vélelmezhető, hogy a transzfer—kifizetések előse—

gitik az illegális termelőtevékenységet, mivel az eb.

ből eredő bevételek és a transzfer—fizetések (például a munkanélküli segély) együttes összege olyan ma—

gas, hogy a hivatalos munkavállalás iránti vonzás igen csekély;

-— fontos szerepet játszik a lakosság ellátásában az önellátó gazdálkodás — mindenekelőtt a háztar- tásban folyó termelőtevékenység —-. így szükséges a hivatalos gazdaság és az önellátó gazdaság közötti arány megismerése is;

— munkaerő- és foglalkoztatási politika: a mun.

koerőhelyzet megítéléséhez szükséges az illegális ter- melőtevékenyse'gben résztvevők adatainak ismerete és az illegális termelőtevékenység elterjedésének meghatározása az egyes gazdasági területeken; kü- lönösen fontos az illegális foglalkoztatásról szóló adatok ismerete;

— irányítási politika: az árnyékgazdaság zavarólag hat a versenyre: fontos annak ismerete, hogy a sza- bályozó rendszer milyen mértékben lenne képes az illegális termelő*evékenység korlátozására:

—- gazdasági bűnözés: a gazdasági bűnözés a het- venes évek óta növekszik (adócsalás. software vagy számitógépidő—lopás stb.). az ellene folyó harchoz szükséges valamennyi bűnözési forma gyakoriságának és az okozott kár értékére vonatkozó adatok ismere-

te.

Az általános és a politikaorientált infor- mációszükségletek bemutatása rávilágit az árnyékgazdaság nagy jelentőségére. A szer—

zők véleménye szerint a hivatalos statiszti- kának jelentős erőfeszítéseket kell tennie, hogy az árnyékgazdaságnak legalább egyes részterületeiről a valósághoz közelebb álló kinyilatkoztatásokat tehessen.