Krelle, W.: Egy közgazdasági prognózis-rendszer mint a racionális gazdaságpolitika eszköze

(1)

STATISZTIKAI- IRODALMI' FIGYELÖ

optimális viszonyok közötti működését

tartalmazza.

Ennek a komplex modellnek le kell írnia a gazdasági rendszer különböző vonatkozásait (a termelés célja, feltételei,

eredménye stb.) és egységes, többlépcsős

rendszert kell képeznie, amelyben az alapvető probléma az összhang megte—

remtése a gazdasági egységek tevékeny- ségének részkritériumai és a népgazda- ság egész fejlődésének kritériumai kö—

zött. A modell segítségével biztosítható

a perspektivikus és folyó tervezés, vala—

mint a gyakorlati irányítás egysége.

Ebben a vonatkozásban a legfőbb elv a folyamatos tervezés.

2. Olyan gazdasági információs rend-

szer létrehozása, amely biztositjaakomp-

lex gazdasági—matematikai modell rea—

lizálását. Az egységes gazdasági infor-

mációs rendszernek nemcsak a termelés menetét kell ellenőriznie és a számba—

vételi és beszámolási funkciókat ellátnia, hanem mindenekelőtt el kell látnia a

tervezést és operatív irányítást a szűk—

séges adatokkal. Ehhez ki kell dolgozni

az információ menetének elvi vázlatát,

az egységesített mutatószámok minimu—

mát minden tervezési és irányítási szin—

ten, az adatok megbízható-ságának ellen- őrzési módszereit stb. Biztosítani kell a számítástechnika minél hatékonyabb ki—

használását.

3. A gazdasági feladatok megoldásának matematikai módszerei. Mivel a tervezés

és irányítás nagyszámú és sokféle té—

nyező figyelembevételét követeli meg, nemcsak a már meglevő matematikai apparátust kell igénybe venni, hanem kutatni kell elvileg új megoldási mód- szereket is.

4. A számitóközpontok egységes állami hálózatának, mint az optimális tervezés és népgazdaságirányítás technikai bázi—

sának a megteremtése. E hálózatnak biz—

tosítania kell az összes számítások elvég—

zését az optimális tervezés és néngazda—

ságirányítás vonatkozásában. Szerveze—

tileg egy főközpontból bizonyos számú alközpont'ból és az alapegységek hálóza—

tából fog állni.

5. Egyes kisebb népgazdasági egységek

kisérleti feldolgozása és a jelenlegi ter—

vezési rendszerről az optimális tervezési rendszerre való áttérés meghatározása.

Az optimális tervezés elméleti kidolgo—

zásának megfelelő kísérletekkel kell pá—

rosulnia. E célra jellegzetes gazdasági egységeket (vállalat. termelési—területi egyesülés, ágazat, köztársaság) kell kivá—

lasztani. A kipróbálásra kerülő optimális

609 tervezési rendszernek a következő ele—"

mek szintézisét kell tartalmaznia: a ter—

melési folyamatokat objektíven tükröző gazdasági—matematikai modellek; az ösz—

tönzés konkrét módszerei és formái; a

megfelelő információs rendszerek; az

elektronikus számítógépek számára szük- séges matematikai módszerek és progra- mok; végül maguk az elektronikus szá—

mítógépek a szükséges berendezésekkel és felszerelésekkel együtt.

Az optimális tervezés bevezetését (ami

fokozatosan fog megvalósulni) különböző

gazdasági intézkedésekkel ösztönözni kell.

A gazdasági reform megvalósítása, amelyben a nyereségnek alapvető szerepe

lesz, s azt a vállalatok csak a termelés

optimális szervezésével biztosíthatják, az optimális tervezés megvalósításának is fontos előfeltétele lesz.

Befejezésül a cikk az eddig elért ered—

ményekkel foglalkozik. Ezek közé tar—

tozik például egy kisméretű modell segít—

ségével kanott számítás a népgazdaság arányos fejlődésének maximális ütemé—

ről, a beruházások arányáról a nemzeti

jövedelemben, a beruházások hatékony- sága és a kamat hosszú lejáratú normái- ról stb.

Az ágazati tervezés területén igazolód—

tak olyan számítások, mint a termelés optimális elhelyezésének és a beruházá—

sok elosztásának megoldása, az egyedi gépi berendezések termelése és felszere—

lése, az anyagi—technikai készletek nagy;

ságána vonatkozó számítások stb. Gya—

korlati alkalmazásra kerülhetnek olyan megoldások, mint a termelőkapacitások optimális kihasználása a fogyasztási cik- kek iránti kereslet előrebecslésének mód—- szere. Több elem sikeresen felhasználható a vállalati tervezésben is.

(Ism.: Holka Gyula)

KRELLE, W.:

EGY KÖZGAZDASÁGI PROGNÓZIS- RENDSZER MINT A RACIONÁLIS

GAZDASÁGPOLITIKA ESZKÖZE

(Ein gesamtwirtschaftliches Prognosesystem als Mittel einer rationalen Wirtschaftspolitik.)

—— Kyklos. 1967. 1. sz. 166—182. p.

Krelle professzor. a bonni egyetem tanára, ebben a cikkben voltaképpen egy

ökonometriai makromodellt mutat be. A szokásos bemutatástól annyiban tér el,

hogy cikkének jelentős részében a modell működtetésével foglalkozik. A mo—

dellt ugyanis arra használják, hogy kö—

zéptávra (4—6 év) előrebewcsléseket vé—

(2)

610

STATISZTIKAI IRODALMI FIGW

gezzenek alternatív feltételezések alap—

ján. Az előrebecslés alapja egy részben nem lineáris egyenletekből álló egyenlet-—

rendszer. Az egyenletrendszerrel végzett

prognózisok feltételes prognózisok, mivel realitásuk — a szerző szóhasználata sze—-

rint — egyrészt a kormány és a Szövet—

ségi Bank gazdaságpolitikai intézkedései—

től, másrészt exogén hatásoktól függ. (A szerző kategorizálása egyébként alkal—

mas annak illusztrálására, hogy az öko—

nometriai modellek irodalmán és gya—

korlatán belül mennyire nem kikristá—

lyosodott a változók közgazdasági osztá—

lyozása endogén és exogén változók sze- rint.) A rendszerben ugyanis hét exogén

változó szerepel. amelyek a következők

(a változók megnevezése után zárójelben adjuk a szerző indokolását arra vonatko-

zóan, hogy miért tekinti e változókat exo-

génnak): a névleges bérszínvonal( ez mesz-

szemenően a szakszervezetek és a munkál-

tatók szervezeteinek erőviszonyaitól, va—

lamint más szociológiai és politikai mo—

mentumoktól függ); a népesség száma (amely 4—6 éves távban nem függ össze

közgazdasági tényezőkkel); export, illető- leg import a fejletlen, valamint a szo-

cialista országokkal (politikai szempon—

tok); a fejlett kereskedő országok reál

nemzeti jövedelme és árszínvonala (ezek nem függnek lényegesen a nyugatnémet

fejlődéstől) és végül a készletalakulás (ez utóbbi változó fiktív kiegyenlítő tétel,

amely a különféle elszámolási területe—

ken felmerülő hibákat sűríti össze). Az

exogén változókkal kapcsolatban a szerző utal arra, hogy a különféle felvett érté- kekhez valószínűségek rendelhetők, de

nem derül ki a cikkből egyértelműen, hogy ez a jelenlegi prognózis—gyakorlat- ban megtörténik—e.

A prognózis eredményét másrészt az

állami gazdaságoolitika eszközeinek te—

kinthető változók alakulása is befolyá—

solja (például adótételek, transzfer—fize-

tések stb.). Ez utóbbiak mint paraméte-

rek jelennek meg a rendszerben; a para—

méterek egy része tehát döntési váltam- ként fogható fel. Variációik adják meg a

különféle fejlődési utakat, amelyeket a

döntésre hivatott szerveknek össze kell hasonlítaniuk.

A rendszernek egyébként 67 változója van, az időszak pedig, amelynek alap- ján a paraméterek becslése történik:

1950—1963.

A viszonylag nagyméretű modell elle—

nére a rendszer nem alkalmas struktúra- kérdések vizsgálatára, mert a belső struktúrát tekintve csak a magán- és közületi szektor, valamint a bér és nyereség címén háruló jövedelmek között tesz különbséget. A külföldet két részre bontják; az egyik a 15 legfontosabb fej- lett nyugati országot, a másik rész a világ többi részét foglalja magában.

(Tervbe van véve a modell dezaggregá—

lása).

A rendszer 33 definíciós egyenletet tarb

talmaz. Sajnos a cikk sem ezeknek, sem

— ami még inkább sajnálatos — a

behavior—egyenleteknek a felsorolását

nem adja meg. Ez utóbbiakból a rend-—

szer 27—et tartalmaz. Ezek közül a szerző

a fogyasztási függvényt, a beruházási függvényt, a marginális tőkekoefficiens függvényét, az export, illetőleg import függvényét említi meg. Ezek közül a

tőkekoefficiens, az export és az import

függvénye nem lineáris.

A rendszer működésére a szerző egy példát említ: annak vizsgálatát, hogy az

empirikus évi nominális béremelkedés—

nek 0,5 számlákkal való megemelése mi—

lyen módon befolyásolja a változókat.

Ennek becslésére a többi exogén változó alakulását különféle (tapasztalati) felte—

vések szerint extrapolálják. Néhány vál-

tozó előrebecsült alakulásáő a szerző gra—

fikonokkal együtt mutatja be változat—

lan és erősebb bérnövekedés esetében.

(Ism.: Halabuk László)

KULFÖLDI FOLYÓIRATSZEMLE

WIADOMOSOI STAWSTWCZNE

A Lengyel Statisztikai Föhivata! folyóirata

1967. Év: !. SZÁM

A statisztika egyes kérdései Lengyelország- ban. Symposion után.

Sztarovszkij, V. N.: A Szovjetunió számító- gépközpontjának országos hálózata.

Dluskt, M.: Az adatszolgáltatások és a sta—

tisztikai felvételek programja 1967—ben.

Ptotmwski, L.: Bizonylati dokumentáció a szocialista tulajdonba vett vállalatoknál.

Petrajtis, S.: Mozgásban levő anyag—- és raktárkészlet.

Falski, M.: A képzettség a népszámlálás—

ban.

Lazniewski, J.: A paraszt— és munkáscsa—

ládok jellemzői az 1966/67. évben végrehaj—

tott háztartásstatisztlkai felvételekben.

Karwacka, W.: Stanislaw Staszic, a lengyel statisztikai elmélet előfutára.