Magyar Sion 1887 facsimile

MAGYAR SION.

EGYHÁZIRODALMI FOLYÓIRAT.

SZERKESZTIK

A PAPNEVELDEI TANÁROK.

E8ZTEl1GOM, 1887.

N Y O M A T O T T B U ZÁR O V I T S G U S Z TÁV NÁL.

PROGRAMMUNK.

Ránk férne már, hogy föltámadna köztünk is, aki a rendetlen és lelketlen

szelle- met öntene.

Ráférne közéletünkre melynek ziláltságát és med-

dőségét

a társadalom

rétegeiben egymást

űző

vajudások bizonyitják - ráférne a közélet ezen te- hetetlen szellemébe mártott egyházunkra is, hogy tá- madna

a német Görreshez hasonló,

mi is

hogy a kath. öntudatot ébresz- tette, hogya kath. elveknek a tudományban érvényt, a kormánykörökben tekintélyt,. a népéletben és a tár- sadalmi mozgalmakban szereplést és lenditö hatalmat - szerzett.

Ne bokrosedjék meg senkinek képzelete! Görres nevével nem akarunk vallási

türel- metlen

s "római nagyravágyást" jelezni, - korántsem, hanem igenis jelezni akarjuk a hit, az egyház elveinek érvényesitését a tudomány, az iskola, a kormányzás, a socialis alakulások terén, - jelezni akarjuk, hogy nálunk is érvényesiteni kell a hitnek áldásos,

elveit, mert azért állit otta Isten ezeket a világba, hogy rajtuk mint

tölgyön

föl a minden irányban

de magában gyorsan elfaj u16 emberi

repkénye.

Görresről

irta Menzel Wolfgang, hogy nem tin- tával, de tüzzel irt, azért égette ki a szellemi tespe- dés és önelhagyás fekélyeit s fölperzselte azt a sok

~*

4 Programmunk.

dudvát, melylyel a kath. nem

a hitetlenség, a liberalismus s bármely

párt és nézet bevonta; nyaka közé csapott a "német közöny"-nek, fölrázta s talpra állitotta nemzetét.

Az6ta a német katholicismus él! él a

vallásos élet ápolása által, mely nélkül hit és egyház inaszakadt tömeg; él az egyház jogainak impozans védelmében, él az egyház elveinek és hatalmának szerepeltetése által a családok, az ifjuság, a rnun- kások nevelése, javitására; él - ; mert érzi mindazt, ami bántja, a mi sérti, ami életkedvét csökkenti.

Hol él nálunk a kath. tudomány? hol az egyház jogainak impozans védelme az országgyülésen és a társadalmi téren? hol az. egyház intézményeinek sze- repeltetése a családok, az ifjuság, a munkások val- lásos és erkölcsi nemesitésére ? hol tud nyilvánulni követe1öleg az a sok magányos panasz, az a sok rej- tett fohász, mely a vallásos és erkölcsös élet érde- keit 6vatolja?

A kath. -hit Magyarországban az indifferentismus és a vallási lethargia karjaiban fekszik.

Midőn

ezt a mondatot e lapra irjuk, teljesen át- értettük jelentését és átéreztük

Nincs itt sz6 a

melynek nálunk átlag nincs öntudatos szerepe, - hanem sz6 van azon ré-

tegekről,

melyeknek van. Bátran fölhivhatunk bárkit nézzen

akár szük, akár tágas körben s.

el ujjain a katholikusokat, - értem a praktikanso- kat, - "catholiques practiquants"! nem a teritett asztal mellett vagy akirándulásoknál, - ott mind annyi "practiquants " , no meg "hálás vendég"; ha- nem számitsa össze a katholikusokat, kik a hitben élnek, kiknek fogalmuk és érzékük van azon termé- szetfölötti testület áldásai, ereje, jogai iránt, kiknek szivük van fájdalmai s örömei iránt.

Az ujjakon val6 elszámolás után' is néhol csak

törtszámok jelentkeznek.

Programmunk. ₅

Szomoru Jelenség ez szemben a kath. öntudat ébredésével Német-, Angol-, Franczia-, Olaszor- szágban.

Egy tekintet a magyar

fényesen igazolja e szomoru expozét. Ulj le e gyü1és párká- nyára s várd türelemmel, hogy töméntelen rugdalód- zás, sértegetés, kötekedés után mikor száll föl a vi- lági

padjaiból az egyház érdekében mondott jó

fehér

s mennyi krákogást és borza- dást kelt ez az árva madár széles e hazában. Bele is jön az ujságba,

állandó fészket rak és ijeszt némely népboldogitö bojtorjányes képzeletében.

A tudományról ha

minden más te- kintetet, mely a

daczára is szemet szur, - csak arra reflektálok: találta-e már valaki lehetségesnek, sike- res és

megpenditését - csak megpendité-

annak, hogy p. o. a világi egyetemi ifjuság közt a vallásos és erkölcsös nemesbülés czéljából egyletek támasztassanak ? Nemde

gondolat, oly szokatlan, oly iztelen, - bizonyára azért, mert éret- len. Ha érett volna, termett volna

korukat s hitüket

kath. férfiakat.

De hisz vannak olyanok is?! Vannak s hozzá- tehetjük, hogy ha Isten csodát nem müvel majd meg is halnak, s azután lesznek-e?

Ha az iskolaügyre tekintünk, a kath. öntudat pólyás

eléggé illustrálja a tény, hogy

még papok is találkoznak, akik korlátoltsá- gukban a közös iskola szekere elé foghatók. Maga ez a

legalkalmasabb Fóliája az éretlen,

bábszerű

öntudatnak. Az appellálás a hitre pedig a

közős

iskola veszélyei ellen a világi intelligenczia

oly megfoghatlan és érthetetlen, - mint a favágó- nak a pythagorasi sfaerák harmoniája.

Az irodalomra nem kell se'

se tintát fogyasz-

tani.

csak ugy trombitál ablasirt, ke-

levedlett gondolat; - s az irodalom-

6 Programmunk.

- - - =

történetben is rendesen nem szerepel a valláserkölcsi tekintet, csak az aesthetikai és nemzeti álláspont.

Minő itéletet

formálnánk különben Eötvös "Kar- thausi"

J6kair6l?

Egy oly irodalomtörténet, mely a valláserkölcsi tekintetet vagy ignorálj a, vagy

tekinti, szükségkép a vallási indifferentismust dajkálja, s dé- delgeti s melengeti mindazon tévedéseket és bünöket, melyet meg nem

Az irodalomtörténetnek is kereszténynek kell lenni. S végül mi a magyar egyház kihatása a tár- sadalom azon rétegeire, melyek forrongnak s a

kornak alakot s jelleget adni hivatvák. Ha a borosz-

lői

gyülésen Hitze a köztiszteletnek

keresz- tény socialista

intette az egyházat és egyházia- kat, hogy egyleti kihatás hiányában a családra, a

mődos

városi népre, s az elhanyagolt osztályokra, milyenek a munkások, szolgák, szolgál6k, - vigyáz- zanak, hogy sereg nélkül való vezérekül, és földön- futó ország16kul - saját s az egyház csufjára, - ne maradjanak:

Kassandrai j6slatnak nézzünk mi akkor elébe?

Vagy annyira keletnek fekszünk, hogya nyugat bajaiban nincs részünk?

De ha minden konkrete fölhozott bájt mente- getnénk is, ha némelyikét eltagadn6k is,

nak mérges gyökerét, mely a magyar társadalom testében

terjeng, a világb 61 ki nem disputáljuk, s ez a szörnyü

öltött vallási in- differentismus.

Tudjuk, hogy annak az egyháznak, mely annyi

viadalban annyi támadást tört meg,

bénitására, mondjuk kadaverrá tételére, az indifferen-

tismus opiumos serlegét nyujtá a mult század filoso-

fiája, s ördögi ravaszsággal j61 számitott, hogy a

keresztény epig6nok korában, sok légy döglik el a

nagy garral hirdetett tudomány

Ugy

Programmunk. ₇

is lett, sokan hullottak el, a többinek meg elfogta gyomrát, nem türhetik meg a vallást.

Az indifferentismus rettenetes lélekirtása meg- halad minden fogalmat. Csak szemünket kellene föl- nyitnunk - sremegnünk

Legyen szabad még

Németországra utalnunk s ott az indifferentismus kába korszakát gyalázatában pellengére

Századunk elején a porosz kormány ellenséges indulatainak nem kulturkampfot, hanem szép szavakat varrt nyakába s két marokkal

szép igéretekkel és hitegetésekkel elámitotta katholikus alattvalóinak tekintélyes részét; a

iskola mérgével, a püs- pökválasztásokra kifejtett nyomással s sok más tarka,

hozzáillő

fogással sikerült a katholikusokat oly mély álomba meriteni, hogy Altenstein minister és több berlini, hallei s bonni tanár már ujjakon számlal- gatta a kath. egyház. napjait.

Ez volt az indifferentismus korszaka.

Most nincs ugy; mert az álmot lerázták, s oly erélyesen kerekitették ki azt, hogy többet nem al- szunk, hogy a porosz kormánynak

vég- képen elmegy a kedve további experimentálástól

Nálunk pedig nincs igy.

indifferentismus- ban lézengünk, azért nincs az egyháznak hazánkban nagy kora, - nincs egészsége, - nincs alkot6 ereje.

Ha volna, akkor az indifferentismus szánand6 vá- zakká nem törpitené intézményeit s nem oszlatná szét tehetetlen vágyakodássá tetterejét! Eheu! heu!

és oh! fölkiáltásokkal nem lehet erényt és életet te- remteni.

Azonban elég legyen! N émely t. olvas6 azt fogja kérdezni, mit akar ez általános panasz az egy- házias élet

a "Sion" programmjában.

Mindjárt megmondjuk. A kath. öntudat sehol sem ébredhet föl korunkban kath. tudomány nélkül.

Az öntudat erejének, a hit meleg, alkot6 erejének

8 Programmunk.

egyik forrása a tudományos képzettség, vagy leg- alább az

a hitet, az egyházat

és

érdeklő

tudományos törekvések iránt.

Az egyházi élet nem állhat

politizálásból ; a politikai helyes tevékenység magától megjön, mi- helyt az életrevaló buzgóságnak s az egyházi tudo- mánynak alapján

szellem hatja át a papságot.

Kossuth Lajos panaszolja s gyászolja azt az irodalmi sterilitást, mely a tudományos pesti egyetem életét a mély nyugalom

ével takarja: mi nem

az

mi e panaszt az egy- házi, tudományos törekvések tátongó ürére alkalmaz- zuk széles ez országban.

Tehát fogjunk a munkához! Nincs köztünk ed- dig olyan, aki tüzzel ir, de ha a jó

összeáll- nak, a szikrákból majd tüzet is lobbanthatnak.

Föladatunk a

az alapos és

hittudományi dolgozatoknak, akár thetikus, akár po- lemikus irányban

adni; a

profán tu- dományok folyton nyitnak uj meg uj

s késztetnek a hit magyarázása és

Ne gondolja senki, hogy ezáltal a theoria szürke me- zébe burkolózunk

Ugyan, hát nem kerül-e széba az ujságokban

iratokban, a. társaságokban s ott is, ahol csak néhány szál "intelIigenczia" vonja

kérdőre

a világ állását,

a hittel kapcso- latos, tudományos kérdés, vagy jobban mondva: tu- dománytalan

melynek szétoszlatására tudo- mány kell? Az ujkori orvosok legnagyobb része s a müveltek, kik a természettudományokba belesza- goltak s a hosszu lére eresztett s

ana- tomia, physiologia sekélyes vizében vájkáltak, a pap- pal s a hittel szemben a szellemi félény csodálatra- méltó önérzetével telnek el.

Kell a mai világ folyásában ehhez is érteni.

Legalább némi

szerezni a tudomány érté-

kéről

s valedi

Az általános,

Programmunk. ₉

huszárvágások ugyan, melyekkel a hitet védjük, ta- lál6k, igaz, de mégsem nyujtanak elég

alapot s nem biztositanak annyi tudományt, amennyi egyes esetekben a sikerhez megkivántatnék. Azért a ter-

a "M. Sion" el nem tekinthet.

Azonban a theologiának és általában az egy- házi tudománynak az életben megtestesülései van- nak. Maga az egyház élete, törekvései, küzdelmei, vágyai a multban s a jelenben -. történeti theolo- giának mondatnak. Nemcsak theologica historia lé- tezik, hanem historica theologia is.

Az egyháznak érdekei vannak az emberi élet egész vonalán; a tudományban, a müvészetben, a rnüvelödésben praktice szerepel. Ezen praktikus irány

elől

a "Sion" el nem zárk6zhatik. Tehát nem lehet s nem is akar lenni kizár6lagosan tudományos foly6- irat, például kizár6lagosan theologiai foly6irat, mely, a theologiát csak mint abstrakt tudományt müvelje;

hanem szivesen ereszkedik le a theologiának, a hit- nek, az egyháznak az életben

konkret és praktikus megval6sulásaihoz, s

isrnertetések közé is nemcsak a merö en tudományos müveket veszi föl, hanem azokat is, melyek az egyházi élettel változa- tos érintkezésben állnak.

Amellett nem hanyagolhatjuk el az eszközöket és m6dokat evidencziában tartani, melyeken a vallá- sos átalakulást, mely nálunk eldisputálhatlanul szük- séges és a helyes reformot az életbe bevezethetni, azon

útmutatásokat tartván szem

me- lyeket a pápa s a püspökök adnak.

A "Magyar Sion" tehát a keresztény elvek, tö- rekvések, az egyházi kérdések és tervek,

a tudomány és

kereszténység fölelevenitésére nyit tért, s

hogy eziránt sokoldalu, meleg

keltsen.

Az irodalmi ismertetések hasonl6 irányban ha-

ladnak, s ezeken kivül az egyházi tudósitasokban a

Prog,.ammunk.

10 ---~~---

keresztény tudományos és

világnak életerét akarjuk dobogtatni egyes

nyilvánu- lásaiban.

Végül kérjük a t. közönséget, hogy szükenmért pártolás által ne vonja meg a "Magyar

a jogot az existencziára. - Ami meg nem élhet, an- nak joga sincs az élethez. A

fejünkre diktálja majd vagy az egyik vagy a másik itéletet. A ked-

vezőt

a j6 ügy érdekében örömmel, a

megadással viseljük.

Dr. Horváth Ferencz.

Dr. Kereszty Géza.

Dr. Prohászka Ottokár.

Dr. Walter Gyula.

A

THEOLOGIAI TANULMÁNYOK REFORM- JÁRÓL SZEMINÁRIUMAINKBAN.

Irta: Dr. _PETHŐ.

Minden pap theologus, valamint minden ügyvéd jurista, az egyiknek a jogi studium, a· másiknak a theologia tör kenyeret.

Lesznek, kik a theologiát

studiu- muknak el nem ismerik. Legyen hát; ne törje meg a theologia sokaknak kenyerét, más

ne le- gyen szakuk; de mindenesetre anélkül nem lehet, hogy ki ne jelöljön ezeknek is határozott, egész életükre kihat6 állást, mely rásüsse bélyegét gon·

dolkozásukra és jellemükre, s befolyást igényeljen magának akár társadalmi

akár tudo- mányos vagy müvészi alkotásukra.

A

distincti6k, melyek egy személyben a papot a

a papot az

a papot a

elválasztották, nagyon is a copf- korszak borbélychirurgusaira vallanak, kik darabokra szedték azt is, amit szétválasztani nem lehet s e részben j6 mészárosoknak, de rosz anatomusoknak bizonyultak.

A pap tehát pap marad, s mint ilyennekquali- fikáczi6ra van szüksége, mely bizonyára a theologiá- ban nagyobb jártasságot, annak tárgyába val6 el- mélyedést, e tudomány magaslatain s mélyedésein val6 öntudatos áttekintést s azon képességet köve- teli meg

hogya

ezen tudománynak elvei s szelleme szerint

s helyesen itélhessen,

Hogy ha ezen

és helyes itélet, melyre

csakis a tudomány férfias fölfogása képesít, a me-

12A theol. tanulmdnyok reform/dról szemznd'n"umaz1zkban.

röen

theoretikus tudományoknál hiányzik is, nem tesz nagy kárt, mert nincs

az élet praktikus érdekeiben s azon a téren, hol a képzettség és az érett

befolyásolja a cselekvést; - de ha oly tudományban, oly kiképeztetésben akadunk hült helyére, mely az élet legérzékenyebb érdekeit gondozza, mely folytonos érintkezésben s egymásra val6 hatás és visszahatás viszonyában áll a folyton forrong6, folyton

élethez: akkor az ilyen hiányos szellemi képzettségnek balfogásait, sántiká- lását s végre a sok balfogás és sántitás megunásá- b61

léhaságát uton-utfélen megérezni.

A theologikus képzettség, melylyel a

helyesen itélhessünk, mindig praktikus érdekeket érint.

Hogy a theologia az élet minden fontos kérdé- seiben szerepet játszik, azt maga Proudhon állitja, mert

legalább minden nagy s az emberiséget ér-

deklő

kérdés fenekén a theologiával találkozott; de

ha Proudhon maga nem is vallotta volna meg, kita-

láln6k mi is, hogy amily

van eresztve az

ember mivoltjába természetének valláserkölcsös jel-

lege, oly mélyen forr össze a theologia is törekvé-

seivel, bajaival s

A vallás is olyany-

nyira élet s Krisztus tana is olyannyira

hogy

a multat csak történetnek, a

jámbor fohásznak

s biz6 reménynek nézi, de a jelent, az élet e nagy

mezejét, az egész vonalon

behatása, azután

hatalma alá hozni törekszik;

az önfeláldozás

árán is az élet valamennyi

változa-

taiba, terveibe s vajudásaiba a keresztény szellemet

lehelni. Ezt az álláspontot föl nem adhatja. Lázas és

szünni nem tud6 tevékenységének minden percz ad

nyomatékot; mert minden percz valamely emberi lé-

lekre nézve az a "momentum, a quo pendet aeter-

nitas. " Olyan élet s olyan tevékenység pedig, mely

csupa ily

van összerakva, óriási ki-

A theol. tanulmányok reformjáról szemtnán'umatnkban; 13

hatással nyom és terjed

s nem veszi neki senki rosz néven, aki ismeri

munkásságának rug6it.

Ilyen az egyház élete. Állam, társadalom, tár- sadalmi rétegek, család, iskola, nyomor, inség, el- nyomás, j6tékonyság, segélyzés, erkölcsnemesités, jólét, tökéletesedés, haladás, tudomány, nevelés, iro- dalom,

csupa fogalom, melyek az élet- ben változ6 viszonyok közt

megval6sulást nyernek, - mindenikükben van érdeke, van föladata annak a valláserkö1csös hatalomnak, melynek neve egyház.

Ezt a csodálatos, hatalmas

lelkünkbe kell fölvennünk, át meg átértenünk, szellemét s szellemé- nek rejtelmeit

fölfognunk, életerejének ütereit ismernünk, hogy tudjuk mi növeli, mi fonnyasztja életét; -- ezt a fölfogást, ezt az ismeretet csak ala- pos theologikus

s

iskoláztatás által kell megszereznünk. A kiben ez a fölfogás de- rék iskolai képzés által megfogamzott, nem

hogy tovább nem fejleszti és ami benne dereng, teljes vi- lágosságig nem emeli.

De ismételjük csakis tudományos alapon, a theo- logiában val6 világos ismeret által lehet az élet és

tetterős meggyőződés

e fokára emelkedni. Jeles theologiai képzettség nélkül lehet valakiben sok

akarat, lehet buzg6ság is, de itélete és cselekvése nem fog az egyházi érdekek elevenjére tapintani, sok lesz benne a tétovázás, sok az elvtelenség és gyerekes gyöngeség. Akiben van hatalmas theolo- giai képzettség,

ritkán lesz rosz pap; de theologiai képzettséget értünk, nem biblicum ot, nem juscanonicumot, nem egyháztörténelmet.

Legyen szabad e bevezetés után theologikus

iskoláink falai közé lépni, hogy lássuk, megadják-e

ott azon tudományos theologikus képzettséget, me-

lyet a theologia mint szaktudomány, a papi állás, a

14A theol. tanulmányok reform/dról szemznárzumaz·nkban.

közel

szándékba vett ügyes és áldásos

kődés

- megkiván.

Mielőtt

még az iskola falai közé lépünk, a theo- logiár61 val6 közvélekedés is szolgál némi határozat- lan informáczi6val.

Nem értjük a hitetlen tudomány vélekedését, mert vélekedése nyiltan kimondott megvetés. hanem az érdekelt

vélekedésére reflektálunk, melyek vagy maguk kerültek ki a theologikus

vagy másoknak illetékes

szereztek fogalmat s itéletet a

Már most ha az itt kijelölt közvéleménynyel be- szédbe ereszkedünk, világosan kiérzik nyilatkozatai- b61, hogy a theologiát, értem anégy évi tanulást nem veszi igazán szaktudományos kiképeztetésnek, nem veszi oly komoly, elmaradhatlan szükségletnek, mint

a jogi tanulmányokat a jogászra, az orvosi studiumot az orvosra nézve; nem helyezi egy vonal ra e látszó- lag egyenrangu és egyenjogu követelményt, hogy csakugy nélkülözhetlen a papnak a theologia, mint nélkülözhetlen a mérnöknek a müegyetem. S ezen furcsa, soknak csak homályosan öntudatos vélekedése megrázkódtatja a theologia fontosságának és fönsé- gének alapjait, s nem csoda, hogy átlag a theelogiát

kevésbé fontosnak, a tudomány és Muzsa testvérek

tartják.

Lehet e fölfogást, melyet a közvélekedés hatá- rozatlan sz6 és gondolat burokjaiból kifejtettünk, csürni-csavarni, de azt végleg eltagadni - aligha sikerül.

Ezen gyászos közvélemény dicstelen kezdetét és

a theologia iskoláiban fedezzük föl. De a kezdet és a kiindulás sehol sincs elválasztva a kez-

deményező

és

:

esetben is a köz- véleménynek magában az iskolában nemcsak kezdete, de ott van egyszersmind egyik gyökere. Egyik gyö-

keréről szőlok,

mert nem akarom, hogy csak az isko-

A theol. tanulmdnyok riformJaról szemindnumainkba11. 15

lát okozzuk ezen nemtelen s lealázó vélemény ke- letkezéséért s hogy ez egymaga viselje a. szemre- .hányás. egész terhét; hiszen megterem és kifejlik az emlitettem közvélemény

a

élet léha- sága és szellemtelenségében is; de tagadhatlan más- részt az is, hogy a theologikus iskolák s a hittan-

praxisában fölleljük a theologiár61 ápolt ki- csinylésnek alapját.

A legbiztosabb s legcsalhatatlanabb itéletet vala- mely

tudományos oktatás

és

érdeméről

ugy formálhatjuk, ha azon fölfogás fene- kére hatolunk, mely a tanulók fejeiben hosszu évek folyamában a rendszer, a tanitás, a tanulás csapadé- kaként lerakodott. A hasonlat kissé materialisztikus, s a csapadék fazékra emlékeztet, - azonban ez az em-

nincs intendálva s csakis' a képzetek .buj- dosdi játékának rovand6 fel! Quidquid sit; -- a ta"

nul6k itélete, lelkes vagy lelketlen fölfogása, a sz6- ban forg6 tudomány nagyrabecsülése vagy ha mind- járt palástolt kicsinylése szelgaltatja a

mely szerint az iskola és tanitási m6dszer fölött-pal- czát törünk.

Keressük már most a lelkes, szellemes fölfogást és a theologiának szorgalom és kutatásra

nagyrabecsülését iskoláinkban s keressük iskoláin- kon tul!

Megtaláljuk-e?

Meglehet, hogy nem

de a legtöbb

helyen a theologia tanulása csak a gymnáziumi »bif-

Iázásnak" folytatása; - taval nyolczadikba jártam,

az idén a kilenczedikbe járok s

évre tán még

a tizedikbe is fölkerülök. Az iskolábajárás folytonos-

sága tehát meg van

De nemcsak az iskolába-

járás folytattatik, hanem a lelketlen, szellemtelen em-

lézés is, - folytonos nyelés értelmi megemésztés

nélkül. Kinek

rosz néven, hogyha az emész-

tetlen

csömört kap? A theologiához ész

16 A theol. tanulmányok 1'e.formjá1'ól szem'tná1'iuma'tnkóan.

nem kell, értem a mi theologiánkat; mert a gondol- kozásra, reflexióra, behatolásra nincs tekintet; vagy hát legyen; de nem ez dönt s nem ez áll

sor- ban; az emlézéssel bárki is boldogul.

Hogy a theologiával öntudatos, szivvel-lélekkel folytatott studium veszi kezdetét, mely életünknek s müködésünknek legtermékenyebb s legtartósabb gyö- kerévé kell, hogy váljék, melynek ereje prédikáczi6m- ban, vállalataimban, ügybuzg6ságom s határozottsá- gomban ezer meg ezer életképes vagy

sárga fonnyadt

hajt, - azt a divó theologikus studiumon nem venni észre.

A jogász, hogy nem kell" biflázni", legalább azon veszi észre, hogy nincs kikérdezés,

hogy el is maradhat az iskolából, ha éppen kedve tartja; a theologús nem veszi észre, hogy nem kell "biflázni", mert van kikérdezés, kell iskolába járni. Sajnos, más kriterium, ugy látszik, hiányzik, melyen ezt az észre- vevést sikerrel lehetne megtétetni.

Csakis a theologiának ez iskolás fölfogásában lehet forrása azon hiedelemnek, hogy az nagyon könnyü, hogy bármely sekundás

hogy a buta deák még

theologus lehet; no hiszen, ha az lehet, akkor ismétlem - a theologiához ész nem kell. S nem ugy néznek-e theologiára a többi szak- tudományok, mint a melyhez ész nem kell? mint a melynek végeredménye abban gub6sodik, hogy

másodrendü s csak irgalomból "tudománynak" keresz- telt kenyeres studiumnak apr6djai misét mondani vagy plane énekelni s keresztelni megtanuljanak

De ne menjünk extra Illiacos muros

Az egy-

háziak közt :

sokszor hallani, hogy a theologiából

a katechismus elég, hogy az exegesisre nem lesz szük-

ség, hogy a jus canonicurnot s a pastorálist majd

megtanulják az életben stb. stb., s e kibicsaklott gon-

dolathabarékot leöntik a tudatlanság "sparherd"-jén

mindig me1egen á1l6 lével, melyben mindig csak az

.4

7

mindig csak az bugyburékol, hogy a praxis minden, a theoria semmi. A hol theoria nincs, ott természetesen j6 a praxisba csimpaszkodni, de ez a praxis jobbára csak a praxis neve,

kifogyott

Mire

tehát a szemináriumok; jobb lesz bezárni s a pénzt másra forditani. Talán arra valók, hogy az egyházi rend kandidatusai az egyházi szellembe beavattassanak ? Mi az egyházi szellem theo- logikus képzettség nélkül? podagrás kengyelfut6, meg- vakult tüzolt6! Az egyházi szellem tudatlansággal meg nem fér; a tudatlanság szellemtelenség.

Vessünk még egy tekintetet a

tüneményekre. Ugy látszik, hogya theo- logusoknak nagyon sok idejük van, tehát dolguk nincs, vagy legalább oly dolog az, melyet el lehet

mellőzni,

anélkül hogy bajuk essék. Amit semmi más szakban nem tapasztalni, azt a theologiában gyakorta vesszük észre, hogy az egyik épitészettel, a másik történelemmel, a harmadik irodalommal, némelyik plane már könyvirással foglalkozik, ...

s a theologiát még is

Mit

három lapot betanulni? Azt nem nevezzük theologikus studiumnak. De tá vol legyen minden félreértés! Senkinek eszébe nem jut ezen meg- jegyzésnek élét a mértékkel és tapintattal folytatott önrnüvelés ellen forditani, az éle csak a tulzás ellen van forditva. Hogy pedig az, ,ki ex asse más tárgygyal foglalkozik, a theelogiát nem tanulja, értem a kez-

dőt,

a tanul6t, azt disputáczi6 alá nem kell bocsá- tanom azok

kik maguk is valamikor a theolo- giát igazán tanulták.

A theologia tehát de facto oly ferde állásba szorithat6, hogy theologusok

melléktantárgynak is

föl, nem marad számára más hátra, mint vendégszerep ; - vagy ha nem vendégszerep., hát másféle szerep, - szerepel ex offo. Ugy szerepel az ifju levita értelmi világában, mint a tonsura a 17-dik század nemes ifjának fején, hogy valami gaz-

Mo SirJn. 1. Mtll. 1. fÜlet. 2

18 A theol. tanulmányok reform/árólszem$'nártuma$'nkó~

dag apátságba beülhessen. Szükség van rá egy da- rabig, néhány évig; czimnek, czimernek, czégérnek jó. Hogy az értelmi világot sugaraival bearanyozza, hogy ezen sugaraival szent tüzet, meleget, . . . . szellemet gyujtson, annyira nem viszi. Azért a theo- logiát az iskolában nem a kedv, nem az

nem a lelkesülés nyomán fölébredt vágy szárnyain, hanem a fásult kötelesség igájában müvelik,

mihelyt valaki fölszabadul, szorgalma, ha még van, már is más tért keres magának. Innen van, hogy a szemináriumokban magyar nyelven irt dolgozatok

zül kevés, igen kevés foglalkozik theologikus tárgy- gyal vagy ha a tárgy nem ilyen, annak theologikus szinezéséve1. Maradhatna-e az, amiben magamat s értelmemet folyton törve éveket töltök,

müvelés

s megfigyelés nélkül azon esetre, ha értel- memet s lelkesülésemet áthatotta volna? Ugy látszik, hogy ez psychologikus képtelenség. A theologia tehát hideg, s azért hideg, mert behatolás nélkül végzett emlézés.

Más utat kell tehát választani!

A mi a behatolásnak utat nyit, a mi a gondo- latot nemcsak átülteti, hanem a lélek

kikelti, a mi az önalkotást meginditja, s azáltal a lé- lekben a száraz fogalmakat az

s az egyházról értelem és érzelemteljesen megele-

veniti, - az, nem a citáti6k lánczolata, nem a szent

atyák dültbetüs mondásai, nem aháromsoros pro-

batur ex ratione, .- hanem a hitczikkelyek vagy té-

nyek jelentésének, tartalmának

átgondolása

és fölfogása. Csak amit az ember mélyen ért, az

adhat élvezetet. A hit tartalmát ugyan átérteni nem

lehet, elveit

bebizonyitani sem lehet, de ész-

szerü érvekkel és magyarázatokkal megvilágitani a

dogmákat, égbe

magaslataikon

ivek-

ben az összeköttetést létesiteni, az egyikét a másik-

ból levezetni, a hit igazságait a természetes bizonyi-

~heot. tanulmányok reformjáról s,emt'ndnumat:nkban.19

tékokkal és érvekkel összehasonlítani - ezt ugyan mind lehet.

Az észnek, az értelemnek kell tápot nyujtani a theologiában; enélkül holt, tehetetlen és érdektelen marad. Mily különbség van a theologianak

kal, s ugyannak filozofiával val 6

közt! Ve- gyük például az oltáriszentséget. Fönséges a sz. irás értelme és

rendületlen

mely- lyel e szentség rendelését és Krisztus szeretetét el- beszéli; de mennyi életet, mennyi titkos érdeket, mennyi bámulatba

gondolat- s érzelemmélységet nyit meg

a filozofikus

a megszentelt kis ostyának

hogy - miként való

Krisztusnak ez alakok leple alatt folytatott

Ilyenkor a hit nem

de titokzatos homályából, mely azt a kis ostyát, mint a

legragyo- g6bb val6ságát, köriti, itt-ott villámként czikázik

az emberi gondolat, nem világosan, de

Aristoteles, Leibnicz, Kant olyasmit mondanak, olyas- mit sejtenek, ami mellett megnyugszik a

gondolat is.

Oh mily alapja, mily élesztése ez a hitnek - oly tudomány, oly tanulás, melynek minden emelke- dése, minden haladása, mint a tenger

gyönge, de mindegyre

zugása,mely

gyönge belá- tása s a mélységes tudásban egyaránt, egyetlen hatalmas refrainné olvad össze: tantum ergo sacramentum ve- neremur cernui. Mint lehet ezen tudást, s a

kivirágzó lelkes hitet a positiv theologiának tanköny-

veinkben összeszedett hulladékaival, melyeket néhány

buzdit6 fölkiáltás garniroz, összehasonlitani. Vegyük

be a spekulativ elemet, nyujtsunk az ifjuságnak al-

kalmat saját értelmének és fölfogásának természetes

erejével a hit jelentésébe hatolni, észrevenni s érezni

az Istennek s müveinek nagyságát s annak az

szikrának, az emberi észnek

a lux inac-

cessibilis

szemben.

20 A theol. tanulmányok 1'qo1'm;'á1'óJ szemz'nán'umaz'nkban.

Mily gyerekes s emberileg is sz6lva mily elég- telen, és gyötre fogalmat alkotnak maguknak theo- logusaink, kik a positiv .theologiának citati6ival elé- gittetnek ki, midön az Isten lénye, szükséges volta,

változhatatlansága, hármas személye forog sz6ban. Probatur ex ^scriptura,

et etiam s. Augustinus dicit hoc et illud!

vége van! De mindenesetre nem mondott volna sz. Ágos- ton ilyesmit, ha oly könnyedén bánt volna el a tárgy- gyal s hozzátehetjük, hogy aki ily könnyedén bánik el a tárgygyal, az nem érti meg sz. Ágostont, ha be is tanulja.

Ezen a téren gondolkozás, speculatio nélkül sem- mit sem érünk el. Nem emelkedünk föl soha azon észrevevésig. hogy gondolatunk és szavunk, mint véges valami, csak analogice értheti azt, ami végtelen, - hogy gondolatunk és szavunk véges s

relativ lé- tünk p6lyáiba van takarva, azért könnyen botlik, s saját magán viseli akadékait. Mi rántja le r6la ez akadékokat?

A gondolkozás . . . . a filozofia!

Állitásom illusztrálására szelgáljon a

adat. Egy negyedéves, eminens osztályzatu theole- gusnak nehézsége volt, melyet ekkép adott

"Az Isten mindenütt val6 jelenléte magával hozza, hogy a legpiszkosabb, legundokabb helyeken is

nek higyjük, oly testekben, melyeknek összeköttetése az Isten fogalmával, ha eszünkben föltünik, a kisér- tés látszatával bir s mi sietünk azt eltávolitani. Hogy lehetne e nehézséget s a nehézséggel a kisértetet is sikeresen eloszlatni?"

»Hogy lehetne?" ismétlem én; "mit tanult a

theologiában?" "Azt, feleli

hogy az Istenre nézve

nincs tisztátlan hely, s az Istent a tisztátlanság nem

érheti, hozzá nem

hogya napsugár sem

lesz piszkos, ha sáron ragyog. De ezen felelet nem

birja eltávoztatni

a tisztátlan helynek kép-

A theol. tanulmányok refol'mjárói szeminárz·umafnkóan. 21

zetét, s mig tisztátlan marad, addig tiszteletlen is marad."

Helyesen; e felelet nem képes eloszlatni a tisz- tátlan helynek képzetét

a filozofikus spekulatio, me- lyet mindenki ért, tüstént szétoszlat ja azt. Kisértsük meg! A mi fogalmaink relativak, a

vétet- tek és tulajdonságaikr61 - azon viszony szerint, melyben hozzánk állnak. Valamely test· büdösnek mondatik, mert szaglásomat ekkép ingerli, ha más- kép volna szagérzékem teremtve, esetleg a büdöst illatosnak érzékelhetném ; akkor aztán a kellemetlen benyomás is kellemessé változnék. A dolgok rend- jében nem létezik a kellemes és kellemetlen

külőnbőztetés,

az csak ott tünik

ahol az ember megjelen. A természetben a dög és a virág vagy bármely ép test

az a

hogy a dög- ben s minden romlásnak indult testben az elemek folyton megzavarod6 (labilis) egyensulyban vannak, az ép testek pedig álland6 (stabilis) egyensulyt

meg elemeik

Valamint az emberben addig mig elvontan valamely test labilis egyensulyár61 elmélke- dik nem támad undor, nem borzalom, ugy a tárgyi rendben sincs meg az undor, nincs meg a borzalom, a tisztátlanság stb., nemde az elemek a dögben s az ép, egészséges testben egynemüek,. magukban véve nem tisztátlanok, - a labilis egyensuly sem tisztát- lanabb magában véve mint a stabilis egyensuly; nem marad tehát más hátra, mint hogy bevallj uk, hogy a tiszta vagy tisztátlannak, az undoknak vagy kellemtel- jesnek képzetei az ember véges és relativ természeté-

ből

val6k, s magukt61 eltünnek, mihelyt nem az em-

berről

van sz6.

Sok efféle példát hozhatnék föl,

ki-

tünik, hogy tüzetesebb spekuláczi6 nélkül a theologia

csak a katekizmus dióhéjain rág6dik, s annak ma-

gyarázataival éri be, ott is, hol a kifejlett gondolko-

zás alkalmasabb

A czitáci6k

22 A theol. tanulmányok reformjárólszem·únár~·uma":nk1Jan.

boglyái .kóz;t való járás-kelés nem oly élvezetes, mint a gondolkozás természetes, szarról

kalászai

kőzt ;

aboglyák tanuskodhatnak gazdagságról, de nincs bennük élet, nincs

csak akkor lesz, ha a fölhalmozott mag

az anyaföldben a bom- lásnak (analysis) s azután a fejlesztés és növekvésnek (synthesis) veti alá magát. Ez minden tudománynak s tudományos oktatásnak utja, ezáltal lesz .a tárgy értelmi tulajdonunk, ezáltal kerül hatalmunkba s

használhatj uk amire akarjuk.

esetben a tárgy, a tudomány nem a mienk, ránk van aggatva, de nem

ki

idegen toldalék értelmünk és érzelmünk eleven fáján; csak olyan mint a' ke- mény földre hintett mag, megvan, nincs tagadás benne, de nincs

hasznunk.

A kinek a theologia értelmi tulajdona, annak prédikálása is egészen más, mint azé, ki amugy nagy- jáb61 végig futott rajta; - hogy találhatja föl ma- gát s hogy élheti bele magát ezen értelmi világ föl- fogásába, szépségeibe, eredetiségébe, képeibe, ter- mészetes

szellemébe, aki a

gyors- vonatán vágtatott rajta át, sok helyen éjjel ment, sötétben - mert nem értette - sok mélység fö- lött magas hidakon surrant át, le se tekintett a szik- lás, bojtorjanos hegyszakadék

pompájába. Hiány- zik szavaiban az önálló fölfogás,' száraz s gyorsan kifogyó patak az igazságok és

vett gondola- tok magyarázata, nem birja kinyitni a sz. tudomá- nyok zsilipjeit, hogy az élet

vezesse az ott föltorlódott

vizeket. A nagy

kok mind

theologusok voltak, kezeik közt a hit és a természet, a tudomány és az élet töröl met- szett eredetiségben, a gondolat és az érzelem közvet- ségében a

müremekeivé

ki, oly szabadon és oly irnpozansan.mint a

éves vörös fenyü a bérczen.

Csak a hol a

a tudásból élet fogamzik, ott

fejlödhetik, s ott

föl

és áldásosan.

A theol. tanulmányok reform/áról szemznánumaznkóan. 23

A tanulás és a tudás pedig csak saját értelmi munkánk, gondolkozásunk, okoskodásunk folytán válik bennünk életté, természetes, szives foglalkozásunkká, melyhez szivesen visszatérünk a köznapiasság, a por és az utczai

fojtogatásai e181 üdülésre.

Lett-e a theologia nálunk

természetes, szives foglalkozássá, ha nem mindenkiben, legalább sokakban? Legyen szabad nyiltan kimondani, hogy Magyarországban a theologiaval alig foglalkozik valaki azok közül, kik theologiát nem tanitanak. S méltán, okszerüleg; - éppen e körülmény tanuskodik álli- tásunk igazsága mellett. A theologia iskoláinkban oly kevés térfoglalást, oly kevés h6ditást tesz, hogy esz- méi, gondolotai, igazságai, mélt6sága, fönsége, mély- sége alig bir lebilincseini egy-két embert, kiknek lel- kére állandó benyomást s befolyást gyakorol. Lehet- séges-e az, hogy az a mirabilis theologia, melyannyi lánglélek eszén és akaratán egész em beröltökön ke- resztül fényt nem vesztve ragyogott, ezer és ezer értelmes, s különféle jellemü pap közül csak néhányra gyakoroljon az iskolás padokon tulra

ígéze- tet. Nemde nevetséges volna, ha oly apparátussal és oly hál6val, mely ugy van összeszerkesztve, oly müvésziesen kifejtve, oly csodásan kigöngyölitve, oly alkalmasan egymásba illesztve, mint a sz. atyák által

évig s a keresztény tudomány által

évig földolgozott theologia, ha mondom oly hál6val tengernyi hal közül két három csikot fognánk?

Nem vesszük észre, hogy tévúton mozgunk ( hogy a gyökér férges, hogya kezdet folytatást kizár? Oly igaz ez, s annyira meg vagyok

hogy a baj az iskola mizeriájáb61 folyik, hogy eszem ágában sincs abböl amit itt kifejtettem, valakinek szemrehányást csinálni.

Mihelyt a theologia nemcsak emlézésböl,

ha lehet,

éppen nem, hanem

értelmi mun-

káből

fog állni, mihelyt a theologia tanulásába a seho-

24 A theol. tanulmányok reform/árólszem~·nár~'uma1:nkóan.

lastikus iránynak tért szoritunk, azonnal megváltozik a föld szine. Mert az értelem, az öngondolkozás, az

őrialkotás

leköti a lelket, befolyásolja az érzelmet, gyujt lelkesülést, . . . . alkot szellemet.

A papi szellemnek rnindenkor a tudományos, theologikus képzettség támaszára van szüksége; mert micsoda a szellem más, mint az egyházzal val6 együtt gondolkozás és együtt érzés? A mély, tudományos

mely mig az észt megvilágositotta, addig az akaratot fölgyujtotta, semmi sincs, ami mélyebben s elevenebben beleavult volna a lélekbe. 'A lélek utóvégre sem más, mint a gondolat és az érzés, az értelmi akarat s az indulat hordoz6ja; - ha tehát a theologia lelkes és öngondolkozásra

adása a gondolatot hatalmába keríti s azt áthatja s amellett a j6 nevelés az akarat nemes irányát ki- müveli, lehet-e még akkor

a felett, mely iskolázás a legalkalmasabb s

az egy- házias szellemü papság képzésével ?

J6 lesz azonban e helyen ellenvetésképen föl-

hozni azt, hogy hiszen vannak nálunk is

theo-

logusok, kik a régi systema alatt

minek

tehát az uj ut? Felelet: épen az, hogy vannak egye-

sek, .akik óriási munka és szorgalorn folytán emelked-

tek ki a sokaságb61, jele annak, hogy nem a syste-

mában, hanem a rendkivüli szorgalom és törekvésben

rejlik haladásuk gyökere és érdeme. Rosz az a föld,

melyen egyik-másik kalász szerenesés és ellentálló

konstituci6ja folytán

a többi pedig, mely-

ben nem volt rendkivüli képesség, a föld miatt elsat-

nyult. Satnyulásukat ezek a földnek, virágzásukat azok

önmaguknak tulajdonitják.

HOMO SAPIENS FERUS.

Irta: VÁRNAI.

Nagyon megszoktuk már azt a vádat, _illetőleg rá- fogást, hogy az egyház ellenséges indulattal van a ter- mészettudományok iránt, és pedig azért, mert fél tőlök.

E vádra csak nem rég felelt meg szentséges Atyánk

xm.

LEO pápa egyik nyilatkozatában, amidőn méltányolva a természetvizsgálást, azt mondá, hogy az egyháznak nincs oka tartania attól, miután a természet sohasem jöhet _őssze­

ütközésbe a kinyilatkoztatással, feltéve, hogya természet- tudományok tiszta elfogulatlan lélekkel kezeltetnek.

Á.m ép a tiszta, az elfogulatlan lélek hiányzik a természet mai vizsgálóinál, elannyira, hogy azok a ter-

mészettudományokből már-már fegyvergyárt képeztek, melyböl minden zoologus, minden geologus, minden bio- logus, minden anthropologus, minden physíkus, minden orvostudor, minden tanár és tanitó fegyvert rántva, kénye- kedve szerint puskáz a kinyilatkoztatás _erődére.

Ez ugyan nem veszedelmes magára a sziklaerödre nézve, ugymint mely isteni tekintélyen alapulva, meg nem _ejthető az ilyen puffogatás által, s melynek minden egyes ostromlóért támad ugyanannyi fönkelt apologetája : de sajnálandó e jelenség ugya szánandó támadók érde- kében, kik hitökben immár hajótörést szenvedtek, vala- mint azok érdekében is, kik hamis irányukat követve, ugyancsak a hitvesztés örvényének neki eveznek. Nem magáért tehát, hanem a lelkek érdekében fél az egyház, .nem is a természettudományoktól, hanem azoknakhűtlen,

roszakaratu kezelésétól. "Ein Verkündiger der Natur zu sein, ist ein schönes und heiliges Amt" mondja Novalis, ahhoz tehát tiszta kéz, tiszta lélek kell. Nekünk senkisem veheti rosz néven, ha mi a tett tapasztalatokkal szemben blealmatlanséggal viseltetünk a természettudományok dio

26 Homo saptens ferus.

vatos kezelése iránt s idegenkedünk a természetbuvárok danausi ajándokától. Pedig danausi ajándok csaknem min- den publlcatio, mely e téren napvilágra kerül.

Ilyen Dr. Rauber kezünknél lévő "Homo sapiens ferus" czimzett könyve ís.! Mi e tanulmányt eredetileg csak egyszerüen ismertetni akartuk, de hogy lássuk, mennyi roszakarat, vagy tudatlanság, vagy hiu feltűnési vágy, vagy mindahárom van a természettudományok mai ke- zelésében, azért érdemesnek tartottak, részletesebben fog- lalkozni a könyvvel, ha csak feljebb bevallott bizalmat- lanságunk bővebb igazolására is. De mint curiosum is érdekeini fogja t. olvasóinkat.

Homo sapíens ferus. Nem a vad, nem amiveletlen

természetemberről,hanem azon szerencsétlenekröl van itt a szö, kik zsenge korukban valamely baleset folytán

övéiktől elszakasztva, a vadonban állatok társaságában

nőttek fel, akik tehát illetékesebben elszigetelteknek ne- vezendöle. Mivelhogy azokat Linné a maga rendszerébe

"homo sapiens ferus" elnevezés alatt vette fel, azért szerzö is, de csak a könyv czimén, ezt az elnevezést használja.

Megismertet bennünket tizenhat ilyen szerencsétlen egyénnel, mind oly esetek, melyekkel a korabeli tudö- sok, természetvizsgálók, emberbarátok. orvostudorok nyil- vános iratokban is foglalkoztak, az illető krónikások el- beszéléseinek majd több majd kevesebb hitelt engedve.

Az első eset "]uvenes lupini Hassensess 134I-ről kelte- zik, a többi eset a további századok során egész 1795.

évig ér. Hazánk is két egyénnel szerepel a szomoru gyüjteményben: az egyik egy "medveleány", melyet 1767-ben Hontmegyében medvevadászat alkalmával elfog- tak és a korponai kórházba hoztak, a másik a "brassói vadember", ki 1784-ben az erdély-oláhország-i határszélen találtatva, Brassóba hozatott.

Az e szerencsétleneken észlelt kül- és beljelenségek

I Homo sapiens ferus, oder die Zustande der Verwilderten und íhre Bedeutung für Wissenschaft, Politik und Schüle. Biologische Untersachung von Dr. A. Rauber, Professor in Liepzig. Lipcse, 188S.

Homo sapúms '/C1'us.

a legváltozatosabbak, kettőben azonban valamennyi eset megegyez: hogy az illetOk sem beszélni, sem eszökkel élni nem tudtak. Némelyek közülök visszakerülve embe- rek közé, könnyebben, mások nehezebben szelidültek meg, a beszéd azonban meg az észtehetség még kedvező

esetben is csak tökéletlenül volt bennük kifejthető. Csu- pán csak az egy champagnei leány (puella campanica) vitte odáig, hogy utóbb apácza lett.

Szerzö e szerencsétlenek példáján azt bizonyitja, hogy az ember, bizonyos korában elszakasztva emberi befolyástól, tökéletesen elállatosodik, beszéd- és észtehet- ségét még azon esetben is elveszti, ha ezek elszigetelte.

tése előtt némileg már kifejtve is lettek volna nála. Mert hogya megismertetett egyének elszigeteltésök idején nem

csecsemők,hanem már valamennyire _felnőttekvoltak, azt onnan kell következtetni, hogy azok különben magukat a vadonban fenn nem tarthatták, hanem elvesztek volna.

Sajnálja szerző, hogy az életisme (biologia) azonidő­

ben .,amelybe a felsorolt esetek esnek, nem állt még azon a szinvonalon, melyen azt ma találjuk, amiért is a meg- ismertetett esetek nem lettek akként megvizsgálva, amint azt a tudomány érdeke megkivánta volna. Midön ember-

ről van szö, szerző előtt a legfontosabb tudomány, az életisme. Ennek kell ezentul vinnie a vezérszerepet, nem a bölcsészetnek, nem a jogtudománynak, melyek eddigelé szerepeltek. Az állam, szerző szerint, biologikus problema, melyet azért a biologia utján kell megoldani. A biologia, ez a szerző sarkpontja.

Ö az elszigetelteknek nagy fontosságot tulajdonit.

Bölcseleti, őstörténelmi, politikai s nevelészeti tekintet- ben vizsgálat alá veszi őket s ugyancsak e négy szem- pontból - von le következtetéseket, és tételeket. Fejté- getéseiben paradoxnál paradoxabb állitásokat koczkáztat s vitat több oly elvet is, melyek után jogosult panaszunk, hogy a természettudományok sokszor ellenségeskedésbe hozatnak (még erőszakosan is) a kinyilatkoztatással. Kö- vessük most szerzöt,

Homo sajt'ens ferus.

L

Bölcseleti fejtegetéseiben többi közt ezeket mondja:

"A mit rní észnek nevezni szoktunk, az nem tulaj- dona az embernek mínt olyannak: ő magamagában ész- nélküli. A homo sapiens elnevezés nem vonatkozik tehát az emberre mint olyanra, hanem ama tehetségére, mely- nél fogva ő bizonyos feltételek alatt az ész részesévé lehet.

Ugyanez áll az ember beszédtehetségére s összes kultu- rájára is." - "Az ész ugy mint a beszéd a szervezet fej-

lődésének terméke." - "Az erősbülö szellem hozta létre a nyelvet s tökéletesitette azt, a szellem előbb volt, a nyelv az ő terméke."

Azon egyszerü s senki által tagadásba nem vettér- zéki igazság begyözésére, hogy az ember emberi befo- lyás nélkül sem beszélni nem tanul meg, semésztehetsé- gét ki nem fejtheti, szerzö azt a hallatlan állitást kocz- káztatja, hogy az ember magamagában észnélküli I Meg- különböztetni, elválasztani az embert a vele született ésatehetségtól annyi, mint őt lényegétőlmegfosztani, mint a fogalmakat megrontani. Mert ilyformán a rózsát sem illeti a rózsa elnevezés, hanem a magot, _melybőlaz fej.

lődik; gyümölcsfáról sem beszélhetünk többé, mert ez az elnevezés nem fát, hanem a magot illeti.

De szerzö még hallatlanabb dolgot is állit, Rájővén

ugyanis a logikai mély igazságra, hogy csak az közölhet mással valamit, a ki a kőzlendö dolog birtokában van:

maga veti fel a kérdést: "Miután az ember sem az észt, sem a beszédet nem hozza magával, vajjon ki közölte azt vele eredetileg?" A míre ekkép felel meg:

"Első tekintetre e kérdésre nem találunk más fele- letet, mint hogy az észt meg a beszédet kűlsö hatalom adta légyen az embernek, amely kűlsö hatalom (Istent világért nem nevezne) mindakettöt birta, azazhogy minda-

kettő az ég adománya. E megfejtéssel igen könnyen meg- nyugtathatjuk magunkat, mindazonáltal kérdhetjük, nem lehetséges-e mégis, hogy emberi _erő képes legyen az észt

Homo sajncns /erus.

meg a beszédet is megalkotni, jóllehet az egyes ember eredetileg nem birta egyikét sem.^II

És ez szerzö szerint igenis lehetséges, még pedig ekkép:

"Nem kivántatik - ugymond - egyéb, mint hogy hosszu időtartatnot és a kérdésben forgó észnek és be- szédnek csekély kezdetből való egymásutáni fejlödését vegyük igénybe, természetesen az emberi szervezkedés határain belül." - "Esz és beszéd, mint tudjuk, igen las- san fejlődnek(meg volna tehát az elsö feltétel: a hosszu

időtartam) és az idő meg a társadalmi élet feltevése mellett nincs szükség egyéb erőre, hanem csak arra, a mely megvan minden egyes egyénben (nyilván a tehet- ség). Az egyes egyéneknek egymásra való kölcsönös be- folyása által kezdetben apró szikrák támadnak, de még semmi láng. Végre évezredek után kigyul ez is s meg- világitja és felmelegiti az emberi életet."

Kérdjük, van-e értelme e megfejtésnek s méltö-e az tudós nevére igényt tartó férfiuhoz ? Azt tudjuk, hogy ha gyantát rókafarkkal dörzsölünk, apró villanyos szikrák támadnak, de hogy mikép támadjanak ész- és beszédszik- rák ész- és beszédnélküli lények egymással való érintke- zése által, az oly rejtély, melyet a biologia sem fejt meg, szellemi befolyásról épen nem lehetvén szö, hol az ész ki van zárva. Avagy mutasson a biologia analogiát reá bárhol a természetben. Előttünk egy rakás buza, minden magban megvan a buza esirája. Rostálhatjuk, szürhetjük, lapátolhatjuk azt még annyira, hogy az egyes szemek egymással érintkezésbe jöjjenek, mégsem fog azokból buza kikélni. Amott egy rakás tojás, mindegyíkben meg van az élet esirája. Forgathatjuk, rakosgathatjuk azokat össze vissza, mégsem fog azokból a fia kikelní. De ha van hova - zárjunk együvé az anyai _emlőtőlelválasztott néhány gyermeket, hagyjuk _őket magokra, s lessük, hogy az egymásra való kölcsönös befolyás mikor fogja bennök.

az ész meg a beszéd szikráját lángra gyulasztani. Egy harmadik _tényező közbejötte nélkül ez épen lehetetlén.

30 Homo sapt'ens ferus.

Szerzö bensőleg érzi és belátja az egyetlen lehetsé- ges s megnyugtató megfejtést,' azt: hogy az ész meg a beszéd az ég adománya, mirevalö tehát minden további

erőlködés s erőszakolás? Avagy az ő megfejtése jobban

meggyőz, inkább megnyugtat-e? Ha nincs roszakarat benne, ugy legalább meröben haszontalan ez a nyomo- zás, melynek eredménye azonfelül - colossalis képtelenség.

Azután mily roppant ellenmondás van abban, hogy évezredek kivántatnak az ész és a beszéd kifejtéséhez, mikor látjuk, hogya gyermek már 2-3 éves korában értelmesen beszél, hogy az ifju nem egy, hanem számos nyelvet sajátit el, hogy az 18-20 éves korában már a tanulmányi pálya legmagasabb fokára, az egyetemre lép.

Am ez már kulturembernek a gyermeke, szerzö visszautal az ösemberre.

II.

Őstőrténelmi szempontból vizsgálat alá vévén az el·

szigetelteket, szerző azt mondja, hogy az előhaladt vizs- gálás és a geologikus leletek után jóformán ismerjük már az ösembert, De ha őt még a maga valóságában, az

ő kezdetleges állapotában is szeralélni akarjuk: akkor

előttünk áll hű mása - az elszigeteltekben. Megtehet- jük - mondja tovább - magunk is akisérletet : szige- teljük el, mint tette Akebar, a kegyetlen mongolfönők

harmincz gyermekkel - szigeteljük . el a gyermeket bi- zonyos korában, ne közöljünk vele semmit a reánk szállt kulturából : s megvan a kulturnélkűli, az ősember- ész és beszéd nélkül.

És Isten csakugyan ily oktalan lénynyel koronázta volna meg a maga alkotói müvét? ily oktalan, néma lényt tett volna az alkotás urává, _királyává? Vagy ha már letette benne az ész meg a beszéd szikráját, ugy azután magára hagyta volna őt, hogy a két tehetség, mely őt az állattól megkülönbözteti, csak évezeredek alatt lassan-lassan fejlődjék ki benne, a társas élet befo- lyása által? Minuisti eum paulo min us ab angelis, gloria

Homo sapz'ens ferus. 31 et honore coronasti eum, et constituisti eum super opera manum tuarum - a királyi dalnok e csodálkozása az ember méltóságán nem keserü gúny-e szerző ősemberé­

vel szemben P Ám biliogikus tanulmánya nem számol Is- tennel s prófétákkal s nyomoz a kinyilatkoztatott hit szövétneke nélkül.

Az ősember! Ez az ősember a természetvizsgálók kezében a tromf, melyet kijátszanak a kinyilatkoztatás ellen, a dynarnittőltés, melylyel azt légberőpithetnivélik.

Szerzö nem bocsátkozik az ősember tízezer vagy százezer évek előtti létének bizonyításába, ő már mint bevégzett ténynyel foglalkozik az öreg urral. Azért ne- künk sem lehet feladatunk, előhordani egyrészt a ter- mészetvizsgálók részéről hivatolt geologikus tényeket : az abbevillei, az aurignac-i leleteket, a guadeloupei embert, a skót- és svédországi tengerparton, a Nil lerakványai- ban, a dániai tengerparton és az ottani turfaingoványok- ban nyert leleteket, a svajczi meg az ausztriai tavakban felfedezett czölöpépitményeket sat. amint másrészt nem szándékozunk előhivakodnia bizonyitékokkal s érvekkel, melyekkel a "tényekből"levont öskort tudományosan meg- czáfolták, illetőleg maguk a természetvizsgálás tekinté- lyei kétségbe vonták s valóságos értekére leszállitották.

Elég átalánosságban megjegyeznünk, hogy a geologusok

időmeghatározása merőben önkényes számitásra, hypo- thesisekre van fektetve, amire eléggé mutat maga azon tény is, hogy mig egy részök tízezer, mások ötven- hétezer, ismét mások egész százezer évre becsülik az em- beri nem korát. Hogy pedig nagyon is korai még a ter- mészetvizsgálóknak diadalmas pöffeszkedése, azt az egy Lyell angol geologus vallomásaiból is tanuljuk. Ez az emberiség koráról irt müvében ismételve mondja, hogy még sok megfigyelni való van; hogya becslések melye- ket ő az emberiség korának meghatározására nézve tett, mind csak kisérletek ; hogy nincs még itt az idő, mely- ben a geológia biztos eredményekkel fel1éphetne.- Vogt után is kettőt tanulunk: azt, hogy a leletekbensok után-

Domo sapz'ens

jC1'us.

zás van, pénzkeresetből; azután azt, hogy az Ameriká- ban felfedezett embercsontok nevezetesen ujabb koruak, mint az ő-világban talált ernbercsontok.

Az emberi nem igen magils korát, csak oly termé- szetvizsgálók vitatják, kik szakmájuk tárgyába szeretik egyéni nézeteiket beleszöni ; továbbá oly irók, kik sem a természettudományok, sem a történelem, sem a theo- logia terén komoly tanulmányokat nem tettek, s még is hivatva érzik magukat, népszerű felolvasások és röpira- tokban, valamint ujságokban is a tudomány eredrné- nyeül előadniolyast is, a mit komoly és alapos természet- vizsgáló sohasem állított, vagy jelenleg nem állit többé) vagy épen nem állit, hanem csak mint véleményt ad elő.

Igy hamisittatik a tudomány I És a jó urak mégis köve- telik, ut credamus omni spiritui, és ha nem hiszünk, ugy ellenségei vagyunk a tudománynak. Beszéljünk el nekik egy meghitelesitett lourdesi csodát: azt nem fogják el- hinni, mert a természeti erők fel nem függeszthetök, de mi higyjünk még annyira önkényes, hypothetikus számí- tásuknak I Ámde térjünk vissza szerzönkhőz.

Szerinte az _ősember sem beszélni nem tudott, sem esze nem volt, nála mindakét tehetség csak hosszu idő'

tartam alatt és az egyéneknek egymásra való kölcsönös hatása által _fejlődött ki. Szerinte tehát néma és észnél- küli emberek hoztak létre észt és beszédetI Miután ez épen lehetetlen: ugy szerzö ősembere miben sem külőn­

bözött az állattól. És csakugyan vitatják is némely ter- mészetvizsgálök, s ezek közé tartozik Dr. Rauber is, hogy az emberiség csak lassankint bontakozott ki az állatias állapotból, nyerseségbőlés kiskoruságból. Ez ismét képte- lenség, mert ha az ember eredetileg állatias állapotban lett volna, ugy abból sohasem bontakozik ki: állat örökké csak állat marad. És igy nemcsak hogy nincs nagy ha- sonlatosság, de lényeges különbség van _szerzőösembere és az elszigeteltek közőtt, kik emberek közé vísszake- rülve, csakhamar ismét emberekké lettek, habár" tőbbé­

kevésbé korlátolt, mert sokáig elhanyagolt beszéd- és

Homo sajt"ensferus,

33

Szerzö maga is csakhamar módosit az ősemberkép- másán, melyet az elszigeteltekben csak imént felálli- tott volt.

nAz elszigeteltek testi minösége - ugymond - nem fog egészen megegyezhetni az ösemberével, mert az el- szigeteltek már kulturember gyermekei. De szellemi te- kintetben sem egyezhetnek meg egészen: a kulturgyer- mek szellemi tehetségei magasabbak, mint az ősember

gyermekéi. Tehát elönyösebb helyzete van. Másrészt az

ősember gyermeke nem volt elzárva övéinek befolyása

elől, a mi ismét ennek az előnye."

Ha szerzö ennyit levon a képmás hüségéből, mi marad még fenn abból? De még más szembeszökö kü- lönbséget is találunk: az ősember nem volt elzárva övéi- nek befolyásától, azaz társaságban élt, a mi nemcsak

előnye, hanem szerzö által éppen megkövetelt egyik fel- tétel is, az ész s a beszéd kifejlesztésére s mégis évez- redekre vala szüksége, hogy esze és nyelve kifejlődjék,

mig avisszakerült elszigeteltek, daczára annak, hogy minden emberi befolyástól elzárva, a vadonban éltek, rö- vid idő alatt érték el az ész meg a nyelv használatának azon fokát, melyre az ősember évezredeken át törekedett.

Bodenbach is tagadja, hogy az elszigeteltek minta- képei az ősembernek, vademberről pedig szerinte éppen nem lehet szö, mert ha az elszigeteltek a vadonban testi- leg és szellemileg hanyatlottak, vadságba mégsem estek vissza, miután az embernél nincs eredeti vad faj, mint az állatoknál, melybe házi állatok, pl. macska, kecske, a va- donban ismét visszaeshetnek. Ha volna vad faj az ember- nél: ugy az elszigeteltek nem különböznének annyira egymástól magaviseletökben, természetökben, tehetségeik- ben. Igy Bodenbach. Schreber zoologus sem engedi meg, hogy az elszigeteltek példája által be volna _győzve az ember tökéletlensége a maga eredeti állapotában. Szerzö mindazonáltal csür-csavar, mig _vég~e e két ellene is aZö

Mo Sion. /. kötet.s. fü.et. J

34

malmara hajtja a vizet "primitiv, állapotv-tal helyettesiti az általok tagadott vadságot. Ám primitiv állapot meg van a kulturembernél is: a gyermekkor; philosophusnak, szalón-embernek a kulturember fia sem születik, Senkisem vonhatja kétségbe, hogy az emberiség kezdetleges álla- pota nagyban különbözik annak előhaladtabb korától, és hogy kulturánk csak évezredeken át fejlődöttki: ám de az ősembert mint beszéd- és észnélküli lényt állitani elénk, erre még semmiféle természetvizsgáló sem vete- medett.

III.

Az elszigetelteknek politikai jelentőségére térvén, szerzö minden sulyt az emberi szervezkedésre fektet, mí- után az ember észre és beszédre nézve csak organikus

fejlődésének határain belül fejlődhetik ki. Az emberek szervezkedése az állam. Az államra kerülvén a sor, szerzö egészen uj fogalmak kal s maximákkal lepi meg az olva- sót, a meglepés egyátalában egyik erősoldala. Soha nem vindikálta még állambölcs az államnak azt az erőt, azt a potentiát, melyet szerzö tulajdonit neki. N eki az állam minden, Család, társaság, e szükebb szervezkedés, nem létezik, ezeket az állam absorbeálja. Szerinte az emberi állam természetszülemény (Naturerzeugníss), Nem az ern- berek képezték az államot, hanem a természet adta azt neki, ugy mint a növényeknek, állatoknak. Ezek is álla- mot képeznek, de nem maguktól, hanem a természet adta azt nekik, a fajok, az osztályok a természet szüleményei,

"Az állam több - mondja szerzö - mint a mit az

ő lényegéről eddig képzeltünk. A történelmi iskola és módszer ékesszólása hatalmával sem tudta követőiben

rnegakadályozni, hogy annyian gyűlölik, annyian nem értik az államot. A természetvizsgálás ellenben ellentáll- hatlanul késztet bennünket, az államot nemcsak csodálni, hanem szeretni is."

El tehát a történelemmel, mely csak a már kész állammal foglalkozik: az állam vizsgálásánál

szerzö