S Z Ä N T Ö I M R E t an szé kv ez e t ő fői skolai t a n á r:
A S Z O C I A L I S T A P E D A G Ó G U S - M O Z G A L OM H E V E S M E G Y É B EN
(1918—1919)
„Időben tőle e g y r e t á vol a bb, l él ekb en hozzá e gyre közelebb,
e m l é ke b e n n ü nk n e m c s a k m e g m a r a d , de nőve nő, s m i n t óriás m e r e d
s z e m ü n k b e. . . "
(Gábor A n d o r : É vfordul ón.)
A Magyar Tanácsköztársaság sok évszázados elnyomás után fel- szabadította — ha csak rövid n éh ány hónapra is — a dolgozó magyar nép tetterejét, hatalma s alkotó készségét. A munkásgyermekek, akik először játszhattak, üdül het t ek és tanulhatt ak emberhez méltó körül- mény ek között, a nők és fiatalok, akik először jutottak emberi jogok- hoz, a munkások, akik birtokukba vették a termelőeszközöket, a parasz- tok, akik megszabadultak a nagybirtok átkos uralmától, a tudósok és művészek, akik előtt megnyílt a szabad alkotás lehetősége — soha többé n e m fel ejtették el a proletárhatalom rövid négy és fél hónapját. Ahogy mú l nak az évek és évtizedek, az első magyar prol etárdiktat úra, nemzeti tört énel münk eme kimagasló eseménye mind teljesebb fé n y ben áll előttünk. Lelkesít jelenlegi harcainkban, segít és utat m u t a t a jövő építésében.
A Tanácsköztársaság óriási mu n k át végzett ahhoz, hogy a maga- sabbrendű pro le tár-ku lt úrát megteremthesse. Az oktatás fejlesztésé- ben 133 nap alatt nemcsak azokat a haladó célkitűzéseket váltotta valóra, amelyeket Kossuth Lajos és Eötvös József 1848-ban szükséges- nek találtak, h ane m az ország fél évszázados fejlődése során időszerűvé vált sokkal messzebbmenőbb követelményeket is, amelyekért haladó és szocialista pedagógusaink évtizedek óta küzdöttek. Az uralkodó osz- tályok több évszázados bűnös mulasztását pótolni négy és fél hónap kevés volt, mégis a forradalom többet tett a demokratikus népkultúra, a haladó tud omány és művészet érdekében, mint bármely más ko rmány Magyarországon. Elkészítette az új kulturális építőmunka terveit, s ennek egy részét meg is valósította. A Tanácsköztársaság rövid ideig állt fenn, — ne csak azt nézzük tehát, amit azalatt megvalósított, h an e m amit tervezett. Még az ellenforradalmi írások is kénytelenek
voltak sok mi ndent elismerni e nagyszerű kultúrprogramból, t evékeny- ségéből. Fináczy E rnő konzervatív pedagógus 1919 nove mberében tar- tott előadásában mag a is ké nyt e l en volt elismeréssel adózni, „hogy Eötvös József kivételével nem volt olyan közoktatásügyi miniszter, aki a közoktatást olyan egységesen fogta volna fel, m i n t . . . a népbiz- tosság" [ÍJ. A Tanácsköztársaság biztosan vezette a dolgozókat egy f e j - lett ebb kult úra magaslatai felé.
A Magyar Tanácsköztársaság 40-ik évfordulója alkalmával tanul - m á n y u n k b an azt a célt tűztük ma g un k elé, hogy Heves megye terüle- tén próbáljuk b em u t a t n i a Tanácsköztársaság iskolapolitikai t evékeny- ségét, hogy n é h á ny adalékkal mi is ho zzáj ár ulj unk a proletárdiktatúra kul tú rte véke nysé gének összefoglaló értékeléséhez.
I. A pedagógus szakszervezeti mozgalom Heves megyében az 1918-as polgári demokratikus forradalom után
„Itt volna h át e szent, a v á rt Szélvész, Tespedt ta va t mely fenékig zavar?
Alázását ki oly bűnösen tűrte, Lázad hát m ár az élet alágyűrtie.
A tanító, a legrabab b m a g y a r ? "
(Ady E nd r e : 'A magyar tanítókhoz.)
1918. október 30—-31-én megdőlt a földesúri-tőkés osztályok hatalma. A néptöme gek elég erősek voltak ahhoz, hogy megdöntsék a régi rendet, de n e m voltak elég tudatosak ahhoz, hogy a kezükben lévő óriási túlerővel következetesen megformál iák a munkás-paraszt hatal- mat. A hatalom az ügyesen lavírozó liberális burzsoá-kispolgári csopor- tok k o r m á n y r a j u t á sa révén á Nemzeti Tanács kezébe került. A Károlyi k or mány polgári demokrati kus k or mány volt, ennek megfelelően igye- kezett a forradal mi feilődést megállítani és visszaszorítani. A magyar pedagógusoknak is. akik lelkesen csatlakoztak a békét és függetlensé- get hozó őszirózsás forradalomhoz, keserű kiábrándulással kellett tapasztalniuk, boffv a közoktatás tényleges átszervezését a Knrolyi-
^ o r má ny nem h a j t o t t a végre. A forradalom e megrekedéséből csak a szocialista fo rr adal om i rányába juthatot t ki F21.
Az 1918-as m a g y a r polgári forradalom időszakában a következetes közművelődési politika csak 1918. november 20-tól, a Kommunista P á rt megalakulásától kezdve érvényesülhetett, egyelőre csak a szak- szervezeteken keresztül. Az ország pedagógus-társadalma 1918 előtt számtalan egyesületben „tömörült". Minden vármegyéb en volt általá- nos megyei és egyházmegyék szerint még fel ekezetenként is külön t an í tó- és tanáregyesület. Mindezeknek volt országos egyesületük is.
Az 1906-ban megalakult Magyarországi Tanítók Szabad Egyesülete (az MTSZE) lett volna hivatva arra, hogy összefogja a felekezeti, n em- zetiségi és egyéb szempontok szerint sokfelé tagolt s egymással szem-
beállított tanítóságot. Az MTSZE pr o gr a mj á ban először tükröződtek a haladó pedagógusok követelései: az iskolák államosítása, a hit tant aní- tás kiküszöbölése, a nyolcosztályos egységes népiskola felállítása, a tankötelezettség következetes keresztülvitele, a munkásoktatás, a gyermekvédelmi intézkedések, a nappali tanoncoktatás, a pedagógu- sok anyagi és társadalmi helyzetének rendezése, a munkaviszony sza- bályozása, a tanítóképzés, a tanfelügyelet r ef o rmja . A programnak v an - nak helytelen pontjai (pl. hogv „politikamentes tudományról, k u l t ú r á- ról" beszél), de minden fogyatékossága ellenére a tanítóság leghaladóbb állásoontiát képviselte [3].
Az őszirózsás forradalom nyomán szétzilálódtak a tanítóságot korábban öss7efocó egvesületek. A szociáldemokrata elveket valló, túl- nvormóan fővárosi t anárok és tanítók azonban október után hamarosan közzétették programúi kat. Az országos szakszervezet megalakítására felhívó ielszót a másféléves szervezti múl t ra viszatekintő. ga7dag harci tapasztalatokkal rendelkező Városi Alkalmazottak Országos Szö- vetsége (a VÄOSZ) tanítószakosztálya adta ki. Megindult a pedagógusok szakszervezeti alapon történő országos szervezkedése, megalakult a Magyarországi Tanítók Szakszervezete (az MTSZ), a magyar tanító- ság osztályharcos szerve.
A fővárosi pedagógusok kezdeménvezésére a miskolci pedagógu- sok 1918. november végén a ..Nevelő Munkások Országos Szövetsége"
megalakítása érdekében köriratot intéztek az összes tantestületekhez. A szervezők a köriratban ki fejte tték olyan i rányú nézeteiket, hogy a magyar tanítóságnak a kamarai rendszer alapián — nem pedig szak- szervezeti alapon — kell szervezkednie, hogy ilvmódon kizárólag gaz- dasági alapon találhassa meg a helvzetének javítását célzó módozato- kat. s ne kellien semmiféle politikai párthoz csatlakoznia, ami — sze- rintük — egyenlő volna ,.a politikai és etikai szabadság kigúnyolásá- val" [41. A miskolci felhívás alapján alakult meg Gyöngyösön december 14-én a Nevelőmunkások Kama rá ja. Az egri pedagógusok (tanárok, tanítók, óvónők) — tekintet nélkül az iskolai fokozatra — 1918.
december 15-én a főreáliskolában gyűltek össze, hogy szervezkedésü- ket megbeszéljék. A gyűlést, amelyen megjelent Módly László kor- mánybiztos főispán is, a szervező bizottság nevében Alpári Lajos tan - felügyelő nyitotta meg, maj d ind ít ványá ra Csutorás László jogakadé- miai t an árt választották meg a gyűlés elnökévé. A „nevelőmunkások"
soraiba tartozó, tanítással foglalkozó összes pedagógus törekvéseit és szervezkedésének célját Miklóssy előadó ismertette. Ezt a célt az elő- adó abban jelölte meg, hogy „a politika k i z á r á s á v a l . .. az ország neve- iőmunkásainak nagybecsű m u n k á j á n ak értékét teljes mértékben mél tá- nyolják és elismerjék". Elvetette t ehát a politikai harcot, s a szervez- kedés lényegét elsősorban a pedagógusok anyagi helyzetének rendezé- sében jelölte meg. A gyűlésen megjelent egri pedagógusok kívánságai között szerepelt a szolgálati pragmatika, amely törvényesen előírná jogaikat és kötelességeiket, a tanítói és tanári kamarák felállítása, a kulturális intézményekben a vezetőszerep biztosítása és a pedagógus-
gyerekek megfelelő támogatása. A bemutatot t alapszabályokat kisebb módosításokkal elfogadták a jelenlévők, s végül kimondták a „Nevelő- munkások Országos Szövetsége Egri C s o p o r f ' - j án ak megalakulását [5].
A nevelőmunkások egri k am a r á j án ak megalakítására csak 1919. j a n u - ár 12-én ke rü lt sor. A „magyar A t h é n" egész pedagógus társadalma fele- kezetre és tanítási fokra való tekintet nélkül egységbe tömörült, hogy küzdjön a magya r ku l t úr á ért. Súlyos hi bája volt azonban a szervezke- désnek, hogy ezt a nemes célt „minden politikai alakulástól men tesen "
kívánták elérni. Az egri k amar a szigorúan körülhatárolta elvi állás- p on t j át: a vallásoktatásnak — a szociáldemokrata tanítók ismertté vált pro gramjá val ellentétben — továbbra is kötelező volta az iskolákban, az egyesülés „színtelen volta", — vagyis a politikai állásfoglalásnak teljes kizárása, a nevelők anyagi helyzetének kizárólag legális úton való rendezése, — értvén ez alatt a szociáldemokrata tanítók által tervezett sztrájkok szigorú mellőzését, a népnevelési tanfelügyelet r ef o r mja . Ez utóbbi érdekében a ta nkerül et vezetésével ezentúl csak okleveles, legalább tíz évi tanítói gyakorlattal és magasabb (egyetemi) végzettség- gel rendelkező tanítókat bízzanak meg [6].
A Nevelőmunkások Országos Szövetsége inkább a reakciót, sem- mint a haladást szolgálta. Emiatt többen távoltartották magukat a szö- vetségtől, s a pedagógusok egy része r át ért az osztálytudatos, szoci- alista szervezkedés ú t j á r a. Bár mind a szervezésben, mind a vezetőség- ben súlyos hibák mutatkoztak, Heves megye dolgozó népe tömegesen özönlött a szociáldemokrata párt felé. A szervezkedéssel párhuzamosan ugyancsak a szociáldemokrácia vezetésével megindult a szakszervezeti mozgalom is. Kalovits Alajos tanító még f eb r uár elején összehívta az egri pedagógusokat, hogy val amenny ie n lépjenek be a tanítók országos szakszervezetébe s a helyi szociáldemokrata pártba. Maga Kalovits járt elől jó példával, s f e b r u ár 15-én be is lépett. Első agitációs kísérlete azonban a pedagógusok felé tartózkodó magatartásuk miat t nem j árt eredménnyel. Ebben az időpontban ugyanis éppen az iskolai vallások- tatás kérdése okozott elkeseredett küzdelmet a papi befolyás alatt álló tömegekben.
A szociáldemokrata tanítók hivatalos lapja, az Űj Korszak, a haladó magyar tanítóság harcos politikai folyóirata már 1918 decemberében nyíltan f el vet ett e iskolai p ro gra mj át. Lényegesebb po n tja i voltak; az iskolák államosítása, a felekezeti oktatás megszüntetése és a vallás- oktatás kirekesztése az iskolából. A „nép ko rmán y" elhatározott szán- déka volt, hogy az új idők szellemének megfelelően közoktatásügyünket is megreformálj a. Ezt a célt szolgálta az az intézkedés is, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárcát kettéválasztotta. Az új közoktatásügyi minisz- ter, Kunfi Zsigmond, „A magyar tanítósághoz" címmel szózatot i nté- zett az egész magyar tanítói karhoz: „A forradalom szellemi ví vmá- nyainak biztosítása szükségessé tette, hogy a közoktatásügy elválasz- tassék a vallásügytől. Ezért a köztársaság kormánya a népt örvénnyel kimondotta azt, hogy önálló közoktatásügyi minisztériumot állít f e l . . . Remélem, hogy az egész magyar oktató személyzet segíteni fog ebben
a munkában, amely nemcsak a népet fo gj a felemelni és megnemesíteni, hane m egyúttal az állam és a társadalom legmegbecsültebb tagjaivá fogja tenni azokat a tanítókat, akik a nép és az emberiség boldogulásá- nak erkölcsi és szellemi feltételeit mu n k á l j á k" [7].
A reakció, amely elvesztette hatalmi pozícióinak egy részét, de megőrizte kádereit, az első ijedtség u t án Egerben is kezdett magához térni. Hasonló puccsot akart rendezni, mint Gyöngyösön és Székes- fehérvárot t. A vallási kérdést azért vet t e elő, hogy zavart keltsen.
A lapokban szerény meghívók tudatták, hogy Egerben f eb r u ár 9-én dél- előtt fél 11 órakor a városháza nagy termé ben nagygyűlés lesz a köte- lező valláserkölcsi oktatás érdekében, amelyre megh ívj ák a város közönségét felekezeti- és pártkülönbség nélkül. A meghívó alá csupán
„Intézőbizottság" volt írva, de a beavatottak tudták, hogy az akció mögött a keresztényszocialisták vezetői állanak. Már félórával a gyűlés kezdete előtt óriási tömegekben özönlöttek az emberek a városháza felé. A szociáldemokraták délelőtt 9 órára általános nagygyűlést hívtak Össze azzal a céllal, hogy itt összegyűjtve a szociáldemokrata érzelmű munkásságot és polgárságot, együttesen vonuljanak fel a városházi gyűlésre. Ez meg is történt és csakhamar ember ember hát án szoron- gott a városháza nagytermében. Akik nem fértek be, azok a folyosó- kon, a szomszédos termekben, a lépcsőkön egészen a városháza előcsar- nokáig szorongtak. Legalább négyezer ember gyűlt össze. A hangulat átforrósodott; attól lehetett tartani, hogy súlyos összeütközésekre kerül sor.
A gyűlés rendezői ekkor már látták, hogy a zsúfoltságban olyanok vannak többségben, akik elítélik a felelőtlen akciót, s ezért húzt ák- halasztották a gyűlés megnyitását. Sőt, már arról beszéltek, hogy meg sem t ar t j ák. A roppant tömeg egyre jobban nyugtalankodot t és zajon- gott, s követelte a gyűlés megnyitását. Amikor aztán az összehívók kijelentették, hogy nem a k a r j ák megtartani a gyűlést, óriási zúgás tört ki. Erre a szociáldemokraták vették át a kezdeményezést, s tomboló lelkesedés közben mondták ki a gyűlés megtartását.
A gyűlést Veres Ferenc, a szociáldemokrata pá rt vezetőségének tagja, mint elnök megnyitotta, m a j d átadta a szót Kolacskovszky Lajosnak, aki lelkes beszéd- ben foglalt állást az ellen, hogy az iskolában a régi sötét korszakok tanítási r e nd- jét f en ntar ts ák, s ezzel tovább ápolják a reakció szellemét. Kife jte tte, hogy a val- lás-erkölcsi oktatás a legszélesebb körben aggodalmat kelt, s éppen a lefolyt világháború borzalmai bizonyítják azt, hogy hová nevelték az embereket , akiket isten nevében, imaszóval az a j k u k o n gyilkolni és rabolni küldték egymás ellen Hangoztatta a szónok, hogy az iskolákban olyan ember eket kell nevelni, akik a mai kor eszméit megvalósítják, ezért az erkölcsi nevelésre kell a fősúlyt helyezni. Ennek érdekében a következő határozati javaslatot ter jesz tette elő:
„Eger város közönsége, amely f. évi f eb r uár hó 9-én osztály- és felekezetkülönb- ség nélkül a városháza tanác stermében megtartot t népgyűlésen nagy lelkesedés- sel vett részt, elhatározta, hogy a né pk or má nyt az ország ja vát célzó nehéz m u n - k á j á b an szeretettel üdvözli és további erőkifejtésében mindenkor készséggel támo- gatja. Egyszersmind kifejezésre j u tt a tn i ó h a j t ja abbeli állásfoglalását, hogy miután elérkezett az ideje annak, hogy egy nagyobb tá rsadalmi összhang kedvéért m in - denki vallása magánügynek nyilváníttassék, ennélfogva a valláserkölcsi alapokon való oktatási rendszer megszüntetése, a kor támasztott igényeinek megfelelően
fölöttébb kívá natos nak látszik. A felekezetnélküli ingyenes állami oktatás elvé- nek az ország nevelés ügyében mielőbb érvény szerzendő."
Hosszú, percekig t a r tó tomboló tetszésnyilvánítással kísérte a gyűlés a beszé- det, v ala min t a határ ozati javaslatot . Ma j d Giffka Ferenc szólalt fel, s r á m u t a- tott arra, hogy a mai n a p o n a reakció súlyos kudarco t szenvedett. „Le a kir ály- pár tiakkal! Le az el le nf or r a da lm ár o kk al !" — zúgott a tömeg [8].
Közben a szociáldemokrata párt mind Egerben, mind pedig a v á r- megyében hat almas lendület tel végezte a szervezkedést. Az Eger körüli községekben már j a n u á r b an mi nd e nü tt megalakultak a pártszerveze- tek, de hat al mas t áb ora volt a pá r t nak Hatvanban, Gyöngyösön és más községekben is [9]. Bár Heves megyében n em jött létre kommunista pártszervezet, de egyr e több dolgozó tette magáévá a Kommunist a Párt eszméit és harcolt megvalósításáért. A Kommu nista Pá rt megala- kulásának köszönhető, hogy Egerben is létrejött a szociáldemokrata párton belül egy fo r r ad al m i szocialista ellenzék, amely a proletárdik- tatúra kikiáltása u t án igyekezett átvenni a h atalmat [10].
Magyarország un. „ n ép kor má ny a" lassanként végleg l ejáratta magát. A kormány legfőbb törekvése abban me r ült ki, hogy demagóg jelszavakkal, s ha kell, erőszakkal is megakadályozza a forradalom továbbfejlődését.
A szociáldemokrata pártszervezkedésnek kiemelkedő eseménye volt márci us 1-én az egri tanárok és tanítók csatlakozása a szociál- demokrata párthoz. Kalovits Alajos tanító, tanfelügyelőségi „tollnok"
elnöklete alatt megalakított ák — egyelőre 18-an — a „Tanítók Orszá- gos Szakszervezete" egri csoportját. Ezzel a „Nevelőmunkások Orszá- gos Szövetségének" egri k ama r ája rövid fennállása u t án feloszlott. Az egri pedagógus szakszervezeti csoportnak első dolga volt a mu n k ás- dalárda megszervezése és a közelgő választásokra munkás-agitátorok részére szónoki szeminári um létesítése. Ez utóbbi a Tanácsköztársaság kikiáltása folytán időközben szükségtelenné vált, ellenben a dalárda
— Demeter József t an ít ó vezetésével — azonnal serényen munkához látott. Már a március 16-i felvonulás alkalmával a munkásság nagy örömére a Marseillaise-t f é r f i kar ra pompásan adta elő.
A tanítók szakszervezete időközben egyre gyarapodott. Az Egri Újság március 6-i sz ámában Óváry János tanító cikket írt „A n ép t an í- tók és a szocializmus" címmel, amelyben többek között ezeket m o n d j a :
„. . . Új korszakot alkotó nagy eszmék megvalósulva állnak előttünk . . . Mi, a nép vezetői, nevelői sem re j t őzhet ünk üvegharang alá . . . Hol is volna a mi helyünk, h a nem a dolgozó mun ká s nép oldalán, nekünk, a nemzet napszámosainak? . . ." [11], A széleskörű agitációnak n e m is maradt el az ere dménye. A március 7-én tartott szakszervezeti ülésen Kalovits örömmel j el ent et t e be, hogy Gyöngyösről kapott telefonjelen- tés szerint az ottani tanítóság háromnegyed része a csatlakozásra kész- nek nyilatkozott. A Tanácsköztársaság kikiáltásáig, március 21-ig a helybeli tanítóságnak már mintegy 75 százaléka szervezett volt.
A pedagógus szakszervezeti vezetőség nem hanyagolta el a f alu n élő tanítóság megszervezését sem. A szervező mu n k át agitációs levele- zéssel indította meg. A megyét 14 kerül etre felosztva, mindegyik k er ü-
letbe egy-egy agilis, modern gondolkodásúnak is mert tanítót ké rt fel a toborzásra, ellátva őket kellő utasításokkal. Az eredmény ne m is m ar a dt el; a beérkezett jelentésekből az t űnt ki, hogy a kiszemelt peda- gógusok pompásan beváltak, s a számukra kijelölt vidék tanítóságát m a j d n e m kivétel nélkül me gnye rték a „szociális" eszméknek. Vitaülé- seket tartottak, szociális irány ú műveket olvastak, azokat egymásnak magyarázták. Ezekkel az eszmékkel felvértezve, i m m ár a nyilvánosság elé is kiléptek, hogy a nép körében a felvilágosítás szép m u n k á j át teljesítsék.
A tanítóság, melynek nagy többsége a néppel való szoros kapcso- lata folytán mindig szociális érzelmű volt, s melyet szabad megnyi- latkozásában csak gyalázatos függő helyzete gátolt, teljes odaadással fogadta és adta tovább az új eszméket. Szorgalmasan nekilátott az önKépzésnek, s igyekezet t tudatossá tenni magában azokat az eszmé- ket, amelyeke t addig is érzett, melyekke l rokonszenvezett, hiszen éppen ő volt a legelnyomottabb, a legproletárabb valamenny i szellemi m u n - kás között [12].
L á t j uk tehát, hogy a március 21-i forradalom, a Tanácsköztársa- ság kikiáltása nem találta előkészületlenül megyénk tanítóságát. Nem volt nehéz egy lépéssel tovább menni, hogy a Tanácsköztársaság esz- méit is magáévá tegye. Erről tanúskodik az a t ény is, hogy a falusi és városi direKtóriumoK m a j d n e m kivéteL nélkül bevonták Körükbe mint az új eszmék híveit, a tanítókat is. Még inkább a Tanácsköztársaság felé lendítette a pedagógusokat ezekben a napokban az ántánt perfid mtezKedése (a Vix-jegyzék), amelynek hatására nagy nemzeti honvédő lellángolás kapott labra. Reménykedve fogadták a szociáldemokrata és a kommunis ta párt egyesülését, a munkásság fegyverkezését, mely késznek mutatkozott visszaverni a kisántánt burzsoá csapatainak t ám a- dását.
A Tanácsköztársaság kikiáltása után megyeszerte még tovább erő- södtek a pedagógusok szakszervezetei. A „Magyar Tanítók Szakszerve- zete" káli csoportja március 31-én alakult meg, ahol jelen voltak tíodony, Domoszlo, Vécs, Nagyút-puszta, Párád, Kápolna, P usz ta- Kőkert, Kál, Tarnaszentmária, Kisnana, Kompolt, Ludas, Detk, Mát ra- derecske, Mátraballa, Feldebrö, Aldebrő, Karácsond, a parádi üveggyár, ijusz ta-Te nk és Verpelét elemi iskolai nevelői, — minteg y 47 pedagó- gus. A káli alakuló ülést az a Medveczky J ános aldebrői tanító nyitotta meg, aki már korábban megszervezte f a lu j á ban a fr o nt r ól érkező lesze- relt katonákból a nemzeti tanácsoknál radikálisabb szegényparaszti szervezetet, a katonatanácsot. Innen indult ki később a környék föld- munkás szervezkedése. Medveczky tanító a Tanácsköztársaság idején a környék egyik vezetője lett [13].
A felekezeti tanítók túlnyom ó többsége felszabadulásnak érezte a papi járom lerázását. Medveczky János káli megnyitó beszédében örömmel adta tudtára a tanítóságnak, hogy végre valahára ők is felsza- badultak az évszázados papi uralom alól. A Tanácsköztársaság kivette a papok kezéből az iskolát. Az új magya r társadalom felépítésénél szük-
ség van a pedagógusok m u n k á j á r a, lelkesedésére, s éppen ezért arra ké rte tanítótestvéreit, hogy pontosan és lelkiismeretesen teljesítsék a Tanácsköztársaság m in de n parancsát, s legyenek a községekben a proletá rdi kt atúra őszinte hívei, igazi szószólói. Ezután fel kérte Otter- halik Gyula tanítót, hogy mi n t régi szocialista ismertesse a tanítóság m u n k á j át és a tanítói m u n k a megbecsülését a „szociális" társadalom- ban. „Me njünk ki a nép közé! — vette át a szót Otterhalik. — Tanítsuk, oktassuk azt. V e gyünk kezünkbe mindent, ami a nép tudá sá nak fejlesz- tését előmozdítja. Í r j uk zászlóinkra ezt a jelszót: U t á na m! Mutassunk példát, alkossuk meg a Magyarországi Tanítók Szakszervezetének káli csoportját, a f a l v ak b an pedig a Szocialista Földmunkások Szakszerveze- tét. Ez lesz a legszebb példa és a legszebb tanítói m u n k a . " Az értekez- leten megjelen t pedagógusok val amennyie n beléptek a tanítók szak- szervezetébe, s a csoport elnökévé Otterhalik Gyula káli, alelnökévé pedig Medveczky J á nos aldebrői tanítót választották meg [14].
Nemcsak a pedagógusokat, hanem a diákságot is magával ragadta az új idők hajna lhas adása. Az őszirózsás forradalom u t án Egerben a középiskolás tanulók — így pl. az érseki róm. kat. tanítóképző intézet növendékeinek — legnagyobb része polgárőri szolgálatra jelentkezett.
A fehér te rro r idején a tanítóképző Értesítője úgy emlékezik meg ezek- ről az időkről, hogy „piros karkötős katonaalakok, félig-meddig tanult fiatalemberek , a demokrácia magasztalásával odaférkőztek a tanító- növendékekhez is". A fr on t r ól hazatért katona-tanítónövendékek meg- jelente k az intézet k a p u j a előtt, s követelték felvételüket, amit a minisz- t éri um általános rendelette l engedélyezett is. Ezek közül kerültek ki aztán az i f j ú s ág vezetői, akik „a második forradalomr a készítették elő társ aikat" [15].
Az egri középiskolás diákoknak az a része, melyet nem tudott behá- lózni a klerikális reakció, március 5-én gyűlést tartot t a Munkás Ott- honban, hogy állást foglaljo n a reakciós törekvések ellen. A gyűlésen Rejtő Imr e m űe gy et e mi hallgató mondott beszédet. A régi rendszerű iskolai szellem kiküszöbölését, s a moder n gondolkodáson és világfel- fogáson alapuló oktatás szükségességét hangoztatta. Beszédét a reak- ciós „Magyar I f j a k Nemzeti P á r t j a ", — amely szintén felvonult a gyű- lésre, — folytonos zajongással zavarta. Éppen így zavarták a rendet az ellenpárt diákjai, amikor Fischer Manó, a szociáldemokrata párt helyi csoportjának egyik vezetője beszélt. Fischer a diákság eddigi és jövendő helyzete közti különbséget fejtegette, s hangoztatta, hogy az i fjús á gnak saját jövője érdeké ben bele kell helyezkednie az új kor szellemébe.
Közben a zajongókat sikerült eltávolítani a gyűlésteremből. Erre a diák- ság ottm arad t része megalakította az egri diákok szabad-szervezetét és elhatározta, hogy csatlakozik a szociáldemokrata párthoz, amelynek eszméit mi n de n tőle telhető módon szolgálni és propagálni fogj a [16].
A Tanácsköztársaság kikiáltását megelőző időkben — mint láttuk
— az egri és Heves megyei tanítók szakcsoportja már erős tábort alko- tott, S amikor március 22-én a Munkás- és Katonatanács a hivatalok éléről eltávolította a régi rendszer megbízhatatlan elemeit, a pedagógus
szakszervezet a tanfelügyelői hivatal átvételére egyhangúlag dr. Kalo- vits Alajost jelölte, aki március 24-én át is vette új hivatalát.
II. Kalovits Alajos, Heves megyei művelődési megbízott a Tanácsköztársaság idején
„Ha itt a Szélvész, szívet elébe, Ha itt az óra, v er je n hangosan:
Szélvész-verte, szép. nagy szívekre vár itt.
Egy sötét ország, melynek pá r i áit
Nem menthet i m ár csak szélvész-roham."
(Ady Endr e: A magyar tanítókhoz.)
A kulturális építés pátosza magával ragadta a magyar értelmiség legjobbjait. A Tanácsköztársaság k u l t ú r pr o g r a mja és annak megvalósí- tására irányuló gyakorlati tevékenysége a ma gyar pedagógusok leg- nagyobb részét a proletárdiktatúra lelkes hívévé tették. Már csak azért is ne m utolsó sorban, mer t a kapitalista Magyarországon az értelmiségi foglalkozásúak között a tanító sorsa volt a legmostohább. Nagyon tanul- ságos ilyen szempontból Kalovits Alajos életútja, aki a Tanácsköztár- saság idején Heves megye művelődési megbízottja lett.
Kalovits Alajos 1872. ja nu ár 6-án született Cegléden. Apj a itt teljesített fog- házfelügyelői szolgálatot. Szülei anyagi gondokkal küzdöttek. Iskoláztatása is csak úgy vált lehetségessé, hogy ösztöndíjszerű támogatásban részesült. Az elemi isko- lát a morvaországi Alkendorf nevű fa luc skában végezte el. Édes anyja szülei ugyanis morvaországiak voltak. Az első h á r om gimnáziumi osztályt a kremziri német és cseh tannyelvű gimnáziumban, a gimnázium IV., V. és VI. osztályát a szolnoki áll. gimnáziumban, a tanítóképző intézet négy osztályát a képesítővel együtt az egri érseki rk. tanítóképző intézetben, a gimnázium VII. és VIII. osztá- lyát az érettségi vizsgával együtt az egri cisztercita főgimnáziumban, jog- és államtudományi tan ulmá nyait az egri érseki jog-lyceumban végezte el. Állam- tudományi doktori szigorlatait a kolozsvári tudományegyetemen tette le és ugyan- ott ava tták fel az államtudományok doktorává.
Kalovits képesítőjének megszerzése ut án a bodonyi rk. elemi iskolánál lépett közszolgálatba, mi n t tanító, 1892 szeptemberében. További tanítói állomásai a pusztahidvégi, m a j d az egri elemi iskola. 1910. szeptember 15-től a Heves megyei kir. tanfelügyelőségnél, mint berendelt áll. tanító, 1917. szeptember 1-től, mint kinevezett tanfelügyelőségi „tollnok" teljesített szolgálatot, annak ellenére, hogy m ár 1908-ban megszerezte az államtudományi doktori oklevelet. Kalovits a peda- gógia és a természettudományok ir ánt érzett legtöbb vonzelmat. A pedagógia terén jelentős irodalmi munkásságot f ej tet t ki. Több ízben vett részt az egri egy- házmegyei rk. tanítóegyesület által meghir detet t pályázatokon és pedagógiai tár- gyú dolgozataival öt ízben pályadíjat is nyert. 1899-től 1903-ig szerkesztője volt a „Népiskolai Tanüg y" c. egri pedagógiai hetilapnak, azonkívül „Karcolatok az iskolai életből" címmel önálló m u n k át adott ki.
Élénk fogékonyságot érzett a zene és festészet iránt. Mind a két művészeti ágban önszorgalmából tökéletesítette magát. Lakását s a ját festményeivel díszí- tette, sőt a világhábor ú alatt az egri érseki tanítóképzőben négy éven át mint kisegítő t a n ár látta el a rajztanítást. Képezte magát a zongorában és orgonálásban, s zongoraleckéket adott. Az egri ciszterci rendi főgimnáziumnak tíz évig volt énektanár a, miközben számos nyilvános hangversenyt vezényelt. Két ifjúsági színdarabot megzenésített és teljes zenekarr a hangszerelt. Az egyik d a r a b címe,
„A Hunyadiak", t ö r t é ne l mi tárgyú i f j ú s á gi színjáték (1911-ben a dták elő az inté- zet tornatermében), a m á s ik „Tinódi", magyar irodalmi tárgyú mű (1913-ban a dt ák elő). Számos egyházi tárgyú vegyeskari d ar a bo t szerzett, s azokat az i f j ú- sági énekkar ral elő is adatta. Az egri „Koszorús Dalkör"-nek — mel y számos országos dalversenyen tü n t e tte ki m a g át — alkarna gya volt.
E kiváló előképzettséggel rendelkező, szorgalmas és sokrétű társa- dalmi tevékenységet végző tanít ó mégsem t u dot t előrejutni; még 48 éves korában is, min t nős és gyermekes családapa „tollnoki" minőségben szolgált a megyei tanfelügyelőségen. Pedig nagyo n szerette hivatását. Legfőbb célként mindi g az lebegett szeme előtt, hogy az oktatásügynek ne csupán egy t a n t e r e m szűk k e r e t én belül, h a n e m a lehetőséghez m ér- ten széles körben t egye n szolgálatot. Ezért tudatosan törekedett a t an- felügyelői pálya felé. Ennek szem előtt t ar tá sá val végezte el magasabb tanulmányait is. N a gy hátránya volt az iskolaügy helyes irányításának, fejlesztésének — s egyben súlyos sérelme a pedagógusoknak —, hogy az iskolák közvetlen felügyelete, a tanfelügyelőségek nem szakemberek kezében voltak. A tanfelügyelőségek élére t önkrement dzsentrik, vagy kizárólag jogászok kerültek. A szaktudást — alacsonyabb beosztásban, minden hatáskör n é l kül — egy-egy berendelt tanító képviselte. A bürok- ra ta jogász tanfelügyelőknek n e m igen volt közelebbi kapcsolatuk a pedagógiával, még kevésbé a lenézett, lekezelt pedagógusokkal. Az egyházi iskoláknál pedig az egész iskolafelügyelet a papok kezé- ben volt [17].
Kalovits a tenfelügyelet megreformálása érdekében részben a lapok ú t j á n, részben társ adalmi úton évek óta agitált olyan értelemben, hogy a tanfelügyelői tisztet csak gyakorlati és elméleti pedagógiai tudás- sal és magasabb, lehetőleg egyetemi képzettséggel rendelkező tanítók lássák el. Legfontosabbnak tartot ta, hogy az iskolák felügyeletére és a tanítók m u n k á j á n ak elbírálására, tanácsok nyúj tá s ára hivatott fe l- ügyelők maguk is azoknak a soraiból k e r ül j e n ek ki, akik a gyermek- világ közvetlen ismerői és hosszabb gya korlatu k révén az iskolaügy összes viszonylatainak közvetlen ismerői. Milyen eszközökkel igyeke- zett ezt az üdvös reformo t megvalósítani? Mivel a felekezeti tanítók egyházmegyénként külön alkottak egyesületeket, amelyek ilyen orszá- gos jelentőségű kérdésekkel n e m foglalkoztak, s mivel az állami tanítók országos egyesülete sem tette magáévá olyan súllyal ezt a kérdést, ami biztosíthatta volna annak megvalósítását, n e m kínálkozott számára más lehetőség, min t a hírlapi cikkezés. Ezenkívül a tanfelügyelet kérdésénél figyelembe ve endő eszméket többízben személyesen is előterjesztette a minisztérium illetékes vezetőinél, de eredménytelenül. A tanítóság elől a tanfelügyelői pályát m ár 1910-ben elzárta a Nárai Szabó Sándor államtitkár által létesített „fizetéstelen tollnoki" intézmény, mer t hosz- szabb szolgálattal rendelkező, többnyire családos tanítók az egy évig is elhúzódó fizetéstelen állapotot anyagi romlásuk veszedelme nélkül n e m vállalhatták. Majd a világháború kitörése utáni időkben egyetemi képzettségű, de a tanításhoz n e m értő i f j a k foglalták el azokat az állá- sokat, amelyek a tanfelügyelői rang eléréséhez vezettek.
Kalovits a „Nemzeti K ul t úr á " -b an megjelen t „Tanítók a parla- mentbe!" c. cikkében annak a szükségességet vetette fel, hogy tanítót is válasszanak meg országgyűlési képviselőnek, aki a tanítóságot érdeklő összes kérdésekben — így a tanfelügyelet kívánt r e f or m j á v al is — kellő súllyal t u d ná képviselni a tanítóság közös óhaját. Ez azon- ban csak jámbor óhaj maradt, mivel az akkori kerületi beosztás mel- lett remélni sem lehetett, hogy egy tanító bárhol is mandá tumhoz j ut - hasson [18]. Bizony lehangoló volt Kalovitsra nézve — mint maga is í r ja védőiratában — a meg n e m érdemelt állandó mellőzés. S most, a Tanácsköztársaság kikiáltása u t án olyan ember ker ült a megyei nép- oktatás élére, aki — Medveczky János megállapítása szerint — maga is szenvedő „proletár tarnto" volt, s aki mindig csak a tanítóság javát a ka r t a [19]. Ellenségei, m a j d a f e hér terro r idején Heves vármegye közigazgatási bizottsága fegyelmi választmányának vádirata ugyan azt próbálták bizonygatni, hogy a Tanácsköztársaság idején kifejt ett tevé- kenységét nem a meggyőződés, h a ne m az a vágya sarkalta, hogy hivatali p á l y á j án eddig mellőzött tehetsége és tanuitsága segítségevei előre- haladhasson [zOJ. Az ügyész egész okfejtésének alapgondolata, mellyel Kalovits cselekedeteit lemérte, egy szóban foglalhato össze: önzés! — mai szóhasználattal: karrierizmus! Ez az ember — az ügyész szerint — mellőzve volt, tehát n em is lehet másként, min t hogy érvényesülni akart, s ez az „erkölcstelen" (!) szándék lett „önös" (!) tetteinek rugója!
Becsületbeli tartozásunk, hogy a még ma is élő Kalovits Alajos személyét megtisztítsuk azoktól az otromba rágalmaktól, amelyeke t a f e h ér terror vérbírósága reá szórt. Immár 28 éve szolgalta a magyar k u l t ú ra ügyét, amikor a megye művelődési megbízottja lett, s ebből 25 évet Egerben töltött el. Hosszú közszolgálata alatt nem ismerte az önzést, kapzsiságot; mindvégig szegény maradt. „Egész inkrimi iáit sze- replésem nem volt egyéb — í rja Kalovits védőiratában —, min t a taní- tóság legforróbb óh aj a nak megfelelő, áldozatos vállalkozás a kulturális, hazafias érdekek megmentésére." Nem ve het j ük azonban irányadónak Kalovits Alajosnak a fegyelmi választmány elé terjes zt et t védőiratát, amelyben a fehér terror idején üldözött ember igyekezett más színben fe lt ün te tni szereplését: „Nem eszmék kellettek ne künk — írja védeke- zésül —, hane m egy archimedesi pont, amelyen lábunkat megvethet - jük. Ne künk be kellett fur akodn i a pártba, ha törik-szakad, me r t más- ként nem lesz, aki a lejövő agitátorokkal felvegye a harcot és akkor ebek harmi nca djára kerül a kul túra."
Kalovits Alajos n e m volt kommunista, nem is mérhe t ő a k o mm u - nista magatartás mércéjével. A sok meg nem érdemelt mellőzésnek kitett ember, a radikális gondolkodású kispolgári entellektüel azonban eljutott annak a felismeréséhez, hogy a proletárdiktatúra a m unkás és értelmisége proletárok érdekeit, a magyar kul túra érdekeit méltókép- pen fo gj a képviselni. Hisz saját szemével győződhetett meg a napnál is világosabban, hogy a Tanácsköztársaság nem a k a r j a „ebek h a r m i n - c ad j á ra" j utt atn i a kul túrát, hanem addig soha nem tapasztalt magas- latra a ka r j a juttatni.
Á Tanácsköztársaság kikiáltása után Kalovits Alajos, az új tanfel- ügyelő első fe lada tának tekintette , hogy azt a sorsdöntő változást, amely március 21-én bekövetkezett, a megye tanítóságával közölje, s egyben f e l hí v ja az új rendhe z való csatlakozásra. Március 23-án bocsátotta ki a Heves vármegyei tanfelügyelőség alatt álló tantestületekhez s inté- zetekhez az alábbi, nyomdailag sokszorosított köriratot [21]:
„Tanítótestvéreim! A szocializmus lángolásának a világot átölelő fényességétől megriad t reakciós elemek, a mindenkori hatalmasok, a kizsákmányolók, akiket a forradal om n e m semmisített meg, csak megzsibbasztott, a különböző polgári pártok ponyvá ja alatt bújtak össze, hogy ti tokban végezhessék a k na m unk á j uk at, melynek célja volna a régi társadalom visszaállítása, s ezzel a forradalom vívmányának megsemmisítése.
Ez a polgári osztály látván, hogy önző érdekeit az osztályellentéte- ke t megszüntetni akaró, mi nde n t egyenlősítő szocializmus veszélyez- teti, még attól sem riad i m m ár vissza, hogy a külső ellenséghez fordul- jon támogatásért, csakhogy a szocializmust diadalmas ú t j án megállítsa, megsemmisítse, s ilyen áron is megmenthesse régi ha ta lm át s vagyonát. A polgári osztály fondorlatainak , titkos cselszöveseinek eredménye lett az ant antnak az a szörnyűséges merénylete, mellyel megszálló ellensé- geinket felhatalmazta , hogy a bennünket szorító g y ű r űt még szoro- sabbra vonhat ja , s hazánkat a legutolsó életfeltételektől is megfosztva, m i n d n y á j u n k at megsemmisítsenek.
Ez a gyalázatos terv, amely a hazaárulástól sem riadt vissza, csak- hogy a szocializálást megakadályozza és megsemmisítse, kipattant.
A prédául odadobott ország proletárai előtt egyszerre világossá vált, hogy itt a n emz e t életéről, haláláról van szó, s nincs idő a habozásra.
A népkormány helyére a szociáldemokrata és kommunis ta pártok test- véresüléséből alakult szovj et-kormány lépett és átvette az ország fölötti legfőbb hat al mat . A köztarsasági elnök nelyét a forradalm i kormány- zótanács elnöke foglalta el.
Megszűnt most már a szociáldemokrata párt mint külön párt, s testvériséget kötött a kommuni sta párttal, amellyel mindenben közös célt hirdetett , melytől azonban csak abban különbözött, hogy a végcélt n em azonnal és ne m proletárdiktatúrával, han em fokozatosan és a tör- vények keretein belül, szigorúan alkotmányos f o r m ák között akarta diadalra vinni.
Az alkotmányos f o r m ák közt való fokozatos kiépítést a reakció árulása lehetetlenné tette. N em maradt más megoldás, mint hatalmi cselekedettel életbeléptetni, még pedig azonnal, a proletárdiktatúrát, mint az ország megmentés ének egyetlen kivezető eszközét.
Tanítótestvéreim! A kat ona - és munkástanács átvévén Heves vá r- megyében is a hatalmat, az ügyek vezetésétől nyomban felmentett e a reakciós elemeket, s hel yüket a szociális világnézet őszinte, megbíz- ható híveivel töltötte be.
A kat ona - és munkás tanács utasítására Heves vármegye népokta- tás ügyének vezetését a mai napon én vet t em át.
Amikor ezt veletek közlöm, nem mulaszthatom el annak szigorú hangoztatását, hogy ebben az új alakulatba n Rátok óriási szerep vár. Ha valaha, úgy most legyetek hivatástok lánglelkű hitvallói, a népnek igazi felvilágositói és vezetői. Menjetek ki a nép közé, s értessétek meg vele, hogy meg fogju k szüntetni a m i n d n y á j u n k at kiszipolyozó tőke és zsarnokság hatalmát, de ne m rombolással, ha nem megért ő szeretettel.
Ellensége a hazának, aki a szociális állam kialakulását elő nem segíti, vagy éppen akadályozni törekszik.
Tanítótestvéreim! Legyünk egységesek a proletárdikt atúra támo- gatásában, hogy minél kevesebb legyen a fel nem tartóztathatóan ro- hanó áramlat előtt az akadály, m m él kevesebb testvérvér folyjon, amelyből már úgysincs fölöslegünk.
Ki a nép közé Testvéreim! Legyetek az új világrendnek lelkes szószólói, világosítsátok f e l a kétkedőket, buzdítsátok a habozókat, csendesítsétek az elégedetlenkedőket, hogy a reánk következő ferge- tegben kéz a kézben, e gyütt haladjo n az egész proletárság, s diadalma- san megvívhassa utolso, döntő nagy harcat a zsarnoksággal.
Amidőn most első ízben fordulok hozzátok Testvéreim, a nagy időknek ebben a szédületes rohanásában, nem csengő frázisokat aka- rok szórni, ha ne m lángoló betűkkei írom elibétek:
Proletártestvéreim, tanítótársaim, legyetek lelkes híveink, világo- sítsátok fel a népet, m e r t mondom nekteK, hogy ez az új áramlat csak akkor ne m lesz romboló, ha nem talál akadályokra. EzeKet testvéreim nektek is segítenetek kell az útból elhárítani.
Föl tehát a nehéz, de fenséges honmentő m unká ra !"
A vádirat szerint ,,a k i á l t v á n y. . . egész eszmemenete, minden egyes kitétele izzó izgatas a társadalom polgári osztálya ellen, s a Ta- nácsköztársaság megalapítása, támogatása es fe nn t ar tá sa érdekében". Kétségkívül, Kalovits nem az orosz bolsevizmus eszméiért ra j o n - gott ezekben a napokban, de úgy érezte, hogy a proletárdiktatúrát, mely a betolakodott ellenséges burzsoá csapatok kiűzését és az ország integritásának megvédését tűzte ki egyik elsőrangú céljává, hazafias kötelessége szolgálni. Kiáltványa is ezt tükrözi. Akkor igen sokan az értelmiség soraiból úgy látták a helyzetet, hogy a haza érdeke minden egyebet há tt é rbe szorít, hajlandónak mutatkozt a k tehát e gyütt mű- ködni a kommunistákkal. Ugyanakkor Kalovits attól is tartott, hogy a proletárdiktatúra „kíméletlenül" el fogja taposni az ú t j á b an álló aka- dályokat, ezért óvatosságra intette tanítotársait, hogy „minél kevesebb legyen a fel n em tartóztathatóan rohanó ár előtt az akadály, minél ke- vesebb testvérvér fo lyj on" . Sokkal őszintébbnek és szívből jövőnek találjuk a kiáltvány utolsó mondatát: „Fel tehát a nehéz, de fenséges honmentő munká ra!" Ha fenntartáss al is, de azért —• véleményünk szerint — Kalovits őszintén csatlakozott a proletárdiktatúrához, mert benne látta min t demokrata hazafi az ország megmentésének egyetlen eszközét, s m e rt a Tanácsköztársaság célkitűzései egybeestek haladó pedagógiai elképzeléseivel.
A direktórium felhívására Kalovits tanfelügyel ő március 24-én
f el men t et t e igazgatói tiszte alól Csanády Lászlót, az egri tanítóképző intézet addigi vezetőjét, s át vette tőle a képző vagyonát és irat tárát. Az intézet vezetését egy háromtagú direktóriumra ruházta, amely aztán a legpéldásabb rend Den vezette az intézetet. Ugyancsak háromt agú d i rek t ór i umra bízta az áll. főreáliskola igazgatását, mi u t án a központi di rekt órium az addigi igazgatót politikai magatartása miat t f elmentett e állásától. A közoktatásügyi népbiztosság elrendelte az összes oktatási vagy kul turál is célokat szolgáló épületeknek, iskoláknak, múzeumoknak, mte rná tusok nak, diá kmenzáknak állami kezelésbe vételét. Ennek meg- felelően a tanfelügyel ő a népbiztosságtól vett rendeletre már hivatal- balépésének első n ap j aib a n me g ejt ett e a templomi ért ékt ár gyak leltá- rozását, s azokat köz tul ajdonn á nyilvánította. A tár gy akat ugyan továbbra is közhasználatban hagyta, de mi n de nütt szabályszerű jegy- zőkönyvet vett fel, s a felvett szerelvények megőrzéséért az átadó veze- tőket személyileg tett e felelőssé. Hasonlóképpen lefoglalta a lyceumi könyv tá rat, a képtárat, a papneveldében lévő könyvtárakat, a lyceumban lévő múzeumot, nemkülönben a re nd há zak ban lévő kön yvt á rakat is. Ezek- nek egy részét lepecsételte, s a kulcsokat a direktóri umban helyezte el.
Mindezekről nyomban értesítette a közoktatási népbiztosságot.
Miután az új r e n d a megye összes kult úrintézményeit a tanfel- ügyelő hatáskörébe utalta, ennek megfelelően nyomban megalakította a tíz tagú megyei k ul t ú rü gyi szakosztályt, melyne k tagjaiul a külön- böző fokozatú és t ípusú intézetek legértékesebb erőit szemelte ki.
A központi di re któ ri um a tanfelügyelő választását jóváhagyta; a me - gyei k u l t úr ü g yi szakosztály megalakult és március 28-án már meg is kezdte működését. Noha hatásköre még ekkor körvonalazva sem volt, Kalovits már akkor sejtette, hogy a tanfelügyel ő kizárólagos hatáskö- rének előbb-utóbb meg kell szűnnie, s ennek át kell mennie a k u l t ú r- osztályra. S valóban, a kul túrü gyi szakosztály döntött minden fontos személyi és adminisztratív kérdésben. A tanfelügyelői teendőket min d- össze a régebben folyó ügyek elintézésére szorította. Minden ügyet a szakosztály szakreferense készített elő úgy, hogy a határozat meg- hozatalának úgyszólván összes előfeltételei már adva voltak. A k u l t ú r- szakosztály mintegy előképe volt a későbbi művelődési osztálynak (az előbbiben azonban a proletárszülők még nem voltak képviselve).
A kommu nizmus nemcsak gazdasági, han em kulturális kérdés is.
A proletáriátus teljes gazdasági felszabadulása jelentékeny részben függ attól, hogy a közművelődés az elérhető legmagasabb fokra emelkedjék.
Mivel pedig az osztálytársadalom az iskolákban és általában a művelt- ség t erjesztésére hivatott intéz ménykben céltudatosan és következete- sen olyan szellemet honosított meg, amely az uralkodó osztályok érde- keinek szolgálatában állott, fontos volt, hogy ezek az intézmények a prol etári átus ellenőrzése alá k erü lj en ek. A Tanácsköztársaság kikiál- tása előtt — mi nt ismeretes — a községi és felekezeti iskolák műkö- dését, a tanítók magatartását az iskolaszékek ellenőrizték, az állami iskolákban a feladatokat az úgynevezett gondnokságok végezték. Az iskolaszékek és gondnokságok tagjai legtöbbször iskolaügyekhez nem
értő, tudatla n emberek voltak, elnökei pedig jóformán kizárólag papok, akik kicsinyes szempontjaikkal megkeserítették az alárendelteknek kezelt tanítók életét, s legszemélyesebb ügyeikbe is beleavatkoztak [22], A Forradalmi Kormányzótanács LIV. számú rendeletével 1919.
április 12-én a művelődés és oktatás ügyének igazgatását átmenetileg a tanácsok keretében alakult művelődési osztályokra bízta. A művelő- dési osztályokba a tanácsok arányosan kül dt ek ki szülőket és a műve- lődéssel hivatásosan foglalkozókat (tanítókat, orvosokat stb.). Az isko- lai ügyek ellenőrzésére és intézésére iskolai bizottságok alakultak, melyeket szintén a tanácsok művelődési osztályai küldt ek ki. Ebben a bizottságban is arányosan vet tek részt a szülők és az oktatásüggyel hivatásosan foglalkozók. Az iskolabizottságok a tanulók fegyelmi ügyei- nek intézésénél a 14 évnél idősebb tanulók megbízottait is bevonták [23], A Forradalmi Kormányzótanács LIV. sz. rendelete értelmében nálunk is megyei, járási és falusi művelődési osztályokat hívtak életre.
Ezzel a megyei kultúrosztály további működése megszűnt. Heves megye tanácsának művelődési osztálya má j us 22-én kelt köri ratában hívta fel a Forradalmi Kormányzótanács fenti rendelete ért elmében a helyi (falusi) tanácsokat, hogy a helyi művelődési osztályt azonnal válassza meg, s ez az osztály nyomban alakítsa meg a három tagú intézőbizott- ságot, valamint az iskolai bizottságot. A megyei művelődési osztály meghagyta a helyi művelődési osztályoknak és végrehajtó bizottságok- nak, hogy időt és fáradságot n e m kímélve kezdjék meg működésüket, tekintettel a nem állami iskolák köztulajdonba vételének, az ingó és ingatlan vagyonok pontos megállapításának sürgős voltára [24],
A megyei művelődési osztály első ülését június 3-án tartotta meg, amelyen megalakították az intézőbizottságot is. Kalovits Alajos megyei művelődési megbízott azonban gyengének bizonyult a vállalt felada- tok elvégzésére. A reakciót nem tudta felszámolni az iskolákban, a taní- tás menet e sok helyen a régi maradt [25].
III. A Magyar Tanácsköztársaság iskolapolitikája Heves megyében
,,S ha itt v a n már a szent, a v á rt Szélvész, Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
Lelkünk f é n yit ezer éve orzák,
K a p j a meg végtin szegény Magyarország A szabadító ma gyar tanítót."
(Ady Endre: A m ag yar tanítókhoz.)
A politikai és gazdasági nehézségekkel küzdő Tanácsköztársaság elsőrendű felada tának t eki ntet te az iskolák és a nevelés ügyét. Midőn a Tanácsköztársaság az oktatás ügyét állami feladatnak tekintette, s ennek megfelelően az összes oktatással foglalkozó iskolákat államo- sította, egyidejűleg gondoskodni kívánt az oktatásügy legintenzívebb továbbfejlesztéséről is. Erre a célra a szükséges anyagi eszközöket és szellemi erőket a legmesszebbmenőbb áldozatok meghozásával rendel- kezésre óhajtotta bocsátani. Elérendő célul tűzte ki, hogy a proletárál-
lamban a 6—14 éves k orú gyermekek teljesen egységes, kötelező n ép- iskolába j á r j a n a k. Ezzel a Tanácskormány megvalósította a magyar or - szági munká smoz gal om régi és ebben az időben még nagyon aktuális követelését, a nyolcosztályos népiskolát oly módon, hogy minden gy er - mek egy-egy max imál i san 40 főből álló osztályban n y e r j e n elhelyezést.
Tekintettel az iskolaügy eddigi elhanyagolt állapotára, amelyben azt a p rol et ár dik ta tú ra a régi rendszertől átvette, a kitűzött cél óriási fel- adatokat rótt mind ma g ára a Tanácsköztársaságra, mind pedig annak minden egyes ta nüg yi munkásá ra [26].
Az 1868. évi népoktatási törvény kötelezővé tette a 6—12 éves gyermekek számára a hatosztályos mindennapi elemi népiskolát, a r á- épített h á r om é vf o l y amú ismétlő iskolával (12—15 év). Ez gyakorlati megvalósulása esetén alkalmas lehetett volna arra, hogy a nép mű v e l t- ségének e lma radot tságát felszámolja. De a hatalmon lévő burzsoáziának a népokt atás n ál u nk sem volt szívügye. A tankötelezettség v égr eh aj t á- sának legyőzhetetlen tárgyi akadálya volt a gy ermeke k szociális ellá- tatlansága, az iskolák elégtelensége, a tanítóhiány, az iskolaépületek alkalmatlansága. Mivel nem állt rendelkezésre elegendő iskola, a meg- lévő tan t e r me k t úlzsúfoltak voltak. Heves megye — sajnos — h í r h edt volt arról, hogy cok iskolájában egy tanter emr e 150-nél több tanuló is jutott. Olyan t a n t e r m e pedig, ahol a tanulók létszáma a régebben ma x i mu m k é nt elért 80 tanulónál jóval több szorongott, száznál is több volt. A milliós jöve del mű egri érsek egyházmegyéjében a tanulók 58 százaléka tanul t törvényellenesen zsúfolt iskolában [27]. Legnagyobb gondot t e hát a t a n t e r e mh i ány okozott, mert új tan ter mek e t máról-hol- napra n e m lehetett elővarázsolni. Ezen a téren na g ya rán y ú akcióra lett volna szükség, mel ye n az építőanyag teljes hiánya miatt radikálisan nem lehetett segíteni, legfeljebb ideiglenes megoldással kísérletezhettek. Egyelőre a köz tula jdonba vett vagy veendő egyházi és nagyobb magánépületek, paloták, kastélyok jöhettek itt szóba. Alig akadt község, ahol gondos körültekintéssel és kis jóakarattal, ha azonban szükséges, az ügyhöz mért kérlelhetetlen szigorral egy vagy több, tanteremn e k alkalmas helyiség ne ak ad t volna; bezárt kocsmák, elhagyott vagy rész- ben használt kastélyok, volt községi tanácstermek, tánctermek, t ak ar ék- pénztárak, szövetkezetek üresen álló helyiségei stb. A szükséges t an - termek mellett úgyszólván leküzdhetetlen akadál yként meredezett az illetékesek előtt az iskolai bútorzat, főképpen az iskolapadok teljes hiánya.
Hogy a zsúfoltságot mégis valamennyir e enyhítsék, s a men ek ült tanerőket is foglalkoztatni tudj ák, a megyei művelődési megbízott a t úl- népes osztályokat kettéválasztatta, s a tanítást úgy oldották meg, hogy az egyik tanerő délelőtt, a másik pedig délután tanította az osztálynak reá eső részét u gy a na b b a n a tanteremben. Ilymódon sikerült a legtöbb osztálynak legalább heti 18 órát biztosítani, ami az adott nehéz viszo- nyok közepette némileg mégis biztosítani tudt a a t anít ás sikerét.
Komolya n foglalkoztatta a megyei művelődési osztályt, hogy az egészségtelen elhelyezésű iskolákat jobb helyre telepítsék. Ilyen egész-
ségtelen helyiségben volt elhelyezve pl. az egri áll. polgári fiúiskola, valamint a gyengetehetségűek egri áll. kisegítő iskolája. A művelődési osztály egyébként az egész megyében meg akarta vizsgáltatni a járási orvosokkal az iskolákat abból a szempontból, mennyibe n felelnek meg az egészségügyi követelményeknek.
A Tanácsköztársaság elsőrendű közérdeknek tartotta, hogy egyet- len gyerme k se legyen kénytelen nélkülözni a k u l t ú ra áldásait. Eddig ugyanis megyénkben is a szétszórtan, s a legközelebbi iskolától messze fekvő t an yák és puszták tankötelesei minden oktatás és nevelés nélkül nőttek fel. Ezeknek a beiskolázását a művelődési osztály úgy akarta biztosítani, hogy részükre internátussal kapcsolatos iskolákat állítsanak fel. s ott részesülnek az elemi, esetleg a gazdasági továbbképzésben is, melytől lakóhelyükön elesnek. Erre a célra a legmegfelelőbbnek l át- szottak egyes nagyobb, t er mé ke nyebb s ígv a mezőgazdasági oktatásra is alkalmas területtel rendelkező kastélyok, üres uradalmi épületek. Ilyen telep kellett volna a megye területén öt-hat, mindegyik legalább 100 tanulóra számított tanteremmel, megfelelő munkatermekkel, vala- mint internátussal egybekötve. A művelődési osztály körültekint ő figyelmet fordított arra is, hogy a gazdasági iskolák felállításához, ille- tőleg továbbfejlesztéséhez szükséges földterületet (legalább 1 5 — 20 hol- dat) gazdasági iskolaként a helyi viszonyoknak megfelelően biztosítsák.
Nagy gondot okozott az iskoláknak tanerőkkel való ellátása is.
Amelyik iskolához tanerő nem jutott, oda me nekült pedagógusokat, vagy addig állás nélkül álló tanítónőket küldött ki a megyei művelő- dési megbízott. így a me nekült ta nerők beosztásával, s új ak kinevezé- sével a tanítóhiány némileg enyhült. A tanítással hivatásszerűen fog- lalkozó okleveles egyházi személvek, akik a nyilatkozatot aláírták, a t anításra — ideiglenesen — megbízást nyerhette k az elkövetkezendő tanévre. Végleges alkalmazásukat azonban attól t et ték függővé, hogy bizonyságot szolgáltatnak-e mind szociális, mind politikai megbízható- ságukról. A tanítással hivatásból nem foglalkozó felszentelt papok, ha a nvilatkozatot aláírták, szintén módot nyertek arra, hogy megfelelő átkép7Ő tanfolva m elvégzése után, esetleg mint gazdasági iskolai taní- tók alkalmazást ny erj en ek . Egyéb diplomás emberek előképzettségük- höz szabott kurzusokon ny erte k volna átképzést a tanítói pályára.
A művelődési osztályok a kánt ortanít ókat nyilatkozatra hívták fel, vajon mint tanító, vagy mint kántorok óh aj t ana k-e a jövőben működni, mert a két foglalkozás összeférhetetlen. A pedagógusok személyi ügye- inek elbírálásánál a megyei művelődési osztály alapos megfontolásra hívta fel a helyi művelődési tanácsok figyelmét. Az elbírálásnál a régi politikai magat artás vagy egyes elejtett szavak csak másodsorban vehe - tők tekintetbe, ellenben különösen hangsúlyozandó és irányadó a Ta- nácsköztársaság megalakulása óta tanúsított magatartás. A cél semmi - esetre sem régi politikai ténykedések, esetleg ehhez kapcsolódó sze- mélyi ellentétek ezen az úton elérendő megtorlása, hanem annak elérése, hogy minden képesített tanító a jövőben az új szellemben veze- tett iskola megbízható munkásává váljék. Éppen azért, mert a jövőben
két-háromszor annyi képzett t anít óra lesz szükség, mint amennyi r e n - delkezésre áll, arra kell törekedni, hogy a talán még ma is a régi szel- lem hatása alatt álló t a n í t ó átalakuljon és az új társadalom hasznos és megbízható mun kásává válj ék.
A Tanácsköztársaság egyik legfontosabb fel ada tának tekintette a gyermekek testi és lelki védelmét. A Kormányzótanács az iskolában gyermekvédő gyámi állásokat rendszeresített és a gyermekvédő gyámi teendőkkel külön gyámi tanfolyamon kiképzett tanítókat vagy más szakképzett egyéneket bízott meg. A gyám feladata volt az iskolaköte- les gy ermek e k testi és lelki védelme. Ennek érdekében állandó érint- kezést t ar t o t t fenn a szülőkkel, az iskolaorvossal s a tanszemélyzettel. A gyámok irányítását a nagyobb városokban és a megyei székhelye- ken a munká s-, kat on a- és földművestanácsok művelődési osztálya fennha tósá ga alatt mű k ö d ő iskolai gyermekvédelmi központok végez- ték. Az iskolai gyermekvédelem érdekében a Kormányzótanács elren- delte a szükséges gyermekotthonok (internátusok) és pedagógiai labora- tóriumok felállítását. A beteges gyermeke k számára külön otthonok (is- kolai szanatóriumok, gyógypedagógiai intézetek stb) létesültek [28]
Kalovits Alajos meg ye i művelődési megbízott már március hónap- ban felhívta az összes iskolák vezetőit, hogy a tanulók f ürdet ésének rendszeresítése érdekében adják be hozzá összes növendékeik k im u ta - tását, megjelölve szüleik vagyoni állapotát, testvéreik számát és korát, lakásviszonyaikat. A kimuta tások h ián ytala nul és pontosan kitöltve be is érkeztek, s azokat összegyűjtve kiadta dr. Salla orvosnak további intézkedés végett. Abban állapodott meg az orvossal, hogy a legszegé- nyebb és ar r a legjobban rászoruló tanulókat csoportokban fogja az uszodában fü r de t t e t ni. Az orvos kilátásba helyezte, hogy a tanév befe - jeztéig az összes iskol áját néhányszor végigfürdeti.
A megyei művelődési osztály nagy súlyt helyezett arra, hogy a beteg prolet ár gyermeke k részére mind Egerben, mind a megyeben szanatóriumok létesüljenek. Ennek érdekében igyekezett számbavenni az erre a célra felhasználhat ó épületeket az egyházi és egyéb épületek likvidálása ú t j á n. Addig is folytak az előmunkálatok; Egerben ilven szanatóriumi célra alkalmasnak látszott a Haidú-hegyen lévő, dús vege- tációval körülvett, po r men te s Debreczeni-féle villa, s ha ez kevésnek bizonyulna, még a Ká nit z-fé le nag y házat is igénybe lehetett volna venni. Ebbe n a kérdé sben a megvei művelődési megbízott beható t á r- gyalásokat folytatott J a c k w e r t h Ede kormányzótanácsi biztossal, aki a proletárgyerekek egészségügyének ápolását maga is elsőrangú fel- adatnak teki nt ette.
Tekintet tel arra, ho gy a tavaszi és nyári mezei m u n k a az a ny ák at naphosszat elvonja a kisgyermeke k gondozásától, Kalovits művelődési megbízott felhívta a ,,játéktanítónőket", hogy a gyermeke k foglalkoz- tatását egész napon át teljesítsék. Hogy azonban ez keresztülvihető le- gyen, szükségessé vált minden játékiskolánál (óvodánál) napköziotthon létesítése, hol a kicsinyek meleg ebédhez juthatnak. Amellett gondos- kodni kellett megfelelő számú d aj káról is, A kérdés megoldásának gya-
