külföl di fig y el õ
207 268
folyoirat ‚
Könyvtár- és információ- tudomány
Terminológia
207/2018
Sal’nikova, l. i.: Sootnošenie ponâtij „sistema bibliotek” i „set’ bibliotek” : posta
nov ka problemy. – Bibliogr. In: Naučnye i tehničeskie biblioteki. – (2018) 2., p. 48- 54.
A „könyvtári rendszer” és a „könyvtári hálózat” fogalmának viszonya: problémafelvetés Könyvtári hálózat; Könyvtári rendszer; Könyvtári rendszer -országos; Terminológia A könyvtártudományi szakirodalomban nincs éles határ a rendszer és a há- lózat fogalma között, bár értelmezésükkel neves oroszországi és külföldi szakemberek foglalkoztak. Oroszországban a könyvtár szakos hallgatók alapképzésében az „Általános könyvtártan” tárgy oktatásához használt új alternatív tankönyvekben más-más fogalom jelenik meg: míg a szentpéter- vári tankönyvben a vonatkozó fejezet címe „Könyvtári hálózatok és rend- szerek”, a moszkvai tankönyvben „Az Oroszországi Föderáció könyvtári hálózata” szerepel.
Külön kutatást érdemel az egységes könyvtári rendszer kialakulása az év- századok során, a cikk azonban csak a fenti két fogalmat vizsgálja. A há- lózat fogalma különböző kontextusokban használatos, ezért is keveredik a rendszer fogalmával. Egy 1976-os tankönyvben a szovjet könyvtári rendszer
„egységes, országos szintű, a lakosság minden rétegére kiterjedő könyvtári rendszer, a világon teljesen új jelenség”. A Szovjetunió szétesésével, az új ál- lamok megjelenésével az egységes országos rendszer fogalma értelmét vesz- tette: többé nem volt aktuális az egységes ágazatközi irányítás, a könyvtárak központi ellátása, illetve főleg állami költségvetésből történő finanszírozása, továbbá megváltoztak a könyvtárak együttműködési formái. Ezért a 2015.
évi tankönyvekben alapfogalomként a könyvtári hálózat szerepel. A 2007- ben kiadott Könyvtári enciklopédia meghatározásai:
könyvtári hálózat
– : egy szempont (terület, főható- ság, ágazat) szerint kiválasztott könyvtárak összes- sége, jellemzője a közös cél és az adminisztratív alárendeltség, az együttműködés a könyvtári forrá- sok alakításában és használatában, a tevékenységi területek és a kötelezettségek elhatárolása.
könyvtári rendszer
– : központosított (centralizált) vagy kooperatív alapon működő, meghatározott egységet mutató könyvtári egyesülés, amely a könyvtárak együttműködésével jön létre.
A kulcsszó tehát az „együttműködés”, ami nemcsak az azonos célokat jelenti, hanem az információs for- rások országos szintű használatát is.
Felmerül a kérdés: az alapvető könyvtári hálózatok alkotják Oroszország korszerű könyvtári rendszerét?
Egy 2013-ban kiadott tankönyv szerint az országos könyvtári rendszer az ország területén létező és az egyes könyvtári hálózatok szintjén együttműködő könyvtárak összessége, mivel közös céljuk a társada- lom információs forrásainak elérhetővé tétele.
A hálózat fogalmának pontosítása: a gyakorlatban a könyvtári hálózat valamely terület vagy főhatóság kiszolgálására orientált könyvtártípusok összessé- ge, vagy helyesebben valamely területhez vagy fő- hatósághoz tartozó könyvtárak együttese. A hálózat fogalma ily módon mennyiségi jellemzőt tartalmaz, azaz a hálózat a rendszer mennyiségi oldala. Mivel a hálózat fogalmát nem lehet általánosítani rend- szerfogalommá, a rendszer és a hálózat egész-rész viszonyban állnak.
Teljes egészében egységes könyvtári rendszer a világ egyetlen országában sincs, Oroszország célja ennek felépítése. A folyamatban kiemelt jelentősége van a koordinációnak, a kooperációnak és az integrációnak.
Különösen fontos az internet mint globális informá- ciós állomány használata. A rendszer fogalma ma a korszerű könyvtári-információs rendszert jelenti, amelyben a hagyományos és az elektronikus források egyaránt megtalálhatók.
Összefoglalva: az Oroszország könyvtári-informá- ciós rendszere fogalom használata megalapozott, meg ha tározása többszintű, legteljesebb kibontása egy 2015-ben kiadott, Â. L. Šrajberg által írt tankönyv- ben olvasható.
(Viszocsekné Péteri Éva)
Történet
Lásd 214, 263
Kutatás
208/2018
Bowker, Lynne: Corpus linguistics is not just for lin
guists : considering the potential of computer-based cor
pus methods for library and information science research.
– Bibliogr. In: Library hi tech. – 36. (2018) 2., p. 358-371.
korpusznyelvészet nem csak nyelvészeknek: a számí
tógépes korpuszelemzés módszerének lehetőségei a könyvtár- és információtudományi kutatásban
Adatbázis; Információtechnológia; Könyvtártudományi kutatás; Módszertani útmutató; Szoftver
A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet és fel- keltse az érdeklődést a számítógépes korpusznyel- vészetben használt eljárások iránt, a könyvtár- és információtudományi kutatást érintő módszertani vonatkozásaikra összpontosítva.
Ez a módszertani cikk áttekintést ad a számítógé- pes korpusznyelvészetről, leírja az ezen a területen használt főbb eljárásokat, felméri az erősségeiket és gyengeségeiket, és példákat mutat be a korpusznyel- vészet jelentőségének szemléltetésére a könyvtár- és információtudományi kutatás számára.
Összességében véve a korpuszalapú eljárások egy- szerűek, ám hatásosak, és egyaránt támogatják a kvantitatív és kvalitatív vizsgálatokat. Noha a kor- puszalapú módszerek önmagukban valószínűleg nem elegendőek a könyvtár- és információtudományi ku- tatásokhoz, felhasználhatók az egyéb módszerekkel nyert eredmények kiegészítésére és ellenőrzésére. A korpusznyelvészeti módszerekben emellett megvan a lehetőség, hogy az olyan könyvtár- és információ- tudományi kutatások még jobban hasznosítsák őket, melyek magasabb szintű automatizálással járnak (pl. ajánlási rendszerek, keresőrendszerek, adatbá- nyászat).
A könyvtár- és információtudomány számos kutató- ja felhívta már a figyelmet a területünkön használt kutatási módszerek egysíkúságára, és utalt a vegyes módszertanú kutatásokat lehetővé tevő megközelíté- sek szükségességére. Ha a könyvtár- és információ- tudományi kutatók megismerkednek a számítógépes korpuszalapú eljárásokban rejlő lehetőségekkel, ak- kor sokszínűbb megközelítéseket alkalmazhatnak.
Az elmúlt negyedszázadban a korpusznyelvészet a nyelvészetben használt egyik legfőbb módszerré vált, de a benne rejlő lehetőségeket a könyvtár- és
információtudományi kutatók még nem aknázták ki.
A korpusznyelvészet eszközei könnyen rendelkezés- re állnak és viszonylag egyszerűen alkalmazhatóak.
Azáltal, hogy felhívja a figyelmet a korpusznyelvé- szetre, a szerző abban bízik, hogy ezek az eljárások további eszközként elérhetővé válnak a könyvtár- és információtudomány kutatójának módszertani esz- köztárában, kiszélesítve így az ezen a területen al- kalmazott módszerek körét.
(Autoref.)
Tudománymetria, bibliometria
209/2018
MACDoNALD, karen – DreSSLer, virginia: Using cita
tion analysis to identify research fronts : a case study with the Internet of Things. – Bibliogr. In: Science & technol
ogy libraries. – 37. (2018) 2., p. 171-186.
Az úttörő kutatási területek meghatározása hivatkozás
elemzéssel: esettanulmány a Dolgok Internetének téma
köréről
Bibliometria; Felsőoktatási könyvtár; Hivatkozás; Kutatás
információellátása; Termelés információellátása; Tudo
mányos kutatás
Miközben a felsőoktatási szakreferens könyvtárosok hagyományos szerepköre abba az irányba fejlődik, hogy a kutatás és az innováció partnereivé lépjenek elő, a hivatkozáselemzés és a kutatási eredmények vizualizációja egyre fontosabb elemeivé válnak e folyamatnak. A bibliometria vagy hivatkozáselem- zés a publikált információ mennyiségi aspektusait vizsgálja, és lehetővé teszi a kutatók számára az ismeretek terjedésének elemzését a különböző tu- dományterületeken belül. Várhatóan egyre nagyobb lesz az igény az ilyesfajta elemzések iránt, főként a kutatások technológiai fejlesztésekre való váltásának támogatására. A szerzők könnyen elérhető, nyílt hoz- záférésű eszközök segítségével áttekintik az úttörő kutatási területek azonosítására szolgáló legújabb eljárásokat, melyeket lépésről lépésre mutatnak be.
A szakreferens könyvtárosoknak képessé kell válniuk e módszerek alkalmazására bármely tudományterü- leten. A jelen tanulmány keretében a hivatkozásokat abból a célból vizsgálták, hogy beazonosíthatóvá váljanak az úttörő kutatások a „Dolgok Internetének”
(IoT) kialakulóban lévő területén.
(Autoref.) Lásd még 221, 266
Könyvtár- és tájékoztatásügy
Általános kérdések
210/2018
DorNer, Dan – CAMpBeLL-MeIer, Jennifer – SeTo, Iva: Making sense of the future of libraries. – Bibliogr. In:
IFLA journal. – 43. (2017) 4., p. 321-334.
res. arab, francia, kínai, német, orosz és spanyol nyelven
A könyvtárak jövőjének értelmezése
Jövő könyvtára; Könyvtárosi hivatás; Nemzetközi hely
zetkép; Tervezés
A 2010-es évekre a könyvtárak és a könyvtárügy jövője az érdeklődés homlokterébe került. Ennek hátterében az áll, hogy a digitális fejlődés következ- tében a könyvtárak mint intézmények és a könyv- tárosság mint szakma válságba jutott. Megérett a helyzet arra, hogy az érintettek széles körét bevonva olyan értelmezési kereteket alakítsunk ki, amelyek mindenki számára elfogadhatóak. Egy kutatás során öt prognózis esetét vizsgálták meg részletesen ezt a megközelítést alkalmazva.
1.: IFLA Trend Report – A könyvtárosegyesületek nemzetközi szövetségének jelentése öt olyan átfogó társadalmi trendet vizsgált meg (a poli- tikai-szabályozási, szociális, gazdasági és tech- nológiai vonatkozásokat), amelyek várhatóan
befolyásolják a globális információs környezet jövőjét. A könyvtárosegyesületek 2012–2013-ban világszerte különböző fórumokon vitatták meg, hogy a könyvtárak szolgáltatásai hogyan alkal- mazkodhatnak ezekhez a trendekhez, amelyek a hozzáférést, a képzést, az adatok védelmét, az állampolgárok részvételét és a technológiai átala- kulást befolyásolják.
2.: The Future Now: Canada’s Libraries, Archives, and Public Memory (RSC, Kanada) – Erős könyv- tá rosegyesület hiányában az RSC (a kanadai tudományos akadémia) vállalta fel a prognózis elkészítését, amihez a motivációt egyrészt a fi- nanszírozási megszorítások, másrészt az új tech- nológiák könyvtári-levéltári térhódítása jelentet- ték. Azt vizsgálták, hogy milyen szolgáltatásokat használhatnak jelenleg a kanadai polgárok, mire számíthatnak a 21. században, és milyen erőfor- rásokra és kompetenciákra lenne szükség az intéz- ményekben. Tizenegy városban folytattak konzul- tációkat. A dokumentum kitér a finanszírozásra, hetven ajánlást és stratégiai jövőképet fogalmaz meg, emellett foglalkozik a szakmai képzés és továbbképzés, továbbá az infrastruktúra fejlesz- tésének kérdéseivel.
3.: Taking Libraries to 2025 (Új-Zéland) – Ez a pro- jekt 2015-ben indult szakmai szervezetek kez- deményezésére, és még ma is tart. Indulásakor négy fő célt határoztak meg: 1. bárki, bárhonnan, bármikor hozzáférhessen a számára szükséges információkhoz; 2. minden településen legyen könyvtári szolgáltatás; 3. az új-zélandi polgárok számára álljon rendelkezésre egy akadálymentes interfész; 4. ki kell dolgozni egy korszerű finan- szírozási modellt, amelyben a kormányzati és a helyi ráfordítások egyaránt szerepelnek.
4.: Exploring the Future of the Library and Information Science Profession (ALIA, Ausztrália) – A projekt 2012-ben kezdődött és szintén 2025-ig tekint elő- re. A következőket vizsgálja: hogyan maradhatnak a könyvtárak relevánsak használóik számára, mi- lyen változásokat tapasztalhatnak majd az intéz- mények és az egyének a szektorban, illetve hogy a „könyvtári és információs szakember” szakma fennmarad-e és keresett lesz-e a jövőben. Megha- tározták a tíz legfontosabb témát, amellyel foglal- kozni szükséges (szakemberek, gyűjtemények, közkönyvtárak, szakkönyvtárak, iskolai könyvtá- rak stb.), és a teendőkről hét jelentést adtak közre.
A projekt következtetései optimisták a könyvtárak
jövőjét illetően, és fontos szerepet tulajdonítanak az érdekérvényesítésnek.
5.: Envisioning the Library of the Future (ACE, Egyesült Királyság) – Az ACE, a művészeti in- tézmények és a közgyűjtemények fenntartója 2012–2013-ban végzett vizsgálatot. A kutatás első fázisában meghívott szakemberek elemez- ték a könyvtári szolgáltatások jövőjét befolyásoló trendeket, illetve a könyvtári innováció helyzetét.
A második fázisban online diskurzust folytattak az érintettekkel, és nyilvános szemináriumokat szerveztek. A harmadik fázisban négy célt fogal- maztak meg: legyen a könyvtár a közösség köz- pontja; minél jobban ki kell használni a digitális technológiát és a kreatív médiát; biztosítani kell, hogy a könyvtárak legyenek stabilak és fenntartha- tóak; végül gondoskodni szükséges a könyvtárak munkatársainak készségfejlesztéséről.
Az értelmezés során három esetben belső, két esetben külső szakemberek bevonásával a következő kérdése- ket tették fel: Hogyan kapcsolódunk a közösséghez?
(Ausztrália); Mit teszünk jelenleg? (Új Zéland); Mi történik majd? (IFLA); Mi történik most? (Kanada és Egyesült Királyság). A vizsgálatok mindegyike azonosította az érzékelhető fenyegetést, felmérte a helyzetet, feltárta a múltbéli trendeket, és megfogal- mazta, mi várható a jövőben.
(Hegyközi Ilona)
211/2018
röSCH, Hermann: ethische Grundsätze : eine kritische Würdigung der Neufassung der bibliothekarischen Berufs - ethik der BID. – Bibliogr. In: BuB. – 70. (2018) 4., p. 174- 179.
res. angol és francia nyelven
etikai alapelvek: a Német Könyvtárosegyesületek Szö
vetsége átdolgozott könyvtáros szakmai etikájának kriti
kai értékelése
egyesület -könyvtári -nemzeti; Könyvtárosetika
A német könyvtárosegyesületek ernyőszerveze- te (Bibliothek und Information Deutschland, BID) 2017-ben adta közre etikai alapelveinek új változa- tát. Az előző etikai kódexet, amely 2007-ben látott napvilágot, elsősorban azért érte kritika a szakma ré- széről, mert nyilvános megvitatására nem került sor.
Az észrevételek hatására 2010-ben etikai bizottság alakult, és a könyvtáros konferenciákon rendszeresen napirendre kerültek az etikai kérdések.
A 2017-es új változatot egy öttagú munkacsoport alkotta meg. A kódex preambulumból és három fe- jezetből áll, ezek: 1. Információhoz való hozzáférés és információközvetítés; 2. A különböző érdekcso- portokhoz, partnerekhez és más szereplőkhöz való viszony; 3. Integritás és szakmai kompetencia. A kódex lefekteti, hogy a könyvtárak fontos integráci- ós és kommunikációs funkcióval bírnak, a működő demokrácia, a társadalmi közéletben való részvétel és a társadalmi felelősségvállalás helyszínei. A szöveg Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 19. cik- kelyét nevezi meg fő hivatkozási alapként, továbbá idézi a német szövetségi alkotmány 3. és 5. cikkelyét is (a könyvtárak társadalmi felelősségét és politikai funkcióját hangsúlyozandó).
Az első fejezet kiáll a vélemény- és információsza- badság mellett, és elutasít mindenfajta tartalmi cen- zúrát. Kilenc alpontja között két új szerepel: a rek- lám befolyásának elutasítása az információforrások kiválasztásánál, valamint a nyílt hozzáférés és a nyílt forráskódú megoldások támogatása.
A második fejezet olyan fontos normákat hangsú- lyoz, mint az egyenlő elbánás és a semlegességre, adatvédelemre és az ifjúság védelmére való törekvés (a tizenöt pontból hat új). Kiemelendő a könyvtárak politikai szerepe, továbbá az az elv, hogy az állampol- gárok ingyenesen vagy kedvező költséggel férjenek hozzá az információhoz. Újdonság az a kijelentés, hogy a könyvtárak védett terek, amelyekben az üzleti érdekek nem érvényesülhetnek. Szintén új témakör a munkatársak egymás közti viszonya, a pályakezdők támogatása és a szakmai érdekvédelem segítése.
A harmadik fejezet négy vadonatúj szempontot tár- gyal. Szerepel benne a jogi szabályozás javításáért való kiállás, az információs kompetenciák átadása a könyvtárban és az információk manipulálásának megakadályozása.
A kódex pozitívuma a 2007-es változathoz képest, hogy a könyvtári tevékenységet politikai és társadal- mi környezetbe helyezi, emellett elismeri a demok- ratikus és részvételi alapértékeket, továbbá elutasítja az üzleti érdekeket. A kódex kritikusai hiányolják a 2007-es változatban szereplő felsorolást arról, mi- lyen kihívások érhetik az egyenlő elbánást – erre konfliktushelyzetben nagy szükség lenne. Annak ellenére, hogy Németország bevándorlási célország lett, csak a könyvtárak integráló szerepéről esik szó, az inklúzióról nem (azaz hogy a nyelvi kisebbségek számára biztosítani kell a hozzáférést az anyanyel- vű információkhoz). Az információs kompetenciák kérdése két helyen szerepel csak, meglehetősen el-
nagyoltan. A szerzői jog említései is túl általánosak és nem kötelező érvényűek, viszont a kódex síkra száll a könyvtári kivételek érdekében. Nem szerepel a kódexben a korrupció elleni fellépés, illetve a mun- kahelyi diszkrimináció felszámolása sem. Párbeszéd, öntudatos és konstruktív közös tevékenység helyett a könyvtári közösség általában passzív szerepben tű- nik fel a szövegben. Ellentmond ennek a 2.2 alpont megfogalmazása, amely a könyvtári munka szakmai és tartalmi függetlenségét hangsúlyozza a politi- kailag motivált és más, külső befolyásokkal szem- ben. A kódexben erősen keverednek az intézményi (preambulum) és egyéni etikai szempontok (a szöveg további részei). Ezért mindenképpen szükség lenne pontosan és részletesen megfogalmazott intézményi etikai normákra. Nincs tisztázva az sem, hogy kihez forduljanak az egyes könyvtárosok akut etikai konf- liktus vagy dilemma esetén.
Sajnálatos, hogy a 2017. évi kódex is a szakmai nyil- vánosság mellőzésével jött létre. A frankfurti éves konferencián ugyan másfél órás ülést szenteltek a témának, de általánosságban nem kapott megfele- lő publicitást. Fennáll a veszély, hogy a kódex nem kerül be a szakmai köztudatba, s a benne foglaltakat
„fentről megfogalmazott” elveknek tekintik majd, amelyeket kevéssé vagy egyáltalán nem tartanak szem előtt.
(Hegyközi Ilona)
Nemzetközi könyvtárügy
212/2018
SWIATeK, Cécile: Quelles compétences pour les bib
liothèques de recherche? : Les orientations Skills and competencies au sein de liBer. – Bibliogr. In: Bulletin des bibliothèques de France. – (2017) 13., p. 22-35.
Milyen kompetenciákra van szükség a tudományos könyvtárakban? A LIBer szerepe a készségek fejleszté
sében
egyesület -könyvtári -nemzetközi; Kutatás információel
látása; Könyvtárosi hivatás; Személyzet; Tudományos és szakkönyvtárak
Az Európai Tudományos Könyvtárak Szövetsége (LIBER) 2002-től meghatározta a hozzájuk tartozó könyvtárak számára az egységes tudományos könyv-
tári kompetenciákat, normákat, általános stratégiai és prioritási elveket. Mindezek egyszerre foglalják össze a felsőoktatási és tudományos könyvtárak, valamint a nemzeti könyvtárak, szakkönyvtárak és dokumen- tációs konzorciumok törekvéseit is.
A 2009–2012 közötti ciklus fő célkitűzése a könyv- táraknak a kutatói munkába történő integrálása volt három alprogrammal: 1.) a tudományos könyvtárakra vonatkozó európai stratégia kidolgozása; 2.) a tudás megosztása és terjesztése partnerségek előmozdítá- sával; 3.) ügyvédi és lobbitevékenység. Az ezekhez kapcsolható négy nagy kompetenciaterület a tudo- mányos kommunikáció, a digitalizálás és a források feltárása, a kulturális örökség megőrzése, végül a szervezet és az emberi erőforrások kérdése volt.
A 2013–2017 közötti, Reinventing the Library for the Future („A jövő könyvtárának újrafelfedezé- se”) jelmondattal fémjelzett időszakban a meglévő irányokat kiegészítették menedzsmentfeladatokkal, a tudományos könyvtár fogalmát újradefiniálták, a tudományos kommunikációt segítő kutatási infrast- ruktúrát pedig megerősítették, majd 2015/2016-tól a nyílt hozzáférés, a nyílt tudomány és az új könyvtári modellek mellett szálltak síkra. A digitális adatfeldol- gozás, -kezelés, -megosztás, -felhasználás, a szerzői jog, a bibliometria, valamint az adatbányászat és sok egyéb feladatkör új kompetenciákat kívánt, amelyek- kel már csak a speciális szaktudással felvértezett könyvtárosok rendelkeznek. A kompetenciafejlesztés terén a LIBER célkitűzései a következők: bizottsági munkacsoportjai révén elősegíti a kívánt kompetenci- ákról való közös gondolkodást, valamint megkönnyíti a jó gyakorlatok elterjedését különböző európai pro- jekteken keresztül (a FOSTER+ a nyílt tudományra, a LEARN workshop és eszköztár a kutatási adatok kezelésére, az OpenMinTeD, újabban a Future TDM pedig a szöveg- és adatbányászatra fókuszál). Ezen új kompetenciakörök mellett a LIBER 2017-ben ki- emelte a szakmai készségek közül a vezetés, illetve a tudományos kommunikáció rendkívüli fontosságát.
A LIBER berkeiben az új kihívásokhoz illő új szol- gáltatásokat indítottak, emellett hosszú távú digi- tális kompetenciafejlesztésbe kezdték, a mostani, 2018–2022-es ciklusban pedig folytatják mindezek megerősítését, elmélyítését. Erről adtak számot az IFLA 2017-es berlini konferenciáján, 2018 elején pedig megalapították a „Könyvtári alkalmazottak és kutatók digitális kompetenciái” (Digital skills of library staff members and researchers) munkacso- portot is. A felsőoktatásban dolgozó kutatókat már korábban bevonták a „Tanuló társadalomért” (Pour
une société apprenante) nevű nemzeti stratégiába, illetve a France Europe 2020 programba, melyek hasonlóképpen a nyílt tudomány megvalósítását, a nyitottabb és átláthatóbb kutatási életciklus előmoz- dítását, valamint a tudományos és műszaki informá- ció központi szerepének elérését tűzték ki.
A LIBER elképzelései szerint a jövő (digitális) könyvtára platformot ad az innovációnak és a tu- dományos kommunikációnak, ezen kívül a digitális szolgáltatások és kompetenciák csomópontjaként szolgál, illetve a kutatási infrastruktúrák szakmai partnerévé lép elő.
Míg az angolszász terminológia szerint a készsége- ket (skills) inkább egyénre szabottan, a képességeket (competencies) pedig általánosságban, globális mi- nőségként tartják számon, a LIBER munkacsoport- jai adott feladathoz kapcsolják és határozzák meg a készségek szintjeit. Mindezek miatt a LIBER gazdag tárháza a fizikai és virtuális tudományos könyvtá- rakban alkalmazható ötleteknek és innovatív meg- valósításaiknak.
(Pajor Enikő) Lásd még 223
Nemzeti könyvtárügy
Lásd 207
Központi szolgáltatások
213/2018
JanSová, linda – ŠťASTNá, petra – HeMoLA, Hanuš:
Koncepce národního systému analytické bibliografie. – Bibliogr. In: Čtenář. – 70. (2018) 2., p. 65-68.
A nemzeti analitikus bibliográfiai rendszer koncepciója Csehországban
Analitikus feldolgozás; Középtávú terv; Nemzeti bibliográ
fia; Nemzeti könyvtár; Tervezés
A nemzeti analitikus bibliográfia koncepciójának kidolgozásához számos feltétel szükséges: a cikkek analitikus feldolgozásával kapcsolatos szakmai do- kumentumok, az adatok elemzése, a közreműködő
hazai és külföldi munkatársak körében folytatott konzultáció, valamint a szakbibliográfiák készítői és az adatbázisok használói közötti egyeztetések. A Csehországban tervezett koncepció két nagy irány- ból közelít a kérdéskörhöz: SWOT-analízissel és a prioritási területek kijelölésével.
A cseh nemzeti könyvtárban, a nemzeti bibliográfiai rendszer részeként olyan új egységet alakítanak ki, amely – a könyvtári törvénnyel összhangban működ- ve – Központi Analitikus Bibliográfia (KAB) néven az időszaki kiadványok cikkeinek és a gyűjteményes kötetek tartalmának feltárására szolgál. A KAB célja, hogy együttműködés keretében, egy helyen dolgoz- zák fel a nemzeti dokumentumtermés részét képező anyagokat egy központilag irányított adatbázisban, ahol a hagyományos dokumentumtípusok mellett az online produktumokat is számba veszik. Az ana- litikus bibliográfia időhatára a 19. századig nyúlik majd vissza, és kiterjed a korábban digitalizált peri- odika-cikkekre is. A nemzeti könyvtárban létrejövő új műhely garantálja a magas minőségű rekordokat, emellett törekszik az automatizációs lehetőségek ki- aknázására. A megvalósítást a kulturális minisztéri- um forrásai biztosítják, rendelkezésre állásuk esetén a KAB 2019-től kezdi meg tevékenységét.
A SWOT-analízis szerint a KAB erősségei közé tar- tozik a bibliográfia nagy történelmi múltja, a feldol- gozott címek sokfélesége, az együttműködő intézmé- nyek nagy száma, illetve a mindenki számára való ingyenes elérhetőség. Gyengeségei közt szerepel a jogi háttér elégtelensége, a külső forrásokból szár- mazó adatok körülményes elérése, valamint a bib- liográfiai tételek utólagos kiegészítésének alacsony hatásfoka. A lehetőségek között szerepel a retro- spektív feldolgozás és a digitalizált dokumentumok intenzívebb összekapcsolása, a tételek visszakeres- hetőségének javítása és az automatizálás lehetősége.
A veszélyek oldalán az instabil hosszú távú finanszí- rozás, illetve a külső környezetet érintő technológiai változások állnak, melyekre a bibliográfia nem fog tudni azonnal reagálni. Akadályozhatják a megvaló- sulást a partnerek részéről felmerülő együttműködési nehézségek is.
A KAB tervezése során összesen öt prioritási területet alakítottak ki, a következők szerint:
Hosszú távú, stabil intézményi háttér szükséges –
a nemzeti könyvtárban a központi műhely kiala- kításához, a személyzet, a rezsiköltségek bizto- sításához.
A retrospektív feldolgozás megvalósítása fontos, –
mert a Cseh Köztársaság már hatalmas összegeket invesztált a digitalizálásba. A digitalizált dokumen- tumok jelentős része időszaki kiadvány, ám részle- tes analitikus feltárásuk elmaradt. A KAB kereté- ben, húsz intézmény közreműködésével megvaló- sulhat a régebbi analitikus bibliográfiák és az eddig feltáratlan, digitalizált periodikumanyag elérhetővé tétele az adatbázisban és a digitális könyvtárban.
A teljes szövegekkel való biztonságos összekap- –csolás is kiemelten fontos, mert sok bibliográfi- ai tétel létezik már digitalizálva, de az adatokból hiányzik az ezekre való hivatkozás. A koncepció ezért számol a forrásdokumentumok és az elekt- ronikusan szolgáltatott anyagok összekapcsolásá- val, a nyomtatott cikkek esetén az online verzióra való utalásokkal.
A bibliográfia elérésének és népszerűsítésének ja- –
vítása is kiemelt terület. Kutatások igazolták az adatbázis használatának gyakoriságát, de a kon- cepció szerint a bibliográfia szerkesztésének üzem- szerű működésével szükséges az aktuális feldolgo- zó munka gyorsítása. Emellett fontos szempont a KAB népszerűsítése felsőoktatási területen.
A koncepcióhoz a KAB financiális háttere biztosít- –va lesz; a minőség garanciája, melyet a könyvtári
törvény és az országos könyvtári stratégia is elvár, működik; ennek következtében az adatbázis képes lesz ellátni feladatát, azaz központi irányítással fel- tárja az aktuális és a digitalizált időszaki kiadvá- nyok minden cikkét és a forrásdokumentumok részegységeit, így szolgálva a tudományos kutatást, az oktatást és egyéb közhasznú célokat.
A nyilvánosság elé tárt koncepció első visszhangja pozitív, így várhatóan 2019 elején az analitikus fel- dolgozás új műhelye megkezdheti tevékenységét a Cseh Nemzeti Könyvtárban.
(Prókai Margit) Lásd még 239
Együttmûködés
Lásd 232, 241, 244, 249, 252, 265, 267
Jogi szabályozás
214/2018
pABóN CADAvID, Jhonny Antonio: evolution of legal de
posit in New Zealand : from print to digital heritage. – Bib
liogr. In: IFLA journal. – 43. (2017) 4., p. 379-390.
res. arab, francia, kínai, német, orosz és spanyol nyelven
A kötelespéldány-szolgáltatás fejlődése Új-Zélandon: a nyomtatott művektől a digitális kulturális örökségig elektronikus dokumentum; Jogszabály -könyvtárügyi;
Kötelespéldány; Kulturális örökség; Megőrzés; Nemzeti könyvtár
Új-Zélandon a kötelespéldány-szolgáltatás gyökerei 1861-ig nyúlnak vissza, amikor az akkori parlamenti könyvtár megkezdte az új-zélandi vonatkozású ki- adványok gyűjtését, majd 1863-tól az ilyen tárgyú könyvek átfogó beszerzését. 1888-ban merült fel a nemzeti könyvtár létrehozásának gondolata, és vele együtt a kötelespéldány-rendszer meghonosítása, sa- játos módon elsősorban a kisnyomtatványok és efe- mer kiadványok megőrzésének érdekében.
A 20. század elején jelent meg jogszabály formájában a kötelespéldány-szolgáltatás kötelezettsége (1903- ban, a parlamenti könyvtári törvényben, helybeni használatra, egy privilegizált csoport, a parlamenti képviselők számára). Jóllehet a brit jogi szabályozást vették alapul, más megfontolásokat érvényesítettek, és a szerzői jogtól független szabályozást vezettek be (később a kérdés bekerült a szerzői jogi törvénybe, majd 1994-ben kikerült belőle). Annak idején főként egy központi nemzeti gyűjtemény létrehozása volt a cél. A szolgáltatás felelőse az 1965-ben alakult nemzeti könyvtár lett. A kötelespéldány-szolgáltatás megszilárdítása 1989-re tehető, amikor felmerült a decentralizáció igénye is, hogy katasztrófák esetére az ország több részén is őrizzék meg a nyomtatott kulturális örökséget.
2003-ban a nemzeti könyvtári törvényben a köteles- példány-szolgáltatást kiterjesztették az elektronikus dokumentumokra. Ugyanekkor született a nemzeti könyvtár digitális stratégiája; a program a hírla pok és időszaki kiadványok digitalizálásával indult, de már ekkor említették a webarchiválás szándékát (webaratással és e-beszolgáltatással). A webaratásra, amely aktív kurátori szerepvállalást is kíván, már
1999-ben történt egy kísérlet. 2004-ben létrehoztak egy digitális repozitóriumot, 2007-től pedig szerzői jogi kivételt hoztak a webaratásra és a webes kurátori eszközök használatára. A nemzeti könyvtár ezekkel az intézkedésekkel jogosulttá vált arra, hogy archivá- lási céllal másolatokat készíthessen az interneten pub- likált információkról. A nemzeti könyvtár 2008-ban, 2010-ben, 2013-ban, 2015-ben és 2016-ban aratta le az egész .nz domént. Egy-egy témával kapcsolatos webaratásra főként a választások alkalmával keríte- nek sort. Az utóbbi években a kulturális szempontból igen sokszínű új-zélandi közösség (maorik, kínaiak, menekültek) érdekeinek érvényesítése és értékeinek megőrzése került a középpontba.
Új-Zélandon gondoskodni kívánnak a korábban be- szolgáltatott kötelespéldányok digitalizálásáról is. A közkönyvtárak a tervek szerint a nemzeti könyvtár- ban őrzött dokumentumörökség hozzáférési pont- jai lesznek. A cél a kulturális örökség közvetítése, használatának elősegítése és az új ismeretek létre- hozása.
(A cikk mindvégig európai és nemzetközi összefüg- gésekbe helyezve tárgyalja az új-zélandi kötelespél- dány-szolgáltatás fejlődésével kapcsolatos kérdése- ket – a ref.)
(Hegyközi Ilona)
215/2018
SToBo, victoria [et al.]: “I should like you to see them some time” : an empirical study of copyright clearance costs in the digitisation of edwin Morgan’s scrapbooks.
– Bibliogr. In: Journal of documentation. – 74. (2018) 3., p. 641-667.
„Szeretném, ha egyszer látnád”: a jogtisztázás költségei edwin Morgan lapkivágatalbumainak digitalizálása során Digitalizálás; elektronikus könyvtár; Gazdálkodás -könyv
tárban; Jogszabály -könyvtárügyi; Nem hagyományos dokumentum; Szerzői jog
A kulturális intézmények képtelensége arra, hogy a gyűjteményük anyagának digitális másolatait elérhe- tővé tegyék, kidomborítja a létező szerzői jogi kere- tek hiányosságait több nemzeti törvénykezésben. A helyzet orvoslására a közelmúltban egymást átfedő erőfeszítések irányultak, az „árva művek irányelve”, azaz a 2012/28/EU uniós irányelv és az Egyesült Ki- rályság Szellemi Tulajdon Hivatala (UKIPO) által bevezetett új licencelési koncepció formájában. Jelen
tanulmány célja, hogy gyakorlati értékelést nyújtson mind az EU-s, mind a brit eljárásrend megközelíté- séről, egy valós jogtisztázási eset modellezése során gyűjtött adatokra támaszkodva.
A szerzők a jogtisztázást a Glasgow-i Egyetem Könyv tárában őrzött kevert médiumú Edwin Morgan Lap ki vágatalbum-gyűjtemény anyagából való 432 elemes mintán kísérelték meg. Adatokat gyűjtöttek a jogtisztázási folyamat egyes állomásain felmerülő költségekről, a gyűjtemény kezdeti vizsgálatától a vég- hezvitt gondos jogosultkutatásig a 2012/28/EU uniós irányelv és az UKIPO licencelési eljárása szerint.
Összevetve az eredményeket az árva művek felhasz- nálására vonatkozó két jelenlegi eljárásrend által kínált lehetőségekkel, a szerzők arra jutottak, hogy az UKIPO licencelési koncepciója a jogbiztonság közepes fokát kínálja, egyúttal pedig a legmagasabb költségeket az intézmények számára (a gondos jo- gosultkutatás költségeit a licencelési díjakon felül).
A szerzői jog alóli EU-s kivétel alacsonyabb jogbiz- tonságot garantál a jogtulajdonos előkerülése esetén, emellett pedig szintén magas jogosultkutatási költ- ségekkel jár. Az eljárásrendek mindkét alternatívája megfelelő lehet a kisszámú, magas kockázatú művek hasznosítását kitűző intézmények számára, de egyik megközelítés sem alkalmas jelenleg a tömeges digi- talizáláshoz.
Ez a jogtisztázási feladat egy egyedi, sajátságos vonásokkal bíró esettanulmányra volt kihegyezve (egy „csináld magad” műbe ágyazott nagyszámú részleges művel). Következésképpen a kutatás so- rán kapott eredmények eltéréseket mutatnak a más árva művekre vonatkozó modellezési kísérletektől.
Ám azáltal, hogy a korábbi empirikus kutatásokhoz hasonló módszertani és beszámolási szabványokat alkalmaztak, a szerzők összehasonlíthatóvá tették a különböző művek gyűjteményeire vonatkozó jogtisz- tázási költségeket.
E tanulmány elsőként értékeli gyakorlati alapon az árva művekre vonatkozó 2014-es brit licencelési koncepciót intézményi szemszögből. A szerzők re- ményei szerint hozzájárulhat annak megértéséhez, hogyan tudnák az eljárásrendek hatékonyabban se- gíteni digitalizálási erőfeszítéseikben a könyvtárakat és a levéltárakat.
(Autoref.)
Könyvtárosi hivatás
216/2018
kUrilenko, e. a.: Ȃzykovaȃ norma v sovremennyh bibliotečnyh kommunikaciȃh. – Bibliogr. In: Naučnye i tehničeskie biblioteki. – (2018) 3., p. 71-80.
Nyelvi normák a korszerű könyvtári kommunikációban Felmérés; Kommunikáció -használókkal; Kommunikáció -személyzeten belül; Könyvtárosi hivatás; Nyelvészeti kérdések
A könyvtári-információs szolgáltatások a különbö- ző kommunikációs csatornák (szóbeli, elektronikus, hibrid) révén létrejövő kommunikatív kölcsönhatás folyamán valósulnak meg. Az érintkezés formája le- het direkt, közvetett, közvetlen, interperszonális vagy tömeges; eszközei lehetnek szóbeliek (verbális, hang- zó és írott beszéd), nem szóbeliek és paraverbálisak.
Egy könyvtáros szakmai kultúrájának része, hogy tudatosan bővítse és mélyítse nyelvészeti, retorikai, pszicholingvisztikai ismereteit, gyarapítsa szókincsét, birtokában legyen a szakmai terminológiának, illet- ve képes legyen logikusan gondolkodni. A verbális könyvtári kommunikáció helyzetét feltáró kutatási eredmények segíthetik a kommunikáció minőségének javítását. A szakirodalom eddig csupán a téma néhány vonatkozásával foglalkozott: a legjobban kidolgozot- tak a szociálpszichológiai kérdések, részlegesen ku- tatott terület a beszédkultúra, a normatív kérdéseket azonban jóformán alig vizsgálták.
A könyvtárban a verbális kommunikáció a szakmai feladatok megoldására irányuló, a munkatársakkal, a vezetőséggel és a használókkal folytatott együttmű- ködés során, nyelvi eszközökkel megvalósuló kom- munikációs forma. A hatékony verbális kommuniká- ció záloga a magas szintű kommunikációs kultúra.
Egy szakember beszédkultúrájának normatív (nyel- vi), kommunikatív és etikai aspektusai vannak. A nor- matív oldal a nyelvészeti szempontból helyes beszé- det jelenti, azaz az ortoépiai (kiejtési), lexikai, nyelv- tani, stilisztikai és a helyesírási normák betartását. A nyelvi normák megsértése hibának minősül, amelyet nyelvi szint szerint differenciálnak: az írott szövegre jellemzőek a helyesírási és központozási hibák, míg a szóbeli közlésre az ortoépiai (akcentológiai, kiej- tésbeli, intonációs) hibák. A nyelvtani (morfológiai, szintaktikai), a lexikai és a stilisztikai hibák mind a szóbeli, mind az írásbeli beszédre jellemzőek.
A nyelvi normák megsértése rossz színben tünteti fel a könyvtárosokat. A cikk aktualitását a helyzet súlyossága indokolja, célja pedig a nyelvi normák helyének meghatározása a korszerű verbális kommu- nikációban. A kutatáshoz a Központi Fekete-tengeri Régióból kértek fel könyvtári-információs szakem- bereket; a kérdőíven szereplő feladatok megoldását nyomtatott és/vagy elektronikus levélben lehetett elküldeni. Az értékelés kategóriái: a helyes válaszok aránya 71–90% = közepes szint, 51–70% = alacso- nyabb a közepesnél, 50% alatt = alacsony szint. A válaszok elemzése alapján elmondható, hogy a vá- laszadók 54%-ának nincsenek megfelelő anyanyelvi ismeretei a szakmai munkához. Az ortoépiai hibák nehezítik a beszéd megértését, elvonják a figyelmet a tartalomtól (a könyvtárost, ha így beszél, művelet- lennek tartják); a helyes válaszok aránya 75% volt.
A lexikai normáknál a legtöbb hiba oka a jövevény- szavak (idegen, ismeretlen szavak) helytelen hasz- nálata volt, a helyes válaszok aránya itt is a közepes szintet érte csak el. A nyelvtani normák ellenőrzése a mai orosz nyelv szóképzését, ragozását és szintaxisát célozta. Összességében itt is a közepes szint volt a jellemző, ezen belül a morfológiai és a szintaktikai ismeretek alacsonyabbak voltak a közepesnél. A he- lyesírás ellenőrzése sem mutatott megfelelő szintet (a helyes válaszok aránya 63% volt), a központozás ismerete alacsony szintű volt, a stilisztikai kérdések- re adott válaszok pedig a közepesnél alacsonyabb szintet jeleztek.
Az eredmények a könyvtári-információs szakem- berek beszédének meglehetősen alacsony normatív szintjére utalnak. A feltárt hiányosságok felhívják a figyelmet arra, hogy e szempontból is szükség van a verbális kommunikáció hatékonyságának javítá- sára.
(Viszocsekné Péteri Éva) Lásd még 210, 211, 250
Oktatás és továbbképzés
217/2018
FoDor János – KISZL péter: Developing digital collec
tions : a training model of digital humanities web projects in library and information science education. – Bibliogr.
In: Informatio et Scientia. – 1. (2018) 1., p. 78-104.
Digitális gyűjtemények fejlesztése: a digitális bölcsészeti képzés modellje a könyvtár- és információtudományi ok
tatásban
Adatbázis; egyetemi hallgató; elektronikus könyvtár; In
terdiszciplináris problémák; Könyvtárosképzés -felsőfokú;
Könyvtárosképző intézmény; oktatási módszer
A tartalomszolgáltató rendszerek létrehozása, adat- bázis-kapcsolatok, lekérdezések és komplex web fe- lületek programozása elsősorban informatikai feladat.
A szolgáltatástervezés szakmai és tartalmi előkészí- tése, a tartalomszolgáltató eszközök testreszabása és hatékony használata viszont könyvtárosi kompetencia marad, s a képzés interdiszciplináris részterülete. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudo- mányi Kar Könyvtár- és Információtudományi Inté- zet tartalomfejlesztési műhelye a kétezres évek köze- pétől kettős célt követ. Egyrészt publicitásra érdemes projektekbe vonja be a könyvtárosjelölt hallgatókat, akik így motiváló, kreatív munkavégzés közben sajá- títják el a könyvtárosi hivatás különböző vetületeihez kapcsolódó kompetenciákat. Másrészt a műhely a tartalomszolgáltatás, a hálózati tájékoztatás eszköz- rendszerének vizsgálatával, elemzésével is foglalko- zik. A hallgatókkal közös kutatómunka eredményét és annak megjelenési felületét komplex projektként hozzák létre, így ismerik meg a hallgatók a kutatástá- mogatás és tudományos tájékoztatás hálózati formáit.
A korszerű könyvtárosi hivatásnak szerves része az is, hogy a már létrehozott digitális gyűjteményekről tájékoztassák a közösségi média olvasóit. A könyvtár közösségi médiában való jelenlétének hatékonyságát a mintaprojektekből közzétett ízelítőkkel tesztelik. A tanulmány a diszciplináris (alap- és mesterképzés) oktatási rendszerbe integrált tartalomfejlesztési pro- jektek, együttműködések és eredmények részletező áttekintésére vállalkozik. A tágabb kontextust bemu- tatva röviden kitér az e-könyvészet és az elektronikus könyvek oktatási vetületeire, végül pedig bemutatja a 2017-ben létrehozott Digitális Bölcsészet Központ eddig elért eredményeit, külföldi kapcsolódási pont- jait és további tervezett tevékenységeit.
(Autoref.)
218/2018
HANSeL, andré – HoLSTe-FLINSpACH, karin: ein zukunftsfähiger Beruf als Ziel : Ausbildung für Bibliothe- ken in Deutschland, österreich und der Schweiz : ein ver
gleich. – Bibliogr. In: BuB. – 70. (2018) 4., p. 206-211.
A cél egy jövőképes hivatás: a könyvtárosképzés össze
hasonlítása Németországban, Ausztriában és Svájcban Könyvtárosi hivatás; Könyvtárosképzés, do ku men tá ló- kép zés; Könyvtárosképzés -középfokú, alapfokú; Könyv- tárosképző intézmény
A nem egyetemi szintű könyvtárosképzés által ki- bocsátott szakembereket Németországban média- és információs szolgáltatást nyújtó szakalkalmazottak- nak (német rövidítése FaMI), Ausztriában levéltári, könyvtári és információs asszisztenseknek (ABI), Svájcban információs és dokumentációs (I+D) szak- embereknek nevezik. A ’90-es években a tárgyalt három országban a könyvtárosi hivatás átértékelése során a képzés középpontjába a jövőképesség került.
Olyan szakmát kívántak megalkotni, amely a mun- kaerőpiacon hosszú távon jól értékesíthető foglal- koztatási lehetőséget nyújt. Ausztriában és Svájcban integrált, a levéltárak, könyvtárak és információs-do- kumentációs intézmények számára szóló képzést va- lósítottak meg. Németországban különböző szakirá- nyokat alakítottak ki, és képarchívumok és az orvosi dokumentáció számára is képeznek szakembereket.
Mindez a munkaerőpiacon való elhelyezkedésnél na- gyobb mobilitást és rugalmasságot biztosít.
Mindhárom képzési rendszer közös vonása a duális képzés, amely gyakorlati és elméleti részeket egy- aránt tartalmaz. A képzőhelyek túlnyomó része köz- könyvtárakban található, kisebb része tudományos és szakkönyvtárakban, illetve bankok, nonprofit szervezetek, médiavállalkozások stb. információs és dokumentációs központjaiban. A képzés időtar- tama és tartalma szintén hasonlóságokat mutat. A rendszerint hároméves kurzusokat gyakorlati képzés egészíti ki (a gyakorlat és az elmélet aránya 3:1).
Mindhárom országban van lehetőség néhány éves gyakorlat után szakmai továbbképzésre. A képzés- ben mindenütt a könyvtári ismeretek dominálnak, elérhetik a 80%-ot.
Németországban képzik a legtöbb szakembert. Kez- detben átfogó, a későbbiekben a szakiránynak meg- felelő a képzés tartalma. Csak Németországban kell a képzési idő közepén az átfogó ismeretekből közbenső vizsgát tenni. Az elsajátítandó anyagot és készségeket részletes képzési kerettervbe foglalták, ezt a tartomá- nyi kulturális miniszterek konferenciája is elfogadta, és a tartományok figyelmébe ajánlotta. 2006 óta van lehetőség továbbképzésben való részvételre is.
Ausztriában a levéltári, könyvtári és információs asz- szisztensek képzéséről szóló rendelet 2004-ben szüle-
tett. Ez a képzés az üzleti-közigazgatási szakmák kö- rébe tartozik, és a könyv- és médiapiaccal kapcsolatos szakmákkal van rokonságban. Időtartama három év;
az egész országban évfolyamonként összesen 20 főt képeznek. Az egyetemekről szóló törvény 2002-ben szüntette meg azt a lehetőséget, hogy más felsőfokú végzettség mellett a gyakorlatban, az intézményen belül meg lehessen szerezni a könyvtárosi végzett- séget. A közkönyvtári asszisztensek képzése Bécs- ben folyik. A Büchereiverband Österreichs (osztrák közkönyvtári egyesület) a Felnőttképzési Intézettel közösen szervez emellett tanfolyamokat C-Kurs né- ven, ezek kétévesek, és 340 elméleti tanegységből állnak. 2016-ban Ausztriában kompetenciaorientált oktatási kerettervet fogalmaztak meg.
Svájcban 2009-ben indult az információs és doku- mentációs szakemberek képzése. Közel tíz év után jelentősen korszerűsítették, az elméleti képzést megerősítették. Svájci sajátosság a szakmai egye- sületek fokozott bevonása a képzés minősítésébe, és a képzési terv rendszeres felülvizsgálata. A temati- kában közel 60%-os a könyvtári és levéltári feltárás részaránya.
Svájcban és Ausztriában megtörtént a könyv tá ros- kép zés tartalmának aktualizálása, Németországban egyelőre még nem. A képzésben előirányzott hall- gatói létszámokat még nem sikerült elérni, és egy- előre korlátozottan érvényesül a szektorok közötti mobilitás. Pozitív fejlemény viszont, hogy a három német anyanyelvű ország között jól működik a sza- bad munkaerő-áramlás.
A cikk végén három oldalon részletes, informatív áttekintő táblázat mutatja be a három ország könyv- tá ros képzésének sajátosságait és különbségeit.
(Hegyközi Ilona) Lásd még 247
Egyesületek
Lásd 211, 212
Könyvtárak és tájékoztatási intézmények
Nemzeti könyvtárak
219/2018
SIerMAN, Barbara – TeSZeLSZKy, Kees: How can we improve our web collection? : An evaluation of webarchiv
ing at the KB National Library of the Netherlands (2007–
2017) In: Alexandria. – 27. (2017) 2., p. 94-107.
Hogyan tudjuk fejleszteni a webes gyűjteményünket? A Holland Nemzeti Könyvtár webarchiválási tevékenységé
nek értékelése (2007–2017)
elektronikus könyvtár; Gépi dokumentumleírás; Megőr
zés; Nemzeti könyvtár; Szoftver; Web
A cikk egy tudományos projekt eredményeit ismer- tetve áttekintést nyújt a Holland Nemzeti Könyvtár- ban zajló webarchiválási tevékenységekről, illetve magáról a gyűjteményről. A webarchiválás a nemzeti könyvtárban 2007-ben indult el, eredetileg mintegy ezer válogatott honlap megőrzésére, amely szám mára már elérte a tizenkétezret is. A webaratásra az egyes honlaptípusok jellegéhez illeszkedően külön- böző gyakorisággal kerül sor. Szerzői jogi okok miatt az állományhoz való hozzáférés korlátozott, csupán az intézmény olvasótermeinek kijelölt számítógépes termináljain lehetséges. A könyvtár emellett szeret- né felhasználóit arra biztatni, hogy létrehozzák saját webes gyűjteményeiket is. A hosszú távú megőrzés követelményrendszerét a könyvtári webarchívumra vonatkozóan az Open Archival Information System (OAIS) modellnek megfelelően, az ISO 14721:2012 szabvány szerint dolgozták ki.
A cikk kitér a webarchívumban alkalmazott válogatá- si szempontokra. Felmerül a kérdés, hogy a könyvtá- rosok által végzett válogatások mennyire reflektálnak arra a kínálatra, amelyet egy holland átlagfelhasználó jelenleg a világháló holland nyelvű, illetve Hollandi- ához kötődő szegmensében talál. A válogatás szem- pontjait befolyásolja a webarchiváláshoz használt szoftveres és hardveres háttér is. Ez azért is fontos, mert a technológiai korlátok alapvető hatással vannak a begyűjtött állomány történeti hitelességére. Ennek érdekében ‒ a jövő történészeinek munkáját segíten- dő ‒ minden gyűjtőköri változtatást pontosan nyilván
kell tartani. További dilemma, hogy miképpen lehet meghatározni a webarchívum értékét, feltárni a kuta- tók számára fontos használati szempontokat, illetve kijelölni a kutatóknak szánt szolgáltatások fejleszté- sének irányait. A szerzők kitérnek az egyesült álla- mokbeli Internet Archive szervezettel történő együtt- működésre és a gyűjtési gyakorlatok összehasonlítá- sára is – másféle idősíkon készített mentések érhetőek el sokszor ugyanarról a honlapról az Internet Archive- ban, mint a holland nemzeti webarchívumban. A tör- téneti hitelesség szempontjából is más-más szintet képviselhetnek ezek a mentések. A szerzők fontosnak tartják azt is, hogy összegyűjtsék a holland domén alá tartozó és már megszűnt honlapokra vonatkozó adatokat, annak érdekében, hogy egy minél teljesebb lista jöjjön létre az archivált, illetve a valaha létezett holland honlapokról.
A nemzeti könyvtár együttműködési hálózatot ala- kított ki a webarchiválásban érdekelt többi holland intézménnyel. Az egyes intézményeknek, illetve a webarchívumokat használó kutatóknak is tisztában kell lenniük a gyűjtőköri korlátokkal és a gyűjtemé- nyek közötti különbségekkel az eltérő gyűjtőköri el- vek, illetve a felhasznált technológia vonatkozásában.
Történeti szempontból is fontos a pontos összkép és a felelősségi körök rögzítése. Mint ahogyan a világ- háló, úgy a webarchívumok gyűjteményei sincsenek országhatárokhoz kötve. Állandó igényként merül fel tehát a nemzeti kontextusban kialakított gyűjtemé- nyekben tárolt információk megosztása nemzetközi együttműködések keretében is.
(Németh Márton) Lásd még 213, 214, 239
Felsôoktatási könyvtárak
220/2018
MIerZeCKA, anna – SuMINAS, andrius: academic li
brary website functions in the context of users’ informa
tion needs. – Bibliogr. In: Journal of librarianship and information science. – 50. (2018) 2., p. 157-167.
A felsőoktatási könyvtárak honlapjainak funkciói a hasz
nálói igények tükrében
egyetemi hallgató; egyetemi könyvtár; Felmérés; Honlap;
Igény; Könyvtárkép
A digitális forradalom sajátos hatással volt a könyvtá- rak működésére: megváltoztatta a használókkal való kommunikáció módját és magát a szolgáltatást is. A felsőoktatási könyvtárak esetében az online jelenlét alapvető fontosságú, mivel az oktatók és a hallgatók egyaránt egyre növekvő mértékben használják az internetet. Az ő szempontjukból a könyvtári honlap digitális kapuként szolgál a könyvtári szolgáltatá- sokhoz és forrásokhoz. Egy felsőoktatási könyvtári honlap mindemellett számos funkciót tölthet be, és ezek fontosságát különböző módon lehet súlyozni. A szerzők kutatásának célja annak megállapítása volt, hogy a használók kiválasztott csoportja, a hallgatók véleménye szerint a felsőoktatási könyvtári honlapok mely funkciói a legfontosabbak. E kérdés megvála- szolása érdekében a felsőoktatási könyvtári honlapok fő funkcióit egyrészt elméleti kutatás (a szakiroda- lom tanulmányozása), másrészt a Varsói Egyetem (Lengyelország) és a Vilniusi Egyetem (Litvánia) hallgatói (n=680) körében végzett felmérés alapján határozták meg. A felsőoktatási könyvtári honlapok tartalmával szemben támasztott használói igények nyomán kirajzolódó kép a kutatás eredményei sze- rint nagymértékben eltér attól, amit a szakirodalom sugall. A használói igények szempontjából a szerzők a felsőoktatási könyvtári honlapok öt funkcióját kü- lönböztették meg: (1) a gyűjtemény (online és ha- gyományos) használatának támogatása; (2) a kultúra népszerűsítése; (3) kapu az információ webes eléré- séhez; (4) oktatás; (5) a könyvtár online arculatának megteremtése.
(Autoref.)
221/2018
MIHoLIČ, petruša – JužNIČ, primož: The impact of bet
ter access to scientific journals on the quality of research work : the case of a small university. – Bibliogr. In: Journal of librarianship and information science. – 50. (2018) 2., p. 205-215.
Milyen hatással van a szakfolyóiratokhoz való jobb hoz
záférés a tudományos kutatás minőségére? egy kis mé
retű egyetem példája
Adatbázis; egyetemi könyvtár; Felmérés; Hivatkozás;
Hoz zá férhetőség; Kutatás információellátása; publikálás -tu dományos kiadványoké; Tudományos kutatás
Egy publikáció összekapcsolása a tudományos kuta- tási eredményekkel és az információforrások hasz- nálatával kulcsfontosságú egy felsőoktatási könyvtár gyűjteménye, fejlesztése és értékelése szempontjából.
A könyvtárosok e célból gyakran mennyiségi adato- kat használnak, de ezekre nem egyszerű szert tenni.
Kihívást jelenthet közvetlenül összekötni a könyvtári és információs szolgáltatásokat az általuk kifejtett ha- tással. A szerzők a 2010–2014-es időszakra vonatko- zóan összefüggést kerestek a publikációk minősége és mennyisége, illetve az újonnan megszerzett konzor- ciumi hozzáférés keretében elérhető három nemzet- közi kiadói adatbázis (ScienceDirect, SpringerLink, WileyOnline) használati statisztikái között. Arra a következtetésre jutottak, hogy azon szakfolyóiratok aránya, melyeket a ScienceDirect, a SpringerLink és a WileyOnline konzorciumi adatbázisokból idéz- tek tanulmányaikban a Primorskai Egyetem kutatói, évről évre emelkedett, a 2010-es 13,5%-ról 2014-re egészen 24,8%-ig kúszva fel. Azon tanulmányok ará- nya, melyeket a Primorskai Egyetem kutatói a (Web of Science és a Scopus szerinti) legnagyobb impakt faktorú szakfolyóiratokban publikáltak, szintén jelen- tősen nőtt, a 2011-es 18,03%-ról a 2014-es 31,55%- ra. A tanulmány azt bizonyítja, hogy a tudományos kutatók minőségi információforrásokhoz való jobb hozzáférése e források használatának növekedéséhez vezet, és jobb minőségű kutatásokat eredményez, amit a magasabb impakt faktorú szakfolyóiratokban publikált kutatási eredmények számának fokozatos emelkedése is jelez.
(Autoref.) Lásd még 209, 229, 230, 231, 234, 235, 236, 243, 244, 246, 251, 256, 257, 258, 259, 260, 263, 264, 265, 268
Közmûvelôdési könyvtárak általában
222/2018
CArIDAD SeBASTIáN, Mercedes [et al.]: Bibliotecas y em poderamiento : servicios innovadores en un entorno de crisis. – Bibliogr. In: revista española de document
ación científica. – 41. (2018) 2., e206.
res. angol nyelven
könyvtárak és képessé tétel: innovatív szolgáltatások válságos környezetben
Felmérés; Használók képzése; Hátrányos társadal
mi helyzetű olvasó; Könyvtári hálózat; Közművelődési könyvtár; Szolgáltatások; Társadalmi követelmények A cikk a közkönyvtárak szerepét vizsgálja az egyéni és közösségi képessé tétel (empowerment) támoga- tásában, összhangban az új közkönyvtári modell cse- lekvési irányvonalával, mely nemzetközi ajánlásokon és trendkutatásokon nyugszik. E kezdeményezések többek között a könyvtári tér egyfajta agórává vagy
„harmadik hellyé” válását szorgalmazzák; emellett a kreatív képességek kibontakoztatását tűzik ki, illetve új tanulási módszerek és technikai eszközök kifej- lesztését célozzák a közösségi gazdaság részére. A szerzők végső célja annak felmérése, milyen fokban valósulnak meg ezek az innovatív szolgáltatások az 53 tagot számláló spanyol állami közkönyvtári háló- zatban (Bibliotecas Públicas del Estado), kiemelve a legjelentősebb kezdeményezéseket. A tanulmány in- tézményvezetők által szolgáltatott adatokon alapul.
Az adatgyűjtés eszközeként egy ad hoc kérdőívet állí- tottak össze, melyet később személyes interjúkkal és a hivatalos weboldalakon való információkereséssel egészítettek ki. A válaszadási hajlandóság 73% volt (41 fő), mely kellően reprezentatív mintának tekint- hető, és széles körű rálátást tesz lehetővé a szolgál- tatások megvalósulásának állapotára. A kutatás ered- ményei azt mutatják, hogy még ha a közkönyvtárak el is kezdtek nyújtani sok olyan szolgáltatást, melyet az új társadalmi igények megkövetelnek, úgymint az álláskeresési vagy informatikai készségfejlesztő tréningeket, az olyan innovatívabb szolgáltatásokat azonban, mint például a digitális alkotóeszközök használatát vagy a terek átalakítását együttműködést elősegítő helyekké és közösségi irodákká, sokkal ki- sebb arányban találjuk meg a kínálatukban.
(Autoref.) Lásd még 224, 226, 237, 240, 247, 248, 253, 262
Megyei könyvtárak
Lásd 237
Városi könyvtárak
223/2018
voLKMANN, Stefan: uNeSCo ruft zur Zusammenarbeit in Bildungsnetzwerken auf : die rolle von Bibliotheken in der uNo Agenda 2030. – Bibliogr. In: BuB. – 70. (2018) 4., p. 196-199.
res. angol és francia nyelven
Az uNeSCo felhívása a tanulási hálózatok együttműkö
désére – a könyvtárak szerepe az eNSZ 2030 Agendá
ban
együttműködés -helyi; együttműködés -nemzetközi;
Könyvtárügy; Nemzetközi szervezet; Társadalmi követel
mények; városi könyvtár
Az UNESCO Élethosszig Tartó Tanulás Intézete 2017 decemberében világméretű cselekvési felhívást tett közzé a városok és települések számára. Ez ar- ról szól, milyen módon lehet az ENSZ 2030 Agenda céljait elérni helyi tanulási hálózatok és az élethosz- szig tartó tanulás révén 2030-ig. A könyvtárak mint tanulási központok és az együttműködési törekvések aggregátorai mindebben különleges szerepet kapnak, amint ez már látható is sok ún. „tanuló város” eseté- ben. Az UNESCO koncepciója gyakorlati szempontú megközelítést nyújt azon könyvtárak számára, me- lyek magukévá tették az ENSZ fenntartható fejlődési céljait (SDGs).
A fenntartható fejlődési célokat az IFLA világkong- resszusán mutatták be a könyvtári világnak 2017 au- gusztusában. Sok példa bizonyítja, hogy a könyvtárak hogyan járulhatnak hozzá a társadalmi egyenlőtlen- ségek enyhítéséhez és a nagyobb fokú fenntartha- tóság eléréséhez. Többet tesznek, mint egyszerűen hozzáférést biztosítanak az információkhoz. Mi- közben alapvető feladataik közé tartozik az oktatás és a szociokulturális programok támogatása, fizikai helyként, intézményként és partnerként ökológiai és gazdasági problémákkal is foglalkozhatnak, ezáltal teljesítik a fenntartható fejlődés mind a 17 célkitűzé- sét. Ezek a széles körű célok más fejlesztési szerve- zetekkel összehasonlítva valóban egyediek.
Világszerte mintegy száz város tartozik az UNESCO Tanuló Városok Globális Hálózatához. Mindegyik- nek megvan a maga problémája, de mind meg van győződve arról, hogy az együttműködésen alapuló, élethosszig tartó tanulás révén képessé tehetik pol-
gáraikat arra, hogy megoldásokat találjanak a prob- lémákra. Az UNESCO szerint a fenntarthatóság ambiciózus céljait nem lehet együttműködő társu- lások nélkül megvalósítani. Ezért felhívást intéznek a polgármesterekhez, az oktatási intézményekhez és más települési szervezetekhez, hogy létesítsenek hálózatokat a fenntarthatósági célok közös elérése érdekében. Az UNESCO Tanuló Városok díjazottjai közül sokan használták fel a könyvtárakat arra, hogy oktatási lehetőséget nyújtsanak a városok legelmara- dottabb kerületeiben is. Mindennek előfeltétele egy- szerűen csak a politikai elkötelezettség.
(Autoref.) Lásd még 237, 240, 253, 262
Mozgókönyvtárak
224/2018
yArroW, alexandra – MCALLISTer, Stephen: Trends in mobile and outreach services. – Bibliogr. In: public li
brary quarterly. – 37. (2018) 2., p. 195-208.
Mozgókönyvtári és a könyvtár falain kívül nyújtott szolgál
tatások: északamerikai trendek
Idős olvasó; Igény; Kölcsönzés -önkiszolgáló; Közműve
lődési könyvtár; Mozgókönyvtár; Szolgáltatások; Társa
dalmi követelmények
Az interneten elérhető könyvtári szolgáltatások és az elektronikus tartalmak népszerűségének ellené- re a fizikai térben nyújtott, személyes találkozáson alapuló könyvtári szolgáltatások jelentősége nem csökkent, sőt sok tekintetben még nőtt is. Az Otta- wai Közkönyvtár 2016-ban elsősorban a saját szol- gáltatásai felülvizsgálatának céljából kérdőíves fel- mérést végzett észak-amerikai könyvtárak körében, hogy megismerjék, a térség egyéb könyvtárai milyen szolgáltatásokat nyújtanak a falaikon kívül, a távoli felhasználóknak, valamint hogy milyen trendek mu- tathatók ki ezen a területen.
A 29 kérdést tartalmazó kérdőív mindkét hivatalos nyelven (franciául és angolul is) kitölthető volt. A hosszú távú tervezés elősegítése érdekében a kérdé- sek között volt, amely a jelen helyzetről gyűjtött ada- tokat, mások pedig a várható jövőbeli változásokra irányultak. Mintegy 1500 személyt sikerült elérni a legkülönbözőbb csatornákon keresztül: levelezőlis- tákon, szakmai szervezetek segítségével, a közösségi
média felületein és személyes, elektronikus levélben történő megkeresések útján. Összesen 192 válasz ér- kezett 140 intézményből, amelyek közül 94 kanadai, 46 pedig egyesült államokbeli könyvtár volt. (A minta nem tekinthető reprezentatívnak.)
A válaszadók 31%-a működtetett könyvtárbuszt, 61%
„könyvet házhoz” szolgáltatást, 41% könyvtárközi kölcsönzést, 14% valamilyen elektronikus kioszkot (kölcsönzőgép, csomagmegőrző automata); 16% kí- nált postai könyvküldést, 23% hangoskönyvet, 29%
valamilyen távoli, letéti gyűjteményt és 18% kitele- pülést, standot különböző népszerű helyeken. A vá- laszadók többsége úgy vélekedett, hogy akár straté- giai megfontolásból, akár az igények jobb kielégítése érdekében a következő években erősödni fognak ezek a szolgáltatások. A szabad szöveges megjegyzések- ben sokan utaltak a növekvő igények kielégítésének nehézségeire. Az intézmények 15%-ánál vannak várólisták, 45% pedig maximális kihasználtsággal működteti „alternatív” szolgáltatásait. A szolgáltatá- sok biztosításához a válaszadók 23%-a veszi igénybe önkéntesek segítségét. Emellett fontosnak tartják az együttműködéseket, különösen az iskolákkal, idős- otthonokkal és más közösségekkel.
A könyvtárbusszal rendelkező intézmények 68%-a továbbra is nagy méretű járműveket működtet. A nagy könyvtárbuszok jellemzően nagyobb kiter- jedésű földrajzi területeket szolgálnak ki (átlago- san 1522 km²-t és 660 675 lakost), ahol urbánus, külvárosi és falusias régiók egyaránt találhatók. A könyvtárbuszokat folyamatosan fejlesztik, amit jól mutat, hogy a járművek 95%-a 10 évesnél fiatalabb.
A „könyvet házhoz” szolgáltatást kínálók esetében jellemző, hogy informális kereteket szabnak, így alkalmazkodnak a használók igényeihez. Ennél a szolgáltatásnál különösen gyakori az önkéntesek bevonása. Az elektronikus kioszkokkal rendelkező intézmények fele számolt be kölcsönzőgépről, ne- gyede többfunkciós állomásról, amely szelektálja is a dokumentumokat, 17% pedig zárható szekrényekről, amelyekből át lehet venni és amelyekbe vissza lehet vinni a könyveket.
A felmérésből kiderült, hogy miközben a szerény költségvetési keretekből jelentős és egyre növek- vő igényeket kell kielégíteni, az innovatív megkö- zelítésekkel egyre több használót sikerül elérni. A válaszadók többsége egyértelműen bővülést vár a következő időszakban az alternatív könyvtári szol- gáltatások terén.
(Tóth Máté)
Tudományos és szakkönyvtárak
225/2018
KoČuKovA, elena viktorovna – poDKoryTovA, natal’â Ivanovna: razvitie dokumentnoj bazy akademičeskih bib
liotek v sovremennoj sisteme naučnyh kommunikacij In:
Bibliotekovedenie. – (2018) 1., p. 33-38.
res. angol nyelven
Az akadémiai könyvtárak dokumentumbázisának fejlesz
tése a tudományos kommunikáció modern rendszerében Akadémiai könyvtár; állománygyarapítás; elektronikus publikáció; Hozzáférhetőség; Könyvkiadás; Szakiroda
lom
Az akadémiai könyvtárak a szerző (kiadó) és az ol- vasó közötti közvetítőként több évszázadon keresztül fontos szerepet játszottak a tudományos kommuni- kációban. A korszerű tendenciák miatt a tudományos könyvtárak kikerülnek a tudományos kommunikációs láncból. Szembetűnőek e kommunikáció ellentmon- dásai: nő a szöveges és az audiovizuális digitális tar- talom mennyisége, ugyanakkor csökken a publikáci- ók használata, fokozódik a források gyűjtésének, vá- logatásának, leírásának és tárolásának a problémája.
Az interneten sok a nem hiteles, nem teljes adat; a minőségi információ értékes áru lett. Az akadémiai könyvtárak pénzügyi forrásai korlátozottak, a tudo- mányos publikációk elektronikus terjesztése megne- hezíti az állománygyarapítást.
Az Oroszországi Tudományos Akadémia (RAN) könyvtárai kutatásokat végeztek e téren: a Termé- szettudományi Könyvtár (BEN RAN) szerint a tudó- soknak még mindig a fontos a papíralapú hordozó, a Szibériai Részleg Tudományos-Műszaki Könyvtára (GPNTB SO RAN) szerint a tudományos könyvek kiadása válságban van, aminek egyik jele, hogy a kiadványokat minimális példányszámban (30–500) adják ki, a tudományos irodalom pedig nem szere- pel a kiadói tervekben vagy csak digitális formában.
Oroszországban és külföldön is az egyik legnehezeb- ben hozzáférhető típus a monográfia; a szakmai ki- adók a nyílt hozzáférésre való átállást fontolgatják.
Oroszországban nincs egyetlen olyan nyílt forrás sem, amelyben az országban kiadott összes tudomá- nyos kiadványról lenne információ. Az akadémiai könyvtárak adatai szerint a tudományos közössé- gek számára fontos témákban évente 25–26 ezer
könyv jelenik meg, ezek nagy része a felsőoktatási intézményekben. A GPNTB SO RAN-ban felmérést végeztek az új beszerzések hetenkénti összesítésén szereplő könyvek és sorozatok alapján; az elemzés- hez a könyveket az annotációk alapján válogatták ki, külön vették a több témakört érintő kiadványokat. A főbb megállapítások:
a kiadók száma nő, de elmosódnak szakosodásuk –határai;
tudományos irodalmat a tudományos közösség –számára nem tipikus kiadók (reklámügynöksé-
gek, honlapszerkesztők, könyvkereskedők) is ki- adnak;
a felsőoktatási intézmények és a kutatóintéze- –tek csak elektronikus kiadványokat adhatnak ki
(nyomtatott változat nélkül), a művek az egyete- mek repozitóriumaiban érhetők el;
a tudományos irodalom mintegy fele a régiókban –
keletkezik.
A BEN és a GPNTB SO RAN hálózatához több mint 125 kutatóintézeti könyvtár tartozik. Rangjuk meg- őrzéséhez fontos az új kommunikációs eszközök használata. A könyvtárak még 2014-ben egy speci- ális akadémiai elnöki célprogramnak köszönhetően kaptak központi gyarapítási keretet, azóta ez meg- szűnt. A RAN irányítása a Tudományos Szerveze- tek Szövetségi Ügynöksége (FANO) alá került, ami a központi gyarapítás megszüntetését és a pénzügyi keretek csökkentését vonta maga után.
Az akadémiai könyvtárak állományfejlesztési ten- denciái:
a hagyományos kiadványok száma alig nő, csök- –
ken az új kiadások száma;
a központi gyarapítás forrásai a Művelődési Mi- –
nisztérium támogatása és az Alapkutatások Orosz- országi Alapja, ami 2016–2017-ben a BEN RAN- nak 21 külföldi forrás, a GPNTB SO RAN-nak 27 forrás elérését tette lehetővé. Egyelőre nem világos, hogyan fog fejlődni a regionális, főhatósági és lo- kális szintű ellátás technológiája, hogyan változnak a központi könyvtárak funkciói;
a nyílt hozzáférésű tudományos információk felvé- –tele a könyvtárak dokumentumai közé – fokozott
ellenőrzés mellett.
A gyarapítási folyamatok fejlesztési irányai:
a „gyarapítás tárgya” fogalom bővítése (a tarta- –lom mellett a keresőrendszerrel, a tematikus gyűj-
teménnyel);
