806
adnak. Ezek közül a legmegfelelőbb eljárás kiválasztása — valamely adott esetet figye- lembe véve -— az induktív logika egyik fő feladata. A szerző szerint ez a probléma bizonyos analógiát mutat egy mérési skálá—
hoz tartozó legmegfelelőbb átlagolási eljá—
rás kiválasztásához.
A szerző a modern valószínűségelmélettel összhangban az objektív valószínűséget lo—
gikai fogalomnak tekinti, amely a valószínű- ségi itélet logikai relációi által van megha—
tározva. Ha azonban a logikai valószínűség számértékét akarjuk meghatározni, akkor mint láttuk, a reális ténybeli relációkból kell egy közelítő becsült értéket meghatározni.
Az így kapott számérték az ún. empirikus valószínűség (probabilityz), mely jól megkü- lönböztetendő az objektív valószínűségtől (probabilityj, vagy konfírmáció—fok), mint ezt elsősorban Carnap hangsúlyozta. A szer- ző helyesen utal arra. hogy minden mérésnél megkülönböztethetünk egy logikai és egy empirikus kvantitatív fogalmat. Ez a megkü—
lönböztetés azonban a valószínűségelmélet- ben és az induktív logikában különleges fon- tosságú.
(lsm. : Theiss Ede)
'
GLJAZER. L.:
A TUDOMÁNYOS KUTATÁS GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGA
(Ekonomicseszkaja éffektivnoszt, naucsnogo isz- szledovanija.) —— Planovoe Hoz/aisztvo. 1971. 9. sz.
45—53. p.
A tudományos kutatás nagyfokú haté—
konyságáról elterjedt nézetek meglehetősen kevéssé megbízható számításokon alapul- nak. A tudományos kutatás hatékonysági vizsgálatainál abból indulnak ki, hogy a ku- tatásokat az anyagi termelés egyik ágazata- ként kezelik, s az iparban vagy a mezőgaz- daságban szokásos módszerekkel — sajátos vonásaitól eltekintve —— közelítik a problémát.
Az utóbbi időben a tudományos kutatá- sokra nagy összegeket fordítanak mind a szocialista, mind a tőkés országokban.
Ezért szükségessé vált a tudomány haté—
konyságát számításokkal megalapozni. Az adott probléma elemzését legésszerűbb egy adott tudományos kutatás hatékonyságának a meghatározásával, vagyis mikroszinten kezdeni. majd atudományos intézmény vagy tudományterület szintjén folytatni és végül vizsgálni a tudomány egészének hatékony- ságát. A jelen cikk az említett feladat első részének a megoldását kísérli meg.
A tudományos kutatás a termelési folya- mat különleges formája, mivel szellemi te—
vékenység révén valósul meg. Elemei: a módszerek és az elérni kívánt célok.
STATISZTIKAI lRODALMl *FIGYELÓ
Ahhoz, hogy az új tudományos ismerete- ket fel lehessen használni a népgazdaság- ban. két feltétel biztosítása szükséges. Első- sorban az ismeretek megjelenési formájá—
nak elő kell segítenie a megfelelő gazda—
sági folyamatba való bekapcsolást. Másod—
sorban a népgazdaságban olyan átalakítá- sokat kell végezni, amelyek lehetővé teszik.
hogy az új befogadására képes legyen. Az első feltételt a terv- és kísérleti konstrukciós kidolgozás segítségével biztosítják, míg a második feltétel biztosításához komplex in- tézkedésekre van szükség.
Az alap- és az alkalmazott kutatások, a kidolgozás és az elsajátítás a népgazdaság szempontjából a termelés előtti tevékeny—
séget jelentik. Az új tudományos elkép- zelés megszületésétől az új termékben való megvalósulásig igénybe vett idő az ..inku—
báció" ideje.
A népgazdaság alapvető követelménye ennek az időszaknak a minimumra ,való le—
rövidítése, mivel az erre az időszakra for—
clitott eszközök mindaddig "befagyasztott"
állapotban vannak. amig az új tudományos ismeretek nem realizálódnak a termelés- ben. A továbbiakban a szerző az inkubá- ciós időszak hosszának gazdasági becslését kísérli meg.
Az iparban a tudományos kutatásra for- dított összeg a termék önköltségének 15—20 százalékát teszi ki. Ha ez a tendencia nem változik, akkor a továbbiakban a beruházá—
sok tervezését a maximális kutatási költségek meghatározásával kell kezdeni.
Az inkubációs időszak közgazdasági becs—
lése után a tudományos kutatás népgazda- sági hatékonyságát kell megállapítani.
A gazdasági eredmény csak kezdetet jelent.
Ez az eredmény konkrét formájának soka- ságát —— mint a bruttó termelést, az áruter- melést, a realizált termelést, a nemzeti jö—
vedelem növekedését, nyereséget stb. —- tar—
talmazza. Az új termék eredményének két típusát különböztetjük meg: ha az új ter—
mék felhasználása egyszeri, akkor az újítás eredményét a termékek bevezetéséből az adott évben származó eredmény egyszerű összegezésével állapítják meg. Másként ha—
tározható meg az olyan újítás eredménye.
amelyet több alkalommal használnak (gépek, technológiai folyamatok). A több évi termék- kibocsátás eredményeit is figyelembe vevő számítás az újítás azon hatását mutatja, amelyet a népgazdaság számára eredmé- nyez. A képlet magában foglalia. az új ter—
mék kibocsátási szakaszában elért eredményt is, nemcsak az inkubációs időszakét. Ezért szükséges az eredmény felbontása, ami az új termék normál önköltsége szintjének meg- határozásán alapul.
A tudományos kutatás által elért összes eredményt, a tudományos kutatás hatékony—
STATSSZTI KAI lRODALMl FlGYELÖ
ságának folyamatát három -— a cikkben /1/,
/3/ és /4/ számmal jelzett - képlettel mutatja
be a szerző.
Az /1/ képlet kifejezi az új ismeret kialaku- lására és realizálására fordított költségeket a tudományos elképzelés megszületésétől az új termék megvalósulásáig. A /3/ képlet arról az eredményről ad áttekintést, amelyet a népgazdaság kap a kutatás eredményekép—
pen létrehozott új terméktől. Az /1/ és a /3/
képlet hányadosa /4/ a tudomány és a ter—
melés közötti gazdasági kapcsolatot jellemzi.
E képlet kifejezi a tudományos kutatás haté- konyságát.
,,591
A cikk táblák segítségével mutatja be egy konkrét kutatás adatait. Ezekből világosan látható, hogy az alapkutatásokra vonatko—
zóan az időszükséglet nem állapítható meg, a téma további kidolgozása — azaz az alkal—
mazott kutatások, a tényleges kidolgozás és a bevezetés — kilenc évet igényelt. Végered- ményben az ismertetett mutató segitségével megállapítja a szerző, hogy az általa vizs- gált konkrét kutatás mutatója (azaz a haté- konyság) 7,7 százalékot tesz ki.
(lsm.: Marton Gergelyné)
DEMOGRÁFlA — NÉPESEDÉSSTATISZTlKA
BARSIC. B.:
A FOGAMZÁSGÁTLÁS
MODSZERElRE VONATKOZÓ INFORMÁCIÓK JELENTÖSÉGE ÉS A NÖK VÉLEMÉNYE AZ INFORMÁCIÓNYERÉS MÓDSZEREIRÖL
(Znacenje informac'lje o koristenju metada kontra- cepcije i stav zena o nacinu informiranja.) — Sta—
novm'stvo, 1970. 1—2. sz. 84—96. p.
A szerző a munkahelyi egészségügyi ne- velésről 1970. március 23—29—én Cavtatban tartott symposíonról számol be. Megállapítja, hogy a jugoszláv egészségügyi szolgálat a fogamzásgátlás, vagyis a terhesség megelő- zésének propagálásában nem áll a helyzet magaslatán. ltt nem elegendők csupán a be- fektetett anyagi eszközök, hanem szervezett.
személyhez szóló propagandát kell folytatni.
A jelenlegi helyzet felmérését segítette elő egy, a zágrábi szülészeti klinikán folytatott vizsgálat. Ez 59 kérdést tartalmazó kérdőív kitöltéséből, valamint nyilt és őszinte beszél—
getések sorozatából állt. Ennek folyamán 450 szülő nő kapta meg és töltötte ki a kér—
dőíveket, és fejtette ki véleményét a követ- kező kérdésekről.
1. Családtervezési kérdések. Gyermekek száma, kíván—e szülni, vagy nem, szülések száma, vetélések száma stb. A kapott vála—
szokból kiderül. hogy a nőknek több mint a fele kíván szülni egy, legfeljebb két gyerme- ket. A vetélések száma elég alacsony. amit indokol a nők életkora is, amely szintén ala—
csony. Legnagyobb részüknek ez volt az első szülése.
2. Megelőzési módszerekre vonatkozó kér—
dések. A teszt első néhány kérdése általá- nos női higiéniára vonatkozó kérdés volt, ami—
re legtöbb nő viszonylag pontosan válaszolt, tehát tájékozott. Kivétel volt a Knauss—Oginot—
féle időszámítási módszer, amelyről az ász szonyoknak több mint fele'egyáltalán nem hallott. és inkább csak a magasabb kép- zettséggel rendelkező nők ismerték. A meg- előzési módszerek közül a legismertebb és használatosabb a coitus interruptus, amelyet
297 nő alkalmazott megelőzésként, és 63 százalékuk elégedett vele. Ezután következik a Knauss—Oginot—féle biztos napok kiszámítá—
sának módszere, mint elterjedtségében má- sodik. Legkevésbé használatosak az orálisan szedett fogamzósgátlók, összesen 13 nő hasz—
nált ilyent.
Azokra a további kérdésekre, hogy elé—
gedettek—e az általuk használt megelőzési módszerekkel, és ajánlanék—e másoknak is, a válaszok eltérők. Míg az első kérdésre leg- nagyobbrészt azt válaszolták, hogy igen, ad- dig arra, hogy ajánlanék-e másoknak, a nők mintegy a fele tagadóan válaszolt.
3. Az információnyerés módszerei. Arra a kérdésre, hogy kitől nyerik a terhességmeg- előzés módszereire vonatkozó információikat.
a nők legnagyobb része úgy válaszolt, hogy a férjétől. Második helyen állnak a barátnők,
legutolsó helyen az anyák. Az információ—
szerzés útja általában a könyv és a brosúra.
Az asszonyok legnagyobb része ezeket része—
síti előnyben az egészségügyi előadásokkal szemben, ahová nincs idejük elmenni, illetve az ilyen kérdések tárgyalásánál nem kívánják a nyilvánosságot. Általában szívesen beszél- nének ilyen kérdésekről egészségügyi dolgo—
zókkal, ha erre lenne alkalmuk. Mivel ez szer- vezetten nem áll rendelkezésükre, szívesebben veszik az írásos anyagokat, amiket maguk is elolvasnák. A megkérdezettek fériei sokkal többet szeretnének tudni a megelőzés mód—
szereiről, és szívesen vennék, ha a könyvek olvasása mellett orvosokkal vagy más egész- ségügyi dolgozókkal folvtathatnának egyéni beszélgetéseket, vagy előadásokat hallhatná-
nak a kérdésekről.
A kapott válaszok értékelése alapján a szerzőnek az a meggyőződése alakult ki, hogy az iskolai rendelőkben, a katonaságnál és a területi rendelőintézeti hálózatban meg kell szervezni a terhességmegelőzési módszerek hatékonyabb elterjesztését.
(lsm.: Szabó Józsefné)
