NAPLÓJA. OSTROMA HRflDVÁR ÉS flRHDVÁROS

Teljes szövegt

(1)

(2) HRflDVÁR ÉS flRHDVÁROS. OSTROMA 1848—49-BEN.. GHLSHhKOVÁCH. ERNŐ 1848/49-IKI HONVÉDŐRNHGY. NAPLÓJA. HZ ELŐSZÓT IRTH:. Dr. MÁRKI SÁNDOR. BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLHTTH:. JUHÁSZ FERENC.. 9. HRHDON, 1911. HZ ARADI KÖLCSEY-EOYESÜLET KIADVÁNYA..

(3)

(4) fiRFSDVÁR ÉS flRflDVÁROS. OSTROMA 1848— 49-BEN.. Of l L S f l l K O V Á C H ERNŐ 1848/49--IKI HONVÉDŐRNHGY. NAPLÓJA. HZ ELŐSZÓT IRTH:. Dr. m A r k i s h n d o r . BEVEZETÉSSEL ÉS JEGYZETEKKEL ELLHTTH:. JUHftSZ FERENC.. HRHDON, 1911. AZ ARADJ KÖLCSEY=EGYESÜLET KIADVÁNYA..

(5) *. koSS3o. lo fo. /jy !. NYOMATOTT RÉTHY L1PÓT ÉS FIA KÖNYVNYOMDÁDÉBAN ARADON, 1911. 26466.

(6) Galsai Kovácb Ernő nyug. 1848—49-iki őrnagy. Fénykép 1908-ből.. INYVi.

(7)

(8) KÉPEK ÉS MELLÉKLETEK JEGYZÉKE. Galsai Kovácb Ernő fényképe 1908=ból. Arad főtere. Az aradi vár hatszögének egy része. Brunner után. Arad új vára. Részlet. Egykorú honvéd felszerelési tárgyak. Fi Kölcsey-egyesület 1848--as múzeumából. Asztalos Sándor. Magafestette olajf. után. A K. Múzeumából. Boczkó Dániel. Ism. aquarell után. A K. Múzeumából. Gaál Miklós tábornok. Gróf Vécsey Károly. Galsai Kovácb Ernő h. őrnagy. R. Parcseticb H. pasztellrajza után A K. Múzeumából. Az újaradi csata térképe. Juhász Ferenctől..

(9) E LŐ SZ Ő. Az 1848—1849. évi szabadságharcnak egyik legérdekesebb epizódja kétség kívül Arad vár ostroma, mely 1848. október 7-én Arad városa lövetésével kezdődött és kilenc hónap múlva, 1849. jnlius 1-én, Arad vár átadásával végződött. Ennek a küzdelemnek november 14.-től április 17.-ig terjedő részét ösmerteti meg K o v á c h Ernő naplója, melynek ez a töredéke nyom tatásban most jelent meg először. Galsai K o v á c h Ernő a belovári katonai intézetben végezte tanulm ányait s még húsz éves sem volt, mikor 1845. májusában magyar királyi nemes testőr lett hadnagyi ranggal. Amikor azonban az első magyar parlam ent fölállította a honvéd sereget, azonnal odahagyta a fényes, kedves bécsi életet és felajánlotta szolgálatait a hazának. 1848. szeptember 24.-én ki is nevezték főhadnagynak a hódmezővásár helyi 30. honvédzászlóaljhoz, de egyelőre a pozsonyi városi katonai parancsnokság hoz osztották be, mint S z a b ó Imre őrnagy szárnysegédjét. A parancsnokság meg szűnte után november 12.-én szolgálattételre jelentkezett Hódmezővásárhelyen, de Aradra utasították, mert a zászlóalj annak ostromában vett részt. Másnap m ár ő is Aradra érkezett s november 16.-án a 3. század századosa és parancsnoka lett. 215 embere közül csupán 30-nak volt puskája, egyenruhája pedig csak 6 altisztnek. Ezt a kaszás csapatot rövid időn ő tette a honvédségnek egyik legjobban fölszerelt szá zadává, mely hűségesen és többnyire jó kedvvel vett részt a vár ostromában. Ott volt a december 4.=i első, de elhamarkodott sikertelen rohamban, december 14.-én a kisszentmiklósi vesztett csatáb an ; kitűnt februárius 8.-án az aradi utcai harcban s februárius 10-én Újaradot ő foglalta vissza a császáriaktól. A vitézek K o v á c b o t szerették volna látni a zászlóalj élén, de a kormány K ö l g e n Ferencet nevezte ki parancsnoknak, mire ő áttétette magát az aradi táborkarhoz. Itt azonban keveselte a munkát; a csatatérre vágyott s április 17.-én m ár mint őrnagy tért vissza zászlóaljához, mely P e r c z e l tábornok vezetése alatt dicső ségesen vett részt a Szenttamás körűi vívott harcokban. Április 24.-én már K o v á c h vezette a 30. zászlóaljat a naelenczei, május 6.-án a tomásovácz-uzdini, 25.-én az óbecsei és julius 14.-én a bánbegyesi csatákban. Itt azonban az osztrákok elfogták és Zimonyba, majd Pestre, végre pedig november 15.-én az aradi várba vitték s 1850. március 14.-én akasztófára Ítélték. Mivel mégis tizenhat évi bilincses várfog ságra kegyelmezték meg, alkalma nyílt, hogy az aradi várban rendezze és össze foglalja naplójegyzeteit. Naplójának bárom kötete negyedrétben összesen 1351 oldalra terjed. Az első kötet különösen a testőr korában Bécsben töltött három esztendőt ism e rte ti; a má sodik a szabadságharcban való részvételét írja l e ; a harmadik pedig fogságának elbeszélését tartalmazza. Milyen érdekesen, milyen közvetlenül írt, az olvasó meg győződhetik az Arad ostromára vonatkozó följegyzéseiből, de azokból a mutatvá-.

(10) VJJ nyokból is, amelyeket az I. kötetből I. Ferenc József tanítójáról: Kiss Pál kanonokról a Budapesti Naplóban (1897., 62- sz.), a H. kötetből a borvátok ozorai lefegyverzésérői a Honvédben (1868., 33 —34. sz.), s a begyesi csatáról a Váczi Közlönyben (1887., 44. sz.) és a III. kötetből a tizenhárom vértanú megkegyelmezése ügyéről a Budapesti Naplóban (1897., 52. sz.) s az aradi foglyok képeiről és emlékeiről az 1848 9. évi Történelmi Lapokban közlött. H jelen alkalommal kiadott töredék kéziratban több példányban elterjedt és szerzőjének szívességéből én is használtam «Hrad Története- cimű munkámban. Ott a II. kötet 555-605. lapjain az «Hrad a szabadságharcban” cimű fejezet talán eléggé egybefoglalja azokat az eseményeket, amik K ó v á e b naplótöredékének megértését megkönnyítik. K o v á c b Ernő műve mindenesetre méltán sorakozik L a k a t o s Ottónak (Lakatos: Hrad Története, I. 100 —237.) és M a r g i t a y Gábornak (»Hradi vésznapok,« 8. r. 195 lap) naplójegyzeteibez, amelyekkel együtt élénken, világosan és teljes közvetlenséggel varázsolja elénk az aradi nagynapok történetét. Magáról az íróról még csak néhány adatot kell elmondanom. Hmikor K o v á c b 1856. decemberében végre kiszabadult az aradi várfogság* ból, mint kitűnő rajzoló E r b a r d Ágoston pestvárosi főmérnöknek segédmérnöke lett, de csak 1860-ban tehette le a budai József-műegyetemen a földmérői vizsgálat tót. Hz alkotmány ideiglenes helyreállítása után Pestvármegye almérnöknek vá lasztotta meg, de szeptemberben a többi tisztviselővel együtt neki is le kellett m ondania állásáról. Decemberben a váci püspöki uradalom mérnöke, majd, a vármegyék újabb helyreállításakor, 1865-ben Pest vármegye tiszteletbeli főmérnöke lett. 1868. tavaszán az igazságügyminiszter kinevezte a lipótvári, 1870-ben az illavai és 1882-ben a váci fegybáz igazgatójává. 1890. júliusában nyugalomba lépett, de két hónap múlva m ár a váci ipar- és kereskedelmi intézet vezérigazgatója lett. 1908. november 25.-én gyermekeitől és unokáitól környezve jó egészségben ülte meg R o s k o v á n y i Hgostával, a volt váci püspök bugával kötött boldog házasságának ötvenedik évfordulóját, az aranylakodalmat. H tiszteletreméltó öreg honvéd sohasem vágyott irodalmi sikerre, azonban a mostan kiadott naplótöredék ezt is biztosítja számára. Hnnálinkább kell óbajtanunk, hogy három kötetes naplója a maga teljességében megjelenjék s ezt az irodalmi sikert teljessé tegye. Hmikor az aradi vár penészes börtönében naplóját írogatta, a vasra vert, halálra Ítélt hős gondolhatott-e olyasmire, hogy irodalmi babérját hatvan év múlva még ő maga teheti le az aradi vértanúk sirjára ? De évtizedek óta bizonyára sokszor eszébe jutottak K o s s u t h szép szavai, hogy »a honszabadság mártírjainak halálá val megszentelt aradi föld minden porszeme termékeny bonszeretetben." Hz ő könyve még termékenyebbé teszi.. MrtRK1 SÁNDOR..

(11) BEVEZETES. R páncélrubás, buzogányos bősök távolabb vannak tőlünk, mint a posztózekés, mosolygó emberek, R hivatásos történetírót sok m indenféle szem pont köti — és csak ezeken át nézheti az eseményeket. R naplóíró azt jegyzi le, amit ő a saját egyéni szempontjából lát érdekesnek és ez biztosítja neki a nagyobb érdek lődést. Hiszen első sorban érdekel bennünket maga az e m b e r: aki leveti néha a nehéz, hideg páncélt és ingújban ül az asztal mellé, hogy éppen úgy egyék-igyék és beszéljen, mint mi hétköznapi emberek. Kovácb Ernő 1848 49-iki bonvédőrnagy itt megjelenő írásai nem tartanak arra számot, hogy az elsőtől az utolsó betűig fontos események oknyomozó könyvének vegyük. Mikor ezeket a megfigyeléseket hevenyében lejegyezte, bizonyára nem gondolt arra, hogy az aradi vár ostrom ának és a méltán hires februári útcai harcnak sok homályos és eddig értetlen részletét — ezek a jegyzetek fogják megmagyarázni. R nagy történeti drám a kulissza mögötti megfigyelései ezek. Olyan időkből, melyeknek gyors, kaleidoszkopszerű cselekményeb ben a kialakuló jellemvonásokból sok elvész a hivatásos író elől és csak a forgatagban élő láthatja meg néha-néha ezeket az egyéni indító-rugókat. B ennünket a ra diakat pedig különösen ez a színfal mögötti világ érdekel. Kevés esemény van, melyet annyiféle módon m agyaráztak volna, mint az aradi vár ostrom át és a február 8-iki útcai harcot. Örülünk minden sor írásnak, mely ezt a titáni küzdelmet új oldalról világítja meg és megtanít bennünket hálás szívvel emlékezni ennek a városnak önfeláldozó, hazaszerető polgáraira. Kovách Ernő őrnagy 1848. november 13.-án jött H radra és itt akkor m ár javában folyt a csatározás a várat védő osztrák és a támadó m agyar csapatok között. Melyek hát a naplót megelőző események Hradon ? R független m agyar minisztérium megalakulásának első idejében az aradi helyőrség parancsnokai is alávetették magukat a kormány rendelkezéseinek. 1848. június 22.-én az aradi gyalognemzetőrök őrnagyául Gaál László Don Miguel ezr. kapitányt nevezte ki a kormány és ez a kinevezés is, a katonai hatóság beleegye zésével történt. R délvidéken kitört szerb lázadást a katonai hatóság maga is a fennálló rend ellen való lázadásnak minősítette. R vár őrségét képező Don Miguel ezred legnagyobb része a szerbek ellen hadakozott a déli barcmezőkön és így B e r g e r János altábornagy, várparancsnok udvariasan m egkérte Arad város taná-.

(12) JX csát, hogy a várban is engedje meg a nemzetőrcsapatok szolgálattételét, A tanács annál is nagyobb örömmel tett eleget a parancsnok kérésének, mert ez a nemzet őröknek a rendes sorkatonasággal való elismerését jelentette. Ez időtől kezdve 36 aradi nem zetőr teljesített szolgálatot a várban is szeptember 14.-ig. A kamarilla azonban mindent elkövetett, hogy a magyar várak parancsno kait a maga céljainak megnyerje. Ez a terv elég könnyen sikerült is, mert a vár parancsnok-főtisztek túlnyomó része teljesen osztrák érzelmű volt. Berger várpa* rancsnok udvarias levélben tudatta tehát a tanácssal, hogy a közeledő szüret bi= zonyára annyira lefoglalja a polgárok idejét, hogy a várbeli szolgálat csak teher volna rájuk nézve és így felmenti őket a jövőre nézve, csak a fővárta ellátására kér naponkint 15 embert, mig elegendő sorkatonaság lesz a várban. A tanács szintoly udvariasan azt felelte, hogy a polgárok egyéni dolgaikon kivűl tudják, mivel tartoznak a hazának és kötelességeiket továbbra is teljesíteni fogják. Még az nap is 36 nem zetőrt vezényeltek a várba, de a főőrség, hivatkozva az altábornagy parancsára, csak 15 embert tartott szolgálaton, a többit visszaküldte. Szeptember 15.*én reggel B erger várparancsnok levelet küldött a tanácsnak, melyben megkö* szönte a nemzetőrök szolgálatait és a jövőre teljesen felmenti őket. A hazaérkezett 15 nem zetőr m ondotta el aztán, hogy a vár Mikalaka felé néző kapuját befalaztatta és az ő távozásuk után az Arad felé vezető kaput is bezáratta és a hidat felvo* natta. Hogy a polgárság mihamarabb meggyőződjék a várparancsnok terveiről, más* nap m ár egy csomó munkás nekiállt és a vár körűi lévő nyárfákat kezdte döntögetni. A polgárság rögtön megértette, hogy a várat védelmi állapotba hozzák és ez ebben a helyzetben nem jelenthetett mást, minthogy a váron kivül tevő személyek mind ellenségek. Aradon ekkor hat század nemzetőr volt állományban hat ágyúval. Ennek dacára B o h u s főispán engedélyt kért a kormánytól a vár megtámadására. A G a á l László őrnagy vezénylete alatti nemzetőröknek sikerült is volna az ostrom, mert a várból a rendes sorkatonaságnak nagy része távol volt. Ebben a szorongatott helyzetben a kormány nem tett semmit. A város helyettes polgármestere H a j k a Döme ismételten stafétát menesztett a kormányhoz. Végre a miniszterelnök is be-látta, hogy Aradot és környékét az eddigi haderővel lehetetlen megvédeni. Szeptem ber 27.-én a miniszterelnök rendeletével a 29.dk zászlóalj törzshe lyévé Aradot tette, ezenkívül pedig a Tiszán inneni nemzetőrseregek központjául Aradot, térparancsnoknak és az összes csapatok vezéréül pedig Máriássy Jánost nevezte ki. A 29-ik zászlóalj őrnagya Bergmann János, századosai pedig : Lappartovich Károly, Szentiványi Károly, Asztalos Sándor. Néhány nap múlva megérkezett 300 debreceni önkéntes, 500-at Szabolcsból vártak, 60 pedig Szatmárról érkezett meg. A radon már 1400 nem zetőr állott hat ágyúval. Október 3.--án készült Aradon keresztülvonulni a b. Blomberg vezetése alatt álló Leiningen-W esterburg sorezred.

(13) X 700 embere és 147 Scbwarczenberg dsidás - kiket Galiciába rendeltek volt innen. Félős volt, hogy mindkét csapat csak a várbeliek erősítésére fog szolgálni és így a város az átvonulást megtagadta. Berger azonban kijelentette a város képviselő* jének, hogy Blomberg ezrede nem megy a várba, fl nemzetőrök tehát megengedték az átvonulást, fiz újarad-zsigmondházai mezőn B erger hadiszemlét tartott, 300 gya* logost bevezényelt a várba, a dsidásokat pedig Újaradon helyezte el. Ez m ár szín vallás volt. Október 4.*én a nemzetőrök lefoglalták a Blomberg-ezred négy társzekerét, melyben vaktöltések voltak. Este Berger várparancsnok átküldte a király október 3.*iki m anifestumát és kérdést intézett a tanácshoz, hogy a királynak engedelmes* kedik=e, vagy a pesti f o r r a d a l m i kormánynak. Követelte, hogy a nemzetőrök hagyják el a várost, az ágyúkat szolgáltassák be a várba. Ő maga pedig a vár fokára kitüzette a fekete-sárga lobogót, fi város október 5.=iki feleletében tiltakozott az ellen, hogy ők forradalmi alapon állnának, az eseményekről pedig jelentést tett a kormánynak. Október 6.=án Berger ismét felszólította a várost, hogy a nem zet őröket bocsássa haza, a toborzást szüntesse be, az ágyúkat pedig adja át a vár parancsnokságának. T\ tanács természetesen azt felelte, hogy az ügyeibe nem tűr beavatkozást. - Október 7.-én déli 12 és 1 óra közt megkezdette B erger a város lövetését. - Ezek az előzményei Kovácb Ernő őrnagy aradi naplójának. JUHÁSZ FERENC..

(14) KOVÁCH ERNŐ NAPLÓJA 1848..

(15)

(16) FI m agyar sereg a scbwecbati csata után Pozsonyba vonult vissza és így ott a külön városi katonai parancsnokság 1848. november 4=én megszűnt. (Fi pa» rancsnok S z a b ó Im re* ) őrnagy, főhadnagy-segédtisztje pedig én voltam.) Ezután gőzhajón visszaindultunk Pestre s ott a honvédelmi bizottmánynál további alkalma zás végett jelentkeztünk. Szabó Imre őrnagy a hadügyminisztériumban maradt. Nekem is ajánlatot tett, hogy ha Pesten akarok maradni, beosztanak a minisztériumba, de engem a tettvágy ösztönzött, hogy bevonuljak a hadsereghez. Nem akartam irodában ma radni, hanem a csatatérre, annak veszedelmei, nélkülözései és dicsősége után vá gyódtam. így vonultam be a 30=ik honvédzászlóaljboz Hódmezővásárhelyre, hová különben m ár szeptem ber 24-én főhadnagyi rangban kineveztek. Pesten ellátva magam minden szükségessel, november 10=én délután a vas úton Szolnokig mentem, hogy onnan gőzhajón menjek Hódmezővásárhelyre. Nov. n . FI gőzhajó éjjelre C s o n g r á d alatt állt meg. FI délelőtt folyamán csakhamar M i n d s z e n t alá értünk, ahol nekem ki Nov. 12. kellett szállnom. Mindszentből nem láttunk semmit, csak a sáros Tiszapartot és néhány fűzfát. Gőzhajó-állomás nem volt, de mert az utasok közül én és egy Politzer nevű hódmezővásárhelyi kereskedő ki akartunk szállni, a hajó megállt és bennünket csónakba ültetve kitettek a puszta partra. Itt álltunk a bokáig érő sárban és sehol egy ember. Végre nagy idő múlva odavetődött hozzánk egy pásztorgyerek, kit azonnal beküldtünk M i n d s z e n t faluba kocsiért. Egy óra múlva jött a fiú egy paraszt kocsival. Soha életemben ilyen sarat nem láttam. Sokat hallottam a tiszamenti sárról, de ekkorának sohase gondoltam volna. Feltűnt nekem, hogy a kocsi oldalán egy bosszú nyelű vasvilla volt be akasztva. Mit akar ezzel a villával, hisz’ nem visz most se szalmát, se trágyát ? Fiiig m entünk 200 lépést, leszáll a kocsis, leakasztja a vasvillát s nekiáll a kocsi kerekeknek. FI küllőközök teljesen beragadtak. Olyanok voltak mint egy sárkorong. Most m ár megtudtam, mire való a villa. így tartott ez a művelet időközönként is métlődve egész Hódmezővásárhelyig. Nem tetszett nekem a sík vidék. Politzer útitársam azonban nem győzte eléggé dicsérni, mert hát itt terem a jó búza! Végre órák múlva becammogtunk Hó d m e z ő v á s á r h e l y r e . FIzonnal a városházához mentem, ahol azonban nagy bosszúságomra arról ') Később ezredes és hadügym inisztert állam titkár..

(17) 4 értesültem, hogy zászlóaljam még a múlt hóban Aradra, a vár ostromához vezé* nyeltetett. Jgy aztán megint csak tovább kellett utazni. Rendeltek részem re egy jó előfogatot 4 lóval és egész délutánon át utazva setét este T ó t k o m l ó s r a értem, hol a vendégszerető községi jegyzőnél szálltam meg. Másnap B a t t o n y á r a értem. Itt hallottam, hogy a múlt éjszaka Arad* Nov. n . várból ágyúzták a várost. Sőt látni lehetett, amint tüzes golyók repültek a vá= ros felé. Repülni szerettem volna Aradra, hogy résztvehessek annak védelmében s szinte féltem, hogy addig mig én odaérek, beveszik a várat és nekem nem jut a dicsőségből!. Déltájt T o r n y a faluba érkeztem. Ebéd után indultam tovább. Délután 2 óra tájban végre megpillantottam jó m esszi: Aradváros sugár= és a várnak két lapos fedelű tornyát. Dobogott a szivem ettől a látványtól. Közel két hónapi kóborlás után vala= hára egy állandó helyre jutok, amelyhez az életem bizonytalan jövője kötve lesz. Mit hoz a jövő itt számomra ? Az a nagy Isten titk a ! (Sajátságos érzés fogott el! Mintha sejtettem volna, hogy életemben milyen nevezetes szerepe lesz ennek a városnak és hogy itt nyeri befejezését az én mos-tani v i s z o n t a g s á g g a l t e l i é l e t e m pályafutása. Amint most vágytam ide, hej, de sok éven át vágyódtam el innen.) A radra érve ezt is olyan alföldi, népes m agyar városnak gondoltam, mint Kecskemétet vagy Szegedet. De kellemesen lepett meg A radnak azokénál sokkal városiasabb külseje. Széles főutcája, óriás nagy főtere, csinos egy» és kétemeletes házai kellemes benyomást tettek rám..

(18) 5 fl városházához hajtva megtudtam, hogy zászlóaljam nem itt, de Uj-Hradon van. Ez külön mezőváros a Maros folyón túl. Megint lehűlt a jókedvem. Tehát megint csak tovább! Mielőtt azonban kocsira ültem, megakartam nézni azt a várat, mely eddig is m ár annyi kárt okozott a hazafias városnak. Elmentem a Maroshoz, mely itt meredek partok közt folyik és csaknem olyan nagy folyónak néztem, mint a Tiszát.. Részlet az aradi várból.. Ezen túl feküdt az az elátkozott vár. Hmint az emberektől elhagyatott M arospartra értem, amelyet fedett helyeken álló lőfegyveres nemzetőrök figyeltek, a legelső amit láttam, egy meztelen emberi bulla volt, rajta két kutya rágódott. Kérdésemre elmondta egy őrszem, hogy ez az ember kém lett volna, akit az őrszemek lelőttek és itt hagytak heverni. Elborzadtam. íme a háború előize. Eddig csak játék volt az én katonásko dásom, most jön csak az igazi. fi várból nem sokat láttam. Földsáncokat a bástyák tetején, melyek úgy fedezték egymást, hogy a bástyafalakból semmisem látszott. Úgy tűnt föl, mintha akadály nélkül fel lehetne sétálni a legfelsőbb sánc tetejére. Pedig e z előtt bárom erődítmény is volt széles árkokkal és magas bástyákkal, melyekből mi sem látszott ki. így szemlélve, játéknak látszott azokra egyenesen felszaladni. Csak mögöttük lehetett magas háztetőket, kéményeket, a templom magas fedelét két lapos tetejű tornyával látni, fi vár belülről magas jegenyefákkal volt beültetve..

(19) 6. A belső bástya feletti sánc ormain nagy sánckosarak voltak, amelyekből ágyúk torka látszott ki. A város felőli bástya csúcsán a kaputól jobbra, bosszú rúdon sárga-fekete lobogót tűztek ki. Arad mellett a Maros nagy kanyarulatot ír le s ebbe az óriási félszigetbe épitették a várat. Három oldalról a folyó védi és csak délfelül Új-Arad oldalán lehet hozzájutni szárazon. A vártól nyugotra fekszik Arad város. Arad m ár ekkor nagy város szám ba ment közel 30,000 lakossal, A népség felerészét a magyarok és németek tették, kik a hazaszeretet lángjától egyformán át voltak hatva, A másik rész a rác és oláh lakosság: ha mellettünk nem is, - de ellenünk sem volt. A magyar és német polgárság rajongott a szabadság eszm éjéért s a város ügyeit intézők is mind derék és jó hazafiak voltak.. A 30. bonvédzászlóalj őrnagya ez időben Z i k ó J á n o s volt. 43 éves, ma= gas, barna, őszülő hajú és bajuszú férfi. Nyugalmazott osztrák hadseregbeli főbad= nagy s igy inkább szeretett németül mint m agyarul beszélni. Komoly, higgadt, az embereket megbecsülni tudó, igen jóravaló tiszt volt, kit mindenki becsült. Miután ő akkoriban Aradváros katonai parancsnoka is volt, nem m ent át a zászlóaljjal Új-Aradra, hanem itt maradt. Felkerestem a városházán, hol hivatala volt és jelentkeztem nála. Megörült jövetelem nek; azt hitte, hogy nem is jövök s éppen felterjesztést akart tenni a minisztériumhoz állásom betöltése végett. Utasított, hogy azonnal Uj-Aradra menjek a zászlóaljhoz, melynél századparancsnokságot fogok átvenni. Rövid időzés után, egy újaradi sváb előfogatos kocsit kaptam s útnak indultam. Akkoriban Ó-Aradról Új=Aradra nagy út volt, mert a vár lőtávolábán átjárót csinálni a Maroson nem volt tanácsos. Ennek következtében a városon alul, jó távol, a c s á l a i e r d ő m e l l e t t állítottak egy hidat. V édelm ére: az újaradi parton egy hidfŐsánc szolgált lőfegyveres csapatokkal és bárom ágyúval. Csapatok nak, ágyúknak, kocsiknak nagyot kellett kerülni, egyesek azonban a Halászmtca*) végén az akkori Winkler bőrgyár mellett csónakon mehettek át. Estefelé értem Uj-Aradra. Zászlóaljamat azonban itt sem találtam, m ert az a mai napon vívott l i p p a i c s a t a miatt az itteni csapatokkal együtt Kis--sz ent--M i k= ló s alá vonult. Utánnuk menni már nem akartam, hanem beszállásoltam magam egy becsületes sváb parasztnál. Új- Aradnak a vár felé menő egyik utcájában laktam. Örültem, hogy valabára fedél alá kerültem és csakhamar édesen aludtam. Haj-nali 3 órakor költöget a gazdám és ijedt arccal beszéli, hogy a mi itteni seregünk ') Ma T hököly Imre-i.

(20) hitül véve a mieink visszavonulását Lippánál, az ellenség támadásától tartva vissza-vonult Aradra. Hogy tehát valami baj ne érjen, jó lesz ha én is rögtön menekülök. Gondolható, milyen kellemetlen érzéssel öltöztem föl. A házigazdámnak meghagytam, hogy ha ellenség talál jönni a városba dugja el a podgyászomat és őrizze, majd később számon fogom tőle kérni. Én meg a sö= tét éjben lappangva mentem Uj=Arad főutcája felé. így jutottam el minden baj nélkül a városházához. Kocsit kértem, de nem volt. Ami volt az is elment a seregpodgyásszal Ó=Aradra. Már most mi tévő legyek ? Merre forduljak ? A sötétségben öt lépésre se láttam, hogy találjam meg az aradi utat ? A főtérre érve, gróf Zselénszky uradalmi házánál sok embert vettem észre. Nagy örömömre hallom, hogy magyarul beszélnek. Odamegyek közéjük hát ott ta= lálom V o j n i s I m r e volt gárdapajtásom at kit velem egy időben neveztek ki főbad= nagynak az itteni zászlóaljhoz. Ő volt megbízva az újaradi polgároktól a kormány által nekik adott 100 drb. belgiumi puskát beszedni és Ó-Aradra szállítani. Közölte velem, hogy fölösleges a sietség. Neki van kocsija, melyen a podgyászomat is ma= gammal vibetem. ^ Már jó megvirradt mikor a puskákat mind összeszedték. Vojnis a maga Nov. 14. emberei közt szétosztotta őket, mert bizony a nagyobb részének nem volt lőfegy* vere. Ezután útnak indultunk a századdal Ó=Arad felé. Amint a Csála erdő melletti hídfőhöz értünk ott találtuk az egész 30. zászlóaljat, melyet jelenleg báró Bornemissza József százados vezényelt. A 30. zászlóalj rám kellemetlen benyomást tett. Lőfegyverük csak az altisz= teknek volt, a legénység fegyvere hosszú nyelű kiegyenesített kasza. A tiszteknek és néhány altisztnek volt egyenruhája a legtöbb azonban abban a ruhában volt, me* lyet hazulról hozott magával. Inkább népfelkelőknek néztem őket, mint rendes ka= tonaságnak. A tisztek közt még egy ismerősre találtam. P e r c z e l F e r e n c , szintén gár= dapajtásom volt. Most hallottam meg a lippai csata eseményeit. Az ellenség túlsúlyban volt. Ágyúnk, nekünk csak 5 volt - az ellenségnek 11. Számra nézve is vagy bárom-szor annyian voltak mint a miéink. A csata folyt reggeltől-délig változó szerencsével. Az oláh felkelőket a császári katonaság előre tolta azon kijelentéssel, hogy a bátrálókat lelövik. Dacára ennek a szuronyok elől rendetlen sorokban hátráltak. Az előcsapatot képező oláhok bulláiból egész torlaszok képződtek. De a begyekről tü« zelő 11 ellenséges ágyúval szemben a mi tüzérségünk gyengének bizonyult. A lő-szer elfogyott és a seregünk a nélkül, hogy az ellenség új támadást intézett volna feléje, visszavonult. Ennek következtében vonattak vissza csapataink Ó=Aradra. Pe*.

(21) 8. dig az ellenségnek esze ágában sem volt a visszavonuló m agyar csapatok után Aradnak tartani. Örült és megelégedett azzal, hogy a magyarok Lippát hagyták el. Veszteségünk Lippánál igen kicsiny volt. Az oláhok hulláit kocsi szám ra hordták el. Veszteségük nagyságától úgy megrémültek, hogy a császári seregnél nem akartak többé harcolni és szerteszét futottak. A császári csapatok pedig Lúgosra és Temesvárra vonultak vissza. Ennélfogva igen nagy hiba volt Uj-Aradot odabagyni, mert a várban már 8 napra való eleség sem volt. A várbeliek fel is használták a kedvező alkalmat és ham arjában minden élelmiszert mit Új-Aradon és Kis-szent Miklóson találni lehetett behordtak a várba. Ez A radvárosnak nagy szerencsétlensége volt és M á r i á s s y parancsnoknak az első taktikai baklövése Aradon. A csálai hídtól bementünk a városba, hol engem özvegy U rbányiné asszony ságnál a Pesti-úton szállásoltak el. A ház már tele volt honvédtisztekkel köztük A s z t a l o s S á n d o r százados az aradi 29. honvédzászlóalj helyettes parancsnoka, ( B e r g m a n n őrnagy beteg volt!) A s z t a l o s Sándort jól ismertem. A gárdához egy évvel hamarabb jött mint én. De a márciusi mozgalmak idején m ár nem volt ott. A honvédségbe tehát mint magánzó lépett. Magas, erős testalkatú, szőke ember volt. Sűrű, rövidre nyírott körszakállú, jó búmoru, bátor katona. U gyanennél a zászlóaljnál volt S i m o n y i Viktor is. Ő is a gárdát hagyta el a márciusi napok eseményeinek hatása alatt. Csinos, barna fiatalember volt. Könnyű vérű és a vak merőségig bátor. Százados ez idő szerint csak egy volt a mi zászlóaljunkban, báró Bornem isza Nov. József. Az első század parancsnoka volt és helyettes zászlóaljparancsnok is. Én is rögtön századparancsnok lettem a 3-ik századnál. Századom felett szemlét is ta r tottam. Létszáma 215 ember, de lőfegyvere csak 30--nak volt, a többinek kiegyenesí tett kasza volt a fegyvere. Egyenruhája csak hat altisztnek volt. Isten segítse sze gény hazánkat ilyesféle katonáival! Eszembe jutott, hogy életemnek milyen változó korszakai vannak. Bécsből a császári paloták fényes termeiből, a magyar testőrség gazdag köréből ilyen ka tonasághoz kerültem. De hát hiába, azért jobb itt a kenyér, mint ott a kalács! A gyalogsági borjú helyett honvédeimnek csak egy vászontarisznyájuk volt - benne töltény h elyett: kenyér és szalona. Katonaköpeny helyett szű r a vállukon. A századom első őrmestere L e h o c z k y Á k o s régi katona és gránátos al tiszt volt ki a szolgálat minden ágát jól ismerte. Magas termetű, szőke férfi hatal mas bajusszal és csaknem derékig érő szakállal. Mindenhez értett! De hát a vilá gon semmi sem tökéletes, így állt a dolog a derék Lehoczkyval is. Részeges és izgága természetével sok bajt okozott, - azonkívül még gyáva is volt. Igazi tipikus kiszol gált osztrák altiszt. Hazug és dicsekedő: valóságos Hári János! De a legénységgel.

(22) 9 katonásan tudott elbánni és a szolgálat minden kicsisége a kis ujjábán volt. Ebben a mi mostani gyarló katonavilágunkban ez az ember minden hibája mellett is sokat ért. Mert a többiek minden jó tulajdonságuk mellett is - mint katonák nem szá= mitottak. Gyönge viszonyok közt kezdtük meg a katona életet. De a mi a fő : - az nem hiányzott! fí zsíros ködmön, a fakó szűr alatt lángoló szív dobogott és ez terem tett ezekből a nyom orúságosán fölszerelt katonákból félisteneket! Különös le= vegője volt ennek az időszaknak ! Fiz emberek nem nézték a testi sanyarúságot, a halált, hanem mentek, mentek előre a hazáért mig le nem roskadtak. Csak ilyen időben lehetett a semmiből minden - a lehetetlenből lehetséges ! Fiz idő repül és mi már harmadik napja ülünk itt tétlenül, az ellenség meg Nov. n . a vezérletünk oktalanságát nagyon jól használja ki.*) Fi vezénylő parancsnok ez időben M á r i á s s y J á n o s* * ) alezredes volt. Huszonnyolcéves fiatal ember lehetett. Két éven át együtt szolgáltunk a testőrségnél, honnan ő 1847--ben a 2.dk sz. Sándor gyalogezredhez lépett át főhadnagyi rang-ban. Fi honvédség felállításakor azonnal átlépett századosnak és mert főtisztekre égető szükség volt, most már mint alezredes és az aradi seregek parancsnoka sze= repelt. Bátor és vakmerő ember volt. Már a testőrségnél is féltek tőle mint híres verekedőtől. Firadon a polgárság azonban nem nagyon szerette. Különben sem volt e helyre való, mert a vakmerő bátorságon kívül magasabb katonai tudománnyal nem birt s a mellett indulatos volt a végletekig. Egy más ember vezérlete alatt igen jó főtiszt, dandárparancsnok is lehetett volna - mint önálló parancsnok azonban nem sokat ért! De ezekben a zűrzavaros időkben nem igen lehetett választani. Örült a kormány ha katonaviselt embert kaphatott a honvédséghez. Fi jó vezér hiányát legjobban Firadváros sinylette meg. Első sorban is neki ártott Máriássy parancsnoksága. Mint említettem a várbeliek nyakra-főre gyűjtötték az élelmiszereket úgy, hogy végre Máriássynak is eszébe jutott a cselekvés. Reggel még sötétben indultunk ki Firadról, de mire csapataink a csálai híd- Nov. is. főnél átszállottak, már annyira világos volt, hogy az ellenség észrevebetett bennünket. Fiz újaradi kertek közt bujkálva jutottunk be a városkába, hol gróf Zselénszky tágas telkén, udvarán, kertjében húztuk meg m agunkat és onnan küldtünk ki őrjáratokat. Vagy másfél órai várakozás után visszatértek az őrjárataink és hoztak magukkal nagy diadallal hét bocskoros, szűrös oláh parasztot! - Parturint montes et nas= citur ridiculus m u s ! - ***) *) Ú jarad elhagyását é rti a naplóiró. »*) M árkus és B atizfalvi M. I. szül. Iglón 1822. H W asa gy. ezredben badapród, 2. gyalogezredben főhadnagy, majd a nem zetőrök tiszántúli h adosztályának p arancsnoka. G örgey és Dembinszky a latt harcol, Szegeden tábornok lesz. R szabadságharc leveretése utá n b alálra Ítélik, ezt kegyelem ú tján 18 évi várfo g ság ra változtatják. 1856.ban kiszabadul. 1869-ben honvédezredes, 1878-ban altábornagy, 1885-ben v. b. t. tanácsos, főrendiházi tag lesz. '**) V ajúdnak a begyek és kis e geret szülnek.. 2.

(23) 10. Ezek után beszállásoltuk magunkat a városkában és a vár elleni körülzáró őröket is kiállítottuk. Bornemisza századossal a Varga-féle házban laktam a fő-utcán. Ez alatt a három nap alatt mig a várbeliek szabadon járhattak, uhlános-tisztek ta nyáztak itt. fi házat teljesen kifosztották és minden elvihetőt magukkal cipeltek. Ez aztán tisztekhez méltó cselekedet, akik büszkék arra, hogy a császárral egyenlő arany portopét hordoznak! A várbeliek tehetetlen dühükben délután két óráig ágyúzták Flradot. Ellenünk indulni nem mertek s így több nap minden esemény nélkül telt el. Ez idő alatt zászlóaljam némileg felruháztatott. Kaptak sapkát, köpönyeget, nadrágot, bakancsot. Mindenféle összeszedett lőfegyvert. Régi kováspuskákat, bel giumi nagy kapszlis fegyvereket, rövid vadász puskákat,') hosszú, széles vágószuronnyal.-) Szóval egy egész fegyvermúzeumot. De azért örültünk n e k i! - Csak hogy már van amivel lőni lehet és nem kell, a kasza-kapanyelekkel tisztelegni. Túlboldogok voltak a fiúk! Hiányzott még: csákó, atilla, borjú! No majd megjön az is! Minden nap reggel és délután szorgalm asan gyakorlatoztunk, fi vár elleni hadi felszerelésünk is gyarapodott N a g y v á r a d r ó l öt 60 fontos bomba-mozsárral. A b á c s - b á n á t i táborból pedig egy zászlóalj székelybatárezred érkezett ide. fiz aradi véderő azonban nem igen nyert velük semmit. S z e n t T a m á s ostromához vezényelték volt őket, de mikor megtudták, hogy földjüket az oláhok pusztítják hazakivánkoztak. A radra érkezvén a kormány rendelete itt tartotta őket. Kedvetlenek és elégedetlenek voltak. Minden dolgot csak kényszerítve tettek meg. Nem volt helyes őket visszatartani, hol mindent kedvetlenül és rosszul végeztek el, holott otthon az övéik védelmében bátran harcoltak volna. Századommal K i s-s z e n t-M i k l ó s alá jöttem előőrsi szolgálatra midőn hírül Nov. 28. hozták, hogy a körüllévő falvakban ellenséges cirkálókat vettek észre. Estére tehát két előfogatot rendeltem és hat bátor emberemet magam mellé véve éjszaka elin dultam a legközelebbi sváb fa lu : — K e r e s z t e s felé.123) A kocsikat két honvéddel a falu alatt hagytam, négy emberrel pedig bem en tem a faluba. A biró kihez elvezettek felvilágosított, hogy a faluban ellenség nin csen és nem is volt. A beszédje igaznak látszott. V isszatértünk hát a kocsikhoz. December hava is beköszöntött, hideg, nedves, borongós idővel. M áriássy Dec. 1. most már komolyan tervezte a vár ostromát. Terve a körülményekhez m érten jó volt és a vezér egyéni természetéhez híven vakmerő is. Ha valami közbe nem jő a sikert biztosra is vehettük. A terv annyira helyi, hogy a vár pontos ismerete nél kül nem érthető meg. Megkísérlem tehát a vár védőműveinek rövid ismertetését. 1. 2.) H aubayonett. 3.. ) Scbützenkarabiner ) Kisszent-M iklós kisközség Tem esmegyében a ra d tó l délkeletre. Keresztes kisközség Tem esm egyében A radtól délkeletre..

(24) 11. Arad várát V a u b a n 1) módszere szerint építették szabályos batszögű csiU lag alakban. Fi hat szegletbástya közt befelé tört C ou r t i n á k k a 1-), ahonnan a kirobanó kapukból fedett folyosók vezetnek a ravelin külső védművek kazamátáiba. Ezek éppen úgy mint a courtinák bástyával köritettek, kazamátáik vannak, tetejük pedig földdel van borítva. Fi kivezető fedett folyosóból jobbra és balra. erős kapu van, honnan a harm adrangú külső erődítményekbe a l u n e t t á k b a 5) mehetni. 1. ) Sebastian V auban de le P retre híres francia hadim érnök és m arsall. Szül. St. Leger- de Foucherben 1633. m ájus 1., m eghalt 1707. m árc. 13-án Párisban. H XVJI. századnak leggeniálisabb várépitője. 2. ) Két b á sty át egym ással összekötő védőgát. 3. ) Hz összekötő védőgátak közepe. Eleintén félbotdataku volt (innen a neve). Később bástyaszerűen egyenes vonalakból állították össze..

(25) 12. Hz első erődítmény tehát a hat főbástya a courtinákkal. H második a hat tavelin, a harmadik a ravelintől jobbra és balra 2 - 2 , összesen 12 lunetta: bástyafalakkal, tetejükön földbányás úgy, hogy e;zekre szintén lehet ágyukat állitani. fi sáncokban vizárkok vannak, melyek a háromféle védművet teljesen körül* veszik. Mély fekvésüknél fogva állandóan volt bennük viz a Maros magas vizállá* sakor zsilipeken volt beereszthető, fl M i k a l a k a felüli zsilipet a mieink ugyan elrontották, de azért mégis elég viz volt az árkokban. Hz összes védművet fedett út veszi körül, fallal kiépítve és a szokásos földhányással ellátva. Hz Újarad és Mikalaka felőli szegletbástyák védelmére van még egy erőd* fok1) bástyamű. Azon esetben, ha a támadó fél a főbástyára jut, a bennlévők a C av a l i e r--bástyáról még mindig védekezhetnek. fi vár tehát köröskörül bombamentes kazamátákkal van ellátva, melyek biztos menbelyet nyújtanak. Bombáztatással a várat feladásra kényszeríteni nem lehet, amennyiben a várban néhány épület rongálható, de maguk az erődítések sérthetetlenek. Ezek után lássuk M á r i á s s y haditervét. H várban sem elegendő katonaság, sem elég ágyú nem volt.2) B külső véd* műveket védelem nélkül hagyták és csak a vár belső bástyáit helyezték védelmi állapotba. Ezekre alkalmazták a sánckosarakat és az ágyukat. Ha tehát este a vár kapuit elzárták és zivataros éj volt, a vár külső védműveibe behatolhatott az ellen anélkül, hogy a főbástyán álló őrszemek észrevehették. H várbeli katonaság különben se igen lelkesedett. Ha m ódjukban volt, el is szöktek. Bz éjjeli szolgálat pedig a lehető legbanyagabb volt. Ilyen körülm ények közt a vakmerő M á r i á s s y, őrjáratot véve maga mellé, éjnek idején többször megjárta a vár külső erőditményeit. Sőt, egyszer a békési önkéntesek egész a vár kapujáig merészkedtek s arra Írták krétával, hogy tiszteltetik B e r g e r parancs* nokot. Erre a hanyag védelemre alapította Máriássy a tervét. Könnyű deszkabidakat csináltatott, melyeket majd egy zivataros téli éjjelen a vár alá visznek, egyik véd* műtől a másikig támasztva felbatolnak a bástyákra, s onnan mig az őrség fegyverbe léphet - bejutnak a várba. Bz ismert viszonyokat tekintve, bátran lehetett sikerre számítani, ha M á= r i á s s y n a k a bátorságon kívül, higgadt megfontolási tehetsége és a vár erődit* ményeiről szakértő ismerete is lett volna. Ha képes lett volna nem csak bátran előremenni, hanem az esélyeket is szám ításba venni és azok szerint intézkedni. Végre bekövetkezett egy olyan téli nap széllel és esővel, amelyen M áriássy Dec. 2. megtehette az előkészületeit. B hidakat szekerekre rakatta, hogy azokat m ásnap éjjel a várhoz lehessen vinni. 1. ) Cavalier»bástya — a g átaknál m agasabban fekvő ü t e gkörnyék s á n c . róla H jobban tekinthető m adbató. Inkább tám adó m int védőjellegü. 2. ) R v á ra t B e r g e r János a ltáb o rn ag y védelmezte 1381 em berrel,. á t és jobban tá ..

(26) 13 Miután ezen éjjel kellett a támadást megkísérelni, elrendelte, hogy az ostromra kijelölt csapatok Ujaradon készen álljanak. Hz ostromló csapat következőképpen alakult ki. Elől a székely zászlóalj, azután a két század debreceni, a két század békési önkéntes (mind jól fegyverkezve), utánuk a 30-ik Honvédzászlóalj és a 30--ik zászlóalj feles legénységéből alakított 58--ik zászlóalj. Ez még csak kaszákkal volt ellátva. T ó t h E n d r e százados vezérlete alatt az volt a feladata, hogy adandó jelre a vár alatt - Hradváros felül - nagy lármát csapja*. Galsai Kovácb Ernő, százados.. nak a várbeliek megtévesztésére, azalatt mi Újarad felül megmásszuk a bástyákat. h városban m aradt őrségül a 29-ik Honvédzászlóalj H s z t a l o s S á n d o r százados vezénylete alatt, továbbá a debreceni lovas- és a csongrádi gyalog-nemzetőr csapat. (Ezen a napon tudtam meg, hogy P e r c z e l F e r e n c e t , V o j n i s I m r é t és engem november 16-ki ranggal századossá neveztek ki. így tehát a 3-ik századnak valóságos parancsnokává lettem.). Dcc. 3..

(27) 14 A támadó sereg éjfél felé hideg, szeles, esős időben kiállíttatott Uj-flradon. Dec. 3. Vártunk, vártunk már reggeli 3, 4, 5 óra és — sem m i! Máriássy pedig a vár alatt csatangolt. Végre reggeli 6 óra felé - m ár jócskán világosodott - kaptuk a pa rancsot, hogy az »előkészületek be nem fejezbetése miatt« a várvívás ez alkalom* mai abban m arad és — mehetünk haza. A baklövés már megvolt! A magyarnak volt vitéz karja, de hiányzott — az Dec. 4. okos vezető! Ez volt ügyünknek mindenhol szomorú jelensége. E nap délutánján érkezett Aradra egy egészen új segédcsapat. Két század lengyel gyalog-önkéntes W i s o c z k y nevű őrnagyuk vezénylete alatt. Mind derék, kiválóan művelt fiatalember. R uházatuk: fehér kabát megyszinű gallérral és hajtókával, egy sor fehér gombbal, kék pantalon veres sujtással, alacsony, négyszögű vörös posztós, fekete bárányprémes konfederátka sapka, fekete, a mellen kereszteződő szurony* és tölténytáska*szijjazattal és gyutacsos puskával. Ahogy megtudták a tervbe vett várostromot ők sem akartak bátram aradni. Ők harcolni akarnak — noha Máriássy az utazási fáradalmak miatt egyelőre pihen* tetni akarta őket. Az éj éppen olyan zimankós volt mint a tegnapi. A zászlóaljam az újaradi Dec. 4. főutcán állt készenlétben. A honvédek közt paprikával megtömött töltényeket ősz* tottak ki, hogy a kazamátákba lőjjék be az ellenség szeme közé. Későbben M á* r i á s s y lakására mentem. Mint rendesen nagy társaságot találtam ott. W i* s ó c z k y v a l és Z i k ó v a l asztal mellett makaóztak; ez különben Máriássynak mindennapi foglalkozása volt. Egy darabig elnéztem őket és mikor Máriássy fölkelt az asztaltól azonnal megkértem, hogy ismertesse meg velem részletesen az egész tervet. Bementünk a mellékszobába, hol a várnak egy nagy részletes tervrajza feküdt az asztalon. Máriássy elmagyarázta aztán, hogy a várbeliek vigyázatlanságát és a rossz időjárást felhasználva, a várglacisról a fedett út fölött hidat állíthatott. O nnan egy másikat a lunettre s onnan pedig a ravelin sáncműre és mindezt a várbeliek nem vették észre. Most még a jelzést várjuk, aztán — e lő re ! Megnéztem a vár tervrajzát és azt az észrevételt tettem, hogy a bejárat a várba (a r a v e l i n b ő l ) fedett utat mutat, melynek a várba torkoló kapuit bizo* nyára eltorlaszolták. Nem is tételezhető fel, hogy a külső erődítményekből bagyná* nak nyílt bejárást a várba! Máriássy kicsinylőleg végignézett rajtam : »Eb, m it é r t e s z t e a h h o z ! - 1 Otthagyott és ment tovább m akaózni! — A m agyarázat után, az én vérmes reményeim azonnal szétfoszlottak. A vállalatunk sikerében nem igen biztam már. A sok ácsorgás után végre hajnali 5 órakor indultunk. Elől ment az 58. zászlóalj a Maros mentén azon megbízással, hogy Arad felől csapjanak nagy zene* bonát. A többi csapat pedig Zsigmondbázánál az útról letérve, a réten keresztül.

(28) 15 nyomult a várnak. M á r i á s s y vezénylete alatt a székelyek, lengyelek, a békési önkéntesek és hátvédként a 30-ik zászlóalj. H menetelésnél már is zavar támadt, m ert mire zászlóaljunk a réten szétszórt, levágott fákon keresztül h a to lt: az előttünk járó csapatot a korom sötétségben egészen elvesztettük, fl sötétben tapoga tódzva jutottunk végre a vár alá az Ó-H r á d f e l é e s ő várkapú irányában. Tovább m ár nem mehettünk. Mit csináljunk most ? Minden százados a századával más felé ment a csapatokat keresni. Én a századommal ott maradtam a kapú irányában. Egy idő múlva tőlünk jobbra, mikor az ostromló csapataink feljutottak a ravelin fokára és azt hitték, hogy már a várban vannak, borzasztó kiabálást hallot tunk : »Éljen a m agyar! Éljen a magyar!« — és egy hatalmas sortüzet. Tőlünk balra, a terv szerint meg az 58=ik zászlóalj csapott pokoli lármát. Roppant megörültünk, hogy a mieinknek sikerült a várba jutni és vártuk, vártuk, hogy mikor érnek már arra a bástyafokra, mely alatt mi álltunk, H puskaropogás egyre tart, az orditozás folyton hevesebb, mikor egyszerre élénkül a mi bástyafokunk és . . . felcsap róla egy villámlás aztán egy második, harmadik és csak úgy hull ránk a kartács. Lassan hátrahuzódtunk a M arospartján álló vámház romjai mögé. Hz volt a szerencsénk, hogy még egészen sötét volt és így a várból csak találom ra lövöldöztek mindenfelé. Hz idő múlt, majdnem megvirradt. Kezdtem biztosra venni, hogy a mieink nincsenek a várban, noha arról az oldalról még mindig hallhattuk a puskaropogást. Már nem volt m iért várni, mert ha egészen megvirrad valamennyien ott veszünk. Megindultam tehát embereimmel a töltés m entén Ujarad felé. Hz első bidnál »Hllj=t« vezénylek de embereim rám se hallgatva mennek tovább. Haragosan kiálltok rájuk, hogy miért nem engedelmeskednek. Ők rám néz nek - én rájuk, akkor látom, hogy az 58-ik zászlóalj egy csapata jött utánnam. Hz én századom meg engem keresett valahol a vámház környékén. Visszaküldtem értük egy em bert én meg m érgesen a híd alá mentem hol egy csomó honvéd lapult és egy dobos meg teljes erejéből verte a »r e ti r a d e=o t«. Dühösen ráförmedek, hogy minek dobol itt? Egész flegmával mutat dobolás közben az egyik dobverővel a híd felé. Odanézek, hát az egyik bidoszlopnál ott néz búsan maga elé, nyakig sáros ru h á b a n : - M á r i á s s y . Bevártam a századom at (már azt hitték, hogy elestem) és nagy búsan viszszasom polyogtunk Új-Hradra. H terv nem s ik e rü lt! Embereink feljutottak a ravalin-bástyára anélkül, hogy a várbeliek észrevették volna őket. Itt azután azt gondolva, hogy már a várban vannak: elkezdtek kiabálni és kilődözték a fegyvereiket. Erre a zajra ébredt fel a várőrség, melynek még sok idő kellett, hogy a bástyákon megjelenjen. Ha a támadók a véletlenre számítva 6 - 8 létrát vittek volna magukkal, mig.

(29) 16 az őrség a bástyákon megjelenik, ezen idő alatt a mi embereink már fönn lettek volna! R vár bevétele így is csak egy h a j s z á l o n f ü g g ö t t . Veszteségünk a kudarc dacára sem volt nagy. V esztettünk holtakban 18 em= bért, köztük 2 lengyel önkéntest és egy debreceni nemzetőrt.*) R sebesültek közt volt Zikó Őrnagy is ki térde fölött combjába kapott egy lősebet. Minthogy az idő is ránk világosodott, embereink közül sok már nem tudott menekülni, hanem a vár árkaiban bujkált. R várbeliek ezek közül 17--et elfogtak, ezen kívül még 5 sebesültet és 4 holtat bevittek a várba. R kudarcnak nemcsak a seregre, hanem különösen Rradváros lakosaira volt rossz hatása. Máriássy tudatlanságát és szelességét, mint ilyen esetben történni szokott, nem annak, hanem á r u l á s n a k tartották. Mindenféle híreket kaptak fel! Máriássy nem is akarta a várat bevenni, az egész csak szemfényvesztés volt, em-bereit készakarva vitte mészárszékre. R többi közt arról is beszéltek, hogy szerel-mes és titokban összejátszik Szilják**) borvát ezredes, a magyarok nagy ellenségé* nek lányával. Ez a mendeunonda úgy keletkezett, hogy mint már emlitém M áriássy éjjelenkint nagyon sokszor járt kémkedni a vár körül. Előőrseink nem tudhatták miért jár a rra ; fantáziájuk kiszínezte aztán a többit! - Beszéltek arról, hogy az ezredes lányának csecsebecséket, ruhákat, cipőt küld titokban. Erre meg az szolgált okul, hogy midőn egy este Új=Rradon a várba vezető utca szegletén lévő Schneider* féle korcsmában volt, ( s z e m t a n ú v o l t a m! ) a várból egy káplár jött ki kérve, hogy Szilják kisasszonynak engedjük meg, hogy a városból cipőt hozathasson magának. Máriássy erre tréfából kis gyermekcipőt küldött és egy kosár szőlőt, miután hallotta, hogy már nagy Ínség van a várban - egyék meg konfektnek ! Persze ennek híre ment. R hírek pedig mindig nagyobbodnak. R honvédek, polgárok ilyen komoly időben nem is voltak disponálva a tréfákra! Jgy keletkeztek titokban ezek a kósza hírek. R vár sikertelen ostroma után pedig nyíltan kezdték Máriássyt gyanúsítani. R kudarc árát Rradváros azonnal megfizette. Délután 5 órától esti 10--ig szakadatlanul lövette a várost B e r g e r várparancsnok. R város épületeiben az ágyúzás nagy károkat okozott.. Dec. 4.. Ma érkezett vissza R s z t a l ó s S á n d o r a 29*dik zászlóaljjal Erdély felől. Rz oláh zendülők ugyanis a Maros völgye mentén ismét nyugtalankodni kezdtek. Rsztalos minden csata nélkül űzte ki őket a megyéből. R 29=dik zászlóalj Erdély széleit is megjárta, hol Z ám községben az ellenséggel cimboráló N o p c s a báró kastélyát feldúlta.. Dec. 5.. ■) rídám József asztalos. **) H elyesebben: S i l i á k F e r e n c. vezérőrnagy, m ajd ezredes..

(30)

(31)

(32) 17 K e d v e s L a j o s százados egy század székelylyel L i p p á r a ment, hogy Dec. 8. onnan bort, sót és lisztet szállítson Hradra. Hz anyagnak R a d n á r a való szállítás sánál az ellenség megtámadta és elűzte. G a á l L á s z l ó nemzetőrségi századost vezényelték ma Lippára. Két század Dec. 11. székely gyalogsággal, egy század honvéddel és két ágyúval el is indult az élelmi szerek visszaszerzésére. H próbálkozás hiábavaló volt, mert az ellenség már biz tonságba helyezte a zsákmányt. Máriássytól minden esetre baklövés volt, hogy ilyen fontos művelet végrehajtására csak egy századot küldött. H várban az Ínség egyre nőtt. Hz élelmiszerek annyira fogytán voltak, hogy Dec. 12. az őrség már jó ideje lóbúson élt. H temesvári parancsnok komolyan tervbe vette tehát, hogy bennünket támadva igyekszik a várat élelmi-- és lőszerekkel ellátni. H terv kivitelére T e m e s v á r r ó l kimozdult minden rendelkezésre álló osztrák katona ság. Hz egész ellenséges erő állott 6000 emberből 18 ágyúval, de — ebből a rendes katonaság csak 2600 ember volt, a tö b b i: oláh zendülő. Midőn biztosan tudtuk az ellen támadó szándékát M á r i á s s y megkezdette a hadállásunk rendezését és pedig - v é d e l e m r e ! Felállásunk a következő volt. Balszárnyunk K i s--S z e n t=M i k l ó s faluban K i s f a l u d ellenében állott. Védelemre a kertek kerítéseit és árkait igazitottuk ki. Itt állt négy század székely 3 ágyúval és tősgyökeres német tüzérekkel. Ezek az 5=ik számú osztrák tüzérezredből rekedtek nálunk akaratukon kívül. Itt volt továbbá a 30-ik zászlóalj két szá zada B o r n e m i s z a százados vezénylete alatt. Hz ellenség támadó zömét erről az oldalról várhattuk és itt álltunk leggyengébben. De még helyes védelmi helyzetük sem volt, mert ha a közvetlen hátuk mögött álló szalmafödeles házak tüzet fognak ott m aradni nem lehet. Kis-Szt-Miklós mellett R é t b á t falu felé állt egy pajta kerttel, körülárkolva. Itt helyezett el Máriássy 2 század székelyt, 2 század honvédet és 2 ágyút. H kisszentmiklósi kaszárnya előtt alkalmazott kis sáncban állottam én 2 szá zad honvéddel, egy 6 fontos sugár- és egy 7 fontos vetágyúval. Uj-Hrad alatt volt egy hasonló sánc ugyanilyen erővel. Új-Hradnál a temesvári országutat eltorlaszolva megraktuk honvédekkel és 2 ágyúval. Hz új-aradi temetőben szintén volt védelmi csapat és 2 ágyú. Zsigmondházán álltak eltorlaszoltan a békési önkéntesek 2 ágyúval. Ezek a vár sakkbantartására helyeztettek el itt. H C s á l a erdő melletti hídfőnél 2 század honvéd állt készenlétben 3 ágyú val. Ez a csapat semmiféle összeköttetésben nem állott a többi védművel úgy, hogy az ellen visszavonulásunkat arra felé elvághatta. H Maroson túl M i k a l a k á n állt az 58-ik zászlóalj, Hradon az aradi 29-ik zászlóalj és mindenféle nemzetőri csapat. 3.