STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
743
nem szereplő vagy az eltérő mérlegrendszerből adódóan máSfe'le tartalmú mutatókat lehetett kiszámítani.
Ezen újabb mutatók közül az egyik legfon- tosabb a teljes lakossági fogyasztás mutatója, valamint a lakosságot szolgáló állami intézmé- nyek kiadásainak mutatója. Szintén fontosak a késztermékek, készletek változásának, a befe—
jezetlen termelésnek, az állóeszközök felújítá- sának mérésére vonatkozó mutatók. E kiegé—
szítő táblák segítségével végrehajtott korrekciók eredményeként a lakossági fogyasztás és a fel—
halmozás, illetve a bruttó beruházás mutatói közgazdasági tartalmukat illetően közelebb kerültek egymáshoz. A részleteiben nem ismer—
tetett módosítások elvégzése lehetővé tette, hogy a bruttó hazai termék szerkezetét a fő aggregátumok szerinti bontásban a Szovjet—
unióra is meg lehessen határozni. Az ICP meto—
dikáját követő közösségi fogyasztást a munká- nak ebben a fázisában a Szovjetunióra még nem sikerült meghatározni (ennek az aggregátum- nak az összehasonlítása az ICP—n belül is min—
dig problémának minősült). Szerencsére azon- ban a kísérleti számítások szerint ezen aggre- gátumnak GDP-n belüli súlya elég kicsi, s kö—
zel azonos a Szovjetunióban és az Egyesült Allamokban. Ez tette lehetővé azt, hogy e tétel nélkül nagyobb torzításoktól mentes becslést lehessen adni a Szovjetunió és az Egyesült
amok egy lakosra jutó GDP—jének volu- menarányáról.
A nemzeti valutában számított — tehát az egyes országok saját árszerkezetét tükröző —- GDP-szerkezetet a szerző a Szovjetunió mellett az ICP—ben részt vevő országok közül Magyar—
országra, Lengyelországra, Ausztriára, a Né—
met Szövetségi Köztársaságra és az Egyesült Államokra mutatja be. A lakossági fogyasztás aránya 1985—ben az Egyesült Államokban a legmagasabb (72%), s a Szovjetunióban a leg- alacsonyabb (54%). A többi országban mért arányok közötti különbség viszonylag kicsi (65—69%). A bruttó felhalmozás esetében fordí- tott a helyzet, ami lényegében természetes: a szovjetunióbeli arány (32%) kétszerese az Egye- sült Államokénak. (A ügyeimet fel kell azon- ban hívni arra, hogy ezek nemzeti valutában számított megoszlások, ebben tehát az orszá- gok árszerkezeti különbségei is szerephez jut—
nak. Az árszerkezetek vizsgálatára azonban a cikk nem tér ki.)
A szerző a Szovjetunió egy lakosra jutó brut- tó hazai termékét, lakossági fogyasztását és bruttó felhalmozását az Egyesült Államok szá- zalékában három évre, 1980—ra, 1983-ra és 1985—re mutatja be, valamint külön a Magyar- országon és külön a Lengyelországon keresz- tüli láncolással nyert eredményeket. A tenden—
ciát illetően természetesen mindkét eredmény—
halmaz ugyanazt mutatja: 1980—ról 1985-re a bruttó hazai termék és a lakossági fogyasztás egy lakosra jutó volumenét illetően romlott a
Szovjetunió pozíciója, a bruttó felhalmozás esetében viszont erősödött.
A GDP esetében az öt év alatt 10 százalékos a romlás: a Magyarországon keresztüli lánco—
lás alapján 1980-ban a szovjetunióbeli egy 'főre jutó GDP 40 százaléka volt az Egyesült Alla—
mokénak. 1985—re a relatív szovjet szint 36 szá—
zalékra esett vissza, míg ezek az arányok Len—
gyelországon keresztüli láncolással 41, illetve 37 százalék voltak. A lakossági fogyasztásnál a szovjet relatív színvonal (az előbbi sorrendnek megfelelően) 30 és 26, illetve 33 és 22 százalék.
A bruttó felhalmozás színvonalát illetően az 1980-as 82, illetve 90 százalékos Szovjetunió/
Egyesült Államok volumenarány 1985-re 97,
illetve 103 százalékra változott.
(Ism.: Bóday Erzsébet)
SCHÖFFEL, R.:
, A NÉMET TERMELÖ ES SZOLGALTATÓ UZEMEK
TEHERMENTES VAGYONA
(Einheitswerte der gewerblichen Betriebe 1986.) — Wirt- schaft und Statislik. 1991. 2. sz. 128-134. p.
Az üzemek tehermentes vagyonát legutóbb 1986—ban mérték fel a Német Szövetségi Köz- társaságban, felhasználva a munkához az adó- nyilvántartások tartományonke'nt összesített adatait.
Az ,,üzem" mint legkisebb megfigyelési egy—
ség több telepet (fiókot, üzletet, ipartelepet stb.) is összefoglalhat, ha azok tevékenységeiket azo- nos közigazgatási egységben (településen), egy—
mással szoros (anyagi, gazdasági, pénzügyi, szervezeti stb.) kapcsolatban végzik, egységes cégként. Atehermentes vagyon a bruttó vagyon—
értéknek és a vagyont terhelő kötelezettségek—
nek a különbsége. A bruttó vagyon (az adóbe- vallások részletezése szerint) tartalmazza az in—
gatlanokat, a gépeket, berendezéseket és egyéb állóeszközöket, a tartós pénzbetéteket, az üzemi forgótőkét és a tartalékvagyont.
A vagyonfelmére'sben a természetes szemé- lyek üzemei külön is szerepelnek: összesen 272 154 üzem volt tulajdonukban, e termelő és szolgáltató üzemek bruttó vagyona 123 milliárd márka, a tehermentes nettó vagyon 60 milliárd márka értékű. A szerző felhívja a figyelmet az 1983-as felméréshez képest bekövetkezett mód—
szertani változásokra, így például az egyszerűsí—
tett adóbevallás miatti információveszteségre, az adókedvezmények mértéke változásának ha—
tására.
Az előző vagyonfelméréshez viszonyítva a megfigyelt üzemek száma 8,4 százalékkal csök- kent, a koncentrációs folyamat a természetes személyek vállalkozásai körében különösen erős volt és ezzel párhuzamos a termelő és szol- gáltató tevékenységet folytatók számának csök- kenése. A megfigyelt jogi személyiségű termelő
thí, ,,
és szolgáltató üzemek száma ugyanakkor 24 százalékkal nőtt a Német Szövetségi Köztársa- ságban.
Az 1977 és 1986 közötti időszakban a termé- szetes személyek üzemi vagyona bruttó érték—
ben 12,4 százalékkal, tehermentes értékben 11,2 százalékkal csökkent, ennek hatására csökkent részesedésük a német gazdaság ösz- szes bruttó, illetve tehermentes nettó vagyoná—
ban.
Vagyonstatisztikai adatokat közöl a cikk a tehermentes nettó vagyon nagyságcsoportjai szerint, összehasonlítja az 1983—as eredménye- ket. Az összesen 361 000 jogi személyiségű üzemből 90000 tartozott a legfeljebb 50000 márka vagyonú csoportba, 28 százalékkal ke- vesebb, mint l983—ban, ugyanakkor 61 száza- lékkal több (60000 üzem) tartozott az eggyel gagyobb (50—70 000 márka) vagyonkategóriá-
a.
A kategóriák közötti mozgásra utal, hogy a legalsó kategóriába tartozók tehermentes nettó vagyona 3 év alatt 12 százalékkal csök- kent, ugyanakkor az eggyel magasabb vagyon- kategóriában 82 számlákkal nőtt. A 100 millió márka és ennél nagyobb vagyonú üzemek (914 jogi személyiségű cég) száma 32 százalékkal növekedett, és 49 százalékos nettóvagyon—
növekedéssel jellemezhetők.
Ehhez közel álló tendenciákat mutatnak a 231 000 korlátolt felelősségű társaságra vo- natkozó vagyonadatok: a legkisebb vagyonka- tegóriába tartozók száma (73 000) 28 százalék- kal kisebb, mint 1983-ban, tehermentes nettó vagyonuk (2,1 milliárd márka) ugyanakkor 12 százalékkal csökkent; az eggyel nagyobb va- gyonkategóriában (SO—70000 márka) számuk (54 000) 81 százalékkal, tehermentes nettó va- gyonuk (3,1 milliárd márka) 82 százalékkal nőtt.
A kft.-vagyonok legfelső kategóriájában 1986-ban 222 cég 66,6 milliárd márka teher—
mentes nettó vagyon tulajdonosa volt, számuk 26 százalékkal, vagyonuk 32 százalékkal nőtt 3 év alatt.
A természetes személyek termelő és szolgál- tató üzemeinek száma (1986-ban 272000) a 3 év előttinél 20 százalékkal kisebb, különösen a negyedmilliárd márkánál kisebb nettó vagyo- nú cégek fogyása jelentős: az 50000 márka alatti csoportban (65 000 cég) számuk 37 szá- zalékkal, nettó vagyonuk (l,6 milliárd márka) 34 százalékkal csökkent 1983-hoz képest. Eh- hez közel álló az 50—70 000 márka vagyonkate- góriába tartozó kisvállalkozók számának és nettó vagyonának 30-30 százalékos csökkenése.
A szerző felhivja a figyelmet arra, hogy ezek tényleges vagyoncsökkenések, az árváltozáso- kat nem veszik figyelembe.
A vagyon összetételét a termelő és szolgáltató üzemek körében az jellemzi, hogy az összes (592000) üzem 1986. évi bruttó vagyonából (1931 milliárd márka) az ingatlanok aránya
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
9,2 százalék, a gépeké, berendezéseké 14,2 szá—
zalék, az egyéb állóeszközöké 6,9 százalék, a tartós pénzbetéteké 12,5 százalék, az üzemi forgótőkéé 37,3 százalék, a készletezett vagyoné
19,9 százalék.
Az üzemek tehermentes vagyona a bruttó érték 32,8 százaléka, amely arány a természetes személyek üzemeiben 48,4 százalék, a kft.-üze- mekben csupán 25 százalék, a gazdasági célú szövetkezetek körében 26 százalék, a részvény-—
társaságok üzemeiben 30,6 százalék volt 1986—
ban.
Kiemeli a cikk a német pénzintézetek vagyo- nának 1986. évi szerkezetét. E szerint a meg- figyelt (41 000) betétgyűjtő fiók bruttó vagyona 3391 milliárd márka, 40 százalékkal több, mint l983-ban, tehermentes nettó vagyonuk (189 milliárd márka) ugyanakkor 48 százalékkal nőtt.
Részletes vagyonszerkezeti táblát közöl a cikk 21 nagyságkategóriával, ezek közül a leg- kisebb a 3000 márka alatti, a legnagyobb a 200 millió márkánál nagyobb vagyon. Minden vagyonkategóriánál szerepel az oda sorolt üze- mek száma, százalékos megoszlása, álló- és forgóvagyonuk értéke, ezek összege (a bruttó vagyon), a vagyon összes terhének értéke és részesedése a bruttó vagyonban, valamint a tehermentes nettó vagyon értéke, megoszlása, indexe.
A bruttó üzemi vagyon 1986. évi értékének 62 százalékát elérte a termelő és szolgáltató üzemek kötelezettsége, ezen belül a legnagyobb vagyonkategóriában csak 57 százalék, ugyan—
akkor a legfeljebb 100 000 márka nettó vagyo- nú csoportokban több mint 77 százalék (a leg—
kisebb vagyonkategóriában 98 százalék).
Ágazatok szerinti vizsgálatot is végeztek az egyes szakterületek állótőkéjének a mérlegösz- szeghez viszonyított aránya alapján. Az átla- gosnál jóval nagyobb az állótőke-igényesség például egyes élelmiszer-feldolgozó ágazatok- ban, az energia- és vízellátásban, a bányászat—
ban, a papírgyártásban, az építőanyag-gyár- tásban, egyúttal itt a legnagyobb a tőkén belül a gépek aránya. A viszonylag nagy arányú for- gótőkét lekötő üzemek között említik a tar- tályt, kazánt, légijárművet gyártó, valamint az épitésszerelési tevékenységet.
A feldolgozóipar által felhasznált idegen tőke a bruttó vagyon 61,5 százaléka, öt százalék- ponttal nagyobb, mint az üzemek 1986-es bruttó forgótőkéjének aránya az összes va- gyonban.
A vizsgált kereskedelmi cégek tőkeszerkeze- tére az jellemző, hogy a forgótőke, valamint a készlet aránya a meghatározó, a ruházati cikkek nagykereskedelmében például a bruttó vagyon 84 százalékát kitevő az összes forgótőke (ezen belül a készletek a vagyon 36 százalékát kötik le).
Ism. : (Nádudvari Zoltán)
