Tudományos ülés
Dr. Martonyi János köszöntése
A József Attila Tudomány- egyetem Állam, és Jogtudomá- nyi Kara kiadásában megjelenő Acta Juridica et Politica leg- utóbbi kötetének rendkívüli je- lentősége van. A kiadvány
„azokat az ünnepi dolgozatokat tartalmazza, amelyeket a Kar tagjai, a budapesti és pécsi társkarok államigazgatási-jogász professzorai, az ünnepelt tanít- ványai és munkatársai készítet- tek dr. Martonyi Jánosnak, az állam, és jogtudományok dok- tora, tanszékvezető egyetemi ta- nár — a Kar köztiszteletben álló doyenjének — nyugalomba- vonulása, illetőleg oktatói műkö- désének negyvenéves jubileuma alkalmából. A tiszteletadást és nagyrabecsülést kifejező eme megnyilvánulásnak egy harma- dik Indítéka is van. Martonyi professzor ebben az évben töl- tötte be életének hetvenedik esztendejét" — írja dr. Veress József, a JATE Állam, és Jog- tudományi Karának dékánja, az ünnepi közlemény előszavában.
Martonyi professzor életútját felidézendő ismét csak az elő- szóból idézünk: „Egyetemi ta- nulmányait a Budapesti Tudo- mányegyetem Jog. és Államtu- dományi Karán végezte ahol 1932-ben államtudományi, 1933- ban pedig -sub aüspiciis- jogtu- dományi doktorrá avatták...
Alig 30 éves, amikor 1940-ben a Kolozsvári Tudományegyetem Jog. és Államtudományi Karára nyert egyetemi nyilvános rend- kívüli tanári kinevezést, s egy- ben megbízást kapott a közigaz- gatási- és pénzügyi jogi tan- szék vezetésére. 1945-ben nyil- vános rendes tanárrá neveztetett ki a Szegedi Tudományegyetem újjáalakított Jog. és Államtudo- mányi Karának Közigazgatási- és Pénzügyi Jogi tanszékére, amelynek a vezetését azóta — megszakítás nélkül — látja el".
„Különösen kiemelkedő és publikációkban gazdag tudomá- nyos munkássága. amelynek gyökerei öt évtizedre nyúlnak vissza. Indíttatását a budapesti Kar legismertebb és nemzetközi- leg is elismert nagy alakjától:
Magyary Zoltántól kapta ..."
„... ugyanakkor a Magyary-is- kola is nagyra tartotta tanítvá- nyát, és a későbbiek során a közigazgatási jogtudományi irányzat egyik legkiemelkedőbb alakjává nőtt. Publikációinak száma csaknem 150-re tehető;
ezek között négy monográfia, két tankönyv és számos külföl- di folyóiratban idegen nyelven megjelent kisebb-nagyobb tanul- mány jelzi az ünnepelt nagyon termékeny életútját." Mar- tonyi professzor jó követe volt mindig a magyar közigazgatási tudománynak is, de hozzájárult szűkebb közösségünk: Karunk jó hírnevének növeléséhez is.
1952-ben az állam, és jogtudo- mányok kandidátusi. 1966-ban pedig ennek doktori fokozatát nyerte el..."
„Martonyi János professzor odaadó és lelkes munkásságát szocialista társadalmunk is nagyra értékeli; korábban az
»Oktatásügy Kiváló Dolgozója«, a közelmúltban pedig a »Mun- ka Érdemrendé arany fokozat kitüntetésben részesült."
Dr. Martonyi János egyetemi tanárt oktatói működésének 40.
és születésének 70. évfordulója alkalmából mi is felkerestük, hogy az évfordulók kapcsán fel- idézzük oktató-nevelő tudomá- nyos tevékenységének és közéle- ti munkásságának jelentősebb eseményeit, s e gazdag életút eredményeit.
*
— Professzor úr Magyary Zoltán első tanítványai közé tartozott, az általa vezetett, s ma Magyary-kör néven emlege- tett csoport tagja volt. Magyary Zoltán neve ma jobbára csak szakmai körökben ismert, ké- rem. legyen szíves néhány szó- ban ismertetni e kiváló jogász jelentőségét!
— Magyary Zoltán a két vi- lágháború között tevékenyke- dett, vs a 30-as évek legkiemel- kedőbb közigazgatási jogásza, a közigazgatás tudományának leg- kiválóbb müvelője volt. 1930.
ban neveztek ki a pesti egyetem
közigazgatási jogi tanszékére, majd 1931 elején a közigazgatás
racionalizálásának kormánybiz- tosa lett. Megbízatásának meg- felelően reformjavaslatokat dol- gozott ki, hogy a közigazgatási szakszerűbbé tegye.
Én éppen 1930-ban lettem ne- gyedéves joghallgató, és a leg- első évfolyam tagja, melyet Ma- gyary Zoltán oktatott Előadásai- ban megragadtak az ő fejtege- tései, mert nem volt dogmati- kus. A közigazgatás gyakorlatá- nak kiváló ismerője volt, így előadásaiban is a gyakorlati közigazgatás problémáival fog- lalkozott Munkásságának jelen- tősége abban áll, hogy ő hono- sította meg nálunk a közigazga- tás szervezéstudományi szem- pontból való vizsgálatát. Termé- szetesen, jogi vizsgálatokat is folytatott, s szintézist tudott te- remteni a jogi és a szervezéstu- dományi aspektusból folytatott vizsgálatok között
— Az ön munkásságát hogyan befolyásolta a Magyary-kör?
— A Magyary Zoltán által vezetett tanszék lényegében a Magyar Közigazgatástudományi Intézetnek is helyt adott, vagyis komplex módon oktatott és tu- dományos kutatást is végzett.
A Magyary-szemináriumokon 20—30 elméleti és gyakorlati szakember is megjelent; ezeken előadások hangzottak el, viták folytak. Magyary programját — a közigazgatás jogtudományi és szervezéstudományi szempontból egyaránt történő vizsgálatát — az intézet helyesen hajtotta vég- re, a jogszerűséget nem mellőz- ve vizsgálta a közigazgatás cél- szerűségét
A közigazgatás tudománya fe- lé fordulásomat tehát Magyary Zoltán ösztökélte, de én az in- tézeten belül a közigazgatás jog- szerűségét szolgáló törvényességi biztosítékok témakörével foglal- koztam. Ez persze nem jelenti azt, hogy célszerűségi tényező- ket nem vettem figyelembe, csupán árról van sző, hogy a jogi megközelítés érdekelt in- kább. Első monográfiám is itt jelent meg, a Közigazgatástudo- mányi Intézet által kiadott so- rozatban. 1932-ben, „A közigaz- gatási bíráskodás és legújabb- kori fejlődése" címmel.
— A közigazgatási jogtudo- mányon belül a közigazgatási bíráskodás intézményének vizs- gálatával jegyezte el magát. Mi volt az oka ennek a korai és
határozott elkötelezettségnek?
— 1932—33-ban Párizsban ta- nultam, ösztöndíjasként a Sor- bonne Egyetemen. Magyary azt javasolta, hogy a tanulmánya- im során foglalkozzak behatóan a francia közigazgatási bírásko- dással. Ennek régi hagyományai voltak, nem úgy mint nálunk, Magyarországon. Akkoriban ugyan nálunk is volt országos szinten közigazgatási bíróság.
Ezt azonban nem tartottam ki- elégítőnek, mert úgy láttam, hogy a burzsoá rendszerben a közigazgatási bíráskodás úgy szólván az egyedüli eszköz, amely a közigazgatás jogsértése-
it orvosolhatja. Tehát, a köz- igazgatási bíráskodás problémája akkoriban időszerű is volt, iro- dalma is volt s ezt én még bő- vítettem a francia közigazgatási kialakulásáról, fejlődésről, szer- vezeti, hatásköri és eljárási kérdéseiről megjelent anyagom- mal. Ez egy időre lendületet adott a hazai elméleti kutatá- soknak, de gyakorlati lépések nem követték.
— Mennyire fontos a közigaz- gatási bíráskodás a szocialista viszonyok között?
— Szocialista viszonyok között a szakirodalom elismeri az ál- lamigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatának — bizonyos ügyfajtákban való — indokolt- ságát. Nem szabad azonban ezt az egyedüli gyógyszernek tekin- teni. Az ügyészi felügyelet mellett még nagyon sokféle jog- orvoslati eszköz van a közigaz- gatáson belül is. A közigazga- tás területén ma már jogi és nem jogi szempontból egyaránt
sokoldalú ellenőrzés valósitható meg.
— Nemcsak Magyarországon, de nemzetközi szakmai körökben is ismert professzor úr neve.
A Nemzetközi Közigazgatástudo- mányi Intézet Végrehajtó Bizott- ságának mostanáig tagja volt.
Mikor kapcsolódott be a nem- zetközi tudományos életbe?
— A Nemzetközi Közigazga- tástudományi Intézet kongresz- szusán 1936-ban jelentem meg először. Ezt követően azonban csak 1959-ben tudtam ismét részt venni a kongresszuson, s azóta is ott vagyok a három- évenként megrendezett kong- resszusokon, előadást tartok, vagy felszólalok. Legutóbb, az intézet megalakulásának 50. év- fordulójára megrendezett jubi- leumi kongresszuson, Madridban, a szocialista törvényesség kérdé- seiről referáltam. De Szegeden is rendeztünk nemzetközi konfe- renciát, 1975-ben, igen szép si-
kerrel. Talán megemlítem azt is, hogy számos külföldi egye- tem meghívására tartottam elő- adásokat közigazgatástudományi kérdésekről.
— Az oktatás és a folyama- tos tudományos munka mellett dékáni, rektorhelyettesi teendő- ket is ellátott. Emellett a Ma- gyar Jogász Szövetségben vég- zett társadalmi munkát, a Tudo- mányos Ismeretterjesztő Társu- lat Csongrád megyei jogi szak- osztályának 20 éven át elnöke volt. Hogyan tudott ennyi időn át ilyen sokféle tevékenységi formát összehangolni?
— Mindig szívesen foglalkoz- tam szervezési munkával, sze- rettem ezt csinálni. A Magyar Jogász Szövetségben, de a TIT jogi szakosztályában' is rendsze- resen előadóüléseket szerveztünk.
A szervezési feladatok mellett rendületlenül folytattam a tu- dományos publikálást. A felsza- badulást követően a kérdések bizonyos időszerűségére voltam figyelemmel, például tevékenyen részt vettem a tanácstörvények és az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló tör- vény előkészítésében. Az eljárá- si törvény kapcsán írtam meg harmadik monográfiámat. 1960- ban, az államigazgatási határo- zatok bírói felülvizsgálatáról.
Akkoriban ez a viták során elő- térbe került, így kidolgoztam a téma szocialista vonatkozásait is.
— Rendkívül fiatalon, har- mincévesen, kinevezték egyetemi tanárrá. Milyen tudományos te- vékenység előzte ezt meg?
— Akkorra már elkészült két monográfiám, a már említett
„A közigazgatási bíráskodás és legújabbkori fejlődése" című 1932-ben, 1939-ben pedig „A köz- igazgatás jogszerűsége a mai államban". Amint mondottam korán kezdtem publikálni és folyamatosan. így 1940-re már mintegy 20 tanulmányom jelent meg.
— A volt tanítványok élmény- ként emlegetik professzor úr előadásait, a tanítványokkal ki- alakított kapcsolatát pedig pél- daként. Megfogalmazható-e en- nek az élő kapcsolatnak pedagó- giai módszere?
— Megértettem azt, hogy a hallgatók figyelmét minden elő- adónak ébren kell tartani, irá- nyítani kell. Ezért a 40—50 per- ces órán belül kétszer-három- szor az adott jogi kérdés törté- nelmi vagy irodalmi vonatko- zásaira tértem ki. Így próbáltam elevenné tenni az órái'mat. Sze- rencsére, jó az arcmemóriám is, nem kellett zavarba jönnöm, ha hallgatóim megszólítottak vagy rám köszöntek. Órán kívül Is szívesen voltam tanítványaim között, s különösen jó kapcsola- tom volt diákköröseimmel.
Martonyi professzor tudomá- nyos tevékenysége teljesnek tű- nik. A jövőben megszűnik majd állandó harca az idővel, szaba- dabban rendelkezhet napjaival, óráival. Ehhez a pihenéshez kí- vánunk jó egészséget az egye- tem oktatói-hallgatói, s a volt tanítványok és kollegák nevében!
G. R.
A Szegedi Akadémiai Bizott- ság és a Szegedi Orvostudomá- nyi Egyetem október 28-án a SZOTE oktatási épületének elő- adótermében tudományost ülést tartott, dr. Csernai László pro- fesszor elnökletével.
A tudományos tanácskozáson
— melynek témája a SZOTE Számítástechnikai Központjának
Egy adott időpontot — október utolsó napjait — vizsgálva meg- próbálom röviden bemutatni, hogy milyen munkát is végeznek jelenleg, a JATEN.n a közműve- lődési klubban, öt kiscsoport mű- ködik a klubbon belül. A népmű- vészettel foglalkozó kiscsoportból a nyári táborozás alatti öt em- bertől már csak egy maradt, aki még az akkor meghatározott ter- vek, elképzelések szerint végzi a munkát — a csoportvezető. A többiek — ha még ezen a terüle- ten dolgoznak — saját elképzelé- seik, egyéni terveik alapján csi- nálják, így nem nevezhetők cso- porntak. Az utógondozói „cso port" is csak azért kaphatja ezt a nevet — jelenleg, ezt hangsúlyoz ni kell (!) — mert tagjai .mind- nyájan saját dolgukkal foglalkoz- nak (egy-egy börtönből szabadult ember utógondozásával) — közös összejövetel az év eleji megbeszé- lésen kívül még nem volt.
A családüggyel foglalkozók a Szegedi Gyámügyi Hivatallal vették fel a kapcsolatot — és ve- szélyeztetett gyerekek mellett pártfogók. Néhány érdeklődő kör- nyezettanulmányt folytat. Sajnos sokan csak egy alkalommal, In- kább csak kíváncsiságból vállal-
p
I é
A cím némi magyarázatot igényel, hiszen Kristó Gyula — a JATE egyetemi tanára — Le- védi törzsszövetségétől Szent István államáig című nagysza- bású könyvében nem a magyar őstörténetkutatás eddigi ered- ményeinek rendszerezésére és összefoglalására vállalkozott, ha- nem a magyarság államalapítá- sig megtett történelmi útjáról kialakított rendkívül eredeti és újszerű elképzelésének „elhite- tésére", munkáját azonban jog- gal nevezhetjük segédkönyvnek, mivel a benne felhalmozott ha- talmas ismeretanyag, és a fel- dolgozás során alkalmazott komplex vizsgálati módszer ré- vén igen nagy segítséget nyújt a népünk korai története iránt érdeklődő olvasók számára. A szerző e politikai- és társada- lomtörténeti jellegű munkájában a biztosan a magyarokra vonat- kozó első írott megemlékezéstől (830-as évek) számított mintegy másfél évszázados periódust át- tekintve elsősorban az írott for- rások tükrében kísérli meg re- konstruálni népünk etnogenezi- sét, s azt az utat, amelyet a magyarság az egységes népala- kulat kiformálódásának kezde- tét jelző törzsszövetségi formá- tól az általa valószínűsített, tör- zsi államnak nevezett fejlődési fokozaton keresztül az állam- alapításig megtett. Ezt a teljes írott forrásanyag és az igen te- kintélyes mennyiségűre duzzadt szakirodalom alapos ismeretének birtokában, a rokontudományok időtálló eredményeinek relhasz- nálásával, az egyes részletkérdé- sekről (a magyar törzsszövetség létrejöttének Időpontja, vezeté- se, népünk vándorlása, a kazár birodalomhoz való tartozás, a kettős fejedelemség rendszere, a honfoclalás, a kalandozások stb.) kialakított újszerű elképze-
munkája és e munka eredmé- nyessége volt — Györfy István,
Benedek Szabolcs, Korbai Ist- vánná, Lehoszky András, Szeré- nyi László, Treer Tivadar, Turai Kálmán, Jánosi János, öri Zsolt, Asztalos -Tibor, Török Rbzália, Lenkehegyi Ibolya, Boda Krisz- tina és Papp Ákos tartottak elő- adást
koznak erre. A közös munka Itt is minimális. Tervek, t e r v e k . . .
Talán legjobban a nevelőotthon nokban elhelyezett gyerekeket patronáló egyetemistákra, főisko- lásokra lehet rámondani, hogy csoport: Ók közös programokon is vettek már részt közösen is jár- nak az egyes nevelőotthonokba, talán a felkészültségük nem lehet még megfelelő — de erre van ter- vük, a következő félévtől spec.
koll. indul a részükre.
Alakult egy új csoport is: az egyetemisták és a színház köz- mondásosan rossz kapcsolatári szeretnének munkájukkal segí- teni. Eddig a színház egy próbá- ján vettek részt sajnos csak mint passzív befogadók. (A ter- veikről majd máskor.)
Jelenleg ez a helyzet a közmű- velődési klubbon belül, sajnos nincs közösségi élet nem alakult ki egy olyan — 30—40 fős állan- dó mag amit tényleg megillethet- ne a „klub" — ma már ugyan egyre jobban ellaposodott — el-
nevezés. Ez sajnos érthető, ha az egyes kisebb csoportokon belül sincs meg az összhang, amely a munka színvonalát is jelentősen befolyásolhatná.
MÓROCZ KAROLY
léseinek egységes rendszerb«
foglalásával végzi el.
A szerző teljesítményéről csak akkor alkothatunk valós képet, ha tisztában vagyunk azzal a körülménnyel, hogy a 9—10.
század történetének kutatója vizsgálódásai során nem támasz- kodhat biztosan elkülöníthető régészeti leletanyagra és a ma- gyar írásbeliség egykorú emlé- keire, hanem csak az úgyneve- zett Ifülső keletkezésű írott kút- fők által megőrzött, egymásnak gyakran ellentmondó Informáci- ókra, melyek ráadásul meglehe- tősen hézagosak is. Kristó köny- ve annak bizonyításával, hogy Bíborban született Konsztantínosz bizánci császár A birodalom kor- mányzása című munkája nélkü- lözhetetlen, s mégiscsak meg- bízható kútfő a magyarság hon- foglalást megelőző, s néhány vonatkozásban azt követő törté- nelmére nézve, jó példát szol- gáltat arra, hogy a források ap- riorisztikus elutasítása milyen súlyos következményekkel jár- hat, főleg egy írott emlékekben nem bővelkedő korszak vonat- kozásában. Módszere és szem- léletmódja ellenpéldája a fenti helytelen kutatói magatartásnak, e eljárása egyben arra Is figyel- meztet, hogy csak a források messzemenő tisztelete, a prekon- cepcióktól mentes vizsgálódás, a tárgyszerű kritika, s a komp- lex módszer helyes értelemben vett alkalmazása lehet a bizto- sítéka annak, hogy történelmünk e meglehetősen ingoványos te- rületén".! valós képet alkothas- sunk.
E logikusan felépített, igen él- vezetes stílusban megírt mun- ka. melynek értékét a térkép- mellékletek és az igen részletes jegyáetapparátus (1271 jegyzet!) is nagymértékben növel, a Mag- vető Könyvkiadó Elvek és utak sorozatában látott napvilágot.
DR. PETROVIC8 ISTVÁN
Közművelődés — klub nélkül
A magyar őstörténetkutatás új kézikönyve
SZEGEDI EGYETEM 5 |
V
