Magyar Sion 1894 facsimile

MAGYAR SION.

EGYH1ZIRODALMI FOLYÓIRAT,

SZERKESZTIK Dr. KERESZTY VIKTOR,

Dr. PROHÁSZKA OTTOKÁR, - Dr. WALTER GYULA.

Az új sorozatban VIII. évi folyam.

(Kezdettől

XXXII. lÍvi folyam.)

ESZTERGOM, 1894.

Nyom Buzarovrte Gusstevne.l FBztergoxn

MI AZ A SOCZIÁLIS KÉRDÉS?*)

Irta DR. PETHÖ.

Az emberiség a "facilis descensus Averno" lej-

tőjén

rohamosan sülyed, s a sebesedés törvénye

sze-

rint rövidebb

idők

alatt futja be a romlás gyászos pályáját.

Az egész középkor az ,)sten jogait" hangoz- tatva rendezte a világ ügyeit, s .mondhatni, hogy mindent összevéve, jól rendezte és sokáig föntartotta.

A

reforrnácziő

óta pedig pirkadt az "ember jogainak"

öntudata, mely véres, biboros hajnallal hasadt a fej- vesztett s a guillotine alatt fejjel megkurtitott emberre.

S

miőta

az hasadt, azóta már nem századokkal

mér-

jük az

idők

folyam át ; hanem csak egy, számtalan vészjel által nyugtalanitott századdal, s hogy hány tized jön utána, azt ugyan ne nagyon vérmes álmok-

*) A vörös és fekete zászlót csak az imént lobogtatták a kath. nagy- gyűlés alkalmából a zsidó zsurnaliszták ; maguknak vindikálva természetesen a vörös zászlót. - A vörós zászlónak van ~alami lét joga s ezt a létjogát a

»társadalmi kérdés« alapitja meg. - Ez a két zászló most is, de kulönösen a legközelebb jövőbenméri majd össze erejét, amikor más zászlók nem lesz- nek, mert más kérdés egyáltalában nincs, mint ezek: rend vagy rendetlenség, - élet vagy halál, - kereszt vagy vakoló, ember vagy állat. De mível e kér- désnek aktuális _jellegűkiadása a soczializmus, azért a »Sion«-ban tüzetesen foglalkozunk majd e tárgygyal s előre is felhivjuk e kérdésekre az olvasó kosonség figyeImét.

4 Mi az a socziális kérdés?

kal pitykézgessük; - mert gyors tempóban lesiklott a történelem szinvonala az "ember jogainak" magas- latáról az "állat jogainak" lápjába.

Most az "állat jogainak" korszakát éljük.

Az

dllat

emanczipáltatott az emberben; az állati ember lépett föl a világ szinpadán, az az ember, aki korlát és tekintet nélkül, igazság és szeretet nélkül, a modern szabadság zsarnokságával s a lét ért való küzdelem könyörtelen jogczimével szerezheti magának azt, ami jó neki: élelmet, hatalmat, élvezetet; mert mást nem ismer és nem kiván. A szivárványt nem bámulja; de a vállút nézi; a csillagokba nem tör, melyek az égen ragyognak; csillagai legfölebb a ko- ronák s a ragyogó, kéjes szemek. Eltaposhat minden gyengébbet, kiszipolyozhat minden vért és

velőt,

váj- kálhat a teli

tálakban,

dúskálhat szeme-szája javaiban, kiemelhet

_{fészkükből}

ezreket s miután kedélyesen bele- ült, szerzeményükbe

naplopokká

s a társadalom pro-

letárjaivá

degradálhatja a kis embereket; mert az

erősebb győz,

- s a

győzelem

megkoszorúzza

az dllatot az emberben.

Nézzétek ezt az állatot, amint le1eplezve s a

fől­

jajduló s perczre kijózandó emberiség átkától átsze- gezve áll azon mély

útvesztő

árok

előtt,

melyet Pa- nama-csatornának hivnak! Nézzétek ezeket a becsü- letrend keresztjével ékesitett, aszalonok routinejával legyalult, sima, ügyes társalgású csa16kat, kik élvez- nek, zsarolnak, s miután kihasználták erényeteket és becsületeteket, mérget isznak vagy megszöknek. Mi lesz ezekben piedestalra emelve az aranyborjú-e vagy az aranydisznó ?

Nézzétek az "onorevoli"-k gyülekezetét a római

bank botrányaiban ! Úgy-e csupa "onorevole" , csupa

tiszteletremélt6 "galant-uomo!" S lássátok ezek ural-

kodnak rajtatok; legpiszkosabb szenvedélyeiket szol-

gáljátok, s mialatt

ők

hatalmukat és igényeiket annyira

terjesztik, amennyire a lelkiismeretlen raffineria s a ti

Mi az a socziális kb'dés? 5 ostobaságtok és jámborságtok terjed: addig ti a jár- mot huzzátok s az "emberi

jogokból"

az emberi nyo- mort és szenvedést jussoltátok.

Borzasztó megnyilatkozása az elkeseredésnek és elfojtott dühnek

!

Ismeritek-e ezt a beszédet? így be- szélnek az ember-állat jogainak proklamáczi6jáná1.

De hiszen már nem beszélnek; már tesznek! Az alsó társadalmi rétegek szervezkednek, hogy nekik is jusson abb61, amiben azok ott fönn vájkálnak s az ember-állat bennük is bődül, élvezni kiván. S mert nagyon kiván, azért neki iramodik, száguld, tipor, tapos s a hunnok és vandalok szerepére készül egy oly társadalomban, mely megérett arra, hogy kivá- gassék szúette fája és

kiperzseltessék

az a méreg- gyökér, mely annyi halált és oly mételyt fakasztott az emberiségben. Ez események fonala pedig azért gombolyodik le jelenleg rapid gyorsasággal a társa- dalmi logika sodrőfájáről, mert a negyedik rend meg- ismerte nyomorát és erejét, s kilépve a, társadalom

örvényeibőlkiemeli és romba dönti azt, ami izmos rabszolga vállain épült, - kiemeli és romba dönti a fönnálló társadalmat.

Az Isten-jogokból tehát ember-jogok, s az em-

ber-jogokből állat-jogok lettek, s miután az ember állattá lett földúlja azt a társadalmat, mely az Isten országa, civitas Dei s az Isten fiainak háza volt, s alkot magának vagy egy vadont fenevadak számára az anarchismusban, - vagy egy út6piát a socialde- mokratismusban; de mindenesetben széditő sietséggel sürgeti a régi társadalom újjáalakitását: s ez a soczid- lis kérdés.

Ki ne érdeklődnék az újkor legforrong6bb, a társadalom alapjait földúló s új földi paradicsomot

igérő mozgalom iránt, melynek neve a soczialismus?

Főleg ez utols6 jellege kezd napjainkban csábit6lag hatni az ifjúság képzeletére is; hogy ne, hiszen új világot, boldog nemzedéket látni a föld virányain ;

6 .Mi az a Hocziális kérdés?

összezúzni a régi jármot, melyhez annyi véres emlék tapadt, s melyet megrothasztani nem volt képes sem a türelmes népnek verejtéke, sem a

próféta-

és apos-

tol-számbamenő,

elégedetlen lázongók vére; mindenki

előtt

kedves álomkép, de az ifjúságnak, mely még jó nagyrészt önmaga számára akar lefoglalni az új világ s

új

boldogságból, nemcsak vonzó álomkép, de itta- sitó,

lelkesitő,

elragadó utópia. Siet tehát, hogy meg- valósitsa !

Másokat a mozgalom rémületes öldala foglalkoz- tat; a szeretet azon intézményekhez, melyek évezre- deken át a népek sátorfái voltak, s a hit, mely a lélek szentelt érdekeit az új tanok által rombadöntve látja, fölcsigázza tehetségöket s egyéniségük egész erélyével indulnak meg az ellenséges áramlat ellen, nem a 48-as honvéd ruganyos, huszéves lelkesülésé- vel ugyan, de a hadjáratokat végigszenvedett prae- toriamus izmos karával s biztos szemével.

Ez

érdeklődésből,

talán mindkét fajtájából ragadt rám is egy kevés s amikor szerét tehettem, szivesen néztem tüzetesebb informácziók után. Történt, hogy

első rendű,

német tekintélyt a soczializmus terén mo- dern szokás szerint meginterwiewolhattam a

kellő sze-

rénységgel, s nyom ban föladtam neki a kérdést: "Tanár úr, mi az a soczializmus, s hogyan segitsünk a nagy társadalmi bajokon?"

"Kegyed - mondá a tanár, följebb lökvén sze-

méhez a lecsúszó pápaszemet - bizonyára nem az

orvoslást

igérő, socziálista

rendszereket érti ez alka-

lommal a soczializmus alatt, hanem a modern társa-

dalom nagy sebét, melyet soczializmussal gyógyitani

sietnek. Ez esetben azt kell Önnek felelnem, hogy a

soczialis kérdés tényleg a régi társadalom krizise,

vagyis minden eddig fönnálló társadalmi alakulásnak

és szervezetnek

bomlása.

A társadalom úgy teremt

magának szervezeteket, mint ahogy a viz váj magá-

nak folyómedreket, tavakat és tengereket; partjai biz-

JIi ae a soesiálie kérdés? 7

tositják az egésznek harmoniáját, rendezett keringése föltételezi az életet. Ha most minden viz kilépne ed- digi

medréből

s más útakat és helyeket keresne

ma-

gának mint az eddigieket; a régi alakulások fölbom- lása s az

új

alakulások megteremtése leghivebben visszatükröztetné ennek a nagy krizisnek képét, me- lyet socziális kérdésnek hivunk. "

Emlékszem, hogy mikép iparkodtam a társada- lomnak itt emlegetett

szervezeteiről

hamarosan kon- krét fogalmat alkotni; akadozásomban ki is ejtettem a szót "társadalmi szervezetek", oly hangsúlyozással, melyet vontatott kérdéseknek adunk. A tanár észre- vette nehézségemet s így szólt.

"Társadalmi szervezetek! igen, ez a

fő.

Kegyed úgylátszik nincs tisztában ez elvont szó konkrét értel- mével, s a szó által jelzett dolog számtalan kiadásai- val. De ezt is az emlitett hasonlattal fogom Önnek megvilágitani. A folyók, patakok és tavak cseppek-

ből

állnak; de e cseppek önmagukban, elszigeteltsé- gükben sehol se szerepelhetnek állandóan, legfölebb átmeneti módon; mert egyenkint fölszivatnak, elta- postatnak, elpárolognak, azért hogy mint állandó ala- kokkal számolhasson velük a földrajz, összeköttetés- ben, tömegben lépnek föl. Tegye a csepp helyére az embert; a folyók, patakok, tavak, tengerek helyébe a családot szükebb vagy szélesebb értelemben, - a czéheket, - a

kereskedő

kamarákat, - a nemesek, - a papok rendjét, - az egyházat, - az államot s rögtön kiveszi majd a "tertium comparationis''-t, az érdekközösség által - legyen szabad a fizikára is

ezt

a szót alkalmaznom - megalkotott összetartozá- sokat. E társadalmi szervezeteket ha összetörik, kell helyükbe másokat emelni. A társadalom modern kri- zise abban áll, hogya munkából

élő

nagy népréte- gek társas szervezeteit vagy már összetörték vagy javában folyik bennük a bomlás; - ezzel egy

időben

föllép a szegénység vagyis a

megnemélhetés. "

8 Mi az a soceiálie kérdés?

A társadalom tehát szakit a régi alakokkal s teremt magának ujakat; teremt a

sz6 szoros

értel- mében új világot."

Sokat beszélt még ez irányban; de a

főgondo­

lat mindig ez maradt: a socziális kérdés

a régi tár- sadalom szervezeteinek, első

sorban

a keresetre, a mun- kára vonatkozó szeruezeteineé és testtiieteinet: szét6omlása;

már pedig a szétbomlott szervezetek helyébe okvet- lenül kell más alakulásokat helyezni: tehát helyeznek is, vagyis inkább iparkodnak helyezni, s aszerint amint mást és mást helyeznek, aszerint hivjuk

őket

anarchistáknak, soczt'áldemokratáknak,

vagy a társadal- mat keresztény alapokon

rekonstruáló keresztény-soczia- listdknak.

Gondolhatjuk már, hacsak futó pillantást is ve- tünk a most átolvasott syllogismusra, hogy a társa- dalom szervezetei, és in specie a munka-szervezetek nem lebegnek a

levegőben,

hanem ezer gyökérszállal ereszkednek bele az ember gazdag érdekvilágába, a materiális érdekekbe épp úgy, mint az erkölcsiekbe.

Testületek, szervezetek, kereset-szövetkezések, vagy bármi néven nevezzük a társadalom munkáját szer-

vező

alakulásokat, annak a társadalomnak, melyben léteznek, elvein,

nézetein.

jogfogalmain, erkölcsein és vallásán épülnek föl, a legszorosabban vannak mind- ezekkel egybekötve; .azért is nem változhatnak meg önmaguk lényegesen, anélkül, hogy minden más kér- désben is változást

elő

ne idézzenek. Innen van, hogy a

socziális-kérdés

nem mondhat6 gyomor- vagy ke- nyér-kérdésnek kizár6lag, hanem kiterjed mindenre, ami a társadalmat alkotja és élteti. Hiszen azért hiv- ják

"tdrsadalmi kérdésnek";

egy új társadalom meg-

teremtéséről

s a réginek szétbomlásár6l van szó. Aki

tudja, hogy a társadalom micsoda; aki öntudatára

hozza magamagának, hogy a társadalmi test nemcsak

gyomor, hanem épp úgy fej is,

ész

és sziv is, jog

és szeretet is, földi lét és vallásos törekvés is: az

llH az a socziális kérdés? ₉ nem jut kisértetbe a társadalmi kérdést, ezt a nagy socziális bajt, gyomor-kérdésnek elnevezni s mint gyo- mor-kérdést kezelni; hanem éppen úgy fogt' krizisnek, s nem kevésbbé erki/lesi és vallás-iforradalomnak fogja azt tartani.

Van azonban a gyomornak egy különös szerepe a socziális kérdésben, ami alkalmul szolgált, hogy többen az egészet "gyomor-bajnak" nézték s ez az, hogy a társadalmi kérdés a gyomorból származik; az volt az első, amely elromlott a nagy társadalmi test- ben, s a gyomor romlásával szédülni kezdett a fej, egész az agy megzavarodásáig ; reszketni kezdtek az idegek és izmok; féleniletes idegesség vett erőt a testen; undor és elsavanyodás váltakoztak a düh és a rombolás mániájának kitöréseivel. Ime itt áll előt­

tünk a társadalmi kérdés! Kiindulása a gyomor- vagyis

II kenyérkb'désböl való, amely akkor állt be, mikor a

rnunka-szővetkezetek, a társadalom munka-szervezetei bomladozni kezdtek; gyorsan növekedett s bomlásuk- kal lépést tartva napjainkban óriási méreteket öltött;

de ugyanakkor párhuzamosan az élet küzdelmeinek s a jogtalanságnak és elkeseredésnek nyomása alatt foszladozásnak indultak a régi társadalom elvei, erköl- csei, hite, jogi nézetei, szóval az egész szervezet.

A foszladozd, a bomladozd régi társadalom, ime ez az a társadal'mi kérdés.

Alkossunk már most maguknak tüzetes fogalmat arról, hogy miképen bomlik szét jelenleg a régi tár- sadalmi szervezet.

Vegyük a legegyszerűbb példákat, melyek sze- meink előtt állnak. A szabó és a suszter tűvel és árral dolgoznak; saját kezük munkája, fáradságosan szerzett ügyességük és iparuk terén való tapasztala- taik tartják fel őket. A munkának bér jár s a bér olyan, mely táplálja és föntartja a munkást. Van a munkások közt is nagy különbség: az egyik jobban ért a dologhoz, a másik kevésbé, - az egyik több

10 JIi az a socziális kérdés ?

pár

czipöt

vagy több darab ruhát készit ugyanazon

idő

alatt, mint a másik, s épp azért mindenféle viszo- nyok közt az állapotok bizony sohasem lesznek egyen-

lők,

az egyiknek jobb keresete van mint a másiknak.

Tényleg azonban úgy volt a régi társadalomban, hogy a

kézrnűipar

föntartotta a

kézműves

osztályt, a reme- kelt mesternek önállóságot, családot és otthont biz- tositott.

A gép föltalálásával s még inkább

tökéletesité-

sével, de kiváltkép az iparszabadság kihirdetésével egy iszonyú fordulatot vett az ipar addig biztositott léte s egy teljes szétzüllésére vezet azon egész tár- sadalmi osztálynak.

A gép gyorsan és jobban dolgozik mint az em- ber; kevés

munkaerő

kell hozzá ember

részről,

tehát sokat produkál és szállit a piaezra s ezáltal kielégiti a fogyasztást. Akinek nincs gépe, az nem

konkurrál-

hat a géppel biró munkással, s mindjobban leszorul állásáról, Mivel a gép sokat produkál, azért olcsó b- ban is adhatja terményeit, mint a kezemunkája után

élő

munkás, aki kevesebb gyártmányaira kényszerül elosztani az élet- és családföntartás és a munkával járó kiadások rezsi-jét. A következmény nem marad el; a fölületes közönség elfordul a dolgos,

kézmű­

iparostól s a gép- és gyármunkát pártolja.

Az imént mondtam, hogy "gép- és gyármunka. "

Igen a gép megteremti a gyárat. A gép

tőkélesbü­

lése és halmozása kivánja, hogy minél nagyobb

mér-

vekben dolgozzék; mert annál olcsóbb a termelés, minél nagyobb az. De nagy termeléshez sok

tőke­

befektetés kell, s így arra csak a nagy

tőke

lesz ké- pes, mely pedig nincs az iparos osztály kezén. Az iparszabadság e részben megnyitotta a

tőke

minden zsilipjét. Bárki fölállithat

czipő-gyárt,

aki egyáltalában nem ért a

czipővarráshoz,

hogyha csak pénze van.

Mit csináljon már most az önálló mester? Miután

meg nem élhet, beáll a gyárba s lesz

bérlll11nl.'ás.

Aki

lVi az a soceiális kérdés? I I előbb

önálló volt, az most bérszolga lett, - aki

előbb

a munka teljes gyümölcsét élvezte, az most a haszon- nak csak egy részét, esetleg teljesen

_eltűnő

részecs- kéjét kapja; a többit elnyeli a

tőke,

megkapják a részvényesek vagy a bankok. Tehát az emberi munka szolgál a

tökének,

A

_tőke

az úr; élet-halálra kell a munkásnak megadnia magát;

_tőle

függ. így porlód- nak szét, ígyatomizálódnak a régi munkás rendek, s az önálló polgári harmadik

rendből folyton szállnak lefelé a negyedz'k rendnek só'tét és fanatikus dühtőlteü'- tett mélységeibe.

Ne csodálkozzunk azon, hogya negyedik rend- nek

mélységeiről

és pedig fanatikus

dühtől

telitett

mélységeiről

szólok, hiszen e rend csupa tönkretett existencziákból áll, vagy ha oly munkásokból

tevődik idővel

össze, akik sohasem birtak önállósággal, az ilyenek - mint már

fejlődésükben

s egészséges álla- potokra való törekvésükben megakasztott emberek - egyszersmind kevesebb erkölcsi értéket, kevesebb val- lásosságot és erényt hoznak magukkal s

őriznek

meg a gyárak világában. Minél jobban

fejlődik

tehát a korlátlan iparszabadság gyilkoló aerája alatt a gyári munka, annál több áldozatra, annál több szabad, ön- álló

mesterből

lett

bérrnunkásra,

vagy a rabszolga- ságban fölnevekedett s mindig ott letartóztatott mun- kás

existencziára erőszakolja

rá a

tőke

az

ő

vasjár- mát s késziti

elő

számukra

a társadaltIzz' katastrófákat.

Mik tehát a munkások? a munkások nem mes-

terek ; a munkások a gép napszámosai. A munkafel-

osztásnál fogva a munkások

idővel

nem is értenek

egy mesterséghez sem; hanem különálló

részletrnun-

kákhoz. A

szővőgyárakba

nem kellenek takácsok,

hanem gyerekek, fiúk és leányok, akik a gép mun-

káján, a szálakon itt-ott igazitanak s az anyagot a

gép tartóiba illesztik. - A

czipőgyárakhoz

sem kel-

lenek egész

czipőt előállitani

tudó mesterek, hanem

a

_czipő

részleteivel

_bibelődő

s a gép munkáját

_segitő

12 Mi az a 8ocziáli8 kérdés?

napszámosok. Eszerint a gép a munka felosztás elvé- nél fogva lassankint magát a mestert kiküszőbőli

;

a

kézműiparos letünik a világ felszínéről, s helyébe lép a gyári napszámos.

Kérdezheti tán valaki, hogy a gyári ipar hala- dást jelent-e az emberi munkában; annak azt felel- jük, hogy a technikában bizonynyal haladást jelent;

de az emberi munkában szédítőmagaslatról való visz- szazuhanást von maga után; mert a gyári iparban a munka teljesen elveszti ethikus jelentését és értékét, s az önálló polgári állás privilegiuma s aranyat termő

talaja és egy egész társadalmi rendnek büszkesége lévén régen: most a degradált, s a tökének szolgáló rabok igájává lett.

A munka, az ipar most nem emberhez méltó s emberét főntartó foglalkozás, hanem prédálásra, ki- hasznositásra, mások verejtékéjéből

kipréselt

gazdag- ság fölhalmozására kárhoztatott szerencsétlen és nyo- morult sorsrész. A munka egy oly provinczia, melyet a törvényhozás az iparszabadság által, jellemtelen és kegyetlen szerencsevadászok, iparlovagok s rabszolga- hajhászok kényére bizott. A munka erősebbprédálók áldozata; - a munka emberi jogokkal nem biró, sza- badon kiaknázható, ezerszeresen megdézsmálható em- beri produktum. A munka rabszolga lett; annyit sem vetnek oda neki sokszor, hogy megélhessen; roszabb sorsa van a szabadság csillaga alatt mint a robotos, jobbágyos világban.

Hozzájárul, hogya degradált munkás, miután házi tűzhelyének s önállóságának aranyat termőtala- jából kitépetett, e lengedi állapotában játéklabdája lett egy másik szabadságnak: .a költözkö'dést szabad- ságnak, melynek szarujából új átok özönlik rá.

Már nincs a röghöz kötve. Igaz; de a tűzhely­

hez sincs kötve; nincs otthona, nincs családja. Cso- dálkozunk-e azon, hogy lassankint odaér, hogy nincs hazája?

Mi az a 80cziális kérdés? 13 A kereset a gyárakba összepontositja a munkás népet.

A gépnek nagyban kell dolgoznia, hogy minél nagyobb hasznot nyujtson a tökének; azért aránylag nagy munkás csődületeketprovokál. A munkások tehát áttörik illetőségük korlátait s özönlenek agyárakhoz.

A gyárak ennek következtében a munkás népet roha- mos áramlatban sodorják a nagy gyártelepek felé, kezdetben a városok, azután a faluk lakosságát is.

E csődület azonban alábbra akasztja a munka ér- tékét ; mert minél nagyobb a kinálat, annál kisebb a kereslet, s így a bérkérdés vasszükségszerűségeegyre lejebb szoritja a béreket. Annál jobb a tőkének; olcsóbban dolgozik s nagyobb haszonnal.

A tőke tehát egy raffinált gonosztevő, mely maga után zúditja a kenyeretkereső népet s földönfutóvá teszi azt; miután pedig földúlta otthonukat s hatal- mába keritette a védteleneket, egymásra uszitja s túlliczitáltatja az egyik olcsó kinálatát a másiknak szinte ingyenes munkájával. E siralmas szabadság aegise alatt történik, hogy szabómesterek, kik előbb

tisztességesen megéltek, a ruharaktárosoknak, - ami megfelel más szakokban agyárosnak, - mondom a ruharaktárosoknak 36 kr. napszámban dolgoznak. Sőt

a "Vaterland"-ban olvastam s télen nálunk is meg- történik, hogy szabólegények fölajánlják munkájukat minden bérfizetés követelés nélkül csakis lakás és élel- mezésért, és halljuk a hallatlant! a mesterektől e föl- tét alatt gyakran föl nem fogadhattattak. Tehát a munka még az élelmet sem adja meg sok esetben a

"szabad munkásnak."

A gép mind evvel nem törődve tovább zakatol;

a tőke tovább spekulál és kalkulál; az ősszecsődült.

gyülevész, munkásnép pedig tovább izzad s örömte- len napjait avval édesiti, hogy ha van jó kereset, el- veri dinom-dánomban a pénzét; ha pedig nincs, kop- lal, lop, rabol és vicsoritja fogát.

Mi az a 80cziálislrh'dés'EJ

De van ebben a lázas törtetésben sok gyászos fönakadás; van ebben a siketitő, izgalmas zakatolás- ban néha rémes csend, s a munkás népben pedig tompa kétségbeesés vagy az Aetna kitörése előtt való földalatti morajra emlékeztető zúgás, melyet lassan- lassan az anarchisták' majd csak szerveznek, hogy kiadóbb és hathatósabb legyen: Irtem a vállalatok krz·ziseit.

A gép, mint emlitém, nagyban dolgozik, nagy-

mérvű termelésre van utalva. E nagymérvű termelés pedig nagymérvű fogyasztást föltételez. Ha nincs ará- nyos fogyasztás; akkor a termelés halmoz a raktárak számára s terhével tönkre teszi, agyonnyomja a tőkét.

Már most mi regulázza' és tartja fönn az arányt a termelés és fogyasztás közt? Semmi; a termelésben egy teljes anarchia uralkodik; mindenki termelhet, amennyit bir, s iparkodik túladni termékein, ahogy bir. A gyárak nagymérvű, tömeges produkcziója a vidékek, városok, provincziák piaczát kiszélesbithette világpiaczczá. Ledöntötte a városok, és vidékek ipa- rosainak piaczsorompóit és a szabad kereskedés által egy általános zürzavart, s általános konkurrencziát nyitott, melyben senkinek sincs átnézete, hogy mi kell, s miből mennyi kell; hanem mindnyájan az ön- zés furiától kergettetve nyakra-főre termelnek, egy- mást rászedni, túlliczitálni, letromfolni sietnek; e ren- dezetlen, fejvesztett produkczió a munkába, keres- kedésbe, hitelviszonyokba általános bizonytalanságot teremt; senki se tudja, hogy máról holnapra hol ütik ki a nyeregből, hol zárják el előle, hol fog- lalják le orra előtt olcsóbb fölajánlás és kinálat által a piaczt.

Minden vállalkozó tehát nyakra-főre termel s nincs más gondolata, mint a nyereség, nincs más ösztöne, mint a nyerészkedés; nincs más korláta, mint saját tőkéje vagy hitele. Azonban minden egyes így gondolkozik; minden egyes így iparkodik. Követke-

Mi az If socziális kérdée ? 15 zőleg senki sem tudja, hogy vevőit ki; mikor foglalja le? Lehetséges, hogy az idén még a gépnek valami patentes tökélesitése, vagy egy szerenesés tömegvétel folytán más olcs6bban és jobban termelheti ugyan- azon czikkeket mint én; lehetséges, hogy vevőimet

valami csapás fizetésképtelenné tette; mit csinálok?

keresek más piaczokat; mert ime előttem a világ s a sz6 szoros értelmében igaz, hogy szabad a vásár.

Igen szabad volna, de ki tudja, hogy nem turako- dett-e be oda is szemfülesebb konkurrensem, aki, hogy kiüssőn a nyeregből, egyideig talán a termelés költségein alul is elk6tyavetéli czikkeit, csakhogy tönkre tegyen. Már most én alighanem, a j6 remény fejében, továbbra is termelek ; raktározom termékei- met s várom a j6 szerencsét. Jön, nem jön-e az a j6 szerencse; az teljesen bizonytalan; ha soká nem jön; csődöt mondok; munkásaim kereket oldanak;

nyomorogva, lopva, éhezve hömpölyög az ár másfelé.

Ime az atomizált tömeg; minden arra mutat a modern munkában, hogy nagy társadalmi osztályok szét vannak szedve és porl6dva s a tőke krizisei,- mint forg6szél a fut6homokat, - ragadják, sodorják s tánczoltatják kinjukban.

Ez régen nem volt így. A konkurrencziának a többi közt az a határa is volt, hogy korlátoltak lévén városok, sőt még városrészek szerint a piaczok, a

termelőknek mindig átnézetük volt a szükségleten ;

hűbele-Balázs m6djára nem dolgoztak, de nem is érték meg azt a sajnálatos sorsot, hogy az emberiség mennél többet dolgozik, annál többet éhezik. A városi és vidéki piacz tehát kiszélesbült, országos sőt világpiaczczá.

A korlátlanság, mely az aranyat termő talajat kirán- totta a munkás lábai al61 s azt megkülönböztetés nélkül mindenkivel, a nem-munkással is megosztotta, - a korlátlanság, mely a gép fölléptetésével a ter- melésnek határt nem szabott, - ugyanez a korlát- lanság a piaczot bizonytalan krizisek és spekuláczi6k

16 Mi az a socziális kérdés?

porondjává tette, hol az erősebb mindig megeszi a gyöngébbet.

Tehát, a munkában, a termelésben, a piaczban semmi korlát, és ezzel semmz' rend. Gondolhatjuk-e, hogy az emberi tevékenység ily óriási mezeje a tör- vény rendező befolyása alól büntetlenül és boszulat- lan ul kivonható legyen?

Azonban a piacz korlátlanságára, ami egészen annyit jelent, rnintha mondanám, rendetlenségére szol- gálhatok közelről vett példával. Esztergomban elég a czipész, s csizmadiából meg éppen annyi van, hogy nem kell hozzájuk még metaforikus csizmadiákat sem fogni. A párkányi vásáron Pestről is fölczihekedik egyik-másik czipész, úgy hogy az esztergomi suszte- rek nagyon jól tudják, hogy körülbelül hányan lesz- nek ott, akik leverik a sátorfát a Simon-Juda-napi sárba s megfizetik a helypénzt. Ismerik körülbelül a keresletet is, s készülnek sebtiben, pósta-munkát vé- gezve a nagy napra. Azonban a párkányi vásártér már nem Párkánynak és vidékének piacza, hanem bizonyos értelemben világpiacz. Meg is látszik rajta.

Mert a becsületes czipész iparosok sátrai csakúgy ásitanak s elnyeléssei fenyegetik a járókelőket, any- nyira üresek; aki pedig czipőt akar venni, azt elhő­

ditja a "bécsi czipő-gyárnak" sátra; ott tetszetőseb­

bet és olcsóbbat is kap. Az esztergomi iparosok éhen-szomjan, fázva-ázva ládáikba rakhatják a vásár- fiának készült topánt, czipellöt, papucsot; a konkur- renezia leforrázta őket.

Ez a példa csak porszem abból a görgetegből,

mely egyre napról-napra leválik az ipar, s a régi

kézműves osztály sziklaerős bástyáiról. s pusztulással fenyegeti lenn a társadalomnak birtokos virányait.

Ime egy egész nagy társadalmi osztály folyton atomizáltatik s mint egy fuldokló ernber mind mé- lyebbre és mélyebbre sülyed.

Azért ismétlem annyiszor ezt a gondolatot, mert

Mi az a socziális kérdés?

--

^{- -- - -~ - - -~ ~}- ~ - - - -^I7 ebben van rekapitulálva a tulajdonképeni socziális kérdés, II l'égi osztályok szétz1iilésében.

A munka ez anarchiajában a túltermelés tehát kimaradhatlan, s ki fogja győzni a konkurrencziát?

aki o1csóbban adhatja termékeit; s ki adhatja rende- sen o1csóbban - különös körülményektől eltekintve -- termékeit? akinek nagyobb tőke áll rendelkezé- sére. így történik és pedig a logikai fejlődés vas-

szükségszerűségével, hogy a nagyobb tőke elnyeli a kisebbet; a kisebb tökéket folyton magához ragadja a nagyobb tőke, s ijesztő méretekben nő, mialatt körülötte minden sorvad. A nagyobb tőke elnyelvén a kisebbeket, egyre kevesebb és kevesebb kézbe koncentrálja a termelést is. A termelés- és a tőke­

koncentrácziója lesz a jelen társadalmi kelevény végső

phasisa.

A koncentrált tőke az az újkori Mammon, az a borzasztó hatalom, mely a nyugati, keresztény társa- dalom egére ráboritja, ha nem is az utolsó, de bizo- nyára egy világtörténeti itéletnek éjjelét, föltornyositja egén a sötét, ólmos vészfelhőket, melyekbőlvillámok czikkáznak le, hogy összezúzzák az önzés bálványait s megboszúlják a Mammon áldozatait, de amelyekből

egyszersmind kivillan az emberfiának, az eltévedt, ke- resztény társadalom alapitojának dicsőséges kereszt- fája, jelezve az utat a visszatérésre.

Addig pedig a tőke zsarnokoskodik s parancsol teljhatalommal a millióknak, az expropriált, otthonaik- ból kidobott, önálló, független helyzetükből kiemeit s a negyedik rend szolgaságába meritett munkások millióinak. Lenyomja bérüket, - fogyasztásra képte- lenekké teszi őket, s kisziván zsebeikből a pénzt tel- jesen: végleg megakasztja a föld javainak cirkulá-

czióját,

E gazdasági rendszerben a forgó tőke vagyis a pénz lévén az úr, kiterjeszti terrorismusát az ingatlan tökére s elveszi értékét, amennyire csak teheti. F0-

Magyar Sion. VIII. kötet. 1. füzet. 2

18 Mi az a socziális kérdés?

gyasztásképtelenné tévén az emberiség túlnyom6 ré- szét, a föld terményeinek nincs áruk; eszerint az in- gatlan

tőke

nem kamatoz, vagy csak nagyon hold- k6ros, hatosos ezüstben; az aranykamatot a forg6

tőke,

a pénz szedi, mert ebbe van beleolvasztva milli6 embernek a vére s a verejtéke. - Az ingatlan

tőke

nem segithet magán. Az ingatlan

tőkét

nem lehet befektetni a gépekbe, tehát a modern termelés leg- gazdagabb fogalmába ; a pénz mind oly vállalatokba fektettetik, melyek

bőven

kamatoznak; a

mezőgazda­

ságnak nem igen jut forg6

_tőke

vagy ha jut, oly kamattal jut, amely azt a gazdaságot megfojtja.

N e gondoljunk e tárgy megbeszélésénél a j61 fölszerelt latifundiumokra. A gazdag családok és inté- zetek pl. püspökségek saját pénzüket fektetik be az ingatlan birtokba, mert

mindenféle érdekük

ezt ki- vánja; azonkivül pedig ez a termelés is félig-meddig gyári termelés; gépekkel

űzik

a munkát s gyáraik- ban földolgozzák a nyers terményt ; szolgáljon például a Leidenfrost lévai uradalma. Ez már nem kézi, már nem emberi munka; a socziális kérdés éppen az

em- bert" munka krt"zise,o

azért ezt kell mindig szem

előtt

tartani.

Ahol latifundiumok és pedig géppel kezelt lati- fundiumok nincsenek, mi fog ott történni a

mezőgaz­

dasággal ? Ha nem adja rá fejét veteménymagok ter- mesztésére, mely esetben néha holdanként

400-500

frt a jövedelme - s hány teheti azt? s hol tehetik azt? - ha nem adja rá fejét hollandi

műkertészetre

- s ezek közül is hány fizeti ki magát? - mondom, ha nem adja rá magát valami ilyen, keveseknek va16 s épp azért soknak a biztos bukás kilátását nyit6 üzletre: akkor

tengődik

és elbukik. A

mezőgazdaság

elveszti régi értékét és

jelentőségét.

A

nemzet/{azdag-

sd/{

súlypontja máshol van! A földbirtokb61, a földet

elfoglalt s birtokába vett nemzet

kezéből

a materiális

hatalom a forg6

tökébe

helyezkedik át. A forg6

tőke

Mi az a socziális kérdés?

pedig Magyarországon is a zsidók, franczia-zsidók vagy német-zsidók vagy angol-zsidók kezében lehet, s vele együtt

a materiális hatalom és tehetséges.

A nemzetek bámulva veszik észre, hogy helo- tákká lettek saját hazájukban, - hogy koldúsokká lettek s tehetetlenül állnak a saját házukban is a pa- rancsoló, idegen jövevény trónja

előtt.

Minél kisebb lesz a földbirtok s minél inkább hijá- val van a forgó

tökének,

annál

előbb

kerül dobra vagy az adósság hurokjával nyakán termelni kény- szerül kamatba a jövedelem utolsó batkájáig Ez aztán a robot. Tudunk eseteket,

midőn

a

hitelező

nem ütötte dobra az adós birtokát, mert nem kapott volna any- nyit, mint ahogy kap most, mikor a paraszt meg- dolgozza a földet s levonva maga számára a száraz kenyeret és só gyanánt a keserves verejtéket : a töb- bit, a hasznot beszolgáltatja a

hitelezőnek.

Volt-e ilyen robot valamikor bárhol? Még a Fáraók s hoz- zájuk méltó utódjuk a Khedive se kiván ennyit a Felláhtól. Ahol pedig ezt a robotot nem akarják a nagyhatalmú, lét és nem-lét fölött

rendelkező tőke­

birtokosok, dobra verik a parasztnak s közepesdi gazdának

sőt

bármilyen gentry-nak a gazdaságát s dobszó mellett elmondhatják az expropriáltak: vos hinc migrate coloni.

Eszerint a paraszt osztály szintén földönfutóvá lesz; a társadalom alaprétege

szétzüllődve

belesodor- tatik az atomizálás boszorkatánczába, s az önálló, független, otthonának

örvendő,

konzervativ természetü parasztnép leszorittatik a proletár, föld és ház nélküli modern Jánosok vigasztalan tömegébe.

Mily nagy ez a tömeg, mely egyre növekszik s csak öntudatára kell ébrednie nyomorának és erejé- nek, hogy fölvesse az igazságtalan világot! Ez

üve-

gen nézve a társadalmi bomlást értjük csak meg az ilyen s hasonló mondatokat: "mi a negyedik rend?

semmi. Mi lesz a negyedik rend? minden."

20 Mi az a socziális kérdés?

A socziális kérdés gyúanyagát aparasztosztály is szolgáltatja. N em ugyan annyira, mint a

_kézrnű­

ipar, de mégis

ijesztő

mérvben. A felbomlási pro- cessus nem veheti magát annyira bele a parasztosz- tályba ; mert ott a munkát nem ragadhatja ki úgy az emberi

_kézből

a gép, mint a

kézrnüiparban.

De azért a feloszlás bacillusai a parasztságban is csiráz- nak; mert a

tőke

uralmát, az örökösödés módját, az eladósodást a parasztság sem tartja ki s lesülyed a koldusok és pedig a

követelő,

mert kifosztás terem- tette koldusok negyedik rendjébe. Csak az a néhány mesterség, melyben a gépnek nincs oly nagy érvé- nyesülése fog fennállhatni ; jóllehet ezeket is aprit- gatja és gyöngiti a raktároknak szánt, tömegben ter-

melő

ipar, melyet a

tőke

itt is inscenál.

így készül el a társadalom krizise vagyis a régi társadalmi rétegek szétfoszlása, amely magával hozza azt, hogy a rajtuk épült társadalmi rend lebukik s romba

dől

mint a ház, melynek alapjait e1szedi az ár.

Ez a krizis mint láttuk a

tőke

uralmától függ az emberi munka fölött, mely uralmat a gép alapi- totta meg. A kapitalisztikus termelés néhány ember- nek kezébe játsza a

tőkét,

a többi koldussá válik. A

tőke

kirabolja és jogfosztottá teszi az emberi mun- kát.

A töke centralizáczirlja tehát egyrészt, s a proletár munkás másrészt. . ..

ez a

kettő képezi produktumát a liberális, kapitaliszttklts nemzetgazdaságnak.

Ennek a két produktumnak tüzetesebb ismerte- tését máskorra hagyjuk; most még folytatnunk kell a társadalmi krizisnek ismertetését a politikai és az er- kölcsi viszonyokat

illetőleg.

A termelés módjának gyökeres megváltozásával a politikai térkép is lényeges változásokat tüntet föl.

A régi világ politikai viszonyait a különállás, a de-

centralizáczió jellemezte. A községek, a városok, a

rendek és osztályok autonomiája

erőteljes

és rendes

vonásokban tüntette fel a lakosság tipusát ;

szétosz-

Ni az a socziális kérdési" 21

totta a munkát és vagyont s biztositotta az egyesek- nek existencziáját. Elosztotta a népességet városokba s falukba s lekötötte azt társadalmi szervezetei által, mint ahogy az omló hegyoldalt vagy a futóhomokot leköti az akáczültetvény. Élesztette az osztály s a rend önérzetét ; az egyesek közösségben érezték ma- gukat, s nem árva elszigeteltségben; az egész osz- tálynak a tekintélye és súlya esett latba az egyesek érdekében. A

_kézműves

egy szabadalmazott, nagy rendnek tagja volt; munkáját és jogait védte az egész iparos osztály; ez osztálynak autonomiája volt; azt vette fel kebelébe, aki megérdemelte s aki a keresztény nézetek árnyában

fejlődött

jogi kivánalmaknak meg- felelt; a munka arany-talaja az iparosoké volt; a ter-

melők

maguknak verejtékeztek s nem a henye

töké-

nek. - A

kézműves

e solidaritásban és aránylagos jómódban meg volt elégedve; tisztelte a papi és nemesi rendet, de legjobban becsülte és szerette a maga rendjét. Városában élt és halt, ott alapitott családot; szeretetével és bánatával összeforrt a város sorsa; falait és földjét úgy szerette s úgy védte mint saját

tűzhelyét. -

E

külőnállásban

domborodtak ki a népek, vidékek, városok és lakóik eredeti, sajátos vonásai;

erőteljes

népjellem vert gyökeret telitve ke- reszténységgel és hazafisággal s a politikai életet - egyes eseteket és megzavarodásokat kivéve - nem renditette meg a megélhetés lehetetlensége.

A kapitalisztikus termelés e politikai egyensúlyt

teljesen

főldúlja.

A régi decentralizáczió helyébe a

centralizáczió, - a különálló eredetiség és sajátosság

helyébe a lelketlen egyformaság, - a lekötöttség

helyébe a

földőnfutás, -

a virágzó sok város és falu

helyébe a veszedelmes daganatszámba

_menő

nagy

városok, - a

műhelyek

helyébe a gyárak, - a ke-

délyes, kert- és

mezővel dicsekvő

otthonok helyébe

a munkáskaszárnyák, - az összetartó, édes családi

kör helyébe a

_szétszőrt

s csak éji néma közösség-

22 ..l'Ii az a sorziális kérdés?

ben találkozó gyermektelen

_szülők

és

_szülőtlen

gyer- mekek, - a vidékek, osztályok, rendek helyébe a

nemzet-állam

lépett.

Már most kérdem, nem volna-e

_feltűnő,

hogy a szétzüllött nemzeti test éppen ennek a semminek, a nemzet-államnak, mely enni nem ad, s kebelében mindazt kipusztitotta s agyonnyomorgatta, ami ked- ves, édes volt nekünk, hogy mondom ez a szétzül-

lőtt

nemzeti test éppen a nemzet-állam korlátai közt maradjon s ezeket is mint a nagy atomizálódási pro- cessus árny-korlátait szerte szét ne vesse? Lehetet- len, hogy ember, aki a centralizáczió s a nivellálás menetét éppen a hontalan és internationális

tőke

uralma alatt és vezércsillaga alatt figyelemmel követi, elhigyje, hogy az atomizálódás a családon, a váro- sokon, a vidéken, a rendeken, a társadalmi szerveze- teken végigrágva magát, tisztelettel meghódoljon a nemzet-állam nebántsvirágja

előtt!

A család, az ott- hon, a város, a vidék, az osztály, a rend megszün- tetése után, - a családhoz, az otthonhoz, a vidék- hez, osztályhoz, rendhez való szitásnak elfojtása után, a hazaszeretet egy oly lángocska, mely a vizrétegen úszó néhány

olajcseppecskéből

táplálkozik, de sister- gése, lobbanása jelzi, hogy egy lehelet kioltja szikráját.

Igaz, hogy most már nincs paraszt, nincs mes- terember, nemes és pap; a törvény

előtt

csak pol- gárok vannak; a munkás is polgár, bár az is igaz, hogy még nem egészen; de a liberalizmus mikor megadta a jognak

egyenlőségét,

megteremtette a materiális hatalomban, a pénzben való hallatlan s ázsiai zsarnokok és rabok

egyenlőtlenségét

meghaladó

egyenlőtlenséget.

Minden ami a nemzeti létet tar-

totta, ami neki változatosságot és

életerőt,

biztonsá-

got és szervezetet adott, azt mind letörte s maga

hasznára lefoglalta, . . . csak a jogi

egyenlőséget

azt

megadta! De félmunkát végzett s egy keserves és

félemeletes revolucziót készitett

elő;

mert a "gyár",

lrfi az a socziális kérdési' 23 a "világváros", a "nemzet-állam" után okvetlenül kö- vetkezik a töke s a proletárok netnzetkőzz' szeruezete.

Ez a politikája a kapitalisztikus termelésnek.

Közelebb akarta hozni az embereket, - l e akarta dönteni az elválasztó korlátokat; tényleg pedig való- ságos fenevadak élet-halál harczát, - számtalan exis- tencziát tönkretevő s folyton dul ó gazdasági irtó háborút, - s a leggyülöletesebb ellenségeskedését teremtette meg mindazoknak, akiknek már semmijük sincs, mindazok ellen, akiknek még valamijük van.

Az erkölcsi hanyatlást ezek után külön ecsetelni, szinte fölösleges. Hiszen mindazt ami a társadalmat szervezi és élteti, az erkölcshöz tartozik sbelőle való.

A társadalmi szervezetek lelkét, a családnak, az ott- hon, és osztálynak, a ezéhnek szellemét az erkölcs leheli. Ha pedig e szervezetek eltünnek, akkor mind megannyi oszlopa dől ki az erkölcsös, társas létnek.

E hiányt nagy elvadulás követi, éppen úgy, mint a nevelés és fegyelem hiányát az erkölcstelenség. A család fölbomlik ; apa, anya, gyermekek dolgoznak a gyárban, a tűzhely hideg, - az ellátás füszertelen, - az otthon rideg. Az asszony nem anya, hanem napszámos; a napszámos pedig nem feleség és nem nevel gyermeket. Haza nem húzza a családtagokat semmi; a férj s a felcseperedett fiúk a korcsmába gravitálnak; a leányok semmi háziasságot, semmi szemérmet nem tanulnak; igazi felemások. öszvéri tipusok; sem fiűk, sem leányok. Ilyenekből lesznek azután anyák vagyis nem anyák, hanem csak szülők

;

gyermekeket szülnek, de nem nevelnek.

A család egészséges szervezetének felbomlásával semmi sem adhatja meg a nemzedékeknek azt az erkölcsi támaszt, melyre az életben elengedhetlenül szükségük van. A korlátlan és éjjel-nappal folytatott termelés nem respektál vasárnapot, nem különböztet éjt és napot; neki minden kéz jó, akár csak porcz még a gyermek kacsójában, akár már erős csont a

Jli az ct soceiálle kérdés?

férfi kezében. Úgysem kell ott valami egészet tudni;

egész nem létezik a kapitalisztikus produkczió érájá- ban, hanem csupa dirib-darab, csupa törmelék, csupa rész! N em is használ, ha tud valamit egészen; mert annyi a bére, mint másnak, aki csak ahhoz ért, amit a gép napszámosának érteni kell. E bért megkaphatja már mint kamasz, s nincs ragyogó kilátása arra nézve, hogy később valami különösen többet kapna. Keve- sebbet - igen, attól félhet; - esetleg beüt majd az is, hogy semmit sem kap.

A kamasz-munkás így fix und fertig állampolgár lévén, korán házasodik. A korai házasságok, az asz- szony - s a gyermekrnunka, - a családi nevelés hiánya, - a nyomorúságos élelmezés, - a zsufolt lakások, hol ember-ember hátán egymást öldösi pesz- tises kigőzölgésben,- a gyári olajos légkör vagy kártékony párolgású termények, - az éjjelezés és kocsrnázás, - a nemek szerint való elkülönzés hiánya, s ennek következtében a szemérmetlen, erkölcstelen élet mind ősszejátszanak. hogy az anyagilag tönkre- tett népség erkölcsileg, szellemileg és testileg is vég- 'leges hajótörést szenvedjen.

Az itt csak szóval jelzett érdekek és bajok tü- zetesebb gondozása a socziálpolitikának és a megin- dult rnunkástvédő törvényhozásnak feladata. Jelenleg ezekbe bele nem bocsátkozunk. hanem részletes tár- gyalásunk czikkeiül tűzzük majd ki.

Amit e czikkben kifejteni akartam, azt gondolom a szives olvasó főlértette, hogy a socziális kérdés a régi társadalom nagy osztályainak bomlása. Ez a bomlás először a munka, a termelés mezején jelent- kezik s egy borzalmas, megélhetésért vivott küzde-

Iernmé növi

ki magát a szuverén isteni Mammon, a töke ellen. E tekintetben mondhatni, hogy a socziá- lis kérdés kiindulása a praxisban s nem az elmélet- ben: a gyomorkérdés. A termelés révén megtámadott s tönkre tett nagy társadalmi rétegek anyagi hanyat-

",lIi az a socziális kérdési'

lásukban magukkal rántják a politikai és az erkölcsi életet é$' egyensúlyt. S ez a körülmény jellemzi a társadalmi krizist. A socziális forradalom már nem- csak kenyér- és gyomorkérdés, hanem a társadalmi életnek, az eddig fönnálló rendnek, a tiszteletben tar- tott elvek és jogi nézeteknek. a vallásnak s az erkölcs- nek szóval az emberiség eddigi életének a krizise.

Azért minden embert közelről érdekel s mi nem tehetünk _sürgősebb szolgálatot a keresztény czivili- zácziónak, mint ha e kérdést mindenütt napi rendre

tűzzük, iránta az érdeklődést fölkeltjük s vállvetve odahatunk, hogy amennyire tőlünk telik ez új vér- és petroleum özön, e modern kénköves és dynamitos

tűz fel ne perzselje a keresztény társadalmat.

AQ. SZENT TAMÁS ÉS A HIT ANALIZISE.

Irta Dr. ANHAUPEL GYÖRGY.

Van az utolsó századok theologiájának egy kérdése, mely a hitudósokat, valahányszor annak fejtegetésébe bo- csátkoznak, mindannyiszor valóságos útvesztőbe vezeti. Ez a kérdés a hit analizisének kérdése. - Abban ugyan a hittu- dósok mindnyájan egyetértenek, hogy az isteni hit közvetet- len alapja a kinyilatkoztató Isten tekintélye, Isten tanúbizony- sága. De itt meg nem állapodnak, hanem tovább kutatják:

Mikép támaszkodik a ker. kath. hivő e hitalapra ? Mi úton- módon okozza az isteni tekintély a hivő elfogadását? Bizo- nyára nem vakon, egyedül a malaszt ösztönétőlsarkaitatva egyezünk bele Isten tanúbizonyságába, hanem csak bizonyos ismeret útján. Ámde, miféle ismeret szükséges ahhoz, hogy a megismert isteni tekintély a hit alapját, okát képezhesse?

Nem közvetett, a véges teremtmények révén szerzett isme- ret, hanem az isteni tekintélynek közvetetlen ismerete -

26 Aq. szent Tamás és a hit analizi~e:- _ felel a theologusoknak túlnyomó része. Csakhogy itt újból az a kérdés támad: Miben áll e közvetetlen ismeret: puszta szemlélésben avagy ismét homályos hitismeretben?

Ime ez azon kérdés, melynek megoldásában a modern hittudósok olyan tekervényes útakon haladnak, hogy sem az egyik, sem a másik irányban sem tudnak ezéihoz ver- gödni. Mig Suarez és a thomisták, akik a hitismerettel elfo- gadott isteni tekintélyt tartják a hit belső alapjának, szünet- lenül circulus vitiosusban forognak; addig de Lugo, Franzélin és követőik, kik a közv etetl en szemlélés folytán megismert isteni tanúságot állitják oda a hit végső okául, éppen odatér- nek minduntalan vissza, ahonnan leginkább iparkodtak távo- lodni: a hitnek önnön közvetett ismeretünk szinvonalára való alászállitásához.

Scotus idejéig a régi theologusok előtt e kérdések föl sem merültek, Szent Tamás seholsem érinti azok egyi- két sem. Mindenütt megjeleli az isteni hitnek végső ele- rnét s alapját; határozottan kimondja, hogy »a hit nem adja beleegyezését valamely igazsághoz, hacsak azt Isten ki nem nyílatkoztatta«, hogy »a hivő a legföbb Igazság- hoz ragaszkodik.. De tovább nem hatol és nem fürkészi:

közvetetlen ismeret, szemlélés vagy hitismeret útján lesz-e az isteni tekintély magának a hitnek belső alkotó ele- mévé, okává. - Pedig lehetetlen föltennünk. hogy szent Tamás éles tekintetét elkerülték volna az ilyen fontos kér- dések, ha azoktól - miként a modern hittudósok akarják - csakugyan az isteni hitnek természete és megkülönböztető

jellege függene.

És valóban ha szorgos ügyet vetünk mindarra, amit sz. Tamás a Summában és egyéb müveiben a hit tárgyát, tényét, erényét, alanyát, létokát illetőleg fejteget, úgy arra a meggyözödésre kell jutnunk, hogy az ö tanában akésőbbi

theologusoktól támasztott vitának helye nincs, mert elvet' szerin: az isteni tekz'ntétynek és az isteni tanúbzzonyságnak ismerete nem oka, hanem csak [ö'lIélelea hitnek mintegyszerű,

az akarat parancsa folytán létesült értelmi ténynek. E tétel- nek figyelmen kivül hagyása és mellőzése juttatta a hit

Aq. seeni Tamás és ^Ct hit analizise. _ elemzésének kérdését abba az útvesztőbe, amelyben a bo- nyodalmakb61 va16 kibontakozás egészen lehetetlenné vált.

Az utolsó évtizedben több jeles hittudós (közöttök Mazzella, Pesch az innsbrucki »Zeitschrift für kath. Theol."

ez. folyóirat 1884-ki és 1886-ki évfolyamában) szakitott a hagyományosan átvett nézetekkel és visszatérve sz. Tamás imént emlitett tételéhez új irányt nyitott meg, mely remél- hetöleg nemsokára meg fogja szabaditani a hittudományt a hit végelemzésérölszólóösszekuszált kérdésnekbolygatásától.

A »Hittudományi Folyóirat« 1893-iki évfolyamának I--III. füzeteiben is találok Dr. Szentes Anzelm tolláb6l egy nagy erudici6val és a sz6ban forgó kérdés irodalmá- nak teljes ismeretével irt czikket, mely végkövetkezmény- képen szintén a fönnebbi tétel elfogadásához jut. Azt hiszem, a dogmatika mélyebb tanulmányozására nézve nem érdek- telen dolgot végzek, ha a fölvetett kérdést újb6l megvi1á- gitani iparkodom, nem annyira a tridenti zsinat 6ta szere- pelt régebbi és modern nagynevű hittudósok álláspontjár61, mint inkább sz. Tamás magaslatár6l. Így talán több fény- sugár fog a jelen kérdéssel szorosan kapcsolatos olyan pon- tokra esni, melyek talán eddig homályban vagy figyelmen kivül hagyattak.

Mennél közelebb érjük el a bölcselet és theologia terén sz. Tamás eredeti nézetét, annál közelebb járunk- ugy vagyunk meggyőződve - az igazsághoz is és annál pontosabban teszünk eleget XIII. Leo azon magasztosan felfogott 6hajának "provz'dete, ut sapzentz'a Thomae ex ZPStS úus fontz'bus haurz"atur." (Aet. Patris.)

I. Miért hiszünk? Ha e kérdésre válaszolva egyúttal meg akarjuk jelelni a módot, amely szerint hitünk inditó okára, az isteni tekintélyre támaszkodunk, úgy nem szabad szem elöl tévesztenunk a hitnek dltaldnos fogalmát és mód- ját, úgy ahogy az ép úgy a természetet meghaladó rend- ben Isten irányában, miként a természetes rendben embe- rek között érvényesül. Mert valamint gondolkozásunk rendes módjamegmarad a természetet meghaladó rendbenis.hasonló- kép a hitnek módja is egyforma az isteni, természetfölötti

28

és az emberi vagy a természetes hitben. Mindkettőbenegy és ugyanaz a tárgy felé való hajlás (tendentia in objectum), azonos a tárgyilagos inditó-ok (ratio objective motiva) a te- kintélynek működése és szerepe. Kétséget nem szenved, hogy megmérhetetlen nagy a különbség a természetet meg- haladó és a természetes rend között; az egyik a másiknak nem kiegészitö része, sem tökélesbülése ; az egyikből a má- sikba a magára hagyott teremtmény nem léphet át. Éppen ezért minden a természetet meghaladó rendhez tartozó cse- lekvés, tény, (actus) s így a természetfölötti hit is, amen y- nyiben a természetfölöttiség jellegével bir, természetes erőin­

ket messze-messze fölülmúlja. De ebből még nem követke- zik, hogy a rendes müködésnek módjával is ilyen rengeteg átalakulás történik a természetet meghaladó rendben. Aki ezt állitja, az szükségtelen és semmikép sem okadatolható mysteriumokkal szővi át e vándorság idejében töltött egész természetfölötti életünket. Mert ha a müködés módja, a gondolkozás, a hit módja más a természetes rendben és más a természetet meghaladó rendben, akkor teljességgel lehetetlenség volna arról a belső tapasztalás segitségével tudomást, biztosságot szereznem. És mégis, ha bensőmbe vonulok vissza és azt kérdezem önmagamtól : Tudom-e, hogy hiszek Istenben és a kinyilatkoztatott igazságokban;

úgy azt találom, hogy ennek tudatával igen is birok. Nem tudom, hitem természetfölötti-e vagy sem, mert természet- fölötti jellege tapasztalatom alá nem esik; de hogy hiszek rendületlenül, azt tudom. Ily módon értelmem mindig visz- szatérhet (reflectálhat) saját tényeire és azokat megismer- heti, ha nem is belső lényegekben, de mindenesetre befo- lyásukban, és inditó okaiktól való függésökben.Azért mondja sz. Tamás is «Quicumque habet scientiam, vel/idem, cer-

tus est se habere."^l

Tegyük csak fel, hogy természetfölötti hitünk módja eltér a természetes hitétől, Számot adhatunk-e akkor bizo- nyossággal hitünkröl? Érvelhetünk-e akkor a hitetlenek ellen

1 S. T. 1. 2. qu. 112. a 5. ad 7.

_~q ~~y!~J'amás és a hit analizise. ----:

úgy, ahogy azt a szent atyák tették? Mondhatnók-e pl. akkor szent Ágostonnal »Hiszek szüleimnek, hiszek barátaimnak, miért ne hinnék Istennek" (De utilitate credendi). Ha a múködési mód a természetes és természetfölötti rendben valóban különböznék, az efféle érvelés csak olyan volna, mintha úgy okoskodnánk, hogy készit az asztalos széket, padot, szekrényt, miért ne tudna tehát bölcseleti munkát is irni? Az előbbi érvelés csak olyan ugrást foglalna magá- ban, épp olyan lehetetlen dolgot követelne, mint az utóbbi.

Hogy sz. Tamás a természetet meghaladó rendhez tartozó működésünketszintén így fogta fel, ahhoz kétség nem férhet. »A malasztnak minden ajándéka - mondja ő

egy helyen - olyasmire képesiti az embert, ami az emberi természetet meghaladja. Történhetik pedig ez kétféleképern

előszörúgy, hogy magának! a cselekvésnek az dl/aga ZS felü/- mu/la az ember~' természetet, pl. csodát művelni, az isteni bölcsesség rejtett dolgait megismerni; másodszor pedig úgy, hogy a cselekvésnek csak módJa, de nem dl/aga haladja meg az emben' természetet; mint pl. Istent szeretni, őt a teremtmények tükrében megismerni ..• "

Mit ért itt sz. Tamás a csupán módJa szerin: termé- szetfölötti cselekvés alatt?

Bizonyára nem azt, amit az utolsó századok theolo- gusai, akik ezen elnevezéssel azt a cselekvést illetik, melyet természetünk noha nehezen és nagymegerőltetéssel,de mégis

kedvező körűlmények között létesithet. Ez világosan előtü­

nik azon példákból, melyeket sz. Tamás e helyütt fölsorol.

Istennek szeretete ugyanis és az ő ismerete, éppen ameny- nyiben a természetet meghaladó rendhez tartoznak és a természetfölötti czél felé irányozvák: semmikép és sohasem

1 »Omne donum gratiae hominem elev at ad aliquid quod est supra nat.

hum. Quodquidem potest esse dupliciter : uno modo quantum ad subst, actus, sicut miracula facere, et cognoscere incerta et occulta divinae sapientiae, et ad hos actus non datur homini donum gratiae habituale; alio modo est ali- quid supra nat. hum. ad modum actus, non autem quantuta ad subst. ípsíus, sicut diligere Deum et cognoscere eum in speculo creaturarum; et ad hoc da- tur donum gratiae habituale. (Sz. T. 2. 2. qu. x7 x. a 2. ad 3.)

30 Aq. szent Tamás és a hit analizise.

támadhatnak bennünk tisztán önerönkböl. - És mégis sz.

Tamás szerint a cselekedetek csak médjuknál és nem álla- goknál fogva természetfölötti tények. Miért? Azért, mert sz. Tamás ez elnevezéseket egészen más, a jelenleg szokásos fölfogástól eltérö értelemben használja. Ezt kell mondanunk, ha csak pelagianus eretnekséget nem akarunk az imént idé- zett szavakból kiolvasni. A nsubstanHa actus" a cselekvés, a ténynek állaga ugyanis szent Tamás szavajárásában nem más, mtnt maga a (vagy physikai vagy erkölcsi) cselekvés, úgy ahogy az a tehetségekből folyik és a saját fajilag meg- határozott tárgya felé hajlik; mig a »rnodus actus« a cse- lekvésnek, a ténynekmódjaaz a tulajdonság, amely a cselek- vésnek imént megjeleit állagához akár esetékesen (mint pl.

a szeretetnél ennek intenzitása, hatályossága ; az ismeretnél ennek világossága) akár pedig lényegesen (a természetes vagy természetfölötti rendhez való tartozandósága szerint) járul. Más szőval azt nevezi sz. Tamás a "tény ál1agá«-nak amit mi a tény műköiiésénekszoktunk mondani ; és azt ne- vezi a »ténymódjáw-nak,ami a szorosan vett működéstmég jobban meghatározza.

A "Quaest. Disput.« czimú _művében nyiltan meg- magyarázza S7.. Tamás terminologiájának ezen értelmét.

»Kétféle czélunk lehet; az egyik természetünkhöz mért, a másik azt túlszárnyalja. Már most ha a cselekvésekről szó- lunk, amelyekkel e czélok fölé törünk, azok nem különböz- nek állagok, hanem csak módJuk szerint:« Ha tehát szent Tamás a prófétai jósiást, a csodatevést állagok szerint ter- mészetfölötti tényeknek mondja, úgy ez által azt akarja ki- fejezni, hogy e tények müködése olyan, hogy hasonló műkö­

dés a természeti tehetségbőlnem szárrnazhatik. A prófétai jóslásbanpl. ismero-tehetségünk bizonyos szenvedöleges álla- potban, Isten közvetetlen befolyása alatt müködik úgy, ahogy a malaszt segélye nélkül természete szerint sohasem működ­

nek. Ellenkezőleg azt a szeretetet és ismeretet, melyre a malaszt képesit, csak médjuknál fogva természetfölötti té- nyeknek nevezi, mivel a malaszt segélye nélkül is létezhet- nék hasonló, a müködésben egészen azonos tények, noha -

~J' szent Tamás és a hit analizise. 31 és ezt jól jegyezzük meg, - a tiszta természet útján soha- sem létesülhetnek annyz'ban, amennyzoen a természetjö"l;;tH..

ség belső és lényeges módjdval, jellegével birnak, vagyis a mennyiben a természetet meghaladó czélhoz,a boldog szin-

ről-sziure való látáshoz vezetnek.

A mondottakból már következik, hogy, sz. Tamás a müködésnek azonosságát a természetes és természetfölötti rendben habozás nélkül elfogadja; következik egyúttal az is, hogy valamint a malaszt létesitette természetfölötti Isten- ismeret és szeretet mellett természetes Isten-ismeret és sze- retet is létezhetik, úgy a természetfölötti isteni hiten kivül a természetes isteni hit is lehetséges.

II. Hosszabban időztem a természetes és természet- fölötti hitben érvényesülő működési mód azonosságának megállapitásánál, mivel e pontot fölötte fontosnak tartom az isteni hit végelemzésének helyes magyarázatára nézve.

Suaréz tanának az a föhibája, hogy a közönséges hit fogal- mától egészen eltekint, sőt határozottan kimondja, hogy az isteni hitben a működés teljesen elüt az emberi és a ter- mészeti hit működésétől.

Ebből az alapelvből folyik azután azon állitása, mely a hitnek _tényéből valóságos mysteriumot csinál, - amint ezt maga Suarez is kénytelen bevallani;' hogy t. i. az isteni hitben magát az inditó-okot is hiszszük, és hogy ennek kö- vetkeztében az inditó-okba beleegyezünk nem más inditó- okért, hanem egyedül önmagáért.

De Lugo éles szeme észrevette a Suarez-féle rend- szernek e gyengéjét, s azért mig a hit e mystikus fölfogá- sát csipösen korholta, a saját tana alapjának megvetésénél

mindenekelőttaz emberi vagy a természetes és a termé- szetfölötti isteni hit müködési módjának azonosságát álla- pitja meg.²

Csakhogy - úgy gondoljuk - nézetének kifejtésében az isteni hitnek egyszerü tényébe olyan idegen elemeket is kevert, amelyek a természetes hitben föl nem találhatók.

I Suarez: De fide dísp. 3. sect. 6. n. 6. et 8.

2 De Lugo: De fide disp. x. sect 4. n. 38.

Lássuk már most egy példában, miért és mi módon hiszünk mi az embereknek, hogy azután azon működésrekö- vetkeztessünk, melyet Isten iránt való hitünkben tartunk meg. Ez eljárásban csak sz. Tamást követjük, aki, midön a hit mibenlétét, elemeit magyarázza, szintén a természetes hit analogiájára hivatkozik. Például csak néhány helyet idé- zünk: »A. Ista est dispositio credentis, ut cum aliquis cre- dit dictis alicujus hominis, quia videtur decens et utile, et sic etiam movemur ad eredendum dictis. (a Deo.)«^l »Ratío, qua voluntas inc1inatur ad assentiendum his, quae non videt, est quia Deus ea. dicit, st'cut homo in his quae non videt, credit testimoniis alicujus boni viri, qui videt, ea quae ipse non videt.^«2

Tegyük föl tehát, hogy egy tudós csillagvizsgáló azt mondja az egyszerű falusi embernek, aki Galilei kísérletei- röl és bizonyítékairól sohasem hallott, hogy a föld forog a nap körül és nem viszont. A derék földmives, aki egész életén át csak a napot látta mozogni a föld körül és a nap járása szerint számitotta az órákat, a dolgot eszével bizo- nyára föl nem éri, át nem látja, éppen mert a bizonyitékok teljes híjával van. És mégis a csillagvizsgál6nak állitását igaznak tarthatja s így egy ujabb igazsággal gazdagithatja eddigi ismereteit. De hogyan, mi m6don? Nem az értelem útján, hanem az akarat segélyével. Az egyszerű falusi em- ber így okoskodik: ez a tud6s csillagvizsgál6 azt mondja

I

nekem, hogy a föld forog a nap körül. Amde nincs okom

őszinteségében kételkednem, neki sincs érdekében, hogy engem rászedjen, és. ezenfelül nagy tudományánál fogva, nálamnál bizonyára jobban belát ebbe a dologba. Azért tehát igaznak kell len

me

annak, amit mond, és én azt méltán eifogadhatom, elMhetem.(( Ez a végkövetkezmény csak'a Mt ülendöségének, észszerüségének 'lJÜágos jólú- merese, de még nem maga a - hit. Mert a puszta ér- telmi rnűködés folytán a bizonyítékek hiányában földrnüve-

1 Sz. T. De Ver. qu. 14. a. 1.

2 Sz. T. III. Sent, díst, 23. qu. 2. a,2. sol. 2.