Magyar Sion 1893 facsimile

MAGYAR SION.

EGYHÁZIRODALMI FOLYÓIRAT.

SZERKESZTIK

Dr. KERESZTY VIKTOR,

Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, - Dr. WALTER GYULA.

Az uj sorozatban VII. évi folyam.

(Kezdettöl XXXI. évi folyam.)

ESZTERGOM,

1893.

HÁROM ÉVTIZED!

1863-1893.

Irta Dr. KERESZTY VIKTOR.

Az ép most Isten szent nevében megkezdett év- folyammal a "Magyar Sion" az

ő

életének harmincz-

egyedik évét

kezdette meg.

Három évtized áll már mögötte, - harmincz év önzetlen és becsületes munkásságának eredményét láthatja az

összegyűjtött

kötetekben az egyházi iro- dalomnak minden barátja.

Harmincz év nagy

idő

egy tudományos foly6- irat életében, ezt az életkort kevés ilyen vállalat éri el.

Nem dicsekvés adja tollunkba ezt amondatot, és eszünk ágában sincs összehasonlitgatásokat tenni a "Magyar Sion" és egyéb, akár régibb, akár ujabb keletü folyóiratok

kőzőtt,

Hiszen dicsekvésnek a mi

részünkről,

a "Magyar Sion

^II

mai szerkesztöi

részéről

már csak azért sincs helye, mivel ezek a mai szer-

kesztők

a folyóirat megindultakor még gyermekek voltak, - holmi összehasonlitgatások pedig egyéb tudományos foly6iratokkal azért fölöslegesek, mert az igazi érték, az objektiv becsü anyag ugyis meg- ismerszik, akár régi, akár ujabb füzetekben legyen az letéve.

De másrészt senki nem ütközhetik meg azon, ha ma bizonyos ünnepélyes érzéssel szivünkben, egy pillanatra megállapodunk folyóiratunk harmincz éves pályáján, s miként a vándor hosszu utjában egy ha-

l'"

4 Három évtized!

tárkőhöz érve, megelégedetten és hálatelt szivvel te- kint vissza a már mögötte levőutra, ugy szinte termé- szetesnek fogja találni mindenki, ha mi is egy rövid visszapillantásra

rnéltatjuk

a "Magyar Sion" eddigi

működését, s pár szóban összegezzük munkássága eredményét, meg lévén különben is róla győződve,

hogy e visszapillantással kedves dolgot cselekszünk a magyar egyházirodalom barátainak.

A "Magyar Sion" harminczéves életének hdrom szaka van, évfolyamai 1863-t61 maig hdrom sorozat- szerint osztályozand6k, a szerint amint szerkesztő­

sége a hosszu idő alatt kétszer változott, s ennek kö- vetkeztében a foly6irat iránya, tartalma is többé-ke-

vésbé mődosult. .

Az első. sorozat 1863-t61 1869-ig bezár6lag Knauz Nándort birta

szerkesztöjéül,

(hét kötet), a másodikat I ~7o-től 1886-ig bezár6lag Frankl (Frak- n6i) Vilmos és Zádori János szerkesztették (Frankl- nak Esztergomból val6 távozása 6ta, helyesebben 1873. 6ta az utóbbi egyedül - tizenhét kötet), a har- madik sorozat folyamai 1887-től veszik kezdetöket, amikor a szerkesztői tollat a betegeskedni kezdőZá- dori kezeiből a mai szerkesztők vették át.

1863-at irtak, mikor Knauz Nándor, ma scar- donai val. püspök és esztergomi

örkanonok,

akadé- miai tag, a magyar történetirásnak s nevezetesen a magyar egyháztörténetkutatásnak elsőrangu oszlopa,

~ akkor az egyházmegyei könyvtárnak fiatal biblio- tekáriusa, de már is, mint a történelemnek buzg6 és hivatott müvelője ismeretes, meginditotta a "Ma~

gyar Sion" czimü egyháztörténelmi havi¹ folyéiratot.

l A «Magyar Tudományos Értekező, melyet ugyancsak Knauz Náudor a tudós Nagy Ivánnal egyesülve r86z-benmeginditott, de az év elteltével részben amiatt, mert Nagy Iván uj elfoglaltságot talált magának a régi ma.

gyar családok mult jának kutatásában, részben pedig a közönség részvétlen- sége mi~tt abbanhagyott, - a «Magyar Sionx-nal semmiféle összefüggésben nincs és nem volt.

Három évtized!

A "Magyar Sion" czimet tüzte foly6irata hom- lokára, jelezni akarva azzal, hogy annak születés- helye, müködésének kiindul6 pontja, sőt álland6 fészke az _ős Esztergom lesz, Magyarország _elsőpap- jának székhelye - Esztergom, a melynek szerit he- gyén Magyarország első temploma áll, s melyet ép ezért magyar Sionnak szeretünk nevezni.

Knauz Nándor, abból indulva ki, hogy a ma- gyar egyház történetének oly sok érdekes, fontos kérdése még nincs kellően felderitve, e vállalatában czélul tüzte ki magának: kutatni a magyar egyház mult ját, monografiákban feltüntetni annak egyes je- lenségeit, egysz6val, adatokat gyüjteni, melyek segé- lyével valamikor a magyar egyháztörténelmet meg- irni lehessen.¹

Hét éven át mindig e magasztos

czél,

e nemes ideál lebegett szemei előtt,

s

hogy e

czélt,

ez esz- ményt foly6iratával meg is kőzelitette-e, azt ép ma, harmincz év eltelte után nagyon igazságosan meg- itélhetjük. És ez itéletünk akkor lesz igazságos, ha egyszersmind a legkedvezőbb lesz. Igen, ez a régi

"Magyar Sion" elérte czélját, megközelitette ideálját.

Nincs azok közt, akik e harmincz év 6ta a magyar egyháztörténetbe vág6 dolgozatokat, könyveket irtak, nincs egy sem, a ki a "Magyar Sion" ama régi, vaskos köteteit nélkülözhette volna. Mindegyikök forgatta, szorgalmasan böngészett azokban, idézett is egyik sürübben, másik ritkábbari _azokből a _velős, magvas, történeti érzékkel és hivatottsággal irott, jelesnél je- lesh

czikkekböl,

melyek első sorban magának a szer-

kesztőnek, aztán doJgoz6társainak tollából kerültek ki, akik közt egy Balássynak, egy Fogarassynak, egy CsapI árnak, egy Ipolyinak, egy Nagy Ivánnak, egy Somogyi Károlynak s más jeleseknek neveivel talál- kozunk. És bátran mondhatjuk, hogy e tartalmas ér-

1 Lásd M. Sion 1863. 6. J.

6 Három évtized!

tekezések annYIra nem vesztettek a letünt évtizedek folyamán sem

becsökböl,

hogyan Magyar Sion"

amaz

első

hét kötete még ma is val6ságos kincses- háza a magyar egyháztörténelmi adatoknak és okmá- nyoknak.

A Knauz "Magyar Sion"-ának felosztása a

kő­

vetkező

volt:

Értekezések

(életrajzok, monografiák stb.) a magyar egyháztörténelem

körébő),

- eddig ki- adatlan magyar egyháztörténeti érdekü

okiratok,

ok- mányok

közlése, - tdrcza,

már tágabb keretben mozg6, mert utleirásokat, egyházi mükincsek leírását, korszerü, egyházi mozgalmak ismertetését is felölelte,

- könyvszemle,

mely bár kevés, de j6 recensi6kat hozott ujon megjelent

művekről,

- végül

személyt'

hirek a magyar

egyházmegyékbőJ.

Az uj vállalat eleinte legalább, igen

szépen

pro- sperált. Az

első

évben 850

előfizetője

volt, a "Ma- gyar Sions-nak, ami egy ily specialis téren mozg6 foly6iratnál tekintélyes szám.

Később

ugyan e szám megcsappant kissé, de azért a foly6irat hét éven át hónapról h6napra hozta az érdekesnél érdekesebb történeti értekezéseket.

1869-ben azonban fordulópontra jutott a foly6- irat élete. A boldogemlékü Simor herczegprimás, is- merve Knauz Nándornak szenvedélyét a történetku- tatás iránt egyrészt, másrészt meg ugyanabban való oly jártasságát, milyennel senki más a kortársak kö- zött nem dicsekedhetett, azzal bizta meg

őt,

hogy

"Monumenta Ecclesiae Strigoniensis" czim alatt adja

ki mindamaz okmányok gyüjteményét, melyek az esz-

tergomi egyházra és

főmegyére

vonatkoznak, a leg-

régibb

időktől

kezdve. Ezen

óriási

munkát és

időt igénylő

elfoglaltság mellett még foly6iratot is szer-

keszteni, lehetetlenség volt. Hiszen, hogy micsoda

fáradságot, mennyi

időt

igényel a nMonumenta" ki-

adása, látszik abból is, hogy ma, tehát huszonnégy

év eltelte után a szorgalmasan

gyüjtő

- igaz, más-

Három évtized!

felé is elfoglalt, s az6ta egyéb munkákat is megirt - Knauz még csak a XIV. századig jutott.

Knauz Nándor tehát,

1869.

végével a "Magyar Siont" egyszerüen abban akarta hagyni.

Ámde volt akkor az esztergomi papnöveldének két, fáradhatlan munkakedvvel eltelt tanára, Zádori János

(később

esztergomi kanonok, de immár hat év 6ta a bazilika kryptájának csendes lak6ja) és Frankl Vilmos (ma Frakn6i ez. püspök, váradi kanonok, a magy. tud. akadémia alelriöke), - akik a "Magyar Sion"-t, melybe eddig is dolgozgattak, "az enyészet-

től

meg6vni, és egyszersmind a kor követeléseihez képest átalakitani

^,,1

éreztek maguk ban hivatást. Ki akarták szélesbiteni annak munkakörét, felvenni abba.

mindazt, ami a keresztény tudományt érinti, ami az egyház életerejének lüktetését jelzi, - de min- denesetre folytatni azt a vállalatot, melyet a tudo-

mánykedvelők

százai eladdig nagyon megkedveltek.

Ök igy gondolkoztak: A történetkutatás már elég közeggel rendelkezik okmányok, értekezések közlésére, uj történelmi foly6iratok jövén létre; - tegyük a "Magyar Siont" általános érdekü foly6-

irattá,

mely ugyan ezután is

eI/Jszeretettet vesz jel ma- gyar egyháztödéneti dolgozatokat tS,

de felkarolja

az egyházt'rodalom egész ködt is,

Tehát tárgyalni fogja -- mondják

ők

- e foly6irat, uj formájában, és pe- dig alaposan kidolgozott czikkekben, mindama fontos kérdéseket, melyek a

katholtcz"smus Iletében

felmerül- nek, szemlében bemutatni a

világegyházIlak !,eveze/esebb mozzanatait,

közleményeket fog hozni a

lelkipásztor- kodás köréből

is, - gondosan fogja regisztrálni

köny- vészeti

rovatában a hazai és külföldi irodalom jele- sebb termékeit,

rővid

ismertetésekben, s végre

ve- gyesek

czime alatt apr6 érdekes közléseket fog

²

tenni.

I Saját szavaik, még a Knauz «Magyar Sion»-jának utolsó kötetében kö,zölt programmjukban, lásd M. Sion 1869. 795. J.

2 U. o. alább, hol az egész, bőven kifejtett programmo t megtalálhatni.

8 Háoom évtized!

Aki reflektál emlékezetében a hatvanas évek végére, nagyon j61 meg fogja érteni a két papne- veldei tanárnak azt az eszméjét, hogy akkortájt egy általánosabb érdekü, az egész egyházi érzést, életet,

visszatükröző folyóiratra _égetően

szükség volt. Az egyház ép amaz években mindenfelé ellenséges indu- lattal találta magát szemben. Az állami mozgalmak

Eurőpa-szerte

ellene fordultak a katholikus institu- czi6knak, de nevezetesen ama kor irodalmi termékeiben (a magyarokban is) csak gúny, nevetség, gyülölet rítt ki a

sorokból

az egyház ellen. Hisz maga IX. Pius pápa, megnyitva a vatikáni zsinatot (1869. decz. 8.) e keserü szavakra fakadt: "Certum hoc tempore Ee- clesiae Dei metuendum esset exitium, si ulIis hominum machinationibus et conatibus exscindi posset."

Ez

áramlatot _lehetőleg

ellensulyozni, a támadá- sokat a tudomány fegyvereivel visszavágni : ez volt a két lelkes vállalkoz6 nemes szándéka.

Knauznak a két tanár vállalkozása ellen nem volt kifogása. és igy jött létre

J

870. január

^I

-én a

"Magyar Sion"-nak mdsodik sorozata, "Uj Magyar Sion" czimmel, Zádori és Frankl

szerkesztésében,

1873-t61 kezdve pedig, (mert

időközben

Frankl Esz- tergomb61Budapestre

távozott.)

egyedül a

Zádoriéban.

De kérdezhetné valaki, ha vajjon val6sággal folytatását képezi-e ez az "Uj Magyar Sion" az ed- digi hét évfolyamnak ? Erre a válasz csakis az lehet, hogy minden bizonynyal. Mert igaz ugyan, hogy a foly6irat czime némileg megváltozott, "Uj /Wag)'ar

Sion"

lett a "Magyar Sion"-b61; de e változás nem akart mást jelezni, mint, hogy egyrészt uj

szerkesztők

álltak a folyóirat élére, másrészt annak tartalma is ki- szélesbittetett, ugy hogy már ne.m csupán és kizáró- lag egyháztörténelmi témákkal akar foglalkozni, ha- nem egyéb, a ker. kath. egyházi életbe, tudományba vág6 dolgozatokat is akar hozni.

Hogy az "Uj Magyar Sion" végre is csak folytatása

Három évtieed!

az azt

megelőző

"Magyar Sion"-nak, s az abban meg- kezdett munkásságnak, elismerte Knauz maga az által, hogy még a maga saját

folyőirataba,

az 1869-i évfo- lyamba felvette Zádori és Frankl programmját, amely- ben ezek egész világosan imigy irnak: "Alulirottak ...

a "Magyar Siont" az

enyészettől

megóvják és nap- jaink követeléséhez képest átal akitják," .... "ugy hiszszük, találkoznak a "Magyar Sion" eddigi olva- sóinak óhajtásával,

midőn

azt általános érdekü folyó- irattá változtatják," - elismerte, mondom, az által is, hogy ugyancsak saját,

^I

869-iki folyamában en- gedte hirdetniök az

ő előfizetési

feltételeiket

¹

stb.

Azután meg ismételve kell azt is hangoztatnunk, hogy a folyóirat, uj tervrajza daczára, kiszélesbitett anyaga daczára, mindig

előszeretettel

közölt azután is, s közöl maig magyar egyháztörténeti dolgozato- kat, soha nem tévesztve szem

elől,

qua sit origine natus.

Folytatása tehát az 187o-ben megindult "Uj Magyar Sion" a régi "Magyar Sion"-nak. Hanem igenis második sorozat-nak kell ezt a folytatást elne- veznünk, s az

első

sorozattól élesen megkülönböz- tetnünk, nem csupán azért, mivel a: folyóirat uj szer-

kesztők

kezébe ment át, hanem

főleg

azért, mert tartalma, iránya lényegesen megváltozott. A Knauz kezében a folyóirat tisztán egyháztörténelmi dolgo- zatokat adott, az uj szerkesztök vállalatában már egyéb szakmákba vágó értekezéseket is látunk. És ép ez az oka annak, hogy maguk az uj

szerkesztők

megint

elölről

kezdték számitani évfolyamaikat. nem nyol- czadik, hanem

első

évfolyamnak vagy kötetnek ne- vezve az

I

870-it. .

Ennek a második sorozatnak, vagy mondjuk, az

"Uj Magyar Sionnak" felosztása, berendezése, pro- grammjához képest a

következő

volt: Értekezések

1 L. M. Sion 1869. 795, s kk. ll,

10 Három évtized!

(különböző

szakokból, melyek közt a magyar egy- háztörténet is mindig

előkelő

helyet foglalt el, de amellett az általános egyháztörténelem, az egyház- jog, dogmatika, bölcselet, 'apologia stb. is kép- viselve voltak, valamint az aktuális jelentöségü egyházi mozgalmakra is kiterjedt a

szerkesztök

figyelme); , -

Lelkészet és tanoda

(mely rovatban paszto- rális és neveléstani kérdések tárgyaltattak. de amely rovat egynéhány évfolyam elmultával, igen helyesen, beolvasztatott az

első

rovatba, az értekezések közé;

a harmadik rovat

Irodalom és müvészet

nevet viselt, amelyben uj könyvek, hazaiak és külföldiek recenzeál- tattak ; végre a negyedik állandó rovatba,

Vegyesek

czime alatt apr6 egyházi hire k, érdekes mozgalmak, személyi

tudősitások,

a protestáns felekezetek

_közlő­

nyeiből

polemice bemutatott

kőzlések

stb. foglaltak helyet.

Kljltemtnyeket

is hozott az "Uj Magyar Sion", hol többet, hol kevesebbet, persze mindig vallásos tartalmuakat, jobbára egyházi

férfiaktől eredőket.

Szellemesen irta egykor a geniális Várnai, aki még ma is kedves dolgoz6társa a Magyar Sionnak,

erről aberendezésről

: "Ugy szeretem olvasni a Siont, mint szeretek látni katonai tábort, a harczfiak válto- zatos csoportozatával. A Sion is ily táborformán van berendezve.

Elől

a tudományosság nehéz ütegei;

utána az egyházi, erkölcsi, társadalmi érdekeket

védő

sorkatonaság zás'zI6aljai; ismét az elöpostákröl hirt- hoz6 vadászcsapatok harsog6

_kűrtőkkel,

majd meg a mulattatás könnyü lovasságának vidám s fürge ug- rándozásai "végre a vegyes élelrni szerekkel

bőven

megrakott társzekerek hosszu sora ... "

¹

Mindjárt az

I

870. évfolyam

_első

lapjain ujb61 kifejtették a

szerkesztők

szándékukat, eszméj öket, programmjukat,

egyv.Főladataink"

ez. czikkben, ahol, feltárva a küzdö egyház viszontagságait, nyomasztó helyzetét, egyszersmind megbeszélik a m6dokat és

1 1871. évf, 938.1.

Három évtized! I I

eszközöket, melyekkel azt a helyzetet megváltoztatni lehet és kell, s azok közt lényegesen szükségesnek bizonyitják be a tudomány terjesztését, amit ők fo- lyóiratukban is czélul tüztek ki maguknak.

S e programmhoz hivek is maradtak; egymást érték

hónapról-hónapra,

évről-évre a tartalmasnál tartalmasabb értekezések az "Uj Magyar Sion

l'

szi- nesboritéku füzeteiben.

És tény, hogy ama tizenhét év alatt, melyekben a foly6irat Zádori (és eleinte Frankl) szerkesztésében a M.

Sionnak második sorozatát képezi

(1870-1886.),

ez a foly6irat előkelő helyet vivott ki magának a hazai kath. irodalomban. Értekezései közt nem egy, nem is tiz, hanem a legtöbb maradand6 becsü. Amely

állitast

megint nem

dicsekvési

Viszketeg adja tol- lunkra, hanem a tárgyilagos igazság, melyen nem is ütközhetik meg, aki tudja, hogy a buzg6 szerkesztö mellett oly férfiak voltak mint az Uj M. Sion dolgozó- társai,

szerzöi

ez

értekezéseknek,

akiknek nevei biztosi- ték a munka értékére 'nézve is. Hogy csak egynéhá- nyat soroljak el

közülök.

Dankó, Blümelhuber, Rajner, Danielik, Majer Károly, Schlauch, maga a régi szer-

kesztő Knauz, - Frakn6i (még Budapestről is, évtize- den át) s más neves tudósok sok értekezést közöl- tek az "Uj Magyar Sion"· ban.

Hát Várnainak remek causerie-i, Maszlaghynak

előkelő

utleirásai,

nem méltők-e arra, hogy, pusztán irodalmi tekintetből is, maradandó értékűeknek mon- dassanak

?

Mások is, sokan, kiknek nevei nem országszerte ismertek ugyan, de kiknek munkássága mindig alapos, értékes volt, dolgoztak az Uj Magyar Sion- ba. Zádori _kitünően értett hozzá, dolgoz6társakat szerezni folyóirata számára, melyet ugy szeretett, mint

szülö

gyermekét.

Sőt többet kell mondanunk: Zádori egy egész ir6i nemzedéket nevelt; buzditással, serkentéssel, s mi a

12 Három évtized!

---~.

fö, saját példájával sok fiatal papot szerzett a ma- gyar egyházirodalornnak, olyanokat, akik tán soha tollat nem vettek volna kezükbe, ha Zádori nem buz- ditja öket, nem kényszeriti öket sainte, hogy próbál- kozzanak meg az irodalmi téren.¹

1886-ban, ugy látszott, mintha az Uj Magyar Siont válság fenyegetné. Zádori János, a kinek szelleme akkor is még fáradhatatlan, bámulatos munkakedv- vel volt tele, amikor fizikuma már mindinkább a pihenésre volt hajlandó, mind

sürübben

és _sűrűbben kezdte felpanaszölni szemeinek

gyöngülését,

s emle- getni, hogyaszivéhez nőtt folyóiratot nem lesz ké- pes tovább vezetni.

Nehezére esett megválnia kedves folyőiratátél,

de a szükség parancsolóvá lett; gyönge, fájó szem- mel kéziratokat átolvasni, könyveket recenseálni, so- kat irni, korrigálni, egyszóval: szerkeszteni nem le- het. S igy a j6 Zádori maga szdlitotta fel ifjabb ta- nártársait, hogy vállalkozzanak a régi, s mint ö gondolta, az egyházirodalomban hézagot pótl6 foly6- irat folytatására.

Ezek annyival szivesebben engedtek a felszoli- tásnak, mert egyrészt szeretettel viseltettek maga az ügy iránt, másrészt már eddig is dolgozgattak a Zádori folyőiratába, - s igy esett, hogy válság he- lyett egészen simán ment át 1886. végén a foly6- irat ismét, tehát már másodszor uj szerkesztők kezébe.

Az 1887-iki évfolyammal tehát a "Magyar Sion"-nak ismét uj, harmadik sorozata vette kezde- tét. Uj sorozata nemcsak annyiban, hogy uj szer-

késztök

vették át a régi,jőnevüfolyóirat szerkesztését, hanem abban az értelemben is, hogy ezek még szi- gorubban ügyeltek arra, hogy a folyóirat megtartsa

1 E nemes férfiu életét és irodalmi munkásságát leirta dr. Walter Gyula szerkesztlStársunk a M. Sion J888. évf. 81., )70.,' 241. ll" - J889-ben másodszor is, külön és bővítve,

13 jó hirnevét,

rnint

tudományos, egyházirodaimi folyó- irat. Ezek az uj szerkesztők, (akikből azóta régiek lettek)! telve becsületes jószándékkal, telve az ügy iránt való lelkesedéssel, minden tőlök telhetőt elkö- vettek a folyóirat felvirágoztatására, tudományos ér- tékének biztosirására. Ha vajjon sikerült-e ez nekik, annak megitélését bátran a t. olvasóközönség meg- itélésére bizzák. Annyi bizonyos, hogy a szerkesztők

a programmhoz, melyet az 1887·i évfolyam homlo- kán kiadtak, hivek maradtak, aminthogy fognak maradni ezután is.

Gondolkoztak az uj szerkesztö k azon is, nem kötelességük-e nekik is, mint valaha Zádori és Frankl tették, megváltoztatni a folyóirat

czirnét,

minekutána

ők is ujra elölről kezdték számitani évfolyamaikat.

De legjobbnak gondolták visszatérni az eredeti czim- hez, s ujra a régi, tisztes "Magyar Sion" czimet tüz- ték a folyóirat homlokára.

Hogy mi a "Magyar Sion" ez időszerinti fel- osztása, iránya, - hogy milyen annak tartalma: azt t. olvasóközönségünk immár hat év óta látja, tudja.

Keresztény katholikus öntudat! ez volt kezdet-

től, ez ma is a szerkesztőknek ideálj uk ! Hogy ez az öntudat jusson érvényre mindenütt, a tudomány- ban, az elvekben, a társadalomban, az életben, - hógy egy keresztény katholikus férfiúnak

mértékével ítéljünk

meg mindent e világon, akár irodalmat, akár

kőzéletet

: ez

a mi törekvésünk, ez munkálkodásunk czélja.

És ma,

midön

a Gondviselés megengedte, hogy harminczadik évét folyóiratunknak betöltve,

folytathat-

juk munkánkat, megint csak azt hangoztatjuk, . amit eddig hangoztattunk, hogy, ismerve él. mi disztingvált

1 Neveik: Kereszty Viktor dr., Prohászka Ottokár dr., Walter Gyula dr., Horváth Ferencz dr. - Ez utóbbi _időközbenkilépett, s most az _első helyen emlitettnek nyujt segédkezet a szerkesztésben a második és harmadik.

14 Három évtized!

közönségünk

érdeklődését

a tudomány és a kath.

egyházi élet iránt, azt ki is fogjuk elégiteni legjobb

erőnk

és

tehetségünk

szerint, tájékoztatva t. olva- s6inkat a theologia s az azzal kapcsolatban

levő

tu- dományágak haladása iránt, nemkülönben a Krisztus örökifju . arájának, a kath. egyháznak életnyilvá- nulásai iránt, hozni fogunk ezután is, mint eddig, alapos értekezéseket az egyházi tudomány minden ágáb61

^{j -}

ismertetni fogjuk a nevesebb hazai és külföldi uj könyveket; - rövid közleményeinkben végül ezután is feljegyez zük ama közérdekü ese- ményeket, mozzanatokat, melyek az egyház életét figyelemmel

kisérő

nek

érdeklődését,

nem szabad, hogy kikerülj ék.

* ^* *

A "Magyar

Sion" életének harminczadik évfor-

duI6ját

nem hagyhatjuk nyom nélkül .elmulni. Elha-

tároztuk, ez évfordul6t azzal megünnepelni, hogy ez év deczemberében, Isten segítségét remélve a "Ma- gyar Sion

repertőriumával",

a "Magyar Sion" egész multjára

kiterjedő

általános tárgymutat6val ajándé- kozzuk meg t.olvas6közönségünket.

Ezen repert6riumban ugy tisztelt olvas6ink, mint minden

érdeklődő előtt

fel fogjuk tüntetni ama

thé-

mákat, melyekkel a Magyar Sion a lefolyt harmincz év alatt foglalkozott; fel fogjuk számlálni a czikke- ket, értekezéseket, melyeket hozott, meg fogjuk ne- vezni az ezrekre

menő

könyveket, melyeket ismertetett.

És ez a

repertőeium

lesz a "Magyar Sionnak"

legszebb dicsérete, ez munkásságának, s netán elért eredményeinek

hű

tükre, amelyet nagyhangú frázisok csak elhomályositanának, -

határkő

lesz egyszers- mind ez a repert6rium a mult s a

jövő

közt, ha ugyan, amint remélni merjük, a közönség szives pár- tolása a

jövőben

is osztályrésze lesz a foly6iratnak.

De meg azt is hiszszük, hogya Magyar Sion

Három évtized / 15 harmincz éves műkődésének, munkája eredményének ily bemutatása egy általános tárgymutat6ban méltó is, hasznos is a tudomány érdekében.

Méltő, mert e harmincz évfolyamban roppant változatos és nagyrészben igazán becses dolgozatok találhatók, melyeknek lajstromát a feledés homályá- nak átadni kár lenne, - hasznos, mert meggyőző­

désünk szerint az egyházi tudomány egyes kérdései- vel foglalkoz6k, átfutva e tartalomjegyzéket, ma is nagyon sok oly értekezést fognak abban megne- vezve látni, nagyon sok oly könyvismerterésre való utalást találni, amelyet munkásságukhoz vagy mint forrást fognak használhatni. vagy legalább mint utba- igazitó segitséget örömmel fognak üdvözölhetni.

Lám, a külföld tudományos foly6iratai már ré- gebben gyakorolják, és pedig nagy haszonnal, czik- keik repertórium ának kiadását bizonyosidőközökben,

némelyek tiz évenkint, mások pedig épenséggel min- den ötödik évben.

Vajha a "Magyar Sion" is, legalább minden évtized után adott volna ily általános tárgymutatót!

Legalább most, a harminczadik év betöltése után, pótolni fogjuk a mulasztást, s az eredmény fogja megmutatni, hogy e fáradságunk épen nem lesz kárba- veszett munka.

:f:s most, hadd következzenek ismét értekezé- seink, czikkeink, - s fogadja azokat t. közönségünk megint azzal a meleg érdeklődéssel, melyre az eddi- gieket méltatta.

A BÁBÁK KERESZTELÉSEI ES AZ

"EV.-REF." THEOLOGIA.

Irts VESZPRÉMI

Nagyelkeseredettségemben elhatároztam, ezentul a magyar egyháztörténelmet «ev.-ref.^II auctorokból tanulmá- nyozni: - mégis csak jó, (igy okoskodtamr; ha az ember az ö ura s parancsolója eszejárását ismeri, legalább tudja, hogy miképen - nem kell alkalmazkodni hozzá!

Megszereztem tehát Bod Péter uramnak «Hist. Hung.

Eccl.» czimü munkájának I889-i legujabb leydeni kiadását, mely bár Hollandiában jelent meg, de mégis báró Vay Mz#ós és Tisza Kálmán ő excjáiknak van ajánlva, és czimlapján e nevekkel ékeskedik, világos jeIéül annak, hogy e két főur iránt még az ottani «ev.-ref»világ is mily méltó elismeréssel viseltetik."

Mennyit ér egy magyar kálvinista történész kritika, igazság és igazságosság dolgában, felesleges részletes ben fej- tegetni; a ki valaha komolyan foglalkozott velök, tudja azt.

Igy volt ez mindig, igy van ma is, igy az öreg Bod Péter- nél is; - miért is volna másként? hisz' ha az emberek a történelemben csak az igazságot keresnék, akkor - az egész világ pápistává lenne!

Mulattunk tehát ketten, Bod Péter meg én, mig egy- szerre, a III. kötet 205. lapján egy tisztességes matrona, nemzetes Zanyik KataNn asszonyság, losonczi bába csatla- kozott hozzánk, ki is azután felelős mindazért, a mi most következik.

* * *

l A fentidézett munkának igenszerényczime: «Historia HungarOI'U11J Ecclesiastica» Az előttem fekvő 1888-90-ig három kötetben megjelent leg- ujabb kiadás, Leydenben látott napvilágot. A fentnevezett két református fil·

urnak ajánlva mint: «viris et de Patria et de reHgione praeclare merltls,» - tehát alighanem magyar pénzen jelent meg.

Az 1775-ben, V áczott, a püspöki nyomdában megje- lent "Mandata Regia intimata per Exc. Consilium Locum- tenentiale» czimü gyüjtemény 34. lapján található egy hely- tartósági rendelet, melynek fejezete· igy szól : «Intimatum Exc. Cons. Locumt. Regii de perniciosa praxi quorundam ministrorum acatholicorunz jJroltt"bentz'um cóstetrz'cz'óus in/an- tes vel z'n artz'culo mortis óaptt"zare, ex damnatis principiis quod Baptismurn nunquam alius quispiam a Praedicante tri- buere possit, infantes sine illo salvari queant, et cum illo etiam in infantia decedentes non salventur, nisi fuerint prae- destinati.»

Ezen, 1742-iki szepternberhó ls-én megjelent rendelet- nek1 indító okául, mint szövege mutatja, azon tapasztalatok szolgáltak, melyeket a pécsi püspök egyházlátogatási kör- utja alkalmával tett, hogy t. i. a református prédikátorok

"sok egyéb kárhozatos tévtanon kivül - inter alias eorun- dem pravas doctrinas -» azt is hirdetik, hogy gyermeket másnak, mint prédikátornak megkeresztelni nem szabad, még halálveszedelem esetében sem, amiértis ök a szü-

lésznőknek a szent keresztség kiszolgáltatását megtiltják azon okadatolással, hogy Isten a meg nem keresztelt gyer- meket, ha akarja, másként is üdvözitheti, s hogy a keresztség még az ártatlan kisdedkorában kirnuló gyermeknek ugy sem használ semmit, ha csak különben is «praedestinálva. nem volt.

Ezen tévtannal, és a református prédikátorok által gyakorolt vallási erőszakkal szemben a rendelet, mely nem az első e tekintetben.P utasitja a közhatóságokat, hogy egy- részt a prédikátorokat ezen, szamos lélek örök vesztét okoz- ható, - «complurium animarum .salutis periculum cum sub- sit» - tannak hirdetésétől eltiltsák, másrészt pedig a ba- báknak tudtukra adják, hogy szükség esetén ök is keresz-

1 Bod Péter is közli, III. 240.

2 Már 173I. októberhó 5-én jelent meg egy rendelet, mely meghagyta, hogy a bábák szükség esetén kereszteljenek, mely rendelet az alább említendő

Berényi-féle egyházi látogatásnak lehetett eredménye. Eredetijét nem sikerült felkutatnom. bár annak, ugymint Berényi jelentésének is az esztergomi levél.

tárban meg kell lennie. Idéztetik az 1769. márez. 20-án kelt Resolutióban.

Magyar Sion. VII. kötet. 1. füzet. ²

telhetnek ; egyúttal pedig ügyeljenek arra a hatóságok, hogy a prédikátorok a szülésznöket ebben se szóval, se tettel ne akadályozzák.

E rendelet ellen a református prédikátorok, különösen Nógrádmegyében, szokásuk szerint, nemcsak felszólaltak, hanem azt, - ismét régi, bárminő nekik nem tetsző tör- vény- vagy rendelettel szemben mindig követett szokásuk szerint, - tettleg figyelmen kivül hagyván, a bábákat to- vábbra is zaklatták, amiért Mária Terézia 1743. febr. 22-én1

ismét meghagyja a helytartótanácsnak, hogy e visszaélések- nek gátot vessen, ez utóbbi pedig februárhó 27-én kelt kör- rendeletében elrendeli, hogy a püspökök minden egyes esetet kellő ellátás czéljából jelentsenek fel; mi a helytar- tósági praxis szerint körülbelül annyit jelentett, hogya pré- dikátoroknak semmi bajok sem lesz; mert a feljelentés «ad acta» tétetvén, felfelé az a jelentés megy, hogy: benignissima Resolutio Dnis Praesulibus obsequiosissime notificata - és szent a béke!

Ha t. i. ugy tetszik a prédikátor uraknak; - a kik- nek pedig nem ugy tetszett, sőt ellenkezőlegannyira nyug- talankodtak, s annyira zaklatták a szegény bábákat, hogy a helytart6tanács 1762. februárhó Ig-énII kénytelen volt ré- gibb idevonatkozó rendeleteit ismételni, azon hozzáadással, hogy a királyi rendeletekkel nyakasan szembeszallők perbe fogassanak, s az ítéletek esetről-esetre megerősítés végett hozzá terjesztessenek fel. - Hadd legyen meg a püspökök- nek az az örömük, gondolhatta a Exc, Locumtenentiale, hogya predikátorokat perbe foghassák ; majd gondoskodunk róla, hogy az itéletek megerősitése ad kalendas graecas el- odáztassék. De azért Bécsbe mehetett a legalázatosb jelen- tés: «intimatum respectivis stb.»; hogyaprédikátorokat, ha továbbra is engedetlenkednének «actione fiscali conveniant, sententiam ferant,» - «hancque ante pronunet"a#onem et executionem horsum subrnittant ; in reliquo vero, - az em- ber itt szinte keresi ezt a formulát: «ut tamen aliquid fe-

I Mand, Reg. pg. 38. No XVII.

2 Mand. Reg. I-II. 103.

.J:t bábák keresztelései és az "ev~r~f:_th~~logia. 19 cisse videantur» _.- "in reliquo vero praenotatae Benignae resolutionis Regiae effectui sedulo invigilent,» - mely invi- gilálás ugyan cseppet sem feszélyezte a tiszteleteseket, amint legott látni fogjuk.

Mint olyanok, kik az emlitett Resoluti6kkal még ugy- nevezett "hittani» érvekre, és ide nem tartozó régebbi kir.

rendeletekre is hivatkozva szembeszálltak, különösen a vá- sárhelyi, szentesi és halasi prédikátor emlittetnek. Halason tényleg nagy elégületlenséget támaszthatott a reformátu- sok közt az

á

körülmény. hogy nem gyakorolhatták szaba- don ama hitelvöket, mely szerint inkább veszszen el örökké a gyermek lelke, semmint más, mint a prédikátor adja rá a különben, ha ,praedestinálva' van, amugyis felesleges ke- resztséget; - amiért aztán katholikus polgártársaikon állot- tak boszut, mint ezt egy 1766-iki deczemberh6 IB-án kelt helytart6sági rendelet.' bizonyitja, mely keményen megdor- gálja a halasi reformátusokat, amiérthogy nemcsak a katho- likusoknak templom építésére telket adni vonakodtak, hanem - val6szinüleg azért, hogy e kérdést ily módon elüssék,- katholikus cselédeiket is mind elüzték, söt egyáltalában min- den katholikus embert a városb61 száműztek.

Biz' ez nagy dolog vala, olyan, melyet a mai "állam»

okvetetlenül «kihágása-nak minösitene, ha t. L katholikusok követnék el; de a mindig "elnyomott» szegény protestán- soknak ezuttal is titkos pártfog6juk akadt valahol, amiértis aztán semmi bajok se lett a halasi atyafiaknak; kivéve, hogy a gyülölt pápistákat vissza kellett fogadniok a vá- rosba. Legalább igy rendelte ezt ama papir, melyen a hely- tartótanács sok kemény sz6 után a rájok r6tt pénzbirságot

"rendkivüli kegyelemből» elengedettnek jelenti ki, beérvén azzal, hogy ismét megparancsolja nekik, amire már régen kötelezve voltak, t. L, hogyakatholikusoknak kápolnára, ugyszintén pap-, mester-, s egyházfi-lakra telket adjanak s

temetőhelyet hasittassanak ki számukra - mib öl alighanem az ut6bbit legszivesebben teszik vala.

1 Mand. Reg. LXVI. 123.

2*

Mind e sok rendelet azonban mitsem használt, mert már 1769-iki márczius 20-án egy ujabbal találkozunk, mely ugyane dologról szól.¹

«Non absque gravissima displicentia intellexit Sacra- tissima sua Caesareo-Regia Aplica Majestas: qualiternam crebriores funesti eveniant casus, ut proles catholt"corum juxta ac Acatholicorum sin e baptismo decedant ideo, quod acathoitcae Obstetrices, per Praedicantes seu Ministros suos inhibitae, utut baptt"sare gnarae, in casu necessitatis spiri- tuale hoc Officium parvulis his praestare passim dectre- ctent.»

A legkegyelmesebb Resolutio ennélfogva ismételi serősen

hangsulyozza a korábbi rendeleteket, azon megtoldással, hogy a prédikátorok, különbeni hivatalvesztés terhe alatt tiltassanak el attól, hogy a bábákat ily téves irányban ok- tassák; a bábaknak pedig szigoruan hagyassék meg, hogy szükség esetén a veszélyben forgó kisdedeket keresz- teljék meg, akik pedig ezt tenni vonakodnának, vagy meg- tenni képtelenek, nem véve ki a katholikus valláson levő­

ket sem: hat6ságilag tiltassanak el a bábaság gyakor- latát61.

Hogy pedig a 18. századbeli református prédikátorok nem azért ellenzették a kisdedeknek a bábák általi megke- reszteltetését, nehogy ily módon «proselytaskodasra» alka- lom nyiljék, mutatja azon körülmény, hogy még a refor- mátus hiten levő bábaasszonyokat is meg kellett az ő erősza­

koskodásaik ellen védelmezni.

Ezt érdekesen bizonyitja maga Bod Péter, e tekintet- ben bizonyára kifogástalan tanu. III. Károly király ugyanis 1734. októberh6 20-án kelt Resolutiójában ujból megerősí­

tette. ama régebbi rendelkezését, mely szerint az akatholi- kus prédikátorok egyházi látogatás alkalmával arra nézve s

1 Mand. Reg. LXXXIV. 153. - Marczali: «Magyarország Tört. II.

J62<sef koraban,» It 203. ugylátszik, azt hiszi, hogy az egész bábakérdés csak akkor merült fel s ugy magyarázza a rendeletet, mintha az a gyermekek ka.' tholíkus neveltetését czélozta volna.

csakis arra nézve «in hoc duntaxat» vizsgáltassanak meg a katholikus főesperesek által: «num suos rite baptizent, seu ad valide baptizandum sufficienter sint instructi,» mely rendelkezés az 172 I. márcziushó Is-étől egészen I7-éig Pesten ülésezett (s végre egy protestáns bizottság hossza- dalmas beadványára 173 I-iki márczius ²I -én kiadott) ke- gyelmes Resolutio ötödik pontját képezte.

E Resolutiót közli Bod Péter, - id. kiad. III. köt.

205. s köv.lapon, azon, 1731-ikijul. 3-án kelt jegyzőkönyv­

vel együtt} melyet karantsberényi gróf Berényi Zsigmond, ez. nógrádi főesperes, az általa Losonczon tartott egyház- látogatásról gróf Eszterházy Imre esztergomi érsekhez be- terjesztett, s mely jegyzőkönyvbőlazt látjuk, hogy az ily alkalmakkor a prot. lelkészekhez intéztetni szokott kérdések mi sértőt sem tartalmaztak. Nevezetesen afelvett tárgyunkra vonatkozó kérdés, mely a g. helyen áll, igy szól: «Si abfue- rit Minister, et infans jam jam moribundus, - num possit baptizari per alium aliquem extraneae conditionis virum vel mulierem? ••.^l)

Mit válaszolhatott a lelkész ezen kérdésre, megérthet- jük a jegyzőkönyvek zárószavaiból, melyek igy hangzanak:

«Obstetrix loci Catharina Zanyik adjurata super eo, ut quantocyus insinuet neonatos et si periculum mortis sit, Mi- nistros de eo informet. Ad bap#zandum tamen nttnquam admütüur."

Már pedig akkor, 1731-ben, ugyanennek az egyházlá- togatási jegyzőkönyvnektanubizonysága szerint Losonczon 1500 református s 100 ágostai hitvallásu polgár mellett csak 30 katholikus cseléd és egy kath. «hospes» volt. Katalin asszony tehát bizonyára erőshitü reformáta vala, a kinek esze ágában sem leendett a katholikusok javára «prosely- táskodni,» s még sem engedték meg neki, még szükség ese- tén sem keresztelni, mert hát Kálvin ezt igy akarta, - oly- képen, hogy mint az 1769. márcz, ao-iki k. rendelet mu- tatja, épen a kálvinúta bábák csinálták a legnagyobb bajt, még katholz"kus családokban is!

Az akkori reformátusoknak ez a küzdelme szorosan ösz-

22 A bábák keresztelései és az "ev.-relli~~~ologi~t,-

szefügg a keresztségrel való eredeti fogalmukkal s meg kell vallani, hogy ezen szempontból ök csak következetesen jár- tak el. Kálvin ugyanis egyenesen tagadta, hogya kereszt- ség az üdvozülés1'e szükséges, szerinte a hivöknek gyer- mekei, ha keresztség nélkül mulnak is ki az életből, azért üdvözülnek, mert «szentek» és «az egyháznak tagjai» s mint ilyenek legott születésökkor Isten által örökösökül fogadtat- nak. Az idevonatkozó hely lib. IV. Institutionum cap. J5.

S.

^20. olvasható, me ly fejezet ^24. és ^25. szakaszában ugyanezt állitván, Krisztus Urunknak, szent Jánosnál, (III.

$.) található eme szavait: «... ha ki ujonnan nem szü- letik vizből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten or- szágába» - képletes beszédnek magyarázza, mely által Krisztus Urunk csak azt akarta jelezni, miképen eszközli Isten a mi megujulásunkat: «per Spiritum, qui purgando fideles animas, vice aquae fungitur» - a Lélek által, mely a hivő lelkeket megtisztítva és lemosva, a viz médjára mú- ködik. (Lásd még: Antidotum Concilii Trid. Cap. V. Sess.

6. és Resp. ad Art. Facult. TheoL Parisensis ; art. ^{J. -} Natal. Alex. Hist. Ecel., ed. Ferr. 1762. Vol. IX. pag.

124. et sqq.)

Kálvin amaz állitását, hogy a hivek gyermekeinek nincs szükségök a keresztségre avégből, hogy üdvözüljenek, oly- féle érveléssel iparkodik támogatni, hogy Isten egyáltalában megigérte, miszerint a hivők gyermekeit örökbe fogadja, minélfogva szerinte istenkáromlás lenne, a keresztség nélkül kirnuló kisdedek örök üdvösségér még más feltételtől, azaz a keresztségtől is függővé tenni. S ugyanezen érvelésselki- kel a keresztségnek világiak vagy épenséggel nők dl/alt' ki- szolgáltatása ellen. «Nem látom be» - mondja Hb. IV. In- stit. Cap. 15,

S.

^{20-22. -} «rninő elfogadható okokkal le- hetne ama, már századok előtt, .majdnem az egyház kezdő

évet"óen szokásóa vett gyakorlatot védelmeznt',1 mely szerint,

1 Nem nagyon vigyázott magára a «nagy» Kálvin, midőn e helyen eléggé naiv, elismerni és hangsulyozni, hogy itt is a kath. Anyaszentegyház- nak egy ősi, nagyon is okadatolt szokása ellen küzd \

ha az ige szolgája - ,minister' - kellő időben nincs kéz- nél, halálos veszedelem fenforgásakor, világi - ,laicus' - is keresztelhessen. De az ekörül eltérő nézeteket könnyü szerrel kiegyeztethetni, - még mindig Kálvin szavai ezek, -- ha amaz elvet tartjuk szem előtt, hogy azok a kisdedek, kik a keresztség felvétele előtt mulnak ki a világból, azért a mennyországot el nem vesztile Láttuk már, hogy nem kis mérvben bántjuk Istent, ha igéretében meg nem nyug- szunk, mintha az nem birna elég biztositó erővel, már egy- magában véve, hanem érvényesülhetés tekintetében a ke-

resztségtől. vagy holmi egyéb másodlagos toldalékoktól függne. Igaz ugyan, későbben hozzájárul (Isten igéretéhez) a szentség is, mint valami pecsét, de nem oly értelemben, mintha az Istennek valamely, magában véve erőtlen igére- tét érvényesülni segitené, hanem oly értelemben, hogy az arról való biztos meggyőződéstmibennünk megerősiti. (Ac- cedit postea Sacramentum sigilli instar, non quod efficaciam Dei promissioni quasi per se invalidae conferat, sed eam dumtaxat in nobis confirmet). Ebből következik - folytatja Kálvin, i. h. - miszerint a _hivőknek gyermekei nem azért kereszteltetnek meg, hogy ez által Isten fiaivá legyenek, kik addig nem voltak az egyház tagjai: hanem inkább azért vétetnek fel az egyházba bizonyos jelentőségteljes cseleke- det mellett, mert az (isteni) igéret jóvoltánál fogva már

megelőzőlegis Krisztus testéhez tartoztak. Azért nincs ve- szedelem, hacsak e jelentőséges cselekedet nem hanyagság- ból, megvetés- vagy figyelmetlenségből mellőztetik.Azért sokkal üdvösségesebb cselekedet, olyképen tisztelettel alá- vetnünk magunkat Isten rendelkezéseinek, hogy ne más- honnan vegyük a szentségeket, mint ahol ő azokat letéte- ményezte, s az isteni malaszt nincs is olymódon azokhoz kötve, hogy az, bizva Isten igéretébe, el nem nyerhető

lenne akkor, midön azokat nem vehetjük az egyház kezéből.»

Ebből magyarázandó ai 18. századbeli magyar refor- mátusoknak ez ügyben való fellépése; de ép ezért nehezen

érthető, miért tulajdonitanak ugyancsak a reformátusok ma a keresztség szentségének annyi fontosságot, melyet, ha fe-

24 A bábák keresztelései ~s az "ev.-rej.il theologi~ _ lekezetök alapitojának tanait követnék, voltaképen merőben

felesleges dolognak kellene tekinteniök, minden következ- ményeive1 együtt.

Kálvin ezen tévely eire vonatkoznak a Tridentinumnak

következő tételei: Sess, VII. Can. 4, 5, 6, 8 de Sacr. in genere és can. ^{I, 2,} 5 de Bapt., mig az ugyane szent zsinat rendeletéből kiadott káté illető helyen az idevonat- kozó katholikus tant bővebben magyarázza és okadatolja.

(Catechismus ex decreto SS. Concilii Tridentini ad Paro- chos S. Pii. V. Pont. Max. jussu editus ; P. II. cap. 2. c.

2. de Bapt, sacram. p. 24. 25. Lásd még Bened. XIV., De Synodo Dioec. VII. 5. 6. és 6. 4.)

Hogy csak is a téves dogmatizálási nyakasság s ko- rántsem a ,proselytáskodás'-tól való - különben is többnyire alaptalan - félelem volt az, mi a református prédikátorokat arra birta, hogy befolyásukat ily vész es irányban érvénye- sitsék : mutatja ama, számos rendeletből kiderülő körülmény, hogy igen sok oly egyén találtatott országszerte, kik, bár szüleik katholikusok voltak, mégis zsenge gyermekségöktől

fogva református hiten nevekedtek fel és éltek, mi alighanem

ellenkező irányu, természetesen soha sem «erőszakos» pro- selytáskodásnak eredménye volt, mert hiszen a kálvinismus soha sem erőszakoskodik (?!)

Igy például találunk (Mand. Reg. pg. 18g. No 103,) egy helytartósági leiratot, melyben 1774. januárhó 3-án ne- mes Madarassy István megintetni rendeltetik, hogy katho- likus vallásu, 14 éves szolgáját, Jedinák Jánost, kit szülei katholikus hitébőlmár, ugylátszik, egészen kiforgatott volt, vallásoktatás végett a tassi katholikus plébános elé állitsa.

Ime, egy világos példa, honnan kerültek ezek a ka- tholikus születésü, «de gyermekségök óta református hiten»

felnevelkedett egyének, kikről, mint legott alább látandjuk, az Excelsum Consilium jobb dologhoz méltó következetes- séggel mindannyiszor oly gyengéden szokott gondoskodni, nehogy valamiképen ismét katholikusokká legyenek! Csak- hogy jelen esetben kiskoru János fiának hitehagyása miatt panaszt tévén annak atyja, az Excelsumnak mégis fel kel-

... .~__~~~~kkeresztelései és az "ev.··rej.1i theologia. 25 lett szólalnia. Madarassy uram e János gyereket - egészen divatos, fin de sieele-módon - lehozta volt gömörmegyei Mikolcsány községéből a pestmegyei Tassra, valószinüleg azért, hogy «jövőjét alapitsa meg,» meg azután azért is, hogy mellesleg egy kissé kálvinistává is tegye, - ami nem

«proselytáskodás,» sem nem «Iélekvásárlás,» mert e kettőt tudvalevőleg csak a pápisták üzték és üzik!

De rajta is volt az Excelsum Consilium, hogy csak módjával üzhessék, és hogy ne minden egyes ,Jedinákjános' kerüljön vissza a pápista sötétségbe. Nemcsak hogy egyre biztatta a katholikus papokat, hogy az eretnekeket csak

«suaviter» édesgessék a kath. hitre (Mand Reg. 1753. sze- ptemberhó 3-án, 176I. január g-én stb.); hanem már 1750.

január ro-én óva inti az illető hatóságokat: «ne apostatae ante praeviam inq uisitionem in jus vocentur neve haretici, quz' a parentt'bus cathoNcú 01#, nunquam tamen cathoh"cam /idem p1'ofesst'fuerunt, pro apostatis habeantur.»

Jedinák János barátunk tehát, ha apja nem kellemet- lenkedik, bizonyára szépen elkerülte volna az apostasiára akkor fennálló büntetést, sőt meglett .korában azon kiváló szerencsében is részesülhetett volna, hogy minden akadály nélkül kálomista leányzót vehet vala hitvestársul, létezvén egy 1"762. februárh6 25-én kelt rendelet, mely r6la már

előzetesen is gondoskodott: «vetans eos, qui nunquam ca- tholicam fidem professi, sed in haeresi educati fuerunt, ab ineundo cum haereticis Matrimonio arceri, hac praeczSe de causa, qnod e partntt'bus Catho#cz's natt' st'nt . . .{(¹

Ily gyengéd módon intézkedett már akkor az Excel- sum Consilium Locumtenentiale a kalvinismus létszámának szaporitásáröl, s magas figyeimét e tekintetben még a czigá- nyok sem kerülték ki, mert habár öket I774-iki juniush6 30-án k. Intimatumában2 eléggé tiszteletlenül «inutilis et publico perniciosa genss-nek nevezi, mégis egy füst alatt elrendeli, hogy az azoktól «Regulatio» czéljából elvett gyer-

1 Mand. Reg. UII. 103. és ismét LXIII. 119.

2 Mand. Reg. XXXIII. 267. és cvr, 194.

mekek, ha akatholikusok, valahogyan ne adassanak mások- hoz, mint ismét csak akatholikus parasztokhoz felnevelés végett. Valószinüleg attól tartottak, hogy különben a katholi- kus alpapság, mint manap mondanők, a magyarországi pro- testantismus nagy kárára «elanyakönyvelné» vagy épenség- gel elszöktetné e gyermekeket, (mint tettek, ugyancsak anno Domini 1774. évben a kecskeméti barátok, kik Nagymonori Györgynek és Major Katalin, Vékony István özvegyének gyermekeit rövid uton «violenta ratíone» elvitték, amiértis nevezettek panaszt tévén, a helytartótanács ugyanaz évi májushó 7-én Migazzi bibornokot, mint váczi püspököt fel- hivja, hogy «ez ügyben nyilatkozni,» addig is pedig ilyetén viclentiakat keményen megtiltani sziveskedjék.)¹

Hogy e gyermekek protestáns árvák voltak-e, mint Marczali - J. 273. - alighanem ez esetre vonatkozólag véli, avagy nem kellett volna-e nekik a törvény szerint ka- tholikusoknak lenniök, arról természetesen hallgat az "intéz- vény.» Te pedig, szives olvasó, megértheted ebb öl, mely ólomsulylyal nehezedett a katholicismus, mint államvallás, a szegény elnyomott protestantismus vállaira; mert az idéz- tem Intirnatumok mind bibornokokhoz, érsekekhez, püspö- kökhezvannak intézve, ezek által szépen tovaadattak, kihir- dettettek, sőt, amely kötet azokat «ad eorum praecipue, qui inanimarum cura positi sunt, usum et directtonem» mind egybefoglalja, az a kötet püsp(j'kz' nyomdából került ki.

Egyébiránt szegény kálvinistaknak e baján is, hogy t.

i. nem volt szabad gyermekekeiket s mel1esleg tiszta nye- reség gyanánt egy-egy katholikus szülőktől született gyer- meket is keresztség nélkül kimulni hagyniok, (mi «Ielkiisme- retöket» szekas szerint nagyon fájdalmasan érinté,) e bajon is a «Benignurn Rescriptum de 25. Oct. 1781. No ^5189.»

az u. n. «Türelmi Patens» segitett alaposan, midőn9. pont- jában ezeket rendelé: Cum propter Bap#smos per Obstet- rices admz11t"strandos, Helvetieae Religioni addictos contra eorum Dogma vexari, aut puniri nulla modo velimus, Ordi-

1 Mand. Reg. LXII, I18.

narios ad praescriptum hujus Benignae Resolutionis Nostrae instrui, c1ementer praecipimus»; -- és a 17-dikben: «Cum hucdum Episcopi Romano-Catholici occasione visitationum Canonicarum, Ministros etiam Augustanae et Helvetieae Confessioni addictorum relate ad AdministrationemBaptismi visitare atque examinare consueverint, ab hac Visitatione praeattactos Ministros c1ementer dispensamus.»^l

Ha az ember e két rendelkezés elsejét, aPatensnek 9. pontját figyelmesen elolvassa, önkénytelenül az a gyanu támad benne, hogy II. József nem tudta miről van itt szó, hanem hogy ellenkezőleg, a kálvinisták patronusai azt hitet- ték el vele, hogy ezek a szegények azért büntettetnek és

«vexáltatnak,» mert bábaik keresztelni szoktak ! A protes- tánsok érdekében hozott törvényekben gyakran találkozunk ily hely ekkel, ahol a látszólagosan rosz irály csak arra szolgál, hogy olyasmi csempésztessék be a törvény szöve- gébe, mit nyiltan kitenni még sem mernek.²

1 Collectio Benignarum Normalium Resolutionum Caesareo-Reginrum in materíu Commissionis Eccl. rebusque eanelem contingentibus usque annum 1785. ínterventarum. Pest. Litt, Trattnerinis. II. köt. 357. - Figyelmeztet- jük aszives olvasót a Pat ens variansaira, melyek sokkal nagyobbak, semhogy azokat az ,Ieleale' és ,Normale' közti bureaukraticus dístínctíöböl kellőenki lehetne magyarázni. Német sziivege, 1781. eleczember 21-éről keltezve, talál- ható a .SammJung der k. k. lancJesfürstl. Gesetze und Verordnungen in Pub- lice-Eeel. Wien, Trattner u. 1784-t61 kezdve több éven át folytatólagosan megjelent gyüjtemény első részének 154 lapján. Összeállitotta telő Huber ' Al- brecht ur, volt kat ech et a, ki előszavát «an seine Brüder, die Geistlichen in allen k. k. Staaten» ekként kezdi: «Ich übergebe Ihnen hi er, meine Herren.

elie von mir gesammelten landesfürstlischen Gesetze und Verordnungen in Publíco-Ecclesíastícís, und ich hoffe, dass Ihnen diese Sammlung nach Ihren heiligen Bűchern das 70ichtigste sein zaird.»

Ez már azután csak nem «forrudalmár,» a ki ezen «rendeleteket» a missale és a breviarium fölé helyezi; nem lévén e kettő «szent könyv.»

Azonban, ne legyünk háladatlanok! Sehonnan sem lehet a protestán- sokat jobban fotografirozni, mint az ilyen gyüjtő munkákból.

2 Ilyen az 1868. LIII. tv. czikk épen napjainkban annyiszor emlege- tett 12. §-ának második kikezdése is.

Ott ugyanis, az első kikezelés után: «A vegyes házasságokból szár- mazó gyermekek közül a fiak (sicl) atyjoknak, s a leányok anyjoknak vallá- sát követik» - ez a bölcs mondat következik: «A törvénynyel ellenkező

Hogy II. Józsefet alighanem ama tévedésbe ejtették, mintha a kálvinisták azért büntettetnének meg, mert náluk néha még a szülésznök is keresztelnek, azt a Patensnek né- met szövege is sejteti, melynek g-dik pontja igyszól :¹"Da Se. Kaiserl, königl. Majestat keineswegs wollen, class die schweitzerischen Religionsverwandten wegen Admz'mstrz'rung der Taut« durch dz'e Hebammcn wider ihre Grundsaetze gekraenket oder bestraft verden mögen, so befehlen Aller- höchst Dieselben, dic Ordinarien auf die Vorschrift dieser allergnaedigsten Resolution anzuweisen.»

Hasonló irányzatos homályossággal szól e szakasz Mar- czalinál, II. 5I5. 1. "Propter Baptismum per obstetrices ad- 1Ju'nislrandum helvetieae Religioni addicti contra eorum Dogma non vexentur minus puniantur» (sic.),

bármely szerződés,téritvény vagy rendelkezés ezentul is érvénytelen és semmi esetben se birhat jogerővel». . . mely bölcs mondat mint ,motto' valamely törvénygyüjtemény homlokán helyén lenne talán, de mint ,törvény', eltekintve különben a törvényeinkben megszokott prókátori magyartalanságától isvalósá- gos csodabogár lenne, ha nem tudnők.hogy az uralkodó kalvinismus itt is ugy tőn, mínt a Türelmi Patensben : kiforgatva a mondatot gramatikailag helyes alakjáb ól, indirecte akar valamit mondani, amit directe kimondani nem mer,

Itt van _előszöraz "ezentul is" - ezzel ránk erőszakolja, hogy a ,Reversalisok' ezelött ir érvénytelenek voltak; pedig ez egyszerüen nem igaz, és hogy nem az, mutatja a 17. §., meJy kizárja, hogy a törvényt visszaható

erővelbirónak tekintették.

Aztán míféle magyarság ez: «semmi esetben sem birhat jogerővel»?

Hozzá vagyunk ugyan szokva, hogy törvényeink holmi megfelelőnémet ren- delkezéseknek gyarló fordításaí ; - sejtjük is honnan vették Sclon-jaínk az eszmét: de itt még arról is volt szö, hogy kellőlegleplezetten mondassék ki ez az .elv': «bár a legnagyobb szellemi zsarnokság a szülöket e téren a szabad rendelkezés jogától megfosztani. - s bár nem tudjuk okadatolní, hogy egy különben causa turpis- t nem tartalmazó rendes szerződés miért ne birjon civilizált országban jogerővel,"":'mégis igy rendelkezünk, mert a kal- vinizmusnak ez a parancsa.»

Ezt persze igy nem lehetett kimondani, s onnan van végre, hogy ahe- lyett, amit minden logice gondolkodni tudófőaz alinea elején várna: «Bármely ezen törvénynyelellenkezőstb.» . . . azt a mottoszerü formulázás t választot- ták, mely első pillanatra csak ugy eltéveszti az olvasot, mint a Türelmi Pa- ten snek gyártói eltévesztették II. Józsefet.

1 Sammlung,I. 157. l.

A ki az eléggé hosszu türelmi patenst csak egyszer is figyelmesen végigolvasta, jól tudja, mennyire hatol ez a részletekbe mindenütt, a hol a protestánsoknak kedvez,kü-

lőnösen a kálvinistáknak,^l mig az ágostaiak s a görög nem egyesültek néha kissé nagyon is háttérbe szorulnak. Honnan e homályos fogalmazás épen itt? holott a Patens irányzatá- nak s egész irályának sokkal jobban felelt volna meg, ha e o-dik pont nyiltan és egyenesen igy szól: A keresztségnek a bábák általi kiszolgáltatása a helvéthitvallásnak dogmá- jába ütközik; azért tehát ne büntettessenek vagy zaklattas- sanak ennek elmulasztása miatt, mert jelen Patensünk egyik ezéíja az: megakadályozni, nehogy bárki oly vallási tény- kedésre szorittassék, mely meggyőződésévelellenkezik.»

De ahelyett, hogy ily nyiltan s egyenesen szólna a patensnek szövege, - pedig II. József ugyancsak világosan és határozottan szokott máskülönben nyilatkozni, -- épen e helyen, s csakis e helyen, mindkét nyelven feltünően rosz irálylyal kerülgeti a punctum sali ens-t, világos bizonyságául annak, hogy az igazi tényálladékkal nem mertek a császár elé állani, mert ő soha sem irt volna alá oly czikkelyt, mely azt hirdeti, hogy a keresztség szentsége felesleges.

Mert ne értsen félre a szives olvasó, midön azt mon- dom: bármit hozzanak fel, joggal, II. József rendszere s modora ellen: de az a vád, mintha ő a protestantismust fölébe helyezte volna a katholicismusnak; sőt, mintha csak egyenrangunak is elismerte volna azzal, - ez a vád a legigaz- ságtalanabb sérelem, melyet e nagyeszü, de félrevezetett, szerencsétlen fejedelem emléke iránt elkövetni lehet, amint azt magának a türelmi patensnek bureaucraticus irodalma is bizonyitja.

Félrevezették itt is, aminek köszönhető,hogy a türelmi

1 «Sckw4iaeriscke Religions'IJerwandten» nevezi őket, a mai ,magyar' valláson levőknek őseit az eredeti német szöveg. Kinek ne jutnának itt eszébe Máriafi Istvánnak - Igaz Ma,tryarI. 13. l. - e szavai: «De valjon micsoda orczával merik a kalvinisták az ő vallásukat magyar vallásnak, magyar hitnek nevezni, mely éllel összeáll azzal az igazi, régi magyar hittel, melyet a régi, igaz magyarok tovább 500 esztendőnél követtek»?

Ja

patens g-dik pontja Kálvin egyik legádázabb tévtanának diadalát biztositá Magyaroszágban; s félrevezetik ma is a közvéleményt mindazok, kik azt állitják, hogy a kereszt- ségnek kt" általi elvégzése körül a protestánsok által ujab- ban támasztott hajsza náluk «vallásos meggyőződésbő}"

eredt; _. Iza a «schweizerische Religionsverwandte» mai magyar epigonjai ismerik felekezetök alapitójának dogrnati- káját, és ha kö·vett'k, -- akkor náluk a keresztség sem érhet sokkal többet mint a házasság.

Avagy igaz: nagy dolog náluk mind a kettő.: mert hisz látjuk, hogy legujabban ezekkel buktatnak kormányokat Magyarországon!

PÁR SZÓ AZ EGYHÁZI

_ZENÉRŐL.

Irta W ALTER ANTAL.

Amint ezuttal irni szándékozom, annak jobban szerettem volna ezt a czimet adni: «Phylloxera az egyházi zene talaján.»

De ily czimmel nemcsak, hogy eredeti nem lennék, hanem talán még a Sion «Rusticusv-át, ki a «M. Sion» 18g1-iki deczember havi számában azt a jóizű csevegést közölte az Ur szőllőjébenpusztitó phylloxeráról, e «plágiummal» meg is bántanám. Ezt pedig már csak azért sem akarnám, mert nagy gyönyörüséggel olvastam, és másoknak is, - kiket illet - felolvastam Rusticusnak azt a czikkét.

Szeretném is utánozni azt az ötréfás hangját, melynek hallása közben ugy éreztem magam, mintha valakit siró szemekkel nevetni látnék. De hát én nem rendelkezem az- zal a szerenesés humoristikus vénával, s igy törekedni fo- gok legalább Rusticus ur rendszerét követni és az igazsá- got nem pedans összefüggésben, hanem kissé szórványosan, a hogy az ember kis zsebkönyvében összejegyzi, kimondani.

l!ár 8z6_ az egyházi zenéről.

Azzal a hallatlan állitással kezdem meg, hogy a «musica sacra», a liturgikus zene, a katholikus isteni tiszteletnek lé- nyeges része.

Lényeges része? a «kornyíkálás»] Ez csakugyan erős

állítás. Kisértsük meg annak bebizonyitását.

Azt mindenki elismeri, hogy a katholikus istenitiszte- letét a lex liturgica, - melynek SS-ai a rubrikák -sza- balyozza. Ezek a rubrikák feltalálhat6k liturgikus könyveink- ben, ^ól missaie, rztuale, pontijicale, ceremoniaie eptScoporum és brevz'ariumban. Kétes pontokat felvilágositanak a S. Ri- tuum congregatio döntvényei.

A rubrikák lelkiismeretben stricte kötelezők.Kiket er-

ről Rusticus czikke meg nem győzött, azok számára ide irom az 1725. évi r6mai zsinat erre vonatkoz6 határozatát: «Ab omnibus fieri volumus et mandamus, ut in sacramentorum administratione, in Missis et Officiis divinis celebrandis aliis- que ecclesiasticis functionibus obeundis, . non pro libito in- venti et irrationabiliter indueti sed recepti et approbati ec- clesiae catholicae ritus, qui in mz'nimt"s ett'am sine peccato neghgi, omt'ttt' vel mutart' haud possunt, peculiari studio ac diligentia serventur.»

Már most melyik rubrikáb61 következik fentiállitásern? Tessék felütni a Missale rubrikáit. A XVI. 3. igy sz6l:

«In Missa solemni, quando dici debent, a celebrante Gloria in excelsis et Credo intonantur et cantantur : Dominus vobiscum et orationes ante Epistolam, Dominus vobiscum, Oremus ante orationes et Offertorium, Praefatio, Per omnia saecula saeculorum cum Pater noster, Per omnia- saecula saeculorum cum Pax Domini et orationes post communio- nem.sEzekbőlvilágos,hogy Missa solemnis ének nélkül nincsen, non datur, s 'hogy ennélfogva az ének, respective a zene az ünnepélyes misének lényeges része. A «gyengébbek» ked- véért megjegyzem, hogy mikor liturgikuszenérőlvan sz6, első

sorban mindig ének értendő,ének lévén a zene xat'i~=Ol~u.

Az idézett paragraphus pontosan előírja a papnak és énekkarnak, mit kelljen énekelnie az ünnepélyes mise alatt;

de nem tesz emlitést arról, 1Jzt"kép kell azt énekelnie ? A