A TERMELÓSZOVETKEZETEK JÖVEDELEMDIFFERENCIÁLTSAGA
AZ 1971—1975. ÉVEKBEN*
DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ — DR. SZERDAHELY—l PÉTER —- DR. UDOVECZ GÁBOR
A termelőszövetkezeti gazdálkodásban meglevő differenciáltság ténye, a diffe-
renciálódási folyamat egyik-másik megnyilvánulása szüntelenül foglalkoztatja a szak- mai közvéleményt. nem ritkán (például a zárszámadások idején) ez közéletünk fon- tos témája is. Mindez nem alaptalanul van így: a differenciáltsági problémakör ma- gába sűríti a gazdálkodás és az irányítás szinte minden lényeges kérdését. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a negyedik ötéves tervidőszakra vonatkozóan a differenciá- lódás egyik fontos területéről. a termelőszövetkezetek differenciáltságáról adaléko—kat nyújtsunk a differenciálódás általános elvi és gyakorlati vonatkozásaival fog-
lalkozó közgazdászok munkájához.
A TERMELÖSZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁS DlFFERENClÁLÓDÁSÁNAK ÁLTALÁNOS ÉRTÉKELÉSE
A gazdálkodás ,,szereplői". a gazdálkodás tényezői szakadatlanul változnak.
mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból szüntelenül változtatják helyze—
tüket. Ez azt jelenti, hogy az egymáshoz mért ..távolságok" egyszer növekszenek (differenciálódás), máskor pedig csökkennek (nivellálódás).
Ez alól gazdasági életünk egyetlen területe sem jelent kivételt. A differenciált—
ság (állapot). differenciálódás (folyamat) megjelölés mégis csak a mezőgazdasággal összekapcsolva szerepel nagyon általános, egy kategóriába összefogott probléma- komplexumke'nt. A kifejezés más területeken -- például az iparban -— differenciál- tabban. elemeire bontva jelenik meg. Az iparvállalatok között is jelentős különb- ségek alakulnak ki időről időre a munkatermelékenységben. az eszközhatékonyság—
ban, a személyi jövedelmekben (prémiumok. nyereségrészesedés) stb. Számtalanszor elkerülhetetlen egy-egy vállalat egyedi elbírálása és pénzügyi ,,korrigálása" (adó- kedvezmény, bérjuttatás stb.). de a szabályozó rendszernek is vannak sajátos ele- mei, mert alkalmazkodni kell a vállalatok eltérő adottságaihoz és lehetőségeihez.
Ennek ellenére a nem mezőgazdasági ágazatokban inkább a versenyképességben, a gazdaságosságban, a nyereségrészesedésben stb. permanensen kialakuló kü- lönbségekről beszélnek, mintsem differenciálódásról. Ez azonban egyszerűen kon—
venció kérdése.
* A tanulmány alapjául a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Statisztikai és Gazdaság- elemző Központ ,.A termelőszövetkezetek jövedelem—differenciáltsága (: iV. ötéves terv időszakában" (Buda- pest. 1976. 83 old.) c. kiadvány szolgált.
694 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ — DR. SZERDAHELYI PÉTER —— DR. UDOVECZ GÁBOR
Az érdeklődés intenzitását már jobban magyarázza az a körülmény, hogy a mezőgazdasági és általában az élelmiszer-termeléssel kapcsolatos gazdasági, köz-
gazdasági kérdések nem ..egy a sok közül" alapon ítéltetnek meg, hanem foko—
zottabb társadalmi, politikai érzékenységük miatt mindenképpen különleges elbí- rálás alá esnek.
Végül azt is el kell ismerni. hogy a mezőgazdasági termelésben keletkező diffe—
renciáknak vannak valóságos sajátosságai is. Ezek egy része a mezőgazdasági termelés természetéből fakad. Természetesen ez mit sem változtat azon, hogy a differenciálódás szükségszerű és normális jelensége a gazdasági életnek. amely a mezőgazdaságban sem tekinthető károsnak.
A DIFFERENCIÁLÓDÁS ÉS AZ lRÁNYlTÁS VlSZONYA
A gazdasági törvényszerűségek tudatos felhasználása szerves része gazdaság- irányitásunknak. Ezen a ponton azonban fel kell hívni néhány ellentmondásra (!
figyelmet. —
Sokat vitatott ellentmondás fedezhető fel a differenciálódás csökkentésének és
a gazdasági hatékonyság növelésének egyidejű igénye között. A viszonylagos el—lentmondás feloldására általában azt javasolják. hogy a hatékonyság javulása
érdekében nem szabad gátolni a differenciálódást, csak arra kell ügyelni; hogy a személyi jövedelmekben ne keletkezzenek a méltányosnál és indokoltnál nagyobb különbségek.Ez az elvi megoldás nem vitatható. Csakhogy erre gyakorlati megoldást is kell találni. Ebben az összefüggésben pedig nem magának a ,,tételnek" —- hiszen az
helyes —, hanem a ..hangsúlynak" van nagyobb szerepe. Hogy hol van a hangsúly, azt az adott társadalmi—gazdasági helyzet. gazdaságpolitikánk fő feladatai dön-tik el.
Napjainkban a gazdasági hatékonyság fokozásán van a hangsúly. A mező—
gazdaságnak és az élelmiszeriparnak minél több, minél jobb minőségű élelmiszert
kell termelnie. hogy a hazai igényeket mind magasabb színvonalon elégítse ki, és emellett továbbra is hozzájáruljon az ország fizetési mérlegének egyensúlyban tar- tásához.A termelésbővítés forrása elsősorban a gazdasági hatékonyság javítása lehet.
Ez akkor maximális. ha a pótlólagos befektetéseket a legnagyobb hozamot ígérő
területekre tereljük. és a meglevő kapacitások hatékonyságát szüntelenül fokozzuk.
Ily módon szükségképpen újratermelődnek a már meglevő különbségek. és újabbak is alakulnak ki, de a fő cél érdekében mindent el kell követni, ami gazdaságilag kívánatos és szociális szempontból még elviselhető.
A szociális szempont a személyi jövedelmek nivellálására való törekvésben
nyilvánul meg. Elkerülendő azonban a különbségek méltányosnál kisebb mértékrevaló csökkentése. Hiszen nem várhatjuk a gazdasági hatékonyság javulását, ha az
egyéni érdekeltséget túlságosan korlátozzuk. Ez a hiba már azzal is kiküszöbölhető;ha a munka szerinti elosztásban szereplő .,munkát" az elméleti alapvetésekhez hűen értelmezzük. A munka, fizikai mivoltán túl. bonyolult szellemi. alkotó tevékeny—
ség is. A termelőszövetkezetek esetében ez azt jelenti. hogy a gazdálkodás ered- ményében az is kifejezésre jut, hogy az adott gazdaság vezetői, a szövetkezeti de—
mokrácia és a brigádmozgalom kiteljesedésével pedig maguk a dolgozók is cél- tudatosabban választják meg tevékenységük irányát, helyét és idejét. A hatékonyabb gazdálkodás már ebben a fázisban elkezdődik, s ennek gyümölcse semmiképpen nem ellentétes a munka szerinti elosztás elvével.
JUVEDELEMDlFFERENClÁLTSAG 695
'A DlFFERENClÁLTSÁG ÉS ANNAK VÁLTOZÁSA
A termelőszövetkezeti gazdálkodás jelentősen fejlődött a'negyedik ötéves terv
időszakában. A jövedelem. az eredményesség 1975. évi megtorpanása. illetve vissza- esése ellenére fellendülés jellemezte az egész időszakot. Ebből a tényből kiindulva
kell megítélnünk a differenciáltság, a differenciálódás alakulását.E témakört számtalan módon lehet megközelíteni. Mi a gazdálkodás eredmé—
nyében levő különbségeket tekintjük a legfontosabbaknak. Amikor tehát differen—
ciáltságról vagy differenciálódásról beszélünk, .,állandó jelzőként" odaírjuk vagy
gondoljuk az ,.eredmény" kifejezést.Természetesen a gazdálkodás eredménye is igen sokféleképpen mérhető. A le—
hetséges mutatók közül a tendenciák feltárásához az egy főre jutó szövetkezeti
bruttó jövedelmet. azaz a termelőszövetkezeti gazdálkodás érdekeltségi centrumát választottuk.Amikor tehát a szektoron belüli különbségek tényét kívánjuk megállapítani.
akkor egyrészt azt vizsgáljuk, hogy a tervidőszak első évében az egy főre jutó szö- vetkezeti bruttó jövedelem szerint különböző szinvonalon álló gazdaságok közelebb vagy távolabb kerültek—e, másrészt azt, hogy ez változtatott—e a jövedelmek szektor szintű szóródásán. a szélső értékek ,.távolságánf'?
E megközelítésből adódik, hogy a gazdálkodás többi jellemzőjének bemuta-
tását ennek rendeljük alá. Vagyis azt keressük. hogy az érdekeltségi centrumban kialakult mozgások hogyan hatottak a személyi jövedelmek és a felhalmozás ala—kulására, milyen módon szabályozta a folyamatot az adó- és támogatáspolitika. s
mit tettek a gazdaságok a differenciáltság csökkentése érdekében?
A különböző szinvonalú gazdaságok eltérő ütemű fejlődése
A negyedik ötéves terv a termelőszövetkezeti gazdálkodás jelentős differenciált-
ságának örökségével indult.,1 A tervidőszak első évében a ma is működő gazdaságok egyharmadánál az egy főre jutó bruttó jövedelem nem haladta meg a 20000 forin- tot, s ezek közül minden ötödiknél még az évi 12000 forintot sem. Másrészt viszont a gazdaságoknak közel egytizedében 40000 forint feletti jövedelemszínvonal ala- kult ki, sőt ezek közül igen soknál 50—60 000 forint körül volt az egy főre jutó bruttó jövedelem.Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a negyedik ötéves tervidőszak végéig az előbbiek, azaz a szerényebb jövedelemszínvonalról induló gazdaságok - hang- súlyoznunk kell. hogy összességüket tekintve -- gyorsabb ütemben fejlődtek, mint a korábbi legjobbak. Az ütemkülönbség olyan nagymértékű volt, hogy az egy főre jutó bruttó jövedelem -— csoportok között mért — abszolút különbségei is csökken- tek. A két szélső gazdaságcsopörtot kiragadva például: a tervidőszak első évében 12 000 forint alatti jövedelem—színvonalú termelőszövetkezeteknél 1975 végéig éven- ként 25,5 százalékkal emelkedett az egy főre jutó bruttó jövedelem. míg a 45000 forint feletti jövedelem—színvonalúak még az évi átlagos 1 százalékos növekedést sem tudták elérni.
A középmezőny, vagyis az átlag körüli jövedelem—színvonalon álló termelőszö- vetkezetek fejlődését az jellemzi leginkább, hogy egy főre jutó bruttó jövedelmüket nem tudták a szektor egészénél kialakult ütemben fejleszteni. Az ettől való kisebb vagy nagyobb lemaradásuk következtében előnyük a gyengébbekkel szemben csök-
kent, viszont a jobbaktól való lemaradásuk is kisebb lett.
1 Vizsgálatunknól az 1970. évi árvízkárok miatt az 1971. évi eredményeket tekintettük bázisnak.
696 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ — DR. SZERDAHELYl PÉTER —— DR. 'UDOVECZ GÁBOR
1. tábla
Az egy főre jutó bruttó jövedelem változása a különböző iövedelem- színvonalú termelőszövetkezeteknél
Az egy főre jutó bruttó jövedelem
A termelő- '
Az egy főre jutó szövetkezeti 1213/5321 átlagos , .
bruttó jövedelem 1971—ben mának növekedé— az atlag szazalékában
(forint) megoszlása "sének ,
("üdén idő;—Tas.
között 1971 -ben 1975-ben (százalék)
--1 2 000 . . . . . . . . 6.1 25,5 34.3 62.8
12 001—15000 . . . . . . . . 6.6 152 54.6 71.0
15 001—20 000 . . . . . . . . 20, 7 9.2 69.7 73.3
20 001 ——25 000 . . . . . . . . 22, 0 7.6, 90,5 90.1
25 001—30 000 . . . . . . . . 16,2 5.7 108.7 1002
30 001—35 000 . . . . . . . . 13.6 4.9 128.0 114,9
35 001 ——40 000 . . . . . . . . 6.0 6,4 147,8 139.7
40 001—45 000 . .. . . . . . . 3.9 3,1 170,5 142.3
45 000— . . . . . . . . 4.9 * 0.6 _ 2139 161,8 —
Összesen 1oo,o ? 7.9 1ob,o 1oo,o
A különböző jövedelem—színvonalról induló gazdaságcsoportok_fejlőcléseszemf pontjából a terviclőszak két jól elhatárolható szakaszra osztható: ,
a tervidőszak második és harmadik évében a gyengébb termelőszövetkezetek az érde—
keltségi centrum színvonalát tekintve igen nagyot léptek előre. :: jóknál pedig alig vagy egy- általán nem emelkedett az egy főre jutó bruttó jövedelem értéke;
az utóbbi két évben, 1974-ben és 1975-ben viszont a gazdasági fejlődés egész szektort jellemző mérséklődése mellett az alacsonyabblszínvanalról indulók fejlődése is lelassult. lé—
nyegében nem különbözött a jobbakétól; a korábbi közeledés tehát nem folytatódott, és a különbségek valamivel magasabb szinten megismétlődtek (ebben szerepe van azoknak a "N- neárisan" ható tényezőknek. mint például a kialakult termelési problémák, a világpiaci ár—
mozgások és értékesítési nehézségek az egységesen emelt föld- és jövedelemadó stb., amelyek számottevő hatást gyakoroltak a jövedelem— színvonal alakulására)
Az eltérő ütemű fejlődés sajátos .,végeredménye"
Az eltérő jövedelemhelyzetben levő gazdaságcsoportok közötti különbség tehát a tervidőszak végéig mérséklődött. A kérdés az, hogy ez a folyamat a termelőszövet—
kezetek közötti differenciáltság csökkenését. a szélső értékek közelebb kerülését
jelentette- e?A differenciáltság mértékének, évenként változó nagyságának megállapítására a szórásszámítás módszerét használtuk fel. Eszerint az 1975- ben működő 1598 ter- melőszövetkezetnél az egy főre jutó bruttó jövedelem relatív szórása nőtt.
Az egy főre jutó bruttó jövedelem relatív szórásának alakulása a termelőszővetkezeteknél
Ev Százalék
1971...!...40,5
1972. . . . . . . . . . . . . . . . 39,'l 1973. . . . . . . . . . . . . . . . 38.0 1974. . . . . . . . . . . . . . . . 42,1
1975...53,4
JCVEDELEMDIFFERENCIALTSAG 697
A tervidőszak utolsó évében tehát az egy főre jutó bruttó jövedelem tekinteté- ben a gazdaságok közötti különbség nagyobb volt, mint 1971-ben. Másként meg- fogalmazva, az elmúlt évben jónéhány gazdaság jövedelem—színvonala a korábbi- nál nagyobb mértékben maradt el. illetve haladta meg a termelőszövetkezetek ösz- szességénél kialakult átlagot, mint négy évvel korábban. Miközben tehát a külön- böző jövedelemhelyzetből induló gazdaságok fejlődése — az eltérő ütem következ- tében — a közeledés irányába hatott, a legmagasabb és legalacsonyabb szinten levők különbsége növekedett. Ezt a változást tekintjük a differenciált közeledés folyamatának.
Hogyan jött létre a differenciált közeledés, mi az oka ennek az "ellentmondó—
sos" folyamatnak?
Általánosságban a gazdasági élet valamennyi területére igaz, hogy alacso—
nyabb szintről könnyebb nagy eredményt elérni, mint a fejlettség magas színvona—
láról. Ezt bizonyítja a termelőszövetkezetek elmúlt ötévi fejlődése is.
Az alsó jövedelemkategóriókban a jelentős előrelépés nagyobb gyakoriságú, mint a legjobbaknál. Nagyobb ugyan, de nem 100 százalékos. Márpedig azoknak a gazdaságoknak a hátránya nyilvánvalóan súlyosabb, mint bármikor. amelyek gyengébb helyzetből indultak. és a vizsgált években semmilyen fejlődést sem tud- tak elérni. sőt esetenként még csökkent is az egy főre jutó bruttó jövedelmük szin- vonala. Másrészt viszont néhány gazdaság. amelyek jelentős szinvonal—emelkedést értek el. nemcsak korábbi kedvezőtlen jövedelmi helyzetüket számolták fel, hanem a jók között is előkelő helyre kerültek. A
Az induló jövedelemszint tekintetében a jó és a kevésbé jó gazdaságok közele- dését tehát az határozta meg, hogy a jók jelentős hányada semmit sem, a korábbi gyengébbek számottevő része viszont nagyot lépett előre. Az ..eredeti", azaz az,
1971. évi jövedelemhelyzet tehát sokak számára nem jelentett leküzdhetetlen hát- rányt. illetve behozhatatlan előnyt.
E folyamatban természetesen a ..középmezőny" is szerepet játszott. lnnen sok gazdaság sodródott a szélső pólusok felé: számottevő részük 1975-re már a leg- jobbak közé került. de még több gazdaság maradt le. s fejezte be a negyedik ötéves tervidőszakot átlag alatti jövedelemhelyzetben. Ennek eredményeként jelen- legtöbb gazdaság (15 százalék helyett 22 százalék) tekinthető jónak, azaz átlag
felettinek, és több (33 százalék helyett 44 százalék) gyengének, azaz átlag alatti—
nak, mint négy évvel ezelőtt. Más oldalról ez azt is jelenti, hogy szűkült a közép—
mezőny, csökkent az átlag körüli termelőszövetkezetek száma és aránya.
A termelőszövetkezeti közös gazdaságok egy főre jutó bruttó jövedelemmel mért eredményességét a nagy változékonyság, sok esetben a szélsőséges mozgás jellemzi. Ennek eredménye, hogy a jelenleg gyengébb gazdaságok nem csupán a négy évvel korábbi gyengék közül kerültek ki. mint ahogy a mai jókat sem kizárólag az 1971—es legjobbak között kell keresni. Ezt az 1975. évi helyzet alapján leggyen- gébbek és legjobbak példáján mutatjuk be a 2. táblában.
A négy év elegendő volt ahhoz. hogy a különböző jövedelem-szinvonalú terme- lőszövetkezetek átrendeződjenek. és így a gazdaságok 1971. és 1975. évi .,jö—
vedelem-ranglistája" eltérjen egymástól. Ez egyben bizonyítékul szolgál arra, hogy a jelenlegi eltérések nem minden esetben vezethetők le a múltbeli különbségekből, ; és hogy a negyedik ötéves tervidőszak alatt éppen úgy előfordult kiugró telje- sítmény. mint hirtelen visszaesés. A differenciált közeledés éppen arra mutat rá.
hogy az eredeti helyzettől függetlenül — s ez igen lényeges momentum — a mai legmagasabb és legalacsonyabb szinten levő termelőszövetkezetek közötti különb—
ség nagyobb. mint amilyen korábban, esetünkben 1971-ben volt.
698 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ — DR. SZERDAHELYI PÉTER — DR. UDOVECZ GÁBOR
2, tábla
Az 1975. évi legjobb és legrosszabb iövedelemhelyzetű
termelőszövetkezetek az 1971. évi jövedelem-színvonal szerint Az 1975-ben
leggyen- legjobb Az egy főre jutó szövetkezeti bruttó gébb 283 144
jövedelem 1971—ben ————————————————
(forint) gazdaság megoszlása
az 1971.,évi jövedelemhelyzet
szerint
—12 000 . . . 152 1.4
12001—150'00 . . . . . . . . . . . 13.4- 1.4
15 001 ——20 000 . . . . . . . . . . . 3Ó.0 4.9
20 001—25 000 . . . . . . . . . . . 170 9.0
25 001—30 000 . . . . . . . . .' . . 102 7.6
30 001—35 000 . . . . . . . . . . . 6.7 236
35 001—40 000 . . . . . . . . . . . - 16.0
40 001—45 000 . . . . . . . . . . . 0,4 13,9
45 000— . . . . . . . . . . . 1.1 * 222
Összesen 100,0 100,0
A négy év alatt bekövetkezett változásokból két következtetés adódik:
- az ötéves ciklus első szakaszában bekövetkezett változások nemcsak az eltérő jöve—
delem-színvonalú gazdaságok közeledését, hanem az 1971. évi indulóhelyzetből adódó elő—
nyök vagy hátrányok abszolút mérséklését, a szektor egészére jellemző differenciáltság csök—
kenését eredményezték;
— az egy főre jutó bruttó jövedelem 1975. évi kiugróan magas eltérései nyilvánvaló kapcsolatban vannak azzal, hogy az 1975. év a mezőgazdasági termelés számára kedvezőt- len volt. ami alátámasztja korábbi vizsgálataink ez irányú tapasztalatait: a ,,rossz" évek a gazdaságok eltérő teherviselőképessége miatt a differenciáltság növelése irányába hatnak.
Összefoglalásul a 3. táblában bemutatjuk a differenciált közeledés lényegét. a negyedik ötéves tervidőszak első és második felére jellemző tendenciák eltérését.
3. tábla
A differenciált közeledés jellemzői
Az egy főre jutó bruttó jövedelem
Időszak növekedési üteme relativ szórása Változások eredője
alapján mérhető tendencia
1971—1973 . . . közeledés az eltérések tényleges
* csökkenése nivelláládás 1974—1975 . . . számottevő vál- az eltérések differenciálódás
tozás nincs növekedése
1971—1975 . . . közeledés az eltérések differenciált*
növekedése közeledés
Az egyesülések hatása a termelőszövetkezetek közötti különbségek alakulására Általános nézet. hogy a termelőszövetkezetek egyesülése, mivel erre sok esetben jó és kevésbé jó gazdaságok között kerül sor. eleve és számottevően mérsékli az?
egy főre jutó bruttó jövedelem gazdaságok közötti ditterenciáltságát. A mérséklő
JÓVEDELEMDIFFERENCIÁLTSAG 699
hatás valóban nem szorul bizonyításra. az azonban igen. hogy mekkora ez. jelen-
tős-e vagy sem?
Eddigi adataink az egyesülések utáni helyzetet. pontosabban azoknak a gaz—
daságoknak 1971 és 1975 közötti fejlődését tükrözik, amelyek 1975-ben önállóan (mérleget készítve) gazdálkodtak. Ha tehát ehhez hasonlítjuk a vizsgált években ténylegesen működő. az 1971—1974. évi egyesülésekkel nem ,,korrigált" termelőszö—
vetkezete-k2 adatait, akkor választ kapunk a kérdésre.
Az első szembetűnő tény, hogy nincs számottevő különbség a két adatsor között. A legnagyobb eltérés (az 1971. évi) is alig haladja meg a 4 százalékpontot.
Ezt a különbséget a termelőszövetkezetek számának —- szinte teljes egészében az egyesülések okozta — jelentős (775) csökkenése indokolja. Megállapíthatjuk. hogy minden száz egyesülés mindössze fél százalékkal mérsékelte a jövedelemben kiala- kult differenciáltság szektor szintű (relatív) mértékét. Anélkül tehát, hogy az egyedi esetek jövedelemnivelláló szerepét tagadnánk. azt kell mondanunk, hogy a termelő—
szövetkezeti egysülések összességüket tekintve lényegében nem változtatnak az egy főre jutó jövedelem szerinti differenciáltságon.
A személyi jövedelmek nivellólódása
A termelőszövetkezetek gazdasági eredményeiben mutatkozó mérhető különb-
ségek közül mindig és mindenki legérzékenyebben a személyi jövedelem eltéréseire reagál. Ezen belül is a figyelem elsősorban a tagok jövedelmére összpontosul.ugyanis az alkalmazottak -— éppen a jogállásuknál fogva -— kevésbé érzik meg. hogy jó vagy gyenge gazdaságban dolgoznak. A tagok munkadíjában, kiegészítő részese—
désében viszont lényeges különbségek vannak, jövedelmük közvetlen kapcsolatban van termelőszövetkezetük eredményességével. Ezért a differenciált közeledésnek
a személyi jövedelmek alakulására gyakorolt hatását csak a tagok jövedelmén ke-
resztül vizsgáljuk.
A negyedik ötéves terv időszakában a tagok személyi jövedelme a kevésbé jó gazdaságoknál emelkedett gyorsabban. Ez összhangban van a gazdaságpolitika e vonatkozású irányelveivel, s a befolyásolás eszközeinek sikerét mutatja. A növeke- dés sajátosságának tekinthető, hogy a személyi jövedelmek emelkedése az átlag alatti jövedelem-szinvonalú gazdaságoknál nem érte el, az átlag felettiek több- ségénél viszont meghaladta az egy főre jutó bruttó jövedelem növekedésének mér- tékét. Ebből könnyen arra következtethetünk, hogy a személyi jövedelmek növelé- sében a gyengébb gazdaságok ésszerűbben járnak el. Pedig korántsem erről van
szó. Egyrészt ugyanis a jó gazdaságoknál (: személyi jövedelem növelésének üteme
nem haladta meg a nominálbérek országos növekedési ütemét. sőt némileg elma—rad attól, igy (általánosságban) mentes a túlzástól. Másrészt a leggyengébbek fogyasztás—felhalmozás arányának alakulásában nemcsak az egyik. a személyi jövedelem. hanem a másik oldalról is megnyilvánul bizonyos ..kényszer": a kapott
hitelek visszafizetése. a beruházások befejezése stb. kikényszerít egy minimális fel- halmozást. ami gátolja az egyéni jövedelmek nagyobb mértékű növelését.
Ahogy az érdekeltségi centrumnál, úgy a személyi jövedelmek alakulásánál is kimutatható a gazdaságok "átrendeződése", vagyis a gyengék közül jónéhány termelőszövetkezet élretörése és a legjobbak közül egyesek lemaradása.
A személyi jövedelmek tekintetében azonban a fejlődési ütem különbözősége,
az emlitett átrendeződés együtt járt a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének (gaz—
2 1971—ben 2373. 1972-ben 2314. 1973-ban 2199. 1974-ben 1917. 1975-ben 1598 termelőszövetkezet működött.
700 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ - DR. SZERDAHELYI PÉTER -— DR. UDOVECZ GÁBOR
daságok közötti) tényleges nivellálódásával. Az érdekeltségi centrum szerint diffe-
renciált közeledés tehát megfelelő feltétele volt e kívánt folyamatnak. Eredménye-
ként a termelőszövetkezeti gazdaságok sokkal kevésbé különböznek a személyi jö- vedelmek tekintetében. mint az egy főre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem szerint.4. tábla
Az egy tagra iutó személyi jövedelem változása a két szélső iövedelem—színvonalú gazdaságcsoportban
Növekedési Növekedés
Az egy főre jutó szövetkezeti bruttó ütem az
jövedelem 1971-ben 1971-1975. az átlag százalékában ] forintban
(forint) években
(százalék) 1971 [ 1975 I 1971 1975
—12000 . . . 11,2 62,7 71,8 12052 18 487
45 000— . . . . .' . . . . 3,6 170.1 145.8 32 688 37 534
Összesen
7.6 1 100,0 _ 1oo,o 11921 [25744
Teljesen érthető és elfogadott. hogy a tagok jövedelmének növelése, gazda—
sági nehézségek esetén minimálisan szinten tartása érdekében a termelőszövetke-
zetek mindent megtesznek. Jó példa erre egyrészt, hogy a vizsgált időszak alatt a közös gazdaságoknak csak elenyésző kis hányadában, kizárólag azoknál csökkent a kiosztott jövedelem, amelyek 1971-ben még messze átlag feletti bruttójövedelem—szinten álltak. de a tervidőszak végére ettől jelentősen elmaradtak. Másrészt azok—
nál a termelőszövetkezeteknél, amelyek mind 1971—ben, mind 1975-ben a leggyen- gébbeknek számítottak, az elmúlt évek során 40—50 százalékkal nőtt az egy tagra
jutó személyi jövedelem.
Ha nem is túlzottan nagy, de szisztematikus különbség mutatkozik a jó és a gyenge gazdaságok között abban a tekintetben, hogy a gyengék a részesedési alap mindig nagyobb hányadát fizetik ki munkadíj címén, vagy másképpen: relatíve
is mindig kevesebb kiegészitő részesedést tudnak biztosítani.
Még nagyobb arányú a különbözőség, ha a részesedési alapnak szövetkezeti bruttó jövedelmen belüli súlyát tekintjük. *Az évektől. a gazdaságok átrendeződése- től függetlenül a legjobbaknál a részesedési alap aránya mindig 60 százalék kö- rüli, míg a leggyengébbek — a mérleghiányosokat figyelmen kívül hagyva - képző- dött jövedelmüknek négyötödét kénytelenek személyi jövedelmekre fordítani. Ez alapvetően hat a jövedelemből képzett fejlesztési források differenciáltságára.
A fejlesztési alap képzésében mutatkozó különbségek
A fejlesztési lehetőségekben lejátszódott differenciált közeledés folyamatának bemutatását az 1971—ben is és 1975-ben is legjobb (32). illetve legrosszabb (43)
jövedelemhelyzetű gazdaságok összevetésével vezetjük be. Ezek között a termelő-
szövetkezetek között 1975—ben az egy dolgozóra jutó-— szövetkezeti bruttó jövedelemben több mint hatszoros.
— személyi jövedelmekben nem egészen háromszoros.
— nyereségági fejlesztési alap képzésében pedig hússzoros
különbségek voltak. A bruttó jövedelem alakulása mutatja a differenciálódás le-
JÚVEDELEMDIFFERENCIÁLTSÁG 701
hetőségét. Mivel ennek a személyi jövedelmekben való megjelenését a szabályozók hatékonyan gátolták. természetes. hogy a másik fő felosztási tételben, a fejlesztési alap képzésében halmozódtak fel a különbségek (a biztonsági alap képzése 1975-
ben még enyhítette is ezt a folyamatot).
Az 1971 és 1975 közötti tendenciát mégsem illethetjük az egyoldalú differenci—
álódós szóval. Tudniillik az 1971—ben szélső helyzetben levő gazdasógcsoportok kö- zötti távolságok relatíve csökkentek.
5. tábla
Az egy főre iutó ieilesztésialap-képzés
a két szélső jövedelem-szinvonalú gazdaságcsoportban
Növekedési Növekedés
Az egy főre jutó szövetkezeti bruttó ütem
jövedelem 1971—ben 1971—1975. az átlag százalékában forintban
(forint) években
(százalék) 1971 ] 1975 I 1971 1975
—12000 . . . . . . . . . 54,6 12.9 45.9 649 3711
45000— . . . . . . . . . . . 2.4 31o,0 211.7 15563 17101
Összesen 12.6 ! 100,0 1 100,0 1 5020 k 8079
A negyedik ötéves tervidőszak kiemelkedő eredménye, hogy a kezdetben szerény jövedelemhelyzetű gazdaságok nem maradtak magukra. Jövedelemhelyzetük — nem kis mértékben a fejlesztési támogatások következtében —- sokat javult. A fejlesztési lehetőségek növekedésében így közeledés történt. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azonban ennek a viszonylagosságót. Egyrészt azt. hogy a tényleges fejlesztési lehetőségekben továbbra is igen nagy különbségek vannak. Másrészt azt, hogy az 1971—ben élenjárók és lemaradók közötti különbség relatíve nagy. de abszolút értelemben kismértékű csökkenése a gazdaságok differenciált közeledésének csak
egyik oldala.
Mivel a fejlesztési lehetőségek elsősorban a bruttó jövedelem alakulásától függ- nek. abban pedig 1971 és 1975 között jelentősen megváltozott a gazdaságok rang- sora. a fejlesztési alap képzése szerint is nagy átrendeződés ment végbe. lgy új vi—
szonylatú differenciák alakultak ki, amelyek ráadásul 1975- ben átlagosan nagyob—
bak voltak, mint 1971 ben.
A bruttó jövedelem és ezáltal a saját alapok képzése szerinti rangsornak gya—
kori és jelentős átrendeződése alapos vizsgálatot igénylő problémát vet fel a fej—
lesztés szempontjából: úgy látszik. hogy a pótlólagos befektetések az adott idő- szakban jónak minősített gazdaságok közül is csak viszonylag kevésnél garantálnak eleve —- a korábbihoz viszonyítva — kedvezőbb hatékonyságot. Ennek oka az, hogy ugyanaz az összeg a termelési tényezőknek sokféle kombinációjóban és a válla- lati irányítás, tervezés, szervezés többféle módjával is kedvező (esetleg kedvezőtlen) eredményt hozhat. A pótlólagos befektetések állami be'folya'solósakor tehát az egye—
di elbírálást kell hangsúlyozni. Gazdaságonként. a konkrét adottságok ismeretében kell ítélni a befektetések várható hatékonyságáról. _
A fejlesztési lehetőségek szerinti rangsor bizonytalansága ellenére felismerhető a termelőszövetkezeteknek olyan csoportja, amelyeknél a fejlesztési források igen lassan, elégtelen mennyiségben képződnek, s a várható hatékonyság is alacsony.
702 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ - DR. SZERDAHELYI PÉTER _ DR. uoovecz GÁBOR
Ezek esetében csak a meglevő kapacitások hatékonysága javításának. (: termelési szerkezet változtatásának az igénye szól további fejlesztési juttatások mellett.
Az elvonások, (: támogatások és a differenciált közeledés kapcsolata
Az elvonások és a támogatások sokféle csatornán keresztül fejtik ki
hatásukat, több funkciót is betöltenek. Ússzességüket tekintve nem egyedüli és nem is elsődleges feladatuk a termelőszövetkezetek között kialakult különbségek
mérséklése. Jelenleg mégis csaknem kizárólag az elvonások és a támogatások út-ján valósul meg a differenciálódási folyamat tervszerű befolyásolása. Ezért a diffe-
renciált közeledés vizsgálatánál hatásuk értékelése nélkülözhetetlen.
A) Az elvonások szerepe. A földadó azon túl, hogy növeli a költségvetés bevé- teleit, kimondottan azt a célt is szolgálja. hogy a jobb földminőségből származó különbözeti jövedelmeket elvonja. és ezáltal megszüntessen egy indokolatlan diffe-
renciálódást szülő hatást.
A termelőszövetkezetek egy főre jutó bruttó jövedelem szerinti megoszlása 1971 és 1975 között jelentősen változott. A földadóteherben azonban 1975-ben is nagy
— sőt a korábbinál nagyobb — különbségek jöttek létre a .,szélső" gazdaságok kö- zött. Ez egyrészt azt jelenti. hogy a szövetkezetek érdekeltségi centrum szerinti átren—
deződése nagyvonalakban 1971—ben is. 1975-ben pedig még inkább a földminőség szerinti rangsorhoz igazodott. Másrészt azonban maga az átrendeződés ténye fel- hívja a figyelmet arra, hogy a jó földminőség egymagában még nem biztosít kor—
szerű. jövedelmező gazdálkodást. Arról van szó, hogy a jövedelemszint szerint ho—
mogén gazdaságcsoportok a földminőség szerint sajátos halmazokat képeznek. A különböző földminőségű gazdaságok - az állandó helycserék után is — olyan kom—
binációkat alkotnak. amelyek alaptendenciájukban a jövedelemszintekhez illesz- kednek, de nagy szóródással.
A földadó 1971 és 1975 között erősen progresszív volt. Ez önmagában határo-
zottan fékezte a jövedelmek differenciálódását. Annak ellenére azonban, hogy -- vizsgálatunk szerint3 — a fajlagos elvonások már nagyobbak is voltak a földminőség indokolta mértéknél. vagyis a földadó nem csak az indokolatlan jövedelmeket vonta el. a jövedelmek relatív különbségei mégsem csökkentek. Ami nyilvánvaló, hiszen a különbségekre a földminőségen kívül még számos tényező hat.A jövedelemadó szerepének megítélése már nem ilyen egyértelmű. Az adóalap megváltozása4 miatt értékelése nem nyújt információt a jövőre nézve.
A negyedik ötéves tervidőszak alatt az egy dolgozóra és családtagra jutó jöve—
delemadó összege az átlag feletti gazdaságokban 3.4—szer akkora volt, mint az átlag alatti gazdaságokban. 1975—re 2,2-szeresére csökkent ez az eltérés. Ajöveclelemadő az induló jövedelemszinttel fordított arányban, a megtett fejlődési úttal pedig egye- nes arányban változott. Vagyis az 1971—ben ,.gyenge" jövedelemhelyzetben levő gazdaságok jelentős része a tervidőszakban viszonylag jobban növelte dolgozói sze- mélyi jövedelmét. s ennek megfelelően több adót is kellett —- de tudott is -— fizetni.
A ,,jók" viszont az adókulcs nagyfokú progresszivitása miatt szerényebb ütemben növelték dolgozóik személyi jövedelmét.
A jövedelemadó összegének alakulását nézve megállapítható. hogy közvetlenül
nem segítette a gyenge jövedelemhelyzetű gazdaságok felzárkózását, mert az ezek3 1974-ben a 100'aranykoronára jutó bruttó jövedelem és nyereség a következő volt: a 14 aranykoronánái rosszabb föideken 47 000. illetve 18 000; a 14—26 aranykoronás földeken 31000. illetve 13000; 0 26 aranyko- ronánál jobb földeken pedig 25 000. illetve 11000 forint. A ,,hozadék" tehát a földminőség függvényében degressziven változott.
* 1976 óta a jövedelemadót a bruttó jövedelem után kell fizetni. tehát nemcsak technikai. hanem felfo—
gásbeli változás is történt.
'JUVEDELEMDIFFERENCIALTSAG 703
által befizetett adó viszonylag jobban növekedett, mint a jóké. Hozzá kell azonban
tenni, hogy a .,gyenge" termelőszövetkezetek nagyrészt adómentes vagy igen ala-csony adókulccsal járó jövedelemsávból léptek előre. A viszonylagos emelkedés
tehát normális. nem pedig ,,büntető" jellegű. A jövedelemadó közvetett. a ..jók"személyi jövedelmének növelését korlátozó hatása viszont olyan erős volt. hogy az végül is — más tényezőkkel együtt — a jövedelmek nivellálódásához járult hozzá.
Összefoglalva tehát megállapítható, hogy az állami elvonások hatékonyan csökkentették az 1971. évben ..széleken" levő gazdaságok közötti különbségeket. de az újabb különbségek keletkezését meggátolni nem tudták.
B) Az állami támogatások szerepe. Az eredményt közvetlenül befolyásoló állami támogatások egyes formái — a szarvasmarha-tenyésztés támogatása, a sertésértéke—
sítési prémium stb. — vagy a termeléshez. vagy pedig az árutermeléshez kapcso- lódnak. Érthető. hogy így általában nem alkalmasak a jövedelmekben kialakult dif- ferenciák mérséklésére.
Az automatikusan igénybe vehető állami támogatások tehát nyilvánvalóan ott
növekedtek gyorsabban, ahol a termelés, vagyis a jó gazdaságokban. Minél rosz—
szabb helyzetben volt egy gazdaság 1971—ben. és minél kisebbet fejlődött, annál kevesebb állami támogatást kapott és fordítva. Ez az ellentmondás is annak a
következménye, hogy az eredményt befolyásoló támogatások egy része nem a diffe-
renciálódást hivatott csökkenteni.
, Más tételeknek (a kedvezőtlen adottságú gazdaságok árkiegészítése és jöve-
delemkiegészitése) természetesen kifejezetten a különbségek mérséklése a funkció- ja. Ezek súlya viszont a tervidőszak elején volt jelentősebb.Végül is megállapítható. hogy a 3.6 milliárdos közvetlen eredménybefolyásoló állami támogatásnak mintegy kétharmad része nem gyakorolt sem erősítő, sem tompító hatást a differenciálódásra. a fennmaradó egyharmad résznek viszont nagy szerepe volt az 1971-ben kedvezőtlen jövedelemhelyzetben levő gazdaságok felzár—
kózósában, tehát az akkori differenciáltság csökkentésében. ;
Az eredményt csak közvetve befolyásoló állami támogatások alakulása egy- értelműen mutatja a kedvezőtlen adottságú gazdaságok megsegítésével kapcsolatos szemléletváltozást. Az ilyen címen folyósított állami támogatások mintegy 60 száza- lékát ezek a gazdaságok kapták. A tervidőszak során azok a termelőszövetkezetek részesedtek leginkább ebből a támogatási formából, amelyek 1971-ben gyenge jö—
vedelemhelyzetben voltak, és később sem tudtak lépést tartani a többiekkel. E támo—
gatások nélkül ezek a gazdaságok egyáltalán nem lettek volna képesek terme-
lésük fejlesztésére. Az eredményt csak közvetve befolyásoló — fejlesztést, beruházást szolgáló — állami támogatások egy része azonban kétélű. mert elsősorban olyan tevékenységek fejlesztésére ösztönöz, amelyeknek jövedelmezősége viszonylag ala—csony.
A VÁLTOZÁSOK GAZDÁLKODÁSI HÁTTERE
A termelőszövetkezetek össztermelése és árukibocsátása a negyedik ötéves terv- időszakban a gazdaságcsoportok mindegyikében számottevően emelkedett.
Azok a termelőszövetkezetek. amelyeknél az egy főre jutó szövetkezeti bruttó jövedelem már 1971—ben meghaladta a 45 000 forintot. a vizsgált négy év alatt csak—
nem megkétszerezték termelési értéküket. de az alsó jövedelemszinten levőknél is
70—80 százalékos növekedés történt. A jövedelemszintbeli különbségek mérséklésé-
nek számtalan módja közül tehát nem a termelés növelése játszotta az elsődleges szerepet. Ezt megerősíti az árbevételek változásának vizsgálata is.e
704 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ — DR. SZERDAHELV! PÉTER — DR. UDOVECZ GÁBOR
A negyedik ötéves tervidőszak alatt a termelőszövetkezetek többségében a ki—
egészítő tevékenység gyorsabban fejlődött, mint az alaptevékenység, így 1975—re aránya szektorszinten is növekedett. A kiegészítő tevékenység súlyát és változási
irányát tekintve a legnagyobb különbségek éppen azok között a gazdaságok között alakultak ki. amelyek a tervidőszakot a legeredményesebben zárták. Azoknál ugyan—is, amelyek alacsony szintről indulva kerültek a legjobbak közé, az egész tervidő- szakban lényegesen kisebb szerepe volt a mezőgazdaságon kivüli tevékenységnek, mint általában. A korábban is legjobbak viszont éppen e tevékenységek magas arányával tűntek ki.
A gyengék sorából felemelkedők példája bizonyítja, hogy a javuló jövedelem—
helyzet nemcsak a kiegészítő tevékenység fejlesztése, hanem a mezőgazdasági termelés növelése útján is biztosítható.
A főágazati struktúra — ha nem is számottevően, de tendenciózusan — külön- bözik az érdekeltségi centrum. illetve az ebben bekövetkezett változás tekintetében.
A korábban átlag feletti jövedelem—színvonalon álló gazdaságok mindegyikére az állattenyésztés nagyobb súlya. e főágazatból származó árbevétel növénytermelést meghaladó ütemű emelése volt jellemző. A gyengébb helyzetből indulók közül gyors előrelépést produkálóknál viszont -— ahol egyébként is a mezőgazdasági tevé- kenység dominált — a növénytermelés játszotta a nagyobb szerepet. E gazdaságok felemelkedéséhez az ipari és más árunövények másokhoz viszonyitva nagyobb
méretű termelése járult hozzá.
A termelési szerkezet számottevő változtatására a termelőszövetkezetek között csak kevés példa található. Különösen a gazdaságok .,középmezőnyére" vonatkozik e megállapítás. A jövedelemkülönbségek változását tehát inkább a gazdálkodás minőségi eltérései okozták, mintsem a szerkezetmódosítások. amit a jövedelemszer- zés szempontjából változatlanul tartaléknak kell tekintenünk.
AZ ERÖFORRÁSOK HELYZETE *
A termőföld mint a mezőgazdasági termelés legalapvetőbb feltétele, mennyi- ségben és minőségben egyaránt adott. s időben csaknem változtathatatlan volt min—
den gazdaság számára. így a differenciálódás szempontjából különösebb jelentő- sége nincs.
Az üzemnagysóg a negyedik ötéves terv időszakában a csoportok mindegyiké—
ben nagyjából azonos mértékben változott. Az egy gazdaságra jutó termőterület 1971-hez viszonyítva mindössze 5—10 százalék közötti mértékben növekedett.
A legnagyobb üzemi méretet 1971-ben és azóta is az átlagos jövedelemhelyzetű gazdaságoknál találjuk. Ehhez viszonyitva például 1975—ben a legmagasabb jövede- lemszintű közös gazdaságok közel ezer hektárral kisebb termőterülettel rendelkez- tek. Ez azt bizonyítja, hogy a gazdálkodás színvonalát tekintve a területi koncent-
rációnak önmagában nincs meghatározó szerepe.
A termelőszövetkezetek állóeszköz-állománya a vizsgált négy év alatt igen je- lentősen gyarapodott. A növekedés évi átlagos üteme a gazdaságcsoportok min-
degyikében meghaladta a 10 százalékot. Az eszközbővités természetesen azokban
a termelőszövetkezetekben volt a legnagyobb mértékű, amelyek már korábban is átlag feletti jövedelemhelyzetben voltak. A gazdaságok között az állóeszköz-állo- mány növelése tekintetében olyan mértékű különbségek, amelyeket az eltérő jöve- delemhelyzet indokolt volna, nem voltak.A gazdálkodás személyi feltételei az egyes gazdaságcsoportokban a szektor átlagához képest igen eltérően változtak. A négy év alatt a közös gazdaságokban a
JÖVEDELEMDIFFERENCIÁLTSÁG 705
dolgozó tagok, az állandó alkalmazottak és a családtagok együttes létszáma ál- talában csökkent. A munkaerő elvándorlása a tervidőszak első éveiben volt nagyobb mértékű. s a gyengébb gazdaságcsoportokat érintette erőteljesebben. Az alsó kate—
góriáktól felfelé haladva a létszámcsökkenés üteme mérséklődött. a legmagasabb jövedelemszinten gazdálkodó termelőszövetkezetekben pedig még nőtt is a foglal—
koztatottak száma.
Mindezek eredőjeként a munkaerő-ellátottság színvonalában erőteljes válto—
zások következtek be. Míg 1971-ben a különböző jövedelemszinten álló gazdaságok- ban a területegységre jutó toglalkoztatottak szóma tekintetében az átlaghoz mért különbség sehol sem érte el a i'10 százalékot, addig 1975—ben 40—30 százalékos különbségek is előfordultak.
A GAZDÁLKODÁS HATÉKONYSÁGÁNAK ALAKULÁSA
A termelés és az árukibocsátás fejlődésének eltérő üteme az átrendeződést önmagában nem indokolta, így az okot a gazdálkodás ,,minőségi" tényezői között kell keresni.
Az első jel, amely a minőségi különbségre utal. hogy a területegységre jutó mérleg szerinti eredmény és a szövetkezeti bruttó jövedelem a kedvezőtlen helyzet- ből induló közös gazdaságokban nőtt a legszámottevőbben. Az ütemkülönbség a mérleg szerinti eredménynél volt kimagasló, s ezzel e gazdaságokban a nyereség az árbevételt meghaladó mértékben emelkedett.
6. tábla
A termelési költség és az állóeszköze'rték egységére jutó mérleg szerinti eredmény 1975—ben
(Index: 1971. év : 100)
Az egy főre jutó szövetkezeti bruttó
d 7 -
Az egy főre jutó szövetkezeti love elem 19 5 ben bruttó jövedelem 1971 -ben
átlag ! átlag ] átlag összesen alatti körüli feletti
Ezer forint költségre jutó mérleg szerinti eredmény
Átlag alatti . . . . . . . . . 7o,5 188,4 275,o 1162
Átlag körüli . . . . . . . . . 33,1 84,8 HBA 75.2
Átlag feletti . . . . . . . . . 2.1 57.0 85.2 74,o
Összesen 42,3 [ 85,4 l 102,6 l 80,3
Ezer forint állóeszközértékre jutó mérleg szerinti eredmény
Átlag alatti . . . ó5,4 182,6 22635 108.0 Átlag körüli . . . 28,8 72.5 1059 64.8 Átlag feletti . . . 1.7 589 77,5 69,8
Összesen 37,o 1 716, 9351 73,o
Hasonlóan minőségi különbségnek kell tekinteni, hogy a vizsgált négy évben az eszközbefektetések hatékonysága is az alacsonyabb jövedelemszintről induló ter- melőszövetkezetekben javult a legnagyobb mértékben. 1975—ben termelésük álló- eszköz-lekötése például 12—18 százalékkal kisebb volt, mint 1971-ben, ugyanakkor az átlag alatti és a közepes helyzetűek közül jónéhánynál, amelyek az érdekeltségi centrum alapján nem léptek előre, igen jelentős hatékonyságromlás következett be.
3 Statisztikai Szemle
706 DR. JUHÁSZ JÁNOSNÉ — DR. SZERDAHELYI PÉTER — DR. UDOVECZ GÁBOR
Az állóeszközértékre, valamint a munkadíj összegére jutó halmozotlan termelési
érték növekedése tekintetében is a javuló jövedelemszintű közös gazdaságok jártak az élen.Még inkább befolyásolta a közeledés folyamatát, hogy a negyedik ötéves terv időszakában a termelési költségek és az állóeszközök egységére jutó nyereség—
hányad szektor szinten is, de leginkább a korábban legjobb közös gazdaságoknál
csökkent, az alacsony szintről feljövőknél viszont igen számottevően emelkedett.(Lásd a 6. táblát.)
Mindezekből véleményünk szerint egyértelműen megállapítható. hogy a diffe- renciált közeledés folyamatában a közeledés okait elsősorban abban kell látni, hogy a termelés bővítésének hatékonyságát tekinti/eaz alacsonyabb és a magasabb jö-
vedelem—színvonalú gazdaságok a negyedik ötéves tervidőszakban szisztematikusan
különböztek egymástól. Amig a korábbi gyenge gazdaságok az egy főre jutó bruttójövedelem emelését elsősorban a jövedelmezőség gyors növelésével, a ráfordítások
fajlagos csökkentésével biztosították, addig a jóknál — éppen magas színvonaluk—ból adódóan - csak a hatékonyság változatlan szinten tartása vagy kismértékű ja—
vítása figyelhető meg. E megállapitásakhoz hozzá kell azonban még tenni. hogy az alacsony szintről indulók hatékonysága abszolút értelemben ma sem éri el a leg—
jobb termelőszövetkezetekét.
' PESI-OME
ABTOpr paccma'rpwaaiof .nsmxemie pasim-mü a pesynbfamanocm oőuiecnaennmx xosnücm noonepamaoa s xoge ueTBepToro nzmneTHero nnaHa. B u.empe annmanun ucc- nenoaamm Haxogucm aamneümnü nokasarem, noonepamanoro xosaücraosaHMn—aanosoü noxop, s pacueTe Ha OAHOI'O uneua noonepamaa.
B "fenet—me nnauosoro nepuona xoasücrsa co CKpOMHbIM YPOBHeM ononoa Kan npa—
anno pasanaanuu ropasno őonee őucrpuMu TEMnaMH, HeM xoam'icrsa c BHCOKMM ypoa- HeM goxogoa. Bce me a nocneAHeM rogy nnanosoro nepnoga paccemme ADXOAOB Boa—
pocno no CpaBHeHHK) c 1971 I'OAOM, OTAeanble noonepamau óonbme ommanucu ppyr or Apyra no Ayweaomy aanoBOMy onoAy, ueM paHee. 310 oőbHCHSeTCH TeM, ura :; xone paaawmn npousomna sua—imenwaa neperpynnupoaka a npemneM nopnnue ononoa 06—
[u.eCTBEHHle xoanücm. B Hacronmee apeMn umeercn omocmemmo Eonbtue neperablx, HO Takme " aTcTaiouwx (Haxogzumxcn Hume cpenuero ypoam'i) Roonepamsoa, nem 5 .NET TOMY Haaag, npnueM p.aneKo He Bce ns an TOMAeCTBeHl—lbl c nepeAOBblMH u, coonercr-
BeHHO, aTCTaiomMMn xasnücraaMn 1971 rop,a.
C TOHKH sperma H3MeHEHHH 3TOI'O nonomenmi nnanoeblü nepnon momno pasAenmb Ha nee uac-ru: c 1971 no 1973 rap, pasnmns cpak'rmecxu cokpamanncsm 1974—1975
rogax "Menü Mecro p.mpcpepenunaunn.
*
31'0 naumem—ie B Aayx Hanpaanenunx ne orpasunocs Ha nni-mux goxogax. noxonbi Koonepamaoa aoapacranu ns rona a ron Hapmy c coxpamennem paanwmü Memgy xo—
szün-Bamm. OAHaKO nanmorcn 3H6'4HTeJ1beIMH " He COKPBTHJ'IHCb pasim-ma s OTHOLUGHHH oő- pasyeMux Ha 6a3e noonoa ipar-mos pasamm.
C TOHKH eper-emi Ancptpepenuuauun őioAme'n-iue casus" momuo oueHm-b TaKHM 06- paaoM, ufo amucneHua, B OCOÖeHHOCTH nosemenbublü Hanor, nmenw ymepuaammee 303- Aeűcraue, ;: TO BpeMH KaK annmme npumepno nsyx Tpereü cyőcuguü He umeno HH ycu- nnaammee, HH cnepmuaaioutee snnnnue, a ennek? Tpem —- onpegeneHHo cnymnno uennM Bupaauuaanm.
SUMMARY
The study deals with the changes in the differences of efficiency of collective forming of agricultural cooperatives in the fourth Five Year Plan period. The author places in the centre of the investigation the per capita grass income, i. e. the most important indicator of the
interest in common forming.
JÓVEDELEMDIFFERENCIÁLTSAG 707
Forms starting from a modest income level developed. in general. at a much higher rate in the plan period than the forms of higher income level. Nevertheless the dispersuion of income in the last year of the period rose above that of 1971. the cooperatives differed from each other as regards the per copito income more than before. This is due to the develop- ment having been associated with a considerable rearrangement of the former income order of the forms. There are relotively more good and we'o'k (below the average) cooperatives now than five years earlier and they emerged by no means only from the good and poor co- operatives of 1971.
The plain period con be divided into two parts considering the changes: between 1971 and 1973 the differences lessened, while in 1974 and 1975 (: differentiotion took place.
This two-directional process did not influence the personal income. The income of the members of cooperatives increased from yeor to year, besides the lessewning differences amongst forms. However. there are consi—dero—ble differences in the development funds formed from the income: they did not converge at all.
The budgetory relations ccm be revaluovted from the point of view of differentiation briefly as follows: flows to the budget. first of all taxes on land, had (: restraining influence, some two thirds of the subsidies had neither reinforcing nor restraining effect, while one third served decisively for the levelling.
