Sztálin, a szocialista statisztika elméletének megalapítója

és felvetette az ország előtt a kisüzemi parasztgazdaságról a nagyüzemi kollektív gaz—

daságra való áttérést, mert csak ez biztosíthatja a bővített újratermelést és az akku—

mulációt. Természetes azért, hogy Sztálin elvtárs beszédének befejezésében a forra—

dalmár marxistákat hívta fel arra, hogy dolgozzák ki a népgazdasági mérleg sémáját, dolgozzák ki egy olyan gazdasági táblázat sémáját, amely számokban fejezi ki a szo—

cialista bővített reprodukció fejlődését és arányait.

A gazdasági funkcionáriusok értekezletén mondott beszédében Sztálin elvtárs rámutatott arra, hogy mennyire fontos ,,...számolni, kalkulálni, a bevételekről és kiadásokról megalapozott mérlegeket összeállítani". (J. V. Sztálin: A leninizmus kér—

dései, 11. kiadás, 346. old., oroszul és u. a., Szikra, Budapest, 1949, 415. old.) ,

ztá'lin elvtárs feladatul tűzte a közgazdászok, statisztikusok és számviteli dol—

gozók elé, hogy dolgozzák ki a termelési költségek szocialista számvitelét, hogy dolgoz—' ; zák ki az egész népgazdasági rendszerünkre vonatkozó kalkulációs munka statisztikai megszervezésének kérdését.

Sztálin elvtárs már első munkáiban (Művei, 1. kötet, 336. old., oroszul) és számos ' egyéb munkájában és beszédében is (4. kötet, 366. old., 6. kötet, 214—215. old., 7. kötet, 329. old., stb., oroszul) hangsúlyozta a statisztikai tudomány jelentő—

ségét és a helyesen megszervezett, pontos és objektív számvitel szerepét a szocialista társadalom építésében.

Előadásának befejező részében az előadó kifejtette, hogy Sztálin, Lenin munká—

jának zseniális továbbfejlesztője, miképpen folytatta az állami statisztikai apparátus megerősítését és tökéletesítését, s a statisztikai tudomány elmélyítését.

Sztálin, a szocialista statisztika elméletének

. megalapítója*

A Nagy Októberi Forradalommal egyidőben megszületett szovjet statisztika 31 éves fennállása alatt rendkívüli fejlődésen ment keresztül, a szocializmus és kommu—

nizmus építésének, a népgazdaság tervezésének eszközévé és a technikai haladás ér—

tékes segítőjévé vált.

Mint jól megalapozott tudománynak, a szocialista társadalom és a szovjet állam—

épités gyakorlati eszközének fejlődését értékelni lehetetlen a nélkül, hogy Leninnek és Szlálinnak, mint a világ első szocialista állama megalapítóinak döntő közreműkö—

dését ne ismerjük. Elméleti és elvi útmutatásaik lehetővé tették, hogy a statisztika összes alapvető problémáinak megoldása után a szovjet statisztikából igazi tudomány lett, amely a dialektikus és történelmi materializmus elméletére van felépítve. Az állam részéről astatisztika megszervezése és fejlesztése terén megnyilvánuló szakadat—

lan gondoskodás tette lehetővé, hogy a szovjet statisztika a munkásosztály, a nagy tömegek kezében a jobb és kizsákmányolástól mentes gazdasági élet megszervezéséért folytatott harcnak értékes eszköze legyen.

A szovjet statisztika a gazdasági és társadalmi élet tevékenységének minden szektorát felöleli; vizsgálati tevékenysége kiterjed az egész népgazdaságra és a kul—

turális élet minden területére; visszatükrözi a szocialista bővített reprodukció egész folyamatát, tudományos alapra van felépítve, és a legtökéletesebb, operatív jellegű munka— és elemzési módszerekkel rendelkezik. Lenin és Sztálin, az emberiség e nagy, zseniális alkotói, teremtették meg a tudományos statisztika elméleti alapját. Abból a megfontolásból kiindulva, hogy a statisztika a társadalmi és gazdasági jelenségek megismerésének legfontosabb eszköze, a statisztikát mélyreható társadalmi és gazda—

sági elemzéseikben tudományosan alkalmazták, ami lehetővé tette, hogy a társadalmi fejlődés törvényeit felfedjék és azokat magyarázzák. Lenin és Sztálin művei lehetőséget nyujtanak arra, hogy a statisztika alapvető elveit, *a szocialistűtállamban betöltött szerepét és e.járásainak felhasználási módjait megállapíthassuk.

Lenin és Sztálin azt tartották, hogy a statisztikának, mint a megismerés eszközé—

nek alkalmazásában az elsőbbség a társadalmi és gazdasági elemzést illeti meg. Ki—

fejtették és világosan meghatározták a statisztika és a politikai gazdaságtan közötti

* Probleme economies, Bukarest, 1949, 6. sz., 54—61. old.

Hl

összefüggést, kimutatva, hogy a statisztikai elmélet alapja a marxista politikai gazda—

_,Ságtan és hogy a gazdasági kutatás csak akkOr jár gyümölcsöző eredménnyel,—ha a

gazdasági elemzés során felvetett problémákra nyujtott válaszok a tudományosan

Lenin és Sztálin kimutatták és meghatározták a különféle statisztikai mód- szerek alkalmazásának a gazdasági elemzésben elfoglalt helyét; megállapították, hogy a tudományos statisztika alapja a csoportosítások elmélete, ugyanakkor kijelolték a statisztikai átlagok alkalmazásának határait, hangsúlyozva, hogy az átlagok csak mint csoportátlagok használhatók; Lenin és Sztálin munkáiban a társadalmi és gazda—

sági jelenségek dinamikájának elemzésére szolgáló indexmódszer tudományos alkalma—

zására megadott példák teljesen felszámolják az indexelmélet terén mutatkozó idealiz—

' , must és formalizmust.

Lenin és Sztálin munkáiban ugyanilyen döntő jellegű irányelvek vannak a sta—

' ' tisztikának a szocialista államban betöltött szerepére, a statisztika s a tervgazdaság viszonyának megállapítására vonatkozóan. A szovjet statisztika, Lenin és Sztálin ' , alkotása, zseniális útmutatásaik alapján fejlődik és az általuk kijelölt annyira fontos feladatot, a termelés és elosztás rendszeres ellenőrzését és számbavételét, kiválóan teljesiti.

Ugyanilyen nagyjelentőségű volt Lenin és Sztálin közreműködése a szovjet sta—

' tisztika gyakorlati megszervezésében. A szovjet statisztikai intézmények egész törté—

nete Lenin és Sztálin irányelveinek gyakorlati megvalósulását jelenti, és a statisztika _ fokozatos fejlődését előidéző minden egyes új intézkedés magán hordja Lenin és Sztálin , zsenialitásának fénysugarát. Minden egyes intézkedés annak a gondoskodásnak bizo—

nyítéka, amelyet a megismerés e hatalmas eszközének kifejlesztésére fordítottak.

Sztálin különösen figyelemmel kísérte a szovjet statisztika helyes fejlődését és

" azt, hogy a statisztika a tervgazdaság követelményeinek megfeleljen; ilyenformán a szovjet statisztika aktív, operatív eszközzé vált. Sztálin útmutatásai jelölték meg a statisztika számára a megoldandó problémákat, az alkalmazandó módszereket és a nagy forradalmi intézkedések meghozatala előtt a statisztika számára Sztálin szabta meg , a vizsgálódások irányvonalát. Sztálin állandó gondoskodása kifejezésre jutott a Sztálini Alkotmány történelmi jelentőségű okmányában is, amely világosan meghatározta a szocialista államban a statisztika fontosságát és szerepét.

Hogy a statisztika a vázolt feladatokat megoldhassa, hogy tudományos alapja biztosítva legyen, szakadatlan fejlődését, egész tevékenységét a dialektikus és törté—

- nelmi materializmus alapelveire, a proletariátus pártjának élet- és világszemléletére kellett felépítenie, mert csak ez az alap nyujt lehetőséget arra, hogy a természet és ' társadalom jelenségeit, valamint fejlődési törvényeit a maguk egészében és össze—

, íüggéseikben megérthessük. Sztálin ,,Dialektikus és történelmi materializmus" című klasszikus munkája,a marxista filozófia gazdag kincstára, amely a dialektikus és _ ; történelmi materializmus alapelveit a legnagyobb világossággal foglalta össze. Ez a

* munka fegyverezte fel a szovjet statisztikát és segitette hozzá ahhoz, hogy meghatá—

rozhassa és körülirhassa kutatásainak tárgyát és vizsgálati módszereit, valamint ki—

küszöbölhesse azokat az idegen befolyásokat, amelyek fejlődésében akadályozták.

Sztálin zseniális munkáinak, útmutatásainak alapján sikerült a statisztikának először helyesen megállapítania, hogy mi a statisztikai megfigyelés tárgya.

A statisztikai sokaság, mint a statisztikai kutatás tárgya, úgy tekintendő, mint egymással szoros kapcsolatban lévő jelenségek vagy elemek egysége, mint szerves egység, amelyben az elemek egymást feltételezik, mert ,,az egyes tárgyak, jelenségek, elemek szervesen kapcsolódnak egymáshoz, függnek egymástól és feltételezik egymást."1) Az izolált, a többi jelenséggel való szerves kapcsolatukból kiragadott jelenségek vizs—

gálata nem tudományos és csakis hamis következtetések levonásához vezethet, amint az a burzsoá statisztika esetében látható.

De a természetet nem tekinthetjük úgy, mint a nyugalom és mozdulatlanság állapotát, hanem úgy kell tekintenünk, ,,mint a szakadatlan mozgás és változás, sza—

kadatlan megújhodás és fejlődés állapotát, ahol valami mindig keletkezőben és fejlő—

dőben van, valami mindig pusztulóban és elhalóban". 2)

Ennek a megállapításnak roppant fontossága van a statisztikai tömegjelenségek tanulmányozásában. Ha a statisztikai sokaságot úgy tekintjük, mint az egymással

:; ll!) V. Sztálin: A leninizmns kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 634. old.

o.

1 149,

kapcsolatos és egymást kölcsönösen feltételező jelenségek összességét, akkor azokat mozgásukban, fejlődésükben kell vizsgálnunk ; e mozgások következtében a sokaságot alkotó jelenségek minőségi egyneműsége az új elemek születése és a régiek elhalása következtében megváltozik. Ha a statisztika a jelenségek belső átalakulásának erre a lényeges sajátosságára rá nem mutat, akkor nem is adhatja meg az átlagok módsze—

rének helyes értelmezését, mert az átlag a statisztikai sokaság általánosító, szintetikus _ jellemzője. Amíg a megfigyelt sokaságban változások történnek, amelyek következtében egyes régi elemek eltűnnek és újak születnek, ez azt jelenti, hogy megváltozik maga az a folyamat is, amelynek részese a sokaság, következőleg, ha az átlagok meghatározásánál a bekövetkezett belső változásokat számitásba nem veszik, akkor ilyen átlag csak

fiktív, teljesen önkényes átlag lesz. ;

A dialektikus és történelmi materializmus hozzásegíti a tudományos statisztikát ahhoz, hogy a statisztikai számok úgynevezett állandóságára felépített elmélet valódi tartalmát leleplezze. Az ilyen idealista elméletek a statisztikában nem jelentenek mást, mint a kapitalizmus osztályérdekeinek kiszolgálását, kísérletet annak bebizonyítására, hogy a kapitalizmus uralma ,,stabil" és ,,örökös". Ebben a megvilágításban maga a nagy számok törvénye is elveszti fétisszerű jelentőségét és annak alkalmazhatósága is csak korlátozott. ,,A dialektikus módszer számára —— folytatja tovább Sztálin ——

mindenelőtt nem az a fontos, ami az adott pillanatban sziláÉnak látszik, de már kezd , elhalni, hanem az, ami keletkezőben és fejlődőben van, még ha az adott, pillanatban nem is látszik szilárdnak, mert a dialektikus módszer szempontjából csak az legyőz—

hetetlen, ami keletkezőben és fejlődőben van.") Ez az elv vezette rá a statisztikát arra, hogy meghatározza a progresszív átlagok módszerét, ami egyszersmind a nagy számok törvényének és a statisztikai átlagoknak helyesbítését is jelenti. Ha e jelen—

ségek szakadatlan változnak, ha folyamatosan egyesek eltűnnek és újak születnek, akkor a statisztikának nemcsak az a kötelessége, hogy az egységes egésznek tekintett tömegjelenségekben csak azt mutassa ki, ami valamiképpen állandónak mutatkozik, hanem kötelessége az is, hogy foglalja össze, válassza ki és ábrázolja azt, ami új, ami egyelőre nem látszik ugyan állandónak, de ami fejlődik és tömegjelensé'ggé fog válni.

Ennek a követelménynek roppant nagy a gyakorlati fontossága. Ha a statisztikai mód—

szerek segítségével kiragadjuk azt, ami új és progressziv, akkor ez iránymutatást jelent arra, hogyan érhető el, hogy az új elemek tömegjelenséggé váljanak. Ime, ebben rejlik annak oka, hogy a szovjet tervezési gyakorlat miért igazodik a mindent mozgó—

sító progresszív átlagok után és miért veti el a gyakorlat a megkülönböztetés nélküli statisztikai átlagokat.

A dialektika a jelenségek változását nem mint puszta növekedési folyamatot tekinti, ,,hanem mint olyan fejlődést, amely jelentéktelen és rejtett mennyiségi válto—

zásokból nyílt változásokba, gyökeres változásokba, minőségi változásokba megy át, ahol a minőségi változások nem fokozatosan jönnek létre, hanem gyorsan, váratlanul, egyik állapotból a másik állapotba való ugrásszerű átmenettel"2) úgy, hogy e szerint:

,,az alacsonyabbtól a magasabb felé fejlődés folyamata nem a jelenségek harmonikus kibontakozásának formájában megy végbe, hanem mint a tárgyakban és jelenségek—

ben rejlő ellentmondások felfakadása, mint az ellentmondások alapján működő ellen—

tétes tendenciák ,,harca".3)

A statisztika feladata tehát éppen az, hogy kutatási módszereivel, a minőségi elemzés segítségével jelezze ezeket a változásokat, fejezze ki azokat statisztikai szá—

mokban, a változásokról olyan statisztikai képet adjon, amely a statisztikai tények sokaságát úgy ábrázolja, ahogy Lenin értelmezte a statisztikai tények fogalmát, amikor azt mondotta : ,,. . . statisztikai tényeknek csak azok a tények nevezhetők, amelyeket politikai, gazdasági összefüggésükben veszünk és amelyek a gazdasági jelenségek leg—

fontosabb sajátságait, főbb és lényeges vonásait jellemzik".4) A statisztika feladata, hogy kísérje figyelemmel és ábrázolja azokat a mennyiségi változásokat, amelyek kezdetben jelentéktelenek, de idővel minőségi változást jelentenek és gazdasági és társadalmi típusok kialakulásához vezetnek.

A dialektikus és történelmi materializmus hozzásegíti a statisztikát ahhoz, hogy a jelenségek lényegének mélyére hatolhasson és megfigyelhesse azoknak konkrét törté—

1) J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 634. old.

* U. o., 635. old. _

' U. o., 637. old. x

' V. Sz. Nyemcsinou: A statisztikai tudomány kérdései Lenin műveiben. —— Statisztikai Szemle, 1949, 12. sz., 382. old. §

I43

gálatára olyan megkülönböztetett munkamódszereket alkalmazzon, amelyek a szóban—

forgó jelenségnek megfelelően vannak felépítve.

Sztálin zseniális munkája, ,,A dialektikus és történelmi materializmus", megterem—

tette a szovjet statisztika számára a leghaladottabb elméleti alapot és segítségére van a problémák megoldásában.

Könnyű megérteni, hogy miért van különösen nagy jelentősége a statisztikában az elmélet és gyakorlat közötti összefüggésekre vonatkozó lenini—sztálini irányelveknek.

Ez az organikus kapcsolat elengedhetetlen feltétele a statisztika helyes fejlődésének.

A politikai elméletek, eszmék és intézmények eredetét, megjelenését tárgyalva Sztálin kimutatta, hogy a társadalom szellemi élete a gazdasági életviszonyok vetülete, vissza—

tükröződése. De ha az új progressziv eszmék egyszer már megjelentek, azok anyagi erővé is válnak, ,,amely megkönnyíti a társadalom anyagi életének fejlődése által fel—

vetett új feladatok megoldását, megkönnyíti a társadalom előrehaladását".1) A statisz—

tika területén az elmélet és gyakorlat közötti kapcsolat azt igazolja, hogy a gyakorlati megvalósítás megköveteli az állandó elméleti munkát és hogy csak a valóban tudomá—

nyos, progressziv elmélet biztosítja a gyakorlati megvalósítás sikerét, úgy, ahogy azt Sztálin értette, amikor azt mondotta : ,, . . . az elmélet, ha valóban elmélet, a gyakorlat embereinek tájékozódó aőt, világos perspektívát ad, biztonságot a munkában, hitet ügyünk győzedelmében . . ." majd így folytatja : ,, . . . hogy a gyakorlattól el ne marad—

junk, azonnal hozzá kell fognunk ahhoz, hogy mindezeket a kérdéseket az új helyzet szempontjából kidolgozzuk".2)

, , Ez az elvi jelentőségű útmutatás segíti elő a statisztikai elmélet, és gyakorlat harmonikus fejlődését s ugyanakkor hozzájárul ahhoz is, hogy az elméletnek a gyakor—

lattól való elmaradása csökkenjen. Az elméleti statisztika egyik legfontosabb problémája:

a lehetőség és a valóság problémája, amely kérdéssel Sztálin tudományosan foglalkozott munkáiban. A lehetőség és valóság közötti összefüggést Sztálin így határozta meg:

,,A szovjet rendszer óriási lehetőséget nyujt a szocializmus teljes győzelmére, de a lehetőség még nem valóság. Hogyalehetőséget valósággá változtassuk át, a feltételek egész sorára van még szükség, amely feltételek között rendkívül fontos szerepet játszik a Párt vonala és a párt vonalának helyes alkalmazása. .. Lenin nem azt mondotta, hogy a NEP biztositja számunkra a szocializmus győzelmét. Lenin csak azt mondotta, hogy a NEP gazdasági és politikai szempontból biztositja számunkra annak teljes lehető—

ségét, hogy a szocialista gazdaság alapjait telepítsük. De a lehetőség még nem valóság.

Hogy a lehetőséget valósággá változtassuk át, ki kell dobnunk a ,,minden megy magá—

tól, jelszó elméletét, újjá kell építenünk népgazdaságunkat, döntő támadást kell indítanunk a városi és falusi kapitalista elemek ellen. Ennek következtében tehát a rendszerünkben rejlő tényleg létező lehetőségeket szigorúan külön kell választanunk e lehetőségek felhasználásától, e lehetőségek gyakorlati megvalósításától."3)

A statisztika a valóság megismerésének egyik eszköze, mint ahogy Sztálin tanitja ; a statisztikának azonban nemcsak az a szerepe, hogy egy adott időpontra vonatkozó valóságokat vizsgálja, hanem azis, hogy kimutassa a fejlődési lehetőségeket, kutatási módszereivel feltárja, hogy a szocializmus építésére melyek a lehetőségek és hol talál—

hatók azok.

A szovjet statisztika új statisztika. Uj már csak annak a ténynek következtében.

is, hogy eszköze a népgazdaság tervezésének, amelyben szerepe igen nagy fontosságú.

A hatalmas sztálini tervek összeállítása, azok teljesítésének ellenőrzése, a szocializmus épitési folyamatának ábrázolása tudományos statisztika nélkül lehetetlen. Sztálin munkáiban világosan meghatározta egyrészről a statisztika és a tervezés közötti kap—

csolatot, másrészről a statisztika és a számvitel közötti kapcsolatot. 1924—ben az OK(b)P XIII. kongresszusán tartott beszédében felsorolta az akkori Központi Statisztikai Hivatal hibáit. Sztálin rámutatott arra, hogy ,, . . . semmiféle építő munka, semmiféle állami munka, semmiféle tervgazdasági munka el nem képzelhető számvitel nélkül, a számvitel pedig elképzelhetetlen statisztika nélkül." Ebben a rövid jellemzésben két lényegbevágó probléma talált megoldásra: a statisztika szerepe és fontossága, mint a tervezés nélkülözhetetlen eleme, a statisztika vezető szerepe a számvitellel szem—

ben, amelynek megszervezését és irányítását a statisztika biztosítja. Szlálin e meghatáw

1) . V. Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 647. old.

') . o., 333—334. old.

3) J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 408—409, old., oroszul.

[44

rozásának roppant fontossága van már csak azért is, mert gyökeresen megsemmisít minden olyan törekvést, amely a statisztikát puszta nyilvántartássá akarja lefokozni, mint ahogy megkísérelték ezt azok a ,,baloldali'? teoretikusok (a statisztika lassú elha—

lása a szocializmusban ,,elmélet" hívői), akik nem ismerték fel a szocialista rendszer- —, ben a statisztika tárgyát és feladatát.

A statisztikának, mint a tervteljesités ellenőrzése, mint a népgazdasági rejtett tartalékok feltárása eszközének különösen fontos szerepe van abból a szempontból, hogy alapját képezi a tervek teljesítésének és tökéletesítésének, ami világosan következik Sztálin alábbi kijelentéseiből: ,,Számunkra az ötéves terv, mint bármi—

féle más terv, csak egy elsődleges megközelítő terv, amelyet a helyszínen, a terv teljesítése során szerzett tapasztalatok alapján kell pontosan meghatározni, megváltoz—

tatni és tökéletesíteni. Mindazokat az eshetőségeket, amelyek rendszerünk mélyében rejtőznek, amelyek csak a munka folyamán, a tervek a gyárban, az üzemben, a kol—

hozban, a szovhozokban, a Vidéken való végrehajtása során kerülnek felszínre, semmi—

féle terv sem veheti számításba. Csak a bürokraták gondolják, hogy a tervszerűsítésí munka a terv összeállításával befejeződik. A terv összeállítása csupán kezdete a terve—

zésnek. Az igazi tervirányitás csak a terv összeállítása, annak helyszíni kivizsgálása a végrehajtás menetében eszközlendő helyesbítés és a pontos meghatározás megtörténte után veszi kezdetét.")

Ismeretes, hogy a szovjet statisztika alapvető feladata a népgazdasági mérleg összeállítása. Ez a munka bizonyos vonatkozásban az egész statisztika betetőzése, tevékenységének összefoglalása. A népgazdasági mérleg lényegében a részletmérlegek egész sorából tevődik össze és e részletmérlegek egy mérlegben való egyesítése rend- kívül nagy jelentőségű munka.

A Központi Statisztikai Hivatal fennállásának első éveiben a marxista előképzett—

ség nélküli gazdaságstatisztikusok évenkint állítottak össze hasonló mérlegeket. Sztálin kimutatta azt a hamis módszert, amely szerint abban az időben a népgazdasági mér—

legeket összeállították és bebizonyította, hogy a népgazdasági mérleg módszertanának egyetlen helyes megoldása, ha a mérleg felépítése a szocialista bővített reprodukció marxista elméletén épül fel. A népgazdasági mérlegnek kell a szovjet statisztika köz—

ponti feladatává válnia, a népgazdasági mérlegnek kell vezető irányelvnek lennie az összes statisztikai megfigyelések megszervezésében. ,,Ugyancsak fel kell vetni _ mon- dotta Sztálin —— a marxi újratermelés—elmélet népszerűsítésének kérdését. Ki kell dolgozni népgazdasági mérlegünk felépítésének sémáját. Az, amit a Központi Statisz- tikai Hivatal 1926—ban népgazdasági mérleg címén közzétett, nem mérleg, hanem szá—

mokkal való játék . . . A Szovjetúnió népgazdasági mérlegének sémáját forradalmi marxistáknak kell kidolgozniok, ha egyáltalán foglalkozni akarunk azzal, hogy kidol—

gozzuk az átmeneti időszak gazdasági kérdéseit".2)

Ebből a szempontból a szovjet statisztikai gyakorlat jelentékeny haladást ért el.

A népgazdasági mérleget évenkint állítják össze és az szintetikus kifejezőjea szovjet népgazdaság fejlődésének alapjául szolgáló szocialista bővített reprodukciónak.

Sztálin útmutatásainak itt is döntő szerepük volt a szovjet statisztika tevékeny—

ségének megjavításában.

Az átlagok kérdése hasonlóképpen fontos problémája a statisztikának. A szovjet statisztikában, a burzsoá statisztikától eltérően, az átlagokat csak bizonyos korlátok között alkalmazzák. Ha az átlagot megkülönböztetés, tudományos csoportosítás nélkül alkalmazzuk, akkor az ilyen átlagok a valóságról teljesen hamis képet adnak.

Lenin ,,A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című és más munkáiban is kimutatta a csoportosítások és az átlagok közötti szoros összefüggést. Ismételten foglalkozott e kérdésekkel Sztálin,, amikor 1929-ben a SzK(b)P Központi Bizottságának teljes ülésén leleplezte a jobboldali elhajlást. Visszautasitva azt a nem tudományos átlagokra fel—

épített állítást, hogy a Szovjetúnióban a vetésterületek rendszeresen csökkennek, Sztálin ez alkalommal elvi irányítást ad az átlagok alkalmazása tekintetében:

,,Igaz—e az, hogy a vestésterületek rendszeresen csökkenő irányzatot mutatnak ? Nem, nem igaz. Rykov itt az országos vetésterület átlagszámait sorakoztatta fel. De az átlagszámok módszere, ha nem helyesbítik a kerületekre vonatkozó adatok alapján, nem tudományos módszer . . . Ha szemügyre vesszük a vetéterületek kerületek szerinti változásait, vagyis, ha tudományosan közelítjük meg a kérdést, akkor kiderül, hogy

,) J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, 10. kiadás, 413. old., oroszul.

') J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 354. old.

IAE

gegyes kerületekben a vetésterületek rendszeresen növekednek, a másikban pedig néha—*

csökkennek. .."1)

Lenin tudományos irányelvei m ett az elméletben és gyakorlatban e pontos : meghatározásnak nagy elvi jelentősége n és a szovjet statisztika az átlagok alkalma-—

zásában állandóan irányadónak tekintette.

A jelenségek fejlődésének folyamatát vizsgálva a dinamika mérésére a statiszti- kának a módszerek egész sorát kellett kidolgoznia. E módszerek közé tartozik elsősor—

ban az indexeknek és a növekedés átlagos ütemének kiszámítása. A burzsoá statisztika- az indexek elméletét és módszerét az idealizmus és a formalista matematika tételeire építette fel. A burzsoá statisztika előtt az index lényege a- minőségileg nem, egynemű jelenségek mérésére szolgáló konstrukció szokásos (konvencionális) technikai eljárás 5 az index-elmélet feladata egy olyan index megállapítása, amely független attól az anyagtól, amelynek jellemzésére szolgál. A szovjet statisztika a marxizmus—leninizmus

*klasszikusainak útmutatásaiból indul ki, akik kimutatták, hogy a gazdasági index csak egy relatív mutatószám, amely mögött egy abszolút mennyiség áll, amely tény a statisztikai sokaság objektív realitásának következménye.

Sztálin világosan kimutatja, hogy nem engedhető meg az indexnek, mint olyan relatív mutatószámnak használata, amely el van választva azoktól az abszolút mennyi- ségektől, amelyeket jellemeznie kell. Sztálin, amikor az elsö ötéves terv mérlegét ismer—

tette, igen nagy figyelmet fordított az ütemek és a termelés évenkinti növekedése problé—

máj ának (tehát az indexnek), mint ez az alábbiakból kitűnik: ,,Végül néhány szót magáról a termelés évenkinti növekedésének üteméről és százalékairól. Ipari funkcionáriusaink keveset foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Pedig ez igen érdekes kérdés. Mit jelentenek a _ termelés növekedésének százalékai és mi rejlik tulajdonképpen a növekedés minden egyes százaléka mögött ? Vegyük például az 1925—ös évet, a helyreállítás időszakát.

A termelés évi növekedése akkor 66 százalékot tett ki. Az ipari összes termelés értéke 7.700 millió rubel volt. A 66 százalékos növekedés akkor abszolút számokban valami—

vel több volt 3 milliárdnál. A növekedés mindenegyes százaléka tehát akkor 45 millió—

rubellel volt egyenlő. Vegyük most az 1928—as évet. Ez az év 26 százalékos növekedéssel járt, vagyis százalékban majdnem háromszor kisebbel, mint az 1925—ös év. Az ipar összes termelésének értéke 1928—ban 15.500 millió rubel volt. Az egész évi növekedés abszolút számokban 3.280 millió rubelt tett ki. Vagyis a növekedésnek minden egyes százaléka akkor 126 millió rubellel volt egyenlő, azaz körülbelül háromszor akkora összeget tett ki, mint 1925—ben, amikor pedig a növekedés 66 százalékos volt. Végül vegyük az 1931—es évet. A növekedés 22 százalékos volt, vagyis háromszor kisebb, mint 1925—ben. Az ipar összes termelésének értéke akkor 30.800 millió rubel volt. Az egész növekedés abszolút számokban több mint 5.600 millióra rúgott. A növekedésnek minden egyesszázaléka tehát több mint 250 millió rubelt tett ki, vagyis hatszor annyit, mint 1925-ben, amikor a növekedés 66 százalékos volt és kétszer annyit, mint 1928-ban, amikor a növekedés több mint 26 százalékos volt.

Mindez miről tanúskodik ? Arról, hogy amikor a termelés növekedésének ütemét vizsgáljuk, nem szabad arra szorítkoznunk, hogy csakis a növekedés általános százalék—

számát vesszük figyelembe, tudnunk kell azt is, hogy mi rejlik a növekedés minden—

egyes százaléka mögött s hogy mekkora a termelés évi növekedésének általános ösz—

— szege."2)

Ezek az útmutatások — mint ahogy- ]. Mali]" írja3) — ,,a gazdasági indexek elmé—

lete előtt új perspektívákat nyitottak meg" és az itt levonható első következtetés, hogy az index a dinamikának relatív mértéke, amelynek azonban mindenkor egy bizonyos!

abszolút mennyiség felel meg és hogy az indexelemzés tárgya csakis egy reális gazda- sági jelenség lehet. Az indexek elméletében tehát azon az alapon, hogy az indexek formális jellegű relativ mennyiségek, az indexek önkényes megszerkesztése meg nem engedhető.

Ezeknek az irányelveknek az indexek elméletében még meglevő bizonyos burzsoá maradványok felszámolása szempontjából döntő jelentőségük van.

A statisztikának alig van egyetlen olyan alapvető kérdése, amelynek megoldá—

sában Sztálin döntő módon részt ne vett volna. Kimutatta a statisztikai megfigye—

1 J. V. Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 310. old.

" U. o., 453—454. old.

8) ]. Malíj: Agazdaságiindexek néhány módszertani kérdése. —Statisztikai Szemle,1949, 9. sz., 218. old.

mi *A (

lések egyes szakaszai között fennálló szoros kapcsolatot, hangsúlyozva: ,,A statisz— - tika munkája olyan, hogy a különböző egyes ágai egy egész lánc egyes szemeit alkot- ják és ha egyetlen láncszem elromlik, meghiúsítja az egész munká?!)

Ezt az elvet minden statisztikai munka megszervezésénél szem előtt kell tartani és csakis az egységesen, az egyes statisztikai műveletek legkisebb részleteire is kiter—

jedő terv alapján megszervezett statisztikai munka bonyolítható le sikeresen és bizo—

síthatja a tervben kitüntetett cél megvalósítását.

Sztálin, amikor rendkívül értékes elméleti irányelveivel a szovjet statisztikát gazdagította, ugyanakkor kimutatta azt is, hogyan kell a valóságot a kapitalizmus védelmében meghamisító burzsoá statisztika számadatait kritikával felhasználni.

Az első ötéves terv mérlegét összeállítva és kidomborítva a szovjet népgazdaság elért eredményeinek nagyszerűségét, összehasonlította azokat a kapitalista országok hely— . zetével. Miután a munkabérátlagok csökkenésére és a munkanélküliség emelkedésére vonatkozó kapitalista, hivatalos statisztikai adatokat ismertette, felhívta a figyelmet arra : nem tévesztendő szem elől, hogy a ,,hivatalos statisztika rendszerint csökkentett adatokat nyujt a munkanélküliségről. A munkanélküliek száma a kapitalista országok—

ban (1932—ben. —— A szerk.) 35 és 40 millió között ingadozottf: 2)

A szovjet statisztikának, amelynek legfőbb gondja a statisztikai számok hiteles sége és objektivitása, kétségtelen fölénye már abból is látható, hogy a SzK(b)P XIV. kongresszusán Sztálin kijelentette, hogy a Központi Statisztikai Hivatalnak ,,objektív, minden előítélettől mentes adatokat kell szolgáltatnia, mert az olyan kísérlet, hogy a számadatokat valamilyen eleve eltökélt nézethez igazítsák — bűn—

cselekmény,?)

De Sztálin, éppen úgy, mint Lenin, nem elégedett meg azzal, hogy a statisztikai kérdésekben elvi útmutatásokat adjon. Munkáiban konkrét példákat találunk arra, hogyan kell a statisztikai módszereket alkalmazni, hogyan kell tudományosan elemezni astatisztikai számokat. Eltérően aburzsoá statisztikától, ——ahol az elemzés nem egyéb, mint a matematikai módszereknek megkülönböztetés nélküli alkalmazása, ahol a vizsgált jelenségek minőségi összetételét nem veszik figyelembe, ahol az elemzés a funkcionális összefüggések formális ábrázolási gyakorlatává alakul át, —— Leninnél és Sztálinnál _a statisztikai adatok elemzése a marxista politikai gazdaságtan alapján végrehajtott minőségi, kauzális, okozati összefüggéseket kutató elemzés.

Az oroszországi proletariátus harcaira vonatkozóan az adatok és statisztikai módszerek segítségével végrehajtott elemzésre klasszikus mintát ad Sz tálin ,,Az orosz—.

országi Szociáldemokrata Munkáspárt londoni kongresszusa. (Egy küldött jegyzetei)"

című munkájában. Miután vázolta a kongresszus eredményét — a bolsevizmusnak a mensevizmuson aratott győzelmét, egész Oroszország haladó munkásainak tényeges egyesítését a forradalmi Szociáldemokrata Párt zászlaja alatt egy egységes pártban, ——

Sztálin a kongresszus jellemzésére annak összetételéről beszélt. A kongresszus össze—

tételének elemzése a marxizmus-leninízmus alapján végrehajtott statisztikai elemzés példája, példája annak, hogyan kell a csoportosítást elvégezni:

,,A kongresszuson összesen körülbelül 330 küldött volt jelen. Ezek közül 302—nek volt szavazati joga —— ezek több mint 150.000 párttagot képviseltek —— a többiek nek tanácskozási joguk volt. Frakciók szerint körülbelül így oszlottak meg (csak a szavazásra jogosultakat számítva): 92 bolsevik, 85 mensevik, 54 bundista, 45 lengyel és 26 lett.

A kongresszus résztvevőinek társadalmi helyzete szempontjából (munkások és nem munkások) a kongresszus a következő képet mutatta: fizikai munkás összesen 116, irodai alkalmazott és kereskedősegéd 24; a többiek — nem munkások, A fizikai munkások frakciók szerint a következőképpen oszlottak meg: a bolsevik frakcióban 38 (36 százalék); a mensevikben 30 (31 százalék); a lengyeleknél 27 (61 százalék);

a letteknél 12 (40 százalék); a bundistáknál 9 (15 százalék). A hivatásos forradalmárok pedig frakciók szerint így oszlottak meg: a bolsevik frakcióban 18 (17 százalék), mensevikben 22 (22 százalék); a lengyeleknél 5 (11 százalék); a letteknél 2 (6 százalék)?, a bundistáknál 9 (15 százalék).

;) Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIII. kongresszusa. Gyorsirásos beszámoló, 130. old.,

OPGSZII

l)J .Sztálin: A leninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 464. old.

') J. .Szlálin: A Szovjetúnió agrárpolitikájáról. Szikra, Budapest, 1949, 127. old.

! 47

Ez a statisztika mindannyiunkat elképesztetett. Hogyan ? A mensevikek olyan sokat kiabáltak pártunk értelmiségi összetételéről, éjjel-nappal értelmiségieknek ócsá—

;rolták a bolsevikokat, azzal fenyegetőztek, hogy minden értelmiségit kiűznek a párt—

ból, állandóan becsmérelték a hivatásos forradalmárokat —— és egyszerre csak kiderült, hogy a frakciójukban sokkal kevesebb a munkás, mint az ,értelmiségi bolsevikoknál!

Náluk sokkal több a hivatásos forradalmár, mint a bolsevikoknál ! De a mensevikek zsivajgását megmagyaráztuk azzal, hogy ,kinek mi fáj, arról kiabál .

Még érdekesebbek azok a számok, amelyek a kongresszus összetételét a küldöt- tek ,területi megoszlása, szempontjából mutatják. Kiderült, hogy e mensevik kül—

* dötteket nagyobb csoportokban főként paraszti és kisipari vidékek küldték ki: Gin-íja (9 küldött), Tiflisz (10 küldött), a ,,Szpilka" nevű kisorosz paraszti szervezet (azt hiszem, 12 küldött), a Bund (nagy többségében mensevik) és kivételként —— a , *Donyec—medence (7 ember), Ugyanakkor a bolsevik küldötteket nagy csoportokban -kizárólag a nagyipari vidékek küldték: Pétervár (12 küldött), Moszkva (13 vagy 14 küldött), Ural (21 küldött), Ivanovo-Voznyeszenszk (11 küldött), Lengyelország (% küldött).

Nyilvánvaló, hogy a bolsevikok taktikája a nagyipari proletárok taktikája, azoknak a vidékeknek a taktikája, ahol az osztályellentétek különesen világosak és

; az osztályharc különösen éles. A bolsevizmus —— az igazi proletárok taktikája.

* Másrészt éppoly nyivánvaló azis, hogy a mensevikek taktikája főleg a kisipari munkások és paraszti félproletárok taktikája, azoknak avidékeknek a taktikája, ahol az osztályellentétek nem egészen világosak és az osztályharc leplezett. A mensevizmus

—— a proletariátus félburzsoá elemeinek taktikája.

Ezt mondják a számok !1)

Sztálin munkáiban megszámlálhatatlan példa van arra, hogyan kell zseniális módon alkalmazni és magyarázni a gazdasági, társadalmi és politikai élet különböző területeire vonatkozó statisztikai adatokat. A rendelkezésünkre álló hely lehetővé teszi, hogy bemutassunk még egy példát, amely a szovjet ipar fejlődésére, mint az iparosítás szocialista politikájának eredményeire vonatkozik.

,,A gazdaság ágai közül leggyorsabban iparunk nőtt. A beszámolómban tárgyalt időszak alatt, vagyis 1930—tól kezdve, iparunk több mint kétszeresére, pontosan 101. 6 százalékkal nőtt meg, a háborúelőtti színvonalhoz viszonyitva pedig a növekedés csak—

nem négyszeres, pontosan 291. 9 százalék.

Ez azt jelenti, hogy az iparosítás nálunk teljes gőzzel folyt.

Az iparosítás gyors fejlődése arra vezetett, hogy az ipari termelés a népgazdaság össztermelésében a fő helyet foglalta el.

Ime, a megfelelő táblázat.

Az ipar részaránya a népgazdaság összes termelésében százalékokban

(az 1926/27 évek áraiban)

M e g n e v e z é s 1913 1929 1930 1931 1932 1933

* Ipar (a kisipar nélkül) ... 421 545 GLS 665 705" 704

Mezőgazdaság ... 519 455 384 33.13 — . 293 2913

Összesen . .. 100.o mao

Ez azt jelenti, hogy országunk szilárdan és véglegesen ipari országgá vált.

Az iparosítás szempontjából döntő jelentőségű a termelő eszközök termelésének növekedése az általános ipari fejlődés keretein belül. A beszámolónkban tárgyalt idő—

szak adatai azt mutatják, hogy az ipar egészén belül ez az iparág döntő helyet foglalt el.

1) J. V. Sztálin Művei, 2. kötet, Szikra, Budapest, 1949, 51—53. old.

,,A—Ág

Ime, a megfelelő táblázat. ,

A nagyipar két főcsoportjának termelési részaránya (az 1926/27 évek áraiban)

, Ossztermelés (milliárd rubelben)

Megnevezes

1929 1930 ] 1931 1932 1933

Az egész nagyipar ... 21.0 27.5 33.9 38.5 él.!)

E 1) b 6 1 ;

"A"-csoport. Termelő eszközök ... 10.2 14.5 18.8 22.0 24.3 ,,B"—csoport. Fogyasztási cikkek ... 10.8 13.0 15.1 16.5 17.6 !

Részarány (Százalékb'an)

"A"-csoport. Termelő eszközök ... 48.5 52.6 55.4 57.0 58.0*

,,B"-csoport. Fogyasztási cikkek . . . L . . . . 515 47.4 44.6 43.0 42.0

Összesen. . . . 100.0 100.0 100.0 100.0 100.0

A táblázat, mint látjuk, nem szorul magyarázatra.

Országunkban, amely technikai szempontból még mindig fiatal, az iparra külön- leges feladat hárul. Az iparnak nemcsak sajátmagának kell az új technika alapján átépítenie, nemcsak az ipar minden ágát, beleértve a könnyűipart, az élelmiszer—

ipart és az erdőipart is. Ezeken kívül még a közlekedés minden fajtáját és a mező- gazdaság minden ágát is át kell építenie. De ezt a feladatát csak abban az esetben tel- jesítheti, ha a gépipar -— a népgazdaság átépítésének ez a fő mozgató ereje _ vezető helyet foglal el benne. (A beszámolóban tárgyalt időszak adatai azt mutatják, hogy a gépgyártás már kivívta nálunk a vezetőhelyet az ipar egészén belül."1)

Sztálin, mint ahogy valamennyi munkájában, a statisztikai adatok elemzésé—

ben is valóban igazi művészettel öntötte szavakba a Vizsgált jelenségek elemzését.

A statisztika tudományának megalapozása tekintetében adott elvi útmutatások és a statisztikai módszerek helyes alkalmazására nyujtott számtalan példa mellett, a szovjet állam megalapítói, Lenin és Sztálin az állam általános statisztikájának kifejlesz- tésére hasonlóképpen a legnagyobb figyelmet és gondoskodást fordították. Elgondolá—

suk szerint a statisztikának és a számvitelnek a szocializmus viszonyai között a ter—

melés és elosztás mérésének és ellenőrzésének általános m'érőeszkőzévé, egy úgyneve—

zett népgazdasági nyilvántartás óriási számvitelévé kell válnia, amelynek a gazdasági élet összes szektorait, a termelés összes erőit, azok termelési eredményeit, a termékek elosztási módját fel kell ölelnie. Törekvésük az volt, hogy ez az eszköz legyen operatív, legyen meg benne a képesség, hogy azokat a követelményeket, amelyeket a szocializ- . mus építésének gyakorlata támaszt, gyorsan kielégíthesse. ,

Ez a törekvésük a szervező intézked-ések egész sorában megnyilvánult, amelyek mind arra irányultak, hogy a Központi Statisztikai Hivatal megteremtését és kifejlesz- tését biztosítsák.

Az állami általános statisztika számára központi szervet elsőízben 1918-ban léte—

tettek, amikor megalakították a Központi Statisztikai Hivatalt. Működésének első éveiben végrehajtott nagy statisztikai munkálatok Lenin és Sztálin gondoskodása és támogatása mellett folytak le. A statisztika operativitására való törekvés a Központi Statisztikai Hivatal 1926. évi újjászervezésében jutott kifejezésre, miután az Orosz—

országi Kommunista (bolsevik) Pári XIV. kongresszusa 1925 decemberében az iparo- sítási politika kérdésében véglegesen állást foglalt. Az új feladatok megkövetelték a statisztika központi szervének az 'új követelményeknek megfelelő módon való újjá—

szervezését. A népgazdaság tervezésének kifejlődése során a Sztálin által hirdetett elvet, hogy ,,semmiféle tervgazdasági munka el nem képzelhető számvitel nélkül",

l) J. V. Sztálin: A Ieninizmus kérdései, Szikra, Budapest, 1949, 524—526. old.

I49

x

gyakorlatilag is érvényesítette, amikor a tervezési és statisztikai munkálatokat ugyane azon szervben: az Állami Tervgazdasági Bizottságban egyesítette. Miután a statisz— ' ' tika 1930-ban az Állami Tervgazdasági Bizottság hatáskörébe került, ez a körül—

mény biztositotta mindkét intézmény tevékenységének szoros kapcsolatát, a harmo—

nikus, gyümölcsöző, eredményes együttműködést. Ettől az időponttól kezdve a sta—

tisztika a tervezési munkálatokkal összekapcsolva gyors, felfelé ívelő fejlődésnek indult.

A SzK(b)P 1929. évi XVI. történelmi kongresszusa után bekövetkezett újjászervezési intézkedés megvalósította atervezési és statisztikai munkálatok, a könyvelési operatív számvitel és a statisztika egységét, a beszámolójelentések rendszerének az elsődleges könyvelési okmányok alapján, a tervfeladat kérdéseinek megfelelően való megszerve—

zését.

A Központi Statisztikai Hivatal helyes ügyrendjére vonatkozóan hozott későbbi intézkedések arra irányultak, hogy a Statisztikai Hivatal a szocializmus építésének követelményeihez állandóan alkalmazkodjék.

A statisztika iránt tanusított sztálini gondoskodásnak, a statisztika szerepének és fontosságának legékesebben szóló kifejezése maga a Sztálini Alkotmány, amelynek 14. szakasza így szól:

,,A Szocialista Tanácsköztársaságok Szövetségének hatáskörébe, amelyet leg—

felsőbb hatalmi és államigazgatási szervei útján gyakorol, a következő kérdések tar—

toznak :

...t) a népgazdasági számvitel egységes rendszerének szervezése."

Ez a törvényhozási intézkedés jóváhagyta a szocialista államban a népgazdasági számvitel egységes rendszerét, miután az alkotmány megerősítette és szentesítette a

szocializmus vívmányait. *

A szovjet statisztika további fejlődése szüntelenül felfelé ívelő irányt, szaka—

datlan tökéletesedést, hatáskörének állandó bővülését, a módszereknek olyan magas színvonalon való alkalmazását jelentette, mint amilyen magas fokban Lenin és Sztálin _a szocializmus és kommunizmus építéséért folytatott harcban a statisztika feladatait

megszabta.

A szovjet statisztika tudományos jellege, fejlődése során elért magas színvonala, alkalmazott forradalmi módszertana, feladatainak nagyszerűsége, amelyeket a szocialista államban megvalósít, nem volna megérthető Lenin és Sztálin alkotó közre—

működése nélkül.

Minthogy a szovjet statisztika elmélete a dialektikus és történelmi materializmus alapelveire van felépítve, minthogy gyakorlati munkájában a szocializmus épitéséért folytatott történelmi harc szükségleteinek kielégítése az irányadó, a szovjet statisztika egy új típusú, a burzsoá statisztikától alapvetően különböző statisztikává alakult át.

Ezen a megtett úton különösen nagy volt a szerepük Lenin és Sztálin irányelveinek és útmutatásainak.

A Sztálin által megadott irányelvek alapján a statisztika a szocializmus építésé—

nek gyakorlati munkájával szoros kapcsolatban álló, első sorban tudományos munkás—

sággá változott át. A statisztika alapvető kérdéseiben és az összes gyakorlati feladatok—

ban a helyes megoldás legfőbb biztosítékát Sztálin elvi tételei és közvetlen útmutatásai

jelentik;

A szovjet statisztika a szocializmus szolgálatában álló tudományos fegyvert és az emberek millióinak gyakorlati munkájában a legértékesebb műszert jelenti. A szovjet statisztika e hatalmas épületének megalkotásában Sztálin közreműködése fényes'bizo—

nyítéka sokoldalú tevékenységének, alkotó zsenialitásának, a sztálini gondolat és sztálini tevékenység közötti felbonthatatlan kapcsolatnak.

Sztálin a statisztikával foglalkozva kimutatta, hogy a szocializmus építésében a statisztikának elsőrendű fontossága van. Az alkotó, a tervező, a szervező munka szolgálatába állítva értékes eszköze annak, hogy a társadalom életét tudományosan megszervezhessük és irányithassuk. ,

A szocialista statisztika Sztálinnak köszönheti az alapvető utasítások és irány—

elvek egész sorát, amelyek a statisztika tudományos alapját és gyakorlati értékét alkotják.

Jw. Bijí és V. Trebiei

ISO