NORMAN H O U S L E Y
THE AVIGNON PAPACY AND THE CRUSADES 1305—1378
(Clarendon Press, Oxford, 1986. 348 o.) A szerző, a Leicesteri Egyetem professzora,
hosszabb ideje foglalkozik a X I I I — X I V . szá
zadi keresztes hadjáratok problémáival, esz
mei folytonosságának és korabeli jelentőségé
nek feltárásával. Korábbi könyvei és tanul
mányai u t á n , amelyek m a g y a r történelmi szempontból sem érdektelenek (The I t a l i a n Crusades. The Papal-Angevin Alliances and t h e Crusades against Christian L a y Powers, 1254—1343. Oxford, 1982.; King Louis t h e Great of H u n g a r y and the Crusades 1342—
1382. I n : Slavonic and East European Review 62, [1984] 192—208. o. stb.), ebben a művében az avignoni pápaság időszakának politikai, katonai törekvéseit elemzi, de nemcsak a Szentföld, hanem Dél-Európa (Ibériai félszi
get, Itália) és Kelet-Európa vonatkozásában is. Sorra veszi, hogy az egyes — többször csak tervezett — keresztes hadjáratokhoz milyen mértékben járult hozzá a pápai udvar (kezde
ményezés, szervezés, pénzügyi források előte
remtése, hadjárat irányítása, diplomáciai nyo
más).
A keresztes hadjáratok eszméjének ébren t a r t á s a — noha már a kortársak közül is sokan kritikával illették ezeket a vállalkozásokat — nagy mértékben annak köszönhető, hogy ezek korántsem korlátozódtak a Szentföldre, hanem a keresztény umVerzalizmus jegyében az egész katolikus Európa védelmének az eszméjét pró
bálták több-kevesebb sikerrel érvényre jut
t a t n i az időszak külpolitikai kapcsolatrendsze
rében. Erre a század bőven nyújtott alkalmat, spanyol földön a mórok, a Balkánon az oszmán törökök, Lengyelország határainál a t a t á r o k fenyegették a keresztény világot. A világi uralkodók — köztük Nagy Lajos — eltérő mértékben ugyan, de partnerok voltak ezek
ben a vállalkozásokban, hiszen a részvétel szá
m u k r a értékelhető anyagi, presztízs- és propa
gandanyereséggel j á r t .
Az egyes frontok természetesen eltérő súlý- lyal szerepeltek az avignoni kúria politikai agendájában: Itália és a Közel-Kelet meg
megőrizte elsőségét, noha a többi európai had
színtér támogatásától sem zárkóztak el. E b b e n az időszakban ismerik fel a török fenyegetés valódi jelentőségét, ami e g y ú t t a l a Velence részéről jelentkező igények akceptálását is jelentette. A korábbi századok gyakorlatával szemben a keresztény királyságok sokkal h a t á rozottabban h a n g o z t a t t á k követeléseiket és próbáltak meg érvényt szerezni azoknak, ami e g y ú t t a l gyakorlatilag lehetetlenné t e t t e egy átfogó közel-keleti hadjárat megszervezését, az ún. „passagium generale-t", de a korláto
zott célú hadjáratok szervezése jtíőről-időr© • sikerrel j á r h a t o t t („passagium partieulare").:
Ebben éppen nemzetek feletti szerepe m i a t t j á t s z h a t o t t végeredményben pozitív szerepet a kúria. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy a keresztes hadjáratok meghirdetése nemzetközi volt, ám szervezetileg s pénzügyileg az egyes, megvalósításukra vállalkozó nemzet keretei között m a r a d t a k meg.
A hadjáratok egyes eredményei (pl. a szmir- nai akció) nem fedik el azokat a problémákat, amelyek a legkomolyabb formában jelentkez
t e k a reformáció időszakához közel kerülő kúria politikájában. Ezeknek a problémáknak a tárgyalása jelenti a monográfia legértékesebb fejezeteit, részletesen b e m u t a t v a az egyes ke
resztes hadjáratok kezdeményezését, propagá
lását, a háborúk finanszírozásának gyakorla
t á t , a hadjáratok céljaira szolgáló a.dók besze
dését, a begyűjtött pénzösszegek kezelését é s ' átutalását, a felállított keresztes seregek irá
nyítását és ellenőrzését, a pápaság és.a k a t o n a i lovagrendek közötti viszonyi-
A hadseregek felállítása során m á r érződött.
a professzionalizálódás igénye. í g y X X I I . János 1333-ban, V. Orbán 1363-ban s t b . han-.
goztatják, hogy gyakorlatlan, beteg, haszna
vehetetlen keresztesekre semmi szükség nin
csen. A velencei Marino Sanudo m á r 1312-ben leírja, hogy sokkal célszerűbb lenne, h a a részt venni kívánók megválthatnák szándékukat é s . a befolyt pénzen zsoldossereget állítanának fel.
Nem véletlen, hogy éppen a velenceiek képvi
selték ezt az álláspontot, hiszen az átszállítás-, kor pontosan megismerték a résztvevők fel
szereltségét, hadi eszközeik számát -és értékét..
A kérdés rendeződése m á r azért is v á r a t o t t magára, m e r t az egyház a h a d j á r a t z a r á n d o k r _ lat-hagyományával nem s z a k í t h a t o t t teljesen, s így továbbra is összegyűltek hadakozni vágyó, ám katonailag annál képzetlenebb tömegek. A meginduló változásokból, viszont az is következett, hogy a hadjáratok költségei, mérhetetlenül megemelkedtek, a korábbi költ- ségek többszörösére, ami a finanszírozási gya
korlat további szigorítására, a pápai u d v a r és a nemzeti egyházak, illetve az uralkodók kö-.
zötti élesedő súrlódásokra vezetett. A pénzért megvásárolható búcsú meghonosodó és terjedő gyakorlata pedig az egyház belső életében v e t e t t fel fenyegető problémákat.
Housleynak az ismertetés elején e m l í t e t t t a n u l m á n y a is jelzi, hogy Nagy Lajos szemé- • lyével alaposan foglalkozott, ami'jelen köny
véből is kiderül. A kúria által képviselt keresz-••
— 117 —
