A negyedik ötéves terv megvalósulása az iparban

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

A NEGYEDIKIOTÉVES TERV MEGVALÓSULASA AZ IPARBAN

NYITRAI FERENCNÉ DR.

A negyedik ötéves tervidőszak gazdaságpolit—ikai irányvonalát a Magyar Szo—

cialista Munkáspárt X. kongresszusa határozta meg, s ennek egyik leghangsú—

lyos—abb aktuális eleme a társadalmi termelés hatékonysága növelésének igénye volt. A népgazdaság egész termelő szférájával és ezen belül különösen az ipari ágazatokkal kapcsolatban a hatékonyság fokozatos mértékű és erőteljes növe- lésének követelményét támasztotta nemcsak a X. kongresszus határozata, 5 az ennek nyomán megfogalmazott negyedik ötévesterv-törvény. hanem ezt a vonalat erősítették a végrehajtás- időszakában hozott további párt- és állami határozatok is. Ezek közül a legjelentősebb a Központi Bizottság 1972. novemberi ülésén ho—

zott határozat volt, amely a terv megvalósításának mintegy félidejében számba vette az elért eredm-ényeket, elemezte a megtett utat. és jobban ráirányította a figyelmet azokra az elemekre, amelyek az első félidőben talán kissé háttérbe szorultak. Ha ma az 1972. novemberi KB határozatról beszélünk, szinte mindenki- nek a határozat ama része jut eszébe. ame-ly az állami ipar leginkább reflektor- fényben ál'ló nagyvállalatainak helyzetét mérte fel. és amely az ipari nagyválla- latok többsége számára a korábbinál kedvezőbb körülményeket teremtett és egy- úttal eléjük magasabb követelményeket állított.

A negyedik ötéves terv kvantifikál'ta azokat a fejlődési eredményeket. ame- lyeket az iparnak, az ipar egyes ágazatainak a termelés, az export, 0 termelé- kenység és nem utolsósorban a gazdaságosság növekedése tekintetében el kell érnie, de talán még ezeknél a konkrét növekedési ütemekben meghatározott terv—

feladatoknál is jóval hangsúlyosabbak azok a követelmények, amelyeket a negye—

dik ötéves terv a termelés és a gazdálkodás minőségi elemeivel szemben támasz—

tott. A teljesség igénye nélkül a legfontosabb elemek ezek közül a következők.

Ennek a tervidőszaknak már az intenzív fejlődés jegyeit kellett magán viselnie.

Ez abban is kifejezésre jutott, hogy a tervtörvény előírta az ipari termelés fejlesz—

tésében a műszaki haladás követelményeinek fokozottabb érvényre juttatását, a termelési technológia korszerűsítését. a termékek minőségének, választékának bő—

vítését. javítását, valamint az ezekhez kapcsolódó gazdaságos kivitel gyors ütemű növelését is. A negyedik ötévesterv—törvény a népgazdaság szerkezeti korszerű- sítését továbbra is lényeges feladatként jelölte meg, s ezen belül külön is felhiv- ta a figyelmet az energ'iatelh—aszn—álás szerkezetének korszerűsítésére, a hazai nyersanyagbázisok kutatásának és hasznosításának magasabb fokára, s tette ezt abban az időszakban. amikor még az enwergia'problémálk korántsem jelentkeztek olyan hangsúllyal a világpiacon és ezen belül hazánkban is. mint ahogy ez az

1246 NYITRAI FERENCNE DR.

1970—es évek közepére a valóságban bekövetkezett. Túlzás nél—kül mondhatjuk,

hogy a negyedik ötévesterv-tönrvény és az ezt megelőző, az aulapten—denciát rög- zítő X. kongresszusi határozat a fejlesztésnek azokat a legfontosabb és hosszú távon is meghatározó elemeit ragadta meg. amelyek az egész népgazdaság foko-

zatos korszerűsítését és ennek eredményeként az egész lakosság és ezen belül

különösen a munkásosztály életszínvonvalának emelését eredményezik. Mi sem bi—

zonyítja jobban a negyedik ötéwvesterv—törvényben rögzített követelmények megala- pozottságát, mint az, hogy a közben igen gyorsan változott világgazdasági hely- zetben, a közismert energiaproblémák, valamint az árstruktúrában bekövetkezett változások mellett is e követe-l'ményrendszernek jóformán minden eleme változat—

llanul érvényes, s legfeljebb a sz—ámszerűségekben célszerű valamelyest módosí-

tauni egyes esetekben a növekedés ütemét. másokban annak mértékét.

Hang-súlyos feladatként jelölte meg a negyedik ötéves terv az iparvállalatok és szövetkezetek egymás közötti és nemzetközi kapcsolatainak olyan mértékű ki—

építését, amely alkalmas a műszaki fejlődés irányának és a termékvá'la'szték fej-

lesztésének összehangolására és egyidejűleg arra is, hogy a magyar ipar bel- földön és külföldön egyaránt tartós kooperációs kapcsolatokat építsen ki.

Mind-ezek a feladatok az iparban azt is jelentik. hogy a hazai és a nemzet-

közi kutatási és fejlesztési tevékenység eredményeit a korábbinál gyorsabban cél—

szerű adoptálnunk, ez lehet a legfőbb útja annak, hogy a gyártmányok minőségét és korszerűsíégét javítsuk, és versenyképes termékekkel jel—enjüunk meg a hazai.

valamint a külföldi piacokon. A tervtörfvéwny a magasabb színvonalú technikai kul—

túra megteremtésének igényét többek között abban fogalmazta meg, hogy az ipar a hatékonyabb energiahordozók felhasználását szélesebb területen érvénye- sítse, a korábbi végtermék-centrikus szemléletet a részegységek és félkiésztermékek gyártásának magasabb színvonala egészítse ki, és nem utolsósorban kell emlí—

tenünk azt a feladatot. amely napjaink egyik kulcskérdés—e, s amelyet a negyedik ötévesterv—tö—rvény az alapvető termelési folyamatok gépesítésében és automati—

zálásában, valamint az anyag—mozgatás korszerűsítésében jelölt meg.

A fentiekben elsősorban azokat a kvalitatív fejlesztési irányokat kívántuk az olvasó emlékezetébe idézni. amelyeket a negyedik ötévesterv—törvény — ha nem is szó szerint ebben a formában — meghatározott, 5 amelyek az egész 1971—1975 közötti időszakban az ipari fejlődés alapkövetelménye'iként jelentkeztek a magyar népgazdaságban. Ezeknek a feladatoknak jó részét az ipar a ten/törvényben rög—

zíte'tt kvantitatív feladatrendszemek megfelelően teljesítette, helyenként nagyobb mértékben, más helyütt csak közelítve a megjelölt számszerű feladatot vagy annak számítási anyagát. Ami azonban a dolog mennyiségi oldalát illeti. az összes itt felsorolt feladat tekintetében volt előrelépés. és ezt akkor is meg kell mondanunk.

ha az előrelépés mértékével nem minden esetben lehetünk elégedettek.

A negyedik ötévesterv-törvény másik újszerű aspektusa a központi fejlesztési programokban részt vevő ágazatok számára határozta meg a legfontosabb rész—

feladatokat, így például a gévpiparban nagyjelentőségűnek ítélte a közúti jár- művek, részegységeik és alkatrészeik fejlesztését, az elektronikai kultúra terjesz-

tését elsősorban félvezetők. integrált áramkörök és miníiatürizált alkatrészek fel-

használásával. az elektronikus számítógépek és ezek egységei tekintetében a gyar- sabb bekapcsolódást a hatékony nemzetközi együttműködésbe. a korszerű ház—

tartási munkához szükséges gépek, fogyasztási cikkek és alkatrészek gyártását.

Fe'lsorolhatn-ánk azokat a feladatokat is, amelyeket a vegyiparban elsősorban a kőolajtermékek és a földgáz feldolgozásának fokozása, a műanyagok és szinteti- kus szálalk gyártásának gyorsabb fejlesztése tekintetében, a mezőgazdaság kor-

A TERV MEGVALOSULÁSA AZ IPARBAN 1247

szerűbb műtrágyával, növényvédőszerekkel, állatgyógyászati szemekkel és takiar- mányokkal való ellátása érdekében vagy a könnyűipari rekonstrukció kapcsán elő- irt a tervtörvény. Úgy vélem azonban. hogy a teljes felsorolásnál többet mond az, ha megvizsgáljuk, hogy a negyedik ötévesterv-törvényben rögzített fejlődési irányok tekintetében milyen mértékben haladtunk előre, melyek e periódusnak ama sajá- tos jegyei, amelyek teljes mértékben megfelelnek az ötévesterv-törvényben rögzí- tetteknek, melyek azok az elemek, amelyek attól valamilyen irányban vagy mér—

tékben eltérnek, és célszerű értékelni, minősíteni az eltérés jellegét. indokoltsá- gát és ennek hatását a népgazdaság további fejlesztésére.

A negyedik ötévesterv-törvényben rögzitett ipari jellegű feladatok világosan jelzik, hogy azok a követelmények, amelyeket a népgazdaság fejlesztése, életszín- vonalunk gyorsabb ütemű növelése az iparral szembe—n támaszt, ma már egyre nagyobb mértékben minőségi és kisebb mértékben mennyiségi követelmények.

Mondjuk ezt akkor is, ha a mennyiségi fejlődés optimális ütemének megítélésé- ről folyó vita még (korántsem fejeződött be a magyar nrépgwazdas-ágban.

A tervtörvény — mint köztudott - a szocialista országok között közepes ütemű ipari tenmelfésniöve'kedést írt elő. Már a tervtörviényt megelőzően. de még a terv- időszak folyamán is vitatott volt az, hogy ezt az ütemet célszerű-e túlteljesíteni.

llyen vita továbbra is él hazánk közgazdászai és gyakorlati szakemberei körében a távlati fejlesztést illetően. Anélkül, hogy ebben állást foglalnánk, egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy az iparból sz—áirmiazó nemzeti jövedelem mintegy 6.8 százalékos évi átlagos növekedési üteme, valamint a bruttó termelés évi átlagos

5.7 százalékos növekedése, amelyet a tervtörvény tartalmaz. nem támaszt túl—

zottan szigorú mennyiségi követelményeket az iparral szemben. Nem feledkezhe—

tüvn'k meg azonban egy percre sem arról. hogy ezt a növekedési ütemet a terv szerint elég jelentős mértékben korszerűsített ipari struktúrával. a minőség és vá- laszték tekintetében pedig a korábbinál jóval magasabb igények alapján írta elő a terv. A feladat tehát, amely az iparra h-árult ebben az időszakban nem lebe—

csülendő, és ha még azt is figyelembe vesszük. hogy a negyedik ötéves tervidő- szakon belül számos olyan külső hatás érte a magyar népgazdaságot, amely ép—

pen az ipar legjelentősebb ágazatai számára teremtett új, s a korábbinál kedve- zőtlen-ebb helyzetet, akkor joggal mondhatjuk, hogy a negyedik ötéves terv és a belső és külső feltételrendszer'ben időközben bekövetkezett módosulások az ipar erőforrásait a korábbi tervidőszakokénál lényegesen nagyobb mértékben vették igénybe.

AZ ALAPVETÖ CÉLKITÚZÉSEK MEGVALÓSíTÁSA

A szocialista ipar bruttó termel-ése már a tervidőszak első négy évében a

tervezettnél gyorsabban növekedett. 1974—ben a szocialista ipar több mint 30 szó—

zalékkal termelt többet, mint 1970-ben. Minthogy az ötévesterv-törvény értelmében az 1975. évi bruttó termelésnek 32 százalékkal kellett volna meghaladnia az 1970.

évit. már 1975 elején világosan látszott, hogy a növekedés tervezett volumenét az ipar túl fogja teljesíteni. Az ötéves tervidőszakon belül azonban a fejlődés korántsem volt egyenletes. A legkiemelkedőbb mértékű (8,5%) a termelés növe- kedése 1974—ben volt. az ezt megelőző években és 1975—ben is ennél kisebb volt a növekedési ütem. A negyedik ötéve—sterv-törvény az átlagosnál gyorsabb ütemű

növekedést jelölt meg a vegyipar (SPD/o). (: villa—mosenergia—i'par (7.8%). az épí-

tőanyag—ipar (920/0) számára. az átlagosnál valamivel gyors—abb növekedést látott

célszerűnek a gépiparban (5.90/0), valamint a könnyű'iparban (6%). és az átlagos-

1243 NYITRAI FERENCNÉ DR.

nál alacsonyabb növekedési ütemet jelölt meg a kohászat, az élelmiszeripar és különösen a bányászat tekintetében. A megjelölt irányok a gyakorlatban is így érvényesültek. a növekedés mértéke azonban eltér a tervezett ütemtől.

Az 1975. évi utolsó negyedév adatait becsülve azt látjuk, hogy a tervidőszakbaln a tervezettnél lényegesen gyorsabban fejlődik a magyar vegyipar és fejlődnek a vegyiparnak nemcsak kvantitatív, de kvalitatív elemei is; a tervezettnél viszont lényegesen alacsonyabb mértékben növekszik az építőanyag-ipar, s ennek hatása az egész népgazdaságra nem elhanyagolható. Kisebb-nagyobb eltérések mutat—

koznak a kohászat, a gépipar. valamint az élelmiszeripar növekedési üteme tekin—

tetében is. Az ágazati struktúra módosulása is azt az irányt követi, amelyet a ne—

gyed—ik ö'tévesterv-törvény megjelölt, a mérték tekintetében azonban számottevő'b- bek az eltérések, és ezt érdemes az összevont ágazatcsoportok szintjénél mélyeb—

ben is vizsgálni.

*A negyedik ötévesterv-törvény meghatározásával párhuzamosan kialakultak azok az elsődleges fontosságú központi fejlesztési kormuányprogxralmvok. amelyek az egész tervidőszak fejlődésének menetét determinálják. Ezek között a leghang- súlyosafbbak az ipar számára a következők: a k—uözútijármű-gyártás. az energia—

s-trulktúwra korszerűsítését előíró program, az alui'mí'niu—mgyártás programja. a számí—

tástechnikai gyártás és alkalmazás, a petrokémiai program és nem utolsósorban a ruházati rekonstrukció. Az elmúlt öt év fejlesztése azt jelezte, hogy ezek a programok alapvetően határozzák meg az ipar fejlődésének mértékét. E prog- ramiolkb'an részt vevő ágazatok és vállalatok az átlagosnál gyorsabban fejlődnek.

s ez nem kis mértékben annak eredménye, hogy ezekre a központi fejlesztési programokra koncentrálja a politikai és a gazdasági vezetés a figyelmet és az erőforrások számottevő hányadát is. Ez kétségkívül kedvező tendencia. hiszen a központi programok hosszú távon befolyásolják a népgazdasági struktúra alaku—

lását.

Az egész ötéves tervidősza'kb—an — a tervben rögzítetteknek megfelelően — az ipari termelés fejlődését determinálta a nemzetközi kapcsolatok bővülése, szé—

lesedése. a kivitel mind nagyobb szerepe az iparban. és ezen belül is fokozódott a nemzetközi kooperációk jelentősége. Az 1971—1975. közötti időszakban az átla- gosnál lényegesen gyorsabban növekedett az ipari termékek külkereskedelmi érté—

kesítése. és az átlagosnál természetszerűleg kisebb volt a nagy- és kiskereske—

delmi célú értékesítés, bár általában egészében a lakosság áruellátása ilyen növe—

kedési ütem mellett is jelentős mértékben javult. (A fogyasztás szempontjából ke- vésbé fontos cikkekben egyes területeken voltak ugyan álruellátási problémák, de az összkép az ötéves tervidőszak egészére igen kedvező.) Az 1975. évi értékesítés növekedése kissé eltérő tendenciát mutat a korábbi négy évéhez képest, az is- mert világ—gazdasági problémákra való felkészülés nem volt elégséges ahhoz, hogy 1975-ben teljesítsük azt a feladatot. amelyet az 1975. évi népgazdasági terv tű- zött ki célul. éspedig azt, hogy a nem szocialista országokba irányuló export lé-

nye—gfes—en gyorsabban bővüljön, mint a szocialista országokba irányuló kivitel.

Az eltelt időszak adatai azt jelzik. hogy a belföldi értékesítés és a szocialista relációba irányuló export gyorsabban növekedett. mint a nem szocialista orszá- g-o'kba exportált termékek volumene. Egyetlen év adatai alapján ezt felfoghatjuk átmeneti zavaró tényezők hatásának, fel kell azonban figyelnünk arra, hogy bár a központi intézkedések és a közvetett hatások nagy része egyaránt a tőkés or—

szágokba irányuló export fokozását célozta. e tekintetben a kívánt eredményt még nem értük el. és az ország egyensúlyi helyzetére káros lehet. ha ez a tendencia tartóssá válik.

A TERV MEGVALÓSULASA AZ IPARBAN

1249 A hazai ellátás ipari termékekből —- mint említettük — általában kielégítő

volt. zavar a termelői szféra egyes területein mutatkozott, különösen 1975—ben,

amikoris egyes kohászati termékekkel való ellátás s a cementellá'tás nem a ter—

vezettnek megfelelően alakult. és ez egyes esetekben a tervezettnél nagyobb mér- tékű import igénybevételét tette szükségessé.

A kivitel megkülönböztetett szerepe és jelentősége a negyedik ötéves terv—

időszakban egyre jobban fokozódott. Kétségtelen, hogy a negyedik ötéves terv- ben előírt mennyiségi követelményeknek az ipar teljes mértékben eleget tett. az ipari termelés növekedése gyorsabb volt a tervezettnél, a kivitel áruszerrkeze'te, relációnkénti megoszlása azonban évről évre nem eléggé kiegyenlített ütemben és mértékben módosult. A volumen növekedése mellett tehát vannak a fejlődés- nek olya-n jelei, amelyek hosszú távra nem tarthatók.

Itt elsősorban arra gondolunk, hogy az ipari termelés áruszerkezete és minő- ségi vál—aszté'k'i megoszlása nem igazodik megfelelően a magasabb igényű piac követelményrendszeré'hez. Bár kétségtelen, hogy a számadatok azt jelzik, hogy eb—

ben az ötéves tervperiódusban többet tudtunk exportálni ipari termékekből, mint amennyit eredetileg szándékoztunk. arra is fel *kelil figyelnünk, hogy a tőkés piaco—

kon folyó verseny követelményeinek nem tudunk mindig megfelelni, és a szocialis- ta piacokon sem minden esetben vagyunk az élenjáró'k között. Ez utóbbi meg- állapításban van természetesen némi túlzásnak tekinthető tény is, hiszen nem kí—

vánhatjuk azt, hogy minden á—rucs'oportban az élenjárót közelítsük, jogos lenne azomban az az igény. hogy szocialista partnereink a magyar áruk szállítóival mint a mennyiségi és minőségi megállapodásokat (nem utolsósorban a szállítási felté- teleket és a határidőket is) precízen tartó partnerekkel számolhassana'k. A szo- cialista országok piac—a számunkra meghatározó, s ennek egyre növekvő minőségi

igényeivel lépést kell tartanunk.

A NEMZETKÖZI MUNKAMEGOSZTÁSBAN VALÓ RÉSZVÉTELUNK NÉHÁNY ÚJ ELEME

Az ipari termelés és ezzel párhuzamosan az export gyorsabb növekedése fel- színre hozott olyan igényt is, hogy a magyar ipar a korábbinál gazdaságosabb-an, hatékonyabban működjön együtt szocialista és tőkés országbeli partnereivel. Ez az együttműködés nemcsak mennyiségi oldalról jelentkezik, hanem új formákat és új tartalmi vonásokat is igényel az ipanvá-llalatoktól. Az 1971—1975. közötti ötéves tervperiódu'sban egyre több lehetőség adódott iparvállalataink számára arra, hogy nemzetközi termelési kooperációban vegyenek részt. A kezdeti bizonytalan lépések után - központi ösztönzésre — ma már ezzel a lehetőséggel egyre jobban élnek is ipar—vállalataink.

A nemzetközi termelési kooperációk az 1970-es évek elején inkább a gép—

iparra, kevésbé a vegyiparra és a könnyűipar néhány ágazat—ára voltak jellemzők, terjedésük azonban elég gyors ütemű. Minthogy ezekben a termelési együttmű- ködési formákban a jövőbeni fejlődés egyik fontos bázisát tekinthetjük. érdemes kissé részletesebben bemutatni, hogy e téren hol tartunk, milyen eredményeket értünk el, és milyen feladataink vannak. Köztudott. hogy az MSZMP XI. kongresz- szusa, amely a következő. az ötödik ötéves terv gazd'aságpolitikai irányelveit ha- tározta meg, ezek között a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk ha-

tékonyabb megoldásait megvalósító form—ák alkalmazását is feladatként írta elő az

ipar szám-árra. lgy a mai nemzetközi termelési kooperációk már a jövőbeni fejlő—

dés bázisának is tekinthetők.

6 Statisztikai Szemle

1250

NYITRAI FERENCNE DR.

A gépipari kooperáció terjedelme 1971—1975 között a gépipar termelésének

mindössze néhány százalékát kép/viselte, de már 1973-ban is a fémtömegci'k'k-

iparban és a műszeriparban az átlagosnál nagyobb hányadot jelentett. A vegy—

ipari vállalatok esetében még alacsonyabb volt az arány. Ezeknek az együttmű—

ködések'nek jelentősége azonban a termelésben elfoglalt h—elyüknél jóval nagyobb.

Mind a gépipari, mind a vegyipari és a könnyűipari ágazatokban létrejött nemzetközi termelési együttműködéseknek van néhány alapvető sajátossága.

A legfejlettebb kooperációs kapcsolatnak a gépiparban megvalósult ún. VAZ (gépkocsigyártási) program tekinthető, amely a szocialista országok közötti nem- zetközi együttműködésben jelentett új irányzatot. Ez a kooperáció népgazdasági szinten érvényesült, a részt vevő vállalatok és az őket irányító minisztériumok, főhatóságok közreműködésével valósult meg. A termelési együttműködésekne'k ez egyik olyan magasabb válfaja, amelynél már egy-egy terméket közösen álilitanatlc elő. a gyártás közös dokutmentáción alapul. és hosszú időre kötött szerződések rögzítik a gyártási feltételeket. Hazánlk számára e tekintetben egyes részegységek.

komplettáló elemek, alkatrészek nagy sorozatú gyártás—a adódott, amelynek ellen- tételeként kész személygépkocsikat impartárlu—nk.

A kooperációk másik, az előbb említetteknél talán kevésbé magas szintű vál—

fajta az a gyárt—ásiprofil-megosztás, amely főleg a gépiparra jellemző, és amelyet elsősorban tőkés ipari vállalatokkal kötöttek magyar gépgyáraik. Ez részben li- cenc-átvétellel párosult, s részegységek. komplettáló elemek gyártását jelenti.

A nemzetközi termelési együttműködések harmadik megvalósult formája jó- részt bérmunkajellegű, s ez elsősorban a könnyűiparra jellemző. Talán vitatható is, hogy a bérmunlkajellegű kooperációt mennyire tekinthetjük a nemzetközi ter- melési együttműködés egyik módszerének. A [hagyományos szóhasználat szerint ugyanis a bérmunkát nem szokták a nemzetközi termelési kooperáció formái közé sorolni. Úgy vélem azonban. hogy a könnyűipar bérmunkakapcsdlatai egy sor olyan kétségtelen pozitivumtmal járnak, amelyek a nemzetközi termelési együttmű- ködés magasabb formáinak előkészítését is célozzák.

Az elmúlt tervidószakon belül a gépipar például 1973-ban 108 kooperációban vett részt, melyek túlnyomó többsége (78) gyártásiprofil-megosztás típusú volt, ke—

vesebb esetben ugyan már sor került nagy objelk'tumolk közös gyártására ésa már említett fejlettebb együttműködési típusra is. A nemzetközi termelési együttműkö- dést az állami gépipar vállalatai részben szocialista partnerekkel, részben pedig fejlett iparú tőkés országok vállalataival folytatták.

A vegyipar tekintetében a nemzetközi termelési együttmű'ködéseknek közel fele a gyógyszeripar kooperációs kapcsolataiból adódott. Ez a gyógyszeripari ex- port igen erőteljes fejlesztésével járt együtt. és elsősorban tőkés országok élen- járó vállalataival való kooperációs kapcsolatok kiépítését jelentette. A vegyipar szocialista országokkal való termelési együttműködésének új eleme az olefinprog- ram megvalósulása, amely a tervidőszak utolsó szakaszában jelentkezett, s amely a következő tervidőszakban fogja majd erőteljesebben éreztetni hatását.

A könnyűirpar'on belül a legnagyobb mértékű a textilipari és a textilru'hláz—ati lpani kooperáció, a többi könnyűipari ágazatban 1974—ben még csak egy-két együtt- működésre került sor. A textiliparban a kooperáció aránya már ma is jelentős, egyes esetekben a kooperációban készült termékek mennyisége eléri a termék- csoport összes termelésének 25—30 százalékát is. Kölönösen előnyös az, hogy a könnyűipar'oan is létrejönnek olyan kooperációs kapcsolatok, amelyek hosszabb távra, olykor 5—10, sőt több évre határozzák meg az együttműködés formáit, és

azok tartalmát. Meg kell azonban azt is mondani, hogy ezek ma még ritkább

A TERV MEGVALÓSULÁSA AZ IPARBAN

1251

jelenségek, gyakoribb az egyszerű bérmunka jellegű és egyéves szerződéskötési időtartamra szóló kooperáció.

Az eddig megvalósult termelés—i kooperációk tapasztalatai azt mutatják, hogy

ez a fajta együttműködési forma egyrészt az exportpiacok bővítését jelentette.

másrészt a belső piacon újabb igények keltésével és a már felkeltett új igények jobb kielégítésével jár együtt. Azt is megállapíthatjuk, hogy a nemzetközi term-e—

lési 'kooperációban részt vevő gépipari, vegyipari és könnyűipari vállalatok így szorosawblb szállítási fegyelemhez és sok esetben szigorúbb technológiai feltéte- lekhez kötődnek. Ebből a szempontból a közvetlen eredmény mellett másodlagosan is jelentkezik kedvező hatás az iparban, hiszen a technológiai fegyelem fokozot- tabb érvényesítése nemcsak azokra a termékekre vagy technológiai ágazatokra jár jó hatással. amelyekre vonatkozóan a term—elési kooperáció érvényesült, hanem kiterjeszti hatását a vállalat más termékeire. a vállalatnál alkalmazott más tech- nológiai fázisokra is, s így a hatás kedvező módon tovább gyűrűzik a népgazda—

ságba—n.

Kétségtelen azonban az is. hogy a tőkés partnerekkel létrehozott termelési

kooperációk nem mindegyike egyformán kedvező a magyar fél számára. Azokon a területeken, ahol korszerű gyártmányválasztékkal, felkészülten és az adott piacra már korábban betörve és jó hírnevet szerezve veszünk részt a kooperiáoió'xbva—n, ott számunkra is kedvezőbb feltételeket tudtak az iparvállalatok elérni, mint azokban az esetekben, ahol első ízben jelentünk meg, vagy ahol még különösebben jó együttműködést a partner részünkről nem tapasztalt. Sok esetben a nemzetközi kooperációs kapcsol—atok évről évre való megújítása során szereznek pozicionális előnyöket a magyar iparvállalatok, és erre célszerű felfigyelni, mert ezek az ipar—

vállalatok minőségi munkájának visszajelzései'ként is felfoghatók.

Bár ma még nem jellemző együttműködési forma a nagy objektumok köz—ös gyártás-a. de - mint a fejlett termelési együttműködés elemei — már ilyenek is jelentkeztek (például a villamosgépiparban), s e tekintetben a jövőben gyorsabban és szélesebb keretek között célszerű előrelépnün'rk.

Mindezek alapján. úgy vélem, joggal állapíthatjuk meg. hogy a nemzetközi

termelési együttműködés változatos formái a negyedik ötéves tervidőszak fejlődé- sénelk egyik kedvező elemeként foghatók fel, éspedig olyan elemként, amelyben való részvételüket a magyar iparvállalatoknak a közeli jövőben fokoznio'k kell, hiszen ennek lehetőségei és adottságai az iparban már ma is megvannak.

KORSZERÚBB GYÁRTMANYSZERKEZET

A negyedik ötéves tervidőszak egyik igen jelentős követelménye az ágazati és a termékstrufktúra korábbinál gyorsabb változtatása volt. Ezt nemcsak a terv—

törvény rögzítette, hanem az azt követő párt- és állami határozatok, állásfoglalá—

sok egyaránt megerősítették, majd az MSZMP Xl. kongresszusát megelőző időszak elemző anyagai ismét rávilágítottak arra, hogy e tekintetben a változás még nem kielégítő mértékű.

Az ágazati szerkezet módosulásáiról már szóltunk, a termékszerkezet változá- sánualk egyik formája a gyáurtmánycserélődés mértéke. új termékek megjelenése és a korszerűtlenné vált termékek gyártásának abbahagyása. E tekintetben a fejlő- dés. a változás a negyedik ötéves tervidőszakban a korábbihoz képest nem eléggé gyorsult.

A gépipar'ban az elmúlt években a késztermelés egyharmadát, esetenként annak 37 százalékát jelentették a legfeljebb 3 éve gyártott termékek, és ezek ará-

ó.

1252

NYITRAI FERENCNE DR.

nya igen mértéktartó ütemben növekedett az elmúlt időszakban. Lényegesen gyor- sabib volt a termvékcseré'lő'dwés a gépiparon belül a közú'tijánműaprogramlban részt vevő vállalatoknál. A közlekedési eszközök gyártásában a késztermelésnek több mint felét alkották a tervidőszalk második harmadában azok a termékek, amelyeket legfeljebb 3 éve gyártanak a vállalatok (elsősorban a korszerű autóbfusztí'pusok, a különböző új típusú exportált részegységek, komplettáló berendezések stb.). Bár elismerésre méltó az, hogy a gépipar termelésének mintegy harmada három éven- ként megújul, s így joggal mondhatjuk, hogy egy évtizeden belül a gépipari ter- melés nagyobb hányada kicserélődik, nem mehetünk el amellett sem szó nélkül, hogy az esetek többségében az új termékek megjelenése a választék bővülését eredményezi, mert a korszerűtlen, ma már gazdaságosan aligha gyártható termé- keik gyártását csak igen lassan, vontatottan szüntetik meg. E téren is van előreha- lad—ás. Az elmúlt években évenként 250—300 gépipari termék gyártását hagyták abba vállalataink, igen sdk olyan termék szerepel azonban ma még a gépipari vállalatok gyártmárnylistáján, amelyeket már célszerű lenne korszerűbbekkel fel- váltani, vagy amelyeket importtal lehetne pótolni.

A vegyiparban a legdinamikusabban a gyógyszeriparban módosult a termék-, struktúra, ezt a dinamizmurs't azonban a szó relatív értelmében kell értelmeznünk.

mert az árbevételnek közel 6 százaléka új gyártmány évről évre, minthogy a ter- mlélkek jelentős hányada a korábbi formában 'is értékesíthető a hazai és az export—

piacokon egyaránt. A gumi- és műanyag—feldolgozó iparban az új gyártmányok aránya évről évre úgyszintén 5—6 százalék körüli, és elsősorban olyan termékekből áll. amelyek a választékot bővítik, és magasabb nyereséghozammal gyáírthatók a régieknévl. A könnyűipar dlivatcikloeket gyártó ágazataiban természetszerűen gyor—

sabban cserélődnek a termékek. de még a viszonylag hagyományosnak tekinthető papíriparban is jelentős változást értek el a negyedik ötéves tervidőszakban, főleg a csomagolóeszközök korszerűsítése tekintetében, amelynek kedvező hatását az ipar igen sok ágazatának terrmékeinél élvezhetjük. A termékválaszték megújulása a 'könnyűiparban nemcsak azon keresztül érvényesül, hogy újfajta árukat hoznak piacra. hanem főként azon keresztül, hogy új, a korábbinál jóval korszerűbb gyár- tási teahnológiát alkalmaznak.

A termékszerkezet korszerűsítésénél ismételten utalni kell arra a korábbi meg- állapításra, hogy ott módosult erőteljesebben a gyártm'ánystruktúra, ahol központi fejlesztési kormányprogram alapozza meg a fejlődést (lásd a már említett köz—úti- jrármű-gyártástt vagy a textilipari rekonstrukciót). valamint azolkon a területeken, ahol nem kismértékű központi erőforrás igénybevétele hatott, mint például az 1972. novemberi MSZMP KB határozat végrehajtása során. Nagyon fontosnak ér- tékelhetjük a termékstruktúra változását a vegyiparban, főként az újonnan üzembe lépő intézményeknél (például a Tiszai Vegyi Kombinát aletin vmű-vlélnél), amelyek nemcsak a magyar ipar számára állítanak elő új termékeit, hanem új nemzetközi együttműködési formát is valósítanak meg a szovjet vállalatokkal. '

Korsze'rűrsödött az élelmiszeripar termékszerkezete is, bár ez az ágazat az.

amely legjobban kötődik a hazai alapanyag-termelérshez, tehát a mezőgazdaság tevékenységéhez. a feldolgozottsági fok, a megjelenési forma, a csomagolás azon- ban az élelmiszeripari termékek tekintetében nagyobb mértékben növelte a kor-

sz—erűsödwést, a választékbővülést.

A termelési szerkezet módosulás—a a negyedik ötéves tervidőszak'ban egyértel—

műen jelezte, hogy elsősorban azokon a területeken volt értékelhető arányú a ter- mékszerkezet változ—ása, ahol új beruházásokat helyeztek üzembe. Az 1975. évi kijelölt és külön figyelemmel kísért ipari nagyberuházások megvalósulása e tekin-

A TERV MEGVALOSULASA AZ IPARBAN 1253

tetben ma még számszerűségé'ben nem értékelhető, de nyilvánvaló, hogy a ter—

mékszerkezet korszerűsítésére e beruházások az ötödik ötéves terviclő'szalkban mér—

hető hatással lesznek. Az út tehát, amelyen tovább kell haladnunk adott, és az eddig elért eredmények, a tapasztalt hiányosságok alapján levonhatjuk azt a kö- vetkeztetést is, hogy a termelés szerkezetének 'korszerű'södése, a nem gazdaságos termékek visszaszorítása és a több piacon eladható, versenyképes termékeik vá- lasztékának bővülése nagymértékben függ attól. hogy mennyiben tudjuk beru- házási erőforrásainkat koncentráltan és viszonylag rövid átfutási idővel üzembe lépő ipari objektumokhoz 'k'ötnli. Végső soron tehát 'az ipari fejlesztés, annaík haté—

konysága, az ipar ágazati és terlmvékszerikezeténe'k módosulása is részben (bár nem kizárólag) visszavezethető az iparban és az egész népgazdaságban végrehaj-tott beruházások hatékonyabb megvalósítására, mint az egyik nem nélkülözhető alap- elemre.

MÚSZAKI FEJLÖDÉS A NEGYEDIK ÓTÉVES TERVIDÖSZAKBAN

A negyedik ötévesterv-törvényben rögzített kvalitatív fejlesztési követelmények ismertetésekor elég nagy hangsúllyal jeleztük az ipar műszaki színvonalával kap—

csolatos követelményrendszert, és utaltunk arra is, hogy az ipar műszaki fejlődé- sének gyorsítása az intenzív fejlesz—tés egyik biztosítéka. Láttuk azt is, hogy mind a

termelés, mind az értékesítés, mind pedig a struktúra módosulása kötődik az

üzembe lépő új létesítményekhez, azok színvonalához, megvalósulásuk menetéhez és beruházásaink hatékonyságához. Jó néhány ipari ágazatban.közwtülkelső'sor- ban a mind nagyobb szerephez jutó vegyiparban vagy a negyedik ötéves tervidő- szakban nem teljesen kielégítő mértékben fejlődő építőanyag-iparban, valamint a gyors ütemben növekvő villamose—nergia—ipavrban egyaránt a beruházások azok, amelyek a műszaki fejlesztés alapvető forrásai, ezeken a területeken a beruhá- zásaik több mint felét egyedi nagyberuházások alkotják. A koncentrált erőforná- soktól ezeken a területeken jóval nagyobb hatékonyságot is várhatnánk, de a kivitelezés, a megvalósítás időtartama sok esetben olyan hosszú. hogy már a be- ruházási tervben kitűzött célt is túl későn valósítjuk meg. és a létrehozott üzem nem egy esetben nem is teljes mértékben valósítja meg a jóval korábbi beruhá—

zási tervelképzelésekben meghatározott feladatot.

E kétségtelen problémák ellenére a negyedik ötéves tervidőszakban a gépi beruházások végrehajtása során számottevően nőtt a munka gépesítettsége, az egy munkásra jutó gépek és berendezések értéke. Ez jelentős forrása a műszaki fejlesztésnek. Meg kell azonban azt is állapítanunk, hogy ez nem mindig járt együtt a gépállomány egységére jutó termelés megfelelő mértékű növekedésével, sőt nem követte a termelékenységnek a gépesítésnél nagyobb mértékű emelke- dése sem. Nem lehet tehát egyoldalúan csak azt mondani. hogy beruházási tevé—

kenységünk'ben van az egyik gátja a műszaki fejlődésnek, mert ehhez járul még az is, hogy iparunlk szervezettségének mai szintjén az üzembe lépő új és sokszor magas színvonalú és értékű gépekkel és berendezésekkel sem gazdálkodnak ipar- vállalataink megfelelő mértékben.

E tekintetben a statisztikai vizsgálatok azt mutatták, hogy elsősorban a kapa—

citások kihasználása kedvezőtlen, sok esetben igen alacsony a gépek átlagos mű- szakszáma. tehát üzemeltetésük mértéke. aminek részben valóban munkaerő oldal—

ról vannak korlátai, részben pedig a szervezettség, anyagel'látás, szállítás. karban- tartás stb. oldaláról sem biztosítottak az összes feltételek. Meg kell azt is álla- pítanunk. hogy az új technológiák elterjedése a magyar iparban ma még ko—

1254 NYITRA! FERENCNE DR.

rántsem olyan gyors, mint amilyen a termékek választékának cseré'lődése. Ko—

rábban említettük, hogy a gépiparba-n háromévenként a termelésnek egyhar—

mada vagy esetenként annál is nagyobb hányada megújul, a technológiai kor—

szerűisités azonban a gépiparban ennél jóval lassúbb, és a negyedik ötéves terv- időszak eredményei azt jelzik, hogy a gépipar rekonstrukciójáva'l ma már nem várhatunk tovább. Az MSZMP Xl. kongresszusának határozata rögzítette a gépipari

rekonstrukció végrehajtásának időszerűségét, hiszen e nélkül további fejlődésünk

megfelelő mértéke nem biztosítható. _

A műszaki haladás egyik fontos eleme az automatizálás mértékének a nö- velése. Az automatizálás hazánkban a villlamo—senergia-iparban haladt előre je- lentős mértékben, valamint a papíriparban végrehajtott rekonstrukció kapcsán.

Más területeken is értünk el jelentős előrehaladást ebben az időszakban. A

korszerű csomagolási módok fejlesztése különösen az élelmiszeriuparban biztositott nagyobb teret az automatizált technológiai folyamatok meghonosításának, nem- csak a tej. vaj. üdítőitalok ún. kiszerelése, palackozása. csomagolása területén, hanem a húsiparba'n és az élelmiszeripar más alágazataibain is. Jelentős _az előre—

lépés a gyógyszeriparban. főként a végső fázisban. a kiszerelés, a kiegészítő tech—

nológiai folyamatok körében.

A részlegesen automatizált gépek és berendezések aránya ipa'runkban mo lényegesen magasabb, mint a teljesen automatizáltaké, s ez nemcsak az ipar jelenlegi fejlettségi színvonalával van összefüggésben, hanem azzal is, hogy az egész ágazatra kiterjedő rekonstrukció még csak az ipar néhány területé—n feje- ződött be, a könnyűipar számottevő részében például még folyamatban van.

A korszerű eljárások szélesebb körű alkalmazására is vannak példák az ipar- ban. Hangsúlyozni Szeretném, hogy ezek inkább csak példák, mintsem általá- nosan jellemző elemek. Ilyen példa többek között a számjegyvezérlésű szerszám- gépek alkalmazása a gépiparban (1974. ll. felében az állami gépiparban 41 da—

rab számjegyvezérlésű szerszáumgié'pet üzemeltettek) vagy bizonyos automata meg- munkáló technológiai vonalak alkalmazása a gépipar egyes gyártási fázisaiban.

Más területeken nem valósítottuk meg a negyedik ötéves tervben megfogalma- zottak—at. például a magas színvonalú részegységek gyártása vagy az anyagmoz—

gatás korszerűsítése még korántsem vált általánossá az iparban.

Vannak azonban figyelemre méltó eredményeink az anyagfe'lhasználás szer- kezetének korszerűsítése tekintetében, különösen az elmúlt években a műanyagok és az azokból készült készítmények termelése és felhasználása terén. A vegyipar átlagosnál gyorsabb fejlesztése és az a következetes fejlesztés—i politika, amelynek hatása a vegyiparban érzékelhető, az elmúlt években azt eredményezte, hogy az egy lakosra jutó hazai műanyag-felhasználás már a tervidőszak közepén, 1973- ban közel 18 kilogramm volt, szemben az 1965. évi 4.3 kilogrammal. Kétségtelen, hogy e tekintetben további lépést jelent a szocialista országokkal együttműködve megvalósuló petrokémiai fejlesztési program. Jelentős eredményt értünk el a köny—

nyűiparban a vegyiszála'k felhasználásával előállított fonalkewerékek gyártása és különösen felhasználásuk tekintetében.

Jelentős eredménynek értékeljük azt is, hogy az acél- és aluminiumtermékeík felhasználása közötti arány az utóbbi években megváltozott. és ezt különösen a mai árviszonyok mellett kell számottevő eredménynek minősítenünk. hiszen a ha—

mi bauxitbányászaton nyugvó alu—m'íniumtermelés és -felhasználás folkozása ma jóval nagyobb feladat és nagyobb hatékonyságot eredményezhet a felhasználó ágazatokban, mint a negyedik ötéves tervidőszalk első éveiben. E téren még je-

lentősek a tartalékaink.

A TERV MIEGVALÓSULÁSA Az iPARBAN 1255

A műszaki fejlesztés tartalékai közé sorolhatjuk a más országokban elért ku- tatási eredmények átvételét, vagy ahogy azt röviden emliteni szoktulk. a licenc- vósárlást. Mind a konmány, mind a gazdaságpolitikai szervek erősen szorgalmaz—

ták az elmúlt időszakban — különösen a gépiparban — a licenc-vásárlásokat an—

nak érdekében, hogy a rendelkezésre álló műszaki fejlesztési erőforrásaink—at kon—

centrál'ta—b'ban és így hatékonyabban tudjuk felhasználni. Ismeretes, hogy e téren

a negyedik ötéves tervidőszak előtt csak kezdeti eredmények jelentkeztek. 1969- ben például licenc—vásárlásra az összes műszaki fejlesztési ráfordításnak nem egé- szen 5 százalékát költötték. Az e célra fordított kiadások a negyedik ötéves terv- időszaiklban évről évre növekedtek, s arányuk ma már a 10 százalékot is meg- haladja.

A magyar iparvban több mint 100 vállalatnál alkalmaztak már az 1970-es évek

közepe táján is licenceket. A licenc alapján gyártott termékek részesedése az

összes értékesítésből különösen magas volt a híradá—s- és vákuutmtechnikai ipar—

ban (Bo/0), valamint a műszeriparban (7.50/0). A legutóbbi években már hazai

műszaki fejlesztési eredményeiket licenc formájában értékesi'tet'tü n'k is, s így kapcso—

lataink az egyirányúból már kétirányúvá váltak. A licencek nagyobb hányadát a Német Szövetségi Köztársaságból, Ausztriából és Franciaországból vásároljuk, a szocialista országok közül pedig nagy hányadban a Szovjetunióból és a Német

Demokratikus Köztársaságból.

A VILÁGGAZDASÁG LEGÚJABB ESEMÉNVElNEK, JELENSÉGEINEK HATÁSA AZ lPAR FEJLÖDÉSÉRE

Mint az előzőkiből látható. az eunergiaválság. az ezzel kapcsolatos kísérőjelen—

ségek az alapanyagok s a késztermékek árarányaiban bekövetkezett eltérések és mindezekből fakadóan a külkereskedelem és a hazai termelés gazdaságossága iránti fokozottabb igények hatása a negyedik ötéves tervidőszak egészének ipari fejlődésében még nem vagy csak elenyésző mértékben érvényesült. Ezzel nem mondhatjuk azt. hogy ezek a hatások teljes mértékben kiiktathatók lettek volna, csupán azt. hogy a tőkés világgazdaság válsrágjelenségei és ezek kisérőhatásá-

nak érvényesül—ését 1974—ben még sikerült nagyobb mértékben elhárítani, 1975-

ben viszont már fokozottabban jelentkeztek ezek a problémák, az egész tervidő—

sza—k fejlődés-ét. eredményességét azonban korántsem érintettérk. Az ellensúlyozás- hoz rendelkezésre álló belső tartalékok feltárása megkezdődött, a rendelkezésre álló erőforrások ésszerűbb, hatékonyabb felhasználása érdekében nemcsak a gaz- daságpolitikát irányító. a végrehajtást segítő és ellenőrző szervek tettek intézke- déseket, hanem számos igen helyes vállalati kezdeményezésnek is tanúi lehettünk

1975—ben. Mindezekkel ugyan a kedvezőtlen hatásokat még nem sikerült teljes

mértékben elhárítani. sőt egyes területeken megtorpanás is jelentkezett 1975—ben.

Ezekről azért is szólnunk kell, mert 1975 már átvezet a következő ötéves tervidő—

szakba. és a megtorpanás leküzdése igen fontos annak érdekében, hogy az ipar az ötödik ötéves tervidősz—akra kitűzött feladatainak teljes mértékben eleget tudjon tenni.

Az 1975. évi népgazdasági terv végrehajtása során elsősorban az okozott problémát. hogy a nem szocialista relációjú export fokozása nem tudott megvaló- sulni az éves tervben elképzelt mértékben. Ennek részben a tőkés országokban egyre nagyobb mértékben érvényesülő dekonjunlkturá'lis elemek szabtak gátat, de

el kell azt is ismernünk. hogy ma még nem rendelkezünk olyan minőségű termék-

v—álasz'té'k'laa'l. armelly—ell dekonjunlk'turál'is időszakban is eredményesen tuwdj'u'k felvenni a versenyt a nemzetközi piacokon. Az 1975. első félévi fejlődést az iparban az is

1256 NVlTRAI FERENCNE DR.

befolyásolta, hogy a legfontosabb anyagdk'bó'l jelentős készletek rakódtak le egyes felh-asználóknál már 1974 végén, és az ezek meg'mozgatására tett intézkedések 1975. első félévében még nem jártak kellő eredménnyel. Ez egyes területeken

anyaghiányhoz vezetett, noha az országban a szükséges anyagmennyiség rendel—

kezésre ált. csak éppen elhelyezkedése nem volt megfelelő.

A nem szocialista relációjú kivitelünk nagyobb hányada fejlett tőkés orszá- gokrba irányul, és ennek volumene az év folyamán nem nőtt megfelelően, az ugyan kedvező, hogy ezen belül növekedett (: gépipari és az élelmiszeripari termékek ex—

portja. Ma még azonban a gépek, műszerek és gépi berendezések nem képvisel- nek olyan arányt a tőkés országokba irányuló kivitelünk-ben, mint amely az egész gépipari fejlesztést befolyásolná. Pro'blléimáinkat fokozta az is, hogy a textilipari termékek és a gyógyszerek kivitelének alakul—ása kedvezőtlen volt. a tőkés orszá-

gokban a kereslet e termékeink iránt csökkent. _

Az ipari fejlődés növekedési ütemét a következő tervidőszak—ra alapvetően meghatározza az, hogy milyen mértékben tudunk felkészülni termékeink verseny- képességének növelésére. E tekintetben 1975-ben még számottevőbb eredmények

nem következtek be.

!

Fel kell figyelnünk az 1975. évi fejlődés során arra is, hogy a vállalatok a ko- rábbinál lényegesen több erőt fordítanak a műszaki és szervezési intézkedések megvalósítására, a korszerű gépek jobb, hatékonyabb műkö—dtetésére.

Az iparban foglalkoztatott létszám tov—ábbi növelésének ma már jófonmáin ki- apadtak a forrásai. 1975-ben, az első félévben lényegében ugyanannyian dolgoz- tak a magyar ipariban. mint egy évvel korábban. ezen belül a muinlkáslé'tsza'im via—

lame'lyest (0.6 százalékkal) csökkent. Egyes szakmákban és néhány nagy fizikai

erőkifejtést igénylő segédmunka területén a munkaerő utánpótlása Budapesten és vidéken egyaránt nehézségekbe ütközik, az ipari fejlesztésnek tehát ma már az intenzív fejlesztés az egyetlen lehetséges módja részben a meglevő kapacitások korszerűsítésével, az élő munká-nok holt munkával való helyettesítésével és nem kis mértékben a gyártási technológi—ák egymásra épülő sorának korsze'rűsitésével.

Ezek azok a lehetőségek, amelyekkel a következő, ötéves tervidőszaak fejlesztését megvalapoz'hatjuk, és így összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a negyedik ötéves terv mennyiségi követelményeinek teljes mértékű teljesítése még az 1975-ben két- ségkívül érvényesülő és a korábbiaknál jóval kedvezőtlenebb külső piaci feltételek mellett is jó alapot teremt a következő tervidőszakira. A magyar ipar szocialista fejlődése töretlen. s bár a külső tényezők erre átmenetileg kedvezőtlenül hathat- nak. az iparon belül rendelkezésre állnak azok az anyagi és szellemi erőforrások, amelyekkel ezt a hatást le lehet küzdeni, és a fejlődés magasabb fokán tovább tud lépni a magyar ipar az MSZMP Xl. kongresszusa gazdaság'politikai határoza- tainak mielőbbi megvalósítása érdekében.

PE3tOME

B Benrpnn OCHOBHBIM Tpeőosauuem npoaonumoü s paMKax ueraépfoü nsmnerku 3KO- HoMuv—iecnoü norm-mun nammoca nosmmeuue acpcpekmanocm npoMblanEHI-IOI'O npouasoa- craa. B coome'rcmun c 3THM nnaH npen'bnannn K npomumneHHuM npeanpmmgm ropaaao őonbme KauecheHHux Tpeőoaamm, ueM pauee. Kpome aroro, napnay c Konuuecraennum yaenw—neHneM npomumneHHoro nponsaoncraa nosuwem—loe snumauue yaennnocs ocymecns—

neHm-o npeoőpaaoaanus CprKTypbl npomuumeHHoc-m " konueHTpauuu cnn " cpencrs a nnrepecax Bunonueuun uenrpanbuux nporpaMM paasm'uz.

A TERV MEGVALOSULASA AZ IPARBAN 1257

Paasu'rue npomumneHHocm a Tel-lenne ucreKuJero ngmnemn noATBepAHnO, u'ro sanu- CBHHbIe e aaxone o ue'raéprom nsmne'rHeM nnal—ie Hanpasnenm paaamm " nx u.mppoaan tpopmynupoana őbmu peaanmMu. l-lPOMbILLlneHHOCTb BbII'TOHHHHa nonaamouee SOHbLuMHCTBO DOCTaBneHHHX nepen Hero aanau. ABTOp npuaonm HOBbIe aneMeH'rbi, KOTOPble Ha nporsi- mem—m ucrexmero narnnemn onpenenanu aakonu gsumenun npOMbnuneHHoro paaaumn, yaennn ocoőeHHoe BHMMGHHe MemAyHapoAHoü npow3BoAcmeHHoü uoonepauuu, Kan paz—

swroíi (popMe yuacrm B memnynaponuom pasgenennn rpyna.

Monepuusaunn CTPYKTypbl npoAyKuun npoucxonuna He TODbKO a Hanőonee AHHBMMHHHX o-rpacnnx npomuwnennocm, HO " a eé rpanuunouanbnbrx orpacnsix. B őonbmoű uecm npomuumem-iocw "Men mecw 3Haumenbuuü Teanuecmű nporpecc, Koropbiü H page cny- uaes őbil'l conpsmén c aaTOMamaauweü u aHeApeHneM coapeMei-rnbix nuueuauü.

i'iocnenune CoőblTHH a anosoi'r exouomuxe, s TOM uucne " anepremuecxnü xpuauc a reueHue nocnem—lero roga ue'raép'roü namnenm, xorn u npnaenu K BOSHHKHoBeHHI-o psi/la npexognmux npoőneM, HO OHH He nameHunu ocnoaHoü rennenum paul—mm. B sairmouenue caoeü CTaTbH aarop ykaabiaae'r, nro aeHrepcxasi npoMblLuI'leHHOCTb cnocoőua BblnonHHTb Te aaganun, KOTOpble Hameuenu e peweHunx OAHHHaAuaTOFO cnesna BCPI'I no 3KOHOMHHeCKHM aonpocaM.

SUMMARY

Improving efficiency of industrial production was a basic reauirement of the economic policy in the fourth Five Year Plan period in Hungary. in this spirit the plan set up much more auality demands to industrial enterprises than before. ln addition to the auantitative

increase of industrial production, structural changes, concentration of forces and means

for the implementation of central programmes became a major task.

Industrial development over the last five years confirmed that the development trends determined in! the fourth Five Year Plan law as well as their numerical expression were right and industry. in most cases. has realized the targets. The study emphasízes the novel elements determining industrial development in the last five years and among these a special care is given to international production (zo—operations as to more developed forms of participation in the international division of labour.

Product structure of industry was modernized not only in the most dynamic branches but also in the traditional ones, Technical development reached a notable level in most parts of industry and it was associated in many 'cases with automatization and adaptation of up—to-date licensevs.

Recent occurances in the world economy such as the energy crisis, created temporary problems in the last year of the fourth Five Year Plan period, however, they did not alter the main trend of development. The author closes her study with the statement that Hungarian industry wil! certainly be able to accomplish the tasks determined for the forthcoming years by economic policy resolutions of the Xlth Congress of the Hungarian Socialist Workers' Party.